HU206185B

HU206185B - Process for producing pharmaceutical compositions suitable for causing or hindering pupillary contraction

Info

Publication number: HU206185B
Application number: HU903583A
Authority: HU
Inventors: Anders Bill
Original assignee: Pharmacia Ab
Priority date: 1989-04-03
Filing date: 1990-04-03
Publication date: 1992-09-28
Also published as: AU627570B2; HUT55994A; FI905952A0; WO1990011773A1; KR920700044A; SE8901149D0; HU903583D0; CA2030525A1; JPH03505224A; EP0422181A1; AU5428290A; BG93398A

Description

A találmány tárgya eljárás kolecisztokininí vagy származékait hatóanyagként tartalmazó új gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek alkalmasak szemmiosis (pupillaősszehúzódás) kiváltására bizonyos vizsgálati vagy műtéti beavatkozások után. A találmány szerinti eljárással előállított készítményekben hatóanyagként a kolecisztokinin vagy származékai antagonistáit is alkalmazhatjuk, ezek a készítmények viszont a miosis megakadályozására alkalmasak, például műtétek alatt vagy uveitis esetében. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények tehát szemészeti gyógyszerkészítmények, amelyek hatóanyagként kolecisztokinint vagy valamely származékát vagy valamely antagonistáját tartalmazzák hatásos mennyiségben.

A pupilla méretét az íriszben található két izom szabályozza, amelyek működési mechanizmusukat tekintve, ellentétes tulajdonságúak. Az egyik izom összehúzódásakor a pupilla tágulását okozza (dilatációs izom), ezt a szimpatikus idegredszer idegszálai szabályozzák. A másik izom, amely az írisz szélén, azaz közel a pupillához elhelyezkedő záróizom, a pupilla méret csökkenését okozza. Ezt az izmot a transzmitterként acetil-kolint hasznosító paraszimpatikus idegek működtetik.

Régóta ismert, hogy a pupillaösszehúzódás, azaz miosis mással is kiváltható nem csak acetil-kolin felszabadulással. Ilyen például a szem bizonyos inritációkra adott válasza (reagálása). Az ilyen miosis antagonistákkal, például atropinnal nem gátolható. Az irritáció-kiváltotta klinikai miosis gyakran komoly komplikációkkal jár, például a szemen belül sebészeti beavatkozásoknál. Uveitis (az uvea gyulladásos betegsége) vagy különösen iritis (szivárványhártya gyulladás) esetében az ilyen fajta miosis esetenként fokozza a kedvezőtlen összenövéseket az írisz és a szemlencse között. Az irritáció-kiváltotta miosist részletesen tanulmányoztuk (Bili és mtársai: 1979, Subsíance P: Release on trigeminal nerve stimulation, effects in the eye: Acta Physiol Scand 106: 371-373) és azt találtuk, hogy az ilyen irritáció egy a P anyaghoz igen hasonló peptid felszabadulását okozza a szemben. Ha szintetikus úton előállított P anyagot injekcióztunk a szem elülső kamrájába, ez az írisz záróizomjának jelentős mértékű összehúzó-válaszát váltotta ki, amiből arra lehet következtetni, hogy ezt a miosist az említett peptid vagy azzal rokon anyag idézi elő.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a különböző fajok esetében a P anyaggal szembeni pupilláris válasz igen különböző, annak ellenére, hogy ezt a neuropeptidet immunohisztokémiailag igen sok faj, így például a főemlősök szemében kimutatták. Kimutatták például, hogy főemlősök esetében semmiféle válasz nincs (Mandahl és mtársai, 1980, Substance P, release and effects in the eye: Acta Physiol Scand. 108: 18A) és ezért a főemlősöknél az irritáció-okozta miosis valamely más anyagnak köszönhetően lép fel. így, egyes neuropeptidek hatása az érzékelő idegek által működtetett, a szövetben jelenlévő vagy hiányzó receptorok függvénye, és ez a jelenlét vagy hiány a különböző állati fajok esetében igen különböző. Ennek következtében teljességgel lehetetlen előre megjósolni, hogy pl.' a nyúlírisznél érvényes feltételek pl. majmok vagy emberek írisze esetében is érvényesek, vagy fordítva, még akkor is ha ugyanaz a peptid a különböző fajok íriszében lévő érzékelő idegekben kimutatható.

Nyulaknál az irritáció hatására az írisz érzékelő idegszálaiból P anyag szabadul fel. Az írisz érzékelő idegei egy sor más hatásos transzmittert is tartalmaznak, ezek egyike a kolecisztokinin (CCK) vagy ezzel rokon anyag (Kuwayama Y. és mtársai, 1987, A quantitative correlation of substance P-, calcitonin gene-related peptide- and cholecystokininlike immunoreactivity with retrogradely labelled trigeminal ganglion cells innervatig the eye: Brain Rés. 405 220-226). Kísérleteink során kimutattuk, hogy a CCK nyulak esetében nem vált ki miosist, annak ellenére, hogy az érzékelő idegekben jelen van.

A 4 400 377 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a CCK-hoz hasonló, alábbi szekvenciájú polipeptidet ismertetnek:

SO₃H

I

X-Tyr-Y-Gly-Trp-W-Asp-Phe-NH₂, a peptidek fájdalomcsillapító hatásáról számolnak be, említik, hogy a gyomor-bél-rendszeren keresztül felszívódva hatnak. Említést tesznek egy Ceruletide néven ismert kolecisztokinin-szerű, konkrét vegyületről is, amely az epehólyag összehúzódását képes elősegíteni és így lehetővé teszi, hogy annak tartalma az epevezetékekbe távozzon.

A 4 517 180 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szintén a CCK-hoz hasonló szerkezetű polipeptideket ismertetnek, és azok központi idegrendszerre kifejtett hatásáról számolnak be.

Nem ismert azonban és a szakirodalom tudomásunk szerint még utalást sem tartalmaz a CCK peptidek általunk felismert új hatására.

A helyi irritációval összefüggő miosis-válaszért felelős anyaggal kapcsolatos főemlősökkel végzett kísérleteink során meglepetésszerűen azt tapasztaltuk, hogy majmoknál (Macaca fascicularis) a CCK igen hatásos miotikus szer. Az elülső kamrába injekciózott kb. 0,21 pmól (-800 pikogramm) dózis a maximális hatás felét eredményezi, kb. max. hatást 1 pmól (-3,9 nanogramm) dózissal érünk el. A peptid C-terminális fragmensei szintén aktívak, a szulfatált 8-aminosav szekvencia (CCK-8) kb. 10-szer hatásosabb mint az egész CCK molekula (lásd 1. ábra, amely három kísérleti majom esetében bemutatja a pupilla méretének változását a szembe injekciózott CCK-8 hatására). Ez a fragmens szemcsepp formájában is hatásos (1.2. ábra, amely a szaruhártyán való alkalmazás esetén mutatja be a pupilla méretének változását). A CCK aminosav szekvenciája, annak C-terminális oktapeptid (C-8 fragmens CCK-8) és C-terminális tetrapeptid ffagmense a következő:

CCK-33

H-Lys-Ala-Pro-Ser-Gly-Arg-Val-Ser-Met-Ile-LysAsn-Leu-Gln-Ser-Leu-Asp-Pro-Ser-His-Arg-IIe-Ser2

HU 206185 Β

Asp-Arg-Asp-iyr-(SO₃H)-Met-Gly-Trp-Met-Asp-Phenh₂

CCK 26-33 (oktapeptid)

H-Asp-T\r-(SO₃H)-Met-Gly-Tip-Met-Asp-Phe-NH₂

CCK 30-33 (tetrapeptid)

H-Trp-Met-Asp-Phe-NH₂

Egyéb in vitro kísérleteink során kimutattuk, hogy a CCK, C-terminális oktapeptid fragmense, de a tetrapeptid fragmens nem, Összehúzza a majmokból izolált írisz záróizmát (1. 3. ábra, amely bemutatja a majmok esetében in vitro kísérleteknél felvett kumulált dózisválasz görbét kolecisztokinin [3A] és annak C-terminális oktapeptid fragmense [26-33] esetén [3B]).

Az adatokból kitűnik, hogy a kettő közül a C-terminális oktapeptid a hatásosabb. Kimutattuk továbbá, hogy néhány CCK antagonista (CCK blokkoló), így pl. a következők: CR 1409, amit „Lorglumid”-nak is neveznek [DL-4-(3,4-diklór-benzoil-amino)-5-(dipentilamino)-5-oxo-pentánsav], Proglumid (DL-4-benzamido-N,N-dipropil-glutársav) és N-(4-klór-benzoil)L-triptofán, képesek jelentős mértékben jobbra eltolni a CCK vagy C-8 fragmensének dózis-válasz görbéjét vagy akár teljesen blokkolni a CCK majmok írisz-záróizmára kifejtett hatását (1. 4. ábra, amely CCK és C-8 fragmensének dózis-válasz görbéjét antagonistával és anélkül). Ez azt jelenti, hogy a CCK receptorok az írisz záróizom sima izmán közvetlen kompetitív blokkolásnak vannak kitéve. Kísérleteinkkel kimutattuk még, hogy a Lorglumid a CCK-t in vivő is antagonizálja a miosis válasszal kapcsolatban. 0,75 pg Lorglumidnak az elülső kamrába való injekciózása a CCK-8 dózisválasz görbéjét több mint egy nagyságrenddel jobbra eltolja (1.5. ábra, amely a CCK-8 dózis-válasz görbéjét mutatja Loiglumiddal végzett előkezeléssel és anélkül).

Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a CCK közvetlen hatással van a záróizmon jelenlévő receptorra. Erre abból következtettünk, hogy a tetrodotoxinnal végzett idegblokád és indometacinnal végzett előkezelés nem csökkenti a miosis-választ. Ezek a kísérletek azt mutatják, hogy a receptorok más idegeken nem helyezkednek el és, hogy az arachidonsav metabolizmusa révén képződött ciklooxigenáznak a CCK által kiváltott miosis válaszban nincs szerepe. Ezen túlmenően azt is tapasztaltuk, hogy az izolált emberi pupilla záróizomra kifejtett hatás összemérhető a majmoknál in vitro talált hatással (1, 6. ábra, amely a CCK C-terminális oktapeptidjének kumulált válaszgörbéjét mutatja emberi írisz záróizmán in vitro), ami azt igazolja, hogy ugyanaz a mechanizmus megy végbe az emberi szemben is. Ismert, hogy a kapszaicin (8-metil-N-vanillil-6-nonénamid vagy más néven N-[(4-hidroxi-3-metoxi-benzil)8-metil-transz-6-nonénamid] igen irritatív és nyulak esetén a szemben miosist vált ki az írisz érzékelő idegeiből felszabaduló P anyag révén (Mandahl és mtársai, 1980, Substance P, release and effects in eye: Acta Physiol Scand. 108: 18 A). A most elvégzett kísérletek szerint majmoknál a kapszaicin miotikus választ vált ki, bár ez kevésbé kozisztens és kisebb mint nyulak esetében. Valószínűleg majmok esetében ez másodlagos az írisz érzékelő idegeiből felszabaduló anyaghoz képest.

Az anyag természete még nem ismert, de nagy a valószínűsége, hogy a CCK vagy ahhoz közeli vegyület, amelynek terminális része hasonló a CCK C-terminális részéhez. Ezt a feltételezést olyan állatokkal végzett kísérletek támasztják alá, amelyek kapszaicinre érzékenyek. A CCK antagonistával, Lorglumiddal végzett előkezelés révén a pupillára kifejtett legtöbb hatás eliminálható (1.7. ábra, amely a kapszaicin pupillaméretre kifejtett hatását mutatja 7,5 pg Lorgiumiddal végzett előkezelés esetén és előkezelés nélkül).

Igen valószínű, hogy humán betegek esetében az irritatív hatásra, így pl. iritis, uveitis és az elülső kamra műtése esetén fellépő miosist egy CCK-hoz hasonló vagy ilyet tartalmazó anyag okozza. Ez azt jelenti, hogy ezt a miosist CCK antagonistákkal meg kell tudni akadályozni. A kolecisztokinin antagonistákat több különböző csoportra osztjuk, így olyan CCK antagonistákra, amelyek ciklusos nukleotidok származékai és olyanokra, amelyek aminosavak, ill. a CCK C-terminális és N-terminális fragmensei. Ciklusos nukleotid pl. az N₂,O₂-dibutiril-ciklusos guanozin-3’,5’-monofoszfát, amelyről ismert, hogy CCK antagonista hatású.

A Proglumid és a Loxiglumid amely mint CR-1505 is ismert [DL-4(3,4-diklőr-benzoil-amino)-5-(N-3-metoxi-propil-pentil-amino)-5-oxo-pentánsav], valamint más glutarámsav-száimazékok igen jó gátló hatásúak a CCK receptorokra. Ugyancsak igen jó CCK-antagonista hatású a Lorglumid [DL-4-(3,4-diklór-benzoil-amino)-5-(dipentil-amino)-5-oxo-pentánsav, CR-1409], valamint az 5-(dipentil-amino)-5-oxo-pentánsav egyéb származéka, továbbá CCK-blokkoló hatásúak például a következő anyagok is: a CCK különböző szintetikus peptidszármazékai és azok fragmensei, például a tercbutil-oxi-karbonil-Tyr(SO₃)-Met-Gly-D-Trp-Nle-Asp2-fenil-etil-észter, (cbz-CCK-27-33) és még a P anyag receptorainak blokkolására kifejlesztett P anyag-észterszánnazékok, így pl. a (D-Pro₄, D-Trp_79í0) P4-11 anyag. Az irodalomból ismert továbbá, hogy a bétakarbolinok észterei, így pl. a metil- vagy etil-béta-karbolin-3-karboxilát is CCK-gátló hatású. Igen érdekes tény, hogy különböző benzodiazepin-származékok, így pl. a 3-szubsztituált l,4-benzodiazepin-2-aminok és 4szubsztituált 4H-(l,2,4)-triazolo(4,3-a)(l-4)benzodiazepinek is CCK-gátlók. Benzodiazepinek, így pl. klórdiazepoxid, diazepan és medazepan szintén hatásosak lehetnek. Ismert az is, hogy Aspergillus alliaceusból származtatott anyagok, amelyeket „aszperlicin”-eknek neveznek, szintén CCK receptor gátlók. Ezekből az anyagokból kiindulva további hatásos CCK receptor antagonistákat állítottak elő, ezek egyike a 3S(-)-N(2,3-d ihidro-1 -metil-2-oxo-5-fenil-lH-1,4-benzodiaze pén-3-il)-lH-indol-2-karboxamid amelyet L-364718ként is jelölnek. Ez az eddig ismert egyik leghatásosabb CCK gátló. További ilyen hatású, irodalomból ismert vegyület a henzotript, a CR-1392 és az A64718.

A fentiek szerinti vegyületeket például a következő irodalmi helyeken ismertetik: Makovec E és mtársai,

HU 206 185 Β

1987a. Pharmacological properties of lorglumide as member of a new eláss of cholecystokinin antagonists: Arzneim. forsch./Drug Rés. 37(11), No. 11, 12651268, valamint e cikkbeli irodalmi hivatkozások, különösen pl. a 6-14 számú következő publikációk: Peikin,

S. R. és mtársai, J. Bioi. Chem. 254, 5321 (1979); Spanarkel, M. és mtársai J. Bioi. Chem. 258, 6746 (1983); Jensen, R. T. és mtársai, Am. J. Physiol., 249, G214 (1985); Jensen R. T. és mtársai, Bioch. Biophys. Acta 761, 269 (1983); Chang R. S. L. és mtársai, Science 230, 177 (1985); Chang R. S. L. és mtársai Proc. Natl. Acad. Sci. USA 83, 4923 (1986); Chang R.

S. L. és mtársai Molec. Pharmacol. 30, 212 (1986); Evans Β. E. és mtársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 83, 4918 (1986); Lotti V. J. és mtársai, Life Sci. 39, 1632 (1986); Makovec E és mtársai, 1987b. Antispasmodic activity on the gallbladder of the mouse of CR 1409 (Lorglumide) a potent antagonist of peripherial CCK: Pharmacol. Rés, Comm. 19: 41-51, Lotti V. J. és mtársai, 1987, In vivő pharmacology of L-364, 718, a new potent non-peptide peripherial cholecystokinin antagonist: J, Pharmacol and Exp. Therap. 241: 103-109.

Néhány kolecisztokininről ismert, hogy a toxieitásuk kicsi és a biohozzáférhetőségük is jó. További anyagokról várható, hogy egyéb hasznos tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A találmány szerinti eljárással előállított készítményeknél ismert, farmakológiailag aktív anyagokat alkalmazunk hatóanyagként. így pl. a CCK oktapeptidjét epehólyag ürítésére, a kolecisztokinint elsősorban gastroenterológiai betegségekre, így pl. pankreatisz kezelésére és az epehólyag kontrakciójának gátlására, valamint a központi idegrendszerre ható anyagként étvágyfokozóként (WO 8 805 774) alkalmazhatók.

Az, hogy CCK-antagon istákkal a nemkívánatos, nem-cholinergiás miosis gátolható, igen meglepő, nagy gyakorlati jelentőséggel bíró új, hatásos gyógyászati megoldás elsősorban olyan esetekben, amikor a szemlencsét eltávolítják és műlencsével pótolják, de alkalmazható intraokuláris műtéteknél is, így például a hátsó kamra műtétéinél. Ilyenkor a blokkolást az antagonista helyi és/vagy adott esetben általános adagolásával végezzük. Vannak olyan esetek, amikor a miosis kívánatos, pl. lencse implatáció után, ha a pupilla szélessége túl nagy vagy cholinergiás blokád alatt végzett szemfenék vizsgálat után. Ilyenkor igen kedvező megoldás a miosis megszüntetése CCK vagy CCK-fragmensek segítségével. A kívánt hatást elérhetjük a csarnokvízbe való közvetlen adagolással műtétek esetén, helyi adagolással a szaruhártyába vagy szubkonjunktivális adagolással.

Ilyen körülmények között az egyik fontos szempont a CCK-hoz vagy CCK-8-hoz hasonló terminális szekvenciájú peptid vagy ilyen szekvenciát tartalmazó protein degradáciős termék felszabadulása az idegekből. Ilyenkor a CCK antagonistákkal való kezelés igen kedvező lehetőséget biztosít a miosis megakadályozására.

A fentiek alapján á találmány tárgya eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek hatóanyagként ismert módon előállított kolecisztokinint, ennek ;

származékait és analógjait, elsősorban C-terminális analógjait tartalmazzák, és amelyek alkalmasak szemmiosis kiváltására bizonyos vizsgálatok és intraokuláris műtétek után, vagy amelyek hatóanyagként kolecisztokinin, ennek származékainak és analógjainak antagonistáit tartalmazzák és így alkalmasak itraokuláris műtétek, traumák, uveitis és iritis következtében fellépő miosis gátlására. E gyógyszerkészítmények hatóanyagául csak farmakológiailag aktív és fiziológiásán elfogadható CCK vagy CCK-antgonista vegyületek alkalmazhatók. Az „ismert módon előállított” kifejezés a találmány elsőbbségi napja előtt publikált eljárásokat öleli fel.

A találmány szerinti eljárással előállított, miosis kiváltására alkalmas készítményekben az említett, megfelelő vegyületeket szemészetileg elfogadható hordozóanyaggal elkeverve, hatásos mennyiségben alkalmazzuk, ami 10 pg és 100 gg közötti mennyiséget jelent, attól függően hogy a készítményt az operáció során közvetlenül az elülső kamrába vagy topikálisan vagy szubkonjuktiválisan adagoljuk. Miosis megakadályozására alkalmas készítmények esetén az említett antagonisták hatásos mennyisége, amelyet szintén szemészetileg elfogadható hordozóanyaggal elkeverve alkalmazunk, 10 ng és 10 mg közötti mennyiség attól függően, hogy az adagolás közvetlenül az elülső kamrába történt, pl. műtét után, vagy helyileg a szaruhártyába vagy szubkonjunktiválisan adagolunk. A műtét magában foglalja például a különböző lézersugaras műtéteket is. Ha az antagonistákat szisztémásán adagoljuk, a dózis előnyösen 0,01-50 mg/kg.

A szemészetileg elfogadható hordozóanyag általában vizes oldat, így például fiziológiás sóoldat, közvetlenül az elülső kamrába vagy szubkonjunktiválisan végzett kezelés esetén.

Topikális alkalmazású készítmények esetén ez a hordozóanyag lehet például vizes oldat, így például fiziológiás sóoldat vagy olajos oldat vagy kenőcs. A topikális készítmények adott esetben tartalmazhatnak még pl. szemészetileg elfogadható egyéb adalékokat is, így pl. konzerválószereket, pl. benzalkonium-kloridot, felületaktív anyagokat, liposzómákat vagy polimereket, így pl. metil-cellulózt, poli(vinil-alkoholt) poli(vinil-pirrolidokat), hialuronsavat, amelyek a viszkozitás növelésére is alkalmasak. Topikális készítmények esetén vízben oldható és vízben nem oldható anyagok egyaránt alkalmazhatók.

A miosis előidézésére vagy miosis meggátlására a megfelelő készítményt hatásos mennyiségben alkalmazzuk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a találmány szerinti eljárással előállított készítményt érintkezésbe hozzuk a szemmel.

A találmány szerinti eljárást a következő nem-korlátozó példákkal illusztráljuk. A vizsgálati eredményeket a következő ábrán mutatjuk be.

1. ábra CCK-8 injekció hatása a pupillaméretre majmoknál (3 kísérletrű- ,-·- és -β-görbék).

2. ábra CCK-8 hatása a pupillaméretre szaruhártyán való alkalmazás esetén.

HU 206 185 Β

3A. ábra Kolecisztokinin kumulált dózis-válasz görbéje, majmok íriszének in vitro vizsgálatánál.

3B.ábra Kolecisztokinin C-terminális oktapeptidjének (26-33) kumulált dózis-válasz görbéje.

4A. ábra Kolecisztokinin kumulált dózis-válasz görbéje, majmok íriszének in vitro vizsgálatánál Proglumid CCK receptor antagonista jelenlétében (szaggatott vonalú görbe, ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

4B.ábra Kolecisztokinin kumulált dózis-válasz görbéje, majmok íriszének in vitro vizsgálatánál N-(4-kIór-bezoil)-L-triptofán CCK receptor antagonista jelenlétében (szaggatott vonalú görbe), ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

4C. ábra Kolecisztokinin kumulált dózis-válasz görbéje, majmok íriszének in vitro vizsgálatánál Lorglumid CCK receptor antagonista jelenlétben (szaggatott vonalú görbe), ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

4D.ábra Kolecisztokinin C-terminális oktapeptidjének (26-33) kumulált dózis-válasz görbéje Proglumid jelenlétében (szaggatott vonalú görbe), ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

4E. ábra Kolecisztokinin C-terminális oktapeptidjének (26—33) kumulált dózis-válasz görbéje N-(4-klór-benzoil)-L-triptofán jelenlétében (szaggatott vonalú görbe), ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

4Ε ábra Kolecisztokinin C-terminális oktapeptidjének (26-33) kumulált dózis-válasz görbéje Lorglumid jelenlétében (szaggatott vonalú görbe), ill. anélkül (folyamatos vonalú görbe).

5. ábra CCK-8 dózis-válasz görbéje majmok íriszének in vivő vizsgálatánál Lorglumid jelenlétében (-·- görbe), ill. anélkül, -Θgörbe).

6. ábra CCK C-terminális oktapeptidjének kumulált dózis-válasz görbéje humán írisz záróizom in vitro vizsgálatánál.

7. ábra Kapszaicin hatása a pupillaméretre 7,5 pg

Lorglumiddal végzett előkezeléssel -Qgörbe), ill. anélkül (-<-görbe).

1. példa

A kísérleti majmokat (Macaca fascicularis) pentobarbiturállal elaltattuk és a szemük elülső kamrájába 2-2 speciális tű-kanült vezettünk. Az egyik kanülön át vezettük be a vizsgálandó anyagot úgy, hogy a kanült egy polietilén csövön keresztül 100 μΐ-es injekcióstűhöz kapcsoltuk. A csamokvíz megfelelő mennyiségét a másik kanülön vezetjük el, így elkerülhető a szem intrakameláris injekció révén bekövetkező nyomásváltozása. A CCK vagy CCK-8 vizsgálandó anyagot izotóniás sóoldatban oldottuk.

Az állatokat először atropinnal kezeltük a pupilla maximális kitágítása érdekében, majd az egyik szemre meghatároztuk a dózis-válasz összefüggést. A pupillaméretet egy beosztással ellátott eszköz segítségével a vízszintes átmérőnél megmértük és ezt a mérést szabályos időközönként normál világítás mellett megismételtük. A kapott eredményeket az 1. ábrán mutatjuk be.

2. példa

Atropinnal kezelt, pentabarbiturállal altatott majmoknak 10 percenként 6-12 μΐ, 250 ng/μΐ CCK-8 tartalmú oldatot csepegtettünk a bal szem szaruhártyájára. Ezt 100 percen át végeztük, ekkor 100 μΐ volt adagolva, ezután 10 percenként 10 μΐ-t adagoltunk. 60 perccel az adagolás megkezdése után a kezelt szemnél pupillacsökkenés volt megfigyelhető, ettől kezdve a pupilla mérete a vizsgálat alatt állandóan csökkent (2. ábra). A kezeletlen szemnél változás nem volt.

3. példa

Majmok (Macaca fascicularis) íriszének szövetét közvetlen leölésük után eltávolítottuk, a szöveteket jeges sóoldatban tároltuk majd a szokásos izomfürdőbe építettük be. A szövet feszültségét, amelyet az izomdarab két végénél fixen rögzítettünk, izometriásan Grass 7D többszíníróval összekötött Grass nyomásmérővel mértük. A szövetdarabokat standard Ringer oldatból álló izomfürdőbe merítve tartottuk oxigénbetáplálás mellett, szabályozott 35 °C hőmérsékleten. A prosztaglandin, béta-adreergiás és muszkarin receptorok hatásának eliminálására indometacint, propranololt és atropint adagoltunk az oldatba, majd izotóniás sóoldatban oldott különböző mennyiségű CCK és CCK-8 hatóayagot adagoltunk és felvettük a kumulált dózisválasz görbéket. (3. ábra). A CCK C-terminális végéről származó 30-33 tetrapeptid esetében izomkontrakció nem volt, még a maximális 86 pg/10 ml fürdő esetén sem.

4. példa

Miután felvettük a dózis-válasz görbét, a mintákat godosan leöblítettük és a három antagonista [Lorglumid, Proglumid, N(4-klór-benzoil)-l-triptofán] egyikét adagoltuk a fürdőbe. 10-20 perc elteltével felvettük a megfelelő dózis-válasz görbét, CCK és CCK-8 és valamely antagonista jelenlétében. Ezután a mintákat ismételten meghatározott mennyiségű CCK vagy CCK8 hatóanyagot vizsgáltunk antagonista nélkül a reverzibilis tulajdonság meghatározására. A kapott eredményeket a 4. ábrán mutatjuk be. A fürdő térfogata 10 ml volt.

5. példa

Az 1. példa szerint meghatároztuk CCK-8 dózis-válaszát egyik szemén atropinnal kezelt, pentabarbitállal altatott majmoknál, majd a másik szem elülső kamrájába 15 μΐ izotóniás sóoldatban 0,75 pg Lorglumidot adagoltunk és a dózis-válasz görbét a másik szemhez hasonló módon határoztuk meg. A CCK antagonista a

HU 206 185 Β dózis-válasz görbe több mint egy nagyságrenddel való eltolását eredményezte (5. ábra).

6. példa

Kipreparált emberi szem írisz-szövetének záróizmát eltávolítottuk és szövet fürdőbe építettük a 3. példában leírtak szerint, majd felvettük a kumulált dózis-válasz görbét CCK-8 esetén. A kapott eredményeket a 6. ábrán mutatjuk be.

7. példa

Macaca fascicularis majmokat az 1. példa szerint elaltattunk, atropinnal előkezeltünk és kanülöztünk. Ezután az elülső kamrába 10 μΐ 10%-os kapszaicin oldatot injekcióztunk és 15 perc után mértük a pupillaátmérőt. A pupillaméret 0-1,5 mm-re csökkent. Ezután azon állatok másik szemébe, amelyek a kapszaicinre érzékenyek voltak, 7,5 pg Lorglumid/15 μΐ oldattal való előkezelés után azonos dózisú kapszaicint injekcióztunk. A CCK antagonista csökkentette a kapszaicin-választ (7. ábra).

Az elvégzett kísérletek szerint a kolecisztokinin vagy oktapeptidje és feltehetően más igen hasonló vegyületek is, főemlősöknél (beleértve az ember is) miosist váltanak ki az íriszben a kolecisztokinin receptorok stimulálásával. Ezen vegyületek bármelyikének antagonistája szelektíven blokkolja ezeket a receptorokat és így a miosis ellen hat. Kitűnt az is, hogy az irritatív stimulálás előtti CCK receptor-blokkolás csökkenti az imitációs miosisí majmoknál. Következésképpen valószínű, hogy az imitációs miosis mechanizmusáért főemlősök esetén a CCK vagy ehhez hasonló anyag felszabadulása a felelős, amely stimulálja az írisz záróizom simaizom sejtjeiben lévő CCK receptorokat. Ez a miosis független az acetil-kolintól.

A fenti kísérletek azt mutatják, hogy a CCK receptorokra ható CCK vagy hasonló vegyületek alkalmazhatók miosis kiváltására pl. sziirkebályog műtéteknél, lencseátültetések esetében, vagy megfordítva, CCKantagonisták vagy hasonló vegyületek alkalmazhatók műtétek alatt a miosis megelőzésére vagy íritis, uveitis vagy trauma esetén fellépő miosis gátlására.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás hatóanyagként kolecisztokinint, C-terminális oktapeptidjét vagy ezek antagonistáit tartalmazó szemészeti gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszerészeiben szokásos hordozóanyaggal összekeverjük és a pupilla összehúzódásának szabályozására alkalmazható gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás a pupilla összehúzódását kiváltó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként kolecisztokinint továbbá C-terminális oktapeptidjét alkalmazzuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás a pupilla összehúzódásának megakadályozására alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként kolecisztokinin vagy C-terminális oktapeptidjének antagonistáját alkalmazzuk.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antagonistaként DL-4-(3,4-diklór-benzoil-amino)5-(dipentil-amino)-5-oxo-pentánsavat, DL-4-benzamido-N,N-dipropil-glutarámsavat és N-(4-klór-benzoil)-ltriptofánt alkalmazunk.
5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antagonistaként DL-4-(3,4-diklór-benzoil-amino)5-(dipentil-amino)-5-oxo-pentánsavat alkalmazunk.
6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antagonistaként DL-4-benzamido-N,N-dipropilglutarámsavat alkalmazunk.
7. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antagonistaként N-(4-klór-benzoiI)-l-triptofánt alkalmazunk.