HU220354B - Eljárás kötött ruházat előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás kötött ruházat – főleg mellény és kabátjellegű ruhadarabok – előállítására, amely eljárás során egy téglalapalakú, hurkolt kelmedarabot (10) kötnek, amely két hosszú oldallal(12, 13) és két rövid oldallal (11) bír, és legalább kéthajtásjelzéssel (18, 19, 21, 23, 24) el van látva; a kelmedarabot (10)legalább két helyen a rövid oldalakkal (11) lényegében vévepárhuzamosan behajtják, kialakítva a ruhadarab hátát (14) ésoldalrészeit (15) olyan módon, hogy a kelmedarabnak (10) a rövidoldalaknál (11) fennmaradó részei egy, lényegében véve V alakú elejenyakrésszel rendelkező, két elejerészre (16) osztott elejet képeznek;és a kelmedarab (10) mindkét oldalrészében (15) rendre egy-egykarkivágást kialakítanak. A találmány szerinti eljárás során mindkételejerészbe (16) azok kötésekor rendre két vagy több hajtásjelzést(18, 19, 21, 23, 24) belekötnek, amelyek közül legalább kéthajtásjelzés (18, 19) rendre lényegében véve az egyik és a másikhosszú oldaltól (12, 13) indul ki, és egymással egy, a kelmedarab (10)rövid oldalától (11) távközre lévő szögcsúcsban (20) találkozik.Mindkét elejerészt (16) a hajtásjelzések (18, 19, 21, 23, 24) menténrendre behajtják, és legalább kétszeres kelmevastagságú réteggéegyesítik. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás kötött ruházat - főleg mellény és kabát jellegű ruhadarabok - előállítására, amely eljárás során egy téglalap alakú, hurkolt kelmedarabot kötnek, amely két hosszú oldallal és két rövid oldallal bír, és legalább két hajtásjelzéssel el van látva; a kelmedarabot legalább két helyen a rövid oldalakkal lényegében véve párhuzamosan behajtják, kialakítva a ruhadarab hátát és oldalrészeit olyan módon, hogy a kelmedarabnak a rövid oldalaknál fennmaradó részei egy, lényegében véve V alakú eleje nyakrésszel rendelkező, két elejerészre osztott elejet képeznek; és a kelmedarab mindkét oldalrészében rendre egy-egy karkivágást kialakítanak.

Konfekcióáruk - például zakó és mellény - hagyományos gyártása során rendszerint kelmedarabokat kiszabnak, majd a kelmedarabokat komplett ruhadarabbá összevarrják. A ruhadarab összeállítása munkaigényes művelet, és nagy precizitással kell végezni, hogy a ruhadarab megfeleljen a minőségi és méretpontossági követelményeknek. Amennyiben a ruhadarab mintával van ellátva, akkor a szabás és az összeállítás során tekintettel kell lenni a mintára, ami gyakran leeső hulladékkal jár.

A fentiek kötött ruházatra is érvényesek, kivéve hogy a ruhadarabot alkotó különböző kelmedarabokat különkülön lényegében véve a kívánt alakúra lehet kötni, szabásra nincs szükség. A kelmedarabok összeállítása viszont itt is munkaigényes művelet, és gyártási hibák veszélyét rejti magában.

Ismeretes például a 3 813 901 számú US-PS-ből, hogy kötött mellényt és kabátot gyártanak úgy, hogy egy nagy téglalapot kötnek. A kötést számítógéppel vezérelt, kéttűágyas kötőgépen lehet végezni, amelyen különböző színű fonalakkal és a szemszerkezet módosításával is lehet mintázni a kötést. A téglalapot két helyen összehajtva kialakul a ruhadarab háta, két oldalrésze és egy osztott eleje. Ez az eljárás csökkenti a ruhadarab összeállításához szükséges manuális munka mennyiségét. Az oldalrészekben kivágásokat alakítanak ki, amelyek vagy az ujjatlan mellény karöltőit, vagy a kabát ujjainak bevarrási helyeit képezik.

A ruhadarab tetszetős volta szempontjából nagyon fontos maga a modell és az, hogy a ruhadarab osztott elején milyen esése van a kelmének. Ezért elteqedt gyakorlat, hogy ezeket az úgynevezett elejerészeket külön gyártják le, majd a téglalap alakú kelme két rövid végéhez erősítik.

Az is lehetséges eljárás, hogy mindkét elejerészt egy-egy hajtással ellátják, és így két fazonrész és egy V alakú nyakkivágás jön létre. Ehhez hasonló, de összetettebb eljárást is lehet alkalmazni, nevezetesen mindkét elejerészt a téglalap alakú kelmedarab két rövid végével párhuzamosan behajtani, majd utána további hajtásokat végezni, amelyek nyomán előállnak a fazonrészek és a V alakú nyakkivágás. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy a kétszeres hajtás eredményeképp négy kötött kelmeréteg kerül egymásra, aminek következtében a ruhadarab feleslegesen nehézzé válhat. A technika állásából ismert fenti eljárásnak, amelynek során az elejerészeket a téglalap rövid végeinek behajtásával állítják elő, még az is hátránya, hogy viszonylag rugalmatlan; a gyártási lehetőségeket néhány alapmodellre korlátozza.

Ezért a találmány egyik célja az említett körbe tartozó ruhadarabok gyártásakor felmerülő manuális munka mennyiségének csökkentése, és konkrétabban egy olyan eljárás megalkotása, amelynek nincs olyan munkafázisa, amelyben külön-külön legyártott kelmedarabokat erősítenek össze, és amely eljárás során kétszeres kelmevastagságot meghaladó vastagságot eredményező hajtásokat nem végeznek.

A feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy mindkét elejerészbe azok kötésekor rendre két vagy több hajtásjelzést belekötünk, amelyek közül legalább két hajtásjelzés rendre lényegében véve az egyik és a másik hosszú oldaltól indul ki és egymással egy, a kelmedarab rövid oldalától távközre lévő szögcsúcsban találkozik; és mindkét elejerészt a hajtásjelzések mentén rendre behajtjuk, és legalább kétszeres kelmevastagságú réteggé egyesítjük.

Ezzel az eljárással sokkal egyszerűbben lehet esztétikus elejerészeket kialakítani, és a korábbinál sokkal több lehetőség nyílik az elejerészek változatos, divatos kialakítására.

A továbbiakban a találmányt kiviteli példák kapcsán rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az

1. ábra egy téglalap alakú, hurkolt kelmedarabot mutat, amelynek a bal oldalán láthatók a találmány első kiviteli alakja szerinti hajtásjelzések, míg kelmedarab jobb oldala már behajtott állapotban van; a

2. ábra hasonló ábrázolásmódban egy másik hurkolt kelmedarabot mutat, amely a találmány második kiviteli alakja szerinti hajtásjelzésekkel van ellátva.

Az 1. ábrán egy téglalap alakú, hurkolt 10 kelmedarab látható, amelynek két 11 rövid oldala és két 12, 13 hosszú oldala van, és amelyből a befejező munkafázisok során osztott elejű és V alakú nyakkivágással bíró, konfekcionált kabátot lehet előállítani.

A 10 kelmedarab mindkét oldalon be van hajtva az

1. ábra jobb oldalán látható módon, azaz rendre a 11 rövid oldalakkal lényegében véve párhuzamosan, miáltal a kabát 14 háta és 15 oldalrészei kialakulnak. A 10 kelmedarabnak all rövid oldalakkal szomszédos, fennmaradó részei a kabát két 16 elejerészre osztott elejét képezik. A 10 kelmedarab 15 oldalrészeiben rendre egy-egy kivágás van kialakítva, amelyekbe 17 ujjakat lehet bevarrni.

Amint az 1. ábra bal oldalán látható, mindkét 16 elejerész két egyenes 18,19 hajtásjelzéssel van kötve, amelyek az egyik és a másik 12, 13 hosszú oldaltól indulnak ki, és egymással egy, a 10 kelmedarab 11 rövid oldalától távközre lévő 20 szögcsúcsban találkoznak. All rövid oldal és a felső 12 hosszú oldal között van egy másik 21 hajtásjelzés is, amely a 18 hajtásjelzéssel lényegében véve párhuzamos.

Amint az 1. ábra jobb oldalán látható, a 16 elejerész be van hajtva, mégpedig először a 21 hajtásjel2

HU 220 354 Β zés mentén, majd a 18, 19 hajtásjelzések mentén, így a 18, 19, 21 hajtásjelzések a ruhadarab belsejébe kerülnek. A behajtott 16 elejerészeket varrással részben a ruhadarab válla mentén, részben a 22 helyen rögzítik.

A 2. ábrán hasonló ábrázolásmódban a találmánynak egy másik kiviteli alakja látható. Ebben az esetben a hajtást a ruhadarab külseje irányába hajtják végre. Ezért a 18, 19 hajtásjelzéseken kívül a 10 kelmedarab 23, 24 hajtásjelzésekkel is el van látva. Az első behajtást a 18, 19 hajtásjelzések mentén kifelé végzik. Utána a fölös anyagot a 23, 24 hajtásjelzések mentén befelé hajtják. A 16 elejerészt varrással részben a ruhadarab válla mentén, részben a 25, 26 helyeken rögzítik. A 16 elejerész felső része így egy fazonrészt képez, míg az alsó részen egymáshoz szögben csatlakozó 27 varrásokkal egy 28 zseb van kialakítva. Zsebeket egyébként már a téglalap alakú 10 kelmedarab kötése során is ki lehet alakítani folytatólagos kötéssel.

A 10 kelmedarabot köthetik teljesen vagy részben egy vagy több mintával, kettő vagy több színt használva olyan módon, hogy a 10 kelmedarab ugyanazon oldalára helyenként a minta fonákoldala, helyenként a minta színoldala kerüljön.

A 16 elejerészek 18, 19, 21, 23, 24 hajtásjelzéseit létre lehet hozni elütő színű fonallal való kötéssel. Egy másik lehetséges és sokkal előnyösebb eljárás az, ha a 16 elejerészek 18, 19, 21, 23, 24 hajtásjelzéseit úgy hozzák létre, hogy a 10 kelmedarabot egy keskeny szakaszon csak egy darab tüágy néhány tűjével kötik. Ebben az esetben a 18, 19, 21, 23, 24 hajtásjelzések valódi - fizikai - hajtásokat képeznek a 10 kelmedarab anyagában, ami elősegíti a ruhadarab kifogástalan esését, és előnyösebb kinézetet kölcsönöz a ruhadarabnak, és ezek a tulajdonságok még mosás után is megmaradnak. A 18, 19, 21, 23, 24 hajtásjelzéseket még a 10 kelmedarab másfajta szemszerkezettel való kötésével is ki lehet alakítani. Ennek az az előnye, hogy így a 18, 19, 21, 23, 24 hajtásjelzések az egész modell aktív részévé válnak, ami növelheti a ruhadarab piaci értékét.

Természetesen az ábrázolt és ismertetett megoldásokon kívül más hajtási megoldások is elképzelhetők. A kötött kelmék rugalmassága lehetővé teszi két vagy több hajtás kombinálását, amelyek a téglalap alakú, hurkolt kelmedarab szélétől távközre lévő szögcsúcsban találkoznak; a kész ruhadarabban nem keletkeznek olyan deformációk, amelyek a külső megjelenését rontanák. Korszerű kötéstechnológiákkal még a hurkolt kelmedarab bizonyos részeinek rugalmasságát is variálni lehet ott, ahol az szükséges. Az sem szükségszerű, hogy a 18, 19 hajtásjelzések egészen a 12, 13 hosszú oldalakig kiérjenek.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kötött ruházat - főleg mellény és kabát jellegű ruhadarabok - előállítására, amely eljárás során egy téglalap alakú, hurkolt kelmedarabot (10) kötnek, amely két hosszú oldallal (12, 13) és két rövid oldallal (11) bír, és legalább két hajtásjelzéssel (18, 19, 21,23,24) el van látva, a kelmedarabot (10) legalább két helyen a rövid oldalakkal (11) lényegében véve párhuzamosan behajtják, kialakítva a ruhadarab hátát (14) és oldalrészeit (15) olyan módon, hogy a kelmedarabnak (10) a rövid oldalaknál (11) fennmaradó részei egy, lényegében véve V alakú eleje nyakrésszel rendelkező, két elejerészre (16) osztott elejet képeznek, és a kelmedarab (10) mindkét oldalrészében (15) rendre egy-egy karkivágást kialakítanak, azzal jellemezve, hogy mindkét elejerészbe (16) azok kötésekor rendre két vagy több hajtásjelzést (18, 19, 21, 23, 24) belekötünk, amelyek közül legalább két hajtásjelzés (18,19) rendre lényegében véve az egyik és a másik hosszú oldaltól (12, 13) indul ki, és egymással egy, a kelmedarab (10) rövid oldalától (11) távközre lévő szögcsúcsban (20) találkozik, és mindkét elejerészt (16) a hajtásjelzések (18, 19, 21, 23, 24) mentén rendre behajtjuk, és legalább kétszeres kelmevastagságú réteggé egyesítjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kelmedarabot (10) teljesen vagy részben egy vagy több mintával, kettő vagy több színt használva kötjük olyan módon, hogy a kelmedarab (10) ugyanazon oldalára helyenként a minta fonákoldala, helyenként a minta színoldala kerül, és a kelmedarabot (10) olyan módon hajtjuk össze, hogy a minta színoldala az összehajtott kelmedarab (10) egyik oldalára kerül.
3. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mindkét elejerész (16) hajtásjelzései (18,19, 21, 23, 24) közül rendre egyet vagy többet úgy hozunk létre, hogy elütő színű fonallal kötjük.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mindkét elejerész (16) hajtásjelzései (18, 19, 21, 23, 24) közül rendre egyet vagy többet úgy hozunk létre, hogy a kelmedarabot (10) egy keskeny szakaszon csak egy darab tüágy néhány tűjével kötjük.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy vagy több hajtásjelzést (18, 19, 21, 23, 24) a kelmedarab (10) módosított szemszerkezetű kötésével hozunk létre.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mindkét elejerész (16) kettős hajtását rendre zsebet (28) képező varrásokkal (27) rögzítjük.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kelmedarabot (10) kötött zsebekkel látjuk el.