HU181276B - Cutter holder for grainer - Google Patents

Description

A találmány vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására, főleg szerkezetek vagy szerkezeti elemek üzemen belüli vagy helyszíni minőségi próbáinak elvégzésére. A készüléknek a betont annak roncsolásáig igénybe vevő terhelő egysége van. 5 A terhelő egység a beton valamely részét húzó igénybevételnek teszi ki, és a roncsolást előidéző törőteher nagyságának megállapítására alkalmas eszközzel, pl. erőmérő szervvel rendelkezik. Az erőmérő szerv a vizsgálandó beton felületére helyezett 10 támasztó állványra van ráültetve.

A beton- és vasbetonépítés területén akár előregyártott szerkezeteket alkalmaznak, akár monolit építményeket létesítenek, szükség van arra, hogy a is megszilárdult beton műszaki paramétereit, mindenekelőtt annak mechanikai tulajdonságait meg lehessen állapítani. A betonból való építkezés őskora óta szokásban van külön próbadarabok, ún. próbakockák vagy ritkábban különleges, pl. piskóta alakú próba- 20 darabok elkészítése, amelyeket azok tönkremeneteléig terhelnek, és a nyert törőerő alapján következtetnek a beton szilárdságára.

A vizsgálatok azonban csupán tájékoztató jellegű eredményeket szolgáltatnak, és nem lehet belőlük 25 teljes megbízhatósággal következtetni a beépített szerkezet mechanikai tulajdonságaira. Ennek első és legfőbb oka az, hogy a próbadarabok bedolgozási körülményei eleve eltérnek a tényleges szerkezet betonjáétól. Emellett a nyers beton megszilárdulása is 30 181276 lényegesen eltérő adottságok közepette megy esetleg végbe.

A tapasztalat szerint a próbadarabok által szolgáltatott szilárdsági jellemzők általában a valóságosnál kedvezőbb képet festenek a szerkezetről. Ezért évtizedek óta törekednek olyan mechanikai vizsgálatok végrehajtására is, amelyek a tényleges szerkezetből vett minták törésén és e törési eredmények kiértékelésén alapulnak.

Az utóbbi eljárásnál a kész szerkezet meghatározott helyeiről mintadarabokat pl. próbakockákat vésnek ki, és azokat terhelik törésig. Az ilyen módszer azonban sok esetben nem használható egyrészt a beavatkozás durva volta miatt, másrészt nem egyszer lehetnek olyan sajátságos okok, ami miatt a szerkezet egészét nem szabad megbontani vagy a véséssel együttjáró igénybevételeknek kitenni. Ez a meggondolás vezetett oda, hogy a beton anyagába annak még nyers állapotában beágyaznak különböző a akú tüskéket, és azok kihúzására fordított erő nagyságából következtetnek a mechanikai tulajdonságokra.

A tapasztalatok az ilyen vizsgálati módszerrel nem voltak egyértelműen kedvezőek, mert a tüske lehúzása során a törési keresztmetszet esetleges, tehát mindig más-más alakú és nagyságú. Ezért az erő nagyságának a gondos megmérése ellenére a keresztmetszet ismeretének pontatlansága miatt - a mérési eredmény nem eléggé megbízható. Az ilyen mérési módszerek közé tartozik az a megoldás, ame-1181276 lyet a 4 103 540 lajstromszámú USA szabadalmi lakás ismertet.

Az említett „tüskekihúzásos” vizsgálatoknál megbízhatóbbnak tartják azokat, ahol a pórus-köbtartalom és a víz-cement tényező értékéből következtetnek a beton szilárdságára. Ilyen módszer ismerhető meg a 102 043 lajstromszámú NDK szabadalmi leírásból. Többé-kevésbé hasonló elgondolásokon alapulnak azok a gyorsított szilárdság-meghatározó módszerek is, amelyek a 2 607 919 lajstromszámú kanadai, a 3 974 679 lajstromszámú USA és a

323 149 lajstromszámú francia szabadalmi leírásokban lelhetők fel. Közös fogyatékosságuk ezeknek, hogy a kiinduló adatok bizonytalansága bizonytalanná teszi a vizsgálatból leszűrhető következtetéseket.

További előrelépést jelentettek a betonvizsgálatck területén azok az eljárások, amelyeknél a vizsgálandó' betonelemmel egybeöntik a próbadarabot. Ilyen módszerek találhatók az 1917 242 és í z

917 730 lajstromszámú NSZK, valamint a

176 053 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokban. Ezeknél ún. próbamagokat állítanak elő, azokat a beton megszilárdulása után kiemelik a vizsgálandó betonnal egybeöntött helyzetükből, majd anyagvizsgáló gépen törésig terhelik őket.

A legcélszerűbbnek az utóbbi módszernek az a kiviteli változata mutatkozott, amelynél a betonelembe teleszkópszerűen kihúzható kettős hüvelyeket ágyaztak be. Többé-kevésbé ezeknél a fejlettebb eljárásoknál is fönnáll a törési keresztmetszet bizonytalansága, ami annyit jelent, hogy a nye t eredményeket nagyon nehéz egymással egybevetni.

Az adott területen legkorszerűbbnek azokat a vizsgálati módszereket tartják, amelyeknél a megszilárdult betonelemből utólag szakítják ki a prőbadirabot, és a szakítóerő megméréséből következtetnek a mechanikai tulajdonságokra. Tipikus példái ezeknek a megoldásoknak a 3 861 201 lajstromszámú USA és a vele lényegében azonos 320 313 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásból ismerhetők meg. A módszer betonok és általában utólag megszilárdult masszák szilárdsági jellemzőinek meghatározására szolgál, melynél az anyagba különleges alakú testeket ágyaznak be, majd tépik ki őket az anyrg megszilárdulása után.

A módszer számos jó gondolatot tartalmaz. Hátránya azonban, hogy a vele nyerhető eredmény nem szolgáltalja közvetlenül a szakító szilárdságot, hanem csupán olyan fiktív törőszilárdságot, amelybe egy sor különböző paraméter, nevezetesen a beton nyomószilárdsága, hajlító-húzószilárdsága, sőt nyíró-szilárdsága is belejátszik. Ezért a különböző betonok minőségi egybevetése roppant nehézzé válik.

Többé-kevésbé hasonló megfontolásokon alapul az a vizsgálati módszer is, amely öntéssel előállítóit és utólag megszilárdult anyagok szilárdsági jellemzőinek megállapítására szolgál, és amelyet a 3 541 845 lajstromszámú USA szabadalmi leírás tatalmaz. A módszer megbízhatóságában az előbbinél kedvezőtlenebb, mert a kiszakított próbatestek nyírásra és hajlításra egyidejűleg vannak igénybe véve. Az igénybevételek a különböző lokális adottságok miatt nagyfokú esetlegességgel alakulhatnak ki, és juthatnak adott esetben domináns szerephez.

Hasonlók a tapasztalatok azzal a kifejezetten beton és vasbeton szerkezetek vizsgálatára szolgáló készülékkel is, amely a 3 595 972 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból ismerhető meg. Legfőbb hátránya az, hogy nem lehet kimutatni egyszerű és szoros korrelációt a kapott mérési eredmények, valamint a beton tényleges ún. kockaszilárdsága között.

Elmondható ugyanez a 2 313 677 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban foglaltakról is. Az utóbbi módszerrel kizárólag hajlítószilárdságot lehet megállapítani, és itt is nagy szerepe van a bedolgozás, valamint az egyéb körülmények okozta lokális hibáknak, amelyek a mérési eredményeknek nagy szórását idézik elő, és megkérdőjelezik a kapott eredmények összemérhetőségét.

A találmány célja olyan vizsgáló készülék kifejlesztése, amely egyfelől egyaránt alkalmas üzemen belüli és helyszíni minőségi próbák elvégzésére, másrészt megtartja a betonelemből való kiszakításos módszerek előnyeit, kiküszöbölve azonban azokat a hibákat, amelyek az ismert megoldások esetében a törési keresztmetszet bizonytalanságából származtak.

Feladata a találmánynak ezen belül annak megvalósítása is, hogy a beépített szerkezetről közvetlen szilárdsági információt adjon, a vizsgálat olcsón, gyorsan és egyszerűen legyen végrehajtható, a segítségével végrehajtott mérések pedig minimális szórással nagy vizsgálati biztonságot és megbízhatóságot szolgáltassanak.

A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a beépített betonelemre vagy szerkezetre vonatkozó közvetlen információt, ugyanakkor a kockaszilárdsággal egyértelműen korrelációban levő méréseredményt akkor kapunk, ha a vizsgáló készülék szerkezeti fölépítésével „kikényszerítjük”, hogy a húzóerő hatására a szakadás mindig ugyanott, egy meghatározott keresztmetszet mentén következzék be. Ezáltal ugyanis nemcsak kiküszöböljük a korábbi vizsgáló berendezéseknél tapasztalt nagymértékű szórásokat, hanem egyúttal a minőség ellenőrzéséhez olyan könnyen kezelhető egyszerű eszközt hozunk létre, amelynek kezelése semmiféle különösebb szakképzettséget nem kíván.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására, főleg szerkezetek vagy szerkezeti elemek üzemen belüli vagy helyszíni minőségi próbáinak elvégzésére — amely készüléknek a betont annak roncsolásáig igénybe vevő terhelő egysége van, a terhelő egység a beton valamely részét húzó igénybevételnek teszi ki, és a roncsolást előidéző törőteher nagyságának megállapítására alkalmas eszközzel, pl. erőmérő szervvel rendelkezik, az erőmérő szerv pedig a vizsgálandó beton felületére helyezett támasztó állványra van ráültetve — oly módon van kialakítva, hogy a vizsgálandó betonba annak még nyers állapotában szakító-csésze van beágyazva, a szakító-csészéhez annak a már megszilárdult betonból való kihúzására szolgáló és a szakító-csészéhez erőátadó kapcsolattal rögzíthető kihúzó fej van erősítve, az erőmérő szerv pl. annak csatlakozó fészke és a kihúzó fej közé pedig az erőmérő szervhez pl. annak

-2181276 csatiakozó fészkébe illeszthető menetes csatlakozó tagban végződő összekötő idom van beiktatva.

A találmány szerinti vizsgáló készülék további ismérve lehet, hogy a szakító-csésze a vizsgálandó beton felületétől a beton belseje felé csökkenő keresztmetszetű, célszerűen csonkakúp palástfelülettel rendelkező forgástest, amely a beton felülete közelében a kihúzó fejhez való rögzítésre alkalmas gallérral rendelkezik. A szakító-csészét alkotó forgástest hossztengelye a vizsgálandó beton felületére megközelítőleg merőleges.

A szakító-csésze gallérja a kihúzó fejjel oldható kötőelemek, célszerűen csavarok segítségével van összeerősítve. A szakító-csészének a betonba legmélyebbre belenyúló pereme a forgástest hossztengelyével párhuzamos alkotójú körhengerpalást felülettel rendelkezik, a körhengerpalást felületbe pedig előnyösen rugalmas gyűrű van bepattintva. A kihúzófej egy lehetséges kiviteli alak esetében a szakító-csésze gallérjához illeszkedő tárcsát és a tárcsával sarokmereven összeerősített, pl. vele egy darabból levő szárat tartalmaz.

A kihúzó fej — egy másik lehetséges kiviteli alaknál - a szakító-csésze gallétjához illeszkedő tárcsát és a tárcsához relatív elfordulásra alkalmasan kapcsolódó szárat tartalmaz. Az utóbbi esetben a kihúzó fej szára konvex gömbsüvegben végződik, a tárcsa pedig ezt a konvex gömbsüveget befogadó konkáv gömbsüveg alakú persellyel rendelkezik.

A támasztó állvány a vizsgálandó beton felületén fölfekvő résszel, pl. talpgyűrűvel, az erőmérő szerv ráültetését szolgáló résszel, pl. támasztó tárcsával, valamint a talpgyűrű és a támasztó tárcsa között elhelyezkedő távtartó résszel, pl. lábakkal rendelkezik. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a támasztó állványt egyetlen nagy-merevségű támasztó idom alkotja. A támasztó állvány támasztó tárcsája vagy az utóbbi esetben a támasztó idom az erőmérő szerv és a kihúzó fej között kapcsolatot létesítő összekötő idom áthaladását megengedő centrális nyílással rendelkezik.

A találmány szerinti vizsgáló készülék az eddig ismert hasonló célú készülékekkel összehasonlítva számos előnnyel rendelkezik. Ezek között a legfontosabb az, hogy - ellentétben az eddigi megoldásokkal - sikerült megvalósítani, hogy a húzóerő hatására a betonba beágyazott szakító-csésze által kiformált „betonpogácsa” mindig azonos és nagyon pontosan definiált keresztmetszet mentén szakadjon ki.

Az előnyökhöz tartozik, hogy a törési mintát mindig a beépítendő vagy már beépített szerkezeti elemből veheljük, tehát annak bedolgozási és érlelési körülményei feltétlenül megegyeznek a szerkezeti elemre vonatkozó körülményekkel. A kiszakított pogácsa kis méretű, esztétikailag nem zavaró, tehát adott esetben kitöltetlenül is meghagyható, de látható felületek esetében javító anyag felhasználásával könnyűszerrel meg is szüntethető.

A pogácsa kiszakítása mechanikus vagy hidraulikus erőméréssel társítható igen egyszerűen és nagy mérési pontosságot szolgáltató módon. Mód van nyúlásmérő bélyeg segítségével való erőmérésre is, amely szükség esetén digitális kijelzéssel is párosulhat. Előny az is, hogy a szakadási keresztmetszet aránylag mélyen helyezkedik el a beton test belsejében, és így a mérési eredményt a felületi hibák vagy elváltozások nem befolyásolják.

Az általunk kifejlesztett készülék nem csupán műszaki előrelépést jelent, hanem gazdaságos is. Az összehasonlító adatok szerint a vizsgálati költség kereken 1/8 része a hagyományos vizsgálati eljárásoknak, amelyek lényegében a mai napig a próbakockák elkészítésén és törésén alapulnak és - mint láttuk - sok szempontból nem kielégítő eredményt szolgáltatnak.

A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján mutatjuk be közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a vizsgáló készülék egy lehetséges kiviteli alakjának vázlatos hosszmetszete, a

2. ábra egy másik kiviteli alak hosszmetszete, a

3. ábra egy harmadik kiviteli alak hosszmetszete, a

4. ábra a támasztó állványt helyettesítő támasztó dóm egy lehetséges kiviteli alakja, az

5. ábra a szakító csésze és annak egy részlete.

Az 1. ábrán vázlatos hosszmetszetben látjuk a 7 beton belsejébe beágyazott 6 szakító-csészét, amelynek csonkakúp alakú 6a p?1ástfelülete a 7 beton 7a felületétől a 7 beton belseje felé csökkenő keresztmetszetű. A 6a palástfelülethez kapcsolódik és vele előnyösen egy darabból készül a 6b gallér, amely a 6 szakító-csésze 6c hossztengelyével előnyösen párhuzamos 8 csavarok útján mereven, de oldhatóan össze van erősítve az 5 kihúzó fejjel.

Az 5 kihúzó fej az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében az 5a tárcsából és a célszerűen vele azonos darabból kialakított 5b szárból áll. Az 5a tárcsa és a 6b gallér kerülete mentén egymással koincidenciába hozható furatok vannak, amelyekbe i 8 csavarokat ültethetjük be. Az 5 kihúzó fej és a találmány tárgyát nem képező, önmagában ismert 1 erőmérő szerv közé van beiktatva a 2 csatlakozó tagt an végződő 4 összekötő idom, amely az 1 erőmérő szerv és az 5 kihúzó fej közötti erőtovábbításra szolgál.

A 4 összekötő idom az 5 kihúzó fejjel oldhatóan, pl. csavarmenet vagy bajonettzár útján kapcsolódhat. A 2 csatlakozó tag célszerűen a 4 összekötő idomhoz viszonyítva elfordulásra képes idom, amelynek befogadására az 1 erőmérő szerv előnyösen el van látva az la csatlakozó fészekkel.

Az 1 erőmérő szerv megtámasztására és a 7 beton szerkezetéhez viszonyított stabilizálására szolgál a 3 támasztó állvány. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alak esetében a 3 támasztó állvány a 7 beton 7a feliiletén fölfekvő 3a talpgyűrűből, az 1 erőmérő szerv níillesztését megengedő 3b támasztó tárcsából és az azokat összekötő 3c lábakból áll.

A 3c lábak adott esetben egyetlen pl. csonkakúp vagy csonkagúla palástfelületű összefüggő „szoknyával” is helyettesíthetők. Bármely esetben természetesen szükség van a 3b támasztó tárcsában kialakított olyan 3d centrális nyílásra, amelyen a 4 összekötő idom át tud haladni.

A 2. ábrán hosszmetszetben olyan 5 kihúzó fej látható, melynek 5a tárcsája a konkáv gömbsüveg 3 alakú 5d persellyel rendelkezik. Az 5d persely az 5 kihúzó fej 5b szárának végén elhelyezkedő konvex 5c gömbsüveg alakú végét, mint gömbcsuklót csapágyfészek módjára fogadja be, és lehetővé teszi, hogy az 5a tárcsa és az 5b szár között kismértékű $ relatív szögelfordulás jöhessen létre.

A kialakításnak köszönhetően a 6 szakító-csésze belsejében elhelyezkedő 7b betonpogácsa kiszakítsa mindig tiszta húzóerővel történik. így a 6 szakító csésze soha sincs befeszülést és ezáltal a mérési ered- io ményt megzavaró excentrikus igénybevételnek kitéve.

A 3. ábrán olyan kiviteli alakot láthatunk, ahol a kihúzóerőt az 1 erőmérő szervről csavarmenet útján adjuk át az 5 kihúzó fejre. Az 5 kihúzó fej ebben az 15 esetben az 5e menetes furattal rendelkezik, és abba nyúlik bele az 1 erőmérő szerv tartozékát képező lb menetes csap.

A 4. ábrán azt mutatjuk be, hogy a 3 támasztó idom a legegyszerűbb esetben a 3e támasztó gyűrű 20 alakját öltheti, amelynek közepén van a 3d centrális nyílás. A 3e támasztó gyűrű célszerűen el van lát/a a 3f vállal, amely az 1 erőmérő szerv ráültetésére alkalmas.

A vizsgálat során a vizsgálandó betonszerkezetbe 25 vagy elembe a kiválasztott helyen még a beton megszilárdulatlan nyers állapotában behelyezzük a lefelé szűkülő keresztmetszetű 6 szakító-csészét. Ilyenkor célszerű a 6b gallér tetejére valamilyen - az 5 a. ábrán föltüntetett - 10 „sapkát” rápattintatni, 30 amelynek az a szerepe, hogy a 6b gallér furatait megóvja a nyers beton behatolásától.

Járulékos szerepe a sapkának az is, hogy segítségével könnyebb legyen a 6 szakító-csésze 6b gallérjának felső síkját a 7 beton 7a felületével párhr- 35 zamos helyzetbe hozni. Előnyös az is, ha a 6 szakító-csésze 6a palástfelületének külső oldalát valamilyen tapadásgátló anyaggal, pl. gépzsírral vagy sablonolajjal bekenjük, hogy a beton hozzákötését meg gátoljuk. Ez ugyanis esetleg befolyásolná a mérési 40 eredményt.

A beton megszilárdulása után az előre meghatározott időpontban eltávolítjuk a 6 szakító-csészér íl a 10 sapkát, majd ráillesztjük az 5 kihúzó fejet,és a 45 8 csavarok behelyezésével és meghúzásával erőátadó kapcsolatot hozunk létre az 5 kihúzó fej és a 6 szakító-csésze között. Ezt követően hozzuk létre a kapcsolatot a 4 összekötő idom és a 2 csatlakozó teg útján az 1 erőmérő szervvel. Az 1 erőmérő szervet 50 működtetve a kihúzó erőt lassan és fokozatosén addig növeljük, amíg a 7b betonpogácsa a 7 beten felületéből kiszakad.

Az 5b. ábrán az is jól megfigyelhető, hogy a 6 szakító-csésze legmélyebbre nyúló 6d pereme a 7b 55 betonpogácsa felé néző részén a 6e körhengerpaláit felületben végződik, amelynek alkotói párhuzamosak a 6 szakító-csésze 6c hossztengelyével. Ezzel az intézkedéssel kijelöljük azt, hogy a 7b betonpogácsa kiszakadása teljes bizonyossággal a 6d perem mentén 60 következzék be. Bizonyos esetekben tovább javíthatjuk a kiszakadás körülményeit akkor, ha a (e körhengerpalást alakú felületbe egy pl. műanyagból vagy fémből kialakított 9 rugalmas gyűrűt is elhelyezünk. 65

A tapasztalat szerint a szakadás pillanatában leolvasott erő és a szakadási keresztmetszet hányadosa a vizsgált betonra egyértelműen jellemző szilárdsági értéket szolgáltat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a csonkakúp alakú 7b betonpogácsa szakadása pontosan kijelölt, a húzóerő irányával párhuzamos alkotójú hengerpalást mentén és a hossztengelyre merőlegesen következik mindig be.

A találmány szerinti vizsgáló készülék mérési pontossága a legigényesebb gyártási körülményeket is kielégíti. Alkalmas arra, hogy a hagyományos kockatörési eljárást helyettesítse. Lehetőséget teremt arra, hogy a szerkezet több pontján végezzünk mérést, ami a minőségellenőrzést biztonságosabbá teszi, és lehetőséget nyújt az anyagvizsgálat biztonságán keresztül cementben takarékosabb szerkezetek kialakítására. A 6 szakító-csészék a 7 betonban korlátlan ideig bennmaradhatnak, mivel azok célszerűen rozsdamentes acélból készülnek. így mód van a szerkezet életében későbbi időpontokban is méréseket elvégezni és ezáltal a beton öregedési tulajdonságait megállapítani.

Szabadalmi igénypontok:

Claims (11)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására, főleg szerkezetek vagy szerkezeti elemek üzemen belüli vagy helyszíni minőségi próbáinak elvégzésére, amely készüléknek a betont annak roncsolásáig igénybe vevő terhelő egysége van, a terhelő egység a beton valamely részét húzó igénybevételnek teszi ki, és a roncsolást előidéző törőteher nagyságának megállapítására alkalmas eszközzel, pl. erőmérő szervvel rendelkezik, az erőmérő szerv pedig a vizsgálandó beton felületére helyezett támasztó állványra van ráültetve, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó betonba (7) annak még nyers állapotában szakító csésze (6) van beágyazva, a szakító csészéhez (6) annak a már megszilárdult betonból (7) való kihúzására szolgáló és a szakító csészéhez (6) erőátadó kapcsolattal rögzíthető kihúzó fej (5) van erősítve, az erőmérő szerv (1) - pl. annak csatlakozó fészke (la) — és a kihúzó fej (5) közé pedig az erőmérő szervhez (1) - pl. annak csatlakozó fészkébe (la) - illeszthető, célszerűen menetes csatlakozó tagban (2) végződő összekötő idom (4) van beiktatva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szakító csésze (6) a vizsgálandó beton (7) felületétől (7a) a beton (7) belseje felé csökkenő keresztmetszetű - célszerűen csonkakúp palástfelülettel (6a) rendelkező forgástest, amely a beton (7) felülete (7a) közelében a kihúzó fejhez (5) való rögzítésre alkalmas gallérral (6b) rendelkezik.
3. 3. A 2. igénypont szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzl jellemezve, hogy a szakító csészét (6) alkotó forgástest hossztengelye (6c) a vizsgálandó beton (7) felületére (7a) megközelítőleg merőleges.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szakító csésze (6) gallérja (6b) a kihúzó fejjel (5) old-

   -4181276 ható kötőelemek, célszerűen csavarok (8) segítségével van összeerősítve.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szakító csészének (6) a betonba (7) legmélyebbre 5 belenyúló pereme (6d) a forgástest hossztengelyével (6c) párhuzamos alkotójú körhengerpalást felülettel (6e) rendelkezik, a körhengerpalást felületbe (6e) pedig előnyösen rugalmas gyűrű (9) van bepattintva.
6. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti vizs- 10 gáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kihúzó fej (5) a szakító csésze (6) gallérjához (6b) illeszkedő tárcsát (5a) és a tárcsával (5a) sarokmereven összeerősített, pl. vele egy darabból levő szárat (5b) tartalmaz. 15
7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kihúzó fej (5) a szakító csésze (6) galléijához (6b) illeszkedő tárcsát (5a) és a tárcsához (5a) relatív elfordulásra alkalmasan kapcsolódó szárat (5 b) tar- ²θ talmaz.
8. 8. A 7. igénypont szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kihúzó fej (5) szára (5b) konvex gömbsüvegben (5c) végződik, a tárcsa (5a) pedig ezt a konvex gömbsüveget (5c) befogadó konkáv gömbsüveg alakú persellyel (5d) rendelkezik.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a támasztó állvány (3) a vizsgálandó beton (7) felületén (7a) fölfekvő résszel, pl. talpgyűrűvel (3a), az erőmérő szerv (1) ráültetését szolgáló résszel, pl. támasztó tárcsával (3b), valamint a talpgyűrű (3a) és a támasztó tárcsa (3b) között elhelyezkedő távtartó résszel, pl. lábakkal (3c) rendelkezik.
10. 10. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti vizsgáló berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a támasztó állványt (3) egyetlen nagy merevségű támasztó idom (3e) alkotja.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti vizsgáló készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a támasztó állvány (3) támasztó tárcsája (3b) vagy nás esetben a támasztó idom (3e) az erőmérő szerv (1) és a kihúzó fej (5) között kapcsolatot létesítő összekötő idom (4) áthaladását megengedő centrális nyílással (3d) rendelkezik.

    2 ábralap, 5 ábra

    A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója

    84.4292 - Zrínyi Nyomda, Budapest