HU184501B - Szabadalmi leírás szolgálati találmány - Google Patents

Abstract

A találmány héjaló lemezekhez szolgáló rögzítő kapcsolat, amely a héjaló lemez és az épületszerkezet valamely része közé van kapcsoló szerelvény útján beiktatva. Jellegzetessége, hogy a kapcsoló szerelvény előnyösen két egymással párhuzamos vagy egymáshoz képest csekély szög alatt hajló sík fallal, mint kapcsoló felülettel rendelkező nyitott, pl. U vagy C keresztmetszetű vagy zárt, célszerűen négyszög keresztmetszetű rögzítő idom. A rögzítő idom az egyik kapcsoló felület mentén a héjaló lemezhez, a másik kapcsoló felület mentén az épületszerkezetnek a héjalás terheit átvevő részéhez, pl. szelemenhez csatlakozik. Az utóbbihoz való csatlakozást szolgáló kötőelem, pl. lekötő csavar számára a rögzítő idomnak az épületszerkezeti rész, pl. szelemen felé eső kapcsoló felülete a héjaló lemez hődilatációját megengedő elnyújtott hasítékkal rendelkezik. A kötőelem szára mentén ugyancsak a hődilatáció kialakulását elősegítő távtartó és adott esetben súrlódáscsökkentő betét van elhelyezve.

Description

(57) KIVONAT

A találmány héjaló lemezekhez szolgáló rögzítő kapcsolat, amely a héjaló lemez és az épületszerkezet valamely része közé van kapcsoló szerelvény útján beiktatva. Jellegzetessége, hogy a kapcsoló szerelvény előnyösen két egymással párhuzamos vagy egymáshoz képest csekély szög alatt hajló sík fallal, mint kapcsoló felülettel rendelkező nyitott, pl. U vagy C keresztmetszetű vagy zárt, célszerűen négyszög keresztmetszetű rögzítő idom. A rögzítő idom az egyik kapcsoló felület mentén a héjaló lemezhez, a másik kapcsoló felület mentén az épületszerkezetnek a héjalás terheit átvevő részéhez, pl. szelemenhez csatlakozik. Az utóbbihoz való csatlakozást szolgáló kötőelem, pl. lekötő csavar számára a rögzítő idomnak az épületszerkezeti rész, pl. szelemen felé eső kapcsoló felülete a héjaló lemez hődilatációját megengedő elnyújtott hasítékkal rendelkezik. A kötőelem szára mentén ugyancsak a hődilatáció kialakulását elősegítő távtartó és adott esetben súrlódáscsökkentő betét van elhelyezve.

-1184 501

A találmány rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez, a rájuk ható terheltnek épületszerkezetre, pl. az épület vázszerkezetének részét képező szelemenre való továbbítására. A kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héjaló lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csatlakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz.

A fémből, műanyagból vagy egyéb alkalmas építőanyagból, pl. azbesztcementből lévő héjalásoknak az épületek teherhordó szerkezetéhez, pl. tetőszclemenekhez vagy falváztartókhoz való leerősítésének számos változata ismeretes. Ezek közül a fémből készült héjalő lemezek esetében a leerősííés szerkezeti nehézségekkel jár, mivel a hőmérsékletváltozás — pl. a nyári évszakban való fölmelegedés - a fém anyagú héjaiásokban jelentős méretváltozásokat eredményez.

A leggyakoribb rögzítési módok helytálló jellegűek (ún. fix lekötések), és így nem teszik lehetővé a hőmozgások lejátszódását. Az ilyen lekötések esetében a héjaló burkolatban és/vagy a rögzítést szolgáló kapcsolatokban a gátolt alakváltozások miatt többletigénybevételek keletkeznek. Ezek az anyag berágódását, a kötőelemek eltorzulását, súlyosabb esetekben kiszakadását eredményezik, és így a héjalás nem tudja tovább a funkcióját betölteni.

A meghibásodások általános követelményeként az épületek beáznak, ami az épüiet szerkezetében, a berendezési tárgyakban és a tárolt anyagokban egyaránt jelentős károkat okozhat. Különösképpen fönnállnak az említett veszélyek a melegégövi környezetben lévő épületek esetében, ahol a hőipérséklet igen tág szélső határok között ingadozik.

Az említett meghibásodások sok szempontból gátolják az ún. könnyűszerkezetes burkolatok és lefedések általános elterjedését. Ennek legfőbb oka az, hogy a könnyűszerkezetes burkolatok és a teherhordó szerkezetek hőtágulási tulajdonságai egymástól eltérőek, és ezért a hőmozgások kiegyenlítéséről többé-kevésbe bonyolult intézkedésekkel külön kell gondoskodni. Ezt alátámasztja még az a tény is, hogy a burkolatokat és a teherhordó szerkezeteket gyakran eltérő hőhatások (pl. közvetlen napsugárzás vagy árnyékolás) érik. A külső térhatároló elemeket, pl. héjaló lemezeket ugyanis közvetlenül vagy közvetve le kell erősíteni az építmény teherhordó szerkezetéhez. így a hőmozgások csak gátoltan tudnak kialakulni, a rögzítő szervekben pedig a hőmozgásokat rr.eggátló igénybevételek ébrednek.

Az eddig ismert megoldások jelentős részénél a létrejönni akaró relatív elmozdulásokat ún. mozgó kapcsolatok beépítésével teszik lehetővé. Hátrányuk, hogy bonyolultak, beszerelésük nehézkes, a legtöbbször korrózióra érzékenyek, és éppen a korrózió hatására veszítik el mozgásképességüket. Ezért főleg az alumíniumból készült héjalásoknál a rögzítő szerkezetek közelében berágódások, ezek következtében pedig beázások jönnek létre.

Az ismert leerősítési módok között említést érdemel a vékony fém hullámlemezekből készült héjalásoknak egymáshoz és a szelemenekhez való csatlakoztatására szolgáló az a két elgondolás, amelyek a 3,889.437 és a 3,898.783 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokból ismerhetők meg. Mindkét megoldás közös hibája, hogy a dilatáció csak meghatározott feltételek között jöhet létre, kialakulása után azonban a kapcsolat hajlamos a meglazulásra, és ez egyrészt csörgő jellegű hanghatást okoz, másrészt beázáshoz vezet. Kedvezőtlen az is, hogy a héjaló elemek hosszirányú toldása nehézkes, a korcoIássai végrehajtott toldás pedig nagy szerelési pontosságot kíván.

Ugyancsak korcolásos csatlakozást ismertet a 3,982.373 lajstromszámú USA szabadalmi leírás is. A héjaló elemek szélei kapaszkodnak így egymáshoz, és ezáltal függőleges bordák alakulnak ki. Az egyik találkozó elem kinyomkodással perforálva van, és erre lehet a szomszédos elem peremét rápattintani. Csak igen kicsi relatív elmozdulást enged meg, a héjaíó elem keresztmetszete pedig éppen a kapcsolati helyeken van meggyöngítve.

Bordákat képező csatlakozáshoz ajánl a 4,014.152 lajstromszámú USA leírás is megoldást. A csatlakozó elemek közül az egyiket kilenc helyen kell meghajlítani, és ez a kapcsolatot bonyolulttá teszi. A szerelés végrehajtása emiatt kényes és lassú. Kalapszelvényű szelemenekhez történő lemezbe erősítést ismertet a 3,796.014 lajstromszámú USA leírás is. A rögzítés speciális csapok segítségével történik. A csapok két vége fejben végződik, amelyek közül az egyiket a helyszíni sajtolással kell kialakítani. A héjalás furatába lazán illeszkedik, és így nem nyújt védelmet a beázások ellen. A héjaló elem mozgása a csap hosszméretét nem tudja megváltoztatni, és ezért az áthaladását megengedő furat tágul, ami növeli a beázás veszélyét.

Domborított héjaló elemek leerősítése valósítható meg az 1,500.780 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban ismertetett megoldással. A leerősítés menetes csavarokkal történik, amelyek műanyag kupakkal vannak ellátva, ami javítja a vízzárást. A hőmérsékletváltozás hatására azonban káros belső feszültségek és/vagy alakváltozások keletkeznek a héjalásban.

Ugyancsak csavaros lecrősítést ismertet az 1,509.154 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. Sajátságos V alakú kapcsoló elemet alkalmaz, amely egy a szárai közé illesztett feszítő elemmel van kombinálva. A megoldás hátránya, hogy a csavarok laza meghúzása esetén a tetőzetben erős hanghatás jön létre, míg fokozott meghúzásuk meggátolja a hőtágulások létrejöttét. Az ismert megoldások egy jelentős része olyan, hogy a tetőlemeznek a szelemenhez való leerősítésénél rugók vannak elhelyezve. Ezeknek a megoldásoknak a legfejlettebb változata a 176.661 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található meg.

A leerősítés önmagában rugalmas - tehát az erők hatására bizonyos mértékű kitérést megengedő — megoldására találunk példát az 1,934.524 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban, valamint a 2,256.584 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban. Mindegyik leerősítesi mód hátránya, hogy csak meghatározott típusú héjaló elemek esetében használhatók, az említett német megoldások pedig egy sor sajátságos szerkezeti elem alkalmazását teszik szükségessé. Ugyanez mondható el annái a héjalás leerősítésnél is, amelyet a 4,034.532 lajstromszámú USA, valamint a vele azonos tartalmú 1,543.290 lajstromszámú angol és a 2,351.225 lajstromszámú francia szabadalmi leírás ismertet. Ezeknél a sajátságos kapcsoló elemek egy része különleges „öntvény jellegű” idom, amelynek a gyártása és a helyszíni beépítése egyaránt bonyolult.

Héjaló lemezekhez szolgáló sajátságos rögzítő kapcsolatot ismertet a í 76.445 isz.-ú magyar szabadalmi leírás is. Lényegéből adódóan falburkolatok felerősítésére alkal-2184 501 más, melyet kapcsoló idomok, valamin! a burkoló elem és a kapcsoló idomok közé beiktatott — kétirányú méretkiegyenlítést megengedő — különleges beállító elemek segítségével valósít meg. A burkoló elemre gyárilag erősítenek rá menetes csapokat, amelyek az csszeerősítést szolgálják. Fontos jellegzetessége, hogy nem csupán az épület teherhordó szerkezete és a rögzítő szervek, hanem az utóbbiak és a burkoló elemek között is létre jöhet rugalmas elmozdulás.

A megoldásban testet öltő kétségtelenül jó gondolatok ellenére az ilyen kialakításoknak hátrányai is vannak. Ezek közé tartozik a menetes csapoknak a burkoló elemekhez történő gyári felerősítése, ami gyakorlatilag az ún. csaphegesztés módszerével, rehát bonyolult és ezért drága technológiával történik.

Kedvezőtlen az is, hogy a fölerősítéskor a kapcsolathoz két oldalról kell hozzáférni. A beállító elemek és a kapcsoló idomok ovális lyukai a gyártási méretpontatlanságokat ki tudják ugyan egyenlíteni, a kapcsolat egésze azonban a nagy méretű találkozó felületek között föllépő nagy surlódó erők miatt a hőmozgások kialakulását már nem engedi meg. A kapcsolat tetőburkolatok esetében elsősorban a beállító elemek ás a kapcsoló idomok közötti kötés nehéz hozzáférhetősége miatt nem is használható. Nem célszerű azonban ε tetőnél való alkalmazás sem, mert maguk a burkoló elemek nem támaszkodnak az épületszerkezetre (szelemenre), cs így túlságosan nagy lehajlásoknak vannak kitéve.

A találmány célja olyan rögzítő kapcsolat kifejlesztése, amely kiküszöböli a hagyományos lekötési módok fogyatékosságait, megbízható erőátadódásró! gondoskodik, és nem akadályozza meg a hőmérsékletváltozásból származó csomóponti mozgások kialakulását. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása is, hogy a rögzítő kapcsolat egységesen legyen alkalmazható vízszintes és ferde síkú tetőhéjaiásoknái, valamint szükség esetén oldalfalakat takaró burkolások esetében is. Feladat továbbá, hogy a lekötési mód egyszerű szerelést, és a méreteltérések kiegyenlítését is lehetővé tegye.

A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a héjaló lemezekhez szolgáló és általánosan alkalmazható rögzítő kapcsolatot azáltal lehet célszerűen kialakítani, ha eleve lemondunk a kétirányú mozgáslehetőség megengedéséről. Ehelyett a kapcsolatot egyirányú, de megbízható mozgáslehetőséggel alakítjuk ki, ami a szerkezetet igen nagy mértékben leegyszerűsíti. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy megfelelő intézkedésekkel el lehet kerülni az ismert megoldások fogyatékosságait, nevezetesen a nagy surlódó erők kialakulását, a burkoló elemre történő csaphegeszíéseket, a fölösleges közvetítő elemeket és nem utolsósorban a nehéz hozzáférhetőséget. Ennek jegyében olyan szerkezeti kialakítást javaslunk, ahol a burkolat megtámasztása nem pontokon megfogott felületekkel, hanem „vonal mentén” történik, a kapcsolásra a célszerűen hullámlemez burkolat „hullámhegyeit” használjuk fel, és elkerüljük a kifáradásra hajlamos rugók alkalmazását.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez a rájuk ható terheknek épületszerkezetre, pl. az épület vázszerkezetének részét képező szelemenre való továbbítására — amely kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héja'ó lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csatlakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz — oly módon van kialakítva, hogy a kapcsoló szerelvény előnyösen két egymással párhuzamos vagy egymáshoz képest csekély szög alatt hajló sík fallal, mint kapcsoló felülettel rendelkező, nvitott, pl. U vagy C keresztmetszetű vagy zárt, célszerűen négyszög keresztmetszetű rögzítő idom, amely ar. egyik kapcsoló felület mentén a héjaló lemezhez, a másik kapcsoló felület mentén az épületszerkezetnek a héjalás terheit átvevő részéhez, pl. szelemenhez csatlakozik, az utóbbihoz való csatlakozást szolgáló kötőelem, p,. lekötő csavar számára a rögzítő idomnak az épületszerkezeti rész, pl. szelemen felé eső kapcsoló felülete a héjaló lemez hődilatációját megengedő elnyújtott hasítékkal rendelkezik, a kötőelem, pl. lekötő csavar szára mentén pedig ugyancsak a hődilatáció kialakulását elősegítő távtartó, előnyösen távtartó gyűrű és adott esetben súrlódást csökkentő betét van elhelyezve.

A találmány szerinti rögzítő kapcsolat további ismérve lehet, hogy a kötőelem, pl. lekötő csavar szára a rögzítő idomon való áthaladási szakaszán a távtartón, előnyösen távtartó gyűrűn van átfűzve. A távtartó gyűrű külső átmérője a rögzítő idom hasítékának szélességi méretéhez, belső átmérője a kötőelem, pl. lekötőcsavar szárának átmérőjéhez, vastagsága pedig a rögzítő idomnak a hasítókot tartalmazó szeivényrésze falvastagságához igazodik.

A hasíték szélessége kismértékben, de célszerűen legalább 1 mm-rei meghaladja a távtartó gyűrű külső átmérőjének, a távtartó gyűrű belső átmérője pedig a kötőelem, pl. lekötő csavar átmérőjének méretét. A távtartó gyűrű vastagsága az adott esetben alkalmazott súrlódást csökkentő betétek közül a primér betét vastagságához igazodik, és ugyancsak kismértékben, de célszerűen legalább 1 mm-rei meghaladja a rögzítő idomnak a hasítékot tartalmazó szelvényrésze vastagságát.

A rögzítő kapcsolat célszerű kiviteli alakjánál a kötőelem, pl. lekötő csavar szára mentén, előnyösen a csavaranyával szomszédosán alátét van elhelyezve. A súrlódást csökkentő betétek közül a primér betét, az alátét és a távtartó gyűrű közé, míg a szekundér betét a rögzítő idom és az épületszerkezeti rész, pl. szelemen közé van beiktatva. A rögzítő idom a héjaió lemezzel relatív elmozdulást kizáró módon, pl. peremes csavarok segítségével van összeerősítve.

A találmány szerinti rögzítő kapcsolat legfőbb előnye az, hogy a szerkezeti kialakítás egyszerűségét egyesíti a lekötés és a hődilatáció megengedésének megbízható voltával. Kedvező az is, hogy nincsenek nagy surlódó erők, és az alkalmazott távtartó megengedi a lekötő csavar „utólagos” meghúzását.

Az egyszerűséget szolgálja, hogy nincsenek fölösleges közvetítő elemek, hanem a héjalást megfogó rögzítő -doni közvetlenül kapcsolódik az épületszerkezethez. Ez utóbbi, valamint az, hogy a célszerűen hullámlemez kiképzésű héjaló lemezt mindig a hullámhegyek mentén kapcsoljuk, egyúttal könnyedén lehetővé teszi, hogy a Találmány szerinti kialakítással a héjalást ferde síkban iévő szelemenekhez is egyszerűen és megbízhatóan rögzíthessük.

Technológiai előnyt jeleni, hogy - szemben a legtöbb Ismert megoldással - a toldásoknál nem keli az elemeket összefúrni, elegendő azokat gyárilag méretre vágni. A hullámhegyek mentén történő rögzítés megbízhatóan megelőzi a beázást, a rugók alkalmazásának elkerülése pedig fölöslegessé teszi, hogy a szerelést nagy erők legyőzésével vagy különleges szerszámmal kelljen végrehajtani.

-3184 501

A találmány szerinti rögzítő kapcsolat megengedi a liőmérsékletválíozásból származó elmozdulások szabad kialakulását anélkül, hogy a kötőelemeknél meghibásodás jönne létre, vagy az elmozdulás következtében a kapcsolat tömítettsége kedvezőtlen módon megváltoznék, igen nagy előnye a megoldásnak az, hogy az egész szerelési munka kívülről a héjalás oldaláról végrehajtható anélkül, hogy az épület belső oldaláról is hozzá kellene férni a kapcsolatokhoz. Ezért azok mindenféle belső állványzat nélkül elkészíthetők.

Előny az is, hogy a vázszerkezethez való kapcsoláshoz semmiféle helyszíni furatot nem kell készíteni, azok mindegyike gyárilag kialakítható. A találmány szerinti kapcsolat kizárja a héjaláslekötéseknél a meghibásodásokat és beázásokat.

A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a rögzítő kapcsolat zárt szelvényű rögzítő idom esetén, a

2. ábra a rögzítő kapcsolat nyitott szelvényű rögzítő idom esetén, a

3. ábra az 1. ábrán bemutatott kapcsolat alkatrészei.

Az 1. ábrán a 11 héjaló lemeznek a 8 szelemenhez való leerősítése a négyszög keresztmetszetű zárt 1 rögzítő idommal történik. All héjalő lemezt az 1 rögzítő idomhoz a 10 peremes csavarok kapcsolják, míg az 1 rögzítő idomnak a 8 szelemenhez való leerősítése a 7 lekötő csavarok segítségével történik.

A 7 lekötő csavarok az 1 rögzítő idomnak a 8 szelemen felé néző lb kapcsoló felületében kialakított 2 hasítékon haladnak át. A 7 lekötő csavar 3 csavaranyája célszerűen az 1 rögzítő idom belsejében foglal helyet, de adott esetben fordítva is elhelyezhetők, és így a 3 csavaranya a szelemen felől válik meghúzbatóvá.

Látható az 1. ábrán az 1 rögzítő idom lb kapcsoló felületét közrefogó 5 és 9 súrlódást csökkentő betét is. Előnyös, ha a 7 lekötő csavar szárára ráhúzzuk a 6 távtartó gyűrűt, amelynek vastagabbnak kel! lennie, mint az 1 rögzítő idom lb kapcsoló felülete. Célszerű az is, ha a 3 csavaranya alá elhelyezzük a 4 alátétet.

Az 5 és 9 súrlódáscsökkentő betétek közül az 5 primér betétnek a 4 alátét és a 6 távtartó gyűrű között, míg a szekundér betétnek a 8 szelemen és az 1 rögzítő idom között kell elhelyezkednie. Az ilyen kialakítás esetén az 5 primér betét és a 9 szekunder betét a 3 csavaranya meghúzása után is megbízhatóan megengedi a hődilatáció következtében létrejövő mozgások kialakulását. A hőmérséklctválfozás során természetesen a 2 hasíték teszi lehetővé, hogy változás történjék az 1 rögzítő idomnak a 8 szelemenhez képest elfoglalt helyzetében.

Az 1. ábrán föltüntetett kapcsolat alkatrészeit bemutató 3. ábrán jól látható, hogy az 1 rögzítő idomnak csupán a 8 szelemen felőli lb kapcsoló felületében van elnyújtott alakú 2 hasíték, míg a szemközti la kapcsoló felület furatai kör alakúak. Ez utóbbiak szolgálnak a peremes csavarok befogadására, amelyek ily módon nem engedik meg relatív mozgás kialakulását a 11 héjaló lemez és az 1 rögzítő idom között.

Jól mutatja a 3. ábra azt is, hogy a súrlódást csökkentő 5 primér betét célszerűen a 6 távtartó gyűrű átmérőjét meghaladó 5a központi nyílással rendelkezik, míg a 4 alátétnek a 4a központi nyílása csupán a 7 lekötő csavar szárának áthaladását keli lehetővé tennie. Természetesen célszerű, ha a 2 hasíték szélességi mérete is meghaladja legalább 1 mm-rel a 6 távtartó gyűrű külső átmérőjét, hogy a hőmozgások szabadon létrejöhessenek.

A 2. ábrán olyan rögzítő kapcsolatot tüntettünk fői, amelynél az 1 rögzítő idom nyitott keresztmetszetű. A példaképpen U keresztmetszetű 1 rögzítő idom — mint az a 2a ábrán látható — ezúttal is relatív elmozdulást kizáró módon a 10 peremes csavarok segítségével van a 11 héjaló lemezzel összeerősítve. A 8 szelemen is nyitott, pl. ugyancsak U keresztmetszetű, fölső övében a 7 lekötő csavar számára a relatív elmozdulást ugyancsak kizáró kör keresztmetszetű nyílások vannak.

A 7 lekötő csavar szára ezúttal is át van fűzve a 6 távtartó gyűrűn, amely természetesen vastagabb, mint az

I rögzítő idomot alkotó U szelvénynek a 7 lekötő csavar áthaladását megengedő 2 hasítékot tartalmazó öve. Látható a 2a ábrán az 1 rögzítő idom alsó öve fölött elhelyezkedő 5 primér betét, valamint az alsó öv és a 8 szelemen közé beiktatott 9 szekunder betét, melyek az 1 rögzítő idom és a 8 szelemen közötti súrlódás lecsökkentésére szolgálnak.

A 2. ábrán alaprajzban látszik az elnyújtott 2 hasíték, amely lehetővé teszi, hogy az 1 rögzítő idom - és vele együtt a hozzá elmozduiásmenlesen kapcsolódó 11 héjaló lemez - a 8 szelemenhez képest a hőmérsékletváltozás hatására különböző helyzeteket foglalhasson el. A 2b ábra értelmében pl. növekvő hőmérséklet esetén az 1 rögzítő idom bal felé, míg csökkenő hőmérséklet esetén jobb felé történő elmozdulást végezhet.

Az 1. és 2. ábrán egyaránt látható, hogy a hőmérsékletváltozás hatására létrejövő relatív mozgások ellenére a találmány szerinti rögzítő kapcsolat a függőleges és a

II héjaló lemez síkjára merőleges irányú terheket a 8 szelemenre minden esetben átadja. A 8 szelemenben a kapcsolati helyeknek megfelelően a 7 lekötő csavarok számára szolgáló) lyukakat előre ki lehet fúrni.

A kapcsolat elkészítésekor eiőször e furaton átfűzzük a 7 lekötő csavart, majd ráhúzzuk a 6 távtartó gyűrűt, szükség esetén — mivel alkalmazásuk nem kötelező — elhelyezzük a súrlódást csökkentő 5 és 9 primér és szekundér betétekkel együtt az 1 rögzítő idomot, a 4 aiátét elhelyezése után pedig fölcsavarjuk, és meghúzzuk a 3 csavaranyát.

Az 1 rögzítő idom egyébként osztott szelvényű is lehet, amikor is a 2 hasíték mentén van célszerűen a szelvény megosztva. Bármilyen is az 1 rögzítő idom, a kellő méretűnek megválasztott 6 távtartó gyűrű gondoskodik arról, hogy ne léphessen föl jelentős súrlódó erő az 1 rögzítő idom és az 5 primér betét között. Az 5 primér betét emellett meggátolja az 1 rögzítő idom szerelés közbeni véletlen jellegű elcsúszását.

A találmány szerinti rögzítő kapcsolat a legkülönbözőbb burkolásoknál használható, és a hőmozgások lejátszódását megbízhatóan megengedi anélkül, hogy ebből meghibásodások jönnének létre. Tetőhéjalás esetén tömítettsége és mozgásképessége az épület beázásait megelőzi. A találmány szerinti kialakítás előnyei fokozottan domborodnak ki olyan épületek esetében, amelyek nagy hőingadozásoknak kitett meleg égövi környezetben vannak.

A tapasztalat szerint a rögzítő kapcsolat jól alkalmazható falburkolatoknak falváz tartókhoz történő felerősítésénél is. Valamennyi alkalmazás esetén kedvezően egyszerűvé válik a helyszíni szerelés azáltal, hogy a beépítéskor furatkészítés nem, vagy csak minimális méretben és mennyiségben szükséges, a kötőelemek elhelye4

184 501 zéséhez pedig az épület belső oldala felől nem szükséges a kapcsolatokhoz való hozzájutás, mert minden szerelési munka kívülről, pl. a tető felől, vagy a fai külső oldala felől elvégezhető.

Claims (3)

Szabadalmi igénypontok

1. Rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez, a rájuk ható tcrhcknck épület szerkezetre, pl. az épület vázszerkezeté- 1 nek részét képező szelemenre való továbbítására, amely kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héjaló lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csatlakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a 1 kapcsoló szerelvény előnyösen két egymással párhuzamos vagy egymáshoz képest csekély szög alatt hajló sík fallal, mint kapcsoló felülettel (la, lb) rendelkező, nyitott, pl.

U vagy C keresztmetszetű vagy zárt, célszerűen négyszög keresztmetszetű rögzítő idom (1), amely az egyik kap- 2 csoló felület (la) mentén a héjaló lemezhez (11), a másik kapcsoló felület (lb) mentén az épületszerkezetnek a héjalás terheit átvevő részéhez, pl. szelemenhez (8) csatlakozik, az utóbbihoz való csatlakozást szolgáló kötőelem, pl. lekötő csavar (7) számára a rögzítő idom- 2 nak (1) az épületszerkezeti rész, pl. szelemen (8) felé eső kapcsoló felülete (lb) a héjaló lemez (11) hődilatációját megengedő elnyújtott hasítékkal (2) rendelkezik, a kötőelem, pl. lekötőcsavar (7) szára mentén pedig ugyancsak a hődilatáció kialakulását elősegítő súrlódás- 3 csökkentő betét (5, 9) van elhelyezve.

2. Az 1. igénypont szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kötőelem, pl. lekötő csavar (7) szára a rögzítő idomon (1) való áthaladása szakaszán a távtartón, előnyösen távtartó gyűrűn (6) van átfűzve. 3

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a távtartó gyűrű (6) külső átmérője a rögzítő idom (1) hasítékának (2) szélességi méretéhez, belső átmérője a kötőelem, pl. lekötő csavar (7) szárának átmérőjéhez, vastagsága pedig a rögzítő idomnak (1) a hasítékot (2) tartalmazó szelvényrésze falvastagsághoz igazodik.

4. A 3. igénypont szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hasíték (2) szelessége kismértékben, de célszerűen legalább egy milliméterrel meghaladja a távtartó gyűrű (6) külső átmérőjének méretét.

5. A 3. igénypont szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli rlakja, azzal jellemezve, hogy a távtartó gyűrű (6) belső átmérője kismértékben, de célszerűen legalább egy milliméterrel meghaladja a kötőelem, pl. lekötő csavar (7) szárának átmérőjét.

6. A 3. igénypont szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli «'.lakja, azzal jellemezve, hogy a távtartó gyűrű (6) vastagsága az adott esetben alkalmazott súrlódáscsökkentő betétek (5, 9) közül a primer betét (5) vastagságához igazodik, és kismértékben, de célszerűen legalább egy milliméterrel meghaladja a rögzítő idomnak (1) a hasítékot (2) tartalmazó szelvényrésze felvastagságát.

7. Az 1—ő. igénypontok bármelyike szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kötőelem, pl. lekötő csavar (7) szára mentén, előnyösen a csavaranyával (3) szomszédosán alátét (4) van elhelyezve.

8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a súrlódáscsökkentő betétek (5, 9) közül a primér betét (5) az alátét (4) és a távtartó gyűrű (6) közé, míg a szekundér betét (9) a rögzítő idom (1) és az épületszerkezeti rész pl. szelemen (8) közé van beiktatva.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti rögzítő kapcsolat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rögzítő idom (1) a héjaló lemezzel (11) relatív elmozdulást kizáró módon, pl. peremes csavarok (10) segítségéve! van összeerősítve.

3 db ábra