HUE028263T2 - Eljárás lantanida-karboxilátok tisztítására - Google Patents

Description

Eljárás lantanida- karboxöábák tisztítására CÔ0ÔÎJ -A találmány tárgya eljárás lanlanlda-karboiillilok tisztítálifi* ail jelw ternyivé,, hogy tartalmaz agy lépést, amelyben a lantanida-karboxllat s®lnfiassél^í siimiazè szénhidrogén oldatot, amely tartalmazza- a megfelelő karbonsav szóban fejő ksrhgzliélát és. szennyezéseit, és/vagy vizet tartalmaz, egy bázis vizes alkatával késeijük, azzai a céllal, hogy beállítsuk a vizes fázis megfelelő pH-ját,. és/vagy tartalmaz egy lépést, amelyben a iantanida-karboxilitot tartalmazó szénhidrogén oldatot egy szilárd anyaggal kezeiül, amelyet a következők közöl választhatunk ki: ffe->SO.,, MgSÖ,:, Mg (CIO«)*, 3 Ä-ös moiefcolaszitik, 4 Ivős mo-lekuiasziták, 5 Ä-ös moiekuíasziták és 13 X moiekuíasziták. $6892] A találmány tárgyát képezik további ez analitikai módszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy a iantanida-karboxiíátok tisztaságát ronesolásmentesen megmérjük, £0Ö93| Sok 1,4-cisz egységet tartalmazó p*90%) poiibüfadlint iparilag állíta nak ele Kiegier-Natta típusú katalizátorok használatával, amelyek átmeneti férnek vagy a lantanida sorozatba tartozó fémek vegyüíeteit tartalmazzák, egy vagy több ko^katalizátor jelenlétében, Ezek közöl a katalitikus rendszerek közül különösen érdekesek azok, amelyek a lantanida sorozatba tartozó vegyületek alkalmazásán alapulnak, mivel ezek igen változatos körülmények között használhatók,, és olyan polimereket biztosítanak, amelyeknek az X,4~cl$z egységek mennyisége Igén magas (>96%), és teljesen aromás szénhidrogén mentes oldószerekben képesek műkőd ni, (0004] Megfelelő aktivátorok jelenlétében a lantanida sorozatba tartozó fémek számos származéka képes értékes katalitikus rendszereket generálni 1,4-cisz poilbutadíén elóéiiírására, de az összes közül a legszélesebb körben alkalmazottak kétségtelenül a karbonátok, Ennek oka abban a tényben rejlik, hogy ezeket a vegyöieteket általában könnyű szintetizálni könnyen hozzáférhető, olcsó prokurzdrokhói, továbbá, ezeket nem keli inert körülmények között tartani, és a használt karbonsavtól függően ezek rendkívül jói oldódnak alifás szénhidrogénekben, azaz azokban az oldószerekben, amelyekben a butád ián pölimarizátí-ős folyamata általában lejátszódik, fbÓÖSj A lantanida (In) karboxi iátok számos szintézis-eljárása biztosít olyan, szi lárd, vagy oldatban levő anyagokat, amelyek a kívánt IníOOCRJs termék mellett különböző mennyiségben tartalmazzák a megfelelő RCOCH karbonsavat, és/vagy vizet. Az 5,783,076 számú Amerikai Egyesült Allamok-béíi szabadalmi leírásban például leírnak egy eljárást szilárd Nd(Vers}3 előállítására Na(Vers) és Rd(H03)3 reagéfiatásával, metanol/víz «legyeket használva Oldószerként Ilyen körülmények között, a kapott termékek maximum 5 tömagszázaIákban tartalmazzák a szabad verzaifnsavat, valamint különböző mennyiségben tartalmaznak vizet, általában > 0,1 tőmegsz.ázalékban, az adott, adoptált kísérleti körülményekhez viszonyítva, Analóg módon, δ 6,064,563 és 6,090,926 számú Amerikai Egyesült Allamok-béli szabadalmi leírásban ísmeiv teösek egy eljárást szfíárd NdíVersjs előállítására, kiindulva a megfelelő;, síiét (0,005-3 tőmsgszá-zalékj és verzatinsavet (0,005-12 tömegszázaiék) tartalmazó szénhidrogén oldatokból, amelyek néhány esetben tartalmaznak egy sor szolúbllizáló szert, amelyek közöli ogyanazekat a karbonsavakat adják a szárítási fázis előtt az oldatokhoz. £3606] Ami a neodlmium karboxliátokat tartalmazd szénhidrogén oldatok előál

lítását illeti, két fő stratégiát alkalmaznak, Az első szerint UdsOrat közvetlenül reagáitafcnak a kívánt kamonsavvai, főleg vemafihsavval vagy naftalinsawaí, katalitikus mennyiségű HC1 és különböző mennyiségű víz jelenlétében, és/vagy néha neodímlam sókat, azaz például NdCl3~ at vagy id{N03J3-at adnak hozzá, hogy elősegítsék a reakciót, Ennek a szintézismódszernek az érvényes példái az US 4,210,513 , US 5,686,371 , EP 0,562,081, IP 0,068,992 , US 6.111.082 és US 6,482,906 számú szabadalmi leírásokban Ismerteik, A végsó oldatokban jelenlevő víz és karbonsav mennyiségét nem mindig említik meg a megadott példákban, de a hozzáférhető adatok azt sugallják, hogy Ilyen köriimlnyek: kiritt a végsó szénhidrogén dldétőkbán á H20/id ás a karbonsav/Nd móiarányok 0,8 és 1,5-néI nagyobb értékek között változhatnak, Néhány esetben, például az IP 0.958,992 és US 6.111.082 számú szabadalmi leírásokban a víz mannylségét jelentősen csökkentették egy azeotróp desztllládévei, de egyik esetben sem Irtuk le olyan műveleteket, amelyeknek az a céljuk, hogy az idfúers}3 oldatokban elimlnáiják, vagy csökkentsék e szabad karbonsav mennyiségét» [880?! Egy másik stratégiában elképzelnek egy reakciót a neodlmium sók, azaz például ez NdCI5 vagy az Nd(Nö3h és nátrium-karboxilátok vagy karbonsavak kózótt, aminek jelenlétében, oldószerként vizet használva. Ily módon a megfelelő neodlmium karboxiiát keletkezik, amelyet azután szerves oldószerekkel extrahálni lehet, az US 4,520,177 és US 4,689,368 számú szabadalmi leírásokban ismertetett módon, vagy a termék közvetlenül megkapható egy szerves oldatban, ha a reakciót egy H20/szerves oldószer kettős fázis jelenlétében hajtják végre, az US 5,220,045, US 6,111,082 és WO 02/078892 számú szabadalmi leírásokban ismertetett módon, 16003 j Pontosabban, a WO 99/54335 számú szabadalmi leírásban ismertetnek egy rítkafém karboxiiát folyadék készítményt, valamint egy eljárást ilyen rítkafém karboxiiát folyadék készítmény előállására, ahol egy karboxiiát oldatot készítenek, oly módon, hogy a karbonsavat bázissal reáiittstják víz jelenlétében, majd a kapott karboxiiát oldatot reagál-tátják a rítkafém nitráttal, Így állítják elő a rítkafém ka rboxi latot egy szerves oldószer kő- |3389| Ezzel a szintézis módszerrel Nd(Vers}3 oldatokat is elő lehet állítani,

amályek változó mennyiségben tartalmaznak szabad karbonsavat és vizet. Az utóbbi mennyiségét számos esetben azeotróp desztiiládókkai csökkentették, de nem tettek semmit az oldatokban levő szabad savak mennyiségének csökkentésére. ízzel szemben, amint azt az US 6.111.082 és WC 02/076992 számú szabadalmi leírásokban kijelentették, szükséges sxoiubiíi- zélé szerek toxmbbi mennyiségének., ezek között ugyanazoknak a karbonsavaknak a hozzáadása, hogy Ehetővé tegye, hogy az ezzel az eljárással kapott Nd(Vers}í hexános oldatok hosszú Ideig stabilak maradjansk

Az oldatokban., vagy az Nd(Vers)3 alapú szilárd termékekben levő szabad karbonsav származhat ezen reagens feleslegének alkalmazásából a megfelelő Okid támadási reakciójában, míg: a víz egyrészt azért lehet jelen, mert oldószerként alkalmazzák, például a lantamds sók és a nátrlum-karboxllátok közötti reakciókban, valamint azért, mert a iantanlda-pxldok és a karbonsavak közötti reakciókban keletkezik. Néhány esetben, amint azt az előzőkben említettük, küiihbőző mennyiségű kárőonsavak hozzáadását írták le, azzal a céllal, hogy javítsák a iantanida-karboxiiátok szénhidrogén oldatainak stabilitását A változó, és nem reprodukálható mennyiségű karbonsav étvágy víz jelenléte a íantanlda-karboxííátokat tartalmazó oldatokban jelentős hátrányokat okozhat az aktiválási fázis során, a polimerizédó előtt, amely normális körülmények között tartalmazza az alkiíezö szerek, például az alumínium-aíkliátok alkalmazását. Amint az Ismert a szakterületen jártas szakember számára, a savas hidrogéneket tartalmazó anyagok - mint például a karbonsavak és a víz - jelenléte esetében, az aiküező reagens azonnali hidtogenoiizis reakcióját okozza, és a megfelelő karboxilátok vagy oxidok keletkeznek, öbböl következik, hogy a katalitikus rendszer forrnulázása során nagyobb mennyiségi:: alkílező szert kell használni, és mivel ezeknek a termékeknek normális körülmények között a többi komponenshez viszonyítva nagyobb a költségük, ez a művelet jelentősen megnöveli a katalitikus rendszer relatív kőlt-

Továbbá, ha alumínium-alapi: származékokat használunk alkiíező-szerként, a részleges hidrogenoiízls relatív termékei, amelyeket a karbonsavakkal és a vízzel végzett reakcióban kapunk, diaíkií-aíumlnlym karboxflátokaí illetve alumoxá nőket tartalmaznak;· ezek a termékek normális körülmények között oldhatók szénhidrogén oldószerekben, és módosítják a jellemzőiket, vagy azzal, hogy csökkentik a poíimerízáció kinetikáját, vagy azzal, hogy módosítják az eliáílítstt políbutadién molekulasüly-eiosziásának a prodpt, ¢00=313-3 őzért nyilvánvaló, hogy kívánatos lenne, hogy éljünk egy olyan mód szerrel, amely lehetővé teszi olyan Iantanida-karboxiiátok oldatainak előállítását, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak karbonsavat vagy vizet, vagy ezekből a lehető legalacsonyabb mennyiséget tartalmazzák, azzal a céllal, hogy optimalizáljuk az alundhium-fogyasztást, és állandó szinten tartsuk az előállított pgílbutadién jellemzőit, valamint az Is hasznos lenne, ha lenne egy egyszeri, gyors, roncsolásmentes és könnyen haszoiíhaté analitikai módszerünk, azzal a céllal, hogy ezekben az oldatokban közvetlenül meghatározzuk a maradék karbonsav és víz mennyiségét, vagy esetleg a két termék összegét.

[00*4J A Bejelentő kifejlesztett egy módszert, amellyel szabályozni lehet a laníanlda-ksrboxllát szénhidrogén oldataiban levő karbonsav és víz mennyiségét, egészen a teljes eliminálásig. |O0*JI1 A találmány tárgya tehát eljárás egy iantanida-karboxlíát szintéziséből származó szénhidrogén oldat tisxitáeára, amely tartalmazza a adóban forgé karhoxiiátot:, va» lamini a megfelelő karbonsav szennyezéseit és/vagy vizet, amely az alábbi lépések közöl legalább egyet tartalmaz: a) a iantaaléa^karteílátót tartalmazó szénhidrogén oldatot egy bázis vizes oldatával kezelik, azzal a céllal, begy a vizes fázis pB~jlt #,0-12,2 közé állítsuk; bj a lantaeláa-karbexllá^É tartalmazó szénhidrogén oldatot egy, az alábbi csoportból választható szilárd anyaggal kezeljük: BajSCfe, HgSO^, Mg (OQ^h, 3 Á-ős mdekuiasziták, 4 Ä-ös mOlekulaszitak, I Ä-ös molekulasziták és 13 X möíekulászifák. £00SJígf Ha a karboxllatot tartalmazó oldatot mindkét kezelési formának alávet jük, először az (a) lépésnek megfelelő kezelést hajtjuk végre, majd a kapott oldatot vetjük alá a (b> lépésnek megfelelő kezelésnek.

Az (a) lépésben a lúgoldatot addig adagoljuk a szénhidrogén oldathoz, amíg a vizes fázis pH-ja stabilan a megadott határok között marad, A vizes fázis pH-ja előnyösen a 10,5-12,0 tartományban van, még előnyösebben a 11,0-1:1,8 tartományban, A használt, a bázist tartalmazó vizes eldat koncentráelőja előnyösen 1,01 ás 2 M között van, Az (a) lépésnek megfelelő kezelés végén a szerves Maist elválasztjuk a vizes fázistól, |Ö0iŐj Az |ej lépésben a megadott pH-tarfomény kiválasztása lehetővé teszi egy, a iantanida-karboxilátot tartalmazó szénhidrogén oldat tisztítását sőképzéssel, és a fölöslegben levő, vagy esetleg el nem reagált karbonsavnak a szóban forgó szerves fázisból történő eltávofításávi a lantanida-karboxiiát szintézisének a vegén, amely ezt a savat kiindulási reagensként használja, Teljesen váratlan, hogy ha a lantanlda-karbokiétot tartalmazó szénhidrogén oldatokat érintkezésbe hozzuk egy erősen lúgos vizes fázissal - a találmány szerinti eljárással ~ a szóban forgó oldatok stabilitását nem befolyásoljuk, mivel oldhatatlan termékek nem keletkeznek, és nem keletkeznek kevert termékek sem, amelyekben a karboxiiát llgandumok egy része, amelyek eleinte a Isntanidákbah vannak, oxid- vagy híd rendcsoportokkal van helyettesítve. lÖOlé j A találmány szerinti eljárás (a) lépésében ez alábbi bázisok használhatók: alkálifémek és alkáli földfemek hidroxidjai és oxidjai, ammónia és szerves aminek, azaz például metilamin, dimetilamín, trímetilamin, eblamin, propilamin, butiíamín, piridin. Aszerint az előnyben részesített megvalósítási mód szerint nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidrokidet használunk, még előnyösebben nátrium-hídroxidot J A szénhidrogén oldat előnyösen cikfohexán oldat |002ij A találmány szerinti eljárással a megfelelő lantánida-karboxilét eldátok- ból eltávolítható karbonsavak lehetnek C2Ö-C40 savak, amelyeket a következő csoportból választhatunk kh alifás-, gkioallfés-, allclklusos- és aromás-, mono- és pofi karbonsav-, 0101-nyösen C6-C20, előnyösebben C8-C12 csoportok. A találmány szerinti eljárással kezelhető savak tipikus példát a kővetkezők; ecetsav, propionsav, vajsav, Izovajsavj pivallnsav, 2-metil- butánsav, 3-metÜ-butánsav, ciklohexán-karbonsav, l,4-dkiohexán~dikarbonsav, 1,2-cikiohexán-dskarbonsav, benzoesav, cikiohexibecetsav, feniíecetsav, 3,5~dimetiS*-hexánsav, 2-etli-hexánsav, 3-etH-hexánsav, oktánsav, izooktánsav, verzatinsav (a piacon beszerezhető karbonsav-keverék, legnagyobb a Clö frakció benne, és a savszáma általában 310-325 mg KÖH/g), nafténsav (a piacon beszerezhető karbonsav-keverék, savszáma általában :160-300 g. KQH/g), iaurinsav, palmítsnsav, sztearinsav, oíajsav, iinoisav.

[0022] A savak előnyösen a következők: verzatinsav, nafténsav és 2-efíl~ hexánsav, Az oldatban esetleg jelenlevő egyéb karbonsavak, például az ecetsav, propionsav, vajsav, sztearinsav szennyezései, amelyek egyenként vagy ezek keverékeként vannak jelen például a osödímium-verzatát, neodímium-naftenát vagy neodímium~2-etll-hexano|t oldataiban, szintén hatékonyan eitávoííthatók a szénhidrogén oldatból a találmány szerinti eljárás alkalmazásával.

[00233 A találmány szerinti eljárással kezelhető iantanida-karboxilát oldatok lehetnek például neodirnlum-, prazeodímium-, gadolinium-, iantán-karboxilát oldatok, vagy ezek bármilyen keveréke. Pontosabban, a neodímium-verzatátötj: a neodímíum-naffcenátot, a neodímium-2-etli~hexanoátot tartalmazó szénhidrogén oldatok megfelelően kezelhetők a ta-lálmány szerinti eljárással.

[0024] A b) lépés lehetővé teszi a iantanida-karboxilát szénhidrogén oldatának tisztítását a szóban forgó oldatokban levő víz eltávolításával, A szénhidrogén oldat előnyösen egy ciklohexános oldat, A b) lépésben alkalmazott szitáid anyagokat közvetlenül a szóban forgó szénhidrogén oldatokhoz adjuk: ezeknek az ilyen körülmények között való teljes oldhatat-lansága, és az e tény, hogy vízzel való reakciójuk nem generál egyéb termékeket, garantálja, hogy a iantanida-karbcxilát oldatok nem szennyeződnek, [0025] Meglepő módon a b) lépés szerinti kezelés nem okozza a fém kicsapódását vagy fizikai illetve kémiai adszorpcióját a szilárd felszínen, a jelenlévő iantanida-karboxilát teljes mennyisége oldatban marad, [0026] A 3 Ä-os molekuiasziták szerkezetét a KnNau-niiAiO-OuiiSiO}}.;;] képlet tel lehet leírni, a 4 Ä~ös molekuiasziták szerkezetét a Ν3<2[(ΑΙ02}.;;(3!0;·}π] képlettel lehet leírni, az 5 Ä-ös molekuiasziták szerkezetét a Car,Nu -2n[(Ai02)u(Si02)i2] szerkezettel lehet leírni, és a 13X molekuiasziták szerkezetét a szerkezettel lehet leírni, A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint a 3 Á-ös moleküiaszitákat, a 4 Ä-ös moleküiaszitákat, vagy ezek keverékét használjuk, még előnyösebben a 3 Á-ös molekulaszitákat alkalmazzuk, [0022] A iantanida-karboxilát oldatokban kezdetben jelenlevő víz ?hiö!/!iíérben kifejezett mennyisége függ az alkalmazott szintézismódszertől, és, mivel á víz kémiailag kötődik a karboxiláthoz, függ a iantanida koncentrációjától is. Ezért lényegesebb, hogy az oldatban jelenlevő víz mennyiségét a H20/Ln mólaránnyai fejezzük ki, és ennek következtében az utóbbi értéke 0,5 és kömlbeíöl 1,4-1,5 között változhat. Az összes ilyen oldat könnyen kezel- held s találmány szerinti eljárással, addig, amíg a kiindulási aránynál sokkai alacsonyabb HjD/Ln arányt kapunk a kezelés végén, [8028]| A iantanida-karboxHátok szénhidrogén oldataiban a maradék vis mennyi sége elenyészik a H20 és a hassnilt szilárd tormák kiindulási tömegarányának növekedésével, valamint a szilárd anyag és as oldat közötti érintkezési idővel. Innak kdvetkaa^ban, a találmány szerinti eprás egy előnyös megvalósítási módja szerint, 0:-:ΐ#0#0ΐ(ΐ0^|ί^χΙΙέ6^: nwő szénhidrogén oldatot egy megfelelő szivattyú alkalmazásával fuíysmatosan kedngetjök egy megfelelő méretű, egy, a b) lépésben leírt szilárd termékkel töltött oszlopon keresztül, Bő* nyösen a 3 A-ös molekulaszitákat, a 4 A-ös moiekuíaszltákat, vagy ezek keverékét használjuk, még előnyösebben a 3 A-ös molekulaszitákat alkalmazzuk.

[CSölPJ A találmány szerinti a) és/vagy b) lépéseket többször megismételhetjük, hogy megkapjuk a víz és/vagy karbonsav tartalom szempontjából kívánt tisztasági fokú lantanida-karboxí lát o idatot (O038J A találmány szerinti eljárással lehetséges, hogy a iantanida-karboxliát olyan szénhidrogénes oldatait kapjuk, amelyekben a lantanfda és a pmtegén anyagok, mint például a víz Is a karbonsav közötti roóiarány a normál analitikai technikák kimutatási határának tartományában van, tipikus esetbem tn/rbO > 60 és Ln/RCOOH > 100. A találmány szerinti eljárással kapott oldatok használhatók az adott állapotukban a következő polimerlzáclés folyamatokban, anélkül hogy szükség lenne a nagy vákuumot alkalmazó oídőszer-lepadisi lépésekre, amint azt a korábbi dokumentumokban ismertetik. Kiderült továbbá, hogy ahhoz képest, amit a 6,112.,082 számó Amerikai Egyesült Államok-béli szabadalmi leírásban Ismertetnek, váratlanul a találmány szerinti tisztítási eljárással kapott lanta ni d a - ka rhoxi lát (leginkább neodlmium-verzaiátj ciklobexános oldatok, amelyekből a víz gyakorlatilag hiányzik, időben végtelenül stabilnak bizonyultak, és a gyakorlatban több hét elteltével sem figyeltek meg termék 188221 Az előzőkben Ismertetett tisztítási eljárások használhatók bármilyen,

karfeonsayut és/vagy vizet tartalmazó iantanlda- ka rhoxi lát oldatra, függetlenül a használt szintézis-módszertől. A találmány szerinti eljárással az Nds03 és a verzatínsav reakciójában (ezek leitááát lásd például az US 5,686,371, gp 0,562,081 vagy IP 0,908,992 számú szabadalmi leírásokban) kapott NdCVers}? ciklobexános oldatok kezelhetők. Hasonlóképpen az NdCIj és a Na(Ver$) reakciójában (özek leírását lásd például az US 4,820,277 vagy US 6,121,082 számú szabadalmi leírásokban) kapott Nc(Versja clkiphekáhós oldatok Is kezelhetők. Annak a lehetősége, hogy olyan Iantanida-karboxliát oldatokat kapjunk, amelyeknek a víz és/vagy verzatínsav tartalma szabályozható a találmány szerinti eljárással, amíg gyakorlatilag víz- és karbonsav-mentes termékmintákat kapunk, ezt Is lehetővé teszi, ha szükségéé, hogy az oldószer csökkentett nyomáson végzett egyszerű lepárlásával Cs szakterületen jártas szakember száméra jói ismert normái berendezés alkalmazásával) szilárd lantsnida-karboxiiátokat kapjunk, amelynek a tisztasága megfelel a kiindulási oldaténak. £00323 A kívánt tisztasági fok elérését követhetjük és szabályozhatjuk új ana litikai módszerek alkalmazásával, amelyek az IR spektroszkópia vagy a látható tartományba tartósé spektroszkópia megfelelő és konkrét paramétereinek használatán alapulnak, fÖ033J Pontosabban, az új módszerek lehetővé teszik, hogy a . ientsnlda- karboxilátokat tartalmazó oldatokban levő karbonsavat és/vagy vizet a megfeleli kalibrálás után roncsolásmantesen meg még ük. p§343 Ami áz 11¾ spektroszkóplét illeti, vállábán az derült ki, hogy az IR spekt rumokban, pontosabban az 1800 és 147S cm* közötti régióban progresszív mennyisei karbonsav hozzáadása a megfelelő tiszta laníanida-kerboxilát szénhidrogén oldataihoz m 1514 cm'^nét levő, à lantanlda-karboxiiátra jellemző sáv intenzitásának csökkenését okozza, és ez a karboxilát ligandumta jellemző, amely híd-kőtésben van bárom lantanlda centrummal, és ezzel párhuzamosan az 1560 em'5-nél levő elnyelési sáv növekedését okozza, az 1663 és 1700 cm'5-né! levő két sávval együtt, £80333 Az 1560 cm'!-né! levő sávot a karbpxiílt Hgandumhoz rendelték hozzá, amely Pld-kötésben van két lantanlda centrummal, míg az 1663 és 1700 emuméi levő két sávot a karbonsavhoz rendelték hozzá, amely egyetlen lantanlda centrumhoz, illetve a fölöslegben levő szabad karbonsavhoz van hozzárendelve |0β§3 Az 1700 és 1663 cm"* központú elnyelési sávok területeit, mindegyik referencia oldatra, az egyes referencia oldatokban levő lantanlda koncentrációjával osztva, egy grafikonban mutatjuk be, a smegfeleli karhonsav/lantanída mólarány függvényében: az így kapott görbe lehetővé teszi bármilyen, a megfeleli iahtanida^karboxilát szintéziséből származó oldat karbonsav-tartalmának a meghatározását, amely szennyezésként tartalmazza a karboxiéfot és a szóban forgó savat. |ú037j Azt találtuk, hogy viz hozzáadása a magfelelő tiszta iantanlda-kafbbxllit szénhidrogén oldataihoz az ÍR spektrumokban az 15X4 cm'5-nél levő sáv lntenzitásanak csökkenését okozza, amely a I »an ta ni da- ka rboxi látra jellemzi, és a karboxilát iigandurnnak felel meg, amely hid-kötéshen van három lantanlda centrummal, és ezzel párhuzamosan az 1660 cm'5-néf levő elnyelési sáv növekedésit okozza, az 1665 cn#-nél leve sávval együtt. Az 1560 cm'5-né! levi sávot a karboxilát iigandumhez rendelték hozzá, amely híd-kötésben van két lantanidá centrummal, míg az 1685 em'J~n|i levi sávot a vízzel reverzibilisen protonéit karboxliáthoz rendelték hozzá, a neodlmiumhoz köórőihéif karbonsav keletkezésével agyittt |0O30j Az 1686 cm'h-nél, mint központnál levő elnyelési sáv területét, minden referencia oldatra, az oldatban levő lantanlda móíkcncentrádójával osztva, egy grafikonon mutatjuk be, a megfelelő H?0/iantanida möíarány függvényében, A görbe lehetővé teszi, hogy bármilyen, szennyezésként vizet tartalmazó íantanída-karboxllst szintéziséből származó oldat víztartalmát kiszámítsuk, lm3§| A fentiek szerint a találmány egyik tárgya eljárás a megfelelő iantsnföa- karboxilát karbonsav- és/vagy víztartalmának meghatározásira, amely a szóban forgó savat és/vagy vizet szennyezéskéntMrtsl mázzá, azzal jellemezve, hogy a kővetkező lépéseket alkalmazzuk: i- Megmérjük ez dídefbón levő lantanlda mólkorscaotracloját; |Lnj< 2< Rögzítjük m oldat ÍR spektrumát, és kiszámítjuk az lA/íün] arányt, oly mádon, hogy elosztjuk az 1750-1600 cm':l*nél levő elnyelés! tartomány alatti területet (IA), amelyet előzőleg feldöntünk a relatív víz és sav sávokra (ha mindkettő jelen van), a lantanlda mólkoncentráeiojávai. 1« Az előző, 2. pontban kapott értekre vagy értékekre meghatározzuk a karbon* sav/bntanída és/vagy víz/iantamda móiarány megfelelő értékét, a relatív kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy kapunk meg, hogy az abszcisszán az Ismert meny-nylségű karbonsavat és lantsaidat, vagy vizet és lantanldát tartalmazó referencia olda-tok különböző karbonsav/lantenIda vagy vtz/'laótanIda mólarányaít tüntetjük fel, az ordinátán pedig ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő lA/ilnj értékeket tüntetjük fel, ahol 1A jelentése m 1250-1600 cm'; tartományban levő ÍR elnyelési sávok területe mindegyik referencia oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mind a 2. lépésben, és [lm] jelentése a relatív lantanlda koncentráció, |ÖÖ4Sj A találmány egy előnyben részesített megvalósítási módja szerint tehát pontosabban lehetséges, hogy meghatározzuk a szóban forgó savat szennyezésként tartalmazó megfelelő iantanida-karboxilát oldatának karbonsavtartalmát, az alább! lépéseket tartalmazó eljárás alkalmazásával : 1, Megmérjük az: oldatban levő lantanlda mólkoncentréclóját [in], 2, Rögzítjük az oldat IR spektrumét, és kiszámítjuk az IA/fln] arányt, oly mórion, hogy elosztjuk az 1700-1663 cm'őrnél levő elnyelési tartomány alatti területet (I.A) a lantanlda mőlkoneentráclőjával. 3, Az előző, 2, pontban kapott értékre meghatározzuk a karboosav/lantanida méíarány megfelelő értékét, ami m [Ln)~nei végzett szorzással a karbonsav relatív móíjálvá alakítható, egy kalibrációs görbe használatával, amelyet Úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű karbonsavat és lantanldát tartalmazó referenda oldatok karbdnsav/lshtánída méiaráhyát, az ordinátán pedig az ezeknek á referencia oldatoknak megfelelő !A/[LnJ arányok értékét, ahol IA jelentése az 1700-1663 cm'5 tartományban levő ÍR elnyelési sávok területe mindegyik referencia oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mint a 2, lépésben, és [Lnj jelentése a relativ laníanlda konéentrádő. ptMî] A szennyezésként különböző, és szaüyozott mennyiségű karbonsavat tartalmazó lantanida-karboxllát referenda oldatokat bármelyik Ismert módszer használatával tlőálithatjuk* főö42j Ugyanazokat a körülményeket, pontosabban ugyantó: a cellát Ismert mélységben kell használni a 2, lépésben az ÍR spektrum felvételéhez,, valamint a 3« lépésben a kalibrációs görbe készítésénél az M spektrumok felvételéhez, [Ö043J Az előzőkben Ismertetett eljárást előnyősén lantankja-karboxHátként nsodímium-karboxilátot tartalmazó oldatokra használjuk, A fent leírtak jobb megértése érdekében az i. ábra mutatja a tiszta: Nd(Vers)3 oklöhexános oldatának (pontozott vonal) IÁ spektrumát, valamint azt az ÍR spektrumot, amelyet égy kapunk, hogy ugyanehhez az oldathoz verzatinsavat adunk (szaggatott vonal, az Nd(Vers) 3/VersH móíarány l.:í,4?}, míg a 2a ábra egy kalibrációs görbét mutat, egy Md(Vers)s oldatban a verzatinsav tartaicn IR spektroszkópiával történő meghatározására, ahol a konstrukciót a találmány kísérleti részében megadott példákban ismertetjük. |Ö044j A találmány egy másik, előnyben részesített megvalósítási módja szerint tehát pontosabban lehetséges, hogy meghatározzuk a vizet szennyezésként tartalmazó megfeleld lem.anída-karboxllát oldatának víztartalmát, az alábbi lépéseket tartalmazó eljárás alkalmazásával: L Megmérjük az oldatban lévő iantaníds moi koncentrációját f Ln J, 2, Rögzítjük az oldat IR spektrumát, és kiszámítjuk az W[tnj arányt, oly módon, hogy elosztjuk az Î68S orm-nél levő elnyelési tartomány alatti területet (1A) a lantanída móíköncentnkldjával. 3> Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a yíz/lantanida méíarány megfelelő értékét, ami az (Lnj-nel végzett szorzással a víz relatív móíjaivá alakítható, egy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az Ismert mennyiségi vizet és iantanídát tartalmazó referencia oldatok víz/lantanlda mólarányát, az ordinátán pedig az ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő WtUn} arányok értékét, aboi IA jelentése az 1685 cm'1 tartományban levő IR elnyelési sávok területe mindegyik referencia oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mint a 2, lépésben, és [In] jelentése a relatív lantanida koncentráció, £8846 J A szennyezésként különböző, és szabályozott mennyiségi vizet tartal mazó lantsnída-karboxiiát referencia oldatokat bármelyik ismert módszer használatával előállíthatjuk. £0046] Ugyanazokat a körülményeket, pontosabban ugyanazt a cellát ismert mélységben keli használni a 2, lépésben az i'R spektrum felvételéhez, valamint a 3, lépésben a kalibrációs görbe készítésénél az IR spektrumok felvételéhez, 10847J Az előzőkben a víztartalom mérésére Ismertetett eljárást előnyösen lanienide-karboxHátként neodímlum-karboxilátot tartalmazó oldatokra használjuk, A fent leírtak jobb megértése érdekében m :L ábra mutatja a tiszta Nd(Vem);i ciklohexános oldatának (pontozott vonal) IR spektruma mellett azt az IR spektrumot, amelyet úgy kapunk, hogy ugyanehhez az oldathoz vizet adunk (folyamatos versai, az Nd(Vers)3/H20 mólarány 1:1,5), míg a 2a ábra egy kalibrációs görbét mutat, egy Nd(Ver$)3 oldatban a víztartalom ÍR spektroszkópiával történő meghatározására, ahoi a konstrukciót a találmány kísérleti részében megadott példákban ismertetjük» [0048] Az ismeretien mennyiségű karbonsavat és vizet tartalmazó Iantanida- karboxiiát (például neodimium-karboxliát) minták 1750-1600 cm^-néí levő spektrumának profilja megkapható a különböző komponens sávokban, egy egyszerű matematikai „görbe· Illesztési" eljárás alkalmazásával (amely a technikai szakértők számára a spektrumok kiértékeléséhez ismert általános szoftver használatával hajtható végre, például amelyet a Thermo Electron Corporation ír íe a GRAMS/AI-ban); a karbonsav és a víz világosan számítható az így kapott sávok területéből, a korábban elkészített kalibrációs görbék alkalmazásával. [0044] A íantanída-karboxilátCfk oldatai kívánt tisztasági fokának elérését ki mutathatjuk és szabályozhatjuk egy új analitikai módszerre! is, amely bizonyos, és aikah mas, a látható tartományba tartozó spektroszkópiai paraméterek használatán alapul.

[0050] Pontosabban, az eljárás a megfelelő kalibráció után lehetővé teszi a iantanída-karboxi iátok oldataiban levő karbonsav és/vagy víz közvetlen, roncsolásmentes meghatározását: A feltaláló azt a tényt találta, hogy a látható és a közeli infravörös régióban, pontosabban a 40C5 és 9SO nm közötti területen, ahol normális körülmények között mindegyik iantanidának van elektron elnyelés! sávja, amely az f-f átmenetekhez kapcsolódik, vÍ2 és/vagy karbonsav progresszív hozzáadása a megfelelő tiszta iantansda-karboxilát szénhidrogén oldatához á szóban forgó iantanida-karboxsiáí sávok intenzitásának jelentős növekedését okozza, Az intenzitás változását ügy értelmeztük, mint a karboxiiát iigandumoknak a Iantanida centrumánál való koördinádójának eltérő típusának bizonyítékát, amit a vízzeí és a karbonsavval való reakció okoz, azaz a karboxiiát llgandum koordinációja típusának változása a: három iantanida centrummal történő híd-kötésről a két Iantanida centrum közötti híd-kötésre, vagy az egyetlen Iantanida centrumon való koordinációra. A spektrum sávjai területének értéke, főleg a legintenzívebb sávé tehát biztosítja a iantanlda-karboxiiat oldatban ievő sav és/vagy víz mennyiségének mérését.

[0851] Tehát a találmány tárgya eljárás a szóban forgó savat és/vagy vizet szennyezésként tartalmazó megfelelő fantanlda-karboxilát egy oldata karbonsav és/vagy víztartalmának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk: 1. Megmérjük az oldatban levő Iantanida móikoncentráclóját [Ln]. 2. Rögzítjük m oldat látható spektrumát, és kiszámítjuk az íA/[tn] arányt, oly módon, hogy elosztjuk a lantanida-karboxiiát spektrum egyik sávja, előnyösen a legintenzívebb sáv alatti területet (IA) a Iantanida mólkoncehtrádojávaí. 3. Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a karbonsav/lántanida és/vagy víz/iantanida mélarány megfelelő értékét, egy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű karbonsavat és lantsaidét, valamint vizet és íantanldát tartalmasé referenda olds-tok karbonsav/lantanida vagy víz/lantanida mólarányét, az ordinátán pedig az ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő W[Ln] arányok értékét, ahol IA jelenr tése mindegyik referencia oldatra a 2. lépésben használt hullámhosszon levő sáv alatti terület, amit ugyanolyan körülmények kötött rögzítettünk.: mint a 2, lépésben, és Cin] jelentése a relatív iantanida koncentráció, [ÔÔS2J A találmány egy előnyben részesített: megvalósítási módja szerint pon tosabban lehetséges, hogy meghatározzuk a szóban forgó savat és/vagy vizet szennyezésként tartalmazó megfelelő lantanlda-karboxllát egy oldata karbonsav és/vagy víztartalmát, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk; L Meg mérjük az oldatban levő iantanida molkoncéhtrádéjáí (inj, 2, Rögzítjük az oldat látható spektrumát, és kiszámítjuk az í.A/[Ln] erényt, oly módon, hogy elosztjuk a lantanlda-karboxllát spektrum egyik sávja,, előnyösen a legintenzívebb sáv alatti területet (!A) a Iantanida móíkoncentrációjávaf. 3. Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk á karbonsav,dantanída mólarény megfelelő értékét, ami az [Injmel végzett szorzással a karbonsav relatív móljaivá alakítható, egy kalibrációs görbe használatával amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű karbonsavat és lantaniöát tartalmazó referencia oldatok karbon-sav/iantamda mclarányát, az ordinátán pedig az ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő ÎA/Ctn] arányok értékét, ahol IA jelentése az elnyelési sávok területe ugyanazon a hullámhosszon, mint a 2, példában, mindegyik referencia oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mint a 2. lépésben, és [in] jelentése a relatív Iantanida koncentráció. [0ÖS3J A szennyezésként különböző, és szabályozott mennyiségű karbonsavat tartalmazó lanisnida-karboxiiát referenda oldatokat bármelyik ismert módszer használatával előállíthatjuk, |<?054j Ugyanazokat a körülményeket, pontosabban ugyanazt a cellát Ismert mélységben kell használni a 2, lépésben a látható spektrum felvételéhez, valamint a 3< lépésben a kalibrációs görbe készítésénél a látható spektrumok felvételéhez.

Pontosabban, a nepdímium esetében egy neodl'mium karboxilát oldatban a karbonsav mennyiségének meg határozásé re azt a sávot használjuk, amelynek a központja 584 nm-nél van [a 4G 5, j(3G átmenethez rendelve# annak megfelelően, amit a kö vetkező publikációban mutatnak be: A. Kumár, D.K, Rai and S,8. Ral, Spectrochimíca Acta Port A, li P0S2), 1378-1387. oldal}, o A 3< ábra tiszta Nd(Ver$)3 clklohexános oldaténak a spektrumát mutatja a látható tartományban (pontozott vonal), valamint a verzatlnsav hozzáadása után kapott spektrumot (szaggatott vonal, NdCVers};yVemH mólarány 1:1,47), o A 4, ábra egy kalibrációs görbét mutat: a verzatinsav meghatározására az IMdCVers}a/VersH oltlatban, a látható mrtományban levé speSémszkóplival, amelynek a konstrukcióját ennek a találmányi bejelentésnek a beidéiben Ismertetünk "»* «)« főbből A találmány egy másik előnyben részesített megvalósítási módja szerint egy szennyezésként vizet tartalmazó íantaníds-karhövifát oldat víztartalma meghatározható, ez a kivetkező lépéseket tartalmazza: í. Megmérjük az oldatban levő lantanída mőlkoncentracíóját [in] 2, Rögzítjük az bidet látható spektrumát, és kiszámítjuk az IA/[Ln] arányt, oly módon, bogy elosztjuk a lantenida-karhoxiiát spektrum egyik sávja, előnyösen a legintenzívebb sáv alatti területet (XA) a íantanio'a móIkoncent rációjaval, 3. Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a HaÖ/lantanlda mólarány megfelelő értékét, ami az [Lnj-nel végzett szorzással a karbonsav relatív móljaivá alakítható, agy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű vizet és la mans iát tartalmazó referenda oldatok yi'z/lantanída mólarányát, az ordinátán pedig az ezeknek a referencia oldatoknak mag-felelő íA/ílnj arányok értékét, ahol IA jelentése az elnyelési sávok területe ugyanazon a hullámhosszon, mint a 2, példában, mindegyik referenda oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mind a 2. lépésben, és [Lnj jelenőssé a relatív lantanida koncentráció, |#0S7| Ugyanazokat a körülményeket, pontosabban ugyanazt a cellát ismert mélységben keli használni a 2, lépésben a látható spektrum felvételéhez, valamint a 3, lépésben a kalibrációs görbe készitésénéí a íátható spektrumok felvételéhez. IPöiSj A szennyezésként különböző, és szabályozott mennyiségi vizet tartal mazd lantanída-kerboxílát referencia oldatokat bármelyik ismert módszer használatával előállíthatjuk, [ÖŐ3PJ Pontosabban, ebben az esetben is, a neodimium esetében előnyösen azt a sávot használjuk, amelynek a központja 584' nm~néí; van [a ahbenefhez rsndeive, annak megfeleíően, amit a következő publikációban mutatnak be: A, Kumar, D.K, Raí and S,B. Ral, Spectrochlmica Acta Part A, 58 (2002), 1379-Í387. oldal], fbőből A 3, ábra tiszta Ndf Vers)* aklóhexános oldatának a spektrumát mutat ja a látható tartományban (pontozott vonal), valamiot a víz hozzáadása után kapott spektrumot (szaggatott vonal, Nd(Vers)j/VersH mólarány 1:1,5). főbőlI A 4, ábra egy kalibrációs görbét mutat a víztartalom meghatározására az Ud(Vers}3 oldatban, a látható tartományban levő spektroszkópiával, amelynek a konstrukcióját ennek a találmányi bejelentésnek a pilláiban ismerétünk -Φ-), jöő62| Ha mind víz, mind verzatinsav jelen van, a relatív mól koncentráció öSZ*·· szegének alsó és felső korlátja meghatározható a savgörbe használatával, amelynek a hatása gyengébb, illetve a vizgörb>3 használatával amelynek a hatása; erősebb. Ha szennyezés- ként mind víz, mind sas' jelen van az oldatokban, akkor miné! nagyobb a vsz és a sav koncentrációja közötti különbség, annál pontosabb lesz koncentrációjuk kiértékelése a íáthatö tartománybanlevő spaktmsaképiáyafe

IlilSJ Λ találmány tárgyát képez! továbbá a találmány szerint! tisztítás! eljárás, amelyben a lantanida-karboxliát szintéziséből származó szénhidrogén oldat kiindulási víz-vagy karbonsav-tartalmát, és/vagy a kívánt tisztaság elérését a viz- és karbonsav-tartalom szempontjából, az előzőkben ismertetett analitika! módszerek közöl eggyel vagy többel lehet követni,

PÉLDÁK pöi4f Az alábbi példákban á kővetkezőkben ismertetett analitikai technikákat és jellemzési eljárásokat használtuk, fPÖdSj Az alább! példákban említett,. IP spektroszkópiával végzett méréseket egy Nfcolei Nexus transzmissziós spektrofotométerré! végeztük,, a folyadékokhoz egy CaF* ablakká! rendelkező, 0,.005 cm-rel ekvivalens optika! úttal rendelkező cellát használva, és az oldatokat vízmentes körülm ények között töltve< pttiil A léthaté tartományba eső spektroszkópiával végzett, az alábbi példák* bán említett méréseket egy Perkin Elmer spektrofotométerre! (A-19 modell) végeztük, 1 ernes optikái úttal rendelkező Söprésit kvarc cellákat,, valamint egy csavaros dugót vagy csapot használva, amely lehetővé teszi a minta vízmentes körülmények között való töltését, is a £0067j A polimerek molekulasúlyát géipermeációs kromaiográöávai (<3PC) mér tük meg. A minták elemzését tetmóldröÉifánban pganoxszai stabilizált) végeztük, detektorként egy Water dibenmcíái-refraktométert használva 40 X-on< A kromatográfiás elválasztást agy sorozat PL-M1XED oszlopon kaptuk meg, amelyen az eluens áramlási sebességé i ml/pem volt Az adatokat Maxima 820 szoftver 3.30 verziójával {Mlliippre;| gyűjtöttük és dolgoztuk fél, és a molekulasúlyok maghbtámzáSát az univerzális kalibrálási módszerrel végeztük (k « 0.0002X2 0 « 0,739), mmm Az alábbiakban felsorolt, kereskedelmi forgalomban levő reagenseket használtuk s példában ismertetett készítményekbenf

*** neodimium ovid NdjO^ STREM

a*» neodimium karbonát pd2{C03}3j SWm *** sósav HCI (normex) CERBA

·*** nátrlum-hidroxid NaöH (normexj CERBA *** molekulaszlíák f3Â) ALDRICH

*** bázíkus timföld (pelletek) ALDRICH

*** verzatinsav SHELL

[OÖÖ93 A használt, de a fentiekben nem említett reagensek és/vagy oldószerek a laboratóriumi technikákban és Ipari méretekben általánosan használt anyagok, és könnyen megtalálhatók a területre szakosodott kereskedelmi szereplők telephelyén. MÖtelí MMiíLtáiáJiáfc } - be i, £09?O| 4,21 g of $üdïG:ï~at (25.02 mgA) és 20 ml H*ö-t töltünk agy .mágneses twsvfcnövel ellátott 250 mi~es lombikba, Körülbelül 10 percig enyhén kevertatve a keverék Összeolvad, exután 73,9 ml 1M sósavai: adunk hozzá agy adagoló bürettával# és a tal|as keveréket 3 éra hosszat szobahőmérsékleten ksvertetlük. Ennek a fázisnak a végén enyhén zavaros, világoskék vizes oldatot lapunk, amelynek a pH-ja 6,9. Miután a feloldatlan Nd^O? nyomainak eltávolítására megszűrtük,, az oldat térfogatát agy 250 ml mérőlomblkban beállítjuk, és az alábbiakban ismertetett előállításokban használjuk íNdj « 0,098$ (a sósavra számítva 99.4%-os hozam). |Ö07Íj 12,7 g (73,7 mmol) verzatinsavat és körülbelül 20 mi vizet töltünk egy mágneses keverővei ellátott 250 ml-es lombikba, és mivel a verzatinsav gyengén oldódik vízben, két fázist kapunk. Körülbelül 30 perc alatt 73,9 ml (1M) nátrium-hidroxídot adunk a szobahőmérsékleten keverteteít kaverékbez, így kapunk egy enyhén opa leseké ló vizes oldatot, amelynek a pH-ja 11,4. Az oldatot azután megszűrjük, térfogatát egy mérőlomhikban beállítjuk, és az alábbiakban ismertetett előállításokban használjuk [Na(Vers)] « 0,296 M, a használt NaöH ekvivalensekre számítva. |00?2j 80 ml, az előző (a) pontban leírtok szerint előállított MdCIjj vizes oldatot (j.Nd«0,0985 M, 7,88 mmoi), és 80 ml ciklohexánt viszünk egy mágneses keverővei ellátott 2§0 mi-es lombikba. 79,5 mi, az előző, (b) pontban ismertetett módon előállított vizes Na(Vers) oldatot (23,.5 mmoí) adunk az így kapott, szobahőmérsékleten kevertetett keverékhez egy csepegtető tölcsérrel. A hozzáadás végén a keveréket további 10 percig erősen ke-vertetjük, majd egy elválasztó tölcsérbe visszük ét. Dekantáiás után az alsó vizes fázist elírni-néljuk, és a megmaradt szerves fázist 2x|Ö ml vízzel mossuk, liymódon eljárva az Nd(Vers)_5 75' ml dklohevános oldatát nyerjük ki [Nd]«0,089 M). |ÖÖ733 őz ebben e példában használt szilárd Nd(Vers)2-at úgy állítjuk elő, hogy ez előző, 1, példában készített clklohexán oldatot megszárltjuk, majd a kapott terméket II óra hosszat erős vákuumban szántjuk 60-80 *€-on. P074] Az ebben a szárítási kezelésben kapott szilárd mintában a „Kari öl- scher" tifráiássaí kapott H20/Nd arány < 0,002 (mőtarány), és a sav-bázis tlfrálássa! kapott Vers/Ntí arány < 0,001, £0875] 0,3139 g, az előzékbe» ismertetett pádon kapott szilárd Nd{¥éfs}3-ét és $*225 f cíkiohexánt toltunk egy mágneses keletivel ellátott, eiágazásos lehlenk csőbe. A keveréket 24 &amp;m hosszat kevertetjük szobahőmérsékleten,, hogy homogén keveréket kenjük, amelyben az [Nd]~Ö,Ö42 M. % így kapott oldatból hat egyforma részt azonos számú, mágneses keverővei ellátott elágaz,esős Schlank csőbe tesszük, és mindegyik Schienk csőbe egy mlkrslécskendővel a megfelelő mennyiségű verzatinsavafc adagoljuk, Az Így kapott olda-tok verzatinsav-tartaima, a VersH/Nd mólarányként számítva 0 és 1,4? között változik, pontosabban, a különböző okiatokban a VersH/Nd mélarény egyenlő 0,0 ····· 0,10 0,22 - Ö,SS - 0,80 - 1,47, Miután 15 percig szobahőmérsékleten tartottuk őket, specifikus kvarc cellákba visszük ét őket, és felvesszük az $00-700 nm közötti spektrumukat, Az elnyelési sáv közepe S84 nm-néi van {At{584}), osztva a jeleníevő Md mólkoncentrációjávai ([Ndj), ezt a különböző vizsgált oldatokra egy grafikonon mutatjuk be a VorsN/hld mplaranyra vonatkoztatva, A kapott eredményeket a 4, ábrán mutatjuk be, ahol [A] jelentése [VersH], az. %m ~ » 12,13X2 4 77,2tX * 71,47 (- -} egyenletnek megfelelő kalibrációs görbével együtt.

Az előzőkben ismertetettel teljesen analog eljárással az Nd{Vers)3 hét cikiohexános oldatát készítjük el, amelyekben az [Nd] »0,042 M, és víztartalmuk HjÖ/hld mólarány alapján számítva 0 és 1,5 között változik, pontosabban, a különböző oldatokban a H20/Nd mólarány 0,0 - 0,12 - ü,20 - 0,50 - ü,B0 - 1,0 - 1,50, és felvesszük az 500-7ÜÖ nm közötti spektrumot Ugyancsak ebben az esetben is az 384 nm középpontú elnyelési sávot, osztva a jelenlevő Nd móikoncentráclőjávai, egy grafikonon ábrázoljuk, a H20/Nd mólarányhoz viszonyítva, a különböző elemzett oldatokra, 18077] A kapott eredményeket a 4. ábrán mutatjuk be, amelyen [A] jelentése ÍH2Oj, az

Yhxo « -76ví3X2 4· 210.6IX 4 76,32 (- ·φ· ·) egyenletnek megfelelő kalibrációs görbével együtt. 188783 A 4. ábrán bemutatott görbék lehetővé teszik, hogy a látható tartomány ban levő spektroszkópiával meghatározzuk az [A]/[Ndj moiarányt az Nd(Vers}s óklohe.xános oldatában, ahol A~verzst!nsav vagy Hs.ö, ismerve a 8S4 nm középpontú elnyelesi sáv relativ értékét {Aï(S84}), amelyet ugyanolyan körülmények között mértünk meg, mint amilyet a kalibrációs görbe készítéséhez használtunk. 2b,.£éLdá £887$ 3 Az ebben a példában használt szilárd Nd{¥ers}3~at úgy állítjuk elő, hogy az előző, L példában készített dklohexan oldatot megszárítjükj majd a kapott terméket 18 óra hosszat erős vákuumban szárítjuk 60-80 cC-on. töÖSOl Ae ebben a szárítási műveletben kapott szilárd mintában a „Kari Fi scher" titràlissaj kapott ílsOpíd arány i 0.001 CmoiamnyJ, és a sav-bázis tltráiássei kapott Vers/Nd arány « 0.001. £$883,1 0,3921 g, az előzőkben ismertetett módon kapott szilárd Nd(vers}rat és 10,837 g ciklohexánt töltünk egy mágneses keverőve! ellátott, elágazása« Schlank esőbe, A keveréket 14 ára hosszát kevertetpk szobahőmémékieten, hogy homogén keveréket kaplak, amelyben az (Nd]~O,044 M, Ugyanazzal az eljárással, mint amelyet az 1. példában ismertettünk, az így kapott oldatból öt egyforma részt azonos számú, mágneses kévetővel ellátott eiágazásos Schlank esőbe teszünk, és mindegyik Seblenk csőbe egy mikrofecskendővel a megfelelő mennyiségű yerzatinsavat adagoljak, ezzel a VafeH/Nd möíáreny a különböző részekben 0,1 és 1,5 lesz, pontosabban a különböző oldatokban a VersH/Md mölarány egyenlő 0,10 - 0,12 » 0,55 -0,80 - 1,47, Végezetül, a felvesszük a különböző oldatok 1.800 és 1450 cm'* közötti spektrumát. Az 1.700 és 1663 cm"* központú elnyelési sávokat, osztva a jelenlevő Md mól koncentrációjával {[Md]}, ezt a különböző vizsgált oldatokra egy grafikonon mutatjuk be a VersH/Md mölsrányra vonatkoztatva. A kapott, eredményeket a 2a. ábrán mutatjuk be, az Yecki - -6X,40X -2,77 {*«#» ··} egyenletnek megfeielő kalibrációs görbével együtt.

[08S2J Az előzőkben Ismertetettel teljesen analóg eljárással az N€l(Vers}5 hat ciklohexános oldatát készítjük el, amelyekben az pd]~0,O44 M, és víztartalmuk HjO/Nd mölarány alapján számítva 0,1 és 1,4 között változik, pontosabban, a különböző oldatokban a Hj;0/Md mölarány 0,12 - 0,25 - 0,50 - 0,80 ~ 1,0 ~ 1,40, és felvesszük az 1800-1450 nm közötti spektrumot. Az 1685 nm középpontú elnyelési sáv területét, osztva a jelenlevő .Md mőlkoncentráclőjával, egy grafikonon ábrázoővk, a H20/fid mólarányboz viszonyítva, a különböző elemzett oldatokra. jr8ö$l| A kapott eredményeket a 2b. ábrán mutatjuk be, az Vmo ™ 23,20X y 2,22 egyenletnek megfelelő kalibrációs görbével együtt.

[0ÖS4J A Iá. és 2b. ábrákon bemutatott görbék lehetővé teszik, hogy Ifit spektroszkópiával meghatározzuk az [A]/[Nd] mólarányt, ahol A jelentése verzatinsav vagy H2Ö az Md(Vers}.3; dklohexános oldataiban, ha már a megfelelő 18 elnyelést megmértük azo-nos körülmények között. 3. Példa (a) Az alábbi anyagokat töltjük be egy mágneses keverővei és egy buhorékhutővel ellátott 2S0 mi-es lombikba, az alábbi sorrendben: 7,21 g Mds03 {42,85 mgA), 29,52 g verzatinsav (171,4 mmof), 100 ml dkiohexsn és katalitikus mennyiségű sósav (37%). a reakdóeiegyet ezután az oldószer reflux hőmérsékletére melegítjük, és 3 éra hosszat itt tartjuk. Ebben a fázisban a reskcic-tartáíy ban levő összes szilárd anyag majdnem telje-sen feloldódik, és egy m é ly k ék - b í bor színű oldatot kapunk, amelyben az [Nd] ®= 0,42 M, Az oldatnak falvasszűk az2880 és 1450 cm'" közötti ÍR spektrumát, valamint az SÜ0-7Ö0 nm közötti, a látható tartományban levő spektrumát, ugyanolyan körülmények között, és ugyanolyan berendezést használva, mint a 2a, és 2b, példákban, és a kapott eredmi» nyékét bejelöljük a 2a. és 2b, kalibrációs görbéin, ezzel a következő eredményeket kap« juk: VemH/Nd ~ 0,2 (mólarány}; H^O/Nd :» 1,2 (mólarány}, A verzatlnsev- és víz» elemzéseket megismételjük az ismert Invazív sav-bázis bírálással és a „Kari Bsohek' üt-ráláss módszerrel, és az eredmények, amelyek lényegében megerősítik a találmány szerinti spektroszkópiai módszerekkel kapott eredményeket, a kővetkezők* VersN^d » 0,9 (mőíarlny); H20/Nd.» %ß (mólarány}, {b} Az előzőkben kapott oldat egy részét erős kevertetés közben 0,1 M nátdum^hídmxiö oldattal kezeljük, amíg a vizes fázis pN-ja stabilan beáll 11,5-re. 2 óra elteltével a fázisokat szétválasztjuk, a szerves fázist, kétszer 20 ml vízzel mossuk, és 40 mi Nd{Vers)s elklohexános oldatot kapunk, amelyben az fNdj--0,41: ennek az oldatnak felvesszük az 1880 és 14S0 cm'1 küzotfi Ä spektrdmif, valamint az 500 és 700 nm közötti, a látható tartományba tartozó spektrumát, ugyanolyan körülmények között, és ugyanolyan berendezést használva, mint a 2a. és 2b. példákban, és a kapott eredményeket bejelöljük a 2a. és 2b. kalibrációs görbéin, ezzel a következő eredményeket kapjuk: VersH/Nd « 0,012 (móíarány); H2ö/Md ~ 1,3 {móiarény}. 4, Példa |#0i#| Az alábbi anyagokat töltjük be egy mágneses keverővei és egy bubo rék hűtővel ellátott 2S0 ml-es lombikba, az alábbi sorrendben: a,is g Nd2(€03)3 (34,70 mgé), 22,lő g verzatlnsev (128,7 mmol), 100 ml ciklobexén és katalitikus mennyiségű sósav (3 70S). Ugyanúgy eljárva, mint a fant, 3, példában, egy kék- bíbor dklohexán oldatot képünk, amit ebben az esetben erős gázfejíődés kísér. A reakcióeiegyeí azután szobahőmérsékletre kötjük, majd ÍM nafrium-hidroxid oldatot adunk hozzá, erős kevertetés közben, amíg a vizes fázis pH-ja stabilan 10,5 marad, 2 óm elteltével a fázisokat szétváIaszt·> juk, a szerves fázist kétszer 20 mi vízzel mossuk, és 95 ml Nd{Vers)3 eikbhexános oldatot kapunk, amit 24 órára érintkezésbe hozunk molekulaszítávai (3Ä). Ezután a kezelés után ennek az oldatnak, amelyben az (Nd]~Ő,33 M, felvesszük az 1880 és 2450 cm'* közötti ÍR spektrumát, valamint az 500 és 700 nm közötti, a látható tartományba tartozó spektrumát, ugyanolyan körülmények között, ás ugyanolyan berendezést használva, mint a 2a, és 2h< példákban, és a kapott emdményeket bejelöljük a 2a, éa 2b, kaiíbrációs görbéin, ezzel a következő eredményeket kapjuk : VersH/Nd ~ 0,5 (móisrány); H^Ö/Nd ~ 0,03 (móíarány), SJÊtià [ÖdÖTj ógy NdfVars)-* cíklohexános oldatot 02 1.. példában Ismertetett eljárással állítunk síd, fNöj®ü,i6ő M, |#fÄ| Ionok 02 oldatnak felvesszük az mm és 1440 cm'" közötti ÍR spektru mét, és 02 500-700 nm közötte a látható tartományba tartozó spektrumát, ugyanolyan körülmények között, és ugyanolyan berendezést használva, mint a 2a. és 2b. példákban, és a kapott eredményeket bejelöljük a la. és 2b, kallbréciős görbéin, ezzel a kivetkező eredményeket kapjuk: üersH/Nd ~ 0,011 (mólarény); Hy.0/Nd « 1,4 (mólarány). Q. Példa

Vízmentes fidfVersh; előállítása |ÖÖÖÖJ (a) Az 5. példában kapott oldatból 30 mí-t átviszünk egy eíágazásos Schlank esőbe, amely megfejelő mennyiségű 3Â moíekuleszltát tartalmaz. Miután az oldatot ilyen feösmimibyek között, szobahőmérsékleten tartjuk 36 óra hosszat, felvesszük az 18S0 és 1440 cm'5 közötti ÏR spektrumát, és az 100-700 nm közötti, a látható tartományba tartozó spektrumét, ugyanolyan körülményük között, és ugyanolyan berendezést használva, mint a 2a. és 2b. példákban, és a kapott eredményeket befeíöijök a 2a. és 2b. kalibrációs görbéin, ezzel e kővetkező eredményeket kapjuk; H?ö/blö ~ 1,4 fmőíarány), A találmány szerinti eljárás lehetővé teszí, hogy egyszerien előállítsunk egy lantanlda-karboxilst oldatot, amely az adott formában használható ölének pclimerizáciojében, anélkül hogy vákuum-desztiiládónak vetnénk alá, amíg a karboxilátot szilárd formában kapjuk mag, hogy eíímlnáljuk a sav és víz szennyezéseket, (b) így másik változat szerint ahhoz, hogy az előző, (a) pontban ismertetett eljárást felgyorsítsuk, az oldatot egy specifikus szivattyúval keringethetjük egy 3Â melekulaszltákkal megfelelő módon töltött patronon, fíymédön 2 óra elteltével a HyO/Md méla rá ny **0,045, Ismét a 2a. és 2b. példák kall bradés görbéinek alkalmazásával.

Claims (21)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1, Eljárás egy iainitsnlöia-kairboxillt ^iníé/isébőí szárroazó széehfdlrögáhi Óidét ti$z-tilsára, amely tartalmazza a: SzöÄ fótié tarboxilátoi, valj#míh| a megfelelő karbonsav és/yggy vizet, azzal jellemezve, hogy az alábbi lépések közöl legalább egyet tartalmaz: iS) a laAtaAiba-kerboxilátot tartalmazó szénhidrogén Oldatot egy bázis vizes oldatával kezeljük, hogy a vizes fázis pH-ját 9..0-12,2 közé állítsuk; b) á laotaoiee-karöoxiiátbt tartalmazó szénhidrogén oldatot egy, az alábbi csoportból választható szilárd anyaggal kezelek: NajSD^, MgSCh:, Mg {€1¾}¾ 3 Κφ mölékuíaszlták, 4 Ä-os nzolékölaszlták, S Ä-os moiéktiíaszítáh és II Xmolekuiaszifák, |, Az 1;, Igény pont szerinti eljárás;, azzal jellemezve, hogy az alábbi lépéseket ta r-taimeZZ®: a) a lantanlda-karboxilátol; tarteimazö szlahlórofén oldatot egy bázis vizes oldatával kezeljük, azzal a céllal bogy a vizes: fázis pbí-ját 9,0-12,-2 kézé állítsak; bj a lantanida-karboxllátöt tartalmazó szénhidrogén oldatot, mely az a) lépésből szar-mazik, egy, az alábbi csoportból választhat© szilárd adyággaí kezepkz UätSO*, NgSö,*, !% (CÎO<î);·, 3 Ä-os mölekuiasziták, 4 J|-ös moietelaazlták, i J-ös moieköiaszitáfe ás 13 X mole-kulasziták.
2. 3. Az 1. Igénypont szeri πjj eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizes fázis pH-ja .10,5 és 12,0 között van. 4. A 3. Igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizes fázis pH-ja 11,0 és 11,8 között van.
3. 5. Az 1, Igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázis koncentrációja 0,01-2 M között van.
4. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbonsav egy 2-40 szénatomos mono- vagy poiikarbonsav, és lebet alifás-, dkloalifás··, aisdkiusos- és aromás sav. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sav 6-20 szénatomot tartalmaz, 8. A 7, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sav 8-12 szénatomot tartalmaz, 9. A 8, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sav verzatinsav, naíténsav vagy a-etíl-hexánsav,
5. 10. Az 1, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a iantanida-karboxilát oldata neodímium-, prazeoöímlum-, gadolinium-, iantán-karboxiiát oldata, vagy ezek keveréke.-
6. 11. Az i. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve Hogy a lantanida-karhoxíiét lehet neodímsum-verzatát, necdímíum-baítenáí: vágy neodírniurn-2“8tii“hexanoát
7. 12. Az 1 < igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy &amp; házié lehet alkálifémek és alkáli földfémek., ammónia oxidja illetve hidroxídja és szerves aminok, 13* A 11, igénypont szerinti eljárás,- azzal jalíémezvé, hogy a netriom nátrium^hitl" roxkl vagy káiium-hidroxld-
8. 14, Az l. igénypont szerinti eljárás., azzal jellemezve, hogy a (b) lépésben 3 &amp;-ős moiekuisszitákat használunk,
9. 15, Az L igénypont szerinti eljárás, azzei jellemezve, hogy 8#) lépésben a szénhidrogén oldatot egy szivattyú hasznáíatévei folyamatosan keringtetjük egy, a következik közül választott szilárd anyaggal töltött oszlopon keresztül: NaaSüW MgSO# Mg {00,5)2, 3 &amp;~ ős moíeRulaszíték, 4$«ös moiekuiaszlták, B &amp;-is moiekuiaszlták és 13 M moiekulaszlták,
10. 16, Eljárás a megfelelő lantsnldá-karboxíiit oldat karbonsav- és/vagy vlztam tatmának meghatározására, amely a szóban forgó savat és/vagy vizet szennyezésként tartalmazza., azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk:

    1. Megmérjük az oldatban levő lantanlda móikoncentrácsójáí [Lnj.

    2. Rögzítjük az oldat ÍR spektrumát, és kiszámítjuk az XA/[ln] arányt, oly módon, hogy a lentanida mélkoncentréclójávai elosztjuk az 17S0-1S00 cm'-né! levő elnyelési tarto-rnány alatti területet (1A), amelyet előzőleg felbontunk a relatív víz és sav sávokra (ha mindkettő jelen van),

    3. Az előző, 2, pontben kopott értékre vagy értékekre a relatív kalibrációs görbe használatával meghatározzuk a kardonsav/lantanida és/Vagy vfe/lentanlda mőlarány megfelelő értékét, amelyet úgy kapunk meg, hogy az abszcisszán az ismert mennyiségű karbonsavat és íantanidáí, vagy vizet és lantsaidat tartalmazó referencia oldatok különböző kerbonsav/lantanlda vagy víz/tantanlda mólsrányaif tüntetjük fel, az ordinátán pedig ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő IA/(tn'j értékeket tüntetjük fal, ahol IÁ jelentése az 1750-1600 cm'* tartományban levő IR elnyelési sávok területe mindegyik referencia oldatra# emit ugyanolyan körilmények között rögzítettünk, mind a 2, lépésben, és [Lnj jelentése a relatív lantanlda koncentráció, 17, A 16, Igénypont szarmts eljárás a megfelelő la nta n i de - ka rbex í iát oldat karbonsav-tatalmának meghatározására, amely a szóban forgó savat szennyezésként tartalmazza, azzal jellemezve, hogy ez alábbi lépéseket alkalmazzuk:

    1, Megmérjük az oldatban levő lantanlda móíkcncantrádöját (lnj.

    2, Rögzítjük az oldat IR spektrumát, és kiszámítjuk az IA/[Ln] arányt, oly módon, hogy a lantenida mőlkoncentrádójával elosztjuk az 170Ö-1Ő63 cm'x-nél levő elnyelési tartomány alatti területet (1A).

    3, Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a kerbonsav/lantanlda rnólarány megfelelő értékét, ami az [lnjmai végzett szorzással a karbonsav relatív móljaivá alakítható, egy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítőnk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű karbonsavat és lantsaidat tartalmazó referencia oldatok karhöosáv/íántanídá móiarártyát, az omlnátáp ifiéig az ezeknek a: referencia oldatoknak megfeleld íA/iin) arányok értékét, ahol IA jelentess az i?űQ-1&amp;6S cm1 tartományban i&amp;m ÍR elnyelési sávok területe mlnd·-egyik referencia oldatra., amit ngyaoolydn körülmények között rögzítettünk;, mind a 2, lépésben, és [kd| jelentése a relativ iántanibá koncentráció, 18. · A 16. igénypont szsrtnÉ eljárás egy.< a vizet szennyezésként tartalmazó megfe-lelő lahtáhída'-karbakiát oldát víztartalmának meghatározására, azzal jellemezve., hogy az alábbi Iepeteket alkalmazzuk;

    1. Megmérjük az oldatban levő lantanida moi koncentrációját íl..n] ·

    2. Rögzíipfe az löídafc: lík kpéktromák és kiszámítjuk az IA/[lnj arányt, oly módon, hogy a lantanida móíkonoentrációjával elosztjuk az 168S cm !-néi levő elnyelési tartomány alatti területet (IA),

    3. Az előző, L· pontban kapott értékre meghatározzuk a víz/iantanída roóíarány megfelelő értékét, ami az [kn]-nei végzett: szorzással a víz relatív móljaivá alakithato, egy kalibrációs görbe haszháíatávai, amelyet ágy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű vizet és lantanldát tartalmazó referencia oidatok víz/lantanida móiarányát, az ordinátán pedig az ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő ΤΑ/ΓΙπΊ arányok értékét, ahal 1A jelentése az 1685 cm'-' tartományban levő íR elnyelési sávok területe mindegyik referenda oldatra, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mint a 2, lépésben, és [Lnj jelentése a relatív ianfeolda koncentráció, 19. é 16, Igénypont szerinti eljárás á: SZóbái: forgó, karbonsavat és vizet szennye-zéskinl tartalmazó megfelelő iantanida-kerboxilát oldat karbonsav és víztartalmának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a (2;) lépésben az 1?SO-1600 cm x tartományban távi elnyelést felbontjuk relatív víz és sav sávokra, és kiszámítjuk a megfelelő lA/jtnj arámmkat a szóban forgó sávok; alatti: területét elosztva a íantanldn ínoikoncentrációjávai,
11. 26. Eljárás e szóban; forgó, savat és/vagy vizet szennyezésként tartalmazó raégfe-lelő iantanlda-karboxiát oldata: karbonsav- és/vagy víztartalmának meg ha tá rozasára, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzék::
12. 1. Megmérjük az oldatban levő lantanldá móíköncentrácíóját [Ln]>
13. 2. Rögzítjük az oldat látható spektrumát, és kiszámítjuk az lA/[lnj arányt, oly módon, hogy a idntanida: móikpócfiö^c^jival: etesÉpte a: lantaráda-kárbösdtát spékt-mm egyik sávja, előnyösen a legintenzívebb sáv alatti területet (IA),
14. 3. Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a karbonsav/iantanída és/vagy viz/iantan-da méíazány megfelelő értékét, egy kalibrációs görbe használatával, amelyet ygy készítőnk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az ismert mennyiségű karbonsavat és lantanldát, valamint vizet és iantan-dát tartaimazó referencia cida- tok karbonsav/íantanída vagy viz/lanfanida mőlarányát, az ordinátán pedig m ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő LA/flnJ arányok értékét, ahol IA jelentése mindegyik referencia oldatra a 2. lépésfean használt hullámhosszon levő alatti terület,, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mind a 2, iépéa-őee, és [Ln] jelentesa á miaiv lántensda koncentráció. 21, A 20. Igénypont szerinti eljárás a szóban forgó savat szennyezésként tartalmazó megfelelő lantantda-karboxllát oldata karbonsav-tartalmának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk,' Î. Megmérjük ez oldatban levő lantanlda mólkoncantráclójáf [Ln],
15. 2. Rögzítjük az oldat látható tartományba tartozó spektrumát, ás kiszámítjuk az IA/[bn1 arányt, oly módon, hogy a lantanlda móikoncentráclójávai elosztjuk a lantanida-jmrbpxiíáf spektrum egyik sávja, előnyösen a leg Intenzívebb sáv alatti területet (IA).
16. 3. Az előző, 2, pontban kapott értékre meghatározzuk a karbonsav/iantanids mólarány megfelelő értékét, amely az [Ln]-neí szorozva a sav relatív móljaivá alakítható egy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az Ismert mennyiségi karbonsavat és lantanldát tartalmazó referencia oldatok karbonsav/lantanlde mőlarányát, az ordinátán pedig az. ezeknek a referencia oldatoknak megfelelő iA/jln] arány értékét, ahol IA jelentése mindegyik referencia oldatra a 2. lépésben használt hullámhosszon levő sáv alatti torilet, amit ugyanolyan körülmények között rögzítettünk, mind a 2, lépésben, és [Ln] jelentése a relatív lantanlda koncentráció, 22. A 20, igénypont szerinti eljárás a szóban forgó vizet szennyezésként tartalmazó megfelelő iantanida-karboxiiát oldata víztartalmának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk;
17. 1. Megmérjük az oldatban levő lantanlda móikonceotrácíóját [Ln].
18. 2. Rögzítjük az oldat látható tartományba tartozó spektrumát, és kiszámítjuk az lA/rioj arányt, oly módon, hogy a lantanlda mólkoncentrációjával elosztjuk a iantanlda-karboxilét spektrum egyik sávja, előnyösen a iegintenzíveho sáv alatti területet (LA),
19. 3. Az előző, 2. pontban kapott értékre meghatározzuk a HsO/iantanida mőlarány megfelélő értékét, amely az [Lnj-nei szorozva a sav relatív móljaivá alakítható egy kalibrációs görbe használatával, amelyet úgy készítünk, hogy az abszcisszán feltüntetjük az Ismert mennyiségű karbonsavat ás lantanldát tartalmazó referencia ol d átok ka r bonss v/ia nt s η I d a mólarányát, az ordinátán pedig az ezeknek a referenda oldatoknak megfelelő IA/[ln] arány értékét, ahol 1A jelentése mindegyik referencia oldatra a 2, lépésben használt hullámhosszon leve sáv alatti terület, amit ugyanolyan körülmények köpött rögzítettünk, mind a 2. lépésben, és [In] jelentése a relatív lantanlda koncentráció,
20. 23, A IS··22. Igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lanténida~ karboxilát needsmlum-kár boxllát, 24, A 20-, 2L vagy 22, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lantanlda neodimium, és a használt sáv központja $84 nm-néi van.
21. 25, Az 1. igénypont, szerinti eljárás egy íantanlda-karpoxllát szintéziséből származó szénhidrogén óidat tisztítására, amely tartaimazza a szóban forgó karbokiiátot, valamint a megfelelő karbonsav szennyezéseit és/vagy vizet, amely az alábbi lépések közül legalább egyet tartalmaz; a) a lantanida-karboxllâtot tartalmazó szénhidrogén oldatot egy bázis vizes oldatával kezeljük, azzal a céllal, hogy a vizes fázis pH-ját 9,0-12,2 közé állítsuk;. b) á lantanidarkarboxliétot tartalmazó szénhidrogén oldatot egy, az alábbi csoportból választható szilárd anyaggal kezeljük; Ns2SO«f MgSO*, Mg (CI04)Ä, 3 %~ Ó$ meiékulaszsták, 4 Á~es meiékuiásZltáfc, S À-os roolekuíasziték ás Z3 k me-ieküiaszlták, ahol a szennyezések kiindulási mennyiségét (a víz és/vagy a karbonsav szempontjából), és/vagy az eljárás végén kapott tisztasági fokot (a víz és/vagy a karbonsav szempontjából), követjük, szabályozzuk vagy Igazoljuk, egy vagy több, a tó-22, igénypontok bármelyike szer inti eljárás eszközei vei.