HU222485B1

HU222485B1 - Eljárás csövek bélelésére

Info

Publication number: HU222485B1
Application number: HU0004823A
Authority: HU
Inventors: Colin Burley
Original assignee: Advanced Engineering Solutions Limited; Colin Burley
Priority date: 1997-05-03
Filing date: 1998-04-29
Publication date: 2003-07-28
Also published as: DE69802920D1; NO995345D0; AU741595B2; PT980490E; WO1998050725A1; US20020121338A1; NO995345L; DE69802920T2; CA2288670A1; HUP0004823A3; HUP0004823A2; AU7222298A; PL336585A1; DK0980490T3; ES2169912T3; SK149299A3; PL187286B1; EP0980490A1; BR9808710A; CA2288670C

Abstract

A találmány tárgya eljárás csővezeték bélelésére, amelynek során a)hőre lágyuló anyagból sajtolással béléscsövet készítenek, és abéléscső külső átmérőjét a bélelendő cső belső átmérőjénél kisebbresajtolják, b) a béléscsövet a bélelendő csőbe helyezik, c) abéléscsövet kitágítva érintkezésbe hozzák a bélelendő csővel. Abéléscsövet vízmolekulákkal való érintkezéskor aktiválódó térhálósítóanyagot tartalmazó hőre lágyuló anyagból sajtolják, és d) a béléscsőbevízmolekulákat juttatva annak hőre lágyuló anyagát térhálósítják. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás csövek bélelésére, különösen olyan eljárás, amellyel hosszú csővezetékekbe műanyag bélést lehet behelyezni.

Hosszú éveken át nem kötött bélést (például hőre lágyuló műanyagokat, elasztomer anyagokat stb.) használtak a vegyiparban az acél csővezetékek korrózióval szembeni védelmére. Az ilyen bélést gyakran rövid peremes csőszakaszokban alakították ki, és ezeket azután szigetelt csavarok felhasználásával kapcsolták össze.

Föld alatti, kisnyomású gáz- és vízelosztó hálózatok felújításához újabban elterjedten használnak polietilén (PE)-csöveket. Ezeknél az alkalmazásoknál a csővezetékbe történő behúzás előtt a bélelőcső átmérőjét görgőzéssel vagy húzással lecsökkentik, és ily módon érik el, hogy egyetlen művelettel akár 1 km hosszúságú csőszakaszt is ki lehet bélelni. A bélés ezután a csövön belüli csőként működik, és képes elviselni akár a gáz, akár a víz kis nyomását anélkül, hogy ebben segítené az eredeti szállítócső is.

Újabban nagynyomású tenger alatti csővezetékek bélelésére is PE-csöveket használnak. Ebben az esetben a PE valódi kötés nélküli bélésként működik, és a szállítócső viseli el a belső nyomásból származó igénybevételt. Jelenleg a PE-béléseket kizárólag nagynyomású vízinjektáló csővezetékekhez használják, mivel forró szénhidrogén-tartalmú környezetben való üzemeltetés során gondok merülhetnek fel a PE stabilitásával kapcsolatban. A régi kisnyomású gáz- és vízvezetékek felújításához a PE-cső ideális bélelőanyagként használható. A kisebb átmérőjű PE-csövet egyszerűen behúzzák a hálózat csöveibe. Ha azonban a hálózat áteresztőképességének számottevő csökkenése nem engedhető meg, akkor szorosan illeszkedő PE-bélést kell alkalmazni. Ez jól alkalmazható akkor, ha a régi hálózat járatainak belső falán nincsenek kiemelkedések, például menetes T csőidomok stb., de amennyiben ilyen kiemelkedések vannak, akkor a bélésnek az ilyen kiemelkedéseknél ki kell nyúlnia vagy át kell hidalnia azokat, aminek következtében a PE-anyagban feszültségkoncentráció lép fel, ami ahhoz vezet, hogy az anyagban lassú repedés indul meg, és a bélés meghibásodik. Emiatt jelenleg előzetesen minden kiemelkedést meg kell szüntetni ahhoz, hogy szorosan illeszkedő PE-bélést lehessen alkalmazni. A bélelési technológia potenciálisan fontos szerepet tölthet be a nyílt vízi gázcsővezetékek költségének csökkentésében. Mivel a nagyméretű olaj- és gázmezők száma csökken, ezért egyre nagyobb szükség van az újabb és kisebb mezők beruházási és üzemeltetési költségeinek csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy egyszerű és olcsó, személyzet nélküli tengeri fúrófedélzeteket terveznek, amelyeken nincs semmiféle berendezés, amellyel szállítás előtt az olajat, gázt és vizet meg lehetne tisztítani vagy szét lehetne választani. Az ilyen kialakítás a jövőbeli csővezetékekkel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a kutakból származó bármilyen fluidumot, például agresszív szénhidrogéneket vagy nedves, savas gázokat képesek legyenek továbbítani. Az ilyen fluidumok költséges korrózióvédelmet követelnek meg; a csővezetékként védelem nélküli C-Mnacél anyagú csöveket használunk, vagy pedig költséges duplafalú rozsdamentes csővezetékekre van szükség ahhoz, hogy a nyers fluidumot a parton levő és a kezelést végrehajtó fogadóállomáshoz továbbítsa. Az ilyen fluidumok szállítására szolgáló olcsó csővezeték ideálisan úgy alakítható ki, ha egy szabványos C-Mn-acél anyagú cső belsejébe jó minőségű bélést helyezünk el. Jelenleg azonban a PE-bélés csak nagynyomású vízinjektáló csővezetékekben való használatra korlátozódik, mivel szénhidrogén-környezetben a PE minősége romlik, és üzemi hőmérséklete is viszonylag alacsony. A PE nyomóvezeték üzemi hőmérséklete szokásosan 60 °C értékre korlátozódik, mivel efölött szilárdsága csökken. Ha acél csővezetékben bélésként használják, akkor az üzemi hőmérséklet 80 °C értékre növelhető, mivel a csővezeték megtámasztja a bélést. A megkívánt és kb. 130 °C körüli üzemi hőmérsékleten a PE-bélések megolvadnának, és ezért a tengeri üzemeltetés követelményeit nem elégítik ki.

A szénhidrogén fluidumokban üzemelő PE-bélések hajlamosak a rongálódásra vagy szolvatáció, vagy a feszültségi repedezés, vagy mindkettő következményeként. A szolvatáció során az anyagba folyadék abszorbeálódik, aminek következtében az anyag megduzzad és elveszti szilárdságát. Annak megakadályozására, hogy a gázból metán-hidrát képződjön, metanolt és glikolt használnak, ami a polietilén feszültségi repedezését okozhatja.

A szállitócsőben levő bélés stabilitása igen fontos az olyan csővezetékek hosszú idejű üzemeltetése szempontjából, amelyek tág határokon belül vannak kitéve hőmérsékleti ingadozásnak. Ha a hőmérséklet növekszik, akkor a bélés kitágul, és ha hosszirányú mozgását nem korlátozzuk, akkor a bélés meggyűrődhet és eltömődhet. Ezért igen fontos szempont, hogy a bélés és a cső között a szoros illeszkedés fennmaradjon.

Ha a csővezetékben gáz van jelen, akkor járulékos problémát okoz a nyomásnak a bélés és a hordozócső közötti térbe irányuló lassú diffúziója. A csővezeték bármilyen hirtelen nyomásmentesítése esetén ez a gyűrűs tér továbbra is nyomás alatt marad, ami a bélést összenyomja.

Számos módszer ismeretes, amellyel a bélés külső átmérőjét átmenetileg lecsökkentik, annak érdekében, hogy könnyen be lehessen húzni a hordozócsőbe, majd visszaállva eredeti méretére hozzáigazodik a csővezeték belső átmérőjéhez.

Az első eljárás során, amelyet „mélyhúzásos bélelés” elnevezéssel is jelölnek, polietiléncsöveket használnak, amelyek végeit egymással összeolvasztva folytonos bélést készítenek, és amelynek külső átmérője kicsivel nagyobb, mint a cső furatáé. A bélést méretet csökkentő húzógyűrűn húzzák át, mielőtt bevezetik a csővezetékbe, és ezáltal a bélés átmérőjét átmenetileg a cső furatánál kisebb méretűre csökkentik. A bélésnek a hordozó csővezetékbe való behúzása után a behúzókábel feszítését megszüntetik, és ezután a bélés elkezdi visszavenni eredeti átmérőjét. Azáltal, hogy a hordozócső furatának mérete kisebb, biztosítja, hogy a bélés mindig szorosan illeszkedjen a hordozó csővezeték belsejébe.

HU 222 485 Bl

A bélés ily módon történő behelyezésének hiányosságai a következők:

- a behúzókábelben nagy terhelés alakul ki, ami a bélés túlfeszítésének elkerülése érdekében állandó megfigyelést követel meg,

- ha a behúzócsörlő megáll vagy a művelet közben hiba lép fel, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a bélés a cső belsejében még azelőtt kitágul, hogy teljesen a helyére lenne húzva,

- az acélcső hegesztési varratait minimalizálni kell annak elkerülése érdekében, hogy a behúzáskor ne keletkezzen túlzott terhelés,

- a csővezeték furatának méretét szűk tűréshatáron belül kell tartani egyrészt a szoros illeszkedés biztosítása érdekében, másrészt azért, hogy el lehessen kerülni behúzáskor a túlzott terhelést,

- a behúzáshoz szükséges nagy erő a bélelhető szakasz hosszúságát kb. 600 m értékre korlátozza,

- a művelethez költséges célberendezésre van szükség.

Egy másik ismert eljárás során ugyancsak felülméretezett, hőre lágyuló béléscsőből indulnak ki, amelyet képlékeny deformáció útján kisebb átmérőjűre alakítanak. A bélés behelyezése után a bélést hidraulikus úton kitágítják, azonban a hidraulikus nyomás megszüntetése után bizonyos mértékű összehúzódás tapasztalható. Emiatt kismértékű rés keletkezik a bélelőcső felületénél. Ha üzemeltetés során a bélést ismét nyomás alá helyezik, akkor a bélés kitágulva újra nekinyomódik a csővezeték falának, de a gáznak a béléscső falán történő átdiffundálása következtében a bélelőcső várhatóan kismértékben ismét összehúzódik.

A fenti módszer hiányosságai a következők:

- költséges és teqedelmes berendezést igényel,

- a bélés nem illeszkedik kielégítően, ami stabilitási problémákhoz vezet, és a résben gyorsabb korrózió lép fel.

Csővezetékek bélelésére javasolják térhálósított polimer anyagok alkalmazását is, amelyek kielégítik a jó minőségű béléssel szemben támasztott követelményeket, például magas üzemi hőmérsékletet, jó szívósságot és kitűnő vegyi ellenálló képességet mutatnak. Ezen anyagok használatával kapcsolatban az jelenti a legfőbb problémát, hogy milyen módon lehet behelyezni a bélést a hordozócsőbe oly módon, hogy közöttük szoros illeszkedés alakuljon ki.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére irányuló megoldást ismertet a GB 2 264 765 A számú szabadalmi irat. A megoldás egy olyan eljárás, amelynek során térhálósított polietilénbélést használnak, amelynek átmérőjét eredeti átmérőjéhez képest lecsökkentik, azonban az anyag „emlékezetében” megőrzi eredeti átmérőjét (memóriaeffektus). A csővezeték telepítése után melegítőkészüléket eresztenek át a béléscsövön, amely arra készteti a béléscsövet, hogy visszavegye eredeti átmérőjét.

A fenti megoldásnak is számos hiányossága van. Problémák lépnek fel például, amikor a béléscsövet vissza akaiják tágítani a hordozó csővezeték furatának megfelelően. Az ehhez szükséges hőmérséklet több mint 100 °C, aminek megvalósításához a béléscső furatán át különleges gázmelegítőket kell áthúzni. A melegítőknek a furaton történő áthúzása közben fellépő bármilyen késedelem következtében azonban a bélés megpörkölődhet, ez pedig idő előtti meghibásodást okozhat. A kitágított béléscső legnagyobb átmérője a gyakorlati használathoz túl kicsi lehet. Ezenfelül a béléscsőnek a hordozócső furatához való feltágítása és a hevítés megszüntetése után a bélés összehúzódik és zsugorodás közben eltávolodik a csővezeték falától. Ez csökkenti az illeszkedés szorosságát, ami problémákat okoz a bélés stabilitásában és növeli a korróziót.

Ezenfelül a térhálósított béléscső szakaszai nem hegeszthetők egymáshoz egyszerűen tompahegesztéssel, márpedig erre általában szükség van elegendő hosszúságú béléscső létrehozásához. Másik hátrány, hogy a térhálósított bélést nehéz javítani. A térhálós anyag továbbá merev, és a gazdaságos szállításhoz szükséges felcsévélés csak viszonylag kis átmérőjű béléscsövek esetében valósítható meg.

A találmány értelmében továbbfejlesztett eljárást dolgoztunk ki csővezetékek béleléséhez, amelynek segítségével megszüntethetők vagy számottevő mértékben csökkenthetők a fent említett hiányosságok.

A találmány értelmében csővezeték bélelésére szolgáló eljárást dolgoztunk ki, amelynek során

a) hőre lágyuló anyagból sajtolással béléscsövet készítünk, és a béléscső külső átmérőjét a bélelendő cső belső átmérőjénél kisebbre sajtoljuk,

b) a béléscsövet a bélelendő csőbe helyezzük,

c) a béléscsövet kitágítva érintkezésbe hozzuk a bélelendő csővel.

A találmány értelmében a béléscsövet vízmolekulákkal való érintkezéskor aktiválódó térhálósító anyagot tartalmazó hőre lágyuló anyagból sajtoljuk, és

d) a béléscsőbe vízmolekulákat juttatva annak hőre lágyuló anyagát térhálósítjuk.

A találmány szerinti eljárás előnye elsősorban abban áll, hogy a béléscsövet csak azután térhálósítjuk, miután behelyeztük a bélelendő csőbe. A béléscsőnek kezdetben kisebb átmérője van, mint a meglevő csőnek, és ezért viszonylag könnyen be lehet helyezni anélkül, hogy ehhez bonyolult és költséges berendezésre lenne szükség. A helyszínen, in situ végzett térhálósítási művelet a béléscső átmérőjét hozzáigazítja a meglevő csőhöz. A béléscső hozzátapadhat vagy hozzáköthet a meglevő cső belső felületéhez, ami számottevő mértékben megnöveli stabilitását, és lecsökkenti a gyűrűs érintkezés felületen fellépő korróziót. Ezenfelül nincs szükség a béléscső átmérőjének a behelyezés előtti csökkentésére, a nagyméretű és költséges berendezésekre.

Mivel kezdetben a béléscső olyan, mint bármely hőre lágyuló cső, ezért a helyszínre szállításhoz fel lehet csévélni. Mivel a béléscsövet viszonylag kis átmérőre sajtoljuk, ezért akár 250 mm vagy ennél nagyobb átmérőjű meglevő csővezeték bélelésére alkalmas béléscsövek feltekercselése is lehetséges.

Mivel az eljárás eredményeként térhálósított bélést kapunk, ezért kihasználhatók az ilyen anyagok előnyös tulajdonságai. Ezek közé tartozik a jelentős hőmérsékle3

HU 222 485 BI ti stabilitás, ami azt jelenti, hogy kb. 130 °C hőmérsékleten történő üzemeltetés is megvalósítható. A béléscső továbbá hosszú élettartammal rendelkezik, még akkor is, ha magas hőmérsékleten üzemel. Az anyag viszonylag szívós, nem jellemző rá a lassú feszültségi repedezés és a PE-anyagoknál tapasztalható feszültségi korrózió. Az anyag képes elviselni bemetszéseket, anélkül, hogy tovaterjedő repedés keletkezne. Az aromás és alifás szénhidrogénekkel szembeni vegyi ellenálló képességük a PE-anyaggal összehasonlítva is viszonylag jó.

A béléscső anyagaként előnyösen térhálósítható poliolefmt, legelőnyösebben térhálósítható polietilént alkalmazunk.

A térhálósítható polietilén egyik előnyös módozata vinil-szilán-csoportokat tartalmaz. Az ilyen anyagok előállítására irányuló eljárást részletesen ismerteti a GB 1 286 460 számú szabadalmi leírás („sziláneljárás”). Az eljárás lényegében abból áll, hogy poliolefint (például polietilént) legalább egy vinilcsoportot és legalább egy hidrolizálható szerves gyököt tartalmazó szilánnal reagáltatnak.

Az előnyösen kiválasztott anyagok térhálósítása nedvesítés útján valósítható meg. így ha a bélelendő csőbe behelyezzük a térhálósítható béléscsövet, utána a béléscső kitágítható (például azáltal, hogy a béléscsőben túlnyomást hozunk létre), majd térhálósítjuk azáltal, hogy a béléscsőbe vizet juttatunk, legelőnyösebben úgy, hogy a vizet megnövelt hőmérsékleten juttatjuk be. A béléscső kitágítása és a térhálósítás valójában egyszerre valósítható meg oly módon, hogy nyomás alatt fonó vizet bocsátunk át a béléscsövön. Ezenfelül a térhálósítás az üzemi körülmények között víztől eltérő fluidumot szállító csővezetékekben megvalósítható azáltal, hogy a fluid termékhez (például olajhoz) vizet adagolunk, vagy pedig gáznemű termékhez vízgőzt keverünk. A hozzáadás mértéke és a hozzáadás időtartama függ a csővezeték üzemi körülményeitől. A fenti megoldás előnye abban áll, hogy a bélelési művelet a csővezeték üzemelésének minimális megszakítása útján hajtható végre.

A béléscső kitágításának és térhálósításának legegyszerűbb módja esetében a nyomás alatt álló forró vizet egyszerűen szivattyúval benyomjuk a béléscsőbe. A gyakorlatban egyes csővezetékek hosszúsága (szokásosan 1 km vagy ennél több) problémát okoz a szükséges víztömeg kezelése, hevítése és hulladék anyagként való elhelyezése tekintetében. Ilyen körülmények között előnyös, ha a béléscső hossza mentén fokozatosan továbbított és egymástól távköznyire elhelyezett két gát között kisebb tömegű vizet tartunk és alkalmazunk. A gátak előnyösen egy vagy több csőgörényen elhelyezett tömítésként vannak kialakítva. Egyetlen csőgörényen két ilyen tömítés helyezhető el, és a két tömítés közötti térfogat képezi a forró vizet befogadó kamrát. Egy másik lehetőség szerint két csőgörény mozgatható egyszerre a béléscső hosszában, és a csőgörények közötti térköz tartalmazza a forró vizet.

A csőgörények haladási sebességét a tágulási és térhálósodási folyamat sebessége határozza meg, amely viszont a víz hőmérsékletétől és/vagy nyomásától függ.

A tömítések között levő víz hevíthető a tömítések között továbbított elektromos fűtőelemmel. Egy másik lehetőség szerint a víz vagy telített gőz a csővezetéken kívül hevíthető, és a tömítések közötti térközbe szivattyúzható.

Miközben a csőgörény vagy csőgörények végighaladnak a csővezetéken, a béléscső sugárirányban kitágul, amíg hozzá nem ér a csővezeték falához a víz által közölt hő és/vagy nyomás hatására. Ennélfogva előnyös, ha a hátul haladó tömítés ugyancsak kitágul sugárirányban, és így követi a béléscső átmérőjének változását. A hátulsó csőgörény nagynyomású levegővel tölthető meg, amely biztosítja, hogy a béléscső állandóan szorosan illeszkedjen a hordozócső falához, miközben a béléscső lehűl, és ez felhasználható arra is, hogy a csőgörényt fokozatosan továbbítsa. Egy másik lehetőség szerint csörlőkábel, vagy vizet, gőzt, vagy elektromos kábelt hordozó, páncélozott tömlő használható arra, hogy a csőgörényt áthúzzuk a béléscsövön. Ha a csőgörény előtt kiegyenlítőnyomásra van szükség, akkor a tömlők vagy kábelek a béléscső végénél elhelyezett kábeltömszelencén át vezethetők be.

Ha a béléscsövet víz hatásának kitéve térhálósítjuk, és a béléscsövet használat előtt sajtoljuk, akkor általában szükség van arra, hogy a béléscsövet az idő előtti térhálósodás megelőzésére becsomagoljuk, különben eső vagy légköri nedvesség hatására térhálósodik.

A béléscső hagyományosan egy csigás sajtolóberendezéssel készíthető, és ez lehetőséget ad a cső gyártójának a telephelyén végrehajtott helyszíni sajtolásra, vagy a sajtolás végrehajtható egy nagyobb bélelőlétesítmény közvetlen közelében. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a nagy méretük miatt fel nem tekercselhető béléscsöveket egy darabban folyamatosan készítsük, ami által megtakaríthatók a szállítási költségek és a tompahegesztések.

A találmány szerinti eljárás megkönnyíti a béléscsőszakaszok tompahegesztéssel történő toldását. Térhálósítás előtt a csőszakaszok a bélelendő csőbe történő behelyezés előtt tompahegesztéssel összeerősíthetők. Egy másik lehetőség szerint egy bélelendő csővezetékben egy első szakasz béléscső behelyezése és térhálósítása után egy második szakasz béléscső helyezhető be. A második szakasz béléscső végének átmérője helyileg kitágítható, és a két szakasz hagyományos módon tompahegesztéssel összekapcsolható, mivel a második szakasz ekkor még nincs térhálósítva. A tompahegesztés és behelyezés után a második csőszakasz nyomás alatti forró víz segítségével ezt követően térhálósítható.

A fenti módszer egy további változata esetében mindkét szakasz béléscső teljes egészében térhálósítható, de a két szakasz összeerősítéséhez egy összekötő szakasz térhálósítatlan béléscsövet használunk. Az áthidalószakasz tompahegesztése után térhálósítható, és ezáltal válik teljessé a bélelés. Ez a módszer alkalmas a béléscső javítására, ahol is ez az áthidalószakasz javítóhüvelyt képez. Egy ilyen hüvely kézi módszerrel kívülről elhelyezhető, de egy csőgörénnyel társított javítórendszer részeként belülről is elhelyezhető. Egy ilyen csőgörényes javítórendszer alkalmassá tehető a hiba behatárolására, a hibás vagy károsodott szakasz kivágására, az új szakasz behelyezésére, majd az új szakasznak

HU 222 485 Bl a kívánt helyre történő tompahegesztéssel való beiktatására. Az újonnan behelyezett áthidalószakasz ezután két csőgörényes tömítés közé bejuttatott hevített vízzel térhálósítható.

A jelen módszer előnyös megvalósítása útján létrehozott bélelt csövek újszerű megoldást jelentenek. A találmány szerinti megoldás kiterjed olyan csővezetékekre is, amelyek vinil-szilán-csoportokkal térhálósított poliolefinbéléssel vannak ellátva.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzon bemutatott példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon :

az 1. ábra a találmány szerinti béléscső sajtolásának vázlatos bemutatása, a 2. ábra az 1. ábra szerint készített béléscső meglevő acélcsőbe történő behelyezésének vázlata, a 3. ábra a 2. ábra szerint behelyezett béléscső tágítását és térhálósítását szemlélteti, a 4. és 4a. ábra hosszú csővezeték béléscsövének kitágítására és térhálósítására alkalmas csőgörény használatát szemlélteti, az 5. és 5a. ábrák módosított csőgörényrendszer használatát szemléltetik, a 6. és 6a. ábra egy további módosított csőgörényrendszert és használatát szemlélteti, a 7. és 7a. ábra még egy további módosított csőgörényrendszert és használatát szemlélteti.

Az 1. ábrán meglevő csővezetékbe, például lágyvas csőbe, öntöttvas csőbe vagy acélcsőbe szerelhető 1 béléscső sajtolása látható, amely 1 béléscsőnek kör keresztmetszete van, és a sajtolásra egy hagyományos csigás 2 extruder használható. Az 1 béléscső „sziláneljárással”, vagyis vinil-szilán-csoportokat tartalmazó térhálósítható polietilénből készül. Az 1 béléscső átmérője valamivel kisebb, mint annak a csőnek az átmérője, amelybe bele kell helyezni, és sajtolás után tárolás és szállítás céljából feltekercseljük. A béléscsőből készített tekercseket becsomagoljuk annak érdekében, hogy a légköri nedvesség hatására az anyag idő előtt ne térhálósodjon. Egy másik lehetőség szerint a 2 extruder a telepítés színhelyén helyezhető el, és a sajtolt 1 béléscső közvetlenül bejuttatható a bélelendő meglevő csővezetékbe.

A 2. ábra az 1 béléscsövet a bejelölt nyíl irányában történő behelyezés közben szemlélteti, amelynek során acélból készített meglevő, gázt szállító 3 csővezetékbe helyezzük. Az 1 béléscső kisebb átmérője lehetővé teszi a meglevő 3 csővezetékbe történő viszonylag könnyű behelyezését anélkül, hogy ehhez költséges és bonyolult berendezésre lenne szükség.

Az 1 béléscsőnek az acél 3 csővezetékbe történő behelyezése után nyomás alatt forró vizet (vagy gőzt) táplálunk be az 1 béléscső belső furatába, amely az 1 béléscsövet kitágítja és érintkezésbe hozza az acél 3 csővezeték belső felületével (3. ábra). Ezzel egyidejűleg a forró víz hatására az 1 béléscső anyaga térhálósodni kezd, és ezáltal egy teljesen térhálósított bélés alakul ki, amely szorosan érintkezik az acélból készült meglevő 3 csővezetékkel.

A tágítási és térhálósítási művelet megkezdése előtt az acél 3 csővezeték nyitott végébe 4 hüvelyt helyezünk, amely az acél 3 csővezeték és az 1 béléscső közötti térközben helyezkedik el. A 4 hüvely a sugárirányú tágulás közben védi az 1 béléscsövet, és megóvja az acél 3 csővezeték éles végei által okozott sérüléstől. A 4 hüvely továbbá megtámasztja és védi tágulás közben az 1 béléscsövet, amely eközben tengelyirányban is tágul, és kitüremkedik az acél 3 csővezetékből. A 4 hüvely külső végét 5 zárótömítés zárja le, amelyen központi 6 járat van kiképezve, és a forró vizet ezen át adjuk be.

A 4. és 4a. ábra azt mutatja, hogy a fentihez hasonló 21 béléscsövet acélból készített 22 csővezetékbe helyezzük. A 21 béléscső kitágításához és térhálósításához a 21 béléscsőbe 23 csőgörényt helyezünk. A 23 csőgörénynek sugárirányban hatásos elülső és hátulsó 24,25 tömítése van, és az ezek közötti teret a 22 csővezetéken kívül elhelyezkedő 26 fűtőkészülékből származó forró vízzel tápláljuk. A vizet a 23 csőgörényhez 28 szivattyú segítségével 27 tömlőn át nyomjuk be, és 29 visszatérő tömlőn át keringetjük.

Miközben a 23 csőgörény végighalad a 22 csővezetéken, a 21 béléscső sugárirányban kitágul, amíg neki nem ütközik a 22 csővezeték falának, és ezt a tágítást a betáplált víz hőenergiája és/vagy nyomása hozza létre. A 23 csőgörényen levő hátulsó 25 tömítés a 21 béléscső átmérőjének változását követve sugárirányban kitágul (lásd 4a. ábra).

A 23 csőgörény mögé 30 szivattyúval levegőt nyomunk be, annak biztosítása érdekében, hogy a 21 béléscső lehűlés közben is szorosan érintkezésben maradjon a 22 csővezeték falával, és a levegő egyúttal továbbítja a 23 csőgörényt a 21 béléscsőben. A 21 béléscső nyitott végéhez 31 tömítés van hozzákapcsolva, és ezen átjuttatjuk be a 30 szivattyúval a sűrített levegőt. Egy másik lehetőség szerint a 23 csőgörénynek a 21 béléscsövön történő áthúzásához csörlőkábel vagy páncélozott kábel használható. Ha a 23 csőgörény előtti térben kiegyenlítőnyomást kell létrehozni, akkor a 21 béléscső végére 32 tömszelencét szerelünk fel. Mind a betápláló27 tömlő, mind a 29 visszatérő tömlő át van vezetve a 32 tömszelencén.

Az 5. és 5a. ábrák a 4. és 4a. ábrák szerinti megoldás egy változatát mutatják, ahol a vizet 34 melegítőből 35 tömlőn át vezetjük be hátulról a 33 csőgörénybe, és a 33 csőgörény elején 36 visszatérő tömlőn át vezetjük vissza.

A 6. és 6a. ábrák olyan rendszert mutatnak, ahol ugyanerre a célra két 43, 44 csőgörényt használunk, és a közöttük levő térben nagyobb mennyiségű víz helyezkedik el. A vizet a hátulsó 43 csőgörénybe vezetjük be, és az elülső 44 csőgörényen át vezetjük el.

A 7. és 7a. ábrák olyan 53 csőgörény alkalmazását szemléltetik, amelynek egy hátulsó 55 tömítése és két elülső 56, 57 tömítése van. A hátulsó 55 tömítés nagyobb átmérőjűre van kialakítva, amely illeszkedik a beszerelt 51 béléscső átmérőjéhez, és így erősebb hatást

HU 222 485 Β1 fejt ki, miközben végighalad az 51 béléscsőben. Az elülső 56, 57 tömítések is rögzített átmérővel varnak kiképezve, amely átmérő megegyezik az 51 béléscső eredeti átmérőjével. A nagyobb átmérőjű hátulsó 55 tömítésnek az 51 béléscsőbe történő bevezetésének megkönnyítésére az 51 béléscső végét tompahegesztéssel összekötjük egy PEX-anyagú feltágított 58 csőszakasszal, amelyet 59 adaptercsövei támasztunk meg. A felbővített 58 csőszakaszt és az 59 adaptercsövet a bélés beszerelése után eltávolítjuk.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás csővezeték bélelésére, amelynek során

a) hőre lágyuló anyagból sajtolással béléscsövet készítünk, és a béléscső külső átmérőjét a bélelendő cső belső átmérőjénél kisebbre sajtoljuk,

b) a béléscsövet a bélelendő csőbe helyezzük,

c) a béléscsövet kitágítva érintkezésbe hozzuk a bélelendő csővel, azzal jellemezve, hogy a béléscsövet vízmolekulákkal való érintkezéskor aktiválódó térhálósító anyagot tartalmazó hőre lágyuló anyagból sajtoljuk, és

d) a béléscsőbe vízmolekulákat juttatva annak hőre lágyuló anyagát térhálósítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy béléscsőként térhálósítható poliolefinanyagú csövet alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy béléscsőként térhálósítható polietilénanyagú csövet alkalmazunk.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósítható polietilén ráojtott vinil-szilán-csoportokat tartalmazó polietilén vagy hasonló anyag.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a béléscsövet víz betáplálásával tágítjuk és térhálósítjuk.
6. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a béléscsövet a csővezeték rendes üzemelése közben a rajta áthaladó, vízzel adalékolt áramló közeggel tágítjuk és térhálósítjuk.
7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felhasznált vizet melegítjük.
8. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a béléscsőbe egymástól távköznyire gátakat helyezünk el, amelyeket fokozatosan mozgatunk a béléscsőben, és az elülső és hátulsó gátak közé juttatjuk be a vizet.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gátakat csőgörénnyel elhelyezett tömítésként alakítjuk ki.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egyetlen csőgörényen két tömítést elhelyezve kamrát hozunk létre, és a vizet ebbe a kamrába juttatjuk be.
11. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a béléscsőbe két, együtt mozgatott csögörényt juttatunk be, és a két csőgörény közötti térköz tartalmazza a vizet.
12. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gátak között levő vizet a gátak között elhelyezkedő elektromos fűtőelemmel melegítjük.
13. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gátak közötti térközbe a csővezetéken kívül melegített vizet vagy telített vízgőzt juttatunk be szivattyúzás útján.
14. Az 8-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hátulsó gát sugárirányban tágulva követi a béléscső átmérőjének változását.
15. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csőgörény mögé sűrített levegőt bejuttatva a béléscsövet lehűlés közben a csővezeték falának szorosan nekinyomjuk.
16. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csőgörényt csörlőkábellel, vizet vagy gőzt betápláló tömlővel, vagy elektromos kábellel húzzuk végig a béléscsövön.
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezetékbe való behelyezés előtt többszakasznyi térhálósítatlan anyagú béléscsövet hegesztőnk össze egymással.
18. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezetékbe első szakasz béléscsövet helyezünk be és térhálósítunk, majd második szakasz béléscsövet helyezünk a csővezetékbe, amelynek végét helyileg feltágítjuk, és a két szakaszt tompahegesztéssel összeerősítjük, majd a második szakaszt térhálósítjuk.