HU222164B1 - Mágneses réteggel ellátott jegy és ehhez illeszkedő jegykiadó, jegykezelő és jegyellenőrző berendezés - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya mágneses réteggel ellátott, a réteg mágnesezettségiállapota révén információt tartalmazó jegy, amely vékony hordozón vankialakítva, a mágneses réteg a hordozó egyik iránya mentén létesítettsáv, ahol az információ a mágneses rétegben (2) a réteg síkjáramerőleges diszkrét tartományokban van rögzítve, és a hordozón (1) azinformációt tartalmazó sávon kívül egy elkülönült, a mágneses réteggelpárhuzamos szinkronizálósáv (12) van, amely periodikus szakaszokbóláll, és ezek a szakaszok rendre az említett diszkrét tartományokkalvannak társítva. A találmány tárgya továbbá a mágneses réteggelellátott jegy mágneses információjának írására és/vagy olvasásáraszolgáló berendezés. ŕ

Description

A találmány tárgya mágneses réteggel ellátott, a réteg mágnesezettségi állapota révén információt tartalmazó jegy, amely vékony adathordozón van kialakítva, a mágneses réteg pedig a hordozó egyik iránya mentén létesített sáv. A találmány tárgyát képezi ezenkívül ehhez a jegyhez illeszkedő jegykiadó, jegykezelő és jegyellenórző berendezés.

Jegyeket klasszikusan a tömegközlekedésben használnak az utazásban való részvétel engedélyezésére, illetve annak bizonylatolására, hogy a jegy birtokosa jogosult az adott közlekedési eszközök adott helyen és időben, esetenként adott korlátok mellett történő igénybevételére.

Jegyek használata a tömegközlekedésen túlmenően a szolgáltatások egyre szélesebb körében elterjedt, ide sorolható például a sporteseményeken való részvétel vagy moziba, színházba, múzeumokba való belépés, szállodai beléptető rendszerek stb. A jegyeket felhasználhatóságuk szerint csoportosíthatjuk egyszeri részvételt engedélyező egyedi jegyekre vagy a szolgáltatás többszöri igénybevételét megengedő bérletekre, továbbá egyszeri felhasználás után érvénytelenné váló, vagyis eldobandó jegyekre és újra felhasználhatókra.

A találmány szerinti jegyen az itt felsorolt kategóriák mindegyikét értjük, jóllehet a találmány szerinti megoldás előnyei már az egyszer felhasználható egyedi jegy esetében is jelentkeznek.

Tekintettel arra, hogy jegyek alkalmazásánál napjainkban már nagyon sok szempontot és követelményt vesznek figyelembe, és a jegyhasználat rendszere bonyolultságban és árban, és ebből adódóan elteqedtségben a kielégített követelmények szintje által meghatározott, a továbbiakban ezeket a követelményeket tekintjük át. A tárgyalás egyszerűsítése érdekében az áttekintést a közlekedésben használatos jegyek kapcsán adjuk meg, de hasonló követelmények érvényesek az ettől eltérő területeken használt jegyekre is.

A közlekedésben használatos jegyekre jellemző, hogy a jegy tartalmazza az igénybe vehető szolgáltatás típusát (például Budapesti Közlekedési Rt.), a szolgáltatást magát (például az utazásban való jogosultságot) és a szolgáltatás korlátáit (például az utazás kezdetétől számított 1 órát), az utazás osztályát, egy vagy több szakaszon, zónán keresztül történő áthaladást, az esetleges átszállások lehetőségét, kedvezményes időszakokat (például hétvége vagy alacsony forgalmú időszak stb.), végül az utasra jellemző adatokat (például teljes árú jegy, gyerekjegy, nyugdíjas- vagy kedvezményes jegy). A jegyeket az utasnak a közlekedésben való részvétel előtt kell megvásárolnia, és közvetlenül a közlekedési eszköz igénybevétele előtt kell érvényesítenie. A jegynek az igénybevétel teljes időtartama alatt lehetővé kell tennie az ellenőrzést, adott esetben a szolgáltató területének az elhagyása csak érvényes jegy bemutatása és ellenőrzése után engedélyezhető.

Az egyedi jegy elektronikus adathordozása révén lehetőség nyílik forgalmi és utazásstatisztikai adatok feldolgozására, a szolgáltatónál már meglévő számítástechnikai infrastruktúra révén. A jegyvásárlás összeköthető például hitelkártya igénybevételével, továbbá különböző kedvezményekre való jogosultság ellenőrzésével és azok igénybevételével.

Az egyszer használatos „elektronikus” jegyek alkalmazása révén mód nyílik egyéb kiegészítő szolgáltatásokra, például szankcionálásra, a megengedettet meghaladó szolgáltatás igénybevétele esetén kiegészítő díj fizetésével, vagy adott időn belül többszörös használat megengedésével például zónarendszer megléte esetén.

Az egyszer használható jegy meghatározó jellemzője az előállítás költsége. Az ilyen jegyek a szolgáltatás igénybevételének költségéhez viszonyítva csak elhanyagolható összegbe kerülhetnek. A használat költségeihez hozzászámítandó a jegykiadó, jegykezelő és jegyellenőrző berendezések költségei is. Ilyen berendezésekből a szolgáltatás körzetében nagyon sokra van szükség, jóllehet minden ilyen berendezés gyakorlatilag korlátlan számú alkalommal használható. Az adott rendszer költségét az egyedi jegyek előállítási ára és a berendezések beszerzési ára együttesen határozza meg.

Az egyedi jegyekkel kapcsolatos műveletekhez sorolható a jegy kiadása, az első használat kezdetén történő érvényesítése, adott esetben átszálláskor történő újraérvényesítése, a szolgáltatás igénybevétele alatt történő ellenőrzése, a szolgáltatás területének elhagyásakor a kilépés engedélyezése, végül a használt jegy eldobása. Az itt felsorolt műveletek közül egy vagy több összevonható.

Az itt felsorolt jellemzők csak abban az esetben valósíthatók meg, ha a jegyen lehetőség van meghatározott információk rögzítésére, ezek többszöri olvasására és a használat során (elsősorban érvényesítéskor) kiegészítő információk rögzítésére.

A fentiekben vázolt követelményeket kielégítő egyszer vagy többször használatos jegyek ismert kialakítására jellemző, hogy a jegy kartonpapírból készül (papíralapú), amelynek egyik oldalán legalább egy mágnesezhető anyagú csík van. A mágneses információk rögzítése a mágneses hordozókra kialakult szokásos rögzítési eljárással történik. Szokásos rögzítési eljárás alatt a magnetofonszalagokra vagy hajlékony-, illetve merevlemezes hordozóra történő rögzítési megoldásokat értjük, amelyek közös jellemzője, hogy mind rögzítéskor, mind pedig olvasáskor a mágneses hordozó egy adott, egyenletes sebességgel halad el egy közvetlenül előtte elhelyezett, légréssel rendelkező író- vagy olvasófej előtt. Rögzítéskor a résben létesített mágneses tér a hordozó mágneses anyagán keresztül záródik, és az anyagot az elmozdulás irányában mágnesezi. A hordozó remanens mágneses tulajdonságai megőrzik a rögzített információkat. Lejátszáskor az olvasófej rése előtt elhaladva a mágneses információ a rést körülvevő tekercsben villamos feszültséget indukál, amely megfelelő erősítés után olvasható.

Ez a klasszikus rögzítési és olvasási módszer azonban számos hátrányos tulajdonsággal bír, ugyanis mind a rögzítés, mind pedig az olvasás a mágneses hordozó egyenletes sebességű elhaladását igényli, amit viszont csak gépi úton történő mozgatás tud biztosítani. Voltak már próbálkozások olyan olvasóberendezések létrehozására, amelyekben a mozgatás a jegynek a jegykezelő

HU 222 164 Bl berendezésbe való kézi behelyezése vagy kihúzása révén történt, ezek a megoldások azonban nem voltak biztonságosak, mert a jel olvasása nagymértékben függött a kézi mozgatás sebességétől és ennek egyenletességétől. A korábbiakban utaltunk már arra, hogy a jeggyel szemben támasztott követelményrendszer a jegyre történő adatrögzítést is igényli. Kézi mozgatás mellett biztonságos rögzítés ezáltal nem képzelhető el.

A szokásos tömegközlekedésben használatos jegyrendszerek legnagyobb korlátját nem magának a jegynek az előállítási költsége, hanem a jegykezeléshez (kiadáshoz és ellenőrzéshez) szükséges berendezések költséges volta korlátozza. Ilyen jegykiadó rendszerek csak igen nagy szolgáltatóknál, kifejezetten nagy forgalom esetében kifizetődők. Jellegzetesen ilyen rendszernek tekinthető a párizsi vagy londoni földalatti jegykezelő rendszere. A washingtoni metrónál alkalmazott rendszer a hivatkozott első két rendszernél annyival fejlettebb, hogy a jegyre szabad szemmel olvasható nyomtatással rögzíti a felhasználás után fennmaradó és további utazásokhoz felhasználható maradék díjösszeget, és negatív összeg esetében a kilépést megelőzően megengedi további pótlólagos díj fizetését is.

A jegykezelő és -érvényesítő berendezéseknek lehetővé kell tenniük a jegy mágneses hordozóján rögzített információk olvasását és az arra történő rögzítést. További követelmény, hogy az időjárás szélsőséges értékei mellett is meg kell őrizniük biztonságos működésüket, hiszen a berendezéseknek a szolgáltatási hálózat legkülönbözőbb pontjain (sok esetben a szabad térben való elhelyezés mellett is) 24 órás üzemben működniük kell. A jegyen rögzítendő információnak legalább 64 bit tartalmúnak kell lennie.

Az elteijedt ismert megoldásoknál a jegykezelő és -érvényesítő berendezések mozgó alkatrészeket tartalmaznak, amelyek feladata a szükséges egyenletes elmozdulási sebesség biztosítása. A mozgó alkatrészek szükségessége az árat lényegesen megnöveli, ugyanakkor a megbízhatóságot csökkenti. A magas költségekre való tekintettel a vázolt sokrétű követelményeket kielégítő rendszerek száma korlátozott, és használatuk csak igen nagy méretű és költséges szolgáltatásoknál kifizetődő.

A találmány feladata olyan jegy és ezzel együttműködőjegykezelő berendezés létrehozása, ami tökéletes olvasást és rögzítést biztosít anélkül, hogy ehhez a jegyet a berendezésben adott egyenletes sebességgel kellene mozgatni, és ahol a berendezés nem kell hogy mozgó alkatrészeket tartalmazzon, és költsége ezért az ismert berendezésekhez viszonyítva lényegesen alacsonyabb, megbízhatósága pedig ennek megfelelően nagyobb. A jegy előállítási költsége pedig nem haladhatja meg a szokásosan használt, mágnescsíkkal ellátott jegyét.

A kitűzött feladat megoldása azon a felismerésen alapul, hogy a mágnesesen rögzített információnak a sebességtől függő kiolvashatósága megszűnik, ha az információ rögzítési iránya a hordozó síkjával párhuzamos helyett arra merőlegessé válik. A hely szerinti orientáció, tehát a szinkronizálás is biztosítható, ha a jegy külön szinkronizálósávval van ellátva.

A találmány szerint a hordozóra merőleges irányon nemcsak a geometriai értelemben vett merőleges értendő, hanem idetartozik minden olyan harántirány is, amely mellett a kiolvasás és rögzítés problémamentesen megoldható.

A találmánnyal tehát mágneses réteggel ellátott, a réteg mágnesezettségi állapota révén információt tartalmazó jegyet hoztunk létre, amely vékony hordozón van kialakítva, a mágneses réteg a hordozó egyik iránya mentén létesített sáv, és a találmány szerint az információ a mágneses rétegben a réteg síkjára merőleges diszkrét tartományokban van rögzítve, és a hordozón az információt tartalmazó sávon kívül egy elkülönült, a mágneses réteggel párhuzamos szinkronizálósáv van, amely periodikus szakaszokból áll, és ezek a szakaszok rendre az említett diszkrét tartományokkal vannak társítva.

Egy előnyös kiviteli alaknál a szinkronizálósáv szakaszait optikai olvasó által felismerhető szakaszok képezik.

Egy alternatív kiviteli alaknál a szinkronizálósáv szakaszait a hordozóra merőlegesen átmágnesezett szakaszok képezik.

A jegy mozgatási irányának érzékelésére a szinkronizálósáv szakaszai két-két, a jegy említett irányában egymáshoz képest kismértékben eltolt részekből állnak.

Egy előnyös kiviteli alaknál a mágneses réteg említett sávjában a diszkrét tartományok között nem mágneses térközök vannak.

A találmánnyal berendezést is létrehoztunk a fentiek szerint kialakított jegy mágneses információjának írására és/vagy olvasására, amely tartalmaz rögzítőfejet, amelynek légrése a mágneses réteggel ellátott hordozót közrefogja és amely a mágneses rétegben a hordozóra merőleges irányú mágneses teret létesít, továbbá legalább egy, a mágneses réteg előtt elhelyezett és a mágneses rétegben rögzített információt olvasó Haliérzékelőt, amely a rögzítőfejtől mágnesesen elkülönítetten helyezkedik el, továbbá legalább egy további érzékelőt, amely a szinkronizálósáv előtt helyezkedik el és felismeri, ha egy szinkronizálószakasz kerül vele szemközti helyzetbe.

A berendezésnek célszerűen két, egymástól a jegy bevezetési iránya mentén eltolt helyzetű további érzékelője, és ezekkel társított irányérzékeny számlálója van.

Előnyös, ha a további érzékelőt optikai érzékelő képezi.

Egy célszerű kiviteli alaknál a rögzítőfej, a Haliérzékelő és a további érzékelő megfelelő jelfeldolgozó egységeken át intelligens logikai egységhez kapcsolódik, mely megfelelő protokollal, szoftverrel, továbbá valós idejű órával is rendelkezik (mikrogép).

A találmány szerinti megoldás szükségtelenné teszi a jegykezelő berendezésben a mozgó egységek alkalmazását, jelentősen lecsökkentve ezáltal a készülék előállítási költségét, és egyben növelve annak megbízhatóságát.

A találmány szerinti megoldást a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

HU 222 164 Β1

1. ábra a technika állását tükröző jelrögzítési mód vázlata; a

2. ábra a Hali-hatás keletkezésének magyarázó ábrája; a

3. ábra a találmány szerinti mágneses jelrögzítési megoldás vázlata; a

4. ábra a papíralapú hordozón rögzített optikai és mágneses jelek elrendezése; és az

5. ábra a találmány szerinti jelkezelő berendezés funkcionális tömbvázlata.

Az 1. ábrán a technika állása szerint szokásosan alkalmazott mágnescsíkos jegy jelrögzítési megoldását vázoltuk, ahol kartonpapír 1 hordozóra felvitt 2 mágneses réteg keresztmetszeti képe látható, amelyen a szemléletesség kedvéért a 2 mágneses réteg vastagsága az 1 hordozó vastagságához képest aránytalanul nagy. A 2 mágneses réteg felett 3 rögzítőfej helyezkedik el, amelynek átmágnesezhető anyagú testén az 1 hordozó felületével párhuzamos 4 légrés van kialakítva. A 3 rögzítőfejet 5 tekercsen folyó áram mágnesezi át, amit az 5 tekercsre kapcsolt U feszültség hoz létre. Az 1 hordozó a rajta kialakított 2 mágneses réteggel együtt egyenletes v sebességgel mozog a nyíl irányában, a mozgás párhuzamos az 1 hordozó lapsíkjával. A 4 légrésnek megfelelő helyen a mágneses erővonalak a 2 mágneses rétegen keresztül záródnak, és annak elemi mágneses mezőit a haladás irányában mágnesezik át. A rögzítés digitális, azaz 1-es és 0 értékek kerülnek rögzítésre, amelyeknek adott hosszban a 2 mágneses réteg egyik, illetve másik irányú mágnesezettsége felel meg. Az elemi mágnesek északi és déli pólusait az ábrán N és S betűk jelölik. A 3 rögzítőfej kialakításától és paramétereitől függően a legkisebb információs egység hossza meghatározható, és a hordozó teljes hossza ismeretében a hasznos információ bitekben kifejezett száma is adódik. Ez a mérték átlagos méretű jegy esetében 64-128 bit körül van.

A 2. ábrán a Hali-hatás keletkezését ismertetjük. Ha egy villamosán vezető anyagú (például félvezető), d vastagságú 8 lapot két, a lapsíkra merőleges 6 és 7 kivezetés közé fogunk be, és a 6 és 7 kivezetés között I áramot vezetünk keresztül, továbbá a 8 lapot rá merőleges irányú, B indukciójú mágneses térbe helyezzük, akkor a 8 lapnak az I áram és a B mágneses indukció által meghatározott síkra merőleges két 9, 10 oldala között U_H Hali-feszültség keletkezik, amelynek nagysága az

U_H=R_HIB/d összefüggés alapján meghatározható. A Hali-feszültség statikus, tehát az elemek rögzített (nyugalmi) helyzetében is létrejön.

A Hali-hatás már régóta ismert, és számos elektronikus érzékelőeszköznél alkalmazzák, amelyek alkalmasak statikus (vagy lassan változó) mágneses terek mérésére vagy detektálására. Ilyen eszközök például a német Siemens cég KSY10, K.SY13 és KSY14 típusú Hali-érzékelői, amelynek GaAs szeletkéje közelítően 0,2 mm x 0,2 mm méretű és nem mágnesezhető műanyag burkolatban helyezkedik el. Az érzékelő négy kivezetéssel rendelkezik, amelyek közül kettő a tápfeszültség csatlakoztatásához szükséges, a másik két kivezetésen pedig a Hali-feszültség jelenik meg.

Most a 3. ábrára hivatkozunk, amelyen a találmány szerinti megoldáshoz használható jelrögzítés vázlata látható. A kartonpapírból készített 1 hordozón, ami magát a jegyet képezi, keskeny, hosszirányú csík, pontosabban raszter formájában 2 mágneses réteg van. A jegy a rajz síkjára merőleges elmozdulással kerül a jegykezelő berendezésbe, kihúzása pedig a betolással ellentétes irányban történik. A jelrögzítéshez használt 3’ rögzítőfej pólustörzse viszonylag nagy légréssel rendelkezik, amely az 1 hordozót a ráhelyezett 2 mágneses réteggel keresztirányban közrefogja. A pólustörzs hátsó oldalán 5’ tekercs helyezkedik el, amelyen keresztül a létesítendő digitális információ értékétől függően +1, illetve -I áram folyik keresztül, és ennek mágneses tere a légrést keresztirányban felmágnesezi. Az 1. ábrán vázolt megoldástól eltérően tehát a mágneses tér merőleges a 2 mágneses réteg lapsíkjára, és a tér megszüntetése után maradó remanens mágnesezettség iránya is a lapsíkra merőleges, előjele pedig a rögzített információ értékétől függ. Ezzel az elrendezéssel gondoskodhatunk arról, hogy a 2 mágneses rétegre helyezett Hali-érzékelőben, ha annak érzékelőlapkája párhuzamos az 1 hordozó lapsíkjával, a rögzített ionformáció értékétől függő előjelű egyenfeszültség jelenjen meg. A Hali-feszültség statikus jellegű, tehát értéke nem függ az 1 hordozónak a berendezéshez viszonyított sebességétől, amint az 1. ábra szerinti jelrögzítésnél. Abból a célból, hogy a Hali-feszültséget külső hatások minél kisebb mértékben érjék, érdemes olvasásra differenciálkapcsolásban két-két érzékelőt alkalmazni, továbbá az olvasást végző Hali-érzékelőket lehetőleg a rögzítést végző fejtől távol elhelyezni, hogy annak esetleges szórt mágneses tere az olvasást ne zavarja. A jegyek hosszirányú mérete a megfelelő térköz tartását teszi lehetővé.

A viszonyok érzékeltetése céljából most a 4. ábrára hivatkozunk, amely a jegy felületének egy nagyított részletét ábrázolja. Az 1 hordozó hosszirányában a korábban már hivatkozott 2 mágneses réteg helyezkedik el, amely a felületre kenéssel vagy nyomdai úton felvitt mágneses csík vagy raszter. Ameddig az 1. ábra szerinti ismert megoldáshoz a 2 mágneses rétegnek a hosszúsági irányban folytonosnak kellett lennie, a folytonosságra a találmány szerinti megoldásnál nincs szükség, hiszen az elemi mágneses információk egymástól keskeny térközzel elválasztva raszterszerűen helyezkednek el. A 4. ábrán az S és N jelölések egy példakénti jelrögzítés esetén az elemi mágneses szakaszok mágnesezettségi állapotát jelölik, nevezetesen a felfelé néző pólusok irányát adják meg. Ha a 2 mágneses réteget nem folytonosan, hanem diszkrét szakaszokból állítjuk elő, akkor a mágneses szakaszok kisebb térköz hagyásával követhetik egymást, mert a nem mágnesezhető térközök a szomszédos szakaszok mágneses kölcsönhatását csökkentik. A megoldás megfelelően működik akkor is, ha a mágneses réteg folytonos, amennyiben a mágnesezett szakaszok között a távolság elegendő.

A 4. ábrán vázolt megoldás további jellegzetessége, hogy a 2 mágneses rétegen kívül az 1 hordozó felületén egy második, 12 szinkronizálósáv is található, amelyen a példakénti esetben minden mágnesezhető mezőnek

HU 222 164 Β1 megfelelő helyen két-két, egymáshoz képest hosszirányban kissé eltolt szinkronizáló- 13 és 14 vonal helyezkedik el. A 12 szinkronizálósávban rögzített vonalak készülhetnek nyomdai úton, ekkor a 13,14 vonalak szabad szemmel is láthatók, és gépi olvasásuk két, kissé eltolt helyzetű optikai olvasóval történik. Egy alternatív megoldásnál a 12 szinkronizálósávot is mágneses réteg képezi, és a 13, 14 vonalak keskeny, fixen rögzített adott irányú mágneses vonalak, szintén keresztirányú mágnesezettséggel. Olvasásukhoz ekkor Hall-érzékelőkre van szükség.

A 12 szinkronizálósávra, és a hozzá tartozó szinkronizáló- 13, 14 vonalakra azért van szükség, hogy az információt hordozó 2 mágneses sáv kiolvasása és rögzítése a jegynek a készülékbe történő behelyezési vagy kihúzási sebességétől, annak egyenletes vagy egyenetlen voltától független lehessen. Ha a 12 szinkronizálósáv vonalait a jegy behelyezésekor megszámoljuk, és érzékeljük, hogy a jegy mikor halad el egy szinkronizálóvonal előtt, akkor pontosan tudjuk, hogy a jegy hányadik rögzítőhelye van éppen az olvasó- (vagy rögzítő-) fejek előtt, és ezzel pontosan tudjuk az adott helyen tárolt információt azonosítani. Azért célszerű minden raszterhelyen két egymástól hosszirányban eltolt helyzetű 13, 14 vonalat használni, mert ha olvasáskor először a 14 vonalat olvassuk, majd utána a 13 vonalat, akkor a jegy a készülék belsejébe befelé mozog, tehát a soron következő raszternél a raszterszámláló értékét növelni kell. Ha a 13,14 vonalak észlelési sorrendje fordított, akkor a jegy kifelé mozdul el, és ekkor a számlálót minden helyen csökkenteni kell. A szinkronizálóvonalak segítségével tehát a jegy behelyezése tetszőleges sebességgel és irányban történhet.

A jegykezelés befejeződéséhez természetesen arra van szükség, hogy a jegy az előírt mértékben kiolvasásra kerüljön, tehát a raszterszámláló elérje a teljes kiolvasáshoz tartozó értékét.

Az 5. ábrán a találmány szerint kialakított jegykezelő berendezés funkcionális tömbvázlata látható. A berendezésben a jeggyel három aktív egység kapcsolódik. Az elsőt 20 Hall-érzékelőegység képezi, amely tartalmazza a 2 mágneses sáv felett elhelyezett 21 Hali-érzékelőket, az ezek kimenetéhez kapcsolódó 22 erősítőt és 23 jelformálót. A második a 30 jelrögzítő egység, amely a 3. ábrán bemutatott 31 jelrögzítő fejet és egy azt vezérlő 32 erősítőt tartalmazza. A harmadik egység a 40 optikai érzékelőegység, amely vonalsávonként egy-egy 41 optikai érzékelőt, hozzájuk csatlakozó 42 erősítőt és 43 jelformáiét tartalmaz. Mindhárom egység intelligens 50 logikai vezérlővel kapcsolódik, amely ismeri a jegyben tárolható és tárolandó információkat, tartalmazza a hivatkozott számlálót és a sorrendet felismerő logikát, amely felismeri a jegy jogosultságát és célszerűen 60 helyi kijelzőhöz, továbbá adott esetben 70 interfészen át központi feldolgozóegységhez csatlakozik. Az 50 logikai vezérlő tartalmaz ezenkívül valós idejű órát, amelynek időjelei alapján a jegy érvényességének időbeli korlátáit képes megállapítani. A berendezés egységeinek működéséhez szükséges stabilizált tápfeszültségeket 80 tápegység biztosítja.

A találmány szerint lényegesen módosult a jegyen rögzített mágneses információ, miután annak írása és olvasása már nem sebességfüggő, továbbá a mágnesezési iránya a jegy síkjára merőleges. Ez teszi lehetővé Hali-érzékelők használatát. A jegy helyzetének a szinkronsáv segítségével történő figyelése a hagyományos berendezések legköltségesebb, ugyanakkor legmegbízhatatlanabb elemének, a mozgó elemeket tartalmazó jegymozgató rendszernek az elhagyását teszi lehetővé. Ezzel a készülék ára lényegesen lecsökken, megbízhatósága pedig lényegesen nagyobb lesz. Az alacsonyabb ár és méret az intelligens jegyhasználat lehetőségi körét lényegesen bővíti, és a rendszer a teljes szolgáltatási spektrumával a kisebb szolgáltatók rendelkezésére áll.

A találmány szerinti megoldás nem korlátozódik a szorosan vett jegyhasználathoz, mert a találmány aspektusából nézve a hitel- vagy betéti kártyák mágneses információjának olvasása és rögzítése is a jegyhez hasonlóan történik. A találmány szempontjából itt annak van jelentősége, hogy a kártyán lévő mágneses sáv olvasása nem igényli mozgatóberendezés alkalmazását, és a kézi mozgatás megbízhatósága a szinkronizálás révén lényegesen megjavul.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Mágneses réteggel ellátott, a réteg mágnesezettségi állapota révén információt tartalmazó jegy, amely vékony hordozón van kialakítva, a mágneses réteg a hordozó egyik iránya mentén létesített sáv, azzal jellemezve, hogy az információ a mágneses rétegben (2) a réteg síkjára merőleges diszkrét tartományokban van rögzítve, és a hordozón (1) az információt tartalmazó sávon kívül egy elkülönült, a mágneses réteggel párhuzamos szinkronizálósáv (12) van, amely periodikus szakaszokból áll, és ezek a szakaszok rendre az említett diszkrét tartományokkal vannak társítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti jegy, azzal jellemezve, hogy a szinkronizálósáv szakaszait optikai olvasóval (41) felismerhető szakaszok képezik.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti jegy, azzal jellemezve, hogy a szinkronizálósáv (12) szakaszait a hordozóra (1) merőlegesen mágnesezett szakaszok képezik.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti jegy, azzal jellemezve, hogy a szinkronizálósáv (12) szakaszai két-két, a jegy említett irányában egymáshoz képest kismértékben eltolt részből állnak.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti jegy, azzal jellemezve, hogy a mágneses réteg (2) említett sávjában a diszkrét tartományok között nem mágneses térközök vannak.
6. 6. Jegykiadó, jegykezelő és jegyellenőrző berendezés az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti jegy mágneses információjának írására és/vagy olvasására, azzal jellemezve, hogy tartalmaz rögzítőfejet (31), amelynek légrése a mágneses réteggel (2) ellátott hordozót (1) közrefogja és amely a mágneses rétegben (2) a hordozóra (1) merőleges irányú mágneses teret létesít, továbbá legalább egy, a mágneses réteg előtt elhelyezett és a

   HU 222 164 Β1 mágneses rétegben rögzített információt olvasó Haliérzékelőt (21), amely a rögzítőfejtől (31) mágnesesen elkülönítetten helyezkedik el, továbbá legalább egy további érzékelőt (41), amely a szinkronizálósáv (12) előtt helyezkedik el és felismeri, ha egy szinkronizálószakasz kerül vele szemközti helyzetbe.
7. 7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy két, egymástól a jegy bevezetési iránya mentén eltolt helyzetű további érzékelője és ezekkel társított irányérzékeny számlálója van.
8. 8. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a további érzékelőt optikai érzékelő (41) képezi.
9. 9. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle5 mezve, hogy a rögzítőfej (31), a Hali-érzékelő (21) és a további érzékelő (41) megfelelő jelfeldolgozó egységeken át intelligens logikai egységgel (50) kapcsolódik, amelyben a berendezés által kiszolgált jegyfelhasználó rendszer által meghatározott program van tárolva, ιοί 0 vábbá amely valós idejű órát tartalmaz.