HU194461B - Arrangement for generating local signal - Google Patents

Abstract

A találmány lokáljeielőállitó elrendezés mikrohullámú összeköttetések vevői számára. A lokáljelelőállító elrendezésben a középfrekvenciás fokozatok (5, 7) eredő sávközepe és a középfrekvenciára kevert vett Jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbséggel arányos jelet szolgáltató szabályozó egységek (6) vannak elhelyezve. A szabályozó egység (6) beme- netel a vevőnek a lokáljelelőállltó elrendezésben lévő középfrekvenciás fokozatának (5) kimenetéhez (22) vannak kapcsolva. A szabályozó egység (ó) kimenete az elektronikusan hangolható oszcillátor (4) szabályozó menetéhez csatlakozik. Az elektronikusan hangolható oszcillátor (4) kimenete a keverő (3) lokálfrekvenciás bemenetével van összekötve. (1. ábra) 1 ábra -1-

Description

A találmány lokáljelelőállitó elrendezés mikrohullámú összeköttetések vevői számára.

A korszerű távközlési technikában egyre elterjedtebben van szükség digitális jelek átvitelére, mind szabadtéri terjedésű, mind vezetett összeköttetések esetében. A digitális jellel való moduláció legtöbb válfaja elnyomott vivőjű adójelet szolgáltat. Az Ilyen jelek vételére rendszerint keveréssel működő vevőt használnak. A keverő üzemhez lokáljelre van szükség. A vett Jelet a lokáljellel keverve középfrekvenciás jelet állítanak elő további feldolgozás, továbbítás, vagy demodulálás céljára. Így a középfrekvenciás jól jellemzői a lokáljel jellemzőitől is függnek, ami miatt nagy jelentősége van a lokáljel előállításának.

A lokáljel jellemzőivel szemben támasztott fő követelmény, hogy a frekvenciastabilitás nagy, a zaj pedig kicsi legyen. További követelmény ..hogy a lokáljel előállítása egyszerű módon , nagy megbízhatósággal, ló hatásfokkal, kis méretben, kis költséggel történjék. Ezek a követelmények együttesen rendszerint nem teljesíthetők. Ezért sokféle megoldás alakult ki a lokáljel előállítására attól függően, hogy az adott esetben mely követelmények a fontosabbak.

Az Ismert megoldások a frekvencia stabilizálása szempontjából alapvetően két csoportba sorolhatók: vannak passzív és aktív stabilizálású megoldások. Paszszív stabüizálást kis hőmérsékletfüggőségű anyagokból készült rezonátorokkal, vagy hőkompenzálással valósítanak meg. Az aktív stabilizálás referencia-jellel való összehasonlítás útján történik. A referencia-jelet rendszerint kvarcoszcillátor, vagy frekvenciadiszkriminátor szolgáltatja.

A passzív frekvenciastabilizálás általában egyszerűbb áramköri felépítéssel elvégezhető, a megvalósítható frekvenciastabilitás azonban sok esetben nem kielégítő. Nagyobb stabilitás érhető el a kvarcoszciUátort referenciaként használó aktív szabályozással, ez viszont a frekvencia növekedésével egyre bonyolultabb áramköri felépítést igényel. A frekvenciadiszkriminátorral, mint referencia elemmel való szabályozás a két előbbi megoldás között van mind a stabilitás, mii)d a bonyolultság szempontjából. Az aktív szabályozás elvégezhető még a középfrekvenciára lekevert jel segítségével is, ha a vevőhullám szintje ehhez elegendő.

A legkedvezőbbnek az utóbbi megoldás ítélhető, mivel ezzel viszonylag egyszerű módon kielégítő frekvenciastabilitás érhető el. Sajnos azonban ez az eljárás a digitális moduláclójú elnyomott vivőjű összeköttetésekben nem használható, mivel a vivőhullám szintje Ilyen esetekben vagy nagyon kicsi, vagy a vivő nincs jelen. Digitális moduláció esetén ugyanis a spektrum erősen függ az átvitt információtól, ezért a frekbencladlszkriminátorral való szabályozás nem a vivőfrekvenciára, hanem az információ által meghatározott valamilyen más és gyakran változó értékre történne. Emiatt az ilyen szabályozás sokszor téves lenne, vagyis nem segítene a stabilizálásban, hanem esetleg még rontana is.

Az előzőekben felsorolt okok miatt a digitális moduláclójú elnyomott vivőjű összeköttetésekben jelenleg viszonylag bonyolult lókáljelelőállítás pedig komoly költségtényező, különösen a közepes és kis sebességű berendezések esetében.

Az előbbi hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti lokáljelelőállitó berendezés, amely digitális moduláclójú elnyomott vivőjű átvitel esetén is lehetővé teszi az aktív frekvenciastabilizálást akár a vételi frekvencián, akár a középfrekvenciára lekevert jel révén. Ezt a lehetőséget a találmány szerinti lokátyelelőállítóban alkalmazott szabályozó egység teremti meg, mely a digitális moduláclójú jel spektrumának a változását érzékeli.

A találmány lokáljelelőáUitó elrendezés mikrohullámú összeköttetések vevői számára, mely keverŐ(ke)t, középfrekvenciás fokozatoíka)t és elektronikusan hangolható OMcillátorfokajt tartalmaz. A találmány szerinti lokáljelelőállitó elrendezésben a középfrekvenciás fokozatok eredő sávközepe és a középfrekvenciára kevert vett jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbséggel arányos jelet szolgáltató szabályozó egységnek) van(nak) elhelyezve. A szabályozó egység bemenetel) a vevőnek a lokáljelelőállitó elrendezésben levő középfrekvenciás fokozatának (fokozatainak) a kimenetéhez (kimeneteihez van(nak) kapcsolva. A szabályozó egység kimenete az elektronikusan hangolható oszcillátor szabályozó bemenetéhez csatlakozik. Az elektronikusan hangolható oszcillátor kimenete közvetlenül, vagy kimeneti egységen keresztül a keverő lokál frekvenciás bemenetével van összekötve.

A találmány lehetséges gyakorlati megoldásainak egyik kiviteli alakja az 1., 2. és 3. ábrán látható. A 4. ábra pedig módosított kiviteli alakot mutat.

Az l. ábrán a vevő főbb részei szerepelnek. A 2. ábra a lokáljelelőállitó, a 3. ábra pedig a szabályozó egység egyik gyakorlati. megvalósítását mutatja. A 4. ábra a szabályozó egységre mutat változatot.

A vevő fő részeit az 1. ábra adja meg. A vevő 1 bemenete a 2 bemeneti egységhez kapcsolódik. Ez általáben szűrőket, erősítőket, illesztő elemeket tartalmaz. A 2 bemeneti egységhez a 3 keverő csatlakozik, melyhez az 5 középfrekvenciás fokozat kapcsolódik. Az utóbbi kimenete egyrészt a 6 szabályozó egységen és 4 elektronikusan hangolható oszcillátoron keresztül visszacsatlakozik a 3 ke verő re, másrészt az Így kialakított IS lokáljelelőállitó 22 kimenetét képezi. A 22 kimenetet a 7 középfrekvenciás fokozat és a 8 demodulátor követi.

Mind az 5, mind a 7 középfrekvenciás fokozat célszerűen szűrőkből, erősítőkből, kiegyenlítőkből áll, továbbá rendszerint tartalmaz automatikus erősítésszabályozót (AGC-t) és/vagy limitért. A 8 demodulátor a 9 vivővisszaállítóval, a 8 demodulátort követő 10 regenerátor pedig a 14 órajelkinyerő egységgel van ellátva. Aló regenerátorhoz a 11 bitvlsszakeverőn keresztül a 12 jelzőegység csatlakozik, amelynek kimenete egyben a vevő 13 kimenete. Az 1. ábra szerinti elrendezés működése a következő.

A vett jel a 2 bemeneti egységen keresztül a 3 kévetőre jut. Ez a jelet a 4 elektronikusan hangoló oszcillátor segítségével középfrekvenciára teszi át. A jel ezután áthalad az 5 középfrekvenciás fokozaton, mely a lókáljelelőállítás részét képezi. Kiementén a

Íel kettéoszlik és egy része a 6 szabályozó egységre terül. Ennek feladata a szabályozó jel előállítása a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor részére. A középfrekvenciás jel másik része pedig a további 7 középfrekvenciás fokozaton keresztül a 8 demodulátorra jut.

A demodulációhoz koherens rendszerekben szükség van a vivő visszaállítására. Ezt a feladaiot a 9 vivővisszaállító látja el. A demodulált jel a 10 regenerátoron és a 11 bitvisszakeverőn át a 12 jelkezelő egységre Jut, mely utóbbi a vevő 13 kimenetéhez csatlakozik. A 10 regenerátor működéséhez szükséges a

194 461 órajelkinyerő egység is. A vevő 11 bitvisszakeverője u adó bitkeverőjének inverz műveletét végzi.

A 15 lokáljelelŐállító egyik megoldását részletesebben a 2. ábra adja meg. A 15 lokáljelelőáliitó 16 bemenete a vevő 1 bemenetéhez csatlakozik. Ez és a 3 keverő közé a 17 Izolátor és le szűrő van beiktatva. Az 5 középfrekvenciás fokozat három fontosabb egysége a 19 középfrekvenciás előerősítő, az ennek kimenetéhez csatlakozó 20 középfrekvenciás szűrő, és az utóbbival láncbakapcsolt 21 középfrekvenciás főerősítő. Az 5 középfrekvenciás fokozat kimenete egyrészt a lokáljelelőáliitó 22 kimenetével, másrészt a 6 szabályozó egység 25 bemenetével van összekötve. A 6 szabályozó egység kimenetéhez a 23 egyenáramú erősítő bemenete csatlakozik. Az utóbbi kimenete a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor szabályozó bemenetével van összekötve, melynek kimenete pedig a 24 kimeneti egységen keresztül a 3 keverő lokálfrekvenciás bemenetéhez csatlakozik. A 24 kimeneti egység illesztő, elválasztó, szűrő, erősítő és/vagy frekvenciasokszorozó fokozato(ka)t tartalmaz.

A 15 lokáljelelőáliitó alapvető működését az 1. ábra kapcsán ismertettük. Itt a további részletekre térünk ki. A 17 izolátor elsőrendű feladata az elválasztás. A 18 szűrő feladata pedig a tükörszelektivitás biztosítása. A kis zajtényező biztosítását szolgálja a középfrekvenciás előerősitő. A sáv behatárolását a középfrekvenciás szűrő végzi. A 21 középfrekvenciás főerősítő általában automatikus erősítés-szabályozást (AGC-t) is tartalmaz, s ezért kimenő jelének szintje közel állandó. E kimenő jel egy része a 6 szabályozó egységre kerül.

A 6 szabályozó egység által szolgáltatott jel a 23 egyenáramú erősítővel felerősítve a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor szabályozó bemenetére kerül, s így annak frekvenciáját vezérli. A 4 elektronikusan hangolható oszcillátor kimenő jele a 24 kimeneti egységen keresztül a 3 keverő lokálfrekvenciás bemenetére kerül.

A 6 szabályozó egység úgy szabályozza a 4 elektronikusan hangolható oszcillátort, hogy a középfrekvenciára kevert jel vivőfrekvenciája közel állandó legyen. Ilymódon az adóban lévő vivőellátó frekvenciastabilitása csökkenthető, vagyis lényegesen egyszerűbb¹ és olcsóbb áramköri felépítés használhatta A lokáljel· előállítónak a találmány szerinti megoldása mind az adóban, mind a vevőben jelentős költségcsökkenést eredményez. A szabályozó egység nagy előnye még, hogy működése kevéssé érzékeny a zajra, így kis jel/ /zaj esetén is előnyösen használható. Ez a digitális modulációjú átvitelnél fontos tényező, mivel az egyébként viszonylag nagy zaj esetén is kis hibaaránynyal üzemeltethető.

A 6 szabályozó egység egyik megoldását a 3. ábra mutatja. A 6 szabályozó egység 25 bemenete a 26 szlntkiegyenlitőn át a 27 jelosztóhoz csatlakozik. A 27 jelosztónak legalább két kimenete van. Az egyik kimenethez a 28 referencia ág, a másik kimenethez a 29 jelző ág kapcsolódik. A 28 referencia ágban és a 29 Jelző ágban a jel szűrőn keresztül teljesítmény detektorra jut, melyek kimenete a 30 összegző egy-egy bemenetéhez csatlakozik. Ennek kimenő jele a 31 aluláteresztő szűrőn át a 32 nullázó fokozatra kerül, a a szabályozó jelet a 33 kimeneten kapjuk, mely a 23 egyenáramú erősítő bemenetéhez csatlakozik.

A 26 szintkiegyenlítő feladata, hogy a 6 szabályozó egység bemenetére jutó középírekvenciás jel ingadozásait lecsökkentse. Erre az egységre nincs szükség, ha az 5 középfrekvenciás fokozat kimenőjelének szintié elegendően állandó.

A 29 jelző ág sáváteresztő szűrőt tartalmaz, melynek sávszélessége legfeljebb akkora, mint az 5 középfrekvenciás fokozat eredő sávszélessége, vagy mint a 28 referencia ágban esetlegesen levő sáváteresztő szűrő sávszélessége. Továbbá a 29 jelző ág szűrőjének a sávközepe és az 5 középfrekvenciás fokozat eredő sávközepe vagy a 28 referencia ágban esetleg elhelyezett szűrő sávközepe között a frekvenciakülönbség a jelzőági szűrő sávszélességének legalább a hatoda.

A 6 szabályozó egység nullázása akkor végezhető el, amikor a középfrekvenciára kevert jel spektruma a középfrekvenciás sávközépre nézve szimmetrikus. Ekkor kapjuk ugyanis a legnagyobb szintű jelet a 28 referencia ág detektorának a kimenetén. A 30 Összegző, mint különbségképző ennek a jelnek és a 29 jelző ág detektált jelének a különbségét képezi. A 32 nullázó fokozat ezt a jelet kioltja, vagyis ellenkező polaritással ugyanakkora jelet adunk hozzá, mely utóbbi jel szintjét rögzítve hagyjuk, llymódon, ha a spektrum valamelyik irányban eltolódik, akkor ennek megfelelő polaritású hibajel jelenik meg a 32 nullázó fokozat kimenetén.

A szabályozó egység tervezésénél és megvalósításánál fontos szempont, hogy a teljesítménydetektorok valóban a rájuk jutó jel teljesítményével arányos egyenfeszültséget, vagy egyenáramot adjanak a kimenetükön. Éne a célra legalkalmasabb az olyan szorzó áramkör, melynek mindkét bemenetére ugyanaz a jel jut.

A 31 aluláteresztő szűrő a 6 szabályozó egység bemenetére vezetett jel frekvenciáján zárósáwal rendelkezik és időállandója egy bit időtartamának sokszorosa, célszerűen legalább az ezerszerese. Az ilyen nagyságú időállandó felismerésünk szerint azért előnyös, mert az adóban bitkeverő alkalmazása mellett is maximum ezer bit időtartamon belül a jel spektruma függ a moduláció tartalmától vagyis az átviendő információtól. Ez a függés annál nagyobb, minél rövidebb időtartamra vonatkozik, vagyis kisebb az időállandó. Azért célszerű az időállandót a bit időtartamának legalább az ezerszeresére választani, mert a 6 szabályozó egység hibajelét így integrálva az a modulációtól már független lesz.

Fontos peraméter a 29 jelző ágban lévő szűrő sávközépi frekvenciájának és a névleges vivőfrekvenciának a különbsége. Ha ezt a különbséget változtatiuk, módosulni fog a hibajel nagysága. Legnagyobb hibajelet akkor kapunk, amikor a frekvenciakülönbség 1/2T értékű, ahol T a szimbólum-idő. Van azonban olyan eset is, amikor ettől az optimális értéktől el kell térni. Ugyanis a 6 szabályozó egység helyes működése megkívánja, hogy az elnyomott vivő frekvenciája kevésbé tétien el a névleges vivőfrekvenciától, mint a 29 jelző ágban lévő szűrő sávközép! frekvenciája.

Lényeges követelmény, hogy a 6 szabályozó egység 28 referencia ágára és 29 jelző ágára közel állandó szintű (összteljesítményű) jel jusson. Ugyanis csak így biztosítható, hogy a 6 szabályozó egység hibajele valóban csak a spektrum eltolódásától függjön. A 6 szabályozó egységet ezért olyan helyen célszerű az 5 középfrekvenciás fokozathoz csatlakoztatni, ahol a jel szintié lehetőleg kevéssé ingadozik. A jelszint-ingadozásek rendszerint a szabadtéri terjedés változásainak, vagyis fadingnek a következményei. A vevőben egyébként Is szükség van ezeknek az ingadozásoknak

-3B lényegei csökkentésére, unit automatikus erősités•eubalyaxás (AGC) és esetleg limitálás (limiter) végez el. A szabályozó egységet tehát ezek után a fokosatok után kell a középfrekvenciás fokozathoz csatlakoztatni. Mindemellett a szabályozó egység bemenetére jutó Jel szintje rendszerint még kisebb ingadozásokat mutat, ezért célszerű a 6 szabályozó egységben 26 szintkiegyenlitő fokozatot elhelyezni.

A lokálfrekvenciának a szabályozás során lehetőleg nagy pontossággal kell követnie a vivőfrekvencia változásait, A szabályozást több jellemző befolyásolja, mégpedig a szabályozó egység és az elektronikusan hangolható oszcillátor meredeksége, valamint a közöttük levő fokozatok erősítése. A cél az, hogy a szabályozó hurok erősítése viszonylag nagy legyen. Mivel a meredekségek bizonyos határok között adottak, az erősítést kell a megjelelő értékre beállítani. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hofey elsősorban a bekapcsoláskor téves behúzás (például egyik szomszédos csatornára) ne legyen lehetséges. Ehhez célszerű a befogási tartományt a szükséges értékűre megválasztani.

A vevőre, lokáljelelőáüítóra és szabályozó egységre az 1., 2., és 3. ábrán bemutatott megoldások csak példaképpeniek. Sok egyéb elrendezés is lehetséges, i A vevő például eltérhet az 1. ábra szerinti kialakítástól. Lehet benne kétszeres keverés és ennek következtében kétféle középfrekvencia. A szabályozó egy•íg bemenete ennek megfelelően a vevő különböző pontjaira csatlakozhat, vagyis bármelyik középfrekvenciás fokozatíioz. így elhelyezhető a szabályozó egység a 8 demodulátorban, vágy a 9 vivővisszaálUtóban is. Továbbá egy szabályozó egység több elektronikusan hangolható oszcillátornak is szolgáltathat hibajelet. Kétszeres keverés esetén két lokáljelelőálUtóra van szükség. Ezek közül az egyik rögzített frekvenciájú, míg a másik a 2. ábra szerinti megoldású lehet. Alkalmazható olyan vevő is, melyben nincs regenerátor. Egyes modulációs módok esetén pedig nincs szükség vivővisszaállítóra.

Amennyiben több keverési műveletet alkalmazunk, megnő a szükséges lokálgenerátorok száma. Az- ismert megoldások használata esetén így jelentősen csökken a vivőfrekvencia stabilitása. Ezen problémán is segít a találmány szerinti lokáljelelőálUtó berendezés alkalmazása, és egyúttal lényeges költségcsökkentést is eredményez.

A lokátyelelőállítónak a változatait főleg a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor különféle kialakítási lehetőségei és különböző rezgési frekvenciái adják meg. A 4 elektronikusan hangolható oszcillátor rezgési frekvenciája lehet a 24 kimeneti egységen megjelenő frekvenciával megegyező, vagy annak egész-számú törtrésze. Az utóbbi esetben a 24 kimeneti egységben frekvenciasokszorozó fokozat(ok)ra Is szükség van. A 4 elektronikusan hangolható oszcillátornak moduláló bemenete is lehet, melyre például a szolgálati átvitel jelei adhatók. Modulációs célra egyébként a szabályozó bemenet is felhasználható a szabályozó és moduláló jelek megfelelő összegzése révén._______________,

A lokáljelelőállítónak a 6 szabályozó egysége, továbbá esetleg a 31 aluláteresztö szűrője és a 23 egyenáramú erősítője szolgáltathat hibajelet más egységeknek Is, vagyis használhatók ezek az áramkörök közösen is. Más szóval az 1. ábra egyes fokozatai, illetőleg a fokozatok egyes részei közösíthettek, ami a helyfoglalás és a költség csökkentését eredményezi.

A 6 szabályozó egységnek is lehet másfajta kialakítása. Egy ilyen változat a 4. ábrán látható. Ezt a 3. ábrával összevetve több vonatkozásban találunk különbléget. A 27 jelosztónak nem két, hanem három kimé· néle van, s ezekhez egy 28 frekvencia ág mellett két 29 jelző ág kapcsolódik. Az elrendezésben három 30 összegző van. Ezek közül kettő arra szolgál, hogy a 28 referencia ág és az egyik, illetve a másik 29 jelző ág detektált jelének az összegét, vagy a különbségét képezze, az így nyert két jelet pedig a harmadik 30 öszszegző két bemenetére vezetjük. Az utóbbi kimenőjelét pedig a 31 aluláteresztő szűrőn át a 32 nullázó fokozatra visszük.

Megvalósíthatjuk a 4. ábra szerinti elrendezést úgy is, hogy a 29 jelző ágak felépítése és jellemzői a 28 referencia ágra nézve szimmetrikusak legyenek. Ilyenkor a 28 referencia ág szerepe lecsökken és egyes esetekben el is maradhat. Ez azzal jár, hogy a három 30 összegző helyett egyetlen is elegendő lehet és még a 32 nullázó fokozat is szükségtelenné válhat. Ilyen egyszerűsítésekre azonban csak ritkán van lehetőség. A 30 összegző alkalmazása az egyes ágakban levő teljesítménydetektorok egyenirányitott feszültségének a polaritásától is függ. Ugyanis ha azonos polaritású jelet kapunk a 28 referencia ágból és a 29 jelző ágból, akkor a 30 összegzőnek különbségképzést kell végeznie, míg különböző polaritású jelek esetén öszszegzésre van szükség. A 31 aluláteresztő szűrő a kapcsolásban több helyre is beiktatható. Elhelyezhető például minden ágban közvetlenül a teljesítménydetektorok után, vagy akár a 32 nullázó fokozat után.

Egy szabályozó egység több oszcillátornak is szolgáltathat hibajelet, így több kimenete lehet. Egy kimenet esetén is elágaztatható a hibajel közvetlenül, vagy a 31 aluláteresztőszűrő, vagy a 23 egyenáramú erősítő kimenetéről.

A felsorolt változatok példaképpen! megoldásokat mutatnak. A gyakorlati megvalósításban egyes egységek összevonhatók, vagy szétválaszthatók, illetve elmaradhatnak. Viszont további egységek is szükségesek lehetnek: így például elválasztó eleinek, erősítők, szűrők, mérő és figyelő elemek stb.

A találmány szerinti lokáljelelőálUtó elrendezés analóg moduláció esetén is előnyösen használható. Analóg modulációjú, tehát nem elnyomott vivőjfl átvitel esetében használhatók természetesen az Ismert szabályozási módszerek is. A találmány szerinti megoldás alkalmazásának azonban nagy előnye, hogy közei egységes felépítést tesz lehetővé a modulációtól függetlenül.

Claims (11)

1. LokáljelelőálUtó elrendezés mikrohullámú öszszeköttetések vevői számára, amely keverő(ke)t, ennek (ezeknek) kimenetéhez csatlakozó középfrekvenciái fokozato(ka)t és a keveté(k) lokálfrekvenciás bemenetéhez kapcsolt elektronikusan hangolható oszcil· látoi(oka)t tartalmaz éí a lokáljelelőálUtó bemenetéhez a keverő(k) jelfrekvenciás bemenete van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a középfrekvenciás fokozatok (5, 7) eredő sávközepe és a középfrekvenciára kevert vett jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbsénel arányos jelet szolgáltatójscabályozó egysége(i)(6) van(nak); a szabályozó egység (6) bemeneté® a vevőnek a lokdljelelőálUtó elrendezésben lévő középfrekvenciás fokozatának (5) (fokozatainak) a kimenetéhez (kimenetelhez) (22) vanínak) kapcsolva; a szabályozó egység (6) klmenete az elektronikusan hangolható oszcillátor (4)

194.461 itabilyozó bemenetéhez csatlakozik; az elektronikusan hangolható oszcillátor (4) kimenete pedig közvetlenül vagy kimeneti egység (24) közbeiktatásával a keverő (3) lokálfrekvencíás bemenetével van összekötve. 5

2. Az 1. igénypont szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szabályozó egység (6) párhuzamosan kapcsolt referencia ág(ak)at (28) és jelző ág(ak)at (29) tartalmaz, melynek bemenete(i) a szabályozó egység (6) bemenetéhez (25) (bemenetelhez) vagy az ahhoz (azokhoz) 10 kapcsolt jelosztó (27) egy-egy kimenetéhez csatlakoznak, a referencia ágban (28) és a jelző ágban (29) egy-egy teljesítménydetektor van elhelyezve; továbbá a referencia-ág (28) és a jelző ág(ak) (29) kimenete különbségképzőik) vagy összegző(k) (30) egy-egy bemenetével van összekötve; az összegző(k) (30) kimé- · 5 nete pedig közvetlenül vagy közvetve, a szabályozó egység (6) kimenetéhez (33 Jkapcsolódik.

3. A 2. igénypont szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szabályozó egység (6) jelző ága (29) olyan sáváteresztő szűrőt tar- «0 talmaz, melynek sávszélessége legfeljebb akkora, mint a lokáljelelőállító elrendezésben levő középfrekvenciás fokozatok) (5) (eredő) sávszélessége, vagy mint a referencia ágban (28) elhelyezett szűrő sávszélessége.

4. A 3. igénypont szerinti lokáljelelőállító elrende- 25 zés, azzal jellemezve, hogy a jelző ág (29) szűrőjének a sávközepe és a lokáljelelőállító el· rendezésben levő középfrekvenciás fokozatok) (5,7) .(eredő) sávközepe, vagy a referencia ágban (28) elhelyezett szűrőnek a sávközepe között a frekvenciakülönbség a jelző ági (29) sávszélességnek legalább a ha- 30 toda. ^x

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy a különbségképző(k) és/vagy összegző(k) (30) klmenete és a szabályozó egység kimenete (33) közé aluláteresztő izűrő(k) (31) és/vagy nullázó fokozatok) (32) van(nak) beiktatva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti lokálÍelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, logy a szabályozó egység (6) kimenete és az elektronikusan hangolható oszcillátor (4) szabályozó bemenete közé egyenáramú erősítő(k) (23) van(nak) beiktatva.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy páros számú jelző ágat (29) és/vagy közös referencia ágat (28) tartalmaz, valamint a jelző ágak (29) felépítése és beállítása (a referenciára nézve) párosával szimmetrikus.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy csak jelző ágakat (29) tartalmaz, melyek párosával különbségképző, illetve összegző (30) egy-egy bemenetéhez csatlakoznak.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállító elrendezés, azzal jellemezve, hogy az ágakat párosával összefogó különbségképző(k), illetve összegzőik) (30) kimenete© és/vagy egyes ág(ak)ban lévő teljesítménydetektor(ok) kimeneté© további különbségképző(k), illetve összegző(k) (30) bemenetéhez (bemenetelhez) van(nak) kapcsolva.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállitó elrendezés, azzal jellemezve, hogy ugyanazon szabályozó egység (6) kimeneteli) két, vagy több elektronikusan hangolható oszcillátor (4) szabályozó (moduláció) bemenetével van(nak) összekapcsolva.

11. Áz 1—10. igénypontok bármelyike szerinti lokáljelelőállltó elrendezés, azzal jellemezv e, hogy a szabályozó egység (6) teljesítmény detektorainak a kimenete és a különbségképző(k), illetve összegző(k) (30) bemenete közé aluláteresztő szűrőik) (31) van(nak) beiktatva.