HU193237B

HU193237B - Process for preparing antibiotics of polyether type

Info

Publication number: HU193237B
Application number: HU844320A
Authority: HU
Inventors: Chao-Min Liu; John Westley
Original assignee: Hoffmann La Roche
Priority date: 1983-11-23
Filing date: 1984-11-21
Publication date: 1987-08-28
Also published as: ZA848890B; PH22447A; NO844663L; KR850003730A; DK558784D0; IL73576A0; FI844595L; EP0143438A2; GR81015B; KR920006880B1; MC1638A1; CA1252404A; FI78731C; US4537956A; EP0143438A3; IL73576A; AU3578484A; DE3485011D1; HUT37169A; NZ210277A

Description

Találmányunk antibiotikumok előállítására vonatkozik.

Találmányunk tárgya közelebbről eljárás (I) általános képletü X-14889A-, B- és C-vegyületek — a képletben azX-14889A vegyület esetében R, jelentése metilcsoport, R_z jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése metilcsoport és R₅ hidrogénatomot képvisel;

azX-14889B vegyület esetében R, jelentése metilcsoport, R₂ jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése metilcsoport és R₅ karboxilcsoportot képvisel;

azX-14889C vegyület esetében R, jelentése hidrogénatom, R₂ jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése metilcsoport és R_s karboxilcsoportot képvisel — és a (II) képletü X-14889D vegyület és e vegyületek gyógyászatilag alkalmas sóinak előállítására, oly módon, hogy a Streptomyces sp. X-14889 jelű, NRRL 15517jfeponálási számú törzset nitrogén-forrást tartalmazó vizes oldatban szubmerz aerob körülmények között tenyésztjük, majd az X-14889A, X-14889B, X-14889C és X-14889D vegyületet az oldatból izoláljuk és kívánt esetben gyógyászatilag alkalmas sóvá alakítjuk.

A találmányunk tárgyát képező eljárás a fenti antibiotikumok fermentációs előállítását és az (1) és (II) általános képletü vegyületeknek a fermentléből történő izolálását foglalja magában.

Az (I) és (II) általános képletü vegyületeket a Streptomyces sp. X-14889 jelű új törzs termeli. Az élő organizmus tenyészetét (laboratóriumi jelzés: X-14889) az US Department of Agricultural Research Service, Northern Régiónál Research Laboratories intézménynél (Peoria 111) 1983. július 11-én NRRL 15517 számon deponáltuk. A tenyészet a Streptomyces sparsogeneshez áll legközelebb.

Az X-14889 mikroorganizmus reprezentatív törzsének jellemző adatait és tulajdonságait az alábbiakban foglaljuk össze: Mikroszkopikus és kémiai jellemzők

Az X-14889 törzs tenyészete különböző összetételű agar-táptalajokon növekszik és sok aerob Aktínomyceta (Streptomyceták gyűjtőfogalma) növekedési jellemzőit mutatja. A szubsztrátum-micélium az agarba behatol és nem fragmeritálódik, míg a légmicélium egy része a spóraláncokká differenciálódik. A láncok nyitottól szoros spirálig terjedő szerkezetet mutatnak és lánconként 10-nél több spórát tartalmaznak. A spórák fonottak és átlagos méretük 0,65 0,91 pm.

A teljes sejthidrolizátum kromatográfiás analízise LL-diamino-pimelinsav jelenlétét mutatja, és ez — a fenti tulajdonságokkal együtt — arra utal, hogy az X-14889 törzs a

3Q Streptomyces genushoz tartozik.

Makroszkopikus jellemzők

A különböző agar-táptalajokon mutatott növekedési jellemzőket az 1. Táblázatban fog35 laljuk össze. Az adatokat 28°C-on végzett 14 napos inkubálás után jegyeztük fel.

1, Táblázat

Táptalaj	Növekedés és spóraképződés mértéke	Légmicélium színe (1)	Micélium hátoldalának színe (1)
Élesztő-maláta extrakt (ISP-2)	bőséges növekedés; viaszos megjelenés; spóraképződés nincs	bőröndbarna (4 Pg)	bőröndbarna (4 Pg)
Zabliszt agar (IS0-3)	bőséges növekedés; jó spóraképződés	hamu (5 fe)	szürke (g) cserszínnel keverve (3 gc)
Szervetlen sók-agar (ISP-4)	bőséges növekedés; spóraképződés nincs	tölgybarna (4 pi)	világosbarna (4 ng)
Glicerin-aszparagin agar (ISP-5)	gyenge növekedés; spóraképződés nincs	világos- szürke (c)	világosszürke (c)

(1) A színek kód-jelzését-a Color Harmony Manual 4 th edition, Container Corporation of America, 1958 c. könyvből vettük.

-3193237

Fiziológiai jellemzők

Az X-14889 tenyészete glükózt, galaktózt, íruktózt, arabinózt, ramnózt, mannltot, szacharózt és raffinózt hasznosít, ezzel szemben xilózon, inoziton vagy cellulózon nem növekszik, míg szalicinon kevéssé vagy nem egyértelműen növekedik. A növekedést a sztreptomicin gátolja. Az ISP-7 táptalajon a melanin-termelés, az ISP-6 táptalajon a kénhidrogén-termelés és az ISP-8 táptalajon a nitrát-redukció negatív. A tenyészet a zselatint és kazeint hidrolizálja, a keményítőt azonban nem. A NaCl tűrőképesség alacsony (2% alatt).

Taxonómiai következtetések

Az X-14889 tenyészet a fenti fenotipikus jellemzők alapján a Streptomyces speciesek közé sorolható, többek között az alábbi irodalmi helyeken leírt fenotipikus adatokkal való hasonlóság figyelembevételével:

Buchanan, R.E. and N.E. Gibbons. 1974« Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8th edition. Williams and Wilkins Co., Baltimore.

Shirling, E.B. and D. Gottlieb. 1968. Cooperatíve description of type cultures of Streptomyces. II. Species descriptions from first study. Int. J. Syst. Bacteríol. 18: 69-189.

Shirling, E.B. and D. Gottlieb. 1968. Cooperatíve description of type cultures of Streptomyces. III. Additional species descriptions from first and second studies. Int. J. Syst Bacteriol. 18: 279-392.

Shirling, E.B. and D. Gottlieb. 1969. Cooperative description of type strains of Streptomyces. IV. Species descriptions from the second, third and fourth studies. Int. J. Syst. Bacterinl 19· 3Q1-519

Shirling, E.B. and D. Gottlieb. 1972. Cooperatíve description of type strains of Streptomyces. V. Additional descriptions. Int. J. Syst Bacteríol. 22: 265-394.

A speciesek az alábbiak: S. albaduncus, S. canus, S. cuspidosporus, S. olivoviridis, S. craterifer, S. saraceticus és S. sparsogenes.

A S. albaduncus az X-14889 törzstől a xilóz-, inozit- és szacharóz-hasznosításban különbözik. A S. canus xilózt és inozitot hasznosít. A S. cuspidosporus xilózon, inoziton és szalicilon növekedik. A S. olivoviridis raffinózon és szacharózon negatív, míg xilózon pozitív. A S. craterifer xilózt hasznosít, míg szacharózés raffinóz-hasznosítása kétséges. A S. saraceticus xilózt hasznosít, azonban ramnóz-hasznosítása kétséges. A S. sparsogenes fajhoz hasonlít talán legjobban az X-14889 mikroorganizmus. Egyik mikroorganizmus sem mutat jó spóraképződést a kiválasztott táptalajokon, és a cukor-hasznosítás is hasonló; kivéve a xilózt (amelyet a S. sparsogenes hasznosít) és a galaktózt (amelyet ez a species nem hasznosít). További különbség, hogy a S. sparsogenes spóra-láncaiban az egyes spórák különállóak (ez hüvely jelenlétére utal), és a spőratömeg higroszkópos tulajdonságokat mutat, összefoglalva megállapítható, hogy bár az X-14889 4

4.

mikroorganizmus több más Streptomyces specieshez hasonló, a meghatározott antibiotikum termelő képessége és számos fiziológiai és morfológiai jellemzője megkülönbözteti az összehasonlításhoz felhasznált más speciesektől.

Az (I) és (II) általános képletű vegyűleteket a leírásban azonosítjuk, es ennek alapján az (I) és (II) általános képletű vegyületek,termelésére képes törzsek az egyéb törzsektől könnyen megkülönböztethetők.

A Streptomyces sp. X-14889 törzs megfelelő körülmények között tenyésztve az (I) és (II) általános képletű vegyületek termelésére képes. A Streptomyces sp. X-14889 törzset tartalmazó fermentlevet oly módon készítjük el, hogy az (I) és (II) általános képletű vegyületek termelésére képes mikroorganizmus spóráival vagy micéliumával megfelelő táptalajt beoltunk, majd aerob körülmények között tenyésztjük. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek szilárd táptalajon is termelhetők, azonban nagy anyagmennyiségek előállítása esetén előnyösen folyékony táptalajon végezhetjük el a fermentációt. A fermentáció hőmérséklete tág határokon belül változhat, és 2035°C-on dolgozhatunk. A mikroorganizmus növekedése 26-30°C-on a legkedvezőbb és előnyösen semleges vagy ehhez közeli pH'értéket alkalmazhatunk. A szubmerz aerob fermentációhoz felhasznált táptalaj szénforrást (pl. kereskedelmi glicerid-olajat vagy szénhidrátokat, mint pl. glicerint, glükózt, maltózt, laktózt, dextrint, keményítőt stb. — tisztított vagy nyers formában), nitrogén-forrást (pl. szerves anyagokat, mint pl. szójababliszt desztillációs maradékának oldható részeit, mogyorólisztet, gyapotmaglisztet, hús-extraktumot, peptonokat, hallisztet, élesztőextraktumot, kukoricalekvárt stb., és kívánt esetben szervetlen nitrogén-forrást, mint pl. nitrátokat és ammónium-sókat), valamint ásványi sókat (pl. ammónium-szulfátot, magnézium-szulfátot stb.) tartalmazhat. A táptalaj továbbá nátrium-kloridot, kálium-kloridot, kálium-foszfátot stb.; vagy puffereket (pl. nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot vagy foszfátokat) és nyomnyi mennyiségben nehézfémeket is tartalmazhat. Levegőztetett szubmerz fermentációs eljárások esetében habzásgátlókat (pl. folyékony paraffint, zsír-olajokat vagy szilikon-vegyületeket) alkalmazhatunk. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek termeléséhez egynél több fajta szén-forrást, nitrogén-forrást vagy habzásgátlót használhatunk.

Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk.

1. példa

Streptomyces X-14889 rázatott lombik fermentációja

Az X-14889-tenyészetet alábbi Összetételű ferde keményítő-kazein agar táptalajon tenyésztjük és tartjuk fenn:

-4193237

Komponens Mennyiség, g/liter desztillált víz

Oldható keményítő 10,0

Kazein 1,0

K₂HPO₄ 0,5

MgSO₄ (vízmentes) 0,5

Agár 20,0

A pH-t autoklávozás előtt 7,4-re állítjuk be. A ferde táptalajt az X-14889 tenyészetével beoltjuk és 28°C-on 10-14 napon át inkubáljuk. A ferde agar-tenyészeíből levett kacsnyi menynyiségű, spórázó tenyészetet tartalmazó agart használunk fel 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban levő 100 ml, alábbi összetételű sterilezett inokulum táptalaj beoltására.

Komponens

Mennyiség, g/liter csapvíz

Soylose 105 10,0

Cerelose 20,0

CaCO₃ 0,2

CoCl₃6H₂O 0,001

Na₂SO₄ 1,0

A pH-t sterilezés előtt 6,0 értékre állítjuk be.

Az ihokulált lombikot 28°C-on 72 órán át forgó rázatógépen inkubáljuk, percenkénti 250 fordulat és 2,54 cm lökethossz mellett. A kapott tenyészet 3 ml-es részletével [3 térfögat%] inokulálunk 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban levő 100 ml sterilezett, az inokulum táptalajjal azonos összetételű táptalajt. Az inokulált lombikot forgó rázatógépen 28°C-on 6 napon át inkubáljuk (250 fordulat/perc, 2,54 cm lökethossz).

2. példa

Streptomyces X-14889 tank fermentációja

Az X-14889 tenyészetet az 1. példában leírt keményítő-kazein ferde agar táptalajon tenyésztjük és tartjuk fenn. Az agar-tenyészet ből vett spórázott tenyészetet tartalmazó agar kacsnyi mennyiségét használjuk fel 6 literes Erlenmeyer-lombikban levő 2 liter, alábbi öszszetételíí táptalaj beoltására.

Komponens Mennyiség g/liter csapvíz

Soylose 105 10,0

Cerelose 20,0

CaCO₃ 0,2

CoCl₂.6H₂O 0,001

Na₂SO₄ 1,0

ÁpH-t az autoklávban történő 45 perces sterilezés előtt 6,0 értékre állítjuk be.

Az inokulált lombikot 28°C-on 5 napon át forgó rázatógépen inkubáljuk (250 fordulat/ /perc, lökethosszá: 2,54 cm). A kapott tenyészet 4 literes mennyiségét használjuk fel 378,53 literes fermentorban levő 227,12 liter alábbi összetételű táptalaj beoltására:

Komponens

Soylose 105 Cerelose

Mennyiség, g/liter csapvíz 10,0 20,0

CaCO₃ 0,2

CoCl₂-6H₂O 1,0

Ság 4130 habzásgátló 0,1 (Union Carbide)

A pH-t a gőzzel (1,0555 kg/cm²) 45 percen át végzett fermentáció előtt 6,0 értékre állítjuk be.

Az inokulált táptalajt sürített levegővel levegőztetjük (1,46 liter/sec), és 280 fordulat/ /perc sebességgel keverjük. A fermentációt 28°C-on 72 órán át végezzük. A kapott tenyészet 75,7 liternyi mennyiségét használjuk íel 1892,65 literes fermentorban levő 1362,7 liter, alábbi összetételű táptalaj beoltásához:

Komponens Mennyiség, g/liter csapvíz

Soylose 105 10,0

Cerelose 20,0

CaCO₃ 0,2

CoCl₂.6H₂O 0,001

Na₂SO₄ 1,0

Ság 4130 habzásgátló 0,1 (Union Carbide)

A pH-t 1,0555 kg/cm² gőzzel történő sterilezés előtt 6,0 értékre állítjuk be.

Az inokulált fermentort sűrített levegővel (9,44 liter/perc) levegőztetjük és 280 fordulat/perc sebességgel keverjük. A fermentációt 28°C-on 139 órán át végezzük.

3. példa

X-14889A antibiotikum izolálása a Strepto₃₅ myces X-14889 törzs tenyészetével végzett tank fermentáció során nyert fermentlébői

A Streptomyces sp. X-14889 tenyészet 139 órás fermentációja után kapott teljes fermentlevet (1368 liter) a fermentáció befejezésekor

4Q mért pH-értéken (7,1) azonos térfogatú etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az oldószéres réteget elválasztjuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat n-hexánban oldjuk és azonos térfogatú acetonitrillel kétszer ext aháljuk. Az extrahált hexános fázist váku45 umban bepároljuk. A visszamaradó olajat (70 g) 1,5 liter metilén-kloridban oldjuk és. egymásután 0,5 liter 1 n sósavval, vízzel, telített nátrium-karbonát-oldattal és vízzel mos₅Q suk. Az oldószeres réteget nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A koricentrátumot metilén-kloridban szuszpendált 800 g szilikagéllel (Davison íok 62) töltött oszlopon kromatografáljuk. Az oszlopot

4 liter metilén-kloriddal, majd 4 liter 9:1 arányú dietiléter-hexán eleggyel extraháljuk. 40 ml-es frakciókat szedünk le, a 60-120. sz. frakciókat összegyűjtjük és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat (6 g) minimális mennyiségű metilén-kloridban oldjuk ⁶⁰ és metilén-kloridban szuszpendált 300 g szilikagéllel (Davison fok 62) töltött oszlopon kromatografáljuk. Az oszlopot 2 liter metilén-kloriddal, majd 4 liter 7:3:1:0,02 arányú dietiléter/n-hexán/aceton/ammónium-hidr65 oxid elegy és 4 liter 9:1 arányú dietiléter-ace5

-5193237 tón elegy közötti gradienssel eluáljuk. 25 mles irakciókat veszünk le. Az 54-64. sz. Irakciót összegyűjtjük, vákuumban bepároljuk, a maradékot etil-acetátban oldjuk és egymásután 1 n sósavval, vízzel, telített nátrium-karbonát-oldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát lelett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot n-hexánból kristályosítva az X-14889A antibiotikumot nyerjük.

Op.: 149—150°C; [a] ²⁵=+29,3° (c=l,.metanol), 4-16,7° (c=l, kloroform).

Mikroajialízis: C₃₃H₆₀O₈ képletre (584,84) számított: C%=67,77; H%=10,34;

talált: C%=67,78; H%=10,50.

A szerkezetet ^l3C NMR segítségével igazoljuk. (X-14889A antibiotikum=dekarboxi X-14889B antibiotikum).

Az X-14889A antibiotikum in vitro gram pozitív mikroorganizmusokkal szemben hatásos; minimális gátlási koncentráció =6,25—

1,57 mcg/ml.

4. példa

Az X-14889B antibiotikum -nátrium-sójának izolálása tank fermentációnál nyert fermentléből

Az X-14889A antibiotikum izolálásánál használttal (54-64. írakció, lásd 3. példa) azonos oszlopról levett és egyesített 124-200. sz. frakciót a 3. példában leírt módon dolgozzuk fel. Hexán hozzáadása mellett végzett dietil-éteres kristályosítás után az X-14889B antibiotikum nátrium-sóját hemihidrát alakjában kapjuk.

Op.: 139—140°C; [a]„⁵=5,9° (c=l, metanol), 7,4° (c=l, kloroform).

Mikroanalízis: C₃₄H₅₉O₁₀Na · 1/2 H₂O képletre (659,84) számított: C%=61,89; H%=9,17;

Na%=3,48; H₂O%=1,37;

talált: C%=61,92; H%=9,27;

Na%=3,55; H₂O%=1,71.

Az X-14889B antibiotikum szerkezetét a tallium-só röntgen-analízisével határozzuk meg (az X-14889B antibiotikum az ismert Lysocellin antibiotikum izomerje). Az X-14889B antibiotikum nátrium-sója gram-pozitív mikro8 organizmusokkal szemben hatásos; minimális gátlási koncentráció = 6,25—0,09 mcg/ml.

5. példa

Az X-14889C antibiotikum nátrium-sójának izolálása

Az X-14889A és -B antibiotikum izolálásánál felhasználttal (lásd 3. és 4. példa) azonos oszlopról levett és összegyűjtött 251—300.

frakcióból a 3. példában ismertetett eljárással izoláljuk az X-14889C antibiotikum nátrium-sóját. Az X-14889C antibiotikum nátrium-sóját hexán hozzáadása mellett dietil-éterból kristályosítjuk és monohidrát alakjában nyer15 jük.

Op.: 139—141°C; [a]²⁵ =19,3° (c=l, kloroform).

Mikroanalízis: C₃₃H₅₇O,₀NarH₂O képletre (654,82) számított: C%=60,53; H%=9,08;

Na%=3,51; H₂O%=2,75;

talált: C%=60,99, 61,24; H%=9,16,

8,79; Na%=3,68;

H₂0%=2,00.

A szerkezetet röntgen krisztallográfiai úton határozzuk meg (az X-14889C antibiotikum a Lysocellin alacsonyabb homológja).

6. példa

Az X-14889D antibiotikum izolálása

Az X-14889C antibiotikum anyalúgját metilén-kloridban szuszpendált 30 g szilikagéllel (Davison fok 62) töltött oszlopon újrakromatografáljuk és 400 ml metilén-kloriddal, majd 400 ml 1:1 arányú dietiléter-hexán elegygyel eluáljuk. A kapott X-14889D antibiotikum (anhidro X-14889A antibiotikum) 117°C-on olvad.

Mikroanalízis: C₃₃H₅₈O₇ képletre (566,82) számított: C%=69,93; H%=10,31; talált: C%=69,60, 69,87;

H%=10,36, 10,28.

A szerkezetet röntgen krisztallográfiás mérésekkel határozzuk meg.

₄₅ Az új X-14889A, C és D antibiotikum különböző organizmusokkal szemben kifejtett antimikróbás hatását az alábbi táblázattal igazoljuk.

*In vitro

Mikroorganizmus______

G(+l coccusok

Streptococcus faecium ATCC 8043

Staphylococcus aureus ATCC 6538P

Microcöccus luteus ATCC 9341

G(+) pálcikák

Bacillus megaterium ATCC 8011

Bacillus sp. E ATCC 27359 Bacillus subtilis ATCC 558 6

Minimális gátlási koncentráció (mcg/ml)

X-14889A	X-14889C	X-14889D
1,57	0,08	125
6,25	5	125
6,25	5
6,25	2,5	1000
3,13	0,63	7,9
3,13	1,25	1000

-6193237

A táblázat folytatása Minimális gátlási koncentráció (mcg/ml) *In vitro

Mikroorganizmus	X-14889A	X-14889C	X-14889D
Bacillus sp. TA ATCC 27860	3,13	1,25	1000
G(+) szálak Mycobacterium phlei ATCC 355	100	50	1000
Streptomyces cellulosae ATCC 3313	100	10	1000
Penészek Paecilomyces varioti ATCC 28820	100	125	1000
Penicillium digitatum ATCC 26821	100	250	1000
Élesztők Candida albicans NRRL 477	100	62,5	1000
Saccharomyces cerevisiae ATCC 4226	100	500	1000
*= Az agar diffúziós mélyedéses	módszerrel	határozzuk meg.

A találmányunk, szerinti eljárással előállítható antibiotikumok és sóik bizonyos gram-pozitív baktériumok növekedését gátolják és ily módon egészségügyi célokra szolgáló mosófolyadékok (pl. kézmosás vagy szennyezett helységek vagy laboratóriumok berendezéseinek, padlózatának vagy bútorzatának tisztítása) készítésére alkalmazhatók.

Fertőtlenítőszerként történő felhasználás esetén az alkalmazott antibiotikum minimális gátlási koncentrációja veendő figyelembe és ennek alapján kiszámítható az antibiotikumnak a szóbanforgó organizmus ellen alkalmazandó koncentrációja.

Az X-14889C antibiotikum aktivitását az alábbiakban igazoljuk:

A) Sertésdizentéria elleni aktivitás

Az X-14889C antibiotikum nátrium-sója a Treponema hyodysenteriae (a sertésdizentéria kórokozója) ellen in vitro 5 mcg/ml koncentrációban hatásos.

A Treponema hyodysenteriae elleni aktivitást az alábbi teszt segítségével határozzuk meg: az antibiotikum és ipronidazole (ismert sertésdizentéria ellenes szer) két négyszeres hígítását tartalmazó vér agar lemezeket az egyes T. hyodysenteriae törzsek (G 78, H 140 és H 179) tízszeres hígításával beoltjuk. Az inkubálást 42°C-on 48 órán át anaerob körülmények között végezzük el. Minimális gátlási koncentrációként a teszt-vegyület azon legalacsonyabb koncentrációját tekintjük, amely a T. hyodysenteriae törzsek leghígabb inokulumát teljesen gátolja.

B) Plasmodium berghei ellen kifejtett akivitás

Az X-14889C antibiotikum nátrium-sója Plasmodium berghei ellen in vitro 22 mg/kg szubkutáns dózisban aktívnak bizonyult.

C) Takarmányhasznosításfokozó hatás állatokon

Az X-14889C antibiotikum nátrium-sója kérődzőkön in vitro takarmányhasznosításjavító hatást fejt ki. Az antibiotikum 50 ppm koncentrációban standard kérődző teszten az összes illékony zsírsav százalékos mennyiségét a kontrolihoz (100%) viszonyítva 154,3%ra fokozza.

A fenti in vitro eredmények kellőképpen valószínűsítik, hogy az X-14889C antibiotikum (a továbbiakban „antibiotikum vagy „antibiotikus vegyület) a ketózis megelőzésére és gyógyítására alkalmazható és ezenkívül kérődzők vagy sertés hizlalása során a takarmányhasznosítást javítja. A ketózis okozója a propionát-vegyületek termelésének csökkenése. Az ismert kezelési eljárások során az állatoknak propionsavat vagy a propionátok termelését elősegítő takarmányt adnak. A szokásos takarmányhoz viszonyítva a propionátok termelését elősegítő takarmányok alkalmazása a ketózis kialakulását nyilvánvalóan viszszaszorítja.

Az in vitro vizsgálatok alapján előrelátható, hogy az X-14889C antibiotikum kérődzőknek orálisan beadva a takarmányhasznosítást javítja. Az antibiotikum legegyszerűbben a takarmányba bekeverve juttatható az állat szervezetébe.

Az antibiotikumot ezenkívül más módszerekkel is felhasználhatjuk. Eljárhatunk oly módon, hogy az antibiotikumot tablettákba, folyadékba, kapszulákba vagy bóluszokba dolgozzuk be és ilyen formában adjuk be az állatoknak. A fenti készítmények előállítása az állatgyógyászati termékek gyártására önmagukban ismert módszerekkel történik.

A kapszulák oly módon készíthetők, hogy az antibiotikumot zselatinkapszulákba töltjük. Az antibiotikum térfogatát kívánt esetben inért porítolt hígítóanyagokkal (pl. cukor, keményítő vagy tisztított kristályos cellulóz) hígítva kapszulábatöltés előtt a kívánt mértékben megnövelhetjük.

Az antibiotikum-tartalmú tablettákat a gyógyszergyártás szokásos módszerével állíthatjuk elő. A tabletták a hatóanyagon kívül

-7193237 általában valamely hordozóanyagot, szétesést elősegítő anyagot, abszorbenst, kötőanyagot és siKOsítóanyagot tartalmaznak. Hordozóként előnyösen laktózt, cukrot, nátrium-klori,όοί, keményítőt vagy mannitot alkalmazhatunk. Szétesést elősegítő anyagként keményítőt vagy alginsavat használhatunk. Felületaktív anyagként pl. nátrium-lauril-szulfátot vagy dioktil-nátrium-szulfoszukcinátot alkalmazhatunk. Abszorbensként általába^ keményítő vagy laktóz, míg olajos anyagok esetében magnézium-karbonát jöhet tekintetbe. Kötőanyagként előnyösen zselatint, gumikat, keményítőt, dextrint vagy különböző cellulóz-származékokat alkalmazhatunk. Síkositóanyagként magnézium-sztearátot, talkumot, paraffin-viaszt, különböző fémszappanokat és polietilénglikolt használhatunk.

Az antibiotikumot továbbá lassan kioldásá bóluszok formájában is beadhatjuk. A bóluszok készítése a tabletták előállításával azonos módon történik, azzal a különbséggel, hogy az antibiotikum kioldódását megfelelő módon lassítjuk. A bóluszok célja az antibiotikum hosszú időn át történő leadásának biztosítása. A lassú kioldódást pl. oly módon érhetjük el, hogy az antibiotikumot vízben nagymértékben oldhatatlan formában alkalmazzuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a bólusz sűrűségét megfelelő anyag (pl. vasreszelék) hozzáadásával növeljük, és ily módon érjük el, hogy a bólusz a bendő alján egy helyben maradjon.

Az antibiotikum kioldódását továbbá oly módon is lassíthatjuk, hogy a gyógyszert oldhatatlan mátrix-anyagba ágyazzuk be. E célra pl. növényi viaszokat, tisztított ásványi viaszokat és vízoldhatatlan polimer anyagokat alkalmazhatunk.

Az antibiotikumot tartalmazó folyadékokat oly módon állíthatunk elő, hogy az antibiotikum vízoldható formáját alkalmazzuk. Amenynyiben bizonyos okokból az antibiotikum oldhatatlan formáját kívánjuk alkalmazni, szuszpenziót készíthetünk. A folyadékot továbbá fiziológiai szempontból elfogadható oldószerben (pl. polietilénglikolban) képezett oldat alakjában is előállíthatjuk.

Az antibiotikum oldhatatlan formáját tartalmazó szuszpenziókat olyan oldószerben képezhetjük, amely az antibiotikumot nem oldja. E célra az alkalmazott antibiotikum-formától függően pl. növényi olajokat (pl. mogyoró-, kukorica- vagy szezámolajat), glikolokat (pl. propilénglikolt) vagy poliéterglikolokat vagy vizet alkalmazhatunk.

Az antibiotikum szuszpenzióban tartásához megfelelő fiziológiailag alkalmas adjuvánsokat alkalmazhatunk. Adjuvánsként sűrítőanyagok (pl. karboxi-metil-cellulóz, polivinil-pirrolidon, zselatin és alginátok) jöhetnek tekintetbe. A felületaktív anyag szuszpendálására sokfajta felületaktív anyag alkalmas, így pl. lecitint, alkil-fenoloknak polietilén-oxiddal képezett adduktjait, naftalin-szulíonáto8 kát, alkil-benzol-szuftonitokat és polioxietilénszorbitánésztereket alkalmazhatunk, amelyek az antibiotikum oldására nem képes oldószerekkel képezett folyékony szuszpenziók előállítására alkalmasak.

Bizonyos esetekben a szuszpenziók készítéséhez a folyadék hidrofil jellegét, sűrűségét és felületi feszültségét befolyásoló adalékokat is felhasználhatunk, 'fgy pl. szuszpendálöszerként szilikon habzásgátlókat, glikolokat, szorbitot és cukrokat is felhasználhatunk.

A szuszpendálható antibiotikumot kész szuszpenzió formájában vagy az antibiotikum és adjuvánsok felhasználás előtt hígítandó száraz keveréke alakjában bocsájthatjuk a tenyésztők rendelkezésére.

Az antibiotikumot a kérődzők ivóvízébe is bekeverhetjük. Ezt oly módon végezhetjük el, hogy az antibiotikum vízoldható vagy vízben szuszpendálható formáját megfelelő mennyiségben az ivóvízhez adjuk. Az ivóvízhez adandó antibiotikum formázása a folyadékok készítésével azonos elvek szerint történik.

Az állatokat a legcélszerűbben oly módon kezelhetjük az antibiotikus vegyülettel, hogy az antibiotikumot takarmányadalékokba dolgozzuk be. Az antibiotikus vegyülettel bármely takarmányféleség gyógyszerezhető (pl. szokásos száraz takarmányok, folyékony állati tápok és pelletírozott takarmányok).

Az antibiotikumot önmagukban jól ismert módszerekkel dolgozhatjuk be az állati takarmányokba. A gyógyszerezett takarmányok készítéséhez nyersanyagként általában koncentrált gyógyszerezett premixet készítünk. A gyógyszerezett premixek hatóanyagtartalma általában kb. 1—400 g/font premix. A premixek tág hatóanyagtartalom-tartományának oka, hogy a felhasználásra kész takarmány végső hatóanyagkoncentrációja igen eltérő lehet. A premixek folyékonyak vagy szilárdak lehetnek.

A megfelelő mennyiségű antibiotikumot tartalmazó kérődző-takarmány készítése a következőképpen történik: meghatározzuk az egy állatnak beadandó antibiotikum mennyiségét, figyelembe vesszük az állat által elfogyasztandó napi takarmány-mennyiséget és a premílt antibiotikum-koncentrációját és kiszámítjuk a premixből a takarmányba kerülő antibiotikum mennyiségét.

Az antibiotikum vegyületet a takarmány-készítésben szokásos formázási, keverési és pelletírozási módszerekkel dolgozhatjuk be a takarmányba.

Az in vitro kísérleti adatokból előrelátható módon az antibiotikus vegyületek a bendőben a propionát-termelést az acetát-termeléshez viszonyítva kedvezően befolyásolják. Ennek alapján kellőképpen valószínűsíthető, hogy a találmányunk szerinti eljárással előállítható antibiotikumokat szálas növényi anyagokat a vastagbélben, emésztő egygyomrú állatoknak orálisan beadva hasonló folyamat játszódik le, és a propionát/acetát arány előnyösen

-8193237 megváltozik. A takarmihy egy részét a vastagbélben megemésztő állatok példáiként a lovat, sertést és nyulat említjük meg.

Az X-14889C antibiotikum dózisainak meghatározásánál az in vitro hatásos 50 ppm koncentrációt és az LD₅₀ értéket kell figyelembe venni.

Az X-14889C antibiotikum toxicitása a következő:

LD_S0 (p.o.)=190 mg/kg

LD₅₀ (i.p.) = 120 mg/kg

Az X-14889A, C és D antibiotikumok a poliéter-típusú antibiotikumok csoportjába tartoznak és gyógyászatilag alkalmas sókat képeznek. A sókat a szabad sav alakjában levő antibiotikumból a poliéter-típusú vegyületek kémiájában jól ismert módszerekkel képezhetjük. A sóképzéshez gyógyászatilag alkalmas bázisként pl. alkálifém-bázisokat (pl. nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, lítium-hidroxidot stb.), alkáliföldfém-bázisokat (pl. kalcium-hidroxidot, bárium-hidroxidot stb.) vagy ammónium-hidroxidot alkalmazhatunk. A gyógyászatilag alkalmas sók képzéséhez alkálifém- vagy alkáliföldfém-sókat (pl. karbonátokat, bikarbónátokat vagy szulfátokat) is felhasználhatunk.

A poliéter-típusú vegyületek gyógyászatilag alkalmas sóinak képzéséhez szerves bázisokat is felhasználhatunk. E célra pl. kis szénatomszámú alkil-aminokat, primer, szekunder vagy tercier vagy hidroxi-(kis szénatomszámú)-alkil-aminokat (pl. etil-amint, izopnjpil-amint, dietil-amint, metil-n-butil-amint, etanol-amint vagy dietanol-amint) alkalmazhatunk.

Aminként előnyösen N-metil-glükamint alkalmazhatunk. Az N-metil-glükamin-sók különös előnye, hogy vízoldhatóságuk révén parenterális adagolásra is alkalmasak.

Az X-14889C antibiotikum 1 ppm koncentrációban Eimeria tenella-val szemben enyhe in vitro aktivitást fejt ki.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) általános képletű X-14889A-, B- és C-vegyületek — a képletben az X-14889A vegyület esetében R, jelentése metilcsoport, R₂ jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése

5 metilcsoport és R₅ hidrogénatomot képvisel;

az X 14889B vegyület esetében R, jelentése metilcsoport, R₂ jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése

10 pietilcsoport és R₅ karboxilcsoportot képvisel;

az X 14889C vegyület esetében R, jelentése hidrogénatom, R₂ jelentése metilcsoport, R₃ jelentése hidrogénatom, R₄ jelentése

15 metilcsoport és R₅ karboxilcsoportot képvisel — és a (II) képletű X-14889D vegyület és e vegyületek gyógyászatilag alkalmas sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy a Strep20 tomyces sp. X-14889 jelű, NRRL 15517 deponálási számú törzset nitrogén-forrást tartalmazó vizes oldatban szubmerz aerob körülmények között tenyésztjük, majd az X-14889A, X-14889B, X-14889C és X-14889D vegyületet

25 az oldatból izoláljuk és kívánt esetben gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóvá alakítjuk.
2. Eljárás antibiotikus hatású gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljá30 rással előállított (I) általános képletű vegyületet — a képletben R_b R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1. igénypontban megadott — vagy a (II) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas sóját galenikus készítménnyé alakít35 juk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás sertésdizentéria gyógyítására felhasználható készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással elŐállífött

40 X-14889G vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas sóját galenikus formára hozzuk.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás kérődzők takarmányhasznosltásának javítására szolgáló készítmények előállítására, azzal jellemez45 ve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított X-14889C vegyületet vagy sóját az állat által elfogyasztható formára hozunk, előnyösen állati tápba vagy takarmányba dolgozzuk be.