HU187451B - Herbicide compositions containing tetrahydro-phtalimide derivatives as active agents, and process for producing the active agents - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya hatóanyagként N-(2-fluor-4halogén-5-szubsztituált-fenil)-3,4,5,6-tetrahidroftálimid-származékokat tartalmazó herbicid készítmények, és eljárás a hatóanyagok előállítására. A találmány szerinti készítmények hatóanyagaként alkalmazott tetrahidro-ftálimid-származékok az (I) általános képlettel jellemezhetők, ahol R 1-8 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenilcsoport vagy 3 4 szénatomos alkinilcsoport, és X klór- vagy brómatom. Szabadalmi Tár.' . TULAJDONA' (I) -1-

Description

A találmány tárgya hatóanyagként N-(2-fluor-4halogén-5-szubsztituá!t-feniI)-3,4,5,6-tetrahidroftálimid-származékokat (a továbbiakban „tetrahidro-ftálimid-származékokat”) tartalmazó herbicid készítmények, és eljárás a hatóanyagok előállítására.

A találmány szerinti készítmények hatóanyagaként alkalmazott tetrahidroftálimid-származékok az (1) általános képlettel jellemezhetők, ahol

X klór- vagy brómatom, és

R 1-8 szénatomos alkilcsoport, előnyösen 1-5 szénatomos alkilcsoport, előnyösen metil-, etil-, npropil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, vagy szekbutil-csoport, 3-4 szénatomos alkenilcsoport, előnyösen allilcsoport, vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, előnyösen propargilcsoport.

Ismeretesek bizonyos típusú N-fenil-tetrahidroftálimid-származékok, melyek herbicid készítmények hatóanyagaként alkalmazhatók. így például a N-(2-fiuor-4-klór-fenil)-tetrahidroftálimid, a

N-(2,4-diklór-5-izopropoxi-fenil)-tetrahidroftálimid és ehhez hasonló vegyületek alkalmazását ismerteti a 4 032 326. számú amerikai, és a 2 046 754A számú nagy-britanniai közzétett szabadalmi bejelentés. Az ilyen hatóanyagokat tartalmazó készítmények herbicid hatása azonban még mindig nem volt a megfelelő. Úgy találtuk, hogy az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékok erős herbicid hatást mutatnak a legkülönbözőbb gyomok, például a Gramineae, Cyperaceae családba tartozó, valamint széleslevelű gyomok ellen már kis dózisban is, és ugyanakkor a haszonnövényekre nem fitotoxikusak.

A Gramineae családba tartozó gyomnövények például a következők: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), zöld muhar (Setaria viridis), ujjas muhar (Digitaria sanguinalis), fenyércirok (Sorghum halepense), hélazab (Avéna fatua), vízi ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus), libatop (Eleusine indica), nyári perje (Poa annua), csillagpázsit (Cynodon dactylon), tarackbúza (Agropyron repens) és ezekhet hasonlók. A Cyperaceae családba tartozó gyomok például a következők: palka-félék (Cyperus sp.) rózsaszín palka (Cyperus rotundus), Scirpus juncoides, közönséges palka (Cyperus serotinus), csetkáka (Eleocharis kuroguwai), sudár csetkáka (Eleocharis acicularis) és ezekhez hasonlók. Széleslevelű gyom például a hajnalka (Ipomoea purpurea), sárda (Abutilion theophrasti), Cassia obtusifolia, napraforgó (Heiianthus annus), erdélyi szerbtövis (Xanthium pennsylvanicum), vadrepce (Brassica kaber), tyúkhúr (SteJIaria média), kövér porcsin (Portulaca oleracea), mérges maszlag (Datura stramonium), vadkender (Sesbania exaltata), napraforgó kutyatej (Euphorbia helioscopia), tövises rostmályva (Sida spinosa), vadkender (Ambrosia artemisifolia), közönséges keserüfű (Polygonum sp.), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), ragadós galaj (Galium aparine), ananász székfű (Mitricaria spp.), perzsa veronika (Veronica persica) keserűfű (Polygonum convolvulus), baracklevelií keserűfű (Polygonum persicaria), farkasfog (Bidens spp.), libaparéj (Chenopodium album), fekete ebszőlő (Solanum nigrum), sövényszulák (Qlystegia japonica), Monochoria viaginalis, látonyr (Elatine americana), mezei tikszem (Lindernia prccumbens), Rotala indica és nyílfű (Sagittaria pygmaea) és ezekhez hasonlók.

Ennek megfelelően az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékokat tartalmazó herbicid készítmények alkalmazhatók bármely haszonnövéry vetésen, illetve zöldségfélék esetében, valamint rizsföldeken. Ugyancsak alkalmazhatók a találmány szerinti készítmények gyümölcsösökben, gyepes területeken, legelőkön, teakertben, szederültefényeken, gumiültetvényeken, erdőkben stb.

Az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékokat az alábbi eljárásokkal állíthatjuk elő:

a) eljárás

Λζ (I) általános képletű tetrahidro-ftálimid-származékokat úgy állíthatjuk elő például, hogy egy (II általános képletű anilint, ahol X és R az (I) általános képletnél megadott, 3,4,5,6-tetrahidroftá'savanhidriddel reagáltatjuk, inért oldószer, pél- dául benzol, toluol, xilol, 1,4-dioxán, ecetsav, propicnsav jelenlétében vagy anélkül, melegítés közben. A reakciót általában 70 és 200 °C közötti hőmérsékleten végezzük 0,5-5 óra időtartam alatt. Az anilin a (II) általános képletű anilin és a tetrahidro-ftálsavanhidrid mólaránya előnyösen 1:1,0 és 1:1,1 között van.

b) eljárás

Λζ (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékokat úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (III) általános képletű N-(hidroxi-fenil)-tetrahidrof.álimidet, ahol

X az (I) általános képletnél megadott, valamely RY általános képletű halogeniddel reagáltatunk, ahol Y klór-, bróm- vagy jódatom, és

R az (I) általános képletnél megadott, (Italában inért oldószerben, például dimetil fomamidban, dimetil-szulföxidban, valamely bázis, például egy alkálifém-karbonát, például kálium-karbonát, alkálifém-hidroxid, például káliumhidroxid, alkálifém-hidrid, például nátrium-hidrid vagy alkálifém-alkoxid, például nátrium-metoxid vagy nátrium-etoxid jelenlétében. A legelőnyösebb bázis az alkálifém-karbonát. A reakcióhőmérséklet általában 0 és 100 °C, előnyösen 40 és 90 °C között vari. A (III) általános képletű N-(hidroxi-fenil)tetrahidroftálimid és a halogenid mólaránya előnyösen 1:1,0 és 1:1,1 között van.

Az ily módon előállított (I) általános képletű tetrahidro-ftálimidet kívánt esetben önmagában ismert módszerekkel, például átkristályosítással vagy oszlop-kromatográfiával tisztíthatjuk. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű anilin, valamint a b) élje rásváltozatban kiindulási anyagként alkalma-2187.451 zott (III) általános képletű N-(hidroxi-feni!)-tetrahidroftálimid úgy állítható elő, hogy valamely (IV) általános képletű fenolt, ahol

X az (I) általános képletnél megadott, az A) reakcióegyenlet szerint reagáltatunk.

A reakcióegyenletben X és R az (I) általános képletnél megadott jelentésű.

Ennek megfelelően a (II) általános képletű anilint úgy állíthatjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű fenolt nitrálunk, a kapott (V) általános képletű nitro-fenolt alkilezzük, alkenilezzük vagy alkinilezzük, majd a kapott alkoxi-, alkenil-oxivagy alkinil-oxi-nitro-benzolt - mely a (VI) általános képletnek felel meg - redukáljuk. A (III) általános képletű N-(hidroxi-fenil)-tetrahidroftálimid úgy állítható elő, hogy a (IV) képletű fenolt nitráljuk, a kapott (V) általános képletű nitro-fenolt redukáljuk, és az így keletkezett (VII) általános képletű amino-fenolt 3,4,5,6-tetrahidro-ftálsavanhidriddel reagáltatjuk.

A (IV) általános képletű fenolnak (V) általános képletű nitro-fenollá történő átalakítását bármely önmagában ismert nitrálási módszerrel végezhetjük. Általában azonban a legjobb eredményeket a B) reakcióegyenletben feltüntetett háromlépéses indirekt nitrálási módszer adja, mely szelektív nitrálódást biztosít a kívánt helyzetben. A B) reakcióegyenletben

X jelentése az (I) általános képletnél megadott.

Ily módon a (IV) általános képletű fenolt alkálifém-sójává alakítjuk át egy alkálifém-hidroxid, például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vizes oldatával kezelve, majd a kapott sót alkil-halogénformiáttal, például metil-klór-formiáttal reagáltatjuk vízben, 0-10 °C hőmérsékleten. Az így kapót! (VIII) általános képletű karbonsavésztert ezután tömény kénsav és tömény salétromsav elegyével szobahőmérsékleten nitráljuk. Ezután a (IX) általános képletű nitro-benzolt híg, vizes alkálí-hidroxid-oldattal, például vizes nátrium-hidroxid-oldattal 20 és 120 °C közötti hőmérsékleten hidrolizálva kapjuk az (V) általános képletű nitro-fenolt.

Az (V) általános képletű nitro-fenol alkilezcsét, alkenilezését és alkinilezését, melynek során a (VI) általános képletű alkoxi-, alkenil-oxi- vagy alkiniloxi-nitro-benzol keletkezik, a nitro-fenolnak valamely alkálifém-karbonáttal, például kálium-karbonáttal, alkálifém-hidriddel, például nátrium-hidriddel, vagy alkálifém-alkoxiddal, például nátriummetoxiddal végzett kezelésével, majd az így kapott alkálifém-sót RY általános képletű halogeniddel reagáitatva, ahol

R és Y az (I) általános képletnél megadott, poláris oldószerben, például vízben, dimetil-formamidban, acetonitrilben, acetonban, dimetil-szufoxidban, előnyösen 10- 200, előnyösen 30-100 °C hőmérsékleten végezzük. A reakció biztos lejátszódása érdekében célszerű fázistranszfer-katalizátort, például tetrabutil-ammónium-bromidot alkalmazni.

A (VI) általános képletű alkoxi-, alkenil-oxivagy alkinil-oxi-nitro-benzolnak (II) általános képletű inilinné történő átalakítását több módszerrel végezhetjük. így például, ha a (VI) általános képletű vegyületben

R 1-8 szénatomos alkilcsoport, egy önmagában ismert redukciós eljárás végezhető melynek során a nitrocsoport aminocsoporttá alakul, és mely reakcióban redukálószerként például nátrium-szulfidot, vagy vasport alkalmazunk, vagy a reakciót katalitikus redukcióval végezzük. Ezen eljárás egyik előnyös megvalósítási változata szeri it 3 mólnyi mennyiségű hidrogént adagolunk az 1 mól (VI) általános képletű vegyülethez és 1/ 10-1 T00 mólnyi platina-dioxíd katalizátort tartalmazó reakcióelegyhez, szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson. Egy másik előnyös változat szerint az 1 mól (VI) általános képletű vegyületet tartalmazó ecetsav-oldathoz 2-5 mólnyi menynyiségű vasport, például reduktív vagy elektrolitikus ’ asat tartalmazó 5%-os ecetsav-oldatot adunk, és a reakciót 80-100 °C hőmérsékleten végezzük.

Ha R a (VI) általános képletű vegyületben 3- 4 szénatomos alkenil- vagy 3 4 szénatomos alkinilcsoport, vasporral végzett redukció alkalmazható, így például az 1 mólnyi (VI) általános képletű vegyületet tartalmazó ecetsav-oldatot 2-5 mólnyi mén lyiségű vasport, például reduktív vagy elektrolitikus vasat tartalmazó, 5%-os ecetsavas oldattal keverjük 80-100 °C hőmérsékleten, és a reakciót 80-120 “C hőmérsékeleten előnyösen 90—110 °C hőm rsckleien, 0,5-5 órán át játszatjuk le.

Λ - (V) általános képletű nitro-fenolnak a (VII) áltn’inos képletű amino-fenollá történő átalakítását >;\ melv olyan hagyományos redukciós módszenei végezhetjük, melynek során a nitrocsoportból aminocsoport keletkezik. Ilyen redukciós eljárások például a katalitikus redukció, vasporral végzett redukció, nátrium-szulfiddal végzett redukció, szulfurált nátríum-bór-hidriddel végzett redukció stb. ^Déldául 1 mól (V) általános képletű nitro-fenolt 3 rr ól hidrogénnel kezelve 1/10-1/100 mólnyi mennyiségű platina-dioxid jelenlétében, inért oldószerben, például etanolban vagy etil-acetátban, szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson a (Vili általános képletű amino-fenolt eredményezi. Más változat szerint 1 mólnyi mennyiségű (V) általános képletű nitro-fenolt 2-5 mólnyi mennyiségű vasporral, például reduktív vagy elektrolitikus vassal 5%-os ecetsav-oldatban vagy híg sósav-oldatban kezelve 80-100 °C hőmérsékleten, 1-5 órán át ugyt nesak a (VII) általános képletű amino-fenolt kapjuk.

A (III) általános képletű N-(hidroxi-fenil)-tetrahidr íftálimid előállítására a (VII) általános képletű amino-fenolból, ez utóbbit 3,4,5,6-tetrahidro-ftálsavanhidriddel reagáltatjuk inért oldószerben, például ecetsavban, a reakcióelegy visszafolyatás közben örténő forralásával. A reakciót 1-6, előnyösen

2-4 órán át végezzük.

-3187.451

A (TV) általános képletű fenol az irodalomból ismert vegyület: lásd Finger és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 81, 94 (1959).

Az alábbi példák a találmány szerinti eljárás egyes előnyös megvalósítási változatait, valamint az intermedierként alkalmazott (X) és (XI) általános képletű vegyületek előállítását mutatják. Ez utóbbi képletekben

R’ hidrogénatom, 1-8 szénatomos alkilcsoport,

3-4 szénatomos alkenil- vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, és

X az (I) általános képletnél megadott.

I. példa

Az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékok előállítása az a) eljárásváltozattal

1,3 g 4-klór-2-fluor-5-izopropoxi-anilint és 1,12 g 3,4,5,6-tetrahidro-ftálsavanhidridet 10 ml ecetsavban oldunk, és az elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A kapott elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, majd vízbe öntjük és az elegyet éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot szilikagéien végzett kromatográfiával tisztítva 1,0 g N-(4-klór-2-fluor-5izopropoxi-fenil)-3,4,5,6-tetrahidro-ftálimidet (1. sz. vegyület) kapunk. Op.: 81-82 ’C.

NMR-spektrum (CC1₄, delta) ppm:

1,35 (6H, d, J = 6Hz), 1,75 (4H, m), 2,3 (4H, m),

4,4 (IH, q, J = 6Hz), 6,65 (IH, d, J = 6 Hz), 7,1 (IH, d, J = 10 Hz).

2. példa

Az (1) általános képletű tetrahidroftálimid-származékok előállítása az a) eljárásváltozat szerint

2,0 g 4-bróm-2-fluor-5-izopropoxi-anilint és 1,23 g 3,4,5,6-tetrahidro-ftálsavanhidridet oldunk 10 ml ecetsavban, és az elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A kapott elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, és vízbe öntjük, majd éterrel extraháljuk. Az éteres .extraktumot vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. A kapott szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, és a maradékot szilikagéien végzett kromatográfiával tisztítva 1,6 g N-(4-bróm-2-fluor-5izopropoxi-fenil)-3,4,5,6-tetrahidro-ftálimidet (2. sz. vegyület) kapunk. Op.: 116,5-117,5 ’C.

NMR-spektrum (CDC1₃), delta (ppm):

1,35 (6H, d, J = 6 Hz), 1,75 (4H, m), 2,3 (4H, m),

4,4 (ÍH,q, J = 6 Hz), 6,75 (IH, d, J = 6 Hz), 7,35 (IH, d, J = 10 Hz).

3. példa

Az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékok előállítása ab) eljárásváltozat szerint g N-(4-klór-2-fluor-5-hidroxi-fenil)-3,4,5,6tetrahidro-ftálimid 10 ml dimetil-formamiddal készített oldatához szobahőmérsékleten történő keverés közben 0,34 g vízmentes kálium-karbonátot adunk. Az elegyet 30 percen át keverjük 40 ’C hőmérsékleten, majd 1 g propargil-bromidot adunk hozzá, és a kapott elegyet 3 órán át 50-60 ’C hőmérsékleten keverjük. Miután az elegy szobahőmérsékletre hűl, azt vízbe öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel végzett kromatográfiával tisztítva 0,8 g N-(4-klór-2-fluor-5-/propargil-oxi/-fenil)3,4,5,6-tetrahidro-ftálimídet (10. sz. vegyület) kapunk. Op.: 136,4 ’C.

Elemanalízis (%):

számított: C: 61,09; H: 4,00; N: 4,20%;

talált: C: 61,18; H: 4,19; N; 3,92%.

NMR-spektrum (CDC1₃) delta (ppm):

1,8 (4H, m), 2,4 (4H, m), 2,55 (IH) 4,7 (IH), 6,95 (IH, d, J = 6 Hz), 7,25 (IH, d, J = 10 Hz). IR-spektrum (nujol): 3260, 1700 cm'¹.

4. példa

Az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékok előállítása ab) eljárásváltozat szerint

2,95 g N-(4-klór-2-fluor-5-hidroxi-fenil)-3,4,5,6tetrahidroftálimid 20 ml dimetil-formamiddal készített oldatához 7,6 g vízmentes kálium-karbonátot és 1,6 g n-amil-bromidot adunk ebben a sorrendben. A kapott elegyet 3 órán át 70-80 ’C hőmérsékleten keverjük. Ezután vizet adunk hozzá és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagéien végzet , kromatográfiával tisztítva 0,63 g N-(4-klór2-fluor-5-/n-amil-oxi/-fenil)-3,4,5,6-tetrahidroftálimidet (13. sz. vegyület) kapunk. Op.: 100,8 ’C.

NMR-spektrum, delta (ppm):

0,9 (3H, t mint m), 1,5 (4H, m), 1,8 (6H, m), 2,4 (4H, m), 3,9 (2H, t, J = 6 Hz), 6,65 (IH, d), J = 6 Hz), 7,25 (IH, d, J = 10 Hz).

Az alábbi, I. táblázatban az a), illetve b) eljárásváltozatokkal előállítható (I) általános képletű tetrahidro-ftálimid-származékokat adjuk meg:

I, Táblázat ^VsS^{et X R} Fizikai állandó

Cl izo-CjH, op.: 81-82 C

Br izo-CjH, op.: 116,5-117,5‘C

Cl ~CHj op.:115,2’C

-4187.451

4	Cl	-c3h,	op.: 90-91 ’C
5	Cl	rt C3H7	n22 = 1,5472 D
6	Cl	szek-C4H„	n23,5 = 1,5512 D
7	Cl	izo-C4Hs>	op.: 58-59 ’C
8	Cl	CH; = CHCHj —	op.: 56-57 ’C
9	Cl	CHj=CHCH- 1 CHj	n25,5 = 1,5512 D
10	Cl	CH’ CCHj—	op.: 136,4 ’C
II	Cl	n-C4H(,	op.: 74-75 ’C
		CH’ CCH —
12	Cl	1	op.: 115-116’C
		CHj
13	Cl	n-CjH, i	op.: 100,8 ’C
14	Cl	n-C4H,j	op.: 60-61,6 ’C
15	Cl	n-C7H[S	N25,5 = 1,5381 D
16	Cl	n-CsH„	n25,5 = 1,5303 D
17	Cl	izo-CjH,,	op.: 85-87 ’C
18	Br	— CHj	op.: 105-106 ’C
19	Br	-c2h5	op.: 110-111 ’C
20	Br	n-CjHj	op.: 76-77 ’C
21	Br	szek-C4H„	op.: 84,5-85,5 ’C
22	Br	CH’ CCHj—	op.: 127-128 ’C
23	Br	CH2= CHCHj—	op.: 69-70 ’C

5. példa (II) Általános képletű anilinszármazékok előállítása (X klóratom, R izopropilcsoport)

13,5 g 4-klór-2-fluor-5-izopropoxi-nitro-benzol és 0,4 g platina dioxid 300 ml etanollal készített szuszpenzióját katalitikus redukciónak vetjük alá hidrogéngáz jelenlétében, szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson, amíg az elméleti mennyiségű hidrogéngáz abszorbeálod ik. A kapott elegyet szűrve eltávolítjuk az oldhatatlan anyagokat, majd a szűrletet bepároljuk. A maradékot szilikagélen végzett kromatográfiával tisztítva 5,6 g 4-klór-2fluor-5-izopropoxi-anilint kapunk.

N24,5 = 1,5360.

D

NMR-spektrum (CDC1₃), delta (ppm):

1,3 (6H, d, J = 6 Hz), 3,7 (2H, m, J = 1,5 Hz),

4,35 (IH, q, (J = 6 Hz), 6,45 (IH, d, J = 7 Hz), 7,1 (IH, d, J = 10 Hz).

IR-spektrum: 3450,,3550 cm^-'.

6. példa (II) Általános képletű anilinszármazékok előállítása (X kláratom, R propinilcsoport)

3,5 g elektrolitikus vaspor 5%-os, vizes ecetsavoldatban készített szuszpenzióját 90 °C hőmérsékletre melegítjük, és ugyanezen a hőmérsékleten 5,7 g

4-klór-2-fluor-5-(2-propinil-oxi)-nítro-benzol 40 ml ecetsawal készített oldatát csepegtetjük hozzá. A kapott elegyet 1 órán át 95-105 °C hőmérsékleten keverjük, majd hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre. Ezután 200 ml vizet adunk hozzá. Az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, a szürletet semlegesítjük, majd etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot petroléterrel, majd széntetrakloriddal mosva 3,6 g 4-klór-2-fluor-5-(2propinil-oxi)-anilint kapunk. Op.: 61,0-61,5 ’C.

NMR-spektrum ((CDC1₃), delta (ppm):

2,5 (IH, t, J = 2 Hz), 3,4-4,2 (2H, m, J = 16

Hz), 4,15 (2H, d, J = 2 Hz), 6,5 (IH, d, J = 8 Hz), 6,95 (IH, d, J = 10 Hz).

IR-spektrum: 3460, 3360, 3280, 2100 cm'.

Az alábbi, II. táblázat a fenti eljárásokkal előállítható, további (II) általános képletű anilin-száfmazékokat ismertet:

II. ^Táblázat

	X	R	Fizikai állandó
	Cl	—c2hs	n24,5 = 1,5503 D
25	Br	-c2h5	n25,0 = 1,5680 D
	Cl	n-C3H7	n24,5 - 1,5386 D
30	Br Br	n-C3H7 izn-C3H7	n26,0 = 1,5618 D n25,0 = 1,5547 D
	e i	ch2=	nl9,0 = 1,5598
	ν 1	chch2—	D
35	Cl	CHs=CCH2—-	op.: 61,0-61,5 ’C
Cl	CH^CCH —	op.: 67,0-68,0 ’C
	r i	CH3 I	24,5
	V I	1 ízo-C3H6—	n D = 1,5630

7. példa (III) Általános képletű

N-( hidroxi-fenilj-tetrahidroftálimid-származékok előállítása (X klóratom)

6,6 g 2-k!ór-4-fluor-5-amino-fenol és 6 g 3,4,5,6tetrahidro-ftálsavanhidridd 20 ml ecetsavval készített oldatát 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A kapott elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, majd jeges vízbe öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot telített, vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, majd vízzel mossuk ebben a sorrendben, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen végzett kromatográfiával tisztítva 4,0 g N-(4klór-2-fluor-5-hidroxi-fenil)-3,4,5,6-tetrahidroftálimidet kapunk. Op.: 151 ’C.

NMR-spektrum (CDC1₃, DMS0-d₆, delta) ppm:

1,5-2,0 (4H, m), 2,1-2,6 (4H, m), 6,8 (IH, d,

187.451

J = 6 Hz), 7,15 (1Η, d, J = 10 Hz).

IR-spektrum: 3380, 1680 cm

8. példa (III) Általános képietü

N-(hidroxi-fenil)-tetrahidroftálimid-származékok előállítása (X brómatom)

A 7. példában leírtak szerint járunk el, azonban a 2-klór-4-fluor-5-amino-fenol helyett 2-bróm-4fluor-5-amino-fenolt alkalmazunk, és ily módon

N-(4-bróm-2'fluor-5-hidroxi-fenil)-3,4,5,6-tetrahidro-ftálimidet állítunk elő. Op.: 167-168 °C.

NMR-spektrum (CDCI₃, DMSO-d₆), delta (ppm):

1,5-2,0 (4H, m), 2,1-2,7 (4H, m), 6,8 (IH, d, J = 6 Hz), 7,25 (IH, d, J = 10 Hz).

IR-speklrum (nujol): 3380, 1690 cm

9. példa (VI) Általános képietü alkoxi-nitro-benzol-származékok előállítása (X klóratom, R izopropilcsoport)

19,1 g 2-klór-4-fluor-5-nitro-fenol 100 ml acetonitrillel készített oldatához 8 g vízmentes káliumkarbonátot adunk. Az elegyet néhány percig szobahőmérsékleten keverjük, majd 25 g izopropil-jodidot adunk hozzá, és a kapott elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Miután az elegy szobahőmérsékletre hült, vizet adunk hozzá, és a reakcióelegyet éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot 5%-os, vizes nátrium-hidroxid-oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szürletet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot etanolból átkristályosítva 13,5 g 4-klór-2-fluor-5-izopropoxi-nitro-benzolt kapunk. Op.: 61,3-62,4 ’C.

NMR-spektrum (CDCI₃), delta (ppm): l,42 (6H, d, J = 7 Hz), 4,3 -4,8 (1H, m), 7,28 (1H, d, J = 10 Hz), 7,48 (IH, d, J = 6 Hz).

10. példa (VI) Általános képietü a/koxi-nitro-benzol-származékok előállítása (X klóratom, R metilcsoport)

9,6 g 2-klór-4-fluor-5-nitro-fenolt és 3,8 g kálium-karbonátot 50 ml aeetonitrilben keverünk. 14 g metil-jodidot adunk hozzá, és az elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyhez vizet adunk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályositva 8,9 g 4klór-2-fluor-5-metoxi-nitro-benzolt kapunk. Op.: 67,5-69,8 ’C.

NMR-spektrum (CDCI₃), delta (ppm):

3,8 (3H, m), 7,25 (IH, d, J = 10 Hz), 7,48 (IH, d, J = 6 Hz).

Az alábbi, III. táblázat a fenti eljárásokkal előállított (VI) általános képletű alkoxi-alkenil-oxivagy alkinil-oxi-nitro-benzol-származékokat ismertet:

III. Táblázat

X	R	Fizikai állandó
Cl	-ch3	op.: 67,5-69,8 ’C
Br	-ch3	op.: 72,2 ’C
Cl	—ch2ch3	op.: 47-48 ’C
Br	—ch2ch3	op.: 46-46,5 ’C
Cl	—ch2ch2ch3	op.: 46-47 ’C
Br	—ch2ch2ch3	op.: 46,8-47,4 ’C
Er	—CH2(CH3)2	op.: 65,5-66,5 ’C
C’l	—CH(CH3)CH2CH3	op.: 59,6-60,6 ’C
Cl	—CH2CH=CH2	ni 7,0
Cl	—ch2ch=ch2	ni 7,0 = 1,5601 D
Cl	—chch=ch2 I ch3	op.: 41,0-41,5 ’C
Cl	—ch2c=ch	op.: 88-89 ’C
Cl	chc-=ch I ch3	op.: 87-88 ’C
Cl	izo-C3H7	op.: 61,3-62,4 ’C

II. példa ( VII) Általános képietü amino-fenol-származékok előállítása (X klóratom)

9.17 g 2-klór-4-fluor-5-nitro-fenol és 500 mg platina-dioxid 120 ml etanollal készített szuszpenzióját hidrogénnel végzett katalitikus redukciónak vetjük alá, szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson. amíg az elméleti mennyiségű hidrogéngáz abszoi beálódik. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot éterrel extraháljuk és az éteres fázist bepárolva 6,6 g 3-amino-6-klór-4flucr-fenolt kapunk. Op.: 145-146 ’C (bomlás közben).

NMR-spektrum (CDCI₃, DMSO-d₆), deka (ppn):

6,4 (IH, d, J = 8 Hz), 6,85 (IH, d, J = 11 Hz).

IR-spektrum (nujol): 3400, 4430 cm¹.

12. példa (VII) Általános képletű amino-fenol-származékok előállítása (X brómatom)

All. példában leírtak szerint járunk el, azonban a 2-klór-4-fluor-5-nitro-fenol helyett 2-bróm-4fluor-5-nitro-fenolt alkalmazunk, és így 3-amino-6-6187.451 bróm-4-fluor-fenolt kapunk. Op.: 129-130,5 ’C (bomlás közben).

NMR-spektrum (CDC1₃, DMSO-d₆), delta (ppm):

6,57 (IH, d, J = 8 Hz); 7,1 (IH, d, J = 11 Hz). IR-spektrum (nujol): 3400, 3320 cm '¹.

13. példa (V) általános képletű nitro-fenol-származékok előállítása (X klóratom)

83,4 g 2-klór-4-fluor-fenolt adunk 27,7 g nátrium-hidroxid 450 ml vízzel készített oldatához, majd az elegyhez 10 °C alatti hőmérsékleten 69,2 g metil-klór-formiátot csepegtetünk. A kivált kristályokat kiszűrjük és vízzel mosva 134,8 metil-(2klór-4-fluor-fenil)-formiátot kapunk. Op.: 69-71 ’C.

A fentiek szerint előállított 134,8 g metil-(2-klór4-fluor-fenil)-formiátot 50 ml tömény kénsavban szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz 50 ml tömény kénsav és 50 ml tömény salétromsav elegyét adjuk 30 ’C hőmérsékleten, és az elegyet 1 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet jeges vízre öntjük, és a kivált kristályokat elválasztjuk, majd vízzel mossuk. Ily módon 143 g metil-(2-klór4-fluor-5-nitro-fenil)-formiátot kapunk. Op.: 53-55 ’C.

A fentiek szerint előállított termékhez 27 g nátrium-hidroxidot és 300 ml vizet adunk, és a kapott elegyet 4 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A kivált oldhatatlan anyagot celit alkalmazásával kiszűrjük, és a szűrletet tömény sósavval megsavanyítjuk. A kivált kristályokat kiszűrjük és vízzel mosva 76,3 g 2-klór-4-fluor-5-nitro-fenolt kapunk. Op.: 106-107 ’C.

NMR-spektrum (CDC1₃, DMSO-d₆), delta (PPm):

7,25 (IH, d, J = 10 Hz), 7,64 (IH, d, J = 6 Hz).

IR-spektrum (nujol): 3370 cm¹.

14. példa (V) Általános képletű nitro-fenol-származékok előállítása (X brómatom) g 2-bróm-4-fluor-fenolt adunk 7 g nátriumhidroxid 100 ml vízzel készített oldatához, majd az elegyhez metil-klór-formiátot csepegtetünk 10 ’C alatti hőmérsékleten. A kivált kristályokat kiszűrjük, és vízzel mosva 41 g metil-(2-bróm-4-fluorfenil)-formiátot kapunk. Op.: 80,7 ’C.

Az így kapott metil-(2-bróm-4-fluor-fenil)formiátot 13 ml tömény kénsavban szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz 13 ml tömény kénsav és 13 ml tömény salétromsav elegyét adjuk 30 ’C hőmérsékleten. Az elegyet 30 percen át keverjük, majd jégre öntjük. A kivált kristályokat vízzel alaposan mossuk, és ily módon 38,3 g sárga, kristályos metil(2-bróm-4-fluor-5-nitrofenil)-formiátot kapunk.

Op.: 63,5-64,5 ’C.

Az így kapott terméket 6,2 g nátrium-hidroxid és 100 ml víz elegyével 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, és a szürle’et sósavval megsavanyítjuk. A kivált kristályokat szűréssel elválasztjuk, majd vízzel történő mosás után 25 g 2-bróm-4-fluor-5-nitro-fenolt kapunk. Op.: 126-127 ’C.

NMR-spektrum (CDC1₃, DMSO-d₆), delta (ppm):

7,42 (IH, d, J = 10 Hz), 7,65 (IH, d, J = 6 Hz).

IR-spektrum (nujol): 3450 cm'¹.

A Elhasználás során a tetrahidroftálimid-származékokat bármely szokásos készítmény-alakká, például nedvesíthető por, emulgeálható koncentrátum, granulátum, szuszpenzió vagy por-alakra formálhatjuk.

Az ilyen formákká történő formálásra szilárd vagy folyékony hordozóanyag alkalmazható. Szilárd hordozóanyag például valamely ásványi por, példáid kaolin, bentonit, montmorillonit, talkum, diatómaföld, csillám, vermikulit, gipsz, kalciumkarbo iát, apatit, szintetikus vizet tartalmazó szilícium-hidroxid, növényi porok, például szójaliszt, búzaliszt, fűrészpor, dohánypor. keményítő, kristályos cellulóz, nagy molekulasúlyú vegyületek, például petróleum gyanta, poli(vinil-klorid) vagy keton gyanta, alumínium-oxid, viasz.

Foly ékony hordozóanyagok például az alkoholok, például metanol, etanol, etilén-glikol, benzilalkohc 1, az aromás szénhidrogének, például toluol, benzol, xilol, metil-naftalin, a halogénezett szénhidrogének, például kloroform, szén-tetraklorid, monoklór-benzol, az éterek, például dioxán, tetrahidrof .rán. a ketonok, például az aceton, metilctil-kelon, ciklohexanon, az észterek, például etilaceiát, butil-acetát. etilén-glikol-acetát, a savamidok, például dimetil-formamid, nitrilek, például aceton tril, éter-alkoholok, például etilén-glikol, etil-éte^-, víz. Az emulgeáláshoz, diszpergáláshoz úgy a ‘évéi felületén történő elterjesztéshez szükséges felületaktív szer bármely nem-ionos, anionos, kationos vagy amfoter jellegű vegyület lehet. Ilyen felületaktív szerek például a poli(oxi-etilén)-alkiléterek, poli(oxi-etilén)-alkil-aril-éterek, poli(oxietilén)- zsírsav-észterek, szorbitán-zsírsav-észterek, poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsav-észterek, (oxietilén)-(oxi-propilén)-polimerek, poli(oxi-etilén)aikil-ícszfátok, zsírsav-sók, alkil-szulfátok, alkilszulfon ítok, alkil-aril-szulfonátok, alkil-foszfátok, poli(ox -etilén)-alkil-szulfátok vagy kvaterner aramóniunsók. Alkalmazható természetesen más felületaktív szer is.

Alkalmazható ezenkívül segédanyagként - kívánt esetben - például zselatin, kazein, nátriumalginát, keményítő, agar, poli(vinil-alkohol) vagy ligninszulfonsav.

A találmány szerinti herbicid készítmények 0,001- 90 súly%, előnyösen 3-80 súly% (I) általános képletű tetrahidroftáiimidet tartalmaznak.

-7187.451

A találmány szerinti, (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékokat tartalmazó herbicid készítmények más herbicid készítményekkel együtt is alkalmazhatók, és néhány esetben szinergetikus hatás is várható. Alkalmazhatók ezenkívül inszekticidekkel, nematocidokkal, fungicidekkel, növényi növekedést szabályozó készítményekkel vagy műtrágyákkal együtt is, az adott szükségletektől függően.

A találmány szerinti készítmények dózisa az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származéktól, a tenyésznövényektöl, az alkalmazás módszerétől függően változhat. Általában azonban a találmány szerinti készítmények szokásos dózisa 0,1-50, előnyösen 0,5-30 g hatóanyag/ár.

Az alábbi készítmény-példák a találmány szerinti herbicid készítmények egyes kiviteli alakjait szemléltetik. A példákban a „rész” kifejezés súlyrészt, a pedig súly%-ot jelent.

1. Készítmény-előállítási példa rész 1., 2. vagy 3. számú vegyületet, 3 rész alkil-szulfátot, 2 rész ligninszulfonátot és 15 rész víztartalmú szilícium-hidroxidot alaposan összekeverjük, és ily módon nedvesíthető port állítunk elő.

2. Készítmény-előállítási példa rész 1., 2. vagy 5. számú vegyületet, 3 rész alkil-aril-szulfátot, 7 rész poli(oxi-etilén)-alkil-arilétert, 60 rész ciklohexanont és 20 rész xilolt alaposan Összekeverünk, és ily módon emulgeálható koncentrátumot állítunk elő.

3. Készítmény-előállítási példa rész 1. vagy 2. számú vegyületet, 1 rész víztartalmú szilícium-hidroxidot, 35 rész bentonitot és 59 rész kaolint alaposan elkeverünk, az elegyet ezután vízzel eldörzsöljük, granuláljuk, és szárítás után granulátumot kapunk.

4. Készítmény-előállítási példa rész. 1., 2. vagy 3. számú vegyületet, 0,3 rész izopropil-foszfátot, 66,7 rész kaolint és 30 rész talkumot alaposan elkeverünk és porítunk, ily módon port kapunk.

5. Készítmény-előállítási példa rész 14. számú vegyületet 60 rész, 3%-os poli(oxi-etilén)-szorbitán-monolaurát-oldattal keverünk, majd az elegyet addig porítjuk, míg a hatóanyag részecskerésze 3 μ alatti lesz. 20 rész 3%-os, vizes nátrium-alginát-oldatot adunk hozzá diszpergálószerként, és így szuszpenziót állítunk elő.

Az (I) általános képletű tetrahidroftálimid-származékokat tartalmazó herbicid készítmények hatásvizsgálatának eredményeit az alábbi példákban adjuk meg. A készítményeknek a tenyésznövényekre mutatott fitotoxikus hatását, illetve a gyomnövényekre mutatott herbicid hatását a következőképpen értékeltük: a növény föld feletti részét levágtuk és megmértük (friss súly), a kezelt növény friss súlyát a kezeletlen növény friss súlyának %-ában adtuk meg, mely utóbbi friss súlyát 100-nak vettük; a haszonnövény károsodásának és a herbicid aktivitásnak a mértékét az alábbi standard táblázat szerint adtuk meg. Amennyiben az egyes készítmények fitotoxicitása 0 és 1 volt, illetve a herbicid hatás 5 és 4 volt, az alkalmas volt a haszonnövények védésére és a gyomok irtására. A rizsföldön végzei t kísérletek eredményeit a vizsgált növények száraz súlyából számítottuk.

Az értékelés táblázata:

Érték szám Friss súly (a kezeletlen növény %-ában) °/ /0 haszonnövény gyomnövény 5 0-39 0

40-59 1-10

60-79 11-20

80-89 21-40

90-99 41-60

100 61-100

A kísérletek során az alábbi kontroll-vegyületeket használtuk:

A: N-(2-fluor-4-klór-fenil)-3,4,5,6-tetrahidroftálimid, (4 032 326 sz. USA-beli szabadalmi leírás);

B: N-(2,4-diklór-5-izopropoxi-fenil)-3,4,5,6tetrahidro-ftálimid (2 046 754 A sz. közzétett nagybritanniai szabadalmi leírás);

C: 1 -(etil-amino)-4-klór-6-(2-propil-amino)1,3,5-triazin (atrazin);

D: 4-(2,4,6-triklór-fenoxi)-nitro-benzol (klómitrofen).

1. Hat ás tani példa x 25 x 10 cm-es műanyag edényeket termőtalajjal töltöttünk meg, és kukorica, sárda, napraforgó, cassia optusyfolia, vadrepce és tyúkhúr magokat ültettünk beléjük, egymástól elválasztva, majd 2 héten át melegházban tartottuk az edényeket. 2-2 edényt egy 50 x 100 x 40 cm-es keretbe helyeztünk, és meghatározott mennyiségű vizsgálati vegyületet tartalmazó készítményt permeteztünk a növények levelére, kézi permetezővel. A permetezés után a

-8187.451 koncentrátumként formálva alkalmaztuk, és 25 ml vízben diszpergálva vittük fel. Az adagolás idején vizsgált növényeket további 3 héten át neveltük melegházban, majd megvizsgáltuk a herbicid hatást és a fitotoxicitást is. Az eredményeket a IV. táblázat

mutatja. A fenti levél-kezeléses módszerben a vizsgált vegyületeket a 2. példában leírt emulgeálható IV.	5 és 2-20 cm magasak. Táblázat
Hatóanyag	Dózis	Fitotoxicitás			Herbicid hatás
száma	(hatóanyag, g/ár)	kukorica	sárda	napraforgó	Cassia	hajnalka	vado- ’e	tyúkhúr
					Optusifolia
1	2,5	1	5	5	5	5	5	5
	1,25	1	5	5	5	5	5	4
	0,63	0	5	5	4	5	4	3
2.	2,5	1	5	5	5	5	5	5
	1,25	1	5	5	5	5	5	4
	0,63	0	5	4	3	5	4	3
10.	1,25	1	5	5	5	5	5	5
	0,63	0	5	5	4	5	5	4
	0,32	0	5	5	4	5	3	3
Hatóanyag	Dózis	Fitotoxicitás			Herbicid hatás
száma	(hatóanyag, g/ár)	kukorica	sárda	napraforgó	Cassia	hajnalka	vadrepce	tyúkhúr
					Optusifolia
	1,25	1	5	5	5	5	5	5
22.	0,63	1	5	*5	4	5	5	4
	0,32	0	5	4	3	5	5	3
	10	3	5	5	4	5	5	2
	5	3	5	5	4	5	4	1
(A)	2,5	2	5	4	3	4	3	1
	1,25	1	3	2	1	3	2	0
	10	3	5	5	4	5	5	3
	5	2	5	5	3	4	4	2
(θ)	2,5	2	4	4		4	3	1
	1,25	0	2	3	0	2	1	0
	10	0	5	5	2	5	5	5
(C)	5	0	3	5	0	4	s
				A kezelés után a	kísérleti növényeket további há-
	Halasiam petaa		40 rom	heten át melegházban növesztettük, majd meg-

cm átmérőjű és 10 cm magas műanyag cserepeket termőtalajjal töltöttünk fel, majd kukorica, kakaslábfű, vadzab, vadrepce és sárda magokat vetettünk beléjük, és két héten át melegházban tartottuk. A kísérleti növények levelét kis kéziperme- 45 tezőből meghatározott mennyiségű vizsgálati vegyületet tartalmazó permettel permeteztük be.

V. Táblázat vizsgáltuk a herbicid hatást. A hatástani vizsgálatok eredményeit az V. táblázat szemlélteti. A fenti levélkezelési vizsgálatban a vizsgált vegyületeket a 2. készítmény-előállítási példában leírtak szerint emulgeálható koncentrátummá alakítottuk, és 5 1/ár permetlé mennyiségnek megfelelő dózisban vittük fe·, vízben diszpergálva.

Hatóanyag száma

Dózis (hatóanyag, Fitotoxicitás g/ár) kukorica

Herbicid hatás kakaslábfű vaczab

5,

6.

1,25

1,25

1,25

1,25

5

1 vadrepce sárda

-9187.451

7.	5	0	4	4 5		5
1,25	0	2	1 3		5
				Herbicid hatás
Hatóanyag	Dózis (hatóanyag, Fitotoxicitás
száma	β/ár)	kukorica	kakaslábfü	v.dzab vadrepce	sárda
8.	5	1	5	5 5		5
1,25	1	4	4 5		5
9.	5	1	5	5 5		5
1,25	0	5	4 5		5
10.	5	1	5	5 5		5
1,25	1	5	5 5		5
11.	5	0	4	3 5		5
1,25	0	3	1 4		5
12.	5	1	5	5 5		5
1,25	1	5	5 5		5
18.	5	1	5	5 5		5
1,25	1	2	1 4		5
Hatóanyag	Dózis (hatóanyag	Fitotoxicitás		Herbicid hatás
száma	g/ár)	kukorica	kakaslábfü	vadzab vadrepce	sárda
19.	5	1	5	5 5		5
1,25	0	2	2 5		5
20.	5	1	5	5 5		5
1,25	0	3	3 5		5
21.	5	1	5	5 5		5
1,25	0	2	2 5		5
22.	5	1	5	5 5		5
1,25	0	3	4 5		5
23.	5	1	5	5 5		5
1,25	1	4	5 5		5
(A)	5	2	3	1 5		5
1,25	1	1	0 3		5
(B)	5	1	2	1 3		5
1,25	0	0	0 2		5
	3. Hatástani példa	40	Ható- Dózis Fito-	Herbicid hatás

Kukorica magot és széleslevelű gyomok, így erdei szerbtövis, kövér porcsin és hajnalka magokat vetettünk el szabad földön, előre elkészített bakhátakba, melyek mindegyike 1 m széles volt felül. ^5 Amikor a kukorica 6 leveles állapotúvá fejlődött, és a széleslevelű gyomok 2-5 leveles állapotban voltak, meghatározott mennyiségű vizsgálati vegyületet permeteztünk a vizsgált növények levelére.

A vegyületeket a 2. példában leírtak szerint emuige- 50 álható koncentrátummá formáltuk, és vízzel diszpergáltuk oly módon, hogy a dózis 5 1/ár hatóanyagnak felelt meg. Minden kezelésnél három párhuzamos kísérletet végeztünk. A permetezést kézipermetező készülékkel végeztük. Három hetes 55 tenyészidő után megállapítottuk a herbicid hatást és fitotoxicitást. Az eredményeket a VI. táblázat szemlélteti.

anyag (hatóanyag, száma g/ár)	tOXIcitás kukorica	erdélyi szerb tövis	kövér porcsin	hajnalka
0,63	1	5	5	5
1. 0,32	1	5	5	4
0,16	0	5	5	3
0,63	2	5	5	5
10. 0,32	1	5	5	4
0,16	1	5	5	4
0,63	0	5	5	4
13. 0,32	0	4	5	3
0,16	0	4	5	2
(A) ’’25 0,63	1 0	4 1	3 2	2 2
(Rí	1	4	4	4
(B) 0,63	1	2	3	3

VI. Táblázat

4. Hatástani példa

-10187.451 x 25 χ 15 cm méretű műanyag edényeket termőtalajjal töltöttünk fel, és hajnalka, sárda és cassia obtusyfolia, valamint kukoricamagokat vetettünk el. Az első készítmény-előállítási példában 5 leírtak szerint a vizsgált vegyületeket nedvesíthető porrá formáltuk, vízben diszpergáltuk, és 5 1/ár dózisnak megfelelő mennyiségben a talaj teljes felületére permeteztük. A permetezés után az edényeket melegházba helyeztük és 20 napon át tenyésztettük, -j q majd meghatároztuk a herbicid hatást és a fitotoxicitást. Áz eredményeket a VII. táblázat mutatja.

VII. Táblázat

.5	0	4	4	5
11. 10	0	4	4	5
5	0	4	4	5
12. !0	0	5	4	5
5	0	4	4	5
(A) 10	3	0	l	4
5	2	0	0	3
(B) 0	0	0	1	3
5	0	0	0	1

5. Hatástani példa

Ható- Dózis anyag (hatóanyag, száma g/ár)

Fitotoxi- Herbicid hatás citas hajnalba cassía sárda kukorica obtusfolia

4. 10 5

5. 10 5

6. 10 5

7. 10 5

8. 10 5

9. 10

4 0 4 0 5 0 4 0 5 0 4 0 5 0 4 0 5 0 4 1 5

5

5

5

5

5

5

5

5

5

5

5

10 cm átmérőjű és 10 cm magas műanyag edényeken termőtalajjal töltöttünk fel, és kukorica, gyapot és szójabab, valamint hajnalka, sárda, fenyércirok és zöldmuhar magokat vetettünk beléjük, egymástól elkülönítve. A talaj felületére kézi20 permetezőből a vizsgált vegyületek megfelelő mennyiségét pérmeteztük. A permetezés után a növényeket 20 napon át melegházban tenyésztettük, majd meghatároztuk a herbicid hatást és fitotoxieitást. Az eredményeket a VIII. táblázat mutatja.

Ebben a kikelés előtti kezelési vizsgálatban a vizsgálati vegyületeket a 2. készítmény-előállítási példában leírtak szerint emulgeálható koncentrátummá formáltuk, majd vízzel történő diszpergálás után 5 1/ár dózisnak megfelelő mennyiségben, szét30 terülést segítő szerrel együtt permeteztük a talajra.

VIII. Táblázat

Hatóanyag száma

Dózis Fitotoxicitás Herbicid hatás (hatóanyag, g/ar) kukorica gyapot szojaBáir 'TajBaíká sar3a íenyercírök zöldmuhar

-2	10	2	2
J.	2,5	1	0
A	10	1	0
	2,5	0	0
c	10	1	-
3.	2,5	0	-
10.	10 2,5	1 1	2 0
18.	10 2,5	1 0	0
19.	10 2,5 ’	0 0	1 ’ 0
20.	10 2,5	0 0	0 0
21.	10 2,5 .	0 0	1 0
22.	10 2,5	1 0	2 1
23.	10 2,5	0 0	-
Ható-	Dózis		Fitotoxicitás
anyag száma	(hatóanyag, g/ár)	kukorica	gyapot

0	5	5	5	5
0	4	5	5	4
0	4	5	5	5
0	4	5	4	4
-	4	5	5	5
-	4	5	4	4
-	5	5	5	5
-	4	5	4	4
0	5	5	5	5
0	-	5	5	5
1	5	5	5	5
0	-	4	4	4
1	4	5	4	4
0	-	4	4	4
1	5	5	4	4
0	-	4	4	—
2	5	5	5	—
0	4	5	5	4
-	4	5	4	4
		4 Herbicid hatás	4	4

hajnalka sárda fenyércirok zöldmuhar

-11187.451

(A)	10 2,5	2 0	-	-	2 1	5 4	3 1	4 1
(B)	20 5	l 0	-	—	1 ’ 0	3 1	2 1	0 0

6. Hatástani példa x 25 x 15 cm méretű műanyag edényeket termőtalajjal töltöttünk meg, és hajnalka, sárda, mér- 10 ges maszlag, vadkender, tövises rostmályva, cassia obtusifolia, zöldmuhar, ujjas muhar és fenyércirok magokat, valamint kukorica és szójabab magokat ültettünk beléjük. A vizsgált vegyületet az 1. készítmény-előállítási példában leírtak szerint nedvesíthető porrá formáltuk, majd vízben diszpérgáltuk, és ké/ipermetezö készülékkel 5 1/ár dózisnak megfelelő mennyiségben a talaj felületére vittük fel. A permetezés után a növényeket 20 napon át melegházban tenyésztettük, majd meghatároztuk a fitotcxicitást és herbicid hatást. Az eredményeket a IX. táblázat mutatja.

IX. Táblázat

Hatóanyag száma

3.

18.

(A) (B)

Dózis	Fitotoxi-					Herbicid hatás
(hatóanyag	citás	hajnalka	sárda	mérges	vadken	i- tövises	Cassia	zöld	ujjas	fenyér-
				maszlag	dér	rost .	obtusi-	muhar	muhar	cirok
						mályva	fólia
9	0	5	5	5	5	5	5	5	5	5
3	0	4	5	5	5	5	4	5	5	5
9	0	5	5	5	5	5	5	5	5	5
3	0	4	5	5	4	5	4	5	5	5
20	2	1	5	5	5	5	2	5	5	5
10	1	0	5	4	3	5	1	5	5	4
20	0	0	5	4	2	4	2	4	4	3
10	0	0	4	4	l	3	0	3	3	2

Hatástani példa

Kukorica, erdélyi szerbtövis, hajnalka, sárda, mérges maszlag, baracklevelü keserüfü, szőrös disznóparéj és zöldmuhar magokat ültettünk el szabad földön, 1 m felső szélességű bakhátakba. Ezután azok felületét 3 m²-es táblákra osztottuk, és a felületüket a vizsgált vegyületek diszperziójával permeteztük be. A vizsgált vegyületeket a 2. készítX.

mény-előállítási példában leírtak szerint emulgeálható koncentrátummá formáltuk, majd vízben diszpérgáltuk, és három párhuzamos kísérletet alkalmazva, a talaj felületére vittük fel azokat kézi35 permetező készülékkel, 5 1/ár permetmennyiségnek megfelelően. 5 hetes tenyészidő elteltével meghatároztuk a herbicid hatást és fitotoxicitást. Az eredményeket a X. táblázat mutatja.

Táblázat

1.

(C)

Hatóanyag száma

Dózis (hatóanyag, g/ár)	Fitotoxicitás ' kukorica	Herbicid hatás
erdélyi szerb- tövis	hajnal- ka	sárd ι	mérges maszlag	vad- kender	barack levelű keserűfű	szőrös disznó paréj	zöldmu- har
8	0	5	5	5	5	5	5	5	5
4	0	4	5	5	5	5	5	5	4
2,0	0	0	3	2	5	4	5	5	0
10	0	0	2	1	3	2	4	3	0

Hatástani példa

Wagner-edényeket (1/5000 ár) töltöttünk meg rizsföldből származó talajjal, mely széleslevelű gyomok, például Monochoria viaginalis, mezei tikszem, Rotala indica magokat tartalmazott, valamint kakaslábfű, Scirpus juncoides magokat, majd a talajra vizet töltöttünk 4 cm magasságban. 3,5 leveles állapotú rizspalántákat és nyílfű gumókat ültettünk a talajba, és az edényt 2 napon át melegházban tartottuk. Ezután az edényekbe perfúzióval a 2. készítmény-előállítási példában leírtak szerint formált emulgeálható koncentrátumot adagoltunk.

⁵⁵ A növényeket további 3 héten át melegházban tartottuk, majd meghatároztuk a herbicid hatást és fitotcxicitást. A kísérletek eredményeit a XI. táblázat szemlélteti. A kezelési körülmények között az emulgeálható koncentrátumot vízben diszpergálθθ tűk, a perfúziónál 20 1/ár dózist alkalmaztunk.

-12187.451

XI. Táblázat

Hatóanyag száma	Dózis (hatóanyag, g/ár)	Fítotoxicitás rizs		Herbicid hatás
			kakaslábfü	széleslevelü	Scirpus	nyílfü
					gyom	juncoides
1.	2,5	1		5	5	5	.5
1,25	0		5	5	4	4
2.	2,5	1		5	5	5	5
1,25	0		4	5	4	4
3.	2,5	1		5	5	4	5
1,25	1		4	5	-	4
10.	2,5	l		5	5	5	5
1,25	1		5	5	4	4
22.	2,5	1		5	5	5	5
1,25	1		5	5	4	-
					Herbicid hatás
			Hatoanvap szama _ _
Dózis (hatóanyag, g/ár)	Fitotoxicitás rizs			kakaslábfü	széleslevelü gyom	Scirpus juncoides	nyilfű
(A)	2,5	1		2	5	3	0
1,25	0		1	5	2	0
(B)	2,5	0		3	5	2	0
1,25	0		1	5	1	0

9. Hatástani példa

Wagner-edényeket (1/5000 ár) rizsföldről származó talajjal töltöttünk meg, és vizet hozzáöntve elárasztási körülményeket hoztunk létre. Háromleveles állapotú rizspalántákat és sudár cselkáka és nyílfű gumókat, továbbá kakaslábfü, Monochoria viaginalis és széleslevelű gyomnövény magvakat ültettünk a talajba, és 5 napig folytattuk a tenyésztést. Miután a magok kicsíráztak, a 2. készítményelőállítási példa szerint készített vizsgálati vegyületekből formált emulgeáíható koncentrátumot csepegtettünk az edényekbe. A kísérleti növényeket XII.

további 3 héten át tenyésztettük, majd meghatároztuk a herbicid hatást és fitotoxicitást. Az eredményeket a XII. táblázat mutatja. A herbicid hatást 0 és 5 közötti értékekkel jeleztük. A hasronnövé30 nyekre mutatott fitotoxicitást ugyanolyan értéktáblázat alapián fejeztük ki, mint a herbicid hatást.

Értékszám

Táblázat

Növekedésgátlás (%) 0-9 10-29

30-49

50-69

70-89

90-100

Hatóanyag száma

Dózis (hatóanyag, g/ár)

Fítotoxicitás rizs kakaslábfü

Herbicid hatás

Monochoria «^levelű gyom sudár cselkáka nyílfű

	5
13.	2,5 1,25 5
14.	2,5 1,25 5
15.	2,5 1,25 5
16.	2,5 1,25

5 .4

4 3

4 4 4 3

3 3

5

4 3

4 3

Hatóanyag száma

Dózis (hatóanyag.

g/ár)

Fítotoxicitás rizs kakaslábfü

Monochoria

Herbicid hatás széleslevelű gyom sudár cselkáka nyilfű

Claims (13)

1. Eljárás (I) általános képletű tetrahidroftáli- 1 mid-származékok előállítására, a képletben

R 1-8 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenílcsoport vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, és

X klór- vagy brómatom, azzal jellemezve, hogy 2

a) valamely (II) általános képletű vegyületet, ahol X és R a fent megadott, 3,4,5,6-tetrahidroftálsavanhidriddel reagáltatunk; vagy

b) valamely (III) általános képletű vegyületet, ahol j

X a fent megadott, valamely RY általános képletű halogeniddel reagáltatunk, ahol

Y klór-, bróm- vagy jódatom, és

R a fent megadott, bázis jelenlétében. <

(Elsőbbsége: 1982. március 29.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X klóratom, és

R 1-4 szénatomos alkilcsoport, azonban izopro- , pilcsoporttól eltérő, 3-4 szénatomos alkenílcsoport vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, azzaljellemezve, hogy olyan (II) és (III), valamint RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol X és R a fent megadott, és

Y az 1. igénypontban megadott jelentésű.

(Elsőbbsége: 1981. szeptember 1.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X klóratom, és

R 5-8 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, ‘ hogy olyan (II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1981. október 28.) ₍

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol X klóratom, és

R izopropilcsoport, azzal jellemezve, hogy olyan (II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol I

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1981. március 30.)

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol ¹

X brómatom, és

1-4 szénatomos alkilcsoport, azonban izopropilcsoporttól eltérő, 3-4 szénatomos alkenílcsoport, vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, azzal jellemezbe, hogy olyan (II), (III) és RY általános képletű /együletekből indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X brómatom, és

R izopropilcsoport, azzal jellemezve, hogy olyan fii), (III) és RY általános képletű vegyületekből ’ indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1981. december 28.)

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X klóratom, és

R metílcsoport, azzal jellemezve, hogy olyan (II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1981. szeptember 1.)

8. Az l. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X brómatom, és

R metílcsoport, azzal jellemezve, hogy olyan (II), (III), és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol ¹ X klóratom, és

R 2-propenil-csoport, azzal jellemezve, hogy olyan (II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és ¹ Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1981. szeptember 1.)

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X brómatom, és ¹ R 2-propenil-csoport, azzal jellemezve, hogy

-14187,451

14. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol a képletben X klóratom, és R 1-4 szénatomos alkilcsoport, 5 azonban izopropilcsoporttól eltérő, 3-4 szénatomos alkenilcsoport vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport.

(Elsőbbsége; 1981. szeptember 1.)

15. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X klóratom és R 5-8 szénatomos alkilcsoport.

(Elsőbbsége: 1981. október 28.)

16. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal 1 jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaz, ahol X klóratom és R izopropilcsoport.

(Elsőbbsége: 1981. március 30.)

17. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X brómatom és R 1-4 szénatomos alkilcsoport, azonban izopropilcsoporttól eltérő, 3-4 szénatomos alkenilcsoport vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

18. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy olyan (1) általános képletű hatóanyagot tartalmaz, ahol a képletben X brómatom és R izopropilcsoport.

(Elsőbbsége: 1981. december 28.)

19. A 13. igénypont szerinti készítmény azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X klóratom, és R metilcsoport.

(Elsőbbsége: 1981. szeptember 1.)

20. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X brómatom és R metilcsoport.

(Elsőbbsége; 1982. február 2.)

21. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X brómatom és R 2-propenilcsoport.

(Elsőbsége: 1981. szeptember 1.)

22. A 13. igénypont szerinti készítmény azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (1) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X klóratom és olyan (II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol

X cs R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X 1 lóratom, és

R 2-propinil-csoport, azzal jellemezve, hogy olyan (II), (III), és RY általános képletű vegyületekbő* indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Y az 1. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége; 1981. szeptember 1.)

12. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

X brómatom, és

R 2-propinil-csoport, azzal jellemezve, hogy olyan II), (III) és RY általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol

X és R a fenti, és

Ya-l. igénypontban megadott.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

13. Terbicid készítmény, azzal jellemezve, hogy 0,001-90 tömeg⁰/ mennyiségben (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaz, a képletben

X klór- vagy brómatom, és

R 1- 8 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenilcsoport, vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport, szilárd töltő- és hígítóanyagok, célszerűen bentonit, kaolin cs talkum, folyékony hígító- és oldószf rek, célszerűen ciklohexanon és xilol, és felü’oriiK í’ szerek, célszerűen lignin-szulfonát és poli(oxi-e üt d-szorbitán-monolaurát közül legalább eggyel ‘gyütt.

(Elsőbbsége: 1982. március 29.)

R 2-pn pinil-csoport.

(Elsőbbsége: 1982. február 2.)

23. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X k óratom és R 2-prcpinil-csoport.

(Elsőbbsége: 1981. szeptember 1.)

24. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, ahol X brómatom és R 2-prooinilcsoport.