HU195923B - Ski binding - Google Patents

Description

A találmány tárgya elkötés futó sílécekre.

A sífutó számára gyártott elkötésekkel szemben támasztott követelmények az utóbbi években jelentősen átalakultak. Mivel a eífutók egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a korcsolyázó stílust, szükségessé vált a sícipő-talp elcsavarodéssal szembeni ellenéllóképeBBégének növelése, hiszen á sízők futás közben hosszabb időn keresztül terhelik a síléc élét. A síléc siklófelülete, és vele együtt a sicipő talpának felülete ekkor az elrugaszkodás pillanatában is jelentős szöget zár be a sípálya - a letaposott hó - felületével, igy elrugaszkodáskor a sicipő talpára jelentős csavarónyomatékok hatnak.

Napjainkban elterjedt megoldás az Adidas cég síkötÓBe, amely oldalrészekkel ellátott lemezidomból épül fel, ahol az oldalrészek a síléc hossztengelyével szöget zárnak be. A lemezidom méreteit ée az oldalrészek síléc hossztengelyével bezárt szögét a használt sícipő talpának orr-része határozza meg. Ez a elkötés kizárólag előreugró orr-réeszel ellátott talppal rendelkező sícipőkhőz alkalmazható.

A síkötés rögzítése a következőképpen történik:

A lemezidomra tengely van felszerelve, amelyen emelőkar van rögzítve. Az emelőkar szabad végéhez egy további tengely kapcsolódik. Ezen a tengelyen egy második emelőkar van elrendezve, amelynek szabad vége a sícipő talpának előreugró orr-részével működik együtt. Becsatoláskor a síző a második emelőkar végét ütközésig a sícipó előreugró orr-részének nyomja, majd az első emelőkart addig nyomja le, amíg a két tengelyt összekötő egyenes az első tengelyt az érintkezési ponttal összekötő egyenes alá kerül. Ezen helyzet elérésekor a sicipő rögzített állapotban van.

A fenti síkötés hátránya, hogy tömege viszonylag nagy, előállítása nehézkes, a rögzítőszerkezet felépítése bonyolult, és elrugaszkodáskor a sicipő talpával merőleges síkban jelentős ceavarónyomatékok lépnek fel. Ez utóbbi hátrány különösen korcsolyázó etílus alkalmazása esetén jelentős. A sícipő talpának elcsavarodása egyébként nemcsak a síkötés konstrukciójának, hanem az alkalmazott „Racing Norro 38 jelű sícipő-modell keskeny sícipótalp orr-réezének is köszönhető, amely lényegesen keskenyebb, mint például a „Racing Norm 50” jelű sícipó modellé.

Ugyancsak elterjedt a „Ratafella” típusú síkötés, amelynek, hasonlóan a fenti megoldáshoz, a síléc hossztengelyével szöget bezáró oldalréezekkel ellátott lemezidoma van. A lemezidomon három csap van rögzítve, amelyek a sícipő talpának orr-részén kiképezett megfelelő furatokba illeszthetően vannak kialakítva. A sicipő kengyelszerű elem segítségével rögzíthető, amelynek szabad végei a lemezidom oldalrészein elrendezett hüvelyekbe vannak befogva. A síkötés orr-részén, tengelyen, hornyokkal ellátott lemez van rögzítve. A sicipő becsatolása úgy történik, hogy a lemezen lévő csapok a sicipő talpénak orr-részén lévő furatokkal fedésbe kerülnek, majd a síző a kengyelszerű elemre úgy nyom rá, hogy az a lemezen lévő egyik horonyba befekszik. A fenti megoldásnak különböző i ögzítőelemekkel kialakított változatai ismertek.

Ez utóbbi elkötés előnye a megbízható EÍcipö-rögzités, valamint az, hogy a síléc hossztengelyére merőleges síkban az Adidas cég elkötéséhez képest viszonylag csekély csavarónyomaték lép fel. Hátránya, hogy a síkötés tömege viszonylag nagy, és előállítása nehézkes.

Ismert olyan síkötés is, amelynek két részből kialakított tartócsapjai vannak. Az egyik rész közvetlenül a silécbe {vagy a sícipőbe) van ágyazva. Ha például az egyik rész közvetlenül a sílécbe ágyazva van elrendezve, úgy a sícipő rögzítésekor a rögzítőcsapok felső részét a sicipő talpának orr--éezén kialakított megfelelő furatokba kell illeszteni. A sicipő függőleges eikban történő elmozdulásának korlátozására különböző rögzítő konstrukciókat alkalmaznak. Ilyen megoldást ismertet a 32 40 750 számú DE közzétételi irat. '

A megoldás előnye, hogy konstrukciója egyszerű, könnyen előállítható, gyorsan szerelhető és szétszedhető, valamint hogy különböző rögzítő konstrukciók alkalmazását teszi lehetővé. Hátránya, hogy a síkötés üzemi tulajdonságai be- és kicsatoláskor nem a legkedvezőbbek, mivel ezekhez a műveletekhez a sízónek a kezét kell használnia.

A 84 25 984 számú DE szabadalmi leírée olyan síkötést ismertet, amelynek a eílécben rögzített tartöcsapjai és laprugóként kialakított rögzítőeleme van. A tartócsapok felső része a eícipó talpának orr-részén kialakított furatokba illeszkedik. A laprugó egyik végével a síhez kapcsolódó kengyelként van kiált kitva, amelynek másik vége a sícipő-talp orr-részének felülről történő leszorítására szolgál.

Ez utóbbi síkötés előnye, hogy alacsony ráfordítással, egyszerűen előállítható, kis tömege van, és lehetővé teszi a sícipő automatikus - kéz segítsége nélküli - rögzítését. Hátránya, hogy csak olyan sícipövel használható, amelynek előreugró orr-résszel rendelkező cipőtalpa, illetve pereme van. Ez azonban azt eredményezi, hogy amint az elrugaszkodáskor vízszintes erőkomponensek is fellépnek, jelentős csavarónyomaték keletkezik, mivel a síző elrugaszkodásának pontja a eícipó rögzítési helyével nem esik egybe. Ez a hátrány természetszerűleg minden olyan elkötésnél jelentkezik, amelynek használata előreugró orr-résszel rendelkező cipótalppal ellátott sicipőt elófeltételez, és - különösen korcsolyázó elrugaszkodáskor - rendkívül zavaró hatású.

A találmánnyal célunk olyan sikötés kifejlesztése, amelynek révén a sílécre ée a sícipőre ható zavaró erőhatások jelentősen csökkenthetők.

A kitűzött feladat megoldására olyan síkötést alakítottunk ki, amelynek tartóceapjai ós a tartóceapok befogadására alkalmas ellenfuratai vannak, amelyek a silécen, illetve a sícipőn vannak elrendezve, továbbá a sícipő függőleges síkban történő elmozdulását korlátozó rögzítőeleme van, ahol a találmány szerinti a tartócsapokat és az ellenfuratokat a síléc, illetve a eícipó hossztengelye mentén rendeztük el.

A talólmány szerinti konstrukció lehetővé teszi a slcipőnek a siléc hossztengelye mentén az alkalmazott sífutó-technikának, valamint a pályaviszonyoknak megfelelően történő operatív eltolását. Korcsolyázó futóstílus alkalmazása esetén célszerű a sícipő talpának rögzítési helyét a síléc orra irányában előrehozni, ami a síléc irányíthatóságát javítja. Hasonló a helyzet jeges pályán, illetve különösen kemény vagy nedves hó esetén, amikoris a siléc irányíthatóságának javítása a siklási körülmények esetleges kedvezőtlen változása mellett is előnyös. Általánoe érvényű ezabály, hogy a síléc csúszási körülményei akkor a legkedvezőbbek, amikor a sicipő orr-része a siléc súlypontjának közelében van rögzítve. A sicipő rögzítési pontjának a síléc hossztengelye mentén bármelyik irányban történő eltolásával a siklási feltételek romlanak. A sicipő rögzítés helyének eltolásával a síző maga választhatja meg az időjárástól, a pályaviBzonyoktól és az alkalmazott sífutó technikától függő optimális helyzetet.

A találmány szerinti Bikötósnek legalább egy egyetlen tartócsap befogadására szolgáló ellenfurata van, a többi ellenfurat pedig a többi tartócsap befogadására alkalmas hosszirányú bemélyedésként van kialakítva.

A találmány szerinti síkötÓB ilyen kialakítása esetén a hosszirányú bemélyedésbe különböző számú tartócBap fekhet be. A több tartócsap befogadására alkalmas közös hosszirányú bemélyedés technológiai szempontból kedvezőbb, mint az egyetlen tarlócsap befogadáséra alkalmas furatok.

A hosszirányú bemélyedésként kialakított ellenfuratba befekvő tartócsapok egymással mereven összekapcsolhatók. A tartócsapok ily módon hosszirányú kiugró részt képeznek. Az ilyen kialakítás a sicipő talpának elcsavarodósakor a tartócsapok felületegységre vonatkoztatott fajlagos terhelésének csökkenéséhez vezet, aminek különösen korcsolyázó futóstílus alkalmazása esetén van jelentősége, amikoris a sílécben és a sícipőben jelentős erők ébrednek.

Különóeen előnyös a tartócsapokat egymással mereven úgy összekapcsolni, hogy azok hosszirányú kiugró részt képezzenek, ugyanakkor az ellenfuratokat egymással úgy összekötni, hogy azok hosszirányú bemélyedést képezzenek, ahol a hosszirányú kiugró rész hosszának és szélességének aránya előnyösen nagyobb mint három.

Ez a kialakítás technológiai szempontból igen kedvező, és nemcsak a hosszirányú kiugró rész felületegységre vonatkoztatott fajlagos terhelésének csökkenését vonja maga után, hanem a BÍcipő talpában, a hosszirányú bemélyedés körzetében keletkező feszültségek egyenletesebb -eloszlásét is eredményezi, és mindez a sikötés és a sícipő üzemtulajdonBágainak javulásában jut kifejezésre. További előnyös hatás, hogy a eícipő-talp elceavarodásénak mértéke csökken. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, ahol az

1. ábrán a találmány szerinti sikötés példa kénti kiviteli alakját hosszirányú függőleges metszetben tüntettük fel; a

2. ábrán az 1. ábra szerinti elkötést felülnézetben ábrázoltuk; a

3. ébrén a találmány szerinti síkötés lemezen elrendezett tartócsapokka] kialakított példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, felülnézetben; a

4. ábrán a 3. ábra szerinti kiviteli alakot oldalnézetben ábrázoltuk; az

5. ábrán a találmány szerinti síkötés egy további kiviteli alakját tüntettük fel, felülnézetben; a

6. ábrán az 5. ábra szerinti VI-VI metszetet, a

⁷. ábrán az 5. ábra szerinti VII-VII metszetet ábrázoltuk. A

8., 9. és 10. ábrákon a találmány szerinti síkötés egy-egy további példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, felülnézetben; a

11. ábrán a 10. ábra szerinti síkőtés hosszirányú függőleges metszetét ábrázoltuk; a

12. ábrán a sícipő találmány szerinti Elkötéssel történő rögzítését oldalnézetben, a

13. ábrán pedig felülnézetben szemléltettük.

A

14. ábrán a találmány szerinti sikötés olyan kiviteli alakját tüntettük fel oldalnézetben - ahol a tartócsapok a sícipőn vannak rögzítve, az ellenfuratok pedig a silécen vannak kiképezve; a

15. ábrán a 14. ábra szerinti elkötést elölnézetben ábrázoltuk; a

16. ábrán a találmány szerinti síkötés előnyös kiviteli alakját tüntettük fel, hosszirányú függőleges metszetben; a

17. ábrán a silécen elrendezett hosszirányú kiugró részt felülnézetben; a

18. ábrán pedig a sícipő talpában kiképezett hosszirányú bemélyedést alulnézetben ábrázoltuk.

Amint az 1-4. ábrákból kitűnik, a találmány szerinti síkötéenek 2 síléc hossztengelye mentén elrendezett 1 tartócsapjai vannak, amelyek 5 sícipő 4 cipótalpában, annak hossztengelye mentén kiképezett 3 ellenfuratokba fekszenek be. A elkötésnek kengyelszerűen kialakított 6 rőgzítőeleme van, amely az 5 slcipő függőleges síkban történő elmozdulásának korlátozására szolgál.

A kényelmesebb össze- és szétezerelés érdekében az 1 tartócsapok két részből vannak kialakítva. Az alsó rész az 1 tartócsapok 2 silec testében való rögzítésre, a felső rész pedig az 5 sícipő 4 cipőtalpéban kialakított 3 ellenfuratokba történő befekvesre szolgál. Az tartócsapok alsó és felső része között 7 támaezkodóváll van kialakítva, amelynek segítségével a 6 rögzítőelem a 2 eíléc felületén rögzíthető (1. ábra).

Technológiai szempontból célszerű az 1 tartócsapokat a 3. és 4. ábra szerint 8 lemezidomon elrendezni. A 8 lemezidomon 9 furatok vannak kialakítva, amelyeken keresztül a 8 lemezidom a 2 síléc felületén rögzíthető.

Az 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 3 ellenfuratok közül az egyik egyetlen 1 tartócsap befogadáséra szolgál, a másik pedig több 1 tartócsap befogadására 10 hosszirányú bemélyedésként van kialakítva. A 6 rögzítőelem rögzítőcsapként van kiképezve, amely az 5 sícipő 4 cipőtalpán átvezetve a 3 ellenfuratba benyúlik, ós ott az 1 tartócsappal érintkezik.

A 4 cipőtalp 2 síléc hossztengelyére állított függőleges síkban történő jobb hajlít— hatósága érdekében a 4 cipőtalpban 11 oldalsó bemélyedések vannak kiképezve. A 4 cipőtalp elcsavarodás elleni ellenélóképességének növelése céljából a 11 oldalsó bemélyedésekben 12 merevitőbordák vannak kiképezve (5-9. ábrák). A '10-11. ábrákon a találmány szerinti síkötós olyan kiviteli alakját tüntettük fel, ahol az 1 tartócsapok egy réeze egymással mereven össze van kapcsolva úgy, hogy 13 kiugró rész jön létre. Az 1 tartócsapok ós a 13 kiugró rész az 5 sícipő 4 cipőtalpának 3 ellenfurataiba és 10 hosszirányú bemélyedésébe fekszenek be. Az 1 tartócsapok ennél a kialakításnál az 5 sícipő eíléc hossztengelyéhez viszonyított elmozdulásénak korlátozáséra szolgálnak, míg a 13 kiugró rész az 5 sícipő oldalirányú elmozdulását akadályozza meg.

Az 1 tartócaapok 2 síléc hossztengelye mentén történő találmány szerinti elrendezésével lehetővé válik az 5 slcipő rögzítési helyének a 2 síléc hossztengelye mentén történő eltolása. A 2 eíléc irányíthatósága szempontjából az 5 sícipőnek a 2 síléc orrához legközelebb eső 1 tartócsapon történő rögzítése a legkedvezőbb, ezért ez a rögzítési helyzet korcsolyázó sífutó stílus alkalmazása esetén különösen kedvező. A többi 1 tartócsap ekkor az 5 sicipő 4 cipőtalpának 3 ellenfurataíba fekszik be, és a síző elrugaszkodásakor megakadályozza a 4 cipőtalp elcsavarodását, ezáltal tehermentesíti az 5 sicipő rögzítését biztosító 1 tartóceapot.

Az 1 tartócsapokat a 2 síléc hossztengelye mentén egymástól előnyösen olyan távolságban célszerű elrendezni, hogy az 5 sicipő 4 cipőtalpának elfutás közben fellépő tetszőleges elhajlása esetén legalább két 1 tartócsap a 3 ellenfuratban, illetve a 10 hosszirányú bemélyedésben maradjon.

A 6 rögzítőelem 5. ábra szerinti elrendezése azt a célt szolgálja, hogy az 5 sicipő bármelyik 1 tartócsapon való rögzítése esetén a rögzítést egyetlen 6 rögzítőelem biztosítani tudja. A 6 rögzítőelem az 5 eícipö 4 cipőtalpában úgy van bevezetve, hogy a szomszédos 1 tartócsapok az 5 sicipő rögzítését és oldását ne akadályozzák.

A találmány szerinti elkötés a következeképpen működtethető:

Az 5 sicipő rögzítése céljából először valamelyik 3 ellenfuratot egy kiválasztott 1 tartócsappal fedésbe kell hozni. Ezután az 1 tartócsapot a 3 ellenfuratba benyomjuk, miközben az 5 sicipő 4 cipőtalpának orr-része a 6 rögzitőelemet arréb tolja, majd a kívánt helyzet elérése után a visszacsapódó 6 rögzítőelem az 5 sicipő 4 cipótalpának orr-részét felülről lefogja (1. ábra).

Az 5. rögzítőelem az 5 sicipő 4 cipőlalpának orr-részét felülről lefogja (1. ábra).

Az 5. ábrán feltűntetett elkötés esetében az 1 tartócsap, miközben a 3 ellenfuratban nyomódik a 6 rögzítőelemet félretolja. Miután a 6 rögzítőelem (rögzitőcsap) és az 1 tartócsapban kialakított - a rajzon nem jelölt - rögzítőfurat tengelye fedésbe kerül, a 6 rögzítőelem a sízó által kifejtett erőhatásra a rögzitőfuratba csúszik és biztosítja az 5 sicipő 4 cipőtalpónak a 2 silécen való rögzítését.

Az 5 sícipö oldásához a 6 rögzítőelem hossztengelyének irányában az 1 tartócsaptól kifelé irányuló erőt kell kifejteni,'és amint a 6 rógzitőelem az 1 tartócsap rögzitófuratából kicsúszott, az 5 sicipó kiszabadítható.

A következőkben a elkötésben ébredő erőhatásokat a 12-13, ábrák alapján vizsgáljuk. Elrugaszkodáskor a sízó a sarkával (A pontban) felfelé irányuló Fi erőt fejt ki. Az Fi erő az 5 sicipő rögzítési helyétől (B pont) hí távolságban hat. Vegyünk egy C pontot, amely a 2 síléc hossztengelyére merőleges egyenesen, a B ponttól In távolságban fekszik, és a Fi erő által létrehozott forgatónyomatékot a B ponttal együtt veszi fel. A h2 távolságot a 2 síléc szabvényszélessége (45 mm) korlátozza. Ha a lu távolság ezt az értéket meghaladja, számolni kell azzal a hátrányos jelenséggel, hogy a 2 síléc siklási sebessége a síkötés havon való súrlódása következtében csökken. Felírhatjuk, hogy

-4195923

Fi · hí = Fi · hí, ahol Fi a C pontban az 5 sícipö 4 cipőtalpára, a elkötésre és a 2 sílécrs ható erót jelenti. Az 5 sícipő 4 cipótalpát elemekre bontva felismerhető, hogy a cípótalp elemeinek a B ée C pontoktól mórt távolsága következtében az egyes elemekre tekintélyes CBavarónyomatékok hatnak. Ez a helyzet alapvetően megváltozik, amennyiben a c pontot a 2 síléc hossztengelye menten hí távolságnál nagyobb távolsággal eltoljuk. Ekkor a sícipó-síkötós-sílóc rendszerre roncsoló hatású Fi erő, és vele együtt a 4 cípótalp elemeire ható csavarónyomatékok jelentősen lecsökkennek.

A találmány ezerinti síkötés lehetővé teszi a 4 cipőtalp elcsavarodásának jelentős csökkentését, valamint az 5 eícipő 2 sílécen való rögzítési helyének a 2 síléc hossztengelye mentén történő változtatását.

A találmány szerinti síkötós 14-15. ábrákon feltüntetett kiviteli alakjánál az 1 tartócsapok közvetlenül az 5 sícipö 4 cipőtalpában, annak hossztengelye mentén elrendezve vannak kialakítva, úgy, hogy a 2 sílécben kiképezett megfelelő 3 furatokba történő bevezetéskor valamennyi 1 tartócsap külső oldalfelülete a 2 síléc külső felületén fekszik fel. A 2 eílócben 14, az 1 tartócsapokban pedig 15 furatok vannak kialakítva, amelyek a 6 rögzítőelem (rögzítőcsap) befogadására szolgálnak. A 6 rögzítőelem ennél a megoldásnál tehát forgástengelyként működik. Az sícipö 4 cipötalpénak elülső része célszerűen elasztikus csillapítóanyagból, például gumiból van kialakítva, amely az 5 sícipö 2 síléc hossztengelyére állított föggőleges síkban történő elfordulása szempontjából kedvező.

A 14-15. ábrákon bemutatott BÍkötés a következőképpen működik:

Az 1 tartócsapokat a 3 ellenfuratokkal fedésbe hozzuk oly módon, hogy az 1 tartócsapok 3 ellenfuratokba történő besüllyesztóse után a 14 és 15 furatok tengelyei egy egyenesbe essenek. Ezen helyzet elérésekor a 6 rögzítőelemet a 14 ós 15 furatokba vezetjük, ezáltal az 5 sícipőt a 2 sílécen rögzítjük.

Az 5 sícipö kiszabadításához a 6 rögzítóelemet a 14 és 15 furatokból ki kell húzni.

A 16-18. ábrákon feltüntetett sikötésben az 1 tartóceapok a 2 sílécen egymással mereven összekapcsolva vannak rögzítve úgy, hogy a 2 sílécen 16 hosszirányú kiugró részt képeznek. Az 5 sícipö 4 cipőtalpában a 3 ellenfuratok egymással összekötve 17 hosszirányú bemélyedést képeznek. A 6 rögzítőelem az 5 sícipö 4 cipőtalpának 18 furatán átvezetve a 17 hosszirányú bemélyedésbe nyúlik be, ahol a 16 hosszirányú kiugró résszel érintkezik. A 16 hoszirányú kiugró rész hosszának és szélességének aránya előnyösen legalább 3. Ennél kisebb hosszúság/szélesség arány választása esetén a találmány szerinti sikötésnek a 4 cipötalp elcsavarodésa szempontjából kedvező hatása nem érvényesül. Ugyanakkor azonban a 16 hosszirányú kiug10 ró rész szélességének a 4 cipőtalp elcsavarodásának csökkentése céljából történő növelését korlátozza, hogy túl széles 17 hosszirányú bemélyedés esetén a 4 cipőtalp jelentősen gyengül, és ezért a kívánt hatással el15 lentétes eredményt - az elcsavarodás növekedését - érhetünk el. A 16 hosszirányú kiugró rész hoesz/szélesség arányának növelésével a 4 cipőtalp elcsavarodásának mértéke csökken. A 16 hosszirányú kiugró rész szé20 leseégének csökkentését a síkötés kívánt merevségének követelménye korlátozza. A 16 hosszirányú kiugró rész hosszának jelentős megnövelése a síkötés tömegének nem kívánt növekedéséhez vezet.

Claims (4)

1. .1. Síkötés futó silécekre, amelynek tar20 főcsapjai és a tartócsapok befogadására alkalmas ellenfuratai vannak, amelyek a silécen, illetve sicipön vannak elrendezve, továbbá a sícipö függőleges síkban történő elmozdulását korlátozó rögzítőeleme van, azzal

   25 jellemezve, hogy a tartócsapok (1) és az ellenfuratok (3) a síléc (2), illetve a sícipö (5) hossztengelye mentén vannak elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypontok szerinti síkötés, azzal jellemezve, hogy legalább egy egyetlen tartócsap (1) befogadáséra szolgáló ellenfurata (
3. 3) van, a többi ellenfurat (3) pedig a többi tartócsap (1) befogadására alkalmas hosszirányú bemélyedésként (10) van kialakítva.

   45 3. A 2. igénypont ezerinti BÍkötés, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú bemélyedésként (10) kialakított ellenfuratba (3) befekvő tartócsapok (1) egymással mereven összekapcsolva hosszirányú kiugró részt (13) képez50 nek.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti síkötés, azzal jellemezve, hogy a tartócsapok (1) egyn ássál mereven ösezekapcsolva hosszirányú kiugró részt (16) képeznek, ugyanakkor az ellenfuratok (3) egymással összekötve hosszirányú bemélyedést (17) képeznek, ahol a hosszirányú kiugró rész (16) hosszának és szélességének aránya háromnál nem kisebb.