HU220551B1 - Csővezeték alatt ásó földmunkagép és annak lánctalpas önjáró egysége - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csővezeték alatt ásó földmunkakép, amelynek alváza(1), erre felszerelt önjáró egysége (3), továbbá az alvázhoz (1) külsőerő hatására, függőleges tengely (7) körül elfordulón hozzáerősítettfüggesztőoszlopon (6) elrendezett legalább egy földmarója (4), atalajt a csővezeték alól kimaró kialakítású, a függesztőoszlop (6)alsó részén oldalt elrendezett hajtott egysége, valamint haladásiirányba néző, a hajtott egység mögött elhelyezkedő kormánylemeze (10)van. A találmány tárgya még egy lánctalpas önjáró egység (3) különösencsővezetékek fölötti előrehaladáshoz, amelynek tartóváza (78), továbbáa tartóvázra (78) húzókerekeken és hajtókerekeken átvetve felerősítetthernyótalpa van, ahol a hernyótalp külső felületéből kidomborodó merevelemekből és azokat összekapcsoló hajlékony biztosítóelemekből áll. Atalálmány szerinti, csővezeték alatt ásó földmunkagép lényege, hogy aföldmaró (4) hajtott egysége ívelt fogazású maróegység (8), továbbá akormánylemez (10) a függesztőoszlophoz (6) van erősítve ésmaróegységre (8) néző munkafelülete konkáv kiképzésű. A találmányszerinti lánctalpas önjáró egység (3) lényege abban áll, hogy ahajlékony biztosítóelemek a merev elemekkel elmozdulásmentesenkapcsolódnak, továbbá egy adott átmérőjű csővezeték vagy egyéb,meghatározott méretű tárgy domború keresztmetszetén megfeszülőkialakításúak, és a hernyótalp keresztirányban a hajlékonybiztosítóelemekben ébredő feszültségekkel megegyező szilárdságú. ŕ

Description

A találmány tárgya csővezeték alatt ásó földmunkagép, amelynek alváza, erre felszerelt önjáró egysége, továbbá az alvázhoz külső erő hatására, függőleges tengely körül elfordulón hozzáerősített függesztőoszlopon elrendezett legalább egy földmarója, a talajt a csővezeték alól kimaró kialakítású, a függesztőoszlop alsó részén oldalt elrendezett hajtott egysége, valamint haladási irányba néző, a hajtott egység mögött elhelyezkedő kormánylemeze van.

A találmány tárgya még egy lánctalpas önjáró egység különösen csővezetékek fölötti előrehaladáshoz, amelynek tartóváza, továbbá a tartóvázra húzókerekeken és hajtókerekeken átvetve felerősített hemyótalpa van, ahol a hemyótalp külső felületéből kidomborodó merev elemekből és azokat összekapcsoló hajlékony biztosítóelemekből áll.

A találmány szerinti földmunkagép olaj- és gázcsövek, illetve berendezésekhez csatlakozó egyéb csővezetékek felújításánál, különösen azok külső szigetelőrétegének cseréjénél alkalmazható előnyösen. A megvalósított földmunkagép széles tartományba eső, különösen nagyobb átmérőjű csővezetékek alatti ásásra használható. Jelentősége abban áll, hogy a kiásott árok mélysége a csővezeték javítását a csővezeték árokból történő kiemelése nélkül teszi lehetővé. A találmány tárgyát képező lánctalpas önjáró egység előnyösen csővezetékek vagy egyéb kiteqedt, kör, elliptikus, ovális, illetve további konvex görbe alakú keresztmetszettel rendelkező tárgyak fölötti előrehaladást valósít meg.

Az USSR 1 263 765 számú szabadalom olyan csővezeték alatt ásó földmunkagépet mutat be, amelynek forgatható függesztőoszlopok formájában kialakított, szimmetrikusan elrendezett földmarói vannak, ahol a földmunkagép bal oldali hajtott, íves fogazású maróegységének kései haladási irányban jobbra, míg jobb oldali maróegységének kései balra forgók, és ahol a kormánylemez a maróegységek mögött van. Mivel a földmaróknak közös kormánylemeze van, amely mindkét földmaró függesztőoszlopához hozzá van erősítve, a földmunkagép csővezeték alatti, kezelőszemély jelenléte nélküli ásásra nem alkalmas. Továbbmenve, mivel a függesztőoszlopok a maróegységekkel a csővezeték alóli kivétel után vízszintes helyzetű hossztengely körül forognak, a függesztőoszlopok nem fémek el az árokban, így az árkot egyéb eszközökkel, esetleg kézzel ki kell szélesíteni. Az említett késforgási irány mellett a maróegységek forgása olyan, hogy a felső kések a földmunkagép haladási irányával ellentétes irányban mozognak, ami a kimart talajnak a kormánylemez mögé szórásához és ezzel együtt a maróegység forgási sebességének megnövekedéséhez vezet.

Az USSR 1 198 166 számú szabadalom olyan csővezeték alatt ásó földmunkagépet mutat be, amelynek hajtott, íves fogazású maróegységei a függesztőoszlopokhoz kapcsolódó, teleszkópos tengelyeken vannak elrendezve. Mindazonáltal a teleszkópos tengelyek, azok hosszváltoztatásának vezérlői és a tengelyek függesztőoszlophoz kapcsolására szolgáló alkatrészek kialakítása túlságosan bonyolult, megbízhatatlan és nem teherbíró, ráadásul a nagy átmérőjű csővezetékek esetén a függesztőoszlopoknál szélesebbek. Mindezek mellett a kormánylemezek hiánya csökkenti a maróegységek hatékonyságát és teljesítményét.

Az USSR 24 882 számú szabadalom olyan csővezeték alatt ásó földmunkagépet mutat be, amelynek alváza, a csővezeték két oldalán lévő, külső erő hatására vízszintes helyzetű hossztengelyek mentén elforduló, alvázra felerősített, függesztőoszlopok formájában kialakított, szimmetrikus elrendezésű földmarói, továbbá léptető típusú meghajtóhoz kapcsolt, a csővezeték két oldalán lefutó, függőleges állású tengelyekkel a függesztőoszlopok alsó végeire felerősített hajtott forgórészei vannak. A forgórészek nagy mérete következtében, illetve annak eredményeként, hogy a függesztőoszlopok a forgórészekkel a csővezeték alóli kivonás után egy vízszintes helyzetű hossztengely körül forognak, a függesztőoszlopok nem fémek el az árokban. Ily módon egyrészt lehetetlen a földmunkagép kiemelt forgórészekkel való csővezeték fölötti előrehaladása - például egy áthatolhatatlan akadály kikerülésekor -, másrészt a földmunkagép csővezetékre helyezésekor, illetve arról való eltávolításakor árkot kell ásni. A forgórészek csővezeték alatti elakadásának megelőzése érdekében a függesztőoszlopok forgástengelyeinek a csővezeték függőleges helyzetű szimmetriasíkjához a lehető legközelebb kell esniük, ami azt jelenti, hogy az önjáró egységet nem helyezhetik a függesztőoszlopok közé, ami a földmunkagép méretnövekedését eredményezi. Kormánylemezek hiányában a földmunkagép előrehaladásakor ugyanakkor roncsolódik a csővezeték alatt húzódó árok alja, és a csővezeték aljáról való talaj eltávolítás közben a forgórészek felső lapjai közelebb kerülnek a csővezeték alsó felületéhez, ami megnöveli a csővezeték sérülésének esélyét. Mindezek mellett a léptető típusú meghajtó eléggé nagyméretű, összetett kialakítású és bonyolult működésű. Ezen földmunkagép mozgásának átlagos sebessége több mint kétszer lassabb a forgórészek marási sebességénél, ami a földmunkagép megállításakor a forgórészek üresjárati forgásának következtében csökkenti a berendezés hatékonyságát és megnöveli annak áramfogyasztását.

Az USSR 562 625 számú szabadalom olyan csővezeték alatt ásó földmunkagépet mutat be, amelynek alváza, a csővezeték oldalai mellett elrendezett és az alvázhoz hozzáerősített, külső erő hatására függőleges tengely körül elforduló függesztőoszlop formájában megvalósított földmarója, a függesztőoszlop alsó végére oldalt felszerelt, vízszintes helyzetű tengellyel rendelkező hajtott egysége, a hajtott egység mögött lévő, haladási irányba néző kormánylemeze, a kormánylemez előtt elhelyezett, körív alakú vágóéle és a földmunkagép csővezeték fölötti előrehaladását szolgáló, alvázra szerelt önjáró egysége és szabadonfutó támasztókerekei vannak. A függesztőoszlop függőleges helyzetű forgástengelye és a fürópajzs formájában kialakított hajtott egység tengelye ugyanabban a síkban vannak, a kormánylemez és a vágóéi az alvázhoz vannak erősítve, az önjáró egység pedig adott szögben egymáshoz erősített lánckerekek formájában került megvalósításra. Mivel a fúrópajzs formájában kialakított hajtott egység a talajtö2

HU 220 551 Bl meg fellazítása nélkül mindössze alámar annak, a talaj csővezeték alóli eltávolításához rendkívül nagy vonóerő szükséges. Ebben az esetben az önjáró egység ehhez nem képes elegendő vonóerőt kifejteni, mivel a kerekek a csővezetékkel vett kis érintkezési felületük miatt nem nyomhatok nagy erővel a csővezeték felületéhez. Ugyanezen okból a földmunkagép súlya sem növelhető meg. Mindezek együttesen a földmunkagép kis hatékonyságát, kis átmérőjű csővezetékek alatti és csupán kis mélységig történő ásásra való alkalmazhatóságát eredményezik. Mivel a kormánylemez és a vágóéi az alvázhoz vannak erősítve a kezelőszemély jelenléte nélküli ásás nem lehetséges, továbbá a földmunkagép csővezetékre helyezésekor, illetve arról való eltávolításakor a kormánylemez és a vágóéi fel-, illetve leszerelése szükségeltetik. Továbbmenve, a fiiggesztőoszlopnak a furópajzs csővezeték alól való kivonásához szükséges elfordításakor a földmunkagép tömegközéppontja a függesztőoszlop irányába tolódik, ami a földmunkagép csővezetéken elfoglalt helyzetét kevésbé állandóvá teszi. A csővezeték alól kimart talaj egyetlen oldalra való ürítése az árok egyik oldalán húzódó mélyedés további mélyítését szükségelteti, ami műszakilag nem ésszerű megoldás. Végezetül, minden egyes alkalommal, amikor az önjáró egységet más átmérőjű csővezetékre rakják át, a kerekeket is ki kell cserélni, ami a földmunkagép működtetését rendkívül megnehezíti.

Az USSR 1 831 456 számú szabadalom olyan önjáró egységet mutat be, amelynek alváza és hemyólánca van. A hemyólánc húzókeréken és hajtókeréken átvetett és alvázhoz erősített lemezes vontatótalpakból, a hemyólánc középső részének felületéből kidomborodó merev elemekből és azokhoz kapcsolódó hajlékony biztosítóelemekből áll. A merev elemeket a vontatótalp külső lemezei alkotják. A hajlékony biztosítóelemek lapos hornyokkal kapcsolódnak hozzájuk, és a hajlékony biztosítóelemekben ébredő feszültségek levezetése érdekében a biztosítóelemek a hornyok teljes hosszában elmozdulhatnak. A hemyóláncnak a támasztó és vontató terhelés elnyelése érdekében vontatótalpakhoz erősített gumielemei vannak. A hajlékony biztosítóelemek feszültségmentesítésük miatt a támasztó- és vontatóterhelést nem veszik fel, csupán a gumielemek csúszását gátolják meg. A gumielemek egyrészt csökkentik az önjáró egység megbízhatóságát és - különösen abban az esetben, ha a meghajtóegységet bitumennel szigetelt csővezetéken használják - élettartamát, mivel felületükre bitumenmasztix ragad, amit lehetetlen onnan letakarítani, másrészt deformációjuk megnehezíti az önjáró egység csővezetéken való előrehaladását. Mindezeken túlmenően, a gumielemek lényegesen bonyolultabbá is teszik az önjáró egység kialakítását.

A szakemberek számára már régóta nyilvánvalók a működő csővezetékek külső szigetelőrétegének árokban való, a csővezeték működésének csupán rövid ideig tartó felfüggesztése mellett elvégzett cseréjének előnyei. Ezek kiaknázására ez idáig rendkívül sok fejlesztés is született. Egy lehetséges magyarázat arra nézve, hogy ezen technológiák a gyakorlatban miért nem terjedtek el széles körben az, hogy a gyakorlatban használt építőgépek és berendezések, valamint a gyakorlatban ugyan nem alkalmazott, de különböző publikációkból jól ismert műszaki segédeszközök a csővezeték alatti ásásra egyáltalán nem szolgáltatnak kielégítő megoldást. A legelteqedtebb megoldás az, hogy a csővezeték külső szigetelésének cseréjét a teljes rendszer megfelelő műszaki eszközökkel való folyamatos elmozdítása mellett végzik anélkül, hogy rögzített alátámasztásokat alkalmaznának a csővezeték árok alján fekvésének biztosítására. Ebben az esetben a csővezeték alatti ásást végző műszaki eszközökkel szemben lényegesen magasabb követelményeket támasztanak, amelyeket a használt eszközök csak részben elégítenek ki. A csővezeték alatti ásást végző berendezésnek a teljes rendszer mozgási sebességével (ami előnyösen 150 és 100 m/h közé esik) megegyező sebességű mozgás közben kellene feladatát ellátnia, és az említett műszaki eszközök a csővezeték sérülésének elkerülése érdekében csak a lehető legkisebb mértékben érintkezhetnek azzal. Továbbmenve, a csővezeték alatti ásást végző berendezés csővezeték menti hossza a lehető legkisebb kell legyen, hogy a csővezeték alátámasztatlan része olyan hosszúságú legyen, amelyhez a lehető legkevesebb hordozható alátámasztó eszközre - vagy éppen egyetlen egyre sem van szükség. Az említett műszaki eszközöknek továbbá előnyösen nagy átmérőjű csővezetékek széles mérettartományában kell a csővezeték megtisztítását és újraszigetelését végző berendezések működéséhez viszonylag nagy (körülbelül 0,8 méter) ásási mélységet biztosítaniuk. Napjainkban éppen egy ilyen paraméterekkel rendelkező csővezeték alatt ásó berendezés hiánya gátolja a működő csővezetékek külső szigetelésének alátámasztás nélküli, árok alján, fekvő helyzetben való cseréjét megvalósító technológia gyakorlati elterjedését. A találmánnyal éppen ezért célunk egy jelen pillanatban széles körben elterjedt műszaki megoldással még nem rendelkező probléma megoldása, azaz olyan csővezeték alatt ásó földmunkagép megépítése, amelynek alváza, erre felszerelt önjáró egysége, továbbá az alvázhoz külső erő hatására, függőleges tengely körül elfordulón hozzáerősített függesztőoszlopon elrendezett legalább egy földmarója, a talajt a csővezeték alól kimaró kialakítású, a függesztőoszlop alsó részén oldalt elrendezett hajtott egysége, valamint haladási irányba néző, a hajtott egység mögött elhelyezkedő kormánylemeze van. A találmánnyal további célunk még különösen csővezetékek fölötti előrehaladásra alkalmas olyan lánctalpas önjáró egység megvalósítása is, amelynek tartóváza, továbbá a tartóvázra húzókerekeken és hajtókerekeken átvetve felerősített hemyótalpa van, ahol a hemyótalp külső felületéből kidomborodó merev elemekből és azokat összekapcsoló hajlékony biztosítóelemekből áll.

Célkitűzésünket olyan csővezeték alatt ásó földmunkagéppel valósítottuk meg, amelynél a földmaró hajtott egysége ívelt fogazású maróegység, továbbá a kormánylemez a függesztőoszlophoz van erősítve és maróegységre néző munkafelülete konkáv kiképzésű. A találmány szerinti lánctalpas önjáró egység lényege abban áll, hogy a hajlékony biztosítóelemek a merev elemekkel elmozdulásmentesen kapcsolódnak, továbbá egy

HU 220 551 Β1 adott átmérőjű csővezeték vagy egyéb, meghatározott méretű tárgy domború keresztmetszetén megfeszülő kialakításúak, és a hemyótalp keresztirányban a hajlékony biztosítóelemekben ébredő feszültségekkel megegyező szilárdságú.

A jelen találmány szerinti, csővezeték alatt ásó földmunkagép elődeinél lényegesen hatékonyabb, alkalmas különböző anyagú talajokban lefektetett nagy átmérőjű csővezetékek alatti, kezelőszemély jelenléte nélküli ásásra, miközben csővezetékre való felhelyezése, illetve arról való eltávolítása anélkül eszközölhető, hogy szerkezeti elemeit le, illetve fel kellene szerelnünk. A találmány szerinti, csővezeték alatt ásó földmunkagép azáltal, hogy továbbfejlesztett földmarói a földmunkagép előrehaladásával szemben kisebb ellenállást fejtenek ki, továbbfejlesztett önjáró egysége pedig nagyobb vontatóerővel bír és kevésbé nehezedik a csővezetékre, egyaránt képes az áthatolhatatlan akadályok, valamint az íves kialakítású csővezetékrészek túlhaladására, illetve a különböző átmérőjű csővezetékek alatti ásásra.

A találmány olyan csővezeték alatt ásó földmunkagép, amelynek alváza, erre felszerelt önjáró egysége, továbbá az alvázhoz külső erő hatására, függőleges tengely körül elfordulón hozzáerősített függesztőoszlopon elrendezett legalább egy földmarója, a talajt a csővezeték alól kimaró kialakítású, a föggesztőoszlop alsó részén oldalt elrendezett hajtott egysége, valamint haladási irányba néző, a hajtott egység mögött elhelyezkedő kormánylemeze van, ahol a földmaró hajtott egysége ívelt fogazású maróegység, a kormánylemez a föggesztőoszlophoz van erősítve és maróegységre néző munkafelülete konkáv kiképzésű.

A találmány szerinti földmunkagép előrehaladásával szemben fellépő ellenállás csökkenését kormánylemezekkel felszerelt, íves fogazású maróegységek beépítésével értük el. Az íves fogazású maróegységekkel, kormánylemezekkel és vágóélekkel ellátott fuggesztőoszlopok függőleges tengely körüli forgása teszi lehetővé a földmarók csővezeték alatti, kezelőszemély jelenléte nélküli ásását, továbbá azt, hogy a földmarók a csővezeték alól kivont állapotukban az árokban elférnek. Ez egyben az áthatolhatatlan akadályokon való túlhaladást, valamint az azok előtti és utáni ásást is lehetővé teszi. Továbbmenve, a találmány szerinti földmunkagép tömegközéppontja mindvégig azonos magasságban marad, és a csővezeték alatti árok alja sem roncsolódik. Mivel a kormánylemezek és a vágóélek a függesztőoszlopokra vannak felerősítve, a találmány szerinti földmunkagép csővezetékre való felhelyezésekor, illetve arról való eltávolításakor azok fel- és leszerelése szükségtelen. Az előrehaladással szembeni ellenállás lecsökkenése lehetővé teszi továbbá a nagyobb sebességű előrehaladást, ami egyben a földmunkagép hatékonyabbá válását, valamint a talaj egyidejűleg nagy felületen történő kimarását jelenti. Erre különösen a kötött talajokban lefektetett nagy átmérőjű csővezetékek kiemelés nélküli javításához szükséges mély árok létrehozásakor van szükségünk.

A találmány következőkben bemutatandó kiviteli alakjainál és/vagy azok speciális körülmények között történő használata során az íves fogazású maróegység, valamint a kormánylemez munkafelülete hengeres kialakítású, továbbá az íves fogazású maróegység forgástengelye vízszintes állású és a kormánylemez munkafelületének tengelyével azonos tengelyű. A találmány szerinti földmunkagép előbbieknek megfelelő kialakítása a legegyszerűbb, ugyanakkor hatékonyság szempontjából a legelőnyösebb is.

Továbbmenve, a találmány ezen kiviteli alakjánál a földmarónak körív alakú, kormánylemez előtt elrendezett és fiiggesztőoszlopra felerősített vágóéle van, amely a csővezeték alsó felületét tisztítja meg a ráragadt talajtól. Használata kötött talajokban való ásáskor elengedhetetlen. A földmaró függesztőoszlopa legalább két különböző magasságba beállítható helyzetben van az alvázhoz erősítve, ami a találmány szerinti földmunkagép különböző átmérőjű csővezetékek alatti ásását teszi lehetővé.

A találmány szerinti földmunkagépnek két, tökéletesen egyforma, a földmunkagép hossztengelyére szimmetrikusan elrendezett földmarója van. Ezen kialakítás mellett az íves fogazású maróegységek által a csővezeték alól kimart talaj megmozgatási hossza, valamint a kimart talajt befogadó mélyedések mélysége közötti eltérés csökken, és a földmunkagép tömegközéppontjának helyzete a földmarók forgása közben keresztirányban mindvégig állandó marad.

A találmány szerinti földmunkagépnél a függesztőoszlopok függőleges állású forgástengelyei az íves fogazású maróegységek forgástengelyeihez viszonyítva a kormánylemezekkel ellentétes irányban el vannak tolva. Ennek következtében a bal oldali és a jobb oldali földmaró maróegységének végfelületei egymás mellé kerülnek, ami lehetővé teszi a talajnak a maróegységek teljes szélességében való kimarását.

Továbbmenve, a bal oldali maróegység kései haladási irányban balra forgó, míg a jobb oldali maróegység kései jobbra forgó kialakításúak. Ennek eredményeként megszűnik a kimart talaj kormánylemezre hányása, ami megnöveli a maróegységek forgási sebességét. Ily módon lecsökken az egy fordulat alatt kimarandó talajréteg vastagsága, ami az ehhez szükséges erő csökkenését és a földmunkagép lényegesen könnyebb előrehaladását eredményezi.

A találmány szerinti földmunkagépnek függőleges síkú hemyótalpakkal rendelkező lánctalpas egysége van.

A találmány szerinti földmunkagép az előbb említetteken kívül szabadoníutó kerekekkel, az alváz hátulsó részén lerögzíthetően és külső erő hatására elfordulón felerősített emeltyűkkel, továbbá az emeltyűkhöz lerögzíthetően és külső erő hatására elmozdulón ráerősített hüvelyekkel rendelkező, állórészeikben lerögzíthetően és külső erő hatására elcsúszóan kialakított csúszórészekkel felszerelt teleszkópos támaszokkal rendelkezik, ahol az első szabadonfutó kerekek kúpos kiképzésűek és a csővezeték alatt, annak hossztengelyével párhuzamos síkokban vannak a teleszkópos kialakítású támaszok csúszórészeinek végeire erősítve, és ahol a második szabadoníutó kerekek vízszintes síkban helyezkednek el és tengelyeik az alváz vízszintes helyzetű alsó lemezeihez, a földmunkagép szélességében leg4

HU 220 551 Bt alább két különböző helyzetbe beállíthatóan vannak hozzáerősítve. A lánctalpas önjáró egység nagy munkafelülete, valamint a találmány szerinti földmunkagépnek a csővezetékkel vett nagyobb felületű érintkezése megnövelik a vontatóerőt és lecsökkentik a csővezetékre kívülről ható nyomást, így a földmunkagép nagyobb sebességű előrehaladásán keresztül megnövelik annak hatékonyságát. A függőleges síkú hemyótalpakkal rendelkező lánctalpas egység különböző átmérőjű csővezetékekre való, átépítést nem igénylő felszerelhetősége, valamint a függesztőoszlopok eltérő magasságokban való rögzíthetősége lehetővé teszik, hogy a találmány szerinti földmunkagépet rendkívül széles mérettartományban használhassuk. A lánctalpas önjáró egység által a vontatási terhelésektől mentesített szabadonfutó kerekek a csővezeték külső felületén kifejtett minimális erő jelenléte mellett biztosítják a földmunkagép előrehaladását, valamint a földmunkagép hossztengely irányú stabilitásának megnövekedését. A kúpos kiképzésű szabadonfutó kerekek teleszkópos támaszokkal ellátott, elfordítható emeltyűkön való elrendezése teszi lehetővé számunkra, hogy a földmunkagépet különböző méretű csővezetékek esetén alkalmazhassuk, továbbá azt, hogy a szabadonfutó kerekeket a csővezeték alól anélkül húzhassuk ki, hogy azokat a földmunkagépről a csővezetékről való leemeléskor vagy egy áthatolhatatlan akadályon való túljuttatáskor leszerelnénk.

A találmány szerinti földmunkagépet mindezek mellett egy keresztstabilizátorral is felszereltük, ami a földmunkagép keresztirányban történő elfordulását gátolja meg. A keresztstabilizátomak legalább egy, árok alján nyugvó és a kormánylemez hátsó részére, külső erő hatására függőleges tengely körül elfordulón vagy függőleges irányban elmozdulón felerősített, támasztóelemmel ellátott stabilizátora van. A támasztóelem célszerűen egy talp, amely első csuklóval a kormánylemezhez, második csuklóval pedig egy harmadik csukló közbeiktatásával kormánylemezhez csatlakoztatott, kitolható támasztékhoz kapcsolódik. A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a kitolható támaszték egy csavaros tám, amely teleszkópos kardántengellyel az alvázra erősített hajtószerkezettel áll kapcsolatban. Ezen hajtószerkezet célszerűen kézi hajtású. A találmány egy másik célszerű kiviteli alakjánál a keresztstabilizátomak két darab, egymáshoz hasonló kialakítású, a haladási irányra keresztben, egymástól adott távolságban elrendezett stabilizátora van. A keresztstabilizátor előbbiekben bemutatott változata rendkívül egyszerűen megvalósítható, ugyanakkor megbízható és könnyen kezelhető.

Azáltal, hogy a találmány szerinti lánctalpas önjáró egység hemyótalpainál hajlékony biztosítóelemekkel a vontatási terhelést elosztjuk, az önjáró egységet a korábbiaknál lényegesen megbízhatóbbá és hosszabb élettartamúvá tesszük, lecsökkenjük a földmunkagép előrehaladásával szemben fellépő ellenállást és leegyszerűsítjük az önjáró egység kialakítását. Éppen ezért, a különösen csővezeték fölötti előrehaladásra használatos, tartóvázzal, továbbá arra húzókerekeken és hajtókerekeken átvetve felerősített hemyótalppal rendelkező lánctalpas önjáró egységnél a hemyótalp külső felületéből kidomborodó merev elemek és azokat összekapcsoló hajlékony biztosítóelemek kialakítása olyan, hogy ez utóbbiak a merev elemekkel elmozdulásmentesen kapcsolódnak, továbbá egy adott átmérőjű csővezeték (vagy a választott méretnek megfelelő kiterjedésű egyéb tárgy) domború keresztmetszetének következtében megfeszített állapotúak, ahol a hemyótalp keresztirányban a hajlékony biztosítóelemekben ébredő feszültségeknek megfelelő szilárdságú. A most kiemelt főbb jellemvonások biztosítják a vontatási terhelés hajlékony biztosítóelemek általi elosztását. Mindezek következtében a megbízhatóságot, illetve az élettartamot csökkentő, továbbá az előrehaladást megnehezítő és a felépítést bonyolultabbá tevő gumielemek feleslegessé válnak.

A felhasználás helyétől függően, a találmány szerinti lánctalpas önjáró egység egy lehetséges kiviteli alakjánál a hemyótalp két darab, lemezekből álló, a húzókerekeken és a hajtókerekeken átvetett, valamint a földmunkagép hossztengelyére merőleges síkokban elhelyezett, merev kereszttartókra felszerelt vontatótalp, ahol a kereszttartók a vontatótalpak külső és belső lemezeihez csatlakoznak, és ahol a merev elemek a merev kereszttartók végeihez szilárdan hozzáerősített merev lánctalpelemek. A találmány szerinti lánctalpas önjáró egységnél a hajlékony biztosítóelemek láncok, amelyek szélső láncszemei a földmunkagép hossztengelyére merőleges síkban vannak és csapokkal kapcsolódnak a lánctalpelemek velük párhuzamosan futó lemezeihez, ahol a párhuzamosan futó lemezeknek a csővezeték felől ferde oldaluk van, és ahol a kereszttartók a vontatótalpak lemezeiben azonos tengelyen kialakított, a lánctalpelemek egy részét maguk közé befoglaló kialakítású nyílásokba szilárdan beerősített, a vontatótalpak magasságával megegyező átmérőjű tengelyek. Az önjáró egység most bemutatott alakja egyszerűsége, megbízhatósága és csővezetékkel való jobb érintkezése miatt (figyelembe véve a csővezeték külső felületén lévő régebbi szigetelést, valamint a ráragadt talajt is) csővezetékek alatt ásó földmunkagépek esetén rendkívül előnyös.

A találmány lehetséges példakénti kiviteli alakjait a következőkben a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, ahol az

- 1. ábra a találmány szerinti, csővezeték alatt ásó földmunkagép oldalnézete; a

- 2. ábra az 1. ábrán bemutatott földmunkagép felülnézete; a

- 3. ábra az 1. ábrán bemutatott földmunkagép elölnézete; a

- 4. ábra az 1. ábrán bemutatott földmunkagép

3. ábrán „A”-val jelölt metszete; az

- 5. ábra az 1. ábrán bemutatott földmunkagép „B-B” keresztmetszete; a

- 6. ábra az 1. ábrán bemutatott földmunkagép „C-C” keresztmetszete; a

- 7. ábra a 6. ábrán „D”-vel jelölt elem oldalnézete; a

- 8. ábra a 6. ábra „E-E” tengelymetszete; a

- 9. ábra a 6. ábra „F-F” keresztmetszete; a

- 10. ábra a 6. ábra „G-G” keresztmetszete; a

HU 220 551 Β1

- 11. ábra a 6. ábrán „H”-val jelölt elem tengelymetszete; a

- 12. ábra a találmány szerinti lánctalpas önjáró egység oldalnézete; a

- 13. ábra a 12. ábra ,4-1” keresztmetszete abban az esetben, amikor a lánctalpas önjáró egység a lehető legnagyobb átmérőjű csővezetékre van felszerelve; a

- 14. ábra a 12. ábra „I-I” keresztmetszete abban az esetben, amikor a lánctalpas önjáró egység a lehető legkisebb átmérőjű csővezetékre van felszerelve; a

- 15. ábra a földmunkagép keresztstabilizátorának hátulnézete; a

- 16. ábra a földmunkagép keresztstabilizátorának (a földmunkagép haladási irányához viszonyított) bal oldali nézete; és a

- 17. ábra a 16. ábra „J-J” tengelymetszete.

Amint az 1. és a 2. ábrán látható, a csővezeték alatt ásó földmunkagépnek csővezeték fölötti előrehaladását szolgáló lánctalpas 3 önjáró egységgel felszerelt 2 részegységet hordozó 1 alváza, egymással tökéletesen azonos felépítésű, a munkagép elmozdulásának irányában a csővezeték hossztengelyének két oldalán szimmetrikusan elrendezett bal oldali 4 földmarója és jobb oldali 5 végeffektora van.

Az egyes 4, 5 földmarók az 1 alváz két oldalán lefutó, az 1 alvázra egy-egy függőleges állású 7 forgástengely körül elfordulón felerősített 6 függesztőoszlopból, hengeres kiképzésű, íves fogazású 8 maróegység formájában megvalósított hajtott egységből, a 6 függesztőoszlop munkafázisban és üresjáratban való forgatására és rögzítésére szolgáló 9 szerkezetből, valamint hengeres kiképzésű, munkafelületével az íves fogazású 8 maróegységre néző 10 kormány lemezből állnak. Az 1 alváz homlokfelületére függőleges helyzetű 11 lemez van felerősítve, amelyre 12 anyáscsavarokkal és 13 csapszegekkel különböző magasságokban rögzíthető 14 konzol van felszerelve (lásd 4. ábra). A 14 konzol a 7 forgástengellyel azonos tengelyű 15, 16 csuklókkal kapcsolódik a 6 függesztőoszlophoz.

Az íves fogazású 8 maróegység a 6 függesztőoszlop alsó részén túlnyúlik és vízszintes állású forgástengelye van. A 10 kormánylemez a munkagép haladási irányában az íves fogazású 8 maróegység mögött, a 6 függesztőoszlopra konzolszerűen felfüggesztve helyezkedik el. A 10 kormánylemez munkafelületének tengelye a 8 maróegység forgástengelyével azonos tengelyű. A 6 függesztőoszlop függőleges állású 7 forgástengelye az íves fogazású 8 maróegység forgástengelyéhez képest a 10 kormánylemezzel ellentétes irányban (tehát a földmunkagép 1. és 2. ábrákon vázolt haladási irányában) el van tolva.

A 7 forgástengelyek függőleges volta a találmány szerinti földmunkagép hatékonysága szempontjából rendkívül fontos. A találmány egy lehetséges másik kiviteli alakjánál az íves fogazású 8 maróegység és a 10 kormánylemez munkafelülete kúpos vagy attól eltérő, a 6 függesztőoszlophoz csatlakozó végén keskenyebb is lehet, a 10 kormány lemez tengelye pedig a 8 maróegység vízszintes helyzetből kitéríthető tengelyétől adott távolságban eltolva is elrendezhető. Ezen változtatások mindazonáltal a találmány kiviteli alakjának szükségtelen bonyolításához vezetnek. A hengeres, kúpos, illetve íves fogazású 8 maróegység olyan maróegységet jelent, amely a talaj kimarása közben hengeres, kúpos, illetve egyéb formájú felületet hoz létre.

Megjegyezzük továbbá, hogy a földmunkagép alkatrészeinek vízszintes és függőleges helyzetén két, egymásra merőleges helyzetet értünk, melyek a 2 részegység előrehaladásának megvalósítása érdekében a lánctalpas 3 önjáró egységnek a vízszintesen futó csővezetékre való felhelyezése után a találmány szerinti földmunkagép vízszintes, illetve függőleges súlyvonalaival esnek egybe.

Amint az a 3. ábrából látható, a 4, 5 földmarók mindegyike egy negyedkömyi vagy ennél rövidebb formában kialakított 17 vágóéllel is el van látva, amely az íves fogazású 8 maróegység felett helyezkedik el és a csővezetéket alulról határolja. A 17 vágóélnek 18, 19 vágóéle, valamint azok végét egymáshoz kapcsoló, 6 függesztőoszlopra felerősített 20 lemezből kialakított tartója van. A különböző átmérőjű csővezetékek alatti ásás érdekében a 20 lemez a 6 függesztőoszlopra különböző magasságokban szerelhető fel. Amennyiben a feltárandó csővezetékek átmérője egymástól lényegesen különbözik, a találmány szerinti földmunkagépnek célszerűen legalább egy 17 vágóéle cserélhető. A 17 vágóéi előrehaladás közben a csővezeték alsó felületét a ráragadt talajtól tisztítja meg. Homokos vagy egyéb szemcsés, enyhén tapadó talajban való ásás esetén a 17 vágóéi akár el is hagyható.

Mivel a 6 függesztóoszlop forgása vízszintes síkban történik, a 6 függesztőoszlop, valamint a rászerelt földmarórészek súlya nem nehezedik a 6 függesztőoszlop forgatására szolgáló 9 szerkezetre. A találmány szerinti földmunkagép egy lehetséges kiviteli alakjánál a 9 szerkezet célszerűen 22 kézikerékkel ellátott 21 forgatórúd, amely az 1 alvázra épített 23 munkapadozat felett helyezkedik el. A 21 forgatórúd csuklós mechanizmuson keresztül az 1 alváz elülső részén a földmunkagép hossztengelyébe eső 24 függesztőoszlophoz, valamint a 6 függesztőoszlop 1 alvázra néző felületén rögzített 25 fölhöz kapcsolódik. A 21 forgatórúd elforgatásával a 6 függesztóoszlop munkahelyzetéból a tőle legalább 90°-ra lévő üresjárati helyzetébejuttatható. Munkahelyzetben az íves fogazású 8 maróegység a csővezeték alatt van és forgástengelye a csővezeték hossztengelyére merőleges, míg üresjárati helyzetben az íves fogazású 8 maróegység a csővezeték mellett helyezkedik el és forgástengelye a csővezeték hossztengelyével párhuzamos. Ezenkívül munkahelyzetben a bal oldali 4 földmaró és a jobb oldali 5 földmaró 10 kormánylemezei, valamint az íves fogazású 8 maróegységek végfelületei egymással szemben vannak, és a 7 forgástengelynek az íves fogazású 8 maróegység tengelyéhez viszonyított 10 kormánylemezzel ellentétes irányban történő eltolása következtében egymással szorosan illeszkednek.

A bal oldali 4 földmarón és a jobb oldali 5 földmarón elrendezett íves fogazású 8 maróegység 26 csőten6

HU 220 551 Bl gely formájában van kialakítva. Ennek külső felületén 28 élekkel rendelkező 27 kések, belsejében pedig egyik végén 30 peremmel rendelkező cső alakú 29 tengely, valamint 31, 32 csapágyak vannak (lásd 5. ábra). A 26 csőtengely a cső alakú 29 tengelyre a 31, 32 csapágyakkal van felszerelve. A cső alakú 29 tengely belsejében 33 meghajtótengely van. A 8 maróegységnek ezeken túlmenően a 26 csőtengelynek a 30 peremről leválasztott első végfelületéhez erősített első 34 fedőlemeze és a 26 csőtengely második végfelületéhez erősített cső alakú 29 tengely befogadására kiképzett nyílással ellátott második 35 fedőlemeze van. A 6 fiiggesztőoszlop két átellenes oldalán egymással azonos tengelyű 36, 37 illesztőperemek vannak. A 6 fiiggesztőoszlopon, annak teljes szélességében átmenő, a 33 meghajtótengely átvezetésére szolgáló 38 nyílás van kiképezve. A cső alakú 29 tengely 30 pereme a 36 illesztőperemhez, míg az íves fogazású 8 maróegység 40 fordulatszám-csökkentő áttétele házának 39 pereme a 37 illesztőperemhez van hozzácsavarozva. A 33 meghajtótengely végei forgatónyomatékot átadó kialakítással vannak csatlakoztatva. A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a 33 meghajtótengely ezen csatlakozásai fogaskerekes 42, 43 áttételek, amelyek a torziós 33 meghajtótengely végeinek külső felületein kialakított fogazott gyűrűkből, valamint a 34 fedőlemez, illetve 41 kimenőtengely belső felületén kialakított fogazott gyűrűkből állnak. A fogaskerekes 42,43 áttételek kis mérete egyrészt biztosítja a nagy forgatónyomatékok átadását, másrészt kiegyenlíti a 33 meghajtótengelynek a 34 fedőlemezhez és 41 kimenőtengelyhez viszonyított tengelyferdülését. A 31, 32 csapágyak belső gyűrűi 44, 45 távtartó hüvelyekkel és 46 csavaranyával vannak a cső alakú 29 tengelyre felerősítve. Az egymással szemben álló második 35 fedőlemeznek és a 30 peremnek hengeres kiképzésű végfelületeik vannak. A 30 perem végfelületére fémből készült 47 gyűrű van szilárdan ráerősítve, amely a második fedőlemez hengeres felületét hézagosán veszi körbe és megakadályozza a talajszemcsék bejutását az egymáshoz képest forgó 35 fedőlemez, valamint 30 perem közé. Ezenkívül a 35 fedőlemez, a 30 perem, valamint a 44 távtartó hüvely közötti hézag 48 nemezgyűrűvel és 49 gumisapkával tömítve van. Az íves fogazású 8 maróegység most bemutatott felépítése olyan, hogy a 31, 32 csapágyakat kellően kis mértékben terheli. A cső alakú 29 tengelynek és a 40 fordulatszám-csökkentő áttétel házának rögzítői rendkívül terhelésbírók, ugyanakkor a 33 meghajtótengely kompenzálja az egyes alkatrészek gyártási és összeállítási pontatlanságából eredő, valamint terhelés hatására fellépő deformációk következtében jelentkező egymáshoz viszonyított elmozdulásait és megnyúlásait. A 33 meghajtótengely mindemellett mérsékli az íves fogazású 8 maróegység áthatolhatatlan akadályba ütközésekor a 40 fordulatszám-csökkentő áttételen fellépő dinamikus terhelést is. A jelen kiviteli alaknál bemutatott felépítés megakadályozza, hogy az egymáshoz képest mozgó felületek közé talajszemcsék jussanak.

A 26 csőtengely külső felületén lévő 27 kések a bal oldali 4 foldmaró íves fogazású 8 maróegységén balra csavarodó csavarvonal mentén, míg a jobb oldali 5 földmaró íves fogazású 8 maróegységén jobbra csavarodó csavarvonal mentén vannak elrendezve. Mivel az 1. ábrán vázolt íves fogazású 8 maróegységek az óramutató járásával ellentétes irányban forognak, a 27 kések a 8 maróegységek szögsebességétől függetlenül nem szórnak talaj darabokat a 10 kormánylemezekre. A 8 maróegységek forgási sebességének növelése a kimart sáv vastagságának csökkentésével, valamint a kimart talajnak a 10 kormány lemezek előtti területről való hatékonyabb eltávolításával lehetővé teszi, hogy a 8 maróegységeket kisebb erővel nyomjuk a marási felülethez, ami a 8 maróegységek előrehaladásakor fellépő ellenállás csökkenéséhez vezet. Mindez a találmány szerinti földmunkagép csővezeték fölötti előrehaladásához szükséges vonóerejének csökkenését eredményezi. Továbbmenve, a 10 kormánylemezre történő talajhányás kiküszöbölése az állandó ásómélység, valamint a csővezeték alatti gödörfenék egyenletes volta következtében a gépi ásás minőségének javulását eredményezi, ami arra használható fel, hogy a csővezeték alatt további mozgó, például a csővezetéket tartó szerkezeteket alkalmazzunk.

Amint az a 3. ábráról látható, a 40 fordulatszámcsökkentő áttételnek függőleges állású 50 bemenőtengelye van, amely 51 kardántengelyen keresztül elektromos 53 motor függőleges állású 52 tengelyéhez kapcsolódik. Az 53 motor az 50 bemenőtengelyhez képest a 6 függesztőoszlop irányában el van tolva, ily módon a találmány szerinti földmunkagép keskenyebbé válik. Az elektromos 53 motor a 6 függesztőoszlop felső részére erősített 54 konzolra van felerősítve.

A találmány szerinti földmunkagép csővezeték fölött történő elmozdulását megvalósító 2 részegységén, az elmozdulás irányának a csővezeték íves részein való megtartására szabadonfutó 55, 56 kerekek vannak felszerelve (lásd 1. ábra). Amint az a 6-11. ábrákon látható, a 2 részegységnek a csővezeték két oldalán elhelyezkedő, az 1 alváz hossztengelyével egyirányú 58 tengelyek körül külső erő hatására elfordulóan és lerögzíthetően felerősített, csőből kialakított 57 emeltyűi és teleszkópos 59 támaszai vannak. A teleszkópos 59 támaszok cső alakú 60 csúszórészei az 57 emeltyűk alsó 63 részeihez hozzáerősített cső alakú, lerögzíthető és külső erő hatására elmozduló 62 hüvelyekkel ellátott 61 állórészekben vannak külső erő hatására elcsúszón elrendezve. A kúpos kialakítású szabadonfutó 55 kerekek egytengelyűén kapcsolódnak a 60 csúszórészek végeihez, és a csővezeték alatt, annak hossztengelyével párhuzamosan elterülő függőleges síkban helyezkednek el. A találmány szerinti földmunkagépnek az 57 emeltyűk elfordítására és lerögzítésére 65 kézikerékhez kapcsolódó 64 forgatórúdjai vannak, amelyek 66 emeltyűk felső végeivel kapcsolódnak csuklósán. A 66 emeltyűk alsó végei az 57 emeltyűk felső 67 részeivel ugyancsak csuklósán kapcsolódnak. A 66 emeltyűk középső részükön 68 merevítőkhöz kapcsolódnak szintén csuklósán. A 60 csúszórészek csúszása és lerögzítése a teleszkópos 59 támaszokon lévő csavaros rögzítő 69 mechanizmussal és 70 csappal, míg a 62 hüvelyek csúszása és lerögzíté7

HU 220 551 BI se az 57 emeltyűkön kialakított csavaros rögzítő 71 mechanizmussal és 72 csappal történik. A henger alakú szabadonfutó 56 kerekek a 6 függesztőoszlop és az 57 emeltyűk között, a csővezeték vízszintes szimmetriasíkjával párhuzamos síkban, a csővezeték két átellenes oldalán helyezkednek el. A szabadonfutó 56 kerekek 73 tengelyeire, ez utóbbiakra merőleges állású 74 lemezek vannak felerősítve, amelyek az 1 alváz 75 lemezeihez vannak hozzácsavarozva. A találmány ezen kiviteli alakjánál a 73 tengelyek a 74, 75 lemezek geometriai középpontjához képest el vannak tolva. Ennek következtében a 74 lemezek különböző szögekben történő rögzítésekor a szabadonfutó 56 kerekek csővezetéken vett helyzete az aláásandó csővezeték átmérőjének megfelelően változik.

Amint azt a 12. ábra mutatja, a lánctalpas 3 önjáró egység az 1 alváz 76 nyitott részén helyezkedik el, és az 1 alvázhoz 78 tartó vázból kinyúló 77 füleken keresztül van felerősítve. A hemyótalpak a 78 tartóvázhoz kapcsolódó 79 húzókerekeken és 80 hajtókerekeken vannak átvetve, felépítésük sokféle lehet. Egy lehetséges kiviteli alak például a hagyományos lánctalp, ahol a merev lánctalpelemek egymáshoz csuklósán kapcsolódnak (az ábrákon ez nincs feltüntetve). A hemyótalpak mindazonáltal célszerűen két darab, lemezekből álló 81 vontatótalp formájában vannak kialakítva, amelyek a csővezeték hossztengelyével párhuzamosan elterülő függőleges síkokban helyezkednek el.

A 81 vontatótalp minden egyes elemének a csővezeték hossztengelyére merőleges síkba eső, merev, végein a 81 vontatótalp külső felületéből kidomborodó 83 lánctalpelemekkel ellátott 82 kereszttartója van. A 83 lánctalpelemek végeihez hajlékony 84 biztosítóelemek csatlakoznak. A 79 húzókerekek 85 húzótengelyen, a 80 hajtókerekek pedig 86 hajtótengelyen vannak elrendezve, melyek közül az utóbbi a 78 tartóvázra szerelt 87 meghajtóegység fordulatszám-csökkentő áttételének kimenőtengelyéhez kapcsolódik.

A 82 kereszttartók, a 83 lánctalpelemek, valamint a 84 biztosítóelemek különböző kiviteli alakokban is megvalósíthatók. Egy lehetséges célszerű kiviteli alaknál a hajlékony 84 biztosítóelemek kerekszemű láncok, amelyek szélső 88 láncszemei a csővezeték hossztengelyére merőleges síkokba esnek. A szélső 88 láncszemeket 89 csapokkal erősítjük a 83 lánctalpelemeken elrendezett, a szélső 88 láncszemekkel párhuzamos helyzetű 90 lemezekhez. A 83 lánctalpelemek 90 lemezeinek csővezeték melletti 91 oldaluk ferde. A 2. ábrán a 84 biztosítóelemek csupán egyetlen pár 83 lánctalpelem esetén vannak feltüntetve, míg a találmány most vázolt kiviteli alakjánál az átellenesen elhelyezkedő 83 lánctalpelemet két-két lánc kapcsolja össze. A merev 82 kereszttartók 92 szegéllyel és a 93 csavaranyák számára kiképzett menetes véggel ellátott tengelyek. A 82 kereszttartók végei a 81 vontatótalp 94 lemezeiben azonos tengelyű és a 83 lánctalpelemek egy részét maguk közé befoglaló nyílásokba vannak szilárdan beerősítve. A 83 lánctalpelemek 90 lemezei rájuk merőleges helyzetű, a ferde 91 oldallal szemben elhelyezkedő 95 lemezzel vannak egybekapcsolva. Ahhoz, hogy a hernyótalp csupán egyik irányban görbülhessen, a 83 lánctalpelemek hossza megegyezik a 81 vontatótalpak osztásaival, ami kevesebb 96 támasztógörgő jelenlétét eredményezi. Egy lehetséges másik kiviteli alaknál a 96 támasztógörgőkre egyáltalán nincs szükség. A 83 lánctalpelemek minden egyes párja két darab 82 kereszttartóval és két darab kerekszemű lánccal van összekötve.

Amint az a 13. és 14. ábrákról látható, a kerekszemű láncból készült 84 biztosítóelemek tényleges £, hossza kisebb a 84 biztosítóelemek L elméleti hosszánál, amit a 84 biztosítóelemeknek a csővezeték külső felületére való felfekvésekor a 90 lemezek, a 88 láncszemeket kifeszítő 89 csapok vagy a 82 kereszttartók végei között mérnénk. Más szavakkal, a 84 biztosítóelemek elegendően rövidek ahhoz, hogy a csővezetékre helyezett lánctalpas 3 önjáró egység előrehaladásakor kellően feszesek legyenek és a támasztó/vontató terhelést a csővezetékre átvihessék.

A találmány most bemutatott kiviteli alakjánál a 84 biztosítóelemek L elméleti hosszúsága az alábbi, tapasztalatai úton származtatott formulával számítható:

_L ⁷t*(£>_max + h)* arcsin/ó/(Z)_max + h)]

180° ahol

D_max a tekintett legvastagabb csővezeték átmérője;

h a 84 biztosítóelemek láncszemeinek magassága;

b a 89 csapok középpontja közötti távolság.

A lánctalpas 3 önjáró egység hemyótalpának egyéb kiviteli alakjai is lehetnek. A 84 biztosítóelemek készülhetnek például drótkötélből vagy műanyag kötélből, hajlékony fémlemezekből, sodronyokból vagy gumialapú csíkokból és így tovább. Ennek megfelelően, a hajlékony 84 biztosítóelemek a 83 lánctalpelemek és a 82 kereszttartók különböző kiviteli alakjaival társíthatok. Az így kialakuló elrendezéseknek azonban minden esetben el kell bírniuk a 84 biztosítóelemekben ébredő feszültségeket. A hajlékony 84 biztosítóelemek kerekszemű láncból való kialakításának előnye az egyszerűség, továbbá a szélső 88 láncszemeknek a 83 lánctalpelemekhez történő hozzáerősítésére szolgáló szerkezetek kompakt volta.

A találmány szerinti földmunkagép tömegközéppontja a lánctalpas 3 önjáró egység hordozófelülete alá (a csővezeték felső felületére) esik, ami csökkenti a földmunkagépnek a csővezeték hossztengelye körüli elfordulásának esélyét. Továbbmenve, a 10 kormánylemezek 97 papucsokkal vannak ellátva, amelyek a csővezeték alatt húzódó árok aljának tisztításán túl - talajjal való érintkezésüknek köszönhetően - szintén akadályozzák a földmunkagépnek a csővezeték hossztengelye körüli elfordulását.

A találmány szerinti földmunkagép fentiekben vázolt célszerű kiviteli alakja a keresztirányú (a földmunkagép hossztengelyére merőleges síkban történő) elfordulás szabályozására 98 keresztstabilizátorral van felszerelve. Amint azt a 15-17. ábrák mutatják, a 98 keresztstabilizátor két, egymáshoz hasonló 99 stabilizátorból

HU 220 55 IBI épül fel. Ezek mindegyike magában foglal a csővezeték alatt húzódó árok 101 alján nyugvó, 100 talp formájában kialakított tartóelemet. A 100 talp első 102 csuklóval a 10 kormány lemez alsó hátsó részéhez, második 103 csuklóval pedig egy kitolható, 104 csavaros fém formájában kialakított támasztékhoz csatlakozik. A 104 csavaros támnak 106 csapágyakban rögzített 107 forgástengelyt befogadó 105 hüvelye és üreges 109 rúdja van. A 107 forgástengely alsó vége 108 csavar formájában van kialakítva. Az üreges 109 rúd felső végén a 108 csavart befogadó 110 csavaranya található. Az üreges 109 rúd alsó végén 111 villa van kialakítva, amely a

100 talpon lévő 113 füllel egy átmenő 112 csappal kapcsolódik és hozza létre az előbb említett második 103 csuklót. A 109 rudat befogadó cső alakú 114 hüvely a 107 forgástengelyhez van hozzáerősítve. A 105 hüvely a 10 kormány lemez hátsó felső részén szilárdan rögzített 116 fülekbe harmadik 115 csuklóval csatlakozik. A harmadik 115 csukló két darab peremes 117 féltengelyből van kialakítva, melyek a 116 füleken lévő furatokba és a 105 hüvelyen kialakított vakfuratba illeszkednek. A 107 forgástengely felső vége teleszkópos kialakítású 118 kardántengellyel 119 hajtószerkezethez csatlakozik. A 119 hajtószerkezet a találmány példakénti kiviteli alakjánál egy kézi típusú meghajtó, amint azt az ábrák is mutatják. A 119 hajtószerkezetnek az 1 alvázhoz erősített 120 burkolata van, amelyen belül (a 15. ábrán nem ábrázolt) csapágyakban elrendezett 121 tengely található. A121 tengely alsó végével a 118 kardántengelyhez csatlakozik, míg a felső végén 122 markolattal ellátott kézikerék van.

A területen járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy a 119 hajtószerkezetnek elektromechanikus, hidraulikus vagy pneumatikus kiviteli alakja is lehetséges. A kitolható támasztékok más formában - például hidraulikus hengerek formájában - szintén megvalósíthatók. Végezetül, a 100 talp formájában megvalósított tartóelem egyéb módon - például kerék vagy görgő formájában - is kialakítható. Mindemellett a 98 keresztstabilizátor csupán egyetlen tartóelemmel (100 talppal) rendelkező, egyetlen 99 stabilizátorral is el tudná látni szerepét. Ebben az esetben a találmány szerinti földmunkagép tömegközéppontja a 100 talp irányába tolódna el, és a földmunkagép csak az egyik irányba fordulhatna el.

A találmány szerinti földmunkagép működtetéséhez első lépésben el kell távolítanunk a 123 csővezeték fölött és oldalai mellett lévő talajréteget, ami például megfelelő kiegészítő eszközök alkalmazásával történhet. A 123 csővezeték alatt húzódó árok két szélén 125 mélyedések formájában kialakított 124 oldalárkok vannak, melyek aljai a 123 csővezeték alatt kimart árok

101 aljánál mélyebben terülnek el.

A találmány szerinti földmunkagépet a 123 csővezetékre egy emelőberendezéssel helyezzük rá. A ráhelyezés során a 6 függesztőoszlopot úgy fordítjuk el, hogy az íves fogazású 8 maróegységek a földmunkagép hossztengelyével legyenek párhuzamosak. Eközben az 57 emeltyűk alsó részeit olyan állásba fordítjuk, hogy a szabadonfutó 56 kerekek egymástól a 123 csővezeték átmérőjénél távolabbra kerüljenek. Ráhelyezés után a lánctalpas 3 önjáró egység alsó felülete a 123 csővezetéken nyugszik, miközben a 8 maróegységeket hordozó 6 fuggesztőoszlopokat és a szabadonfutó 55 kerekekkel felszerelt, teleszkópos kialakítású 59 támaszokat a 124 oldalárkokban a 123 csővezeték oldalai mellett rendezzük el. Ezután az elektromos 53 motor bekapcsolásával forgásba hozzuk például a bal oldali 4 földmarón elrendezett, íves fogazású 8 maróegységet, majd a 21 forgatórúddal a 6 függesztőoszlopot a 7 forgástengely körül, az óramutató járásával ellentétes irányban a 2. ábrán bemutatott szélső helyzetébe fordítjuk. Ekkor az íves fogazású 8 maróegység a-a forgástengelye merőleges lesz a földmunkagépnek a 123 csővezeték tengelyével egybeeső b-b hossztengelyére. Működés közben az íves fogazású 8 maróegység a 10 kormánylemezzel és a 17 vágóéllel kimarja a talajt a 123 csővezeték alól, majd a 125 mélyedésbe üríti azt. A jobb oldali 5 földmaró beforgatása és 123 csővezeték alatti üzemeltetése hasonlóan történik. A 4, 5 földmarókat két kezelőszemély közreműködésével egyidejűleg is beforgathatjuk, így egyszerre történő ásást valósíthatunk meg. Mivel a 6 függesztőoszlopok 7 forgástengelyei a 8 maróegységek a-a forgástengelyeihez képest el vannak tolva, a 6 függesztő oszlopok beforgatásakor a 8 maróegységek végfelületei olyan pályán mozognak, amelynek végén, munkahelyzetükben éppen egymás mellé kerülnek.

A kezelőszemély 23 munkapadozatról való távozásakor a lánctalpas 3 önjáró egység 87 meghajtóegységét előremenetbe kapcsoljuk. Miközben a lánctalpas 3 önjáró egység a 123 csővezeték fölött előrehalad, az íves fogazású 8 maróegységek a 123 csővezeték alól a talajt kimaiják és a 123 csővezeték mentén húzódó 125 mélyedésekbe továbbítják. Mivel működés közben a 8 maróegységek végfelületei közvetlenül egymás mellett helyezkednek el, a talajt homlokfelületük teljes keresztmetszetében kimaiják, a 10 kormánylemezek segítségével a 123 csővezeték hossztengelyére merőleges síkból is eltávolítják. Ennek következtében a földmunkagép előrehaladása lényegesen könnyebbé válik.

Miután a földmunkagép a 123 csővezetéket kellő hosszon aláásta, megállítjuk azt, és a 64 forgatórudakkal az 57 emeltyűket függőleges helyzetbe forgatjuk. Ekkor, amint az a 6. ábrán látható, a szabadonfutó 55 kerekek a 123 csővezeték alá kerülnek. Ezen lépés elvégzése után a találmány szerinti földmunkagép készen áll a folyamatos működésre. A kezelőszemély 23 munkapadozatról való távozása után bekapcsoljuk a bal oldali 4 földmaró, illetve a jobb oldali 5 földmaró elektromos 53 motorjait, valamint a lánctalpas 3 önjáró egység 87 meghajtóegységének elektromos motorját, és a földmunkagép a 123 csővezeték alatt folyamatos ásásba kezd.

Ha a 8 maróegységek áthatolhatatlan akadályba (például sziklatömbbe vagy fatörzsbe, illetve ezekhez hasonlókba) ütköznek, akkor azokat a 6 függesztőoszlopok, míg a szabadonfutó 55 kerekeket az 57 emeltyűk elforgatásával vonjuk ki a 123 csővezeték alól. A földmunkagép akadályon való túlhaladása után a 8 maróegységeket ismételten munkahelyzetbe, azaz a

HU 220 551 Bl

123 csővezeték alatt ásó helyzetbe hozzuk. Mivel a 10 kormánylemezekkel ellátott 8 maróegységeket vízszintes síkban forgatjuk el, azok az árok 101 alját nem roncsolják. Miután a földmunkagép a 123 csővezetéket kellő hosszon aláásta, az 57 emeltyűket függőleges helyzetbe forgatjuk. A találmány szerinti földmunkagép átállításakor - például egy nagyobb átmérőjű 123 csővezeték alatti ásásról egy kisebb átmérőjű 123 csővezeték alatti ásásra - a méretkülönbség miatt a 14 konzolokat magasabban rögzítjük a 10 kormánylemezekhez, és a nagyobb átmérőjű 17 vágóéleket kisebb átmérőjűekkel helyettesítjük. Továbbmenve, a 62 hüvelyeket az 57 emeltyűkön a csavaros 71 rögzítőmechanizmusokkal feljebb toljuk, és új helyzetükben a 72 csapokkal rögzítjük, míg az 59 támasz 60 csúszórészeit a 61 állórészekből a csavaros rögzítő 69 mechanizmusokkal kijjebb csúsztatjuk, és új helyzetükben a 70 csapokkal rögzítjük. Végezetül a 75 lemezeket az 1 alvázon belül a szabadonfutó 55 kerekekkel felszerelt 73 tengelyek eltolási irányába forgatjuk, majd a 77 fülekhez csavarozzuk.

Amennyiben a találmány szerinti földmunkagépet kötött, agyagos talajon alkalmazzuk, a 17 vágóélek távolítják el a 123 csővezeték alsó felületéhez tapadt talajt, ami a 8 maróegységre hullik, majd a 123 csővezeték alól kiürül. A talaj fellazítását a vízszintes helyzetű felső 18 vágóélek és az ugyancsak vízszintes helyzetű 19 vágóélek végzik. A találmány példakénti kiviteli alakjánál a földmunkagép előrehaladásának megkönnyítését a 17 vágóéleknek a 18, 19 vágóélek alakjában kialakított, a 17 vágóélek felerősítését szolgáló tartói biztosítják. A találmány egy lehetséges másik kiviteli alakjánál a 10 kormánylemezeknek a 17, 18, 19 vágóélek helyett henger alakútól eltérő alkatrészei is lehetnek a 8 maróegységek fölött. Ilyen kialakítás mellett azonban a földmunkagép előrehaladása sokkal nehezebb lesz.

A lánctalpas 3 önjáró egység a különböző, ö_maxszal megegyező vagy annál kisebb átmérőjű csövekre mindenféle átalakítás nélkül szerelhető fel. Ehhez a találmány most bemutatott példakénti kiviteli alakjánál a 123 csővezetéken meghajló, annak külső felületével érintkező (a 13. és 14. ábrákon kerekszemű láncból kialakított) 84 biztosítóelem biztosítja a feszességet. A javítandó csővezetéket kívülről korábban felvitt szigetelőréteg és hozzátapadt talaj borítja. A napjainkban javításra szoruló csővezetékek jelentős hányadát vastag bitumen szigetelőréteg borítja. A kerekszemű láncból kialakított 84 biztosítóelem a 123 csővezeték hosszában és azon keresztben egyaránt jól tapad a 123 csővezetékhez. A lánctalpas 3 önjáró egységnek a szigetelt csővezetékkel mozgás közben vett súrlódási együtthatója tehát lényegesen nagyobb, mint az acélnak acélon vett súrlódási együtthatója.

Amennyiben valamilyen oknál fogva, például a talaj mechanikai tulajdonságaiban fellépő különbségek miatt, a találmány szerinti földmunkagép a 123 csővezeték körül például a bal oldali 100 talp irányában megbillenne, a 122 markolattal ellátott kézikerék segítségével a bal oldali 100 talpat mélyebbre eresztjük, míg a jobb oldali 100 talpat megemeljük. A földmunkagép vízszintbe hozása a 123 csővezeték alatt kimart árok 101 aljának talaja által a bal oldali 100 talpra kifejtett erő hatására történik meg.

Mielőtt a forgó, ívelt fogazású 8 maróegységeket a 123 csővezeték alól kiemelnénk, a 100 talpakat a 122 markolattal ellátott kézikerekek segítségével a 100 talpak felső véghelyzetébe forgatjuk, ahogy azt a

15. ábra szaggatott vonalai mutatják. Ennek következtében az íves fogazású 8 maróegységeknek a 123 csővezeték hossztengelyével párhuzamos helyzetbe hozása után, a 100 talpak a 125 mélyedések fölé esnek, és így nem akadályozzák a 6 függesztőoszlopok forgását, a földmunkagépnek a 123 csővezeték hossztengelye menti elmozdulását vagy a földmunkagépnek a 123 csővezetékre való felhelyezését, illetve arról történő levételét.

Amennyiben a 119 hajtószerkezet elektromechanikus, hidraulikus, pneumatikus vagy a kitolható támasztékok teleszkópos részei hidraulikus hengerek, a földmunkagép keresztirányú stabilizálása (szintben tartása) automatikusan is végrehajtható. A találmány egy lehetséges további kiviteli alakja éppen ezért automata vezérlőrendszerrel lehet felszerelve.

Claims (18)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csővezeték alatt ásó földmunkagép, amelynek alváza (1), erre felszerelt önjáró egysége (3), továbbá az alvázhoz (1) külső erő hatására, függőleges tengely (7) körül elfordulón hozzáerősített függesztőoszlopon (6) elrendezett legalább egy földmarója (4,5), a talajt a csővezeték alól kimaró kialakítású, a függesztőoszlop (6) alsó részén oldalt elrendezett hajtott egysége, valamint haladási irányba néző, a hajtott egység mögött elhelyezkedő kormánylemeze (10) van, azzal jellemezve, hogy a földmaró (4, 5) hajtott egysége ívelt fogazású maróegység (8), továbbá a kormánylemez (10) a függesztőoszlophoz (6) van erősítve és maróegységre (8) néző munkafelülete konkáv kiképzésű.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy az íves fogazású maróegység (8), valamint a kormánylemez (10) munkafelülete hengeres kialakítású, továbbá az íves fogazású maróegység (8) forgástengelye vízszintes állású és a kormánylemez (10) munkafelületének tengelyével azonos tengelyű.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a földmarónak (4, 5) körív alakú, kormánylemez (10) előtt elrendezett és függesztőoszlopra (6) felerősített vágóéle (17) van.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a földmaró (4, 5) függesztőoszlopa (6) legalább két különböző magasságba beállítható helyzetben van az alvázhoz (1) erősítve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy két, tökéletesen egyforma, a földmunkagép hossztengelyére szimmetrikusan elrendezett földmarója (4, 5) van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a függesztőoszlopok (6) függőleges állású forgástengelyei (7) az íves fogazású maróegységek

   HU 220 551 Bl (8) forgástengelyeihez viszonyítva a kormánylemezekkel (10) ellentétes irányban el vannak tolva.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a bal oldali maróegység (8) kései (27) haladási irányban balra forgó, míg a jobb oldali maróegység (8) kései (27) jobbra forgó kialakításúak.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy önjáró egysége (3) függőleges síkú hernyótalpakkal rendelkező lánctalpas egység.
9. 9. A 8. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy szabadonfötó kerekekkel (55, 56), az alváz (1) hátulsó részén lerögzíthetően és külső erő hatására elfordulóan felerősített emeltyűkkel (57), továbbá az emeltyűkhöz (57) lerögzíthetően és külső erő hatására elmozdulóan ráerősített hüvelyekkel (62) rendelkező, állórészeikben (61) lerögzíthetően és külső erő hatására elcsúszón kialakított csúszórészekkel (60) felszerelt teleszkópos támaszokkal (59) rendelkezik, ahol az első szabadonfötó kerekek (55) kúpos kiképzésűek és a csővezeték alatt, annak hossztengelyével párhuzamos síkokban vannak a teleszkópos támaszok (59) csúszórészeinek (60) végeire erősítve, és ahol a második szabadonfötó kerekek (56) vízszintes síkban helyezkednek el és tengelyeik (73) az alváz (1) vízszintes helyzetű alsó lemezeihez (75), a földmunkagép szélességében legalább két különböző helyzetbe beállíthatóan vannak hozzáerősítve.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy keresztstabilizátorral (98) van felszerelve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a keresztstabilizátomak (98) legalább egy, árok alján (101) nyugvó és a kormánylemez (10) hátulsó részére, külső erő hatására függőleges tengely körül elfordulón vagy függőleges irányban elmozdulón felerősített, támasztóelemmel ellátott stabilizátora (99) van.
12. 12. A 11. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a támasztóelem egy talp (100), amely első csuklóval (102) a kormánylemezhez (10), második csuklóval (103) pedig egy harmadik csukló közbeiktatásával (115) kormánylemezhez (10) csatlakoztatott, kitolható támasztékhoz kapcsolódik.
13. 13. A 12. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a kitolható támaszték csavaros tám (104), amely teleszkópos kardántengellyel (118) az alvázra (1) erősített hajtószerkezethez (119) kapcsolódik.
14. 14. A 13. igénypont szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a hajtószerkezet (119) kézi hajtású.
15. 15. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti földmunkagép, azzal jellemezve, hogy a keresztstabilizátomak (98) két darab, egymáshoz hasonló kialakítású, a haladási irányra keresztben, egymástól adott távolságban elrendezett stabilizátora (99) van.
16. 16. Lánctalpas önjáró egység különösen csővezetékek fölötti előrehaladáshoz, amelynek tartóváza (78), továbbá a tartó vázra (78) húzókerekeken (79) és hajtókerekeken (80) átvetve felerősített hemyótalpa van, ahol a hemyótalp külső felületéből kidomborodó merev elemekből és azokat összekapcsoló hajlékony biztosítóelemekből (84) áll, azzal jellemezve, hogy a hajlékony biztosítóelemek (84) a merev elemekkel elmozdulásmentesen kapcsolódnak, továbbá egy adott átmérőjű csővezeték vagy egyéb, meghatározott méretű tárgy domború keresztmetszetén megfeszülő kialakításúak, és a hemyótalp keresztirányban a hajlékony biztosítóelemekben (84) ébredő feszültségekkel megegyező szilárdságú.
17. 17. A 16. igénypont szerinti önjáró egység, azzal jellemezve, hogy a hemyótalp két darab, lemezekből álló, a húzókerekeken (79) és a hajtókerekeken (80) átvetett, valamint a földmunkagép hossztengelyére merőleges síkokban elhelyezett, merev kereszttartókra (82) felszerelt vontatótalp (81), ahol a kereszttartók (82) a vontatótalpak (81) külső és belső lemezeihez (94) csatlakoznak, és ahol a merev elemek a merev kereszttartók (82) végeihez szilárdan hozzáerősített merev lánctalpelemek (83).
18. 18. A 17. igénypont szerinti önjáró egység, azzal jellemezve, hogy a hajlékony biztosítóelemek (84) láncok, amelyek szélső láncszemei (88) a földmunkagép hossztengelyére merőleges síkban vannak és csapokkal (89) kapcsolódnak a lánctalpelemek (83) velük párhuzamosan fötó lemezeihez (90), ahol a párhuzamosan fötó lemezeknek a csővezeték felől (90) ferde oldaluk (91) van, és ahol a kereszttartók (82) a vontatótalpak (81) lemezeiben (94) egytengelyűén kialakított, a lánctalpelemek (83) egy részét maguk közé befoglaló kialakítású nyílásokba szilárdan beerősített, a vontatótalpak (81) magasságával megegyező átmérőjű tengelyek.