HU222694B1 - Sebészeti eszközkészlet csigolyák rögzítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya sebészeti eszközkészlet csigolyák rögzítésére,amely a csigolyába becsavarható menetes szárral és a menetes szárkülső végénél elhelyezkedő fejrésszel rendelkező tartóelemeket, atartóelemek közé beiktatható összekötő részegységet, valamint atartóelemek és az összekötő részegység összeerősítésére szolgálórögzítőszerke- zetet tartalmaz, a tartóelem fejrészének pedig azösszekötő részegység csatlakoztatására alkalmas befogadónyílása van. Atalálmány jellegzetessége, hogy a befogadónyílást (14) a fejrész (12)palástfelületéről (13) kiinduló és a fejrészbe (12) behatolóbevezetőhasíték (15), valamint a bevezetőhasíték (15) folytatásátképező, a fejrészbe (12) bemunkált és ott kiöblösödő átvezetőfészek(16) együttese alkotja, továbbá a fejrésznek (12) az átvezetőfészekben(16) végződő és egyik kapcsolóidommal (18) ellátott rögzítőnyílása(17) van, a rögzítőszerkezetnek (30) a rögzítőnyílásban (17)elmozdíthatóan elhelyezett és az egyik kapcsolóidommal (18) együttműködő másik kapcsolóidommal (32) rendelkező szorítóteste (31) van, azösszekötő részegység (20) pedig a fejrész (12) bevezetőhasítékán (15)keresztültolható elemi kapcsolószálak (21) együtteséből vanösszeállítva. ŕ

Description

A találmány tárgya sebészeti eszközkészlet csigolyák rögzítésére, amely a csigolyába becsavarható menetes szárral és a menetes szár külső végénél elhelyezkedő fejrésszel rendelkező tartóelemeket, a tartóelemek közé beiktatható összekötő részegységet, valamint a tartóelemek és az összekötő részegység összeerősítésére szolgáló rögzítőszerkezetet tartalmaz, a tartóelem fejrészének pedig az összekötő részegység csatlakoztatására alkalmas befogadónyílása van.

A gerincsebészetben napjainkban is számos csigolyarögzítő implantátumot alkalmaznak, amelyek lényege, hogy a csigolyába becsavarható tartóelemeket összekötő testekkel kapcsolják egymáshoz, amelyeket azután rögzítőszerkezetek segítségével egyesítenek egy terhelésátadó szerkezetté. Ilyen megoldások ismerhetők meg többek között a HU T/63 548 és a HU T/58 496 számú közzétételi iratból, valamint a HU 209 422 lajstromszámú szabadalmi leírásból.

Az ismert megoldások hátránya azonban, hogy a szokásos tartóelemek hosszméretei és a rögzítőszerkezetek bonyolult, ugyancsak jelentős méreteket eredményező kialakítása miatt az operáció is nehézkesebb, és a beépített szerkezeti elemek „elrejtése” sem oldható meg minden esetben.

Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy a hagyományos kialakításoknál - az elemek merevsége miatt - a betegek mozgásakor a tartóelemeken deformációk, szélsőséges esetben törések következnek be, amelyek miatt a csigolyák rögzítése megszűnik, és a kívánt állapot visszaállítása csak a beteg számára jelentős megterhelést okozó további műtéttel oldható meg.

Az ismert változatok hiányossága továbbá, hogy a szokásosan alkalmazott csavarkötéses rögzítés hajlamos a kifáradásra, a meghibásodott elem cseréje és a rögzítés korrigálása ugyancsak további műtéti beavatkozást követel meg.

Kedvezőtlen az is, hogy a kettőnél több csigolyatestet áthidaló gerincimplantátumok esetén a tartóelemek és az összekötő testek megfelelő szintbeli és térbeli összekapcsolása nagy nehézségeket okoz, nagyszámú speciális műszert és segédeszközt igényel, és jelentősen megnöveli a műtéti időt, ami pedig nemcsak a beteg terhelését, de a műtét során fellépő szövődmények lehetőségét is indokolatlanul megnöveli.

Ugyancsak hátrányként kell értékelni azt is, hogy a hagyományos megoldások esetében a gerincoszlop különböző szakaszain eltérő méretű hordozóelemeket és ebből adódóan más és más rögzítést kell alkalmazni, ami tovább nehezíti a műtét gyors és hatékony elvégzését.

A találmány szerinti sebészeti eszközkészlet megalkotásával célunk az ismert változatok hibáinak kiküszöbölése és olyan konstrukció megalkotása volt, amelynek segítségével rövidebb műtéti idő alatt egyszerűbben és kisszámú alkatrész felhasználásával az ismerteknél stabilabb és időállóbb csigolyarögzítés valósítható meg a gerincoszlop tetszőleges szakaszán, a sérülés helyétől függetlenül.

A találmányi gondolat alapját az a felismerés képezte, hogy ha tartóelemként sajátos geometriával rendelkező fejkialakítású csavart alkalmazunk, az összekötő részegységet pedig az ismertektől eltérően önmagukban könnyen deformálható, de rugalmas szálak csoportjából formáljuk ki, akkor a feladat megoldható. Kísérleteink során ugyanis rájöttünk arra, hogy ha önmagukban könnyen formálható vékony szálak megfelelő kiképzésű fejben az ismertektől eltérő módon foghatók össze, akkor azok együttesen kellően merev összekötő részt képezhetnek, amellett, hogy deformációtól és kifáradástól sem kell tartani.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti sebészeti eszközkészlet csigolyák rögzítésére - amely a csigolyába becsavarható menetes szárral és a menetes szár külső végénél elhelyezkedő fejrésszel rendelkező tartóelemeket, a tartóelemek közé beiktatható összekötő részegységet, valamint a tartóelemek és az összekötő részegység összeerősítésére szolgáló rögzítőszerkezetet tartalmaz, a tartóelem fejrészének pedig az összekötő részegység csatlakoztatására alkalmas befogadónyílása van - oly módon van kialakítva, hogy a befogadónyílást a fejrész palástfelületéről kiinduló és a fejrészbe behatoló bevezetőhasíték, valamint a bevezetőhasíték folytatását képező, a fejrészbe bemunkált és ott kiöblösödő átvezetőfészek együttese alkotja, továbbá a fejrésznek az átvezetőfészekben végződő és egyik kapcsolóidommal ellátott rögzítőnyílása van, a rögzítőszerkezetnek a rögzítőnyílásban elmozdíthatóan elhelyezett és az egyik kapcsolóidommal együtt működő másik kapcsolóidommal rendelkező szoritóteste van, az összekötő részegység pedig a fejrész bevezetőhasítékán keresztültolható elemi kapcsolószálak együtteséből van összeállítva.

A találmány szerinti eszközkészlet további ismérve lehet, hogy a menetes szár hossztengelye és a fejrész főtengelye egymással koaxiális helyzetű.

Az eszközkészlet egy lehetséges változatánál a fejrész főtengelye a bevezetőhasíték fősíkjával 10-120° közötti hajlásszöget zár be, míg az átvezetőfészek szimmetriatengelye és a fejrész főtengelye egymással 50-130° közötti szöget zár be.

A találmány ismét eltérő kiviteli alakjánál a fejrész palástfelületén egy vagy több lapolás van.

Az eszközkészlet szempontjából kedvező lehet, hogy az elemi kapcsolószálak deformációra képes, rugalmas anyagból, célszerűen fémből, például nagy tisztaságú acélhuzalból vannak elkészítve.

A találmány szerinti eszközkészlet számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Legfontosabb ezek közül, hogy a sajátos kiképzésű fejrésszel rendelkező tartóelemek és az újszerű összekötő részegység használatának köszönhetően az operáció feltárási helyigénye jelentősen csökkenthető, a műtét egyszerűbb eszközökkel, kevés alkatrész és segédeszköz alkalmazásával, gyorsan, és a beteg különösebb megterhelése nélkül hajtható végre. Ez jelentősen csökkenti a műtéti terhelést és az esetleges szövődmény veszélyét, és nagymértékben elősegíti a beteg gyorsabb felgyógyulását.

Előnynek kell tekinteni azt is, hogy a hagyományostól eltérő alkatrészek univerzálisan alkalmazhatók a gerincoszlop teljes hosszában, a háti és az ágyéki szakaszon egyaránt, sőt minden esetben a beteg alkatának és

HU 222 694 Bl a sérülés fajtájának megfelelő, túlmerevítéstől mentes rendszer állítható össze.

Kedvező még az is, hogy az elemi kapcsolószálak könnyű alakithatósága mellett a teljes összekötő részegység a szükséges merevséggel rendelkezik, mégis rugalmasabb, mint a hagyományos áthidalóelemek, így deformáció, törés vagy kifáradás nem alakulhat ki egyetlen alkatrésznél sem, ami tovább csökkenti a műtét utáni kockázatot.

Ugyancsak előny az is, hogy az eszközkészlet elemei egyszerűen gyárthatók, könnyen kezelhetők és fertőtleníthetek.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti eszközkészlet beépített helyzete felülnézetből, a

2. ábra az 1. ábra szerinti elhelyezés II—II sík mentén vett metszete, a

3. ábra az 1. ábra III irányból vett nézetének részlete.

Az 1. ábrán a találmány szerinti sebészeti eszközkészletnek a gerincoszlop csigolyáiba beépített változata figyelhető meg szerelt helyzetben. Jól látható, hogy a 10 tartóelemek mindegyike egy-egy csigolyában van rögzítve úgy, hogy a 12 fejrészek kiállnak a csigolyákból. A 10 tartóelemek úgy helyezkednek el, hogy a 12 fejrészekben lévő 16 átvezetőfészkek 16a szimmetriatengelyei a gerincoszlop hosszirányába esnek. A 10 tartóelem 12 fejrészeinek 16 átvezetőfészkeiben vannak a 21 elemi kapcsolószálak, amelyek együttesen képezik a 20 összekötő részegységet. Az egyes 21 elemi kapcsolószálakból összeállított 20 összekötő részegységet a 30 rögzítőszerkezetek 31 szorítótestei tartják meg az egyes 12 fejrészek 16 átvezetőfészkeiben. A 30 rögzítőszerkezetek 31 szorítótestei a 33 csatlakozóidommal rendelkeznek, amelyek segítségével a 31 szorítótestek a 12 fejrészbe becsavarhatok.

A 2. ábrán jól látható a 30 rögzítőszerkezet 31 szorítótestének és a 10 tartóelem 12 fejrészének összekapcsolása, valamint maga a 10 tartóelem felépítése. A 10 tartóelem a 12 fejrész mellett all menetes szárat foglalja magában. All menetes szár 11b külső végének folytatásában helyezkedik el a 12 fejrész úgy, hogy a 12 fejrész 12a főtengelye és a 11 menetes szár 11a hossztengely koaxiális. All menetes szárnak a 12 fejrésszel ellentétes 11c belső vége hegyes, amely segíti a csigolyába történő bevezetést. A 12 fejrész 16 átvezetőfészke a 15 bevezetőhasítékkal van kapcsolatban, amely 15 bevezetőhasíték a 12 fejrész 13 palástfelületére torkollik ki, és feladata, hogy lehetővé tegye a 21 elemi kapcsolószálaknak a 16 átvezetőfészekbe történő egyszerű beillesztését. A 16 átvezetőfészek és a 15 bevezetőhasíték együttesen alkotja a 14 befogadónyílást. Esetünkben a 12 fejrész 13 palástfelülete hengerpalást alakú, amely a 15 bevezetőhasítékkal átellenes felületrészen a 19 lapolással van ellátva. A 19 lapolás segíti a 10 tartóelemnek a csigolyába történő becsavarását.

A 2. ábrán az is megfigyelhető, hogy a 15 bevezetőhasíték 15a fősíkja és a 12 fejrész 12a főtengelye egymással 10-120° közötti „a” hajlásszöget zár be, amely jelen változatnál 70-80° közé esik. A 3. ábra pedig azt szemlélteti, hogy a 16 átvezetőfészek 16a szimmetriatengelye és a 12 fejrész 12a főtengely egymással 50-130° közötti, jelen változatnál 90°-os ,,β” szöget zár be. Itt kell megemlíteni, hogy a 15a fősík, a 16a szimmetriatengely és a 12a főtengely egymáshoz viszonyított helyzete tág határok között mozoghat. Kísérleteink szerint azonban a bemutatott változat az alkalmazás szempontjából mindenképpen kedvező geometriával rendelkezik.

Visszatérve most a 2. ábrára, azon az is látható, hogy a 12 fejrész a 14 befogadónyílás mellett rendelkezik a 17 rögzítőnyílással is, amely a 16 átvezetőfészekbe nyúlik be, és amely a 18 egyik kapcsolóidomot is magában foglalja. A 18 egyik kapcsolóidomhoz igazodik a 30 rögzítőszerkezet 31 szorítótestének 32 másik kapcsolóidoma. Jelen esetben a 18 egyik kapcsolóidom és a 32 másik kapcsolóidom megfelelő menetemelkedéssel rendelkező, önzáró menetpár. A 30 rögzítőszerkezet 31 szorítótestébe van bemunkálva a 33 csatlakozóidom is, amelynek az a feladata, hogy segítségével a 30 rögzítőszerkezet könnyen beszorítható legyen a 12 fejrész 17 rögzítőnyílásába. Esetünkben a 33 csatlakozóidom úgynevezett „imbuszkulcsot” fogadó besüllyesztés.

A 2. ábra bal oldali 10 tartóeleme mutatja azt is, hogy hogyan van a 21 elemi kapcsolószálakból alkotott 20 összekötő részegység beszorítva a 12 fejrész 16 átvezetőfészkébe.

A találmány szerinti eszközkészlet használatakor a műtéti eljárásoknál szokásos előkészítést követően elsőként a 10 tartóelemeket erősítjük be a gerincoszlop kiválasztott csigolyáiba. A 10 tartóelem 11 menetes szárát úgy csavarjuk be a csigolyába, hogy a 10 tartóelem 11 menetes szárának minél kisebb része álljon ki a csigolyából, és a 12 fejrész minél közelebb legyen a csigolya felületéhez. A 10 tartóelem becsavarásakor a 12 fejrészeket úgy állítjuk be, hogy a 15 bevezetőhasítékok és a 16 átvezetőfészkek lehetőség szerint egy irányban álljanak.

Ezt követően a 21 elemi kapcsolószálakat a 10 tartóelem 12 fejrészeinek pozíciójához igazodva meghajlítjuk, majd a 15 bevezetőhasítékokon keresztül bevezetjük a 16 átvezetőfészkekbe. Amikor a kívánt mennyiségű 21 elemi kapcsolószálat beillesztettük a 16 átvezetőfészkekbe és így létrehoztuk a kívánt „keresztmetszetű” 20 összekötő részegységet, akkor az egyes 10 tartóelemek 12 fejrészeinek 17 rögzítőnyílásaiba behelyezett 31 szorítótesteket a 33 csatlakozóidomok - és az abba csatlakoztatott segédeszköz - segítségével befeszítjük.

A feszítés közben a menetes orsóként kialakított 32 másik kapcsolóidom elcsavarodik a menetes hüvelyt képező 18 egyik kapcsolóidomon, és a 31 szorítótest a 17 rögzítőnyílásban a 16 átvezetőfészek felé halad. Mozgása során a 31 szorítótest eléri a 16 átvezetőfészekbe bevezetett 21 elemi kapcsolószálakat, és egymásnak, illetőleg a 12 fejrész 16 átvezetőfészkének határolófalához nyomva elmozdulásmentesen rögzíti azokat a 10 tartóelemekben. Az összes 10 tartóelem és a

HU 222 694 Β1 összekötő részegység összekapcsolása után egy teherviselő szerkezet alakul ki a gerincoszlop csigolyái között.

A találmány szerinti sebészeti eszközkészlet jól alkalmazható a gerincoszlop sérülései során a csigolyák rögzítésére vagy sérült csigolyák áthidalására egyaránt, függetlenül attól, hogy a beavatkozást a hát vagy az ágyékszakaszán kell elvégezni.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Sebészeti eszközkészlet csigolyák rögzítésére, amely a csigolyába becsavarható menetes szárral és a menetes szár külső végénél elhelyezkedő fejrésszel rendelkező tartóelemeket, a tartóelemek közé beiktatható összekötő részegységet, valamint a tartóelemek és az összekötő részegység összeerősítésére szolgáló rögzítőszerkezetet tartalmaz, a tartóelem fejrészének pedig az összekötő részegység csatlakoztatására alkalmas befogadónyílása van, azzal jellemezve, hogy a befogadónyílást (14) a fejrész (12) palástfelületéről (13) kiinduló és a fejrészbe (12) behatoló bevezetőhasíték (15), valamint a bevezetőhasíték (15) folytatását képező, a fejrészbe (12) bemunkált és ott kiöblösödő átvezetőfészek (16) együttese alkotja, továbbá a fejrésznek (12) az átvezetőfészekben (16) végződő és egyik kapcsolóidommal (18) ellátott rögzítőnyílása (17) van, a rögzítőszerkezetnek (30) a rögzítőnyílásban (17) elmozdíthatóan elhelyezett és az egyik kapcsolóidommal (18) együtt működő másik kapcsolóidommal (32) rendelkező szorítóteste (31) van, az összekötő részegység (20) pedig a fejrész (12) bevezetőhasítékán (15) keresztültolható elemi kapcsolószálak (21) együtteséből van összeállítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eszközkészlet, azzal jellemezve, hogy a menetes szár (11) hossztengelye (lla) és a fejrész (12) főtengelye (12a) egymással koaxiális helyzetű.
3. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti eszközkészlet, azzal jellemezve, hogy a fejrész (12) főtengelye (12a) a bevezetőhasíték (15) fősíkjával (15a) 10-120° közötti hajlásszöget (a) zár be.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eszközkészlet, azzal jellemezve, hogy az átvezetőfészek (16) szimmetriatengelye (16a) és a fejrész (12) főtengelye (12a) egymással 50-130° közötti szöget (β) zár be.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eszközkészlet, azzal jellemezve, hogy a fejrész (12) palástfelületén (13) egy vagy több lapolás (19) van.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eszközkészlet, azzal jellemezve, hogy az elemi kapcsolószálak (21) deformációra képes, rugalmas anyagból, célszerűen fémből, például nagy tisztaságú acélhuzalból vannak elkészítve.