HU180784B - Process for preparing granulates containing biologically active compounds - Google Patents

Description

Ismeretes olyan eljárás, amellyel különböző méretű, peszticid készítményeket tartalmazó granulátumokat állítanak elő természetes ásványi hordozókkal vagy növényi eredetű hordozókkal. Nagymolekulájú természetes anyagokat vagy müanyagbázison alapuló vegyületeket is felhasználtak erre a célra.

Az ásványi hordozókból történő granulátum előállítás technikájáról, valamint a granulátumok tulajdonságairól számol be James A. Pólón a Pesticide Formulations című müvében, kiadó: Wade Van Valkenburg, Marcel Dekker Inc., New York, 1973. 186—2Q5. oldal. Azért próbáltak a természetes porózus hordozóanyagok helyett nagymolekulájú műanyagokat alkalmazni, hogy késleltessék a hatóanyag leadását. A fent megnevezett ásványi vagy növényi eredetű természetes hordozókra peszticid szereket megpróbáltak adszorbeáltatni és az így kapott termékeket utólag több vagy kevesebb erősen vízoldékony anyaggal beborítani.

Ezeknek a granulátumoknak az a célja, hogy felvegyék a peszticid készítményt, hogy elraktározzák ezeket és alkalmazás után többé-kevésbé lassan a környezetnek leadják. Ily módon kell a hatóanyagoknak a növényi vagy állati kártevőkre hosszabb időn keresztül hatni. A hatóanyag leadása különböző módon történhet. Ha például a hatóanyag elég illékony és csak kevéssé kötődik a hordozóanyaghoz, akkor közvetlen diffúziós folyamatokkal felszabadítható. Ha azonban nagyon illékony a hatóanyag és a hordozóanyag eléggé hidrofil, akkor például a behatoló nedvesség a hordozóanyagot megnedvesitheti, ebbe behatolhat és a hatóanyagot felszabadíthatja.

Végül az is lehetséges, hogy a hatóanyagot beágyazzuk a hordozóanyagba, mely hordozóanyag külső hatás nélkül és/vagy külső hatás révén lassan szétesik és így a hatóanyagot lassan felszabadítja. Természetesen az itt megnevezett hatóanyag-felszabadítási módszerek kombinációi is szóba jöhetnek.

A 2 238 912 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban vízzel lebontható polimer masszákról írnak, amelyek polimer láncmolekuláikban karbamid-szerü szerkezetűek és folyékony vagy szilárd formában fordulhatnak elő. A folyékony polimer masszák hőkezeléssel kemény merev szilárdanyagokká alakíthatók. Ezek a változások a molekula megnagyobbodására, illetve térhálósodási reakciókra vezethetők vissza. A biológiailag hatékony anyag vagy beépülhet a polimerbe, vagy a polimer veszi körül. Az ehhez szükséges magas hőmérsékleten végbemenő termikus kezelés miatt ez az eljárás kizárólag olyan hatóanyagoknál alkalmazható, amelyek a megnevezett feltételek mellett nem vesznek részt a karbamidokkal vagy a lehetséges adalékanyagokkal irreverzibilis reakciókban.

A 903 159 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban természetes vagy szintetikus viaszból, adalékanyagokból és illékony inszekticidből (DDVP) álló pirulákat vagy kisebb granulátumokat állítanak elő. Az inszekticid az alkalmazás után lassan szabaddá válik és gáz formájában jut a káros rovarok környezetébe.

A 6 909 123 számú holland szabadalmi leírásban körülbelül 2000 mólsúlyú, 0,5 kg/liter sűrűségű és 100—105 °C-on olvadó polietilén viasz alkalmazásával történő formulázást írnak le. A megolvadt viaszhoz autoklávban az inszekticid olvadáspontja feletti hőmérsékleten egy inszekticidet adnak

-1180784 és ebből megmerevedés után az inszekticidet lassan ismét leadó készítményt kapunk.

A 2 452 217 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerves foszfortartalmú inszekticidek terpénfenolgyanta alapú mátrixokba történő bedolgozását írja le. Legalább 100 ”C lágyuláspontú gyantákat kapunk különböző terpének, például dipentén, β-pinén, limonén és különböző terpentinfrakciók fenolokkal történő reagáltatásával kondenzációs katalizátor jelenlétében. A bedolgozott inszekticid ily módon a káros külső hatásoktól, például a nedvességtől védve van és az aktív felület nagysága és a más feltételek szerint lassan a környezetbe kerül.

Polivinilklorid, poliamid, poliuretán és más műanyagok felhasználásáról peszticid készítményekben, például N. Cardarelli ír a Controlled Release Pesticides Formulations, CRC Press Inc., 1976. 139. oldal irodalmi helyen.

G. B. Aquino és M. D. Pathak, J. Econ. Entom. 69, 5. 686 oldal (1976) rizsföldeken inszekticidekkel végzett kísérleteket írnak le. Az inszekticideket vagy zselatin kapszulában vagy egyszerű granulátum formájában viszik fel a rizs növények gyökereihez és késleltetni tudják a hatóanyag leadását. A rizstermesztésben ez a módszer egész különös szerepet játszik, mivel a rizsnövényeket az egész növekedési periódus folyamán el kell látni inszekticidekkel és ezt mintegy 14 napos időszakonként bekövetkező ismételt permetezéssel érhetik el.

A jelen találmány tárgya biológiailag aktív pirulák vagy granulátumok előállítására szolgáló eljárás, amely azzal jellemezhető, hogy biológiailag aktív anyag és hordozó elegyéhez di- vagy poliizocianátokat vagy ezek prepolimerjeit és hidrogénaktív vegyületeket keverünk, mely vegyületek vízből és/vagy szerves di- vagy poli-(hidroxi- és/vagy amino) vegyületekből vagy ezek polikondenzációra képes elegyeiből állnak, ezt az elegyet granuláljuk vagy pelletizáljuk és a kapott granulátumokat vagy pelleteket 10—60 °C-on, előnyösen 20—50 °C-on, különösen szobahőmérsékleten hagyjuk kikeményedni.

Hordozóanyagként valamennyi granulátumok előállításánál szokásos és alkalmas anyagokat alkalmazhatjuk, mint például előre elkészített és aprított szilárd, teljesen szintetikus vagy részben szintetikus szerves nagymolekulájú polimerek, ásványi, növényi vagy állati eredetű hordozók, valamint szervetlen hordozók. A talaj minőségének tartásához előnyösen ásványi vagy növényi eredetű hordozókat használunk, különösen olyanokat, amelyek a talajból valók vagy könnyen elrohadnak.

Ásványi vagy szervetlen hordozóanyagként például megemlítünk valamennyi fajta kovasavat, diatomaföldet, kovaföldet, szilikátokat és szilikát-tartalmú anyagokat, mint például agyagot, horzsakövet, továbbá csillámot, meszet, magnézium-karbonátokat, nehezen oldható foszfátokat, például Thomas-lisztet vagy mindenféle szénfajtát.

Teljes szintetikus vagy részben szintetikus szerves, nagymolekulasúlyú polimerekként megemlíthetők például a karbamid-gyanták, például a karbamid-formaldehidgyanta, a cellulóz-származékok, például cellulózéter, a polivinilalkoholok vagy módosított polivinilalkoholok, mint például a részben elszappanosított polivinilacetát vagy -propionát.

Növényi eredetű hordozóként különösen a növényi eredetű anyagok, mint a fűrészliszt, az aprított gabonaszalma, különösen a kukorica és rizs szalma, a torzsa és a ledarált kukoricacsutka alkalmazhatók.

Az ásványi eredetű hordozók vagy növényi eredetű hordozók alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy ezek a hordozók használat után szétesnek, illetve elrohadnak és így a környe2 zetre nincsenek káros hatással, míg például néhány termőplasztikus, illetve duroplasztikus műanyag biológiailag nem lebontható idegen anyagokat hagy maga után a földben. Ez a tény különösen akkor jelentős, ha például technikai okokból a hordozó és a hatóanyag mennyiségi aránya igen nagy kell legyen.

Biológiailag hatékony anyagként különösen olyan talajban hatásos anyagokat, mint például szisztémás inszekticidet, herbicidet, fungicidet, nematocidet vagy algicidet, valamint növényi növekedést szabályzót vagy trágyát, valamint ezek elegyeit alkalmazhatjuk. A fent megnevezett hatóanyagokat vagy önmagukban vagy szerves oldószerekben oldott formájukban, adott esetben emulgátorok, nedvesítő szerek, hidrofóbbá tevő anyagok vagy más a formulázási technikából ismert komponensek hozzáadásával alkalmazhatjuk. Az olyan biocideket és növekedés szabályzókat, amelyek 0 °C fölött nem folyékony halmazállapotúak és vízben rosszul oldódnak, előnyösen szerves oldat formájában használjuk. Előnyösen a szórópor technika analógiájára már adszorbeált formában, különösen igen aktív adszorpciós anyagra adszorbeált formában adjuk a találmány szerinti elegyhez.

Di- vagy poliizocianátként, melyek a hidrogénaktív vegyületekkel a pelleteket vagy granulátumokat megszilárdító kötőanyaggá poliaddicionálódnak, például alifás, aromás, heterociklusos, cikloalifás vagy aralifás di- vagy poliizocianátokat használunk, mint például etiléndiizocianátot, 1,4-tetrametiléndiizocianátot, hexametiléndiizocianátot, 1,12dodekándiizocianátot, 2,4- és 2,6-toluilén-diizocianátot, difenilmetán-2,4'- és -4,4’-diizocianátot, naftilén-l,5-diizocianátot, klórozott arilpoliizocianátokat, feniléndiizocianátokat, difenildiizocianátokat, xililén-1,4-diizotiocianátot, ciklohexilén-1,2- és -1,4-diizocianátot, xililén-1,4-diizocianátot, toloul-2,4,6-triizocianátot, 4,4',4-trifenilmetán-triizocianátot, polimetilén-polifenilizocianátot (technikai PAPÍR).

Különösen előnyösek az NCO-prepolimerek, amelyek a fent megnevezett izocianátokból és például közepes molekulasúlyú (500—10 000) di- vagy poliolokból állíthatók elő. Az ilyen prepolimerek előállítására például molekulánként 3 —6 hidroxilcsoportot tartalmazó di- vagy poliolok vagy a megfelelő hidroxilcsoportot tartalmazó poliészterek, poliéterek, poliészteramidok, polikarbonátok és/vagy poliacetálok alkalmasak.

Az NCO-prepolimereket úgy állítjuk elő, hogy di- vagy poliizocianátokat di- vagy poliolokkal vagy más hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületekkel reagáltatunk. Eközben a divagy poliizocianátokat sztöchiometriai feleslegben alkalmazzuk, úgy hogy a keletkező reakciótermékek még kielégítően sok szabad NCO-csoporttal (izocianátcsoporttal) rendelkezzenek, amelyek poliizocianátokként reagálhatnak.

Az izocianát-prepolimerek előállítását például R. Vieweg, A. Höchtlen, Műanyag kézikönyv VII. kötet, Poliuretánok, Cári Hanser kiadó, München, 1966. 45. oldal irodalmi helyen írják le.

A fent felsorolt izocianátok, illetve ezek prepolimerjeinek polikondenzációs komponenseiként elsősorban, mint hidrogénaktív vegyületet a vizet kell megnevezni, különösen a hordozóanyagokban levő vizet, illetve nedvességet. További komponensekként felsorolhatok a többértékű alkoholok, a többértékű aminok vagy az alkanolaminok is. Az NCOprepolimerek mellett meg kell neveznünk a nagymolekulájú poliolokat vagy poliaminokat is, mint például a (poli-)hidroxi-poliéterek, a -poliészterek és a -poliamidok.

A többértékű alkoholok példáiként megemlíthetők az etilénglikol, a propilénglikol-(l ,2) és -(1,3)-, butilénglikolizomerek, hexándiol, oktándiol, 2-metil-l,3-propándiol, gli

-2180784 cerin, butántriol, trimetilolpropán, hexántriol, pentaeritrit, mannit, szorbit, polietilén-glikolok, poliporopilénglikolok és polibutilénglikolok.

Az alkalmazható hidroxipoliészterek példái a polikarbonsavak többértékű alkoholokkal történő reakciójából adódnak. Az ilyen fajta hidroxipoliészterek előállításához megfelelnek a következő polikarbonsavak: például malonsav, borostyánkősav, glutársav, adipinsav, pimelinsav, maleinsav, ftálsav, izoftálsav és hexahidroftálsavanhidrid. A felsorolt polikarbonsavakat többértékű alkoholként, például a fent példaképpen megemlített többértékü alkoholokkal reagáltathatjuk.

A fent megjelölt többértékű telített és telítetlen karbonsavak és ezek anhidridjei többértékű telített vagy telítetlen aminoalkoholokkal, diaminokkal és poliaminokkal történő reakciójával kaphatjuk a poliészteramidokat.

A polikarbonátokat például az egyszerű diolok diarilkarbonáttal vagy foszgénnel történő reakciójából kapjuk.

A poliacetálokat például a diolok vagy poliolok például formaldehiddel történő ismert reakciójából állíthatjuk elő.

Poliaddíciós komponensként aminokra példaképpen megemlíthetők a következő di- és poliaminok is: etiléndiamin, trimetiléndiamin, tetrametiléndiamin, pentametiléndiamin, hexametiléndiamin, dietiléndiamin, trietiléntetramin, tetraetilénpentamin, m-feniléndiamin, p-feniléndiamin, piperazin, metilpiperazin, dietanolamin, diizopropanolamin, trietanolamin.

A megnevezett izocianátok és hidrogénaktív vegyületek a komponensek megválasztása szerint reagálnak és képeznek poliuretánokat, polikarbamidokat vagy poliuretán-karbamidokat és ezzel in situ képezik a kötőanyagokat, amelyek az egyes hordozóanyag részecskéket és a hatóanyagokat egymással összekötik illetve összetartják és/vagy magukba zárják. A polimerizáció sebessége kismennyiségű bázikus aminok, alkil-ón-vegyületek, alkálihidroxidok, fenolátok és/vagy alkoholátok katalizátorként történő hozzáadásával önmagában ismert módon fokozható. A polimerizációs komponensek mennyiségi viszonyait önmagában ismert módon választjuk meg, előnyösen úgy, hogy egy izocianátcsoportba körülbelül egy hidroxil- vagy aminocsoport jusson.

A felsorolt komponenseket a találmány szerinti elegyben jól összekeverjük, adott esetben egészen azonos mennyiségig terjedő szerves oldószert is alkalmazunk, a mennyiséget az izocianát komponensre vonatkoztatjuk és ismert módon a granuláláshoz, pelletizáláshoz vagy kompaktáláshoz szükséges berendezésen, illetve gépen tovább feldolgozzuk.

Azután a kapott granulátumokat vagy pelleteket bizonyos ideig, például néhány órától néhány napig terjedő ideig szobahőmérsékleten vagy ha gyors kikeményítésre van szükség, akkor magasabb hőmérsékleten tároljuk. A kikeményités végét könnyen felismerjük, ha a szilárdsági állandót megállapítjuk. A kikeményités általában 1—5 napig terjed.

A kapott granulátumok vagy pelletek összetétele széles tartományon belül változhat. A biocid és növekedést szabályozó tartalom általában 0,5—10 súly%, előnyösen 0,5—5 súly% a késztermékre vonatkoztatva és adott esetben 1—10 súly% szerves oldószert, valamint szükséges emulgátorokat is tartalmazhat. Igen hatásos vegyületeknél a hatóanyagtartalom 0,5—2 súly%-ra csökkenhet. A szilárd trágya-tartalom, például szerves trágya, karbamid vagy ásványi trágya, például 50 súly%-ig terjedhet és a hordozót részben helyettesítheti.

A di- vagy poliizocianát, illetve izocianátprepolimerekböl, valamint a hidrogénaktiv vegyületekből álló kötőanyagelegy-rész rendszerint 1—30 súly%, előnyösen 5—20 súly%, különösen 6—12 súly⁰,/ lehet. Adott esetben azonos mennyiségig terjedő szerves oldószerben feloldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk. Szerves oldószerként például olyan iners oldószerek jöhetnek szóba, amelyek azizocianát-kémiában rendszerint használatosak. A hordozóanyagra, illetve -anyagokra a formulázott készítményben általában 30—70 súly% jut a kész granulátumra vonatkoztatva.

A találmány szerinti eljárással hidrofób és hidrofil anyagok is a kívánt nagyságban granulátumokká vagy pelletekké alakíthatók, oly módon, hogy csak hosszabb idő után kerülnek a talajba és a növények gyökereihez. Olyan növényvédőszerek, amelyek vízben csak korlátozottan stabilak még mikrokapszulákba is zárhatók és akkor dolgozhatók fel tovább pelletekké vagy granulátumokká. Az ilyen mikrokapszulák esetében olyan falanyagok ajánlatosak, amelyek a hatóanyag lassú kilépését biztosítják vagy amelyek vízzel, illetve a talaj nedvessége által lassan feloldódnak és így a hatóanyagot felszabadítják.

A találmány szerinti eljárás szerint a következő előnyöket biztosíthatjuk:

1. Több hatóanyagot tudunk egy munkafolyamatban egyidejűleg kivinni.

2. A találmány szerint előállított pelletek vagy granulátumok hosszantartó hatással tűnnek ki és így feleslegessé válik egy szezon alatt a kezelés gyakori megismétlése.

3. A növényeket egy határozott időszakon keresztül folyamatosan ellátjuk a szükséges hatóanyaggal.

4. A hatóanyagokat gyakorlatilag teljesen kihasználjuk és hatóanyag-felesleggel a környezetet nem terheljük.

5. A fent megnevezett természetes ásványi és/vagy növényi eredetű hordozók használatával csak kismennyiségű idegen anyagot vezetünk a talajba, amely gyakorlatilag elhanyagolható.

6. A fent felsorolt kötőanyagok alkalmazásával a finom szemcsés és puha ásványi vagy növényi eredetű hordozóanyagokból és hatóanyagokból magas mechanikai szilárdságú kopásálló, nem porzó pelleteket állítunk elő, amelyek például szállításnál, tárolásnál és kihordásnál nem válnak külön.

7. Azáltal, hogy a formázott készítményekben természetesen előforduló nedvességet bevonjuk a kikeményítési (polikondenzációs) folyamatba, teljesen száraz granulátumokat és pelleteket állíthatunk elő.

A következő példákkal a találmány további részleteit kívánjuk szemléltetni. Az egyes anyagok kiválasztásánál az előállítandó granulátumok vagy pelletek kívánt tulajdonságai a mértékadók.

Előállítási példák

1. példa

15% nedvességtartalmú 21 g fűrészlisztet 20 g kaolinnal és 70 g karbamiddal, mint műtrágyával összekeverünk és iners gáz atmoszférában Condux C ST 150 típusú malomban kisebb mint 500 pm átlagos átmérőjű részecskenagyságra őröljük. Ezután 2g 2-szek.-butilfenil-N-metilkarbamát és 6 g 255—380° C-on forró szénhidrogén elegyből álló keverékhez 0,5 g ricinusolajoxetilát (40 etoxi-egység) emulgátort és 9,5 g kovaföidet (12/0) keverünk hozzá, majd toluiléndiizocianátból, trimetilolpropánból, butándiolból és polipropilénglikolból 8:3:1:1 moláris arányban 12 g 1 : 3 arányú xilol: etilglikolacetátban előállított 10 g toluiléndiizocianátP 'epolimer hozzáadása után az elegyet ismét összekeverjük.

-3180784

8

Ebből az elegyből 5000 kg/nyomófej nyomásteljesítményű körforgó-tablettázó gépen körülbelül 2 g súlyú és 20 mm átmérőjű tablettákat állítunk elő. A tabletták maximális nyomásállósága 2—3 nap múlva szobahőmérsékleten történő tárolás után állt be és több mint 15 kp/cm² értéket ért el. Ha a tablettákat megfelelő módon 50 °C körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor ezt a nyomásállóságot már 10—15 óra múlva elérhetjük.

2. példa g száraz fűrészlisztből, 10 g kaolinból, 65 g N—P— K ásványi trágyából (12—12—18), 5g etilénglikolból, 2g triazofoszból és az 1. példában leírt 5 g szénhidrogénelegyből, 1 g 40 etoxi-egységű ricinusolaj-oxetilát emulgátorból, 10 g kovaföldből, 11 g polimetilénpolifenil-izocianátból (technikai PAPÍR) 12 g xilol-eiilgikolacetát 1 : 3 arányú elegyében az 1. példában leírt módszerrel körülbelül 2 g súlyú és 10 mm átmérőjű pelleteket állítunk elő. A pelletek maximális nyomásállósága 2 nap múlva szobahőmérsékleten történt tárolás után több mint 15 kp/cm². Ha a pelleteket megfelelő módon 50 °C körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor ezt a nyomásállóságot már 10—12 óra múlva elérhetjük.

3. példa g ledarált kukoricacsutkából, 40 g szárított agyagföldből, 1 g 2-szek.-butilfenil-N-metilkarbamátból, 5 g az 1. példa szerint szénhidrogénelegyből, 1 g izododecil-benzolszulfonsavas kalciumból, 10 g diatomaföldből, 10 g toluiléndiizocianát és hexántriol prepolimerjéből és 8 g metilnaftalinból az 1. példában leírt módon excenteres nyomóprésen 5000 kg/nyomófejteljesítménnyel 10 mm átmérőjű és 1 g súlyú pelleteket állítunk elő. A pellet maximális nyomószilárdsága szobahőmérsékleten 1—2 napos tárolás után 15 kp/ cm²-nél több.

4. példa g, 20% nedvességtartalmú fürészlisztből, 10 g kaolinból, 10 g karbamidból, mint trágyából, 1 g triazofoszból, amely 1,5 g karboximetil-cellulóz burkolóanyagot tartalma- 45 zó mikrokapszula, 8 g, az 1. példában leírt szénhidrogénelegyből, 1 g izo-dodecilbenzol-szulfonsavas kalciumból, 10 g difenilmetán-4,4'-diizocianátból 15 g xilol/etilglikolacetát 1 : 3 arányú elegyében a 3. példában megadott módon excenteres nyomóprésen 20 mm átmérőjű és 2 g súlyú tablet- 50 tákat állítunk elő. A tabletták maximális nyomószilárdsága 1 nap múlva szobahőmérsékleten történő tárolás után több mint 15 kp/cm².

5. példa g darált kukoricacsutkából, 45 g kaolinból, 1 g pirazofoszból, 4 g technikai xilolból, 1 g 36 etoxi-egységű ricinusolaj-oxetilát emulgátorból, 10 g diatomaföldből, valamint 10 g, az 1. példában megjelölt prepolimerből álló elegyet 10 g xilol: etilglikolacetát 1 : 3 arányú elegyében az 1. példában leírt módon összekeverünk és excenteres nyomóprésen 5000 kg/nyomófej teljesítménnyel 20 mm átmérőjű és körülbelül 2 g súlyú pelletekké préselünk. A maximális nyomószi4 lárdság körülbelül 2 nap múlva szobahőmérsékleten történő tárolás mellett több mint 15 kp/cm² volt.

6. példa g száraz fűrészlisztből, 15 g horzsakőből, 40 g N—P —K ásványi trágyából (12—12—18), 4g hexametiléndiaminból, 2 g 2-szek.-butilfenil-N-metilkarbamátból, 6 g technikai xilolból, 0,5 g izo-dodecilbenzolszulfonsavas kalciumból és 10 g diatomaföldből, valamint 10 g, az 1. példában leírt prepolimerből álló elegyet 12 g xilol és etilglikolacetát 1 : 3 arányú elegyében az 1. példában leírt módon körforgó tablettázógépen, amelynek nyomóteljesítménye 5000 kg/ nyomófej, 2 g súlyú és 20 mm átmérőjű tablettákat állítunk elő. A tabletták maximális nyomószilárdsága 1 napi tárolás után szobahőmérsékleten több mint 15 kp/cm² volt.

Biológiai példák

I. példa

Melegházi kísérletek

A biológiai hatás kimutatására az 1 és 2 melegházi kísérletet végeztük.

1. kísérlet hetes rizsnövényeket 25 mg 2-szek.-butilfenil-N-metilkarbamát hatóanyagnak megfelelő 1 pellettel együtt, melyet az 1. példa szerint állítunk elő, kísérleti edényekbe ültettünk. 3, 7, 10, 14, 17, 21, 24, 28, 31, 35, 38, 42 és 45 nappal az ültetés után 20 rizskabócával (Nilaparvata lugens) megfertőztük a növényeket. A kontrolikísérletet mindig 1 nappal a fertőzés után végeztük. A kísérleti növényeket és kísérleti állatokat a kísérlet időtartama alatt 25 °C-os szobahőmérsékleten és 60%-os relatív nedvességtartalom mellett tartottuk. Az eredményt az 1. táblázatban foglaljuk össze.

1. táblázat

Fertőzés nap múlva	Kontroll nap múlva	Mortalitás* %-ban
3	4	8
7	8	33
10	11	67
14	15	53
17	18	63
21	22	67
24	25	70
28	29	75
31	32	77
35	36	80
38	39	68
42	43	73
45	46	75

* 3 ismétlésből kapott átlag

-4180784

2. kísérlet

A következő tesztben 25 mg triazofosz hatóanyagot tartalmazó, a 2. példa szerint előállított pelleteket vizsgáltuk az 1. kísérletnél megadott feltételek mellett. Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

Fertőzés nap múlva	Kontroll nap múlva	Mortalitás* 7 /0
3	4	27
7	8	48
10	11	60
14	15	97
17	18	68
21	22	85
24	25	88
28	29	98
31	32	95
35	36	72
38	39	68
42	43	87
45	46	70

* 3 ismétlésből kapott átlag

II. példa

Szabadföldi kísérletek

Az I. példa szerint a melegházi kísérletnél kapott kísérleti eredmények alapján a 3. és 4. szabadföldi kísérletet végeztük rizskabócák ellen (Nilaparvata lugens). A pelleteket az ültetés után 3 nappal egyszeri adagolásban juttattuk el a rizspalántáknak mintegy 5 cm mélyre a növények gyökérzónájához. A kivitt mennyiség hektáronként 2 kg hatóanyag 160 000 növényhelyen („hills”)/hektár. Ez egyébként azonos viszonyok mellett a 3. és 4. kísérletnél 12,5mg/pellet hatómyagmcnnyiségnek felel meg, amely pellctct az 1. és 2. példa szerint állítottunk elő.

Összehasonlító szerként a 3. és 4. kísérletben 4%-os, kereskedelemben használatos BPMC-granulátumot (Hopcin 4 G), hatóanyag: 2-szek.-butilfenil-N-metilkarbamát (BPMC), használtunk. Az első alkalmazás az ültetés után 12 nappal 1 kg hatóanyag/ha arányban történt. További háromszor alkalmaztuk a szert 15 napos intervallumokban, úgy hogy az összes felhasznált hatóanyag-mennyiség 4 kg/ha volt.

15, 19, 27, 30, 45, 71, 75, 79 és 86 nap múlva kontrolikísérleteket végeztünk el. Az eredményeket a 3. és 4. táblázatban foglaltuk össze.

Az 1. és 2. kísérletben alkalmazott Hopcin 4G összehasonlító készítmény igen csekély lassú lebomlást előidéző hatást eredményezett, így a mortalitás erősen visszaesett a találmány szerint előállított készítményekhez képest. A kontrolinál a Hopcin 4G mindkét kísérletnél 14 nap múlva csak 20% és 22 nap múlva 0% mortalitást okozott.

A 3. és 4. kísérletben gyakorlatilag teljesen megszűnt a hatás minden újabb kezelés előtt. Ezzel szemben a találmány szerinti készítmények 80 napig és még tovább egyszeri kezelés után is tartós jó mortalitást idéztek elő.

3. táblázat

Mortalitás (WG Abbott¹) %

	Hatóanyag		19	27	30	45	71	75	79	86	Átlagos mortalitás
	kg/ha	nap múlva	%
3. kísérlet Összehasonlító szer (BPMC-granulát) Kísérleti formulázás	4 x 1,0	95	24	0	36		92	47	75	0	58	47
1. példa szerint	2,0	68	91	77	59		89	87	67	50	46	70

¹ % mortalitás Nilaparvata lugens-lárvák

4. táblázat

4. kísérlet Összehasonlító szer (BPMC-granulát)	4 x 1,0	16	0	17	0	53	20	100	100		38
Kísérleti formulázás
2. példa szerint	2,0	54	0	23	28	27	60	100	80		47

² % mortalitás Nilaparvata lugens-imágók

Claims (1)

1. Szabadalmi igénypontok

   Eljárás peszticid vagy növényi növekedést szabályzó hatású hatóanyagot vagy ezek elegyét, hordozót, valamint poliuretánt tartalmazó, talajban ható biológiailag aktív pelletek vagy granulátumok előállítására azzal jellemezve, hogy a hordozó és a hatóanyag elegyéhez 1—30%-nyi mennyiségben di- vagy polizocianátot vagy ezek 500—10 000 molekulasúlyú prepolimerjeit és vizet és/vagy szerves hidrogénaktív vegyületet keverünk, ezt az elegyet granuláljuk vagy pelletizáljuk és a kapott 5 granulátumokat vagy pelleteket 10—60°C-on előnyösen 20 —50 °C-on, különösen szobahőmérsékleten kikeményítjük.