HUT66885A - Wall plug applicable for hollow walls and having enhanced holding strength - Google Patents

Description

A találmány műanyagból készült, üreges falhoz való, átnyúló tipli tökéletesítésére vonatkozik, különösen pedig az üreges falhoz való, átnyúló tipli tartó erejének fokozására olyan tipli esetében, amilyen a 3,651,734 számú USA szabadalmi iratban olvasható és amilyeneket világszerte árusítanak TOGGLER márkanévvel.

Az üreges falhoz való, átnyúló, menetes tiplik, mint pl. a műanyagból készülő TOGGLER menetes tipli, általában egy darabból sajtolt műanyag tiplik, amelyeknek hüvely alakú testük van benne rendszerint hosszú külső rögzítő elem befogadására alkalmas furattal. A test egyik vége vele egy darabból kialakított hajlékony falrészekben folytatódik, amelyek együttesen oszlop formájúak és amelyek a testtől ellentétes irányban terjeszkednek és egy lehorgonyzó elemben folytatódnak, amely két kinyújtott hátsó könyök alakú karból áll. A hátsó könyök alakú karok egy-egy elülső karban folytatódnak egy-egy szilárd, nem hajlékony csatlakozáson keresztül. Az elülső karok pedig egymás felé tartanak általában egy csuklópontig vagy ecy zárt, de elkülönített összefekvő szakaszig egy olyan helyen, amely a test és a rögzítő szerkezetben lévő belső tér belsejében van. Használatkor az első és hátsó karok egymásra vannak hajtva és így a rögzítő szerkezet számára egy összenyomott hornyozó elemet alkotnak, amely behelyezhető egy olyan szerkezetben, mint pl. egy üreges fal, kialakított furatba. Üreges falakban vagy vékony falú szerkezetekben a hornyozó elem szétnyílik vagy szétnyitható, miután áttolták a furaton egy átnyúló horgonyzó helyzetbe és a testflfuratban marad. A horgonyzó elem szétnyílt helyzetében a hátsó karok a fal, vagy vékonyfalú szerkezet belső felületére fölfeküsznek és a terhelés lényeges részét viselik.

Az átnyúló helyzet ön bordóvá teszi a rögzítőt olyan értelemben, hogy kisebb terhelésű kihúzó erőknek ellenáll. Nagyobb terhelésekhez egy rögzítő elemet, pl. csavart kell behajtani a test furatába és ütköztetni az elülső karokkal azok • · · « · ·

- 3 csatlakozási pontjában a test mögött. A testnek két vagy több sugárirányban kinyúló bordája van az elfordulás megakadályozására, amelyek belevágódnak az üreges fal furatának falába és meggátolják a horgonyzó elem elfordulását, miközben a csavart behajtják a test furatába. A horgonyzó elem a behajtott csavarral nagyon nagy kihúzó erőnek képes ellenállni és a szokásos üreges falak, amelyek gipszből készülnek, mindig előbb mennek tönkre, mint a horgrnyzó elem.

Szereléskor az első karok, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a hátsó karokhoz, átnyúló helyzetbe tolódnak (vagy maguktól vagy egy betoló elem fizikai alkalmazása révén), azaz az első csukló a testtől távolodó irányban mutat. Az elülső karok az átnyúló helyzetben arra szolgálnak, hogy a hátsó karokat a terhelést hordó helyzetbe segítsék és egy zárókőhöz hasonló módon stabilizálják. A hátsó karok folyamatos terhelési nyomása a fal belső felületére általában erősíti a lehorgonyzást úgy, hogy növeli a kihúzással szembeni ellenállást mindaddig, amíg a fal vagy a rögzítő elem törés miatti tönkremenése be nem következik. Az elülső karok támasztékul is szolgálnak a behajtott csavar és a hátsó karok között és ezzel megakadályozzák a horgonyzó elem összeroskadását nagyobb terhelés hatására. A horgonyzó elemnek a fal furatába helyezése előtt az elülső karokat a hátsó karok közé be kell hajtani azért, hogy minimális méretű, lényegében állandó átmérőt vagy keresztmetszetet kapjunk, ami alkalmas arra, hogy valamennyi kart betolhassuk a furatba. A furat úgy van méretezve, hogy befogadhassa mind az elülső, mind a hátsó karok vastagságát és szokás szerint 5/16 (8 mm) átmérőjű. A karok szilárdsága álta• ·

Iában olyan mértékben elegendő, hogy hiba esetén legtöbb esetben a fal sérül meg. Néhány esetben azonban, ha a fal anyaga különösen nagy szilárdságú, a horgonyzó szerkezet megy tönkre, ha elég nagy erőt alkalmazunk ahhoz, hogy a horgonyzó szerkezet egy részének elnyíródását vagy kihajlását okozza, azaz egy maximális vizsgálati feszültséget. A horgonyzó szerkezet átnyúló reteszelésének zárókő hatása miatt növekvő terhelés hatására a hátsó karok az elülső és a hátsó karok csatlakozásának a határa mentén meghajolnak. Az ilyen meghajlás feszültsége a hátsó karok ezen részének kihajlását vagy elnyíródását okozza.

Annak érdekében, hogy a hiba gyakoriságát erős fal esetén csökkentsék, a teherhordó karokat általában megvastagítják, hogy növeljék a tartóerőt és csökkentsék a hajlító feszültség hatását. Ez azonban együtt jár annak a szükségességével, hogy növeljék a falban készítendő furat átmérőjét, ez azonban elfogadhatatlan megoldás.

Ennek megfelelően a találmány egyik célja olyan átnyúló, üreges falhoz való horgonyzó szerkezet (tipli) létrehozása, amely növelt tartószilárdságú anélkül, hogy meg kellene növelni a támasztó kar teljes vastagságát és az elhelyezéshez szükséges furat átmérőjét.

A találmánynak ez és egyéb céljai, jellegzetességei és előnyei zokból,

1.

amely TOGGLER márkanévvel van forgalomban; a

2. ábra az 1. ábra szerinti átnyúló rögzítésű tipli fölülnézete az üreges fal furatába való behelyezéshez összehajtott nyilvánvalóvá valnak a kővetkező ismertetésből es raj ahol az ábra eqv ismert átnyúló rögzítésű tipli fölülnézete,

- 5 állapotban; a

3. ábra az 1. ábra szerinti átnyúló rögzítésű tipli felülnézete üreges falba rögzítve, amely erős falban a végső meghibásodás hajlító feszültségének a helyeit mutatja; a

4. ábra egy a találmány szerinti átnyúló rögzítésű tipli fölülnézete; a

4a ábra a találmány szerinti tipli egy másik kiviteli alakjának fölülnézete; az

5. ábra a 4. ábra szerinti tipli alulnézete; a

6. ábra a 4. ábra szerinti tipli 90°-al elfordított, azaz oldalnézete összehajtott, a furatba helyezésre kész állapotban; a

6a ábra a 4a ábra szerinti kiviteli alak 90°-al elfordított, azaz oldalnézete; a

7. ábra a találmány szerinti tipli egy másik kiviteli alakjának fölülnézete.

Általánosságban a találmány egy átnyúló rögzítésű, üreges falhoz való tipli, mint fentebb ismertettük, amelynek hátsó kari erősítése van, amely korlátozza a hátsó kari hajlító feszültség hatását és amely erősítés nem igényel nagyobb méretű bevezető nyílást. A találmánynak egy előnyös kiviteli alakjában az erősítésnek kis részleges kiemelkedései vagy dudorai vannak mindkét hátsó karnak azon a felületén, amely a falra fölfekvés céljára van kialakítva. A dudorok áthidalják a hátsó és az elülső karok összeköttetésének gyenge pontját és ezen a helyen megerősítik a hátsó karokat a hajlítás helyén, ezáltal akadályozva a meghajlást és merevítve a karokat. A dudorok előnyösen részlegesen tárcsa alakú kiemelkedések (a félkör méretig) kifelé domborodó ívvel. Ezek a kiemelkedések a hátsó karokkal egy darabban és ugyanabból a műanyagból vannak sajtolva. A tárcsák íve a hátsó kar hossza irányában áll és annak felületén helyezkedik el olyan módon, hogy hosszirányban egy egyenesbe esnek a test elfordulás elleni bordáival. Bár egy darabból sajtolt kiemelkedések vagy szilárdító bordák le vannak írva ismert tiplik szabadalmi iratában, mint pl. a 4,181,061, a 4,828,445 és a 4,878,790 számú USA szabadalmi iratokban, az ott leírt tiplik vagy nem átnyúló rögzítésűek, azaz nincs meg bennük az átnyúló rögzítésű tiplik hátsó karjának hajlító feszültsége, és/vagy a kiemelkedések vagy bordák a tipli olyan helyén vannak elrendezve, amely hely nem felel meg a jelen találmány hatásának.

Mindegyik tárcsaszerú kiemelkedés mérete összhangban van az elfordulás elleni borda méretével, amellyel egy vonalban van, úgy hogy ilyen módon a kiemelkedés előre kivág egy mélyedést az elfordulás elleni borda számára a szerelési furat falában a behelyezés közben és így nincs szükség nagyobb átmérőjű furatra. Minél nagyobb a tárcsaszerű kiemelkedés szélessége, annál nagyobb megerősítést idéz elő. Ez ellen szól azonban az a hátrány, hogy nagyon széles kiemelkedésnek nincs vágó éle és nagyobb méretű furat szükséges az alkalmazásához. A kiemelkedés előnyös relatív szélessége nem nagyobb, mint a vele egy vonalban álló elfordulás elleni borda szélességének kétszerese ahhoz, hogy elegendő megerősítést adjon anélkül, hogy nagyobb méretű furat alkalmazására lenne szükség. A kiemelkedés hosszirányú mérete azonban a hátsó kar hossza irányában lényegtelen a funkció szempontjából és en-

nek megfelelően ténylegesen arra a minimumra csökkenthető, ami még elegendő az elülső és a hátsó kar közötti összeköttetés hajlítási szakaszának az áthidalására. A kiemelkedés magassága nem lehet nagyobb, mint az elfordulás elleni borda magassága, ha egy vonalban állnak. Előnyösen a magasság az egy vonalban álló borda magasságának 1/3-a vagy 1/2-e, hogy csökkenjen a furatba behelyezéskor föllépő ellenállás. A kiemelkedés betolással szembeni ellenállása nagyobb, mint a bordáé, minthogy a kiemelkedésnek végig be kell vágódnia az üreges falban készült furat anyagába, a borda azonban csak az út egy részén ágyazódik be a fal anyagába.

A kiemelkedés alakja előnyösen egy tárcsa részének megfelelő (egészen a félkörig) egyenletes vastagsággal és lekerekített vágó éllel a betolás megkönnyítésére. Más alakok, mint pl. ékalak ferde vágóéllel, ugyancsak használhatók és beletartoznak a jelen találmány oltalmi körébe. Ezenkívül (bár előnyös, ha egyetlen kiemelkedést alkalmazunk egy vonalban az elfordulás elleni bordával) a kiemelkedés megfelelő mérete és elhelyezése a hátsó és elülső kar csatlakozási pontja mentén lehetővé teszi több kiemelkedés és/vagy az elfordulás elleni bordával nem egy vonalban elhelyezett kiemelkedés alkalmazását anélkül, hogy túlságosan befolyásolná a beszerelést, ill. a beszerelési furat méretét.

Ami a rajzokat illeti, az 1. és a 4. ábra összehasonlítást tesz lehetővé az ismert TOGGLER márkanevű 110 menetes tipli és a 10 menetes tipli között, amely utóbbi tartalmazza a jelen találmány szerinti tökéletesítést. A két tiplinek 116, ill. 16 teste van elfordulás elleni 117 a-d, ill. 17 a-d bordákkal. A *·ι ··· tiplik testének 113a, 113b, ill. 13a, 13b hajlékony falrésze van, amelyek könyök alakú hátsó 112a, 112b, ill. 12a, 12b karokban folytatódnak, s ezen utóbbiak azután könyök alakú elülső Illa, 111b, ill. 11a, 11b karokhoz csatlakoznak 118a, 118b, ill. 18a, 18b csatlakozó pontokban. A kapcsolódás 120a, 120b, ill. 20a, 20b belső sugárral van kialakítva. Az elülső Illa, 111b, ill. 11a, 11b karok hajlíthatóan csatlakoznak egymáshoz 114, ill. 14 csuklós csatlakozással.

A 11O menetes tipli Illa, 111b elülső, ill. 112a, 112b hátsó karjai össze vannak hajtva a 130 fal 131 furatába történő behelyezés céljából, mint a 2. ábrán látható. Amint az összehajtott elülső Illa, 111b, ill. hátsó 112a, 112b karok átjutottak a 131 furat másik végén, szétnyílnak vagy szétnyitják őket a végső helyzetbe. Ezután egy 200 csavart kell behajtani a 119 furatba olyan mélyre, hogy érintkezésbe kerüljön a Illa, 111b első karok közötti 114 csuklós csatlakozással, hogy ezzel teljessé váljék az egész horgonyzási helyzet. Amikor egy a 200 csavarra alkalmazott terhelés révén nyomást fejtenek ki a tiplire, a 113a és 113b hajlékony falrészeket és a 112a, 112b hátsó karokat a terhelés a 131 furat felé húzza. A 118a és 118b csatlakozó pontok úgy mozdulnak el, hogy közvetlenül nekifeszülnek a Illa, 111b elülső karok belső felületének, minthogy a 112a, 112b hátsó karok a 300 helyen addig hajolnak, amig a fal enged a nyomásnak, vagy a hátsó karok kihajlanak vagy elnyíródnak a 300a vagy 300b hely valamelyikén.

A jelen találmány szerint részleges tárcsa alakú erősítő 34a-b dudorok illeszkednek a 10 tipli megfelelő 300a meghajlási helyeire, mint a 4, ..., 6. ábrákon látható, ezeknek • « • ··· ·ί·

- 9 a pontoknak a megerősítésére kihajlás vagy elnyíródás ellen. A 4a és 6a ábra a dudor egy másféle változataként éles ék alakú 34a dudort ábrázol, amely hasonlóan van elhelyezve a hátsó karon. Amint az 5. és 6. ábrán még tisztábban látható, a 34a, 34b dudorok hosszirányban (az A-B vonal mentén) egy irányban vannak az elfordulás elleni 17a, 17b bordákkal, amikor a tipli karjai a fal furatába való behelyezéshez össze vannak hajtva. Ennek eredményeként a 34a dudor előre kivág egy utat a 17a borda számára, a 34b dudor pedig a 17b borda számára.

A 7. ábrán a 10' tiplinek 220a, 220b kapcsolatai vannak a 212a, 212b hátsó karok, ill. a 211a, 211b elülső karok között az 1. ábra szerinti 120a és 120b belső sugárnak megfelelően, amely az eljárás alatt álló, 1990. 01. 29-én benyújtott 07/471,864 sorozatszámú USA szabadalmi iratban i mertetett módon késéllé redukálódott, aminek az ismertetését itt oda történő utalásként említjük. Mint az eljárás alatt álló hivatkozott szabadalmi iratban leírtuk, a késélszerű kapcsolattá történő redukálás lehetővé teszi a hátsó 212a és 212b karok megvastagítását anélkül, hogy a szerelési furat méretét meg kellene növelni, minthogy a megnövelt vastagságot az elülső és a hátsó kar közötti hézag elmaradása kompenzálja a tipli beszerelésekor. A 234a és 234b erősítő dudorok tovább erősítik a késélszerű 300b kapcsolat tartományát, amely valamelyest elvékonyodott a késéi alak alkalmazása által, és amely tartomány ugyancsak érzékeny az 1. ábrabeli tiplivel kapcsolatosan leírt hajlító feszültséggel szemben. Az erősítő 234a és 234b dudorok által nyújtott erősítés vagy egy olyan átnyúló rögzítésű tiplit eredményez, amelynek lényegesen nagyobb a tartó • a · szilárdsága erős anyagú falban, vagy lehetővé teszi a tipli hátsó karjának számottevő méretcsökkentését, aminek következtében a szerelési furat átmérője csökkenthető anélkül, hogy ezáltal a tartó erő csökkenne.

Nyilvánvaló, hogy a fentiekben ismertetett és a rajzokon bemutatott tiplik a jelen találmány példakénti kiviteli alakjai és nem értelmezhetők a találmány korlátáiként. Változtatások és módosítások hajthatók végre anélkül, hogy eltávolodnánk a jelen találmány oltalmi körétől, ahogyan az a következő igénypontokban meg van határozva.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Átnyúló rögzítésű, egy darabban sajtolt, műgyantából készült tipli, amelynek teste van és amely test egy darabból állóan csatlakozik egy hajlítható falrészhez, amely a testtől kifelé terjeszkedik és egybeolvad egy horgonyzó elernmel, amelynek egy pár kifeszített hátsó könyök alakú karja és egy pár elülső könyök alakú karja van olyan módon, hogy a két hátsó könyök alakú kar más-más elülső karhoz csatlakozik tömör, nem hajlékony csatlakozással, az elülső karok pedig egymás felé irányulnak, egy olyan pont felé, amely a test fölött fekszik, és amelyben az elülső és hátsó karok alkalmasak arra, hogy egymáshoz összehajtsák őket, és együttesen a tiplinek az összecsukott alakját alkossák, amely a falban kialakított furatba betolható, ahol az elülső és hátsó karok szétnyílnak, miután áthatoltak a furaton, hogy egy átnyúló rögzítő helyzetet vegyenek föl úgy, hogy a test lényegében a furatban marad, és amely átnyúló rögzítő helyzetben a hátsó karok a fal egy felülete mellett feküsznek és a rögzítőre jutó teher alapvető részét hordják olyan módon, hogy a hátsó karok növekvő terhelés hatására az elülső és hátsó karok közötti csatlakozás szélénél meghajolnak, azzal jellemezve, hogy a hátsó karoknak erősítő elemeik vannak, amelyek akadályozzák az elülső és a hátsó karok közötti csatlakozás szélénél a hátsó karok meghajlását, és amely erősítő elemek nem teszik szükségessé nagyobb méretű szerelési furat alkalmazását.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tipli, amelyben az erősítő elem kis kifelé kiemelkedő dudor, amely egy darabban van saj4 , ’ «4· · tolva a hozzá tartozó hátsó karral és a hátsó és elülső kar közötti csatlakozás szélével, mimellett a dudor áthidalja az elülső és a hátsó kar közötti csatlakozást és mindegyik dudor a hátsó kar középvonalában van elrendezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti tipli, azzal jellemezve, hogy a tipli testén legalább két sugárirányban kifelé álló borda van, amelyek bevágódnak a fal furatának a külső falába.
4. 4. A 3. igénypont szerinti tipli, azzal jellemezve, hogy a dudor a hátsó karon hosszirányban a test bordájával egy vonalban van elrendezve, amikor az elülső és a hátsó karok össze vannak hajtva, hogy a tiplinek egy összecsukott alakját alkossák, amelyben a dudor magassága kisebb, mint a borda magassága, amellyel egy vonalban van, és amelyben a dudor szélessége nem nagyobb, mint azon borda szélességének a kétszerese, amelylyel egy vonalban van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti tipli, azzal jellemezve, hogy a dudor részleges tárcsa alakú, amely tárcsa íve a bordával egy vonalban van.
6. 6. A 4. igénypont szerinti tipli, azzal jellemezve, hogy a dudor ék alakú, amelynek éle van és az él egy vonalban van a bordával és az ék egy részén a bordánál alacsonyabb.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti tipli, azzal jellemezve, hogy az elülső és a hátsó kar közötti csatlakozás késéi alakú.

   (a meghatalmazott)