HU222757B1

HU222757B1 - Eljárás és berendezés karbonizált ivóvíz leadására vízcsapon keresztül

Info

Publication number: HU222757B1
Application number: HU0002602A
Authority: HU
Inventors: Björn Stoltze
Original assignee: Linde Gas Ag.
Priority date: 1999-07-13
Filing date: 2000-07-11
Publication date: 2003-10-28
Also published as: HU0002602D0; HUP0002602A2; EP1069249A1

Abstract

A találmány eljárás karbonizált ivóvíz leadására vízcsapon keresztül,amelybe vezetékes vizet vezetnek, amelyet a vízcsap elé kapcsolt,időszakosan karbonizáló berendezésben szén-dioxiddal dúsítanak. Atalálmány lényege, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet akarbonizálóberendezés (5') elhagyása után és átfolyómennyiség-szabályozása nélkül fojtással a környezeti nyomásra fesztelenítik. Atalálmány továbbá berendezés karbonizált ivóvíznek vízcsapon keresztültörténő legalább időszakos leadására, ahol a vízcsap (1') vezetéken(4') keresztül egy időszakosan karbonizáló berendezéssel (5') vankapcsolatban, amely vízvezeték- (7) hálózattal áll kapcsolatban és egyszén-dioxid-forráshoz (6') van csatlakoztatva. A berendezés lényege,hogy a karbonizálóberendezés (5') után egy, a nyomást környezetinyomásra csökkentő fojtószerkezet (9) van kapcsolva, és akarbonizálóberendezés (5') és a vízcsap (1') kifolyócsöve (2') közöttirésze átfolyómennyiségsza- bályozó- (3') mentes szakasz. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás karbonizált ivóvíz leadására vízcsapon keresztül, amelybe vezetékes vizet vezetünk, amelyet a vízcsap elé kapcsolt karbonizálóberendezésben szén-dioxiddal dúsítunk. A találmány továbbá berendezés az eljárás foganatosítására.

Sok háztartásban az ásványvizek alternatívájaként szén-dioxiddal dúsított ivóvizet alkalmaznak. A karbonizált ivóvíz előnye abban van, hogy nincs szükség ásványvizes ládákat a lakásba cipelni, mivel a vezetékes víz a lakásban amúgy is rendelkezésre áll. Szokásosan a hagyományos vízcsapból vett vizet speciális ivóvíztartályba töltik, és ott szén-dioxiddal dúsítják, amely széndioxidot szén-dioxid-palackból nyernek. Ismeretesek továbbá már eljárások, amelyekkel a vezetékes ivóvízhálózatból vett ivóvizet közvetlenül a leadás előtt a vízcsap szomszédságában egy szén-dioxid-gázzal töltött palackból dúsítanak, és így magas szén-dioxid-tartalmat biztosítanak. Ilyen berendezést ismertet például a DE 196 14 754 számú leírás.

A karbonizált ivóvíznek egy vízcsapon keresztül történő nyerése lenne a legkényelmesebb módszer ilyen víznek a rendelkezésre bocsátására a háztartáson belül. Mindegyik ismert megoldásnál közös, hogy az ivóvízhálózatból nyert ivóvíz a hálózati nyomáson, amely 4-6 xlO⁵ pascal, kerül szén-dioxiddal dúsításra, és a nyomás létesülése a vízcsapban történik. Ily módon azonban nem lehet kontrollált nyomásnövekedést biztosítani, és így a leadott ivóvíz többé-kevésbé a széndioxid-tartalmából veszít, azaz kigázosodik. így az átbocsátóit vízmennyiségtől függően ingadozó alacsony szén-dioxid-koncentráció jön létre a leadott ivóvízben.

A találmány feladata egy eljárás és berendezés létesítése karbonizált ivóvíz leadására egy vízcsapon keresztül, ahol azonban a szén-dioxid eltávozása az ivóvízből, azaz a kigázosodás, jelentős mértékben le van csökkentve az ismert módszerekhez képest.

A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet a karbonálóberendezés elhagyása után és az átfolyó mennyiség szabályozása nélkül, a környezeti nyomásra fesztelenítjük.

A találmányi gondolat lényege abban van, hogy a nyomáscsökkentést és az átfolyómennyiség-szabályozást egymástól elválasztjuk. Mivel a nyomáscsökkentés függetlenül történik az átfolyómennyiség-szabályozástól, az ellenőrizhetően végezhető, azaz még különböző vízátfolyási mennyiségek esetén is kiküszöbölhető a szén-dioxid kigázosodása, azaz elvesztése.

Az átfolyómennyiség-szabályozás és a nyomáscsökkentés szétválasztása célszerűen úgy történik, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet, megkerülve az átfolyómennyiség-szabályozót, a vízcsapba közvetlenül vezetjük, és így a felhasználóhoz juttatjuk. A gyakorlatban ez például úgy történhet, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet és a szén-dioxiddal nem dúsított vezetékes vizet külön vízcsapokon keresztül adjuk le. Lehetséges azonban a szén-dioxiddal dúsított és a nem dúsított vezetékes vizet közös vízcsapon keresztül leadni, ahol a szén-dioxiddal nem dúsított vezetékes vizet átfolyómennyiség-szabályozón keresztül vezetjük, míg a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet az átfolyómennyiség-szabályozót megkerülve közvetlenül a vízcsaphoz juttatjuk.

Előnyösen a vezetékes vizet a vízcsapba történő belépés előtt a környezeti nyomásra hozzuk. Ennek az előnye, hogy a vízcsapot már nem kell megváltoztatni, aminek következtében a beruházási költségek jelentősen csökkennek. Azontúl a vízcsapon kívül elegendő hely áll rendelkezésre, hogy a nyomáscsökkentésre szolgáló berendezést, például egy fojtószerkezetet megfelelő módon elrendezzük. Ennek a vízcsapban történő integrálása elvileg lehetséges, azonban a szűkös hely miatt ez nehezen valósítható meg. Egy ilyen integrációnál mindenképpen arra gondolni kell, hogy a nyomáscsökkenés már az átfolyómennyiség-szabályozás előtt bekövetkezzen.

A gyakorlat szerint kedvezőnek mutatkozott, hogy a vezetékes vizet a vízcsaphoz vezető vezetékben elrendezett fojtószerkezettel fesztelenítjük a környezeti nyomásra. Amennyiben a vízcsap egy konyhaberendezésbe van beépítve, az a megoldás előnyös, hogy mindegyik szén-dioxid-dúsítással összefüggő berendezés a konyhai alsó bútorba helyezhető el a mosogatómedence alatt, míg a felül lévő vízcsap érintetlen maradhat.

A találmány egy különösen előnyös kivitele esetén a vezetékes vizet a vízcsapba, főáramba vezetjük, és a szén-dioxidot igény esetén közvetlenül ebbe a főáramba juttatjuk. Ellentétben azzal a megoldással, ahol a szén-dioxidot a vezetékes vízbe, egy mellékáramba juttatjuk, amelyet a főáramról ágaztatunk le, ennél a megoldásnál előnyös, hogy a vezetékes víz közvetlenül a karbonizálóberendezésen folyik keresztül, és azt hűti. Amellett előnyösen hat, hogy a szén-dioxid-bevezetés bekapcsolásakor először nem felmelegített bypassvíz kerül öblítővízként, hanem rögtön a hideg ivóvíz.

Azért, hogy ezeket az előnyöket a hátrányok nélkül lehessen biztosítani, célszerű, hogy azokban az időpontokban, amikor a vezetékes víz nem kerül szén-dioxiddal dúsításra, az ne kerüljön nyomáscsökkentésre az átfolyómennyiség-szabályozásnál. Ehhez célszerűen a fojtószerkezetet úgy állítjuk be, hogy a szén-dioxiddal nem dúsított ivóvíz befolyása korlátozás nélkül történhessen. A fojtószerkezet kialakításakor a vezetékben egy fojtókúpot rendezhetünk el, amelyet oly mértékben tolunk el a vezetékben, hogy közben nem következik be keresztmetszetszűkülés. Ilyen módon a vízcsap korlátlanul biztosítja a nem karbonizált víz leadását. Átfolyómennyiség-szabályozás a fojtóberendezésben így kiküszöbölhető.

A vezetékes víznek szén-dioxiddal történő dúsítására több módszer lehetséges. Egyik előnyös módszer abban van, hogy a szén-dioxidot egy statikus keverővei oldjuk a vezetékes vízben. Ebből a célból célszerűen közvetlenül a vezetékes víznek a statikus keverőbe történő belépése előtt a szén-dioxidot mintegy 4-6xlO⁵pascal bar-os víznyomásnál juttatjuk a vízbe. Az ezt követő statikus keverésnél azután a szén-dioxid a vízbe bekeverésre és oldásra kerül.

Egy másik kivitel esetén a vezetékes vizet a karbonizálóberendezésben egy Venturi-füvóka segítségével dúsítjuk a szén-dioxiddal. Ilyen módszer ismeretes például a DE 196 14 754 számú leírásból.

HU 222 757 Β1

Lehetséges a vezetékes vizet a karbonizálóberendezésben egy dinamikus keverő segítségével szén-dioxiddal dúsítani.

A találmány továbbá berendezés karbonizált ivóvíznek vízcsapon keresztül történő legalább időszakos leadására, ahol a vízcsap vezetéken keresztül egy karbonizálóberendezéshez van kapcsolva, amely vízvezetékhálózattal áll kapcsolatban és egy szén-dioxid-forráshoz van csatlakoztatva.

A találmány szerinti berendezés lényege, hogy a karbonizálóberendezés után egy, a nyomást környezeti nyomásra csökkentő fojtószerkezet van kapcsolva, és a karbonizálóberendezés és a vízcsap kifolyócsöve közötti részben egy átfolyómennyiségszabályozó-mentes szakasz is van.

A gyakorlatban ez úgy valósítható meg, hogy a karbonizálóberendezésből érkező vezeték legalább két ágvezetékre van felosztva, amelyek közül az egyik ágvezeték átfolyómennyiség-szabályozó révén van a vízcsappal összekötve, míg a másik ágvezeték megkerülve az átfolyómennyiség-szabályozót, közvetlenül a vízcsap kifolyásához vezet. Az ágvezetékek amellett külön-külön vízcsapokhoz lehetnek csatlakoztatva, vagy egy közös vízcsaphoz. Utóbbi esetben a karbonizált vezetékes víz számára szolgáló ágvezetékbe egy, a vízarmatúrán átvezetett tömlő lehet, amely megkerüli a vízarmatúrában elrendezett átfolyómennyiség-szabályozót.

Célszerűen a fojtóberendezés mint fojtókúp lehet kialakítva, és a vízcsapon kívül a vezetékben lehet elrendezve. Lehetséges azonban a fojtószerkezetet a vízarmatúrában vagy vízcsapban integrálni. A szűkös hely viszonyok miatt, amely a vízcsapon belül van, ez a megoldás csak nagyobb technikai ráfordítással valósítható meg.

Egy előnyös kivitel esetén a vízcsap főáramban van a vízvezeték-hálózattal összekapcsolva. Ebben az esetben a fővízvezetékben elrendezett fojtószerkezet előnyösen úgy állítható, hogy a vezetékes víznek a vízcsaphoz való áramlása nincs korlátozva. A fojtószerkezetnek fojtókúpként történő kialakításakor ez eltolhatóan van elrendezve, mégpedig úgy, hogy a fojtókúp eltolása után nem következik be keresztmetszet-csökkenés a vezetékben.

A szén-dioxidnak a vezetékes vízben történő oldására a karbonizálóberendezés előnyösen egy statikus keverővei van ellátva. Másik lehetséges megoldás abban van, hogy a karbonizálóberendezés egy Venturi-fúvókával rendelkezik. Lehetséges egy dinamikus keverőnek az alkalmazása is a karbonizálóberendezésben. A találmány alkalmazható bármely lehetséges vízarmatúrához, és nincs szükség semmiféle új armatúrára, vízcsapra a karbonizált ivóvíz előállításához a találmány szerinti eljárás esetén. így a találmány utólag is installálható bármely berendezéshez. A vízcsaphoz vezető vezetékbe kell egy karbonizálóberendezést, illetve karbonizálóállomást beiktatni, például egy statikus, vagy dinamikus keverő, vagy Venturi-fúvóka alkalmazása révén, valamint egy fojtószerkezetet. Konyhaberendezéseknél így az átépítés csupán a konyhaasztal alatt szükséges, mégpedig a mosogató alatt az ivóvízvezetéknél. Függetlenül lehetséges azonban a karbonizált ivóvízhez igazított vízarmatúrát alkalmazni.

A találmány szerinti eljárás és berendezés bármely kivitelének alkalmazásánál megmarad az a fő előny, hogy a nyomáscsökkenés semmiféle szén-dioxid-eltávozást, illetve a dúsított víz kigázosodását nem idézi elő. Ilyen módon csupán megfelelő szén-dioxid-koncentrációval ellátott víz kerül ki a vízcsapból, mégpedig ezt helytakarékos berendezés révén tudjuk biztosítani. Ilyen például egy kicsi méretű statikus keverő, amelyet például a konyhai mosogató alatt lehet elrendezni.

A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük. Az

1. ábra egy vízcsaphoz csatlakoztatott karbonizálóberendezést szemléltet, ahol a nyomáscsökkentés hagyományos átfolyómennyiség-szabályozás mellett a vízcsapban történik, a

2. ábra egy vízcsapot szemléltet csatlakoztatott karbonizálóberendezéssel, ahol a nyomáscsökkenés a vízcsap elé csatlakoztatott fojtószerkezetben történik, a

3. ábra egy fojtószerkezetet szemléltet eltolható fojtókúppal, a

4. ábra egy karbonizált és nem karbonizált vezetékes víz vételére alkalmas vízarmatúrát szemléltet, az

5. ábra egy osztott vízcsapot szemléltet a karbonizált és a nem karbonizált vezetékes víz számára.

Az 1. ábrán egy hagyományos vízarmatúra látható 1 vízcsap formájában, amely egy konyhai asztal 8 asztallapjába van beépítve. Az 1 vízcsap 4 vezeték révén egy 5 karbonizálóberendezéssel van összekapcsolva, amely 7 vezeték révén a vezetékes vízhálózathoz csatlakozik. Egy 6 vezetéken keresztül szén-dioxidot vezetünk az 5 karbonizálóberendezésbe. Ott a szén-dioxid a vezetékes vízben oldódik. Az 5 karbonizálóberendezés például egy keverőtartályként lehet kialakítva. A technika szintje szerint a karbonizálóberendezésben a vezetékes víz nyomáscsökkentésére nincs fojtószerkezet elrendezve. A vezetékes víz nyomásának csökkenése a mintegy 4-6 χ 10⁵ pascalról környezeti nyomásra, a hagyományos 3 átfolyómennyiség-szabályozóban következik be. Mivel ez a nyomáscsökkenés az átfolyómennyiségszabályozóban történik, maga a nyomáscsökkenés ellenőrizhetetlen bármely átfolyó mennyiség esetén. Ennek következménye, hogy a szén-dioxid a vízcsap 2 kifolyócsövén kiáramló ivóvízből el tud távozni, és így az ivóvíz nem rendelkezik megfelelő szén-dioxid-koncentrációval.

A 2. ábrán bemutatott találmány szerinti megoldásnál viszont az átfolyómennyiség-szabályozástól, azaz az 1 csaptól független 9’ fojtószerkezet van, amely a 4’ vezetékbe van beépítve. A 9’ fojtószerkezet mint hagyományos fojtókúp van kialakítva, és arról gondoskodik, hogy a karbonizált víz nyomása a vezetékhálózat mintegy 4-6 χ 10⁵ pascalos nyomásáról környezeti nyomásra (0 pascalra) csökkenjen az 1 ’ vízcsapba történő belépés előtt. A 4’ vezetékhez egy 5’ karbonizálóberendezés van csatlakoztatva, amely előnyösen statikus keverőként van kialakítva. Az 5’ karbonizálóberendezés 7’ vezetéken keresztül a vízhálózattal áll kapcsolatban. A 6’ veze3

HU 222 757 Bl téken keresztül a szén-dioxidot például egy szén-dioxidpalackból a hálózati vízbe vezetjük, és az 5’ karbonizálóberendezésben, a vezetékes vízben oldjuk. Az átfolyómennyiség-szabályozás és a nyomáscsökkenés szétválasztásával lehetségessé válik a nyomáscsökkenés ellenőrzése anélkül, hogy nyomáscsökkenéskor a széndioxid kigázosodna, azaz eltávozna a vízből. így biztosítható, hogy kis volumenű karbonizálóberendezések esetén, például rövid kis statikus keverő alkalmazása esetén megfelelő szén-dioxid-koncentrációt tudunk a kifolyó ivóvízben biztosítani.

A 3. ábra egy 33 házban elrendezett fojtószerkezetet ismertek amely egy 32 fojtókúpból áll, és ez a 34 armatúrához vezető 31 vezetékbe van beépítve. A 31 vezeték főáramban a vízhálózathoz van csatlakoztatva. A 32 fojtókúp az ábrán nem ábrázolt karbonizálóberendezés és az ugyancsak nem ábrázolt, csak hivatkozási számmal jelölt armatúra között van elrendezve. Amennyiben a karbonizált víz leadására a vízcsapon, illetve armatúrán keresztül van szükség, a szén-dioxidot a karbonizálóberendezésbe vezetjük, és ott oldjuk a vezetékes vízben. A nyomáscsökkenés ellenőrzésére, amely a vízhálózati nyomásról a környezeti nyomásra történik, a 2 fojtókúpot oly mértékben toljuk el a vezetékesvíz-bevezetés felé, hogy a keresztmetszet-csökkenés következtében a kívánt fojtás jöjjön létre. Amennyiben viszont nem karbonizált, hanem a vezetékes vizet kell a vízcsapból venni, akkor a szén-dioxid bevezetését lekapcsoljuk, és a 32 fojtókúpot oly mértékben eltoljuk a 34 armatúra irányában, hogy ne jöjjön létre keresztmetszet-csökkenés a vízáram útjában. így a 31 vezetékben az A keresztmetszet megegyezik a 32 fojtókúp és a fojtószerkezet 33 háza közötti szabad keresztmetszettel. így biztosítható, hogy amikor nincs szükség karbonizált vízre, a vezetékes víz minden korlátozás nélkül rendelkezésre áll a vízcsapon.

A 4. ábrán az átfolyómennyiség-szabályozástól független fojtás egy változata látható. Az 5’ karbonizálóberendezésben szén-dioxiddal dúsított vizet a fojtókúpként kialakított 9’ fojtószerkezetben a környezeti nyomásra fesztelenítjük. Végül a vezetékes víz az Γ vízcsapba kerül, ahol két, 10’, 11’ ágvezetékre történik a felosztás. A 10’ ágvezeték egy 12’ zárószerkezeten keresztül jut a 2’ kifolyóhelyre. A 12’ zárószervben nincs átfolyómennyiség-szabályozás. Másrészt all’ ágvezeték egy 3’ átfolyómennyiség-szabályozón keresztül juttatja elválasztottan a 10’ ágvezetéktől a vizet a vízcsaphoz.

A berendezés üzemeltetésekor karbonizált vezetékes víz vételéhez a 13’ szelepet nyitjuk és nyitjuk a 14’ szelepet is a szén-dioxidnak egy szén-dioxid-palackból történő vételére. A 9’ fojtókúpot úgy állítjuk be, hogy a nyomáscsökkenés a környezeti nyomásra történik. Azonkívül a 3’ átfolyómennyiség-szabályozót zátjuk, míg a 12’ zárást nyitjuk. Ilyen módon a karbonizálóberendezésben karbonizált vezetékes víz, amely környezeti nyomásra van fesztelenítve, beáramlik az 1’ csapba és a 3’ átfolyómennyiség-szabályozótól befolyásmentesen a 2’ kifolyócsövön a felhasználó rendelkezésére áll.

A karbonizált vezetékes víznek a vízcsapon történő átvezetésére egy tömlőt alkalmazhatunk, amely a 4’ vezetéket közvetlenül a 2 kifolyócsővel köti össze. így biztosított, hogy a karbonizált vezetékes víz akadálytalanul és turbulenciaképződés nélkül áll rendelkezésre a 2’ kifolyócsőnél, a turbulencia révén ugyanis széndioxid-kigázosodás, azaz szén-dioxid-veszteség következhetne be, és ennek következtében a csapon nyert vezetékes víz már nem rendelkezne a kívánt szén-dioxidkoncentrációval, illetve -tartalommal.

Nem karbonizált vezetékes víz nyerése céljából a szén-dioxid-bevezetés 14’ szelepét zárjuk, míg a 9’ fojtókúpot oly mértékben toljuk el, hogy fojtás ne következzen be. A 12 zárószerkezetet zárjuk, és az átfolyómennyiség-szabályozót nyitjuk. Ilyen módon a nem karbonizált vezetékes víz az átfolyómennyiség-szabályozón keresztül a vízcsapba és onnan a 2’ kifolyócsőbe áramlik, illetve onnan nyerhető.

Az 5. ábrán egy olyan kiviteli példa látható, ahol a karbonizált és nem karbonizált vezetékes víz különkülön történő kiengedésére külön A és B vízcsapok vannak. Elvi működése megfelel a 4. ábrán bemutatott kivitel működésének, és természetesen azonos részek azonos hivatkozási számokkal vannak jelölve.

Természetesen a vízcsaphoz vagy armatúrához járulékosan melegvíz-vezeték is csatlakoztatható, ahol azonban természetesen a meleg víz nem kerül karbonizálásra. Az áttekinthetőség érdekében ilyen melegvíz-vezetéket a példákban nem jelöltünk.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás karbonizált ivóvíz leadására vízcsapon keresztül, amelybe vezetékes vizet vezetünk, amelyet a vízcsap elé kapcsolt, időszakosan karbonizáló berendezésben szén-dioxiddal dúsítunk, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet a karbonizálóberendezés (5’) elhagyása után és átfolyómennyiségszabályozása nélkül fojtással a környezeti nyomásra fesztelenítjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet az átfolyómennyiségi szabályozás megkerülésével a vízcsapból közvetlenül a felhasználónak adjuk le.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet és a szén-dioxiddal nem dúsított vezetékes vizet külön vízcsapokon (B, A) adjuk le.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet és a széndioxiddal nem dúsított vezetékes vizet egy közös vízcsapon (1 ’) keresztül adjuk le, miközben a dúsítatlan vezetékes vizet átfolyómennyiség-szabályozón (3’) átvezetjük, míg a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet az átfolyómennyiség-szabályozó (3’) megkerülésével közvetlenül a kifolyócsőhöz (2 ’) vezetjük.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezetékes vizet a vízcsapba (1 ’) történő belépés előtt a környezeti nyomásra fesztelenítjük.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxiddal dúsított vezeté4

HU 222 757 Β1 kés vizet a vízcsaphoz (1 ’) vezető vezetékben elrendezett fojtószerkezettel (9) környezeti nyomásra fesztelenítjük.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezetékes vizet a vízcsaphoz (Γ) főáramban vezetjük, és a szén-dioxidot közvetlenül ebbe a főáramba vezetjük.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy azon időszakokban, amikor a vezetékes vizet szén-dioxiddal nem dúsítjuk, a vezetékes vizet fesztelenítés nélkül vezetjük át az átfolyómennyiség-szabályozón (3’).
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ezen időszakokban a fojtóberendezés beállításával a dúsítatlan vezetékes vizet a vízcsaphoz (Γ) korlátozás nélkül áramoltatjuk.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezetékes vizet a karbonizálóberendezésben egy statikus keverő segítségével szén-dioxiddal dúsítjuk.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szén-dioxidot a vezetékes víznek a statikus keverőbe történő lépése előtt 4-6xlO⁵ pascal víznyomás mellett a vezetékes vízbe visszük.
12. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezetékes vizet a karbonizálóberendezésben (5) Venturi-fúvóka segítségével széndioxiddal dúsítjuk.
13. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezetékes vizet a karbonizálóberendezésben dinamikus keverő segítségével szén-dioxiddal dúsítjuk.
14. Berendezés karbonizált ivóvíznek vízcsapon keresztül történő legalább időszakos leadására, ahol a vízcsap (Γ) vezetéken (4’) keresztül egy időszakosan karbonizáló berendezéssel (5’) van kapcsolatban, amely vízvezeték- (7) hálózattal áll kapcsolatban, és egy széndioxid-forráshoz (6’) van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a karbonizálóberendezés (5’) után egy, a nyomást környezeti nyomásra csökkentő fojtószerkezet (9) van kapcsolva, és a karbonizálóberendezés (5’) és a vízcsap (1 ’) kifolyócsöve (2’) közötti része átfolyómennyiségszabályozó- (3’) mentes szakasz.
15. A 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vezeték (4’) legalább két ágvezetékre (10’, 11’) van felosztva, ahol az egyik ágvezeték (11’) a vízcsap (Γ) átfolyómennyiség-szabályozójával (3’) áll kapcsolatban, míg a másik ágvezeték (10’) az átfolyómennyiség-szabályozót (3’) megkerülve közvetlenül a vízcsap (1’) kifolyócsövéhez (2’) csatlakozik.
16. A 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ágvezetékek (10’, 11’) elkülönített vízcsapokhoz (A, B) vannak csatlakoztatva.
17. A 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ágvezetékek (10, 11) elkülönített vízcsapokhoz (A, B) vannak csatlakoztatva.
18. A 14-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fojtószerkezet (9) a vízcsapon (1) kívül van elrendezve.
19. A 14-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fojtószerkezet (9) a vízcsapba van integrálva.
20. A 14-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fojtószerkezetet (9’) egy, a vezetékbe (4’) épített fojtókúp alkotja.
21. A 14-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vízcsap (Γ) főáramban vezetékes vízhálózattal van kapcsolatban.
22. A 14-21. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fojtószerkezet (9’) a vezetékes víznek a vízcsaphoz folyását nem korlátozóan van beállítva.
23. A 22. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fojtókúpként kialakított fojtószerkezetnél (9’) a fojtókúp a vezetékben átfolyási keresztmetszet változása nélkül eltolhatóan van elrendezve.
24. A 14-23. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a karbonizálóberendezésnek (5’) egy statikus keverője van.
25. A 14-23. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a karbonizálóberendezésnek (5’) egy Venturi-fuvókája van.
26. A 14-23. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a karbonizálóberendezésnek (5’) egy dinamikus keverője van.