HUT54532A - Process and arrangement for removing sulfur dioxide from gas mixture particularly at the purification of industrial flue gases and final gases - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és elrendezés kén-dioxid eltávolítására gázelegyből, különösen ipari füstgázok és véggázok tisztításánál. Az eljárás foganatosítása során mosótoronyban kén-dioxidot tartalmazó gázelegyet vízoldható amint tartalmazó mosóoldaton vezetünk át és a mosóoldatot a keletkező kénvegyület eltávolításával regeneráljuk. A javasolt eljárás foganatosítására is alkalmas elrendezés gázelegyet fogadó, tisztított gázt továbbító és vízoldható aminnal készített mosóoldatot befogadó mosótomyot, továbbá a keletkező kéntartalmú vegyületet a mosóoldattól elválasztó, a mosóoldatot regeneráló egységet tartalmaz.· A találmány szerinti elrendezés és eljárás segítségével a különböző gázelegyek kén-dioxid tartalma nagy hatékonysággal választható le.

Ismeretes, hogy nemcsak a tüzelőanyagok elégetésekor keletkező füstgázokban, hanem számos vegyi, elsősorban kőolajipari üzem, valamint a papírgyárak véggázaiban az egyik legnagyobb mennyiségben fellépő légszennyező, a környezet jelentős károsodását okozó komponens a kén-dioxid. Ennek eltávolítására jelenleg a legszélesebb körben az olcsó mészt vagy mészkövet alkalmazzák, amelyet száraz, félszáraz vagy nedves formában hoznak kapcsolatba a tisztítani kívánt gázeleggyel. A nagy mennyiségben keletkező, mindenek előtt kalcium-szulfitot és kalcium-szulfátot tartalmazó szilárd hulladék elhelyezése a gazdasági problémák mellett erős környezetszennyezéssel jár. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi években azok az eljárások kerültek előtérbe, amelyek a kén-dioxid visszanyerését teszik lehetővé.

Ez utóbbi eljárásoknál a kén-dioxidot szervetlen vagy szerves lúgos oldószerekkel mosva kötik meg, majd a mosófolya dékot regenerálják. A 3 719 742 és a 3 790 660 Isz. US szabadalmi leírások a szervetlen oldószerek alkalmazását javasolják, amelyeknél nagy anyagveszteséggel és erős légszennyezéssel, illetve nehezen kezelhető vizes szuszpenzió keletkezésével kell számolni.

A szervetlen oldószerekkel járó hátrányok közül számos legyőzhető a szerves oldószeres mosással. A leggyakrabban erre a célra a vízoldható aminok, elsősorban alkanolaminok felhasználását javasolják, mint ezt többek között az 1 479 915 sz. GB, vagy a 3 904 715 sz. US szabadalmi leírásokból megismerhető. A füstgázokban azonban az 1000 - 5000 ppm részarányban jelen levő kén-dioxid mellett akár 15 tf% részarányban lehet jelen szén-dioxid is, amelyet a folyamatban használt oldószerek közül számos inkább megköt, mint a kén-dioxidot. Ilyenkor a lúgos mosófolyadék alapvetően a trialkanolaminokat tartalmazza, ahogy ezt a 3 904 715 Isz. US szabadalmi leírás javasolja, mivel ez nagyobb szelektivitással köti meg a kén-dioxidot, mint a többi alkanolamin. Ugyanígy javítható a szelektivitás az 1 393 438 Isz. GB szabadalmi leírás szerint, ha a vízoldható aminok részaránya 2-10 tömeg%, tehát híg oldatban vannak jelen, vagy ha a hőmérsékletet a 93 - 110 °C tartományba állítjuk be (ezt a 4 071 602 Isz. US szabadalmi leírás tartalmazza). Az ismertetett eljárásokban mosótoronyban a kén-dioxidot tartalmazó gázelegyet vízoldható amint tartalmazó vizes mosóoldaton vezetik át és a vizes mosóoldatot regenerálják.

Az ismertetett eljárások közös hátrányai a következők:

1. A mosófolyadék regenerálása bonyolult, energiaés anyagigényes folyamat, például 115 - 125 °C hőmérsékleten

- 4 végzett sztrippelésre (US-A 3 904 735) vagy gyenge bázisú anioncserélő gyantán való átvezetésre van szükség (ez utóbbi újabb regenerálást igényel, ha aktivitása lecsökken).

2. A kén-dioxid mellett a nála erősebben savas komponenseket, mint S0~, HC1, NO a mosófolyadék szintén megköti, ami a mosófolyadék regenerálási folyamatát megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi.

A találmány feladata ennek megfelelően olyan eljárás és elrendezés kidolgozása, amelynél a mosófolyadék regenerálása egyszerűen, kis anyagveszteség mellett hajtható végre.

Felismerésünk szerint a kén-dioxidot tartalmazó gázelegyet egyrészt szükség szerint meg kell tisztítani a kén-dioxidnál erősebben savas komponensektől a kén-dioxid eltávolítása előtt, másrészt alkanolaminos mosófolyadékot kell használni, amelynek regenerálását magnézium-oxiddal hajtjuk végre.

A felismerésre támaszkodva kén-dioxidnak gázelegyből történő eltávolítására olyan eljárást dolgoztunk ki, amikoris mosótoronyban kén-dioxidot tartalmazó gázelegyet vízoldható amint tartalmazó mosóoldaton vezetünk át és a mosóoldatot a keletkező kénvegyület eltávolításával regeneráljuk, ahol a találmány szerint a mosóoldaton való átvezetés előtt a kén-dioxidnál erősebben savas komponensek jelenlétét szükség szerint érzékeljük és jelenlétük érzékelése esetén a savas komponenseket legfeljebb 5, előnyösen 3,5-4 pH-jú, alkáli fém vagy alkáli földfém, különösen kalcium vegyületéből, előnyösen nátrium-szulfitból és nátrium-hidrogénszulfitból készült oldattal a gázelegyet átmosva eltávolítjuk, ahol az oldat elfogyó mennyiségét szükség szerint például nátrium

-karbonáttal pótoljuk, majd a kén-dioxidnál erősebben savas komponensektől mentes gázéiegyet a mosótoronyban 0,1 - 50, előnyösen 1-10 tömeg% alkanolamint tartalmazó vizes mosóoldaton vezetjük át, a mosótoronyból a vizes mosóoldatot, előnyösen kén-dioxiddal telített oldatként keverőtartályba vezetjük, majd regenerálás céljából a vizes mosóoldatban megkötött kén-dioxid mennyiségére számítva a sztöchiometrikus arányhoz képest 0,5 - 3-szoros, előnyösen 1 - 3-szoros mennyiségben magnézium-oxidot adagolunk. Ezt követően célszerűen a kapott folyadékot, amely lényegében tiszta mosóoldat, a mosótoronyba visszavezetjük.

A magnézium-oxid adagolása során célszerűen 10 - 100 °C, előnyösen 40 - 90 °C tartományba eső hőmérsékletet tartunk fenn.

Az ugyancsak a kitűzött feladat megoldásaként létrehozott elrendezés gázelegyet fogadó, tisztított gázt továbbító és vízoldható aminnal készített mosóoldatot befogadó mosótomyot, továbbá a keletkezett kéntartalmú vegyületet a mosóoldattól elválasztó, a mosóoldatot regeneráló egységet tartalmaz, míg a találmány szerint a regeneráló egység a mosótoronyból eltávolított, a kén-dioxidot megkötve tartalmazó mosóoldatot fogadó, magnézium-oxidot továbbító betápláló vezetékkel közlekedő keverőtartályként van kiképezve, amelynek kiömlése ülepítőre és/vagy szeparátorra van vezetve. A szeparátor és/vagy ülepítő folyadéktovábbító kiömlése célszerűen a mosótoronyba vissza van vezetve.

A kén-dioxidnál erősebben savas komponensek lekötésére célszerűen a gázelegy továbbítási útjában a mosótorony előtt

- 6 előnyösen kalcium-hidroxiddal üzemelő saveltávolító torony van beiktatva.

A találmány szerinti eljárás és elrendezés egyszerű eszközökkel biztosítja gázelegyeknek kén-dioxidtól történő megtisztítását. A javasolt megoldással a kén-dioxid hatékony eltávolítása külön intézkedés nélkül jelentős mennyiségű szén-dioxid jelenlétében is biztosítható, ha erre szükség van. Az eljárás a gázelegyek széles kén-dioxid tartalma mellett alkalmazható, így általában a 200 - 50 000 ppm (térfogatra számítva) koncentrációk tartományában, ahol a szén-dioxid részaránya akár a 15 tf%-nál is nagyobb lehet.

A találmány tárgyát a továbbiakban példaként! foganatosítási módok és kiviteli változatok alapján mutatjuk be részletesen. Ennek során a csatolt rajzra hivatkozunk, amelyen az

1. ábra a találmány szerinti elrendezés folyamatáb- rája, míg a

2. ábra a javasolt elrendezés folyamatábrája kén-dioxid- nál erősebben savas komponensek jelenléte esetén.

A találmány szerinti eljárás foganatosítása során célszerűen az 1. és 2. ábra szerinti elrendezést alkalmazzuk, amelynek működése kapcsán az eljárás is megismerhető.

Az 1. ábra szerinti folyamatábrával jellemzett elrendezést például szulfitos feltárással dolgozó papírgyárakban használjuk, a véggázok tisztítására. A kén-dioxidot tartalmazó gázelegy 1 gázvezetéken át jut 2 mosótoronyba, amelynek alján vizes mosóoldat helyezkedik el. A 2 mosótorony felső

-Ί részén vezetéken át 4 tisztított gáz távozik, amely gyakorlatilag mentes a kén-dioxidtól. Ugyanitt 3 visszatápláló vezeték juttatja be a vizes mosóoldat kívánt mennyiségét. A vizes mosóoldat alkanolamint tartalmaz, ellenáramban találkozik a gázeleggyel. A 2 mosótoronyban a vizes mosóoldat szükség szerint telítődik a kén-dioxiddal, majd 5 kimerült mosóoldatként távozik 6 keverőtartályba, amelybe 25 betápláló vezetéken át magnézium-oxidot és szükség szerint vizet vezetünk. A 6 keverőtartályban az SO^ + MgO = MgSO^ reakció játszódik le.

A 6 keverőtartályban keletkező és folytonos keverésben tartott reakcióelegyet 7 vezeték juttatja 8 ülepítőbe, ahonnan 9 vezeték teremt kapcsolatot 10 szeparátorral, amelyből 11 regenerált mosóoldat és 26 kilépő vezetéken át magnézium-szulfit távozik. A 11 regenerált mosóoldathoz 12 felső elvezetésen át a 8 ülepítő felső részéről szintén a vizes mosóoldat adagolható. A 11 regenerált mosóoldatot továbbító vezeték 13 szivattyú közvetítésével a 3 visszatápláló vezetékkel csatlakozik, amelybe 14 utánpótló vezeték juttatja a vizes mosóoldat hiányzó mennyiségét (a párolgás, a magnézium-szulfithoz való tapadás miatt a vizes mosóoldat mennyisége fokozatosan csökkenhet). A regenerált mosóoldatot 15 elvezető vezetéken át teljes mennyiségben vagy részben el lehet szállítani, ha erre például kimerülése miatt szükség van.

Amikor a kén-dioxidon kívül a gázelegyben erősebben savas komponensek is jelen vannak, a gázelegyet előzetesen kezelni kell. Erre szolgál a 2. ábrán bemutatott folyamatábrával jellemezhető elrendezés, amelynél az 1. ábrán bemuta totthoz képest az a különbség, hogy a gázelegyet szállító gázvezeték útjában 17 saveltávolító torony van beiktatva, amely 16 gázszállító vezetéken át kapcsolódik a 2 mosótoronnyal, míg 18 oldatvezetéken belőle az erősebben savas komponenseket elszállító folyadék távozik. A 18 oldatvezeték a 17 saveltávolító toronyba oly módon van 1$ szivattyún keresztül visszavezetve, hogy hozzá 24 szállító vezetéken át 5-nél kisebb pH-jú vizes oldattal kiegészíthető. A vizes oldat összetevőit 27 belépő vezeték juttatja 21 tartályba, ahonnan az 22 szivattyúval távolítható el. A 24 szállító vezeték és a 21 tartály között 23 keringető vezeték is kapcsolatot teremt recirkuláltatás céljából, míg a 18 oldatvezetékhez 20 megcsapoló vezeték kapcsolódik, amelyen át a kimerült vizes oldat teljes mennyiségben vagy részben á rendszerből eltávolítható.

A találmány szerinti eljárás foganatosítása során célszerűen az 1. és 2. ábra szerinti folyamatábrákkal jelle mezhető elrendezést használjuk fel. Ezért a foganatosítás következő ismertetése az elrendezés működésének további, eddig be nem mutatott részleteit szintén tartalmazza.

Az 1 gázvezetékben szállított gázelegyet szükség szerint ellenőrizzük, vajon tartalmaz-e a kén-dioxidnál erősebben savas komponenseket, mint HC1,

SO3 vagy Ν0_χ amelyek az alkanolaminos vizes mosóoldat regenerálását megnehezítenék. Vannak olyan ipari folyamatok, amelyeknél eleve nem kell ilyen anyagok megjelenésére számítani, ha viszont ezek általában jelen vannak, akkor ezeknek a komponenseknek a megkötésére szükség van. Erre a célra a legcélszerűbb a nátrium-szulfit és nátrium-hidrogénszulfit keverékének alkalmazása, amelyhez a 21 tartály* ·

- 9 bán szükség szerint nátrium-karbonátot és vizet adagolunk és a 23 keringető vezetéken át recirkuláltatjuk. Ugyancsak kedvező eredmény érhető el például kalcium-hidrogén-szulfit és kalcium-szulfit felhasználásával, amikor a 27 belépő vezetéken át víz mellett kalcium-hidroxidot adagolunk. A 17 saveltávolító torony tetejébe juttatott keverékoldat pH-ja 5 alatt van, célszerűen 3,5 és 4 közötti pH-jú oldatot használunk. A 18 oldatvezetéken át az oldatot szintén recirkuláltatjuk és szükség szerint a 20 megcsapoló vezetéken át kimerülésének megfelelő mennyiséget elvezetünk és ismert eljárásokkal az elvezetett részt kezeljük.

A kén-dioxidnál erősebben savas komponensektől mentes gázelegy a 2 mosótoronyba jut, amelyben alkanolamin, különösen mono-, di- vagy trietanolamin 0,1 - 50 tömeg%, általában 1-10 tömeg% koncentrációjú vizes oldata a bevezetett gázelegygyel ellentétes irányban áramlik, annak kén-dioxid tartalmát abszorbálja. A 2 mosótornyon belül az abszorpció feltételeit (érintkezési idő, hőmérséklet, a vizes oldat koncentrációja) célszerűen úgy választjuk meg, hogy a 2 mosótoronyból az kimerült mosóoldat kén-dioxiddal telített oldatként távozzék a 6 keverőtartályba. Itt a hőmérsékleti feltételeket szintén a folyamatok szempontjából kedvező értékre állítjuk be, célszerűen a 10 - 100 °C, általában a 40 - 90 °C értéktartományba.

A 2 mosótoronyban levő vizes mosóoldat kiindulási összetételét szükség szerint a gázelegy szén-dioxid tartalmát is figyelembe véve állapítjuk meg. A 2 mosótoronyban például etanolamin alkalmazása esetén a

H0 - (¾ - CH₂ - NH₂ + S0₂ + H₂0 = H0 - (¾ - CH₂ - NH^SO.} folyamat játszódik le, ahol a jobb oldalon szereplő vegyület vízben jól oldódik, mennyiségének felhalmozódása a pH mérésével jól követhető.

A 6 keverőtartályban a vizes mosóoldathoz por vagy vizes szuszpenzió formájában magnézium-oxidot adagolunk, amelynek mennyisége sztöchiometrikus arányt tekintve az elnyelt kén-dioxidhoz viszonyítva legalább 0,5-szeres, előnyösen legalább 1-szeres, de legfeljebb 3-szoros. Ennek hatására az alkanolaminnal megkötött kén-dioxid magnéziumvegyületté, mégpedig magnézium-szulfittá alakul át, amely csapadékként kiválik. Ezt a következő reakció szemlélteti (etanolamin kiindulási anyag esetén):

HO - CH₂ - CH₂ - NH₄S0₃ + MgO = HO - CH₂ - CH₂ - NH₂ + HgO + MgSO₃, vagyis az alkanolamint visszanyertük. Ez vizes oldatként van j elen és a csapadéktól jól elváló folyadékréteget alkot, ha a reakcióelegyet nyulagmi állapotban tartjuk.

A 6 keverőtartályban a reakcióelegy állandó keverésben, áramlásban van, így nem tud benne olyan szilárd kristálygóc kialakulni, amely szilárd, nagy mennyiségű anyaglerakódás forrása lehet, vagyis elkerülhető az eddig a mosótornyokban lejátszódó, azok működését ellehetetlenítő folyamat beindulása.

A 6 keverőtartályban áramló anyagot például zagyszivattyúval a 8 ülepítőbe vezetjük, ahol az szilárd anyagot finomszemcsés állapotban tartalmazó rétegre és folyadékrétegre válik szét. Ez utóbbi a 12 felső elvezetésen át távolítható el, míg a szilárd anyag a 10 szeparátorba jut,amelyben a folyadékot belőle eltávolítjuk és a 26 kilépő vezetéken át a magnézium

-szulfitot elvezetjük. A folyadék 11 regenerált mosóoldatként adagolható vissza a folyamatba, célszerűen a 3 visszatápláló vezetéken keresztül, ahova a 14 utánpótló vezetékkel tiszta vizes mosóoldat is bevezethető. A magnézium-szulfit ismert módon, például 600 °C hőmérsékleten végzett pörköléssel kén-dioxiddá és magnézium-oxiddá bontható fel; így a szilárd magnézium-oxid újra felhasználható, míg a kén-dioxid ismert módon hasznosítható (például kén vagy kénsav gyártásához). A magnézium-szulfit egyébként stabil, jól definiált összetételű vegyület, amely hosszabb ideig is eltartható, ha erre szükség van, mielőtt kalcinálással összetevőire bontanánk.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példákkal mutatjuk be részletesebben. Ezeknél a példáknál szokásos szennyezéseket tartalmazó, tisztának tekintett ipari nitrogéngázt alkalmazunk a javasolt eljárás hatékonyságának igazolására, tekintettel arra, hogy az ipari folyamatokban általában szintén nem lehet megőrizni az eredeti, levegőnek megfelelő gázösszetételt (az oxigén kiégése mellett további, például füstgáz-összetevők változtatják meg a kiindulási gázösszetételt) . A következő példák laboratóriumban elvégzett kísérletek összefoglalását jelentik.

1. PÉLDA

Gázmosó palackba tettünk 160 cm vizes mosóoldatot, amely 1 tömeg% koncentrációban monoetanolamint (MEA) tartal- mázott. Szobahőmérsékleten az oldaton 70 dam gázelegyet vezettünk át, amely összesen 23 mmol kén-dioxidot tartalmazott nitrogénben. Ez 21 mg/dam koncentrációt jelent, A gázmosó palackot elhagyó gázelegyben a kén-dioxid koncentrációja ppm alatt volt. A gázelegy átvezetése után az elnyelető oldat pH értéke mintegy 3,8 volt.

Az ily módon kimerült MEA oldathoz 40 °C hőmérsékleten

1,0 g magnézium-oxidot adagoltunk, ami 25 mmol mennyiségnek felel meg. Az elegyet 20 percig kevertük, majd a csapadékot szűrtük és 9,5 pH-jú regenerált vizes mosóoldatot kaptunk.

Ezen a regenerált vizes mosóoldaton újból 70 dam gázelegyet vezettünk át a fenti összetételű gázból, most 60 °C hőmérsékleten. A gázmosó palackot továbbra is 20 ppm alatti kén-dioxid koncentrációjú gázelegy hagyta el. Az elnyelető oldat pH-ja a kísérlet végén 4,1 volt.

A fentiek szerint újból kimerült MEA oldathoz 60 °C hőmérsékleten 1,1 g magnézium-oxidot adagoltunk (az előbb és itt is por formájában), majd így 27,5 mmol MgO port tartalmazó elegyet 15 percen át kevertük. Ezt követően a csapadékot szűrtük és 9,8 pH-jú regenerált vizes mosóoldatot kaptunk vissza.

Ez a kísérlet a találmány szerinti eljárás hatékonyságát igazolta, vagyis azt, hogy a javasolt módon, a kimerült alkanolamin oldathoz magnézium-oxid adagolásával a kén-dioxid a gázelegyből jó hatásfokkal szilárd vegyületbe vihető át, miközben a vizes mosóoldat hatásosan visszanyerhető. A javasolt eljárásnál a magnézium-oxidós kezelés célszerűen adagonként végezhető, bár a folyamatos áram lásban tartott anyag szintén feldolgozható.

2, PÉLDA

Gázmosó palackba öntöttünk 160 cm vizes mosóoldatot, amely 15 tömeg% koncentrációban tartalmazott monoetanolamint • «

- 13 (MEA). Ezen a vizes mosóoldaton szobahőmérsékleten olyan

3 gázelegyet vezettünk át, amelynek 400 dam -es adagja 59 mg/dam (vagyis 369 mmol) kén-dioxidot és 22 tf% szén-dioxidot tartalmazott . A gázmosó palackból kilépő gáz kén-dioxid tartalma mindvégig 20 ppm alatt maradt. A gáz átvezetése során a vizes mosóoldat telítődött, pH-ja a folyamat végén 4,4 volt.

A kimerült MEA oldathoz 50 °C hőmérsékleten 17,7 g magnézium-oxidot adagoltunk por alakjában, ami 443 mmol mennyiségnek felel meg. Az elegyet 15 percen át kevertük, majd a keletkezett magnézium-szulfit csapadékot szűrtük. A regenerált oldat pH-ja 9,6 volt.

Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy jelentős szén-dioxid tartalom mellett is a kén-dioxid hatékonyan választható el a gázelegytől.

3. PÉLDA

Olyan gázkeveréket készítettünk elő, amely nitrogénben oldva összesen 12 mmol kén-dioxidot (ennek koncentrációja

3 mg/danr) és 0,8 mg/dam sósavat tartalmazott. A gázkeverék térfogata 70 dam volt. A gázkeveréket először Na^SO^ és

palackon vezettük át, majd az ebből a mosópalackból kilépő gázt egy további gázmosó palackban levő, monoetanolamint (MEA) 0,6 tömeg%-os koncentrációban tartalmazó vizes mosóoldat

150 cm -én vezettük át. A folyamat során szobahőmérsékletet tartottunk fenn. A gázmosó palackból kilépő gáz kén-dioxid tartalma mindvégig 20 ppm alatt volt. A gázkeverék elnyeleté sét követően a vizes mosóoldat pH-ja 4,2 volt.

A kimerült MEA oldathoz szobahőmérsékleten 0,63 g

- 14 MgO port adagoltunk (ez 15,7 romolnak felelt meg), majd 20 perc keverés után az MgSO

csapadékot szűrtük. A regenerált oldat pH-ja 9,7 volt, ami bizonyítja, hogy a kén-dioxidnál erősebben savas komponensek előzetes leválasztása a találmány szerinti eljárás foganatosítása során lényeges lépés.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kén-dioxid eltávolítására gázelegyből, különösen ipari füstgázok és véggázok tisztításánál, amikoris mosótoronyban kén-dioxidot tartalmazó gázelegyet vízoldható amint tartalmazó mosóoldaton veztünk át és a mosóoldatot a keletkező kénvegyület eltávolításával regeneráljuk, azzal jellemezve , hogy

   a) a mosóoldaton való átvezetés előtt a kén-dioxidnál erősebben savas komponensek jelenlétét szükség szerint érzékeljük és a jelenlét érzékelése esetén ezeket a savas komponenseket legfeljebb 5 pH-jú, alkáli fém vagy alkáli földfém sójából készült oldattal a gázelegyet átmosva eltávolítjuk,

   b) a kén-dioxidnál erősebb savas komponensektől mentes gázelegyet a mosótoronyban 0,1 - 50 tömeg% alkanolamint tartalmazó vizes mosóoldaton vezetjük át,

   c) a mosótoronyból a vizes mosóoldatot keverőtartályba vezetjük, majd

   d) a regenerálást úgy hajtjuk végre, hogy a keverőtartályban a kén-dioxidot megkötve tartalmazó vizes mosóoldathoz a benne elnyelt kén-dioxidra számítva a sztöchiometrikus arány 0,5 - 3-szorosát kitevő mennyiségben magnézium-oxidot adagolunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a kén-dioxidnál erősebben savas komponenseket alkáli fém vagy alkáli földfém vegyületével, különösen szulfltjával vagy karbonátjával készült 4-nél kisebb pH-jú, előnyösen
3. 3,5 - A pH-jú oldattal távolítjuk el, és az elfogyó oldatot • 4 4··· · ·44« • * · 44 4 4 ·· • · 4 444 ···«.«4
4. 4«·· · ·»· 444444

   -16szükség szerint az alkalmazott fém oxidjának vagy hidroxidjónak adagolásával pótoljuk.

   3- Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a magnézium-oxid adagolása után a magnézium-szulfitot szeparálással leválasztjuk, majd a mosóoldatot a mosótoronyba visszavezetjük.

   4. Az 1. - 3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizes mosóoldatot 1 -10 tömeg% etanolamint, különösen mono-, di- vagy trietanolamint tartalmazó oldatként készítjük el.
5. 5. Az 1. - 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keverőtartályban a magnézium-oxid adagolása során 10 - 100 °C, előnyösen 40 - 90 °C hőmérsékletet tartunk fenn.
6. 6. Az 1. - 5· igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mosótoronyból a vizes mosóoldatot a kén-dioxiddal telített oldatként vezetjük a keverőtartályba.
7. 7. Elrendezés kén-dioxid eltávolítására gázéiegyből, különösen ipari füstgázok és véggázok tisztításánál, amely gáz elegyet fogadó, tisztított gázt továbbító és vízoldható aminnal készített mosóoldatot befogadó mosótornyot, továbbá a keletkezett kéntartalmú vegyületet a mosóoldattól elválaszjtó, a mosóoldatot regeneráló egységet tartalmaz, azzal jellemezve , hogy a regeneráló egység a mosótoronyból (2) eltávolított, a kén-dioxidot megkötve tartalmazó mosóoldatot fogadó, magnézium-oxidot továbbító betápláló vezetékkel (25) közlekedő keverőtartályként (6) van kiképezve, amelynek • · *

   e ··»·

   I · «

   *·»· kiömlése ülepítőre (8) és/vagy szeparátorra (10) van vezetve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve , hogy a mosótorony (2) gázelegyet továbbító beömlése előtt a gázelegy továbbítási útjában saveltávolító torony (17) van elrendezve.
9. 9- A 7. vagy 8. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve , hogy a szeparátor (10) és/vagy az ülepítő (8) regenerált mosóoldatot (11) továbbító vezetéken és visszatápláló vezetéken (3) át a mosótoronyba (2) van visszacsatolva.
10. 10. A 7. - 9. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a saveltávolító torony (17) kimenetére a bemenetére visszavezetett oldatvezeték (18) van csatlakoztatva.