HU196477B - Tube structure for making rock anchor or/and forming duct serving for furthering fluid - Google Patents

Description

A találmány kőzethorgony készítésére, vagy/és folyadék továbbítására szolgáló járat kialakítására alkalmas csószerkezetre vonatkozik, amely elsősorban bányavágatok és más térszín alatti terek biztosításához, bányabeli vagy mélyépítésben (alagútépitésben) használt szerkezetek, tárgyak felerősítéséhez, üregekben levő bányavíz lecsapolásához, valamint repedezett kőzetekbe utószilárduló folyadék injektálásához alkalmazható.

Kőzethorgonyok különféle változatokban ismeretesek a bányászat, illetve alagútépítés területén. A 16 472. számon közzétett európai szabadalmi bejelentés tárgya a legkorszerűbbek közé tartozónak tekinthető, zárt szelvényű csőhorgonyra vonatkozik, amelybe nagynyomású folyadékot vezetnek, és ezzel a cső keresztmetszeti területét oly mértékben tágítják, hogy a csöhorgony külső fala és a biztosítandó kőzet között a horgony terhelhetőségét lehetővé tevő súrlódásos kapcsolat jön létre. A csőhorgony a tágítás előtti állapotban legalább egy olyan, hosszirányban végighúzódó begyűrést tartalmaz, amely a bevezetett folyadék hidraulikus nyomásának hatására plasztikusan kinyomódik, és a csöhorgony palástja felfekszik és ráfeszül az elófurt lyuk falára, követve annak egyenetlenségeit. A folyadéknyomást egy külső segédberendezés szolgáltatja. Az előzetesen a kőzetben készített furatnak olyan átmérőjűnek kell lennie, hogy abba a csőhorgony könnyen bevezethető legyen. A csöhorgony anyaga közepes szívósságú acél, amely 100-300 bar-os folyadéknyomás hatására képlékenyen tudja az alakját változtatni. A horgony egyik vége a tágítófolyadék betáplálására alkalmasan kiképzett feltöltőfejjel, a másik vége pedig a horgony felszakadásának a meggátlására szolgáló erősítőhüvellyel van ellátva.

A fent ismertetett csőhorgony 1-3 m közötti hossz-tartományban többféle méretben készül, gyakran azonban 6 m-t is meghaladó hosszúságú horgonyok beépítése válik szükségessé, ami azonban a horgony-részek egymáshoz toldásának nehézkessége és bonyolultsága miatt csak körülményesen, nagy időés munkaráfordítás árán lehetséges. További hátránya a tárgyalt csőhorgonynak, hogy segítségével nem csapolhatok le a kőzetek üregeiben, illetve a repedezett kőzetekben levő bányavizek, és rajta keresztül utószilárduló folyadék, például cementtej sem juttatható a repedezett kőzetekbe, amivel a kőzet megszilárdítható lenne. Hátrányos tényező az is, hogy a horgony feltöltő feje nem süllyeszthető a vágatfalba, vagy a vágat talprészébe; más szóval: süllyesztett horgonyként nem funkcionálhat, ami például a gumikerekes szállítóberendezések használatát a vágatokban nagymértékben korlátozza.

A találmány feladata, hogy olyan csőszerkezetet szolgáltasson, amely hidraulikus belső nyomással tágítva az őt körülvevő kőzettel való súrlódásos kapcsolatának köszönhetően - mint közethorgony - nagymértékben terhelhető, jelentős közetbiztosító-szilárditó hatékonyságú; egyszerű módon és gyorsan toldható, igy a gyakorlati határok között tetszőleges hosszúságban állítható elő, a kőzetminőségtől függetlenül alkalmazható; akár normál, akár süllyesztett kivitelben készülhet, és mind a kőzetekből víz elvezetésére, mind utószilárduló folyadéknak a kőzetbe injektálására alkalmazható.

A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a folyadéknyomással alakítható, begyűrést tartalmazó csöelemeket olyan menetes kapcsolóhüvelyekkel és kapcsolócsapokkal csatlakoztatjuk egymáshoz, amelyek belül a csőelemekbe torkolló átmenő nyílásokat is tartalmaznak, a csószerkezet-részek egymáshoz kapcsolását szereléstechnikai szempontból igen egyszerű módon oldhatjuk meg; a csőszerkezet-tagokból gyakorlatilag tetszőleges hosszúságú horgonyokat készíthetünk, és $ horgonyokat folyadék továbbítására is felhasználhatjuk.

E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan csőszerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek begyűrődést tartalmazó folyadéknyomással alakítható falú csöve van amelynek az egyik vége a csövet körülvevő és azon túlnyúló erősítőhüvellyel, és a begyűrűdésnek a cső belső falához sajtolt végét az erósítőhüvelyhez rögzítő hegesztési varrattal van lezárva, a másik végéhez pedig kapcsolóelem van csatlakoztatva, és amely csőszerkezetnek az a lényege, hogy a kapcsolóelemet kívül menettel ellátott kapcsolócsap alkotja, amelyben a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás húzódik. Célszerű, ha a csőszerkezetnek az egyik végén belül menetes, a cső belső terével átmenő nyílás útján kapcsolatban álló, a kapcsolócsappal összecsavarozható kapcsolóhüvellyel rendelkező, a másik végén pedig folyadékfeltöltő nyílást tartalmazó záróhüvellyel lezárt csőszerkezet-tagja van, továbbá ha az egyik végén a kapcsolócsappal ősszecsavarozható belül menetes kapcsolóhüvellyel, a másik végén pedig a csöszerkezet-tag kapcsolóhüvelyével összecsavarozható kapcsolócsappal rendelkező csószerkezet-közdarabja van, ame'ynek kapcsolócsapjában és kapcsolóhüvelyében a cső belsejébe torkolló átmenő nyilas húzódik.

Egy további találmányi ismérv szerint a kapcsolóhüvely/ek/ és a kapcsolócsap/ok/ átmenő nyílásai azonos keresztmetszetűek, célszerűen azonos átméröjűek.

A csőszerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a kapcsolócsap a cső legnagyobb átmérőjű részével azonos átmérőjű vállal, valamint ebből kinyúló, és ennél kisebb átmérőjű nyakkal rendelkezik, és a nyak külső oldalán van a menet kialakítva; a nyakon és vállon keresztülhúzódó, a cső belsejébe torkolló átmenő nyílás pedig a cső3 szerkezet hosszanti geometriai középtengelyével koncentrikus. Előnyös továbbá, ha a cső legnagyobb külső átmérőjével azonos külső átmérőjű kapcsolóhüvely/ek/ belső menettel rendelkező menetfészkének belső átmérője nagyobb, mint a menetfészket a cső belső terével összekötő átmenő nyílásának átmérője és a menetfészek belül vállal rendelkezik, amelynek homlokfalához tömítés illeszkedik, és a kapcsolóhüvely/ek/ben kialakított átmenő nyílás a csőszerkezet hosszanti geometriai középtengelyével koncentrikus.

Egy másik kiviteli példának megfelelően a csatlakozöhüvely és/vagy csatlakozócsap mellett a csövet erősítóhüvely veszi körül, amely a csőhöz és a csatlakozóhüvelyhez, illetve csatlakozócsaphoz - például hegesztési varrattal - egyaránt rögzítve van.

Egy további találmányi ismérv szerint a csőszerkezetnek töltőcsöves feltöltőeszköze van, amely töltőcsö egyik végéhez a csatlakozócsappal összecsavarozható, vállas menetfészekkel rendelkező, és a váll homloklapjára illeszkedő tömítést tartalmazó töltőhűvely kapcsolódik, amelynek menetfészkét a feltöltőcső belső terével átmenő nyílás köti össze; a töltőcső másik vége pedig nyomásálló zárótárcsával van lezárva, és kívülről hengeres hüvellyel van körülvéve, és a töl— tőcsó hüvellyel - és előnyösen a hüvely és a töltőcső között elrendezett távtartó-betétgyűrűvel - körülvett vége tartományába töltönyilás torkollik. Ebben az esetben célszerű, ha a töltőcsö belső átmérője meghaladja az átmenő nyílás átmérőjét és a töltőcsö, a menetfészek és az átmenő nyílás, a csőszerkezet geometriai középtengelyével koncentrikusak.

Végül egy másik kiviteli példának megfelelően a csőszerkezet csőve/i/ közepes szívósságú, mintegy 100-300 bar folyadéknyomás hatására képlékenyen deformálódni (tágulni) képes acélanyagból, a kapcsolóhüvely/ek/ és/vagy kapcsolócsap/ok/ pedig ugyancsak acélból, célszerűen A38 minőségű acélból vannak; és a cső vagy csövek és kapcsolóelemek, valamint erősítő- és záróelemek hegesztési varratokkal vannak egymáshoz csatlakoztatva.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a csöszerkezetek előnyös kiviteli példáit és lényegesebb szerkezeti részleteit tartalmazzák.

A rajzokon az 1. ábrán a találmány szerinti csőszerkezet süllyesztett horgonyként funkcionáló kiviteli alakja látható a 2. ábrán bejelölt B-B vonal mentén vett metszetben; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett keresztmetszet;

3. ábrán egy normál, kőzetfalból ki-

5		nyúló kőzethorgony kialakításához alkalmazható elemet az 1. ábra szerintivel azonos módon tüntettünk fel;
	a 4. ábrán	egy toldáshoz alkalmazható
10		közdarab ugyancsak részben tengelymetszetben, részben oldalnézetben látható;
	az 5. ábra	egy toldóhüvely nagyobb
	a 6. ábra	méretarányú tengelymetszete; egy toldócsap nagyobb
15		méretarányú tengelymet-
	a 7. ábrán	szete; ugyancsak tengelymetszet-
20		ben .tűntettünk fel egy, az 1. ábra szerinti szerkezet folyadékkal való feltöltésé-
	Az 1. és 2.	re szolgáló feltöltőészközt. ábra szerinti, egészében I hi-

vatkozási számmal jelölt csőszerkezet 2 csöve 1 begyűrést tartalmaz. A 2 cső hosszanti ge25 ometriai középtengelyét az 1. ábrán x hivatkozási betűvel jelöltük. A 2 cső egyik - a cső beépített helyzetében a kőzetben belülre kerülő - végéhez 11 erősítóhüvely csatlakozik, amely a 2 cső végén kissé túlnyúlik, és amelyhez a 2 cső 1 begyűrődésének a besajtolt vége belül körben a 31 varrattal hozzá van hegesztve. A 2 cső másik végéhez az egészében 20 hivatkozási számmal jelölt kapcsolócsap van csatlakoztatva, amely kapcsoló35 csapnak 4 nyaka, kiugró 16 válla, az x geometriai középtengellyel koncentrikus, a 4 nyakban és 16 vállbán egyaránt végighúzódó, átmenő, a 2 csőbe torkolló 6 nyílása (furata), valamint a 4 nyak külső felületén kia40 ’akított 5 csavarmenete van. A 6 nyílás belső átmérője kisebb, mint a 2 cső belső átmérője. A 2 cső külső végét arra szorosan illeszkedő 3 erősitöhüvely veszi körül úgy, hogy azon kissé túlnyúlik, és belülről körben a 42 he45 gesztési varrattal a 2 csőhöz van erősítve. A 16 váll a 15 hegesztési varrattal van a 3 erősíthüvelyhez rögzítve. A 21 záróhegesztés . feladata az 1 begyűrődés által alkotott 43 nyílás lezárása, és ily módon annak meggát50 lása, hogy a nyomófolyadék a 2 cső belső terén kívülre kerüljön.

A 3. ábrán egészében II hivatkozási számmal jelölt csőszerkezet-tagnak is 1 Begyűréssel rendelkező 2 csöve van, amely ugyanolyan, mint az 1. és 2. ábra szerinti 2 cső. A II csőszerkezet-tag 2 csövének az egyik végéhez a 30 kapcsolóhüvely van a 17 hegesztési varrat segítségével rögzítve, amelynek befelé nyúló 19 vállában az x ge60 ometriai középtengellyel koncentrikusan átmenő, a 2 csőbe torkolló 18 nyílás (furat) van. Ez a 18 nyílás a 30 kapcsolóhüvelynek a 8 menetfészkéből indul ki, amelynek belső felületén 9 menet van. A 8 mentfészekben a

19 válinak illeszkedő 10 tömítés van (tömitö-37 gyűrű). A 18 nyílás átmérője célszerűen azonos az 1. ábra szerinti I csőszerkezet 20 kapcsolócsapja (toldócsapja) 6 nyílásának az átmérőjével. A 2 csőnek a 30 kapcsolóhüvelylyel szomszédos tartományát 7 erósítőhüvely veszi körül, amely a 17 hegesztési varrattal van a 30 kapcsolóhüvelyhez (toldöhüvelyhez) rögzítve. A 21 záröhegesztés itt is a nyomófolyadék 2 csövön kívülre kerülésének a meggátlására szolgál.

A II csőszerkezet-tag másik végén amint ugyancsak a 3. ábrán látható - egy egészében 12 hivatkozási számmal jelölt működtetófej van kialakítva, amelynek részét képezi egy, a 2 cső végére felvezetett, azon kissé túlnyúló és belül körbenfutó 32 hegesztési varrattal rögzített peremes 41 erősltőhüvely, amelynek a peremét 41a hivatkozási betűvel jelöltük. A 41 erős!tőhüvelyen és a 2 cső falán átmenő 13 lyuk a nyomófolyadéknak a 2 cső belsejébe táplálására szolgál.

A 4. ábrán a csőszerkezetnek egy egészében III hivatkozási számmal jelölt közdarabja látható, amelynek az 1-3. ábrák szerintivel azonos, 1 begyűréssel kialakított 2 csöve van, és az egyik végén az 1. ábrával azonos 20’ kapcsolócsappal, a másik végén pedig a 3. ábrán láthatóval megegyező 30’ kapcsolóhüvellyel van ellátva. Az azonos, az

1. és 3. ábrákkal kapcsolatban már megmagyarázott szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük.

A nagyobb méretarányú 5. és 6. ábrákon jól látható, hogy a 20 kapcsolócsap (toldócsap) átmenő 6 nyílásának cfe átmérője azonos a 30, 30’ kapcsolóhüvelyek átmenő 18 nyílásának cfe átmérőjével; e nyílások (furatok) például 5 mm átmérőjűek lehetnek. Azonos a 30, 30’ kapcsolóhüvelyek legnagyobb külső D átmérője a 20 kapcsolócsap legnagyobb külső D átmérőjével, továbbá azonosak a dl átmérők is, amelyek a 20 kapcsolócsap esetében a 4 nyak menet nélküli részének, a 30 kapcsolóhüvely esetében pedig a 8 menetfészek menet nélküli részének átmérőjét jelölik. Nyilvánvaló, hogy a 30, 30’ kapcsolóhüvelyek a 20 kapcsolócsapra rácsavarozhatók, miáltal az így csatlakoztatott elemek között egyrészt mechanikus, teherviselő kapcsolatok jönnek létre, másrészt a folyadék - például nyomófolyadék (munkafolyadék), vagy injektáló folyadék, illetve a lecsapolt kőzetfolyadék - szabad átáramlása az összekapcsolt elemek között az átmenő 6 és 18 nyílásokon keresztül biztosítva van.

A 7. ábrán az egészében 14 hivatkozási számmal jelölt feltöltőeszköz tengelymetszetben látható. A töltő 22 cső egyik végéhez egy, a 30, 30’ kapcsolóhüvellyel azonos 30a feltőltőhüvely van a 23 hegesztési varrattal csatlakoztatva; az azonosság miatt a 30a feltöltőhüvely részeinek jelölésére a 2, 3. és 5. ábrán már alkalmazott hivatkozási számokat használtuk. A töltő 22 cső másik végéhez a 25 távtartó-betégyűrű és arra kívülről illeszkedő 27 hüvely van csatlakoztatva. A töltö 22 cső végét 24 zárótárcsa zárja le, amely a 22 csőhöz a 29 hegesztési varrattal van rögzítve. A nyomófolyadéknak a töltő 22 csőbe juttatására a 27 hüvelyen, a 25 távtartó-betégyűrűn és a töltő 22 cső falán áthaladó 28 töltőnyílás szolgál. A 22 csőhöz annak x hosszanti geometriai középtengelyére merőleges 26 támasztóelem - amely fogantyúként is funkcionál - szolgál, amely a 22 csőhöz, a 25 távtartó-betétgyűrűhöz és a 27 hüvelyhez hozzá van hegesztve - ugyanúgy, mint a 27 hüvely a 25 távtartó-betétgyűrühöz, ez utóbbi pedig a külső végén a töltő 22 csőhöz és 24 zárótárcsához.

A fent ismertetett I—III csőszerkezetek, illetve a 14 feltöltőeszköz célszerűen közepes szivósságú acélanyagból készül, amely 100-30° bar folyadéknyomást képes elviselni, az 1 begyűréssel ellátott 2 cső pedig e folyadéknyomás hatására képes képlékenyen tágulni. A végek felszakadását és a hegesztések törését a nyomófolyadékkal való tágítás során a 11 erősitóhűvely akadályozza meg; amint a fentiekben részleteztük, a kapcsolócsapok és hüvelyek hegesztési varratokkal vannak a csőhöz rögzítve. A toldóelemek és záróelemek anyagminősége előnyösen A38-as acél. A csavarmenetes kapcsolatok teherbírása úgy méretezhető, hogy azok a csőszerkezetek által alkotott horgonyokra pl. bányabeli cső- vagy más fémszerkezetek felfüggesztéséből származó igénybevételeket viselni tudják.

A találmány szerinti csőszerkezet többféle módon és többféle célra alkalmazható.

Amennyiben viszonylag rövid, süllyesztett horgony beépítésére van szükség pl. egy bányavágat falába vagy talpába, önmagában ismert módon lyukat fúrunk a kőzetbe, és abba bevezetjük az 1. ábrán látható I csőszerkezetet úgy, hogy annak a 11 erősítőhüvely felöli vége a lyuk belső végében helyezkedik el, mig a 20 kapcsolócsapja a kózetfal, vagy talp síkja közelében, de azon belül helyezkedik el. Az 1 csöszerkezet nyomófolyadékkal való feltöltése és kitágítása úgy történik, hogy a 7. ábra szerinti 14 feltöltóeszkőz 30a feltöltőhüvelyét a fúrt lyukba vezetjük, és a 20 kapcsolócsapra felcsavarjuk, a 14 feltóltőeszközt (önmagában ismert) folyadékkompresszorai kapcsoljuk össze, mimellett annak töltöpisztolyát a 14 feltöltőeszköz átmenő 28 töltőnyilásába illesztjük, majd 100-300 bar-os folyadékot nyomunk a 7. és 1. ábrán a nyilakkal jelölt úton az I csöszerkezet 2 csövébe. A 10 tómitések (tömítőgyűrűk) biztosítják a menetes csatlakozási helyeken a szivérgásmentes tömítést vagyis a nyomófolyadék - amelynek nyomását folyamatosan növeljük - a menetes csatlakozási helyeken nem tud elszökni. A nagynyomású folyadék a 2 cső 1 begyűrését kinyomja, a 2 cső - legalábbis közelítőleg - körkeresztmetszetűvé deformálódik, a kőzetbe fúrt lyuk 5 falának feszül, és a 14 feltöltöeszköz eltávolítása, következésképpen a folyadéknyomás megszűnése után süllyesztett horgonyként funkcionál. Magától értetődik, hogy a fentiek szerinti módon a kőzetbe épített I csőszerkezet akár a közettömegben esetleg meglevő folyadék kivezetésére, akár injektálófolyadéknak, például cement tejnek a kőzetbe sajtolásra felhasználható. Ha a csöszerkezetet folyadék-továbbításra használjuk, a 11 erósítöhüvely és a 2 cső közötti 31 hegesztési varratot el kell roncsolni, ami vagy a folyadéknyomás további növelésével, vagy kirobbantással történhet.

A 3. ábrán látható II csöszerkezet-tag segítségével - az 1. ábra szerinti I csöszerkezettel történó kombinálásával - a föld alatti tér, például bányavágat falából vagy talpából kinyúló normál horgony készíthető a 7. ábra szerinti 14 feltöltőeszköz alkalmazása nélkül is. A horgonykészítés első fázisa ebben az esetben is a kőzetfalban egy, az I csőszerkezet és II csőszerkezet-tag együttes hosszának lényegében megfelelő (annál a 41 záróhüvely hosszával rövidebb) lyuk fúrása, majd az 1. ábra szerinti I csószerkezet és annak 20 kapcsolócsapjára a 30 kapcsolóhüvelynél fogva felcsavarozott II csöszerkezet-tag bevezetése a fúrt lyukba, amelyből a fentiek szerint a 13 lyuk által alkotott töltőnyílással rendelkező 41 zéróhüvely kiáll. A következő fázisban a 41 záróhüvelyhez csatlakoztatjuk a már említett nyomófolyadék-kompresszort, és a 13 lyukon (töltőnyilásc:.) át, az a nyilaknak megfelelően (lásd az 1. ábrát is) 100-300 bar-os, fokozatosan növekvő nyomású folyadékkal körszelvényű csövekké deformáljuk az I csószerkezet és II csőszerkezettagok 2 csöveit, miáltal azok a lyukba befeszülnek. A 10 tömítés ebben az esetben is biztonsággal meggátolja a nyomófolyadék elszökését, és a kompresszor eltávolítása után a horgony rendelkezésre áll, rá terhek (például csővezeték, szerelvények stb.) függeszthetők fel. Magától értetődik, hogy a fentiek szerint kialakított, az egymással tömített kapcsolatok révén egyesített I csőszerkezet és II csőszerkezet-tagok által alkotott szerkezet is használható akár kőzetvizek lecsapolására, akár utószilárduló folyadéknak a kőzetbe injektálására; ez utóbbi esetben az injektálófolyadék betáplálása is a 13 lyuk által alkotott töltőnyíláson keresztül történik.

A 4. ábrán látható III közdarab akár az I csőszerkezethez, akár a II csöszerkezet-taghoz, akár egyidejűleg mindkettőhöz tömítetten csatlakoztatható, hiszen az egyik végén 20’ kapcsolócsap, a másik végén 30’ kapcsolóhüvely van. Ε III közdarab segítségével a gyakorlati határokon belül tetszőleges hoszszúságú horgonyok állíthatók elő akár normál (a falból kinyúló végű), akár süllyesztett kivitelben, és e beépített csőszerkezetek is használhatók akár folyadék lecsapolásra, 6 akár injektálásra, hiszen a folyadék végigáramlása a teljes csőszerkezet hosszában biztosítva van; ezt a 4 ábrán bejelölt, a nyomófolyadék áramlásirányát mutató a nyilak is érzékeltetik. Ugyanakkor minden menetes kapcsolat 10 tömítésekkel - tömítőgyűrűkkel - tömítve van. Folyadéktovábbitási feladatok megoldásához a 11 erősítő hüvely 31 hegesztési varratát (1. ábra) természetesen a már említett módon - robbantással vagy folyadék-túlnyoméssal - el kell roncsolni a horgony elkészülte után.

A találmány előnye, hogy a jelenleg ismert, hasonló célú megoldások előnyeit egyesíti, és azok hátrányait kiküszöböli, nevezetesen: könnyen és gyorsan szerelhető, egyszerű technológiával gyártható, gyakorlati, határok között tetszőleges hosszúságban állítható elő, mivel az elemek egyszerűen, menetes kapcsolatokkal toldhatók, ugyanakkor a kapcsolati helyek tömítése tökéletesen megoldott. A csőszerkezet sokrétű gyakorlati igényeket elégít ki: alkalmazható akar süllyesztett, akár normál - tehát kinyúló végű - kőzethorgonyként, de használható kőzetvizek lecsapolására, és kőzetszilárditó injektáló folyadéknak, például cementtejnek a kőzetbe juttatására is. így a bányászatban, alagútepítésben, metróépítésben stb. sokféle célra eredményesen alkalmazható.

A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben példaként ismertetett megoldási lehetőségeire, hanem az igénypontok éitai definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csószerkezet kőzethorgony készítésére vagy/és folyadék továbbítására, amely csőszerkezetnek begyűródést tartalmazó, folyadéknyomással alakítható falú csöve van, amelynek az egyik vége a csövet körülvevő és azon túlnyúló erősitőhüvellyel, és a begyüródésnek a cső belső falához sajtolt végét az erösítöhüvelyhez rögzítő hegesztési varrattal van lezárva, a másik végéhez pedig kapcsolóelem van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemet kívül csavarmenettel (5) ellátott kapcsolócsap (20) alkotja, amelyben a cső (2) belsejébe torkolló átmenő nyílás (6) húzódik (1. és 2. ábra).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti csőszerkezet ezzal jellemezve, hogy az egyik végén belül menetes (9), a cső (2) belső terével átmenő nyílás útján kapcsolatban álló, a kapcsolócsappal (20) összecsavarozható kapcsolóhüvellyel (30) rendelkező, a másik végén pedig folyadékfeltöltő nyílást (13) tartalmazó záróhüvellyel (41) lezárt csőszerkezet-tagja (II) van (3. ábra).
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csőszerkezet azzal jekemezve, hogy az egyik végén a kapcsolócsappal (20) összecsavaroz-511 ható belül menetes (9) kapcsolöhüvellyel (30'), a másik végén pedig a csőszerkezettag (II) kapcsolóhüvelyével (30) összecsavarozható kapcsolócsappal (20’) rendelkező csőszerkezet-közdarabja (III) van, amelynek 5 kapcsolócsapjában (20') és kapcsoló hüvelyében (30') a cső (2) belsejébe torkolló átmenő nyílás (6; 18) húzódik (4. ábra).
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti csőszerkezet azzal jellemezve, hogy a 10 kapcsolóhüvely/ek/ (30; 30') és a kapcsolócsap/ok/ (20; 20’) átmenő nyílásai (18; 6) azonos keresztmetszetűek, célszerűen azonos átméröjűek (dz). (5. és 6. ábra)
5. 5. Az 1-4. igénypont bármelyike szerinti 15 csöszerkezet azzal jellemezve, hogy a kapcsolócsap (20; 20') a cső (2) legnagyobb átmérőjű részével azonos átmérőjű (D) vállal (15), valamint ebből kinyúló, és ennél kisebb átmérőjű (di) nyakkal (4) rendelkezik, és a 20 nyak (4) külső oldalán van a csavar menet (5) kialakítva, a nyakon (4) és vállon (16) keresztülhüzódó, a cső (2) belsejébe torkolló átmenő nyílás (6) pedig a csőszerkezet (I) hosszanti geometriai középtengelyével (x) 25 koncentrikus. (6. ábra)
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti csőszerkezet azzal jellemezve, hogy a cső (2) legnagyobb külső átmérőjével azonos külső átmérőjű (D) kapcsolóhüvely/ek/ (30, 30’) 30 belső menettel (9) rendelkező menetfészkének (8) belső átmérője (di) nagyobb, mint a menetfészket (8) a cső (2) belső terével összekötő átmenő nyílásának (18) átmérője (d2> és a menetfészek (8) belül vállal (19) rendelke- 35 zik, amelynek homlokfalához tömítés (10) illeszkedik, és a kapcsolóhüvely/ek/ben (30;

   30’) kialakított átmenő nyílás (18) a csőszerkezet hosszanti geometriai középtengelyével (x) koncentrikus (5. ábra). 40
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti csöszerkezet azzal jellemezve, hogy a kapcsolóhüvely (30; 30’) és/vagy kapcsolócsap (20, 20’) mellett a csövet (2) erősítőhüvely (7; 3) veszi körül, amely a csőhöz (2) és a kapcsolóhüvelyhez (30; 30), illetve kapcsolócsaphoz (20; 20) - például hegesztési varrattal (17; 15) egyaránt rögzítve van.
8. 8. A 2-7. igénypontok bármelyike szerinti csöszerkezet azzal jellemezve, hogy csöves (22) feltöltőeszköze (14) van, amely (22) egyik végéhez a kapcsolócsappal (30; 30) ősszecsavarható, vállas (19) menetfészekkel (8) rendelkező, és a váll (19) homloklapjára illeszkedő tömítést (10) tartalmazó töltőhüvely (30a) kapcsolódik, amelynek menetfészkét (8) a cső (22) belső terével átmenő nyílás (18) köti össze; a cső (22) másik vége pedig nyomésálló zárótárcsával (24) van lezárva, és kívülről hengeres hüvellyel (27) van körülvéve, és a cső (22) hüvellyel (27) - és előnyösen a hüvely (27) és a cső (22) között elrendezett távtartó-betégyűrűvel (25) - körülvett vége tartományába töltőnyilás (28) torkollik.
9. 9. A 8. igénypont szerinti csőszerkezet azzal jellemezve, hogy a cső (22) belső átmérője (d3) meghaladja az átmenő nyílás (18) átmérőjét (d2) és a cső (22), a menetfészek (8) és az átmenő nyílás (18) a csőszerkezet hosszanti geometriai középtengelyével (x) koncentrikus.

   IC. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti csőszerkezet azzal jellemezve, hogy csóve/i/ (2;22) közepes szívósságéi, mintegy 100-3C0 bar folyadéknyomás hatására képlékenyen deformálódni (tágulni) képes acélanyagból, a kapcsolóhüvely/ek/ (30;30’> és/vagy kapcsolócsap/ok/ (20;20’) pedig ugyancsak acélból, célszerűen A38 minőségű acélból vannak, és a cső vagy csövek (2; 22) és kapcsolóelemek, valamint erősítő- és záróelemek hegesztési varratokkal (15, 17, 21, 23, 29, 31) vannak egymáshoz csatlakoztatva.