HU225838B1 - An appliance for the determination of the position of medullary cavity nail bores - Google Patents

Description

(31b) rendelkező tartószerkezete (31), valamint a tartószerkezet (31) szabad végéhez (31b) hozzákapcsolható mozgatótagja (32) van, a tartószerkezet (31) rögzítővége (31a) a velőűrszeghez (10) van helytállóan csatlakoztatva, míg a forrásegység (40) és az érzékelőegység (50) közül a másik a külső pozicionáló részegység (30) mozgatótagjához (32) van hozzáerősítve, és így az érzékelőegység (50), valamint a forrásegység (40) a velőűrszeghez (10) csatlakoztatott külső pozicionáló részegység (30), az érzékelőegység (50) és a forrásegység (40) egymáshoz viszonyított helyzetének folyamatos ellenőrzésére és pontos meghatározására alkalmas kényszerkapcsolatban van.

A találmány tárgya segédeszköz velőűrszegek furatainak helyzetmeghatározásához, amely testszöveteken áthatoló jelek kibocsátására alkalmas forrásegységet, valamint a forrásegységgel együttműködő érzékelőegységet, továbbá a velőűrszeghez csatlakoztatható belső pozicionáló részegységet tartalmaz, a forrásegység és az érzékelőegység közül az egyik a belső pozicionáló részegységhez van hozzákapcsolva, az érzékelőegység pedig a forrásegység jelzéseinek fogadására szolgáló jelfogó szervvel, valamint a jelfogó szervvel információtovábbító vonal útján összeköttetésben álló kijelzőszervvel van ellátva.

A sebészeti beavatkozások során, a csontok töréseinek helyreállításakor elterjedten alkalmaznak olyan mechanikus célzókészülékeket, amelyekkel megkönnyíthető a csontba behelyezett velöűrszegeken kialakított reteszelőfuratok eltalálása. Az ilyen célzókészülékek azonban csak a kevéssé torzult velőűrszegek esetében alkalmazhatóak sikeresen. A hosszú csöves csontok, például kar- és lábcsontok esetében a velőüregbe bevezetett velőűrszegek esetenként jelentős deformációt szenvednek, és így nagymértékben csökken a reteszelőfuratok pontos eltalálásának az esélye.

A jelenleg alkalmazott célzást segítő berendezések lényege, hogy a műtéti területet röntgen- vagy gammasugárzásnak teszik ki, és valamilyen képerősítő eszközzel vagy a röntgenképet kivetítő berendezéssel követik nyomon a műtétet, valamint határozzák meg a csontba beillesztett velőűrszeg reteszelőfuratainak helyzetét. Ilyen képerősítőt tartalmazó megoldás ismerhető meg többek között a HU T/76 155 számú közzétételi iratból, míg a HU 166 829 lajstromszámú szabadalmi leírás szakaszosan működtetett, de folyamatos képet szolgáltató röntgenberendezésre vonatkozik.

A HU T/73 698 számú közzétételi irat pedig egy olyan célzóberendezést mutat be, amelynél a műtéti területet egy tokba befoglalt radioaktív izotóp kollimált sugárnyalábjával pásztázzák, a jeladóból kiinduló nyalábnak a szöveteken áthaladó részét pedig egy sugárdetektorral fogják be és értékelik ki.

Az ismert megoldások alapvető hátránya azonban, hogy a helyzetmeghatározáshoz valamilyen, az élő szervezetre veszélyes sugárzást használnak, így a segédeszköz alkalmazási ideje szükségképpen korlátozott, ami nagyobb műtétek esetén kifejezetten hátrányos.

További hátrány, hogy a sugárzás nemcsak a beteget, hanem az operatőrt is veszélyezteti, így azok műtőben töltött ideje is korlátok közé szorul, ami viszont a betegellátásban okozhat fennakadásokat.

Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy a jelenleg alkalmazott segédeszközök bonyolult szerkezetűek, kezelésük nehézkes, üzemeltetésük pedig költséges.

Az előző hiányosságok kiküszöbölésére tesz kísérletet az EP 135.804 közzétételi számú szabadalmi leírásban ismertetett jelzőkészülék. Ennek lényege, hogy a csontrögzítésre szolgáló velőűrszeg furatának tengelyében egy mágneses jelek vételére vagy adására szolgáló eszközt helyeznek el, míg a testfelületen egy mágneses jeladót vagy éppen vevőt mozgatnak a furat feltételezett helyének környezetében. A mágneses jeladó és a vevő közötti távolság függvényében a vevő által sugárzott értékek változnak. A vett jeleket és a változást egy, a vevőhöz csatlakoztatott kijelzőn lehet megfigyelni. A mágneses jeladó mozgatásakor a furat feltételezett helyén a kijelző a legnagyobb értéket mutatja, így meghatározható a velőűrszeg keresett furatának hozzávetőleges helye.

Ezen megoldás hátránya azonban, hogy a jeladó és a vevő mindenféle kötöttség nélkül, szabadon elmozgatható egymáshoz képest, így a furat pozicionálása nem végezhető el a megkívánt pontossággal.

További hátrány, hogy a velőűrszeg furatának megtalálása után a fúrás előkészítése során a mérőeszköz külső eleme elmozdulhat, ami a furat pontatlan kivitelezéséhez vezethet, és így a készülék nem képes megfelelni az avval szemben állított elvárásoknak.

A találmány szerinti megoldással célunk a reteszelőfuratok helyzetének meghatározására szolgáló ismert segédeszközök hiányosságainak kiküszöbölése, és olyan változat megalkotása volt, amely egyszerűen használható, és semmiféle sugárterhelést nem okoz sem a beteg, sem az operatőr számára.

A találmányi gondolat alapját az a felismerés képezte, hogy ha magát a velőűrszeget használjuk fel bázistestként, és így a helyzetmeghatározást végző szerkezet adó-vevő párjának egyik tagját a velőűrszeg belső terébe illesztjük be, míg a másikat adott távolságban, pontosan mérhető és meghatározható pályán mozgatjuk el a velőűrszegben elhelyezett egység mellett úgy, hogy a mozgatás pályájának meghatározásához a furatok elkészítéséhez használatos célzókészülék egy kissé átalakított formáját alkalmazzuk, akkor a vevő jelzései alapján a deformált velőűrszeg helyzete a kívánt pontossággal meghatározható anélkül is, hogy a reteszelőfuratok pozícióját egyéb eszközökkel, látható kép formájában monitoron kellene ellenőrizni, kimérni vagy meghatározni, és így a feladat megoldható.

HU 225 838 Β1

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti segédeszköz velőűrszegek furatainak helyzetmeghatározásához - amely testszöveteken áthatoló jelek kibocsátására alkalmas forrásegységet, valamint a forrásegységgel együttműködő érzékelőegységet, továbbá a velőűrszeghez csatlakoztatható belső pozicionáló részegységet tartalmaz, a forrásegység és az érzékelőegység közül az egyik a belső pozicionáló részegységhez van hozzákapcsolva, az érzékelőegység pedig a forrásegység jelzéseinek fogadására szolgáló jelfogó szervvel, valamint a jelfogó szervvel információtovábbító vonal útján összeköttetésben álló kijelzőszervvel van ellátva - oly módon van kialakítva, hogy a velőűrszeghez csatlakoztatható külső pozicionáló részegységgel van kiegészítve, a külső pozicionáló részegységnek rögzítővéggel és szabad véggel rendelkező tartószerkezete, valamint a tartószerkezet szabad végéhez hozzákapcsolható mozgatótagja van, a tartószerkezet rögzítővége a velőűrszeghez van helytállóan csatlakoztatva, míg a forrásegység és az érzékelőegység közül a másik a külső pozicionáló részegység mozgatótagjához van hozzáerősítve, és így az érzékelőegység, valamint a forrásegység a velőűrszeghez csatlakoztatott külső pozicionáló részegység, az érzékelőegység és a forrásegység egymáshoz viszonyított helyzetének folyamatos ellenőrzésére és pontos meghatározására alkalmas kényszerkapcsolatban van.

A találmány szerinti segédeszköz további ismérve lehet, hogy a belső pozicionáló részegység a velőűrszeg bevezetőcsúcsának közelében elhelyezkedő tájolóidommal rendelkező és a velőűrszeg hosszának legalább egy részén végigfutó vezetőhüvely.

A segédeszköz egy lehetséges változatánál az érzékelőegység a jelfogó szervet és a kijelzőszervet magában foglaló hordozótesttel van kiegészítve, a hordozótest pedig a vezetőhüvely alakjához és méretéhez igazodó, a vezetőhüvelybe legalább részben beilleszthető borítófelülettel rendelkezik.

A találmány ismét más kialakításánál az érzékelőegység hordozótestének borftófelülete a velőűrszegben elhelyezkedő belső pozicionáló részegység vezetőhüvelyének tájolóidomával együttműködő akasztóidommal van ellátva.

A segédeszköz megint eltérő kiviteli alakjánál az érzékelőegység kijelzőszerve fénykibocsátó taggal és/vagy hangkibocsátó taggal, továbbá energiaforrással van ellátva.

A találmány szempontjából kedvező lehet, ha a forrásegységnek mágneses erőteret képező természetes mágnese, vagy a testszöveteken áthatoló hullámhosszú sugárzás kibocsátására alkalmas sugárforrása van.

A segédeszköz egy további előnyös változatánál a tartószerkezet önmagában ismert célzóegység.

A találmány szerinti segédeszköz legfontosabb előnye, hogy alkalmazása a sugárterhelés kockázata nélkül teremt lehetőséget a beillesztés során deformálódó, hosszú velőűrszegek úgynevezett „disztális végén elhelyezkedő reteszelőfuratok helyzetének kívánt pontosságú meghatározásához, és így a reteszcsavarok gyorsabb és kíméletesebb beerősitéséhez. Ebből származó további előny, hogy a sugárterheléstől mentes környezet módot nyújt a hosszabb műtétek megszakítás nélkül történő elvégzésére a beteg és az operatőr egészségének kockáztatása nélkül. Ugyancsak ehhez kapcsolódó kedvező hatás, hogy az operatőrök műtőben eltölthető időkorlátja is megemelkedhet, ami kedvezően hathat a betegellátás gyorsaságára is.

A segédeszköz előnye még az is, hogy a külső pozicionáló részegység tartószerkezetét lényegében a szokásosan alkalmazott célzókészülék képezi, ami az egyszerű felhasználás és kezelhetőség mellett csökkenti a műtétek során használandó műszerek mennyiségét, valamint a műtét elvégzéséhez szükséges időt is. Ebből származó további előny, hogy a reteszelőfuratok pontos helyzetmeghatározásához nincs szükség egy drága és bonyolult eszközre, ami végső soron a műtéti költségeket mérsékelheti.

Az előnyök közé sorolható még az is, hogy a jeladó és a vevő között a találmány szerinti állandó kényszerkapcsolat megteremtésével a velőűrszeg furatának nemcsak a helye határozható meg pontosabban, mint az ismert műszeres változatnál, de mód nyílik arra is, hogy ezen pontos tájolóhelyzetet a fúrás előkészítésének és furat kivitelezésének teljes időtartama alatt meg lehessen őrizni, ami a műtét sikerét, azaz a csontdarabok pontos rögzítését biztosítja.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti segédeszköz egy lehetséges kialakításának oldalnézete, részben metszetben, a velőűrszeg nagyított ábrázolásával, a

2. ábra az 1. ábra ll-ll sík mentén vett metszetének kicsinyített képe.

Az 1. ábrán a találmány szerinti segédeszköz egy olyan változata látható, amely a törött combcsont helyreállításához használható 10 velőűrszeget tartalmaz. A 10 velőűrszeg - mint bázistest - egyfelől magában foglalja a 20 belső pozicionáló részegységet, másfelől csatlakozik a 30 külső pozicionáló részegységhez. A 20 belső pozicionáló részegység itt a 10 velőűrszeg - amúgy is üreges - belsejében elhelyezkedő, annak teljes hosszában végigfutó 22 vezetőhüvely, amely a velőűrszeg 11 bevezetőcsúcsának közelében a 21 tájolóidommal is rendelkezik. A 21 tájolóidom itt a bevezetőcsúcs közelében, a 11 bevezetőcsúcs felé haladva csökkenő keresztmetszetű kúppalástként van kialakítva.

Jelen kiviteli alaknál a 10 velőűrszegnek a 20 belső pozicionáló részegységhez tartozó 22 vezetőhüvelyében található az 50 érzékelőegységhez tartozó 54 hordozótest. Az 54 hordozótest 54a borltófelületének a 10 velőűrszeg 11 bevezetőcsúcsához közel eső részén az 54b akasztóidom helyezkedik el, amely a 20 belső pozicionáló részegység 21 tájolóidomával együttműködve olyan helyzetben állítja meg az 50 érzékelőegység 54 hordozótestét, hogy az 54 hordozótestben rögzített 51 jelfogó szerv éppen a 10 velőűrszeg 12 reteszelőfuratának osztósíkjába és/vagy nyílásába essen.

HU 225 838 Β1

Az 50 érzékelőegység részét képezi még az 53 kijelzőszerv is, valamint az annak közelében található 55 energiaforrás, amelynek feladata az 53 kijelzőszerv energiával történő ellátása. Az 53 kijelzőszerv lehet az 53a fénykibocsátó tag vagy az 53b hangkibocsátó tag, esetleg mindkettő.

Az 1. ábra jól mutatja, hogy az 53 kijelzőszerv és az 55 energiaforrás - az 51 jelfogó szervhez hasonlóan az 50 érzékelőegység 54 hordozótestéhez van hozzáerősítve, és az 54 hordozótestnek az 54b akasztóidommal ellentétes végén helyezkedik el. Az 51 jelfogó szerv és az 53 kijelzőszerv közötti adatforgalmat az 52 információtovábbító vonal teszi lehetővé. Az 52 információtovábbító vonal ennél a változatnál szintén az 54 hordozótesthez hozzáerősített vezeték.

Az 1. ábrán az is szemlélhető, hogy a 10 velőűrszegnek a 11 bevezetőcsúccsal ellentétes végéhez csatlakozik a 30 külső pozicionáló részegység 31 tartószerkezetének 31a rögzítővége, míg a 31 tartószerkezet 31b szabad vége a 32 mozgatótaggal van összekapcsolva. A 32 mozgatótag hordozza a 40 forrásegységet, amely itt egy 41 természetes mágnes. A segédeszköz bemutatott kiviteli alakjánál a 31 tartószerkezet lényegében egy olyan 33 célzóegység, amely az önmagában ismert 33a proximális célzóból és az önmagában ugyancsak ismert - és a 33a proximális célzóval együttműködő - 33b disztális célzóból van összeállítva.

Ebből adódóan a 10 velőűrszeg a 31 tartószerkezet 31a rögzítővégénél ennél a megoldásnál ténylegesen a 33 célzóegység 33a proximális célzójához csatlakozik az egyéb felhasználásnál már megszokott módon. A 31 tartószerkezet és a 10 velőűrszeg helytállóan és szögmereven van összeerősítve, míg a 31 tartószerkezet 31b szabad végénél elhelyezett 32 mozgatótag feladata, hogy a 31 tartószerkezet és a 40 forrásegység egymáshoz viszonyított elmozdulását egy meghatározott sík mentén lehetővé tegye.

Áttérve most a 2. ábrára, abból az is megismerhető, hogy a 30 külső pozicionáló részegység 31 tartószerkezete és a 32 mozgatótag, valamint az azzal összekapcsolt 40 forrásegység úgy van egymással összekapcsolva, hogy a 40 forrásegység a nyíllal jelzett 60 mozgásirányban elvezethető legyen a 10 velőűrszeg, és ennek megfelelően a 10 velőűrszeg 20 belső pozicionáló részegységében lévő 50 érzékelőegység 51 jelfogó szerve mellett. Meg kell említeni, hogy a 40 forrásegység itt a 42 sugárforrást tartalmazza, amely célszerűen lágy gamma-sugárzást bocsát ki.

Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a 40 forrásegységet és az 50 érzékelőegység 51 jelfogó szervét úgy kell megválasztani, hogy azok képesek legyenek az együttműködésre, azaz arra, hogy az 51 jelfogó szerv egyértelműen és megbízhatóan fogja a 40 forrásegység által kibocsátott jeleket, és csak ezen jeleket. Abban az esetben tehát, ha a 40 forrásegység 41 természetes mágnessel rendelkezik, akkor az 50 érzékelőegység 51 jelfogó szerve a változó mágneses teret kell érzékelje, míg akkor, amikor a 40 forrásegység a 42 sugárforrással van felszerelve az 51 jelfogó szervnek ezen sugarak meghatározott erősségét kell felfognia.

Elképzelhető olyan 50 érzékelőegység-40 forrásegység párosítás is, amelyben az 50 érzékelőegység mindössze a 40 forrásegység 41 természetes mágnese által létrehozott mágneses erőtér megbontására, deformálására szolgál, amely erőtérváltozást a 40 forrásegység érzékel, és egyúttal jelezhet is. Ez a változat lényegében a fémkeresők elvén alapszik.

Azt is meg kell állapítani, hogy a 30 külső pozicionáló részegység 31 tartószerkezete nemcsak a 33 célzóegység lehet, de az ismert 33 célzóegységek 31 tartószerkezetként történő felhasználása lényegesen leegyszerűsíti a segédeszköz kezelését, ami az operatőr szempontjából igen nagy jelentőséggel bír.

A találmány szerinti segédeszköz használata során elsőként a 10 velőűrszeget kell behelyezni a helyreállítandó törött csont velőüregébe. Amikor a műtét ezen része megtörtént, akkor az 50 érzékelőegység 54 hordozótestét bevezetjük a 10 velőűrszegben elhelyezkedő 20 belső pozicionáló részegység 22 vezetőhüvelyébe. A 22 vezetőhüvelyben a 10 velőűrszeg 11 bevezetőcsúcsa felé előremozgó 54 hordozótest mindaddig csúszik befelé a 22 vezetőhüvelyben, amíg az 54 hordozótest 54a borítófelületéből kiálló 54b akasztóidon! nem ütközik neki a 20 belső pozicionáló részegység tájolóidomának. A 21 tájolóidom és az 54b akasztóidom találkozásakor az 54 hordozótest tovább már nem tolható befelé a 20 belső pozicionáló részegység vezetőhüvelyébe, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az 54 hordozótest 51 jelfogó szerve - amint azt az 1. ábra is mutatja - éppen a 10 velőűrszeg 12 reteszelőfurata alá került.

Az 50 érzékelőegység 54 hordozótestének behelyezését követően a 10 velőűrszegre felerősített 31 tartószerkezet 31b szabad végére felhelyezzük a 40 forrásegységgel ellátott 32 mozgatótagot, és annak segítségével a 40 forrásegységet a 31 tartószerkezet 31b szabad vége felől - a 2. ábrák szerinti elrendezést tekintve - balról jobbra vezetjük el a 10 velőűrszeg mellett. A 40 forrásegység mozgása során először közeledik a 10 velőűrszeghez, és amikor megfelelő közelségbe ér ahhoz, hogy a 41 természetes mágnes mágneses terének ereje, vagy a 42 sugárforrás sugarai elérjék a 10 velőűrszegben elhelyezett 51 jelfogó szervet, akkor bekapcsolják azt. A működésbe lépő 51 jelfogó szerv az 52 információtovábbító vonalon keresztül küldött utasítással beindítja az 53 kijelzőszervet, amelynél az 53a fénykibocsátó tag villogni, az 53b hangkibocsátó tag sípolni kezd.

Ezen jelzések mindaddig folytatódnak, amíg a 40 forrásegység a 10 velőűrszeg mellett elhaladva a 31 tartószerkezet 31b szabad végétől olyan távolságra jut a 10 velőűrszeg jobb oldalán, hogy a 40 forrásegység által kibocsátott jelzések már nem foghatók föl az 50 érzékelőegység 51 jelfogó szervével. Ekkor az 53 kijelzőszerv kikapcsol, és az 53a fénykibocsátó tag fényjelei, valamint az 53b hangkibocsátó tag sípolóhangja megszűnik. A 10 velőűrszeg pontos elhelyezkedése ezen bekapcsolódási hely és kikapcsolódási hely ismeretében egyszerűen megállapítható. A 40 forrásegység szimmetrikus, homogén sugárzása miatt

HU 225 838 Β1 ugyanis a 10 velőűrszeg helyzete a be- és a kikapcsolódási pontok közötti távolság felénél van. Erre a távolságra állítva be az addig 31 tartószerkezetként funkcionáló 33 célzóegység 33b disztális célzóját, a 10 velőűrszeg 12 reteszelőfuratához igazodó furat a kívánt pontossággal elkészíthető.

Természetesen a pontos beállítás más módon is elérhető. Elképzelhető olyan változat is, amelynél az erőtér egyik szélső vagy meghatározott pontjának érzékelésével - az előzőekben ismertetett távolságfelezés nélkül - is megtalálható a 10 velőűrszeg 12 reteszelőfurata.

A találmány szerinti segédeszköz jól alkalmazható olyan műtéti beavatkozásoknál, ahol a szövetekbe, csontokba behelyezett velőűrszegek reteszelőfuratait kell egy külső fúróval eltalálni.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Segédeszköz velőűrszegek furatainak helyzetmeghatározásához, amely testszöveteken áthatoló jelek kibocsátására alkalmas forrásegységet, valamint a forrásegységgel együttműködő érzékelőegységet, továbbá a velőűrszeghez csatlakoztatható belső pozicionáló részegységet tartalmaz, a forrásegység és az érzékelőegység közül az egyik a belső pozicionáló részegységhez van hozzákapcsolva, az érzékelőegység pedig a forrásegység jelzéseinek fogadására szolgáló jelfogó szervvel, valamint a jelfogó szervvel információtovábbító vonal útján összeköttetésben álló kijelzőszervvel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a velőűrszeghez (10) csatlakoztatható külső pozicionáló részegységgel (30) van kiegészítve, a külső pozicionáló részegységnek (30) rögzítővéggel (31a) és szabad véggel (31b) rendelkező tartószerkezete (31), valamint a tartószerkezet (31) szabad végéhez (31b) hozzákapcsolható mozgatótagja (32) van, a tartószerkezet (31) rögzítővége (31a) a velőűrszeghez (10) van helytállóan csatlakoztatva, míg a forrásegység (40) és az érzékelőegység (50) közül a másik a külső pozicionáló részegység (30) mozgatótagjához (32) van hozzáerősítve, és így az érzékelőegység (50), valamint a forrásegység (40) a velőűrszeghez (10) csatlakoztatott külső pozicionáló részegység (30), az érzékelőegység (50) és a forrásegység (40) egymáshoz viszonyított helyzetének folyamatos ellenőrzésére és pontos meghatározására alkalmas kényszerkapcsolatban van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a belső pozicionáló részegység (20) a velőűrszeg (10) bevezetőcsúcsának (11) közelében elhelyezkedő tájolóidommal (21) rendelkező és a velőűrszeg (10) hosszának legalább egy részén végigfutó vezetőhüvely (22).
3. 3. A 2. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (50) a jelfogó szervet (51) és a kijelzőszervet (53) magában foglaló hordozótesttel (54) van kiegészítve, a hordozótest (54) pedig a vezetőhüvely (22) alakjához és méretéhez igazodó, a vezetőhüvelybe (22) legalább részben beilleszthető borítófelülettel (54a) rendelkezik.
4. 4. A 3. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (50) hordozótestének (54) borítófelülete (54a) a velőűrszegben (10) elhelyezkedő belső pozicionáló részegység (20) vezetőhüvelyének (22) tájolóidomával (21) együttműködő akasztóidommal (54b) van ellátva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (50) kijelzőszerve (53) fénykibocsátó taggal (53a) és/vagy hangkibocsátó taggal (53b) van ellátva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (50) energiaforrással (55) van ellátva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a forrásegységnek (40) mágneses erőteret képező természetes mágnese (41) van.
8. 8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a forrásegységnek (40) testszöveteken áthatoló hullámhosszú sugárzás kibocsátására alkalmas sugárforrása (42) van.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet (31) önmagában ismert célzóegység (33).