HU224795B1 - Method and system for transmitting a chain of messages for database - Google Patents

Description

A találmány tárgya egyrészt egy eljárás láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, egy kezelőközpont és több előfizetői adatbázis között, ahol minden egyes adatbázis-kezelő üzenet egy láncélőfejet, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítót, valamint egy láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexet foglal magában. Az előfizetői adatbázis-kezelő üzenetlánc esetében az üzenetekhez olyan feltételblokkot (CD) rendelnek, amellyel meghatározzák, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a

HU 224 795 Β1

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

3. ábra

HU 224 795 Β1 láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.

A találmány tárgya másrészt egy rendszer láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, amely egy kezelőközpontot és több előfizetői egységet foglal magában, ahol minden egyes egység adatbázist (BŐS) tartalmaz, és minden egyes üzenetnek egy élőfeje, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítója és a láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexe van. Az üzenetekhez olyan feltételblokk (CD) van hozzárendelve, amely meghatározza, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.

A találmány tárgya egyrészt egy eljárás láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, egy kezelőközpont és több előfizetői adatbázis között, ahol minden egyes adatbázis-kezelő üzenet egy láncélőfejet, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítót, valamint egy láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexet foglal magában. A találmány tárgya másrészt egy rendszer láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, amely egy kezelőközpontot és több előfizetői egységet foglal magában, ahol minden egyes egység adatbázist tartalmaz, és minden egyes üzenetnek egy élőfeje, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítója, és a láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexe van.

Általában egy kezelőközpontból, valamint nagyobb területen elhelyezkedő előfizetőkből álló rendszer esetében ismert módszer, hogy az előfizetők adatbázis-információját telefonos vagy rádió módon frissítik fel. Ezeket az üzeneteket vagy az összes előfizetőhöz, vagy csupán egy meghatározott előfizetőhöz címzik, azaz elmondhatjuk, hogy ezek az üzenetek előfizetői modulcímet tartalmaznak.

Ezek az üzenetek a rendszer adminisztrációjának céljára szolgálnak, és általában a hasznos adatokra, például videó-, audio- vagy más típusú hasznos adatokra ülteti rá őket. Már ebből is nyilvánvaló, hogy az ezen üzenetek számára rendelkezésre álló hely korlátozott. További korlátot jelent az egyes üzenetek hossza, amelyet a gyakorlatban az határoz meg, hogy a hasznos adatokat egyetlen rövid pillanatra sem lehet megszakítani. Az audio-, illetve videojelátvitelek esetében nyilvánvaló, hogy a küldött jelet egyetlen pillanatra sem lehet megszakítani, hiszen az az előfizetők oldalán vizuálisan azonnal észrevehető lenne.

Ezért kell nagy adatmennyiségek továbbítása esetén az adatokat nagyszámú üzenetre felosztani.

Ezeket az üzeneteket a hálózaton logikai sorrendben, valamilyen rendszer szerint továbbítják, például úgy, hogy két egymást követő üzenet között rövid, például egy másodperces szünetet iktatnak be.

Mivel az ilyen típusú rendszerek esetében nem mindegyik rendszer alkalmas arra, hogy visszirányú üzeneteket is továbbítson a kezelőközpont felé, például modem esetében a kezelőközpont csak igen nehezen bizonyosodhat meg arról, hogy az adatok a modemen keresztül hibátlanul megérkeztek, így a kezelőközpont arra kényszerül, hogy a kiküldött üzeneteket periodikusan megismételje úgy, hogy statisztikailag biztosított legyen minden egyes üzenet célba érése.

Egy előfizetői modul vázlatosan valamilyen digitális audio-, videó- vagy adatvevő készüléket tartalmaz, hogy ennek a három adattípusnak a kombinációját vehesse, továbbá a kezelőüzenetek leválasztására alkalmas dekódere van, amely az elkülönített kezelőüzeneteket az előfizetői adatbázist tartalmazó biztonsági modulhoz továbbítja. Ez a biztonsági modul közvetlenül beépíthető az előfizetői modulba, vagy biztonsági és anyagi okokból különválasztható modulként, például intelligens kártyaként vagy csipkártyaként is kialakítható. A biztonsági modulba érkező üzeneteket egy vezérlő adatolvasó egység dolgozza fel. Az is előfordulhat, hogy az üzenetek nem kibocsátásuk sorrendjében érkeznek meg, például a jeltovábbítás során bekövetkezett interferencia miatt, vagy mert az előfizető berendezése az előző üzenetek küldésének időpontjában egyszerűen nem volt bekapcsolva. Ezért szükség van annak a biztosítására, hogy minden egyes üzenet feldolgozását megelőzően minden egyes üzenetet előbb dekódolni kell, és az üzenet érvényességét és hitelességét meg kell vizsgálni. Azt az üzenetet, amely ezeket az ellenőrzési feltételeket nem tudja kielégíteni, vissza kell utasítani. Ilyen kiindulás alapján a biztonsági modul fogadhatja például a 3. számú üzenetet az 1. és 2. számú üzenetek előtt. Azonban az aláírást tartalmazó 3. számú üzenet végrehajtása még az azt megelőző két üzenet végrehajtását megelőzően leblokkolhatja az adatbázist, vagy másfajta hibához vezethet.

Egy első megoldás abból áll, hogy egy láncot alkotó, más szóval láncolt üzenetet megjegyzünk, és csak akkor kezdjük el az üzenetek feldolgozását, ha a teljes üzenetlánc megérkezett. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy az üzenetlánc legnagyobb hosszát a rendelkezésre álló memóriakapacitása korlátozza.

Az FR 2696854 számú szabadalmi leírás kezelőüzeneteket kapó csipkártya belső szervezésére ad példát, és egy memóriakártya-készlettel, legalább egy kezelő- és feldolgozóegységgel és legalább egy kommunikációs eszközzel rendelkező adatfeldolgozó és meghatározott programokat végrehajtó rendszert ismertet. A kommunikációs eszköz a feldolgozóegységek és a memóriakártyák között biztosítja adott számú tárolandó vagy végrehajtandó utasítás továbbítását, amikor a memóriakártyák a feldolgozóegységgel vagy egységekkel összeköttetésben állnak. Mindegyik memória2

HU 224 795 Β1 kártyának utasításkészletet tároló írható memóriája és programo(ka)t tároló memóriája van, és minden egyes utasítás legalább egy másikra utaló hivatkozást tartalmaz. A csatlakoztatott memóriakártyák együttesen egy relációs adatbázist képeznek. Minden egyes kapott üzenet a relációs adatbázisnak a programozható csipkártyát és a központi feldolgozóegységet definiáló részét frissíti. A rendszer főleg fizetős média-, ezen belül televíziós szolgáltatásokhoz és más korlátozott hozzáférésű rendszerekhez használható, például banki műveletekhez. Egy eltávolítható intelligens kártya memóriakapacitása igen korlátozott, ami azt eredményezi, hogy a kártyával minden egyes üzenetet annak beérkezését követően igyekeznek haladéktalanul feldolgozni, ez azonban több, előre ki nem számítható eseménytől is függ, így a végeredmény esetenként a hibás információfeldolgozás, vagy akár az érintett készülékek hibás működése és alaphelyzetbe állításának (rését) szükségessége.

Az EP 0491069 számú szabadalmi leírás információ vagy adat egy vagy több szolgáltatóhelytől egy vagy több információt fogadó végfelhasználó felé történő egyirányú vagy multicast típusú továbbítására alkalmas szelektív adatterjesztő eljárást ismertet. Az információszolgáltatók több különböző hosszúságú üzenetet tartalmazó adatforrásokként működnek, és ennek során vezérlő, engedélyező-letiltó és információs csomagokat bocsátanak ki. A végfelhasználók rájuk jellemző állandó és egyedi címmel rendelkeznek. Az engedélyező-letiltó csomagok célzottan engedélyeznek vagy tiltanak le egyes végfelhasználókat vagy akár felhasználói csoportokat. Az adatok, vagyis az információ vételének a lehetőségét a szolgáltatók az egyes végfelhasználók tekintetében külön-külön is letilthatják, vagy ez a lehetőség adott idő után automatikusan megszűnik. A végfelhasználók csoportosítását a szolgáltatók távolról kezelik és tartják karban a vezérlőcsomagok révén. Egy végfelhasználó egyidejűleg több csoport tagja is lehet. A megoldás hiányossága, hogy az információ áramlásának előre nem látható lefolyása miatt az üzenetek logikai sorrendje néha felborul, és ez befolyásolja a szolgáltatónak a kiválasztott egy vagy több végfelhasználót érintő tervének tényleges megvalósulását.

A találmánnyal megoldandó feladat annak biztosítása, hogy megszüntessük az előfizetői adatbázis oldalán azokat a káros hatásokat és következményeket, amelyek abból adódnak, hogy a beérkezett üzeneteket nem az eredetileg tervezett sorrendben dolgozzák fel.

A kitűzött feladatot maradéktalanul megoldottuk egy olyan találmány szerinti eljárással, láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, egy kezelőközpont és több előfizetői adatbázis között, ahol minden egyes adatbázis-kezelő üzenet egy láncélőfejet, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítót, valamint egy láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexet foglal magában, és amelynek során egy előfizetői adatbázis-kezelő üzenetlánc esetében az üzenetekhez olyan feltételblokkot rendelünk, amellyel meghatározzuk, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.

Ennek az új feltételblokknak a segítségével, amelyet a láncolt üzenetek mindegyikébe beépítünk, meg tudjuk határozni, hogy a szóban forgó üzenet önállóan feldolgozható-e, vagy pedig más, már előbb kapott, vagy csak később beérkező üzenetek feldolgozását követően, azok figyelembevételével láthatunk-e neki az üzenet feldolgozásának. Nem érdemel külön említést, hogy ez a módszer arra is alkalmas, hogy megállapítsuk, a szóban forgó üzenet feldolgozása megtörtént-e már.

A kitűzött cél elérése érdekében a biztonsági modult olyan memóriával láttuk el, amely olyan táblázatos szervezésű, amely minden egyes üzenetlánc esetében jelzi, hogy az üzenetlánc részét képező egyes üzenetek már feldolgozásra kerültek-e. Az üzenetlánc összes elemének feldolgozását követően a lánc táblázatát megtartjuk, annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy egy esetleges visszatérés esetén ehhez a lánchoz a láncba foglalt üzenetek újra feldolgozásra kerüljenek. Természetesen a kezelőközponttól származó kérelemre, vagy akár egy előre meghatározott időtartam után ezeket a táblázatokat törölhetjük.

Az üzenetbe illesztett feltételblokk nem csupán egy olyan egyszerű jelzést tartalmaz, amely az üzenet feldolgozását egy megelőző üzenet végrehajtásától teszi függővé, hanem ennél sokkal összetettebb feladatai vannak, például az üzenetlánc minden egyes elemére vonatkozó feltételt tartalmazhatja. Például lehetőségünk van arra, hogy a 4. számú elem feldolgozását attól tegyük függővé, hogy az üzenetlánc 1. vagy 2. számú elemének, vagy akár mindkettőnek a feldolgozása megtörtént-e, tetézve azzal, hogy a 3. számú üzenet feldolgozásának mindenképpen végbe kellett mennie. Ezt egy képlettel is kifejezhetjük:

F(4)=(1 VAGY 2) ÉS 3

Példaként az 5. számú üzenetlánc 4. számú elemét képező üzenetnek a biztonsági modulba történő érkezését követhetjük nyomon. Az első feladat és művelet az, hogy meghatározzuk, vajon a beérkezett üzenet feldolgozása függ-e valamilyen más feltételtől. Ha nem ez a helyzet, vagyis az üzenet feldolgozása nem függ más feltételtől, úgy az üzenetet azon nyomban feldolgozhatjuk. Megjegyezzük, hogy a láncolt üzenetek nem azt jelentik, hogy a feldolgozásnak feltétlenül a láncindex sorrendjében kell bekövetkeznie. Azt az esetet is elképzelhetjük, hogy valaki egy összetettebb szoftvert kíván letölteni, és annak érdekében, hogy a terjedelmes letöltés sikerüljön, a szoftvert láncolt üzenetekké darabolják fel. A láncolt üzenetek mindegyike tartalmazni fog valamilyen címet és meghatározott adatokat. Ennek köszönhetően a láncolt üzenetek bármely elemét sorrendtől függetlenül fel tudjuk dolgozni. Másrészt, az üzenetlánc utolsó eleme, amely ezt az új, letöltött szoftvert el is indítja, olyan feltételt fog tartalmazni, hogy a láncolt üzenetek mindegyikének már ko3

HU 224 795 Β1 rábban meg kellett érkeznie és az üzenetek feldolgozásának is meg kellett történnie ahhoz, hogy az utolsó üzenet feladatát el tudja látni, vagyis az összeállított szoftver futtatását el tudja indítani. Ha ez a feltétel teljesül, az ehhez a családhoz tartozó táblázat azt fogja tartalmazni, hogy az üzenetlánc összes elemének a feldolgozása sikeresen befejeződött.

A találmány szerinti eljárás egy másik lehetséges változata értelmében a feltételblokkot is két részre osztjuk, melyek közül az egyiket „műveleti résznek” nevezzük, amellyel a figyelembe veendő logikai függvény típusát írjuk le, míg a másikat „érintett elemek részének” nevezzük, amellyel azt írjuk le, hogy az üzenetlánc mely elemei vonatkozásában kell a szóban forgó műveletet végrehajtanunk. Ennek a második résznek a nagysága igazodik annak a táblázatnak a méretéhez, amelyet az adatbázisban tárolunk és amely a lánc elemeinek a feldolgozási állapotát jelzi. Ily módon nagymértékben egyszerűsíteni tudjuk és elő tudjuk segíteni a végrehajtandó logikai összehasonlításokat.

Egy további lehetséges megvalósítás értelmében a feltételblokk az üzenetláncnak nem az összes elemére, hanem csupán néhány elemére vonatkozóan tartalmaz referenciát. így például lehetőség lenne csupán három megelőző elemre hivatkozni, nem pedig az összes megelőző elemre. Ezzel csökkenteni tudjuk a feltételblokk hosszát, és figyelembe tudjuk venni azt a tényt, hogy egy interferencia igen ritkán befolyásol háromnál több üzenet megfelelő sorrendben történő vételét, azaz az interferencia általában nem tart tovább, mint amennyi idő a három üzenet megérkezéséhez és feldolgozásához kell. Egy másik lehetséges példa szerint olyan láncszerkezetet is definiálhatunk, amelyben csupán az utolsó elem tartalmazza a szóban forgó feltételblokkot.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében a feltételblokknak megfelelően meghatározzuk, hogy a láncüzenet elemei közül néhányat vagy mindet fel kell-e dolgoznunk, feldolgozhatunk-e vagy tilos feldolgoznunk megelőzőleg.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében az előfizetői adatbázis lényegére vonatkozó olyan táblázatot kezelünk, amely az üzenetlánc minden egyes eleme feldolgozási állapotát képviselő információt tartalmaz, és ezt a táblázatot az üzenetlánc egyes elemeinek feldolgozásakor felfrissítjük, és a táblázatot vagy a kezelőközponttól származó kérelemre, vagy előre meghatározott idő elteltével újrakezdjük.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében az előfizetői adatbázist egy előfizetői modullal kapcsoljuk össze, és a kezelőüzeneteket az előfizetői modul memóriájában eltároljuk, és kérelemre az adatbázis számára bemutatjuk.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében a beérkező üzeneteket sorban egymás után eltároljuk úgy, hogy minden egyes beérkező üzenet alkalmával megnöveljük a beérkező üzenetek veremmutatójának értékét, és lehetővé tesszük a közvetlen hozzáférést az adatbázis által lekért üzenetekhez.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében az előfizetői modul memóriáját rögzített hosszúságú soros memória-puffertárként alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében az üzenetlánc egy üzenetét az adatbázisban fogadjuk, és az előfizetői modulban az üzenetlánc összes elemének vételéhez szükséges memóriát lefoglaljuk.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében kérelemre az előfizetői modullal annak szoftver- és hardvererőforrásait leíró kezelőüzenetet állítunk elő, és ezt az üzenetet vagy az adatbázishoz vagy a kezelőközponthoz továbbítjuk.

A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében a kérelmet vagy a kezelőközpontból bocsátjuk ki egy kezelőüzenet formájában, vagy az adatbázisból bocsátjuk ki a bemeneti/kimeneti vonalon érkező utasítás formájában.

A kitűzött feladatot másrészt egy olyan találmány szerinti rendszerrel oldottuk meg, láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, amely egy kezelőközpontot és több előfizetői egységet foglal magában, ahol minden egyes egység adatbázist tartalmaz, és minden egyes üzenetnek egy élőfeje, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítója és a láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexe van. Javaslatunk értelmében az üzenetekhez olyan feltételblokk van hozzárendelve, amely meghatározza, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.

A találmány szerinti rendszer egy lehetséges kiviteli alakja értelmében a feltételblokknak meghatározza, hogy a láncüzenet elemei közül megelőzően néhányat vagy mindet fel kell-e dolgozni, fel lehet-e dolgozni, vagy tilos feldolgozni.

A találmány szerinti rendszer egy további lehetséges kiviteli alakja értelmében a biztonsági modul az üzenetlánc egyes üzeneteinek feldolgozási állapotát memóriájában eltároló üzenetkezelő modult tartalmaz, továbbá az eltárolt állapotot a feldolgozás alatt álló üzenetben lévő feltételblokkban lévő feltételekkel összehasonlító eszközt tartalmaz.

A találmány szerinti rendszer egy további lehetséges kiviteli alakja értelmében az előfizetői modul üzeneteket tároló memóriát tartalmaz, amelyben minden egyes beérkező üzenet egy abban tárolt üzenet helyét foglalja el, továbbá, hogy a biztonsági modulnak ezeket az üzeneteket olvasó és feldolgozó eszközei vannak.

A találmány szerinti rendszer egy további lehetséges kiviteli alakja értelmében az előfizetői modul a biztonsági modulhoz vezető összekötő bemeneti/kimeneti vonalat tartalmaz, továbbá a biztonsági modultól kapott utasításoknak megfelelően a memória méretét meghatározó és egy kezelőüzenet összeállítására és a biz4

HU 224 795 Β1 tonsági modulhoz küldésére vonatkozó kérelmet megválaszoló eszközökkel rendelkezik.

A találmány szerinti rendszer egy további lehetséges kiviteli alakja értelmében az előfizetői modulnak a kezelőüzenetek elkülönítőmodulját az előfizetői modul feldolgozóközpontját, a biztonsági modult és a memóriát összekötő kiválasztómodulja van, továbbá a kizárólag a feldolgozóközpontnak szánt kezelőüzeneteket felismerő és a kiválasztómodullal ezeket az üzeneteket kizárólag a feldolgozóközponthoz továbbító eszközökkel van ellátva.

Ez a szerkezet a korábban ismert megoldásoktól eltérően lehetővé teszi, hogy csupán a legkevesebb számú üzenet kerüljön visszautasításra. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha a láncolt üzenetek közül egy vagy néhány üzenet hiányzik, akkor az eddig alkalmazott módszerek szerint az összes azt követő üzenetet visszautasították, amíg a hiányzó üzenet újbóli elküldésére sor nem került és az meg nem érkezett. A láncolt üzenetek végrehajtása tehát a láncot alkotó elemek folyamatos vételétől függött, és minden egyes elvesző üzenetnek az lett a következménye, hogy a hiányzó üzenetnél nagyobb indexszámú üzenet már nem került letöltésre.

A találmány szerinti eljárás egy lehetséges foganatosítási módja értelmében az előfizetői modulba amellett, hogy azzal küldjük az üzeneteket a biztonsági modulhoz, memóriát építünk be, hogy az üzeneteket azok érkezését követően közvetlenül el tudjuk tárolni.

így lehetőség van arra, hogy egy, az őt megelőző üzenetekre vonatkozó feltételt tartalmazó üzenet hiányában az összes rákövetkező üzenetet visszautasítjuk, de ha ez a várt üzenet megérkezik, akkor feldolgozzuk, amellyel hozzáférünk és lehetővé tesszük a többi üzenet feldolgozását is. Másrészről az is lehetséges, hogy igen hosszú idő telik el, mielőtt a hiányzó üzenetek az átviteli láncban újból megjelennek, és azt a veszélyt sem zárhatjuk ki, hogy ezek közül is néhány visszautasításra kerül, például a kezelőközpont és az előfizetői modul közötti kapcsolat rossz minősége következtében.

Annak érdekében, hogy a teljes üzenetlánc végső és teljes végrehajtásához szükséges ismételt üzenetek számát a lehető legkisebb értékre szorítsuk, a biztonsági modullal az előfizetői modulban elhelyezett memóriához fordulhatunk, hiszen az az összes üzenetet az üzenetek beérkezési sorrendjében tartalmazza. így amint megérkezik a hiányzó üzenet és megtörténik annak feldolgozása, a biztonsági modul a memóriához fordul, és onnan olvassa ki az összes olyan üzenetet, amelynek feldolgozását a hiányzó üzenet miatt megtagadta, és amelyeket addig visszautasított, ám a megérkezett üzenet feldolgozását követően ezeknek az üzeneteknek a feldolgozása elől is elhárult minden akadály.

Találmányunk egyik lényeges jellemzője, hogy minden egyes üzenetet bemutatunk a biztonsági modulnak is amellett, hogy az előfizetői modulban kialakított memóriában eltároljuk. Ez alól az elv alól akad néhány kivétel, például ha egyes üzenetek kimondottan nem a biztonsági modulnak, hanem az előfizetői modulnak szólnak. így még abban az esetben is, ha a biztonsági modul egyes üzeneteket visszautasít, mert az általa várt feltételeket az üzenetek nem teljesítik, a rendszer tudja, hogy a visszautasított üzenet is megtalálható az előfizetői modul memóriájában, és a feltétel valamilyen módon való teljesülése esetén a memóriához fordulhat, hogy ezeket az üzeneteket onnan kapja meg, ahelyett, hogy meg kellene várnia ezeknek az üzeneteknek az ismételt elküldését.

Egy további lehetséges megvalósítás esetén az előfizetői modul memóriáját veremtárként tervezhetjük, amelybe az egyes bejegyzéseket sorban ejtjük meg úgy, hogy minden egyes új bejegyzés a legrégebbi már ott lévő bejegyzést helyettesíti.

A biztonsági modullal végzett kiolvasást különböző módokon tudjuk megvalósítani. A biztonsági modullal kérhetjük egy konkrét memóriacím tartalmának az átvitelét. Mondani sem kell, hogy az ilyen típusú alkalmazások biztonságának egyik lényeges szempontja az adatok szervezésének a titkossága. Ezért ahelyett, hogy egy meghatározott címen lévő adatok átvitelét, továbbítását kérnénk, a biztonsági modullal az előfizetői modult arra utasítjuk, hogy a memóriájában lévő összes, vagy csupán néhány üzenetet adjon át. A biztonsági modul feladata lesz ezekből a kapott üzenetekből a már feldolgozott üzenetek kiválasztása, valamint a még végre nem hajtott, keresett üzenetek elkülönítése.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárást megvalósító rendszer vázlatát tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra az ismert, technika állásához tartozó rendszerekben használt üzenetfajta jellemző felépítését mutatja, a

2. ábrán a találmány szerinti eljárással és rendszerben használt üzenetek felépítését mutatjuk be, és a

3. ábrán egy előfizetői modul ideiglenes memóriájának felfrissítési módjára mutatunk be egy példát.

Az 1. ábrán vázlatosan feltüntettük egy üzenet azon részegységeit, amelyeknek az üzenetek láncolásában és az üzenetek további sorsában lényeges szerepük van. Ennél az ismert üzenetfajtánál megkülönböztethetünk egy HD élőfejblokkot, amely az üzenet fajtáját írja le, és amely azt az információt tartalmazza, hogy a szóban forgó üzenet a láncolt üzenetek egy darabja. Az üzenetlánc létrehozásához az üzenet a HD élőfejblokkot követően egy FM családblokkot tartalmaz, amely azt jelzi, hogy az üzenet mely családhoz tartozik. A gyakorlatban tudniillik sokszor előfordul, hogy több üzenetláncot továbbítanak egyidejűleg, és ezért van szükség a család pontos megadására. Miután már ismerjük az üzenet típusát és a családot, az üzenet ezeket követő FI azonosító blokkja arra szolgál, hogy be tudjuk azonosítani a család minden egyes elemét, valamint helyét a láncon belül. így ezzel a két adattal a család minden egyes elemét össze tudjuk fűzni a család többi elemével, amennyiben szükség van rá. Ismert

HU 224 795 Β1 módszer, hogy az FM családblokkok vagy FI azonosító blokkok valamelyikében a család elemeinek legnagyobb számát is feltüntetik. Ezt a funkciót azonban éppolyan jól elvégezhetjük azzal, hogy a család utolsó elemét valamilyen különleges módon megjelöljük.

A 2. ábra vázlatán egy újszerű, a találmány szerinti eljárással használt üzenet felépítését tüntettük fel. Látható, hogy ez az üzenet az 1. ábrán bemutatott ismert üzenethez hasonlóan tartalmaz egy HD élőfejblokkot, egy FM család blokkot, egy FI azonosító blokkot, valamint a tulajdonképpeni hasznos adatot jelentő DATA adatblokkot, amelyhez azonban újszerű módon egy kiegészítő CD feltételblokk van hozzáfűzve. A CD feltételblokk szabja meg az üzenet végrehajtásának feltételeit és módját. A találmány szerinti eljárás egy lehetséges foganatosítási módja szerint ezt a CD feltételblokkot egy olyan bit képezi, amely azt jelzi, hogy a szóban forgó üzenetet megelőző üzenetet még ennek az üzenetnek a végrehajtását megelőzően végre kell hajtani, vagy fordítva, nem kell végrehajtani. Ha erre a feltételre szükség van, akkor az adatbázis feldolgozását végző egységek meg fognak bizonyosodni arról, hogy a szóban forgó üzenetet megelőző üzenet megfelelő módon végrehajtásra került-e, és csak ezt követően fogják ezt az új üzenetet végrehajtani.

Egy másik lehetséges foganatosítási mód esetében ezt a CD feltételblokkot egy csoportokkal megvalósított mező alkotja, ahol a lánc minden egyes eleméhez tartozik egy-egy csoport. Minden egyes csoport tartalmaz egy feltételt a lánc egy elemére vonatkozóan, és különböző értelme lehet, például „megelőzően végre kellett hajtani”, „végrehajtható, vagy „nem szabad végrehajtani” feltételeket tartalmazhatnak. Az utolsó feltétel tulajdonképpen olyan, kötelezően végrehajtandó műveletre vonatkozó feltétel, amely az első feltétellel rokon.

Ha például egy hat elemből álló láncot veszünk, akkor ennek a láncnak a 3. elemére vonatkozóan kiköthetjük, hogy azt még az 5. elemet megelőzően végre kell hajtani. Ebben az esetben a 3. számú üzenetben meghatározhatjuk, hogy nem szabad végrehajtani, ha már az 5. számú üzenet végrehajtása megtörtént. Ez a feltétel azonban leblokkolhatja a rendszert, ha a feltétel ellenkezőjét nem építjük be az 5. számú üzenetbe. Ez ebben az esetben annyit jelent, hogy az 5. számú üzenet egy „végre kell hajtani” feltételt fog tartalmazni a 3. számú üzenetre vonatkozóan, annak érdekében, hogy ha valamiért az 5. számú üzenet a 3. számú üzenet előtt érkezik meg, azt a rendszer nehogy végrehajtsa.

A 3. ábrán az STB előfizetői modul M memóriájának tervezését, valamint SM biztonsági modullal való kapcsolatát jelöltük vázlatosan. A beérkező adatfolyamot először SEL modullal szűrjük, amelynek az a feladata, hogy elkülönítse a kezelőüzeneteket az egyéb üzenetektől. Ezeket az üzeneteket aztán SW kiválasztómodulhoz továbbítjuk, amelynek az a feladata, hogy ezeket az üzeneteket különböző modulokhoz ossza szét, vagyis az SM biztonsági modulhoz, az STB előfizetői modul CTR feldolgozóközpontjához, és az STB előfizetői modul M memóriájához. Ezeknek az üzeneteknek az M memóriában történő elhelyezése megnöveli a beérkezhető üzenetek számát, azaz egyetlen üzenet sem fog elveszni, és az M memória telítődése esetén is a legrégebbi üzenet törlődik legelőször a memóriából.

Ezeket az üzeneteket egy intelligens kártyaként jelképezett SM biztonsági modulhoz továbbítjuk. Az intelligens kártya egy első GM memóriakezelő modult, valamint a BD adatbázis kezelését végző INT vezérlőinterpretert tartalmaz. A GM memóriakezelő l/O vonali kapcsolaton keresztül párbeszédet folytathat a CTR feldolgozóközponttai, és ily módon befolyásolhatja a kapcsolatokat az SW kiválasztómodulban. A 3. ábrán látható pontozott vonal az STB előfizetői modult határolja. Az SM biztonsági modul részére címzett összes kezelőüzenetet az SW kiválasztómodul az SM biztonsági modulhoz irányítja, különösen a GM memóriakezelőhöz, majd ezt követően az INT vezérlőinterpreterhez jutnak, ha a végrehajtási feltételek teljesülnek. A GM memóriakezelő modul mindig felfrissíti a már végrehajtott üzenetek táblázatát, hogy végrehajthassa a szükséges összehasonlításokat egy-egy új üzenet érkezésének az időpontjában. Az SM biztonsági modullal való kapcsolat bemeneti/kimeneti típusú, ily módon az információkat és a vezérlőutasításokat el tudjuk küldeni az STB előfizetői modul megfelelő helyeire az l/O vonallal bejelölt kapcsolaton keresztül. Mint arra már korábban kitértünk, az M memória fizikailag az STB előfizetői modulban van kialakítva, és ennek köszönhető, hogy az SM biztonsági modul az l/O vonalon keresztül megkérdezni egy adott memóriahely rendelkezésre állását úgy, hogy azon a memóriahelyen el tudja tárolni egy üzenetlánc egyes üzeneteit. A bemutatott példában a láncban lévő üzenetek legnagyobb száma nem haladja meg a 16-ot. így a lánc egyik első elemének a megérkezésekor az SM biztonsági modul az l/O vonalon keresztül legalább 16 memóriahely lefoglalására vonatkozó kérelmet küld. Ha az első lánc továbbítása során egy újabb lánc érkezését is jelzik, akkor az SM biztonsági modul 16 új memóriahely lefoglalása iránt intézkedik, annak érdekében, hogy biztosítsa a vételi feltételeknek megfelelően a legnagyobb számú lánc eltárolását.

Annak érdekében, hogy az M memóriában, például az M3 memóriahelyen lévő adatokat ki tudjuk olvasni, az SM biztonsági modullal az SW kiválasztómodul útján utasítani tudjuk az AMUX címmultiplexert, hogy adja vissza a szóban forgó memóriahely aktuális tartalmát. Annak érdekében, hogy ezeket az adatokat az SM biztonsági modulba tudjuk tölteni, egy DMUX adatmultiplexerrel kiolvassuk az M3 memóriahely tartalmát, és továbbítjuk az SM biztonsági modulhoz. Ezeket a különböző adattovábbításokat mind az SW kiválasztómodul irányítja.

Ha az üzenetlánc egyes üzeneteinek a végrehajtását például valamilyen üzenetinterferencia megszakítja, a lánc többi üzenetét azért eltároljuk az STB előfizetői modul M memóriájában. Ha a hiányzó üzenetet a kezelőközpont újból elküldi, akkor azt vesszük, megfelelő módon végrehajtjuk, és a GM memóriakezelő modullal visszahívjuk a lánc összes többi üzenetét, ame6

HU 224 795 Β1 lyet az STB előfizetői modul M memóriájába betároltunk. Ebben az esetben az SM biztonsági modul bemenetére nem az újonnan beérkező üzenetek, hanem az M memória tartalma kerül. Ezt a hozzáférést az M memóriához közvetlen memória-hozzáféréssel valósíthatjuk meg, ha megfelelő módon megadunk egy memóriacímet, vagy szekvenciális hozzáféréssel tudjuk kiolvasni az üzeneteket azok beérkezési sorrendjében.

Egy lehetséges megvalósítás szerint az M memóriát az STB előfizetői modul szabad memóriájának az elérhetősége függvényében rögzített hosszúságú memória-puffertárként szervezzük. Ez az M memória egy belépési számot tartalmaz, amely az M memóriába írt minden egyes üzenettel együtt nő, valamint egy kilépési számot tartalmaz, amely a GM memóriakezelő modul által végzett minden egyes üzenetkiolvasással együtt nő.

Az SM biztonsági modul és az STB előfizetői modul közötti párbeszéd lehetősége, különösen a CRT feldolgozóközponttal folytatható párbeszéd lehetősége további, még összetettebb funkciók ellátását biztosítja. A rendszer egyes elemei, például az SM biztonsági modul és az STB előfizetői modul közötti adatcsere pillanatában gyakran felmerülő egyik probléma annak biztosítása, hogy fenn kell tartanunk a különböző funkciók kompatibilitását a korábbi generációs anyagokkal. Ennek érdekében szükség lehet arra, hogy párbeszédet engedélyezzünk a különböző elemek között ezért, hogy az azokban lévő funkciókhoz hozzáférhessünk, ez a feladata többek közt annak az l/O vonalnak is, amelyen keresztül az STB előfizetői modulhoz az SM biztonsági modul utasításokat tud küldeni. Ezek az utasítások például az STB előfizetői modult felhatalmazhatják arra, hogy közölje audio-, videó- vagy adatfunkcióit, a rá jellemző számot, vagy a benne lévő szoftver verzióját. Erre a kérelemre válaszként az STB előfizetői modul a benne lévő eszközök segítségével létrehoz egy kezelőüzenetet, és eljuttatja az M memóriába, hogy onnan az SM biztonsági modul kiolvassa, vagy pedig közvetlenül az SM biztonsági modulhoz továbbítja, amint azt a 3. ábrán feltüntettük.

A találmány egy további megvalósítási lehetősége szerint az STB előfizetői modul a kezelőközponttal modemen keresztül tart kapcsolatot. Ilyen esetben az erőforrások bemutatását az STB előfizetői modul a modemes kapcsolaton keresztül juttathatja el a kezelőközpontnak, az SM biztonsági modultól származó kérelemre válaszképpen.

Mint azt a 3. ábrán feltüntettük, az STB előfizetői modul ugyanilyen módon fogadja a kezelőközponttól érkező kezelőüzeneteket. A CTR feldolgozóközpontba érkező üzenetek konfigurációs kérelem utasítást is tartalmazhatnak. Erre a választ a modemen keresztül juttathatjuk el, vagy közvetlenül továbbíthatjuk az SM biztonsági modulhoz. Ezeknek a kezelőüzeneteknek némelyike kizárólag az STB előfizetői modulnak szól, és az STB előfizetői modul kezeléséért felelős CTR feldolgozóközpont ezeket az üzeneteket nem továbbítja sem az SM biztonsági modulhoz, sem az M memóriához.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, egy kezelőközpont és több előfizetői adatbázis között, ahol minden egyes adatbázis-kezelő üzenet egy láncélőfejet, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítót, valamint egy láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexet foglal magában, azzal jellemezve, hogy egy előfizetői adatbázis-kezelő üzenetlánc esetében az üzenetekhez olyan feltételblokkot (CD) rendelünk, amellyel meghatározzuk, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltételblokknak (CD) megfelelően meghatározzuk, hogy a láncüzenet elemei közül néhányat vagy mindet fel kell-e dolgoznunk, feldolgozhatunk-e vagy tilos feldolgoznunk megelőzőleg.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előfizetői adatbázis (BD) lényegére vonatkozó olyan táblázatot kezelünk, amely az üzenetlánc minden egyes eleme feldolgozási állapotát képviselő információt tartalmaz, és ezt a táblázatot az üzenetlánc egyes elemeinek feldolgozásakor felfrissítjük, és a táblázatot vagy a kezelőközponttól származó kérelemre, vagy előre meghatározott idő elteltével újrakezdjük.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előfizetői adatbázist (BD) egy előfizetői modullal (STB) kapcsoljuk össze, és a kezelőüzeneteket az előfizetői modul (STB) memóriájában (M) eltároljuk, és kérelemre az adatbázis (BD) számára bemutatjuk.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a beérkező üzeneteket sorban egymás után eltároljuk úgy, hogy minden egyes beérkező üzenet alkalmával megnöveljük a beérkező üzenetek veremmutatójának értékét, és lehetővé tesszük a közvetlen hozzáférést az adatbázis (BD) által lekért üzenetekhez.
6. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előfizetői modul (STB) memóriáját (M) rögzített hosszúságú soros memória-puffertárként alkalmazzuk.
7. 7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üzenetlánc egy üzenetét az adatbázisban (BD) fogadjuk, és az előfizetői modulban (STB) az üzenetlánc összes elemének vételéhez szükséges memóriát (M) lefoglaljuk.
8. 8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kérelemre az előfizetői modullal (STB) annak szoftver- és hardvererőforrásait leíró kezelőüzenetet állítunk elő, és ezt az üzenetet vagy az adatbázishoz (BD) vagy a kezelőközponthoz továbbítjuk.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kérelmet vagy a kezelőközpontból bocsátjuk ki egy kezelőüzenet formájában, vagy az adatbázisból (BD) bocsátjuk ki a bemeneti/kimeneti vonalon (l/O) érkező utasítás formájában.

   HU 224 795 Β1
10. 10. Rendszer láncolt adatbázis-kezelő üzenetek továbbítására, amely egy kezelőközpontot és több előfizetői egységet foglal magában, ahol minden egyes egység adatbázist tartalmaz, és minden egyes üzenetnek egy élőfeje, több lánc egyidejű továbbítását lehetővé tevő láncazonosítója és a láncban lévő üzenet azonosítását lehetővé tevő láncindexe van, azzal jellemezve, hogy az üzenetekhez olyan feltételblokk (CD) van hozzárendelve, amely meghatározza, hogy a kapott üzenetet végre lehet-e hajtani a lánc többi vagy néhány üzenetének előzetes figyelembevétele, végrehajtása nélkül, vagy pedig az adott üzenet a láncban lévő összes vagy néhány többi üzenet feldolgozását követően dolgozható-e csak fel és hajtható csak végre.
11. 11. A 10. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a feltételblokknak (CD) a tartalma meghatározza, hogy a láncüzenet elemei közül megelőzően néhányat vagy mindet fel kell-e dolgozni, fel lehet-e dolgozni, vagy tilos feldolgozni.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a biztonsági modul (SM) az üzenetlánc egyes üzeneteinek feldolgozási állapotát memóriájában eltároló üzenetkezelő modult (GM) tartalmaz, továbbá az eltárolt állapotot a feldolgozás alatt álló üzenetben lévő feltételblokkban (CD) lévő feltételekkel összehasonlító eszközt tartalmaz.
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az előfizetői modul (STB) üzeneteket tároló memóriát (M) tartalmaz, amelyben minden egyes beérkező üzenet egy abban tárolt üzenet helyét foglalja el, továbbá, hogy a biztonsági modulnak (SM) ezeket az üzeneteket olvasó és feldolgozó eszközei vannak.
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az előfizetői modul (STB) a biztonsági modulhoz (SM) vezető összekötő bemeneti/kimeneti vonalat (l/O) tartalmaz, továbbá a biztonsági modultól (SM) kapott utasításoknak megfelelően a memória (M) méretét meghatározó és egy kezelőüzenet összeállítására és a biztonsági modulhoz (SM) küldésére vonatkozó kérelmet megválaszoló eszközökkel rendelkezik.
15. 15. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az előfizetői modulnak (STB) a kezelőüzenetek elkülönítőmodulját (SEL), az előfizetői modul (STB) feldolgozóközpontját (CTR) a biztonsági modult (SM) és a memóriát (M) összekötő kiválasztómodulja (SW) van, továbbá a kizárólag a feldolgozóközpontnak (CTR) szánt kezelőüzeneteket felismerő, és a kiválasztómodullal (SW) ezeket az üzeneteket kizárólag a feldolgozóközponthoz (CTR) továbbító eszközökkel van ellátva.

    HU 224 795 Β1 Int. Cl.: H04L 29/06

    HD FM Π DATA

    1. ábra

    HD FM H DATA CD

    2. ábra