HU219210B - Equipment for filling of materials consisting of powder, controlling-loosing sieve as well as sampling appliance for materials consisting of powder - Google Patents

Abstract

A berendezésnek ellenőrző-lazító szitája, ahhoz csatlakozó ejtőcsöve,valamint mérlege van, és az ejtőcső alsó végéhez csomagolóeszköztöltés közbeni megfogására alkalmas töltőfeje van. A berendezésre azjellemző, hogy az ejtőcsőhöz (6) az ellenőrző-lazító szita (3) alatt,abba be- és onnan kimozgatható anyagkihordó eszközzel rendelkező ésmintagyűjtő edénnyel (8) kapcsolatba hozható mintavevő készülék (7)van csatlakoztatva. A mintavevő készülék (7) és az ejtőcső (6) alsóvége közé záró-adagoló szerelvény (9) van beépítve. A szita (3) és aszitálandó-letöltendő anyag betáplálására szolgáló eszköz, példáulkibocsátócső (1) közé is záró-adagoló szerelvény (2) van beiktatva. Aberendezés – előnyösen pneumatikus – vezérlőegységgel (14)rendelkezik, amely a szitával (3), a mintavevő készülékkel (7), amérleggel (11), valamint a csomagolóeszköz, célszerűen zsák (13)megfogásához előirányzott töltőfejjel (10), ezek külön-külön, demeghatározott sorrendben történő működését eredményező működésikapcsolatban áll. A szitának fedelet tartalmazó háza és abbanforgatható, a végei tartományában csapágyazott motorral összeköthetőtengelye és ahhoz csatlakoztatott verőkarok által alkotott forgórésze,valamint nyílásokkal áttört szitabetétje van, a házba anyagbetáplálógarat torkollik, és a házból a szitabetét alatt tölcsér torkollik ki,továbbá a házból a szitamaradék eltávolítására szolgáló elvezetőkamravan kivezetve. A szitának az a lényege, hogy a tömör fedél íves,célszerűen félhenger alakú, és a szitabetét a háznak forgórészttartalmazó munkaterét alulról határoló íves, célszerűen félhengeralakkal van kiképezve. A munkateret felülről határoló fedél oldhatókapcsolattal, levehetően van a ház alatta lévő részéhezcsatlakoztatva. A verőelemek hornyos-bordás kapcsolattal, előnyösen atengely hosszirányában végighúzódó, a tengelyfelületből oldalrakinyúló bordaszerű retesz és egy tartógyűrű és verőkarok általalkotott verőelemek tartógyűrűinek belső felületén kialakított, areteszre illeszkedő hornyok által alkotott kapcsolattal vannak atengelyhez csatlakoztatva. A mintavevő készüléknek az a lényege, hogyaz anyag továbbítására szolgáló térbe, például ejtőcső belsejébenyúló, rögzített helyzetű, felül nyitott anyagfelfogó eleme,célszerűen nyitott véggel rendelkező vályúja, valamint az említetttéren kívül elhelyezkedő, a vályú folytatásába eső, alul nyitottürítőeleme, továbbá ebben és az anyagfelfogó elemben ide-odamozgatható anyagkihordó eleme és az ürítőelem nyílása alattelhelyezkedő tölcsére van. ŕ

Description

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 10 lap ábra)

HU 219 210 Β kollik, és a házból a szitabetét alatt tölcsér torkollik ki, továbbá a házból a szitamaradék eltávolítására szolgáló elvezetőkamra van kivezetve. A szitának az a lényege, hogy a tömör fedél íves, célszerűen félhenger alakú, és a szitabetét a háznak forgórészt tartalmazó munkaterét alulról határoló íves, célszerűen félhenger alakkal van kiképezve. A munkateret felülről határoló fedél oldható kapcsolattal, levehetően van a ház alatta lévő részéhez csatlakoztatva. A verőelemek homyos-bordás kapcsolattal, előnyösen a tengely hosszirányában végighúzódó, a tengelyfelületből oldalra kinyúló bordaszerű retesz és egy tartógyűrű és verőkarok által alkotott verőelemek tartógyűrűinek belső felületén kialakított, a reteszre illeszkedő hornyok által alkotott kapcsolattal vannak a tengelyhez csatlakoztatva.

A mintavevő készüléknek az a lényege, hogy az anyag továbbítására szolgáló térbe, például ejtőcső belsejébe nyúló, rögzített helyzetű, felül nyitott anyagfelfogó eleme, célszerűen nyitott véggel rendelkező vályúja, valamint az említett téren kívül elhelyezkedő, a vályú folytatásába eső, alul nyitott ürítőeleme, továbbá ebben és az anyagfelfogó elemben ide-oda mozgatható anyagkihordó eleme és az ürítőelem nyílása alatt elhelyezkedő tölcsére van.

A találmány porszerű anyagok letöltésére szolgáló berendezésre vonatkozik. A találmány tárgyát képezi továbbá egy, a berendezés részeként alkalmazható ellenőrző-lazító szita, valamint egy mintavételre szolgáló készülék is.

A műszaki élet számos területén, különösen a gyógyszeriparban és a vegyiparban gyakran van szükség arra, hogy valamilyen száraz, általában mesterségesen szárított szemcsés, porszerű anyaghalmazból meghatározott mennyiséget vegyenek el, és csomagolóeszközbe, például zsákba töltsenek részegységeket további felhasználáshoz. Az ilyen műveletek végrehajtásához az összetapadt anyagdarabokat és esetleg idegen anyagokat is tartalmazó anyaghalmazt ellenőrző-lazító szitálásnak kell aláverni, és a szitált anyagból vett mintát ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy a csomagolóeszközbe kerülő, majd abban pontosan meghatározott mennyiségben továbbítandó anyag meghatározott paramétereknek megfeleljen.

A jelenleg ismert, ilyen célra használatos berendezések, illetve technológiák több vonatkozásban nem felelnek meg a korszerű üzemvitel által támasztott követelményeknek. Mivel a mintavétel a szitált és már csomagolóeszközbe juttatott anyagból az egyes lecsomagolt egységek megbontásával kézzel (lapáttal) történt, fennállt egyrészt a végtermék mechanikai (például a mintavevő kezéről szőrszállal) szennyeződésének, másrészt a csomagolt anyagmennyiség csökkenésének, végül pedig a minták felcserélődésének veszélye. A mintavevő dolgozó csak szubjektív mintát vehetett, miközben akaratlanul is belélegezhette a lecsomagolt terméket. Fennállt a minta összecserélhetőségének, esetleg manipulálásának a veszélye is. A szennyeződési veszélyt növelte, hogy a jelenleg ismert ellenőrző-lazító szitáknál egyrészt különböző sarzsok keveredésének a lehetősége nincs megnyugtató módon kiküszöbölve, másrészt konstrukciós okok miatt fémszennyeződés is kerülhet a végtermékbe. További problémát jelentett a kiporzás, mind a mintavételnél, de különösen a csomagolóeszközbe - zsákba - való kitöltésnél, amelyet e művelet végrehajtása során általában kézben kellett tartani. A kiporzás környezetszennyező és egészségkárosító hatással jár, továbbá anyagveszteséget is eredményez.

Az előzőekben említett manuális műveletek (mintavétel, letöltés) a felsorolt hátrányokon túlmenően élőmunka- és költségigényesek, így időigényesek is, és akadályai a teljes letöltési művelet automatizálásának.

Ismeretes porszerű, száraz anyagok ellenőrző-lazító szitálásához olyan szitaszerkezet, amelynek szénacélból és korrózióálló acélból készült hegesztett és csavarozott háza van, amelynek csapágyvédelmére (portól) egy-egy szimmeringgyűrű szolgál (ÉLGÉP-szita). Ez alapvetően egy lisztszita, amellyel szemben nem támasztottak különleges tisztasági, tisztíthatósági és korrózióállósági követelményeket. A berendezés nem teljesen zárt, a forgórészhez csak bonyolult szétszerelési művelet árán lehet hozzáférni, emellett a háza „szögletes”, viszonylag nagy holtteret, valamint nehezen tisztítható, lemezből hajlított sarkokat, szögleteket tartalmaz. A szitaszerkezet tisztíthatósága nehézkes, az egészet apró darabokra kell szétszedni. Pontos összeszerelése nehézkes, a szerelés a lemezház oldalán lévő ajtón keresztül végezhető. A tengelyre szerelt verőelemek csavarozásos rögzítése anyaglerakódási veszélyt jelent. A szita szerkezeti anyaga korrodálódhat, a terméket szennyezi. A verőelemek és a szitaszövet érintkezhetnek egymással, így fémszennyeződés kerülhet a végtermékbe.

Egy másik ismert ellenőrző-lazító szita („Turszi”) készülékteste hengeres ugyan, azonban nagy holttere van, a szitálás után bennmaradó anyag mennyisége viszonylag nagy. A szitaszerkezet szét- és összeszerelése, tisztítása meglehetősen nehézkes, a szita belső részei a ház egyik vége felől szerelhetők, a csapágyazás védelme a portól bonyolultan van megoldva, N₂-rávezetést igényel.

Mindkét fent ismertetett szitaszerkezeméi a szitafelület teljesen henger, amelynek a felső felületén az anyag megállhat, és előfordul, hogy csak néha, nagyobb adagokban csúszik le.

A fenti okok miatt az üzemeltetés során a szénacél felületek rozsdásodása a terméket szennyezi; a szimmeringgyűrűk „szárazon” futva csak nagyon rövid ideig képesek megfelelő tömítést biztosítani, illetve a tömítésről lekopó gumimorzsák a terméket szennyezhetik; a por a szimmeringgyűrűn keresztül a csapágyba juthat, és azt - üzemleállást okozva - gyorsan tönkreteheti; a holtte2

HU 219 210 Β rekben, illetve a szitahenger felső felületén lerakódó anyag a különféle gyártási adagok keveredését okozhatja, ami például a gyógyszeriparban megengedhetetlen; a szerelőajtó tömíthetősége tökéletlenül, igen rosszul oldható meg, ami a működés során anyagveszteséget és súlyos munka-egészségügyi problémákat okoz.

A találmány feladata, hogy olyan ellenőrző-lazító szitálást, mintavételt, valamint mérlegelt, csomagolóeszközbe történő adagolást biztosító porletöltő berendezést szolgáltasson, amely kifogástalan minőségű, maximális pontossággal adagolt végterméket eredményez, kiporzásmentes üzemeltetés, valamint minimális élőmunka-, költség- és időráfordítás mellett. A találmány feladata továbbá, hogy olyan, a fent felsorolt problémákat kiküszöbölő, a gyógyszeriparban támasztott nagy tisztítási és tisztíthatósági követelményeknek is megfelelő ellenőrző-lazító szitát szolgáltasson, amely a jelenleg ismert ilyen szerkezetek hátrányait kiküszöböli, nevezetesen könnyen tisztítható, korrózióálló, a csapágyak megbízhatóan megoldott porvédelme révén üzembiztos, holttérmentes, így a gyártási adagok keveredésének veszélyét kiküszöböli, továbbá kiporzásmentes, és a verőelemek tengelyhez csatlakoztatása úgy van megoldva, hogy e helyeken nincs anyaglerakódási veszély. A találmány feladata az is, hogy a berendezés technológiai részegységeként a technológiai sorba illeszthető mintavevő készüléket is szolgáltasson.

A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a technológiai sorba a berendezés szerves részét képező mintavevő készüléket, valamint a csomagolóeszközt, például zsákot a kibocsátócsőhöz zártan illeszkedő letöltőfejet iktatunk, a teljes berendezés zártan és kiporzásmentesen alakítható ki, a végtermék-szennyezési veszély a minimálisra csökkenthető, és a berendezés működése a részelemek működésének összehangolt, például pneumatikus vezérlése révén automatizálható. Felismertük továbbá, hogy a feladat kitűzésének megfelelő ellenőrző-lazító szitaszerkezet holttereket nem tartalmazó íves ház, valamint külső, független csapágyazás alkalmazásával, továbbá a tengelyhez hegesztéssel rögzített verőelemekkel, könnyű szét- és összeszerelhetőség biztosításával, végül a szita felső felének íves házrészként való kialakításával hozható létre. Végül felismertük, hogy a manuális mintavételt a szitától érkező anyagáramba betolható és onnan kihúzható, mintatartályt tartalmazó és külső helyzetében mintagyűjtő edényhez csatlakoztatható mintavevő eszközzel lehet megoldani.

A fenti felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan berendezéssel oldottuk meg, amelynek ellenőrző-lazító szitája, ahhoz csatlakozó ejtőcsöve, valamint mérlege van, és az ejtőcső alsó végéhez csomagolóeszköz töltés közbeni megfogására alkalmas töltőfeje van, és amely berendezésnek az a lényege, hogy az ejtőcsőhöz az ellenőrző-lazító szita alatt abba be- és onnan kimozgatható anyagkihordó eszközzel rendelkező és mintagyűjtő edénnyel kapcsolatba hozható mintagyűjtő készülék van csatlakoztatva; a mintagyűjtő készülék és az ejtőcső alsó vége közé záróadagoló szerelvény van beépítve, és a szita és a szitálandó letöltendő anyag betáplálására szolgáló eszköz, például kibocsátócső közé is záró-adagoló szerelvény van beiktatva, és hogy a berendezés - előnyösen pneumatikus - vezérlőegységgel rendelkezik, amely a szitával, a mintavevő készülékkel, a mérleggel, valamint a csomagolóeszköz, célszerűen zsák megfogásához előirányzott töltőfejjel ezek külön-külön, de meghatározott sorrendben történő működését eredményező működési kapcsolatban áll. Előnyös, ha a vezérlőegységnek három fő - mérlegvezérlési, töltőfej-vezérlési és mintavevő-vezérlési - vezérlési modulja van, amely modulok pneumatikus vezetékek útján állnak a berendezés részegységeivel működési kapcsolatban.

Az ugyancsak a találmány tárgyát képező szitának fedelet tartalmazó háza és abban forgatható, a végei tartományában csapágyazott, motorral összeköthető tengely és ahhoz csatlakoztatott verőkarok által alkotott forgórésze, valamint nyílásokkal áttört szitabetéte van, a házba anyagbetápláló garat torkollik, és a házból a szitabetét alatt tölcsér torkollik ki, továbbá a házból a szitamaradék eltávolítására szolgáló elvezetőkamra van kivezetve. E szitának az a lényege, hogy

- a tömör fedél íves, célszerűen félhenger alakú, és a szitabetét a ház forgórészt tartalmazó munkaterét alulról határoló íves, célszerűen félhenger alakkal van kiképezve;

- a munkateret felülről határoló fedél oldható kapcsolattal, levehetően van a ház nyílás alatt lévő részéhez csatlakoztatva;

- a verőelemek homyos-bordás kapcsolattal, előnyösen a tengely hosszirányában végighúzódó, a tengelyfelületből oldalra kinyúló bordaszerű retesz és egy tartógyűrű és verőkarok által alkotott verőelemek tartógyűrűinek a belső felületén kialakított, a reteszre illeszkedő hornyok által alkotott kapcsolattal vannak a tengelyhez csatlakoztatva. Egy előnyös kiviteli példa szerint a csapágyak, előnyösen mély homyú golyóscsapágyak a tengelynek a házból kinyúló végeihez csatlakozó ágyazó-tömítő fejek részeiként vannak beépítve, amely zárt ágyazó-tömítő fejek a golyóscsapágy és ház közé beépített labirinttömítést tartalmaznak. Ebben az esetben célszerű, ha a mély homyú golyóscsapágy csapágyházát csavarokkal rögzített csapágyházfedél zárja le; a labirinttömítés tömítőgyűrűi labirinttömítő perselyben helyezkednek el, amely labirint távtartó gyűrű közbeiktatásával illeszkedik a ház végfalához, és a ház és az ágyazó-tömítő fejek tömítőgyűrűk közbeiktatásával vannak egymáshoz csatlakoztatva. A szita egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a fedél és a szitabetét azonos félhenger alakúak, egymás folytatásába esnek, és így egymással üreges hengeres testet alkotnak. Az is előnyös lehet, ha a ház egyik végéhez motortartó közdarab van csatlakoztatva, valamint ha a garat alatti térrészben a szitálandó anyagot a ház munkaterébe továbbító behordócsiga van, amely előnyösen a forgórész részét képezi.

A találmány tárgyát képező mintavevő készüléknek az a lényege, hogy az anyag továbbítására szolgáló térbe, például ejtőcső belsejébe nyúló, rögzített helyzetű, felül nyitott anyagfelfogó eleme, célszerűen nyitott vég3

HU 219 210 Β gél rendelkező vályúja, valamint az említett téren kívül elhelyezkedő, a vályú folytatásába eső, alul nyitott ürítőeleme, továbbá ebben és az anyagfelfogó elemben ide-oda mozgatható anyagkihordó eleme, valamint az ürítőelem nyílása alatt elhelyezkedő tölcsére van. Elő- 5 nyös, ha hosszúkás, cső alakú háza van, amelynek az áramló anyag útjában elhelyezkedő része felül nyitott anyaggyűjtő vályúként az anyagáram befogadására szolgáló téren, például ejtőcsövön kívüli része pedig alsó nyílással rendelkező ürítőelemként van kiképezve. 10 A házban ide-oda mozgatható anyagkihordó elemet célszerűen függőleges, lemezszerű borda és annak végeihez rögzített, a házba illeszkedő, egy-egy mintaadag határolását biztosító korong alakú végfalak alkotják, és a kocsihoz a készülék részét képező mozgatószerkezet, 15 előnyösen pneumatikus munkahenger dugattyúrúdja van csatlakoztatva. Célszerű továbbá, ha a tölcsér alsó pereméhez mintavevő edény, előnyösen kiporzásmentes megfogására alkalmas csatlakoztatófej van rögzítve, valamint ha a mintavevő készüléknek a mintát tártál- 20 mazó mintavevő edény felszorítására szolgáló, edénytartóval ellátott tartószerkezete van.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a berendezés egy előnyös kiviteli alakját és vezérlési blokkvázlatát, to- 25 vábbá az ellenórző-lazító szita és a mintavevő egy-egy előnyös kiviteli példáját és néhány szerkezeti részletmegoldását tartalmazzák. A rajzokon

az 1. ábrán	a berendezés egy kiviteli alakja vázlatos hosszmetszetben látható;	30
a 2. ábra	az 1. ábra szerinti berendezés vezérlési blokkvázlata;
a 3. ábra	az ellenőrző-lazító szita függőleges metszete;
a 4. ábra	a 3. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett keresztmetszet;	35
az 5. ábrán	perspektivikus nézetben tüntettünk fel egy verőelemet;
a 6. ábrán	néhány verőelemnek a tengelyhez csatlakoztatási módja látható;	40
a 7. ábra	nagyobb méretarányú metszetben tartalmazza a 3-6. ábrák szerinti szita csapágyazását és a tömítés kialakítását;
a 8. ábrán	az 1. ábrán vázlatosan feltüntetett mintavevő készülék nagyobb méretben, részben oldalnézetben, részben függőleges metszetben látható;	45
a 9a., 9b. ábrák	a mintavevő készülék működési véghelyzeteit tartalmazzák;	50
a 10. ábrán	perspektivikus nézetben érzékeltettük a mintavevő készülék működé-
	sét;
all. ábrán	ugyancsak perspektivikus nézetben tüntettük fel a mintavevő ké-	55
	szülék anyagkihordó kocsiját;
a 12. ábra	all. ábra szerinti anyagkihordó kocsi oldalnézete;
a 13. ábra	a 12. ábrán bejelölt C-C vonal mentén vett metszet.	60

Az 1. ábrán látható berendezésnek valamely (nem ábrázolt) szárított porszerű anyagot tartalmazó tartálytól kiinduló 1 kibocsátócsöve a 3 ellenőrző-lazító szitába torkollik. Az 1 kibocsátócsőbe 2 záró-adagoló szerelvény van beiktatva. A 3 szita (itt nem ábrázolt) verőelemekkel ellátott tengelyének a meghajtására a 25 motor

- célszerűen elektromotor - szolgál (a tengely csapágyait 26a, 26b hivatkozási számmal jelöltük), a 27 szitalemezt egyenes vonallal érzékeltettük. A 3 szita a 27 szitalemez alatt 4 garatot tartalmaz, amely egy függőleges 6 ejtőcsőbe torkollik. A szitamaradék eltávolításához az 5 elvezetőkamra van előirányozva.

A 6 ejtőcső felső részéhez az automatikus 7 mintavevő készülék csatlakozik, amelynek a 6 ejtőcső belsejébe tolható 27 anyagkihordó kocsija, annak mozgatására szolgáló pneumatikus 28 munkahengere, 29 tölcsére és ennek kibocsátónyílásához oldható kapcsolattal csatlakoztatható 8 mintagyűjtő edénye van.

A 6 ejtőcső alsó végén fújható és leereszthető zárótömlővel és 10a kilevegőzőszűrővel rendelkező 10 letöltőfej van csatlakoztatva, amely felett az ejtőcsőbe 9 záró-adagoló szerelvény, célszerűen cellás adagoló van beépítve. A berendezéshez letöltő 11 mérleg tartozik; ezen kerül elhelyezésre az üzemeltetés során a zsák, amelynek a felső végét, vagyis a száját feszíti szét az említett 12 zárótömlő, miközben a 6 ejtőcsőből az anyag a zsákba hull.

A berendezés működtetéséhez pneumatikus 14 vezérlőegység van előirányozva, amelyről 15, 16, 17, 18, 19,20, 21, 22, 23, 24 vezérlővezetékek útján működtethetők a berendezés fentiekben ismertetett részegységei. A vezérlési blokkvázlatot a 2. ábra tartalmazza. A berendezés fő részegységei önállóan működtethetők, így önálló egységekként - szita, mintavevő, letöltőfej - illeszthetők a technológiai sorba. Ennek megfelelően a vezérlőegység vezérlőszekrényében három fő modul alkotja a komplett vezérlést, amint ezt a 2. ábrán is érzékeltettük, amelyen jól láthatók - feliratokkal is érzékeltetve - a berendezéssel végzett részműveletek, azok vezérléstechnikai kapcsolatai. A vezérlés úgynevezett követő vezérlés, amely a részegységek egymás közötti kapcsolódásából következően a technológiához illeszkedő programlefutást valósít meg, így a mindenkori soron következő technológiai lépés csak a mindenkori előző technológiai lépés teljesülése esetén valósul meg.

A vezérlés a mindenkori kívánalmaknak megfelelően állítható és tág határokat biztosít a paraméterek

- idő, súly, mintavétel - megválasztásának.

Az 1. és 2. ábra szerinti berendezés üzemeltetése a következőképpen történik.

Egy 13 zsákot a szájával a 10 letöltőfejhez illesztünk, és megnyomjuk a 2. ábrán látható indítópedált, amely működésbe hoz egy lábszelepet, aminek eredményeként a 12 zárótömlő felfúvódik és belülről kifelé feszítve megfogja a zsákot. Fényjelet és kürthangot adva jelzi, hogy a berendezés kész a töltésre és mérésre.

Ezután megnyomjuk a 2. ábra szerinti „TÖLTÉS” nyomógombot, aminek eredményeként nyitnak a 2 és 9 záró-adagoló szerelvények, az „INDÍTÁS” jelzésű

HU 219 210 Β gomb megnyomásával pedig indul az 1. ábra szerinti 3 szita 25 motorja, a szárított porszerű anyag az 1. ábrán bejelölt a nyílnak megfelelően a 3 szitába áramlik, ahol végbemegy a szitálás. A 3 szitából a tiszta anyag a 6 ejtőcsőbe hull, míg a szitamaradék az 5 kamrán át a b nyílnak megfelelően távozik a berendezésből. A 6 ejtőcsőben lefelé haladó anyag a nyitott 9 adagoló-záró szerelvényen át az 1. ábrán bejelölt e nyílnak megfelelően a 13 zsákba hull. A 6 ejtőcsőben mozgó anyagból előre meghatározott programnak megfelelően a 7 mintavevő készülék mintát vesz (lásd a 2. ábrát is), amely az 1. ábrán bejelölt c nyílnak megfelelően a mintagyűjtő 8 edénybe kerül, amellyel együtt elemezéshez továbbítható. Amikor all mérleg érzékeli, hogy a 13 zsákban az előre meghatározott anyagmennyiség összegyűlt, a mérlegtől „STOP” parancs érkezik, a 3 szita 25 motoija leáll, és a 2 záró-adagoló szerelvények zárnak. Ezután leereszt a 12 zárótömlő és elengedi a megtelt 13 zsákot, amelyet all mérlegről elveszünk. Egy új 13 zsák felhelyezésével egy, a fentivel azonos, a 2. ábrán részletesen is feltüntetett műveletek által alkotott új ciklus kezdődik.

A továbbiakban a találmány szerinti, a 3-7. ábrákon látható ellenőrző-lazító szitát ismertetjük részletesen.

A 3. és 4. ábra szerinti szitának két fő része az I ház és a II forgórész, amely utóbbinak 33 tengelye van. A 33 tengelynek az I házból kinyúló végéhez önmagában ismert motor, célszerűen elektromos hajtómotor van csatlakoztatva, amelyet a jobb áttekinthetőség kedvéért a 3. ábrán nem tüntettünk fel. A motor az I házhoz a 35 motortartó közdarab segítségével, a 36 tartófülek révén van csatlakoztatva. A 33 tengely végeihez csatlakozó ágyazó-tömítő fejeket 34a, 34b hivatkozási számokkal jelöltük. A II forgórész az I ház 32 munkaterében helyezkedik el, amelyet felülről íves, célszerűen félhenger alakú, tömör 41 fedél, alul pedig a perforált 40 szitabetét határol, amely ugyancsak íves, célszerűen félhenger alakú. A félköríves (félhenger alakú) 41 fedél és 40 szitabetét azonos alakúak és nagyságúak, egymáshoz rögzítve egyetlen hengeres testté egészítik ki egymást. A 32 munkatérrel a 30 beömlőgarat áll a 30a nyíláson keresztül kapcsolatban; a 30 garat alatti 32a térrészben 37 behordócsiga helyezkedik el, amely a 33 tengelyre van építve, tehát az e tengely (a 3. ábra szerint jobb oldali) végéhez csatlakoztatott, korábban említett motorral van meghajtva. Az I ház 32 teréből, a 40 szitabetét alól lefelé a 31 kiömlőgarat torkollik ki. A II forgórésznek a 33 tengely 32 munkatérben húzódó szakaszán az 5. ábrán nagyobb méretarányban is látható 38 verőelemek vannak közvetlenül egymás mellett rögzítve úgy, hogy az egymást követő verőelemek egymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el. A 32 térhez a 30 garattal ellentétes végén a 39 elvezetőkamra csatlakozik a 39a nyíláson keresztül; ezen át távozik a szitából a szitamaradék. A II ház és a 39 elvezetőkamra a 42 karima révén, a 78 tömítőgyűrű (O gyűrű) közbeiktatásával csatlakoznak egymáshoz. A II ház és a 30 garat közötti kapcsolatnál is 43,44 tömítőgyűrűk (O gyűrűk) vannak beépítve.

A 40 szitabetét alatti házrészt sík 79 lemezek (4. ábra) határolják kétoldalt, amelyekhez hosszirányban (tengelyirányban) húzódó, kifelé nyúló 46b peremek - lemezbordák - vannak kétoldalt rögzítve, amelyekre a 41 fedél ugyanígy kialakított 46a peremei illeszkednek. A 46a, 46b peremek - hosszanti 45 tömítés közbeiktatásával - 47 csavarok - tehát oldható kapcsolat - segítségével vannak egymáshoz rögzítve.

A 35 motortartó közdarab és a 39 elvezetőkamra közé 48, 49 tömítőgyűrűk - O gyűrűk - vannak beiktatva. A 39 elvezetőkamrát a 34b ágyazó-tömítő fejtől az 52 végfedél választja el. A 3. ábrán látható a 34b ágyazó-tömítő fejhez tartozó 51 csapágyanya és az 53 csapágyházfedél. A 34b ágyazó-tömítő fej mély hornyú 55 golyóscsapágyát 54, 56 rugós tömítőgyűrűk fogják közre. Az 52 végfedél és az 55 golyóscsapágy közé 57 labirinttömítés van beiktatva.

A 33 tengelyen hosszirányban a tengely felületéből kinyúló 50 retesz, vagyis borda húzódik végig, amelynek a szerepére még visszatérünk.

A 3. ábra bal oldalán lévő 34a ágyazó-tömítő fejet nagyobb méretarányban, részletesebben a 7. ábrán is feltüntettük. Eszerint a 30 garatot határoló 64 végfalon van a 33 tengely kivezetve, és ennek kinyúló végét veszi körül az egészében 34a ágyazó-tömítő fej, mégpedig a 63, 67 tömítőgyűrűk (O gyűrűk) közbeiktatásával. A mély homyú 55 golyóscsapágy a 60 csapágyházban helyezkedik el, amelyet kívül a 61 csapágyházfedél zár le; ezen belül helyezkedik el a csapágyat rögzítő homyos 62 csapágyanya. A 3. ábrán 65 hivatkozási számmal a hatlapú távtartó anyákat, 69 hivatkozási számmal pedig a hatlapfejű csavarokat jelöltük, amely utóbbiak a 61 csapágyfedél rögzítésére szolgálnak. Az 59 rugós tömítőgyűrű az 55 golyóscsapágy biztosítására szolgál. A 34a ágyazó-tömítő fej 57 labirinttömítéssel rendelkezik, amelynek 70 labirinttömítés-agya, 72 labirinttömítő perselye és 73 labirinttávtartó gyűrűje, három 71 labirinttömítő gyűrűje, végül 74 labirintházfedele van.

A szita csapágyai tehát a munkatértől térben elválasztva, a belső szerkezetrészektől függetlenül, kívül, „konzolosan” helyezkednek el; a mély homyú golyóscsapágyat labirinttömítésekkel kialakított teflonelemekből álló szerkezet tökéletesen megvédi a portól, amely karbantartást nem igényel.

A 38 verőelemek kialakítását a 3., 5. és 6. ábra alapján ismertetjük részletesebben. A 6. ábrán az egymás mellé illeszkedő 38 verőelemek sora által alkotott szerkezet részben metszetben, részben nézetben látható; a

6. ábrán a jobb megérthetőség kedvéért a 6. ábrán feltüntetett, az 50 retesszel rendelkező tengelyt csak a rajz nézeti részén ábrázoltuk. A 38 verőelemek egy zárt 76 tartógyűrűvel rendelkeznek, amelytől két 75 verőkar nyúlik ki oldalirányba, a 76 tartógyűrű x geometriai középtengelyére merőlegesen. A 75 verőkarok egy síkba esnek és azonos hosszúságúak. A 76 tartógyűrű belső oldalán az x geometriai középtengellyel párhuzamos, bemélyített horony van.

A 38 verőelemeknek a 33 tengelyhez csatlakoztatása úgy történik, hogy a tengelyre egymás utáni sorban

HU 219 210 Β felvezetjük a 38 verőelemeket azok 76 tartógyűrűjével úgy, hogy a 77 hornyok a 3. ábrán látható 50 reteszre, vagyis kinyúló bordára illeszkedjenek. Amikor valamennyi 38 verőelem felhelyezése terv szerinti helyzetükben megtörtént, a 3. ábrán látható 58 távtartó csövet vezetjük fel a 33 tengelynek arra a részére, amely a 39 elvezető kamrán húzódik át. Az 58 távtartó cső az egyik végével a szélső, vagyis utolsó 38 verőelemnek, a másik végével pedig az 51 csapágyanyának támaszkodik. A másik oldalon a verőelemsor utolsó tagja a 30 garatnál támaszkodik fel; így egyszerűen össze- és szétszerelhető verőelem-szerkezet áll rendelkezésre, amelyen nincs anyaglerakódási, következésképpen anyagkeveredési veszély.

Amint látható, a találmány szerinti szitának nincs szerelőajtója; a belső térben lévő forgórészhez a hozzáférhetőséget a félköríves 41 fedél biztosítja, amellyel kiküszöböltük a korábbi, hasonló rendeltetésű megoldások sarkaiban kialakult holttereket, és minimálisra csökkentettük a bennmaradó anyagmennyiséget. így a szita teljesen zárt, kiporzásmentes egység, amelynek a megbontása szerszám nélkül nem lehetséges, általánosan alkalmazott szerszámokkal viszont - a 4. ábrán látható 47 csavarok oldása révén - könnyen, rövid idő alatt hozzáférhető a házban lévő valamennyi alkatrész.

A 3-7. ábrák szerinti szita üzemeltetése a következőképpen történik.

A szitálandó anyag a B nyíl irányából adagolva érkezik a szita 30 garatéba és a 32a térbe kerül, ahonnan az ekkorra már (a nem ábrázolt motor bekapcsolásával) nagy sebességgel forgó 37 behordócsiga a 32 munkatérbe röpíti. Itt a szitálandó anyag a forgó, csigavonalszerű nyomvonalon elhelyezkedő 38 verőelemek intenzív mechanikai-dinamikai hatásának kitéve aprózódik, elporlik, mivel a verőelemek egyrészt szétverik az összetapadt rögöket, másrészt a perforált 40 szitabetéten mintegy „átverik” az anyagot, így annak finom frakciója a 40 szitabetét perforációin keresztül távozva a 31 tölcséren át például az 1. ábrán látható 6 ejtőcsőbe, majd az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban ismertetett módon letöltésre kerül. A szitamaradék, vagyis a 40 szitabetét perforációin át nem hullott frakció a 38 verőelemek révén továbbítva a 39 elvezető kamrán át távozik a rendszerből.

A fent leírt ellenőrző-lazító szitaszerkezet a könnyű tisztíthatóság és a korrózióból következhető szennyeződési veszély kiküszöbölése érdekében elektropolírozott felületű, saválló acélból készül. A szita kiporzásmentességét a fentiekben ismertetett szerkezeti megoldásokon túlmenően a több helyen (kereszt- és hosszirányban is) alkalmazott tömítések biztosítják.

A továbbiakban a 8-13. ábrák alapján a mintavevő készülék egy előnyös kiviteli alakját ismertetjük részletesen. Ilyen mintavevő készülék részét képezi az 1. ábra szerinti berendezésnek.

Amint a 8. ábrán jól látható, az 1. ábrán egészében a 7 mintavevő készülék egy 92 ejtőcsőhöz van a konzolos 81 tartóhüvely és a 82 tartókonzol segítségével rögzítve. A készüléknek cső alakú 83 háza van, amely mélyen benyúlik a 92 ejtőcső belsejébe és 111 nyitott végével (9b. ábra) a 92 ejtőcsőnek a házbetorkollással szemközti felületétől e távközzel (8. ábra) végződik; az e távköz célszerűen kisebb, mint a hengeres 92 ejtőcső átmérőjének a negyedrésze. A hengeres, egészében cső alakú 83 háznak két, hosszúkás, hosszirányban húzódó 110 és 102 nyílása van, amelyek a 83 ház r sugarának megfelelő mélységűek, vagyis a 83 ház D átmérőjének megfelelő szélességűek, amint ez különösen a 10. ábrán jól látható. A 110 nyílás a 87 tölcsér felső 86 nyílásának átmérőjével azonos/hosszúságú, és a cső alakú 83 ház alsó oldalán, a 87 tölcsér felett van, míg a 102 nyílás a 83 ház 92 ejtőcsövön belül elhelyezkedő részének a felső oldalán, a ház 111 nyitott végétől befelé g hosszúságban van kiképezve, így a 83 háznak ez az utóbbi része 105 vályúként, más szóval anyaggyűjtő elemként funkcionál (9b. ábra), az alsó 110 nyílással rendelkező házrész pedig mintegy ürítőelemként szolgál. A g hosszúság célszerűen legalább akkora, mint a 92 ejtőcső R sugara.

Az említett 87 tölcsér egy hengeres 89 kamrában helyezkedik el, és alsó 88 nyílása körül egy, a 93 talplemezhez rögzített 90 csatlakoztatófej van kialakítva, amelyhez a 91 mintavevő edény felső pereme kiporzásmentesen kapcsolható. A 91 mintavevő edény a 92 ejtőcsőhöz rögzített 94 konzol által tartott, 95a edénytartón helyezhető el a mintavételhez, amely 95a edénytartó a mintavevő készülék részét képező 95 felszorítószerkezethez tartozik.

A 83 házba egy annak hosszirányában a k kettős nyílnak megfelelően előre-hátra, vagyis a 92 ejtőcsőbe és onnan vissza, a 87 tölcsér fölé mozgatható anyagkihordó 103 kocsi illeszkedik, amelynek a mozgatásához a pneumatikus 84 munkahenger van előirányozva, amelynek a 85 dugattyúja a 83 ház belsejébe nyúlik. Egy 97 anyák által közrefogott (8. ábra) menetes összekötővel van a 85 dugattyúrúdhoz egy 101 rögzítőrúd csatlakoztatva, amely a 103 kocsiban hosszirányban végighúzódó 109 furaton (lásd a 10., 11. és 13. ábrákat is) van keresztülvezetve, és a külső menetes végére felhajtott 104 csavar rögzíti a 103 kocsit. A 83 ház a 111 nyitott végével ellentétes végén munkahenger-felfogó 100 gyűrű, 99 megvezető persely és 98 rögzítőcsavarok segítségével történik a pneumatikus 84 munkahenger csatlakoztatása.

Az anyagkihordó 103 kocsi egy célszerű kiviteli példája és a 83 házban elfoglalt helyzete és mozgása a legjobban a 10-13. ábrákon látható. Eszerint a kocsit egy v vastagságú merev lemezből készült hosszúkás, beépített - működési - helyzetben függőleges, D magasságú 108 borda és annak végeihez rögzített, célszerűen a bordával egy tagban kiképzett, ugyancsak D átmérőjű, korong alakú 106, 107 végfalak alkotják; a D átmérő egyébként, amint erre korábban utaltunk, a 83 ház átmérője. A 108 bordában 109 furat húzódik végig, amelynek a rendeltetését fent már ismertettük.

A 8-13. ábrák szerinti mintavevő készülék működése a következő.

Amikor a szemcsés, porszerű - például az 1. ábra szerinti 3 szitából érkező anyag, például szárítóból ka6

HU 219 210 Β pott, szitált por a 92 ejtőcsőben lefelé halad, a pneumatikus 84 munkahenger működésbe hozásával az eddig a 87 tölcsér felett álló 103 kocsit a 85 dugattyúrúd kitolja a 92 ejtőcsőben lévő 9a. ábra szerinti véghelyzetébe. A 103 kocsi e mozgásával a 105 vályúban lévő anyagot a 111 nyitott végén át kilöki a 92 ejtőcső terébe, majd a tovább lefelé hulló anyag megtölti a 105 vályúnak a 103 kocsi 106,107 végfalai közötti, a 108 bordától kétoldalt lévő tereket, úgyhogy amikor a 103 kocsi visszamozog a 87 tölcsér feletti kiindulási helyzetébe, a kocsiban felfogott anyag is oda kerül, és a 83 ház alsó 110 nyílásán át a 87 tölcsérbe, onnan pedig a művelet megkezdése előtt a nyakával a 90 csatlakoztatófejhez kapcsolt és a 95a edénytartóra állított 91 mintavevő edénybe hull. A zsák megteltekor a 84 munkahenger leáll, a 91 mintavevő edény eltávolítható, és újabb mintavételi ciklus veheti kezdetét egy újabb zsák felhelyezésével.

Az anyag útját a letöltőfejbe a 92 ejtőcső belsejétől a 83 házon át a 91 mintavevő edényig a 10. ábrán bejelölt F nyíl érzékelteti.

A fentiekből nyilvánvalóan következik, hogy az áramló poranyag útjába beépített, zárt rendszerű, külső szennyeződés lehetőségét kizáró mintavevővel a mintavevő dolgozó a poranyagból úgy gyűjtheti a mintát, hogy nem kerül érintkezésbe a termékkel, amelyből szakaszosan, alternáló mozgást végző eszközzel - a 103 kocsival - hordja ki a vizsgálatokhoz szükséges mennyiséget. A manipulálási lehetőségek így a minimálisra csökkennek, a letöltőrendszerben (1. ábra) a csomagolási egységek (zsákok) a pontos tömegbeállítás után azonnal lezárhatók, így a továbbiakban szennyeződési, illetve tömegveszteségi veszéllyel nem kell számolni.

A fent leírt mintavevő készülék háza például jó minőségű, rozsdamentes (KO36 vagy KO35) acélból, a kihordókocsi PTFE (fehér) alapanyagból készül. A készülék fémrészeit - elkészülte után - célszerű elektropolírozni.

A találmány szerinti, fent ismertetett mintavevő készülék részét képezheti az 1. és 2. ábra szerinti porletöltő berendezésnek; e berendezés letöltési ideje alatt működtethető. Geometriai méretei úgy választhatók meg, hogy egy benyúlással például 160 cm³ mintát tudjon kihozni. A 2. ábra szerinti pneumatikus vezérlési rendszerbe állítva a mintagyűjtési idő 0-120 s-os, a mintavételi idő pedig 0-10 sec-os időtartományon belül tetszőlegesen beállítható, és egy-egy dob töltésénél a benyúlások száma 0-999 lehet. Célszerű értékek a 120 s, 10 s és 2 db benyúlás, tekintettel a töltési időre és a mintagyűjtő edény (például üvegedény) körülbelül 5 literes térfogatára. A mintavevő készülék a 2. ábrán látható vezérlési rendszer szerint kényszerkapcsolatban áll a 9 záró-adagoló szerelvénnyel - pillangószeleppel -, és működése - a fent leírtaktól eltérően - nem befolyásolható. A mintavevő készülék karbantartást nem igényel. A fentiek szerint tehát a vezérlés segítségével beállítható a mintavételezés időtartama és gyakorisága, így a vett minta mennyisége és milyensége a mindenkori igényekhez igazítható.

A találmányhoz fűződő előnyök a következők.

A berendezés részegységei - amelyek önállóan, illetve más, ugyanarra a célra konstruált részegységekkel kombinálva is alkalmazhatók - úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az általuk alkotott zárt gépegység kiporzásmentes, maximális pontosságú adagolást, homogén csomagolási technológiát biztosít, úgyhogy a kiszolgáló személyzet számára a munka nem jelent nagy megterhelést sem fizikailag, sem pedig munkaegészségügyi szempontból. A berendezés üzeme az ismertetett pneumatikus vezérlési rendszerrel kitűnően automatizálható, a részegységek működési sorrendje, reteszelése pontosan beállítható és tág határok között igazítható a mindenkori követelményekhez.

A szita előnye, hogy kiküszöböli a szennyeződés, ezen belül a gyártási adagok keveredésének a veszélyét; kiporzásmentes, porvédelme megbízhatóan megoldott; üzembiztos és könnyen tisztítható. A szita kiválóan alkalmas például vegyipari, gyógyszeripari és élelmiszer-ipari technológiák száraz poranyagainak a fellazítására, az esetlegesen összetapadt agglomerátumok szétbontására, illetve a nagyobb, nem porszerű (idegen) szennyeződések elválasztására. A szita alkalmas továbbá por alakú termékek csomagolás előtti homogenizálására, fellazítására, ellenőrzésére, (szűk) adagolóra való rávezetés előtti szemszerkezet-homogenizálásra stb.

A mintavevő készülék maximálisan kielégíti a világszerte például a gyógyszer- és vegyiparban támasztott, egyre szigorodó minőségi, illetve minőségbiztosítási követelményeket; automatikus működésű, tehát „objektív”, teljesen zárt, kiporzásmentes. A készülék adott gyakorlati határokon belül tetszőleges mennyiségű „átlag”-mintát tud venni emberi beavatkozás, így szennyezési és manipulálási (hamisítási) veszély kizárásával.

A találmány természetesen nem korlátozódik a berendezés, illetve ellenőrző-lazító szita, valamint a mintavevő készülék fentiekben ismertetett konkrét kiviteli példáira, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható.

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés porszerű anyagok letöltésére, amely berendezésnek ellenőrző-lazító szitája, ahhoz csatlakozó ejtőcsöve, valamint mérlege van, és az ejtőcső alsó végéhez csomagolóeszköz töltés közbeni megfogására alkalmas töltőfeje van, azzal jellemezve, hogy az ejtőcsőhöz (6) az ellenőrző-lazító szita (3) alatt, abba be- és onnan kimozgatható anyagkihordó eszközzel rendelkező és mintagyűjtő edénnyel (8) kapcsolatba hozható mintavevő készülék (7) van csatlakoztatva; a mintavevő készülék (7) és az ejtőcső (6) alsó vége közé záróadagoló szerelvény (9) van beépítve, és előnyösen a szita (3) és a szitálandó-letöltendő anyag betáplálására szolgáló eszköz, előnyösen kibocsátócső (1) közé is záró-adagoló szerelvény (2) van beiktatva; és hogy a berendezés - előnyösen pneumatikus - vezérlőegységgel (14) rendelkezik, amely a szitával (3), a mintavevő készülékkel (7), a mérleggel (11), valamint a csomagoló7

   HU 219 210 Β eszköz, célszerűen zsák (13) megfogásához előirányzott töltőfejjel (10), ezek külön-külön, de meghatározott sorrendben történő működését eredményező működési kapcsolatban áll.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vezérlőegységnek három fő - mérlegvezérlési, töltőfej-vezérlési és mintavevő-vezérlési - vezérlési modulja van, amely modulok pneumatikus vezetékek (15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24) útján állnak a berendezés részegységeivel működési kapcsolatban.
3. 3. Szita, különösen száraz, szemcsés, főként porszerű anyagok letöltéséhez szükséges ellenőrző-lazító szitálásához, amely szitának fedelet tartalmazó háza és abban forgatható, a végei tartományában csapágyazott, motorral összeköthető tengely és ahhoz csatlakoztatott verőkarok által alkotott forgórésze, valamint nyílásokkal áttört szitabetéte van, a házba anyagbetápláló garat torkollik, és a házból a szitabetét alatt tölcsér torkollik ki, továbbá a házból a szitamaradék eltávolítására szolgáló vezetőkamra van kivezetve, azzal jellemezve, hogy a tömör fedél (41) íves, célszerűen félhenger alakú, és a szitabetét (40) a ház (I) forgórészt (II) tartalmazó munkaterét (32) alulról határoló íves, célszerűen félhenger alakúra van kiképezve; a munkateret (32) felülről határoló fedél (41) oldható kapcsolattal, levehetően van a ház (I) alatt lévő részéhez csatlakoztatva; a verőelemek (38) homyos-bordás kapcsolattal, előnyösen a tengely (33) hosszirányában végighúzódó, a tengelyfelületből oldalra kinyúló bordaszerű retesz (50) és egy tartógyűrű (76) és verókarok (75) által alkotott verőelemek (38) tartógyűrűinek (76) belső felületén kialakított, a reteszre (50) illeszkedő hornyok (77) által alkotott kapcsolattal vannak a tengelyhez (33) csatlakoztatva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti szita, azzal jellemezve, hogy a csapágyak, előnyösen mély homyú golyóscsapágyak (55) a tengelynek (33) a házból (I) kinyúló végeihez csatlakozó ágyazó-tömítő fejek (34a, 34b) részeiként vannak beépítve, amely zárt ágyazó-tömítő fejek (34a, 34b) a golyóscsapágy és ház (I) közé beépített labirinttömítést (57) tartalmaznak.
5. 5. A 4. igénypont szerinti szita, azzal jellemezve, hogy a mély homyú golyóscsapágy (55) csapágyházát (60) csavarokkal rögzített csapágyházfedél (61) zárja le; a labirinttömítés (57) labirinttömítő gyűrűi (61) labirinttömítő perselyben (72) helyezkednek el, amely labirint távtartó gyűrű (73) közbeiktatásával illeszkedik a ház (I) végfalához (64) és a ház (I) és az ágyazó-tömítő fejek (34a, 34b) tömítőgyűrűk (48,49, 63, 67) közbeiktatásával vannak egymáshoz csatlakoztatva.
6. 6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti szita, azzal jellemezve, hogy a fedél (41) és a szitabetét (40) azonos félhenger alakúak, egymás folytatásába esnek és így egymással üreges hengeres testet alkotnak.
7. 7. A 3-6. igénypontok bármelyike szerinti szita, azzal jellemezve, hogy a ház (I) egyik végéhez motortartó közdarab (35) van csatlakoztatva.
8. 8. A 3-7. igénypontok bármelyike szerinti szita, azzal jellemezve, hogy a garat (30) alatti térben (32a) a szitálandó anyagot a ház (I) munkaterébe (32) továbbító behordócsiga (37) van, amely előnyösen a forgórész (II) részét képezi.
9. 9. Mintavevő készülék porszerű anyagokhoz minta vételére, azzal jellemezve, hogy az anyag továbbítására szolgáló térbe, előnyösen ejtőcső (92) belsejébe nyúló, rögzített helyzetű, felül nyitott anyagfelfogó eleme, célszerűen nyitott véggel (111) rendelkező vályúja (105), valamint az említett téren kívül elhelyezkedő, a vályú folytatásába eső, alul nyitott ürítőeleme, továbbá ebben és az anyagfelfogó elemben ide-oda mozgatható anyagkihordó eleme és az ürítőelem nyílása (110) alatt elhelyezkedő tölcsére (87) van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti mintavevő készülék, azzal jellemezve, hogy hosszúkás, cső alakú háza (83) van, amelynek az áramló anyag útjában elhelyezkedő része felül nyitott anyaggyűjtő vályúként (102), az anyagáram befogadására szolgáló téren, előnyösen ejtőcsövön (92) kívüli része pedig alsó nyílással (110) rendelkező ürítőelemként van kiképezve; a házban ide-oda mozgatható anyagkihordó elemet célszerűen függőleges, lemezszerű borda (108) és annak végeihez rögzített, a házba (83) illeszkedő, egy-egy mintaadag határolását biztosító, korong alakú végfalak (106, 107) alkotják, és a kocsihoz (103) a készülék részét képező mozgatószerkezet, előnyösen pneumatikus munkahenger (84) dugattyúrúdja (85) van csatlakoztatva.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti mintavevő készülék, azzal jellemezve, hogy a tölcsér (87) alsó pereméhez mintavevő edény (91) kiporzásmentes megfogására alkalmas csatlakoztatófej (90) van rögzítve.
12. 12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti mintavevő készülék, azzal jellemezve, hogy a mintát tartalmazó mintavevő edény (91) felszorítására szolgáló, edénytartóval (95a) ellátott tartószerkezete (95) van.