HU223728B1 - Csatlakozóidom kábelcsatornához, különösen leágazás - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csatlakozóidom kábelcsatornához, különösensarokidom vagy leágazóidom, amely legalább kettő különböző irányúcsatornaszakasz (10B) közötti folytonos csatlakozást biztosít, amelykábelcsatornák aljzattal (13) és burkolattal rendelkeznek. Acsatlakozóidomnak a burkolatok között elhelyezett, egyetlen darabbólkialakított fedőlemeze (21), valamint két tartólapja (22a, 22b) van,csatornaszakaszonként egy-egy. Mindkét tartólap (22a, 22b) a fedőlemez(21) szélső szárnyának (25a, 25b,) rögzítését lehetővé tevőbefogadóeszközzel (24) van ellátva. A találmány értelmében mindkéttartólap (22a, 22b) el van látva továbbá a hozzá tartozócsatornaszakasz-aljzat (13) oldalfalának (16) visszahajtott peremével(18) összekapcsolható illesztőeszközzel (23), amely biztosítja, hogy atartólapok (22a, 22b) az aljzat (13) felett helyezkedjenek el. ŕ

Description

különösen sarokidom vagy leágazóidom, amely legalább kettő különböző irányú csatornaszakasz (10B) közötti folytonos csatlakozást biztosít, amely kábelcsatornák aljzattal (13) és burkolattal rendelkeznek. A csatlakozóidomnak a burkolatok között elhelyezett, egyetlen darabból kialakított fedőlemeze (21), valamint két tartólapja (22a, 22b) van, csatornaszakaszonként egy-egy. Mindkét tartólap (22a, 22b) a fedőlemez (21) szélső szárnyának (25a, 25b,) rögzítését lehetővé tevő befogadóeszközzel (24) van ellátva. A találmány értelmében mindkét tartólap (22a, 22b) el van látva továbbá a hozzá tartozó csatornaszakasz-aljzat (13) oldalfalának (16) visszahajtott peremével (18) összekapcsolható illesztőeszközzel (23), amely biztosítja, hogy a tartólapok (22a, 22b) az aljzat (13) felett helyezkedjenek el.

77-3

2. ábra

HU 223 728 B1

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 223 728 BI

A találmány tárgya általánosságban kábelcsatornákhoz alkalmazható csatlakozóidom. Az ilyen csatornákat különböző készülékek, különösen különböző elektromos készülékek tartására, elhelyezésére és védelmére használják, valamint az ilyen készülékek tápellátását biztosító más szerkezetek tartására, elhelyezésére és védelmére, különösen vezetékek elhelyezésére.

Ismert módon, az ilyen kábelcsatornáknak van egy nyitott keresztmetszetű aljzata, amelynél fogva azt valamilyen falhoz lehet rögzíteni, illetve van egy burkolata, amellyel az aljzat lezárható úgy, hogy a burkolat elmozdíthatatlanul van rögzítve az aljzaton.

Az is ismert, hogy az ilyen kábelcsatornák a gyakorlatban több szakaszból állnak, például abban az esetben, ha egy irányban hosszabb falszakaszt kell átfogni, mint a kábelcsatorna hossza, illetve ha egyes szakaszokon a kábelcsatorna irányt változtat.

Az ilyen irányváltoztatásra akkor van szükség, ha például a csatorna áthalad egy első falszakaszról egy második falszakaszra, amelyik szöget zár be az előzővel. Azonban a kábelcsatornák ugyanazon a falszakaszon is illeszkedhetnek egymáshoz.

Annak érdekében, hogy a teljes csatornaszakasz mentén folyamatos legyen a burkolat, különösen az elektromos szigetelés szempontjából, szokásosan alkalmaznak két különböző irányú csatornaszakasz között egy olyan megfelelő alkatrészt, amit itt egyszerűen csatlakozóidomnak nevezünk.

Ugyanilyenre van szükség akkor, ha egy elágazás jön létre, vagyis ahol három csatornaszakasz találkozik, és szükségképpen az egyik iránya különbözik a másik kettő irányától.

A jelen találmány tárgya egy ilyen típusú csatlakozóidom.

Egy ilyen akkor is alkalmazható, amikor valamilyen szögben, például belső szögben találkoznak a falak, vagyis amikor a kábelcsatorna szakaszai két egymással beugró szöget képező fal aljában vannak felszerelve, vagy amikor külső szögről van szó, és a két fal külső szöget alkot, illetve amikor leágazásra van szükség, például egy T leágazásra, és ez a leágazás valamelyik előbb említett szögnél van.

Lényegében az ilyen csatlakozóidomoknak van egy fedőlemezük, és a csatlakozóidom a különböző csatlakoztatandó csatornaszakaszok aljzatai között van elhelyezve, pontosabban a csatornaszakaszok U keresztmetszetű aljzatának oldalfalai között, ahol a csatornaszakaszok aljzatának egy fenékrésze és két oldalfala van.

Bizonyos esetekben a csatlakozóidom tartalmaz legalább egy alaplemezt is, amely a különböző csatornaszakaszok aljzatai között, pontosabban az aljzatok fenékrésze között van, ahol, mint fent, az aljzat U keresztmetszetű. Ilyen csatlakozóelemet ír le az FR 2731496 számú irat is.

Az alaplemez biztosítja a faltól vagy falaktól való megfelelő szigetelés folytonosságát.

Továbbá, adott esetben biztosítja a különböző csatornaszakaszok meghelyezését, és így előnyösen megkönnyíti azok helyreillesztését.

A csatlakozóidomnak adott esetben a hozzá tartozó fedőlemez rögzítését biztosító eszközei vannak.

Ami a fedőlemezt illeti, az biztosítja az egyes csatornaszakaszok közötti szigetelés folytonosságát az egyik csatornafedelek szakaszai között, illetve az U keresztmetszetű aljzat oldalfalai között.

A leggyakoribb esetben - az alaplemezhez történő rögzítéstől függetlenül - a fedőlemez el van látva olyan rögzítőeszközzel, például bepattanó rögzítéssel, amely lényegében azonos a csatornaszakasz aljzata és burkolata közötti rögzítéssel, vagyis a fedőlemez ugyanúgy van rögzítve az aljzathoz, mint annak burkolata, gyakorlatban egy olyan perem segítségével, amely az aljzat oldalfalának szabad pereme mentén teljes hosszban van kialakítva.

Bár ez a perem ilyen módon alkalmas arra, hogy a burkolatot az aljzathoz rögzítse, amiatt, hogy elég hosszú szakaszon van egymáshoz rögzítve a burkolat és az aljzat, illetve amiatt, hogy a burkolat általában nem emelkedik lényegesen ki az aljzatból, azonban az ilyen rögzítési mód kevéssé alkalmas egyéb típusú csatlakozások rögzítésére, különösen az olyan jellegű csatlakozóidomok rögzítésére, amilyenről itt szó lesz.

Lényegében az ilyen csatlakozóidom mindig viszonylag rövid, és nincsen megfelelően rögzítve ahhoz az aljzathoz, amihez csatlakozik.

Emellett gyakrabban van kitéve ütéseknek mint a csatlakozó csatornaszakasz, különösen ha egy külső szöghöz való csatlakozóidomról van szó.

Nem ritka az az eset, hogy ilyen feltételek mellett, például egy ilyen ütés hatására a csatlakozóidom fedőlemeze teljesen vagy részben leválik, az egyik vagy mindkettő csatornaszakasztól amelyek között elhelyezkedik.

Természetesen adódik, hogy megerősítsék a fedőlemez rögzítését, például úgy, hogy csökkentik a bepattanó rögzítés holtjátékát, hogy ezzel megnöveljék a leválasztáshoz szükséges erőfeszítést.

Azonban a gyakorlatban ez nem mindig kívánatos, hanem ezzel szemben az lenne az igény, hogy a fedőlemezt viszonylag könnyen el lehessen távolítani, különösen a karbantartás végett és/vagy annak biztosításához, hogy a szükség esetén a csatomaegyüttest megfelelően módosítani lehessen, a szerelvények változásának megfelelő mértékben.

Egyébiránt a csatornaszakaszok burkolatát mindig többé-kevésbé pontatlanul vágják le, és ezért szükséges, nem utolsósorban az esztétikai szempontok miatt, hogy a használt csatlakozóidom fedőlemeze rátakarjon a burkolatok végére.

Ezért szükséges, hogy a burkolatokat a fedőlemez előtt tegyék a helyükre.

A burkolatok helyére illesztése azt eredményezi, hogy utólag már nem lehet a helyzetükön változatni, és ez azzal a nemkívánatos eredménnyel járhat, hogy valamennyi hézag keletkezik a fedőlemez és a burkolat között.

A jelen találmány célja általánosan egy olyan elrendezés megadása, ami lehetővé teszi ezeknek a kényelmetlenségeknek az elkerülését, és további előnyökkel is jár.

Ennek értelmében a találmány tárgya olyan csatlakozóidom kábelcsatornához, különösen sarokidom vagy le2

HU 223 728 Bl ágazóidom, amely legalább kettő különböző irányú, aljzattal és burkolattal rendelkező csatornaszakasz közötti folytonos csatlakozást biztosít. A csatlakozóidomnak a burkolatok között elhelyezett, egyetlen darabból kialakított fedőlemeze, valamint két tartólapja van, csatornaszakaszonként egy-egy. Mindkét tartólap a fedőlemez szélső szárnyának rögzítését lehetővé tevő befogadóeszközzel van ellátva. A találmány értelmében mindkét tartólap el van látva továbbá a hozzá tartozó csatornaszakasz-aljzat oldalfalának visszahajtott peremével összekapcsolható illesztőeszközzel, amely biztosítja, hogy a tartólapok az aljzat felett helyezkedjenek el.

Összefoglalva, a találmány értelmében a fedőlemez rögzítéséhez azt javasoljuk, hogy az érintett csatornaszakaszok közül legalább az egyiknek a végénél, előnyösen mindkét csatornaszakasz végénél, azok folytatásaként egy speciális tartólapot helyezünk el, amelyre a fedőlemez rögzíthető, ahelyett, hogy azt a csatornaszakaszok aljzatához rögzítenék, és amely tartólap maga rögzítve van az aljzatokhoz megfelelő rögzítőeszközzel, amely rögzítőeszköz az olyan rögzítőeszköz helyett, mint amilyet a csatornaszakasz aljzata és burkolata között alkalmaznak, előnyösen más, a célnak jobban megfelelő típusú rögzítést biztosít.

Például, a találmány szerint egy előnyös kiviteli alaknál az illesztőeszköz az alkalmazott tartólap mindkét hosszanti pereme hosszának legalább egy része mentén kialakított horonyillesztésként van kialakítva. Ennek a horonyillesztésnek a segítségével a tartólap együttműködhet azzal a visszahajtott peremmel, ami általában ki van alakítva a csatornaszakaszok aljzatán, a burkolat rögzítéséhez. A horonyillesztés egyszerűen rácsúszik erre a visszahajtott peremre.

A fedőlemezt és a tartólapot a gyakorlatban fröccsöntéssel készítik - és a befogadóeszköz és a fedőlemez közötti holtjáték előnyösen könnyen megvalósítható, mivel ezek a darabok extrudálással készülnek - mint gyakorlatilag a csatornaszakaszok aljzatát és burkolatát is.

Továbbá, a találmány szerinti csatlakozóidomnál előnyösen jó kompromisszum érhető el egyrészt a fedőlemez könnyű fel- és leszerelhetősége, másrészt az ütések hatására történő leválással szemben tanúsított ellenállása között.

Ennek következtében lehetőség van arra, hogy megnöveljék a gyártási tűréseket a csatornaszakaszok aljzatainál, mivel nincsen szükség azokra a megszorításokra, amelyek egyébként szükségesek lennének a csatlakozóidomok fedőlemezének megfelelő mértékű rögzítéséhez.

Ez annál inkább így van, mivel az ilyen aljzatnál a találmány szerinti tartólapot többé-kevésbé közelítőleg lehet beilleszteni, mivel a megfelelő burkolat helyreillesztése után is behelyezhető, és emellett megfelelő mértékű eltolással az aljzat megfelelő pereméhez képest a kívánt helyzetbe tolható.

Más szavakkal, a találmány szerinti tartólap eltakarása a csatornaszakasz burkolata által azt eredményezi, hogy előnyösen jól rögzítődik a tartólap, és ezért megfelelően ellenálló az ütések hatására történő leválással szemben.

Ezért, a fent vázolt okok miatt, a tartólap fedőlemeze az e célra szolgáló befogadóeszközökkel kiválóan biztosítható, és a találmány szerinti elrendezés előnyösen garantálja az esetleges ütésekkel szemben az ugyanolyan mértékű védelmet, amelyet egyébként a vonatkozó csatorna biztosít.

Az együttes helyére illesztése során a találmány szerinti tartólap előnyösen kapocsként működhet, amely ideiglenesen lefogja a csatornaszakaszban vezetett vezetékeket vagy csöveket, mielőtt azokra a burkolatot ráhelyezik.

Emellett előnyösen elhelyezhetők rajta olyan jelölések, amelyek a burkolatok levágását és meghelyezését segítik elő, illetve maga is ilyen jelölést helyettesíthet.

Ez olyankor előnyös, amikor a fedőlemezt végül a helyére teszik, és ezzel biztosítják a burkolatok közötti átfedést.

Végül, a fedőlemez rögzítését a találmány szerint egy speciális tartólappal biztosítjuk, és magának a fedőlemeznek nem kell különleges követelményeket teljesítenie, tehát így viszonylag egyszerűen és gazdaságosan megvalósítható.

Előnyösen az is megvalósítható, hogy a felhasználó esetleg kicserélje a fedőlemezt tetszése szerint, például kicserélje a fedőlemezt egy másfajta megjelenésű fedőlemezre, és ezzel megváltoztassa az egész együttes megjelenését.

A találmány jellegzetességeit és előnyeit a továbbiakban a következő leírás és a mellékelt példaképpeni vázlatos rajzok segítségével részleteiben is elmagyarázzuk, ahol az

1. ábra a találmány szerinti csatlakozóidomot mutatja be ránézetben, egyes helyeken kitörve, amint az több különböző irányú csatornaszakasz között van elhelyezve, a

2. ábra nagyobb léptékben ránézetben és robbantva mutatja egy ilyen csatlakozóidom alkatrészeit, a

3. ábra a 2. ábrához hasonló léptékben mutatja a csatlakozóidomhoz tartozó alaplemezt, a

4. ábra kissé nagyobb léptékben mutatja a 3. ábra

IV kerettel kiemelt részletét, az

5. ábra a találmány szerinti csatlakozóidom egy tartólapjának távlati nézete, a

6. ábra ugyanennek a tartólapnak egy másik távlati nézete, a

7. ábra más léptékben mutatja az 5. ábra VII-VII vonala mentén vett keresztmetszetet, a

8. ábra a 6. ábra VIII—VIII vonala mentén vett keresztmetszeti nézet, a

9. ábra a 8. ábrán IX kerettel kiemelt részletet ábrázolja nagyobb léptékben, a

10. ábra a találmány szerinti csatlakozóidommal használt fedőlemez távlati, alulnézeti képe, a

11. ábra a 10. ábra XI-XI vonala mentén vett keresztmetszet a fedőlemezről, a

12. ábra all. ábra XII kerettel kiemelt részlete, nagyobb léptékben, a

13. ábra egy további, találmány szerinti csatlakozóidomhoz tartozó alaplemez távlati képe, a

HU 223 728 Β1

14. ábra a hozzá tartozó fedőlemez távlati képe, alulnézetben, a

15. ábra az ilyen fedőlemezhez tartozó adapterlemez távlati képe szemből, a

16. ábra az adapterlemez hosszmetszete más léptékben, a 15. ábra XVI-XVI vonala mentén, és végül a

17. ábra más léptékben szemlélteti az adapterlemezt, hátulról távlati nézetben.

Az ábrák egy olyan példaképpeni együttest szemléltetnek, ahol egy 10 csatorna van felszerelve vízszintesen a 11 A, 1 IB, 1 IC falszakaszok lábazati részére.

Szintén csak példaképpen, a jobb szemléltetés végett, a 11A és 11B falszakaszok egymással D kiugró szöget alkotnak, míg a 1 IB és a 1 IC falszakaszok egymással D’ beugró szöget alkotnak.

Ezek a D kiugró és D’ beugró szögek lényegében derékszögek, a szokásos tűréshatárokon belül. A 10 csatorna három egymást követő 10A, 10B és 10C csatornaszakaszból áll.

A 10A és a 10B csatornaszakaszok a 11A és 1 IB falszakaszokhoz vannak rendelve, és ezért az illesztésüknél a D kiugró szögnél egy olyan A csatlakozóidom van, amelyet egyszerűen külső szögcsatlakozásnak neveznek.

Ezzel szemben, a 10C csatornaszakasz a 1 IC falszakaszhoz tartozik, és a D’ beugró szögnél a 10B és 10C csatornaszakaszok illesztésénél egy olyan A’ csatlakozóidom van, amelyet egyszerűen belső szögcsatlakozásnak neveznek.

Szintén példaképpen, a bemutatott együttesben van ezenkívül egy leágazás a 10 csatornából, merőlegesen a D’ beugró szögre, ahol egy 10’ csatornaszakasz csatlakozik a 10B és 10C csatornaszakaszokhoz az A’ csatlakozóidommal úgy, hogy ez utóbbiak között helyezkedik el, az alábbiakban leírt módon, továbbá egy később ismertetendő részlet, a 12 adapterlemez segítségével.

Mindegyik alkalmazott 10A, 10B, 10C és 10’ csatornaszakasz lényegében ugyanolyan szerkezetű, vagyis mindegyikben van egy 13 aljzat és egy 14 burkolat, amelyeket a következőkben szintén részletesebben is leírunk.

A bemutatott elrendezésnél a 10 csatorna, tehát a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok a 11 A, 1 IB és 1 IC falszakaszok és a közös 15 padló közötti sarokban van elhelyezve, míg a 10’ csatornaszakasz a 11B és 1 IC falszakaszok közötti sarokban helyezkedik el.

A 10A, 10B, 10C és 10’ csatornaszakaszok 13 aljzata lényegében háromszög keresztmetszetű.

A 10 csatornában vezetett vezetékek vagy csövek kialakításának nincs jelentősége a jelen találmány szempontjából, ezért ezeket itt nem ismertetjük részletesen.

A találmány megértéséhez elég jelezni azt, hogy a 13 aljzatnak hosszirányban két 16 oldalfala van, egymásra merőlegesen, és mindkét 16 oldalfal szabad pereme mentén hajlított 18 perem van. Ezek a 18 peremek egyszerű bepattanó rögzítéssel fogadják be a csatlakozó- 14 burkolatot. Ehhez a rögzítéshez a 18 peremen a teljes szabad rész mentén 19 horony van kialakítva.

A bemutatott kiviteli alaknál a 14 burkolat például eltakarja a 18 peremet, vagyis túlnyúlik a 19 hornyon, amelyben rögzítve van.

Visszautalva az előzőekre, az A és A’ csatlakozóidomoknak az a szerepe, hogy folytonos kapcsolatot teremtsenek legalább kettő különböző irányú 10A, 10B, 10C és 10’ csatornaszakaszok között.

Ebből a célból az A csatlakozóidom csak két csatornaszakasz között teremt kapcsolatot, jelen esetben a 10A és 10B csatornaszakaszok között, míg az A’ csatlakozóidom három csatornaszakasz között, jelen esetben a 10B, 10C és 10’ csatornaszakaszok között.

Mindegyik A és A’ csatlakozóidom önmagában ismert módon tartalmaz egy 20, 20’ alaplemezt, amely a vonatkozó csatornaszakaszok 13 aljzata között húzódik, továbbá egy 21,21’ fedőlemezt, amely a 14 burkolatok között húzódik.

A találmány értelmében emellett mindegyik A és A’ csatlakozóidom tartalmaz továbbá legalább egy 22a, 22b tartólapot, amely egyrészt a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok egyikének 13 aljzatához történő erősítést lehetővé tevő, lejjebb részletesebben is leírt 23 illesztőeszközzel van ellátva, másrészt a megfelelő 21, 21’ fedőlemez rögzítését lehetővé tevő, lejjebb részletesebben szintén leírt 24 befogadóeszközzel van ellátva.

A bemutatott kiviteli alakoknál a találmány szerinti A és A’ csatlakozóidom 21, 21’ fedőlemezeinek szimmetrikusan elrendezett legalább kettő 25a és 25b szárnya van, amelyeket egyszerűen szélső 25a és 25b szárnynak nevezünk.

Amennyiben külső szögről van szó, akkor az A csatlakozóidom 21 fedőlemeze gyakorlatilag erre a két szélső 25a és 25b szárnyra csökken.

Ugyanez a helyzet belső szögnél is.

Amennyiben viszont olyan belső szögről van szó, aminek leágazása is van, mint az ábrázolt esetben is, akkor az A’ csatlakozóidom 21 ’ fedőlemezének három szárnya van, vagyis szintén szimmetrikusan két szélső 25a és 25b szárnya, illetve egy 26 köztes szárnya.

A bemutatott kiviteli alakoknál, a jelen találmány szempontjából nem lényeges, és ezért nem részletezett szempontok miatt az A csatlakozóidom 25a és 25b szárnyai egymáshoz folytonosan kapcsolódnak egy 27 csuklós zóna segítségével, és teljesen hasonlóan, a 25a és 25b szárnyak és a 26 köztes szárny két 27 csuklós zóna segítségével csatlakozik egymáshoz.

Minden esetben, a találmány szerinti A és A’ csatlakozóidom a bemutatott kiviteli alakoknál a 21 és 21 ’ fedőlemezekhez tartalmaz két 22a és 22b tartólapot, mindegyik 25a, 25’a, 25b, 25’b szárnyhoz egyetegyet.

Ezek a 22a, 22b tartólapok ugyanolyanok az A és A’ csatlakozóidomok esetében.

Mindegyik szimmetrikus a másikra, és emellett egymással azonos felépítésűek.

Ezért a 22a és 22b tartólapok közül csak az egyiket ismertetjük részletesen, jelen esetben a 22b tartólapot, az 5-9. ábrák segítségével.

A bemutatott kiviteli alakoknál ennek a 22b tartólapnak két párhuzamos 28 hosszanti pereme van, és a 23 illesztőeszköz a 28 hosszanti perem hosszának legalább egy része mentén kialakított horonyillesztésként van kialakítva.

HU 223 728 Bl

Pontosabban, ennél a kiviteli alaknál a 22b tartólap lényegében lemez alakú, és a 23 illesztőeszközt alkotó horonyillesztés a 28 hosszanti perem alatt egymásnak háttal fordítva van kialakítva.

Továbbá, még pontosabban, a 23 illesztőeszközt alkotó horonyillesztés a 29 felső és egy 30 alsó perem között van kialakítva, amelyek lényegében párhuzamosak egymással és oldalirányban kifelé állnak.

A bemutatott kiviteli alaknál a 29 felső és 30 alsó peremek a 22b tartólap 28 hosszanti peremének csak egy része mentén vannak kialakítva, és egyrészt a hosszuk egy része mentén egymást átfedik, másrészt hosszirányban egymáshoz képest el vannak tolva.

A 29 felső perem a 22b tartólap 31 felső felületével egy szintben, annak folytatásaként van kialakítva.

A bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólap 31 felső felülete két szintre oszlik meg, egy felső és első szintre, továbbá egy alsó és hátsó szintre, és a két szint közötti kapcsolatot egy 32 váll alkotja, ami keresztirányú a lapra, vagyis merőleges a 28 hosszanti peremekre. Ennek a 32 vállnak a magassága legalább akkora, mint a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 14 burkolatának vastagsága.

Ennek következtében a bemutatott kiviteli alaknál a 23 illesztőeszközt alkotó horonyillesztés 29 felső pereme csupán a 22b tartólap 28 hosszanti peremének egy részét fedi át, mégpedig azt a részt, ami a 22b tartólap 31 felső felületének felső szintjéhez tartozik.

A gyakorlatban a bemutatott kiviteli alaknál a felső perem a 22b tartólap 33 első keresztirányú pereméig ér.

Ennek megfelelően, a bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólapnak 34 behajlított pereme van mindkét hosszanti perem mentén, a hosszának legalább egy részén, és a 23 illesztőeszközt alkotó horonyillesztés alsó pereme a 34 behajlított peremből derékszögben kiállóan van kialakítva.

Gyakorlatban, a bemutatott kiviteli alaknál a 30 alsó perem a 22b tartólap 35 hátsó keresztirányú pereméig ér.

Előnyösen, mint a bemutatott kiviteli alaknál is, a 30 alsó perem ferdén lemetszett egy 36 leélezéssel.

A könnyebb összeállítás érdekében, valamint a fröccsöntés szempontjai miatt is, a 30 alsó peremnek a bemutatott példa szerint helyenként 37 kimetszései lehetnek, lásd az 5. és 9. ábrát.

Előnyösen, mint a bemutatott esetben is, legalább a felső perem és a 30 alsó perem közül az egyiknek a belső felületén, vagyis a másik 30 alsó vagy 29 felső perem felé eső felületén legalább egy 38 borda van, ami fékként működve akadályozza a 22b tartólap kicsúszását a 13 aljzatból.

Például, mint a bemutatott esetben, több 38 borda lehet elhelyezve helyenként a 30 alsó peremen, azon a szakaszon, ahol a 30 alsó perem és a 29 felső perem egymással átfednek, és ennek következtében a 29 felső perem sima marad.

A bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólap 21, 21 fedőlemezének rögzítését lehetővé tevő 24 befogadóeszköznek legalább egy 39 bepattanó nyílása van, amelyben legalább egyes helyeken 40 beakadó él van kialakítva.

Előnyösen, mint a bemutatott kiviteli alaknál is, a 24 befogadóeszköznek legalább kettő 39 bepattanó nyílása van, amelyek egymással és a 22b tartólap 28 hosszanti peremével párhuzamosan vannak elrendezve, és a 40 bepattanó élek különböző NI, N2 szinteken, egy felső NI és egy alsó N2 szinten vannak kialakítva.

Például, mint a bemutatott esetben is, a 22b tartólap mindkét 28 hosszanti pereme mentén legalább kettő, egymással egy sorban elhelyezett 39 bepattanó nyílás van.

Továbbá, a bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólap 33 első keresztirányú pereme ferdén irányított a 28 hosszanti peremekhez képest, lényegében 45°-os szöget zár be azokkal.

Ennek eredményeképpen, a rövidebb 28 hosszanti perem mentén csak kettő 39 bepattanó nyílás van, ahol a 40 beakadó élek különböző N1, N2 szinteken vannak.

Ezzel szemben a hosszabbik 28 hosszanti perem mentén négy 39 bepattanó nyílás van, ahol a 40 beakadó élek váltakozva különböző NI, N2 szinteken vannak elhelyezve.

Gyakorlatilag, mint a bemutatott esetben is, a 39 bepattanó nyílások csak a 22b tartólap felső felületének felső szintjén helyezkednek el.

Ezek a 39 bepattanó nyílások egyébként egyforma felépítésűek.

A bemutatott kiviteli alaknál a 39 bepattanó nyílásoknak síkban hosszanti rés alakú körvonala van, lényegében párhuzamosan a 22b tartólap 28 hosszanti peremeivel.

Ugyanakkor, a 39 bepattanó nyílások összeszűkülnek a 22b tartólap 33 első keresztirányú peremétől a 35 hátsó keresztirányú pereme felé haladva, és az egy vonalban elhelyezett 39 bepattanó nyílásoknál ez az összeszűkülő forma egy közös összeszűkülő körvonalba van beágyazva, ahol a közös körvonal az egy vonalban levő nyílásokat fogja körül.

A gyakorlatban a 39 bepattanó nyílások lényegében olyan alj nélküli bemélyedések, amelyek egyik hosszanti oldalát a közös 34 behajlított perem alkotja, míg a hozzá tartozó 40 beakadó éleket a másik 41 hosszanti fal képezi, amely utóbbi a 34 behajlított peremmel van szemben, és szintén közös az egy sorban elrendezett 39 bepattanó nyílások számára. Azonban ennek a magassága különböző egymáshoz képest, a megfelelő 40 beakadó él NI, N2 szintje szerint.

Előnyösen, a 40 beakadó él előtt 42 illesztési leélezés van. A bemutatott kiviteli alaknál ez a 42 illesztési leélezés egy ferde felületet képez a 41 hosszanti falnál, ami a 22b tartólap 31 felső felületéhez illeszkedik.

A bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólapnak a 33 első keresztirányú peremvégei közül legalább egyik végénél egy 44 karma van.

Például, mint ábrázoltuk, a 22b tartólapnak a 33 első keresztirányú perem mindkét végénél van egy 44 karom.

A két 44 karom egymással egy vonalban van, lényegében a 22b tartólap 33 első keresztirányú pereme folytatásaként.

HU 223 728 Β1

Az a 44 karom, amelyik a 22b tartólap hosszabbik 28 hosszanti pereme felé esik, szabad végével egy horgot formál.

Másképpen megfogalmazva, ennek a 44 karomnak a szabad végénél a 22b tartólap 28 hosszanti peremével párhuzamosan irányított 45 pereme van.

Egyben a bemutatott kiviteli alaknál ugyanennek a 44 karomnak derékszögben visszahajló széle 46 is van.

Az a 44 karom, amelyik a rövidebbik 22b tartólap 28 hosszanti pereme felé esik, ezzel szemben sima.

Gyakorlatban, mint a bemutatott kiviteli alaknál is, a 22b tartólapnak a 33 első keresztirányú peremével párhuzamosan, kissé hátrébb annál, egy 47 visszahajtott pereme is van, amely egy szintben van a 28 hosszanti perem mentén húzódó 34 hosszanti peremmel, és ennek a 47 visszahajtott peremnek a végei alkotják a 44 karmokat.

A bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólapnak egyes helyeken legalább egy 48 kitörése van.

Például, amint azt szemléltetjük, csak egy ilyen kitörés van, amely a 22b tartólap 31 felső felületének felső szintjén, egy középső zónában helyezkedik el.

Végül, a bemutatott kiviteli alaknál a 22b tartólapnak legalább egy 49 kivágása van.

Például, amint azt szemléltetjük, csak egy ilyen kivágás van a 35 hátsó keresztirányú perem mentén, és ez a 49 kivágás a 31 felső felület alsó szintjének nagyobb részét érinti.

A 29 felső és a 30 alsó peremet elválasztó távolság a 22b tartólap 23 illesztőeszközét alkotó horonyillesztésnél lényegében megegyezik a 10A, 10B, 10C csatornaszakaszok 13 aljzata 16 oldalfalainak visszahajtott 18 peremének vastagságával, úgyhogy a 22b tartólap rögzíthető a 13 aljzathoz egyszerűen a 13 aljzat visszahajtott 18 peremeire történő rácsúsztatással, és a 16 oldalfalak helyi, ideiglenes rugalmas deformációjával.

Amint már előbb jeleztük, a 22a tartólap szerkezete hasonló a 22b tartólap szerkezetéhez.

Az egyetlen különbség a 33 első keresztirányú perem dőlésszöge a 28 hosszanti peremekhez képest.

A 22a, 22b tartólapok horog alakú 44 karmaival történő együttműködéshez az A és A’ csatlakozóidomok 20 és 20’ alaplemezeinek a találmány szerint oldalirányban működő két 52 visszatartó csőre van.

Amennyiben egy külső szöghöz tartozó 20 alaplemezről van szó, akkor az 52 visszatartó csőrök a 20 alaplemez kiálló részén kialakított 50 kivágás szélén vannak elhelyezve, lásd a 3. és 4. ábrát.

Lényegében ugyanilyen kialakítású a belső szögnél alkalmazott (nem ábrázolt) alaplemez is.

Amennyiben a belső szögnél egy leágazást is alakítanak ki, akkor a 20’ alaplemeznél szükség esetén, optimális esetben megnövelt térfogatra van szüksége az elektromos vezetékek elhelyezéséhez.

Amint látható a 13. ábrán, a 20’ alaplemez kiálló részét például meg lehet növelni, és kialakítható egy 53 előlap, és az 52 visszatartó csőrök az 53 előlapon, annak végeinél vannak kialakítva.

Egyébiránt a találmány szerinti A és A’ csatlakozóidomok 20 és 20’ alaplemezei hasonló felépítésűek:

van két-két szimmetrikus 54a, 54’a és 54b, 54’b karjuk, amelyek profilja lényegében a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 13 aljzatának profiljával egyezik meg, és a végüknél van egy 55 váll, ami a 13 aljzathoz való illeszkedést szolgálja, amint azt a 20 alaplemez esetében a 2. ábra folytonos vonalakkal és a 3. ábra szaggatott vonalakkal szemlélteti.

Belátható, hogy a 20 alaplemez 54a, 54b karjai egymással lényegében külső szöget képeznek, amely lényegében egy 270°-os szög, míg a 20’ alaplemez 54’a és 54’b karjai ezzel szemben egy belső, lényegében 90°-os szöget alkotnak egymással.

A találmány szerinti A és A’ csatlakozóidomoknál a 21 és 21’ fedőlemezek szélső 25a, 25’a és 25b, 25’b szárnyai belső felületén kiálló legalább egy 56 bepattanó nyelv van kialakítva, amely rugalmasan deformálható, és amelynek keresztirányú 57 beakadó éle van, amely utóbbi a 22a és 22b tartólapokon kialakított 40 beakadó élekkel működik együtt.

Előnyösen, mint a bemutatott kivitelei alakoknál is, a 21,21 ’ fedőlemezek mindkét szélső 25a, 25’a és 25b, 25’b szárnyának belső felületén legalább kettő, egymással és a 25a, 25’a és 25b, 25’b szárny 58 hosszanti peremével párhuzamosan kialakított 56 bepattanó nyelve van, és ahol az 57 beakadó élek ugyanazon a szinten vannak kialakítva.

A bemutatott kiviteli alaknál legalább kettő 56 bepattanó nyelv van egymással egy vonalban elrendezve a 21, 21’ fedőlemezek mindkét szélső 25a, 25’a és 25b, 25’b szárnyának mindkét 58 hosszanti pereme mentén.

Amennyiben egy külső szögről van szó, akkor a találmány szerinti A csatlakozóidomnál a 21 fedőlemezen az egyik oldalon két 56 bepattanó nyelv van, és a másik oldalon négy, a 22a, 22b tartólapokon kialakított 39 bepattanó nyílásoknak megfelelően.

A belső szögnél azonban az A’ csatlakozóidom 21 ’ fedőlemezén csak 56 bepattanó nyelv van mindkét oldalon.

Továbbá, ahelyett, hogy szigorúan párhuzamosan futnának egymással, az 56 bepattanó nyelveket összekötő vonalak egy adott szélső 25a, 25’a és 25b, 25’b szárnyon egymáshoz kissé közelednek, ugyanúgy, ahogy a 22a és 22b tartólapokon a 39 bepattanó nyílásokat befoglaló kontúrok vonalai. Ennek az a célja, hogy a 21, 21 ’ fedőlemezek pontos meghelyezését biztosítsák a hozzá tartozó 22a, 22b tartólapokon.

Hasonlóan a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok burkolatához, a 21, 21’ fedőlemezek szélső 25a, 25’a és 25b, 25’b szélső szárnyainak van egy olyan nyúlványa, ami teljesen eltakarja a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 13 aljzatának visszahajtott 18 peremét.

Amint fentebb már jeleztük, az A’ csatlakozóidom 21 ’ fedőlemezéhez 12 adapterlemez tartozik.

A 12 adapterlemeznek két, lényegében párhuzamos 60 ajak között kialakított 59 rése van, amellyel a 21 ’ fedőlemez 26 köztes szárnyához csatlakozik. Előnyösen, amint az legjobban a 16. ábrán látható, az 59 résben a 12 adapterlemeznek legalább egy 61 talpa van, amelyeket egy rugalmasan deformálható 62 nyelv tart, és

HU 223 728 Bl amellyel a 21’ fedőlemez 26 köztes szárnyára feltámaszkodik.

Például, amint ábrázoltuk, két 61 talp van, és mindegyiket egy rugalmasan deformálható 62 nyelv tartja, amelyek az 59 rés 63 aljából állnak ki, ferdén a 63 aljhoz képest.

A bemutatott kiviteli alaknál a 12 adapterlemez belsején legalább egy 65 él van kialakítva, és ennek megfelelően a 21 ’ fedőlemezen a 26 köztes szárny belső felületéből kiálló, a 65 éllel együttműködő legalább egy éle van.

Például, amint azt ábrázoltuk, a 65 él hosszában nyúlik el, és a 67 kivágás pereme alkotja, amely utóbbi kivágás a 61 talpak és a rugalmasan deformálható 62 nyelvek alatt van, és ez utóbbiak kialakítását könnyíti meg, és adott esetben két 67 kivágásból is elkészíthető, mindegyik 61 talphoz és 62 nyelvhez egyegy 67 kivágást véve.

Ennek megfelelően, a bemutatott példához hasonlóan, a 21’ fedőlemezen több 66 él van, pontosabban annak 26 köztes szárnyán, és mindegyik egy 68 borda végén van kialakítva, amelyek a 26 köztes szárny hosszirányára merőlegesek.

A bemutatott kiviteli alaknál emellett a 12 adapterlemeznek az 59 rés háta mögött egy kiálló 69 pereme van, amelynek hossza mentén legalább egy részen, gyakorlatilag annak teljes hossza mentén egy 70 él van kialakítva, szintén hosszirányban.

Ez a 70 él arra szolgál, hogy megfogja a 10’ csatornaszakasz 14 burkolatát.

Ilyen módon a 70 él némileg el van távolítva az rés 63 aljától, és a 69 perem, amely a 70 élet hordozza, némileg lejjebb van mint a 12 adapterlemez felső ajka.

A gyakorlatban, mint a bemutatott kiviteli alaknál is, a 69 perem a 12 adapterlemez alsó 60 ajkától indul ki, a felső 60 ajakhoz képest.

Előnyösen, amint azt a 16. ábrán szaggatott vonalakkal jeleztük, a 12 adapterlemeznek az 59 rés háta mögött, lényegében párhuzamosan a 60 ajkakkal, egy 71 takarólapja van, arra az esetre, ha nem készítenek leágazást ezen a szinten.

Gyakorlatilag a bemutatott kiviteli alakoknál a 71 takarólap a 69 perem meghosszabbítása, és leválasztható arról.

A gyakorlatban, a 71 takarólap síkban háromszög alakú, hasonlóan a 10’ csatornaszakasz 13 aljzatának profiljához.

Előnyösen, amint azt a 16. ábrán szaggatott vonallal jeleztük, a 71 takarólapon 72 előre kimélyített vonalrendszer van, amennyiben egy olyan leágazást kell beépíteni, amelynek a keresztmetszeti profilja különbözik a 10’ csatornaszakasz profiljától.

Amint az könnyen belátható, a találmány szerinti A és A’ csatlakozóidomok helyre illesztésénél legelőször a megfelelő D’ beugró és D kiugró szögekhez való 20 és 20’ alaplemezt kell a helyére tenni.

Ezt követően a 10A, 10B, 10C és 10’ csatornaszakaszok 13 aljzatait teszik a helyükre úgy, hogy a 10A, 10B, 10C és 10’ csatornaszakaszok 13 aljzatai rátakarjanak a 20, 20’ alaplemezek 54a, 54’a, 54b és 54’b karjainak végére.

Végül mindkét, D és D’ szög esetében ezután következik a két 22a és 22b tartólapok hozzáerősítése a aljzat 18 pereméhez, oly módon, hogy a 22a és 22b tartólapokat ráhúzzuk a visszahajtott 18 peremekre a 23 illesztőeszközt képező horonyillesztéssel, miközben beakasztjuk a 44 karmokat a megfelelő 20, 20’ alaplemezbe, mégpedig az erre a célra szolgáló 52 visszatartó csőrökbe.

Ezek után elegendő mindegyik 13 aljzatra rátenni a burkolatot úgy, hogy a 14 burkolat rátakarjon a megfelelő 22a, 22b tartólap 31 felső felületének alsó szintjére.

Megfigyelhető, hogy a találmány szerinti 22a, 22b tartólapok így előnyösen jelzik, hogy milyen hosszúra kell levágni a 14 burkolatokat.

Végül ezt követi a D kiugró és D’ beugró szögnél a 21, 21’ fedőlemezek hozzáerősítése a vonatkozó 22a, 22b tartólapokhoz, a 21, 21 ’ fedőlemezek egyszerű bepattintásával a 24 befogadóeszközt alkotó 39 bepattanó nyílásokba.

Az ilyen bepattintás során a 21, 21’ fedőlemezek mindegyik szélső 25a, 25’a, 25b, 25’b szárnyán van legalább egy olyan 56 bepattanó nyelv mindegyik 58 hosszanti perem mentén, amelyik az 57 beakadó élével beleakad a megfelelő 22a, 22b tartólap 39 bepattanó nyílásának egy 40 beakadó élébe.

Amennyiben az előzőek során a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 14 burkolata, illetve a 14 burkolat folytatásaként a 21, 21’ fedőlemezek teljesen rátakarnak a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 13 aljzatának visszahajtott 18 peremére, akkor nincs rá szükség.

Ezzel szemben a 10A, 10B és 10C csatornaszakaszok 14 burkolata és egyben a 21, 21 ’ fedőlemezek keresztirányban csak az egyik visszahajtott 18 peremtől a másikig ér, és ilyenkor a 14 burkolat egy szintben van a visszahajtott 18 peremmel anélkül, hogy arra rátakama.

Ezzel figyelembe lehet venni azt a magasságkülönbséget, ami abból adódik, hogy a 40 beakadó élek a 22a és 22b tartólapokon különböző NI, N2 szinteken vannak elhelyezve.

Ez egyik esetben, csak az N1 felső szint 40 beakadó élei, a másik esetben csak az N2 alsó szint 40 beakadó élei hatnak.

Azonban az is előfordul, hogy a 22a, 22b tartólapok előnyösen ugyanazon a szinten maradnak, a gyártási tűrések által megadott méreten belül.

Belátható, hogy a jelen találmány nem korlátozódik az bemutatott és leírt kiviteli alakokra, hanem minden lehetséges változatot magában foglal.

Különösen, nem mindig szükséges egy leágazást beépíteni egy belső szögben, hanem egy belső szög önmagában is alkalmazható, és/vagy a leágazás egy sima falszakasznál is megvalósítható.

Továbbá, ha a kényelmi szempontok úgy diktálják, a bemutatott 10A, 10B, 10C, 10’ csatornaszakaszok beépíthetők a fal lábazati részéhez, a talaj szintjére, illetve a plafon alá, a mennyezetpárkányba a mennyezet szintjére.

HU 223 728 Bl

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csatlakozóidom kábelcsatornához, különösen sarokidom vagy leágazóidom, amely legalább kettő különböző irányú csatornaszakasz közötti folytonos csatlakozást biztosít, amely kábelcsatornák aljzattal és burkolattal rendelkeznek, amely csatlakozóidomnak a burkolatok között elhelyezett, egyetlen darabból kialakított fedőlemeze, valamint két tartólapja van, csatornaszakaszonként egy-egy, továbbá mindkét tartólap a fedőlemez szélső szárnyának rögzítését lehetővé tevő befogadóeszközzel van ellátva, azzal jellemezve, hogy mindkét tartólap (22a, 22b) el van látva továbbá a hozzá tartozó csatornaszakasz-aljzat (13) oldalfalának (16) visszahajtott peremével (18) összekapcsolható illesztőeszközzel (23) úgy, hogy a tartólapok (22a, 22b) az aljzat (13) felett helyezkedjenek el.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy mindkét tartólapnak (22a, 22b) két párhuzamos hosszanti pereme (28) van, és az illesztőeszköz (23) a hosszanti perem (28) hosszának legalább egy része mentén kialakított horonyillesztésként van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy mindkét tartólap (22a, 22b) lényegében lemez alakú, és az illesztőeszközt (23) alkotó horonyillesztések a hosszanti perem (28) alatt egymásnak háttal fordítva vannak kialakítva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy mindkét tartólap (22a, 22b) mindkét hosszanti pereme (28) mentén, az illesztőeszközt (23) alkotó horonyillesztés felső perem (29) és alsó perem (30) között van kialakítva, amelyek lényegében párhuzamosak egymással és oldalirányban kifelé állnak.
5. 5. A 4. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a felső perem (29) a tartólapok (22a, 22b) felső felületével (31) egy szintben, annak folytatásaként van kialakítva.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a tartólapoknak (22a, 22b) behajlított pereme (34) van mindkét hosszanti perem (28) mentén, a hosszának legalább egy részén, és az alsó perem (30) a behajlított peremből (34) derékszögben kiálló peremként van kialakítva.
7. 7. A 4. vagy 6. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy az alsó perem (30) ferdén lemetszett egy leélezéssel (36).
8. 8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy legalább az alsó perem (30) és a felső perem (29) közül az egyiknek a belső felületén, vagyis a másik perem felé eső felületén legalább egy borda (38) van.
9. 9. A 4-8. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a felső perem (29) és az alsó perem (30) a tartólap (22a, 22b) hosszanti peremének (28) csak egy része mentén vannak kialakítva, és egyrészt a hosszuk egy része mentén egymást átfedik, másrészt hosszirányban egymáshoz képest el vannak tolva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a tartólap (22a,

    22b) befogadóeszközének (24) legalább egy bepattanó nyílása (39) van, amelyben legalább egyes helyeken beakadó él (40) van kialakítva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a beakadó él (40) előtt illesztési leélezés (42) van.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a bepattanó nyílásnak (39) síkban hosszanti rés alakú körvonala van, lényegében párhuzamosan a tartólap (22a, 22b) hosszanti peremeivel (28).
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóidom, azzal jellemezve, hogy a tartólap (22a, 22b) befogadóeszközének (24) legalább kettő bepattanó nyílása (39) van, amelyek egymással és a tartólap (22a, 22b) hosszanti peremével (28) párhuzamosan