A jelen találmány tárgya vélőűr szeg törött csöves csontok szegezéséhez, amely reteszcsavarokat befogadó reteszfuratokat tartalmaz, ahol az legalább az egyik reteszfurat a velőűr szeg tengelyével hegyes szöget bezáró ferde furat, és a velőűr szegnek üreges szára van, amely terelöelemmel van ellátva.
A hosszú csöves csontok törésének rögzítésében a lemezes, a fixatőrös és az intramedullárís rögzítésnek van nagyszerepe.
A lemezes oszteoszintézís során az axiálisan ható ere a csontról a lemezre tevődik át, majd a törést áthidalva újra a csontra vezetődik vissza. A csonttengely nem esik egybe a lemez tengelyével, s így a kettő távolságának megfelelő erőkaron a stabilitást csökkentő hajlító erők lépnek fel. A csont axiális tengelyében fellépő erők (terheléssel való járás) a lemezzel előállítható kompresszió ellenére, hajlító hatásuknál fogva, a rögzítést destabilizálják, csont reszorpc-íót idéznek elő, majd a lemez fáradásos törését okozhatják.
Ugyanez a helyzet a fixatőrös rögzítésnél is. Itt is a csontról a fíxatőr montázsra helyeződik át a terheléskor fellépő axialis irányú erő, majd a törést áthidalva visszakerül a csontra.
Ha a baleset kapcsán a belső vázzal rendelkező ember statikai váza sérül és a végtag az izmok húzó hatására is rövidül, a törés elmozdul. Ilyenkor, továbbá ha a lágyrész sérülés súlyossági foka nem teszi tehetővé a belső oszteoszíntézíst, egy külső statikai vázzal, a fixatörrel rögzítik azt. Ezzel megváltoztatják az eredeti belső vázat, és külső vázzá alakítják át. A küisö váz statikai szempontból másképp viselkedik, mint a belső, kevésbé stabil, de előnye, hogy a törésre gyakorolt hatása térben és időben változtatható.
Az intramedülíarís rögzítés során az implantátum és a csont tengelye egybeesik, illetve közel kerül egymáshoz, ami a hajlító erőket kikapcsolja. Az axiális terhelés során az implantátum sínezi a csontot. A törésben a mozgás ellenére létrejön a csontgyógyulás, mely bő perlostealis callussal jár.
Az iritrameduliáris rögzítés különböző formái más-más statikai jellemzőkkel rendelkeznek, melynek ismerete a műtét megválasztása céljából fontos, A tervezett osteoszintézis feleljen meg a törés típusának, lokalizációjának. Figyelembe kell
1/6664-/4551 ÉR
SZTNH-100052201 venni a stabilitást, a kiegészítő külső rögzítés formáját, és nem utoisó sorban a beteg alkatát és kooperációját.
Biomechanikai szempontból a legstabilabb a velöűr formáját jól megközelítő velőűr szeg, ismert tény viszont, hogy a hosszú csöves csontok különböző magasságokban mért keresztmetszete nagy eltéréseket mutat, továbbá tudott, hogy a keresztmetszet alakja is változik. Ezt korrigálandó, fejlesztették ki a velöűr egységes méretre való feifúrását. Ezen technikával egy szabályos cső aiakui ki, melybe a veiőür szeg jói illeszkedik.
A rotációs instabilitás kiküszöbölésére került kidolgozásra a reteszelt velőűr szegezés, melynek két formája ismeretes. A dinamikus veiőür szegezést egyszerű rövid ferde, vagy spiral diaphysis töréseknél alkalmazzák és a reteszelést a szeg proximáiis vagy a dísztális oldalán végzik, a törés magasságától függően. A statikus reteszelésnél mindkét oldalt reteszelik. A statikusan reteszelt veiőür szegezés dinamikussá alakítható az egyik szegmentum csavarjainak eltávolításával, mely a törés gyógyulásának bizonyos szakaszában elvégezhető (dinamizálás).
A félfúrás nélküli reteszelt velőűr szegezés az utóbbi idők találmánya''. Statikai szempontból ugyan kevésbé stabil rögzítés, de előnyei miatt, jól kooperáló betegnél alkalmazható. Előnye, hogy az endostealis keringést nem károsítja és nem jelent nagy műtéti megterhelést.
A jelenleg preferált, felfúrás nélküli reteszelt velöűr szegezés alapfeltétele a stabil és helyes reteszelés. Mivel a szeg vékony, palástja nem illeszkedik a velőűr falához, a stabilitást csak a reteszcsavarok biztosítják mind csavarás, mind tengely irányban. Műtét során a feladat az, hogy a reteszcsavarokat a vékony (7-9 mm-es) szeg furatain vezessünk át fedett technikával.
A szeg behelyező eszköze általában célzókészülék is (lásd a például az US20110282347 A1 sz. dokumentumót), melynek segítségével az eszköz közeli furataiba biztonságosan bevezethetők a reteszcsavarok.
A távoli vég közelében lévő furatokba azonban ilyen célzókészülékkel nem vezethetők be a reteszcsavarok, mivel a célzóív karja túlságosan hosszú lenne és pontos célzást nem tenne lehetővé. Ezért a távoli reteszcsavarok csak röntgen képerősítő segítségével helyezhetők be. Ennek alapvető hátránya azonban, hogy hoszszas használata egészségkárosító.
Használata víszönt jelenleg elengedhetetlen, mivel a sebész feladata, hogy fedett technikával, a lágyrész köpenyen keresztül fúrjon egy lyukat a csöves csontba, oly módon, hogy a velőürbe bevezetett, haránt furattal ellátott velőűr szegen keresztül hatoljon a fúró a túlsó oldali osont kéregbe.
Ez a tevékenység nagy szakértelmet és nagy gyakorlatot igényel, A műtét idejének kb. 50-60 % -át a reteszelés - a reteszcsavarok behelyezése teszi ki. Szövődményként ideg-, In- és érsérülés fordul elő, nem kis százalékban, melynek elhárítása csak újabb feltárásos műtéttel lehetséges. A reteszcsavarok helytelen bevezetése a furat elé, vagy mögé szintén ismételt műtétet igényel, mivel a törés instabilitását okozza. A műtét közben helytelen irányban behelyezett furat korrekciója rendkívül nehéz, mivel a fúrót a korábbi furat mindig a helytelen irányba tereli. Az elkészített furatba hosszmérés után egy retesz csavart kell helyezni fedett technikával, A fedett technika azt jelenti, hogy a bőrön egy 5-10 mm-es sebet ejtenek, majd hüvelyek védelmében végzik a manipulációt a látótérbe nem került csonton, gondosan elkerülve az inakat, idegeket és ereket, ami meglehetősen nehéz feladat,
A fenti problémakör megoldására az EP 218 492sz. szabadalom javasol megoldást Itt a velőűr szeg egy, műtét közben felülről bevezethető terelöbetéttel van ellátva. A terelőbetét vezetöjáratában flexibilis vezetőfúró vezethető a velőűr szeg ferde furata felé, és a ferde furatból kilépő fúró a csöves csontba elméletileg a szeg furatával egytengelyű furatot készít, amelyen keresztül bevezethető a rögzítőcsavar. A szabadalomban leirt megoldás egyik hátránya, hogy a már beültetett veiőűr szegben kell a műtét közben műveleteket végezni, ami az operációt jelentősen megnehezíti.
Az US 6,309,392 sz. dokumentum olyan velőűr szeget ismertet (2, ábra), ahol a kanülált szeg alsó része tömör, és a fentihez hasonló vezetőjáratot tartalmaz az alsó ferde furat felé. Ez kiküszöböli a műtét, közben a terelőbetéttel végzett manipuláció szükségességét.
Az US 6,053,918 sz. dokumentum olyan veiőűr szeget ír le, amely szövetbarát műanyagból lévő terelöbetéteket tartalmazó toldattal van ellátva. Ez a megoldás azonban rendkívül bonyolult és költséges, nem csupán a hagyományos veiőűr szeg átalakítását igényli, hanem külön bonyolult toldalék elkészítése és alkalmazása szükséges.
A fenti kialakítások legfőbb közös hátránya elsősorban az, hogy - elméletileg ugyan megoldják a bevezetőben említett problémát - a gyakorlatban nem váltak be, és nem ís kerültek általános alkalmazásra. A vezetőjáratokból velőűr szeg furatának átmérőjénél kisebb külső átmérőjű vezetőfúró ugyanis a járat görbületéből adódóan a velőür szeg furatának alsó részén lép ki, és így a csöves csontba már nem a vezetőfurattal egytengelyűén halad tovább. A vezetőfúrónak az eredeti irányból történő eltérését tovább fokozza az a tény, hogy a csöves csont felfúrása nélkül bevezetett velőür szeg és a csöves csont belső felülete között, rés van, ami megengedi a vezetőfúró további elhajlását, így az a csöves csont belső palástjához nagyon hegyes szögben érkezik, és esetenként akár a hossziránnyal közel párhuzamos furatot készít, esetleg el is törik. A flexibilis vezetőfúró törése komoly problémát jelent, mivel a velőűr szeg már a csöves csontban van, és eltávolítása rendkívül nehézkes.
További problémát jelent, hogy a ferde furat elkészítése és a csontcsavar bevezetése után a többi csontcsavar csak röntgen képerősítő segítségével helyezhető be.
A jelen találmánnyal ezen probléma megoldása a célunk és olyan velőür szeg kifejlesztése, amely a csöves csontba felfúrás nélkül bevezethető és amelynek a távoli reteszcsavarjait is röntgen képerősítő nélkül lehet pontosan és biztonságosan bevezetni. Célunk volt továbbá a velőür szeghez csatíakozatható, a távoli reteszcsavarok bevezetését segítő célzókészüíék kialakítása is.
A kitűzött feladatot olyan velőűr szeggel oldottuk meg, amely ismert módon reteszcsavarokat befogadó reteszfuratokat tartalmaz, ahol legalább az egyik az egyik reteszfurat a velőűr szeg tengelyével hegyes szöget bezáró ferde furat, és a velőür szegnek üreges szára van, ameíy terelőelemmel van ellátva, ahol a találmány szerint a terelőelem a velőür szeg végében rögzített, a ferde furat kimenő nyílásának alsó szintje fölé nyúló vezetőfeíülettel és/vagy vezető furattal ellátott, a velőür szeggel egytengelyű tereíőbetét, ami célszerűen oldhatóan vanrőgzíive.
Egy különösen előnyös kialakításnál a tereíőbetét helyzete tereíőbetét rögzítő csavarral van beállítva.
A megfelelő irányítású bevezetés biztosítására a terelőbetét külső palástja és a veiőűr szeg beíső palástja vezetőelemekke! van ellátva, ahol a vezetöeíemeket egy célszerű kiviteli alaknál a tengellyel párhuzamos vezetőborda és vezetőhorony alkotják.
A terelőbetét vezetőeleme lehet a tengellyel párhuzamos horony, és a velöűr szeg vezetöeleme maga a terelőbetét-rögzítő csavar.
Még előnyösebb kialakítás, ha a vezetőelemeket a velöűr szeg végén lévő sugárirányú hornyok és a terelőbetét végén lévő, a hornyokba illeszkedő sugárirányú csapok alkotják,
A terelőbetét előnyösen szövetbarát műanyagból készül.
A találmány szerinti célzókészülék tartalmaz egy csatlakozó elemet, ami célzó furátokká! ellátott célzó keretet hordoz, ahol a találmány szerint a csatlakozó elem a velőűr szeg tengelyével hegyes szöget bezáró ferde furathoz illeszthető és/vagy rögzíthető hüvely, a célzó keret pedig egy íves kar. amin a többi furat helyzetének megfelelő célzó perselyek vannak.
A csatlakozó elem célszerűen egy olyan hüvely, aminek a végén a ferde furat nyílásánál kialakított tájolóelemekhez illeszkedő illesztő elemei vannak.
A tájolóelemek lehetnek a velőűr szeg palástján kialakított bemarások, az illeszkedő illesztő elemek pedig a bemarásokba illeszkedő karmok.
Az így kialakított velöűr szeggel és célzó készülékkel lehetővé válik a disztális reteszcsavarok egyszerű, gyors és biztonságos behelyezése anélkül, hogy röntgen képerősítő alkalmazására lenne szükség.
A találmány szerinti eszköz további előnye, hogy konstrukciója egyszerű és gyártása sem költséges..
A találmány szerinti megoldás további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az
1. ábra egy hagyományos velöűr szeg végének metszete, a
2. ábra az US 6,309,392 sz. szabadalom szerinti velöűr szeg végének metszete, a
3. ábra a velöűr szeg egy célszerű kiviteli alakjának vége metszetben, a
4. ábra a találmány szerinti velöűr szeg egy másik célszerű kiviteli alakját mutatja, az
5. ábra a találmány szerinti célzókészülék egy célszerű kiviteli alakjának áxonömétrikus rajza, a
Az 1. ábrán bemutatott hagyományos 1 velőűr szeg végének metszetében látható a rögzítő csavar számára kialakított 2 ferde furat. A rögzítő csavar bevezetése itt csak röntgen segítségével oldható meg.
A 2. ábra az US 6,309,392 sz. szabadalom által javasolt megoldást. Ennek hátrányait a bevezetőben ismertettük.
A 3. ábrán látható a találmány szerinti 1 velőör szeg egy célszerű kiviteli alakjának vége metszetben. Az 1 velőűr szeg vége itt egy 3 terelőbetéttel van lezárva. A 3 terelőbetét egy, az 1 veiőűr szeg végébe illeszkedő csap, amelynek az 1 velőűr szeg belseje felé néző végében 4 vezetőfelület van kialakítva. Az ábrán látható, hogy a 4 vezetőfelület a flexibilis fúrót a 2 ferde furat közepe felé vezeti, így az nem tér ki a 2 térde furat középvonalától. A 3 terelőbetét palástján egy hosszirányú 5 horony van kialakítva, amelybe egy, az 1 velőűr szeg sugárirányú furatába csavarozott 6 hernyócsavar illeszkedik, és gondoskodik a 3 terelőbetét meg vezetés éröl.
A 4. ábra a 3 terelőbetét egy másik célszerű kiviteli alakjának metszetét mutatja. Itt a flexibilis fúrót terelő járatot két 7, 8 furat alkotja, az egyenesbe vezetést pedig két sugárirányú 9 csap biztosítja. Ezek az 1 velőür szeg végén kialakított sugárirányú 10 hornyokba illeszkednek.
Az 5. ábrán látható a találmány szerinti 1 velőür szeghez tartozó 11 célzókészülék egy célszerű kiviteli alakja. A készülék égy 12 csatlakozó elemből és egy 13 célzó furatokkal, illetve perselyekkel ellátott 14 célzó keretből áll.
A 12 csatlakozó etem az 1 velőür szeg tengelyével hegyes szöget bezáró 2 ferde furathoz illeszthető és/vagy rögzíthető 15 hüvely, a 14 célzó keret pedig egy 16 íves kar, amin a többi furat helyzetének megfelelő 13 célzó perselyek vannak.
A 11 célzókészülék 15 hüvelyének vége az 5. ábrán bemutatott kiviteli alaknál az 1 velőür szeg 2 ferde furatának nyílásánál kialakított tájolóelemekhez csatlakozó illesztő elemei vannak,
A tájolóelemek az 1 velőűr szeg palástján kialakított bemarások, az illesztő elemek pedig a bemarásokba illeszkedő 17 karmok lehetnek.
A találmány szerinti 1 velőür szeg beültetése a következő módon történik.
A velőűr szeget előkészítjük oly módon, hogy egy terelőbetétet helyezünk el és rögzítünk a velőűr szegben. Ezután egy flexibilis navigációs fúrót végigvezetünk a velőűr szeg hosszanti furatán, és a terelő betét ívelt vezetőfelületére, illetve vezető furatába illesztjük, majd 1-2 mm-rel a veiőűr szeg palástja fölé vezetjük, ahol az jól látható módon és közelítve a 90 fokhoz rögzül. Az előre elkészített reteszcsavar furatok és a veiőűr szeg furatai egybeesnek.
A velőür szegre egy proximális célzót illesztünk, a többi szemezéshez hasonlóan, és egy kanüíált. csavarral rögzítjük. Az ily módon előkészített velőür szeget bevezetjük a velőűrbe,
A navigációs fúró végére fúrómotort helyezünk és átfúrjuk a sipcsont belső oldali csontkérgét. Ahol a fúró hegye a bőrt elöemelí, kis metszést ejtünk, ahol megjelenik á navigációs fúró hegye.
A navigációs fúróra egy megfelelő méretű kanüíált fúrót illesztünk, mellyel átfúrjuk a csontkérget. Amikor elérjük a velőűr szeg furatát, eltávolítjuk a navigációs fúrót és a kanüíált fúrót tovább vezetve átfúrjuk az ellenoldaíi csontkérget is. Ahol a fúró hegye a bort előemeíi, ezen az oldalon is bemetszést ejtünk és bevezetjük a célzó készülék csatlakozó elemét a velőűr szeg furatához. A csatlakozó elem karmait beillesztjük a furatnál lévő tájoló bemunkáíásokba és egy csavart vezetünk át a csatlakozó elemen az ellenoldali csontkéregbe. Ezzel a célzó készüléket stabilan, szögtartóan és rotációban is rögzítjük a velőűr szeghez, mivel így a célzó és a velőür szeg átmenetileg egy egységet képez.
A célzó készülék további két vezetőperseiyén keresztül ekkor biztonságosan vezethető be fűró a velőűr szeg többi furatába.
Miután a többi furat elkészült és a megfelelő csontcsavarokat bevezettük, eltávolítjuk a célzó készüléket rögzítő csavart, és a ferde furatba is hasonló csontcsavart helyezünk.
A fentiekből látható, hogy a találmány szerinti kialakítás lehetővé teszi a velőür szeg navigációs fúróval előszerelt állapotban történő bevezetését és a csöves csontnak a ferde furatnak megfelelő helyen történő biztonságos kifúrását, A további furatok pontos elhelyezését a találmány szerinti célzó készülék biztosítja, mivel az a ferde furatban van mereven rögzítve, és pontosan megvezetí a fúrót a velőűr szeg többi furatához.
Mindezek eredményeképpen a velőür szeg előszerelt állapotban alkalmazható, ami jelentős könnyítést és biztonságot jelent, a csontcsavarok pedig röntgen képerősítő alkalmazás nélkül vezethetők be a velőür szeg megfelelő furataiba.
A hagyományos velőür szegek minimális átalakítással felszerelhetek a találmány szerinti vezető betéttel, így a találmány alkalmazása többlet költséget alig jelent.
Jelölések velőür szeg ferde furat terelőbetét vezetöfelület horony hernyócsavar zsákfurat zsákfurat csap horony célzó készülék csatlakozó élem célzó furat célzó keret hüvely íves kar illesztő elem