HU194440B - Push-button structure with non-linear characteristic curve of displacement-pressure - Google Patents

Description

A találmány tárgya ergonómiailag kedvező, negatív hajlásszögű elmozdulás-nyomóerő karakterisztika szakaszt realizáló nyomógomb szerkezet; amely kedvezően kombinálható a különböző érzékelő elemekkel, különös tekintettel a villamos kapacitásváltozást hasznosító elemekre. A megoldás előnyösen alkalmazható berendezések kézi vezérlésére, működtetésére használatos billentyűzetek kialakításában.

A különböző billentyűzetek az ember-gép kapcsolatnak igen fontos elemei, amelyek ergonómiailag is kedvező kiképzésére igen nagy gondot kell fordítani, mert az alapvetően befolyásolhatja a kezelő munkavégzésének hatékonyságát. Az adott problémák legjellemzőbben a számítástechnika gyakorlatában jelentkeznek, ahol a különböző szempontok egyik legjobb összefoglalását A.Chakir: Visual Display Terminals (John Wiley and Sons, Chichester, New-York-Brisbane, Toronto, 1980). c. könyv tartalmazza.

Ergonómiai szempontból a nyomógombok kedvező elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájában van egy olyan szakasz, ahol a növekvő elmozduláshoz határozottan csökkenő erő tartozik, ami a kezelőben a nyomógomb „átbillenésének” (snap action) érzését kelti. Ez az érzés a nyomógomb működtetésének érintésen alapuló visszacsatolását (tactile feedback) szolgálja.

Az eddig ismert negatív elmozdulás-nyomóerő karakterisztikát vagy karakterisztika szakaszt megvalósító nyomógomb szerkezetek alapvetően három csoportba sorolhatók:

— mechanikus, rugós szerkezetek, — membrán típusú szerkezetek, — mágneses szerkezetek.

A találmány szerinti megoldás az utóbbi csoportba tartozik, amelyek közös előnye, hogy a kizárólag mágneses erőhatáson alapuló szerkezetek kopásnak kiemelten kitett és rugalmas deformációt szenvedő alkatrészek nélkül is megvalósíthatják a kívánt negatív elmozdulás-nyomóerő karakterisztikát.

Az eddig ismert nyomógomb szerkezetek — egy áliórészből, — egy a nyomógomb megnyomásának hatására az állórészhez képest elmozduló mozgórészből, — a mozgórész relatív elmozdulása ellen ható rugózó elemből és — a relatív elmozdulást hasznosító érzékelő elemből állnak.

A fentebb hivatkozott mágneses szerkezetek rugózó elemként, vagyis a nyomógomb alaphelyzetben tartásához és a mozgórész alaphelyzetbe való visszatérítéséhez részben vagy egészben olyan permanens mágnest is tartalmazó mágneskört alkalmaznak, amelynek elemeit részben az állórész, részben a mozgórész tartalmazza, és a nyomógomb megnyomásakor a mágneses elemek szétválása következtében az álló és mozgó elemek közötti mágneses vonzóerő lecsökken. A kedvező út-erő karakterisztika a mágneses erő nem lineáris változásából adódik. Szokásos a mágneses erőhatás rugóerőkkel való kombinálása is.

A fenti körbe tartozó összes ismert megoldásban a mozgórész ferromágneses elemet tartalmazó része vagy önállóan van csapágyazva (megvezetve a szerkezet állórészéhez képest), vagy a nyomógomb működtetésére szolgáló, az állórészhez képest ugyancsak csapágyazott vagy megvezetett mozgórészhez van fixen hozzá rögzítve.

Ez a körülmény egyrészt bonyolítja a szerkezetet, ami mind a szükséges alkatrészek nagy számában, mind azok bonyolult formájában megfigyelhető, másrészt a szerkezetek túlhatározottsága miatt nem teszi lehetővé az alkalmazott mozgórészek önbeálló illeszkedését az érzékelő elemeken, amely problémát további elasztikus vagy rugózó elemek közbeiktatásával, vagy pontos illeszkedést nem igénylő HALL generátoros érzékelő elemek alkalmazásával küszöbölik ki. Ezen problémák következményeként értékelhető az eddig ismert megoldások terjedelmes mivolta és/vagy viszonylag magas ára, amely tömeges alkalmazásukat a korszerű, olcsó, de ergonómiailag és esztétikailag igényes billentyűzetekben kedvezőtlenül befolyásolja.

Ezt az állapotot tükrözi a 3.942.145 US szabadalmi leírás, amely az eddig ismert megoldások közül a legközelebb áll jelen találmány tárgyához. A leírásból is kitűnik, hogy egyetlen nyomógomb szerkezethez 13 darab alkatrész szükséges és ezek közül 4 darab alkatrész bonyolult formájú és pontos illesztést igényel.

A leírásból kitűnik, hogy hasonlóan a többi, már ismert szerkezethez, a mozgórész ferromágneses betétet tartalmazó azon eleme, amely az elmozdulást hasznosító érzékelő kontaktus vagy kapacitás mozgó fegyverzetét elmozdítja, határozott megvezetéssel rendelkezik, vagyis önbeálló tulajdonsága nincs, ilymódon a ferromágneses elemek villamosvezető tulajdonságát sem használhatja ki a kapcsoló/érzékelő elemek közvetlen működtetésére.

Ugyancsak kitűnik a hivatkozott leírásból, hogy a megoldásban alkalmazott permanens mágnesgyűrű nincs kifejezetten egyik elemhez sem rögzítve, hanem a fent hivatkozott mozgó elemmel együtt elmozduló tengelyre van lazán felfűzve és annak ferromágneses betétje és egy rögzített, az állórészhez tartozó, ferromágneses elem között helyezkedik el. Noha a mágnesgyűríí önbeálló tulajdonságú, a szerkezet felépítése ennek kihasználását sem a gyártási pontatlanságok kiegyenlítésére, sem az érzékelő vonatkozásában nem teszi lehetővé, az csak a mágnesgyűrű beszorzását hivatott megakadályozni.

A találmány célja az ismert, mágneses hatást kihasználó nyomógomb szerkezetek hátrányainak kiküszöbölése, és olyan nyomógomb szerkezet kialakítása, amely kevesebb alkatrészt tartalmaz, az alkatrészek kis tömegűek, olcsó anyagokból viszonylag laza tűréssel gyárthatók, lehetővé téve ezzel magas ergonómiai és megbízhatósági követelményeket kielégítő billentyűzeteknek a korábbiaknál gazdaságosabb gyártását.

Jelen találmány azon a felismerésen alapul, hogy a már ismert mágneses erőhatást kihasználó negatív elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájú nyomógombot az eddig ismert szerkezeteknél lényegesen egyszerűbben is létre lehet hozni olymódon, hogy a szerkezet mozgórészét két egymástól teljesen elkülönített részből, egy fejrészből és egy törzsrészből alakítjuk ki.

A fejrész szolgál a nyomógomb működtetésére és az állórészben a szokásos módon meg van vezetve vagy csapágyazva.

A törzsrész képezi (vagy tartalmazza) a mozgórész ferromágneses elemét, és kialakítása azon a felismerésen alapul, hogy a törzsrészt elegendő az állórész alkalmasan kiképzett fészkében elhelyezni olymódon, hogy csupán annak falai korlátozzák több szabadságfokú mozgását.

Az állórész ferromágneses eleme a törzsrészt magában foglaló fészek felső ütköző felülete irányában

194.440 van elhelyezve. Az állórész és a törzsrész ferromágneses elemei közül legalább az egyik permanens mágnes, és így ezen lemezek között létrejövő mágneskor önmagában is elegendő erőt szolgáltat ahhoz, hogy a törzsrészt a felső ütköző felületen alaphelyzetben tartsa vagy oda bármely más, a fészekben elfoglalt helyzetéből visszatérítse.

A törzsrészt a fejrészen kiképzett nyomórúd működteti, amely a felső ütközőfelület felől nyúlik bele a fészekbe, ahol a törzsrészen felütközve azt a felső alaphelyzetből, a mágneses erők és a felütközési pontok által meghatározott közbülső helyzeteken keresztül, az alsó ütköző felület által meghatározott alsó véghelyzetbe továbbítja a fejrész megnyomásakor. A fejrész elengedésekor a mágneses erők nemcsak a törzsrészt, hanem a rajta felütköző fejrészt is alaphelyzetbe állítják vissza.

Ezen szerkezeti felépítésben a törzsrész önbeálló tulajdonsággal rendelkezik, továbbá villamosán vezető anyagból is készülhet. Ennek megfelelően például az állórész fészkének alsó ütköző felületén olyan merev felületek is alkalmazhatók, amelyek egyben a mozgórész elmozdulását érzékelő vÜlamos kontaktusok vagy kapacitás fegyverzetek álló elemeit is képezik vagy hordozzák, amelyeken a villamosán vezető önbeálló törzsrész alsó véghelyzetében felfekszik, és egyben az érzékelő mozgó fegyverzetét is képezi.

A törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet ’ii lamos kapacitás olymódon, hogy a törzsrész egyben az érzékelő kapacitások mozgó fegyverzetét képezi.

A törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet villamos kontaktus olymódon, hogy a törzsrész egyben az érzékelőhöz tartozó mozgó kontaktust képezi.

Az így kialakított nyomógombon érezhető erő a pillanatnyi helyzetnek megfelelő mágneses visszatérítő erők nagyságától függ. Ez a felső alaphelyzet közelében a legnagyobb, és a felfelé való elmozdítás során csökken. Ez okozza az ergonómiailag kedvező negatív karakterisztikáját, mert az egyszer lefelé már megindított nyomógomb a kezelőben azt az érzést kelti, hogy szinte „magától” átbillen a teljesen lenyomott állapotba.

Ezen egyszerű monoton csökkenő negatív karakterisztikán kívül bonyolultabb, különböző meredekségű negatív és pozitív szakaszokat is tartalmazó karakterisztikák is kialakíthatók.

Abban az esetben például, ha a törzsrész elmozdulása aszimmetrikus mechanikus kiképzés vagy aszimmetrikus mágnestér miatt szándékoltan több billenő fázison megy keresztül úgy, hogy a törzsrészre felütköző fejrészt a felütközési pontok áthelyeződése miatt különböző hosszúságú erőkarokon keresztül tart egyensúlyt a mágneses erőkkel a lenyomás különböző fázisaiban, több különböző meredekségű karakterisztika szakaszt valósíthatunk meg.

Abban az esetben, ha egy olyan „gyenge” rugót alkalmazunk, amely a fejrész és a törzsrész közé kapcsolódik, és alaphelyzetben képes a fejrészt felfelé kissé eltávolítani a törzsrésztől, de nem képes a törzsrészt kimozdítani az alaphelyzetből, és lenyomáskor nem akadályozza a fejrész felütközését a törzsrészen, akkor a nyomógomb megnyomásakor először úgy viselkedik, mint a hagyományos rugós szerkezetek. Amikor azonban a fejrész felütközik a törzsrészen a további lenyomáshoz szükséges erő megnövekszik addig, amíg eléri a törzsrész kimozdításához szükséges erőt. A további lenyomás során a szerkezet az előzőekben leírtak szerinti negatív karakterisztika szakaszba kerül. Ezzel a megoldással pozitív és negatív karakterisztika szakaszokat kombinálhatunk egymással.

Abban az esetben, ha olyan „erős” rugózó elemet alkalmazunk, amely megakadályozza a fejrész közvetlen felütközését a törzsrészen és a fejrész csak ezen rugózó elem közvetítésével mozdíthatja ki a törzsrészt alaphelyzetéből, akkor az így közbeiktatott rugózó elem csökkenti a fejrész alsó véghelyzetbe érkezésekor kialakuló felütközési erőt, ami mind ergonómiai szempontból, mind az alsó ütközőfelület igénybevételének csökkentése szempontjából előnyös.

A fentiek szerint nyomógomb szerkezetnek attól függően, hogy egyedi nyomógombként vagy billentyűzetben kerül felhasználásra, további egyszerűsítéseket lehetővé tevő változatai alakíthatók ki.

Az állórész ferromágneses eleme egyedi nyomógombhoz tartozóan vagy több nyomógombra közös alkatrészként is kialakítható (például egy egész klaviatúrához tartozó lágyvas lemez).

A törzsrész mozgását korlátozó alsó ütköző felület szintén egyedi nyomógombhoz tartozóan vagy több nyomógombra közös alkatrészként alakítható ki (például nyomtatott áramköri lemez).

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, az 1. ábra alapján ismertetjük, amely ábra a találmány szerinti nyomógomb szerkezet különböző kiviteli alakjainak működését szemléltető szerkezeti vázlat.

Az 1. ábra szerinti szerkezet a 4 állórészből, a 4 állórészben kiképzett 7 fészket alulról lezáró 5 alsó ütköző felületet képező (az állórészhez tartozó) elemből és mozgórészből áll. A mozgó rész egy a 4 állórészben kiképzett 9 megvezetés által határolt pályán elmozdítható 2 fejrészből, és egy tőle elkülönített, a 4 állórészben a 2 fejrész 9 megvezetéséhez csatlakozóan kiképzett 7 fészek falai által határolt térben szabadon elmozdítható 3 törzsrészből áll.

A 4 állórész és a 3 törzsrész között mágneskor van kiképezve olymódon, hogy a 4 állórész 1 ferromágneses elemet is tartalmaz, és a 3 törzsrész ferromágneses anyagból készült vagy ilyen elemet is tartalmaz, amelyek közül legalább az egyik ferromágneses elem permanens mágnes, amely mágneskör szolgáltatja a mozgórész visszatérítéséhez és alaphelyzetben tartásához szükséges erőt. A 3 törzsrész alaphelyzetben a mágneses vonzóerő következtében nekiszorul a 4 állórész 6 felső ütköző felületének, és a 2 fejrészt is a felső alaphelyzetben tartja.

A 2 fejrész megnyomásakor 8 nyomórúdjával a 3 törzsrészen ütközik fel, de mindaddig felső alaphelyzetében marad, amíg a nyomóerő kisebb, mint az alaphelyzethez tartozó mágneses erő. A nyomóerő további növelésével a 3 törzsrész és a vele együtt a 2 fejrész elmozdul, a ferromágneses erőhatás rohamosan csökken, ami a kezelőben ergonómiailag kedvező, billenőshez hasonló érzetet kelt. A nyomógomb szerkezet alsó véghelyzetében a 3 törzsrész helyzetét az 5 alsó ütköző felület határozza meg.

A nyomógomb elengedésekor az alsó véghelyzetben is elengedően erős mágneses erő a 3 törzsrészt és a vele ütköztetett 2 fejrészt az alaphelyzet felé mozdítja el, és a ferromágneses elemek közötti távolság csökkentésével rohamosan növekvő erővel állítja vissza azokat alaphelyzetbe.

A közbenső helyzetekben a 3 törzsrész a 2 fejrész 8 nyomórúdjával való 10 ütközési felület körül elbillenhet. Ha az ütközési felület úgy van kiképezve, hogy a 3 törzsrészre ható erők eredője nem hoz létre

194.440 forgatónyomatékot a 3 törzsrészen, akkor a 3 törzsrész alaphelyzetével párhuzamosan mozdul el a nyomógomb megnyomásakor. Ebben· az esetben a kialakuló nyomóerő-elmozdulás karakterisztika a már ismertetett csökkenő jellegű lesz.

Abban az esetben, ha a hivatkozott ütközési felület pályája határozottan nem esik egybe a törzsrészre ható mágneses erők eredőjével (pl. aszimmetirikus mechanikus kiképzés vagy mágneskor), akkor a 2 fejrész megnyomásakor a 3 törzsrészre forgatónyomaték hat, amely megbillenti azt. A billenőst a 4 áŰórész 6 felső ütköző felülete határolja. Mindaddig, amig a 3 törzsrész valamely pontja fel nem ütközik az 5 alsó ütköző felületen, a nyomógombon észlelhető erő a 3 törzsrész és a 6 felső ütközési felület még érintkezésben maradt pontjára vonatkoztatott karon tart egyensúlyt a mágneses erő e pontra vonatkoztatott forgatónyomatékával. Miután a 3 törzsrész valamely pontja az 5 alsó ütköző felületen felütközik, ellenkező irányú billenős következik, míg csak további pontokon felütközve a 3 törzsrész teljesen határozott helyzetbe nem kerül. Ebben a szakaszban a nyomógombon érzékelhető erő az 5 alsó ütközőfelületen levő ütközési pontra számított nyomatékkai jellemezhető, ugrásszerűen megnövekvő, majd a mágneses erők csökkenése következtében rohamosan csökkenő érték.

E kiviteli alaknak lehetségesek olyan megoldásai, amelyekben az 5 alsó, illetve a 6 felső ütköző felületek nem párhuzamosak, és így a 3 törzsrész billenő mozgása a két irányban határozottan nem egyenlő, pl. szélső esetben az egyik irányban nulla.

A találmány szerinti megoldást alkalmazó nyomógombnak lehetséges olyan kiviteli alakja, ahol a 4 állórész 1 ferromágneses eleme egész ldaviatúra közös elemeként lágymágneses anyagból van kialakítva, és ez egyben hordozó merevítő elemként is viselkedik. Ugyanakkor lehet olyan megoldás, amelyben a 4 állórész 1 ferromágneses eleme permanens mágnes, amely több nyomógombra közös alkatrészként van kialakítva, például szalagmágnes alkalmazásával.

Lehetséges továbbá olyan megoldás, hogy a 4 állórészhez tartozó 5 alsó ütköző felület több nyomógombra közös alkatrészként van kialakítva, és ez egyben az érzékelő elemeket is képezi vagy hordozza (pl. nyomtatott áramköri lemez).

Az 1. ábra szerinti szerkezeteknél a 2 fejrész működési úthossza megnövelhető úgy, hogy például 8 nyomórúdjának belsejében kiképzett üregben rugózó elem van elhelyezve, amely a 2 fejrész és a 3 törzsrész közé kapcsolódik. Ebben a megoldásban a 2 fejrészt az alaphelyzetben levő törzsrészre támaszkodó rugózó elem tartja alaphelyzetben. A rugóerő úgy van megválasztva, hogy a 2 fejrész megnyomásakor csak egy meghatározott lefelé történő elmozdulás után ütközik fel a 3 törzsrészre, miközben a rugózó elem összenyomódik anélkül, hogy a 3 törzsrészt kimozdítaná alaphelyzetéből. A szerkezet további lenyomás hatására a rugózó elem nélküli változathoz hasonlóan működik.

A 2 fejrész alsó véghelyzetében történő felütközést tompíthatjuk, ha annak nyakrészében egy olyan rugózó elemet is alkalmazunk, amely szintén a 2 fejrész és a 3 törzsrész közé kapcsolódik és a rugóerő úgy van megválasztva, hogy az a rugózó elem lényeges összenyomódása nélkül is képes a 3 törzsrészt nyugalmi helyzetéből kimozdítani. Ebben a megoldásban a 2 fejrész csak a rugózó elem közvetítésével ütközik fel a 3 törzsrészen, és ha a 2 fejrész az alsó véghelyzetéhez közeli ponton ütköztetve van a 4 állórésszel, akkor az így közbeiktatott rugózó elem a 3 törzsrészre ható lefelé irányuló nyomóerőt is korlátozza.

A 3 törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet villamos kapacitás olymódon, hogy a 4 állórész 7 fészkének ütköző felületei az érzékelő villamos kapacitások nyugvó vegyverzeteit is képezik, vagy hordozzák, és a 3 törzsrész egyben a kapacitások mozgó fegyverzetét képezi.

A 3 törzsrész elmozdulását érzékelő elem lehet villamos kontaktus olymódon, hogy a 4 állórész 7 fészkének ütköző felületei az érzékelő nyugvó villamos kontaktusokat is képezik vagy hordozzák és a 3 törzsrész egyben az érzékelő elem mozgó kontaktusát is képezi.

A fentiek alapján belátható, hogy az ismertetett felismerésekre alapozott, fentiekben leírt szerkezet olymértékben egyszerűsíti a találmány szerinti konstrukciót, hogy az egyrészt megoldja az eddig ismert megoldások problémáit, lényegesen csökkenti a szükséges alkatrészek számát és egyszerűsíti azok alakját, valamint összeszerelésüket. Külön érdemes kiemelni itt az önbeálló törzsrész előnyeit, amely működés közben gyakorlatilag nincs kitéve súriódó koptatásnak, és a hézagmentes felfekvés miatt az esetleges gyártási, szerelési pontatlanságok ellenére is biztos Kapcsolást garantál. Ilymódon a szerkezet fő előnyének tekinthetjük, hogy segítségével nagy élettartamú, megbízható, és ergonómikus billentyűzetek hozhatók létre a már ismert megoldásokhoz képest lényegesen olcsóbban.

Claims (9)

1. Nemlineáris elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájú nyomógomb szerkezet, amelynek állórésze, az állórészhez képest elmozduló mozgórésze, a mozgórészt visszatérítő és alaphelyzetben tartó, az állórészben és a mozgőrészben elhelyezett ferromágneses elemek között kiképzett, legalább egy permanens mágnest tartalmazó mágnesköre, valamint a relatív elmozdulást hasznosító érzékelő eleme van, azzal jellemezve, hogy a mozgórész két elkülönített elemből, egy megvezetett fejrészből (2) és egy több szabadságfokú törzsrészből (3) áll, a fejrészen (2), nyomórúd (8) van kiképezve, amely egyrészről könnyedén elcsúsztathatóan illeszkedik az állórészen (4) kiképzett megvezetéshez (9), másrészről a felső ütköző felület (6) felől belenyúlik az állórész (4) fészkébe (7), ahoÚs elmozdulási pályája a törzsrészszel (3) van ütköztetve, a törzsrész (3) az áJlórész fészkében (7) a szerkezet minden elemétől elkülönítetten a fészek (7) falai és ütköző felületei által meghatározottan szélső helyzetek között szabadon elmozdíthatóan, felütközési pontjai körül szabadon elfordíthatóan van elrendezve úgy, hogy a törzsrésznek (3) a nyomórúd (8) által előidézett elmozdulását és elbillenését a fészket (7) alulról és felülről lezáró alsó és felső ütközőfelületek (5, 6) határolják, valamint a törzsrész (3) részben vagy teljes egészében villamosán vezető ferromágneses anyagból készült és egyben az érzékelő elem mozgató fegyverzete, az állórészben (4) kiképzett fészekhez (7) a felső ütköző felület (6) felől csatlakozóan a fejrész (2) nyomórúdjának (8) befogadására és megvezetésére szolgáló megvezetés (9) van kiképezve, az állórész (4) ferromágne-41

194.440 ies eleme(i) (1) az állórész fészkének (7) felső ütköző felülete (6) Irányában vannak elhelyezve, az alsó ütköző felület (5) az érzékelő elem álló fegyverzeteit is képezi vagy hordozza. g

2. Az 1. igénypont szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy több nyomógombra közös alkatrészként kialakított, állórészhez (4) tartozó ferromágneses eleme (1) vagy elemei vannak.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy a törzsrész (3) mozgását korlátozó, az állórészhez (4) tartozó alsó ütközöfelület (5) több nyomógombra közös alkatrészként van kialakítva és egyben az érzékelő elemek nyugvó fegyverzeteit is képezi vagy hordozza.

4. Az 1-3 igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fejrész ütközési felülete (10) a törzsrész (3) felső felületének azon a részén ütközik fel, amelyen a törzsrészre ható eredő mágneses erő hatásvonala áthalad.

5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fejrész (2) ütközési felülete (10) a törzsrész (3) felső felületének azon a részén Ütközik fel, amelyen a törzsrészre (3) ható eredő mágneses erő hatásvonala nem halad át.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fejrész (2) és a törzsrész (3) közé kapcsolódóan, de a fejrész ütközési felületével (10) nem egybeessen, egy rugózó elem van elrendezve, és a fejrész (2) ütközési felülete (10) és a törzsrész (3) alaphelyzetben ezen rugózó elem által szétválasztottan vannak elrendezve.

7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fejrész (2) ütközési felülete (10) és a törzsrész (3) között rugózó elem van elrendezve.

8. Az 1-7, igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy az érzékelő elem változó villamos kapacitás olymódon, hogy a törzsrész (3) egyben ezen kapacitás mozgó fegyverzetét is képezi.

9. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti nyomógomb szerkezet, azzal jellemezve, hogy az érzékelő elem villamos kontaktus olymódon, hogy a törzsrész (3) egyben a mozgó kontaktust is képezi.