HU227259B1 - Eljárás monolit vasbeton építmény, főleg támfal, sávalap és hasonlók építésére - Google Patents

Abstract

A javasolt eljárás monolit vasbeton építmény, főleg támfal, épületsávalap és hasonlók építésére való, amelynél az építési helyen a készítendő építmény előírt nyomvonala mentén a talajban előírt szélességű és mélységű rést (R) nyitnak, a résbe vasalást helyeznek és a rés felső részéhez csatlakozó zsaluzatot építenek, majd a rést és a zsaluzattal határolt formázóteret kibetonozzák. Lényege, hogy a résnyitási műveletet (8) a tömörödött (vagy előzetesen tömörített) talajban lényegében a környező talajrétegek megbolygatása nélkül és mindenféle járulékos résfaltámasztó közeg vagy szerkezet alkalmazásától mentesen, főleg láncos talajmaróval (9) végzik. Továbbá, olyan vasalást alkalmaznak, amely magában foglal hosszirányú erősítőhuzalokat (16), főleg acélsodrony köteleket, amelyeket a bevezetési műveletük (18) során előnyösen a rés (R) teljes hossza mentén lelógásmentesen kifeszítenek, és előírt helyzetükben tájolják.

Description

A találmány tárgya eljárás, amely monolit vasbeton építmény, főleg támfal, résfal, épületsávalap és hasonlók építésére való.

Különböző monolit vasbeton támfalak, résfalak stb. ismertek, például dr. Seregi György: „Mezőgazdasági könnyűszerkezetes épületek’’ című könyvéből (www.agraroldal.hu internetes honlapról letöltve 2006. december 18-án), valamint Farkas József: „Alapozás” című könyvéből (Műegyetemi Kiadó, 2005).

Mint ismeretes, ha egy földtömeg rézsűs felszínét meredekebben kell kialakítani, mint amit belső ellenállásai, nyírószilárdsága biztonsággal megenged, akkor támfalat kell építeni. A megtámasztott földtest ekkor nyomást ad át a falra; a támfal statikai szerepe tehát az, hogy az önmagában meg nem álló földtestből átadódó föld- és víznyomást kellő biztonsággal közvetítse az altalajnak. Szükség lehet támfalra meredek terepen épített földmű megtámasztására is, ahol földlépcsőzés, -fogazás már nem elegendő. Gyakran gazdaságossági okok, vagy ipari üzemi technológia indokolja támfal létesítését.

A résfalat függőleges falú árokban, általában helyszíni kibetonozással készítik, amely lehet például az építmény teherhordó szerkezetének kontúrjával megegyező vonalvezetésű. Alkalmazása annál indokoltabb, minél nehezebbek a beépítési körülmények (például kedvezőtlenek a talaj- és talajvízviszonyok). Szilárd kőzetek kivételével gyakorlatilag bármilyen talajban készíthető résfal. Az építés első művelete a réselés, amihez általában speciális markológépet alkalmaznak. A réselés közben a résfalat általában odaszivattyúzott zaggyal kell megtámasztani, ezt követi az erősítő vasalás beépítése, majd adott esetben a földfelszín feletti részhez zsaluzat beépítése, és végül a kibetonozás, majd a zsaluzat lebontása.

Az ilyen monolit vasbeton szerkezetek merevsége a teljes hossz mentén közel egységes és az anyagfelhasználása kisebb ugyan, mint az előre gyártott elemekből épített hasonló szerkezeteké, hátránya viszont, hogy a helyszíni élőmunka igen körülményes és tetemes, másrészt többféle célgép összehangolt működtetését előfeltételezi az építéshelyen, harmadrészt a kibetonozáshoz általában egyedi zsaluzatot kell készíteni, ami a helyszíni élömunkaigényt és költségeket tovább növeli.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a hagyományos monolit vasbeton szerkezetek készítésekor gyakran nem a tényleges mértékadó terheléseknek megfelelően választják meg a falvastagságot, ezért feleslegesen túlméretezett támfalakat vagy résfalakat építenek, jelentős anyagpazarlással. Másrészt, a nyomvonal mentén haladó építés során gyakran a csatlakozó falrészek között a megfelelő kötési kapcsolatot nem sikerül biztosítani a kibetonozás hibás időzítése, vagy egyéb műszaki okok miatt, ezért a teljes támfal valójában nem teljesértékűen „dolgozik együtt”, tehát helyi meghibásodások könnyen felléphetnek.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített technológia létrehozása, amellyel főleg hosszú falszerű monolit építmények a technika állásához képest gazdaságosabban, termelékenyebben és a mindenkori tényleges terheléseknek jobban megfelelő szerkezetben építhetők, kisebb anyagfelhasználással és kevesebb helyszíni élőmunkával.

A kitűzött feladatot a föigénypontban definiált eljárással oldottuk meg. A találmány célszerű foganatosítási módjait az aligénypontok ismertetik.

A javasolt eljárás lényege, hogy a résnyitási műveletet az eleve tömörödött, vagy előzetesen tömörített talajban lényegében a környező talajrétegek megbolygatása nélkül és mindenféle járulékos résfaltámasztó közeg (például zagy) vagy szerkezet alkalmazásától mentesen, főleg láncos talajmaróval végezzük, továbbá olyan vasalást alkalmazunk, amely magában foglal hosszirányú erősítőhuzalokat, főleg acélsodrony köteleket, amelyeket a bevezetési műveletük során - előnyösen a rés teljes hossza mentén - lelógásmentesen kifeszítünk, és előírt helyzetükben tájoljuk.

Előnyösen legalább a résnyitási műveletet, a hosszirányú erősítőhuzal-bevezetési műveletet, valamint az egyéb vasalás beépítési műveletét, a zsaluzási műveletet és a betonkiöntési műveletet folyamatos üzemmódban, előnyösen mobil berendezés alkalmazásával végezzük, amelyet ellátunk legalább a réselési művelethez való szerszámmal, előnyösen láncos talajmaróval, a hosszirányú erösítöhuzal-bevezetési művelethez való kötéldobokkal és tájolóelemekkel, előnyösen terelögörgökkel, az egyéb vasalás beépítési művelethez való vasalástartó elemekkel, valamint a betonkiöntési művelethez a friss betonkeverék kiadagolására alkalmas betonfogadó tartállyal. Ezzel a termelékenység és gazdaságosság jelentősen növelhető.

A résnyitási művelet előtt célszerűen munkaszint készítéséhez talajsimítási műveletet, valamint a tervezett rés előírt szélessége mentén szélvágási műveletet is végzünk. Előnyösen a simítási művelethez forgótárcsás homlokmarót, a szélvágási művelethez pedig például vágótárcsapárt alkalmazunk, valamint a homlokmarót és a vágótárcsapárt a mobil berendezésen - haladási irányba tekintve - a láncos talajmaró előtt rendezzük el.

Előnyösen a rés szélességét legfeljebb 15 cm-re, a rés mélységét pedig legalább 3 m-re, előnyösen 3-5 m közöttire választjuk.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti foganatosítási módját szemléltettük. A rajzon:

az 1. ábra technológiai folyamatábra, amelyen a találmány szerinti eljárás egymást követő műveleti lépéseit szemléltettük vázlatosan;

a 2. ábra az 1. ábra részletének nagyobb léptékű képe;

a 3. ábra a behelyezett vasalásokat és dilatációs elemeket szemlélteti oldalnézetben;

a 4. ábra a találmány szerinti eljárással épített falszerkezet részletének felülnézete;

az 5. ábra a 4. ábra szerinti megoldás keresztmetszeti képe;

a 6. ábra az 5. ábra szerinti részlet változata.

HU 227 259 Β1

Az 1-5. ábrák szerinti első kiviteli példánál tömörödött talajban a találmány szerinti technológia felhasználásával egyedi kivitelű monolit vasbeton támfalépítést végeztünk, alappal egybeöntve, zsaluzat alkalmazásával. Az alábbiakban ismertetésre kerülő munkafolyamatokat egyetlen speciális önjáró B berendezés (1. és 2. ábra) alkalmazásával foganatosítjuk, annak előre menesztése közben. A kísérleti mobil B berendezésünket egy nagyméretű tehergépkocsi-alvázra, a jelen esetben, például háromtengelyes tehergépkocsi-alvázra építettük (a tehergépkocsiból a vezetőfülkét, tengelyeket, futómű-felfüggesztést, kardántengelyt és alvázat megtartottuk, és energiaforrásként 90 kW-os dízelmotort alkalmaztunk a B berendezés hidraulikus aggregátja szivattyújának hajtására.)

Az építés előkészítő műveleti lépéseként kitűztük az építendő támfal nyomvonalát. A nyomvonal kitűzéséhez alkalmazhatunk például bowdenhuzalt, vagy lézersugárnyalábot, amelyet a B berendezés például hidraulikus vezérlésű nyomkövető egysége (külön nem ábrázoltuk) követ a B berendezés előrehaladása közben, önmagában ismert módon, a haladási irányt az

1. ábrán 1 nyíl jelöli.

A fenti előkészületek után az eljárásunk első műveleti lépéseként a B berendezés folyamatos előrehaladása közben a természetesen tömörödött (vagy előzetesen önmagában ismert módon tömörített) talaj felszínét függőleges forgatható 2 vágótárcsapárral a készítendő rés felső széleinél - az előre meghatározott résszélességnek megfelelően - bevágjuk. Az így képződő két vágásvonal közötti R résben dolgozik majd a sorrendben későbbi réselési művelet közben a réselőszerszám, például láncos talajmaró. A 2 vágótárcsapárt a B berendezés 3 alvázán függőlegesen állíthatóan rendeztük el. Ezt az első szélvágási műveletet az 1. ábrán 4-gyel, az eredeti talajfelszínt pedig 5 hivatkozási számmal jelöltük.

A második műveletként a B berendezés folyamatos előrehaladása közben a talaj egyenetlen felső síkját a nyomvonal mentén a későbbi munkavégzéshez simára lemunkáljuk. E 6 simítási műveletnél (és az alább ismertetésre kerülő további műveleteknél is) a B berendezés az 1 nyíl irányban történő előrehaladása közben a kitűzött nyomvonalat megfelelő iránytartással és automatikusan követi.

A 6 simítási művelethez a jelen esetben tárcsás 7 homlokmarót alkalmaztunk, amelynek függőleges tengelye a 3 alvázon a 2 vágótárcsapár mögött, függőlegesen és vízszintesen állíthatóan van elrendezve, és külön nem ábrázolt, például hidraulikus forgatóhajtással van kapcsolatban. Értelemszerűen a 7 homlokmaró tengelye a készítendő R rés középvonala fölött helyezkedik el. A 6 simítási művelet során tehát szabályos vízszintes munkasíkot készítünk, amelyet a rajzon 5A-val jelöltük, és amelyet az eljárás további részében bázissíkként használjuk.

A 7 homlokmaró átmérőjét mindig úgy kell megválasztani, hogy nagyobb legyen, minta készítendő R rés szélességi mérete. A jelen esetben a R rés szélességét 15 cm-re, ennek megfelelően a 7 homlokmaró tárcsaátmérőjét 25 cm-re választottuk. Megjegyezzük, hogy adott esetben a 6 simítási művelet sorrendben megelőzheti a szélvágási 4 műveletet, vagy azzal egyidejűleg is végezhető.

A találmány szerinti technológia következő lépése 8 résnyitási művelet. Ennél a tömörödött (vagy előzetesen tömörített talajban) - hangsúlyozottan a talaj mindenféle megbolygatása nélkül - a B berendezés folyamatos előrehaladása közben megnyitjuk az előírt szélességű és előírt mélységű R rést, mégpedig olyan módon, hogy eközben a talajrétegekben semmiféle repedezettséget és/vagy fellazulást és/vagy vibrációt ne okozzunk, másrészt ehhez a réseléshez a technika állásából ismert, úgynevezett „támasztózagyot”, vagy egyéb közeget vagy segédeszközt nem veszünk igénybe.

A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor meglepő módon módot ad arra, hogy a technika állásához képest csökkentett szélességű vasbeton szerkezetet építsünk, és ennek megfelelően csökkentett szélességű R rést alkalmazzunk (ennek okaira alább térünk majd ki). A jelen esetben a csökkentett résméretet 15 cm-re választottuk, és az R rés kimunkálásához 9 láncos talajmarót használtunk. Megjegyezzük, hogy az R rés szélességét a statikai és technológiai szempontokon túl persze a rendelkezésre álló réselőszerszám mérete is befolyásolja.

Célszerűen közvetlenül a 8 résnyitási művelet megkezdése után az R rés két felső szélét csúszó 10 védősínekkel védjük. Ez a két, egymással összekapcsolt csúszótalpszerű elem a jelen esetben L-profilból van kialakítva, és célszerűen az L-profiloknak az R résbe nyúló szárai közötti távköz a mindenkori résméretnek megfelelően állítható. A csúszó 10 védösínek a 3 alvázhoz állíthatóan csatlakoznak (vasalástartó szerepükre alább térünk ki).

Az R rés mélységét a kísérleteink során 3-5 m közöttire, sőt néha az 5 m-t meghaladó méretűre is választottuk, és eddig a mélységig martuk ki a talajt a munkahelyzetében függőlegesen álló 9 láncos talajmaróval, a B berendezésnek az 1 nyíl irányába történő előrehaladása közben.

A 9 láncos talajmaró a szállítási vízszintes helyzetébe felbillenthetöen van elrendezve a B berendezés 3 alvázán, és külön nem jelölt, például hidraulikus forgatóhajtással van hajtókapcsolatban. A 2. ábrán jól látható, hogy a jelen esetben a B berendezés 3 alvázának a jobb hátsó részén, a 7 homlokmaró mögött helyezkedik el a 9 láncos talajmaró.

A 9 láncos talajmaró vágóéleivel fellazítja-vágja a talajt, amelyet azután a vágóélek között elrendezett, kétoldalt láncokon függesztett, kanalas szállítóelemek (nem ábrázoltuk) a felszínre szállítanak, és ott a kitermelt talajt kiürítik. A kanalakkal kitermelt talajt külön nem szemléltetett szállítócsigára, vagy - szalagra adjuk, amelynek leadó vége oldalirányban a kitermelt földet elterítheti. Szükség esetén egy későbbi műveletben ez a kitermelt és elterített talajréteg tömöríthető.

Megjegyezzük, hogy előnyösen a 8 résnyitási művelet közben, de mindenképpen még a 24 betonkiönté1

HU 227 259 Β1 si művelet előtt az R résbe szivárgó talajvíz adott esetben, például vákuumszivattyúval (külön nem ábrázoltuk) eltávolítható, amely ugyancsak a B berendezés részét képezheti.

A 9 láncos talajmaróval a kísérleti tapasztalataink szerint a környező talaj bolygatása nélkül, pontosan kimunkálható a keskeny és viszonylag mély R rés.

Például, ha a találmány szerinti eljárással vízvédelmi gátat építünk, akkor a R rés szélessége lehet ugyancsak 15 cm, a mélysége pedig 4-6 méter közötti. De megjegyezzük, hogy keskenyebb, akár 15 cm-es, vagy nagyobb szélességű és mélységű vízzáró földalatti betonfal is készíthető a találmány szerinti technológiával, amelynél persze a föld felett falrésznél a kibetonozás előtt zsaluzatot kell alkalmazni, de erre alább térünk ki.

A találmány szerinti megoldás alkalmas még nagy szilárdságú autóutak, autópályák szembe haladó sávjainak elválasztására szolgáló, profilozott és hosszirányban erősített betontámfalának készítésére is.

Az 1. és 2. ábra szerint a 3 alvázon van elhelyezve a kezelőszemélynek és a B berendezés szerkezeti egységeit működtető kezelőszerveknek helyet adó 11 kabin. Továbbá, a 3 alvázon 12 betonfogadó tartály van elrendezve, amely fogadja az előnyösen betonmixerrel az építéshelyre kiszállított friss betont. A 12 betonfogadó tartály külön betonszivattyúval (nem ábrázoltuk) és végével az R résbe irányítható 13 adagolócsővel van ellátva, amelyen keresztül továbbítjuk a kibetonozási műveletben a friss betont a kiöntési helyre.

Az 1. ábra szerint a 3 alvázon, a 11 kabin mögött 14 kötéldobok vannak elrendezve, ezekre vannak feltekercselve az alább ismertetésre kerülő, vízszintes vasaláshuzalokként szereplő acélsodrony kötelek. A 3 alváz alá építve helyezkedik el a B berendezés külön nem szemléltetett fő energiaforrása, a dízelmotorja, a hozzá tartozó üzemanyagtartállyal, valamint a hidraulikus tápegység.

A 2. ábrán jól látható, hogy a 3 alvázon a 9 láncos talajmaróval függőleges 15 elválasztóprofil van társítva, azzal együtt mozgathatóan, amely a jelen esetben az R résbe keresztirányban tömören illeszkedő méretű U profilként van kialakítva.

A 15 elválasztóprofil feladata egyrészt az, hogy az R résnek az alább ismertetendő kibetonozás alatti szakaszát elválassza a 8 résnyitási művelet alatti szakaszától, másrészt a 14 dobokról letekercselt, végtelenített hosszirányú 16 erősítőhuzalok tervezett helyen való elhelyezését elősegítse, például 17 terelőgörgők segítségével, amelyek gondoskodnak a vízszintes hosszirányú 16 erősítőhuzalok előírt magasságban való tájolásáról és bevezetéséről. A 17 terelőgörgők előnyösen a 15 elválasztóprofil mellső részén, magassági irányban állíthatóan és forgathatóan vannak egymás alatt elrendezve (lásd 2. ábra).

Visszatérve a találmány szerinti építési technológia műveleti lépéseinek sorrendjéhez, a 8 résnyitási műveletet a fentebb már említett hosszirányú 16 erősítőhuzaloknak az R résbe, az előírt helyen történő 18 bevezetési művelete követi. Ehhez előírt számban a 16 erősítőhuzalokat lehúzzuk a 14 kötéldobokról és vízszintes helyzetben, egymás fölött, a megfelelő 17 terelőgörgőn átvetjük. A 8 résnyitási művelet közben tehát az R rés hosszának legalább a 2/3 részén, előnyösen a teljes hosszán keresztül a nagy szilárdságú 16 erősítőhuzalokat, főleg acélsodronyköteleket, vagy más nagy szilárdságú betonkompatibilis anyagú erősítőelemeket elhelyezünk igény szerinti számban, egymás fölötti helyzetben tájolva és belógásmentesen feszesen tartva, hogy végül a kész betonszerkezetben azok az előírt helyre kerüljenek.

A következő műveleti lépésként főleg a készítendő monolit vasbeton szerkezet föld fölötti része oldalirányú merevségének növelése végett betonerősítő vasalást, előnyösen 19 hálóvasalást, valamint résszakaszoló 20 dilatációs elemeket alkalmazunk, és ezeket az előírt helyükre behelyezzük az R résbe. Ezt a műveletet az 1. ábrán 21 hivatkozási számmal jelöltük.

Külön nem ábrázoltuk ugyan, de az előre legyártott 19 hálóvasalások a beépítésük előtt előnyösen a B berendezés 3 alvázán kétoldalt vannak függesztve. A 9 láncos talajmaró mögötti helyen a 19 hálóvasalások egymás után beemelhetők az R résbe. Az 1-3. és az 5. ábrákon látható, hogy az acélhuzalból hegesztett 19 hálóvasalást úgy rendezzük el magassági irányban az R résben, hogy az körülbelül félig az 5A munkaszint alá van süllyesztve, ezáltal fokozottan védi az építendő támfal talajszint feletti részéta kidőléssel szemben.

A 19 hálóvasalás alsó szintjét a jelen esetben a függőleges 15 elválasztóprofil külön nem jelölt tájolókonzoljai biztosítják. Ezek a tájolókonzolok a B berendezés előrehaladása közben kicsúsznak az éppen beépített 19 hálóvasalás alól, és ezután a sorrendben következő beépítendő 19 hálóvasalás tájolását és támasztását biztosítják. Az 5A munkaszinten az R résben részben az 5A munkaszint alá süllyesztett 19 hálóvasalás hosszának megfelelő távolságokra (például 4 méterenként) helyezzük be a 20 dilatációs elemeket az R résbe.

A 21 hálóvasalás- és dilatációbehelyezési művelet után, vagy akár már eközben végezzük el a 22 zsaluzás! műveletet. Ennek során az 5A munkaszinten a B berendezés folyamatos haladása közben 23 zsaluelemekből összeszereljük a zsaluzatot. A 23 zsaluelemek előnyösen modul rendszerűek, azaz az egymás után következő és egymással szemben elhelyezett 23 zsaluelemek ismert gyorscsatlakozó egységekkel összeszerelhetők. A 23 zsaluelemek a kibetonozás közbeni betontapadás elkerülése érdekében, például nem tapadó anyagú rugalmas felületi réteggel, előnyösen gumiréteggel vannak ellátva (nem ábrázoltuk).

Fentebb már említettük, hogy a találmány szerinti megoldásnál az R rés szélét az építés közben védő csúszó 10 védősínek járulékos feladata, hogy alul a 23 zsaluelemeket a beépítésükkor ideiglenesen tájolják és támasszák. A kapcsolóegységekkel korábban már összekapcsolt 23 zsaluelemekhez most rögzítjük az éppen beépített két 23 zsaluelemet, és ezt a két, egymással szembeni 23 zsaluelemet egymással felül is összekapcsoljuk a merevség és mérettartósság növelése érdekében.

HU 227 259 Β1

Ezután következhet a 24 betonkiöntési művelet (lásd 1. ábra), amelynek során a fentiekben ismertetett zsaluzattal és vasalásokkal ellátott R rést folyamatosan kiöntjük a B berendezés előrehaladása közben a 12 betonfogadó tartályból az előírt minőségű friss betonnal, amely adott esetben ismert adalékot is tartalmazhat, például vízzáró és/vagy kötésgyorsító és/vagy szilárdságnövelő stb. adalékokat. A 23 zsaluelemek közötti R résbe szivattyúzzuk tehát a friss betont, majd a kibetonozás befejezéseként a zsaluzat tetején a betont lesimítjuk, és szükség esetén a betont a kellő mértékben vibrálással tömörítjük.

A 24 betonkiöntési művelet tehát folyamatosan és rögtön a 22 zsaluzási művelet után történik, ezzel pedig biztosítható, hogy az R rés a lehető legrövidebb ideig van megnyitott állapotban (mind hossz-, mind pedig függőleges irányban tekintve), így a találmány szerinti technológia minimálisra csökkenti a résfalaknál a talajbeomlás veszélyét.

Az előírt kötési időt, vagyis az 1. ábrán K hivatkozási jellel jelölt kötési szakasz időtartamát a találmány értelmében előnyösen a B berendezés menesztés! sebességével összhangban határozunk meg. A beton „öntartásának” elérése a cél a K betonkötési szakasz során, amely döntően befolyásolja az építési eljárás egészének sebességét. A jelen esetben a K betonkötési szakasz időtartamát a friss beton kiöntésétől számított 200 percre választottuk, ezután már a frissen épített támfalszakasz öntartónak bizonyult.

Ezután elvégeztük a következő műveletet, nevezetesen a 25 zsalubontási műveletet (lásd 1. ábra). Ennek során a 23 zsaluelemek kapcsolóelemeit bontjuk, majd célszerűen a kizsaluzáshoz a 23 zsaluelemek formázó felületei, például gumilapjai és 23 zsaluelemek acéllapja közé levegőt préselünk, ami ívesre deformálja a gumilapokat, ezáltal kíméletesen eltávolítjuk azokat a betonfelületektől, és a 23 zsaluelemeket lebillentjük a formázott betonfal felületéről.

A lebontott 23 zsaluelemeket előnyösen a B berendezés által vontatott, kerekeken legördülő konvejorra akasztjuk (nem szemléltettük), amely mindig az éppen aktuális zsalubeszerelés helyére szállítja a 23 zsaluelemeket. Ezzel az intézkedéssel mindenkor biztosítható a zsaluzat beszerelésének és bontásának szinkronban tartása.

A találmány szerinti eljárás értelmében a teljes fenti technológiához szükséges mindenféle anyagot, szerelvényt célszerűen betonmixerrel szállítjuk az építési helyre. A hagyományos betonmixert ennek megfelelően el kell látni megfelelő üzemanyag- és vízszállító tartállyal, valamint tartóval a 19 hálóvasalások szállításához.

A mobil B berendezés menesztés! sebessége a jelen esetben fokozatmentesen szabályozható a külön nem ábrázolt hidraulikus hajtómotor vezérlése révén, amely a hajtási forgatónyomatékot ismert csigahajtóműn és kardántengelyen keresztül adja át a B berendezés hátsó dupla hídjára (külön nem ábrázoltuk). A példakénti esetben a B berendezés menesztés! sebességét 15-25 m/óra közötti értékűre választottuk, amellyel kedvező kísérleti eredményeket kaptunk.

Más célra történő alkalmazás esetén, például útszegély megtámasztáshoz, hosszú sávalaphoz, medenceoldalfalhoz, alapozott börtönkerítésfalhoz stb. alkalmazhatunk persze a fentebb említett 15 cm-nél szélesebb, vagy keskenyebb R rést is a mindenkori felhasználói és statikai igényeknek megfelelően, a hosszirányban megerősített monolit betonszerkezet építésekor.

A 6. ábrán az 1-5. ábrák szerinti megoldás olyan változatát tüntettük fel további példaként, amelynél a támfalat tömörített folyóparti gátban építettük. Az 5. ábrához hasonlóan az R rés szélességét is 15 cm-re, mélységét 3 m-re, a támfal teljes magasságát pedig 4 m-re készítettük. Az 5 és 6. ábra szerinti megoldásnál is a 19 hálóvasalás „I” magasságát 2 m-re választottuk, és ennek fele nyúlik az 5A munkaszint fölé. Az R rés alsó 2/3 részének L magasságát 2 m-re választottuk, ebben egymástól azonos függőleges távközre kiosztva 15 darab hosszirányú 16 erősítőhuzalt alkalmaztunk speciális erősítésként a R rés teljes hossza mentén; a jelen esetben az acélsodrony kötél átmérője 8 mm volt.

A találmány szerinti technológia alkalmazásának főbb előnyei a kísérleti tapasztalataink szerint a következők:

- a kiöntött monolit betonszerkezet az építés során hasznosított adottságokkal, főleg a hosszirányú 16 erősítőhuzaloknak köszönhetően meglepően nagy szilárdságú, csökkentett falvastagság mellett;

- az R rés találmány szerinti kialakítása következtében a réstalp és a résfal sima és tömör kialakítású, és az is marad; semmiféle költséges járulékos támasztózagy alkalmazására nincs szükség, ellentétben a hagyományos megoldásokkal;

- a precízen és a csökkentett szélességben történő talajrésnyitás miatt csökkentett mennyiségű kitermelt talajt kell kiemelni, amely akár a helyszínen elterítve is hasznosítható, ezzel a gazdaságosság tovább javítható;

- a hosszirányú 16 erősítőhuzalok miatt az épített betonszerkezet rendkívül erős oldalterhelést is képes elviselni, ezért meglepően gazdaságosan alkalmazható, például vízvédelmi töltésekhez, vízzáró falakhoz, ömlesztett anyagtárolók közötti támfalakhoz, talajszint feletti magasítás nélküli, régi megsüllyedt utak szélének megtámasztására, hosszú épületalapozásokhoz, autópályasávokat elválasztó profilozott betonfalakhoz és más hasonló építményekhez;

- a talajban kellő mélyen kialakítható, hosszirányban jelentősen megerősített R réssel több méter mély földalatti vízzáró fal is készíthető, például vízvédelmi töltésnél hosszú ideig elhúzódó magas vízállás esetén a töltés átázását megakadályozza, valamint megakadályozza a gát megcsúszását;

- a tömörödött vagy előzetesen tömörített talajban kíméletes módon kimunkált R rés a lehető legrövidebb ideig nyitott, éppen ezért a kísérleti ta1

HU 227 259 Β1 pasztalataink szerint a beomlás veszélyével nem kell számolni;

- a találmány szerinti eljárás foganatosítása akár egyetlen speciális, a fentiekben ismertetett B berendezés alkalmazásával meglepően gazdaságosan és minimális helyszíni élőmunkával történhet, mégpedig jól tervezhető és gazdaságos módon, az egymásra épülő műveletekből álló, lényegében folyamatos munkavégzésben;

- az eljárás során, szükség esetén a résből a szivárgó talajvizek egyszerűen eltávolíthatók.

Végül megjegyezzük, hogy a fentiekben részletezett példakénti megvalósításokon túlmenően a találmány sok más változatban és/vagy kombinációban is foganatosítható az igényelt oltalmi körön belül, de ezekhez a szakma átlagos szakembere - a fenti ismertetésünk alapján - nem igényel további kitanítást.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás monolit vasbeton építmény, főleg támfal, épületsávalap és hasonlók építésére, amelynél az építési helyen a készítendő építmény előírt nyomvonala mentén a talajban előírt szélességű és mélységű rést nyitunk, a résbe vasalást helyezünk és a rés felső részéhez csatlakozó zsaluzatot építünk, majd a rést és a zsaluzatokkal határolt formázóteret kibetonozzuk, azzal jellemezve, hogy a résnyitási műveletet (8) a tömörödött, vagy előzetesen tömörített talajban lényegében a környező talajrétegek megbolygatása nélkül és mindenféle járulékos résfaltámasztó közeg vagy szerkezet alkalmazásától mentesen, főleg láncos talajmaróval (9) végezzük, továbbá olyan vasalást alkalmazunk, amely magában foglal hosszirányú erősítőhuzalokat (16), főleg acélsodrony köteleket, amelyeket a bevezetési műveletük (18) során előnyösen a rés (R) teljes hossza mentén lelógásmentesen kifeszítünk, és előírt helyzetükben tájoljuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább a résnyitási műveletet (8), a hosszirányú erősítöhuzal-bevezetési műveletet (18), valamint az egyéb vasalás, főleg hálóvasalás beépítési műveletét (21), a zsaluzási műveletet (22) és a betonkiöntési műveletet (24) folyamatos üzemmódban, előnyösen mobil berendezés (B) alkalmazásával végezzük, amelyet ellátunk a résnyitási művelethez (8) való láncos talajmaróval (9), a hosszirányú erősítőhuzal-bevezetési művelethez (18) való kötéldobokkal (14) és tájolóelemekkel, előnyösen terelőgörgőkkel (17), az egyéb vasalásbeépítési művelethez (21) való vasalástartó elemekkel, valamint a betonkiöntési művelethez (24) a friss betonkeverék kiadagolására alkalmas betonfogadó tartállyal (12).
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a résnyitási művelet (8) előtt munkaszint (5A) készítéséhez talajsimítási műveletet (6), valamint a tervezett rés (R) előírt szélessége mentén szélvágási műveletet (4) végzünk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a simítási művelethez (6) forgótárcsás homlokmarót (7), a szélvágási művelethez (4) pedig vágótárcsapárt (2) alkalmazunk, valamint a homlokmarót (7) és a vágótárcsapárt (2) a mobil berendezésen (B) - haladási irányba (1) tekintve - a láncos talajmaró (9) előtt rendezzük el.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rés (R) szélességét legfeljebb 15 cm-re választjuk.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rés (R) mélységét legalább 3 m-re, előnyösen 3-5 m közöttire választjuk.