HU184587B - Apparatus for implantation and depot for implantates - Google Patents

Description

A találmány implantáló készülék pasztillák és hasonlók, pl. növekedésserkentő implantátumok állatokba történő szubkután vagy intramuszkuláris implantálásához, amelynek behúzható tűje és sorozatszerű implantálásra alkalmas működtetőszerkezete van. A találmány tárgya továbbá a készülékbe helyezhető implantátum-tár is, amelyben több pasztillatartó hely van kialakítva és amelynek az implantátum-tárból a pasztillák kilökésének megkönnyítésére szolgáló eszköze van.

A találmány szerinti implantáló készüléknek egy első és egy hátsó helyzet között mozgatható tűbefogója, ehhez mozgatóeszköze, több pasztillatartó fészket tartalmazó implantátum-tárat befogadó eszköze, a tárból a tűbefogóba pasztillákat juttató implantáló rúdja, ehhez további mozgatóeszköze, egyrészt a tűbefogóval, másrészt az implantátum-tárral összekapcsolt tűbehúzó rúdja és a pasztillatartó fészkeket egymás után a tűbefogóval egyvonalba hozó forgató eszköze van. A találmány szerinti implantátum-tárnak célszerűen több implantátumtartó fészke van, amely a tár külső felületén megszakított, a tárban az implantátum kilökését lehetővé tévő nyitott csatornát alkotó oldalfalakkal van kialakítva.

habra

6. ábra

184 587

A találmány tárgya implantáló készülék pasztillák vagy hasonlók, pl. növekedésserkentő implantátumok állatokba történő szubkután vagy intramuszkuláris implantálásához. A jelen találmány elsősorban olyan készülékekre vonatkozik, amelyeknek behúzható tűje és az implantátum-dózisok egymás utáni bevitelére szolgáló, több pasztillatároló hellyel rendelkező implantátum-tár sorozatszerű működtetésére szolgáló szerkezete van. A találmány továbbá implantátum-tárra is vonatkozik, amelyben több pasztillatároló hely van kialakítva, és amelynek az implantátum-tárból a pasztillák kilökésének megkönnyítésére szolgáló eszköze van, amely csökkenti vagy kiküszöböli az implantátum-pasztillák összetörését vagy szétmorzsolódását.

Korábban már számos implantáló szerkezet vált ismertté. Ilyen szerkezeteket ismertetnek például az alábbi szabadalmak: 2,632,444 ; 2,883,984; 3,058,465; 3,088,207; 3,402,712; 3,520,299; 3,538,916;3,669,104; 4,077,406; 4,105,030; 4,154,239; 3,774,607 ;4,223,674 sz. USA-beli szabadalmak, 455,838 sz. kanadai szabadalom és 223,184; 228,022; 253,175 és 288,070. sz. ausztráliai szabadalmak. További, implantátum-tartályokra vagy egyéb tárakra vonatkozó szabadalmak többek között a 202,613; 1,559,825; 2,493,922;2,587,687; 2,601,852; 3,477,419; 3,913,553 és 3,729,853 sz.USAbeli szabadalmak.

Az implantátumok számos kiszerelési formája viszonylag törékeny és hajlamos törésre vagy elmorzsolódásra, amikor az implantátum-tárból a tűbe és azon keresztül az állati szövetbe juttatják. Az utóbbi időben olyan szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyeknek behúzható tűje van, ezáltal kiküszöbölik a pasztillának az implantáló készülékből a szövetbe juttatásánál alkalmazott nyomás szükségességét. A 4,154,239 sz. USA-beli szabadalmi leírás például olyan készüléket ismertet, amelynél az implantátum-pasztillák befogadására szolgáló tár furatai két végükön nyitottak és egyik végük egy fóliacsíkkal vagy hasonlóval van lezárva, amelyben a furatoknál kisebb átmérőjű nyílások vannak. A fólián kis radiális bevágások vannak. Ez a fóliacsík visszatartja az implantátumpasztillát a tár furatában, kilökéskor pedig az alkalmazott lyukak és bevágások eredményeként kiszakadva kiengedi a pasztillát. E megoldás hátránya, hogy mivel a megtöltött tár furatai egyik végükön nyitottak, a tárnak a készülékbe helyezésekor a pasztillák kieshetnek. Továbbá a fólia átszakításához szüksőges erő hatására a pasztillák összetörhetnek vagy szétmorzsolódhatnak. A felsoroltak közül pl. a 4,223,674 (Fluent és tsai) és 4,105,030 (Kereső) sz. USA-beli szabadalmak olyan készülékeket írnak le, amelyeknél a behúzható tűt a pasztilláról hátrafelé lehúzzák, így az implantátum-pasztilla az állati szövetben marad. Továbbra is megmarad azonban az a probléma, hogy az implantátum-pasztillákat magából az implantátum-tárból valahogyan a tűbe kell juttatni, és az implantálási eljárásnak ebben a fázisában hajlamosak a pasztillák összetörni vagy szétmorzsolódni. Ugyancsak nem kívánatos, hogy az implantátum-pasztillák szabadon mozogjanak az implantátum-tár pasztillatároló helyein, mivel a pasztillák kieshetnek az implantátum-tár kezelése közben, például amikor az implantátum-tárat betöltik az implantáló készülékbe. Ezekben a készülékekben többadagos tárakat alkalmaznak, aholis a soronkővetkező implantátumnak az állatba juttatásához az implantátum-tárat mindig kézzel kell egy osztással továbbhajtani. Ez a kézi továbbhajtás számos alkalmazási 2 célra nem megfelelő, így pl. olyan esetekben, amikor a legelőn, vagy karámban nagyszámú állatnak kell egyszerre megkapni az implantátumot. Ezenkívül az implantálás előtt a tár kézi elfordításának elmulasztása ,)iamis implantálást” eredményezne, vagyis az implantálási művelet végbemenne anélkül, hogy az állatba implantátumot juttatnának. Felmerül tehát az igény, hogy a következő állatnál a soronkővetkező implantálás előtt a tár egy osztással való továbbhajtása automatikusan történjék meg.

A találmány egyrészt implantátum-tárra vonatkozik, amelynek általánosságban hengeres teste van, amely kerületén körben több hosszirányú nyitott csatornával van ellátva, amelyek mindegyike a csatornákban elhelyezkedő implantátumokat az implantálás előtt visszatartó és implantálás közben az implantátumok kiszabadításához a csatornák méretét növelő, ezáltal az implantátumok törését vagy szétmorzsolódását lényegében kiküszöbölő eszközzel van kialakítva. A találmány szerinti implantátum-tárra különösen az jellemző, hogy a nyitott csatornáknak az implantátumokkal érintkező belső felülete olyan kialakítású, hogy az implantálás művelete közben a csatorna keresztmetszeti területe megnövekszik és ezáltal a benne elhelyezkedő implantátumok részben szabaddá válnak. Továbbá a jelen célszerű kiviteli alaknál a szabaddá tévő eszköz az implantátum-tár testének kerületén elrendezett két-két nyitott csatorna között egy üreggel rendelkezik, amely lehetővé teszi a nyitott csatornák könnyed járulékos rugalmas mozgását, ezáltal biztosítva, hogy az implantátum-pasztillák az implantátumtárból kíméletesen kiszabaduljanak.

A találmány másrészt pasztilláknak és hasonlóknak állatokba történő implantálására szolgáló készülékre vonatkozik, amelynek egy első helyzet és egy második helyzet között mozgatható tűbefogó eszköze, a tűbefogó eszközzel egyvonalban elhelyezhető több pasztillatartó fészket tartalmazó implantátum-tár befogására alkalmas eszköze, az implantátum-térből a tűbefogó eszközbe pasztilla bejuttatására alkalmas eszköze, az implantátumtár pasztillatartó fészkének a bejuttató eszközzel és a tűbefogó eszközzel egyvonalba állítására alkalmas eszköze, valamint a tűbefogó eszközt az első helyzet és a második helyzet között mozgató eszköze van. Az implantáló készüléknek lehet továbbá az összes pasztillatartó fészek kiürülésekor az implantátum-tárat a befogó eszközből automatikusan kivető eszköze is. A találmány e részére különösen jellemző, hogy az egyvonalba állító eszköznek az implantáló készülékre szerelt implantátum-tárat befogó forgatható tengelye van, amely az implantátum-tár és a forgatható tengely csupán egyetlen irányban történő forgatását megengedő egyutú tengelykapcsolóval van működési kapcsolatban.

Továbbá a találmány tárgya implantáló készülék pasztillák és hasonlók állatokba történő implantálásához, amelynek első és hátsó szakasszal rendelkező háza, a házon annak első szakaszán felszerelt, egy első helyzet és egy második helyzet között mozgatható tűbefogó eszköze, a házon elrendezett, több pasztillatartó fészekkel ellátott implantátum-tár befogására alkalmas eszköze, a házban elrendezett, egy harmadik helyzet és egy negyedik helyzet között mozgatható implantáló rúdja, az implantáló rúdnak a harmadik és negyedik helyzet közötti mozgatására alkalmas első mozgatóeszköze, a házban elrendezett, a tűbefogó eszközzel összekapcsolt, a házon befogott implantátum-tárral kapcsolódásra alkalmasan kiképzett tűbehúzó rúdja, a házon elrendezett, a tűbe-21

184 587 húzó rúdnak az implantátum-tár egy pasztillatartó fészkét az implantáló rúddal egyvonalba hozó forgatására alkalmas eszköze és a tűbefogó eszközt az első és a második helyzet között mozgató második mozgatóeszköze van. A találmány szerinti implantáló készülék el lehet látva a házzal egybefüggő, a kiürült implantátum-tárnak a házon elrendezett befogóeszközből való kilökésére alkalmas eszközzel.

Egy további jellemző szerint a találmány a fentiekben ismertetett olyan implantáló készülékre vonatkozik, amelynek az implantáló készülékből a pasztillák véletlen kiszabadulásának meggátlására alkalmas, egy implantáló rudat rögzített helyzetben, oldható módon megtartó, az implantáló készülékkel egybefüggő biztonsági eszköze van.

Végül egy további találmányi ismérv szerint az ismertetett implantáló készülék az implantáló készülékben befogott implantátum-tárral van kombinálva, amely implantátum-táron vezetőeszköz van előirányozva, amely az implantáló készülék egy részével együttműködve az implantátum-tárat rögzített helyzetben tartja, miközben az implantátumnak egy állatba való implantálása megtörténik. A találmány e kiviteli alakjára különösen jellemző, hogy a vezetőeszköz az implantátum-tár pasztillatartó fészkeinek mindegyik nyitott csatornájában kialakított hosszirányú résből és az implantáló rúdon kialakított megnövelt részből, például fogból áll, amely az implantátum-táron kialakított réssel kapcsolódik és abban csúszómozgást végez.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen.

A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti implantáló készülék pers pektivikus nézete;

a 2. ábra az implantáló készüléket keresztmetszetben mutatja;

a 3. ábra a 2. ábra szerinti 3-3 vonal mentén vett met szét;

a 4. ábra a 2. ábra szerinti 4-4 vonal mentén vett metszet;

az 5. ábra a találmány szerinti implantáló készülékben alkalmazott implantátum-tárat mutat oldalnézetben;

a 6. ábra az 5. ábra szerinti implantátum-tárat homloknézetben mutatja;

a 7. ábra az implantátum-tár egy csatornájának résznézete;

a 8. ábra az implantáló készülékben elhelyezett implantátum-tárat részben nézetben, részben metszetben ábrázolja;

a 9. ábra a 8. ábra szerinti 9-9 vonal mentén vett metszet;

a 10. ábra a rugólap homlokoldali nézete;

a 11A-F. ábrák a találmány szerinti készülék belső szerkezeti részleteit mutatják;

a 12A-D. ábrák a találmány szerinti készülék felhúzószerkezetét ábrázolják.

Az 1. ábrán feltüntetett találmány szerinti 10 implantáló készüléknek 14 első szakaszt, 16 hátsó szakaszt és 18 középső szakaszt tartalmazó 12 háza van. A 12 házhoz 21 nyéllel és 22 kioldóbillentyűvel ellátott 20 fogantyú van csatlakoztatva. A 12 ház 16 hátsó szakaszán 55 felhúzómarkolat van elrendezve. A 20 fogantyú alsó végén 82 biztonsági gomb van felszerelve, amelynek feladatát később ismertetjük. A 12 házban belül 100 implantátum-tár, a 14 első szakasz felőli végén pedig 32 tűbefogó és 33 tű van elrendezve.

Amint az legjobban a 2. ábrán látható,a 10implantáló készüléknek a 12 ház 14 első szakaszán 24 hídja van. A 24 híd 26 felső furattal van ellátva, amely a tű visszahúzására szolgáló 36 behúzórudat fogad be. A 36 behúzórúd a 26 felső furatban 27 szorítókapcsokkal van rögzítve, amelyek a 26 felső furat mindkét végén a 36 behúzórúdhoz vannak kapcsolva. A 36 behúzórúd szabadon foroghat a 26 felső furatban, tengelyirányban azonban sem előre, sem hátra nem csúszhat el. A 24 hídban továbbá 28 alsó furat van kialakítva, amely az implantálási folyamat különböző fázisaiban vagy implantátum-pasztillát, vagy 38 implantáló rudat fogad be. A 28 alsó furat úgy van méretezve, hogy a 38 implantáló rúd előre-hátra csúszhat rajta keresztül, hogy ezáltal az implantálandó állatba pasztillákat lehessen bejuttatni. A 24 hídon legelöl 30 süllyesztett furat van kialakítva, amely a 32 tűbefogót fogadja be, amelyhez viszont a 33 tűt lehet csatlakoztatni. A 30 süllyesztett furat célszerűen menetes és a 32 tűbefogón kialakított megfelelő menettel kapcsolódik. A 28 alsó furatban valamilyen ütköző, pl. 35 rugalmas elemekkel ellátott 34 betét lehet elhelyezve, amelynek feladata, hogy az implantátum-pasztillákat az állatba való implantálást megelőzően a 24 hídon belül megtartsa. Amikor az implantátum-pasztillákat a 38 implantáló rúd a 24 hídból kilöki, a 35 rugalmas elemek kitérnek és lehetővé teszik, hogy a pasztillák a 33 tűbe bejussanak.

A 12 ház 18 középső szakasza 40 belső oldallal - amelyen gyűrűsalakú hornyot alkotó 42 felület van kiképezve — oly módon van kialakítva, hogy egy 100 implantátum-tár egy részét befogadja, amint azt a későbbiekben ismertetni fogjuk. A 18 középső szakasz másik végéhez 44 rugólap van rögzítve. A 44 rugólap egy pár 45 sarlóalakú füllel van ellátva - amint az legjobban a 10. ábrán látható — amelyek a 100 implantátum-tár egy részével érintkező 46 felületet alkotnak. A 44 rugólapnak ezt a kialakítását a későbbiekben még részletesen fogjuk tárgyalni. A 44 rugólapon átmenő 48 furat van központosán kialakítva, amely csúszómozgást megengedő módon fogadja be a 36 behúzórudat. A 44 rugólap alsó részén 50 furat van kialakítva, amely a 38 implantáló rúd befogadására szolgál. Az 50 furat alsó része lényegében négyszögletes keresztmetszettel van kialakítva, ami lehetővé teszi a 38 implantáló rúd alsó felületén kialakított 39 fogasléc áthaladását.

A 12 ház 18 középső szakaszán alul 51 kivezetőszán van elrendezve, amely a 100 implantátum-tárat tartja. A találmánynak ezt ajellemzőjét legjobban a 2., 8. és a 9. ábrák világítják meg. Az 51 kivetőszánnak általánosságban félkör-keresztmetszete van, ezáltal a rajta fekvő hengeres 100 implantátum-tárban illeszkedő kiegészítő felületet alkot. Az 51 kivetőszán felületén 52 bütykök vannak kialakítva, amelyek a 100 implantátum-tár 104 réseibe illeszkedve rögzítő és továbbfordító szerkezetet alkotnak. Az 51 kivetőszán alsó része egy pár 53 függőleges furattal van ellátva, amelyek 54 rugókat fogadnak be, amelyek az 51 kivetőszánt a 12 házban felfelé feszítik. Amikor a 100 implantátum-tár úgy helyezkedik el, hogy sehol sem érintkezik a 42 és 46 felületekkel, és amikor a 100 implantátum-tárat nem tartja vissza a 36 behúzórúd, az 51 kivetőszán a 100 implantátum-tárat felfelé, a 12 ház 18 középső szakaszából kifelé nyomja. A találmány3

-3184 587 nak ezt a jellemzőjét is a későbbiekben foguk részletesen tárgyalni.

A 12 ház 16 hátsó szakaszát 55 felhúzómarkolat fogja körül. Az 55 felhúzómarkolat hátsó vége koncentrikusan elrendezett 56 vezetőcsőhöz van csatlakoztatva. Az 56 vezető cső lényegében hengeres és egy pár 58 és 60 ütkö- 5 zőfallal van ellátva. Amint az legjobban a 4. és a 11A-F. ábrákon látható, az 58 és 60 ütközőfalak között egy pár 71 kioldóemelő van elrendezve. Az 56 vezetőcső felső felületén az 58 és 60 ütközőfalak között függőleges 59 borda van kiképezve. Az 59 bordában 57 nyílás van ki- 10 alakítva, amely a 71 kioldóemelőket zárási helyzetükbe feszítő 73 rugót fogad be. Az 56 vezetőcsőben 62 kapcsolócső van koncentrikusan elhelyezve, amelynek belső felületén, a hátsó vége közelében több 63 támasztószárny van kialakítva, amelyek a 36 behúzórúd 66 végé- 15 vei érintkeznek és kapcsolódnak annak visszahúzott helyzetében. A 36 behúzórúd 66 vége hatszögletű keresztmetszettel van kialakítva, ami lehetővé teszi, hogy a 62 kapcsolócső elülső végén kialakított, a 36 behúzórúd 66 végének külső felületét kiegészítő belső hatszögletű 20 felületbe beszoruljon.

Amint azt legjobban a 3. ábra mutatja, a 62 kapcsolócső külső felületén 64 rostbetét van elrendezve, és az 56 vezetőcső belső felülete 65 hálóval van ellátva, amely 64 és 65 elemek olyan kapcsolatot alkotnak, amely szabad 25 elfordulást enged a 62 kapcsolócső és az 56 vezetőcső között az egyik irányban, azonban biztosítja a 62 kapcsolócső és az 56 vezetőcső együttes forgását ellentétes irányban. Ilyen rostanyagú kapcsolószerkezetek jól ismertek, és más egyirányú kapcsolószerkezetek is alkal- 30 mázhatok. Használható pl. a Machine Design (Mechanical Drives Reference Issue) 1981. június 18-i számának 43. oldalán ismertetett típusú göngyölt rugós kapcsolószerkezet is. Ennél a szerkezetnél a rugó egyik vége az 56 vezetőcsőhöz van rögzítve, maga a rugó pedig a 62 kapcso- 35 lócső köré van göngyölve. Az 56 vezetó'cső egyik irányú forgása megszorítja a rugót és forgásba hozza a 62 kapcsolócsövet, míg a másik irányú forgás következtében a rugó fellazul és ekkor a 62 kapcsolócső nem forog.

A 36 behúzórúd hatszögletes 66 végétől előrefelé a 36 40 behúzórúd külső kerületén 68 agy van kialakítva. A 68 agy úgy van kiképezve, hogy közte és a 44 rugólap között 70 rugó van megtartva. A 70 rugó feladata, hogy a 32 tűbefogót és a hozzá kapcsolt 33 tűt visszahúzza egy első helyzetből, amelyben a tű a 12 ház 14 első szakaszé- 45 tói előrefelé kinyúlik, egy második helyzetbe, amelyben a 32 tű a 12 ház elülső végéig ér és a 24 híd a 100 implantátum-tárig van visszahúzva.

Amikor a 70 rugó összenyomott állapotban van, a 68 agy mozgását meggátolják a 71 kioldóemelők. Amikor a 50 71 kioldóemelőket egy később ismertetendő szerkezet egymástól eltávolítva szétterpeszti, a 68 agy kiszabadul a 71 kioldóemelőkkel való kapcsolatából, a 70 rugó működése folytán a 36 behúzórúd hátrafelé halad a 12 házban és visszahúzza a 32 tűbefogót és a hozzá kapcsolt 33 55 tűt első kinyúló helyzetéből második visszahúzott helyzetébe. Amint legjobban a 4. ábrán látható, a 71 kioldóemelők befelé nyúló 72 nyelvekkel vannak ellátva, amelyek a 68 agyat rögzítik. Mindegyik 71 kioldóemelőn egy pár 75 csap van elrendezve, amelyek az 56 vezetőcsőben 60 kialakított megfelelő résbe illeszkednek. Egy általában patkóalakú 73 rugó van átvezetve az 56 vezetőcsőben felül kialakított 57 nyíláson, és ez a 71 kioldóemelőket összeszorítva tartja mindaddig, amíg a későbbiekben ismertetendő szerkezet szét nem terpeszti őket. 65

A 10 implantáló készülékből származó pasztillának az implantálását végző működtetőszerkezetet általánosságban a 2. ábra mutatja. Egy nagy 74 homlokfogaskerékből és ezzel szervesen összekapcsolt kis 76 homlokfogaskerékből álló fogaskerékcsoport van a 12 házon elrendezett 77 csuklócsap körül elfordíthatóan felszerelve. A kis 76 homlokfogaskerék a 22 kioldóbillentyű belső felületén elrendezett 78 fogasléccel való kapcsolódásra alkalmas alakú és elrendezésű. A nagy 74 homlokfogaskerék fogainak alakja és elrendezése biztosítja a 38 implartáló rúd alsó felületén kialakított 39 fogasléccel való kapcsolódást. Amikor a 22 kioldóbillentyűt hátrafelé, a 12 ház vége felé húzzuk, a 78 fogasléc a kis 76 homlokfogaskereket és a nagy 74 homlokfogaskereket az óramutató járásával ellentétes irányban elfordítja - amint az a

2. ábrán látható - aminek következtében a 38 implantáló rúd előrefelé mozog a 12 házban. E mozgás következtében a 24 hidből a 32 tűbefogón keresztül a hozzá kapcsolt 33 tűbe pasztillák lökődnek ki az ezt követő implantáláshoz. A 20 fogantyúban 80 biztosítólemez van elhelyezve, amelyet 82 biztonsági gomb működtet meggátolva a 22 kioldóbillentyű nem szándékos elmozdítását hátrafelé.

Az alábbiakban az 5-9. ábrákra való hivatkozással ismertetjük a találmány szerinti 100 implantátum-tárat, amelynek általánosságban hengeres teste a kerületén körben elrendezett több 102 pasztillatartó fészekkel van ellátva. A 102 pasztillatartó fészkek alul 103 kamrákkal vannak kialakítva, amelyek lényegében hengeres alakúak, és ezek a kamrák a 100 implantátum-tár külső felületére nyílnak a 100 implantátum-tár hosszában végighúzódó több 104 résen keresztül. A 103 kamrák mindegyik végén egy pár 108 ferde felület van kialakítva, amelyek megkönnyítik az implantátum-pasztillák eltávolítását a

103 kamrákból. Ezenkívül a 100 implantátum-tár mindegyik végén, a 103 kamrák között több kikönnyítés vagy 106 üreg van kialakítva. A 108 ferde felületek arra alkalmasan vannak kialakítva, hogy a pasztillák a 103 kamrákból történő kivetéskor ezekkel érintkezzenek, ezáltal szétterpesztve a 104 réseket és megnövelve a 103 kamrák keresztmetszetét olyan mértékben, ami elegendő a bennük elhelyezkedő implantátum-pasztillák könnyű kiengedéséhez. Mivel a 103 kamrák és a 104 rések a 100 implantátum-tár kerülete mentén nyitott csatornákat alkotnak, az anyag az egymással szomszédos csatornák és

104 rések között kismértékű rugalmas alakváltozásra képes a 38 implantáló rúd által kilökendő pasztillák nyomása hatására. Bár az anyag rugalmas alakváltozása a 104 rések és a 103 kamrák közötti 106 üregek kialakítása nélkül is lehetséges, a 106 üregek megkönnyítik ezt az alakváltozást, különösen, ha az implantátum-tár kissé merev anyagból készült, ami előnyös a pasztilláknak a 102 pasztillatartó fészkekből történő kinyomása szempontjából, és lényegében kiküszöbölik a pasztillák összetörését vagy szétmorzsolódását az implantátum-tárból való kivetésük során. A 102 pasztillatartó fészkek az eddig leírtak szerint egy hengeres tárban vannak megtartva, és heveder is tarthatja a 102 pasztillatartó fészket.

Kívánt esetben a 106 üregek a 100 implantátum-tár teljes hosszában kúzódhatnak, úgyhogy járulékos csatornákat alkothatnak a 103 kamrák és a 1Ó4 rések falainak rugalmas alakváltozása megkönnyítéséhez.

A 100 implantátum-tárban egy nagy központi 110 szerelőhorony van kialakítva, amelyet 105 falak határolnak és amely a 100 implantátum-tár külső felületétől annak középtengelyén túl nyúlik. A 110 szerelőhorony a 36 be-4184 587 húzórúd fölé és köré illeszkedik. A 100 implantátum-tár mindkét végén 112 nyelv van kialakítva. Az egyik 112 nyelv a 44 rugólapban kialakított 45 sarlóalakú fülek mögé van beszorítva, úgyhogy a 100 implantátum-tárat a 45 sarlóalakú fülek 45 felületei tartják. A 100 implantátum-tár másik végén lévő másik 112 nyelv a 12 ház 18 középső szakaszának belső felületében kialakított 42 felület révén van megtartva. Ahhoz, hogy a 100 implantátum-tárat beszereljük a 10 implantáló készülékbe, csak a 110 szerelőhornyot kell a 12 házhoz képest függőleges helyzetbe állítani, majd a 100 implantátum-tárat a 110 szerelőhoronnyal lefelé rányomni a 36 behúzórúdra. Eközben a 112 nyelvek egyike a 44 rugólap 45 fülei között kialakított 47 résen át csúszik le, a másik 112 nyelv pedig a 12 ház 18 középső szakaszának 40 belső felületében kialakított megfelelő résben csúszik lefelé.

Miután a 100 implantátum-tárat behelyeztük a 36 behúzórúd fölé és köré, kissé el kell fordítani az óramutató járásával megegyező irányban, hogy ezáltal rögzítsük a 112 nyelveket a 44 rugólapon lévő 45 fülek 46 felülete alatt. Ezzel egyidejűleg a másik 112 nyelv is a helyére kerül a 12 ház 40 belső felületén kialakított 42 felületek alá. Ebben a helyzetben az 54 rugók által az 51 kivetőszánra kifejtett felfelé irányuló erők nem tudják kinyomni a 100 implantátum-tárat felfelé, mivel azt a 112 nyelvek az előzőkben leírt módon visszatartják. így tehát a 100 implantátum-tár a 12 ház 18 középső szakaszában egy állat soronkövetkező implantálására készen van megtartva. Miközben a 100 implantátum-tár az egymást követő implantálásokhoz elfordul a 18 középső szakaszban, a 112 nyelvek a 46 és 42 felületek révén az előzőkben leírtak szerint rögzítve vannak az implantálási ciklus első és utolsó negyedében. Az implantálási ciklus egyéb szakaszaiban a 100 implantátum-tárat a 36 behúzórúd tartja meg. Amikor az implantálási ciklus mintegy felénél a 112 nyelvek a 44 rugólapban kialakított 47 horonyhoz közelednek, a 100 implantátum-tár 105 falának egy része a 36 behúzórúd alatt tartózkodik, ami meggátolja a 100 implantátum-tár felfelé történő kivetését. A 100 implantátum-tár továbbfordulása során a 112 nyelvek olyan helyzetbe kerülnek, amelyben újra megtartják őket a 42 és 46 felületek.

Miután a 100 implantátum-tár egy implantálási ciklusa befejeződött, a 112 nyelvek kikerülnek a 42 és 46 felületekkel rögzített helyzetből, ekkor a 105 fal a 35 behúzórúd fölé és köré kerül, úgyhogy az 51 kivetőszánban az 54 rugók által kifejtett felfelé ható erők az 51 kivetőszánt felfelé nyomják és a 100 implantátum-tárat kivetik a 12 ház 18 középső szakaszából. így egy implantálási ciklus befejeződése után, amikoris az implantátum-tár kiürült, megtörténik a 100 implantátum-tár automatikus kivetése a 12 házból. Ekkor a 100 implantátum-tárat könnyen el lehet távolítani felfelé húzva oly módon, hogy kicsússzék a 36 behúzórúddal való kapcsolatából, és egy új, teli 100 implantátum-tárat lehet behelyezni a 36 behúzórúdra, amelynek az óramutató járásával megegyező irányú elfordításával a 112 nyelveket újra rögzítjük a 42 és 46 felületek alatt, a következő implantálási folyamathoz. Járulékos előnyként, ha az 51 kivetőszán felemelt helyzetben van, az implantáló készülék felhúzása nem lehetséges, mivel a 38 implantáló rúd a felhúzás művelete közben az 51 kivetőszán végének ütközik. Ily módon ki van zárva a „hamis implantálás” lehetősége.

A találmány szerinti implantátum-táron kialakított nyitott csatornák különösen előnyösnek bizonyulnak, mivel az implantátum-pasztilláknak az implantátum-tárból való kilökése során minimális erő hatására lehetővé teszik az egymással szomszédos csatornák közötti anyag rugalmas alakváltozását. Ezzel ellentétben, ha a hagyományos zárt kamrákat alkalmazzák az implantátum-pasztillák befogadására, lényeges erő szükséges a zárt kamrák méretének növeléséhez, mivel a kamrát teljesen körülvevő anyagban fellépő gyűrűfeszültséget lényegesen meg kell növelni. Ha a szükséges erőt maguknak az implantátum-pasztilláknak kell a kamrafalakkal együttműködésben kifejteni a kilökés során, az érzékeny pasztillák a fellépő nagy erők hatására könnyen összetörhetnek vagy szétmorzsolódhatnak. Nyitott csatornák esetében lényegesen kevesebb erő szükséges a csatornák felbővítéséhez és ezt az erőt a pasztillák és a csatornafalak együttműködése létrehozhatja anélkül, hogy az implantátumpasztillák törése vagy szétmorzsolódása következne be. A nyitott csatornáknak a pasztillák kilökésekor történő felbővítését más módon is meg lehet oldani. Például a 38 implantáló rúdon kiszélesedő végrész irányozhat elő, amely a 103 kamrák és 104 rések által meghatározott csatornák falaival érintkezve megnöveli a csatorna méretét, amikor a 38 implantáló rúd áthalad a csatornákon.

A nyitott csatornák azért is előnyösek, mert lehetővé teszik a 100 implantátum-tárban lévő pasztillák vizuális megfigyelését, így meg lehet állapítani, hogy a 102 pasztillatartó fészkek teljesen meg vannak-e töltve pasztillával. A találmánynak e jellemzője folytán lehetővé válik annak a 102 pasztillatartó fészeknek a vizuális megfigyelése is, amely a 100 implantátum-támak a 10 implantáló készülékbe történt betöltésekor a 38 implantáló rúd vonalába esik, mégpedig az 51 kivetőszán alján kialakított 93 nézőnyíláson át (9. ábra) és a 12 ház 18 középső szakaszának alján kialakított 94 nézőnyiláson át (8. ábra). E vizuális megfigyelési lehetőség különösen előnyös, ha előzőleg már használt implantátum-tárat alkalmazunk a 10 implantáló készülékben, amelynek egy vagy több 102 pasztillatartó fészke már kiürült, és ilyenkor biztosítani lehet, hogy megtöltött 102 pasztillatartó fészek legyen egyvonalban a 38 implantáló rúddal.

Az implantáló készülék működési lépéseit az implantálás végrehajtása során a 2. és 11A-F. ábrákra való hivatkozással ismertetjük. A 2. és 11 A. ábrákon a 10 implantáló készüléket felhúzott, biztonsági állapotában ábrázoltuk. A 10 implantáló készülék biztonsági szerkezetének kioldása előtt a 10 implantáló készülékből a pasztillák véletlen kilökése meg van gátolva. A biztonsági szerkezetet lényegében a 20 fogantyúban felszerelt 80 biztosítólemez alkotja, amely a továbbiakban ismertetésre kerülő módon együttműködik a 22 kioldóbillentyűvel, meggátolva ennek hátrafelé irányuló mozgását mindaddig, amíg a kezelő személy az implantátumnak az állatba történő beadására fel nem készült.

Hivatkozással a 11 A. ábrára, a biztonsági szerkezetnek 80 biztosítólemeze van a 20 fogantyúban elhelyezve, ugyancsak a 20 fogantyún belül elrendezett 83 felső válaszfal és 84 alsó válaszfal között. A 80 biztosítólemez lényegében sík, rajta 85 biztonsági ütköző, valamint felső felületén 86 kioldóütköző van kialakítva. A 80 biztosítólemez csúszómozgást megengedő módon van megtartva egy 90 résben (ezt legjobban a 11B. ábra mutatja), amelyben felfelé és lefelé elmozdulhat. A 20 fogantyú alsó végében 82 biztonsági gomb vagy lap van szerelve, amely működtetése során a 80 biztosítólemezzel kapcsolódik. A 86 kioldóütköző olyan ütközőfelületet alkot,

-5184 587 amely a biztonsági szerkezet működésekor 87 kioldólécekkel kapcsolódik. A 87 kioldólécek 92 rést alkotnak, amely a későbbiek során a 80 biztosítólemez szélességét befogadja, hogy ezáltal a 22 kioldóbillentyű hátrafelé irányuló mozgása lehetővé váljék. A 84 alsó válaszfal és a 80 biztosítólemez alsó felülete között 89 rugó van elrendezve, amely a 80 biztosítólemezt annak alsó, biztonsági helyzetébe feszíti. Amikor a biztonsági szerkezet működési helyzetben van, a 85 biztonsági ütköző a 83 felső válaszfalban kialakított 91 résben van megtartva (amint ez legjobban a 11C ábrán látható) és rögzítőfelületül szolgál, úgyhogy a 80 biztosítólemez a 91 résben nem tud hátrafelé elmozdulni. Hasonlóképpen a 86 kioldóütköző a 22 kioldóbillentyűn kialakított 87 kioldólécek végeivel kapcsolódik, ily módon meggátolva a 22 kioldóbillentyű hátrafelé irányuló mozgását.

A biztonsági szerkezet oldását különösen a 11B. ábra mutatja. Ekkor a 82 biztonsági gombot felfelé a 80 biztosítólemeznek nyomjuk, ezáltal összenyomva a 89 rugót, és a 80 biztosítólemezt felfelé kényszerítve a 84 alsó válaszfal 90 résébe, úgyhogy a 85 biztonsági ütköző felfelé mozog a 83 felső válaszfalban kialakított 91 résben. Ugyanakkor a 80 biztosítólemez egy kinyúló felülete által alkotott 88 biztonsági kioldó a 90 rés és a 84 alsó válaszfal fölé emelkedik és kapcsolódik a 84 alsó válaszfal felső felületével, ezáltal meggátolva a 80 biztosítólemez lefelé irányuló mozgását, és a 86 kioldóütköző felfelé kiszabadulhat a 22 kioldóbillentyűn lévő 87 kioldólécekkel való kapcsolatából. A 86 kioldóütköző alatt, a 87 kioldólécek és a 86 kioldóütköző között egy vékony rés marad szabadon. Ennek megfelelően most már a 22 kioldóbillentyűt a 20, fogantyúhoz képest hátra lehet nyomni, ezáltal működésbe hozva az implantáló szerkezetet. E mozgás közben a 22 kioldóbillentyűn lévő 87 kioldólécek között lévő 92 rés csúszómozgást megengedő módon fogadja be a 80 biztosítólemezt. A 22 kioldóbillentyű hátrafelé irányuló mozgása 97 rugó ellenében megy végbe, amely a 22 kioldóbillentyűn kialakított 98 oszlopra van illesztve és a 20 fogantyú hátsó felületéhez van kapcsolva. A 97 rugó ezenkívül arra is szolgál, hogy a 22 kioldóbillentyűt visszatérítse eredeti helyzetébe, amint az implantálási művelet befejeződött.

Amikor a 10 implantáló készülék felhúzott, vagyis „lövésre kész” állapotban van, a 24 híd a 12 ház 14 első szakaszában, annak elejénél helyezkedik el, és a 32 tűbefogó a hozzá kapcsolt 33 tűt előrefelé kinyúló helyzetben tartja, amely helyzetben a tűt implantáláshoz az állat bőre alá lehet juttatni. A működési folyamatnak ebben a fázisában a pasztillák a 100 implantátum-tárból már eljutottak a 24 híd 28 alsó furatába és a 38 implantáló rúd vége a 28 alsó furatban, annak hátsó végénél helyezkedik el. Amint azt legjobban a 110. ábra mutatja, a 70 rugó is össze van nyomva a 44 rugólap és a 36 behúzórúd 68 agya között. A 71 kioldóemelők összeszorított helyzetükben vannak a 68 agy mögött és azzal érintkezve, ily módon megtartva kinyúló helyzetében a 32 tűbefogót és a 33 tűt. Amint a 22 kioldóbillentyűt hátrafelé mozgatjuk, a 22 kioldóbillentyű belső felületén lévő 78 fogaslécek kapcsolódnak a 76 homlokfogaskerékkel és elfordítják azt az óramutató járásával megegyező irányban, amint az a 1 IC. ábrán látható. Ugyanakkor a nagy 74 homlokfogaskerék, amely a 38 implantáló rúd alsó felületén kialakított 39 fogasléccel kapcsolódik, a 38 implantáló rudat mozgásba hozza, ez utóbbi áthalad a 24 hídon és a 33 tű belső furatába jut 6 tatja az implantátum-pasztillát. A működési folyamatnak ebben a fázisában a 38 implantáló rúd hátsó végén kialakított 114 szárny a 71 kioldóemelők hátsó oldalával szomszédosán helyezkedik el. A 114 szárny egy pár befelé hajló 115 vezetőéllel van ellátva, amelyek megkönnyítik a 71 kioldóemelők szétterpesztését és a 36 behúzórúd kioldását.

Amint a 38 implantáló rúd tovább mozog előre a 22 kioldóbillentyű hátrafelé irányuló mozgásának hatására, a 114 szárny a 71 kioldóemelők közé hatol és szétterpesztve eltávolítja azokat a 36 behúzórúdon kialakított 68 agytól. A 36 behúzórúd visszahúzását éppen megelőző állapotot a 11D. ábra mutatja. Ebben a fázisban a 22 kioldóbillentyű leghátsó helyzetében van és a 38 implantáló rudat már a legelülső helyzetébe vitte, amelyben a 71 kioldóemelők elengedték a 36 behúzórúd 68 agyát, és a pasztillák már be vannak juttatva a 33 tű furatába. Ebben a pillanatban a 36 behúzórúdra és a 70 rugóra ható visszatartó erők megszűnnek, és a 70 rugó felszabadulva hátrafelé visszahúzhatja a 36 behúzórudat. Mivel a 36 behúzórúd tengelyirányban nem mozoghat a 24 hídon belül, amelyhez hozzá van kapcsolva, a 36 behúzórúd hátrafelé irányuló mozgása egyidejűleg előidézi a 24 híd, valamint a 32 tűbefogó és az ezzel összekapcsolt 33 tű hátrafelé irányuló mozgását is. Eközben azonban a 38 implantáló rúd álló helyzetben marad, és a 33 tű, ahogy hátrafelé mozog, az állat testéből kifelé és a 38 implantáló rúdon visszafelé húzódik, miközben a pasztillák a bőr alatt beágyazva maradnak, amint azt legjobban a

IIE. ábra mutatja. Amint a 22 kioldóbillentyű leghátsó helyzetébe mozog, a 92 rés vége érintkezésbe kerül a 80 biztosítólemez elejével, ezáltal kiszabadítja a 88 biztonsági kioldót a 84 alsó válaszfallal való kapcsolatából. A 80 biztosítólemez ekkor szabaddá válva lehullik a 90 résen át, amikor a 87 kioldólécek már nem érintkeznek a 86 kioldóütközővel.

Amikor a 24 híd és a 32 tű a 70 rugó hatására hátrahúzott helyzetben van, a 24 híd a 12 ház 18 középső szakaszával szomszédosán a 100 implantátum-tár mellett helyezkedik el. Ebben a helyzetben a 38 implantáló rúd vége a 33 tű végével szomszédos helyzetet foglal el, és a 33 tű a 12 ház végéig vissza van húzva.

Amikor a 36 behúzórúd leghátsó helyzetébe került, és a pasztillák a 33 tű 38 implantáló rúdra történt visszahúzását követően már implantálva vannak az állatba, ha a kezelő személy elengedi a 22 kioldóbillentyűt,a 97 rugó a 22 kioldóbillentyűt legelső helyzetébe feszíti és viszszatéríti a 38 implantáló rudat — a 74 és 76 homlokfogaskerekek, valamint a 78 fogasléc működésének eredményeként - annak visszahúzott helyzetébe, amint azt a

IIF. ábra mutatja. Ebben a helyzetben a 38 implantáló rúd vége a 100 implantátum-táron áthaladva a 24 hídban kialakított 28 alsó furat hátsó végénél helyezkedik el. Továbbá a 80 biztosítólemez lehullik a biztonsági állapotot biztosító helyzetbe, amelyben a 86 kioldóütköző ismét kapcsolódik a 22 kioldóbillentyűben kialakított 87 kioldólécekkel és a 85 biztonsági ütköző érintkezésbe kerül a 83 felső válaszfallal. Ekkor a 22 kioldóbillentyű hátrafelé irányuló mozgása ismét meg van gátolva mindaddig, amíg a 82 biztonsági gomb működtetésével az implantáló készülék működési folyamatát újraindítjuk.

A 10 implantáló készüléknek a soronkövetkező implantáláshoz történő felhúzását folyamatában a 12A-12D. ábrák szemléltetik. A 12 ház 16 hátsó szakaszának külső felületében általánosságban négyszögletes 122 pálya van

-6184 587 kialakítva. A 122 pálya az 55 felhúzómarkolathoz annak belső felületén rögzített 126 csapot fogad be, amely a 122 pályán belül mozoghat. Az 56 vezetőcső külső kerületén 124 rés, valamint ezzel szomszédos és vele összekapcsolt 128 vezetőrés van kialakítva, amely utóbbi a 124 réstől az 56 vezetőcső elülső végéig terjed. Amint az legjobban a 12A. ábrán látható, a 124 rés a 38 implantáló rúd 114 szárnyának felső felületén kialakított 116 vezetőborda befogadására alkalmasan van kialakítva. Amikor az 55 felhúzómarkolatot az óramutató járásával ellentétes irányban elforgatjuk, az 55 felhúzómarkolathoz kapcsolt 56 vezetőcső is elfordul az óramutató járásával ellentétes irányban, és a 124 rés a 12B. ábrán feltüntetett helyzetbe fordul. Ebben a helyzetben a 124 rés a 116 vezetőbordát befogadja és megtartja, ezáltal biztosítva a 38 implantáló rúd ezt követő hátrafelé mozgását. Ugyanakkor a 126 csap a 122 pálya elülső, függőlegesen húzódó szakaszába fordul, a 12B. ábrán feltüntetett helyzetbe. Az 55 felhúzómarkolatnak és az 56 vezetőcsőnek ez a forgása olyan irányban történik, amelyben a kapcsolószerkezet 64 rostbetétje és 65 hálója között nincs kapcsolódás. Ennek megfelelően a 12A. ábrán bemutatott helyzetből a 12B. ábrán feltüntetett helyzetbe történt elmozdulás nem idézi elő sem a hatszögletes vég révén a 62 kapcsolócsőre ékelt 36 behúzórúd, sem a 36 behúzórúdra ékelt 100 implantátum-tár forgását.

A 12A. és 12B. ábrákon feltüntetett helyzetekben a 38 implantáló rúd át van vezetve a 100 implantátum-tár nak pasztillát már nem tartalmazó 102 pasztillatartó fészkén, és vége a 24 híddal egyvonalban helyezkedik el ugyanúgy, mint amikor az implantálási művelet befejeződött. Azonban mivel az 55 felhúzómarkolat a 12 ház 16 hátsó szakaszán hátrafelé elmozdult, a 116 vezetőborda a 124 résbe kerül és a 38 implantáló rúd a 100 implantátum-tár kiürült kamráján át kifelé olyan helyzetbe van visszahúzva, ahol a vége a 100 implantátumtárból már kinyúlik és a 44 rugólap vonalában helyezkedik el. Az 55 felhúzómarkolathoz kapcsolt 56 vezetőcsőnek ez a hátrafelé mozgása a 71 kioldóemelőket is hátrafelé mozgatja a 70 rugó és a 36 behúzórúd 68 agya körül, a 12C. ábrán bemutatott helyzetbe. Ebben a helyzetben a 71 kioldóemelőket a 73 rugó ismét összeszorítja, és a 72 nyelvek a 36 behúzórúd hátsó szakaszán felülnek. Bár a 62 kapcsolócső nem fordult el az 55 felhúzómarkolatnak és az 56 vezetőcsőnek az óramutató járásával ellentétes irányú forgatásakor, az 55 felhúzómarkolatnak és az 56 vezetőcsőnek a hátrafelé mozgása következtében a 62 kapcsolócső visszahúzódik a 36 behúzórúd hátsó 66 végének egy szakasza esetén. A 36 behúzórúd hátsó 66 vége azonban a hatszögletűre alakított 66 vég és a 62 kapcsolócső ezt kiegészítő alakú belső felülete révén a 62 kapcsolócsőhöz rögzítve marad. A 12C. ábrán bemutatott helyzetben a 126 vezetőcsap a 12 házban kialakított 122 pálya alsó hosszirányú szakaszában helyezkedik el. Amint ugyancsak a 12C. ábra mutatja, a 38 implantáló rúd vége ekkor közvetlenül a 100 implantátum-tár végénél van, azonban az ábrán feltüntetett teli 102 pasztillatartó fészek helyzetétől egy osztással eltérő helyzetben.

A teli 102 pasztillatartó fészeknek a 38 implantáló rúddal való egy vonalba hozása az 55 felhúzómarkolat és az ahhoz kapcsolt 56 vezetőcső óramutató járásával megegyező irányban végzett forgatásával történik, a 12D. ábrán feltüntetett helyzetbe. Ebben a helyzetben a 126 vezetőcsap a 122 pálya hátsó, függőleges szakaszán már végighaladt. Az 55 felhúzómarkolatnak és az 56 vezetőcsőnek az óramutató járásával megegyező irányú forgatása következtében a 124 rés úgy mozdul el, hogy a 114 szárnyon kialakított 116 vezetőbordával való kapcsolódását megszüntető helyzetbe kerül. Ugyanakkor az 55 felhúzómarkolat és az 56 vezetőcső óramutató járásával megegyező irányú forgatása hatására a 64 rostbetét a 65 hálóval kölcsönhatásba lépve azzal oly módon kapcsolódik, hogy az említett óramutató járásával megegyező irányú forgatás a 62 kapcsolócső elfordulását is előidézi az óramutató járásával megegyező irányban. Mivel a 62 kapcsolócső a 36 behúzórúd hatszögletes 66 vége és a 62 kapcsolócső kiegészítő belső felülete révén a 36 behúzórúdra van ékelve, a 36 behúzórúd ugyancsak elfordul az óramutató járásával megegyező irányban. Miután a 100 implantátum-tár a benne kialakított 110 szerelőhorony révén a 36 behúzórúddal kapcsolódó és azon megtartott helyzetben van, a 100 implantátum-tár is együtt forog a 36 behúzórúddal és így a 102 pasztillatartó fészek a 38 implantáló rúddal egyvonalba kerül. Ily módon a felhúzási művelet során a 100 implantátum-tár automatikusan továbbfordul a következő implantálási helyzetbe, tehát a 102 pasztillatartó fészekben lévő pasztillákat ezt követőleg implantállni lehet az állatba.

A 12 ház 16 hátsó szakasza mentén az 55 felhúzómarkolatnak ezután következő előre irányuló mozgása következtében az 56 vezetőcső is előrefelé mozog. Ez a mozgás előidézi a 38 implantáló rúd megfelelő előre irányuló mozgását a 100 implantátum-táron keresztül, aminek következtében a pasztillák a 108 ferde felületekkel együttműködve szétterpesztik a 103 kamrákat és 104 réseket, és eljutnak a 102 pasztillatartó fészekből a közvetlenül a 100 implantátum-tár elülső végénél elhelyezkedő 24 hídba. A 38 implantáló rúdnak ezt a mozgását a 116 vezetőborda és az 56 vezetőcső külső felületében kialakított 128 rés vége közötti kapcsolata biztosítja. Ugyanakkor az 55 felhúzásmarkolat és az 56 vezetőcső előrefelé irányuló mozgásának hatására a 71 kioldóemelők a 36 behúzórúd mentén a 68 aggyal szomszédos helyzetig haladnak. Ebben a helyzetben a 71 kioldóemelők 72 nyelvei a 68 agy hátsó felületével kapcsolódnak és kezdik előre nyomni a 36 behúzórudat és összenyomni a 68 agy és a 44 rugólap között megtartott 70 rugót. Mivel a 36 behúzórúd a 24 hídon belül nem képes tengelyirányban mozogni, a 36 behúzórúd előrefelé irányuló mozgása - amelyet a 71 kioldóemelőknek a 68 agyra kifejtett hatása idéz elő — a 24 hidat is előrenyomja a 12 ház 14 első szakaszában (v.ö. 11 A. ábra). Ebben a helyzetben a 32 tűbefogóhoz kapcsolt 33 tű ismét a 12 ház homlokfelületéből kinyúló helyzetben van. Amikor az 55 felhúzómarkolat a legelülső helyzetébe kerül, amikoris a 126 csap a 122 pálya felső hosszirányú szakaszán már végighaladt, az implantáló készülék ismét azt a helyzetét foglalja el, amelyet a 11 A. ábrán mutattunk be. A 122 pálya célszerűen el van látva egy sor (nem ábrázolt) akasztófoggal, amelyek meggátolják az 55 felhúzómarkolat hátrafelé irányuló mozgását a 36 behúzórúd 68 agyára nyomóhatást kifejtő 70 rugó hatására. Ez a kilincsszerkezet azonban nem gátolja meg a 36 behúzórúdnak a 70 rugó hatására bekövetkező hátrafelé irányuló mozgását a tulajdonképpeni implantálás művelete alatt, amikor a 71 kioldóemelők szétterpesztett és a 68 aggyal való kapcsolatból kioldott helyzetben vannak, mivel a 36 behúzórúd ekkor tengelyirányban szabadon mozoghat a 62 kapcsolócsőben. Így tehát a 36 behúzórúdnak a 62 kapcso7

-7184 587 lócsövön belüli hátrafelé mozgása nem zavarja az 55 felhúzómarkolatnak a 122 pályában kialakított akasztófogak ellenében végzett mozgását.

A találmány egy további jellemzője értelmében a 38 implantáló rúdon és a nagy 74 fogaskeréken továbbfordító szerkezet van előirányozva, amely biztosítja, hogy a 38 implantáló rúd megfelelő, a 33 tűtől kifelé nyúló helyzetben legyen, miután a pasztillák tulajdonképpeni implantálása céljából a 33 tűt a 38 implantáló rúdon visszahúztuk. E továbbfordító szerkezethez a 38 implantáló rúdon kiképzett 130 nagy fog tartozik, amely a nagy 74 homlokfogaskerékben kialakított megfelelő 131 kivágásba kapcsolódik. Az implantáló készülék előállításakor a 38 implantáló rudat oly módon állítjuk be a 74 homlokfogaskerékhez, hogy a 130 nagy fog a 131 kivágásban helyezkedjék el. A 130 nagy foga 38implantáló rúdon olyan helyzetben van kialakítva, hogy ha a 38 implantáló rúd a 24 hídon keresztül a 33 tűbe behatol, a 33 tű ezt követő visszahúzásakor a 38 implantáló rúd vége pontosan a 33 tű visszahúzott végével egyvonalban fog elhelyezkedni. Ezenkívül a 38 implantáló rúdon lévő 130 nagy fog együttműködik a 100 implantáló-tárban kialakított 104 résekkel, mintegy vezető és stabilizáló eszközt alkotva, amely biztosítja a pasztillák megfelelő kilökését a 102 pasztillatartó fészekből, mégpedig a pasztillák összetörése vagy szétmorzsolása nélkül. A 130 nagy fog a 104 réseken való áthaladásakor stabilizáló eszközként működik, meggátolva, hogy a 38 implantáló rúd ferdén helyezkedjék el a 100 im plánt át um-táron belül, miközben áthalad a 100 implantátum-táron és abból hátrafelé kihúzódik. A 38 implantáló rúd így nem fog megakadni a 100 implantátum-tárban, miközben ez utóbbiból a 38 implantáló rúd visszahúzása történik. A 100 implantátum-tár tehát nemcsak az 51 kivetőszánon kialakított 52 bütyköknek az implantátum-tár megfelelő 104 réseibe illeszkedése révén van stabilizálva, hanem az implantálandó pasztillákkal teli 104 résen áthaladó 130 nagy fog révén is.

Bár a találmányt annak egy meghatározott kiviteli alakja kapcsán ismertettük, szakértő számára nyilvánvaló, hogy számos más változat és egyenértékű megoldás is lehetséges anélkül, hogy a találmányi gondolattól és az igénypontokban megfogalmazott oltalmi körtől eltérnénk.

Claims (12)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Implantátum-tár, amelynek legalább egy implantátumtartó fészke van, azzal jellemezve, hogy az implantátumtartó fészek (102) a tár (100) külső felületén megszakított, a tárban (100)nyitott,az implantátum kilökését lehetővé tévő csatornát (103) alkotó oldalfalakkal van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti implantátum-tár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy általánosságban hengeres teste van, amely kerületén körben több hosszirányban húzódó nyitott csatornával (103) van ellátva, amelyek mindegyike teljes hosszában nyitott, és a csatornákban (103) elhelyezkedő implantátumokat az implantálás előtt visszatartó és implantálás közben az implantátumok kiszabadításához a csatornák (103) méretét növelő, ezáltal az implantátumok törését vagy szétmorzsolódását lényegében kiküszöbölő eszközzel van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti implantátum-tár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett visszatartó és méretnövelő eszköznek a csatornák (103) végeinél kiképzett befelé nyúló felülete van.
4. 4. A 2. igénypont szerinti implantátum-tár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az említett testen a végfelületéből tengelyirányban kifelé nyúló legalább egy nyelv (112) van kiképezve.
5. 5. Implantáló készülék pasztillák és hasonlók állatokba történő implantálásához, amelynek tűbefogó eszköze és több pasztillatartó fészket tartalmazó implantátum-tár befogására alkalmas eszköze van, azzal jellemezve, hogy a tűbefogó eszköz (32) egy első helyzet és egy második helyzet között mozgathatóan van megtartva, az implantáló fészkei (102) a tűbefogó eszközzel (32) egyvonalba hozható módon vannak elrendezve, és hogy az implantátum-tárból (100) a tűbefogó eszközbe (32) pasztilla bejuttatására alkalmas eszköze, az implantátum-tár (100) egy pasztillatartó fészkének (102) a bejuttató eszközzel és a tűbefogó eszközzel (32) egyvonalba állítására alkalmas eszköze, valamint a tűbefogó eszközt (32) az első helyzet és a második helyzet között mozgató eszköze van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti implantáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az összes pasztillatartó fészek (102) kiürülésekor az implantátum-tárat (100) a befogó eszközből automatikusan kivető eszköze van.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti implantáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy harmadik helyzet és egy negyedik helyzet között mozgatható implantáló rúdja (38) van.
8. 8. A 7. igénypont szerinti implantáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyvonalba állító eszköz az implantátum-tárral (100) kapcsolódó, az implantátum-tárat (100) a benne kiképzett pasztillatartó fészkeknek (102) az implantáló rúddal (38) való egymás utáni egyvonalba állítására alkalmas forgatható tengelyként van kialakítva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti implantáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a forgatható tengely forgást csupán egyetlen irányban megengedő egyutú tengelykapcsolóval (64, 65) van működési kapcsolatban.
10. 10. Az 5, 6, 7,8. vagy 9. igénypont szerinti implantáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgató eszköz a tűbefogó eszközt (32) a második helyzet irányába feszítő eszközként van kialakítva.
11. 11. Implantáló készülék pasztillák és hasonlók állatokba történő implantálásához, azzal jellemezve, hogy első és hátsó szakasszal (14, 16) rendelkező háza (12), a házon (12) annak első szakaszán (14) felszerelt, egy első helyzet és egy második helyzet között mozgatható tűbefogó eszköze (32), a házon (12) elrendezett, több pasztillatartó fészekkel (102) ellátott implantátum-tár (100) befogására alkalmas eszköze, a házban (12) elrendezett, egy harmadik helyzet és egy negyedik helyzet között mozgatható implantáló rúdja (38), az implantáló rúdnak (38) a harmadik és a negyedik helyzet közötti mozgatására alkalmas első mozgatóeszköze, a házban (12) elrendezett, a tűbefogó eszközzel Ú32) összekapcsolt, a házon (12) befogott implantátum-tárral (100) kapcsolódásra alkalmasan kiképzett tűbefogó rúdja (36), a házon (12) elrendezett, a tűbehúzó rúdnak (36) az implantátum-tár (100) egy pasztillatartó fészkét (102) az implantáló rúddal (38) egyvonalba hozó forgatására alkalmas eszköz, és a tűbefogó eszközt (32) az első és a második helyzet között mozgató második mozgatóeszköze van.

    184 587
12. 12. A 11. igénypont szerinti implantáló készülék kivi- gő, az implantáló rúdnak (38) a harmadik helyzetben teli alakja, azzaljellemezve, hogy a házzal (12) egybefüg- oldható módon való megtartására alkalmas biztonsági eszköze van.

    20 db ábra

    Kiadja az Országos Találmányi Hivatal A kiadásért felel: Himer Zoltán osztályvezető Megjelent: a Műszaki Könyvkiadó gondozásában

    87-056 ÉVISZ Sokszorosító üzem, Budapest Vili., Szörény u. 5-7. Felelős vezető: Szeli Árpád

    -9184 587

    NSZO₃: A 61 M 5/00