HU226753B1 - Berendezés száras növények, fõleg kender betakarításához - Google Patents

Abstract

A találmány berendezés száras növények, főleg kender betakarításához,amelynek erőgépre csatlakoztatható vázszerkezete, valamint ezenelrendezett, a növényszárakat a talaj fölött elvágó aratószerkezete,valamint a levágott szárakat keresztirányban daraboló aprítószerkezetevan, amely utóbbi behordószerkezettel van társítva. Lényege, hogy azaprítószerkezetnek (16) több, egymás fölött, előre meghatározottmagassági helyzetben, előnyösen párosával elrendezett aprítóegységei,előnyösen fűrésztárcsái (24) vannak, amelyek közül a legfelsőaprítóegység, előnyösen fűrésztárcsa (24) vagy fűrésztárcsapármagassági irányban állíthatóan van elrendezve és állítószerkezettel(28) van kapcsolatban. 2. ábra Ó

Description

A találmány tárgya berendezés, amely száras növények, főleg kender betakarításához alkalmazható.

Mint ismeretes, a kender mint ipari növény a felhasználási terület kiszélesedése miatt az utóbbi években nagymértékben felértékelődött. A hagyományos textilipari felhasználás mellett jelentős felhasználási igénnyel kapcsolódott be az építőipar és a gépipar, sőt a kender jelentőssé vált energiahordozóként is.

A gazdaságos kendertermesztés kulcskérdése jelenleg a tetemes kézi munkaerőt igénylő hagyományos technológia gyökeres átalakítása, az ehhez szükséges gépsorok kifejlesztése.

Ismert például az EP 941 649 számú szabadalmi leírásból olyan kenderarató gép, amelynek a kenderszárakat közvetlenül a talaj fölött elvágó aratószerkezete, és a learatott növényszárakat keresztirányban daraboló aprítószerkezete van, amely utóbbi behordószerkezettel van kombinálva. Az aratószerkezet itt alternálókaszaként van kialakítva, amely a gép teljes munkaszélességén végigér, a gép haladási irányára keresztirányban. A behordószerkezet két, hajtott végtelenített ujjas szállítóhevederből áll, amelyek a haladásirányba tekintve V alakban vannak elrendezve. Az aprítószerkezet két, függőleges tengelyen egymástól távközzel rögzített vágótárcsából áll, amelyek a behordószerkezet leadóvégével működnek együtt. A fenti megoldásnál az aprítószerkezet két vágótárcsája között szárzúzó-törő szerkezet van elrendezve.

A fenti megoldás szélesebb körben nem tudott elterjedni. Ennek oka a gyakorlati tapasztalatok szerint abban keresendő, hogy a lineáris aratószerkezet a nagy szilárdságú kenderrostok vágása közben gyakran eltömődik, körülményes kézi tisztítása tetemes állásidővel jár. További hiányosság, hogy a levágott kenderszáraknak a viszonylag hosszú behordószerkezeti hevederekkel történő beadagolása közben azok lényegében függőleges helyzete alig biztosítható, a szárak esetleges eldőlése miatt, így az aprítószerkezetbe adagolásuknál problémák léphetnek fel, amelyek viszont a darabolás hatékonyságát lerontják.

A szárzúzó-törő szerkezet alkalmazása miatt is többrendbeli problémával kell számolni. Egyrészt ezzel jelentősen megnő a berendezés energiaigénye, aminek következtében korlátozott alkalmazása csak nagyobb erőgépekkel lehetséges. Másrészt a kender bizonyos hasznosítási módjainál a törés-zúzási művelet eleve felesleges, viszont ezzel a szerkezettel a berendezés önsúlya, a meghibásodás veszélye és a beruházási ráfordítás tetemesen megnő.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása száras növények, főleg kender betakarításához, amely lényegesen egyszerűbb és üzembiztosabb szerkezeti kialakítású, ugyanakkor akár kisebb (például 100 kW) teljesítményű traktorral is univerzálisan üzemeltethető. További célunk a vágási és az aprítási művelet hatékonyságának, valamint a gép termelékenységének és üzembiztonságának javítása.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint olyan berendezéssel oldottuk meg, amely száras növények, különösen kender betakarításához való. Ennek erőgépre csatlakoztatható vázszerkezete, a növényszárakat közvetlenül a talaj fölött elvágó aratószerkezete, valamint a levágott szárakat keresztirányban daraboló aprítószerkezete van, amely utóbbi behordószerkezettel van társítva. A találmány szerinti megoldás lényege, hogy az aprítószerkezetnek egymás fölött, előre meghatározott magassági helyzetben - előnyösen párosával - elrendezett aprítóegységei, előnyösen fűrésztárcsái vannak, amelyek közül a legfelső magassági irányban állíthatóan van elrendezve, és állítószerkezettel van kapcsolatban.

Előnyös az olyan kivitel, amelynél a behordószerkezetnek egymás fölött elrendezett ujjas terelőláncai vannak, ezek a vázszerkezet álló, dobszerű hengervázának külső palástja mentén elmozdíthatóan vannak elrendezve, továbbá a terelőláncok közös hajtással vannak kapcsolatban. Ezzel a szárak közel függőleges helyzete megőrizhető és biztonságos beadagolás biztosítható. Célszerű továbbá, ha a vázszerkezetnek két, egymástól távközzel elrendezett hengerváza van, ezeken párosítva vannak elrendezve a behordószerkezet lényegében körkörös, ujjas terelöláncai.

A találmány szerint különösen előnyös, ha az aprítószerkezet fűrésztárcsáinak negatív szögű vágóélszakasszal rendelkező fogai vannak. Ezzel ugyanis egyrészt hatásosan csökkenthető az eltömödésveszély, másrészt a tárcsák fogai hatásosan segítik a szárkidobást és rendrerakást is.

Például kenderaratásnál a levágott bugarészek külön rendre rakhatók, ha az aprítószerkezethez terelőegységet csatlakoztatunk, amelynek egyik vége a legfelső pár fűrésztárcsa leadási körzetébe ér, és a másik vége oldalirányban állítható.

Különösen egyszerű szerkezeti kivitelű az olyan elrendezés, amelynél az aprítószerkezetnek az egymás fölött elrendezett fűrésztárcsái közös forgatótengelyen együtt forgathatóan vannak elrendezve, és a legfelső fűrésztárcsa a tengelyen a vágási magasságállításhoz axiálisan eltolhatóan van elrendezve. Célszerű, ha a legfelső pár fűrésztárcsa mindegyike egy-egy agyon van rögzítve, amelyek a hozzájuk tartozó tengellyel együtt forgathatóan, de azon axiálisan eltolhatóan vannak ágyazva, továbbá előnyösen a két agyat közös idom kapcsolja össze, amelyhez kapcsolódik a közös állítószerkezet.

A vázszerkezet lehet vontatott, vagy erőgépre, például traktorra függesztett, vagy félig függesztett kialakítású, amelynek a főgerendelyéhez U alakú vázrész csuklósán kapcsolódik, amely legalább egy talajkövető elemmel, például csúszótalppal vagy kerékkel van ellátva, valamint e vázrész száraihoz csuklósán kapcsolódnak az álló dobszerű hengervázak, amelyekkel az aratószerkezet, az aprítószerkezet, valamint a behordószerkezet van társítva. Előnyösen a behordószerkezet legalább legfelső pár ujjas terelőlánca az aprítószerkezet leadási körzetébe hátranyúló terelő lánckerekekkel van ellátva. Ezzel tovább segíthetjük a rendrerakást.

A kísérleteink során felismertük, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha a következő feltételeket teljesítjük:

HU 226 753 Β1

- a berendezés az aratásra érett kendert egyetlen menetben, például 600-700 mm közötti hosszúságú szálrészekre darabolva, maximum 1 méter szélességű rendre rakja le;

- munkaszélessége előnyösen 2,5-3 méter közötti legyen;

- a betakarítógép még akár 8 km/h munkasebességnél is üzembiztosán dolgozzon;

- speciális igényként a magot tartalmazó bugát külön frakcióba rendezze;

- a magot tartalmazó bugát a szárról leválasztó darabolószerszám magassági irányban állítható legyen annak érdekében, hogy majd a cséplés fázisában minél kisebb szártömeget kelljen feldolgozni;

- a betakarítógép akár 100 kW teljesítményű traktorral is üzemeltethető legyen.

A fenti komplex követelményrendszert a kísérleti tapasztalataink szerint első ízben teljesíti a találmány szerinti berendezés, amely éppen ezért széles körű elterjedésre számíthat, és az alkalmazó gazdák vagy mezőgazdasági üzemek számára komoly gazdasági előnyt ígér.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés vontatott kiviteli alakja üzemi állapotban és felülnézetben; a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés felülnézete viszonylag nagyobb léptékben; a

3. ábra a 2. ábrán lll-lll vonal mentén vett metszet; a

4. ábra az 1-3. ábrák szerinti megoldás részlete, nevezetesen az aprítószerkezet egy fűrésztárcsapárja, viszonylag nagyobb léptékben és felülnézetben; az

5. ábra a 4. ábra V részletének viszonylag nagyobb léptékű képe.

Az 1-5. ábrákon a találmány szerinti berendezés olyan példaként! kiviteli alakját tüntettük fel, amely kender betakarításához alkalmazható. Az 1 berendezésnek a jelen esetben vontatott 2 vázszerkezete van, amely 3 vonórúdján keresztül erőgéphez, például 4 traktorhoz csatlakozik. A 4 traktorral vontatott 1 berendezés haladásirányát az 1-3. ábrákon 6 nyíllal jelöltük. A 2 vázszerkezet a jelen esetben két 33 kerékkel van ellátva.

A találmány szerinti kenderarató 1 berendezés részleteit a 2-5. ábrák kapcsán ismertetjük. A 2. és

3. ábrán jól látható, hogy a 2 vázszerkezetnek a haladási irányt jelző 6 nyílra merőleges, fő- 7 gerendelye van, amelyhez 8 csuklón keresztül kapcsolódik a 3 vonórúd. Továbbá a 7 gerendelyhez felülnézetben U alakú 9 vázrész csuklósán csatlakozik, amelynek száraihoz a 2 vázszerkezet függőleges 10 oszlopai csuklósán kapcsolódnak, és mindkét 10 oszlop egy-egy 11 hengervázat tart, amely a jelen esetben felül kúposán lefedett, függőleges kör keresztmetszetű dobként van kialakítva.

A 3. ábrán jól látható, hogy a függőleges 10 oszlopon elrendezett 11 hengerváz magassági helyzete a 2 vázszerkezet 7 gerendelyéhez képest változhat, és a hengervázrészek alsó részéhez a talajkopírozó 5 elemek, a jelen esetben csúszótalpak kapcsolódnak, amelyek biztosítják a jó talajkövetést. Az U alakú 9 vázrész tehát valójában paralelogramma-megvezetést biztosít a két 10 oszlop és az azzal társított 11 hengerváz részére. így a 11 hengervázak tehát függőleges helyzetüket megtartva, függőleges irányba együtt elmozdíthatok a 7 gerendelyhez képest. Megjegyezzük, hogy a 2 vázszerkezet külön nem ábrázolt függesztett kivitelénél az U alakú 9 vázrész magasságállító egységgel, például hidraulikus munkahengerrel szerelhető fel (ilyenkor a talajkövető 5 elem elhagyható).

A találmány szerinti 1 berendezésnek a növényszárakat, jelen esetben K kenderszárakat közvetlenül talajfelszín fölött elvágni képes 13 aratószerkezete van. Az 1-3. ábrákon látható, hogy a 13 aratószerkezet az ábrázolt kiviteli alaknál két, a szélén egymást kissé átlapolt helyzetű, forgó 14 vágótárcsával rendelkezik, amelyek szembeforgási irányát 15 nyilakkal jelöltük a

2. ábrán. Az 1. ábrán külön jelöltük, hogy a 14 vágótárcsák külső széleinek mérete határozza meg az 1 berendezés L munkaszélességét, amelyet a jelen esetben 2,8 méterre választottuk. A 14 vágótárcsák forgatóhajtásukat a 4 traktorról kapják (nem ábrázoltuk).

A kenderarató 1 berendezésnek a learatott K kenderszárakat (kórókat) keresztirányban daraboló 16 aprítószerkezete van, amelynek az a rendeltetése, hogy a jelen találmány szerint az átlagosan 2,0-2,6 méteres hosszúságú K kenderszárakat 600-700 mm-es hosszúságú szárrészekre darabolja. A 16 aprítószerkezet 17 behordószerkezettel van együttműködő kapcsolatban. A 16 aprítószerkezet részleteire alább térünk ki.

A 17 behordószerkezet a jelen esetben a dobszerű 11 hengervázak külső palástja mentén körbefutó 18 terelőláncokból áll, amelyekből minden 11 hengervázon a jelen esetben négy-négy darabot alkalmaztunk. A 18 terelőláncok 19 terelőujjak sorozatával vannak ellátva. A 3. ábrán jól látható, hogy a végtelenített 18 terelőláncok a forgatóhajtásukat a jelen esetben közös függőleges 20 tengelyről egy-egy 21 lánckeréken keresztül kapják. A 20 tengely a 4 traktor erőleadó tengelycsonkjáról kapja a hajtását, itt külön nem ábrázolt kardántengelyen keresztül.

A 2. és 3. ábrán jól kivehetők a találmány szerinti 16 aprítószerkezet részletei. Lényege, hogy több aprítóegysége van, amelyek közül a legfelsőnek a magassági helyzete állítható. A jelen esetben a 16 aprítószerkezet párosával elrendezett 24 fűrésztárcsákból áll, amelyek a 2. ábrán felülnézetben láthatóan a szélükön egymást átlapolóan vannak elrendezve. A 24 fűrésztárcsák a 4. ábrán 25 nyíllal jelzett irányba szembeforgó elrendezésűek.

A 3. ábrán látható, hogy az ábrázolt kiviteli alaknál egymás fölött, három párban rendeztük el a 24 fűrésztárcsákat, ezek magassági helyzetét eleve úgy választottuk meg, hogy a célul kitűzött 600-700 mm-es darabokra aprítsák a K kenderszárakat. Az egymás fölötti

HU 226 753 Β1 fűrésztárcsák a jelen esetben közös 26 tengelyen vannak együtt forgathatóan elrendezve, amely a hozzá tartozó 11 hengervázban van forgathatóan ágyazva.

Az egymás fölötti 24 fűrésztárcsák a hajtásukat a jelen esetben a 20 tengelyről kapják 27 lánchajtáson keresztül. Megjegyezzük, hogy a tárcsapárok 26 tengelyei adott esetben külön-külön, például kardántengelyeken keresztül közvetlenül is hajthatók az erőgépről, vagy adott esetben alkalmazhatunk hidromotoros hajtást is.

A 16 aprítószerkezet D aprítási körzetébe a 17 behordószerkezet révén lényegében függőleges helyzetben és kissé tömörítve beadagolt K kenderszárakat tehát a párosával elrendezett 24 fűrésztárcsák 600-700 mm közötti szakaszokra darabolják. Megjegyezzük azonban, hogy a K kenderszárak B bugát tartalmazó felső részének aprítási helye a gyakorlati tapasztalataink szerint döntő fontosságú, hisz a B buga tartalmazza a kender magtermését, ami a kender száranyaga mellett fontos és értékes része a terménynek. A B bugát tartalmazó szárrész levágási helyét tehát a találmány szerint úgy kell megválasztani, hogy minél kisebb szárrész kerüljön a B bugával együtt levágásra, hogy az ne terhelje feleslegesen a későbbi feldolgozás során a cséplőberendezést.

Ennek érdekében, a találmány szerint a legfelső pár 24 fűrésztárcsát úgy rendeztük el, hogy annak a 11 hengervázhoz képesti viszonylagos magassági helyzete 28 állítószerkezet révén - a mindenkori K kenderszárak magasságának megfelelően -, előnyösen akár menet közben is, állítható legyen. Ehhez a felső pár 24 fűrésztárcsát egy-egy, axiálisan eltolható 29 agyon rendeztük el a 26 tengelyen, amelyek tehát együtt forgathatók, de ugyanakkor axiális állítási lehetőséget biztosítanak.

A felső pár 24 fűrésztárcsa 29 agyai a jelen esetben egymással 30 idomon keresztül vannak összekötve, amelyhez a 28 állítószerkezetként a jelen esetben alkalmazott hidraulikus munkahenger kapcsolódik. A 28 állítószerkezettel tehát a felső fűrésztárcsapár mindenkori magasságát a 4 traktor vezetője akár menet közben is képes szabályozni, külön nem ábrázolt és a vezetőülésből működtethető vezérlőegységen keresztül.

A 4. és 5. ábrán viszonylag nagyobb léptékben tüntettük fel a találmány szerinti 16 aprítószerkezet 24 fűrésztárcsáinak egy párját. Fentebb már említettük, hogy a párosával elrendezett 24 fűrésztárcsák 26 tengelyeinek távközét úgy választottuk meg, hogy a fogazott 24 fűrésztárcsák vágószélei egymást átlapolják. A 24 fűrésztárcsák fogazásának a találmány szerint különös jelentősége van.

A 4. és 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 24 fűrésztárcsák 22 fogai úgy vannak kialakítva, hogy a közel érintőirányú 23A élszakasszal a közel radiális irányba mutató 23B élszakasz például 80-85° közötti a szöget zárjon be, vagyis negatív vágóélszöggel rendelkezzék.

Az 5. ábrán viszonylag nagyobb léptékben tüntettük fel a 16 aprítószerkezet C leadási körzetében lévő, már elmetszett szárszakaszt és a rá ható erőket. Ezekből jól látható, hogy a 23A és 23B élszakaszoknak köszönhetően a szárrészre R eredő erő adódik át. Ez az R eredő erő pedig a levágott szárszakasz terelésében jelentős többlethatást eredményez a kísérleti tapasztalataink szerint, vagyis elősegíti az aprított szárrész megfelelő kidobását és terelését is. Ezzel pedig sikerült elérnünk, hogy a 24 fűrésztárcsákra egyébként ráragadni hajlamos szárrészeket is hatásosan eltávolítjuk a 16 aprítószerkezetből, amivel az eltömődés veszélyét sikerült minimálisra csökkentenünk, az üzembiztonságot viszont hatásosan növeltük.

Az 1. ábrán vázlatosan jelöltük, hogy a C leadási körzetben az alsó két fűrésztárcsapár által aprított szárrészeket a berendezés H hosszközépvonalához képest központi F rendre rakjuk a tarlón maximum 80-100 cm-es szélességben. Az F rend rakásához adott esetben a C leadási körzetben alkalmazhatunk megfelelő terelőelemet, például surrantót, de erre nem feltétlenül van szükség.

Az 1. ábrán jól látható továbbá, hogy a B bugát tartalmazó felső szárrészt a legfelső pár 24 fűrésztárcsa által történő levágása után a 16 aprítószerkezet a C leadási körzetéből maximum 80-90 cm-es szélességű G rendre rakjuk, amely a jelen esetben a L munkaszélesség felével (L2) párhuzamosan helyezkedik el az F rendtől. Ennek abban van a jelentősége, hogy a kenderszár és a buga további felhasználása ezzel a külön rendre rakással jelentősen leegyszerűsíthető. A bugarészeknek a külön G rendre rakását a találmány szerint 31 terelőegységgel valósítjuk meg, amely lehet például szállítószalag, vagy megfelelő surrantó, amelynek az oldalirányú és magassági ferde helyzete célszerűen állítható.

Megjegyezzük, hogy az 1. ábra szerinti elrendezésnél a 18 terelőláncokat a C leadási körzetbe nyúló terelő 32 lánckerékkel láttuk el, ezzel a 18 terelőláncokat hátravezettük. Ezek a terelő 32 lánckerekek párosával tovább segítik a szárleadást és a rendrerakást.

Az 1. ábrán vázlatosan jelöltük, hogy a 4 traktor nyompályáinak középvonalai T távközre vannak, ezen belül helyezkedik el az előző munkamenetben lerakott F rend, de a G rendet (nem ábrázoltuk) sem tapossák a 4 traktor kerekei, ezzel a taposási károkat minimálisra csökkentettük.

Az 1-5. ábrákon feltüntetett találmány szerinti 1 berendezés alkalmazásmódja a következő.

A találmány szerinti kenderarató 1 berendezést csatlakoztatjuk a 4 traktorra a 3 vonórúd révén az 1. ábrán feltüntetett módon, amelyben tehát a találmány szerinti 1 berendezés a 4 traktortól oldalra kinyúlik.

Az 1 berendezés vontatásakor a 33 kerekek legördülnek a talajon, a talajkövető 5 elemek pedig követik a talajfelszínt. A kísérleteink során 8 km/órás munkasebességgel haladtunk előre a K kenderszárak betakarítása során. A munkamenet megkezdése előtt a traktorvezető bekapcsolta a 13 aratószerkezet, a 16 aprítószerkezet és a 17 behordószerkezet forgatóhajtásait, valamint előzetesen beállította a 16 aprítószerkezet legfelső pár 24 fűrésztárcsáinak magassági helyzetét a

HU 226 753 Β1 állítószerkezet révén, mégpedig az adott táblán lévő K kenderszárak bugamagasságának megfelelően. Ezzel a beállítási műveletek befejeződtek, kezdődhet a betakarítás.

Az 1 berendezés 6 nyíl irányába történő előrehaladása közben a 13 aratószerkezet szembeforgó 14 vágótárcsái a teljes L munkaszélességen elvágják a K kenderszárakat közvetlenül a 12 talajfelszín fölötti körzetben, ezzel egyidejűleg a 17 behordószerkezet 18 terelőláncainak 19 terelőujjai pedig a levágott K kenderszárakat lényegében függőleges helyzetükben, kissé tömörítve a 16 aprítószerkezet D aprítási körzetébe továbbítják.

A D aprítási körzetben a 16 aprítószerkezet páronként szembeforgó 24 fűrésztárcsái a K kenderszárakat az előírt hosszúságú szakaszokra aprítják, a bugamentes szárrészeket az 1 berendezés az F rendre rakja, a bugát tartalmazó legfelső kenderrészt pedig a 31 terelőegység révén a külön G rendre fekteti.

A találmány szerinti 1 berendezés ábrázolt példaként! kiviteli alakjával folytatott kísérleti tapasztalataink szerint az aratásra érett kender célszerűen 600-700 mm-es hosszúságú szárrészekre darabolva egyetlen menetben, legfeljebb 1 méter szélességű F és G rendekre rakható le igen termelékenyen. Az L munkaszélességet a kísérleteink során 2,5-3 m közöttire választottuk, de ez adott esetben növelhető a méretek megfelelő megválasztásával, vagy a megmunkálószerkezetek többszörözésével.

A találmány szerinti 1 berendezés a 8 km/óra körüli munkasebességgel igen üzembiztosán dolgozott, azaz sem a 13 aratószerkezetnél, sem a 16 aprítószerkezetnél, sem pedig az azzal együttműködő 17 behordószerkezetnél nem észleltünk eltömődést vagy üzemzavart.

Tekintettel arra, hogy a bevezetőben említett hagyományos megoldásoknál alkalmazott szárzúzó-törő szerkezetet elhagytuk, valamint a rotációs 13 aratószerkezetnek és a rotációs 16 aprítószerkezetnek, és a sajátos elrendezésnek köszönhetően sikerült a berendezés teljesítményigényét a hagyományos berendezésekhez képest jelentősen csökkenteni, így a 100 kW teljesítményű traktorral megnyugtatóan és gazdaságosan tudtuk működtetni az 1 berendezést, a fentebb megadott paraméterekkel.

A 17 behordószerkezet ujjas 18 terelőláncai lényegében függőleges helyzetben voltak képesek a K kenderszárakat a 16 aprítószerkezethez továbbítani és a szükséges mértékig tömöríteni. A 16 aprítószerkezet által leadott szárrészeket lényegében laza rendre raktuk, amivel igen leegyszerűsödik azok későbbi felszedése és további feldolgozása.

Azzal az intézkedéssel, hogy a 16 aprítószerkezet felső pár 14 fűrésztárcsájának a magassági helyzetét a 28 állítószerkezettel a bugamagasságnak megfelelően tudja a gépkezelő szabályozni, elértük, hogy a B bugával a lehető legkisebb szárrészt vágjuk le, ezzel pedig jelentősen megkönnyítjük a B buga cséplési fázisát, hiszen jóval kisebb szártömeget kell a cséplőberendezésben utólag feldolgozni, amivel az utómunkálatok termelékenységét is hatásosan növeljük.

A találmány szerinti 1 berendezés száras növények betakarításához univerzálisan alkalmazható, de különösképpen kender betakarításához javasoljuk, amivel a kísérleti tapasztalataink szerint meglepően jó termelékenységet és gazdaságosságot, valamint üzembiztonságot értünk el.

A találmány szerinti berendezés viszonylag egyszerű szerkezeti kialakítású, így elfogadható ráfordítás mellett igen hatásos megoldást nyújt a mezőgazdasági üzemekben, amelynek a meghibásodási esélye csekély, ugyanakkor hosszú élettartammal gazdaságosan üzemeltethető.

Végül megjegyezzük, hogy a 16 aprítószerkezet adott esetben egyetlen 24 fűrésztárcsával is megvalósítható, ilyen esetben természetesen a megfelelő, például fix ellentámaszról kell gondoskodni. A 17 behordószerkezet 18 terelőláncait sem feltétlenül kell hengeres dob palástja mentén, lényegében körkörös alakzatban meneszteni, adott esetben bármely más behordószerkezet is alkalmazható az adott célra. Az 1 berendezés 2 vázszerkezete félig vagy teljesen függesztett kivitelben is készíthető. A talajkövető 5 elem adott esetben lehet kerék is.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés száras növények, főleg kender betakarításához, amelynek erőgépre csatlakoztatható vázszerkezete, valamint ezen elrendezett, a növényszárakat a talaj fölött elvágó aratószerkezete, valamint a levágott szárakat keresztirányban daraboló aprítószerkezete van, amely utóbbi behordószerkezettel van társítva, azzal jellemezve, hogy az aprítószerkezetnek (16) több, egymás fölött, előre meghatározott magassági helyzetben, előnyösen párosával elrendezett aprítóegysége, előnyösen fűrésztárcsái (24) vannak, amelyek közül a legfelső aprítóegység, előnyösen fűrésztárcsa (24) vagy fűrésztárcsapár magassági irányban állíthatóan van elrendezve és állítószerkezettel (28) van kapcsolatban.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a behordószerkezetnek (17) több, egymás fölött elrendezett ujjas terelőlánca (18) van, ezek a vázszerkezet (2) álló, dobszerű hengervázának (11) külső palástja mentén elmozdíthatóan vannak elrendezve, továbbá a terelőláncok (18) előnyösen közös hajtással vannak kapcsolatban.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vázszerkezetnek (2) két, egymástól távközzel elrendezett hengerváza (11) van, ezeken párosával vannak a behordószerkezet (17) ujjas terelőláncai (18) elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az aprítószerkezet (16) fűrésztárcsáinak (24) negatív szögű (a) vágóélszakasszal (23B) rendelkező fogai (22) vannak.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az aprítószerkezethez (16) terelőegység (31) csatlakozik, amelynek egyik

   HU 226 753 Β1 vége a legfelső fűrésztárcsa- (24) pár leadási körzetébe (C) ér, és a másik vége oldalirányban állítható.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az aprítószerkezetnek (16) az egymás fölött elrendezett fűrésztárcsái (24) közös tengelyen (26) együtt forgathatóan vannak elrendezve, és a legfelső fűrésztárcsa (24) a tengelyen (26) axiálisan eltolhatóan van elrendezve.
7. 7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a legfelső fűrésztárcsa- (24) pár mindegyike egy-egy agyon (29) van rögzítve, amelyek a hozzájuk tartozó tengellyel (26) együtt forgathatóan, de azon axiálisan eltolhatóan vannak ágyazva, továbbá a két agyat (29) idom (30) kapcsolja össze, amelyhez kapcsolódik a közös állítószerkezet (28).
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vázszerkezet (2) vontatott, vagy az erőgépre, például traktorra (4) félig vagy teljesen függeszthető kialakítású, amelynek a főgeren5 delyéhez (7) U alakú vázrész (9) csuklósán kapcsolódik, valamint e vázrész (9) száraihoz csuklósán kapcsolódnak az álló dobszerű hengervázak (11), amelyekkel az aratószerkezet (13), az aprítószerkezet (16), valamint a behordószerkezet (17) van társítva, továbbá

   10 legalább egy talajkövető elemmel (5) van ellátva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a behordószerkezetnek (17) legalább a legfelső pár ujjas terelőlánca (18) az aprítószerkezet (16) leadási körzetébe (C) hátranyúló

   15 terelő lánckerekekkel (32) van ellátva.