HU182357B - Data input key - Google Patents

Description

A találmány tárgya beviteli egység elektronikus digitális adatfeldolgozó berendezésekhez (digitális számítógépekhez), vagyis adatbeviteli billentyűzet.

A találmány szerint adatbeviteli billentyűzetet különböző utasítások és programok automatikus vezérlő- és információfeldolgozó rendszerekbe történő bevitelére lehet használni, például technológiai folyamatok automatikus vezérlőrendszereiben, kísérleti berendezések automatizálásánál alkalmazott eszközökben, asztali számítógépes rendszerekben, mikroszámítógépekben stb.

Különösen előnyös lehet a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzetet olyan adatbeviteli egységekben alkalmazni, amelyeknél a beviendő szimbólumok nomenklatúráját gyakran kell változtatni.

Jelenleg a különböző elektronikus adatfeldolgozó berendezésekkel kapcsolatos feladatok megoldásánál mind gyakrabbanjelent problémát a kivánt adatoknak megfelelő információknak egyik vagy másik munkahelyről történő rugalmas bevitele, például egy számítógépes rendszernek repülőgép fedélzetén való alkalmazásakor, mikroszámítógépekkel és hasonlókkal végzett munkáknál. Ezekben az esetekben az adatbeviteli billentyűzetnek biztosítania kell a különböző abc-k illetve különböző szimbólum-készletek és formalizált parancsok bevitelét, amelyek a különböző feladatok megoldásaihoz kül^n-külön szükségesek. Azonban, ha a különböző felhasználók speciális feladatainak megoldásához szükséges szimbólumok részben vagy egészben eltérőek, megnő az alkalmazandó szimbólumok száma, és ennek megfelelően a billentyűzet billentyűinek száma is.

A találmány célja olyan univerzális billentyűzet kifejlesz- 30

181357 tése számitógépes rendszerekben történő adatbevitelhez, amely többféle abc szimbólumainak bevitelét teszi lehetővé, és az abc-ket egyszerűen lehet felcserélni, ugyanakkor a billentyűk száma minimális.

Ismeretes olyan, számítógépes rendszerekbe történő adatbevitelre használható billentyűzet (lásd a 676 983 sz. szovjet társadalmi leírást), amely több billentyűt tartalmaz, mely billentyűk egy táblázat nyílásaiba soronként vannak elrendezve, és minden egyes billentyű egy-egy rugalmas visszaálli10 tóelemmel, valamint egy érintkezőpárral kapcsolatban álló tolókával van ellátva. Minden billentyűt el lehet forgatni tengelye mentén, amelyeknek egyik vége be van fogva, és a páratlanszámú billentyűk másik végei ugyanazon sorokban vannak elrendezve.

Ebben az adatbeviteli billentyűzetben a billentyűk száma egyenlő egy vagy több kiválasztott abc szimbólumainak számával, és ezért — ha nagy számú szimbólumot kell használni — a billentyűk száma nagy, maga a billentyűzet pedig terjedelmes lesz. Ezenkívül az ilyen billentyűzet alkalmazásá20 nál az adatbeviteli egység felépítéséhez sok párhuzamossoros csatlakozást kell a billentyűzet értintkezőpárjai és ezen egység kódolóegysége közé kapcsolni, továbbá sok elektronikus áramköri elemet kell felhasználni. Ez csökkenti az adatbeviteli egység megbízhatóságát és növeli annak árát.

Ismeretes egy másik adatbeviteli billentyűzet (lásd a 2.144.094 sz. francia szabadalmi leírást), amely sok billentyűt tartalmaz, és ezek a billentyűk soronként vannak elrendezve és mindegyik billentyű egy-egy rugalmas visszaállító elemmel, valamint egy tolókával van ellátva, mely utóbbi egy érintkezőpárral van összekötve. Ez a billentyűzet további két

-1181357 külön kezelőszervet is tartalmaz, amellyel a billentyűzetregisztert lehet kiválasztani vagy másik abc szimbólumkészletére lehet átváltani. Ennek következtében minden egyes billentyűvel két-két különböző szimbólumot lehet előállítani, és a teljes billentyűzettel pedig két különböző szimbolikus abc-t lehet bevinni az adatfeldolgozó rendszerbe.

Annak ellenére, hogy a második esetben a billentyűzetben lévő billentyűk száma majdnem a felére csökkenthető az első esethez képest, mégsem lehetséges viszonylag kevés billentyű alkalmazásával több szimbolikus abc bevitelére alkalmassá tenni.

Ismeretes végül még egy adatbeviteli billentyűzet (lásd a 4.005.388 sz. amerikai szabadalmi leírást), amelyet elektronikus digitális adatfeldolgozó berendezés kézi működtetésű adatvégállomásának felhasználói dialógusüzemmódjához használnak, amely sok billentyűt tartalmaz, ahol a billentyűk mátrix formában vannak elrendezve és minden egyes billentyű egy-egy rugalmas visszaállító elemmel van ellátva és egy-egy érintkezőpárral van összekötve. Ebben a billentyűzetben minden egyes billentyű négy különböző szimbólum bevitelére alkalmas, másképp fogalmazva négy különböző információsíkja van, és az összes szimbólum, amely ezzel a billentyűzettel előállítható, a billentyűzet előlapján van feltüntetve, ahol a kezelő a billentyűket munkája során nyomogatja. Ez a billentyűzet egy kapcsolóeszközzel is el van látva, amely az eltolási szinteket vezérlő érintkezőpárokat és az abc-k vagy a billentyűzet regisztereinek kiválasztására alkalmas külön kezelőszervet foglalja magába. Úgy is lehet mondani, hogy a billentyűzet valamennyi billentyűjének érintkezőpáija együttesen képezi a szimbólumkódok előállításához a pontos csatornát, amelyeket a billentyűzet segítségével adnak be, és hogy a billentyűzet kapcsolóeszközének érintkezőpáijai együttesen képezik ezen szimbólumok kódjainak előállításához a durva csatornát. Annak ellenére, hogy ez az ismert adatbeviteli billentyűzet a kapcsolóeszköz alkalmazása következtében viszonylag kevés billentyűvel több abc beadására alkalmas, bizonyos esetekben mégis kényelmetlen az alkalmazása. Ennek az az oka, hogy — a kívánt szimbólumnak a billentyűzet segítségével a számítógépes rendszerbe történő bevitele során a kezelőnek egyidejűleg kell működtetnie az információs billentyűket és a billentyűzet regiszterének kiválasztására szolgáló kezelőszervet is;

— mivel minden egyes információs billentyűn több szimbólum van, amelyet be lehet adni, és a kezelőnek folyamatosan ellenőriznie kell, hogy valóban a szükséges információt viszi-e be. Ekkor a kezelőnek egyrészt azzal kell törődnie, hogy melyik abc-ben, vagy melyik regiszterben található a beviendő szimbólum vagy utasítás, másrészt pedig egész idő alatt ügyelnie a billentyűzet regiszterét kiválasztó kezelőszerv állására és/vagy a billentyűzethez csatlakoztatott kijelzőt is figyelnie kell. Ennek következtében a kezelő figyelme a szimbólumok beadása folyamán a billentyűzet több kezelőszerve között oszlik meg, és miután a billentyűzeten olyan szimbólumok is jelen vannak, amelyeket az adott pillanatban éppen nem kell bevinni, a kezelő szüntelenül fölösleges információval van elárasztva. Ez bonyolultabbá teszi és megnehezíti a kezelési munkát, így a fent ismertetett billentyűzet használata esetén a számítógépes rendszerbe bevitt információ helyességének valószínűsége csökken.

Végül még meg kell említenünk, hogy a billentyűzet regiszterének váltásához használt kezelőszervek megnövekedett száma a billentyűzet felépítését is bonyolultabbá teszi.

A találmány feladata információt hordozó szimbólumok beviteléhez olyan adatbeviteli billentyűzet létrehozása, to2 vábbá ehhez a billentyűzethez olyan vezérlési mód kialakítása, amely amellett, hogy több fajta abc bevitelére minimális számú billentyű alkalmazásával képes, bármely abc szimbólumainak egyszerű és egyértelmű bevitelét teszi lehetővé, és ezáltal a számítógépes rendszerbe bevitt információ helyességének valószínűsége megnő. A kitűzött műszaki feladat megoldására olyan adatbeviteli billentyűzetet hoztunk létre, amelynek billentyűi m soroól és n oszlopból álló mátrix formájában vannak elrendezve, és minden egyes billentyű egy-egy rugalmas elemmel és tolókával van ellátva, amely egy érintkezőpárral van összekötve, ahol az érintkezőpárok összessége a szimbólumkódok felépítéséhez pontos csatornát képez, és a billentyűzet kapcsolóeszközzel van ellátva, amelynek több érintkezőpárja van, ahol az érintkezőpárok mindegyikének egyik érintkezője mozgatható, és a kapcsolóeszköz a fentemlített szimbólumok kódjainak durva csator- · náját kapcsoló eszközt képez, amely a kapcsolóeszköz érintkezőpárjaiból van kialakítva, ahol az újdonság abban van, hogy az egyes billentyűk külsejükön élfelületekkel ellátott henger alakúak, ahol a szimbólumok ábrái az élfelületeken * vannak elhelyezve, és a hengerek hossztengelyük körül elforgathatóan vannak kialakítva; a mátrix azonos sorának minden egyes billentyűje a szerkezet egyik meghajtótengelyével van összekapcsolva, a meghajtótengely pedig forgatószerkezettel van ellátva, amely a kapcsolóeszköz mozgó érintkezőivel összeköttetésben áll és a tolókák irányában eltolható.

Az adatbeviteli billentyűzet ilyen felépítése lehetővé teszi, hogy az abc átváltásakor a beviendő szimbólumok kódjait képező durva csatorna összes érintkezőpáiját szinkronban kapcsoljuk és ugyanakkor a billentyűzet összes billentyűjét a szimbólumjelölések kicseréléséhez a beállított abc-nek megfelelően elfordítsuk.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet egyik kiviteli ' alakjának megfelelően minden egyes billentyű üreges henger formájában van kialakítva és a meghajtótengelyre, amely merev, két kúpos csavarrugóval van felerősítve, amelyek az üreges henger belsejében a meghajtótengely hossztengelyének irányában úgy vannak elhelyezve, hogy a meghajtótengelyt körülveszik és hegyükkel egymás felé vannak fordítva, és az egyes rugók egyik része a meghajtótengelyhez, a másik ’ része pedig az üreges henger belső felületéhez szilárdan oda van erősítve.

Az ezen kiviteli alak szerinti adatbeviteli billentyűzet mű- ‘ ködése megbízható, élettartama pedig hosszú.

Egy további kiviteli alak szerint az adatbeviteli billentyűzet egyes billentyűi tengelyirányú átmenőfurattal ellátott hengerek formájában vannak kialakítva és a meghajtótengelyhez szilárdan rögzítve, ahol a meghajtótengely hajlékony és rugalmas, és a henger tengelyirányú furatán keresztülnyúlik.

Az adatbeviteli billentyűzet ilyen kialakítása egyszerűbbé teszi a billentyűk előállítását. A billentyűkbe illeszkedő, kívánt méretű hajlékony és rugalmas tengely könnyen beszerezhető az ipar által gyártott tengelyek választékából.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet kapcsolóeszközét forgó-választókapcsoló formájában lehet kialakítani, amelynek p állása és annyi iránya van, amely a p értékből vont négyzetgyök egész számra kerekített értékével egyenlő, ahol p az egy billentyűn levő élfelületek száma, és a forgóválasztókapcsoló forgórésze az érintkezőpár mozgó érintkezőjével együtt a forgómozgást átvivő szerkezet meghajtótengelyére van szerelve, az érintkezőpár álló érintkezője és a forgó-választókapcsoló állórésze pedig a billentyűzet táblamezejéhez van rögzítve.

A kapcsolóeszköz ilyen kialakítása lehetővé teszi a billen-2.81357 tyűzet felépítésének egyszerűsítését, éspedig azáltal, hogy forgó-választókapcsolóként szabványos kapcsolót lehet használni, amit az ipar sokféle típusban, nagy mennyiségben gyárt.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet kapcsolóeszközét a fentieken kívül p számú bütykös tárcsával is el lehet látni, amelyeket a forgómozgást átvivő szerkezet egyik meghajtótengelyére lehet felszerelni úgy, hogy kiugró részeik a kapcsolóeszköz egyik érintkezőpárjának mozgó érintkezőjével érintkezésbe hozhatók, és a bütykös tárcsák a meghajtótengelyen úgy vannak elhelyezve, hogy két szomszédos bütykös tárcsa kiugró része a kerület mentén egymáshoz képest 360/p fokkal el van tolva, ahol apa billentyű élfelületeinek száma.

A kapcsolóeszköznek ez a kiviteli alakja lehetővé teszi, hogy a billentyűzet megépítésénél csupán egyféle típusú elemet alkalmazzunk, amely az érintkezőpárt hordozza, és így a billentyűzethez egységes modulokat hozzunk létre.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzetet a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábrán a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet egyszerűsített felülnézeti rajza látható; a

2. ábrán egy mátrix-sorban két egymás mellett lévő billentyű látható, amelyek egy merev tengelyre vannak felhelyezve, és az ábrán az egyiket hosszmetszetben tüntettük fel; a

3. ábra a 2. ábra 111-111 metszősík mentén felvett metszete; a

4. ábra a forgómozgást átvivő szerkezet metszete; az

5. ábrán a billentyűk egy további kiviteli változatát mutatjuk be, amelyek hajlékony, rugalmas tengelyre vannak felszerelve; a

6. ábrán az 5. ábra VI-VI metszősik mentén felvett metszete látható; a

7. ábrán a billentyűzet kapcsolóeszközére mutatunk be egy példát, ahol a kapcsolóeszköz tárcsás típusú forgóválasztókapcsoló; a

8. ábrán olyan kapcsolóeszközt mutatunk be, amely bütykös tárcsákat tartalmaz; a

9. ábrán pedig a billentyűzet érintkezöpárjainak és a billentyűzet kapcsolóeszközének villamos kapcsolási vázlatát mutatjuk be.

Előre kell bocsátanunk, hogy a leíráshoz mellékelt rajzokon a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzetet csak vázlatosan ábrázoltuk, kizárólag a szemléltetés kedvéért, anélkül hogy a billentyűzet vagy a hozzá tartozó elemek méreteire, illetve azok egymáshoz való viszonyára, stb. korlátozást tennénk. Az egyes ábránkon az azonos elemeket ugyanazokkal a hivatkozási számokkal láttuk el.

Az 1. ábrát megszemlélve látható, hogy a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet, amelyet például egy repülőgép fedélzetén beépített elektronikus digitális adatfeldolgozó berendezésben lehet alkalmazni, 2 ablakokkal ellátott 1 táblamezőt tartalmaz, amelyek 3 hosszanti bordákból és 4 keresztbordákból vannak kialakítva és amelyekben 5 billentyűk vannak elhelyezve. Az 5 billentyűk az 1 táblamezön mátrix formában vannak elrendezve, amely öt sorból és hat oszlopból áll, azaz a mátrix minden sorában hat darab 5 billentyű található, és a billentyűzet összesen harminc darab 5 billentyűt tartalmaz. A billentyűzet ezenkívül tartalmaz még egy — vázlatosan ábrázolt —, forgómozgást átvivő 6 szerkezetet, amelynek konkrét felépítését az alábbiakban ismertetjük majd. A forgómozgást átvivő 6 szerkezet egy darab 7 és több 8 meghajtótengelyekkel rendelkezik, ahol a 8 meghajtótengelyek egy síkban vannak elhelyezve, számuk pedig megegyezik az 5 billentyűkből képzett mátrixban lévő sorok számával, azaz öt darab 8 meghajtószerkezet van.

A forgómozgást átvivő 6 szerkezet Ί meghajtótengelyére van felszerelve e tengely 9 forgatószerkezete, amely lényegében egy szokásos forgatógomb, az egyes 8 meghajtótengelyekhez pedig a mátrix egy-egy sorának 5 billentyűi vannak hozzáerősitve. A forgómozgást átvivő 6 szerkezet ezenkívül az ábrán vázlatosan feltüntetett 10 kapcsolóeszközzel is öszsze van kötve, amelynek felépítését a későbbiekben ismertetjük, és amely a jelen esetben a 6 szerkezet 7 meghajtótengelyére van erősítve.

A 2. és 3. ábrán látható, hogy az 5 billentyűk henger alakúak, amelyeknek palástfelületén négy darab 11 élfelület van kialakítva, és az 5 billentyűkkel bevihető egyes szimbólumok ezeken a 11 élfelületeken vannak feltüntetve. A 2. ábrán mutatunk be egy ilyen szimbólumot, amely a 11 élfelületre gravírozási eljárással van felvive. Belátható, hogy az egyes 5 billentyűk 11 élfelületeinek száma ettől eltérő is lehet, éspedig a billentyűzet előre megadott külső méreteitől, valamint a szimbólumok teljes számától függően, akár nyolc élfelület is kialakítható.

A 2. és 3. ábrákon bemutatott kiviteli példában az 5 billentyű a találmány szerint üreges henger alakú és 8 meghajtótengelyre van szerelve (lásd 2. ábrát), ahol a 8 meghajtótengely merev tengelyként van kialakítva, és az 5 billentyű két kúpos 12 csavarrugóval van rögzítve, mely utóbbiak képezik az 5 billentyű rugalmas visszaállitóelemeit. A kúpos 12 csavarrugók az üreges henger belsejében úgy vannak elhelyezve, hogy a 8 meghajtótengely hossztengelyének irányában mozognak, csúcsaik egymás felé vannak fordítva, és a 8 meghajtó tengelyt körülveszik. A kúpos 12 csavarrugók széles „fenékrésze” az üreges henger 13 belső felületének, keskeny „csúcsuk” pedig a 14 csőnek fekszik neki. A 14 cső keresztmetszetének formája megfelel a 8 meghajtótengely keresztmetszet-formájának, mely utóbbi hosszirányban végigfutó 15 lapításokkal van ellátva (lásd. 3. ábrát), így a 14 cső szorosan hozzásimul a 8 meghajtótengelyhez. Ugyanakkor a kúpos 12 csavarrugóknak a 14 csővel érintkező részeinél a 12 csavarrugók megfelelő menetei ragasztóanyaggal vannak rögzítve. Ebből következik, hogy a kúpos 12 csavarrugók a 8 meghajtótengelyen és egyidejűleg az 5 billentyű üreges hengerének 13 belső felületén is szilárdan rögzítve vannak. Annak köszönhetően, hogy az 5 billentyű a 8 meghajtótengelyre a 14 cső segítségével van felhelyezve, a billentyűzet szerelése könnyebb, és az 5 billentyűt szükség esetén egyszerűen lehet cserélni.

Minden egyes 5 billentyű 16 tolókával van ellátva, amely az 5 billentyűvel érintkezésbe hozható és 17 érintkezőpárral van összekötve. Adott esetben a 17 érintkezőpárt és a 16 tolókát előreugró nyomógombbal ellátott mikrokapcsolóval lehet megvalósítani. A mátrix minden sorában a szomszédos 5 billentyűk között 18 elválasztótárcsák vannak elhelyezve. Az 5 billentyűnek a 8 meghajtótengelyen a fentiekben leírt módon történő rögzítése minden 5 billentyűnél lehetővé teszi, hogy az 5 billentyű a saját 16 tolókájának irányában szabadon elcsúszhasson. A billentyűzet 5 billentyűinek 17 érintkezőpárjai 55 pontos csatornát képeznek a szimbólumok kódjainnak előállításához, amelyeket a billentyűzettel be lehet adni. Ezt az 55 pontos csatornát az alábbiakban részletesen ismertetjük.

A 2. és 3. ábrákon látható kiviteli alaknak megfelelő 5 billentyűket olyan esetekben célszerű alkalmazni, ha viszonylag kis méretű billentyűzetet kell létrehozni eléggé nagy számú 5 billentyűvel, azaz ha az 5 billentyűk méretének viszonylag kicsinek kell lennie. Ilyen billentyűzetet javasol3

-3181357 hatunk például a mikroszámítógépekhez, az asztali számitógépes rendszerek adatbeviteli egységeihez, stb, ahol a beviendő értékekhez egyszerű és rövid szimbólumokat kell használni.

A forgómozgást átvivő 6 szerkezet (lásd 1. ábrát) tolóforgattyús meghajtással van ellátva, amelynek részei a következők: egy közös 19 dugattyúrúd 20 ággyal, amelyben a 7 meghajtótengely 21 forgattyúja és a 8 meghajtótengelyek 22 forgattyúi vannak elhelyezve. A 6 szerkezet 7 meghajtótengelye 23 ágyban, a 8 meghajtótengelyek pedig 24 ágyban vannak elhelyezve, amelyek 25 vázban vannak kialakítva. Belátható, hogy a forgómozgást átvivő 6 szerkezetben másfajta mechanikai kapcsolatokat is lehet alkalmazni, például fogaskerekes, vonóköteles, acélszalagos stb. áttételeket. A forgómozgást átvivő 6 szerkezet ezenkívül 26 helyzetrögzítőt tartalmaz, (lásd 1. ábrát), amellyel a 7 meghajtótengely elfordulási szögét lehet meghatározni; ez a szög a jelen esetben 90 fokkal egyenlő. A 26 helyzetrögzítőben rugóval megtámasztott 27 golyó van elhelyezve, amely 28 bemélyedések egyikébe be tud ugrani, és ezek a 28 bemélyedések a 9 forgatószerkezet belső homlokfelületén egy körvonal mentén vannak kialakítva. A 28 bemélyedések helyei a 9 forgatószerkezeten úgy vannak megválasztva, hogy e kezelőszerv bármelyik beugrasztott állapotában az összes 5 billentyűnek csak egyik élfelülete forduljon a kezelő felé, ugyanakkor a 26 helyzetrögzítő megakadályozza az 5 billentyűk véletlenszerű elforgatását is.

Ha a fentiekben ismertetett, forgómozgást átvivő 6 szerkezetet a billentyűzetbe bevezetjük, és az 5 billentyűket a 6 szerkezet 8 meghajtótengelyein mozgathatóan rögzítjük, akkor az 5 billentyűk a 8 meghajtótengellyel együtt el tudnak fordulni tengelyeik körül, ugyanakkor a 8 meghajtótengelyhez képest sugárirányban egyre jobban elcsúszhatnak

Az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példában az 5 billentyű a találmány szerint átmenő tengelyirányú 29 furattal ellátott henger formájában van kialakítva (lásd 5. ábrát), és az ezen 29 furaton átvezetett 8 meghajtótengelyen mereven van rögzítve. Ebben az esetben mindegyik 8 meghajtótengely hajlékony és rugalmas, és az 5 billentyű rugalmas visszaállítóelemeit képezi. Felépítését tekintve ez a hajlékony és rugalmas 8 meghajtótengely több vékony acélhuzalból áll, amelyek köré ugyanilyen huzalok vannak ellentétes irányban feltekerve. Egy ilyen acélhuzal forgatásakor elengendően nagy merevséggel rendelkezik. A 8 meghajtótengely a 4 keresztbordában kialakított 30 furaton megy keresztül és a 30 furatba besajtolt 31 perselyben van elhelyezve, ahol a 31 persely egyúttal meg is támasztja a 8 meghajtótengelyt. Hasonlóan a 2. és 3. ábrákon bemutatott kiviteli példákhoz, az 5 billentyűk alatt ebben az esetben is egy-egy 17 érintkezőpár van elhelyezve, amelyek az 5 billentyűkkel itt is 16 tolókán keresztül vannak mechanikusan összekötve. Annak következtében, hogy minden egyes 5 billentyűn a homlokfelületen kúpos H bemélyedés van kialakítva, és hogy a 8 meghajtótengely a 31 perselyen szabadon fut keresztül, az e kiviteli példa szerinti billentyűzetben az 5 billentyű szintén szabadon elcsúszhat a saját 16 tolókájának irányában.

Minden 5 billentyű két egyforma félhenger alakú 32 részből van összerakva (lásd 6. ábrát), amelyekben az átmenő tengelyirányú 29 furatot képező barázdák vannak, továbbá oldal irányban kialakított 33 mélyedésekkel és megfelelő furatokkal rendelkeznek, amelyekbe a csavarpárok 34 csavarjai vannak behelyezve, amelyek a félhenger alakú 32 részeket összefogják és az 5 billentyűt a 8 meghajtótengelyen rögzítik. Az 5 billentyűk minden egyes 11 élfelületén egy-egy kis 35 takarólemez van elhelyezve, amelyekbe a szimbólu4 mok vannak belegravirozva. A 35 takarólemezek cserélhetők is lehetnek, így a billentyűzetet egyszerű módon, részben vagy egészben át lehet állítani egy új abc-rendszerre. Ebben az esetben például a 11 élfelületeken kereszt- vagy hosszirányban kialakított, például fecskefarok típusú hornyokba lehet a 35 takarólemezeket behelyezni, (ez látható a 6. ábrán is), vagy pedig megfelelő csavarokkal lehet ezeket a 35 takarólemezeket az 5 billentyűkre felerősíteni. A gravírozott 35 takarólemezeken kívül ebben az esetben papírból készült takarólemezt is lehet használni, amely az 5 billentyűre átlátszó anyagból készült vékony lemez alá van felszerelve. Legegyszerűbb eset az, ha a 35 takarólemezt valamilyen ragasztóanyaggal erősítjük fel az 5 billentyűre.

Az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példa szerint készített 5 billentyű felépítése és annak a 8 meghajtótengelyen ilyen módon történő rögzítése esetén a billentyűzet egyszerű technológiával lehet összeszerelni. Ilyen felépítésű billentyűzetet akkor célszerű használni, ha a billentyűzet méreteire vonatkozóan nincs különösebb korlátozás, vagy ha eléggé nyújtott formájú 5 billentyűket kell használni, mert a szimbólumokból kialakított csoportok vagy a formalizált utasítások hosszúak. Példaként utalhatunk itt a technológiai folyamatok automatizálására, ahol ilyen 5 billentyűket tartalmazó billentyűzetet lehet használni.

A 7. ábrán bemutatott kiviteli példában a 10 kapcsolóeszköz (lásd 1. ábrát) tárcsás típusú forgó-választókapcsoló, amelynek a fentiekben ismertetett billentyűzetben két iránya és négy állása van, ami megegyezik az 5 billentyűn lévő 11 élfelületek számával (lásd 3. ábrát). Ha az 5 billentyűkön lévő élfelületek száma ettől eltér, például p-vel egyenlő, akkor a választókapcsoló állásainak száma is p-nek felel meg. A forgó-választókapcsoló irányainak száma a p-ből vont négyzetgyök egész száma felkerekített értékével lesz egyenlő, így például, ha a 11 élfelületek száma öt és nyolc között van, akkor a forgó-választókapcsoló irányainak száma három kell legyen. A 7. ábrán látható lapos kapcsoló típusú forgóválasztókapcsoló esetén két darab lapos tárcsát alkalmazunk, amelyek egy-egy, tehát két forgási iránynak felelnek meg, és az egyes tárcsák a kerület mentén egymáshoz képest 90°-kal eltolva vannak a tengelyen rögzítve.

A forgó-választókapcsoló első irányához tartozó érintkezöpárt az egyik tárcsa egy darab 36 mozgóérintkezöje és négy darab 37, 38, 39 és 40 állóérintkezője képezi, míg az ezen eszköz másik irányához tartozó érintkezöpár a másik tárcsa 41 mozgóérintkezőjéből és 42,43,44 és 45 állóérintkezőjéből áll. A 10 kapcsolóeszköz érintkezőpáijainak 36 és 41 mozgóérintkezői a forgó-választókapcsoló lapos tárcsájának 46 forgórészére vannak szerelve, amely a forgómozgást átvivő 6 szerkezet 7 meghajtótengelyére van felszerelve (lásd 1. ábrát), és ezek a 7 meghajtótengellyel együtt elforgathatok, a forgó-választókapcsoló lapos tárcsájának 47 állórésze pedig, amelyre a 37—40 és a 42—45 állóérintkezők vannak felszerelve (lásd 7. ábrát), a billentyűzet 1 táblamezejéhez vannak hozzáerősítve (lásd 1. ábrát). A fent leírtak alapján a 10 kapcsolóeszköz érintkezőpáijai, amelyeket a 7 meghajtótengely elforgatásakor az álló- és mozgóérintkezők képeznek, a billentyűzeten keresztül beviendő szimbólumkódok kialakításához 63 durva csatornát képeznek. Ezt a csatornát az alábbiakban részletesen ismertetjük. Belátható, hogy a 10 kapcsolóeszköz fenti kiviteli példája szerinti tárcsás forgóválasztókapcsoló helyett másfajta forgó-választókapcsolót is lehet alkalmazni, például dob-típusút vagy hasonlót. A tárcsás típusú forgó-választókapcsolót viszonylag egyszerű felépítésű és olcsó adatbeviteli billentyűzetek esetében célszerű használni.

-4181357

A 8. ábrán látható kiviteli példa esetében a 10 kapcsolóeszköz egy-egy 49 kiugró résszel ellátott 48 bütykös tárcsákat tartalmaz, és a 48 bütykös tárcsák száma megegyezik a mátrixban lévő 5 billentyűk 11 élfelületeinek számával, azaz néggyel.

Az ábrán látható ötödik 48e bütykös tárcsa a billentyűzetben a kiegészítő kapcsolások végrehajtására szolgál. Az egyes 48 bütykös tárcsákat a forgómozgást átvivő 6 szerkezet egy-egy 8 meghajtótengelyére lehet szerelni, és ezek 49 Kiugró részeivel a 10 kapcsolóeszköz 50 érintkezöpárjai kö<.ül a velük szemben lévőt érintkezésbe hozzák. Az egyes 50 érintkezőpárok 51 védőtokokban vannak elhelyezve, amelyek a billentyűzet házának 52 aljához vannak erősítve. Az egyes 48 bütykös tárcsák 49 kiugró részei az 50 érintkezőpárok 53 mozgóérintkezőivel 54 rugókon keresztül érintkeznek, amelyek a 49 kiugró rész nyomására erős függőleges nyomást fejtenek ki az 53 mozgóérintkezőkre.

A 48 bütykös tárcsák úgy vannak felszerelve a 8 meghajtótengelyekre, hogy a szomszédos 48 bütykös tárcsák 49 kiugró részei egymáshoz képest 90°-kal el vannak forgatva. A fenti példában a szomszédos 49 kiugró részek közötti szög flagyságát a forgó-választókapcsoló állásainak számaihoz hasonlóan az 5 billentyűk 11 élfelületeinek száma határozza meg. Ha az 5 billentyűk 11 élfelületeinek száma ettől eltérő, például p-vel egyenlő, akkor ez a szög ennek megfelelően 360/p-vel egyenlő lesz. Mint a 8. ábrán látható, a 48b bütykös tárcsa 49 kiugró része a 48a bütykös tárcsa 49 kiugró részéhez képest is, és a 48c bütykös tárcsa 49 kiugró részéhez képest is 90°-kai el van forgatva. A 48c bütykös tárcsa 49 kiugró része a 48b és 48d bütykös tárcsák 49 kiugró részeihez képest van 90°-kal elforgatva. így a 8 meghajtótengelyek egy bizonyos és egymással azonos állásban nem érintkezik az összes 48 bütykös tárcsa 49 kiálló részei az 50 érintkezőpárokkal. így például az ábrázolt esetben csak a 48d bütykös tárcsa 49 kiugró része érintkezik az egyik 50 érintkezőpárral és tartja azt az érintkezőpárt zárt állapotban.

A 48 bütykös tárcsákat a billentyűzetben lévő 8 meghajtótengelyen az 5 billentyűk mezeje felőli oldalon lehet elhelyezni (lásd 1. ábrát), vagy pedig ha a billentyűzetben az 5 • billentyűk mezeje két részre van osztva, akkor ezen két almező között lehet elhelyezni a 48 bütykös tárcsákat. A 48 , bütykös tárcsák konkrét elhelyezését a billentyűzet kiválaszr tott felépítése határozza meg. A találmány szerinti billentyűzetben a 48 bütykös tárcsákat a legcélszerűbb az 5 billentyűk mezejének baloldala mentén (az ábrán látható módon) elrendezni. Ebben az esetben a 8. ábrán látható képet úgy kapjuk, ha a fentiekben ismertetett 10 kapcsolóeszközt az 1. ábrán az A nyíl irányából nézzük,

A fent ismertetett kiviteli példa szerinti 10 kapcsolóeszköz esetében az adatbeviteli billentyűzet üzembiztonsága nagyobb lesz, mivel az ilyen billentyűzetben minden egyes érintkezőpárhoz egy és ugyanazon elem használható, például egy mikrokapcsoló. Ezért minden olyan esetben célszerű ilyen 10 kapcsolóeszközzel ellátott adatbeviteli billentyűzetet alkalmazni, amikor különösen nagy biztonságra és megbízhatóságra van szükség, például repülőgépeknél használatos számítógépes rendszerekbe történő adatbevitel céljára.

A 9. ábrán az 5 billentyűk 17 érintkezőpáijainak, a billentyűzet belsejében lévő 10 kapcsolóeszköz 50 érintkezőpárjainak a villamos kapcsolási vázlatát, valamint ezen érintkezőpároknak a külső elektronikus berendezéssel való összekapcsolását ábrázoltuk. Mint ebből a kapcsolási vázlatból kitűnik, ezek a 17 érintkezőpárok, amelyek a billentyűzettel beviendő szimbólumkódok előállításához 55 pontos csatornát képeznek, olyan mátrixmezőben vannak elrendezve.

amelynek belső számozása 17—1-től 17—30-ig tart, érintkezőpárokból képzett mezőben minden pár egyix érintkezője közös 56 egyesítő sínhez van kapcsolva, az egy mátrix-sorban lévő 17 érintkezöpárok másik érintkezői pedig 5 egy-egy kimenővezetékhez vannak csatlakoztatva, ezek a kimenővezetékek pedig a billentyűzetben 57 kötegben vannak összefogva. A kódoláshoz az 55 pontos csatornához 58 impulzusgenerátor is tartozik, amely a közös 56 egyesitő sínhez van kapcsolva, továbbá egy 59 kódoló egység, amely10 nek bemenetelhez az egyes 17 érintkezőpárok kimenővezetékei vannak kötve, az 59 kódolóegység 60 kimenetei pedig digitális bináris 61 regiszterrel vannak összekötve, amellyel a beviendő szimbólum kódját előállítjuk. Itt az 59 kódoló egység 60a—e kimenetei a 61 regiszter 62a—e bemenetéivel 15 vannak összekötve. Más szóval kifejezve, az 55 pontos csatorna kimenetei a 61 regiszter öt legkisebb helyiértékű rekeszének bemenetéivel vannak összekötve.

Mint a fentiekben leírtuk, a 10 kapcsolóeszköz 50 érintkezöpáijai, amelyeket a forgómozgást átvivő 9 forgatószerke20 zet vezérel, képezik a beviendő szimbólumok kódjainak előállításához a durva csatornát, amelyet a 9. ábrán 63 hivatkozási számmal jelöltünk. A 9. ábrán a 63 durva csatornát alkotó elemeknek és a csatorna működésének egyszerűbb leírása érdekében a 10 kapcsolóeszköznex azt a változatát 25 ábrázoltuk, amelynek forgó-választókapcsolója tárcsás típusú, és érintkezőpárjait a 36 és 41 mozgóérintkezők, valamint a 37—40 és a 42—45 állóérintkezők képezik. A forgóválasztókapcsoló egyik irányához tartozó 37 és 39 állóérintkezők, valamint a másik irányához tartozó 43 és 42 állóérint30 kezők az egyik 64 egyesítő vonalhoz vannak kapcsolva, az egyik irányhoz tartozó 38 és 40 állóérintkezők, valamint a másik irányhoz tartozó 44 és 45 állóérintkezők pedig egy másik 65 egyesítő vonalhoz vannak kapcsolva. A 10 kapcsolóeszköz állóérintkezőinek ez az összekapcsolása képezi a 63 35 durva csatorna 66 kódoló egységét. A 64 és, 65 egyesítő vonalak 67 feszültségforrás egy-egy pontjához vannak kapcsolva, éspedig a 64 egyesítő vonal az alacsonyabb feszültségű (0 V-os) kapocsra, amelyet „—” (mínusz) jellel jelöltünk, és a 65 egyesítő vonalat a nagyobb feszültségű ( + 5 V-os) 40 kapocsra, amelyet „ + ” (plusz) jellel jelöltünk az ábrán.

A 10 kapcsolóeszköz 36 mozgóérintkezője logikai 69 ÉSkapu 68 bemenetére, a 41 mozgóérintkező pedig logikai 71 ÉS-kapu 70 bemenetére van csatlakoztatva. Ezeknek a logikai 69 és 71 ÉS-kapuknak a másik 72 illetve 73 bemenetel 45 egymással párhuzamosan vannak kötve és így logikai 74 VAGY-kapu kimenetével sorbakapcsolva, amelynek 75a—e bemenetel a kódok előállításához szolgáló 55 pontos csatorna 59 kódoló egységének 60a—e kimeneteivel vannak összekötve. A logikai 69 és 71 ÉS-kapuk kimenetei a beviendő 50 kód 61 regiszterének 62f illetve 62g bemenetelre vannak csatlakoztatva, azaz másképp megfogalmazva a 63 durva csatorna kimenetei a 61 regiszter két legnagyobb helyiértékű rekeszének a bemenetéivel vannak összekötve.

A fenti kiviteli alak szerinti és a beviendő szimbólumok 55 kódjainak előállítására szolgáló 63 durva csatorna és 55 pontos csatorna alkalmazásával a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzettel általános esetben N = mn p számú szimbólum kódjait lehet bevinni, ahol az egyes betűk jelentése a következő:

N = a beviendö szimbólumok teljes száma m = a mátrix-sorok száma n = a mátrix-oszlopok száma p = az 5 billentyűk szimbólum-jelölésekkel ellátott 11 élfelületeinek száma.

Ebben a konkrét esetben, amikor m = 5, n = 6 és p = 4,

-5181357 a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet alkalmazásával egy számítógépes rendszerbe 120 szimbólum kódjait lehet bevinni.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet a következőképpen műköBik:

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzettel felszerelt számítógépes rendszerbe történő adatbevitel megkezdése előtt a kezelő kiválasztja a beviendő szimbólumokhoz szükséges abc-t, ehhez a 9 forgatószerkezetet (lásd 1. ábrát) a megfelelő állásba állítja be. Amikor a kezelő a 9 forgatószerkezetet forgatja, azzal együtt a forgómozgást átvivő 6 szerkezet 7 meghajtótengelye is forog, a 7 meghajtótengely forgását pedig (lásd a 4, ábrát) annak 21 forgatókarja is átveszi, amely viszont a közös 19 dugattyúrudat állítja. A mozgást a közös 19 dugattyárúdról a 22 forgatókar viszi át a 8 meghajtótengelyekre, amelyek pontosan akkora szöggel fordulnak el, amekkora szöggel a kezelő a 9 forgatószerkezetet (lásd az 1. ábrát) elforgatta, (azaz esetünkben 90°-kal). A 8 meghajtótengelyekkel szinkronban az azokra felszerelt 5 billentyűk is elfordulnak. Amikor a 2 ablakokban az 5 billentyűk 11 élfelületein a kivánt szimbólumok jelennek meg, a kezelő megszakítja a 9 forgatószerkezet forgatását, és a billentyűzet készen áll azon szimbólumok beadására, amelyeknek jelét a kezelő a 2 ablakokban látja. Ekkor a 9 forgatószerkezet kiválasztott állását, és ezzel együtt az 5 billentyűk állását a szükséges szimbólumokkal a 26 helyzetrögzítővel lehet rögznen

Ha bármelyik 5 oillentyű látható 11 élfelületét a 2 ablakon keresztül megnyomjuk (lásd 2. ábrát), akkor a kúp alakú 12 csavar-rugók sugárirányban deformálódnak, az 5 billentyű teste lefelé mozdul el (a rajz szerint), és a mozgást a vele összekötött 16 tolókára átviszi, amely a vele kapcsolódó 17 érintkezőpárt zárja.

Ha a külső hatás megszűnik, az 5 billentyű a kúpos 12 csavar-rugó hatására visszatér kiindulási helyzetébe, és a 17 érintkezőpár bont. A 17 érintkezőpár zárása és nyitása következtében létrejön a kívánt villamos jel.

Az 5 billentyű 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példái esetében, ha a kezelő az 5 billentyű 2 ablakon keresztül látható 11 élfelületét megnyomja, a 8 meghajtótengely, amely hajlékony és rugalmas, sugár irányban deformálódik. Ekkor a 8 meghajtótengely a ráható nyomás következtében lehajlik, és középső része lefelé mozdul el (a rajznak megfelelően). A 8 meghajtótengellyel együtt az 5 billentyű teste, amely a 8 meghajtótengelyre mereven fel van erősítve, szintén elmozdul, és a mozgás átadódik az 5 billentyű 16 tolókájára is, amely egy 17 érintkezőpárt zár. Az 5. ábra épp azt az időpontot szemlélteti, amikor a 8 meghajtótengely meghajlott állapotban, az 5 billentyű pedig lefelé elmozdult állapotban van, és ezáltal a 17 érintkezőpár záródása létrejön. Ha a külső hatás megszűnik, a hajlékony és rugalmas 8 meghajtótengely kiegyenesedik, az 5 billentyű pedig visszatér eredeti helyzetébe, ennek hatására a 17 érintkezőpár bont és egy villamos jel jön létre.

A 7. ábrán látható, lapos tárcsás, érintkezőkkel ellátott 10 kapcsolóeszköz működése elvileg nem különbözik a 8. ábrán látható, 48 bütykös tárcsákkal ellátott 10 kapcsolóeszköz működésétől. Ezért a találmány szerinti adatbeviteli billentyűzettel a villamos jelek előállításának folyamatát azon 10 kapcsolóeszközzel kapcsolatban ismertetjük, amely lapos tárcsás forgó-választókapcsolóként van kialakítva, és amelyet a 9. ábrán látható 17 érintkezőpárok és 5 billentyűk 1 táblamezejével együtt mutatunk be.A találmány szerinti billentyűzettel beviendő szimbólumok teljes kódját két lépésben állítjuk elő. Az első lépésben a kódképző 63 durva csatornával állítjuk elő a teljes kód két legnagyobb helyiértékű bitjeit. Ekkor ennek a két legnagyobb helyiértékű bitnek az értékét a 10 kapcsolóeszközként használt, tárcsás típusú forgó-választókapcsoló 36 és 41 mozgóérintkezőinek helyzetével határozzuk meg. A második lépésben a kódképző 55 pontos csatornával állítjuk elő a teljes kód öt alacsonyabb helyiértékű bitjét. A példában szereplő kapcsolásnál logikai „egy”-nek a magas feszültségértéket, vagy másképp kifejezve a pozitív feszültségszintet (+5V), logikai „nullának” pedig az alacsony feszültségértéket, vagy másképp kifejezve a nulla feszültségszintet (OV) fogjuk nevezni.

A tárcsás kapcsoló első állásában a 36 és 41 mozgóérintkezők sajat 37 illetve 42 záróérintkezőikkel zárt állapotban vannak. Ennek következtében a 67 feszültségforrásból az alacsony feszültségszint a 64 egyesítő vonalon és az egymással záródó 37 állóérintkezőn és 36 mozgóérintkezőn, illetve a 42 állóérintkezőn és 41 mozgóérintkezőn keresztül a logikai 69 ÉS-kapu 68 bemenetére, illetve a logikai 71 ÉS-kapu 70 bemenetére kerül.

Ha ebben az esetben az 55 pontos csatorna érintkezőmezejében a 17—29 érintkezőpárt záijuk, akkor a pozitív polaritású impulzus az 58 impulzusgenerátorból a közös 56 egyesítő sín mentén, a zárt 17—29 érintkezőpáron keresztül az 59 kódoló egység egyik bemenetére kerül, és az 59 kódoló egység pedig az egyes 17 érintkezőpárok helyzet-kódját öt bites bináris kóddá alakítja át. Ha a 17—29 érintkezőpár zárt állapotban van, akkor az 59 kódoló egység a kódképző 55 pontos csatorna számára 60a—e kimenetein 11101 kódot állít elő, és ez a kód a két bites bináris 61 regiszter 62a—e bemenetelre kerül és a 61 regiszter öt legkisebb helyiértékű rekeszébe eltárolódik. Ezzel egyidejűleg a pozitív impulzusok, amelyek logikai „egyeseket” reprezentálnak, az 59 kódoló egység 60 kimeneteiről a logikai 74 VAGY-kapu 75 bemenetelre, annak kimenetéről pedig a logikai 69 és 71 ES-kapuk párhuzamosan kapcsolt második 72 és 73 bemenetelre kerülnek. Azonban, mint azt a fentiekben már emlílettük, a logikai 69 és 71 ÉS-kapuk első 68 és 70 bemenetel alacsony feszültségszinten vannak, így a pozitív impulzusok nem tudnak a logikai 74 VAGY-kapu kimenetéről a logikai 69 és 71 ÉS-kapukon átjutni, nem kerülnek a 61 regiszter 62f és g bemenetelre, ennek következtében az ezen impulzusokban megjelenő logikai „egyesek” nem tárolódnak el a 61 regiszter két legnagyobb helyiértékű rekeszében. Emiatt a 61 regiszterben a 0011101 hét bites kód lesz letárolva, amely a 17—29 érintkezőpár záródásakor bevitt szimbólumnak felel meg.

Ha a tárcsás kapcsolót a második állásba kapcsoljuk át, a 36 mozgóérintkezö a 38 állóérintkezővel, a 41 mozgóérintkező pedig a 43 állóérintkezővel záródik. Ennek következtében az alacsony feszültségszint a 67 feszültségforrásból a 64 egyesítő sín mentén, az egymással záródó 41 mozgóéríntkezőn és 43 állóérintkezőn keresztül a logikai 71 ÉS-kapu 70 bemenetére kerül, a magas feszültségszint pedig ebből a 67 feszültségforrásból a 65 egyesítő sík mentén, az egymással záródó 36 mozgóérintkezőn és 38 állóérintkezőn keresztül a logikai 69 ÉS-kapu 68 bemenetére kerül. Ezzel a logikai 69 ÉS-kaput a pozitív impulzusok átengedésére előkészítettük. Ha ugyanazt a 17—29 érintkezőpárt zárjuk, akkor az 55 pontos csatornához tartozó 59 kódoló egység 60 kimenetein az 11101 kód jön létre, amely szintén a 61 regiszter öt legkisebb helyiértékű rekeszében tárolódik el. Ezzel egyidejűleg, a logikai „egyeseket” jelképező pozitív impulzusok az 59 kódoló egység 60 kimeneteiről a logikai 74 VAGY-kapun keresztül a logikai 69 és 71 ÉS-kapuk 72 és 73 bemenetelre kerülnek. Még ebben az esetben a logikai 74 VAGY-kapu

-6181357 kimenetéről a logikai 69 és 71 ÉS-kapuk 72 és 73 bemenetelre kerülő pozitív impulzus keresztüljut a 69 ÉS-kapun, és az ezen impulzussal reprezentált logikai „egyes” a 61 regiszter legmagasabb helyiértékű rekeszeinek egyikében tárolódik el. Ennek következtében ebben az esetben a 61 regiszterben a 0111101 kód tárolódik el, amely megfelel annak az új szimbólumnak, amelynek az 5 billentyűn lévő jele a 2 ablakban (lásd 1. ábrát) a 9 forgatószerkezet és így a tárcsás kapcsoló második állásba történő beállítása után megjelenik.

A fentiekben leírtakhoz hasonlóan jönnek létre a szimbólumkódok a 9 forgatószerkezet harmadik és negyedik állásában is. Ha ekkor ugyanazt az 5 billentyűt nyomjuk le és ugyanaz a 17 érintkezőpár záródik, akkor a fent ismertetett módon csak a szimbólumkódok legnagyobb helyiértékű bitjei változnak meg az újonnan megjelenő szimbólum jelének megfelelően, a kódok kisebb helyiértékű bitjei azonban változatlanul maradnak. Abban az esetben azonban, ha a 9 forgatószerkezetet és ezzel a tárcsás kapcsolót valamelyik állásában rögzítjük és úgy tartjuk, és különböző 5 billentyűket nyomunk meg egymás után, akkor a teljes hét bites szimbólumkódban a két legnagyobb helyiértékű bit változatlan marad, és csupán a kód öt kisebb helyiértékű bitje változik.

A találmány szerinti adatbeviteli billentyűzet legfőbb előnye az ismert, hasonló célra használt billentyűzetekkel szemben, amelyek a beviendő szimbólumok abc-jének felcseréléséhez kezelőszervvel vannak ellátva, és amelyekben egy és ugyanazon billentyűt különböző abc-kben lévő szimbólumok bevitelére használjuk, abban van, hogy a javasolt billentyűzetben a beviendő szimbólumok abc-jének felcserélésekor az összes billentyűn lévő szimbólum-jelölést is felcseréljük, és ez úgy történik, hogy a kívánt szimbólum-abc beállítása után a kezelő számára csak azok a szimbólumok lesznek láthatóak — az egyes billentyűk élfelületein —, amelyek ehhez a kiválasztott abc-hez tartoznak. Ez bizonyos mértékig megkönnyíti és egyszerűsíti a billentyűzetet kezelő személy munkáját, mivel a kezelőnek a szimbólumok bevitele során nem kell folyton arra gondolnia, hogy vajon melyik abc-t állította be, és nincs szüksége semmiféle segédeszközre ahhoz, hogy a beviendő szimbólumokat ellenőrizze. Ennek köszönhetően a találmány szerinti billentyűzet alkalmazásakor a kezelőnek nem kell állandóan arra figyelnie, hogy a billentyűkön lévő szimbólumok közül mindig a megfelelőt válassza ki, ellentétben az ismert billentyűzetekkel, csupán azt a billentyűt kell lenyomnia, amelyen a számára szükséges szimbólum van. Ez az előny sok esetben igen fontos, és lehetővé teszi, hogy a működőképességet és a számitógépes rendszerbe történő információbevitel helyességének valószínűségét növeljük.

Claims (5)

Szabadalmi igénypontok

1. Adatbeviteli billentyűzet, amely rugalmas elemmel és tolókával ellátott, m sorból és n oszlopból álló mátrix formábai táblamezőben elrendezett billentyűkből áll, amelyek egy-egy érintkezőpárral állnak kapcsolatban, a billentyűzet továbbá álló- és mozgóérintkezőkből álló érintkezőpárokat tartalmazó kapcsolóeszközzel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a billentyűk (5) külsejükön élfelületekkel (11) ellátott 5 henger alakúak, ahol az élfelületeken (11) a billentyűkkel (5) beviendő szimbólumok jelei vannak elrendezve, és a hengerek hossztengelyük közül elforgathatóan vannak kialakítva; a mátrix azonos sorában lévő billentyűk (5) forgómozgást átvivő szerkezet (6) egy-egy meghajtótengelyeihez (8) vaní 0 nak erősítve, a szerkezet (6) meghajtótengelye (7) pedig forgatószerkezettel (9) van ellátva, amely a kapcsolóeszköz (10) mozgóérintkezőivel (36, 41, 53) kapcsolatban áll, és a meghajtótengelyekhez (8) erősített billentyűk (5) a tolókáik (16) felé eltolható módon vannak kialakítva. (Elsőbbsége: 1981. 15 07. 14.)

2. Az 1. igénypont szerinti adatbeviteli billentyűzet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a billentyűk (5) üreges henger formájában vannak kialakítva, a meghajtótengelyek (8) pedig merevek, és a billentyűk (5) a merev meghajtótengelyekre

20 (8) két-két kúpos csavarrugóval (12) vannak felszerelve, amelyek az üreges henger belsejében a meghajtótengely (8) hossztengelyének irányában úgy vannak elrendezve, hogy a meghajtótengelyt (8) körülfogják és csúcsos részükkel egymás felé vannak fordítva, a kúpos csavarrugók (12) egyik 25 részüknél a meghajtótengelyhez (8), másik részüknél pedig az üreges henger belső felületéhez (13) vannak erősítve. (Elsőbbsége: 1981. 07. 14.)

3. Az 1. igénypont szerinti adatbeviteli billentyűzet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a billentyűk (5) tengelyirány-

30 bán átmenő furattal (29) ellátott hengerek formájában vannak kialakítva, és a meghajtótengelyeken (8) mereven vannak rögzítve, mely utóbbiak hajlékonyak és rugalmasak és a furatokon (29) keresztülnyúlnak. (Elsőbbsége: 1980. 07. 29.)

35

4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti adatbeviteli billentyűzet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóeszköz (10) forgó-választókapcsoló formájában van kialakítva, amelynek több állása (p) és több iránya van, ahol az irányok száma az állások (p) számából vont négyzetgyök 40 egész számra felkerekített értékével egyenlő; az állások száma (p) a billentyűk (5) élfelületeinek (11) számával egyenlő; a forgó-választókapcsoló mozgóérintkezőkkel (36, 41) ellátott forgórésze (46) a forgómozgást átvivő szerkezet (6) meghajtótengelyéhez (7), az érintkezőpárok állóérintkezőivel

45 (37—40 és 42—45) ellátott állórésze (47) pedig a billentyűzet táblamezejéhez (1) van erősítve. (Elsőbbsége: 1981. 07. 14.)

5. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti adatbeviteli billentyűzet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóeszköz p számú bütykös tárcsát (48) tartalmaz, amelyek a 50 forgómozgást átvivő szerkezet (6) egy-egy meghajtótengelyére (8) vannak szerelve oly módon, hogy kiugró részük (49) a kapcsolóeszköz (10) egy-egy érintkezőpárjának (50) mozgóérintkezőjével (53) érintkezik, és a szomszédos bütykös tárcsák (48) kiugró részei (49) egymáshoz képest 360/p fok55 kai el vannak forgatva, ahol p a billentyűk (5) élfelületeinek (11) számát jelenti. (Elsőbbsége: 1981. 07. >4.)