HUT67078A

HUT67078A - Rotary tooth brush

Info

Publication number: HUT67078A
Application number: HU9202932A
Authority: HU
Inventors: Jean-Louis Vrignaud; Albert William Gebhard; David W Roecker; Kenneth J Hegemann
Original assignee: Hegemann Int Ltd
Priority date: 1990-03-16
Filing date: 1990-05-18
Publication date: 1995-01-30
Also published as: JPH06501164A; JP2970684B2; FI924149A0; WO1991013570A1; FI924149A; DE69031281D1; KR970011233B1; HU9202932D0; EP0520985A1; BR9008008A; DK0520985T3; HU212452B; CA2078330C; NO923582D0; EP0520985A4; AU5672190A; DE69031281T2; NO923582L; ATE156674T1; US5177826A

Description

A találmány tárgya forgó fogkefe. A forgó fogkefében hosszirányban és szögben alternáló mozgást végző kefék vannak.

A motoros fogkefék manapság nagyon kedveltek.

A legismertebb típus közönséges kézi fogkefére hasonlít, de a kefefej a használó fogain rezeg vagy hosszirányban alternálva mozog. Az ilyen motoros fogkefék ugyan egyszerűbbé teszik a fogak tisztítását a fogkefe kézi kezelésének csökkentése révén, de nem javítják sem a fogak tisztításának minőségét, sem a foginy masszírozását.

Már régen felismerték, hogy korábban megvalósíthatatlan fogtisztitási előnyök érhetők el olyan fogkefével, amelyben forgó ikerkefék vannak és ezek az ikerkefék a fogakat közrefogják és összehangolva alternáló szögelfordulást végeznek. A Wolfe on-féle 1977· 09· 20.-i, 4,048,090 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom ismertet például egy olyan fogkefét, amelyben ilyen forgó kefék vannak, valamint a forgó kefék között felfelé irányuló és lefelé irányuló, helyhezkötött kefe van. Ennek a fogkefének az az előnye, hogy egyidejűleg tudja tisz· titani mindkét fogsor mindkét felületét és a harapóéleket. Minthogy a fogkefe motorhajtású, ezért különösen hatékonyan, dörzsöléssel távolítja el és kisöpri a fogköveket. A fogak harapóéleit tisztitó, helyhezkötött keféket azonban csak az egész fogkefe mozgatásával lehet használni és ilyen értelemben ez a fogkefe nem jobb, mint egy kézi fogkefe. Ezenkívül ez a fogkefe szerkezetileg túl nagy ahhoz, hogy átlagos vagy kis állkapcsú személyek szájában elférjen és megfelelően működjön.

A Burki-féle 1973· 05· 15»-i, 5,752,539 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom ismertet egy motoros forgó fogkefét, amelyben két forgó kefe között ra diális irányú sörték vannak. Ennek eredményeként a fogkefe mérete kisebb és a fogak harapóéleinek tisztítása bizonyos mértékig gépi tisztítás lesz, de a radiális sörték forgó működése nem tisztítja elég hatékonyan a fogak harapóéleit. Ennél a fogkefénél is szükség van még a kézi mozgatásra.

A Hegemann-féle 1988. 08. 30.-i, 4,766,630 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom ismertet egy motoros fogkefét, amelyben van két, hosszirányban elhelyezett, ide-oda mozgó lengőkar. A lengőkarok a forgó kefék között nyúlnak át és azok forgástengelyei felett, illetve alatt vannak elhelyezve. A lengőkarokat axiális irányú csapok rögzítik a forgó kefék között. A felső lengőkarnak a forgó kefék közötti részén felfelé irányuló sörték, az alsó lengőkarnak a forgó kefék közötti részén lefelé irányuló sörték vannak. Amikor a lengőkarok ellentétes irányban ide-oda mozognak, akkor a forgó kefék gyüriialakú mozgást végeznek. Ugyanakkor a lengőkaron lévő sörték alternáló lineáris mozgást végeznek. Ezzel volt lehetséges először mindkét fogsor mindkét felületének és harapóéleinek egyidejű, hatékony, motoros tisztítása. A két ide-oda mozgó lengőkar alkalmazásának szükségessége azonban túl terjedelmessé tette a fogkefét és akadályozta a fogkefe kényelmes használatát.

Találmányunk célja olyan fogkefe, amelyben a fogak és a foginyek hatékony tisztítása végett mind hosszirányban, mind forogva, alternáló mozgást végző kefék vannak és ami viszonylag kevés alkatrészből áll és eléggé kicsi ahhoz, hogy kisebb állkapcsú és szájú személyek is kényelmesen használhassák.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldali jak meg, hogy a fogkefe egy hosszúkás alaptestből;

egy lényegében tárcsaalakú forgó keféből, amelyben lényegében axiális irányú, kerületi sörték vannak; tengelyből, amelyen a forgó kefe az alaptest hosszirányára keresztben lévő mértani tengely körül elforoghat; a forgó kefével alternáló forgó mozgást közlő elemekből; és egy lineáris keféből, ami a forgó keféhez úgy van hozzászerelve, hogy a fogkefe hosszirányában alternáló lineáris mozgást végez, amikor a forgó kefe alternáló forgó mozgást végez. A lineáris kefe sortéi a test hosszára keresztirányú mértani tengelytől kifelé irányulnak.

A találmány szerinti fogkefe egyik előnyös kiviteli alakjánál két tárcsaalakú forgó kefe forog a fogkefe hosszirányára lényegében merőleges mértani tengely körül. A forgó kefék axiálisan bizonyos távolságra vannak egymástól és befelé irányuló kefékkel vannak ellátva. A forgó kefék között, a mértani forgástengely felett és alatt egy felső és egy alsó lineáris kefe van rögzítve, amelyek erre a forgástengelyre lényegében merőlegesen lineáris alternáló mozgást végeznek. A felső kefében felfelé irányuló sörték, az alsó kefében lefelé irányuló sörték vannak. A lineáris kefék úgy vannak a forgó kefékhez hozzászerelve, hogy alternáló lineáris mozgásba jönnek, amikor a forgó kefék alternáló szögelfordulást végeznek. Az egész szerkezet alternáló mozgásba való hozá sa végett vagy az egyik lineáris kefét vagy a forgó keféket kell mozgatni.

Találmányunkat, valamint annak további céljait, előnyeit és jellemzőit annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben, ábráink segitségével, amelyek közül:

- az 1. ábra egy perspektivikus résznézet, amelyen a találmány szerinti forgó fogkefe elülső része szerelt állapotban látható;

- a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő robbantott ábrázolás, amelyen a forgó fogkefe alkotóelemei és alkatrészei láthatók;

- a 3· ábra egy alulnézet, amelyen az 1. ábrához képest a forgó fogkefének egy nagyobb része látható, egyes részeknél metszetben a belső szerkezeti részletek bemutatása végett;

- a 4. ábra a 3· ábra 4-4 vonala szerinti részmetszet, amelyen a forgó fogkefe elülső része szerelt állapotban látható;

- az 5· ábra a 4. ábrának megfelelő, kisebb méretarányú részmetszet, amelyen a fogkefe hátsó része és különösen hajtószerkezete látható;

- a 6. ábra a forgó fogkefe kefe kialakításának egy másik kiviteli alakja;

- a 7· ábra egy nagyított, perspektivikus résznézet, amelyen a hosszirányú kar hátsó részének szerkezeti részletei láthatók;

- a 8. ábra a hosszirányú kar hátsó része egy • ♦ · · másik kiviteli alakjának hátulnézete;

- a 9· ábra a 8. ábra 9-9 vonala szerinti metszet, amelyen a hosszirányú karba bedugott tengely és ezek együttműködése látható;

- a 10. ábra a teljes szerelt és tölthető elemtokkal ellátott fogkefe előnyös kiviteli alakjának perspektivikus képe;

- a 11. ábra a 4. ábra bal oldalához hasonló metszet, amelyen a kefefejszerelvény egy másik előnyös kiviteli alakja látható;

- a 12. ábra a 11. ábra 12-12 vonala szerinti metszet a fogkefe hátsó része felé nézve;

- a 1J. ábra a fogkeféhez használt elemtöltő és elemtok robbantott ábrája; végül

- a 14. ábra a ÍJ. ábrához képest jobb oldali résznézet-részmetszet, amelyen az elemtöltő és az elemtok szerkezeti részletei láthatók.

Az ábrákon azonos hivatkozási jelek jelölik a többi ábrán azonos vagy egymásnak megfelelő alkatrészeket. Az 1. és 2. ábrán a találmány előnyös kiviteli alakjának, a forgó 1 fogkefének egy része látható összeszerelt állapotban, illetve robbantott ábrázolásban. Az 1 fogkefe fő alkotóelemei a J kefefejszerelvény, az 5 ház és a hosszirányú 4 hajtókar. A 4 hajtókar az 5 házban van elhelyezve és mozgatja a 5 kefefejszerelvényt.

A 3 kefefejszerelvény a hosszirányú 4 hajtókar elülső végén elhelyezett alsó, 6 keféből, az alsó, 6 kefe felett lévő, felső 8 keféből és két forgó, 9 keféből • · · · • · · · • · · · · • · · ·«· ··· · β · * áll. A 9 kefék az alsó 6 és a felső 8 kefe ellentett oldalaira vannak szerelve és a 4 hajtókarhoz képest keresztirányú mértani tengely körül forognak. Ezeknek az alkotóelemeknek a felépítését és együttműködését a továbbiakban részletesen ismertetjük.

Az alsó, 6 kefének van egy felső, 62 felülete, egy alsó, 64 felülete és vannak oldalsó 66 felületei. Két szembenlévő oldalsó 66 felületből egy-egy 68 tengely áll ki. Az alsó, 64 felületből merőlegesen lefelé több 60 sörte áll ki, amint ez a 4. ábrán látható. A 60 sörték a szokványos módon, igy az alsó, 64 felületen kialakított lyukakba illesztve vannak rögzítve.

A felső, 8 kefe előnyös módon ugyanakkora, mint az alsó, 6 kefe és van egy felső, 82 felülete, egy alsó, 84 felülete /lásd a 4. ábrát/, továbbá vannak oldalsó, 86 felületei. A felső, 8 kefe két szembenlévő oldalsó, 86 felületéből egy-egy 88 tengely áll ki. Több 80 sörte van előnyös módon a felső, 82 felületen kialakított lyukakban rögzítve úgy, hogy a felső, 82 felületből merőlegesen felfelé állnak ki. Ilymódon a felső, 8 kefe 80 sortéi és az alsó, 6 kefe 60 sortéi a fogkefe 4. ábra szerinti összeszerelt állapotában ellentétes irányban állnak ki.

A 6 és 8 kefe mindkét olyalán egy-egy tárcsaalakú forgó 9 kefe van. A forgó 9 keféken, kerületükön egymástól bizonyos távolságra 92 sörték vannak, amelyek . befelé, a felső és alsó, 8, illetve 6 kefe felé matatnak. A 92 sörték előnyös módon egy szögben kissé radiálisán kifelé állnak a forgó 9 kefe mértani középtengelyétől • · 4 · • 4

4 4·

4· · 4··«« és igy felfelé szétnyílnak. Mindegyik forgó 9 kefe középső részén van három, egymással párhuzamos mértani tengelyű nyílás: egy középső, 90 nyílás, egy felső, 92 nyílás és egy alsó, 94 nyílás. A felső és alsó nyílásba kerül a felső, 8, illetve az alsó, 6 kefe tengelye. Ezek a nyílások előnyös módon hosszúkásak, amint ezt később kifejtjük.

A forgó 9 kefék a 28 tengelyekre vannak szerelve, hogy az 5 házhoz képest foroghassanak. Ezt később írjuk le. A felső, 8 kefe 88 tengelyei a felső, 94 nyílásokba, az alsó, 6 kefe 68 tengelyei az alsó, 92 nyílásokba nyúlnak be. A forgó, 9 kefe külső felületében kialakított, köralakú horonyba szorosan illeszkedik egy 167 zárósapka, ami takarja a 168 Seeger-gyürüt. A 168 Seeger-gyürüt a 28 tengelynek a középső, 90 nyíláson való átdugása után szerelik a 28 tengelyre, hogy azt rögzítse. A 5 kefeszerelvény összeszerelt állapotában a felső, 8 kefe az alsó, 6 kefe fölött fekszik úgy, hogy a felső, 8 kefe alsó, 84 felülete az alsó, 6 kefe felső, 62 felületére felfekszik vagy ahhoz szorosan közel van és a 88 tengelyek a 68 tengelyek fölött vannak.

Az alsó, 6 kefe a hosszirányú 4 hajtókar elülső, 42 karvégére van szerelve és azzal előnyös módon egydarabként, integráltan van kialakítva. A 4 hajtókar magassága jóval nagyobb, mint a szélessége, úgyhogy teteje jóval magasabban van, mint a 6 kefe felső felülete. A 8 kefe igy a 4 hajtókarnak ezelőtt a felfelé kiálló része előtt kialakult térbe” illeszkedik. Ez egy különösen kompakt konstrukciót eredményez, amiben az alternáló moz• « · • · ·· · • · · ··· · · · ···«

- 9 gást végző 6, 8 kefék alig foglalnak el több helyet, mint maga a 4 hajtókar. /Lásd például a 4. ábrát./ A kefeszerelvény magassága igy minimális, ami növeli a fogkefét használó személy - különösen a kisszájüregü személy - kényelemérzetét.

Amint ez a legjobban a 7· ábrán látható, a 4 hajtókar hátsó, 40 karvégében van egy magas, keskeny 44 csatorna, ami a hajtókarban keresztben, a hátsó 40 karvég előtt helyezkedik el. Mint ezt később részletesen leírjuk, ezek a csatornák egy összekötőrendszer részeit képezik, ami a 4 hajtókar hátsó karvégét összeköti egy hajtószerkezet hajtótengelyével. így a 4 hajtókar alternálva előre-hátra mozoghat.

A különösen az 1. és 3. ábrán látható 5 házban van a 2 alaptest és a 2 alaptestben egy 30 hajtószerkezet. A 2 alaptest üreges és lényegében kúpalakú: a 20 hátsó résztől a 22 elülső rész felé kúposodik, úgyhogy átmérője hátul nagyobb, mint elől. A 22 elülső részben van egy 26 nyilas, amelyen át a hosszirányú 4 hajtókar benyúlik a 2 alaptestbe, ahol össze van kötve a 30 hajtószerkezettel.

A 2 alaptestből a 26 nyílás két oldalán, egymástól bizonyos távolságra egy-egy merev, lényegében 1-alakú, tartóelemként is szolgáló 28 tengely áll ki. A 28 tengelyek a hosszirányú 4 hajtókartól oldalt kifelé állnak és igy nyúlnak be a megfelelő, forgó 9 kefe középső, 90 nyílásába.

Az előnyös kiviteli alaknál a 2 alaptest két • · ·

- 10 különálló darabból van kiképezve. Az elülső részben vannak a 28 tengelyek és a hátsó rész tartalmazza $0 hajtószerkezetet. A két darabot egy - nem ábrázolt - bajonetzár típusú kötés kapcsolja össze, ami a két darab 9O°-os relatív elforgatása révén lehetővé teszi az alaptest öszszekapcsolását és szétválasztását. Minthogy az alaptest elülső része tartalmazza a kefeszerelvényt és a hosszirányú 4 hajtókart, ezért előnyös a kefeszerelvényt, a 28 tengelyeket és a hosszirányú 4 kart a 2 alaptest elülső részével együtt egy egységként kialakítani. Ezt az egységet azután könnyen lehet eltávolítani és kicserélni, amikor a különböző kefék elkopnak és ki kell cserélni őket.

A 50 hajtószerkezetben van egy 51 hajtótengely, amelynek az elülső végén nyílhegy-alakú 55 csúcs van. A 55 csúcsnak a 5. ábra síkjára merőleges mérete viszonylag kicsi. A 55 csúcsnak ez a vékony mérete és magassága akkora, hogy a csúcs beilleszkedik a 4 hajtókar hátsó végén kialakított 44 csatornába, és a 4 hajtókar s a 51 tengely összehozásakor a 55 csúcs előrehaladva, a 7· ábrán lévő nyíl szerint a 44 csatornán túlmegy és beér a 45 csatornába. Ezután a 2 alaptest elülső és hátsó részét egymáshoz képest 9O°-kal elforgatva egy - nem ábrázolt - bajonettipusú zárral összekapcsoljuk. Ennek következtében a 55 csúcs a 45 csatornában 90°-kal elfordul és igy a 5· és 4. ábrán látható helyzetbe kerül.Ebben a helyzetben a 55 csúcs meg van fogva a 45 csatornában, mivel jóval magasabb, mint a csatorna szélessége és ezért nem lehet abból kihúzni.

♦ · · • ·«· · « · · *«« ··· · »· ·

A 31 hajtótengely hátsó részén van egy 32 kulisszakő, amelynek van egy belső, hosszúkás 32A hordozófelülete. A 32 kulisszakőben egy hengeres 34 excenter van elhelyezve, ami az 5 házban rögzített 35 tengely körül excentrikusán forog. A 34 excenterhez van rögzítve, de a 35 tengely körül koncentrikusan forog egy 36 fogaskerék. Működés közben, amikor a 36 fogaskerék forgó hajtást kap, a 34 excenter excentrikus forgó mozgást végez a 35 tengely körül. Minthogy a 34 excenter be van fogva a 32 kulisszakőbe, ezért a 31 tengely lineárisan, alternálva előre-hátra mozog. A 31 tengely hajtja a 4 hajtókart, ami a 6 kefét lineárisan mozgatja és ennek következtében a 9 kefék alternáló szögelfordulást végeznek. A 9 kefék mozgása lineáris mozgásba hozza a 8 kefét.

Az 5· ábrán vázlatosan ábrázoltuk a 30 hajtószerkezet hátsó részét. A már taglalt alkatrészeken kívül a fogkefében vannak villamos áramot szolgáltató 38 és 39 elemek, egy 37 villamos motor és egy mechanikai 35 csatlakozószerkezet a 37 villamos motor és a 36 fogaskerék között. A mechanikai csatlakozószerkezet lehet egyszerűen egy fogaskerékhajtás, ami összeköti a 36 fogaskereket a 37 villamos motor kimenőtengelyével.

A 6. ábrán a találmány szerinti forgó fqt^efe egy másik kiviteli alakja, a 200 fogkefe látható. Ebben az esetben a forgó 230 kefék egy közös mértani tengely körül forognak. A forgómozgást ugyanúgy kapják, mint ahogy ez a 3,732,589 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomban van leírva. A 205 és 210 kefe hasonló a

2.-4. ábra szerinti 9 keféhez és ugyanúgy vannak a forgó 220 kefékhez rögzítve. Ennek megfelelően az alsó, forgó 220 kefe forgatásakor a 205 és 210 kefe a 6. ábra síkjára merőlegesen alternáló lineáris mozgást végez. Ez előidézi a felső, forgó 220 kefe forgó mozgását. A forgó 220 kefékben 221 sorték vannak, amelyek megegyeznek a 9 kefék 92 sörtéivel és a 205, 210 kefékben 201, illetve 221 sörték vannak, amelyek megegyeznek a 8 kefe 80 sörtéivel. Ezenkívül a felső, forgó 222 kefében kifelé álló 225 sörték vannak a fogak elülső oldalainak jobb tisztítása végett.

A 8. és 9· ábrán a 4 hajtókar hátsó 40 karvégének egy másik kiviteli alakja, a 140 karvég látható. A 9· ábra összehasonlítható a 5· ábrával, ahol a 4 hajtókar egy hasonló résznézet-részmetszetben látható. A hátsó, 140 karvégben a nyílhegy-alakú 55 csúcs két, egymástól bizonyos távolságban lévő 142 kar által határolt csatornában helyezkedik el. Mindkét karnak van egy előre és radiálisán befelé kúpos, ferde 144 felülete, ami a - 9· ábrán lényegében függőleges - 146 felületben végződik. Használat közben, amikor a 55 csúcsot a 4 hajtókar hátsó részébe, a 142 karok közé a 8. ábra szerinti helyzetben bedugják, akkor a 55 csúcs betolásakor a fej és a ferde 144 felületek alakja révén a rugalmas 142 karok szétfeszülnek. Amikor a 55 csúcs elhagyja a 146 felületeket, akkor a 142 karok rugalmasságuk révén visszacsukódnak és igy a 55 fejet a 8. ábra szerint megfogják. Ennek a konstrukciónak az eredményeként a 4 hajtókart nem kell leghátsó hely13 zetbe vinni a fogkefeszerelvénynek az alaptesthez való szerelése előtt. Ha a fogkefét úgy szerelik össze, hogy a 4 hajtókar elülső helyzetben van, akkor a 31 tengely - alternáló mozgásának megindulásakor - benyomódik a 4 hajtókar hátsó részébe és az összeköttetés a fent leirt módon létrejön.

Ahogyan ez a legjobban a 8. ábrán látható, a ferde 144 felületek nem terjednek ki a 142 karok egész magasságára, hanem a karok átlósan szembenlévő sarkainál lévő 146 felületek megmaradnak. Ez azért előnyös, mert a hátsó, 140 karrész viszonylag kicsi és ha a ferde 144 felületek a teljes magasságra kiterjednének, akkor túl hajlékony vagy túl gyenge lenne.

A 10. ábra az egész 1 fogkefe egy előnyös kiviteli alakját szerelt állapotban ábrázolja. Ezen az ábrán mutatjuk be találmányunknak azt a jellemzőjét, ami szerint tölthető elemmel van ellátva. A tölthető elemek a később részletesebben leírandó 150 elemtokban vannak elhelyezve, ami becsúsztatható a fogkefe aljába. A 150 elemtokot egy rugóterhelésü kilincs vagy 180 zárószerkezet kioldásával le lehet venni a fogkeféről.

A 150 elemtok a 170 elemtöltővel együtt részletesebben a 13· és 14. ábrán látható. A 170 elemtöltőn van egy szokványos villamos 172 dugasz, úgyhogy közvetlenül csatlakoztatni lehet egy háztartási dugaszolóaljzatba. A 17O elemtöltő 173 feneke nyitott. Az elemtöltőben van egy üreg a 150 elemtok 174 rekesze számára. Az elemtokot a nyitott 173 fenéken át lehet betenni.

A 150 elemtok egyik felületén egy függőleges 152 horony, az ezzel szembenlévő felületén két függőleges 154 horony van. Ezekbe a bordákba be lehet csúsztatni a 170 elemtöltő 174 elemtokjának belsején lévő 176 bordákat. Ez biztosítja, hogy a 15θ elemtok csak egy bizonyos helyzetben kerülhessen be a 170 elemtöltőbe és igy a 150 elemtok kapcsai a kellő polaritással csatlakozzanak.

A 150 elemtokban van egy téglalapalakú 160 mélyedés is. A 160 mélyedésben van felfelé és az elemtok belseje felé ferde 162 felület. A 162 felület a 160 mélyedés felső, 164 falában végződik. A 164 fal lényegében merőleges az elemtok külső felületére. A 170 elemtöltőben közvetlenül a 175 fenék felett van egy 180 zárószerkezet, ami a 182 helyen csuklósán van rögzítve és egy 184 rugó terheli. A 184 rugó a 180 zárószerkezet hátsó végén lévő 186 körmöt a 170 elemtöltőben lévő 174 rekesz belseje felé nyomja. Amikor a 150 elemtokot a 170 elemtöltő 174 rekeszébe beteszik és felfelé mozgatják, akkor a 184 rugó - azután, hogy a 164 fal túlment a 186 körmön - a 160 mélyedésbe nyomja a 186 körmöt. Ezáltal a 150 elemtok rögzítve van a 174 rekeszben, úgyhogy 156 és 158 kapcsa villamosán érintkezik a 170 elemtöltőben lévő megfelelő kapcsokkal. Ha a 170 elemtöltőt egy villamos dugaszolóaljzatba dugják, akkor az elemek töltődnek. Az adott szakterületen járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy a 170 elemtöltő felső részének tartalmaznia kell egy szokványos kapcsolást, ami a váltakozóáramot az elemek töltéséhez szükséges egyenárammá alakítja át. A 150 elemtokot úgy • · · ·

- 15 lehet kivenni a 170 elemtöltőből, hogy a 180 zárószerkezet fenekét megnyomva a 186 köröm elhagyja a 150 elemtokban lévő 160 mélyedést. Az elemtok akkor lefelé kiesik a 174 rekeszből.

Az adott szakterületen járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy az 1 fogkefe alját ugyanúgy kell kialakítani, mint a 170 elemtöltő alját. Ez lehetővé teszi a 150 elemtok ugyanolyan behelyezését, rögzítését és eltávolítását, mint ezt a 170 elemtöltő kapcsán leírtuk.

A 11. és 12. ábrán a 3 kefefejszerelvény egy másik kiviteli alakja, a 203 keresztfajszerelvény látható. Ennél a kiviteli alaknál a 4. ábrával azonos elemeket ugyanazokkal a hivatkozási jelekkel jelöltük. A 203 Joafefejszerelvény lényeges különbsége a 3 kefefejszerelvényhez képest a felső, 8 kefe szerkezete. Ahogyan azt korábban leírtuk, a 8 kefe a 4 hajtókar elülső, 42 karvégénél lévő “térbe” illeszkedik és csúszik be. A 203 kefefejszerelvényben a felső, 8 kefének van egy félhengeralakú, hátrafelé álló 87 tengelye, amelynek a sik 89 felülete csúszó érintkezésben van a 4 hajtókar 162 felületével. A 87 tengely a fogkefe 20 hátsó részén lévő 26 nyílásba megy be a hosszirányú 4 hajtókar mellett. Ez biztosítja, hogy a sik 89 felület szoros csúszó érintkezésben maradjon a 162 felülettel.

A 87 tengely biztosítja, hogy a 8 kefe csak lineárisan mozogjon és ne forduljon el a 88, 88’ tengelyen átmenő mértani tengely körül.

Bár^atalálmánynak előnyös kiviteli alakjait ismertettük illusztratív célokból, de az adott szakterületen járatos szakember számára világos, hogy a találmánynak többféle kiegészítése, módosítása és változtatása lehetséges anélkül, hogy a találmánynak a mellékelt szabadalmi igénypontokban meghatározott terjedelmétől és szellemétől eltérnénk. Például valamivel kevésbé hatékony, de mégis hasznos fogkefe az is, amelyben csak egy forgó kefe van. Még ekkor is lehet két lineáris kefét alkalmazni.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy áll egy hosszúkás alaptestből /2/; egy lényegében tárcsaalakú forgó keféből /9/, amelyben lényegében axiális irányú sörték /92/ vannak; tengelyből /51/, ami a forgó kefét /9/ az alaptest /2/ hosszirányára keresztben lévő mértani tengely körül forgó mozgásba hozza; elemekből, amelyek a forgó kefével /9/ alternáló forgó mozgást közölnek; és egy lineáris keféből /6/, ami a forgó keféhez /9/ van szerelve úgy, hogy a forgó kefe /9/ alternáló forgó mozgásakor a fogkefe /1/ hosszában alternáló lineáris mozgást végez és a lineáris kefében /6/ a mértani tengelytől elmatató sörték /60/ vannak.
2. Az 1. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy van benne továbbá egy második lineáris kefe /8/, ami a forgó keféhez /9/ van szerelve úgy, hogy a forgó kefe /9/ alternáló forgó mozgásakor a fogkefe /1/ hosszában alternáló lineáris mozgást végez és a második lineáris kefében /8/ a mértani tengelytől elmatató és a másik lineáris kefe /6/ sörtéivel /60/ ellentétes irányú sörték /80/ vannak.

5. A 2. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével /9/ alternáló forgó mozgást közlő elemek között vannak elemek, amelyek forgó hajtóerőt visznek át az egyik forgó kefére /9/.
4. A 2. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével • · · · alternáló forgó mozgást közlő elemek között van egy hoszirányú hajtókar /4/, ami a fogkefe /1/ hosszában alternáló mozgást végezhet és amelynek az első vége az egyik lineáris keféhez /6, vagy 8/ van kötve.
5. A J. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy van benne továbbá egy vezetőkar, ami a másik lineáris kefétől /8, vagy 6/ nyúlik ki és vannak benne rögzitőelemek, amelyek a vezetőkart a hosszirányú hajtókarhoz /4/ képest a csúszó mozgás érdekében rögzített helyzetben tartják.
6. A 2. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy van benne továbbá egy második, lényegében tárosaalakú forgó kefe /9/, amelyben kerületi, lényegében a másik forgó kefe felé irányuló sörték /9/ vannak? egy második tengely, amire felszerelve a második forgó kefe /9/» az alaptest /2/ hosszirányára keresztben lévő mértani tengely körül forog?

a lineáris kefe /6/ a második forgó keféhez is hozzá van szerelve és igy a forgó kefe /9/ alternáló forgó mozgásakor alternáló lineáris mozgást végez.
7. A 6. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével /9/ alternáló forgó mozgást közlő elemek között vannak elemek, amelyek forgó hajtóerőt visznek át az egyik forgó kefére /9/.
8. A 6. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével alternáló forgó mozgást közlő elemek között van egy hosszirányú hajtókar /4/, ami a fogkefe /1/ hosszában altér- náló mozgást végezhet és amelynek az első vége az egyik lineáris keféhez /6, vagy 8/ van kötve.
9. A 8. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú hajtókar /4/ második karvége /40/ egy alternáló lineáris mozgást végző hajtótengelyhez /51/ kapcsolódik; a hosszirányú hajtókarban /4/ van egy, a második karvég /40/ felől benyúló magas, keskeny csatorna /44/ és a második karvégtől /40/ bizonyos távolságra egy átmenő, keresztirányú csatorna /45/; a hajtótengely /51/ elülső része úgy van méretezve és kialakítva, hogy beilleszkedik a magas, keskeny csatornába /44/; ez az elülső rész a hajtótengely mögött rövid távolságra végződik; a hajtótengely /51/ igy a magas, keskeny csatornába /44/ bedugható, a keresztirányú csatorhához /45/ előretolható; a hosszirányú hajtókart /4/ és a hajtótengelyt /51/ egymáshoz képest elforgatva a hajtótengelyt /51/ a keresztirányú csatorna /45/ rögzíti.
10. Az 1. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy van benne továbbá egy második, lényegében tárcsaalakú forgó kefe /9/, amelyben kerületi, lényegében a másik forgó kefe felé irányuló sorték /9/ vannak; egy második tengely, amire felszerelve a második forgó kefe /9/; az alaptest /2/ hosszirányára keresztben lévő mértani tengely körül forog;

a lineáris kefe /6/ a második forgó kefehez is hozzá van szerelve és igy a forgó kefe /9/ alternáló forgó mozgásakor alternáló lineáris mozgást végez.
11. A 10. igénypont szerinti forgó fogkefe, *· · V azzal jellemezve, hogy a forgó kefével /9/ alternáló forgó mozgást közlő elemek között vannak elemek, amelyek forgó hajtóerőt visznek át az egyik forgó kefére /9/.
12. A 10. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével alternáló forgó mozgást közlő elemek között van egy hosszirányú hajtókar /4/, ami a fogkefe /1/ hosszában alternáló mozgást végezhet és amelynek az első vége az egyik lineáris keféhez /6, vagy 8/ van kötve.
13· A 12. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy van benne továbbá egy vezetőkar, ami a másik lineáris kefétől /8, vagy 6/ nyúlik ki és vannak benne rögzitőelemek, amelyek a vezetőkart a hosszirányú hajtókarhoz /4/ képest a csúszó mozgás éróekében rögzített helyzetben tartják.
14. A 12. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú hajtókar /4/ második karvége /40/ egy alternáló lineáris mozgást végző hajtótengelyhez /31/ kapcsolódik; a hosszirányú hajtókarban /4/ van egy, a második karvég /40/ felől benyúló magas, keskeny csatorna /44/ és a második karvégtől /40/ bizonyos távolságra egy átmenő, keresztirányú csatorna /43/; a hajtótengely /31/ elülső része úgy van méretezve és kialakítva, hogy beilleszkedik a magas, keskeny csatornába /44/; ez az elülső rész a hajtótengely mögött rövid távolságra végződik; a hajtótengely /31/ igy a magas, keskeny csatornába /44/ bedugható, a keresztirá- nyú csatornához /45/ előretolható; a hosszirányú hajtókart /4/ és a hajtótengelyt /51/ egymáshoz képest elforgatva a hajtótengelyt /51/ a keresztirányú csatorna /45/ rögzíti.
15» Az 1. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével /9/ alternáló forgó mozgást közlő elemek között vannak elemek, amelyek forgó hajtóerőt visznek át az egyik forgó kefére /9/.
16. Az 1. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a forgó kefével alternáló forgó mozgást közlő elemek között van egy hosszirányú hajtókar /4/, ami a fogkefe /1/ hosszában alternáló mozgást végezhet és amelynek az első vége az egyik lineáris keféhez /6, vagy 8/ van kötve.
17. A 16. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú hajtókar /4/ második karvége /40/ egy alternáló lineáris mozgást végző hajtótengelyhez /51/ kapcsolódik; a hosszirányú hajtókarban /4/ van egy, a második karvég /40/ felől benyúló magas, keskeny csatorna /44/ és a második karvégtől /40/ bizonyos távolságra egy átmenő, keresztirányú csatorna /45/; a hajtótengely /51/ elülső része úgy van méretezve és kialakítva, hogy beilleszkedik a magas, keskeny csatornába /44/; ez az elülső rész a hajtótengely mögött rövid távolságra végződik; a hajtótengely /51/ így a magas, keskeny csatornáb4^Z<%6dugható, a keresztirányú csatornához /45/ előretolható; a hosszirányú hajtókart • ··« ··«·

- 22 /4/ és a hajtótengelyt /31/ egymáshoz képest elforgatva a hajtótengelyt /31/ a keresztirányú csatorna /45/ rögzíti.

1θ· A 16. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy a hosszirányú hajtókar /4/ második karvége egy alternáló lineáris mozgást végző hajtótengelyhez /31/ kapcsolódik; a hajtókarnak /4/ van két, a második karvégen /140/ túlnyúló és a hajtókar /4/ meghosszabbítását képező karja /142/; mindkét karon /142/ van egy, a másik kar /14/ felé eső, ferde felület /144/, amelyek a második karvég /140/ felé kúposodó hézagot képeznek; a hajtótengelynek /31/ van egy kúpos csúcsa /35/, amelynek a kúpossága lényegében megegyezik a karok /142/ közötti hézag kúposságával; a hajtótengely /31/ kúpos csúcsa /35/ nagyobb, mint a rés és ezért a karok /142/ a kúpos csúcsnak /35/ a hézagba való betolásakor szétnyílnak.
19» Az 1. igénypont szerinti forgó fogkefe, azzal jellemezve, hogy vannak elemei, amelyek a fogkefében /1/ egy rekeszt /174/ határolnak; van benne egy elemtok /150/, ami úgy van méretezve és kialakítva, hogy csúszva beilleszkedik a rekeszbe /174/ és vannak elemek, amelyek az elemtokot /150/ a rekesztben /174/ rögzítik.
20. Elemtöltő a 19» igénypont szerinti forgó fogkeféhez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy töltő rekeszt és benne oldható rögzitőeleme« két, amelyek lényegében azonosak a fogkefében lévő megfelelő elemekkel; az elemtokban van legalább egy tölthető elem /58/; az elemtok az elemtöltőben /170/ újratölthető és az elemtok /150/ áthelyezésével a fogkefében /1/ használható.

A meghatalmazott