HU176357B - Agricultural device for picking harvested products laying on ground - Google Patents

Description

A találmány tárgya mezőgazdasági gép a szántóföldön fekvő, learatott termékek felszedésére, amelyben járműre szerelt legalább egy, forgómozgást végző, megközelítően vízszintes helyzetben kissé előre dőlt ferde síkba beállítható dob van, ⁵ melyen lényegében radiális irányban kiálló, rugózó tüskék vannak elrendezve.

Az ilyen és ehhez hasonló ismert berendezések legnagyobb hátránya az, hogy a tüskék üzemközben a forgómozgású fojtóeszközzel való összekötésük és a teljes berendezésnek elülső oldala irányában történő, kissé előrehajló, ferdesíkú beállítása folytán a talajban igyekeznek belehatolni. Ezáltal könnyen leszakadnak, vagy letörnek a dobról, de lagalábbis a feldolgozni szándékolt, learatott ¹⁵ szálas termény a talajba hatoló tüskék miatt erősen elpiszkolódik és maga a learatott termény is megsérül. Ismert szerkezeti elrendezés az, amikor a tüskéket csavarrugóval veszik körül, úgy hogy a csavarrugóból kiálló tüske a csavarrugó szorítási ²⁰ pontjával szemben meglehetősen nagy szögben el tud csavarodni. Ez az intézkedés azonban nem elég ahhoz, hogy a fentebb említett hibákat ki lehessen küszöbölni.

A fent említett hibák kiküszöbölésére a talál- ²$ mány szolgál. Ezt úgy lehet elérni, hogy egy tüske körül olyan eszközök vannak elrendezve, melyek a tüske forgómozgása alkalmával a kiálló tüske felső részéhez olyan ellenálló erőt közvetítenek, amely erő aZ elhajló tüskét kiegyenesíti. ³⁰

A találmány egyik célszerű kiviteli példájának megfelelően ezt egy vezetőfelület létesíti, mely mentén a kihajló tüske felfelé irányulóan kiegyenesedik.

A találmány szerint tehát a kihajló tüskét felfelé, vagyis a talajtól távolodó irányban mozgatjuk, miáltal a fent említett hátrányokat el tudjuk kerülni.

A vezetőfelületet a találmánynak megfelelően a dobra erősített ferde helyzetű bütyök alkotja, s e bütyök mentén a kerület irányában rugózó mozgással elhajló, kiálló tüskerész kiegyenesedik.

Egy másik, célszerű kiviteli alaknak megfelelően, a találmány tárgyát képező berendezést egy eddig még nem ismertetett módon is meg lehet valósítani, mégpedig úgy, hogy a tüskék a dobbal lengőtengely révén vannak összeerősítve, - melyek a dobhoz viszonyítottan radiális síkban és a túskerögzítő szerelvényen keresztülmenő dob sugarának irányára merőlegesen nyúlnak ki, - minden egyes lengőtengelyhez egy rugó van hozzárendelve, hogy a tüskéket a gép üzemen kívüli helyzetében behúzzák, de üzem közben - amikor tehát a dob forogni kezd - a centrifugális erő hatására a rugóerővel szemben a tüskék üzemi helyzetet foglalnak el, vagyis lefelé nyomódnak és így állnak be. A régebbi javaslat szerint, ha a gép üzemben van, akkor a tüskék a centrifugális erő hatására erősen a talajhoz nyomódnak, ennélfogva a bevezetőben már említett hátrányok ugyanúgy fellépnek.

A találmány szerinti berendezést tehát úgy valósítottuk meg, hogy a lengőtengely a dob forgómozgásának forgásirányával szemben ferdén, hátrafelé és lefelé, oly módon hajlik, hogy a lengőtengely eközben metszi a tüskék vége által leírt kört, ⁵ illetve a kör közvetlen közelében halad el. Hamármost a találmány szerinti berendezésben a tüske — körülforgása következtében - a talajt érinti, akkor a kerület irányában ható súrlódó erőnek egy olyan komponense van, amely a tüskét a lengőtengely körül felfelé, tehát a centrifugális erő ellenében igyekszik kilendítem. A lengő tengelynek említett ferde helyzetét akként választottuk meg, hogy a talajra ható remanens nyomóerő elenyészően kicsivé válik. ¹⁵

A lengőtengelyt célszerűen a dob forgómozgásának irányával szemben hasonlóképpen hátrafelé és kifelé irányítjuk. A tüskét magát így lényegében radiálisán kifelé irányítottuk, ez viszont a kerület irányában ható nyomás következtében a tüske fel- ²⁰ felé történő irányítását kedvezően befolyásolja. Minden további nélkül megtehetjük azt is, hogy a tüskét a forgómozgás irányával szemben kissé előre behajlítjuk, ez az intézkedés pedig a talajon fekvő, learatott mezőgazdasági termék megkímélése szem- 25 pontjából vált ki jó hatást.

A találmányt egy másik kiviteli példának megfelelően úgy is ki lehet alakítani, hogy a tüskét egy kétkarú emelő egyik végéhez rögzítjük, mely emelőnek billenési pontját a dob futófelületéhez 30 ferdén álló és a dobbal összeszerelt lengőtengely képezi, míg az emelő másik karja ütközőfelületet, illetve adott esetben ellensúlyt képez. Hamármost a tüske a forgó dob kerülete irányában kerül erőhatás alá, akkor az emeltyű a centrifugális erő 35 hatásának ellenében fordul el, úgy hogy a tüske, rugóerejének növelése nélkül egy bizonyos szögben el fog fordulni. A tüske ebben az esetben egy közbenső pontra támaszkodhat, mely pont arra is szolgál, hogy a tüskét kilendülő mozgása esetén 40 felfelé lendítse, összekapcsolható a tüske továbbá egy lengőtengelyen keresztül a kétkarú emelővel, s a fentebb említett, felfekvő tüskedarab a rotor szilárd részét képezheti, mely felett a tüske vége kiáll. 45

A tüskének kilendítés általi szabaddátételét megjavíthatjuk azzal is, hogy a tüske belső végét csavarmenetszerűen meghajlítjuk, úgy hogy a kiálló tüskedarab egy első, a csavarmenetes résztől tangenciálisan kifelé és a dob forgómozgásának irá- 50 nyával ellenkezően, ferdén, hátrafelé, egészen a tüske rögzítési pontján keresztülmenő rádiusz előtt kinyúló részből és egy második, gyakorlatilag radiális irányban kifelé álló részből tevődik össze.

A csavarmenetszerűen kiképzett résztől egyenesen, sugárirányban kifelé álló tüskével összehasonlítva a találmány szerinti, begörbített tüske befelé azonos szögsebességgel mozog alátámasztási pontja körül, lényegesen hosszabb úton, illetve 60 megfordítva; a begörbített tüske csak kis szögelfordulással kell hogy ugyanazt a távolságot befelé megtegye, úgyhogy a begörbített tüskét gyorsabban lehet szabaddá tenni, illetve ehhez kisebb terhelőerő is elegendő. 65

A találmányt a példakénti kiviteli alakokat szemléltető rajzok révén közelebbről is megmagyarázzuk. A rajzokon az

1. ábra egy ismert tüskének sematikus rajza, a találmány egyik példaképpen! kivitelének megfelelően, az ábrán a tüske üzemközbeni kilengő mozgáshelyzetét is láthatjuk.

A 2. ábra egy másik, ugyancsak a találmány szerinti kiviteli példa nézete, ahol a tüskét vezető bütyök is fel van tüntetve, míg maga a tüske régebbi, de korábban nem publikált javaslat szerint van rögzítve.

A 3. ábra a 2. ábra szerinti kiviteli alaknak egy másik irányból vett nézetét mutatja.

A 4. ábra sematikus ábrázolásban mutat egy olyan kiviteli példát, ahol a tüskék egy alkalmas lengő tengelyen vannak rögzítve.

Az 5. ábra egy további kiviteli alak felülnézete, amelyben a tüskék egy kétkarú emelőre vannak rögzítve.

A 6. ábra az 5. ábrán bemutatott kiviteli alak oldalnézetét mutatja.

A találmány szerinti mezőgazdasági gép általános kivitele ismert típus és legalább egy, célszerűen kettő, egymás mellett elrendezett, egymáshoz képest ellenkező értelemben forgó dobot tartalmaz, amelyet mezőgazdasági vontató - traktor — húz. A dobot, vagy dobokat a traktor főtengelyével mechanikusan kapcsolt hajtótengely segítségével hozzuk forgómozgásba. A dobok megközelítően vízszintes síkban forognak. Ez a sík a berendezés elülső oldaláról nézve a talajjal kis szöget zár be. Az 1. ábrán láthatjuk a rotorként szereplő 1 tartócsövet, mely kör alakban van meghajlítva és a dob körül van elrendezve. Ezen az 1 tartócsövön vannak egyenlő távolságban a cső kerületén a gyakorlatilag radiális irányban kiálló 2 tüskék elrendezve. A tüskék előnyösen az ismert rugóacél-huzalból vannak készítve és belső végük csavarvonal alakjában van behajlítva. A csavarvonal vége az 1 tartócsőre van felerősítve. Amikor a gép a mezőn halad, akkor a dob és a rajta levő tartócső az „A” betűvel jelzett irányban forog, s ugyanakkor az egyenesvonalú haladó mozgás következtében ez a mozgás módosul, mégpedig a forgás síkjához képest kis szögben. A berendezés elülső részén a tüskék tehát gyakorlatilag 90°-nál kisebb szögben nyúlnak a földön heverő, learatott szálastermény felé, ami lehet például széna, s azt hátradobják, célszerűen a két, egymáshoz képest ellenkező értelemben forgó dob közé. Ennél a műveletnél a tüskék az említett 90°-nál kisebb szögnek megfelelően érintik a talajt és így rögzítési pontjuk körül egy bizonyos szögelfordulást végeznek, mivel a learatott mezőgazdasági termény megfogásakor és a föld felszínének érintésekor erős ellenállásba ütköznek. Az 1. ábrán látható ilyen terhelésnek és szögelfordulásnak kitett 2 tüske elfordult helyzetét a 2’ hivatkozási számmal jelöltük.

A találmány egy példaképpeni kiviteli alakja szerint a 2 tüske helyett, mely egyenes kialakítású, lehet egy másfajta, változtatott kiviteli 3 tüskét is alkalmazni, melynek a csavarvonal irányában meghajlított résztől kiálló darabja két szakaszból áll, éspedig egy 4 tőrészből, amely a tüske 5 csavar2 menet alakú részétől érintőlegesen kifelé és a forgásiránnyal ellentétesen ferdén, hátrafelé hajlik, és egy gyakorlatilag a 6 sugárral párhuzamos radiális irányú szakaszban folytatódik. Ennek a tüskének az elfordulás utáni helyzetét, mely megfelel a 5 2’-vel jelzett, szögelfordulást végzett helyzetű 2 tüskének, a 3’ hivatkozási számmal jelöltük meg. Az 1. ábrából világosan kitűnik, hogy a 3 tüske, mely elfordulás után a 3’ helyzetben van, sokkal mélyebbre hajlik befelé, mint a 2 tüske, a 2’ io helyzetéig. Az egyébként egyforma munkafeltételek mellett, tehát a forgómozgásnak azonos szögelfordulása, azonos áttétel és azonos erőhatása mellett a 3 tüskének üzem közben lényegesen kisebb szögelfordulást kell végeznie, mint a 2 tüskének. A 3 15 tüske tehát kisebb erővel van terhelve. Továbbmenőleg: a 3 tüske, a tüskét a talaj irányába kényszerítő centrifugális erővel szemben könnyebben mozgatható felfelé, például az 1 tartócső mentén történő mozgatás révén. 20

A 2. és 3. ábráknak megfelelően a 3 tüske, a terhelés által előidézett szögelfordulásnál úgy egyenesíthető ki, hogy az 1 tartócsőre egy ferde 7 bütyköstárcsa van felhegesztve, mely mentén a tüske kilendülő mozgásánál 3 tüske 4 tőrésze fel- 25 felé mozog el. Ez lehetséges az 1. ábrán bemutatott egyenes kivitelű 2 tüskénél is, de a megtört vonalú tüske előnyösebb. A 2. és 3. ábráknak megfelelő rögzítési mód régebbi javaslat szerinti elrendezés, ugyanis a csavarvonalban meghajlított 30 tüske-vég egy 8 lengőtengelyhez van rögzítve, amely egy 9 rugó terhelésével szemben, egy függőleges helyzetű 10 csap körül elfordítható, s magát a csapot az 1 tartócsőre hegesztett szelence tartja. A 8 lengőtengely két kilendített helyzetben az 1 35 tartócsőre hegesztett 12 állítólemezben kialakított fúrótokba dugható. Amikor a dob áll, a 3 tüske a 8 lengőtengely mindkét kilendített helyzetébe, a 9 rugó révén felfelé, függőleges irányú helyzetbe lendül ki, üzem közben azonban a tüske a centrifu- 40 gális erő hatása alatt ferdén lefelé nyúlik ki és ebben a helyzetben marad. A 2. ábrán, szaggatott vonallal van ábrázolva a 8 lengőtengely helyzete, melyben a 3 tüske 4 tőrésze terheletlen üzemállapotban, a centrifugális erő útján az 1 tartócsőre 45 erősített 7 bütyöktárcsához szorul, vagy mindenesetre annak közvetlen közelében helyezkedik el.

Ha a tüske tangenciális irányú erőhatásnak van kitéve, akkor a tüske 4 tőrésze a tüske kilendülésekor a 7 bütyköstárcsa körül felfelé irányuló 50 mozgásra kényszerül, így a tüske vége is felfelé mozdul el, a talajtól tehát eltávolodik, vagy legalábbis a centrifugális erő hatása alól kikerülve, nem nyomódik a talajhoz.

A 2. ábrán szaggatott vonallal jelöltük a 8 55 lengőtengely helyzetét, amikor is a 3 tüske hátrafelé lendül ki és ezáltal felfelé mozdul el úgy, hogy a tüske tőrésze az 1 tartócsővel szemben felfelé mozog. Ebben a helyzetben a 7 bütyköstárcsa üzemen kívül van, és célszerűen az 5 csavar- 6q menet alakú részen belül helyezkedik el. Az itt leírt ferde 7 bütyköstárcsa természetesen csak példaképpen kiviteli alak, amely több elrendezési módban lehet kialakítva, a dobon elrendezett csúszófelületnek megfelelően. A 2. és 3. ábrán bemu- ¢5 tatott kiviteli példának mindenesetre az az előnye van, hogy a 7 bütyköstárcsa a 8 lengőtengelynek csak egyik beállított helyzetében fejti ki hatását, míg a másik vezetés, nevezetesen maga a tartócső, útban van.

A 4. ábrán a találmány egy további kiviteli példáját mutatjuk be, mely szerint az egyik lengőtengelyen elrendezett 3 tüskék a rugózó kilengésnél önmaguktól egyenesednek ki. A 4. ábra szerint a 3 tüske egy 13 lengő tengelyre van rögzítve, amely a kör alakú 1 tartócsővel összekapcsolt 14 perselybe van beágyazva. A perselynek és így magának a 13 lengőtengelynek is úgy van megválasztva az iránya, hogy tengelyük a 3 tüskék által leírt kört metszik, vagy legalábbis annak közvetlen közelében vannak. Ha a 3 tüskék - amint a 4. ábrán kettős kivitelben vannak bemutatva - duplák, akkor a 13 lengőtengelynek az alsó tüskecsúcs körkerületét metszenie kell. A 13 lengőtengely ferde helyzetű beállítása által azt éljük el, hogy ha a tüske csúcsa a talaj felületén súrlódik, akkor csúcsa a centrifugális erő ellenében a lengőtengely körül megpróbál elfordulni.

Megállapítottuk, hogy ez a hatás elegendő mértékű, ha a 13 lengőtengely középvonala a tüske csúcsa által leírt körkerületet nem pontosan metszi, hanem attól valamelyest eltér, például felfelé mintegy 10°-kai, lefelé pedig 5°-kal - amint ezt példaképpen a 4. ábrán is bemutattuk.

A 4. ábra szerint a 13 lengőtengely az „A” nyíllal jelzett forgási iránnyal ellentétben hátrafelé és kifelé irányuló, ferde helyzetet foglal el. A 3 tüske a 13 lengőtengellyel együtt hegyesszögű ívet ír le oly módon, hogy a 3 tüske megközelítően radiálisán kifelé van irányítva, azonban a rádiusszal szemben valamelyest ferdén áll előre. Ezáltal egyrészt a tüskék felfelé történő lendítését kedvezőer befolyásolják a kerületi irányból érkező erőhatások, másfelől pedig a tüskének a legkedvezőbb helyzetét alakíthatjuk ki, aminek segítségével a tarlón levő mezőgazdasági terményt feldolgozza, illetve adott esetben összegyűjti.

Az 5. és 6. ábrákon - itt is duplán látható a 3 tüskék egy 13 lengőtengelyen vannak rögzítve, de ez a lengőtengely itt nem közvetlenül van az 1 tartócsővel összekötve, hanem egy 15 kétkarú emelőnek egyik végén vannak elrendezve. A 15 kétkarú emelő össze van kapcsolva egy lényegében függőleges 17 lengőtengelyen át az 1 tartócsővel és a másik, a 17 lengőtengely előtt kinyúló 16 emelőkar ütközőül szolgál a befelé irányuló emelő-mozgással szemben. Az 5. ábra bal oldalán láthatjuk a 3 tüske munkahelyzetének rajzát, és ugyanennek az ábrának jobb oldalán a kerület irányában történő terhelés révén belendített 3 tüske helyzetét szemléltettük. A 3 tüskének kerületi irányú terhelése következtében a 15 kétkarú emelő 16 emelőkaija a centrifugális erő hatásával szemben annyira befelé lendül, hogy a 16 emelőkar az 1 tartócsővel ütközik. A 13 lengőtengely ezután lényegében radiális irányban befelé mozdul és ennek következtében a 3 tüskék a tartócsövön keresztül csúsznak el és ezáltal felfelé lendülnek ki, amint ezt a helyzetet a 6. ábra jobb oldalán láthatjuk3

Ha a 3 tüskére a kerület irányából ható erő megszűnik, akkor a centrifugális erő a tüskét ismét az 5. és 6. ábrákon bemutatott munkahelyzetbe állítja vissza.

Claims (3)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Mezőgazdasági eszköz a talajon fekvő mezőgazdasági termények felszedésére, az alvázon elhe- 10 lyezett legalább egy rotorral, amely megközelítőleg vízszintes, a menetirányban enyhén lefelé lejtő síkban forgásba hozható és amely üzem közben lényegileg sugárirányban kinyúló rugózó tüskékkel, fogakkal van ellátva, melyek ellenállás fellépésekor 15 a forgásiránnyal szemben rugózóan kitérnek, azzal jellemezve, hogy a rotor (1) a tüskéket (2, 3) lényegileg a forgásiránnyal szemben történő rugózó kitérőmozgásukkal egyidejűleg felfelé kényszerítő vezetőszervekkel (7) van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti mezőgazdasági esz₅ köz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetőszerv a rotorra (1) erősített, a forgásirányhoz képest ferde bütyök (7), amelyen a kerületi irányban rugózóan kitérő, kinyúló tüske (3) felfekszik. (2. és 3. ábra).
3. 3. A 2. igénypont szerinti mezőgazdasági eszköz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tüske (3) rögzítési helye a rotoron (1) belül, a rotor (1) forgásirányában nézve a rotoron (1) elhelyezett bütyök (7) felfutási felülete előtt van, továbbá, hogy a ferde bütyök (7) felfutási felületén felfekvő, rugózóan kitérő, tónyúló tüske (3) a bütyök (7) felfutási felülete irányában ki van hajlítva.