HU190071B - Wind engine as well as fluid furthering device operable particularly by wind engine - Google Patents

Description

A találmány szélgéppel működtethető folyadéktovábbitó berendezésre, különösen víztermelő berendezésre vonatkozik. A találmány tárgyát képezi a különösen a berendezés működtetésére szolgáló szélgép is.

A szélenergia legkülönfélébb formákban történő hasznosítására többféle megoldás ismeretes. A szélgépeket túlnyomórészt elektromos energia termelésére alkalmazzák, ismeretes azonban számos olyan szélgép is, amelyek segítségével kutakból vizet termelnek. A lapét, vagy lapátkoszorú forgó mozgását általában függőleges tengely alternáló mozgásával alakítják át, és a tengelyhez a kútba merülő dugattyút vagy membránt csatlakoztatnak (1. Frank R. Eldridge: .Wind Machines; van Nostrand Reinhold Company, New York, 1980; 22. és 77. oldal).

Bármilyen célra szolgáló szélgépről legyen is szó, fontos követelmény, hogy különféle szélerösségek mellett is viszonylag egyenletes Jegyen a lapátkoszorú forgása, továbbá hogy túlságosan nagy szélsebességeknél az egész gép leálljon. E célra a fent említett .WIND MACHINES' c. könyv szerint (36. oldal) olyan gátlószerkezeteket hasznainak, amelyek erős szélben az egész rotort a szélirányból oldalt kitérítik, igy a gép működése megszűnik. Forgási sebesség-szabályozó szerkezetekként rőpsúlyos centrifugai-szabályozó mechanizmusokat is használnak; ezeknél hátrányos tényezőként jelentkezik, hogy a sok áttétel, valamint a több helyen fellépő csúszósúrlódés egyrészt a szabályozós érzékenységét rontja, másrészt kopásokat okoz (1. pl. a 435 889. számú német szabadalmi leírást).

Folyadék továbbítására, ezen belül víznek kútból különféle célokra történő kitermelésére számos fajta szivattyú ismeretes. Dugattyús szivattyúk, membrénszivattyúk és búvárszivattyúk mellett - elsősorban kisebb vízhozam-igényeknél - a sűrített levegőt is alkalmazzák víztermeléshez. A villany- vagy Diesel-motoros kompresszor szívó- és nyomóoldalát zárt levegókőrbe kapcsolják, a kútba termelófejet bocsátanak, és ebbe nyomják a sűrített levegőt, a kompresszor sűrítési ciklusainak megfelelően. A vizet a sűrített levegő nyomja a felszínre. Mivel a nyomásfokozáshoz mindig csak egy többlet-levegőadagot kell a kompresszornak beszivnia, a rendszer jó hatásfokkal üzemeltethető. Mechanikus-pneumatikus automatika vezérli a szívó- és nyomóütemeket, annak függvényében, ahogy a termelöfejben a nyomás megnövekszik. E megoldás alkalmazhatóságát bizonyos mértékig korlátozza az a tény, hogy időszabalyozási elven működik, csak stacioner teljesítményt leadó kompresszor-motorokról üzemeltethető.

A találmány feladata, hogy sűrített levegővel üzemeltethető olyan folyadéktovábbitó berendezést szolgáltasson, amely nem érzékeny a bele táplált sűrített levegő mennyiségének a változásaira, Így szélgéppel összekapcsolva, a szélgép által termelt, a szélviszonyok függvényében változó mennyiségű sűrített levgővel is kifogástalanul üzemeltethető.

A találmány feladata továbbá, hogy olyan szélgépet szolgáltasson, amelynek a mindenkori szélerősségtől függetlenül állandó fordulatszámmal való üzemeltetése röpsúlyos-mechanikus centrifugálszabólyozással, de a jelenleg ismert hasonló célú megoldásokénál egyszerűbb eszközökkel, tökéletes biztonsággal és nagyobb érzékenységgel oldható meg.

A folyadéktovábbitó berendezésre vonatkozó találmánynak az a felismerés az alapja, hogy ha a szélgéptől változó mennyiségekben érkező sűrített levegőt gyűjtjük, és a rendszer működtetéséhez ezt az összegyűjtött levegőt, vezérléséhez pedig a termelófejben változó nyomásviszonyokat használjuk, a víztermelés a szélviszonyoktól nagymértékben függetleníthető. A találmány szerinti szélgép pedig azon a felismerésen alapszik, hogy a rőpsúlyos centrifugálszabályozó mechanizmus könyőkös-gőrgős sűlytartó karokkal való kialakítása egyszerű és biztonságos konstrukciót és maximális szabályozási érzékenységet eredményez.

A fenti felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan folyadéktovébbító berendezéssel, különösen víztermelő berendezéssel oldottuk meg, amelynek szélgéppel előállított sűrítettlevegő-forráshoz csatlakozó vezetéke, a sürítettlevegö-forrással kapcsolatban álló gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartálya; a továbbítandó folyadékba merülő termelófeje; a termelófejet folyadékgyűjtő tartállyal összekötő vezetéke, valamint működtető automatája van, amely egyrészt a sűritettlevegő-forrással, másrészt a termelőfejjel van összekötve, és amelynek az a lényege, hogy a gyűjtókiegyenlítő levegőtartály a sűritettlevegő-forrás, például kompresszor és a működtető automata közé van beiktatva, és hogy a működtető automatának a termelőfejben a víznek sűrített levegővel onnan történő kinyomását követő nyomóscsökkenés hatására a sűrített levegő útját a termelőfej felé elzáró; a gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartályban a sűrített levegő nyomásának előre meghatározott értékénél pedig a sűrített levegő útját a termelöfej felé szabaddá tevő pneumatikus-mechanikus vezérlésű mechanizmusa van.

Előnyösen a működtető automatának a gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartállyal összeköttetésben álló automatika légtartálya, valamint a termelófejet váltakozva az automatika légtartállyal és az atmoszférával összekötő munkaszelepe van; és az automatika légtartály és a munkaszelep közé ez utóbbi működését az automatika légtartályban uralkodó nyomás függvényében vezérlő működtetöszelep van beiktatva.

A berendezés egy kiviteli alakjánál mind a működtetöszelep, mind a munkaszelep bel3 sejében e szelepek belső terét tér-részekre osztó membránlap van rögzítve, amely membránlapok az egyik oldalról rugalmasan deformálható szerkezettel, előnyösen tekercsrugóval állnak kapcsolatban; a működtetőszelepnek rugalmasan deformálható szerkezettel étellenben levő tér-részébe az automatika légtartályból kilépő cső torkollik, amelynek nyílását a membrénlap a roűködtetószelep működése során váltakozva elzárja és szabaddá teszi, és a működtetőszelepnek ugyanezen tér-része van pneumatikusan - pl. levegővezeték útján - a munkaszelepnek a rugalmasan deformálható szerkezettel átellenes tér-részével összekötve, és á munkaszelepnek egyrészt a membránlappal a rugalmasan deformálható szerkezet rugalmas ereje ellenében az egyik irányba, másrészt e rugalmas erővel a membrénlappal a másik irányba csatornában elmozgatható szelepszára van, amely annak geometriai hossztengelyére keresztirányú átmenő nyílást tartalmaz, amely a szelepszár alternáló mozgása során váltakozva egyrészt az automatika légtartályhoz vezető levegővezetékkel és a termelőfejhez vezető vezetékkel, másrészt ez utóbbival és egy, az atmoszférába torkolló lefúvócsonkkal kerül egyidejűleg kapcsolatba. Ebben az esetben a csatorna kiszélesített fészekkel rendelkezik, és a - lefúvócsonkkal szemben levő - levegövezeték e fészekből torkollik ki, és a működtetőszelep rugalmasan deformálható szerkezetének, például tekercsrugójának a membránlapra kifejtett ereje szabályozására szolgáló eszköze, előnyösen áilítócsavarja van. Egy további találmányi ismérv szerint a munkaszelep késleltetószeleppel áll kapcsolatban oly módon, hogy a munkaszelepnek a működtetőszeleppel pneumatikus kapcsolatban álló térrésze levegővezeték útján van a késleltetőszelep belső terével összekötve, amelyből cső torkollik ki, és e cső nyílását a munkaszelep szelepszárához kapcsolódó rugalmasan deformálható szerkezet, például tekercsrugó közbeiktatásával rögzített rugalmas anyagú szeleptányér váltakozva nyitja és zái ja a szelepszár alternáló mozgásának megfelelően.

A berendezés egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a gyüjtő-kiegyenlitö levegőtartályhoz a folyadékgyűjtő tartálynak részben folyadékkal, részben az atmoszferikust meghaladó nyomású levegővel való feltöltését lehetővé tevő pneumatikus-mechanikus úton vezérelt váltóautomata van csatlakoztatva. Közvetlenül a váltóautomatába torkollik a sűrítettlevegő betáplálására szolgáló levegóvezeték; és a váltóautomatából kilép két, a folyadékgyűjtő tartály felső részébe torkolló levegővezeték, amelyek közül az egyik visszacsapó szelepet, a másik nyomásmérőt tartalmaz; és a váltóautomata a müködtetöautomatával levegóvezeték útján össze van kapcsolva. Célszerű, ha a folyadékgyűjtő tartályhoz annak felső részével és a folyadé4 kot tartalmazó részével közlekedő úszóház csatlakozik, amelynek felső részében lefelé kiszélesedő kúpos nyílás van, amelybe egy úszó kúpos feje légzáróan illeszkedik, mimellett az úszó súlya és/vagy a nyílás mérete úgy van megválasztva, hogy az úszó a nyílástól már akkor elválik, amikor a folyadékgyűjtő tartályban még túlnyomás uralkodik.

A berendezés egy további kiviteli alakjának az a lényege, hogy a váltöautomatának a gyújtó-kiegyenlítő levegőtartállyal pneumatikusan, például levegóvezeték útján összekötött kétállású váltócsapja van, amely az egyik állásában a gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartályt a működtető automatával, a másik állásában pedig a folyadékgyűjtő tartállyal köti össze, és a váltócsap működtetéséhez a folyadékgyűjtő tartályban a folyadék-forrásból, például kútból eszközölt levegő- és folyadékbetáplálás előrehaladásával megnövekedő levegőnyomás által vezérelt mechanizmus van előirányozva. Célszerű, ha a váltóautomata váltócsapotTftűködtetó mechanizmusát csuklós kar-rendszer alkotja, amely az egyik oldalán rugalmasan deformálható szerkezettel, például tekercsrugóval együttműködő membránlapot tartalmazó munkaszeleppel áll működési kapcsolatban, amelynek abba a tér-részébe, amelyet a membránlapnak a rugalmasan deformálható szerkezettel kapcsolatban nem álló felülete határol, a folyadékgyűjtő tartály felső részéből kiinduló levegővezeték torkollik. A membránlappal együttműködő rugalmasan deformálható szerkezet, például tekercsrugó a membránlapra felfekvő tolószárhoz csatlakozik, amely tolószár geometriai hossztengelyére keresztirányban kinyúló részével, például peremével a kar-rendszer billenőkarja áll működési kapcsolatban; e billenökar csuklósán van egy közvetitókarral összekötve, amely csappantyútárcsával működik együtt; a csappantyútárcsa mozgatókart működtet, amely egy tolórúddal van csuklósán összekötve; és a tolórúd áll alternáló mozgásává' a váltócsapot az egyik vagy másik állásába elfordító közvetlen működési kapcsolatban. A tolórúdban hosszúkás rés van kialakítva, amelybe a váltócsaphoz mereven rögzített kiálló elem, például bütyök vagy-hasonló nyúlik be. A csappantyú egyenes vonalú felületből kinyúló háromszög alakú foggal rendelkezik, amelyen rugóval, vagy hasonló, rugalmasan deformálható szerkezettel feszített, csukló körül mozgatható tartókarhoz csatlakoztatott görgő támaszkodik fel. A billenőkar csap körül elfordíthatóan van ágyazva, és a tolószárhoz csatlakozó vége villás kialakítású.

Egy további találmányi ismérv szerint a termelófejet zárt kamra; annak alsó részében kialakított, szeleptesttel nyitható-zárható nyílás, valamint a kamra alsó részébe nyúló, a folyadék továbbítására szolgáló vezeték végén elhelyezkedő, ugyancsak szeleptesttel nyitható-zárható szelep alkotja; a szeleptestek súlyszelep-testekként vannak kialakítva.

Előnyős, ha a süritettlevegő-forrást, például a kompresszort a gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartállyal összekötő levegővezetékbe visszacsapó szelep van beiktatva, és - adott esetben - a visszacsapó szelep és a gyűjtő-kiegyenlitó levegőtartály közé biztonsági szelep van beépítve, és ha a váltóautomatát a folyadékgyűjtő tartállyal összekötő levegóvezetékbe, valamint e tartályt a termelőfejjel összekötő folyadéktovábbító vezetékbe viszszacsapószelep van beépítve.

A találmány tárgyát képező szélgépnek főtengelyre szerelt lapátkoszorúja; a főtengely forgó mozgásának energiáját más energiává átalakító készüléke; a főtengely és lapátkoszorú függőleges geometriai tengely körüli elforgását lehetővé tevú ágyazása; a főtengelyt geometriai hossztengelyével a mindenkori széliránnyal párhuzamos helyzetbe fordító vezérlapátja, valamint a lapátkoszorú fordulaszámának szabályozáséra szolgáló szabályozószerkezete van, mimeliett a lapátkoszorút a főtengelyre merőleges lapáttengelyek, és azokhoz csatlakoztatható lapátok alkotják, és a szábályozószerkezetnek a főtengelyt kőrűlvelő, annak geometriai hossztengelye irányában ide-oda elmozogni képes csúszógyürűje; a csúszógyűrűvel működési kapcsolatban álló, szabályozósúlyokkal ellátott szabályozókarjai; a csúszógyűrüt az egyik oldalról megtámasztó rugalmas eleme, valamint a csúszógyűrűt és a lapátok tengelyeit egymással összekötő, és a csúszógyűrü főtengelyirányú mozgásait a lapát-tengelyekre átvivő, és azok elfordulását eredményező mechanizmusa van. E szélgépre az jellemző, hogy a szabályozókarok kőnyökös tagokként vannak kialakítva, amelyek hosszabb szára végén vannak a szabályozósúlyok, rövidebb szára végén pedig a csúszógyűrű radiális tárcsájával együttműködő, a főtengelyen vagy annak agyán elgördülő görgők, és a szabályozókarok a főtengelyhez képest rögzített helyzetű taghoz, például tartóvillához vannak elfordulást megengedő módon, előnyösen csap segítségével csatlakoztatva. Célszerű, ha a tartóvilláJt a lapáttengelyek ágyazására szolgáló, a főtengely agyához mereven rögzített csapágyakhoz vannak ugyancsak mereven - csatlakoztatva. Ebben az esetben előnyös, ha a lapáttengelyek teleszkópikusak, és kisebb átmérőjű részük kívül helyezkedik el.

A szélgép egy másik kiviteli alakjának az a lényege, hogy a csúszógyűrűhöz - előnyösen annak radiális tárcsájához - gömbcsukló útján kapcsolódik a lapáttengelyekre a csúszógyűrű tengelyirányú mozgásait átvivő mechanizmus egy-egy összekötő rúdja.

Egy további találmányi ismérv szerint a főtengelyhez azt körülvelö, cső alakú agy van mereven - előnyösen oldható, csavaros kapcsolattal - rögzítve. Célszerű lehet, ha a lapátkoszorú fordulatszámát szabályozó szerkezet csatlakozókarjai oldhatóan, például csavarokkal vannak a lapáttengelyekhez kapcsolva, és ha a csúszógyűrűhöz a lapátkoszorú forgásirányának megváltoztatásához szükséges szabad gömbcsapok vannak rögzítve.

A készülék egy további kiviteli alakjára az jellemző, ha a főtengely olyan csapágyhüvelyben van ágyazva, amelyhez egy függőleges tartótengely van mereven rögzítve, amely tartóállványhoz erősített csapágy hüvelyben van ágyazva; a vezérsíkot alkotó vezérlapát pedig a vízszintes csapágyhüvelyhez van mereven rögzítve. Amennyiben a szélgépet pl. víztermeléshez kívánjuk alkalmazni előnyös, ha a főtengely kompresszorhoz csatlakozik, amelyből sűrített levegő továbbítására szolgáló vezeték lép ki, és e vezetékbe a szélgép forgását a tőle továbbmenő vezetékszakasz forgását kiküszöbölő szerelvény van beiktatva. Ez utóbbi esetben egy további találmányi ismérvnek megfelelően a szerelvénynek^egymással hermetikus zárást biztosító módon összekapcsolható részekből álló háza van, amelyből az egyik oldalon a ház belsejében elforgatható üres tengely nyúlik ki, amelyet kívül a házhoz tartozó köpeny vesz körül, amelynek belső palástfelülete és a tengely külső felülete között tömítés van, és hogy a levegóvezeték szélgéphez kapcsolódó szakasza a ház egy csőcsonkjához, a másik szakasza pedig a házból kinyúló üreges tengelyhez kapcsolódik.

A találmányokat a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a szélgéppel összekapcsolt folyadéktovábbító berendezés kiviteli példáját, valamint a szélgép előnyös kiviteli ^lakjait tartalmazzák.

A rajzokon az 1. ábrán a szélgép a 2. ábrán bejelölt .A nyíl irányából tekintett elölnézetben látható;

a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt B-B vonal mentén vett metszet;

a 3. ábrán az 1. és 2. ábra szerinti szélgéppel összeépített találmány szerinti folyadéktovábbitó berendezés vázlatos fúgöleges metszetben látható;

a 4. ábrán a 3. ábra szerinti folyadéktovábbító berendezés möködtető automatáját nagyobb méretarányú függőleges metszetben, részleteiben tüntettük fel; az 5. ábrán a 3. ábra szerinti folyadéktovábbitó berendezés váltóautomatája nagyobb méretarányú függőleges metszetben látható; a 6. ábrán a kútba süllyesztett termelőfej egy lehetséges kiviteli alakját ugyancsak függőleges metszetben szemléltettük;

a 7. ábrán a rendszer túltóltésének meggátlására szolgáló biztonsági szelep egy lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel;

a 8. ábrán a 3. ábra szerinti knpcsolótag nagyobb méretarányú függőleges metszetben, részletesen látható;

a 9. ábrán a szélgép egy másik kiviteli példáját elölnézetben tüntettük fel;

a 10. ábrán a 9. ábra szerinti szélgép részben oldalnézetben, részben metszetben látható;

a 11. ábra a 10. ábra egy részletét nagyobb méretarányban tartalmazza.

Az 1. és 2. ábrán látható szélgépnek 1 főtengelye van, amelyre a 100 lapátkoszorú van felerősítve, amellyel az ugyancsak az 1 főtengelyhez csatlakoztatott, egészében 101 hivatkozási számmal jelölt szabályozószerkezet áll működési kapcsolatban. A 101 szabályozószerkezetnek 2 csúszógyürűje van, amelynek egyik végéhez az 1 főtengely x geometriai hossztengelyére merőleges 200 tárcsa csatlakozik. Az 1 főtengelyt kívülről cső alakú 19 agy veszi körül, amely az 1 főtengelyhez a 18 csavar segítségével van rögzítve (2. ábra). Az említett 2 csúszógyürü a 19 agy külső felületén az a kettős nyílnak megfelelően ide-oda képes az x geometriai hossztengely irányában forogni.

A 101 szabályozószerkezetnek csuklós 3 szabályozó-emelő rudazata van, amelyet a következő elemek alkotnak: tört y geometriai hossztengelyű 301 szabályozókarok, amelynek 301a róvidebb szára a 301b hosszabbik szárral cc szöget zár be; ez tompaszög. A jelen kiviteli példánál két ilyen 301 rúd van, egymással átellenben, vagyis egymáshoz képest 180“-kal helyezkednek el (1. az 1. ábrát is). A 301a róvidebb szárak végeikkel csuklósán vannak egy-egy 17 tartó-ütközőbakhoz csatlakoztatva, mig a 301b hosszabb szárak végén egy-egy 14 szabályozósúly van. A 301 szabályozókarok törési helyének környezetében egyik végükkel csuklósán vannak a 15 szabályozó-húzókarok kapcsolva, másik végükkel - ugyancsak csuklósán - a 2 csúszógyürühöz kapcsoldónak a 15 szabályozó-húzókarok. A két 301 szabólyozókar 301b hoszszabb szárának a végén egy-egy 14 szabályozósúly van. A 17 tartó- és ütközőbakok és a 2 csúszógyürü között a 19 agy körül elhelyezkedő 16 szabályozórugó - egy feszített spirálrugó - van elhelyezve.

A 2 csúszógyürü 200 tárcsájának külső kerületmenti tartományában hat 4 gömbcsukló van rögzítve, amelyekhez egy-egy - tehát összesen hat - 5 összekötő rúd kapcsolódik. Ezeknek az 5 összekötő rudaknak a másik végéhez sarokmereven csatlakoznak a 6 lapát-tengelyek amelyek a kissé iveit felületű 7 lapátokat tartják; ezek együttesen alkotják a már említett 100 lapátkoszorút. A 7 lapátok a 6 lapáttengelyekhez 8 csapágyakkal vannak csatlakoztatva. A 8 csapágyak a köralakú, pl.

G idomacélból vagy szalagacélból hajlított 10 külső tartógyűrűhőz vannak hozzáerősítve. Ezt a 10 tartógyűrűt radiális irányú 9 küllők kapcsolják össze a 19 aggyal (a 9 küllők csak az 1. ábrán láthatók), és a küllőket egy 11 belső tartógyűrű merevíti, amely ugyancsak köralakú, pl. idomacélból vagy szalagacélból van hajlítva, és sugara lényegesen kisebb, mint a külső tartógyűrű sugara, annak pl. mintegy 1/3-a. A 2. ábrán a küllők és a belső tartógyűrűk, valamint a küllők együttesen a 7 lapátokat tartó merev vázszerkezetet alkotnak. A jelen kiviteli példa esetében azonos of szögosztással (1. ábra) elrendezett hat 9 küllőt alkalmaztunk.

A 19 agy - a szélirány felől tekintve elülső végén a 12 tartó van rögzítve, amelyhez az egyik végükkel 13 kiegyenlítő küllők csatlakoznak; ez utóbbiak másik vége a 11 külső tartógyűrűhöz van rögzítve. Ezek a 13 kiegyenlítő küllők elölnézetben (az A nyíl felöl) tekintve célszerűen egyvonalba esnek a 9 küllőkkel. A 13 kiegyenlítő küllők szerepe a 10 külső tartógyürű tökéletes centirozása, amivel a 100 lapátkoszorú forgása simává, egyenletessé tehető.

A célgép a 2. és 3. ábrán látható, egészében 20 hivatkozási számmal jelölt, toronyszerű tartóállványra van felszerelve, amely a jelen kiviteli példa esetében acélcsövekből összeállított vázszerkezet, és magassága a mindenkori adottságoknak, ill. szélviszonyoknak a függvényében választandó meg. A 20 tartóállványhoz mereven van rögzítve a 22 csapágyhüvely, amely a függőleges 21 tartótengely ágyazására szolgál. Ez utóbbi felső végéhez ugyancsak mereven kapcsolódik az 1 főtengely ágyazására szolgáló 25 csapágyhüvely; a kapcsolatok merevségét és biztonságát fokozzák a 30 támasztórudak (1. a 3. ábrát is). A 22, 25 csapágyhüvelyek külső végeit 23 tömítőgyűrűk zárják le, azokon belül helyezkednek el a 24 golyóscsapágyak. A 21 tartótengely teszi lehetővé az egész szélgépfelsörész vízszintes értelmű elforgását mindkét irányban, és ezzel a széliránynak megfelelő azonnali beállást, míg az 1 főtengellyel együtt az egész 100 lapátkoszorú függőleges síkban képes forogni.

Az 1 főtengely végéhez a 27 kompreszszor működtetésére szolgáló, egészében 26 hivatkozási számmal jelölt hajtótárcsa van rögzítve, amelynek belsejét a gyűrű alakú, pl. gumiból készült 31 persely zárja le. A 27 kompresszor önmagában ismert szerkezetű lehet, az 1 főtengely forgása eredményeként a levegőt sűríti, és sűrített levegőt használjuk fel azután kívánt célra, pl. folyadéktovábbitásra, elsősorban víznek kútból történő kitermelésére.

A 27 kompresszorból kilépő, a sűrített levegő továbbítására szolgáló vezeték egy szakaszát a 2. ábrán feltüntettük, és azt 33 hivatkozási számmal jelöltük.

-511

A 25 csapágyhüvelyhez mereven van rögzítve a 28 tartókar, amelynek végéhez ugyancsak mereven kapcsolódik a vezérsikot alkotó 29 vezérlapát. Ez utóbbi segítségével a szélgép mindig szembefordul a széllel, úgyhogy a 100 lapátkoszorú - ahogy erre a működtetéshez szükség van - szemből kapja a szelet.

A 3. ábrán a 20 tartóállványra (toronyra) szerelt szélgépet egészében 32 hivatkozási számmal jelöltük, és annak fontosabb szerkezetrészeit - a már alkalmazott hivatkozási számokkal - itt is feltüntettük. A 27 kompresszortól sűrített levegőt szállító vezeték az egészében 320 hivatkozási számmal jelölt víztermelő berendezéshez csatlakozik. A 33 vezetékbe forgást lehetővé tevő 34 szerelvény van beiktatva, amelynek részletes ismertetésére a 8. ábra kapcsán még visszatérünk. A 31 vezeték a 35 váltó-automatába torkollik; a váltó-automata előtt - a 27 kompresszor felől az automata felé haladva előbb egy 51 visszacsapó szelep, majd egy 52 biztonsági szelep van a 33 vezetékbe beiktatva.

A 35 váltó-automata az 50 gyűjtő-kiegyenlítő tartályhoz csatlakozik, amely a 36 vezetéken keresztül az 53 működtető automatával áll kapcsolatban, amelynek 44 lefúvócsonkja van. Az 50 tartály értelemszerűen a sűrített levegő összegyűjtésére és a levegőnyomás kiegyenlítésére -mintegy - .légintegrátorként' - szolgál, a 36 vezeték pedig levegővezeték. Az 53 működtető automatától indul ki a 39 béléscsővel épített 390 kúthoz tartozó 37 levegóvezeték; ez utóbbin át tápláljuk a kútba a víz felnyomásához szükséges sűrített levegőt, amint erre később még részletesen kitérünk.

A 35 váltó-automatából kilépő levegővezeték - amelybe 42 visszacsapószelep van beiktatva - a 46 hidrofortartály, vagy folyadékgyűjtő tartály felső részébe torkollik. Ugyancsak a 46 hidrofortartály felső részébe van bevezetve a 390 kútból a vizet felszínre továbbító 400 vezeték is, amely 41 visszacsapó szelepet tartalmaz. A 46 hidrofortartály alsó részéből 40 cső ágazik ki, 40a záró-nyitó szerkezettel és 45 kifolyócsappal; innen kapjuk a vizet pl. öntözéshez, vagy vízellátáshoz.

A 35 váltó-automatához 43 levegóvezeték is csatlakozik, amely ugyancsak a 46 hidrofortartály felső részébe torkollik, és egy 54 nyomásmérővel is kapcsolatban áll.

A 46 hidrofortartályhoz 47 úszóház csatlakozik, amely felül a 47a vezeték útján a 46 hidrofortartály felső részével, alul pedig a 47b vezeték útján a 46 hidrofortartály középső-alsó részével áll összeköttetésben. A úszóházban 48a kúpos fejjel rendelkező úszótest van. A 47 úszóház felső végében lefelé szélesedő 49 kúpos⁷ nyílás van, amely a külső légtérrel áll kapcsolatban, és amelyet a 48 úszó 48a kúpos feje le tud zárni.

A 4. ábrán a 3. ábrán feltüntetett 53 működtető automatát nagyobb méretarányban, részleteiben tüntettük fel. Az 53 működtető automatának 55 automatika-légtartálya van, ebbe torkollik a már említett, az 50 gyűjtó-kiegyenlltó légtartályból leágazó 36 levegővezeték. Az 55 automatíka-légtartály az 55a csövön keresztül egyrészt az egészében 56 hivatkozási számmal jelölt 56 működtető szejQ leppel, másrészt az 59c levegővezetéken keresztül az egészében 60 hivatkozási számmal jelölt munkaszeleppel áll kapcsolatban.

Az 56 működtető szelep belsejébe nyúló

55a cső nyílására - pl. gumilemezből készült

IS - 61a membránlap illeszkedik, amelyet nyugalmi helyzetben az 57 rugó feszit a csőnyílásra. A 61a membránlap az 56 működtető szelep 560 házának belső terét 56a alsó tér-részre és 56b felső tér-részre osztja; ez

2Q utóbbiban helyezkedik el az 57 rugó. Az 57 rugó - spirálrugó - az 58 rugószárat veszi körül, amely utóbbi alsó végén 58a szoritóle-tit-z van. Ez utóbbi fekszik fel közvetlenül a 61a membránlapon. Az 57 rugóhoz 66b állító— csavar van hozzárendelve, amelynek működtetése révén a rugófeszítés mértéke szabályozható.

Az 56 működtető szelep 56a alsó tér-részét - ahova az 55a cső torkollik - 59a leve3q góvezeték köti a 60 munkaszeleppel. Ez utóbbi 64 szelepházában is egy, pl. gumiból készült 61b membránlap helyezkedik el, amelyre az egyik oldalról - a ábrán felülről - a 62 rugó (tekercsrugó) a 62a teherel35 osztó lemez segítségével erőt fejt ki. A 60 munkaszelep 64 házának a 61b membránlap alatti - a 62 rugót tartalmazó tér-résszel átellenben, a 4. ábrán alul levő - 60a tér-részébe torkollik az előbb említett 59a levegő40 vezeték.

A 62 tekercsrugó a már emlitett 62a teherelosztó lemezhez rögzített 63 szelepszárat veszi körül, amely a 64 szelepház belsejében 6?.a csatornában a b kettős nyíl irányában fel-le képes mozogni. A hengeres 63 szelepszárban annak geometriai hossztengelyére merőleges 440 átmenő nyílás van, amely a 44 lefúvócsonkkal és a 37 levegóvezetékkel, valamint az 59c levegóvezetékkel egyvonalba hozható.

A 63a csatornába torkollik az 55 automatika-légtartályból érkező 59c vezeték, és innen lép ki a 3. ábrán is látható 44 lefúvócsonk. A 63a csatornának kiszélesedő 630 fészke van, amelyből a 3. ábrával kapcsolatban már emlitett, illetve ott feltüntetett 37 levegővezeték lép ki, amely a 390 van levezetve.

A 64 szelepház felső részében levő 60b tér-részben, ahova a 63 szelepszár felső vége benyúlik, 67 szeleprugó helyezkedik el, amelyhez felül rugalmas anyagból, pl. gumiból készült 68 szeleptányér csatlakozik, mig a 67 rugó alsó vége a 63 szelepszár felső végéhez kapcsolódik. A 60b tér-részbe 650

-613 cső torkollik, amely a 65 késleltető szelep belső terét köti össze a 60b tér-résszel. A 65 késleltető szelep az 59b levegővezeték útján össze van kötve a 61b membránlap alatt levő 60a tér-résszel. A 65 késleltető szelep belső terébe 66a szabályozócsavar nyúlik, amelynek segítségével a 650 cső átömlési keresztmetszete változtatható.

Az 5. ábrán nagyobb méretarányban részletesen tűntettük fel a 3. ábrán látható 35 váltó-automatát, és az azzal kapcsolatban álló 50 gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartályt, amelybe a 32 szélgép 27 kompresszorától érkező 33 levegővezeték torkollik (1. a 3. ábrát is). A 35 váltó-automatának 70 váltócsapja van, amelyet a 69 levegöyezeték köt össze az 50 gyüjtö-kiegyenlitő levegőtartállyal. A 70 váltócsap (gömbcsap) belsejében átmenő 720 csatorna, és abból kiinduló, annak hosszirányára merőleges 730 csatorna van kiképezve: ezeket az 5. ábrán szaggatott vonallal jelöltük.

A 70 váltócsapból lép ki az 53 működtető automatához csatlakozó 36 levegővezeték, valamint a 46 hidrofortartály felső (légterébe torkolló 38 levegóvezeték. A 70 váltócsap elforditására a 71 tolórúd szolgál, amelynek hosszúkás 71a hasítékába illeszkedik a 70 váltócsaphoz mereven rögzített 70a bütyök. A 71 tolórúdhoz elfordulást megengedő módon, a 710 csuklóval kapcsolódik a 72 mozgatókar, amelynek a másik vége a 83a csappantyúhoz van a 830 csuklóval csatlakoztatva. A 83a csappantyútárcsa kör szelet-alakú, egy középen kinyúló, háromszög alakú 831 foggal, amellyel a 75 tartóbakhoz csuklósán rögzített 74 tartókarhoz kapcsolódó 73 csappantyú görgő együttműködik. A 73 csappantyúgörgót 84 csappantyúrugó feszíti rá a 83a csappantyútárcsára. A 84 csappantyúrugó alsó vége a 840 bütyökhöz, felső vége a 74 tartókar végéhez van rögzítve. A 840 bütyök a 83a csappangyúlap síkjára merőlegesen nyúlik kifelé, és a 82 közvetítőkar 820 bemélyedésébe illeszkedik, amely 82 kózvetítókar a 820 bemélyedéssel ellentétes vége tartományéban 821 csuklóval kapcsolódik a 81 billenőkarhoz, amely egy másik 801 csuklóval a 75 tartóbakhoz van csatlakoztatva, és alsó vége villaszerűén van kialakítva, vagyis 790 bemélyedést tartalmaz. Ebbe a 790 bemélyedésbe illeszkedik a 79 tolószár - rugótámaszként is szolgáló 79a pereme. A 79a perem és a 75 tartóbak - helyhez rögzített - 75a fala között 80 támasztórugó helyezkedik el, ez is tekercsrugó (spirálrugó). A 79 tolószár a 76 munkaszelep belső terébe nyúlik, és a végén levő 79b teherelosztó fej közvetítésével a 78 membránlemezre fekszik fel, amely utóbbi a 760 szelephez belső terét két részre osztja. A 76 munkaszelep 77 tér-részéből indul ki a 3. ábrával kapcsolatban már említett 43 levegővezeték, amely a 46 hidrofortartály felsó részébe (légterébe) torkollik.

A 6. ábrán a 390 kútba süllyesztendő 83 termelófej egy előnyös kiviteli példáját szemléltettük. A 39 béléscső alsó vége tartományában helyezkedik el a henger alakú 94 karja vagy doboz, amelybe felülről az 53 működtető automatából érkező 37 levegőcsó torkollik, a belsejéből pedig - előnyösen a 94a fenéklemez tartományától - a 4(J hidrofortartály felső részéből kiinduló 400 vezeték torkollik. E 400 vezeték végén 85 szelep van, amelynek 85a fenéknyílását 85b súlyszelep-test zárja le, illetve nyitja meg. A 94a fenéklemezben is van egy 95 nyílás, amelynek zárásához-nyitósához a 95a súlyszelep-test van előirányozva.

A 7. ábrán a 3. ábrán feltüntetett 52 biztonsági szelep egy előnyös kiviteli alakja látható. A 33 levegővezetékbe iktatott szelep 96 szelepházának a belső tere a 97 csatornán keresztül áll a 33 levegővezetékkel összeköttetésben. A 97 csatornát 88 feszitőrugóval terhelt 89 szelepgolyö zárja le.A 88 feszítőrugó ereje a 86 állítócsavar” segítségével szabályozható, amelynek rögzítésére a 87 anya szolgál. A 96 szelepház belső teréből 90 lefújócsonk torkollik a szabadba.

A 8. ábrán nagyobb méretarányú metszetben tüntettük fel a 3. ábrán egészében 34 hivatkozási számmal jelölt, a 33 levegővezeték forgását lehetővé tevő szerelvényt. E szerelvény feladata, hogy a szélgépnek a szélirányba való elfordulását a 33 levegővezeték ne akadályozza. A szerelvény 98 háza két, egymással hermetikusan összecsavarozható 98a, 98b ház-részből áll. A 98 ház üreges 91 tengely befogadására szolgál, amelynek az egyik végén 910 perem van; ez felfekszik a 98b ház-rész gyűrű alakú 980 vállfelületén. Ugyancsak a 98b ház-részből lefelé hengeres, alul nyitott 100a köpeny nyúlik ki, amelyen belül elhelyezhetők a 92a, 92b szimmering-tömitőgyűrűk. A 91 tengely 99 ürege és a 98a ház-rész 101 ürege a 33 levegőcsó alsó és felső részét összekötik egymással. A gumitömlőként kialakított 33 levegöcsöveket 93a, 93b bilincsek szorítják egyrészt a 91 tengely kinyúló alsó végére, másrészt a 98a ház-rész felfelé nyúló 102 csócsonkjára.

Az 1. és 2. ábra szerinti szélgép a következőképpen működik:

ahogy a szél megindul, a 100 lapátkoszorú szembefordul a széllel, mert a 29 vezérlapétra - amelynek síkja merőleges a 10 külső tartógyűrűn és a 11 belső tartógyűrűn át fektetett síkra - mindaddig hat egy szélerő-komponens, ameddig a vezérlapát síkja a vezérslk - a széliránnyal párhuzamos nem lesz. A szélirány minden változására érzékenyen reagál a 100 lapátkoszorú, azaz a változást azonnal követi.

A szélerő hatására a 7 lapátok forogni kezdenek, és forgásba hozzák az 1 főtengelyt is. Az 1 főtengely forgása működteti önmagában ismert módon - a 27 kompreszszort, amely sűrített levegőt termel. A sűrí-715 tett levegő a 33 levegővezetéken át .jut a rendeltetési helyére (2. ábra).

Nyugalmi helyzetben, illetve minimális szélsebességnél a 7 lapátok maximális felülete van a szélhatásnak kitéve, úgyhogy már igen gyenge szélmozgás is forgásba hozza a 100 lapátkoszorút. Mint más szélgépeknél, különféle ismert okok miatt (nagy ellenállás, dinamikus hatások stb.) a találmány szerinti szélgépnél sem kívánatos a 100 lapátkoszorú bizonyos sebességet meghaladó forgása. A találmány szerint a 100 lapátkoszorú forgási sebességének optimalizálása a 101 szabályozószerkezet segítségével a következőképpen történik:

ahogy a 100 lapátkoszorú forgási sebessége növekszik, nő a 14 szabályzósúlyokra ható centrifugális erő is, aminek hatására a 14 szabályozósúlyok radiális irányba kimozdulnak. A csuklós rúdmechanizmus - vagyis a csuklós 3 rudazat - e mozgást átadja a 2 csúszógyűrünek, amely a 2. ábrán látható helyzetéből előre, vagyis a 17 tartó-ütközőbakok felé csúszik el, mégpedig a 16 szabályozórugó ereje ellenében, összenyomva a szabályozórugót. A 2 csúszógyürü leirt elmozdulása az 5 összekötő rudak elfordulását, következésképpen a 6 lapát-tengelyek elfordulását idézi elő. A 6 lapát-tengelyek elfordulásának eredményeként a 7 lapátok olyan értelmű elfordulása is bekövetkezik, hogy a lapátok szélnek kitett felülete csökken, így csökken a 100 lapát koszorúra ható erő, következésképpen kisebb lesz a lapátkoszorú forgási sebessége is. A 2 csúszógyürü lineáris elmozdulásának és a 7 lapátok befordulásának mértéke a mindenkori szélerősséggel (szélsebességgel) arányos. Ha a szélsebesség csökken (a szélerő gyengül), csökken a centrifugális erő, és ezzel a 14 szabályozósúlyok széthúzó ereje is. Ekkor viszont az összenyomott 16 szabályozórugó tudja kifejteni hatását, és a 2 csúszógyűrüt kiindulási helyzete felé - a 2. ábrán a 27 kompresszor felé - nyomja vissza, ami a csuklós 3 rudazatot olyan mozgásra kényszeríti, amelynek eredményeként a 7 lapátok ismét nagyobb felülete fordul a szél irányába. A 7 lapátok visszaállása is természetesen a szélsebesség csökkenésének függvényében megy végbe. A 101 szabályozószerkezet tehát biztosítja a 100 lapátkoszorú teljesen egyenletes forgását és az egyenletes szélellenállást; a forgás még viharos szélben is tökéletesen egyenletes, és a széllel szembeni ellenállás elhanyagolható méretűre csökken.

A 3-8. ábrák szerinti folyadéktovébbitó berendezés - a jelen esetben 320 víztermelő berendezés - a következőképpen működik:

a 32 szélgép 100 lapátkoszorújának forgása eredményeként a 27 kompresszor sűrített levegőt termel, amely a 33 levegövezetéken keresztül az 50 gyű jtö-kiegyenlitö levegótartályba jut. A 8. ábra szerinti, hermetikusan tömített 34 szerelvény teszi lehetővé, hogy a 32 szélgép bármilyen irányú és sebességű forgása mellett is a 33 levegővezetéknek a 34 szerelvény alatti szakasza mozdulatlan marad, míg a 34 szerelvény felett elhelyezkedő szakasza az egész 32 szélgéppel együtt - a 22 csapágyperselyben - forog. A 8. ábrán látható módon ugyanis az egész 98 ház a hozzá 93a bilinccsel rögzített felső 33 levegővezeték-résszel együtt elfordulhat a 33 levegővezeték alsó szakaszához a 93b bilinccsel rögzített 91 üreges tengely körül, amelynek 910 karimája lazán illeszkedik a 101 üreg kiszélesedő alsó részébe. A 91 tengely külső palástjára szoruló 92a, 92b szimmering-tómítógyürűk a külső légtér hermetikus zárást biztosítanak.

A 33 levegővezetékbe épített 51 visszacsapószelep feladata, hogy a 27 kompresszor által termelt sűrített levegőt ne engedje az 50 gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartály felől a 27 kompresszor felé visszaáramlani, azaz, az 51 visszacsapószelep mintegy első eleme a sűrített levegő .gyűjtésének. Az 50 tartály előtt a 33 levegővezetékbe épített 52 biztonsági szelepnek viszont az a rendeltetése, hogy a sűrített levegővel túltöltését a rendszernek meggátolja; az 52 biztonsági szejep segítségével továbbá a rendszerben megkívánt nyomás szabályozható.

A 33 levegövezetékből a sűrített levegő az 50 gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartályon keresztül a 35 váltó-automatába kerül; ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a 32 szélgép a 46 hidrofortartályt részben vízzel, részben pedig a tartályban levő vízre nyomást kifejtő sűrített levegővel töltse fel, aminek különösen akkor van jelentősége, ha a 390 kútból kitermelt vizet öntözésre kívánják használni (egyes típusú szóró forgófejek pl. túlnyomással működnek). Amennyiben a 46 hidrofortartály üres, a 35 váltóautomata - amelynek működését később még részletesen ismertetni fogjuk - lehetővé teszi, hogy a sűrített levegő az 50 tartályból a 36 összekötő légvezetéken keresztül az 53 működtető automatába, onnan pedig a 37 levegóvezetéken át a 390 kútban levő 83 termelöfejbe (6. ábra) jusson, és a 83 termelőfejből az ott levő vizet a 46 hidrofortartályba nyomja. Miután a 83 termelőfej kiürült, abban a nyomás lecsökken, úgyhogy az 53 működtető automata (amelynek működését a későbbiekben még ugyancsak részletesen ismertetni fogjuk) visszavált, lehetővé téve, hogy a 83 termelőfej (6. ábra) gravitációs úton - vagyis a kútban levő vizoszlop nyomása hatáséra - ismét vízzel telítődjék. Közben az 50 gyű jtó-kiegyenlitő levegótartályban a sűrített levegő ismét gyűlik, nyomása nő, és egy előre meghatározott nyomásérték elérésekor az 53 működtető automata ismét működésbe lép. A leírt folyamatok mindaddig újra és újra ismétlődnek, amíg a 46 hidrofortartályba annyi víz össze nem gyűlik, hogy a 470 vezérlőegység 47 kamrájában a v vizszinttel

-817 együtt felfelé emelkedő 48 úszó el nem zárja a kúpos 49 nyílást (szelepülést). A víz és levegő betáplálása ezután még tovább folytatódik, mivel azonban a 48 nyíláson keresztül a levegő most már nem tud eltávozni, a felfelé emelkedő viz viszont összenyomja, a 46 hidrofortartály felső részében a légpárna nyomása egyelőre meghatározott értékig, pl. 0,5 bar-ig növekszik. Ez a túlnyomás vezérli a 35 váltó automatát, amely átkapcsol, a sűrített levegő útját az 53 működtető automata felé elzárja, és a sűrített levegőt a 38 levegővezetéken keresztül kizárólag a 46 hidrofortartály felső részébe engedi beáramolni. A sűrített levegő mindaddig ömlik a 46 hidrofortartályba, amíg abban a nyomás egy előre meghatározott - a már említett 52 biztonsági szeleppel beállított értéket, pl. 3,0-3,5 bárt el nem ér. Ekkor az 52 biztonsági szelep automatikusan kinyílik, és a 27 kompresszor által termelt levegő a szabadba távozik.

Ha most a 46 hidrofortartályból a 40a záró-nyitó szerkezet megnyitásával a 45 csapon át vizet veszünk el, a tartályban a nyomás csökken, igy az 52 biztonsági szelep zár, és a 27 kompresszorból a sűrített levegő ismét a 46 tartályba áramlik, így az ott levő víz mindig a beállított, pl. 3,0-3,5 bar-os nyomás alatt marad. Ez a nyomás a 74 úszóházban levő 48 úszót a kúpos 49 nyílásba szorítva tartja, akkor is, ha a v vízszint a tartályban az úszó alsó vége alá süllyed. Ha viszont a 46 hidrofortartályból a víz teljesen kifogy, vagy a vezérlő nyomás - a jelen esetben a már említett 0,5 bar alá csökken a 35 váltó-automata átvált, a 36 levegővezetéken keresztül ismét az 53 működtető automatába juttatja a sűrített levegőt, és a 46 hidrofortartály ismét megtelik vízzel. A 48 úszó súlya és a 49 nyílás mérete úgy van megválasztva, hogy az úbző a nyomáscsökkenéskor - bár a 46 tartály belső terében még bizonyos értékű túlnyomás van - leválik, leesik a 49 nyílásról, ezzel lehetővé teszi az atmoszferikust meghaladó nyomású levegő kiáramlását a 46 tartályból, igy a 390 kútból feltermelt vízzel a 46 tartály ismét feltölthető.

A 4. ábrán részletesen látható 53 működtető automata 55 légtartályába jut előbb a 36 levegóvezetéken át a 35 váltó-automatától érkező sűrített levegő, amelynek nyomása mindaddig növekszik, ameddig az 56 működtető szelep 57 rugójának az erejét le nem győzi. A rugóerö értékét - a 390 kút (3. és

6. ábra) mélységének függvényében - a 66b csavar segítségével lehet beállítani (pl. egy 20,0 m mélységű kút esetén az 55 tartályban uralkodó 2,5 bar értékű nyomás hatására megfelelő rugóeröt célszerű választani).

Amikor az 55 tartályban a sűrített levegő nyomása meghaladja az 57 rugó által a 61a membránlapra kifejtett nyomást, a 61a membránlap az 55a cső nyílásáról felemelkedik, így a sűrített levegő az 59a levegővezetéken keresztül a 60 munkaszelep 60a tér-részébe hatolhat. A túlnyomású sűrített levegő megemeli a 61b membránlapot, és ezzel felfelé elmozgatja a 63 szelepszárat; ezáltal a tekercsrugó összenyomódik. A felfelé haladó 63 szelepszár keresztirányú 440 átmenő nyilasa egy vonalba kerül az 59c levegővezetékkel, amelyen át a sűrített levegő az 55 tartályból a 63a csatorna 630 fészkébe, onnan pedig a 390 kútban levő 83 termelőfejbe (6. ábra) torkolló 37 levegővezetekbe áramolhet; a levegőnek ezt az útját a 4. és 6. ábrákon az e nyilakkal jelöltük. A 83 termelöfej korábban - gravitációs úton - vízzel már feltőltödött. A vízzel telt 83 termelófejből a túlnyomású levegő a 95a szelep zárt és a 85a szelep nyitott állása mellett a termelófejben levő teljes vízmennyiséget a 400 vezetéken keresztül felnyomja a 46 hidrofortartályba (1. a 3. ábrát is), az f nyilaknak megfelelően. A víz után az egész rendszerben felhalmozódott, túlnyomású levegő is távozik a 83 térmelófejből, és a 400 vezetéken át ugyancsak a 46 hidrofortartályba nyomul. Ezzel a 4. ábrán látható 56 mükődtetőszelep 57 rugója is vissza tudja szorítani a 61a membránlapot az 55a cső betorkolló nyílására, a 60 munkaszelep 62 rugója pedig a 63 szelepszárat kényszeríti vissza alsó véghelyzetébe. Ekkor a 63 szelepszár 440 átmenő nyílása egyvonalba kerül a 37 levegővezetékkel és a 44 lefújócsonkkal, és a. 83 termelöfejbe -(6. ábra) a megnyíló 95a szelep által szabaddá tett 95 nyilason át gravitációsan beáramló víz a levegőt a 37 levegővezetéken, a 440 átmenő nyíláson, és a 44 lefújócsonkon keresztül (4. ábra) a szabadba szorítja ki.

A 60 munkaszelep fent részletezett működését a hozzá tartozó 65 késleltetőszelep teszi tökéletessé (4. ábra). A 60 munkaszelep alsó 60a tér-része áll az 59b levegóvezeték útján a 65 késleltetőszeleppel összeköttetésben. Amikor a 60 munkaszelep működésbe lép, és a 63 szelepszár felfelé halad, a - célszerűen gumiból készült - 68 szelepszár felfelé halad, a - célszerűen gumiból készült 68 szeleptányér elzárja a 650 cső 'alsó nyílását. így nincs levegöveszteség, miközben a szelepszár a felső véghelyzetben van, és a levegő az e nyilaknak megfelelően a 37 levegővezetéken át a termelőfejbe áramlik. A 63 szelepszár a 650 cső lezárásával egyidejűleg felfelé mozgásával összenyomja a 67 rugót. Amikor a 60 munkaszelep 60a tér-részében - 61b membránlap alatt - nyomáscsökkenés következik be, a 62 tekercsrugó visszakényszeriti a 63 szelepszárat alsó véghelyzetébe, amely lefelé irányuló mozgásával a 60a tér-részből az 59b levegóvezetéken keresztül a levegőt a 65 késleltető szelepbe nyomja át. A 650 cső átömlésí keresztmetszete a 66a álli— tócsavarral szabályozható, és a 67 rugó is csak késleltetve engedi elmozdulni a 68 szeleptányért a 650 cső belépónyílásáról, így a

1Λ

-919 munkaszelepből a levegő változtatható roé retü késleltetéssel távozik; ha ez nem igy lenne, nagy levegóveszteség jelentkeznék, aini hátrányosan befolyásolná a 60 munkasze— lep működését. Mivel az 56 muködtetöszelep (4. ábra) 61a membránlapja már azt megelőzően zárja az 55a cső nyílását, hogy a 60 munkaszelepben a 62 rugó a 63 szelepzárat az alsó véghelyzetébe visszamozgatja, a viszszahúzódást teljes egészében a 65 késleltetőszelep fent leirt nyitása teszi lehetővé.

Az 5. ábrán látható 35 váltó-automata az 50 gyűjtő-kiegyenlitő levegótartállyal áll a 69 levegővezeték utján kapcsolatban, amely utóbbi a pneumatikus 70 váltócsapba torkollik. Cészerű, ha az 50 tartály térfogata legalább mintegy kétszerese a 83 termelófej (6. ábra) térfogatának. A 33 levegővezetéken keresztül a 27 kompresszorból érkező sűrített levegő az 50 tartályba jut, és itt nyomása attól kezdve növekszik, hogy a 3. ábrán látható 47 úszóházban a v vizszint emelkedésével a 48 úszó annyira megemelkedik, hogy elzárja a 49 nyílást. Amikor a 46 hidrofortartályban a nyomásnövekedés eléri a vezérlőnyomás-értéket, pl. 0,5 bar-t, a 43 levegővezetéken keresztül a 76 munkaszelepbe (5. ábra) hatoló sűrített levegő a 78 membránlemezt elnyomja, miáltal a rugós 79 tolószér a h nyíl irányában - a 80 rugót összenyomva elmozdul. A 46 hidrofortartályban az említett, pl. 0,5 bar-os vezérlönyomást (váltónyomást) éppen ezzel a 80 támasztórugóval lehet beállítani. A 79 tolószár 79 a pereme magával viszi a billenökart is, amely a 801 csukló körül elbillenve elhúzza a g nyíl irányába a 82 közvetltókart, miáltal elfordul a 83a csappantyúlap is. A 83a csappangyúlap elhúzza a 72 mozgatószárat, ez utóbbi pedig a 71 tolórudat, amely a 70 váltócsapot a 70a bütyöknél fogva elfordítja, vagyis gyors átváltásra kényszeríti, aminek eredményeként a 70 váltócsap lehetővé teszi, hogy a 69 levegővezetéken és a 730, 720 csatornákon keresztül a 33 levegóvezetéken és 50 tartályon átáramló sűritettlevegő teljes mennyisége a 46 hidrofortartály felső részébe torkolló 38 levegővezetékbe kerüljön. A 46 hidrofortartályban uralkodó nyomást a 38 vezetékbe iktatott 54 nyomásmérővel lehet ellenőrizni. A 70 váltócsap átváltásának pillanatszerűen célszerű bekövetkeznie, ami a 84 csappantyúrugó beépítésével érhető el: ahogy ugyanis a 83 csappantyúlap elfordul, a 831 fog a 73 csappantyúgörgöt fokozatosan emeli meg, aminek hatására a 84 csappantyúrugó megfeszül. Közben a 71 kar nem mozdul el, mert a 71a rés elég hosszú ahhoz, hogy a vége a bütyköt ne érje el, amíg a 83a csappantyú tárcsa nem fordul ét teljesen. Amikor a 73 csappantyúgörgó a 831 fog tetejére kerül, maximális a 84 csappantyúrugó feszítésének a mértéke. Ahogy a 831 fog a 73 csappangyúgörgó alatt átfordul, ez utóbbit a rugó pillanatszerűen lecsapja, a 71 tolórúd ennek megfelelően hirtelen erőteljesen, nagy sebességgel mozog el a h nyíl irányába, és 70 váltócsap átfordulása, azaz, a váltás is pillanatszerűen következik be.

Ha a 46 hirdrofortartály bán a nyomás megszűnik, a 80 rugó visszafelé, vagyis a j nyíl irányéba mozgatja vissza a tolózárat, és a mechanizmus a fent részletezettekkel ellentétesen működik, a 70 váltócsap ismét pillanatszerűen vált vissza, a sűrített levegő az 50 tartályból a 70 váltócsap 720 csatornáján keresztül (vagyis a váltócsapnak az 5. ábrán elfoglalt helyzetében) ismét a 36 levegővezetékbe, azon át pedig az 53 működtető automatába (3. és 4. ábra) juthat, és ismét megkezdődhet a víz termelése a 390 kútból.

A 6. ábra szerinti 83 termelöfejnek hosszúkás henger alakú zárt 94 kamrájába (edénybe) a 390 kútból a viz a kútban levő vízoszlop nyomásának hatáséra a 95a súlyszelepet felemelve a 95 nyíláson keresztül áramlik be, amikor a 94 kamra belsejében nincs túlnyomás. Ha a 37 levegővezetéken keresztül túlnyomású sűrített levegő érkezik a 83 termelőfejbe, a 95a szelep zárja a 95 nyílást - azon át sem levegő, sem víz nem juthat a kútba -, a víz pedig megemeli a 85b szeleptestet, és 85a nyíláson át a 85 szelep kamrájába, onnan pedig a 400 vezetéken keresztül a 46 hidrofortartályba áramlik (1. a

3. ábrát is). A 85 szelep meggátolja, hogy a 83 termelőfej 94 kamrájába bekerült viz visszaáramoljék a 390 kútba.

A 7. ábra szerinti 52 biztonsági szelep működése igen egyszerű: amikor a 33 levegővezetékben a sűrített levegő nyomása egy előre meghatározott értéket - amelynek megfelelően a 88 rugó be van szabályozva meghalad, a 89 szelepgolyó megemelkedik, és a felesleges levegő a 90 lefúvócsonkon- keresztül a szabadba távozhat. A nyomás előírt értékre való lecsökkenésével a rugó ismét a 97 nyilasra szorítja a 89 szelepgolyót.

A 9-11. ábra szerinti szélgépnek három

110 lapátja van, amelyek a változó keresztmetszetű, teleszkópikus 111 tengelyekre vannak felerősítve. A 110 lapátok kifelé elkeskenyedő trapézalakúak, és pl. alumlniumlemezből, és a 111 tengelyekhez rögzített, azokra merőleges, pl. laposacélokból készített 112 rudakkal vannak rögzítve; a lapátok legszélesebb tartományában van egy-egy 111 tengellyel párhuzamos 112a merevítőrúd is. A

111 tengelyek alsó - a 113 agynál levő - végük tartományában a 115 csapágyházakban vannak ágyazva, amelyek 116 golyóscsapágyakat tartalmaznak, és 117 zsírfogó fedéllel vannak lezárva. Az említett 113 agyat radiális 113a bordák merevítik. A 113 agy a 114 főtengelyre (célszerűen csőtengely) van felerősítve. A szélgép fordulatszám-szabályozószerkezetét ebben az esetben is egészében 101 hivatkozási számmal jelöltük. A 113 agyon e kiviteli példa esetében is 118 csúII

-1021 szógyűrű (csúszóhüvely) helyezkedik el, amelynek egyik végén radiális 119 tárcsája van (10. ábra). A 111 lapáttengelyek belső végéhez egy-egy 120 csatlakozókar van rögzítve egy-egy 121 csavar segítségével, míg a 120 csatlakozókarokhoz egy-egy 122 lapátszög-állító kar kapcsolódik. (9. ábra)

Amint a 10. ábrán látható, a 111 lapáttengelyek ágyazására szolgáló 115 csapágyházakhoz egy-egy 123 tartóvilla van mereven rögzítve, és ezekhez elfordulást megengedő módon, 124 csapokkal kapcsolódnak a 125 szabályozókarok, amelyek egymásra merőleges hosszabb 125a szárból és rövidebb 125b szárból állnak, amelyek célszerűen egy egységként - egy tagból - vannak kialakítva. A 125a hosszabb szárak végén vannak a 126 szabályozósúlyok, mig a 125b rövidebb szárak végén egy-egy 128 csappal forgást megengedő módon ágyazott 127 görgő van csatlakoztatva.

A 114 főtengely oldalából x geometriai hossztengelyére merőleges 129 csap nyúlik ki, amely a 118 csúszóhüvely oldalán kiképzett hosszúkás 130 résbe illeszkedik: a rés hossziránya az x geometriai hossztengellyel párhuzamos.

A 118 csúszóhüvely 119 tárcsájához 131 gömbcsuklókkal csatlakozik lapátonként egy-egy 132 összekötőrúd, amelyek a 9. ábrán látható 122 lapátszög-állító karokkal vannak összekötve.

Amint a 10. ábrán látható, a 118 csúszóhüvelynek a 119 tárcsval ellentétes vége és a 113 agyhoz rögzített 134 ütközőbak között 133 szabályozórugó (tekercsrugó) helyezkedik el.

A 11. ábrán nagyobb méretarányban tűntettük fel a 10. ábra szerinti szélgép 118 csúszógyűrüjenek (csúszóhüvelyének) kapcsolatát a 114 főtengellyel, illetve a 113 agygyal, valamint a 111 széllapáttengely és a 118 csúszógyűrü közötti kapcsolat létesítésére szolgáló mechanizmust; a szabályozórugút és ütközőbakot, valamint a szabályozökart a jobb áttekinthetőség érdekében a 11. ábráról elhagytuk. Az azonos szerkezeti elemeket természetesen a már használt hivatkozási számokkal jelöltük. A 11. ábrán jól látható a 123 tartóvilla 123a és 123b szára, a 124 csap, a 135 rögzítőcsavar, amelynek segítségével a 114 főtengely és a 113 agy oldhatóan egymáshoz vannak rögzítve, továbbá a 131 gömbcsukló, amellyel a 132 összekötő rúd a 118 csúszógyűrü 119 tárcsájához csatlakozik. A 119 tárcsán szabadon álló 136 gömbcsuklók is rögzítve vannak, amelyek a három 110 lapát által alkotott 137 lapátkoszorú forgásirányának megváltoztatását teszik lehetővé.

A 9-11. ábrák szerinti szélgép az 1. és

2. ábra szerintitől elsősorban abban tér el, hogy a lapátok száma csak három, azok teleszkópikus tengelyüek, és e tengelyek golyóscsapágyakat tartalmazó csapágyhüvelyben elfordulást megengedő módon vannak ágyaz12 va. További eltérést jelent, hogy a 137 szélkerék forgásirányát - csekély szerelési munkával - meg lehet változtatni: a 132 összekötőrudakal a 136 gömbcsuklókra kell átszerelni oly módon, hogy a 121 csavarokat (9. ábra) oldjuk, a 122 lapétszögállitó karokat a kívánt szöghelyzetbe állítjuk, s itt a 121 csavarokat ismét meghúzzuk. így a 137 lapétkoszorú (9. ábra) a korábbival ellentétes irányban fog forogni. A fordulatszám szabályozás a 9-11. ábrák szerinti megoldásnál ugyanúgy a röpsúlyos mechanizmussal történik, mint az 1. és 2. ábra szerinti szerkezetnél, amikor a szél erősödik, és a 137 lapátkoszorú (9. ábra) sebessége nő, a 126 szabályozósúlyok a centrifugális erő hatására az x geometriai középtengelytől eltávolodni törekszenek, igy a 124 csapok körül a k nyilaknak (10. ábra) megfelelően elmozduló könyökös 125 szabályozókarok 127 görgőket az s nyíl irányában menesztik, a görgők elmozgatják a 118 csúszógyűrűt a 133 r,ugó ereje ellenében, és a 120 csatlakozó kar, valamint a 122 lapátszög-állító kar közvetítésével a 110 lapátok úgy fordulnak el, hogy a 118 csúszógyűrű elmozduláséval arányosan kisebb felületet mutassanak a szélnek. (A görgők e súrlódásmentesen betöltött funkciója az egész gép tökéletesebb működését segíti elő.) Ha azután a szélsebesség csökken, a 133 rugó visszamozgatja a 118 csúszógyűrűt, és a leírt folyamatok ferdített foritott értelmű lejátszódása azt eredményezi, hogy a szélnek kitett lapatfelűlet ismét növekszik, igy a 137 lapátkoszorú forgása mindig egyenletes, extrém szélerősség mellett a szélnek kitett lapátfelület nulla is lehet, igy a szélgép viharálló. A 130 résben mozgó 129 csap a 118 csúszógyűrű (csúszóhüvely) elfordulását gátolja meg.

A találmányokhoz fűződő előnyös hatások a következők:

a szélgép - egyszerű szerkezeti felépítése mellett - a szél változó erősségéből származó problémákat teljesen kiküszöböli, a szabáiyozószerkezet a szélerősségtól függetlenül egyenletes forgást biztosit. A szélkerék emellett igen könnyen indul, és kis szélsebesség mellett is üzemel, meghibásodásra, üzemzavarokra nem érzékeny. A szélgép igen alkalmas kompresszor működtetésére, ezzel sűrített levegő előállítására, amellyel viszont folyadékot lehet szállítani, pl. kútból vizet termelni, vagy élővizeket, pl. halastavakat lehet levegőztetni stb. A folyadéktovébbitó berendezés - különösen annak a kútból víz kitermelésére előirányzott kiviteli alakja olyan sűrített levegő-forrás, például szélgép kompresszor segítségével is képes - gyakorlatilag tetszőleges mélységből - vizet kitermelni, amelynek sűritettlevegő-szolgáltatása nem egyenletes; a berendezés tehát az emelőmagasságra érzéketlen. A berendezés mechanikailag olcsó és egyszerű, különösen ha a jelenleg ismert szélmotoros

-1123 szivattyúkkal hasonlítjuk össze, melyeknél a dugattyú vagy membrán mozgatásához hosszú, nagy súlyú rudazat szükséges, ami miatt a lapátkoszorú indításához gyakran segédmotor szükséges. Berendezésünk üzeme teljesen automatikus, zajtalan, felügyeletet nem igényel, üzemeltetéséhez semmiféle elektromos készülékre nincs szükség. Ha a rendszerben hidrofortartály van, abban a viz felett túlnyomású levegőpárna képződik: túltöltés esetén a levegő-, illetve folyadékszállítás automatikusan leáll. Ahogy a viz fogy, a termelés automatikusan újra megindul. A szélgéppel összekapcsolva a folyadéktermelö berendezést, különösen előnyös megoldást kapunk: kizárólag a szélenergia kihasználásával tudunk vizet termelni, és gyakorlatilag tetszőleges nyomás alatt hidrofortartályban tárolni, miáltal pl. kitűnő öntözési lehetőséget teremtünk. A mezőgazdaság számos területén tehát, ahol nincs elektromos hálózat (pl. legelőkön, kertészetekben, -Jrideg’ állattartó telepeken stb.,) és a víz biztosítása súlyos problémákat okoz, a találmánnyal - ha megfelelő, egyébként önmagában ismert tárolási és elosztási lehetőséget biztosítanak - a bőséges vízellátás racionálisan megoldható.

A találmány természetesen nem korlátozódik a részletezett kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható.

Claims (28)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Folyadéktovábbitó berendezés, különösen víztermelő berendezés, amelynek szélgéppel előállított sűritett-levegő-forráshoz csatlakozó vezetéke, a sűrítettlevegő-forrással kapcsolatban álló gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartálya; a továbbítandó folyadékba merülő termelöfeje; a termelőfejet folyadékgyűjtő tartállyal összekötő vezetéke, valamint működtető automatája van, amely egyrészt a sűrítettlevegö-forrással, másrészt a termelőfejjel van összekötve, azzal jellemezve, hogy a gyűjtő-kiegyenlítő levegötartály (50) a sűritettlevegö-forrás, például kompresszor (27) és a működtető automata (53) közé van beiktatva, és hogy a működtető automatának (53) a termelőfejben (83) a víznek sűrített levegővel onnan történő kinyomásét kővető nyomáscsökkenés hatáséra a sűrített levegő útját a termelőfej (83) felé elzáró: a gyűjtő-kiegyenlítő levegőtartályban (50) a sűrített levegő nyomásának előre meghatározott értékénél pedig a sűrített levegő útját a termelőfej (83) felé szabaddá tevő pneumatikus-mechanikus vezérlésű mechanizmusa van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a működtető automatának (53) a gyű jtö-kiegyenlitö levegötartállyal (50) összeköttetésben álló automatika-légtartálya (55), valamint a termelőfejet (83) váltakozva az automatika-légtartállyal (55) és az atmoszférával összekötő inunkaszelepe (60) van; és az automatika légtartály (55) és a munkaszelep (60) közé az utóbbi működését az automatika-légtartályban (55) uralkodó nyomás függvényében vezérlő müködtetőszelep (56) van beiktatva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy mind a működtetöszelep (56), mind a munkaszelep (60) belsejében e szelepek belső terét térrészekre osztó membránlap (61a, 61b) van rögzítve, amely membránlapok (61a; 61b) az egyik oldalról rugalmasan deformálható szerkezettel, előnyösen tekercsrugóval (57; 62) állnak kapcsolatban; a műkődtetószelepnek (56) rugalmasan deformálható szerkezettel átellenben levő tér-részébe (56a) az automatika-légtartályból (55) kilépő cső (55a) torkollik, amelynek nyílását a membránlap (61a) a működtetőszelep működése során váltakozva elzárja és szabaddá teszi, és a működtetőszelepnek (56) ugyanezen tér-része (56a) van pneumatikusan - pl. levegővezeték (59a) útján - a munkaszelepnek (60) a rugalmasan deformálható szerkezettel átellenes tér-részével (60a) összekötve; és hogy a munkaszelepnek (60) egyrészt a membránlappal (61a) a rugalmasan deformálható szerkezet rugalmas ereje ellenében az egyik irányba, másrészt e rugalmas erővel a membránlappal (61b) a másik irányba (b) csatornában (63a) elmozgatható szelepszára (63) van, amely annak geometriai hossztengelyére keresztirányú átmenő nyílást (440) tartalmaz, amely a szelepszár (63) alternáló mozgása során váltakozva egyrészt az automatika légtartályhoz (55) vezető levegóvezetékkel (59c) és a termelőfejhez (83) vezető vezetékkel (37), másrészt ez utóbbival és egy, az atmoszférába torkolló lefúvócsonkkal kerül egyidejűleg kapcsolatba (4. ábra).
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a csatorna (63a) kiszélesített fészekkel (630) rendelkezik, és a - lefúvócsonkkal (44) szemben levő - levegővezeték (37) e fészekből (630) torkollik ki.
5. 5. A 3, vagy 4. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a működtetőszelep (56) rugalmasan deformálható szerkezetének, például tekercsrugójának (57) a membránlapra (61a) kifejtett ereje szabályozására szolgáló eszköze, előnyösen állitócsavarja (66b) van.
6. 6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a munkaszelep (60) késleltetószeleppel (65) áll kapcsolatban oly módon, hogy a munkaszelepnek (60) a működtetőszeleppel (56) pneumatikus kapcsolatban álló tér-része (60a) levegóvezeték (59b) útján van a késleltetőszelep (65) belső terével összekötve, amelyből cső (650) torkollik ki, és e cső (650) nyílását a munkaszelep (60) szelepszárához (63) kapcsolódó rugalmasan deformálható szerkezei,

   -1225 például tekercsrugó (67) közbeiktatásával rögzített rugalmas anyagú szeleptányér (68) váltakozva nyitja és zárja a szelepszár (63) alternáló mozgásénak (b) megfelelően.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a gyűjtő-kiegyenlítő levegótartályhoz (50) a folyadékgyűjtő tartálynak (46) részben folyadékkal, részben az atmoszferikust meghaladó nyomású levegővel való feltöltését lehetővé tevő pneumatikus-mechanikus úton vezérelt váltóautomata (35) van csatlakoztatva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy közvetlenül a váltóautomatába (35) torkollik a sűrítettlevegő betáplálására szolgáló levegővezeték (33); és a váltóautomatából kilép két, a folyadékgyűjtő tartály (46) felső részébe torkolló levegővezeték (38; 43), amelyek közül az egyik viszszacsapó szelepet (42), a másik nyomásmérőt (54) tartalmaz; és a váltóautomata (35) a működtetóautomatával (53) levegővezeték (36) útján van összekapcsolva.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a folyadékgyűjtő tartályhoz (46) annak felső részével és a folyadékot tartalmazó részével közlekedő úszóház (47) csatlakozik, amelynek felső részében lefelé kiszélesedő kúpos nyílás (49) van, amelybe egy úszó (48) kúpos feje (48a) légzáróan illeszkedik, mimellett az úszó (48) súlya és/vagy a nyílás (49) mérete úgy van megválasztva, hogy az úszó (48) a nyílástól (49) mér akkor elválik, amikor a folyadékgyűjtő tartályban (46) még túlnyomás uralkodik. (3. ébra)
10. 10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a váltóautomatának (35) a gyújtó-kiegyenlítő levegőtartállyal (50) pneumatikusan, például levegővezeték (69) útján összekötött, kétállású váltócsapja (70) van, amely az egyik állásában a gyüjtö-kiegyenlitő levegőtartályt (50) a működtető automatával (53), a másik állásban pedig a folyadékgyűjtő tartállyal (46) köti össze, és a váltócsap (70) működtetéséhez a folyadékgyűjtő tartályban (46) a folyadék-forrásból, például kútból (390) eszközölt levegő- és folyadékbetáplálás előrehaladásával megnövekedő levegőnyomás által vezérelt mechanizmus van előirányozva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a váltóautomata (35) váltócsapot (70) működtető mechanizmusát csuklós kar-rendszer alkotja, amely az egyik oldalán rugalmasan deformálható szerkezettel, például tekercsrugóval (80) együttműködő membránlapot (78) tartalmazó munkaszeleppel (76) áll működési kapcsolatban, amelynek abba a térrészébe (77), amelyet a membrénlapnak (78) a rugalmasan deformálható szerkezettel kapcsolatban nem álló felülete határol, a folyadékgyűjtő tartály (46) felső részéből kiinduló levegővezeték (43) torkollik. (5. ábra. )
12. 12. A 10. avagy 11. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a membránlappal (78) együttműködő rugalmasan deformálható szerkezet, például tekercsrugó (80) a membránlapra (78) felfekvő tolószárhoz (79) csatlakozik, amely tolószár (79) geometriai hossztengelyére keresztirányban kinyúló részével, például peremével (79a) a karrendszer billenökarja (81) áll működési kapcsolatban; a billenókar (81) csuk)ósan (821) van egy közvetitőkarral (82) összekötve, amely csappantyútárcsával (83a) működik együtt; a csappantyútárcsa (83a) mozgatókart (72) működtet, amely egy tolórúddal (71) van csuklósán (710) összekötve; és a tolórúd (71) áll alternáló mozgásával a váltócsapot (70) az egyik vagy másik állásába elfordító közvetlen működési kapcsolatban.
13. 13. A 12. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a tolórúdban (71) hosszúkás rés (71a) van kialakítva, amelybe a váltócsaphoz (70) mereven rögzített kiálló elem, például bütyök (70a)~ vagy hasonló nyúlik be. (5. ébra)
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a csappantyú (83a) egy egyenesvonalú felületből kinyúló háromszög alakú foggal (831) rendelkezik, amelyen rugóval (84), vagy hasonló rugalmasan deformálható szerkezettel feszített, csukló körül mozgatható tartókarhoz (74) csatlakoztatott görgő (73) támaszkodik fel.
15. 15. A 12-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a billenőkar (81) csap (801) körül elfordithatóan van ágyazva, és a tolószárhoz (791 csatlakozó vége villás kialakítású (5. ábra).
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a termelófejet (83) zárt kamra (94); annak alsó részében kialakított, szeleptesttel (95a) nyitható-zárható nyílás (95), valamint a kamra (94) alsó részébe nyúló, a folyadék továbbítására szolgáló vezeték (400) végén elhelyezkedő, ugyancsak szeleptesttel (85a) nyitható-zárható szelep (85) alkotja.
17. 17. A 16. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a szeleptestek (85a; 95a) súlyszelep-testekként vannak kialakítva.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a sűrítettlevegő-forrást például a kompresszort (27) a gyűjtő-kiegyenlítő levegótartállyal összekötő levegővezetékbe (33) visszacsapó szelep (51) van beiktatva, és - adott esetben - a visszacsapó szelep (51) és a gyűjtő-kiegyenlítő levegötartély (50) közé biztonsági szelep (52) van beépítve.
19. 19. A 7-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés azzal jellemezye, hogy a váltóautomatát (35) a folyadékgyűjtő tartálylyal (46) összekötő levegóvezetékbe (34), valamint e tartályt (46) a termelőfejjel (83) összekötő folyadéktovábbitó vezetékbe 1400)

    -1327 visszacsapószelep (42; 41) van beépítve.
20. 20. Szélgép, különösen az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezéshez, amely szélgépnek főtengelyre szerelt lapátkoszorúja; a főtengely forgó mozgásának energiáját más energiává átalakító készüléke; a főtengely és lapátkoszorú függőleges geometriai tengely körüli elforgását lehetővé tevő ágyazása; a főtengelyt geometriai hossztengelyével a mindenkori széliránnyal párhuzamos helyzetbe fordító vezérlapátja, valamint a iapátkoszorú fordulatszámának szabályozására szolgáló szabályozószerkezete van, mimellett a lapétkoszorút a főtengelyre merőleges lapáttengelyek, és azokhoz csatlakoztatható lapátok alkotják, és a szabályozószerkezetnek a főtengelyt körülvevő, annak geometriai hossztengelye irányában ide-oda elmozogni képes csúszógyürüje; a csúszógyurüvel működési kapcsolatban álló, szabályozösúlyokkal ellátott szabályozókarjai; a csúszógyűrűt az egyik oldalról megtámasztó rugalmas eleme, valamint a csúszógyűrűt és a lapátok tengelyeit egymással összekötő, és a csúszógyűrű fötengélyirányú mozgásait a lapát-tengelyekre átvivő, és azok elfordulását eredményező mechanizmusa van, azzal jellemezve, hogy a szabályozókarok (125) könyökös tagokként vannak kialakítva, amelyek hosszabb szára (125a) végén vannak a szabályozósúlyok (126), rövidebb szára (125b) végén pedig a csúszógyűrű (118) radiális tárcsájával (119) együttműködő, a főtengelyen (1) vagy annak agyán (113) elgördülő görgők (127); és a szabályozókarok (125) a 35 főtengelyhez (114) képest rögzített helyzetű taghoz, például tartóvillához (123) vannak elfordulást megengedő módon, előnyösen csap (124) segítségével csatlakoztatva.
21. 21. A 20. igénypont szerinti szélgép az- 40 zal jellemezve, hogy a tartóvillák (123) a lapáttengelyek (111) ágyazására szolgáló, a főtengely (114) agyához (113) mereven rögzített csapágyházakhoz (115) vannak - ugyancsak mereven - csatlakoztatva (10. ábra).
22. 22. A 21. igénypont szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a lapáttengelyek (111) teleszkópikusak, és kisebb átmérőjű részük kívül helyezkedik el. (10. ábra)
23. 23. A 20-22. igénypontok bármelyike szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a lapátkoszorú fordulatszámát szabályozó szerke5 zet (101) csatlakozókarjai (120) oldhatóan, például csavarokkal (121) vannak a lapáttengelyekhez (111) kapcsolva (9. ábra).
24. 24. A 20-23. igénypontok bármelyike szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a

    10 csuszógyűrühöz (118) a Iapátkoszorú (137) forgásirányának megváltoztatásához szüséges szabad gömbcsapok (136) vannak rögzítve.
25. 25. A 20-24. igénypontok bármelyike szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a fő15 tengely (1; 114) kompresszorhoz (27) csatlakozik, amelyből sűrített levegő' továbbítására szolgáló vezeték (33) lép ki, és e vezetékbe (33) a szélgép (100) forgását a tőle tovébbmenó vezetékszakasz forgását kiküszöbölő

    20 szerelvény (34) van beiktatva.
26. 26. A 25. igénypont szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a szerelvénynek (37) egymással hermetilcus zárást biztosító módon összekapcsolható részekből (98a, 98b) álló

    25 háza (98) van, amelyből az egyik oldalon a ház (98) belsejében elforgatható üreges tengely (91) nyúlik ki, amelyet kívül a házhoz (98) tartozó köpeny vesz körül, amelynek belső palástfelülete és a tengely (91) külső

    30 felülete között tömítés van, és hogy a levegővezeték (33) szélgéphez (32) kapcsolódó szakasza a ház (98) egy csőcsonkjához (102), a másik szakasza pedig a házból (98) kinyúló üreges tengelyhez (91) kapcsolódik.
27. 27. A 20-26. igénypontok bármelyike szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a csúszógyűrűt (133) megtámasztó rugalmas elem a főtengelyt (114) körülvevő szabályozó-tekercsrugő (133).
28. 28. A 20-27. igénypontok bármelyike szerinti szélgép azzal jellemezve, hogy a csúszógyürűkhöz (118) - előnyösen annak radiális tárcsájához (119) - gömbcsukló (131) útján kapcsolódik a lapáttengelyekre (111) a

    45 csúszógyűrű (118) tengelyirányú (a) mozgásait átvivő mechanizmus egy-egy összekötő rúdja (132).