HU204921B - Method for increasing mineral oil yield by micella solution of surface active materials having water-solubility gradient - Google Patents
Method for increasing mineral oil yield by micella solution of surface active materials having water-solubility gradient Download PDFInfo
- Publication number
- HU204921B HU204921B HU85385A HU38585A HU204921B HU 204921 B HU204921 B HU 204921B HU 85385 A HU85385 A HU 85385A HU 38585 A HU38585 A HU 38585A HU 204921 B HU204921 B HU 204921B
- Authority
- HU
- Hungary
- Prior art keywords
- water
- injection
- surfactant
- solution
- weight
- Prior art date
Links
Classifications
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C09—DYES; PAINTS; POLISHES; NATURAL RESINS; ADHESIVES; COMPOSITIONS NOT OTHERWISE PROVIDED FOR; APPLICATIONS OF MATERIALS NOT OTHERWISE PROVIDED FOR
- C09K—MATERIALS FOR MISCELLANEOUS APPLICATIONS, NOT PROVIDED FOR ELSEWHERE
- C09K8/00—Compositions for drilling of boreholes or wells; Compositions for treating boreholes or wells, e.g. for completion or for remedial operations
- C09K8/58—Compositions for enhanced recovery methods for obtaining hydrocarbons, i.e. for improving the mobility of the oil, e.g. displacing fluids
- C09K8/584—Compositions for enhanced recovery methods for obtaining hydrocarbons, i.e. for improving the mobility of the oil, e.g. displacing fluids characterised by the use of specific surfactants
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C09—DYES; PAINTS; POLISHES; NATURAL RESINS; ADHESIVES; COMPOSITIONS NOT OTHERWISE PROVIDED FOR; APPLICATIONS OF MATERIALS NOT OTHERWISE PROVIDED FOR
- C09K—MATERIALS FOR MISCELLANEOUS APPLICATIONS, NOT PROVIDED FOR ELSEWHERE
- C09K8/00—Compositions for drilling of boreholes or wells; Compositions for treating boreholes or wells, e.g. for completion or for remedial operations
- C09K8/58—Compositions for enhanced recovery methods for obtaining hydrocarbons, i.e. for improving the mobility of the oil, e.g. displacing fluids
Landscapes
- Chemical & Material Sciences (AREA)
- Oil, Petroleum & Natural Gas (AREA)
- Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
- General Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
- Engineering & Computer Science (AREA)
- Materials Engineering (AREA)
- Organic Chemistry (AREA)
- Emulsifying, Dispersing, Foam-Producing Or Wetting Agents (AREA)
- Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)
- Colloid Chemistry (AREA)
- Lubricants (AREA)
Description
A találmány tárgya eljárás kóolajkihozatal növelésére jelentős ioncsere-kapacitással rendelkező kőolajtárolókból anionos felületaktív anyag vízoldhatósági gradienssel rendelkező micellás oldata segítségével.
A tárolókban levő kőolaj kihozatala általában több szakaszban történik. Az első szakaszban a termelést a dekomprimálődott folyadékok és a kőzet természetes energiája szolgáltatja. Ezt a hatást a kőolajtáraid alatti talpi víz fokozhatja, késleltetve a nyomásesést a tárolóban. A kitermelés ezen szakaszának végén, a felszínre hozott olaj mennyisége átlagosan 10%-át teszi ki a kezdeti készletnek. Szükséges tehát a második szakaszban olyan módszereket alkalmazni, amelyek célja a kihozatal növelése.
A leggyakrabban alkalmazott módszer abban áll, hogy vizet sajtolnak a tárolóba az erre a célra fúrt kutakon keresztül. Ezt a műveletet nevezzük másodlagos termelésnek. Ezt addig végzik, amíg a termelt folyadék víztartalma a termelést gazdaságtalanná nem teszi. A víz besajtolása lehetővé teszi, hogy az eredeti olajkészlet további 20%-át nyerjük ki.
Már régóta ismeretesek a vízbesajtolás korlátozott hatásfokának okai. Először is a területi elárasztás (makroszkopikus kisöprés) esetén - mivel a víznek az olajjal szemben nagyobb a mobilitása - a besajtolt víz igyekszik a legkisebb ellenállás irányában haladni a termelőkutak felé. Ennek az az eredménye, hogy a víz a tárolónak csupán egyes részeit éri el. Ezen felül az üledékes kőzetek természetes heterogenitása, továbbá a folyadékok sűrűségének különbsége következtében a tároló felső részeiben még rosszabb a hatásfok.
Ezen túlmenően,'a tároló azon zónáiban is, amelyeket a víz hatékonyan kisepert, az olajkiszorítás tökéletlen. Ugyanis az olaj azokban a pőrusrendszerekben raktározódik, amelyek méretei általában 0,1 és 100 pm között vannak. Az itt uralkodó kapilláriserők hatására az olaj egy részének kihajtása után, a maradék apró cseppecskék formájában csapdázódik. Az olajfázis diszkontinuitása abból származik, hogy a porózus közeg általában víznedves. Figyelembe véve a kis nyomásgradienseket, a rendelkezésre álló erő tehát már nem elegendő ahhoz, hogy ezek a cseppecskék átlépjék a kapillárisszűkületeket.
A kihozatal növelése céljából tehát a kapilláriserők hatását kell ellensúlyozni, például az olaj és a besajtolt folyadék közötti határfelületi feszültség csökkentésével.
A vízbesajtolással elért kiseprési hatásfok kismértékben növelhető a víz mobilitásának a csökkentésével, ami vízben oldható polimerek hozzáadásával érhetőek Több eljárást javasoltak a besajtolt folyadék mikroszkopikus kiszorítási hatásfokának javítására: oldószerek besajtolása (szénhidrogéngázok, szén-dioxid, alkoholok, cseppfolyós propán-bután-gázok stb.), lúgos víz besajtolása és különböző felületaktív anyagok oldatainak besajtolása pl. vizes oldatok, mikroemulziók stb. formájában.
A szakirodalomból ismeretes, hogy a felületaktív anyagokat, így petróleumszulfonátokat alkalmazó ún. micellás/polímeres kőolajtermelést eljárások sikertelenségét idézheti elő a rétegvíz nagy sótartalma, ezenbelül elsősorban a magas kétértékű ionkoncentráció, vagy kétértékű ionok cseréjére képes anyagok jelenléte.
A jelen lévő vagy képződő kétértékű ionok (Ca**, Mg**) reagálnak az anionos felületaktív anyagokkal és a polimerekkel, jelentősen megnövelve mindkét anyag esetén a vegyszerfelhasználást. A felületaktív anyag kicsapódhat a vízből, átoldódhat és visszamaradhat a vízzel érintkező olajfázisban, megnövekedhet az adszorpciója, vagy visszamaradhat a mátrix egyoldalúan nyitott pórusaiban (kromatográfiás hatás).
Az elárasztás folyamán a kőzet és fluidumok között kialakult fizikai-kémiai egyensúlyok megbomlanak, így az áramló hatóanyagot érintő külső körülmények helyben, időben dinamikusan változnak és ezen változásoknak a kőzet irányából gyakorlatilag korlátlan utánpótlása van. Ezek a változások jelentősen leronthatják egy eljárás tervezett hatékonyságát.
A micellás diszperziók hatékonyságának megőrzésére, illetve a felületaktívanyag-visszatartás csökkentésére számos próbálkozás történt.
A 167 489 számú magyar szabadalmi leírás szerint biopolimeres előnyomatő folyadékot alkalmaznak a magas kétértékű kationokat tartalmazó rétegvíz és a micellás oldat érintkezésének megakadályozására.
A177 126 számú magyar szabadalmi leírás szerint a fokozott olajkiszorító képességű aktív dugót megelőzően makroemulziót sajtolnak a rétegbe, amelynek feladat az áramlás szabályozása mellett a két- és többértékű ionkoncentrációjú rétegvíznek a micellás diszperziótól való elválasztása. Emellett az emulzió nagyobb viszkozitása következtében stabilizálja az áramlást.
A 4 276 933 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a felületaktívanyag-visszatartást úgy csökkentik, hogy a micellás oldat besajtolását egy olyan vizes oldat besajtolása követi, amely nemionos felületaktív anyagokat tartalmaz, amely anyagok képesek a visszatartott felületaktív anyagokat oldatba vinni. Atermelókutakon való kitermelés után lehetőség van a vizes felületaktív anyag újrafelhasználására is.
A 4 232 737 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás egy olyan felületaktív anyagos kőolajtermelési eljárást ismertet, amely szerint magas sótartalmú tárolókban olyan felületaktívanyag-oldatot alkalmaznak, amely legalább két felületaktív anyagot tartalmaz: az egyik egy anionos felületaktív anyag, mint pl. petróleumszulfonát, a másik pedig egy oldódást elősegítő segéd-felületaktív anyag, mint pl. alkilvagy alkilarií-polietoxi-szulfát vagy -szulfonát. A művelet során több ciklusban felületaktívanyag-oldatot sajtolnak be, amelyet alacsony szalinitású (sótartalmú) mobih'táspuffer követ. Az egyes felületaktívanyag-oldatok sótartalma és segéd-felületaktív anyagtartalma fokozatosan csökken az első oldat maximális értékétől az utolsó oldat minimális értékéig.
A 4 274 488 számú amerikai egyesült államokbeli ‘szabadalmi leírás szerint a micellás/polimeres elárasztási rendszer hatékonyságát úgy kívánják növelni, hogy a micellás oldat besajtolása előtt egy szalinítás-beállító vízelárasztást hajtanak végre. Az elárasztó folyadékhoz egy kiegészítő felületaktív anyagot adnak, amely egy
HU 204 921 Β vízben oldódó alkohol. A micellás oldat ugyanezen anyagokat és petróleumszulfonátot tartalmaz. Amenynyiben szükség van rá, a micellás oldatot követő mobilitásszabályozó is tartalmazhat kiegészítő felületaktív anyagot. A módszer azáltal javítja a micellás/polimeres eljárás hatékonyságát, hogy optimális sókoncentráció mellett biztosítja azt, hogy a kiegészítő felületaktív anyag koncentrációváltozása minimális a kiszorítás során.
A 4 074 755 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a micellás/polimeres elárasztás során besajtolt mindkét vizes fázis domináló, egyenértékű kationkoncentrációjának és a domináló kétértékű kationkoncentráció négyzetgyökének arányát állandó értéken tartják, mely érték megegyezik a tárolóbeli értékkel. Úgy vélik, hogy ily módon elkerülhető a nagy ioncsere-kapacitású tárolókban a kiszorítási folyamatokat hátrányosan befolyásoló ioncsere.
A fentiekben ismertetett és hasonló, laboratóriumi körülmények között kidolgozott eljárások szerint megvalósított üzemi kísérletek azonban nem bizonyultak megfelelőnek.
Shannon és munkatársai 80 mezőkísérlet tapasztalatait foglalják össze. (Shannon L. Matheny: EOR methods help ultimate recovery. Cil and Gas Journal, p. 79-124,1980. márc.)
Az elárasztások sikertelenségének okai általánosságban a következőkben foglalhatók össze:
- A stacioner rétegállapotra optimalizált homogén kiszorító folyadékrendszer a körülmények dinamikus változásai között nem biztosít optimális hatékonyságot, illetve eredeti hatékonyságát nem képes megtartani.
- A kedvezőtlen összetételű rétegvíz kizárása különböző előre besajtolt folyadékokkal az anizotrop geológiai viszonyok miatt nehezen oldható meg.
- Ha teljes egészében nemionos, elektrolitváltozásokra kevésbé érzékeny anyaggal oldják meg az elárasztást, akkor nagyon drága lesz az eljárás.
A találmány célja olyan felületaktív anyagokat tartalmazó kiszorító rendszer létrehozása, amely a valóságos üzemi viszonyok között is megtartja stabilitását, és mérsékelt hatóanyag-felhasználás mellet magas olajkihozatalt biztosít.
A találmány alapját a következő felismerések képezik:
- a rétegvíz sótartalmát nem kívánjuk megváltoztatni előre besajtolt oldatokkal, mivel ez tökéletesen nem valósítható meg;
- figyelembe vesszük és kihasználjuk az ioncsere- és kromatográfiás folyamatokat az alkalmazott felületaktívanyag-rendszer hatékonyságának fokozására;
- vízoldhatósági gradienst alkalmazunk, így az utóbb besajtolt hatóanyag kromatográfiás lemaradása kisebb, mint a korábbi oldatoké, így a felületaktívanyag-front összetétele folyamatosan befolyásolható.
Számos kísérletet végeztünk a megfelelő összetételű kiszorító rendszer kidolgozására, melyeknek során különböző szempontokat vettünk figyelembe.
Ismeretes, hogy a micellás/polimeres elárasztás során a micellás diszperzió előállításához petróleumszulfonátokat, általában az ún. mahagőni-szulfonátokat használnak, amelyek monoszulfonátok és viszonylag szűk molekulatömeg-tartomány jellemző rájuk. Adott kőolajminőség és tárolóparaméter-viszonyok mellett megválasztható a felületaktív anyag optimális átlagos molekulatömege, illetve összetétele és koncentrációja. Másrészt adott felületaktívanyag-összetétel mellett a felületaktív anyag koncentrációjának és a vizes fázis szalinitásának megfelelő beállításával segéd- felületaktív anyagokkal stb. érhető el a megkívánt maximális hatékonyság. [Wade, V. H. és munkatársai: „Low Interfacial tension involving mixtures of surfactans” Soc. of Petr. Eng. Joum. 17,2,122-128, (1977). ápr.]
Adott tárolóviszonyok mellett felhasználható, illetve a speciális viszonyoknak megfelelő molekulatömegű, illetve molekulatömeg-eloszlású petróleumszulfonátok előállítását írja le például a 177 232 számú magyar szabadalmi leírás.
A fizikai-kémiai alapon optimalizált rendszer azonban az előzőekben vázolt okok miatt kedvezőtlen változásokon megy keresztül ^tárolóban. A besajtolt rendszert érintő dinamikus változások sorában a leglényegesebb a kétértékű kationok jelenléte, illetve azok koncentrációjának megváltozása, amely nagymértékű lehet, például:
- ha a tároló jelentős kationcsere-kapacitással rendelkezik;
- kőzetoldódásból adódóan, amennyiben például a felületaktív anyagos elárasztás CCh-besajtolás előzte meg,
- a rétegvíz kétértékű ionkoncentrációja eredetileg is magas.
Az anionos felületaktív anyagok, így a petróleumszulfonátok is sokkal érzékenyebbek a két- és többértékű, mint az egyértékű kationok koncentrációjának változására.
Az átlagos molekulatömegtől, ezen belül a molekulatömeg-eloszlástól függő koncentrációhatárok között a micellás oldat tolerálja ezeket a változásokat, miközben a többértékű kationkoncentráció növekedtével fokozatosan nő a felületaktív anyag olajoldhatósága. Egy bizonyos határon túl minőségi változás következik be, fázisinverzió lép fel, aminek következtében viszkózus víz az olajban típusú emulziók keletkeznek, megnő a maradékolaj-telítettség, nő a felületaktívanyag-visszatartás és ennek következtében jelentősen megváltozik az oldat összetétele és koncentrációja, ami végsősorban a rendszer felbomlásához vezet.
Egy modellkísérletben egy mérsékelten kalciumtűrő (mahagóni típusú) szulfonáttal végzett kiszorítási vizsgálat után mértük a maradékolaj-telítettség és a felületaktívanyag-eloszlást. Megállapítottuk, hogy a maradékolaj-telítettség gyors ütemű növekedését a felületaktívanyag-visszatartás drasztikus mértékű növekedés kíséri. (1.A ábra)
A micellás oldat készítéséhez, illetve a felületaktív anyagos elárasztáshoz alkalmazhatunk olcsón előállítható petróleumszulfonátokat is, amelyeknek gyártását
HU 204921 Β például a 177 119 számú magyar szabadalom írja le.
Ezek a szulfonátok az alacsonyabb molekulatömegű mahagőni-szulfonátok mellett nagyobb mennyiségben tartalmaznak di- és poliszulfonátokat, valamint a gyártás során képződött szervetlen sókat (pl. NaíSOf) is. Az ilyen típusú szulfonátok magas sótartalma nagy szerepet játszik az ioncsere folyamatában.
Felismertük, hogy ha a fenti típusú szulfonátból előállított oldatot jelentős ioncsere-kapacitással rendelkező tárolóban alkalmazzuk, a hatóanyag olajkiszorító képessége a kőzettel való kölcsönhatás következtében oldatba jutó két- és többértékű kationok hatására „in situ” növekszik. A kétértékű ionok kedvező hatásának tartománya azonban korlátozott, vizsgálataink szerint függ a Ca^/szulfonátkoncentráció-aránytól és a szulfo- 1 nát koncentrációjától. A fenti koncentrációarány növekedésével ez a vízoldhatőbb szulfonát is az 1.A ábrán bemutatotthoz hasonlóan a visszatartás veszélyesen megnövekedhet, mindamellett kevésbé kell tartani a tárolóréteget elzáró nagy viszkozitású emulzió képző- 2 désétől (1.B ábra).
Megállapítottuk, hogy az optimálisnál vízoldhatőbb petróleumszulfonát alkalmazásának - megfelelő segédanyagok nélkül - a következő korlátái vannak.
- A besajtolókutak közelében még nem éri el a rend- 2 szer a kívánt Ca^szulfonátkoncentráció-arányt, tehát a besajtolt rendszer nem eléggé hatékony, így a maradékolaj-telítettség viszonylag magas marad.
- Az optimális kiszorítási feltételek tartománya után. fellépő· emulziőképződés, blokkolódás ellensúlyozá- 3! sa, magasabb olajkihozatal elérése vizsgálataink alapján csak nagyobb oldattérfogat besajíolásával valósítható meg. Ez nagy fajlagos hatóanyag-felhasználást tesz szükségessé, miközben a felületaktív anyag jelentős részét a hajtófolyadékkal kitermeljük. 3í Az előzőekhez hasonló problémák lépnek fel akkor is, amikor az eredeti rétegvízben magas, vagy C02-os besajtolásnál fellépő kőzetoldódás miatt nő meg a kétértékű ionkoncentráció.
Egy másik modellkísérletben egy CO2-dal kombi- 4C nált, erősen vízoldható petrólenmszulfonátos elárasztás utáni maradékolajrtelítettséget és felületaktívanyag-eloszlási állapotot vizsgáltunk. Ebben az esetben a besajtolás környezetében megfelelő kalciumion-koncentrációval érintkezik a hatóanyagoldat és így nagymérték- 45 ben eltávolítja a maradékolajat, viszont rövid út megtétele után a porózus közeg visszatartja a hatóanyag legnagyobb részét és így lecsökken az oldat olajkiszorító képessége (2.E ábra).
Tehát a kiszorítás során fellépd jelenségek miatt (a 50 többértékű kationok oldatba mennek, egyes felületaktív molekulák adszorbeálódnak) nehéz amicellás oldatot adaptálni azokhoz a viszonyokhoz, amelyek fokozatosan alakulnak ki, amikor homogén összetételű kiszorító folyadékot sajtolunk be.
Találmányunk alkalmazásával a fenti hátrányok a példában vázolt mindhárom esetben elkerülhetők és a kétértékű ionok kedvező hatását is kihasználjuk.
Ezen cél elérése érdekében olyan oldatot alkalmazunk, amely a petróleumszulfonát-hatőanyag mellett változó összetételben tartalmaz segédanyagokat, amelyek a besajtolt folyadék hatóanyagának primer állapotú vízoldhatóságát úgy befolyásolják, hogy a tárolóviszonyok által megszabott kezdeti állapottól fokozato5 san növekedjék a besajtolás során.
Az egyenletesen kedvező kiszorítási hatásfokot biztosító folyadék-összetétel a kiszorítás során lejátszódó folyamatok, a porózus közegben fellépd iontranszport (ioncsere, oldás), kromatográfiás és egyéb hatások vég10 eredményeként alakul ki. A változó összetétel teszi lehetővé, hogy a vízoldhatőságot növeld segédanyagok ott és úgy érik utol a többértékű kationokhoz kötődd hatóanyagot, ahol azt már a visszatartás, blokkolódás veszélye fenyegeti. Ezeket a segédanyagokat úgy vá5 lasztjuk meg, hogy a kicsapódás veszélyének megszüntetése mellett a többértékű kationt tartalmazó szulfonátoldatokkal együtt hatva, azokkal nagyon alacsony határfelületi feszültségű rendszereket eredményeznek.
Tekintettel arra, hogy a módszer a tárolóban várható kölcsönhatási folyamatok előnyeit kívánja kihasználni, az alkalmazott szulfonát vízoldhatósági gradiensét, szélső értékeit a tároló és az alkalmazott szulfonát tulajdonságaihoz, a folyamatok dinamikájához kell illeszteni, illetve az alkalmazási módtól függően megvá5 lasztani,
A találmány tárgya a fentiek alapján eljárás jelentds ioncsere-kapacitással rendelkező kőolajtároló geológiai formációkból történő kőolajkihozatal növelésére anionos felületaktív anyagot, segédanyagokat, és adott esetben vízoldható polimert tartalmazó oldatok besajtolásával és vizes kiszorítással. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 0,1-100 milliekvivalens/100 g kőzet kationcsere-kapacitással rendelkező, legfeljebb 110 'C-os kőolajtároló geológiai formáció5 ba, adott esetben szén-dioxid-gáz besajtolása után, olyan oldatokat sajtolunk be, amelyek legalább két, az anionos felületaktív anyagra nézve eltérő, az elsőtől az utolsóig fokozatosan növekvő vízoldhatóságú részből állnak, az egyes oldatrészek térfogata a geo1 Iőgiai formáció pórustérfogatának 5-30%-át teszik ki, és az anionos felületaktív anyagot tartalmazó oldatrészeket vízzel vagy ismert mobilitásszabályozó közeggel mozgatjuk. Az első oldatrész
1-10 tömeg% anionos legalább részben olajoldható felületaktív anyagot, eldnyösen 400-480 átlagos móltömegű petróleumszulfonátot,
0-2 tömeg% legalább egy, az anionos felületaktív anyagnak a sajtolóvízben való oldhatóságát szabályozó segéd-felületaktív anyagot, eldnyösen alkíl-fenol-poliglikol-étert,
0-5 tömeg% 4-18 szénatomos alkoholt tartalmaz, az utolsó oldatrész
0-5 tömeg% vízoldható anionos felületaktív anyagot eldnyösen 350-440 átlagos móltömegű petróleumszulfonátot,
0,1-5 tőmeg% legalább egy, az anionos felületaktív anyagnak a besajtolóvízben való oldhatóságát szabályozó segéd-felületaktív anyagot, előnyösen alkil-fenol-poliglikol-étert,
0,5-10 tömeg% 1-5 szénatomos alkoholt tartalmaz.
HU 204 921 Β
Az anionos felületaktív anyag lehet szulfonát, karboxilát, foszfát, italát, szulfát stb. vagy ezen termékeknek a keveréke. A felületaktív anyag képlete a következő lehet:
Ri-XiM+, ahol Rí 8-24 szénatomos alifás csoport, vagy pedig 14-36 szénatomos alkilaromás csoport, Xi szulfonát, szulfát, karboxilát, foszfát, italát stb. típusú poláros csoport, és M* általában véve egyértékű kation, mint például az ammónium- vagy valamely alkálifémion, az anionos felületaktív anyag lehet nyersolaj, vagy nyersolajfrakciónak oleummal, vagy kén-trioxiddal való kezeléséből származó petróleumszulfonát.
Az egyszerűség kedvéért és az alábbi példákra való hivatkozással ezt az anionos felületaktív anyagot petróleumszulfonátnak nevezzük.
A segédanyagok módosítják az anionos felületaktív anyag vízoldhatóságát. A vízoldhatóságot olyan módon szabályozzuk, hogy az fokozatosan emelkedjék a besajtolt oldatban. Ezek a segédanyagok a következők lehetnek, anélkül, hogy csak ezekre korlátozódnának:
a) az anionos felületaktív anyag vízoldhatóságát csökkentő segédanyagok, például a 4-18 szénatomos alifás monoalkoholok, mint pl. az etil-2-hexanol, vagy poláros anyagok, mint pl. az aminok, ketonok, éterek, észterek, amelyeknek szénatomszáma elégséges ahhoz, hogy csökkentsék az anionos felületaktív anyag vízoldhatóságát, mint pl. a kozmaolaj;
b) segéd-felületaktív anyagok, például az alkil-, vagy alkil-aril-poliglikol-éter típusú nemionos felületaktív anyag vagy alkil-, alkil-aril-poliglikol-éter-szulfát, -foszfát, -italát, -karboxilát vagy ammónium- vagy alkáli-szulfonát típusú. Képlete a következő lehet:
R2-O(CH2CH2O)„M, ahol R2 8-24 szénatomos alifás, vagy 16-36 szénatomos alkilaromás csoport, és n értéke 1-50, vagy lehet a képlet a következő:
R3-O(CH2 CH2O)m.i CH2 CHzXáM*, ahol Rj-nak és m-nek a definíciója megegyezik R2, illetve n definíciójával, X2 jelentése pedig ugyanaz, mint Xi, és M+ általában egyértékű kation, például ammónium- vagy alkálifémion; vagy lehet etoxilált alkohol, amelynek a képlete a következő: R-O-(CH2-CH2-O)4-H, ahol R 12-18 szénatomos alifás csoport és n értéke 10-20, ezen segéd-felületaktív anyagokat azért alkalmazzuk, hogy növeljük az anionos felületaktív anyag oldhatóságát a besajtólóvízben;
c) az anionos felületaktív anyag vízoldhatóságát növelő segédanyagok, például az 1-5 szénatomos alifás monoalkoholok, mint például izopropil-alkohol, vagy más anyagok, mint például az aminok, a ketonok, az éterek, az észterek, amelyek szénatomszáma elégségesen nagy ahhoz, hogy növeljék az anionos felületaktív anyag oldhatóságát a besajtólóvízben.
Ezenkívül a micellás oldat tartalmazhat olyan mobilitásszabályozó anyagokat, amelyeket elterjedten alkalmaznak a kőolajkihozatal során; ilyenek: részben hidrolizált vagy nem hidrolizált poliakrilamid, amelynek molekulatömege 4406 és 10·106 között van, vagy poliszacharid, amelynek molekulatömege 1Ί06 és 5406 között van.
A kiszorítás hatékonyságát biztosító és szabályozó feltételek az iontranszportok (ioncsere, oldódás) és a kromatográfiás hatások közvetkeztében alakulnak ki. A kisegítő anyagok védik az anionos felületaktív anyagot az összetétel módosulása következtében előálló retenció kockázataival szemben. Olyan módon választjuk ki ezeket az anyagokat, hogy egyrészt elkerüljük az anionos felületaktív anyag kicsapódásának veszélyét, másrészt, hogy ezek az anyagok a kőzetből származó kétértékű kationok jelenlétében az anionos anyaggal együtthatva alacsony határfelületi feszültségű rendszerekre vezessenek.
A találmány az adott tárolóban előrelátható kölcsönhatásokat használ ki. Abból áll, hogy beszabályozza az anionos felületaktív anyag oldhatósági gradiensét a besajtolóvízben. A vízben való ezen oldhatóság maximális értékét a tároló (kőzet, olaj, víz, hőmérséklet), valamint az anionos felületaktív anyag természetéhez, továbbá a jelenségek kinetikájához kell alkalmazni.
A találmány szerinti eljárás egy előnyös megvalósítási módja szerint négy részből álló kiszorító oldatot alkalmazunk.
- Első oldatrészként a besajtolókút környezetében várható körülményekhez képest optimalizált összetételű oldatot sajtolunk be. Az oldat optimális összetételét fázisviszony-vizsgálatokkal határozzuk meg. Optimálisnak tekintjük azt az összetételt, amely 2:1 és 1:2 olaj/víz tömegarány között a felületaktív anyag közel azonos oldhatóságát eredményezi a vizes és olajos fázisban. A tárolókörülmények az alkalmazási módszerektől függően eltérőek és különböző optimalizálást igényelnek.
Ha a tároló alacsony sótartalmú rétegvizet tartalmaz, de a kőzet ioncsere-kapacitása nagy és vízoldható szulfonátrendszert alkalmazunk, akkor az első oldat olajoldhatóságát kell növelni, amely elérhető:
olajoldható adalék bekeverésével, olajoldhatóbb szulfonát adagolásával, hosszabb szénláncú alkohol adagolásával, elektrolit-koncentráció növelésével.
- Az oldat második részét anionos felületaktív anyag vizes oldata alkotja, amelyben nincsenek segédanyagok, vagy amely csak kis mennyiségben tartalmaz segédanyagokat, az alkalmazási feltételeknek megfelelően. Ez az oldat legnagyobb hatékonyságát a porózus közegben megtett hosszabb út alatt az ioncsere következtében éri el, amely ioncsere az oldat és kőzet között játszódik le.
- Az oldat harmadik részét vizes oldat alkotja, anionos felületaktív anyaggal vagy anélkül, egy vagy több segédanyaggal, amelyeknek az a funkciójuk, hogy csökkentik a szulfonát szorpcióját: lehet ionos vagy anionos felületaktív anyag és/vagy kis molekulatömegű alkohol. A segédanyagok kis retenciót mutatnak és így optimális szinten tartják az oldat tulajdonságait. Ezenfelül csökkentik a micellás oldat érzékenységét a kétértékű ionokkal szemben. Végezetül a segédanyagok képesek arra, hogy az emulziókat
HU 204921 Β megtörjék és a felületaktív anyag molekuláit deszorbeálják, ennélfogva lehetőséget adnak arra, hogy a visszatartott anionos felületaktív anyag újra mobilizálódjék.
- Az oldat negyedik része vizes oldat, amely mobilitásszabályozó anyagokat és/vagy segédanyagokat tartalmaz, megfelelő koncentrációban. Ezek az anyagok képesek csökkenteni az anionos felületaktív anyag visszatartását olyan mértékben, ahogy növelik oldhatóságát a besajtolóvízben.
A kiszorító oldat összetételét oly módon kell megalkotni, hogy rugalmasan lehessen alkalmazni a különböző lehetséges feltételekhez. Például a kiszorító oldatot több, mint négy részből kell elkészíteni.
Amennyiben nagy sótartalmú a rétegvíz, vagy a felületaktív anyag besajtolása előtt a kalcium-karbonátot tartalmazó kőzetben CO2-os elárasztás történt és emiatt magas a kétértékű kationkoncentráció, akkor az előzőekben leírt hatóanyag-tartalmú oldat második fázisával kell az elárasztást kezdeni, ahol a segéd-felületaktív anyagok és kis molekulatömegű alkoholok koncentrációját az alkalmazási körülmények (szulfonáttípus, kalciumion-koncentráciő) szerint kell megválasztani.
Ha olajoldhatóbb mahagóni típusú szujfonátok kerülnek felhasználásra, szintén a második fázissal kell az eljárást indítani. A vízoldhatóságot növelő segédfelületaktív anyagok és kis molekulatömegű alkoholok koncentrációját minden esetben a szulfonát minőségének és a tárolókőzet ioncsere-kapacitásának a függvényében kell megválasztani.
A találmány szerinti eljárásban alkalmazott kiszorító oldat első részének összes anionos felületaktívanyag-tartalma 1-10t% között van az oldatban, amelynek legfeljebb fele olajban jól oldódó felületaktív anyag, és amaradékot olyan anionos felületaktív anyag alkotja, amely jól ! oldőik a vízben. Ezenfelül a besajtolóvíz 0-5 t% nagy szénatomszámú alkoholt tartalmaz, mint például etil-2hexanolt, vagy pedig kozmaolajat, nemionos felületaktív anyagot stb. és/vagy 0,5-0,05 mól/I kétértékűkationkoncenírációt, mint például a Ca**· és Mg** biztosítunk. Al- z kalmazhatunk továbbá 0-0,21% vízoldható polimert és 0—10t% szénhidrogént is. Az oldat ezen első részének a mérete a pórustérfogat 5-20 t%-a.
Az oldat második része olyan vizes oldat, amely 1—10 t% vízben jól oldódó anionos felületaktív anya- 4 got, legfeljebb 21% segéd-felületaktíY anyagot, legfeljebb 5 t%rkis-molekulatömegű alkoholt, mind például izopropil-alkoholt, 0-0,2t% vízoldható polimert és 010t% szénhidrogént tartalmaz. Az oldat ezen második részének a mérete a pőrustérfogat 5-30%-a. 5
Az oldat harmadik része olyan vizes oldat, amely 0-5t% vízben jól oldódó anionos felületaktív anyagot, 0,1-5 t% segéd-felületaktív anyagot, 0,5-10 t% kis molekulatömegű alkoholt, mint például izopropil-alkoholt és 0-0,2 t% vízoldható polimert tartalmaz. Az 5í oldat ezen harmadik részének mérete a pórustérfogatnak 5-30%-a.
Az oldat negyedik része olyan vizes oldat, amely legfeljebb 51% vízoldható anionos felületaktív anyagot 0,1-3 t% segéd-felületaktív anyagot, 0,5-3 t% kis mo- 6( lekulatömegű alkoholt, mint pl. izopropil-alkoholt és
0-0,21% vízoldhatő polimert tartalmaz. Az oldat ezen negyedik részének a mérete a pórustérfogat 5-30%-a.
A fentiekben leírt kiszorító dugót a besajtolóvíz hajt5 ja a termelókutak felé. A besajtolóvíz 0-0,21% vízoldhatő polimert, mint mobilitásszabályozó segédanyagot tartalmazhat.
A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a vízoldhatósági gradiens alkalmazásával fokozható az olajkí[ 0 hozatal, miközben a vegyszerfelhasználás csökken.
A találmány szerinti eljárást és a referenciakísérleteket a következő példákkal, illetve ábrákkal szemléltetjük. A bemutatott modellkísérleteknél mutatkozó tendenciák alapján az üzemi eredmények megjósolhatók. 5 A példákban az anionos felületaktív anyag és segédanyagok egy-egy típusának alkalmazását mutatjuk be. Az itt bemutatottakkal azonos eredmények kaphatók más típusú anionos felületaktív anyagok, illetve segédanyagok használata esetén.
A példák illusztrálására a következő ábrák szolgálnak:
- az 1.A ábra mutatja a maradékolaj-telítettséget és a szulfonát retencióját az olajban oldódó és optimalizált összetételű mahagóni típusú szulfonát besajtolá5 sa után;
- az 1.B ábra mutatja a maradékolaj-telítettséget és a szulfonát retencióját a vízben oldható szulfonát besajtolása után;
- az l.C ábra szemlélteti a maradékolaj-telítettséget és 3 a szulfonát retencióját, miután a találmány szerinti kiszorító dugót besajtoltuk;
- a 2.D ábra mutatja a maradékolaj-telítettséget egyrészt a vízbesajtolás után, másrészt a szén-dioxidbesajtolás után;
) - a 2.E ábra mutatja a maradékolaj-telítettséget és a szulfonát retencióját szén-dioxid, majd pedig vízben oldható szulfonát besajtolása után;
- a 2.F ábra mutatja a maradékolaj-telítettséget és a szulfonát retencióját szén-dioxid és a találmány sze1 rinti kiszorító dugó besajtolása után, és
- a 3. ábra mutatja a szulfonát, a kalcium és a vas koncentrációját a termelvény szerves fázisában a találmány szerinti l.c kísérletre vonatkozóan, valamint az olajkihozatal mennyiségét.
Az ábrákon a következő jelöléseket alkalmaztuk:
Sa: a maradékolaj-telítettség a Vp pórustérfogatra vonatkoztatva,
A: a szulfonát retenciója (mg/g kőzet),
L: a modell hossza (cm),
Er: olajkihozatal.
/. példa (l.a, l.b, l.c kísérlet)
Kiszorítási kísérletsorozatot hajtottunk végre 95 ’Con és 10 MPa nyomáson olyan pórusos közegekben, amelyeket kőolajtárolóból származó homokkőből állítottunk elő.
A következő eljárást alkalmaztuk: a magokat összezúztuk, majd rozsdamentes acélcsőben erősen ősszepréseltük. A pórusos közeg jellemzőit az 1. táblázat
HU 204 921 Β mutatja. A gázzal és a rétegvízzel mért áteresztőképesség között megfigyelt különbségek arra utalnak, hogy az anyagok a víz áramlása során megduzzadtak.
1. táblázat
| Példa | 1. példa | 2. példa |
| a, | b, c kísérlet | d, e, f kísérlet |
| Összetétel kvarc (t%) | 70 | 64 |
| kaiéit (t%) | 20 | 33 |
| anyagok (t%) | 10 | 3 |
| Méretek hosszúság (cm) | 100 | 100 |
| átmérő (cm) | 2,5 | 5 |
| Porozitás (%) | 0,34+0,01 | 0,38+0,01 |
Áteresztőképesség (ΙΟ'3 μτη2)
| a gázzal szemben | 200±10 | 150±10 |
| a rétegvízzel szemben | 50±10 | 47±10 |
| Kationcsere-kapacitás (a | 2,4 | 1,4 |
cserélhető ionok milliekvivalense 100 kőzetgrammonként)
1. A folyadékok elhelyezkedése
A pórusos közeget először a tároló rétegvizével telítjük, amelynek az összsótartalma 4,6 g/1. Ezt a vizet azután gázmentesített tárolóolajjal szorítjuk ki (20 °C-on, 0,809 g/1 sűrűség, 3,2mPa’S viszkozitás). A nem redukálható víztelítettség 0,37±0,01. Ezután a gázmentesített olajat azzal az olajjal helyettesítjük, amelyet 10 MPa nyomáson és 95 °C-on a tárológázzal telítettük. A gáz/olaj viszony 54 m3/m3. Végezetül az olajat 0,40 t% sótartalmú besajtolóvízzel szorítjuk ki 1 m/nap szúrődési sebesség mellett. A kapott maradékolaj telítettsége 0,34±0,01, vagyis 46% az olajkihozatal.
2. Felületaktív anyagok besajtolása
Három receptorát alkalmaztunk.
l.a kísérlet (Refemciakísérlet): a vízbesajtolás után 30% pórustérfogat vizes oldatot sajtolunk be. Ezt a vizes oldatot besajtolóvíz alkotta, amely mahagóni típusú, 460 átlagos móltömegű 3 t% petróleumszulfonátot tartalmazott. Ezt a vizes oldatot ezután egy pórustérfogat besajtolóvízzel szorítottuk ki. A maradékolajtelítettség átlagos értéke 0,34-ról 0,23-ra csökkent, ami 63% teljes olajkihozatalnak felel meg (lásd 1.A ábra).
l.b kísérlet (Referenciakísérlet): a vízbesajtolás után 30% pórustérfogatnyi vizes oldatot sajtolunk be. Olyan besajtolóvizet, amely a következőt tartalmazza: 3 t% petróleumszulfonát, amely a mahagóni típusú szulfonáton kívül kb. 201% di- és poliszulfonát-molekulákat tartalmazott (a keverék átlagos molekulatömege közelítőleg 400); ezután a kiszorítást besajtoló vízzel végeztük, amely 100 pórustérfogat% volt. A maradékolajtelítettség átlagos értéke 0,3 4-ről 0,19-re csökkent, ami 70% teljes olajkihozatalnak felel meg (lásd l.B ábra).
l.c kísérlet: a vízbesajtolás után, a találmány szerint a következő kiszorító folyadékokat sajtoljuk be egymás után:
- vizes oldat 5% pórustérfogat mennyiségben, amely az l.b kísérletben írt 3 t% petróleumszulfonátot tartalmaz, továbbá 0,51% kozmaolajat,
- vizes oldat 10% pórustérfogat mennyiségben, ez besajtolóvízben oldott az l.b kísérletben leírt 3 t% petróleumszulfonátot tartalmaz,
- vizes oldat 15% pórustérfogat mennyiségben, ez besajtolóvíz, amely az l.b kísérletben leírt 2,45 t% petróleumszulfonátot, valamint 0,27 t% etoxilált alkoholt tartalmaz; ennek a képlete: R-O-(CH2CH2O)nH, ahol R 15 szénatomos alifás csoport, n pedig átlagosan 15,
- vizes oldat, 10% pórustérfogat mennyiségben, ez besajtolóvíz, amely az előzőekben leírt 0,411% etoxilált alkoholt és 11% izopropil-alkoholt tartalmaz. Ezt a kiszorító oldatot egy pórustérfogatnyi besajtolóvízzel hajtjuk. A maradékolaj-telítettség átlagos értéke 0,3 4-ről 0,06-ra csökken, ami 90% teljes olajkihozatalnak felel meg (lásd l.C ábra).
Minden egyes kiszorítási kísérlet után a porózus közeget fúrással távolítottunk el az acélcsőből, majd 5 vagy 6 részre osztottuk, amelyekben azután meghatároztuk az S„ maradékolaj-telítettséget és a szulfonát A retencióját, és ábrázoltuk az L modellhossz függvényében (1.A.1.B és l.C ábra).
Az ábrákon világosan láthatjuk, hogy az l.c kísérletben a nagy kihozatal a micellás oldatnak a pórusos közeg teljes hosszában mutatott jó hatásfokának köszönhető, míg az l.a kísérletnél ez a jó hatásfok csupán a porózus kőzetmodell elején, az l.b kísérletben pedig csupán a modell középső részében mutatkozott.
Szemléltetés céljából a 3. ábra mutatja az l.c kísérletre vonatkozóan az effluens Ca++ és Fe3+ koncentrációját [milliomodrész-(ppm)-ben kifejezve], a porózus közegből kilépő szulfonátkoncentráció g/l-ben kifejezve, valamint az l.c kísérlet során besajtolt micellás oldattal kitermelt Er olajkihozatalt (a másodlagos termelés utáni olajkészlet %-ában kifejezve).
2. példa (2.d, 2.e és 2.f kísérlet) °C-on és 10 MPa nyomás mellett kiszorítási kísérletsorozatot végeztünk ugyanolyan kiszorítási elrendezésben, mint amelyet az 1. példában alkalmaztunk, kőolajtárolóból származó homokkőmag felhasználásával. A pórusos közeg jellemzőit az 1. táblázat szemlélteti.
1. A folyadékok elhelyezése
Először a pórusos közeget a tároló rétegvizével telítettük, amelynek a sótartalma 1%. Ezt a vizet tartályolajjal szorítottuk ki (20 °C-on, 0,825 g/1 sűrűség 3,8 mPa*s viszkozitás). A nem redukálható víztelítettség 0,37±0,01. Majd a tartály olajat olyan olajjal szorítottuk ki, amelyet gázzal telítettünk. A GOV 56 m3/m3. Végül az olajat 0,6 t% sótartalmú víz besajtolásával szorítottunk ki 1 m/nap szúrődési sebességgel. A maradékolaj-telítettség 0,25±0,01, tehát az olajkihozatal 60%-os.
HU 204921 Β
2. COi-besajtolás (2.d példa) (Referenciakísérlet)
A vízbesajtolás után a pórustérfogat 30%-át kitevő gázmennyiséget sajtoltunk be 10 MPa nyomáson. Ez a gáz metán mellett 82 tf% szén-dioxidot tartalmazott: ezután ezt besajtolóvízzel szorítottuk ki. A maradék olajtelítettség 0,25-ról 0,20-ra csökkent, tehát a víznek és a CO2-nak köszönhetően 68%-os ősszkihozatalt valósítottunk meg. Bizonyosra vehető, hogy a 10 MPa nyomáson általában nem értük el a CO2 hatásfokának optimális feltételeit és hogy az olajkihozatal csak részleges. Mindazonáltal gazdaságossági meggondolások alapján választhattunk ilyen viszonyokat. Ezzel a példával azt kívánjuk bemutatni, hogy micellás oldat besajtolása nem kevésbé hatékony egy ilyen besajtolás után.
3. Felületaktív anyagok besajtolása
A vízbesajtolás után, amelyet CO2-besajtolás követett, két változatot valósítottunk meg, éspedig az elsőt az ismert módszer szerint (2.e kísérlet) és a másikat a találmány szerint (2.f kísérlet).
2.e kísérlet (Referenciakísérlet): a pórustérfogat 45%-át képviselő olyan vizes oldatot sajtoltunk be, amely az l.b kísérletben leírt 2t% petróleumszulfonátot tartalmazó besajtolóvízből állt, majd pedig a kihajtást egy pórustérfogat besajtolóvízzel végeztük. Amaradékolaj-telítettség 0,20-ról 0,10-re csökkent, ami 84%-os ősszolajkihozatalnak felel meg.
2.f kísérlet: a találmány szerint a következőkiszorító folyadékokat sajtoltuk be egymást kővetően:
1. A pórustérfogat 20%-át kitevő vizes oldatot, amely az l.b kísérletben leírt 1,7 t% petróleumszulfonátot és 0,04t% alkil-poliglikol-éter-szulfátot tartalmazó besajtolóvízből állt Az alkil-poliglikol-éter-szulfát ! általános képlete:
R-O(CH2CH2O)m.iCH2CH2-SO4Na, ahol R15 szénatomos alifás csoport és m átlagértéke
15-ötteszki.
2. A pórustérfogat 25%-át kitevő vizes oldatot, 2 amely az l.b kísérletben leírt 1,71% kőolajszulfonátot és 0,36 t% az előzőekben leírt alkil-poliglikol-éterszulfonátot tartalmazó besajtolóvízből állt;
3. a pórustérfogat 10%-át kitevő vizes oldatot, amely 0,221%, előzőekben leírt alkil-poliglikol-éter-szulfoná- z tót és 1,5 t% izopropil-alkoholt tartalmazó besajtolóvízből állt
Ezt a kiszorító oldatot egy pórustérfogat besajtolóvízzel hajtottuk ki. A maradékolaj-telítettség 0,20-ről 0,03-ra csökkenζ ami 95% teljes olajkihozatalnak felel £ meg.
Minden kísérlet után a pórusos közeget fúrással vettük ki az acélcsőből, majd 6 darabra fcakcionáltuk, amelyekben meghatároztuk az maradékolaj-telítettséget és a szulfonát A retencióját és ábrázoltuk az L 5 modellhossz függvényében (2.D, 2.E és 2.F ábra). Úgy találtuk, hogy a 2.d kísérletben (2.D ábra) a Vp pórustérfogat törtjeként kifejezett Sor (CO2) maradékolajtelítettség a CO2 besajtolása után a pórusos közeg teljes L (cm) hosszában egyenletes volt, valamint, hogy az 6'
Soc (E) maradékolaj-telítettség, a vízbesajtolás után szintén egyenletes volt, ezzel szemben a felületaktív anyagok besajtolása után (2.e és 2.f kísérlet) a maradékolaj-telítettség és a szulfonát eloszlása jellegzetes módon változott.
A 2.E és a 2.F ábra ezeket az eloszlásokat jelzi. Úgy látszott, hogy a találmány szerinti módszer alkalmazásával kapott nagy kihozatal onnan ered, hogy a maradékolaj-telítettség a pórusos közeg teljes hosszában minimumra korlátozódott (2.f kísérlet), míg a2.e kísérletben a felületaktívanyag-oldat hatékonysága a pórusos közeg első felére korlátozódott. Azt a következtetést is le lehet vonni, hogy ebben az utolsó vizsgálatban a szulfonát legnagyobb része visszamarad a pórusos közegben.
Az 1.a, l.b és 2.e, valamint a 2.f kísérletekben gyakorlatilag azonos mennyiségű felületaktív anyagot alkalmaztunk. A találmány szerinti eljárásban az alkoholok használatával kapcsolatos költségnövekedést nagyban ellensúlyozza az olajkihozatal által elért nyereség.
Ezt a tényt világosan mutatja a II. táblázat, ahol a különböző vizsgálatok esetében láthatjuk a felületaktívanyag-felhasználást a %-os koncentráció és a besajtolt pórustérfogat-hányad szorzatában kifejezve, valamint az összes olajkihozatalt (a kezdeti olajmennyiség %-ában kifejezve), továbbá a találmánnyal elért többletet az előző módszerrel kapott eredmény százalékában kifejezve.
H. táblázat
Kísérlet Felületaktív Ossz- Nyereség a találmány anyag fogyasz- kihozatal szerinti eljárással az tás (az alkoholok- (%) l.a l.b 2,e kivételével) kísérletekhez képest (%) (%'Vp)
| l.a* | 0,900 | 63 |
| l.ba | 0,900 | 70 |
| l.c» | 0,899 | 90 +42,9 +28,6 +13,1 |
| . 2,ea | 0,900 | 84 |
| 2.f» | 0,886 | 95 |
a=ismert módszer b-találmány szerint
Claims (3)
- Eljárás ioncsere-kapacitással rendelkező kőolajtároló geológiai formációkból történő kőolajkihozatal növelésére, amelynek során anionos felületaktív anyagot, segédanyagokat, és adott esetben vízoldhatő polimert tartalmazó oldatokat sajtolunk be legalább egy besajtolőkútba, majd vizes kiszorítást alkalmazunk, azzal jellemezve, hogy 0,1-100 mmól/log kőzet kationcsere-kapacitással rendelkező, maximum 110 ’C-os kőolajtároló geológiai formációba, adott esetben szén-dioxid-gáz besajtolása után olyan oldatokat sajtolunk be, és vízzel vagy ismert mobilitásszabályozó közeggel mozgatunk, amelyek legalább két, különböző összetételű, az anio8HU 204921 Β nos felületaktív anyagra nézve eltérő, az elsőtől az utolsóig fokozatosan növekvő vízoldhatóságú komponenst tartalmaznak, ahol az egyes oldatrészek térfogata a pórustérfogat 5-30%-át teszi ki, az első oldatrész l-10tömeg% anionos legalább részben olajoldható felületaktív anyagot, előnyösen 400480 átlagos molekulatömegú petróleum-szulfonátot,0-2tömeg% legalább egy, az anionos felületaktív anyagnak a besajtolóvízben való oldhatóságát szabályozó segéd-felületaktív anyagot, előnyösen alkil-fenol-poliglikol-étert,0-5 tömeg% 4-18 szénatomos alkoholt tartalmaz, az utolsó vagy második oldatrész 0-5 tömeg% vízoldható anionos felületaktív anyagot, előnyösen 350-440 átlagos móltömegő petróleumszulfonátot,
- 5 0,1-5 tömeg% legalább egy, az anionos felületaktív anyagnak a besajtolóvízben való oldhatóságát szabályozó segéd-felületaktív anyagot, előnyösen alkil-fenol-poliglikol-étert,
- 10 0,5-10 tömeg% 1-5 szénatomos alkoholt tartalmaz, és az egyes oldatrészek vízoldhatósága a megadottak között fokozatosan növekszik.
Applications Claiming Priority (1)
| Application Number | Priority Date | Filing Date | Title |
|---|---|---|---|
| FR8401652A FR2559203B1 (fr) | 1984-02-03 | 1984-02-03 | Procede de recuperation assistee du petrole par injection d'une solution micellaire d'agents tensio-actifs presentant un gradient de solubilite dans l'eau |
Publications (2)
| Publication Number | Publication Date |
|---|---|
| HUT40220A HUT40220A (en) | 1986-11-28 |
| HU204921B true HU204921B (en) | 1992-02-28 |
Family
ID=9300724
Family Applications (1)
| Application Number | Title | Priority Date | Filing Date |
|---|---|---|---|
| HU85385A HU204921B (en) | 1984-02-03 | 1985-02-01 | Method for increasing mineral oil yield by micella solution of surface active materials having water-solubility gradient |
Country Status (10)
| Country | Link |
|---|---|
| US (1) | US4648451A (hu) |
| CA (1) | CA1314205C (hu) |
| CS (1) | CS269966B2 (hu) |
| DD (1) | DD232085A5 (hu) |
| DE (1) | DE3503707A1 (hu) |
| FR (1) | FR2559203B1 (hu) |
| HU (1) | HU204921B (hu) |
| IN (1) | IN163929B (hu) |
| PL (1) | PL149300B1 (hu) |
| YU (1) | YU45228B (hu) |
Families Citing this family (1)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| US10577531B2 (en) | 2013-03-14 | 2020-03-03 | Flotek Chemistry, Llc | Polymers and emulsions for use in oil and/or gas wells |
Family Cites Families (21)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| US3344857A (en) * | 1965-03-08 | 1967-10-03 | Phillips Petroleum Co | Fluid drive production of oil |
| US3474864A (en) * | 1967-10-09 | 1969-10-28 | Mobil Oil Corp | Method of desorbing surfactant and reusing it in flooding water |
| US3455385A (en) * | 1967-12-26 | 1969-07-15 | Marathon Oil Co | Production of crude oil from a watered-out subterranean formation |
| US3740343A (en) * | 1967-12-26 | 1973-06-19 | Marathon Oil Co | High water content oil-external micellar dispersions |
| US3623553A (en) * | 1970-03-16 | 1971-11-30 | Marathon Oil Co | Flooding with miscible-type fluid slugs having different brine tolerances |
| US3990515A (en) * | 1974-12-24 | 1976-11-09 | Sun Oil Co | Waterflooding process with recovery of lost surfactant |
| US4042030A (en) * | 1976-05-24 | 1977-08-16 | Mobil Oil Corporation | Oil recovery by viscous waterflooding |
| US4074759A (en) * | 1976-09-20 | 1978-02-21 | Texaco Inc. | Oil recovery process using a polymer slug with tapered surfactant concentration |
| US4099569A (en) * | 1976-09-20 | 1978-07-11 | Texaco Inc. | Oil recovery process using a tapered surfactant concentration slug |
| US4074755A (en) * | 1977-03-21 | 1978-02-21 | Shell Oil Company | Ion exchange controlled chemically aided waterflood process |
| US4276933A (en) * | 1978-04-28 | 1981-07-07 | Texaco Inc. | Surfactant waterflood method for the recovery of oil |
| DE2912663A1 (de) * | 1978-04-28 | 1979-10-31 | Texaco Development Corp | Verfahren zur oelfoerderung aus einer untertaegigen, oelfuehrenden lagerstaette |
| US4271907A (en) * | 1979-07-02 | 1981-06-09 | Exxon Production Research Company | Microemulsions which compatibly incorporate viscosifiers and their use in enhanced oil recovery |
| US4232737A (en) * | 1979-11-26 | 1980-11-11 | Texaco Inc. | Double tapered surfactant waterflood oil recovery process |
| EP0037699B1 (en) * | 1980-04-03 | 1985-04-24 | Exxon Research And Engineering Company | Polymer microemulsion complexes and their use for the enhanced recovery of oil |
| US4353806A (en) * | 1980-04-03 | 1982-10-12 | Exxon Research And Engineering Company | Polymer-microemulsion complexes for the enhanced recovery of oil |
| US4287950A (en) * | 1980-04-03 | 1981-09-08 | Exxon Research & Engineering Co. | Gas pre-injection for chemically enhanced oil recovery |
| US4421168A (en) * | 1980-11-10 | 1983-12-20 | Mobil Oil Corporation | Surfactant waterflooding with graded salinity drive for oil recovery |
| US4463806A (en) * | 1980-12-30 | 1984-08-07 | Mobil Oil Corporation | Method for surfactant waterflooding in a high brine environment |
| US4433730A (en) * | 1981-03-30 | 1984-02-28 | Standard Oil Company | Optimum grading of chemical concentrations in a micellar flood |
| US4438002A (en) * | 1982-09-20 | 1984-03-20 | Texaco Inc. | Surfactant flooding solution |
-
1984
- 1984-02-03 FR FR8401652A patent/FR2559203B1/fr not_active Expired
-
1985
- 1985-01-28 IN IN73/MAS/85A patent/IN163929B/en unknown
- 1985-01-31 US US06/696,906 patent/US4648451A/en not_active Expired - Fee Related
- 1985-02-01 PL PL1985251804A patent/PL149300B1/pl unknown
- 1985-02-01 HU HU85385A patent/HU204921B/hu not_active IP Right Cessation
- 1985-02-01 DD DD85272976A patent/DD232085A5/de not_active IP Right Cessation
- 1985-02-01 YU YU154/85A patent/YU45228B/xx unknown
- 1985-02-01 CA CA000473407A patent/CA1314205C/fr not_active Expired - Fee Related
- 1985-02-04 DE DE19853503707 patent/DE3503707A1/de not_active Withdrawn
- 1985-02-04 CS CS85758A patent/CS269966B2/cs unknown
Also Published As
| Publication number | Publication date |
|---|---|
| PL149300B1 (en) | 1990-01-31 |
| YU15485A (en) | 1988-04-30 |
| FR2559203B1 (fr) | 1986-10-03 |
| IN163929B (hu) | 1988-12-10 |
| CS269966B2 (en) | 1990-05-14 |
| YU45228B (en) | 1992-05-28 |
| FR2559203A1 (fr) | 1985-08-09 |
| HUT40220A (en) | 1986-11-28 |
| CA1314205C (fr) | 1993-03-09 |
| DD232085A5 (de) | 1986-01-15 |
| US4648451A (en) | 1987-03-10 |
| DE3503707A1 (de) | 1985-08-08 |
| PL251804A1 (en) | 1985-11-05 |
| CS75885A2 (en) | 1989-10-13 |
Similar Documents
| Publication | Publication Date | Title |
|---|---|---|
| US4077471A (en) | Surfactant oil recovery process usable in high temperature, high salinity formations | |
| Austad et al. | Spontaneous imbibition of water into low permeable chalk at different wettabilities using surfactants | |
| CA2538439C (en) | Method and composition for enhanced hydrocarbons recovery | |
| US3858656A (en) | Oil recovery process usable in formations containing water having high concentrations of polyvalent ions | |
| EP1198536B1 (en) | Water-in-oil microemulsions useful for oil field or gas field applications and methods for using the same | |
| US4722396A (en) | Process for oil recovery from subterranean reservoir rock formations | |
| US5706895A (en) | Polymer enhanced foam workover, completion, and kill fluids | |
| US3739848A (en) | Water-thickening polymer-surfactant adsorption product | |
| US4676316A (en) | Method and composition for oil recovery by gas flooding | |
| US4271907A (en) | Microemulsions which compatibly incorporate viscosifiers and their use in enhanced oil recovery | |
| US4113011A (en) | Enhanced oil recovery process | |
| US3208515A (en) | Method of recovering oil from underground reservoirs | |
| US4005749A (en) | Oil recovery by surfactant waterflooding | |
| US5307878A (en) | Polymer enhanced foams for reducing gas coning | |
| US3799264A (en) | Surfactant oil recovery process for use in formations containing high concentrations of polyvalent ions such as calcium or magnesium | |
| US4458760A (en) | Oil recovery process for stratified high salinity reservoirs | |
| US4421168A (en) | Surfactant waterflooding with graded salinity drive for oil recovery | |
| US3915230A (en) | Surfactant oil recovery process | |
| US4337159A (en) | Shear-stabilized emulsion flooding process | |
| US4813483A (en) | Post-steam alkaline flooding using buffer solutions | |
| Taugbøl et al. | Chemical flooding of oil reservoirs 3. Dissociative surfactant-polymer interaction with a positive effect on oil recovery | |
| Milter et al. | Chemical flooding of oil reservoirs 7. Oil expulsion by spontaneous imbibition of brine with and without surfactant in mixed-wet, low permeability chalk material | |
| Austad et al. | Chemical flooding of oil reservoirs 1. Low tension polymer flood using a polymer gradient in the three-phase region | |
| US3477508A (en) | Method of maximizing efficacy of surfactant in flooding water | |
| US4438002A (en) | Surfactant flooding solution |
Legal Events
| Date | Code | Title | Description |
|---|---|---|---|
| HPC4 | Succession in title of patentee |
Owner name: MOL MAGYAR OLAJ- ES GAZIPARI RT., HU |
|
| HMM4 | Cancellation of final prot. due to non-payment of fee |