HU184528B - Thermoelectric generator and method for making thereof - Google Patents

Description

A találmány tárgya hőelektromos generátor készülék és eljárás annak előállítására.

Mint ismeretes, 1821-ben TJ. Seebeck felfedezte, hogy ha két különböző anyagú vezető egy hurokba van kapcsolva, és a két végcsatlakozás között hőmérsékletkülönbséget tartanak fenn, úgy elektromotoros erő keletkezik. Az ilyen hurkot hőelemnek nevezik és hőelektromos vagy Seebeck-elektromotoros erő- (a továbbiakban: EME-) generátort képez.

1843-ban J.C.A. Peltier felfedezte, hogy ha villamos áram folyik egy hurokba kötött két különböző anyagú vezetőn keresztül, akkor a vezetők két csatlakozása közül az egyik lehűl és a másik csatlakozás melegszik. Ha az áram irányát megváltoztatják, úgy a hatás is megfordul, vagyis az első csatlakozás melegszik és a második csatlakozás hűl.

1853- ban Quintus Icilus kimutatta, hogy mindegyik csatlakozáson a hőtermelés vagy hőelvonás mértéke egyenesen arányos az árammal.

1854- ben William Thomson megkísérelte, hogy megmagyarázza a kísérleti eredmények közötti eltéréseket, amelyek a változó hőmérsékletre vonatkoztak egy vezetékben olyankor, amikor a vezeték hőmérséklete változott, és megállapította, hogy ez a hő — amelyet Thomsonhőnek neveznek - arányos az áramnak és a hőmérsékletgrádiensnek a szorzatával. Ez a folyamat megfordítható abban az értelemben, hogy a vezető Thomson-hő generátorból Thomson-hő elvon óvá alakul át, amikor akár az áram iránya, akár pedig a hőmérséklet-grádiens iránya de nem mindkettő egyszerre - ellenkező irányra vált át.

Rátérve találmányunk hátterére, tudnunk kell, hogy ezelőtt a hőgenerátorok feszültségelőállítása nagy mértékben korlátozott volt a hőelemek konstrukciója miatt: ennél a konstrukciónál ugyanis szilárd fémhuzalokat, szalagokat, rudakat és hasonlókat használtak.

A találmányunk szerinti készüléknél két különböző por alakú fémet használunk, ezeket külön-külön összekeverjük egy alkalmas kötőanyaggal vagy folyósító anyaggal, és ezt jó hőszigetelő és villamos szigetelő tulajdonságú alkalmas szubsztrátumra nyomtatjuk.

Célunk, hogy a jelen találmánnyal közvetlenül alakítsunk át napsugárzásból eredő hőenergiát, valamint másfajta hőenergiát villamos energiává, mozgó alkatrészek nélkül, mégpedig olyan módon, hogy sem nagy energiafelhasználással, sem pedig nagy anyagfelhasználással ne járjon, és mindezt a Seebeck-effektus felhasználásával végezzük. A hőelektromosság előállításával kapcsolatos egyik követelmény abban áll, hogy minden egyes hőelemnél a két csatlakozás közül az egyiknek a hőmérsékletét meg kell növelni a másikhoz képest. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség, annál nagyobb lesz a feszültségkülönbség a két csatlakozás között. Ezek a feszültségek rendkívül kicsik. Például egy króm-konstantán hőelem, amelynél 100 °C hőmérsékletkülönbség áll fenn (0 °C és 100 °C között), 6,317 millivolt feszültséget szolgáltatna, és 6,317 volt feszültség előállításához ezer ilyen hőelem villamos sorbakapcsolására lenne szükség.

Ebből nyilvánvaló, hogy annak érdekében, hogy lényegileg használható hőelektromosságot állítsunk elő, két sajátosságra van szükségünk: az egyik, hogy nagyszámú csatlakozásunk legyen, míg a másik, hogy a lehető legnagyobb hőmérsékletkülönbséget alkalmazzuk. Az a mód, ahogy jelenleg a hőelemeket folyamatosan gyártják, abban áll, hogy két különböző fémet fémhuzal, sza2 lag vagy rúd alakjában összeolvasztanak. A magas hőmérsékletű összeolvasztás olyan összeforrasztás, amelynél a két felület úgy olvad össze, hogy a fémek csatlakozási felületeinél a fémek keverednek egymással.

A legjelentősebb különbség találmányunk megközelítésében abban a módban van, amellyel a hőelemeket kialakítjuk. Ahelyett, hogy szilárd fémből, mint például huzalból, lapított huzalból, szalagból vagy rudakból indulnánk ki, poralakú fémeket alkalmazunk, amelyek igen finom eloszlásban össze vannak keverve megfelelő kötőanyaggal vagy folyósító anyaggal. Az így készített fémes festéket használjuk fel sorba kötött hőelemek sokaságának nyomtatására egy alkalmas szubsztrátumra. Ez a nyomtatás elvégezhető selyemszita-módszerrel, vagy offset, litográfiái vagy pedig könyvnyomtatásnál használt úgynevezett magas nyomtatási eljárással. A hőelemeket egymás után folyamatos módon nyomtatjuk, például először vörösrezet viszünk fel, majd azután konstantánt viszünk fel a vörösréz fölé. Ezután a hőelemeket indukciós kemencén vezetjük át, ahol a fémek megolvadnak a fémszemcsék között keletkező hő következtében. Az indukciós kemence helyett mikrohullámú kályha vagy lézerrel vezérelt olvasztó készülék is alkalmazható. Ezáltal szilárd fémből lévő áramköri út van biztosítva, ugyanakkor· jó csatlakozásokat is biztosítunk azáltal, hogy ezeknél a csatlakozásoknál a fémek egymással keverednek.

A fentieknek megfelelően találmányunk egyik fő tárgyát az képezi, hogy hőelektromos generátor készüléket alakítunk ki, amelyben hőelemek sokaságát használjuk fel, amelyek sorba vannak kötve egy keskeny szalagon, és a szalag henger alakra összetekerhető, vagy pedig nagy számban villamosán összekötött szalagokként helyezhető el általában téglalap alakú panel alakjában.

Találmányunk további tárgya, hogy két különböző fémet biztosítunk finom por alakjában, hogy azokat megfelelő kötőanyaggal vagy folyósítóval keveqük, és ezáltal fémes festéket állítunk elő, amelyet valamely hagyományos nyomtatási eljárással alkalmas szubsztrátumra viszünk fel.

Egy további célunk, hogy a találmány tárgyánál eszközt biztosítsunk a hőmérsékletkülönbség növelésére a váltakozó szalagokból álló hőelemek meleg és hideg oldalai között azáltal, hogy villamos összeköttetést alakítunk ki a hőelem szalagok mindegyik páqa egy első szalagjánál: alsó vagy hideg oldala és ezen hőelem második szalagjának felső vagy meleg oldala között.

Találmányunk egy további tárgya eljárás a fentiekben meghatározott hőelektromos generátor előállítására. A találmány szerinti eljárás a következő lépésekből áll: megfelelő, előre meghatározott hosszúságú és szélességű szubsztrátum-lapot egymás után egy első és egy második fémes festék-nyomtató készüléken átbocsátva a lapok hossza mentén hőelem-szálak sokaságát alakítjuk ki, a lapokat olvasztó készüléken (például indukciós kemencén) átbocsátva a poralakú fémrészecskéket szilárd tömeggé olvasztjuk, miközben minden egyes csatlakozásnál a részecskék összekeverednek, ezután a lapokat egy hosszvágó készüléken átbocsátva minden egyes lapot több szalagsávra hasítunk úgy, hogy minden szalagsávon egy hőelemből álló vonal van minden egyes sáv hossza mentén, a szalagsávok mindegyik sokaságát egy nyalábelőállító munkahelyre továbbítjuk és nyalábokat képezünk belőlük, majd a nyalábokat egy összeállító munkahelyre juttatjuk és azokból panel alakot képezünk, és a paneleket egy végső összegyűjtő munkahelyre továbbítjuk.

184 528

Találmányunk további tárgya, hogy egy lapvágó munkahelyet biztosítunk az olvasztókészülék és a hosszvágó készülék között olyankor, amikor szubsztrátumból álló folyamatos hengert továbbítunk az első fémes festéknyomtató és a második fémes festék-nyomtató készüléken és az olvasztókészüléken át.

A találmány tárgyát kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben.

Az 1. ábra a találmány szerinti első' hőelem szalag nézetének nagyobb léptékű részletét mutatja.

A 2. ábra egy második hőelem szalagnak az 1. ábrához hasonló nézetét mutatja.

A 3. ábra váltakozva elhelyezett első és második hőelem szalagok izometrikus képét mutatja bontott alakban.

A 4. ábra váltakozva elhelyezett első és második hőelem szalagokból álló nyaláb végfelőli függőleges nézetét mutatja, ahol ezek villamosán össze vannak kötve, hogy ezáltal növeljük a hőmérsékletkülönbséget a nyaláb meleg és hideg oldalai között.

Az 5. ábrán a találmány szerinti tipikus hőelektromos generátor panel-pár alaprajzi nézetét mutatjuk be.

A 6. ábra egy panel-pár széle felőli nézetét szemlélteti, ahol a panelek szendvics módjára vannak elhelyezve, úgy, hogy a meleg oldalak kifelé néznek és a hideg oldalak egymással szomszédosán helyezkednek el.

A 7. ábra egy vázlat, amely szemlélteti a hőelektromos panelek előállításának lépéseit.

Amint a rajzon és különösen az 1. ábrán látható, a 10 hőelem szalag egy sokaság 12 hőelemet tartalmaz, amelyek sorba vannak kapcsolva megfelelő 14 szubsztrátum szalagon, és általánosságban négyszögimpulzus hullám alakot alkotnak. A hőelemeket függőleges távközzel elhelyezkedő 16, 18 szárak alkotják, amelyek ellentétesen kinyúló felső 20 és alsó 22 csatlakozásokkal vannak ellátva, amelyek összekötik a 16 és 18 szárakból álló párokat oly módon, hogy négyszögimpulzus hullám alak jön létre. A 12 hőelemek rajza a 14 szubsztrátum szalagra van nyomtatva. Egy első poralakú fém, például vörösréz össze van keverve alkalmas kötőanyaggal vagy folyósító anyaggal és a szubsztrátumra van nyomtatva, úgy hogy első 16 szárakat alkot, míg poralakú, konstantánból vagy második fémből hasonló módon készített és a 14 szubsztrátum szalagra nyomtatott alakzat képezi a második 18 szárakat, valamint a 20 és 22 csatlakozásokat. Meg kell jegyezni, hogy a 20 csatlakozások tartalmazzák a normálisan meleg 24 széleket és a 22 csatlakozások a normálisan hideg alsó 26 széleket. Ezután a szalagot hőforrás hatásának tesszük ki, például indukciós kemencébe helyezzük, hogy a poralakú fémek szilárd tömegekbe olvadjanak össze, és eközben a 20 és 22 csatlakozásoknál keveredések jöjjenek létre. A 28 és 30 összekötő fülek, amelyek az első fémmel (például vörösrézzel) vannak bevonva, villamosán össze vannak kötve a végeken lévő első 16 szárakkal, és ellentétes irányban kifelé nyúlnak a 14 szubsztrátum szalag szélének felső részéből.

A nyomtatás viszonylag keskeny szubsztrátum szalagon van elkészítve, amely közelítően 6,35-12,7 mm széles, és a nyomtatásnak a már ismertetett négyszögimpulzus hullám alakja van. A nyomtatott hőelem konstrukció ugyanúgy működik, mint azok a hőelemek, amelyek huzalból vagy' fémszalagból készülnek, kivéve azt a tényt, hogy ezeket sokkal gyorsabban lehet nyomtatni, sokkal közelebb helyezhetők el egymáshoz, és sokkal kisebbek lehetnek, mint amilyeneket huzalból vagy szalagból lehet előállítani. A 14 szubsztrátum szalag nagyon jó hőszigetelő és villamosán szigetelő anyagból készül, és nagyságrendben 0,025-0,050 mm vastagságú lehet.

A 14 szubsztrátum szalag lineáris 25 mm-nyi darabjára legalább 100 hőelemet nyomtathatunk.

Az első cél, amiért nagy mennyiségű hőelemet nyomtatunk és használunk az, hogy lehetővé tegyük sokkal kisebb hőkülönbségek alkalmazását a felső vagy meleg csatlakozások és az alsó vagy hideg csatlakozások között, nagy energiakapacitás mellett. A króm-konstantánnak 6,317 millivoltos állandója van 100 °C hőmérsékletkülönbségre, és amennyiben mindössze 20 °C-on hőmérsékletkülönbséget tartunk fenn, úgy hőelemenként

I, 192 millivoltot fog szolgáltatni a készülék. Ez a gyakorlatban 0,001192 voltot jelent. Amennyiben 100 hőelemet kapcsolunk sorba, úgy 25 mm-ként 0,1192 voltot kapunk és 250 ram-en 1,192 voltot, míg 2500 mm-en

II, 92 voltot, és ekkor mindössze 10 000 hőelemet kapcsoltunk sorba. Amennyiben egy szalag és a hőelemek együttes vastagsága 0,075 mm, úgy ez a 2500 mm-es szalag ténylegesen 12 voltot fog előállítani, és ebből kb. 19 mm-es tekercs készíthető. Nyilvánvalóan a szalag úgy is feltekercselhető, hogy általánosságban téglalap alakot adjon, vagy úgy is kialakítható, hogy több rövidebb szalag legyen sorba kapcsolva 25 m hosszban, és ez 119 2 voltos vagy 120 voltos egyenáramot szolgáltat. Ettől a ponttól kezdődően egyszerűen soros vagy párhuzamos villamos kapcsolással kívánság szerint tetszőleges feszültségek állíthatók elő a szükséges áram — feszültség kapcsolatnak megfelelően.

Rátérve a 2. ábrára, ez egy második 50 hőelem szalagot mutat, amely megegyezik az 1. ábra szerinti 10 hőelem szalaggal, és valamennyi hivatkozási szám is ugyanaz, mint amilyent az elsőnél használtunk, az 52 és 54 összekötő fülek kivételével, amelyek az 50 hőelem szalag ellentétes oldali alsó széleiről nyúlnak ki, és hasonló módon vannak bevonva az első fémmel, például vörösrézzel, és villamosán össze vannak kötve a szélső első 16’ szárakkal. Meg kell jegyezni, hogy az első 10 hőelem szalag 28, 30 összekötő fülei, illetve a második 50 hőelem szalag 52, 54 összekötő fülei lefelé nyúlnak a 10 hőelem szalag felső szélétől, illetve felfelé az 50 hőelem szalag alsó szélétől olyan távolsággal, amely kisebb, mint ezen hőelem szalagok magasságának fele, úgy hogy közöttük 56 távköz marad, amint ez különösen a 4. ábrán látható

Annak érdekében, hogy a Seebeck effektus egy másik részének felhasználásával növelni tudjuk a hőmérsékletkülönbséget, a 10 és 50 hőelem szalagokat váltakozva helyezzük el, amint azt a 3. és 4. ábra mutatja.

Mindegyik 10 és 50 hőelem szalagból igen tekintélyes számú darabot foglalunk össze úgy, hogy ezek egy panelt alkossanak, az 5. ábrán látható 80 és 82 panelek sorba vannak kapcsolva.

Valamennyi 10 hőelem szalag villamosán párhuzamosan van kapcsolva a 28 és 30 összekötő fülek útján, amint azt a 4. ábra 58 és 60 kapcsai mutatják, és az 50 hőelem szalagok hasonlóképpen össze vannak kötve a 62 és 64 kapcsok útján, amelyek az 52 és 54 összekötő füleken haladnak át. Amennyiben feszültséget és áramot alkalmazunk az érintkező fülek között, például a 66 és 68 vezetékek útján, úgy olyan feszültség és áram van alkalmazva az érintkező fülek között, amely hőelvonási hatást kelt ott, ahol a normálisan hidegebb alsó csatlakozás hatékonyan hőelektromosan hűtött lesz a sugárzásos 3

184 528 hűtés esetén. A hő, amelyet elvonunk az 50 hőelem szalagok alsó vagy hideg 22’ csatlakozásaiból, ezután átvivődik a 10 hőelem szalag tetején lévő vagy meleg 20 csatlakozásokra. A 66 vezetékben 70 feszültségszabályozó van elhelyezve, amely korlátozza a villamos hőátvitelt a felső 20 csatlakozásokhoz. Az alsó 22’ csatlakozásokból elvont hőt, amely sugárzás útján veszne el, viszszaszivattyúzzuk a felső csatlakozásokhoz, és annak a hőenergiájához, amelyet a napenergia vagy más forrás szolgáltat. Amikor a 10 hőelem szalag felső 20 csatlakozásai energiát kapnak egy melegített forrásból, a felső felület változatlanul melegebb lesz az alsó felületnél, és ezáltal kezdeti villamos energia termelés idnul.

Amikor ezt a viszonylag kicsi első energiamennyiséget egyszer a második párhuzamos 50 hőelem szalagba tápláljuk, amely közvetlen érintkezésben van az első 10 hőelem szalaggal, fokozódó regeneráló folyamat kezdődik. A regenerálás a második 50 hőelem szalag azon képességére vonatkozik, hogy elő tud állítani egy hideg alsó 22’ csatlakozást, és az elvont hőt a 10 hőelem szalag melegített 20 csatlakozásába tudja pumpálni, és ezzel fokozza a villamos energiatermelést. Amikor a hőmérsékletkülönbség növekszik, a 10 hőelem szalag melegített vagy energiát nyerő 20 csatlakozásai és az 50 hőelem szalag hideg 22’ csatlakozásai között, amelyek most hűtést kapnak, az elektromotoros erő nagyon hirtelen emelkedni fog. Ugyanakkor az áram is növekszik azáltal, hogy a feszültség emelkedik, amely emelkedést fokozza a hőelemek sokaságát tartalmazó és váltakozva elhelyezett 10 és 50 hőelem szalagok kombinációja.

Mindegyik panel, mint amilyen a 80 panel, tokba van foglalva vagy forrasztva a 84 helyen az időjárás behatásának kiküszöbölésére, és a felső oldal, amely hőhatásnak van kitéve, úgy van tervezve, hogy maximális menynyiségű hőt abszorbeáljon, míg az alsó rész, vagyis a hideg oldal el van szigetelve mindenfajta hőforrástól, mint amilyen például az épület teteje.

Amint a 6. ábra mutatja, két 80’ és 82’ panel oly módon van elrendezve, hogy a két hűtött felületük egymással érintkezik a 86 helyen, míg a két melegebb 88 és 90 felület egymással ellentétesen kifelé néz, hogy hőt abszorbeáljanak minden rendelkezésre álló forrásból.

A fentiekben ismertetett berendezés alkalmazási lehetőségei gyakorlatilag korlátlanok: a lakóépületeknél megvalósítható energiaátalakítások számára, ahol a panelek - amint azt a fentiekben ismertettük - a tetőn tetszőleges szükséges számban elhelyezhetők, hogy közvetlenül állítsanak elő villamos energiát a fogyasztók számára, és emellett kereskedelmi és ipari célokra is alkalmazhatók, valamint bármilyen típusú hajók és járművek meghajtására.

Műit már említettük, a találmány tárgyát képezi a hőelektromos panelek előállítására vonatkozó eljárás is.

Amint a 7. ábra mutatja, egy első alkalmazási példában egy első 100 munkahelyet lap alakú szubsztrátummal látunk el. A szubsztrátumellátó 100 munkahelyről a lapokat szekvenciálisán tápláljuk egy első és egy második 102 és 104 fémes festékkel nyomtató készülékre, és ott a találmány szerint hőelemek sorba kötött sorainak sokaságát nyomtatjuk minden egyes lap teljes szélességében. A festékeket finom poralakú különböző fémeknek és hordozóknak vagy folyósítóknak megfelelő keverékéből képezzük.

A második 104 fémes festékkel nyomtató készülékből a lapokat 106 olvasztókészüléken bocsátjuk át, ahol 4 a fémes részecskék (a hőelem ábrát alkotó fémes részecskék) szilárd tömeggé olvadnak össze, miközben valamennyi összekötő 20 és 22 csatlakozásnál az alkotó fémek összekeverednek.

A 106 olvasztókészüléktől a lapok 108 hosszvágó készüléken haladnak át, ahol azokat 10 és 50 hőelem szalagok sokaságára hasítjuk, és keresztirányban 90°kai elforgatva egymással szemben helyezzük el azokat, hogy eljutva a 110 nyalábelőállító munkahelyre a minden egyes lapból hasított szalagokat egy-egy nyalábba foglaljuk.

A 110 nyalábelőállító munkahelyről a nyalábokat egymást követően több 112 összeállító munkahelyre továbbítjuk, ahol például a nyalábokat olyan 80,82 panelekké egyesítjük, amilyeneket az 5. ábra mutat, majd a 112 összeállító munkahelyről az elkészített paneleket 114 összeállított paneleket összegyűjtő munkahelyre juttatjuk.

Előnyösen egy 116 ragasztóanyagot felvivő munkahely van a 106 olvasztókészülék és a 108 hosszvágó készülék közé iktatva: ez biztosítja, hogy a 10 és 50 hőelem szalagokat nyaláb alakban rögzítsük.

Abban az esetben, ha a 14 szubsztrátum szalag henger alakjában áll rendelkezésre, úgy a 106 olvasztókészülék után 118 lapvágó munkahelyet iktatunk be.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Hőelektromos generátor készülék, amely előre meghatározott hosszúságú és szélességű alkalmas szubsztrátum szalagot (14) tartalmaz és azon egymástól térközzel elválasztott első és második hőelem szárak (16, 18) sokaságát tartalmazza, amelyek általánosságban a szubsztrátum szalag (14) hossza mentén egymással szomszédosán helyezkednek el, azzal jellemezve, hogy az említett szárak (16, 18) első, illetőleg második festékekkel vannak nyomtatva, amely festékek különböző villamos vezetőképességű poralakú fémekből vannak összeállítva, és alkalmas kötőanyaggal vannak összekeverve, míg az említett szárak végeiken ellentétes irányban kinyúló, borított nyomtatott csatlakozó részekkel vannak ellátva, amelyek a különböző vezetőképességű szárakat összekötik oly módon, hogy ezek a szárak villamosán vannak egymással csatlakoztatva (20, 22), és sorba kapcsolt első hőelem sokaságot képeznek, míg a poralakú fémek a szubsztrátumra vannak olvasztva és ott szárakból és csatlakozásokból álló szilárd tömeget alkotnak, és az említett csatlakozásokban az első és második fémek össze vannak keveredve egymással.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hőelem szalagok (10) egy első sokaságát tartalmazza, és mindegyikre az első hőelem sorozat van nyomtatva, és a hőelem szalagok (10) homlokoldalukkal a másik hátoldalát érintve helyezkednek el, és ezáltal általánosságban téglalap alakzatot határoznak meg, és mindegyik említett hőelem szalag (10) tartalmaz egy első és egy második összekötő fület (28, 30) és ezek kifelé nyúlnak a szalag megfelelő végeitől és villamosán össze vannak kötve az említett első hőelem sorozat ellentétes végeivel, és előnyösen tartalmaz egy első és egy második villamos összekötő eszközt, kapcsot (58, 60), amely az első és második összekötő füleken keresztül nyúlik olyan módon, hogy villamosán valamennyi első hőelem sorozatot egymással párhuzamosan köti, és előnyösen az első és második összekötő fülek (28, 30)

   184 528 szélessége a hőelem szalag (10) felső hosszanti szélétől (24) az említett szalag egy olyan pontjáig nyúlik, amely valamivel kisebb távolságban van, mint az említett hőelem szalag előre meghatározott szélességének a fele.
3. 3. A 2. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja,azzal jellemezve, hogy a hőelem szalagok (50) egy második sokaságát tartalmazza, amelyek szekvenciálisán vannak elrendezve homlokoldalukkal a másik hátoldala felé irányuló viszonyban úgy, hogy a második sokaság hőelem szalagjai (50) a hőelem szalagok (10) előbb említett sokaságának mindegyik párja között helyezkednek el, és a hőelem szalagok (50) második sokaságának mindegyike második hőelem sorozatot (20’, 22’) tartalmaz, amely hasonló az első hőelem sorozathoz (20, 22), amely arra van nyomtatva és olvasztva, és egy harmadik és egy negyedik összekötő fület (52, 54) tartalmaz, amely kifelé nyúlik annak megfelelő végeiről, és a harmadik és negyedik összekötő fül szélessége akkora, hogy az említett második hőelem szalag (50) alsó hosszanti szélétől (26’) kiindulva egy olyan pontig terjed, amely valamivel kisebb távolságban van az alsó hosszanti széltől (26’), mint az előre meghatározott hó'elem szalag (50) szélességének fele.
4. 4. A 3. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja,azzal jellemezve, hogy egy harmadik és negyedik villamos csatlakozó eszközt — kapcsot (62 , 64) — tartalmaz, amely az említett harmadik és negyedik összekötő fülön (52,54) hatol át oly módon, hogy villamosán valamennyi második hőelem sorozatot egymással párhuzamosan öszszeköti.
5. 5. A 4. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja,azzal jellemezve, hogy villamos áramköri eszközt — vezetéket (66, 68) — tartalmaz, amely összeköttetést képez az említett első és második összekötő eszköz, kapocs (58, 60) és az említett harmadik és negyedik összekötő eszköz, kapocs (62, 64) között, és előnyösen tartalmaz egy ellenőrző eszközt (70) amely az említett villamos áramkörbe van iktatva és ellenőrzi a villamos mennyiséget, amely az első és második hőelemsorozat között áramlik annak következtében, hogy az első és a második hőelemsorozat felső széle hőforrás hatásának van kitéve.
6. 6. A 3. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első és második hőelem szalagok (10, 50) előre megállapított szélessége 6,35 és 12,7 milliméteres tartományon belül van, míg előnyösen az első és második szubsztrátum szalagra (14) nyomtatott hőelemek száma meghaladja a lineáris 25 milliméterre eső 100 hőelemet.
7. 7. Eljárás hőelektromos generátor kialakítására, azzal jellemezve, hogy szubsztrátum lapokat szekvenciálisán táplálunk egy táplálási munkahelyre (100) és onnan egy első és egy második fémes festékkel nyomtató készülékre (102, 104) és ezzel oldalaikkal egymás mellé sorakozóan egymással sorbakötött hőelemek (20,22) sokaságát hozzuk létre a hosszanti vonal mentén minden lapon, és az első fémes festékkel nyomtató készülékkel (102) az első szárat (16) alakítjuk ki és a höelemek végén lévő csatlakozó részt, amelyeket egy első festékkel készítünk, amely egy első poralakú fémből és egy megfelelő kötőanyagból van összeállítva, és az említett második fémes festékkel nyomtató készülékkel (104) állítjuk elő a második szárat (18) és a hőelem csatlakozó végrészét egy második festékkel, amely egy második, az előzőtől eltérő vezetőképesség-típusú poralakú fémet tartalmaz, és az első és második csatlakozó részek egymásra felfeküsznek oly módon, hogy az említett hőelemek egy sorozatát alkotják, és a nyomtatott hőelemeket egy olvasztókészüléken (106) bocsátjuk át, ezáltal a szárakat és a csatlakozásokat szilárd fém tömeggé alakítjuk úgy, hogy az első és második poralakú fémek a csatlakozásoknál keverednek egymással, és a lapokat szalagokra hasítjuk a hó'elemek hosszanti vonalai mentén, majd ezeket a szalagokat egy nyalábelőállító munkahelyre (110) vezetjük, ahol mindegyik lapból készített szalagokat egy-egy nyalábba foglaljuk úgy, hogy a szalagok homlokoldala a szomszédos szalag hátoldalával érintkezik, és a nyalábokat legalább egy összeállító munkahelyre (112) vezetjük, és ezen panelokat összeállított panel-gyűjtő munkahelyre (114) továbbítjuk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az említett nyalábokat szekvenciálisán tápláljuk összeállító munkahelyek sokaságához, ahol azokat panelokká egyesítjük, míg előnyösen minden első váltakozó hőelem szalag végcsatlakozásai közül az alsó végcsatlakozásokat összekötjük ezen végcsatlakozások közül minden második váltakozó szalag felső végcsatlakozásával az említett összeállító munkahelyen, és előnyösen egy ellenőrző eszközt építünk be az említett villamos összeköttetésbe és ezzel ellenőrizzük az áramló villamos mennyiséget az első váltakozó hőe!em szalagok alsó csatlakozásai és a második váltakozó hőelem szalagok felső csatlakozásai között.
9. 9. A 7. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátumot tekercs formájában adagoljuk, és egy lapvágó munkahelyet (118) iktatunk az említett olvasztókészúlék (106) és a hosszvágó készülék (108) közé, amellyel az említett szubsztrátumot lap alakra vágjuk.
10. 10. A 7. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy egy ragasztóanyagot felvivő munkahelyet (116) iktatunk az olvasztókészúlék (106) és a hosszvágó készülék (108) közé, amelynek segítségével ragasztóanyagot viszünk fel a hasítási folyamat előtt az említett lapokra.