HU218290B

HU218290B - Process for producing pharmaceutical compositions containing estriol which are applicable for treatment of climacteric osteoporosis

Info

Publication number: HU218290B
Application number: HU9402698A
Authority: HU
Inventors: Michael Dittgen; Walter Elger; Michael Ernst; Doris Huebler; Michael Oettel; Birgitt Schneider
Priority date: 1992-03-21
Filing date: 1993-03-18
Publication date: 2000-07-28
Also published as: EP0630248A1; HUT68213A; CA2131822A1; RU2119337C1; US5614213A; AU665997B2; DE59309063D1; RU94045856A; WO1993018774A1; HU9402698D0; EP0630248B1; ES2123666T3; JPH07504672A; DK0630248T3; AU3750093A; ATE172118T1; CA2131822C

Abstract

A találmány tárgya eljárás ösztriolt tartalmazó gyógyszerkészítményekelőállítására. A találmány értelmében úgy járnak el, hogy önmagábanismert módon előállított ösztriolt a hatóanyagot legalább 24 órán átfolytonosan leadó transzdermális, klimaxos csontritkulás kezelésérealkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítanak. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás ösztriolt mint egyetlen hatóanyagot tartalmazó, transzdermális, a hatóanyagot folytonosan leadó gyógyszerkészítmény előállítására, amely klimaxos csontritkulás kezelésére szolgál.

A női nemi hormon - az ösztrogén - eltűnése a klimax során olyan tüneteket válthat ki, amelyeket kezelni kell. Az ösztrogének az ösztrán nevű tetraciklusos C₁₈szteroidból leszármaztatható szteroidhormonok. A természetes ösztrogének között megkülönböztetik az ösztront (E)), az ösztradiolt (E₂) és az ösztriolt (E₃), melyek közül fiziológiailag legfontosabb az ösztron és az ösztriol. Az ezzel a két ösztrogénnel végzett hormonszubsztitúció a fizikai közérzet gyors javulását eredményezi, és hosszú távon kedvezően befolyásolja a csontés lipidanyagcserét. Az utóbbi tényezők lehetővé teszik a csontrendszer és a szív és keringési rendszer megbetegedéseinek hatékony megelőzését. Kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az E! és az E₂ a klimaxban fellépő csontritkulást gátolni és az arterioszklerotikus érelváltozások előrehaladását lassítani tudja.

A felsorolt előnyös hatásokkal szemben van egy elviselhetőnek tartott kockázat, amit az ösztrogéneknek a genitális traktus (endometrium) és a mellmirigy hormonfuggő daganatainak növekedésére kifejtett esetleges stimuláló hatása jelent. Az ösztrogének gesztagénekkel képezett ismert kombinációjával elérhető az a cél, hogy az ennek megfelelő kockázatot a méhben a gesztagének antiproliferatív hatásával a lehető legkisebbre csökkentsék.

A természetes ösztrogénekkel végzett terápiák példái a következők:

1) ösztradiol (például Estaderm® TTS) bőrön át való alkalmazása,

2) ösztradiol és észtereinek orális beadása,

3) konjugált ösztrogének orális beadása, ezeket terhes alanyok vizeletéből nyerik, és különböző ösztrogének keverékei, és

4) természetes ösztrogének vaginális alkalmazása. Ez utóbbi célja a genitális nyálkahártyák atrófiájának meggátlása.

Amint azt fent kifejtettük, az ilyenfajta ösztrogénekkel végzett terápia hátránya az a hajlam, hogy méhrákot (endometriális karcinómát) vagy mellrákot váltsanak ki.

Bebizonyították, hogy a fenti ösztrogének egy gesztagénnel való kombinálásával az érintettek endometriális karcinómában való megbetegedésének kockázatát 1/6-ára lehet csökkenteni ahhoz a kockázathoz viszonyítva, ami csak ösztrogénnel kezelt nők esetében léphet fel. Az ilyenfajta kombinációs terápiák példáit ismertetik a DE-A-39 10 578, DE-A-39 08 130, DE 38 36 826 és EP O 474 374 számú szabadalmi leírásokban.

Egy megfelelő ösztrogén-gesztagén kombinációtól azonban nem várható az emlőrákkal kapcsolatos halandóság kedvező megváltoztatása [Brinton, L. A.: „Menopause and...”, New York, Academy of Sciences, 592, 357-362 (1990); Lobo, R. A.: „Estrogen and Cardiovascular Disease” a „Multidisciplinary Perspectives of Menopause” című közleményben, szerkesztők M. Fiint,

F. Kronenberg és W. Utian, Annals of The N. Y. Acad. of Sciences, 592, 286-294 (1990)].

Általánosan elfogadott az a nézet, hogy az élet folyamán a mellmirigyekre ható ösztrogénmennyiség összegének mitogén hatása meghatározó (rizikó)faktor ennek a szervnek a rákos megbetegedése szempontjából [vesd össze: Henderson, Β. E., Ross, R., Bemstein, L.: „Estrogens as a cause of humán cancer”, The Richard and Hilda Rosenthal Foundation Award Lecture, Cancer Rés., 48, 246-253 (1988); Clarké, R., Dickson, R. B., Lippman, Μ. E.: „The role of steroid hormones and growth factors in the control of normál and malignant breast” a „Nuclear Hormoné Receptors” című közleményben, szerkesztő M. G. Parker, Academic Press, London, 297-319(1991)].

A mellrákban való megbetegedés kockázatának növekedése ezért központi tényező a hormonszubsztitúciós terápia hasznának és kockázatának megbecsülésénél [HRT-Hormon Replacement Therapy; Brinton,

L. A.: „Menopause and the risk of breast cancer”, a Multidisciplinary perspectives on Menopause című közleményben, Ann, N. Y. Academy of Sciences, szerkesztő M. Fiint, F. Kronenberg és W. Utian, 592, 357-362. oldal (1990), ismertető]. Hosszabb tartós terápia esetén a különböző epidemiológiai vizsgálatok a relatív kockázat növekedésére utaltak, 1,5-3,1-szeresére az eredetinek, mely utóbbi érték a HRT több mint 10 éves időtartamára vonatkozik (a fenti közlemény 3. táblázata a 359. oldalon).

Az ösztriolnál más a helyzet. Erről egyrészt ismeretes, hogy gátolni, illetve hátráltatni tudja az emlőrák kifejlődését, másrészt ez idáig nem kielégítő terápiás hatékonyságot tulajdonítottak neki a szubsztitúciós terápia (HRT) keretei között. Ez utóbbi különösen a csontritkulás megelőzése tekintetében érvényes. A Német Endokrinológiai Társaság (Deutsche Gesellschaft für Endokrinologie) egy hivatalos állásfoglalásában kifejezetten kiemeli az ösztriol hatástalanságát a csontritkulás megelőzésére [vesd össze: Deutsches Árzteblatt Árztliche Mitteilungen, 85, 1322-1325, különösen az 1325. oldal, li SP. (1988)].

Az ösztriol normális körülmények között a ciklus során és a terhesség alatt képződik; a terhesség alatt különösen nagy mennyiség keletkezik belőle. Farmakológiailag az ösztriol gyengén hatásos ösztrogénnek számít. Az E_rgyel és az E₂-vel, valamint más, szintetikus ösztrogénekkel összehasonlítva a különbség például abban mutatkozik meg, hogy az ösztriolovarektómián átesett patkányoknál egyszeri beadás esetén nem stimulálja jelentősen a méh tömegét. Hasonló, a méhre kifejtett gyenge hatást, illetve hatástalanságot jelző eredményekre jutottak nőknél végzett vizsgálatokban is. Még az összehasonlíthatóan magas, 5 mg E₃/napos orális dózis [Rudel, H. W., Kinél, R. A.: „Órai Contractives. Humán fertility studies and side effects” az „International Encyclopedia of Pharmacology and Therapeutics” című műben, 34. fejezet; „Pharmacology of the Endocrine System and related drugs...”, szerkesztő

M. Tausk, II. kötet, 385. oldaltól, Pergamon Press, London (1972)] sem gátolta a női peteérést, míg ez ösztra2

HU 218 290 Β diollal és konjugált ösztrogénekkel még kis dózisoknál is egyértelműen lehetséges volt.

Más kísérleti rendszerekben, amelyekben az ösztriolt „erős” ösztrogénekkel kombinálva alkalmazták, ez az anyag azonban antiösztrogénként bizonyult hatásosnak. Eszerint az ösztriol maga ösztrogén, erősebb ösztrogének hatása alatt azonban antiösztrogénként hat a receptorokra.

Az ösztriol kimutatott daganatellenes hatása miatt különösen a daganat kifejlődésének indukciós és promóciós szakaszában [Lemon, Η. M.: „Antimammary Cancerogenic Activity of 17a-Ethinyl-Estriol”, Cancer 60, 2873-2881 (1987)] várható, hogy az olyan gyógyszerek, amelyek az ösztriolt farmakodinamikailag megfelelő formában tartalmazzák, nem gyakorolnak járulékos növekedést okozó hatást a daganatgócra, sőt ellenkezőleg, megfelelő terápia az emlődaganat kockázatának csökkenéséhez vezet.

A többi ösztrogénnel szemben az ösztriol jó kezelhetőségét, valamint rákellenes tulajdonságait többek között Follingstad is közölte a „The Journal of the American Medical Association”, 239,29/30 (1978) közleményében, és ajánlotta ennek az ösztrogénnek a klinikai kipróbálását. Idevágó 2 éves átfogó vizsgálatokat végeztek Lindsay és munkatársai [Lindsay, R., Hart, D. M., MacLean, A., Garwood, J., Clark, A. C„ Kraszewski, A. (1979): Boneloss during oestriol therapy in postmenopausal women. Maturitas 1: 179] 80 posztmenopauzális állapotban levő nővel, és az eredményeket a kísérleti időtartam alatt folyamatosan kiértékelték, különös tekintettel a vegyület lehetséges csontritkulást gátló hatása szempontjából, a csontok ásványianyag-tartalma alapján. A szerzők csalódására bebizonyosodott, hogy az ösztriol még 12 mg/nap dózisban sem fejtett ki csontritkulást gátló hatást a kezelt nőknél. Az ösztriol hatástalansága a csontokra időközben alapismeretként az idevágó tankönyvekbe is bevonult [vesd össze például: Freimut A. Leidenberger „Klinische Endokronologie für Frauenárzte”, Springer Verlag, 1992, ahol a 356. oldalon szó szerint ez áll:

„Nem hatásos a csontritkulás megelőzésére:

- ösztriol, a gyógyszer azonban meggátolhat pszichovegetatív szimptómákat és a genitális területen fellépő helyi tüneteket.”

Az ösztriol hatástalanságára az itt taglalt indikációban hivatkoznak továbbá olyan készítmények termékinformációiban is, amelyek hatóanyagként ösztriolt tartalmaznak (vesd össze például: Jenapharm Arzneimittel: Sortima und Preise vöm 01. 07. 1991., 67. oldal).

Az általános megítélést Blum 1985-ös jelentése sem befolyásolta [vesd össze: Blum, M.: Clin. Exp. Obstet. Gynecol., 12, 1/2 (1985)], amely 25 posztmenopauzális állapotú nővel végzett vizsgálatot ír le. A nőknek 2 héten keresztül naponta, majd hetente kétszer lefekvés előtt egy 0,5 mg ösztriol/g-os vaginális krém 0,5 g-ját adták 4 hónapon keresztül. A posztmenopauzális zavarok egy részénél, különösen a genitourináris atrófíával és diszparuréniával összefüggő zavaroknál javulást figyeltek meg, míg az álmatlanság, a verejtékezési hullámok és a hőhullámok nem javultak. Ezeknek a tüneteknek az enyhítésére járulékosan klonidint kellett adagolni. A szerző vizsgálta továbbá a kalcium :kreatinin arányt, és ennek az aránynak a vizsgálati időszak alatt bekövetkezett enyhe csökkenéséből az ösztriol csontritkulást gátló hatására következtetett. A vizsgálati időtartam azonban túl rövid volt ahhoz, hogy ezt ki lehessen jelenteni, vesd össze Lindsay és munkatársai fent idézett munkájával, és ez az arány egymagában egyébként sem elegendő ennek megállapításához, mivel egyebek között a táplálkozásnak is függvénye; csontvizsgálatokat Blum nem végzett, illetve nem közölt.

Az a tény, hogy a Blum által közölt ösztriolvizsgálatban a posztmenopauzális zavarok valamennyi kardiáiig tünete változatlan maradt, ami azt eredményezte, hogy járulékos klonidinadagolás is szükséges volt, arra enged következtetni, hogy a betegek a korábbihoz hasonlóan továbbra is ösztrogénhiányban szenvedtek.

A technika állásának teljes értékelésekor így megállapítható, hogy szakmai körökben ez idáig az ösztriolt a klimaxos csontritkulás kezelésére alkalmatlannak tartották.

A találmány feladata olyan gyógyszerkészítmények kidolgozása volt, amelyek segítségével a klimaxos csontritkulás ellen hatékonyan védekezni lehet anélkül, hogy egyidejűleg az emlőrákban való megbetegedés kockázatának növekedésével kellene számolni.

A feladat megoldására a találmány értelmében az ösztriol alkalmazását javasoljuk olyan bőrön keresztüli retard készítmények előállítására, amelyek folytonos hatóanyag-felszabadítást biztosítanak legalább 24 órán át.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az ösztriol egy erős és csontritkulás ellen hatásos ösztrogén, ha bőrön keresztül egy olyan rendszerben juttatjuk be, amely a hatóanyagot legalább 24 órán át folytonosan adja le. Találmányunk alapja az a meglepő felismerés, hogy az E₃folytonos beadásánál a hatóanyag vértükre vonatkozásában egy váratlan jelenség lép fel. Az ösztrogének és az ösztriol is a májban glukuronsavval vagy szulfáttal konjugálódva válik hatástalanná. Valamennyi eddigi eredmény arra mutat, hogy az ösztriol különösen gyorsan hatástalanná válik [vesd össze: Kuhl, H.: „Pharmacokinetics of oestrogens and progesterons”, MATURITAS, 12, 171-197. oldal, különösen a 4. ábra a 178. oldalon (1990)]. Bebizonyosodott azonban, hogy a hatóanyag találmányunk szerinti, folytonos adagolása esetén az anyag hatásos formájának messzemenően állandó tükre állítódik be. Ez a tükör nyilvánvalóan független a szabad és a konjugált hatóanyag együttes mennyiségétől (lásd a továbbiakban), és úgy tűnik, hogy egy, a folytonos adagolás által aktivált endogén szabályozómechanizmus irányítása alatt áll. így bőrön át való beadás esetén szúrópróbaszerű emberi vizsgálatokban (vesd össze: 6. példa) azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy a vérben a nem metabolizált hormon koncentrációja egy kezdeti növekedés után 24 órán keresztül közel állandó maradt, miközben a szabad hatóanyag és a hatástalan metabolit összege erősen ingadozik (vesd össze: 1. és 2. ábra). Eközben a szabad ösztriol mért vérkoncentrációjának értékei olyan tartományban mozognak, ami megfelel az

HU 218 290 Β ösztrogénhormonok fiziológiai koncentrációjának a női ciklus során (körülbelül 50-350 pg/ml), és amely így alkalmas az ösztrogénhiányos állapotok optimális enyhítésére.

Az, hogy a szabad ösztriol mennyisége azonos marad változó teljes ösztrioltükömél, arra mutat, hogy folytonos bevitelnél a metabolizált ösztriol egy része újra visszaalakul a kiindulási anyaggá, miközben úgy látszik, hogy az átalakulás szabályozása olyan, hogy annak révén végül egy állandó tükör alakul ki. Egy további bizonyítéka annak, hogy a találmány szerint megfigyelt hatás nem lineárisan koncentrációfüggő, hanem egy aktív szabályozómechanizmuson nyugszik, a nem konjugált és a teljes ösztriol erősen ingadozó hányadosa (vesd össze: 3. és 4. ábra). A találmány szerinti alkalmazáshoz egyidejűleg a test egy védőmechanizmusa is fellép itt a túladagolás ellen.

A találmány szerinti felismerést és az ezen alapuló találmány szerinti előnyöket különböző transzdermális rendszerekkel (lásd a továbbiakban) kapott eredményekkel igazoljuk. Míg ugyanis a szabad és a metabolizált hatóanyag összmennyisége a rendszertől függően 2-3-as faktor körül ingadozott, egyidejűleg teljesen váratlan módon a hatékonyság szempontjából döntő szabad ösztrogéntükör gyakorlatilag azonos lefutását figyeltük meg (vesd össze: 5. és 6. ábra).

A technika állásában eddig képviselt felfogással szemben, hogy az ösztriol egy gyenge ösztrogén, a találmány szerinti alkalmazási körülmények között bebizonyosodott, hogy az ösztriol egy kifejezetten erős ösztrogén. A találmány szerinti felismerések amellett szólnak, hogy a folytonos hormonszubsztitúciós terápiához, és különösen a klimaxos csontritkulás kezelésére ösztrogénként az ösztriolt válasszuk. Folytonos beadás esetén ugyanis egyrészt hatásosan kezeljük, illetve megelőzzük a csontritkulást, míg másrészt elmarad a szokásos, ösztrogéneknél megfigyelt rákkeltő hatás, sőt rákellenes hatás várható.

A találmány értelmében elvileg minden bőrön keresztül ható terápiás rendszer (TTS) alkalmazható, ami a folytonos hatóanyag-felszabadítást legalább 24 órán keresztül biztosítja. A találmány értelmében különösen előnyösek a bőrön keresztül ható tapaszok vagy a bőrön keresztüli emulziós kenőcsök. Előnyös dózisformák azok, amelyek 24 óra alatt egységadagonként 5-25, előnyösen 10-15, és különösen előnyösen 12 mg ösztriolt adnak le.

Egy találmány szerinti, hatóanyagtapasz formájában levő TTS előnyösen egyszerű mátrixrendszerként kerül kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a hatóanyagokat egy tárolórészben (rezervoár) tartalmazza, és adott esetben még behatolást elősegítő szerek is jelen lehetnek. A mátrix egy hordozófólián - előnyösen alumíniumfólián található, és kívülről egy lehúzható védőréteggel vagy egy átlátszatlan fedőréteggel van lezárva. Amennyiben fedőréteget alkalmazunk, ez kívánt esetben a behatolást elősegítő szereket is tartalmazhat.

A találmány értelmében egy egyszerű mátrixrendszer például a következőképpen állítható elő (tömeg% jelentése tömegszázalék).

1-60 tömeg% hatóanyag oldatát vagy szuszpenzióját 0-45 tömeg% behatolást elősegítő szerrel és 30-70 tömeg% poliakrilátragasztóval kenhető vagy képlékeny keverékké vagy masszává, majd ebből dolgozunk fel. A poliakrilátragasztót feloldhatjuk egy megfelelő illékony oldószerben vagy diszpergálhatjuk vízben. A hatóanyagból, behatolást elősegítő anyagból és ragasztóból álló keveréket felkenjük egy sík, átlátszatlan fóliára, megszárítjuk, majd egy lehúzható védőréteggel látjuk el, például szilikonozott szövetből vagy fluorozott polimerrel rétegezett papírból.

Ha olyan poliakrilátot alkalmazunk, ami a rendszer megszáradása után a bőrre nem vagy nem kielégítően tapad, akkor a rendszert a lehúzható védőréteg felvitele előtt még beboríthatjuk, vagy körülvehetjük egy járulékos tapadó ragasztóval. Ehhez a tapadó ragasztóhoz szokásosan szintén egy poliakrilátot alkalmazunk. Ennek az eljárási módnak megvan az az előnye, hogy a rétegeket az előállításnál vagy egy utólagos kapcsolódás kialakításával nyomás alatt (kalanderezés) szoros kapcsolatba hozhatjuk. Ilyen módon egy rétegrendszer (laminátum) képződik, amelyben és amelyből a hatóanyag kedvezően tud diffundálni.

Analóg módon alkalmazhatunk anyagként a mátrixréteghez és a tapadó ragasztóhoz szilikont, poliuretánt, valamint természetes és szintetikus kaucsukokat is. A mátrix további adalékai lehetnek cellulózok és/vagy cellulózszármazékok, polivinilvegyületek, szilikonok vagy szilikátok.

Bőrön át hatásos kenőcsként (TwS) találmányunk értelmében előnyösen „víz az olajban” emulziós rendszereket alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a hatóanyagokat vizes oldat alakjában, ami adott esetben tartalmazhat egy behatolást elősegítő anyagot is, egy a gyógyszerészeiben szokásos „víz az olajban” alaphoz adjuk. A kész kenőcs olyan térfogategységekben, amelyek egy egységadagnak felelnek meg, üregekben helyezkedik el, amelyeket egy megfelelő fóliából, előnyösen műanyag fóliából alakítottunk ki. Az üregek lehúzható védőréteggel vannak lezárva. A kész csomagolás elvileg olyan, mint egy „buborékcsomag”.

A találmány értelmében egyszerű „víz az olajban” alapként alkalmazhatjuk például a DAB 10 teljes viaszos alkoholos kenőcsöt. Ha egy megfelelő emulgeátort alkalmazunk, bonyolult emulziókat is képezhetünk. Számításba jönnek az olaj-víz-olaj vagy víz-olaj-víz-olaj rendszerek is, amennyiben megfelelnek a találmány szerinti előfeltételeknek, nevezetesen folytonos hatóanyag-leadásra képesek legalább 24 órán keresztül. Esetlegesen előfordulhat, hogy az emulzió a bőrre nem vagy nem kielégítően tapad, vagy abba behatol. Ebben az esetben a külső fázishoz még megfelelő járulékos tapadást segítő adalékokat vagy behatolást elősegítő szereket adhatunk. Behatolást elősegítő szerként egy, egy- vagy többértékű alkoholt alkalmazunk. A kenőcs előállításánál egy olyan hatóanyagoldatból vagy szuszpenzióból indulhatunk ki, ami 1-60 tömeg% ösztriolt tartalmaz, és ezt körülbelül 12 tömegárig terjedő mennyiségű stabilizátorral sűríthetjük. Stabilizátorként szolgálhat például alumínium-sztearát, bentonit, kovasav vagy egy szilícium-dioxid.

HU 218 290 Β

A találmány szerinti megoldást a következő, nem korlátozó példákkal szemléltetjük.

1. példa

Bőrön keresztül ható (TTS 22 típusú) tapasz formulázása

A tapaszt az alábbi összetételű két alkotórészből ál-

lítjuk elő:
I. alkotórész
összetevők	mg/tapasz
ösztriol	12
etanol	70
víz	18
II. alkotórész
összetevők	mg/tapasz
Eudragit® L 100	14
Eudragit® S 100	14
színezőanyag	2
glicerin	5
víz	65

Az I. és II. alkotórészeket összekeverjük. A keveréket megfelelő módon, például öntési eljárással vagy elosztópengével felhordva vékonyan felkenjük, és megszárítva filmet képezünk. A megszárított filmre vékony rétegben felviszünk egy megfelelő tapadóréteget (például Durotac®-ból), így laminát képződik. Ezután a laminátot ismét megszárítjuk.

Lehetséges a laminátot az úgynevezett „transzfereljárásban” a gyógyszerhatóanyagot tartalmazó film kalanderezésével egy megfelelő tapadófilmmel együtt előállítani. A tapadóréteg a bőrön keresztül ható tapasz felhasználása előtt ismert módon befedhető egy védőfóliával.

A bőrön keresztül ható tapasz tapad az emberi bőrre, még akkor is, ha az kissé szőrös. A benne levő hatóanyagok a tapadófilmen keresztül diffundálhatnak, a bőrbe behatolhatnak és szisztémásán hatásosak lehetnek.

2. példa

Bőrön keresztül ható tapasz formulázása (34-es típusú TTS)

Megismételjük az 1. példában leírt eljárási módot, azzal az eltéréssel, hogy Eudragit® L100 és SÍ00 helyett csupán 28 mg Softisan® TSD 34M15/3A-t alkalmazunk.

3. példa

Bőrön keresztül ható emulziós kenőcs előállítása

Egy átlátszatlan fóliát melegítéssel és/vagy nyújtással úgy alakítunk ki, hogy egy 0,1-3 ml anyagot befogadó kiöblösödés alakuljon ki. Ezt kitöltjük a kenőccsel. A kenőcs egy hatóanyagot tartalmazó oldatot, illetve szuszpenziót tartalmaz 0,5 g kenőcsre számítva 12 mg ösztriol koncentrációban. A kenőcsöt két különböző alkotórészből a következőképpen állítjuk elő:

I. alkotórész összetevők mg/0,5 g kenőcs ösztriol 12 etanol 7 víz 81

II. alkotórész összetevők mg/0,5 g kenőcs víz 30 glicerin 15 közepes láncú trigliceridek 55 teljes viaszos alkoholos kenőcs 400

A II. alkotórészt homogenizáljuk és vízfürdőben °C-ra melegítjük. Ezután az ugyanolyan hőmérsékletre melegített I. alkotórészt részletekben beledolgozzuk a homogenizált keverékbe.

Egy fólia fent leírt módon kiképezett minden egyes mélyedésébe (buborék) 0,5 g kenőcsöt töltünk, és lezáijuk.

4. példa

Ösztriol csontritkulás elleni hatásának vizsgálata ovarektomizált patkányokon

1. Kérdésfelvetés hetes nőstény Wistar-patkányok csontanyaguk jelentős részét elveszítik az ovarektomia után 2 hét alatt. Azt kellene megvizsgálni, hogy ez a hatás ösztriollal meggátolható-e. Ennek során a hormont úgy kell adagolni, hogy a kísérlet teljes időtartama alatt egyenletes hormonszintet állítsunk be. Ennek a módszernek az a feltevés szolgál alapjául, hogy az ösztriolkezelésnek a csontokra megfigyelt hatástalansága olyan kezelési módoknál, például naponkénti orális adagolásnál lépett fel, amikor a körülmények olyanok voltak, hogy a vérben a hormontükör két beadási időpont között egy kritikus érték alá süllyedt. További lehetőség lenne a hormonfelvétel vizsgálata, minthogy az ösztriol mint részletes ösztrogénantagonista a csontokban nem mutat kielégítő aktivitást.

2. Anyagok és módszerek

Nőstény Wistar-patkányokat alkalmazunk, amelyek a „Biomodelle GmbH” kísérleti tenyésztéséből származnak (-1291 Schönwalde, Wistar törzs), és amelyeket 9-10 hetes korukban szállítottak, és szokásos körülmények között tartunk PVC-edényekben csavaros tetővel, 22 °C +/-24 °C szobahőmérsékleten és 14 óra világosság és 10 óra sötétség fénybeosztással.

Az állatok standard táplálékot kapnak az R 13 recept szerint, és ivóvizet tetszés szerint.

hetes korukban (testtömeg körülbelül 220 g) lépnek be az állatok a kísérletbe.

3. A vizsgálati anyag beadása

Ozmotikus szivattyúkkal szubkután alkalmazás. Típus: Alzet 2002, a tartály térfogata 200 μΐ. Átfolyás 0,5 μΐ/óra. A vizsgálandó anyagot propilénglikolban oldjuk.

A kísérlet teljes időtartama 3 hét, 1 hét az ivartalanítás előtt és 2 hét (15 nap) az ivartalanítás után.

Az ivartalanítás előtti héten a jellemző, az ovarektómia után fellépő ösztrogénfüggő csontleépülés előtti paramétereket mint „kiindulási értékeket” vettük fel (hidroxi-prolin-tartalom 24 órás vizeletben, hidroxi-prolintartalom és ösztriolkoncentráció szérumban).

A hidroxi-prolin-tartalom megállapítására a vizeletben 24 órán keresztül gyűjtjük a vizeletet. Ehhez az állatokat hetente egyszer külön-külön diurézisketrecekbe záijuk, amelyek lehetővé teszik a kielégítően tiszta, az

HU 218 290 Β ürüléktől elválasztott vizeletgyűjtést. Minden egyes állat összegyűjtött vizeletében azután meghatároztuk a hidroxi-prolin-tartalmat.

A szérumban, amit a retrobulbáris vénaplexusból az ivartalanítás utáni nulladik, hetedik és tizennegyedik napon vett vérből nyerünk, meghatározzuk a hidroxi-prolin- és az ösztrogéntükröt.

4. Ösztriol hatásának vizsgálata a csontokra

A kísérlet végén az állatokat megöljük és a femorális csontot hisztológiai vizsgálatokra standard módszerekkel rögzítjük, egy keményen metsző mikrotommal levágjuk, és a morfológiai jellemzők alapján kvalitatívan és kvantitatívan vizsgáljuk.

5. Kísérleti eredmények

A kísérleti eredmények az 1-4. táblázatokban láthatók.

6. Értékelés

A kísérletek végeredménye azt mutatja, hogy az irodalomban az ösztriolról írtaktól eltérően ez az anyag csontvédő hatású.

A fenti kísérletek szerint ennek a hatásnak előfeltétele az egyenletes hatóanyagtükör létrehozása. Az elért eredmények vezettek a találmány értelmében javasolt ösztriolterápiához.

1. táblázat Kísérleti csoportok

A kísérleti csoport megjelölése	N	Kondicionálás	Kezelés	Dózis/24 óra
SHO+V (intakt kontrollok)	8	látszólagos OP	propilénglikol
OVX+V	8	ivartalanítás	propilénglikol
OVX+D1	8	ivartalanítás	ösztriol propilénglikolban	0,1 Pg
OVX+D2	8	ivartalanítás	ösztriol propilénglikolban	1,0 Pg
OVX+D3	8	ivartalanítás	ösztriol propilénglikolban	10,0 pg
OVX+D4	9	ivartalanítás		50,0 pg

Eredmények

1. Hidroxi-prolin kiválasztás a vizeletben, hidroxi-prolin-tükör a szérumban.

A hidroxi-prolin a csontanyag lényeges részét kitevő kollagén lebomlásakor szabadul fel.

Ovarektómia után a vérben növekvő hidroxi-prolin-értékek lépnek fel (2. táblázat), ezt a növekedést az ösztriolos kezeléssel dózisfuggően visszaszorítjuk.

Az ivartalanítás után éppúgy emelkedik a hidroxiprolin-kiválasztás a vizeletben. Ez a hatás is gátolható az ösztriolos kezeléssel (3. táblázat).

2. táblázat

Hidroxi-prolin-tartalom (pmol/l 1) látszólagosan operált (SHO) és ivartalanított (OVX) Wistar-patkányok szérumában ösztrioladagolás után (boluszimplantáció)

Dózis	Napok az ivartalanítás után
0	7	15
SHO+V (n=8)	X	30,59	28,05	25,0
s	4,46	2,82	5,50
Relatív változás (%)	X		-6,47	-16,69
OVX+V (n=8)	X	29,92	40,35	39,41
s	4,32	3,71	3,72
Relatív változás (%)	X		36,71	33,77
OVX+D1 (n=8)	X	30,55	35,31	33,36
s	4,78	4,11	6,91
Relatív változás (%)	X		18,44	11,66
OVX+D2 (n=8)	X	30,74	33,20	30,51
s	3,03	3,63	5,10
Relatív változás (%)	X		8,82	0,39
OVX+D3 (n=8)	X	28,16	26,25	20,90
s	4,85	3,52	1,58
Relatív változás (%)	X		-3,56	-23,81

HU 218 290 Β

2. táblázat (folytatás)

Dózis	Napok az ivartalanitás után
0	7	15
OVX+D4(n=8)	X	28,26	25,45	17,33
s	3,17	3,85	3,32
Relatív változás (%)	X		-8,87	-38,62

n* =az állatok száma X = középérték s = standard eltérés

3. táblázat

Hidroxi-prolin-tartalom (pmol/nap) látszólagosan operált (SHO), illetve ivartalanított (OVX) Wistar-patkányok vizeletében ösztriol alkalmazása után (boluszimplantációval)

Dózis	Ivartalanitás utáni napok száma
0	7	12	13	14	15
SHO+V(n=8)	X	1,62	1,67	1,91	1,40	1,75	1,10
s	0,38	0,83	0,63	0,93	0,65	0,43
Relatív változás (%)	X		4,34	22,02	-17,13	6,83	-29,13
		1,82	1,92	2,80	2,35	2,81	1,85
OVX+V (n=8)		0,42	0,48	0,85	1,02	1,03	1,51
				(n=7)
Relatív változás (%)	X		7,58	57,30	26,73	59,37	4,69
OVX+D1 (n=8)	X	1,46	2,15	2,41	2,51	2,11	2,00
s	0,46	0,75	0,93	0,72	0,87	0,85
Relatív változás (%)	X		56,95	84,62	79,03	59,47	40,95
OVX+D2(n=8)	X	1,63	1,84	2,97	2,40	2,31	1,83
s	0,36	0,57	1,36	1,05	1,23	0,85
Relatív változás (%)	X		15,48	74,86	42,71	37,83	10,69
OVX+D3(n=8)	X	1,67	0,88	0,98	1,04	0,84	1,16
s	0,20	0,47	0,27	0,22	0,34	0,62
Relatív változás (%)	X		47,88	-40,47	-36,63	-48,91	-28,45
	X	1,53	0,99	1,09	1,06	0,98	0,93
OVX+D4(n=8)	s	0,40	0,36	0,57	0,37	0,21	0,30
		(r=9)	(n=9)
Relatív változás (%)	X		-34,52	-33,26	-35,04	-38,21	-40,43

4. táblázat

Ösztriolkezelés hatása a csonttérfogat trabekuláris részére ovarektómia után

Kezelés	A trabekuláris rész aránya (%)
Látszólagos OP, hordozóanyagos kezelés (=intakt kontrol)	25,44
Ovarektómia (OVX), hordozóanyagos kezelés	14,40

Kezelés	A trabekuláris rész aránya (%)
OVX+0,1 pg Ej'Vnap	16,89
OVX+LOpgEjO/nap	17,46
OVX+10,0 pg E₃')/nap	24,79
OVX+50 pg E₃‘Vnap	26,64

θθ E = ösztriol

HU 218 290 Β

2. Hatások a csontanyagra

Az ösztriol csontvédő hatásának paramétereként a csontmetszetek felszínén levő trabekuláris szerkezetének arányára kifejtett hatást határozzuk meg. A 4. táblázatból látszik, hogy ivartalanítás után a csontanyag jelentős része leépül. Ösztriollal ezt a hatást dózisfuggően lehet gátolni.

5. példa

Pilotvizsgálat az ösztriol vértükörlefutásának megállapítására bőrön át való beadás után, egészséges férfialanyokon

A vizsgálat célja az volt, hogy a különböző, bőrön keresztülhatoló rendszerekből való folyamatos bejuttatás esetén megállapítsuk az ösztriolszérum-koncentrációt az idő függvényében. A vizsgálat típusa megfelelt a klinikai fázis I. vizsgálatának (pilotvizsgálat), és a jénai Friedrich Schiller Egyetem Etikai Bizottságának szakvéleményével jóváhagyták végrehajtását.

A klinikai vizsgálatot egészséges férfiakon végeztük, mivel a vizsgálat tárgya a készítmény gyógyszerészeti tulajdonságainak megállapítása volt, és nem a hatóanyag metabolizmusa a szervezetben. Ki kellett tehát zárni minden olyan tényezőt, ami zavarhatta volna az összehasonlíthatóságot az abszorpció, eloszlás, metabolizmus és kiürülés vonatkozásában. Ezért az olyan személyek, akiknek a vizsgálandó hormonból saját, esetlegesen ingadozó alaptükrük is van, azaz a női alanyok, nem alkalmasak az ilyen vizsgálatokra.

Vizsgálati készítmények

Három különböző transzdermális készítményt vizsgáltunk, amelyek mindegyike 12 mg ösztriolt tartalmazott.

1. 22-es típusú TTS tapasz mm átmérőjű tapasz, fedőrétege alumínium, az ösztrioltároló és a tapadóréteg poliakrilátból van (tároló: Scopacryl®, Buna GmbH; tapadóréteg: Durotac®, Delft National Corp.). Az ösztriol a tárolóban és részben a tapadórétegben molekulárisán diszperz formában oszlik el.

2. 34-es típusú TTS tapasz mm átmérőjű tapasz, fedőrétege hússzínű szövet, az ösztrioltároló mint egy 36 mm átmérőjű szelet a középpontban van, az ösztrioltároló szivacsszerű anyagból áll (Softisan® TSD 34M15/3A), amelyben az ösztriol finoman eloszlatva van jelen, és a tapadóréteg szokásos tapaszragasztóból áll.

3. Ösztriol-TwS mg ösztriol/0,5 g hatóanyag-koncentrációjú krém.

A vizsgálat módja és köre csoportot képezünk, amelyek egyenként 4, 18-55 év közötti egészséges férfiból állnak. Mindegyik csoportnál alkalmazzuk a vizsgált készítmények valamelyikét, melynek során a tapaszt az ülőizomra ragasztjuk, illetve a gélt a homlok környékén bemasszírozzuk. A vizsgált készítményeket időben párhuzamosan alkalmazzuk, és a csoportokat egy randomizációs lista szerint osztjuk be. A véletlenszerű számhozzárendelést sorban, az alanyoknak a vizsgálatba való felvétele sorrendjében végeztük. Vérmintákat vettünk a 0, 0,5, 1, 2, 4, 8, 12 és 24 időpontokban.

A vizsgálat lefolyása

A vizsgált készítményeket a vizsgálat napján reggelente 8 órakor alkalmaztuk. Az ösztriol-plazmatükör meghatározására a megadott időpontokban mindig 10-10 ml vért vettünk, a szérumot centrifugálással elválasztottuk, és a hormonkoncentráció meghatározásáig -20 °C-on tároltuk.

Hormonmeghatározás

A teljes ösztriolmennyiség és a szabad ösztriolmennyiség meghatározását RIA-technikával (Amersham-RlA) végeztük a Tübingeni Egyetemi Női Klinika hormonlaboratóriumában. A teljes ösztrioltükör meghatározására a szérumokat először glukuronidáz/szulfatáz oldattal inkubáltuk, és a felszabadult dikonjugált ösztriolt éterrel extraháltuk. A RIA-meghatározást azután a pufferben felvett extraktumokkal végezzük. A szabad ösztriolt az előkezeletlen mintából közvetlenül kiextraháljuk, és azonos módszerrel meghatározzuk. Kiértékelés

Meghatároztuk a szabad és a teljes ösztriol mennyiségét az alanyok szérumában. A teljes ösztriol magában foglalja a szabad és a metabolizált ösztriolt. Az időbeli lefutásból minden alanyra meghatároztuk a következő paramétereket:

AUC: a koncentrációgörbe alatti terület, amit a trapézszabállyal számítunk ki (időpont 0-24 óra) c_max: koncentrációmaximum

T_max: a maximum eléréséig eltelt idő

Eredmények

A vizsgálat ahhoz a nem várt eredményhez vezetett, hogy a vérben található hatóanyag és metabolizált hatóanyag teljes mennyiségének görbéje (a teljes ösztriol a szérumban) mindhárom rendszerrel a bőrön át való bejuttatás után a különböző mérési időpontok között szabálytalan lefutást mutat (vesd össze: 1. és 2. ábra, a 2., illetve

7. alany). Ezek között a körülmények között teljesen meglepő az, hogy a kezdeti növekedés után a gyógyászatilag hatásos, nem metabolizált hormon (nem konjugált ösztriol) koncentrációja 24 órán keresztül közel állandó marad (vesd össze: 1. és 2. ábra, a 2., illetve 7. alany), míg a szabad és teljes ösztriol hányadosa erősen ingadozik (vesd össze: 3. és 4. ábra, a 2., illetve 7. alany).

Eközben a szabad ösztriol mért vérkoncentrációja érdekes módon abban a tartományban mozog, ami megfelel az ösztrogénhormonok fiziológiai koncentrációjának a női ciklus során (körülbelül 50-350 pg/ml). Ezért abból kell kiindulni, hogy valamennyi vizsgált transzdermális rendszer alkalmas arra, hogy az ösztrogénhiányos állapotokat optimálisan enyhítse.

Ez annál is inkább érvényes, mivel a különböző formulázott készítmények különböző teljes szérumösztriol-koncentrációkat eredményeztek (vesd össze:

5. ábra), miközben a bőrön keresztüli késleltetett hatású emulziós gél koncentrációja 2-3-szorosa a 34-es típusú TTS rendszerének, meglepő módon azonban a kizárólagosan releváns ösztrioltükömek (nem konjugált szérumösztriol) gyakorlatilag azonos lefutását figyeltük meg, vesd össze: 6. ábra.

HU 218 290 Β

A fent leírt pilotvizsgálat eredménye azt a feltevést támasztja alá, hogy ösztriol folytonos adagolásánál endogén mechanizmusok „szabályozóan” hatnak a vérben mért ösztrioltükörre, ami nyilvánvaló előnyöket jelent, ha az ösztriolt választjuk a hormonszubsztitúciós terápiához, és különösen a klimaxos csontritkulás terápiájához, mert például messzemenően kizártnak látszik a túladagolás veszélye.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás ösztriolt tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy önmagában ismert módon előállított ösztriolt a hatóanyagot legalább

24 órán át folytonosan leadó transzdermális, klimaxos csontritkulás kezelésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, 5 hogy transzdermális gyógyszerkészítményként egy bőrön keresztüli hatást biztosító tapaszt állítunk elő.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy transzdermális gyógyszerkészítményként egy bőrön keresztüli hatást biztosító emulziós kenőcsöt állí10 tünk elő.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egységadagonként 5-25 mg ösztriolt tartalmazó transzdermális gyógyszerkészítményt állítunk elő.