HUT74989A - 6-oxo-nucleosides useful as immunosuppressants - Google Patents

Description

A találmány tárgya új 6-oxo-nukleozid-származékok és eljárás ezek előállítására. A találmány szerinti új vegyületek immunszuppresszánsként használhatók.

Az immunitás a testben jelen lévő idegen antigén anyagok felismerésével és eltávolításával kapcsolatos. Általában az antigének partikuláris anyagok (sejtek, baktériumok, stb.) vagy nagy protein vagy poliszacharid molekulák formájában vannak jelen, amelyeket az immunrendszer „nemsaját”-ként ismer fel, azaz olyanként, amely érzékelhetően különbözik vagy idegen az élőlény saját alkotórészeitől. Számtalan anyag lehet potenciális antigén, ezek gyakran proteinek, amelyek leggyakrabban a sejtek külső felületéhez kötődnek. Például, potenciális antigének lehetnek a pollen porok, átültetett szövetek, állati paraziták, vírusok és baktériumok. Amikor az antigén anyagot az immunrendszer „nemsaját”-ként felismeri, természetes (nem specifikus) és/vagy adaptív immunválaszok keletkezhetnek és maradhatnak fenn specifikus immunsejtek, antitestek és a komplement rendszer hatására. Bizonyos körülmények között, például bizonyos betegségek esetén, az élőlény immunrendszere saját alkotórészét is felismerheti „nemsaját”-ként és immunválaszt kezdeményezhet a saját anyaga ellen.

Egy immunválaszt az immunrendszer természetes vagy adaptív mechanizmusokkal hajthat végre, amelyek mindegyike sejt-mediált és humorális elemeket egyaránt tartalmaz. Az immunválasz természetes mechanizmusai

► ► olyan mechanizmusok, amelyek alapvetően a nem-specifikus immunreakciókat jellemzik, ahol a baktériumok, vírusok, szövetsérülések és egyéb antigének elleni reakciókban csak a komplement rendszer és a nyelőid sejtek, így a makrofágok, hízósejtek és a polimorf-nukleáris leukociták (PMN) vesznek részt. Az immunválasz adaptív mechanizmusai olyan mechanizmusok, amelyeket limfociták (T és B sejtek) és antitestek médiáinak, és amelyek szelektív választ tudnak adni ezernyi különböző, „nemsaját”-ként felismert anyag hatására. Ezek az adaptív mechanizmusok jelentik az adaptív immunitást, amely egy specifikus memóriát eredményez és egy permanensen változó válaszgyűjteményt az állat saját környezetében előforduló hatások adaptálásában. Az adaptív immunitást a limfociták és antitestek önmagukban is létrehozhatják, de gyakrabban létrejöhet a limfociták és antitestek, valamint a komplement rendszer és az immunitás természetes mechanizmusának myeloid sejtjei kölcsönhatása nyomán. Az antitestek nyújták az adaptív immunválasz humorális elemét, míg a T-sejtek nyújták az adaptív immunválasz sejt-mediált elemét.

Az immunválasz természetes mechanizmusai magukban foglalják a makrofágok és PMN okozta fagocitózist, amely által az idegen anyag vagy antigén elnyelődik és eltávolítódik ezeknek a sejteknek segítségével. Emellett, a makrofágok citotoxikus hatásuk folytán képesek megölni bizonyos idegen sejteket. A komplement rendszer, amely szintén a természetes immunitás része, különféle peptidekböl és enzimekből épül fel, amelyek képesek hatást gyakorolni az idegen anyagra vagy antigénre, és ezáltal elősegítik a makrofágok és PMN okozta fagocitózist, vagy képesek sejt-lebontásra vagy gyulladásos folyamatok kiváltására.

Az immunválasz adaptív mechanizmusai a B-limfociták (vagy B-sejtek) által kiválasztott antitest specifikus antigénjei elleni hatásokat, valamint különfé

62.379/SM

► ► le T-limfociták (vagy T-sejtek) valamilyen specifikus antigénen, B-sejteken, más T-sejteken valamint makrofágokon kifejtett hatásait foglalják magukba.

Az adaptív immunitás humorális oldaláért felelős antitestek B-sejtek által kiválasztott szérum gamma globulinok, amelyek a különbéle antigénekhez igen széles spektrumú specifitással viszonyulnak. Az antitestek specifikus antigének felismerésére adott válaszként választódnak ki és változatos protektív válaszokat nyújtanak. Az antitestek kötődhetnek bakteriális toxinokhoz és képesek semlegesíteni azokat, képesek kötődni vírusok, baktériumok vagy más, „nemsaját”-ként felismert sejtek felületéhez és így elősegíteni a PMN és makrofágok által végzett fagocitózist. Emellett az antitestek képesek aktiválni a komplement rendszert, amely tovább erősíti a specifikus antigénnel szembeni immunválaszt.

A limfociták a vérben található kis sejtek, amelyek a nyirokrendszeren keresztül cirkulálnak a vérből a szöveteken át vissza a vérbe. A limfocitáknak két fő alcsoportja létezik, a B-sejtek és T-sejtek. A B-sejtek és a T-sejtek ugyanabból a limfoid törzs-sejtből származnak, a B-sejtek a csontvelőben, a T-sejtek a csecsemőmirigyben különülnek el. A limfociták bizonyos korlátozott receptorokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy minden sejt egy specifikus antigénre választ adhasson. Ez az alapja az adaptív immunválasz specifikusságának. Emellett, a limfociták viszonylag hosszú élettartamúak és van egy olyan képességük, hogy a megfelelő jel vétele után klonálisan sokszorozódnak. Ez a tulajdonság szolgál az adaptív immunválasz memória vonatkozásának alapjául.

A B-sejtek olyan limfociták, amelyek az adaptív immunitás humorális oldaláért felelősek. Egy specifikus idegen antigén felfedezésére adott válaszban a B-sejt kiválaszt egy specifikus antitestet, amely kötődik az előbbi specifikus

62.379/SM

antigénhez. Az antitest közömbösíti az antigént toxinok esetében, vagy más antigének esetében elősegíti a fagocitózist. Az antitestek részt vesznek a komplement rendszer aktiválásában is, amely tovább erősíti a behatolt antigén irányába kifejtett immunválaszt.

A T-sejtek az adaptív immunitás sejt-mediált vonatkozásáért felelős linfociták. A T-sejteknek három fő típusa ismeretes, ezek a citotoxikus T-sejtek, a Helper T-sejtek és a szuppresszor T-sejtek. A citotoxikus T-sejtek azonosítják és elpusztítják a valamilyen specifikus vírus antigénnel fertőzött sejteket. A Helper T-sejtek számtalan szabályozó funkcióval rendelkeznek. A Helper T-sejtek egy specifikus antigén azonosításánál képesek meggyorsítani vagy fokozni a megfelelő B-sejtnek az antigénre adott antitest válaszát és képesek meggyorsítani vagy fokozni a makrofágok által végrehajtott antigén fagocitózist. A szuppresszor T-sejtek hatása: a szóbanforgó antigén felé elindított immunválasz elfojtása. A T-sejtek az antigént egy egyedülálló membrán receptoron, a T-sejt antigén receptoron (TCR) keresztül érzékelik. A TCR az antigént csak a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) molekuláknak nevezett sejt felületi proteinekkel együtt képes érzékelni. Az MHC II. osztályú molekulák által az antigénre kifejtett válasz alkalmával a T Helper sejtek számtalan oldható faktort választanak ki, ezek együttesen limfokinek-ként ismertek. A limfokinek alapvető szerepet játszanak az immunválasz minden sejtjének aktiválásában, differenciálásában és kiterjesztésében. A Helper T-sejtekkel ellentétben, a citotoxikus T-sejtek az antigénre az MHC I. osztályú molekulákkal kapcsolatosan adnak választ. Az aktivált citotoxikus T limfociták képesek eliminálni a valamilyen vírusból, tumorsejtből vagy idegen beültetett szövetből származó specifikus antigént kibocsátó sejteket.

62.379/SM

A sejt-mediált immunválaszt a T-sejtek szabályozzák és figyelik a myeloid sejtek és a limfocita sejtek által kiválasztott számtalan szabályozó messenger vegyület setítségével. Ezeknek a szabályozó messenger vegyieteknek kiválasztásán keresztül a T-sejtek képesek szabályozni más immunsejtek, így a B-sejtek, makrofágok, PMN és egyét T-sejtek sokszorozódását és aktiválódását. Például, egy idegen antigén megkötésekor egy makrofág vagy más antigén képző sejt kiválaszthat interleukin-1 -et (IL-1), amely aktiválja a Helper T-sejteket. A T-sejtek viszont kiválasztanak bizonyos limfokineket, így interleukin-2-t (IL-2) és γ-interferont, amelyek mindegyike számos szabályozó hatást fejt ki a sejt-mediált immunválaszban. A linfokinek a T-sejtek (és néha a B-sejtek) által képzett molekulák nagy csoportját jelentik, ilyenek a következők: IL-2: elősegíti a T-sejtek klonális proliferációját;

MAF vagy makrofág aktivációs faktor: sok makrofág funkciót megerősít, így a fagocitózist, sejten belüli megsemmisítést és különféle citotoxikus faktorok kiválasztódását;

NAF vagy neutrofil aktivációs faktor: a PMN funkciókat fokozza, így a fagocitózist, oxigéngyök képződést, baktérium elpusztítást, segíti a fokozott kemotaxist és fokozott citokinin képződést;

MIF vagy makrofág migrációs faktor: visszaszorítva a makrofágok mozgását, a T-sejtek szomszédságában koncentrálja azokat;

γ-interferon: ezt az aktivált T-sejtek állítják elő és sok sejtre igen sokféle hatást gyakorol, ilyenek a vírusreplikáció gátlása, a II. osztályú hisztokompatibilis molekulák expresszálásának indukálása, így lehetővé téve, hogy ezek a sejtek aktívvá váljanak az antigén kötésben és létrehozásban, makrofágok aktiválása, a sejtburjánzás gátlása, számos myeloid sejt62.379/SM • · · · vonal differenciálódásának inkubálása.

A mononukleáris fagocitáló makrofágok széles spektrumban szétoszlanak a testben és nagy szerkezeti és funkcionáis heterogenitást mutatnak. A makrofágok a cirkuláló monocitákból származnak, amelyek behatolnak az extravaszkuláris szövetekbe. A perifériás vér monocitáinak behatolása az endotheliumhoz való tapadást, a belhámi sejtek közötti áramlást, és következésképpen a szubendotheliális struktúrákon keresztül való mozgást jelenti. A monocitáknak az endotheliumhoz való tapadása nagy molekulatömegű glikoproteineket, így linfocita funkció-segítő antigén 1-et (LFA1; CD11a/CD18) eredményez, amely a vaszkuláris endotheliális sejtekben jelen lévő intercelluláris endotheliális molekula-1-gyel (ICAM-1; CD54) lép kölcsönhatásba. A monociták és makrofágok számos pro-gyulladásos mediátort (citokineket) produkálnak, ilyen az interleukin-1 (IL-1), interleukin 6 (IL-6), és a tumor nekrózis faktor (TNF). Ezek a citokinek különféle hatásokat gyakorolnak az immunrendszeren belül és kívül lévő sejtekre, ilyen hatás az aktiválás, differenciálódás, expanzió vagy apoptózis elősegítése. Emellett a citokinek, így az IL-1 megnövelik az ICAM-1-szerű adhéziós molekulák kibocsátását és nagymértékben megkönnyítik a gyulladásos pont felé irányuló monocita áramlást. Továbbá a monocita/makrofág a T helper sejt aktiválásához szükséges antigén képző sejtek fő típusának egyike.

Az aktivált makrofágok és PMN-ek, amelyek a sejt-mediált adaptív immunitás részeként megerősödött immunválaszt tesznek lehetővé, azzal jellemezhetők, hogy megnövekedett reakcióképes oxigén intermedier képző tulajdonsággal rendelkeznek. Ez a megnövekedett reakcióképes oxigén intermedier képződés ,,-priming néven ismert. Bizonyos limfokinek, így a γ-interferon,

62.379/SM

......... — ···· amelyet a T-sejtek választanak ki, ezeket a makrofágokat és PMN-eket aktiválják, amely megnövekedett sejt-mediált immunválaszban nyilvánul meg.

Az immunválasz azonnali vagy késleltetett típusú válasz lehet. A késleltetett típusú hiperszenzitivitás egy gyulladásos reakció, amely az immunreaktív páciensben az antigénnel való találkozás után 24-48 órával léphet fel és elsődlegesen egy sejt-mediált immunválasz eredménye. Ezzel ellentétben a rögtöni-típusú hiperszenzitivitás, ami az anaphylaxiás vagy Arthus reakciókban látszik, egy gyulladásos reakció, amely az immun-reaktív páciensben az antigénnel való találkozás után néhány perc és néhány óra közti időtartamon belül jelentkezik és elsődlegesen humorális vagy antitest-mediált immunválasz eredménye.

Az immunrendszer, és főként a sejt-mediált immunrendszer azon képessége. amely megkülönbözteti a „saját” és „nemsaját’' antigéneket, alapvető az immunrendszer, mint az idegen mikroorganizmusokkal szembeni védőgát működése szempontjából. A „nemsaját antigének azok az antigének vagy anyagok a testben, amelyek meghatározhatóan különböznek vagy idegenek az élőlény saját alkotórészeitől. A „saját” antigének azok az antigének, amelyek nem különböznek meghatározhatóan az élőlény saját alkotórészeitől. Habár az immunrendszer jelenti a betegséget okozó idegen anyagokkal szembeni fő védelmet, nem tud különbséget tenni a segítő és ártó idegen anyagok között és mindkettőt elpusztítja.

Az utolsó tíz évben az immunpatológiai reakciók egyre jobb megértését eredményezte a citokinek és interleukinek karakterizálódása. Ezek szabályozzák az immunrendszer sejtjei és más, nem-immun szövetek, valamint sejtek, így az endotheliális sejtek, fibroblasztok és adipociták közti kapcsolatot. A fiziológiás és immun funkciók körében központi mediátor egy fő citokin, a makro62.379/SM

fágból származó tumor-nekrózis u-faktor, amely TNF-α vagy Cachectin néven is ismert. A TNF-α különféle hatásokat médiái, ilyenek a tumoricidiális aktivitás, krónikus betegségekkel kapcsolatos súlyveszteség, a porclepusztulás elősegítése, az Ízületek károsodása rheumatoid arthritisben, valamint a sejtek regenerálása, hogy még határosabban vegyenek részt az élő szervezetnek egy károsító szerre adott válaszában. Emellett a TNF-α proximális mediátor-ként szolgál a szeptikus sokk kifejlődésében.

A TNF-α biológiai funkciója messze túlnyúlik kezdetben felfedezett tumor nekrózis mediátor szerepén. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a lokálisan és szisztémiásan létező gazdaszervezeti citokinek köncsönhatási köre egy rendkívül fontos háló, amely számtalan immun és gyulladásos betegség patogenezisét vezérli. Úgy tűnik, hogy a TNF-α rendkívül fontos szerepet játszik atekintetben, hogy képes aktiválni számtalan sejt-típust azon célból, hogy elősegítse bizonyos kulcsfontosságú citokinek (például az IL-1 β, IL-1a és IL-6), bioaktív eikozanoidok és a vérlemezke aktiváló faktor (PAF) képződését.

Számos akut és krónikus gyulladási folyamat alatt megfigyelték a fokozott citokin szintézist és felszabadulást és egyre nyilvánvalóbb, hogy sok eserben a megnövekedett TNF-tz termelődés felelős a különböző immunológiai betegségekkel kapcsolatos gyulladás, sejt-sérülés és sejthalál bekövetkeztéért.

Vannak bizonyos helyzetek, így allogén transzplantáció vagy kilökődési reakció (a „beültetett szerv a gazdaszervezet ellen” betegség) esetén, amikor rendkívül hasznos az immunválasz elfogjtása azon célból, hogy a segítő idegen szövet vagy szerv kilökődése megakadályozódjék. Az allogén szövetek és szervek olyan szövetek és szervek, amelyek ugyanazon faj egy genetikailag különböző tagjától származnak. A kilökődési reakció betegség akkor áll elő,

62.379/SM • ·

................

amikor az átültetett szövet, például egy csontvelő transzplantáció esetén tartalmaz donori allogén T-sejteket, amelyek immunválaszt okoznak a befogadó szervezet szöveteivel szemben. Habár a humorális és sejt-mediált immunválaszok egyaránt szerepet játszanak az allogén szövetek és szervek kilökésében, a primer mechanizmus a sejt-mediált immunválasz. Az immunválasz visszaszorítása, és főként a sejt-mediált immunválasz visszaszorítása hasznos lenne az allograft szövetek és szervek kilökődésének megelőzésében. Például, napjainkban a cyclosporin A-t alkalmazzák immunszuppresszív szerként az allogén transzplantátumokat kapott páciensek és a kilökődési reakció kezelésére.

Van olyan helyzet, amikor az egyén immunológiai válasza több bajt és nehézséget okoz, mint a kórokozó mikrobák vagy valamilyen idegen anyag, ilyen például az allergiás reakciók esete. Ezekben az esetekben is az immunválasz visszaszorítása lenne kívánatos.

Esetenként az immunológiai mechanizmus érzékenyítetté válik az egyén saját testének bizonyos része iránt, és kölcsönhatásba lép vele vagy tönkreteszi a testnek ezt a részét. Ilyenkor a „saját” és „nemsaját” megkülönböztetési képesség megsérül és a test kezdi saját magát tönkretenni. Ez fordul elő autoimmun betegségek esetén, mint amilyen a rehumatoid arthritis, inzulin-függő diabetes mellitus (amelyet az inzulin kiválasztásáért felelős Langerhans féle szigetek β-sejtjeinek autoimmun elpusztulása jellemez), bizonyos hemolitikus anémiák, reumás láz, thyroiditis, ulceratív colitis, myesthenia gravis, glomerulonefritis, allergiás encefalo-myelitis, vírusos hepatitis után bekövetkező folyamatos idegi és máj károsodás, sclerosis multiplex és szisztémiás lupus erythematosus. Az autoimmunitás bizonyos formái olyan területen jelentkeznek, ahol a limfocitáknak nincs hatásuk, ilyen az idegszövet

62.379/SM • · · vagy a szemlencse. Amikor ezek a szövetek a linfociták hatása alá kerülnek, felületi proteinjeik antigénként hathatnak és megindítják az antitest képződést és a sejti immunválaszokat, amelyek azután kezdik tönkretenni ezeket a szöveteket. Más autoimmun betegségek azután fejlődnek ki, amikor az egyed olyan antigének hatása alá kerül, amelyek antigén szempontjából hasonlóak és reakcióba lépnek az egyed saját szövetével. Az ilyen típusú betegségek példája a reumás láz, ahol a reumás lázt okozó streptococcus baktérium antigénje kereszt-reakcióba lép az emberi szív részeivel. Az antitestek nem képesek megkülönböztetni a bakteriális antigéneket és a szívizom antigénjeit és mindegyik antigén sejtjeit pusztíthatják. Az immunrendszer legyengítése ezeknek az autoimmun betegségeknek az esetében is hasznos lehet a betegség hatásainak minimálisra csökkentésében vagy eltüntetésében. Az autoimmun betegségek némelyike, például az inzulin-függő diabetes mellitus, sclerosis multiplex és a rheumatoid arthritis úgy jellemezhető, mint egy sejt-mediált autoimmun válasz eredménye és úgy tűnik, hogy a T-sejtek hatása következtében jön létre [Sinha és munkatársai, Science 248, 1380 (1990)]. Más ilyen betegségek, így a myesthenia gravis és szisztémiás hepus erithematosus a humorális autoimmun válasz eredményeképpen látszanak létrejönni.

A fentiek értelmében az immunválasz visszaszorítása alkalmazható lehet az autoimmun betegségekben szenvedő páciensek kezelésében. Közelebbről, a sejt-mediált immunválasz visszaszorítása alkalmazható lenne a Tsejtek akciójának hatására létrejött autoimmun betegségekben, így az inzulinfüggő diabetes mellitus, sclerosis multiplex és rheumatoid arthritis gyógyításában. A humán immunválasz visszaszorítása hasznos lenne a T-sejtektől független autoimmun betegségekben is, így például a myesthenia gravis és szisztémiás lupus erythematosus szenvedő páciensek kezelésében.

62.379/SM * ) ·· ···· ···· ···« ·· • · ♦ ♦ · · • · · · · ··· ·

-nA találmány tárgya (I) általános képletü vegyületek — ahol

X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H,

CH₂OH, SH vagy SR általános képletü csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport; és n jelentése egész szám, melynek értéke 1 vagy 2 — és gyógyászatilag alkalmazható sóik;

valamint (II) általános képletü vegyületek — ahol

X-i és X₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy hidroxilcsoport — és gyógyászatilag alkalmazható sóik.

A találmány tárgya továbbá eljárás a (III) általános képletü vegyületek előállítására — ahol

X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H,

CH₂OH, SH vagy SR csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport oly módon, hogy valamely (IV) általános képletü vegyületet -—ahol

Q jelentése halogénatom, NH₂ vagy ORi csoport, ahol R₃ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;

X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H, CH₂OH, SH vagy SR csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport — valamilyen megfelelő AMP dezaminázzal reagáltatunk.

62.379/SM

- 12• ♦ ♦ · · « « • · ♦ · · · · • · · · ·· · ··· ·9« «

A találmány oltalmi körébe tartozik az eljárás a (III) általános képletü vegyidet enantiomerben való gazdagítására oly módon, hogy egy (IV) általános képletü racém keveréket egy megfelelő AMP dezaminázzal reagáltatunk.

A találmány tárgyát képezi továbbá az eljárás immunszuppresszió elérésére arra rászoruló páciensek esetében oly módon, hogy a páciensnek valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyűlet hatásos immunszuppresszív mennyiségét beadjuk.

A találmány oltalmi körébe tartozik végül az eljárás az adaptív immunitás elfojtására arra rászoruló páciensek esetében oly módon, hogy a páciensnek valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyűlet hatásos immunszuppresszív mennyiségét beadjuk.

A találmányt az alábbiakban ismertertjük részletesen.

A leírásban használt „1-4 szénatomos alkil kifejezés 1-4 szénatomos telített egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot, így metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, stb. csoportot jelent. A „halogén” vagy „haló” kifejezés klór-, bróm- vagy jódatomot jelent.

A „Pg” jelzés védó'csoportot, így izopropil-dimetil-szilil-, terc-butil-difenil-szilil-, metil-di-terc-butil-szilil-, terc-butil-dimetil-szilil-, benzil-, p-metoxi-benzil-, ο-nitrobenzil-, p-nitrobenzil-, ρ-klórbenzil-, trifenil-metil-, metoxi-metil-, 2-metoxi-etoxi-metil-, acetát és benzoát csoportot jelent. A „Lg” jelzés lehasadó csoportot, így metánszulfonát, trifluor-metánszulfonát, p-toluol-szulfonát, 2-nitrobenzol-szulfonát, 3-nitrobenzol-szulfonát, 4-nitrobenzol-szulfonát vagy 4-bróm-benzol-szulfonát stb. csoportot jelöl. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a védőcsoport lehasadó csoportként és a lehasadó csoport védőcsoportként is képes funkcionálni az alkalmazott reakciókörülményektől függően.

62.379/SM • · ··

- 13Az „Ms” vagy „mezilát” kifejezés a O — S —CH₃

II o képletü metánszulfonát csoportot jelöli.

A „Ts”, „Tos” vagy „tozilát” kifejezés az (X) képletü toluol-szulfonát csoportot jelöli.

A „sztereoizomer kifejezés olyan vegyületre vonatkozik, amely ugyanolyan atomokból, ugyanolyan kötésekkel kapcsolódva épül fel, de háromdimenziós szerkezete felcserélhetetlenül különbözik. A háromdimenziós szerkezetet nevezik konfigurációnak.

Az „enantiomer” kifejezés két sztereoizomert jelent, amelyek molekulái tükörképei egymásnak.

A „racém keverék vagy „racém módosulat kifejezés enantiomerek azonos részű keverékét jelenti.

A „királis centrum” kifejezés olyan szénatomot jelent, amelyhez négy különböző csoport kapcsolódik.

Az „enantiomer felesleg” vagy „ee” kifejezések azt a százalékos értéket jelentik, amellyel az egyik enantiomer, Et feleslegben van a két enantiomer, E₁ + E₂ keverékében, a kővetkező egyenlet szerint:

(E. - E₂)

---------- x 100% = ee (Et + E₂)

A „megfelelő AMP dezamináz” kifejezés egy enzimet jelent, amely valamely (IV) általános képletü vegyületet a (III) általános képletü 6-oxo-nukleozid vegyület racém keverékévé, vagy enantiomerben gazdag (III) általános képletü

62.379/SM ··· ···

- 146-oxo-nukleozid vegyületté alakítja körülbelül 10-30°C közötti hőmérsékleten, kb. 40 perc és 7,5 nap közötti időtartam alatt. Az előnyös megfelelő AMP dezamináz az Aspergillus sp-ből izolált adenozin monofoszfát dezamináz (AMPDA; EC 3,5,4,6), amely a kereskedelemben kapható termék (Sigma, Amano: Deamizyme 5000).

A „gyógyászatilag alkalmazható só” kifejezés olyan sókra vonatkozik, amelyek a beadott dózisban gyakorlatilag nem toxikusak és nem mutatnak a hatóanyagtól függetlenül valamely más szingifikáns farmakológiai aktivitást. Ilyen sók például a következők: hidrobromid, hidroklorid; a kénsav, foszforsav, salétromsav, hangyasav, ecetsav, propionsav, borkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borostyánkősav, citromsav, aszkorbinsav, α-keto-glutársav, glutaminsav, aszpartámsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, piruvinsav, fenil-ecetsav, benzoésav, p-amino-benzoésav, antranilsav, p-hidroxi-benzoésav, szalicilsav, hidroxi-etánszulfonsav, etilén-szulfonsav, halogénezett benzolszulfonsav, toluol-szulfonsav, naftalinszulfonsav, metánszulfonsav, szulfanilsav, stb. sói. A sók hidratált vagy gyakorlatilag vízmentes formában egyaránt létezhetnek. A szakember számára nyilvánvaló, hogy ezek a vegyületek tautomer formában is létezhetnek. Például, az (I) általános képletü vegyületek az (lj általános képletü tautomer formában is létezhetnek.

Az (I), (II), (III) és (IV) általános képletü vegyületek sztereoizomer konfogurációi és tautomerjei egyaránt a találmány oltalmi körébe tartoznak.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy ahol a relatív konfiguráció fix, a lehetséges enantiomerek maximális száma mindegyik vegyület esetében = 2ⁿ, ahol n jelenti a vegyületben lévő királis centrumok számát. Az (I), (II), (III) és (IV) általános képletü vegyületek enantiomerjei is a találmány oltalmi körébe tartoznak.

62.379/SM

- 15*···

Az X helyén N₃, NHR, N(R)₂, CN, SH vagy SR csoportokat tartalmazó (I) általános képletü vegyületek előállításához szükséges kiindulási anyagok előállítását az I. reakcióvázlat szemlélteti. Az (I) általános képletü vegyületek (1) általános képletü kiindulási anyagát, ahol Q jelentése NH₂, 1-4 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom, és a többi szubsztituens jelentése az előzőekben megadott, ismert módon, például Borcherding és társai módszerével a 0,475,411, a 0,475,413, valamint a 0,545,413 számú európai szabadalmi leírásokban ismertetettek szerint állíthatjuk elő. Az olyan (1) általános képletü vegyületeket, ahol Z jelentése NH₂ csoport és Q jelentése klóratom, Halazy, S. és társai módszerével [Nucleosides and Nucleotides, 11(9), 1595 (1992)] állíthatjuk elő. Minden más szubsztituens jelentése az előzőekben megadott. A reagensek és a kiindulási anyagok a szakember számára könnyen rendelkezésre álló vegyületek.

Az I. reakcióvázlat, A lépésében az (1) általános képletü 3 -hidroxi származékot valamilyen megfelelő szulfonil-kloriddal kezeljük a (2) általános képletü szulfonát származék keletkezése közben.

Például, az (1) általános képletü 3’-hidroxi származékot, így (1R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-hidroxi-ciklopentánt valamilyen megfelelő szerves oldószerkeverékben, így metilén-klorid és tetrahidrofurán 5:3 arányú keverékében feloldjuk. Feleslegben vett valamilyen megfelelő szulfonil-kloridot adunk hozzá. Megfelelő szulfonil-klorid lehet a metánszulfonil-klorid, trifluor-metánszulfonil-klorid, para-toluol-szulfonil-klorid, 2-nitrobenzol-szulfonil-klorid, 3-nitrobenzol-szulfonil-klorid, 4-nitrobenzol-szulfonil-klorid vagy 4-bróm-benzolszulfonil-klorid. Előnyös szulfonil-klorid a metánszulfonil-klorid. Ezt követően trietil-amint adunk a reakcióelegyhez és 30 perctől 3 órán át tartó ideig keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet vízzel lefojtjuk és valamilyen megfelelő szerves

62.379/SM

- 16oldószerrel, így metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat valamilyen megfelelő szárítószer fölött, így vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és vákuumban koncentráljuk, így megkapjuk a (2) általános képletü szulfonát-származékot.

Az I. reakcióvázlat, B lépésében a (2) általános képletü szulfonát-származékot nukleofil szubsztitúcióban valamilyen megfelelő nukleofillel kezeljük a (3) általános képletü vegyület keletkezése közben.

Például, a (2) általános képletü szulfonát-származékot, így (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így etanolban, dimetil-szulfoxidban vagy dimetil-formamidban feloldjuk és feleslegben vett valamilyen megfelelő nukleofillel kezeljük. Megfelelő nukleofil lehet például a nátrium-azid, nátrium-cianid, kálium-cianid, lítium-cianid, metil-amin, dimetil-amin, metil-merkaptid, nátrium-hidroszulfid, nátrium-2-dimetil-amino-1-etoxid, kálium-ftálimid, kálium-tio-acetát, stb. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kb. 24 órán át keverjük, majd visszafolyató hűtő alatt 2-6 órán át forraljuk. Alternatív megoldásként a reakcióelegyet rögtön visszafolyató hütő alatt forralhatjuk 2-6 órán át. Ezt követően a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot valamilyen ismert módszerrel tisztítjuk. Például, a maradékot valamilyen megfelelő szerves oldószerkeverékben, így metilén-klorid:metanol 9:1 arányú keverékében feloldjuk és szilikagélen engendjük át. A szürletet ezután vákuumban koncentráljuk és megkapjuk a (3) általános képletü nukleofil szubsztitúciós terméket.

Az olyan (I) általános képletü vegyületek előállításának kiindulási anyaga, ahol X jelentése CH₂NH₂, CO₂H, CONH₂ vagy CH₂OH csoport és n = 1, a

II. reakcióvázlat szerint állítható elő. Minden egyéb szubsztituens jelentése,

62.379/SM • · ·

- 17hacsak más jelölés nincs, az előzőekben megadott. A reagensek és kiindulási anyagok a szakember számára könnyen rendelkezésre álló vegyületek.

All. reakcióvázlat, adott esetben végrehajtott A lépésében a (4) általános képletű ciano vegyületet (az I. reakcióvázlat szerint előállítva, ahol X jelentése CN csoport) redukáljuk az (5) általános képletű megfelelően szubsztituált amino-metil-származék keletkezése közben.

Például, a (4) általános képletű ciano-származékot, így az 1 R,3R-transz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt valamilyen megfelelő oldószerben, így tetrahidrofuránban feloldjuk és feleslegben vett valamilyen megfelelő redukálószerrel, így 2 molos tetrahidrofurános aluminium-hidrid oldattal kezeljük. A reakcióelegyet 2-6 órán át forraljuk visszafolyató hütő alatt. A redukálószer feleslegét óvatosan elbontjuk acetonos kezeléssel, majd a reakcióelegyet pH = 7 értékig savanyítjuk. Ezután szűrjük és a szűrletet vákuumban koncentráljuk. A maradékot ismert módon tisztítjuk. Például, a maradékot gyorskromatográfiával szilikagélen eluensként metilén-klorid:metanol 17:3 arányú elegyét alkalmazva tisztíthatjuk az (5) általános képletű vegyületek körébe tartozó (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-metil-ciklopentán keletkezése közben.

All. reakcióvázlat, adott esetben végrehajtott B lépésében a (4) általános képletű ciano-származékot hidrolizáljuk a (6) általános képletű megfelelően szubsztituált amid keletkezése közben.

Például, a (4) általános képletű ciano vegyületet, így az (1R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt valamilyen megfelelő oldószerben, mint amilyen a metanol, feloldjuk, és ekvivalens mennyiségű valamilyen megfelelő bázissal, így kálium-hidroxiddal kezeljük. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt 1-5 órán át forraljuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot ezután ismert módon tisztítjuk. Például a maradékot gyors kromatográfiával tisztíthat62.379/SM • · · · · · · • · ··· «·· · • · · · · ·

- 18juk szilikagélen valamilyen megfelelő eluens, így metilén-klorickmetanol elegy alkalmazásával, a (6) általános képletü amid keletkezése közben.

All. reakcióvázlat adott esetben végrehajtott C lépésében a (4) általános képletü ciano vegyületet hidrolizáljuk a (7) általános képletü megfelelően szubsztituált sav keletkezése közben.

Például, a (4) általános képletü ciano vegyületet, így (1R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így tetrahidrofuránban feloldjuk. Feleslegben vett megfelelő bázist, így kálium-hidroxidot adunk hozzá és a reakcióelegyet visszafolyató hütő alatt 6 órán át forraljuk. Lehűtés után a reakcióelegyet valamilyen megfelelő savval, így 6N sósavval semlegesítjük és a terméket ismert módon tisztítjuk. Például, a terméket ioncserélő kromatográfiával izolálhatjuk a (7) általános képletü vegyületek körébe tartozó (1R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karbonsav keletkezése közben.

A II. reakcióvázlat, D lépésében a (7) általános képletü karbonsavat redukáljuk a (8) általános képletü megfelelően szubsztituált alkohol keletkezése közben.

Például eljárhatunk úgy, hogy a (7) általános képletü karbonsavat, így (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karbonsavat valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így tetrahidrofuránban feloldjuk. Feleslegben vett megfelelő redukálószert, így 2 molos lítium-aluminium-hidridet adunk hozzá tetrahidrofuránban feloldott oldat formájában, cseppenként. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt 2-6 órán át forraljuk. Lehűtés után a redukálószer feleslegét acetonos kezeléssel elbontjuk, majd a pH-t híg sósavval pH = 7 értékre állítjuk be. Az elegyet ezután szűrjük és a szürletet vákuumban koncentráljuk. A maradékot ismert módon tisztítjuk. Például tisztíthatjuk gyors folyadékkroma62.379/SM • · · · · · · • ······· · • « « · · ·

- 19tográfiával, metilén-klorid:metanol 17:3 arányú elegyével eluálva a (8) általános képletü vegyületek körébe tartozó (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-hidroxi-metil-ciklopentán keletkezése közben.

Az olyan (I) általános képletü vegyületek kiindulási anyagát, ahol n = 1 és X = NH₂ csoport, a III. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. Minden más szubsztituens jelentése, hacsak más jelölés nincs, az előzőekben megadott. A reagensek és a kiindulási anyagok a szakember számára könnyen rendelkezésre álló vegyületek.

A III. reakcióvázlat szerint a (9) általános képletü azid-származékot, amelyet az I. reakcióvázlat B lépésében ismertetettek szerint állítunk elő, ahol X jelentése N₃ csoport, a (10) általános képletü primer amin keletkezése közben redukáljuk.

Például úgy járunk el, hogy a (9) általános képletü azidot, így (1R.3R)-transz-1-9-(adenil)-3-azido-ciklopentánt feloldjuk valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így tetrahidrofuránban és feleslegben vett valamilyen megfelelő redukálószerrel, így 2 molos lítium-aluminium-hidriddel kezeljük tetrahidrofuránban. A reakcióelegyet 2-6 órán át forraljuk visszafolyató hütő alatt. Lehűtés után a redukálószer feleslegét vízzel elbontjuk, az elegyet szűrjük és a szürletet vákuumban koncentráljuk. A maradékot ezután ismert módon tisztítjuk. Például, gyors folyadékkromatográfiával szilikagélen valamilyen megfelelő szerves eluens, így metilén-klorid:metanol 17:3 arányú elegyével eluálva kapjuk meg a (10) általános képletü (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-ciklopentánt.

A (III) általános képletü vegyületeket a IV. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. Minden szubsztituens jelentése, hacsak más jelölés nincs, az előzőekben megadott. A (III) általános képletü vegyületek előállításához szükséges kiindu62.379/SM • · ·

- 20lási anyagok a (IV) általános képlettel jelölt vegyületek. A (IV) általános képletü vegyületek általános előállítási eljárását az I., II. és III. reakcióvázlatok szemléltetik és a (3)-(10) általános képletek jelölik őket. A reagensek és a többi kiindulási anyag a szakemberszámára könnyen rendelkezésre álló vegyületek.

A IV. reakcióvázlatban a (IV) általános képletü vegyületeket AMPDA-val kezelhetjük a (III) általánso képletü 6-oxo-nukleozid-származékok keletkezése közben.

Például, valamely (IV) általános képletü vegyületet valamilyen megfelelő oldószerhez, így 0,1 molos foszfát pufferhez (pH = 6,5) adunk, majd 0,5-1,0 tömeg ekvivalensnyi AMPDA-t adunk hozzá (AMP deamináz Spergillus sp.-ből 0,096 egység/mg szilárd anyag). A reakcióelegyet ezután kb. 10-30°C-ig terjedő hőmérsékleten kb. 40 perctől 7,5 napig terjedő időtartamig keverjük. A terméket ezután ismert módon izoláljuk és tisztítjuk. Például, a nyers reakcióelegyet liofilizáljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, 15%-os metanol/metilén-klorid eluens), így megkapjuk az (I) általános képletü 6-oxo-nukleozid vegyületeket.

A IV. reakcióvázlatban ismertetett előállításon kívül az (I) általános képletü vegyületeket az V. reakcióvázlatban ismertetettek szerint is előállíthatjuk Halazy, S. és társai [Nucleosides and Nucleotides, 11(9), 1595 (1992)] módszere szerint. A kiindulási anyag és a reagensek az előzőekben megadottak vagy a szakemberszámára könnyen rendelkezésre állnak.

Például, valamely (11) általános képletü vegyülett 1N vizes sósavval és valamilyen megfelelő szerves oldószerrel, így tetrahidrofuránnal keverünk kb. 4:1 térfogatarányban. Az elegyet kb. 10 óráig melegítjük kb. 80°C hőmérsékleten. A terméket ezután ismert módon izoláljuk. Például a reakcióelegyet vákuumban koncentráljuk és a maradékot valamilyen megfelelő oldószerben, így

62.379/SM

- 21 forró vízben feloldjuk. Lehűtés után a terméket szűréssel elkülönítjük, így megkapjuk az (I) általános képletü 6-oxo-nukleozid vegyületet.

Az olyan (I) általános képletü vegyületek, ahol n = 2, az V. reakcióvázlattal analóg módon állíthatók elő Halazy, S. és társai, Nucleosides and Nucleotides, 11(9), 1595 (1992) módszer szerint eljárva, a (12) általános képletü 6-klór-nukleozid vegyületeket alkalmazva kiindulási anyagként.

A (12) általános képletü vegyületeket az I., II., III. és V. reakcióvázlatokban ismertetettekkel analóg módon állíthatjuk elő, ahol a 2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-purin cisz vagy transz izomerek Halazy, S. és társai, [Nucleosides and Nucleotides, 11(9), 1595 (1992)] módszere szerint előállítva, előzőleg szubsztituáltak az I. reakcióvázlat (1) általános képletü vegyületének előállítása céljából.

A (II) általános képletü vegyületek kiindulási anyagát a VI. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. A (16), (17) és (18) általános képletü vegyületeket az V. reakcióvázlatban ismertetettekkel analóg módon kezeljük, így kapjuk meg a (II) általános képletü vegyületeket. Minden szubsztituens, hacsak más jelölés nincs, az előzőekben megadott jelentésű. A reagensek és kiindulási anyagok a szakember számára rendelkezésre álló vegyületek.

A VI. reakcióvázlat A lépésében a (13) általános képletü 2-amino-6-klór-purint valamilyen megfelelő bázissal, így nátrium-hidriddel kezeljük valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így dimetil-formamidban. A reakcióelegyhez a (14) képletü tozilát ekvivalensnyi mennyiségét [lásd Wolff-Kugel, D. és társai, Tetrahedron Lett., 32, 6341 (1991)] dimetil-formamidban feloldva adjuk és kb. 23 órán át keverjük kb. 50°C hőmérsékleten. A (15) általános képletú' összekapcsolt vegyületet ismert módon izoláljuk. Például, a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk

62.379/SM

- 22szilikagélen valamilyen megfelelő eluenssel, így metanokkloroform eleggyel, így kapjuk meg a (15) általános képletü összekapcsolt vegyületet.

A VI. reakcióvázlat, B lépésében a (15) képletü összekapcsolt terméket hidroborációs-oxidációs reakciónak vetjük alá a (16) képletü transz-hidroxi származék keletkezése közben. Például a (15) képletü vegyületet valamilyen megfelelő oldószerben, így tetrahidrofuránban feloldjuk és kb. 0°C hőmérsékletre hűtjük inért atmoszférában, így argon atmoszférában. Borán-dimetil-szulfid tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk hozzá és a reakcióelegyet keverjük kb. 18 órán át kb. 20° C hőmérsékleten. Ezután feleslegben vett N-metil-morfolin-N-oxidot adunk hozzá részletekben és kb. 4,5 órán át keverjük az elegyet kb. 40°C hőmérsékleten. A terméket ezután ismert módon izoláljuk. Például, a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk szilikagélen valamilyen megfelelő eluenssel, így metanol/kloroform eleggyel, így megkapjuk a (16) képletü transz-hidroxi származékot.

A VI. reakcióvázlat, C lépésében a (15) képletü kapcsolt vegyületet epoxidezéses-epoxid gyűrű nyitásos reakciónak vetjük alá, így kapjuk meg a (17) képletü transz-dihidroxi vegyületet. Például, a (15) képletü vegyületet vízben szuszpendáljuk kb. 0°C hőmérsékleten és feleslegben vett valamilyen epoxidező reagenst, így metaklór-perbenzoesavat (MCPBA) adunk hozzá részletekben keverés közben. A reakcióelegyet ezután kb. 20°C hőmérsékleten kb. 1 órán át keverjük és valamilyen megfelelő savat, így 10%-os kénsavat adunk hozzá. Ezután kb. 5 órán át keverjük. A terméket ismert módon izoláljuk. Például, a reakciót valamilyen megfelelő bázissal, így nátrium-hidrogénkarbonáttal lefojtjuk, az elegyet vákuumban koncentráljuk és gyors folyadékkromatográfiával szilikagélen, valamilyen megfelelő eluenssel, így metanol/kloroform

62.379/SM

- 23eleggyel tisztítjuk a (17) képletü transz-dihidroxi származék keletkezése közben.

A VI. reakcióvázlat, D lépésében a (15) képletü kapcsolt vegyületet dihidroxilezési reakciónak vetjük alá a (18) képletü cisz-dihidroxi vegyület keletkezése mellett. Például, a (15) képletü vegyületet megfelelő szerves oldószerben, így víz/aceton elegyben szuszpendáljuk N-metil-morfolin-N-oxidot és valamilyen megfelelő hidroxilező reagenst, így ózmium-tetroxidot adunk a reakcióelegyhez, aztán kb. 2 órán át keverjük kb. 70°C hőmérsékleten. Lehűtés után a terméket ismert módon izoláljuk. Például, vákuumban koncentráljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk szilikagélen valamilyen megfelelő eluens, így metanol/kloroform elegy segítségével, majd valamilyen megfelelő oldószerből, így metanolból történő átkristályosítás után megkapjuk a (18) képletü cisz-dihidroxi vegyületet.

A VI. reakcióvázlat vegyületeinek, így a (16), (17) és (18) képletü vegyületeknek a kezelése analóg az V. reakcióvázlatban ismertetettekkel.

Az (I) és (II) általános képletü vegyületek különféle sztereoizomerjei a szakember számára könnyen előállítható vegyületek. A (III) általános képletü vegyületek enzimatikus rezorválása mellett, amely valamilyen megfelelő AMP deaminázzal történhet, az (I) és (II) általános képletü vegyületek enantiomerjeit ismert módon rezorválhatjuk, így Jacques, J. és társai, Enantiomers, Racemates, and Resolutions, John Wiley and Sons, Inc., 1981 módszere szerint kristályosítva, vagy királis oszlopkromatográfiával.

Az alább következő példák az l-VI. reakcióvázlatban ismertetett eljárásokat szemléltetik anélkül, hogy igényünket ezekre a példákra korlátoznánk. A következő példákban a következő kifejezéseket használjuk: „ekv” ekvivalens;

62.379/SM

- 24„g” gramm; „mg” milligramm; „mmol” millimol: „ml” milliliter; „°C Celsius fok; „TLC” vékonyrétegkromatográfia; „Ö„ tetrametil-szilánból a negatív mezőben.

1. példa

R,3S-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentán előállítása

1. reakcióvázlat, A lépés:

150 mg (0,7 mmol) (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-hidroxi-ciklopentánt 15 ml metilén-kloridban és 9 ml tetrahidrofuránban feloldunk. Feleslegben vett metánszulfonil-kloridit és trietil-amint adunk hozzá és 30 percen át keverjük. Ezt követően 50 ml vizet adunk a reakcióelegyhez és a fázisok elválasztjuk. A vizes fázist 50 ml metilén-kloriddal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük és vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk. Szűrés és koncentrálás után 190 mg (1 R,3R)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt kapunk fehér, szilárd anyag formájában.

2. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-azido-ciklopentán előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

170 mg (0,6 mmol) (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklpentánt és 60 mg (1,2 mmol) lítium-azidot 10 ml etanolban feloldunk. 1 éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd visszafolyató hütő alatt forraljuk 3 órán át. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot tisztítjuk, metilén-klorid:metanol 9:1 arányú elegyében feloldva, majd az oldatot szilikagélen áteresztve. A szűrletet vákuumban koncentráljuk, így 120 ml (1R,3R-transz-1-(9-adenil)-3-azido-ciklopentánt kapunk fehér, szilárd anyag formájában, melynek olvadáspontja 109,5-110°C.

62.379/SM

- 25IR (azid, 2100.61 cm'¹); [cc]_D = -16,8° (c = 0,519, metanol);

UV = 261 nm (H₂O);

CI/MS (CH₄) 245 (M⁺), 202 (alap);

¹³C NMR (DMSO-d₆) δ 156, 152, 149, 139, 119, 61,53, 38, 30, 29;

¹H NMR (DMSO-d₆) 6 8.22 (s, 1H), 8.16 (s, 1H), 7.2 (bs, 2H, exch. D₂O), 5.02 (ρ, 1H), 4.48 (m, 1H), 2.56-2.0 (m, 5H), 1.75 (m, 1H).

IV. reakcióvázlat:

100 mg (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-azido-ciklopentánt és 30 ml 0,1 molos foszfát puffért keverés közben összekeverünk. Ezt követően 100 mg AMPDA-t adunk hozzá (AMP dezamináz Aspergillus sp-ből; 0.096 egység/mg szilárd) és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten addig keverjük, amíg kiindulási anyag már nem marad,vékonyrétegkromatográfiával vagy nagynyomású folyadékkromatográfiával követve a reakciót. A reakcióelegyet liofilizáljuk és a maradékot gyorskromatográfiával tisztítjuk (15%-os metanol/metilén-klorid eluens, szilikagél), így megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

3. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-ciano-ciklopentán előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

0,6 mmol (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt és 1,2 mmol kálium-cianidot dimetil-szulfoxidban feloldunk. A reakcióelegyet 75°C hőmérsékletre melegítjük 6 órán át, majd vákuumban koncentráljuk. A 2a példában ismertetett módon tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt kapunk.

62.379/SM • ·

- 26IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti eljárásával analóg módon a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánból és AMPDA-ból kiindulva állítjuk elő.

4. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-ciklopentán-3-tiol előállítása

I, reakcióvázlat, B lépés:

0,6 mmol (1 RT,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt és 1,2 mmol nátrium-hidrogénszulfidot etanolban feloldunk. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt forraljuk 3 órán át, majd vákuumban koncentráljuk. A 2. példában ismertetett módon tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán3-tiolt kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részében ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-tiolból előállítva állíthatjuk elő.

5. példa (1 R,3R)-transz-1 -(6-hidroxi-purin-9-il)-3-N-metil-amino-ciklopentán előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

0,6 mmol (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt és 1,2 mmol metil-amint etanolban feloldunk. A reakcióelegyet 3 órán át forraljuk viszszafolyató hűtő alatt, majd vákuumban koncentráljuk. A 2. példában ismertetett módon tisztítva (1R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-N-metil-amino-ciklopentánt kapunk.

62.379/SM

I 9 · · · · · • · ··· ··· · • · Λ · · ·

................

IV, reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-N-metil-amino-ciklopentánból és AMPDA-ból kiindulva állíthatjuk elő.

6. példa (1 R.3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-N,N-dimetil-amino-ciklopentán előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

0,6 mmol (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt és 1,2 mmol dimetil-amint etanolban feloldunk. A reakcióelegyet 3 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd vákuumban koncentráljuk. A 2. példában ismertetett módon tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-N,N-dimetil-amino-ciklopentánt kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részében ismertetettel analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-N,N-dimetil-amino-ciklopentánból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

7. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-metil-merkapto-ciklopentán előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

0,6 mmol (1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-metánszulfoxi-ciklopentánt és 1,2 mmol kálium-hidroxidot metanolban feloldunk. Metil-merkaptánt buborékoltatunk bele, amíg az oldat telítetté nem válik, majd visszafolyató hűtő alatt forraljuk 3 órán át. A reakcióelegyet vákuumban koncentráljuk és a 2. példában is62.379/SM

- 28mertetett módon tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-metil-merkapto-ciklopentánt kapunk.

IV, reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-metil-merkapto-ciklopentánból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

8. példa (1 R,3R)-transz-1 -(6-hidroxi-purin-9-il)-3-amino-metil-ciklopentánt előállítása

I, reakcióvázlat, B lépés:

(1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-ciklo-ciklopentánt tetrahidrofuránban feloldunk és feleslegben vett 2 molos lítium-aluminium-hidridet adunk hozzá tetrahidrofuránban cseppenként. Az elegyet 2-6 órán át forraljuk visszafolyató hütő alatt. A lítium-aluminium-hidrid feleslegét felbontjuk, szűrjük és vákuumban koncentráljuk. A maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél), metilén-klorid:metanol 17:3 arányú elegyét alkalmazva eluensként, így (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-metil-ciklopentánt kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével ismertetettekkel analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-metil-ciklopentánból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

62.379/SM

9. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-ciklopentán-3-karboxamid előállítása

I. reakcióvázlat, B lépés:

mmpl 1 R,3R-cisz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt metanolban feloldunk és 1 mmol kálium-hidroxiddal kezeljük. A reakcióelegyet visszafolyató hütő alatt forraljuk 2 órán át. Lehűtés után vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (metilén-klorid/metanol 17:3 arányú elegy, szilikagél), így (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karboxamidot kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részében ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karboxamidból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

10. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-ciklopentán3-karbonsav előállítása

I. reakcióvázlat, C lépés:

(1 R,3S)-cisz-1-(9-adenil)-3-ciano-ciklopentánt tetrahidrofuránban feloldunk és feleslegben vett kálium-hidroxidot adunk hozzá. Kb. 6 órán át forraljuk visszafolyató hütő alatt. A reakcióelegyet 6N sósavval semlegesítjük és ioncserélő kromatográfiával tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karbonsavat kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-ciklopentán-3-karbonsavból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

62.379/SM

11. példa (1 R,3R)-transz-1 -(6-hidroxi-purin-9-il)-3-hidroxi-metil-ciklopentán előállítása

I, reakcióvázlat, B lépés:

(1 R,3R)-transz-1 -(9-adenil)-ciklopentán-3-karbonsavat tetrahidrofuránban feloldunk és feleslegben vett 2 molos lítium-aluminium-hidridet adunk hozzá tetrahidrofuránban cseppenként. A reakcióelegyet 2-6 órán át forraljuk viszszafolyató hűtő alatt. A lítium-aluminium-hidrid feleslegét elbontjuk, szűrjük, vákuumban koncentráljuk és a 9. példában ismertetettek szerint tisztítva (1 R,3R)-transz-1 -(9-adenil)-3-hidroxi-metil-ciklopentánt kapunk.

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-hidroxi-metil-cikllpentánból és AMPDA-ból kiindulva állíthatjuk elő.

12. példa (1 R,3R)-transz-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-amino-ciklopentán előállítása

IV, reakcióvázlat:

(1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-azido-ciklopentánt tetrahidrofuránban feloldunk és feleslegben vett 2 molos lítium-aluminium-hidridet adunk hozzá tetrahidrofuránban, cseppenként. Az elegyet visszafolyató hűtő alatt 2-6 órán át forraljuk. A lítium-aluminium-hidrid feleslegét elbontjuk, az elegyet szűrjük vákuumban koncentráljuk és a 9. példában ismertetettek szerint tisztítva (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-ciklopentánt kapunk.

62.379/SM

- 31 • · · · · · · • · ··· ··· · • · · · · *

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részében ismertetettekkel analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-transz-1-(9-adenil)-3-amino-ciklopentánból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

13. példa (1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-quanin előállítása

A (1R,3R)-1-[9-(2,6-diamino-purin)j-3-hidroxi-ciklopentánt ismert módon állítjuk elő. Például, 16 g (60 mmol) diamino-purin-szulfát-hidrátot 150 ml száraz dimetil-formamidban szuszpendálunk és 5,7 g nátrium-hidridet (60%-os diszperzió, 180 mmol) adunk hozzá. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük 60°C hőmérsékleten. Ezután 4,4 g (20 mmol 50 ml dimetil-formamidban) (1S,3R)-3-acetoxi-1-metánszulfonil-oxi-ciklopentánt adunk az elegyhez, majd 60°C hőmérsékleten 48 órán át keverjük. Az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízzel, telített nátrium-kloriddal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban koncentráljuk. A maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metilén-klorid/metanol 9:1 arányú elegye), így 2,3 g (1R,3R)-1-[9-(2,6-diamino-purin)]-3-acetoxi-ciklopentánt kapunk. A kapott (1R,3R)-1-[9-(2,6-diamino-purin)]-3-acetoxi-ciklopentánból 1,8 g-ot metanol/víz 44:1 arányú elegyében feloldunk, 2,6 g kálium-karbonátot adunk hozzá és a reakcióelegyet 1 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután szűrjük, a szürletet vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metilén-klorid/metanol 9:1 arányú elegye), így 1,3 g (1R,3R)-1-[9-(2,6-diamino-purin)]-3-hidroxi-ciklopentánt kapunk, melynek olvadáspontja 193,5°C.

62.379/SM • · ·

- 32IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részében ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet (1 R,3R)-1 -(9-(2,6-diamino-purin)]-3-hidroxiciklopentánból és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

[oc]_D = -7.31 (c = 0.471, metanol).

14. példa

A 14. példa szerinti 2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklopentii)-purinokat a Halazy, S. és társai, Nucleosides and Nucleotides, 11(9), 1595 (1992) irodalomban ismertetettek szerint állíthatjuk elő. 5 g (29,5 mmol) 2-amino-6-klór-purint és 10 g (119 mmol) ciklopentén-2-ont 50 vízmentes dimetilformamidban szuszpendálunk argon atmoszférában. A reakcióelegyet 20°C hőmérsékletre hütjük és 2 x 50 mg (DBU) 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undek-7-ént adunk hozzá keverés közben. 48 óra múlva a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A maradékot 100 ml etanolban szuszpendáljuk és -15°C-ra hütjük. Ezt követően 1,5 g (40 mmol) nátrium-bórhidridet adunk hozzá részletekben és a reakcióelegyet 20°C hőmérsékleten 20 órán át keverjük. Feleslegben vett ecetsav tartalmú acetont adunk hozzá, a reakció lefojtása céljából. Az elegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, kloroform/metanol elegy), így 1,4 g (a) (±)-(transz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-purint és 3,6 g (b) (I) (±)-(cisz)-2-amino-6-klór-9(3-hidroxi-ciklopentil)-purint kapunk.

62.379/SM

15. példa (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-quanin előállítása

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet transz-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-purinból (a 4. példában előállítva) és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

Alternatív módszer (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-quanin előállítására

V. reakcióvázlat:

5,7 mmol (a 14. példában ismertetett módon előállított) (±)-(transz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-purint 10 ml 1n vizes sósavban és 2,5 ml tetrahidrofuránban feloldunk. Az oldatot 80°C hőmérsékletre melegítjük 10 órán át, majd vákuumban koncentráljuk. A maradékot forró vízben feloldjuk, majd lehűtjük. A szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük, így megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

¹H NMR (D₂O) δ 8.8 (s, 8H), 5.1 (m, 1H), 4.65 (m, 1H), 2.5 (m, 1H), 2.3 (m, 2H), 2.05 (m, 1H), 1.8 (m, 1H).

16. példa (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-quanin előállítása

IV. reakcióvázlat:

A 2. példa IV. reakcióvázlat szerinti részével analóg módon eljárva a cím szerinti vegyületet (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guaninból (a 14. példában előállítva) és AMPDA-ból állíthatjuk elő.

62.379/SM • ·

- 34Alternatív módszer (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-quanin előállítására

V. reakcióvázlat:

5,7 mmol (a 14. példában ismertetett módon előállított) (±)-(cisz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-purint 10 ml 1n vizes sósavban és 2,5 ml tetrahidrofuránban feloldunk. Az oldatot 80°C hőmérsékletre melegítjük 10 órán át, majd vákuumban koncentráljuk. A maradékot forró vízben feloldjuk, majd lehűtjük. A szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük, így megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

¹H NMR (D₂O) δ 8.85 (s, 8H), 5.0 (m, 1H), 4.5 (m, 1H), 2.6 (m, 1H), 2.45 (m, 1H), 2.2 (m, 1H), 2.0 (m, 2H).

17. példa (±)-(transz)-9-[3-(hidroxi-ciklooentil)-metil]-quanin előállítása

VI. reakcióvázlat, A lépés:

g (59 mmol) 2-amino-6-klór-purint részletenként 2,36 g (60%-os hexánnal mosott diszperzió) 100 ml dimetil-formamidban készült erőteljesen kevert szuszpenziójához adagolunk 20°C hőmérsékleten argon atmoszférában. 30 percig keverjük, majd a 14,86 g (59 mmol) (14) képletü tozilátot adunk hozzá 20 ml dimetil-formamidban feloldva [lásd Wolff-Kugel, D. és társai, Tetrahedron Lett., 32, 6341 (1991)]. A reakcióelegyet 50°C hőmérsékleten 23 órán át keverjük. Ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metanol/kloroform elegy eluens), így 8,14 g (15) képletü kapcsolt terméket kapunk.

VI, reakcióvázlat, B lépés:

A (15) képletü kapcsolt termék 2,49 g-ját (10 mmol) 15 ml vízmentes tetrahidrofuránban feloldjuk argon atmoszférában. Az oldatot 0°C hőmérséklet62.379/SM • * · · · ·

- 35re hűtjük és lassan 10n borán-dimetilszulfid oldatot adunk hozzá 2 ml tetrahidrofuránban. A reakcióelegyet 18 órán át keverjük 20°C hőmérsékleten, ezután 4,05 g (30 mmol) N-metil-morfolin-N-oxidot adunk hozzá részletekben. A reakcióelegyet 40°C hőmérsékleten 4,5 órán át keverjük, majd vákuumban koncentráljuk és a maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metanol/kloroform elegy), így megkapjuk a (16) általános képletü transz-hidroxi vegyűletet.

V. reakcióvázlat, általános eljárása:

A (16) általános képletü transz-hidroxi vegyűlet 1,52 g-ját (5,7 mmol) 10 ml 1n vizes sósavban és 2,5 ml tetrahidrofuránban feloldjuk és a reakcióelegyet 80°C hőmérsékletre melegítjük 10 órán át. Lehűtés után a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot forró vízben feloldjuk. Lehűtés után a terméket szűréssel elkülönítjük, így megkapjuk a cím szerinti vegyűletet. Termelés 1,15 g.

¹H NMR (DMSO-d₆) δ 12.0 (s, 1H), 9.35 (s, 8H), 7.5 (m, 2H), 4.3 (m, 1H), 4.1 (d, 2H), 2.8 (m, 1H), 1.25-1.95 (m, 6H).

18. példa (±)-(cisz,transz)-9-[3.4-(dihidroxi-ciklopentil)-metil]-quanin előállítása

VI. reakcióvázlat, C lépés:

A (15) képletü kapcsolt termék 0,747 g-ját (3 mmol, a 17. példa A lépése szerint előállítva) 20 ml vízben szuszpendáljuk. A szuszpenziót kb. 0°C-ra hűtjük és részletenként 1,14 g [3,3 mmol, metaklór-perbenzoesavat (MCPBA)] adunk hozzá. A reakcióelegyet 1 órán át keverjük 20°C hőmérsékleten és 0,5 ml 10%-os kénsavat adunk hozzá. 5 órán át keverjük 20°C hőmérsékleten, majd lehűtjük 0°C hőmérsékletre és nátrium-hidrogénkarbonát oldat hozzáadásával lefojtjuk a reakciót. Ezután vákuumban bepároljuk és gyors folyadék62.379/SM

- 36- .............

kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metanol/kloroform), így 0,33 g (17) általános képletü transz-hidroxi vegyületet kapunk.

V. reakcióvázlat általános eljárása:

A (16) példában ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet 70%-os kitermeléssel a (17) általános képletü transz-hidroxi vegyületböl kapjuk meg.

¹H NMR (D₂O) δ 7.85 (s, 8H), 4.1 (d, 2H), 4.05 (m, 2H), 2.7 (m, 1H), 2.2 (m, 1H), 1.8 (m, 1H), 1.7 (m, 1H), 1.3 (m, 1H).

19. példa (±)-(transz,transz)-9-[3,4-(dihidroxi-ciklopentil)-metil]-quanin előállítása

VI. reakcióvázlat, D lépés:

A (15) képletü kapcsolt vegyület 1 g-ját (4 mmol, a 17. példa A lépése szerint előállítva) 5 ml vízben és 15 ml acetonban szuszpendáljuk. Ezt követően 0,6 g (4,4 mmol) N-metil-morfolin-N-oxidot és 12 mg ozmium-tetroxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet 70°C hőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd vákuumban bepároljuk és a maradékot gyors folyatékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, metanol/kloroform), így 1,0 g (18) általános képletü cisz-hidroxi vegyületet kapunk.

V. reakcióvázlat általános eljárása.

A 17. példában ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet 80%-os termeléssel a (18) általános képletü transz-hidroxi vegyületböl kapjuk meg.

¹H NMR (DMSO-dg) δ 10.7 (s, 1H), 7.85 (s, 8H), 6.55 (s, 2H), 4.45 (s, 2H), 4.0 (m, 2H), 3.9 (d, 2H), 2.75 (m, 1H), 1.4-1.8 (m, 4H).

62.379/SM

20. példa (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-quanin előállítása

3,35 g (1a,3a)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-purint állítunk elő a

14. példában ismertetettek szerint eljárva 150 mg DBU, 3 g (17,75 mmol) 2-amino-6-klór-purin, 4 g ciklohexanon és 1 g nátrium-bórhidrid reagáltatásával.

V. reakcióvázlat általános eljárása:

A 17. példában ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet 72%-os kitermeléssel (±)-(cisz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-purinból állítjuk elő Halazy, S. és társai, Nucleosides and Nucleotides, 11 (9), 1595 (1992) irodalomban ismertetettek szerint eljárva.

¹H NMR (D₂O) δ 8.85 (s, 8H), 4.5 (m, 1H), 3.85 (m, 1H), 2.5 (d, 1H), 1.3-2.2 (m, 7H).

21. példa (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-quanin előállítása

150 g (±)-(transz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-purint állítunk elő a 14. példában ismertetettek szerint eljárva 150 mg DBU, 3 g (17,75 mmol) 2-amino-6-klór-purin, 4 g ciklohexanon és 1 g nátrium-bórhidrid reagáltatásával.

V. reakcióvázlat általános eljárása:

A 17. példában ismertetettek szerint eljárva a cím szerinti vegyületet (±)-(transz)-2-amino-6-klór-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-purinból állítjuk elő Halazy, S. és társai, Nucleosides and Nucleotides. 11(9), 1595 (1992) irodalomban ismertetettek szerint eljárva.

A találmány oltalmi körébe tartozik az eljárás immunszuppresszió kiváltására, közelebbről, eljárás adaptív immunitás visszaszorítására olyan páciens

62.379/SM

38esetében, akinek erre szüksége van, oly módon, hogy a páciensnek valamilyen (I) vagy (II) általános képletü vegyület hatásos immunszuppresszív mennyiségét beadjuk.

A leírásban használt „páciens” kifejezés olyan melegvérű élőlényt, azaz emlőst jelent, amely autoimmun betegségben szenved vagy szervezetében kilökődési reakció indul meg, vagy fennáll a veszéle a transzplantált allogén szövet vagy szerv kilökődésének. A „páciens” kifejezés körébe emberek, egerek, patkányok egyaránt beleértendők.

Az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek beadása a páciens szervezetébe immunszuppresszív hatást vált ki. Közelebbről, az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek beadása a páciens szervezetében az adaptív immunitás visszaszorítását eredményezi. Más szavakkal, egy páciens valamilyen (I) vagy (II) általános képletü vegyülettel történő kezelése esetén a páciens szervezetének adaptív immunválasza gátolt vagy visszaszorított, a kezelés nélküli állapothoz viszonyítva.

Valamely páciensnek akkor van szüksége immunszuppresszív szerrel, így az (I) vagy (II) általános képletü vegyületekkel történő kezelésre, ha a páciens autoimmun betegségben szenved, ha szervezetében megindul a kilökődési reakció, vagy a cél transzplantált allogén szövetek vagy szervek kilökődésének megakadályozása. Az „autoimmun betegség” kifejezés olyan betegségi állapotot jelent, amikor a páciens immunválasza a páciens saját szervei ellen irányul, amely jelenség nem kívánatos, és gyakran végzetes állapotot eredményez.

Az autoimmun betegségekben, így rheumatoid arthritisben, inzulin-függő diabetes mellitusban, bizonyos hemolitikus anémiákban, reumás lázban, thyroiditisben, szeptikus sokk szindrómában, ulceratív colitisben, myesthenia

62.379/SM

- 39 gravisban, glomerulonephritis-ben, allergiás enkefalo-myelitisben, folyamatos ideg- és máj-károsodásban, szklerosis multiplexben és szisztémiás lupus erythematosusban szenvedő betegeknek valamilyen immunszuppresszív szerrel, így valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyülettel való kezelésre van szükségük. A rheumatoid arthritis, inzulin-függő diabetes mellitus és szklerosis multiplex betegségek úgy jellemezhetők, mint amelyek valamilyen sejt-mediált autoimmunválasz eredményei és vélhetően a T-sejtek akciójának következményei. A myesthemia gravist és szisztémiás lupus erythematosust valamilyen humorális autoimmunválasz eredményezi. A fenti betegségekben szenvedő páciensek valamilyen (I) vagy (II) általános képletü vegyülettel való kezelése különösen hatékony lehet a páciens állapota tovább romlásának megelőzésében is. Az előzőekben felsorolt autoimmun betegségek korai stádiumban történő kezelése megelőzi a betegségi állapot további romlását stádiumba. Például, az inzulin-függő diabetes mellitus (IDDM) olyan autoimmun betegség, amely vélhetőleg az inzulint kiváltó Langerhans szigetek β-sejtjei ellen irányuló autoimmunválasz következménye. Az IDDM korai szakaszában lévő beteg kezelése a Langerhans szigetek β-sejtjeinek teljes elpusztulása előtt különösen hatásos lehet a betegség előrehaladásának megelőzésében, mert a kezelés megelőzheti vagy meggátolhatja a megmaradt inzulinkiválasztó β-sejtek elpusztulását. Természetesen, másfajta autoimmun betegségek korai szakaszban történő kezelése szintén nagyon hatásos lehet a betegség komolyabb fázisba való fordulásának.

Az olyan pácienseknek, akik allogén szövet vagy szerv, így allogén vese, máj, szív, bőr, csontvelő belültetése előtt állnak, szintén szükségük van valamilyen immunszuppresszív szerrel, így valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyülettel történő profilaktikus kezelésre. Az immunszupprresszív szer

62.379/SM

- 40megelőzi az akceptomak a donor allogén szövete vagy szerve ellen adott adaptív immunválaszát.

Standard klinikai és laboratóriumi tesztek alapján a szakember könnyen azonosíthatja azokat a pácienseket, akiknek immunszuppresszív kezelésre, így valamely (I) vagy (II) általános képletéi vegyülettel való kezelésre van szükségük.

Az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek hatásos immunszuppresszív mennyisége olyan mennyiség, amely egyszeri vagy többszöri dózisban beadva hatásosan kivált egy immunszuppresszív hatást, vagy közelebbről, az adaptív immunválaszt visszaszorítását okozza. Az immunszuppresszív hatás az adaptív immunválasz további kifejlődését lassítja, megszakítja, gátolja vagy megelőzi.

Az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek hatásos immunszuppresszív mennyiségét a szakember ismert módszerek alkalmazásával könnyen meghatározhatja. A hatásos dózis meghatározásánál a szakember például a következő faktorokat veszi figyelembe: az emlős fajtáját; méretét; életkorát; általános egészségi állapotát; a betegséget, amelyben szenved; a betegség komolyságát; a páciens szervezetének a kezelésre adott válaszát; a beadott vegyület biológiai értékesülését; a beadás módját; a kiválasztott dózistartományt; az egyidejűleg beadott egyéb gyógyszereket; stb.

Az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek hatásos immunszuppresszív mennyisége várhatóan körülbelül 0,1 mg/testtömeg kg/nap (mg/kg/nap) és 500 mg/kg/nap között változhat. Ez a mennyiség előnyösen várhatóan körülbelül 1 körülbelül 50 mg/kg/nap között van.

A páciens hatásos kezelésében az (I) vagy (II) általános képletü vegyületeket bármely formában vagy módon beadhatjuk, amely lehetővé teszi a meg

62.379/SM • ·

.............

felelő biológiai értékesülést (ide értendők az orális és parenterális beadási utak). Például, az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek beadhatók orálisan, szubkután, intramuszkulárisan, intravénásán, transzdermálisan, intranazálisan, rektálisan, stb. Általában előnyös az orális beadás. A szakember a megfelelő faktorok, így a kezelt betegség, a betegségi állapot, stb. figyelembevételével könnyen kiválaszthatja a megfelelő dózisformát és beadási módot.

A találmány szerinti vegyületek beadhatók önmagukban, vagy gyógyszerkészítmény formájában, gyógyászatilag alkalmazható hordozó vagy segédnayagokkal összekeverve. Ezen utóbbi anyagok arányát és természetét a hatóanyag oldékonysága és kémiai tulajdonságai, a kiválasztott beadási út és a standard gyógyászati gyakorlat hatásozza meg. A találmány szerinti vegyületek, habár önmagukban is hatásosak, gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik formájában is beadhatók, stabilitási, oldékonysági és egyéb faktorokat figyelembe véve.

A találmány oltalmi körébe tartoznak a valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyületet egy vagy több inért hordozóanyag mellett tartalmazó készítmények is. Ezek a készítmények lehetnek például mérési standardok vagy gyógyszerkészítmények, valamely (I) vagy (II) általános képletü vegyület mérhető mennyisége olyan mennyisége, amely ismert standard mérési módszerekkel jól mérhető. Az (I) vagy (II) általános képletü vegyületek mérhető menynyiségei általában a körülbelül 0,001 - körülbelül 75 tömeg% között vannak. Inért hordozó lehet bármilyen anyag, amely nem bomlik vagy más módon nem reagál az (I) vagy (II) általános képletü vegyületekkel. Megfelelő inért hordozóanyagok a következők: víz; vizes pufferek, ilyenek általában a nagynyomású folyadékkromatográfiában (HPLC) alkalmazott pufferek; szerves oldószerek,

62.379/SM • · · · · · · • · ··· ··« · • · · · · ·

................

így acetonitril, etil-acetát, hexán, stb; valamint gyógyászatilag alkalmazható hordozó vagy segédnayagok.

A találmány oltalmi kö9rébe tartoznak az egy vagy több, gyógyászatilag alkalmazható hordozó vagy segédnayagok mellett az (I) vagy (II) általános képletű vegyületeket hatásos immunszuppresszív mennyiségben tartalmazó gyógyszerkészítmények is.

A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket ismert módon állítjuk elő. A hordozó vagy segédnayag szilárd, fél-szilárd vagy folyékony anyag lehet, ezek az irodalomban ismert vegyületek. A gyógyszerkészítmény orális vagy perenterális felhasználás céljára kikészített forma lehet és tabletták, kapszulák, kúpok, oldatok, szuszpenziók, stb. formájában adhatók be.

A találmány szerinti vegyületek beadhatók orálisan, például valamilyen inért hígítóanyaggal, vagy egy ehető hordozóanyaggal együtt. A vegyületek zselatinkapszulákba zárhatók vagy tablettákká sajtolhatok. Orális beadás céljára a vegyületek segédnayagokkal együtt kikészítve tabletták, kapszulák, elixírek, szuszpenziók, szirupok, ostyák, rágógumik, stb. formájában adhatók be. Ezek a készítmények legalább 4 tömeg% valamilyen találmány szerinti vegyületet kell tartalmazzanak hatóanyagként, ez a mennyiség a 4 - körülbelül 70 tömeg% között változhat. A készítményben lévő hatóanyag mennyisége olyan kell legyen, hogy megfelelő dózisformát kapjunk. Előnyös gyógyszerkészítmények azok, ahol egy orális dózisegység forma 5.0-300 mg valamely találmány szerinti vegyületet tartalmaz.

A tabletták, pirulák, kapszulák és egyéb gyógyszer kiszerelési formák a hatóanyagon kívül egy vagy több adalékanyagot is tartalmazhatnak, a következők közül: köetöanyagok, így mikrokristályos cellulóz, tragantmézga vagy zselatin; segédanyagok, így keményítő vagy laktóz; szétesést elősegítő anyagok,

62.379/SM

- 43* · <·· ··· · • · · · · · így alginsav, Primogel, kukoricakeményítő, stb; lubrikánsok, így magnézumstearát vagy sterotex; glidánsok, így kolloid szilicium-dioxid; édesítőszerek, így szacharóz vagy szacharin; ízesítőszerek, így borsmenta, metil-szalicilát vagy narancs aroma. Ha a dózis egység forma kapszula, ez a fenti típusú anyagokon kívül valamilyen folyékony hordozóanyagot, így polietilén-glikolt vagy zsíros olajat is tartalmazhat. Egyéb dózis egység formák tartalmazhatnak más olyan anyagokat, amelyek a dózis egység fizikai formáját módosítják, ilyenek például a bevonatok. A tabletták vagy pirulák cukorral, shellakkal vagy más enterális bevonóanyaggal lehetnek bevonva. Egy szirup a hatóanyagon kívül tartalmazhat szacharózt édesítőszerként, valamint tartósítószereket, festékeket, színezőszereket, ízesítőszereket. Mindezek az anyagok az alkalmazott mennyiségben gyógyászatilag tiszta és nem-toxikus anyagok kell legyenek.

Parenterális beadás céljára - ideértve a helyi alkalmazást is - a találmány szerinti vegyületeket oldatok vagy szuszpenziók formájában készíthetjük ki. Ezek a készítmények legalább 0,1 tömeg% valamilyen találmány szerinti vegyületet kell tartalmazzanak, ez a mennyiség 0,1 - körülbelül 50 tömeg% között változhat. Előnyösek azok a készítmények, ahogy egy parenterális dózis egység 5,0 - 100 mg találmány szerinti vegyületet tartalmaz.

Az oldatok vagy szuszpenziók egy vagy több adalékanyagot is tartalmazhatnak, a következők közül: steril hígítanyagok, így injekciós víz, sóoldat, telített olajok, polietilén-glikolok, glicerin, propilén-glikol vagy más szintetikus oldószerek; antibakteriális szerek, így benzilalkohol vagy metil-parabén; antioxidánsok, így aszkorbinsav vagy nátrium-biszulfit; kelátképző szerek, így etilén-diamin-tetraecetsav; pufferek, így acetátok, cifrátok, vagy foszfátok, tonizálószerek, így nátrium-klorid vagy dextróz. A parenterális készítmény lehet

62.379/SM

- 44ampulla, adagolható fecskendő vagy üveg, illetőleg műanyag több dózisú fiola formájú.

Ami a cél-felhasználást illeti, az (I) általános képletü vegyületek bizonyos csoportjai és konfigurációi előnyösebben a többinél. Általában előnyösek a 2 = NH₂ csoport jelentésű (I) általános képletü vegyületek.

Az alább felsorolt vegyületek a találmány szerinti vegyületeket illusztrálják.

1) (1 R,3R)-(transz)-1 -(6-hidroxi-purin-9-iI)-3-azido-cikiIpentán;

2) (1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guanin;

3) (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guanin;

4) (±)-(cisz)-9-(3-hidroxí-ciklopentil)-guanin;

5) (±)-(transz)-9-[3-(hidroxi-ciklopentil)-metil]-guanin;

6) (±)-(cisz,transz)-9-[3,4-(hidroxi-ciklopentil)-metil]-guanin;

7) (±)-(transz,transz)-9-[3,4-(hidroxi-ciklopentil)-metil]-guanin;

8) (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-guanin;

9) (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-guanin.

Az alább következő példák az (I) általános képletü vegyületek farmakológiái hatását illusztrálják, a teljesség igénye nélkül. Az alkalmazott kifejezések és rövidítések jelentése az alábbi: „μΜ”: mikromol koncentráció; „egységek: a protein nemzetközileg elfogadott mértékegységei; „S.D.”: standard deviáció; „qmol”: nanomol; „qg”: nanogramm; ,,μς”: mikrogramm.

Tumor nekrózis α-faktor lipopoliszacharid-indukált képződésének gátlása humán makrofáqokban

Az in vitro sejtes immunológiai-alapú vizsgálatban, ahol humán perifériás vért, majd monocitából származó makrofágok tisztítását alkalmaztuk Edwards

62.379/SM < ί

45és társai (J. Cellular Biochemistry 1993, 19E: 35) módszerével, az (1R.3R)(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentán)-guanin hatást mutatott az idő előtti gyulladásos (proinflammatory) citokin gátlásban. Letális dózisú (1,0 pg/ml) bakteriális lipopoliszachariddal (LPS) stimulált monocita-származék makrofágok 18 óra alatt magas TNF a szintet (14,9 iqg/ml) produkáltak. Az (1 R,3R)-(transz)-9-(3hidroxi-ciklopentán)-guanin hatásos volt a TNF-α szintek gátlásában az 500 pM és 0,001 pM közötti koncentráció tartományban, összehasonlítva a csak LSP-sel végzett pozitív kontroll kezelés eredményeivel. Az eredmények az

1. táblázatban láthatók.

1. táblázat

(1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi- -ciklopentán)-guanin koncentráció	%-os gátlás
500 pg	57.4
100 pg	31.6
10 pg	17.5
5 pg	4.8
1 pg	0
0.1 pg	12.1
0.01 pg	0
0.001 pg	9.67

62.379/SM • * · · · · • « «·- ··· · * · · · · · -46- ...............

Interleukin-1fc lipopoliszacharid-indukált termelésének gátlása humán makrofáqokban

A mérést az előző vizsgálatokhoz hasonlóan Edwards és társai (J.

Cellular Biochemistry 1993, 19E: 35) módszerével végeztük. Az in vitro sejtes immunológiai-alapú vizsgálatban az (1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentán)-guanin hatást mutatott az idő előtti gyulladásos (proinflammatory) citokin gátlásban. Letális dózisú (1,0 ng/ml) bakteriális lipopoliszachariddal (LPS) stimulált monocita-származék makrofágok magas interleukin-1 β szintet (14,7 ng/ml) produkáltak 18 óra alatt. Az (1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentán)-guanin hatásos volt az IL-1 β szintek gátlásában az 500 pM- 0,001 pM közötti koncentráció tartományban, összehasonlítva a csak LSP-sel végzett pozitív kontroll eredményekkel. Az eredmények a 2. táblázatban láthatók.

2. táblázat

(1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi- -ciklopentán)-guanin koncentráció	%-os gátlás
500 pg	-
100 pg	31.0
10 pg	22.3
5 pg	18.6
1 pg	5.5
0.1 pg	33.8
0.01 pg	28.9
0.001 pg	27.6

62.379/SM

- 47·> In vivő védelem lipopoliszacharid-indukált halál ellen

A vizsgálatban Parmely és társai [European Cytokine Network, 3(2):249 (1992)] módszerét, egy in vivő immunológiai alapú vizsgálatot használtunk, amely szeptikus sokk D-galaktózamin állati modellje. A vizsgálatban az (1R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentán)-guanin az egerekben emelt aktivitást mutatott az LPS letális hatásai ellen. A vizsgálatban az egereket körülbelül 1 órával a 18 mg D-galaktózamin és 25 qg LPS intraperitoneális beadása előtt Hanks sóoldattal (Hanks Balanced Salt Solution, HBSS) kezeltük. Az intraperitoneális beadás után 9 órával kiváltódott a betegség, azaz, 6 egérből 6 elpusztult. Azokon az egereken azonban, amelyeknek 100 mg/kg dózisban intraperitoneálisan (1 R,3R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentán)-guanint adtunk be 1 órával a D-galaktózamin és LPS intraperitoneális beadása előtt, szignifikáns védelem nyilvánult meg: 6 egérből 2 pusztult el. Ez 66%-os védelmet jelent.

Claims (30)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. (I) általános képletü vegyületek - ahol jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H,

   CH₂OH, SH vagy SR általános képletü csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

   jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport; és jelentése egész szám, melynek értéke 1 vagy 2 — vagy gyógyászatilag alkalmazható sóik alkalmazása immunoszuppresszió céljára szolgáló gyógyszer előállításában.
2. 2. A (II) általános képletü vegyületek - ahol Xt és X₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy OH csoport - vagy gyógyászatilagt alkalmazható sóik alkalmazása immunszuppresszió céljára szolgáló gyógyszer előállításában.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása, ahol n = 1.
4. 4. A 3. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása, ahol Z jelentése hidrogénatom.
5. 5. A 4. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása, ahol X jelentése N₃ csoport.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti (1 R,3R)-(transz)-1-(6-hidroxi-purin-9-il)-3-azido-ciklopentán alkalmazása.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti (1R,3R)-(transz)-9-(3-hdiroxi-ciklopentil)-guanonin alkalmazása.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guanonin alkalmazása.

   62.379/SM
9. 9. Az 1. igénypont szerinti (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guanonin alkalmazása.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti (±)-(cisz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-guanonin alkalmazása.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti (±)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklohexil)-guanonin alkalmazása.
12. 12. A 2. igénypont szerinti (±)-(transz)-9-[3-(dihidroxi-ciklopentil)-metil] -guanonin alkalmazása.
13. 13. A 2. igénypont szerinti (±)-(cisz,transz)-9-[3,4-(dihidroxi-ciklopentil)-metil] -guanonin alkalmazása.
14. 14. A 2. igénypont szerinti (±)-(transz,transz)-9-[3,4-(dihidroxi-ciklopentil)-metil]-guanonin alkalmazása.
15. 15. (I) általános képletü vegyületek - ahol

    X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H, CH₂OH, SH vagy SR általános képletü csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

    Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport; és n jelentése egész szám, melynek értéke 1 vagy 2 — azzal a feltétellel, hogy ha Z jelentése NH₂ csoport és n értéke 1 vagy 2, X jelentése OH csoporttól eltérő; és azzal a feltétellel, hogy ha n értéke 1, Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport, X jelentése CH₂OH csoporttól eltérő - és gyógyászatilag alkalmazható sóik.
16. 16. (II) általános képletü vegyületek - ahol Xt és X₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy OH csoport;

    62.379/SM

    - 50azzal a feltétellel, hogy Xt és X₂ egyikének jelentése OH csoport, a másik jelentése hidrogénatom - és gyógyászatilag alkalmazható sóik.
17. 17. Eljárás a (III) általános képletű vegyületek - ahol

    X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H, CH₂OH, SH vagy SR általános képletű csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

    Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet

    - ahol

    Q jelentése halogénatom, NH₂ vagy ORt általános képletű csoport, ahol Rt jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;

    X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H, CH₂OH, SH vagy SR általános képletű csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom; és

    Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport — egy megfelelő AMP dezaminázzal reagáltatunk.
18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, ahol Z jelentése hidrogénatom.
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás, ahol X jelentése N₃ csoport.
20. 20. Az (I) általános képletű vegyületek, ahol

    X jelentése OH, N₃, NH₂, NHR, N(R)₂, CN, CH₂NH₂, CONH₂, CO₂H, CH₂OH, SH vagy SR általános képletű csoport, ahol R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;

    Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport; és n jelentése egész szám, melynek értéke 1 vagy 2 —

    62.379/SM • ·· ·· ·

    - 51 azzal a feltétellel, hogy ha Z jelentése NH₂ csoport és n értéke 1 vagy 2, X jelentése OH csoporttól eltérő; és azzal a feltétellel, hogy ha n értéke 1, Z jelentése hidrogénatom vagy NH₂ csoport, X jelentése CH₂OH csoporttól eltérő; vagy a (II) általános képletü vegyületek - ahol Xt és X₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy OH csoport; vagy gyógyászatilag alkalmazható sóik, azzal a feltétellel, hogy X-ι és X₂ egyikének jelentése OH csoport, a másik jelentése hidrogénatom, alkalmazása immunszuppresszió kiváltásában használatos készítmény előállításában.
21. 21. A 20. igénypont szerinti valamely vegyűlet alkalmazása adaptív immunitás visszaszorítására szolgáló készítmény előállításában.
22. 22. A 20. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a vegyűlet (1R,2R)-(transz)-9-(3-hidroxi-ciklopentil)-guanozin.
23. 23. A 20. igénypont szerinti alkalmazás allograft kilökődés kezelésében.
24. 24. A 20. igénypont szerinti alkalmazás autoimmun betegség kezelésében.
25. 25. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség inzulinfüggő diabetes mellitus.
26. 26. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség sclerosis multiplex.
27. 27. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség rheumatoid arthritis.
28. 28. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség myesthenia gravis.

    62.379/SM

    V V w ♦
29. 29. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség szisztémiás lupos erythematosus.
30. 30. A 24. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség szeptikus sokk szindróma.