HU217722B - Eljárás egy jelátalakító fej helyzetének meghatározására egy lemez felületén, továbbá eljárás egy kiválasztott sáv lokalizálására egy lemez felületén, valamint lemezmeghajtó egység - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás jelátalakító fejnek egy lemez felületénelfoglalt helyzetének meghatározására, ahol a lemez (102) felületénszektorokból álló, koncentrikusan elrendezett sávok húzódnak, és egyminden egyes szektorban egy sávszámból, szektorszámból és fejszámbólelőállított, méretének csökkentése védett kódolt szervocímetkiolvasnak a lemez (102) felületéről a jelátalakító fejjel (106), ahola kódolással a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületénelfoglalt abszolút helyzetéhez képest kétértelműséget vezetnek be, ésa kódolt szervocím ezen kétértelműségét a jelátalakító fejnek (106) alemez (102) felületéhez viszonyított relatív helyzete alapjánfeloldják. Egy választott sávnak egy lemez felületén történőlokalizálására vonatkozó eljárás során az előző eljárássalmeghatározzák egy jelátalakító fej (106) pillanatnyi helyzetét a lemez(102) felületén, és a kétértelműség feloldása során meghatározzákannak a szektornak a szektorszámát, amely abban a sávban helyezkedikel, amely felett a jelátalakító fej (106) pozicionált, majd a kódoltszervocímet a meghatározott szektorszámmal együtt felhasználvameghatározzák a jelátalakító fej (106) pozícióját, és ezen keresztüllokalizálják a kívánt sávot. A találmány tárgya ezenkívüllemezmeghajtó egység adatok tárolására, amelynek burkolata (126), azonbelül forgathatóan ágyazott legalább egy lemeze (102), a lemez (102)felületével szomszédosan elrendezett jelátalakító feje (106), azt alemez (102) felületéhez viszonyítva elmozgató egysége van, ahol alemeznek (102) adatot tároló felülete, azon kialakított,koncentrikusan elrendezett sávjai, és minden egyes sávon belül többszektora van. Minden egyes szektornak szektorszámból, sávszámból ésfejszámból méretcsökkentés végett összekódolt kódolt szervocíme van,ahol a szektorszám, a sávszám és a fejszám a lemezmeghajtó egységen(100) belül egyedi módon lokalizálja és azonosítja a szektort a sávonbelül, továbbá a lemezmeghajtó egységnek (100) a kódolt szervocímet ajelátalakító fejjel (106) kiolvasó olvasóegysége, továbbá a kódoltszervocím által a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületénelfoglalt abszolút helyzete vonatkozásában bevezetett kétértelműségeta jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületéhez viszonyítotthelyzete alapján feloldó egysége van. ŕ

Description

torszámát, amely abban a sávban helyezkedik el, amely felett a jelátalakító fej (106) pozícionált, majd a kódolt szervocímet a meghatározott szektorszámmal együtt felhasználva meghatározzák a jelátalakító fej (106) pozícióját, és ezen keresztül lokalizálják a kívánt sávot.

A találmány tárgya ezenkívül lemezmeghajtó egység adatok tárolására, amelynek burkolata (126), azon belül forgathatóan ágyazott legalább egy lemeze (102), a lemez (102) felületével szomszédosán elrendezett jelátalakító feje (106), azt a lemez (102) felületéhez viszonyítva elmozgató egysége van, ahol a lemeznek (102) adatot tároló felülete, azon kialakított, koncentrikusan elrendezett sávjai, és minden egyes sávon belül több szektora van. Minden egyes szektornak szektorszámból, sávszámból és fej számból méretcsökkentés végett összekódolt kódolt szervocíme van, ahol a szektorszám, a sávszám és a fejszám a lemezmeghajtó egységen (100) belül egyedi módon lokalizálja és azonosítja a szektort a sávon belül, továbbá a lemezmeghajtó egységnek (100) a kódolt szervocímet a jelátalakító fejjel (106) kiolvasó olvasóegysége, továbbá a kódolt szervocím által a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületén elfoglalt abszolút helyzete vonatkozásában bevezetett kétértelműséget a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületéhez viszonyított helyzete alapján feloldó egysége van.

A találmány tárgya eljárás jelátalakító fejnek egy lemez felületén elfoglalt helyzetének meghatározására, ahol a lemez felületén szektorokból álló, koncentrikusan elrendezett sávok húzódnak. A találmány tárgya továbbá egy kívánt sávnak egy lemez felületén történő lokalizálására vonatkozó eljárás, amelynek során az első eljárással meghatározzuk a jelátalakító fejnek a lemez felületén elfoglalt pillanatnyi helyzetét. A találmány tárgya továbbá lemezmeghajtó egység adatok tárolására, amelynek burkolata, a burkolaton belül forgathatóan ágyazott legalább egy lemeze, a lemez felületével szomszédosán elrendezett jelátalakító feje, a jelátalakító fejet a lemez felületéhez viszonyítva elmozgató egysége van, ahol a lemeznek adatot tároló felülete, azon kialakított, koncentrikusan elrendezett sávjai, és minden egyes sávon belül több szektora van.

Egy közvetlen hozzáférésű tárolóeszköz, ismert angol rövidítéssel DASD, Direct Access Storage Device, az információt későbbi előkeresés céljára olyan mágneses vagy elektrooptikai közegen tárolja, amelyet jellemzően és általában lemeznek hívunk. Egy ilyen közvetlen hozzáférésű tárolóeszköz információ tárolására használt, egy vagy két felülettel rendelkező egy vagy több lemezt tartalmazhat. Az információ vagy adat a lemezre koncentrikus sávokban kerül felírásra. Olvasó/író fejek szolgálnak az adatoknak a sávokból való visszaolvasására, illetve az adatoknak a sávokba való eltárolására. Egyes olvasó/író fejek egymástól elkülönített olvasóelemeket és íróelemeket tartalmazhatnak, más fejek pedig ugyanazt az elemet használják mindkét művelet végrehajtásához.

Az adatokhoz való pontos hozzáférés érdekében a lemezekre olyan szervoinformációt írunk, amellyel az olvasó/író fejek számára pozicionáló információt biztosítunk. A szervoinformációt szokásos módon az adatokkal együtt írjuk a sávokba. Egy többszörös lemezes tároló környezetben egy tárolólemez teljes felületét arra különíthetjük el, hogy ilyen szervoinformációt írjunk rá. Ilyen esetben ezt a felületet szervofelületnek nevezzük. A szervofejnek is nevezett olvasó/író fej kizárólag ezzel a szervofelülettel áll kapcsolatban, hogy kiolvassa az azon eltárolt pozicionáló információt. Mivel a szervofej a többi olvasó/író fejhez képest rögzített helyzetű, a szervofej helyzetét fel tudjuk használni az olvasó/író fejek pillanatnyi helyzetének a kijelzésére is.

A külön erre a célra elkülönített felület alternatívájaként a szervoinformációt úgynevezett szektorszervomintákban is rögzíthetjük. Ennél a módszernél szervoinformáció-egységeket az egyes adatszekciók közé helyezünk el. A szervoinformáció a lemezmeghajtó adatfelületén az egyes adatsávokba kerül beépítésre oly módon, hogy az adatsávokat kisebb egységekre, úgynevezett szektorokra osztjuk. Mivel a lemezmeghajtókat számos alkalmazásnál véletlen hozzáférésű tárként használjuk fel, például a személyi számítógépben, a vonatkozó információt nem tudjuk minden esetben az egyes sávokban egymást követő szektorokba írni. Ezenkívül a régi adatok eltávolítása és az új adatok hozzáadása során nincs mindig lehetőségünk arra, hogy az új adatokat szomszédos szektorokba vagy akár szomszédos sávokba írjuk. Mivel a vonatkozó információ különböző szektorokba is szétosztható a lemezen, igen lényeges a lemezmeghajtónak az a képessége, hogy az egyes sávokat és az egyes sávok különböző szektorait gyorsan és pontosan tudja elérni.

A szektorpozicionálásra vonatkozó egyik ismert eljárás olyan számlálót használ, amelyik egy kezdeti pozíció rögzítését követően folyamatosan figyeli a különböző szektorpozíciókat. Ennél a megoldásnál a számlálót a lemez minden egyes körülfordulásakor minden egyes szervosávon előre meghatározott indexjelölésnél törlik. A számláló értéke a szervofej alá kerülő egyes adatszektorok kezdetét jelző szektorjelölésekkel növekszik. A szektorszámlálótól függetlenül a sávpozíció folyamatos figyelésére egy további számlálót is alkalmaznak. Ez a sávszámláló kétirányú, és a szervofej egy előre meghatározott sáv nullapozíciójában kerül visszaállításra, és értéke annak megfelelően növekedik vagy csökken, ahogy a szervofej az egyes szervosávokat érinti.

A szektorszámláló és a sávszámláló együttesen alkalmas eljárást biztosít a szervofelület egyes helyeinek pontos azonosítására. Mivel azonban a rendszerzaj vagy más zavarok következtében a szektorszám vagy a sávszám helytelen értéket vehet fel, a lemez újraszinkronizálásáig az egymást követő helyeket pontatlanul fogja azonosítani. Ezért ez a relatív pozíció érzékelés2

HU 217 722 Β ként ismert eljárás a helyzetellenőrzés független módszere nélkül nem alkalmazható megbízható módon.

A helyzet független ellenőrzésének egyik ismert módszere az, hogy minden egyes adatsávban minden egyes adatszektort megelőzően egy olyan szektorazonosító mezőt alakítunk ki, amely a teljes lemezre vonatkozóan a szóban forgó szektort egyedien azonosító információt tartalmaz. Ilyen jellemző azonosító a sávszámra, a szektorszámra, valamint többszörös adatfejeket tartalmazó közvetlen hozzáférésű tárolóeszköz esetében a fejszámra vonatkozó mezőket tartalmaz. A szektorazonosító a közeghibákra, valamint a redundanciainformációra vonatkozó egyéb információt is tartalmazhat, amelyet hibadetektálás esetén hasznosíthatunk. Az adatok olvasására vagy írására vonatkozó műveletek során a lemezmeghajtó vezérlő minden egyes sorban következő adatszektor szektorazonosítóját kiolvassa, és az abban tárolt információra vonatkozó különböző teszteket hajt végre, beleértve a kiolvasott és a kiolvasni várt azonosító öszszehasonlítását is. Ha a különböző tesztek sikeresek, és a kiolvasott azonosító megegyezik a várt azonosítóval, akkor a lemezmeghajtó vezérlő a szektor ezt követő adatrészéből adatokat olvas ki, vagy pedig az adatrészbe adatokat ír be. Mivel minden egyes szektor egyedi módon és egymástól függetlenül kerül azonosításra, bármely adatszektor helytelen azonosítása nem tudja hátrányosan befolyásolni a következő adatszektor helyes azonosítását. A helymeghatározásnak ezt az EP 552 750 számú szabadalmi leírásból megismerhető eljárását már megbízhatónak mondhatjuk.

A szektorhely független azonosítására és ellenőrzésére szolgáló másik ismert eljárás során az azonosítót a szektorazonosítóból áthelyezzük a szervoinformáció-területre. Ezt a módszert olyan rendszerekben használják, mint például az USA-beli IBM Corporation cég „No-ID” néven védjegyzett szektorformátuma. Egy ilyen rendszerben az adatszektort megelőző szektorazonosító lekerül a lemezről. Ehelyett a szektorazonosító egyes részeit félvezető tárban vagy a szektoron belül más mezőkben helyezik el. Annak érdekében, hogy a szervovezérlő a szektorok helyét megfelelő módon legyen képes meghatározni, az azonosító részt a szervoinformáció-területnek abban a szervocímmezőjében helyezik el, amely ezt megelőzően csupán a sáv számát tartalmazta Grey-kód formátumban.

A részletesebben is bemutatott két utóbbi módszerrel kapcsolatosan közös hiányosság, hogy a szervocímnek is nevezett azonosító olyan tárolóterületet foglal el, amely egyébként adatok felvételére lenne felhasználható. Ez különösen hátrányos azzal arányosan, ahogy a sávsűrűségek növekednek és a lemezméretek csökkennek. Mivel a sávsűrűség növekszik, a lemezen nagyobb mezőszélességet követelő nagyobb sávszámokra van szükség az egyes sávok egyedi azonosításához. A kisebb lemezméretek pedig egyszerűen értékesebbé teszik az adatok tárolására használatba vehető minden egyes helyet. A fentiek alapján olyan helymeghatározó és -azonosító eljárásra van szükség, amely lehetővé teszi a szervocím tárolásához szükséges lemezterület nagyságának a csökkentését.

Találmányunk tárgya ennek megfelelően olyan eljárás és berendezés, amellyel egy lemez minden egyes szektorát azonosító információt a lemez tárolókapacitásából kevesebb bitet igénybe vevő kódolt szervocímmé tudunk kódolni. A kódolt szervocímet egy szektorszámból, egy sávszámból és egy fej számból határozzuk meg. Ez a kódolt szervocím lehetővé teszi a fej pozíciójának a lemez felületéhez viszonyított független meghatározását és ellenőrzését.

Találmányunk egyik jellemzője, hogy a kódolt szervocímet kevesebb bitben tároljuk el, mint a hagyományos szervocímeket. A hagyományos szervocímek Grey-kódban eltárolt sávszámot, valamint egy különálló szektorazonosító mezőt foglalnak magukban. A szervocím kódolásával a lemezfelület nagyobb része marad szabadon és használható fel adatok tárolására. A kódolással ezt a pluszterületet az abszolút lemezpozíció kétértelműsége rovására étjük el, de ezt a kétértelműséget a fej lemezhez viszonyított helyzetének megfigyelésével meg tudjuk oldani.

Találmányunk további jellemzője, hogy felhasználható az egy sávon belül az első szektor azonosítására használt indexjelölés helyettesítésére. Ezt úgy oldjuk meg, hogy egy adott sávon belül sávról sávra figyeljük a kódolt szervocím nem egyforma átmenetét. Például a kódolt szervocím egy adott sávon belül az egyik szektorról a következő szektorra egyenletes mértékben növekedhet. A szervocím-átmenetek azonban ettől eltérő mértékben változnak egy sávon belül az utolsó szektor és az első szektor között. Ezt a nem egyforma átmenetet könnyen detektálhatjuk, és felhasználhatjuk arra, hogy a korábbi rendszerekben használt indexjelölést helyettesítve így jelezzük ki egy sávon belül az első szektor elhelyezkedését.

A kitűzött feladat megoldása során olyan eljárásból indultunk ki jelátalakító fejnek egy lemez felületén elfoglalt helyzetének meghatározására, ahol a lemez felületén szektorokból álló, koncentrikusan elrendezett sávok húzódnak. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy egy minden egyes szektorban egy sávszámból, szektorszámból és fej számból előállított méretének csökkentése védett kódolt szervocímet kiolvasunk a lemez felületéről a jelátalakító fejjel, ahol a kódolással a jelátalakító fejnek a lemez felületén elfoglalt abszolút helyzetéhez képest kétértelműséget vezetünk be, és a kódolt szervocím ezen kétértelműségét a jelátalakító fejnek a lemez felületéhez viszonyított relatív helyzete alapján feloldjuk.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a kétértelműség megszüntetése során figyeljük a jelátalakító fej helyzetváltozását a lemez felületéhez képest, majd a jelátalakító fej relatív helyzetét a helyzetváltozáson és a jelátalakító fej megelőző ismert helyzetén alapulóan meghatározzuk, és a jelátalakító fej relatív helyzetét és a kódolt szervocímet felhasználva határozzuk meg a pozíciót a lemez felületén.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében a jelátalakító fej helyzetváltozásának megfigyelése során a jelátalakító fej első

HU 217 722 Β szöghelyzetből való elmozdulásakor egy szöghelyzetet határozunk meg.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a szöghelyzet meghatározása során a jelátalakító fejnek egy első szektortól egy szomszédos szektorra való mozgásakor szektorokat számlálunk.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan eljárást vettünk alapul egy kiválasztott sáv lokalizálására egy lemez felületén, amelynek során az előzőekben említett eljárással meghatározzuk egy jelátalakító fej pillanatnyi helyzetét a lemez felületén. Ezt a találmány szerint úgy fejlesztettük tovább, hogy a kétértelműség feloldása során meghatározzuk annak a szektornak a szektorszámát, amely abban a sávban helyezkedik el, amely felett a jelátalakító fej pozícionált, majd a kódolt szervocímet a meghatározott szektorszámmal együtt felhasználva meghatározzuk a jelátalakító fej pozícióját, és ezen keresztül lokalizáljuk a kívánt sávot.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítást módja értelmében a lokalizálás során a fejszámhoz egy első egész pozitív számot adunk hozzá, és ezzel egy első részeredményt nyerünk, majd a szektorszámhoz egy második pozitív egész számot adunk hozzá, és ezzel egy második részeredményt nyerünk, majd az első részeredményt és a második részeredményt összeszorozzuk, és ezzel egy harmadik részeredményt nyerünk, majd a harmadik részeredményt a kódolt szervocímből kivonjuk és ezzel megkapjuk a sávszámot, és a sávszámot felhasználva megállapítjuk, hogy a kiválasztott sávot sikerült-e lokalizálnunk.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítást módja értelmében még a kódolt szervocím kiolvasását megelőzően meghatározzuk a keresett sávot tartalmazó, lemezfelülettel társított fejszámot.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a kétértelműség feloldása során a fejszámhoz egy első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredményt, a szektorszámhoz egy második pozitív egész szám hozzáadásával nyert második részeredményt képezünk, az első részeredmény és a második részeredmény szorzásával egy harmadik részeredményt képezünk, amelyet a kódolt szervocímből kivonva megkapunk egy olyan sávszámot, amelyet felhasználva lokalizáljuk a keresett sávot.

Fentieken túlmenően előnyös, ha egy sávban egy első szektortól egy utolsó szektorig a kódolt szervocímet minden egyes szektorra vonatkozóan előre meghatározott értékkel módosítjuk, a kódolt szervocímet minden egyes szektorra vonatkozóan az első szektortól az utolsó szektorig kiolvassuk, és a szervocímnek az utolsó szektor és az első szektor közötti, a többitől eltérő és sávonként csupán egyszer fellépő változását detektáljuk és egy indexjelként hasznosítjuk.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan lemezmeghajtó egységet vettünk alapul adatok tárolására, amelynek burkolata, a burkolaton belül forgathatóan ágyazott legalább egy lemeze, a lemez felületével szomszédosán elrendezett jelátalakító feje, a jelátalakító fejet a lemez felületéhez viszonyítva elmozgató egysége van, ahol a lemeznek adatot tároló felülete, azon kialakított, koncentrikusan elrendezett sávjai, és minden egyes sávon belül több szektora van. A találmányt úgy fejlesztettük tovább, hogy minden egyes szektornak szektorszámból, sávszámból és fej számból méretcsökkentés végett összekódolt kódolt szervocíme van, ahol a szektorszám, a sávszám és a fejszám a lemezmeghajtó egységen belül egyedi módon lokalizálja és azonosítja a szektort a sávon belül, továbbá a lemezmeghajtó egységnek a kódolt szervocímet a jelátalakító fejjel kiolvasó olvasóegysége, továbbá a kódolt szervocím által a jelátalakító fejnek a lemez felületén elfoglalt abszolút helyzete vonatkozásában bevezetett kétértelműséget a jelátalakító fejnek a lemez felületéhez viszonyított helyzete alapján feloldóegysége van.

A találmány szerinti lemezmeghajtó egység egy előnyös kiviteli alakja értelmében a szervocím a fejszámhoz egy első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredmény, a szektorszámhoz második pozitív egész szám hozzáadásával nyert második részeredmény, az első részeredmény és a második részeredmény szorzásával nyert harmadik részeredmény, és a harmadik részeredmény és a sávszám összegzésével nyert szervocím.

A találmány szerinti lemezmeghajtó egység egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az első és a második pozitív egész szám értéke egy.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a szervocím a szektorszámhoz első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredményből, és az első részeredmény és a sávszám összegzésével nyert kódolt szervocím.

Előnyös végül, ha a szervocímből egy sávon belül egy első szektort azonosító azonosítóegységet tartalmaz, amelynek minden egyes sávban a szomszédos szektorok szervocímeinek értékében bekövetkező, a többitől eltérő értékű változását detektáló egysége van, ahol a többitől eltérő változás a sáv utolsó szektora és első szektora közötti, sávonként csupán egyszer fellépő változásként jelentkezik.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárás és berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti eljárást, illetve berendezést megvalósító lemezmeghajtó egy lehetséges kiviteli alakjának tömbvázlata, a

2. ábra az egy lemezen tárolt információ általános szervezettségének egy lehetséges kialakítását mutatja be, a

3. ábrán adatszektor-azonosító mezőt tartalmazó szektorformátumot megvalósító lemezmeghajtóhoz való, lemezen tárolt információ szervezettségét tüntettük fel, a

4. ábra a „No-ID” elnevezésű szektorformátumot megvalósító lemezmeghajtóhoz való, egy lemezen tárolt információ szervezését mutatja, az

5. ábrán egy ismert és jellemző szervocím, valamint a találmány szerinti kódolt szervocím látható összehasonlításszerűen, és a

6. ábra a találmány szerinti eljárásban használt kódolás folyamatábráját mutatja be.

HU 217 722 Β

Az ábrákon a hasonló hivatkozási jelek azonos vagy funkcionálisan hasonló elemeket, egységeket jelölnek, ahol a hivatkozási jelek, illetve számok legelső számjegye azt az ábraszámot jelzi, amelyen a hivatkozási szám legelőször szerepel.

A rajzokon bemutatott kiviteli alakok kizárólag a találmány lényegének jobb megértését szolgálják a területen jártas szakember számára nem kétséges módon, hogy ettől eltérő konfigurációk vagy elemek használata nem jelent a szabadalmi igénypontokban megfogalmazott oltalmi körtől való eltérést.

Találmányunk összefoglalva olyan eljárás és berendezés, amellyel egy lemezmeghajtó egységen belül egy szektort egyedülálló módon azonosító fejszámot, sávszámot és szektorszámot egyetlen, az egyes számok egyedi tárolásához szükséges lemezterületnél kevesebb lemezterületet igénybe vevő kódolt szervocímmé tudunk kódolni. A találmány példakénti bemutatása kapcsán egy mágneses lemezmeghajtót tartalmazó rendszert vettünk alapul, de szakember számára egyértelmű, hogy az ismertetett megoldás minimális munkával optikai lemezmeghajtó egységeknél is hasonlóan eredményesen alkalmazható.

Az 1. ábrán adatok tárolására használt 100 lemezmeghajtó egység tömbvázlata látható. A 100 lemezmeghajtó egység 104 lemeztengelyen forgathatóan felszerelt egy vagy több 102 lemezt tartalmaz. Az ábrán ismertsége és az egyszerűség kedvéért nem látható forgatómotor a 104 lemeztengely révén az összes 102 lemezt egy szene forgatja.

Mindegyik 102 lemez mindegyik felületét felhasználhatjuk információ tárolására. A 102 lemez vagy lemezek információt tároló felületeivel egy-egy, egy 108 fejkar végén felszerelt olvasó/író 106 fej van társítva. Az olvasó/író 106 fej egyetlen olyan jelátalakítót tartalmazhat, amely képes információ írására és olvasására is. Egy másik ismert megoldás szerint az olvasó/író 106 fej minden egyes művelet, azaz mind az írás, mind az olvasás céljára egy-egy külön jelátalakítót tartalmaz. A 108 fejkarok 110 léptetőmotorhoz kapcsolódnak. A 110 léptetőmotor 124 meghajtójel-vezetéken keresztül 122 léptetőmotormeghajtófokozattól kap jeleket. A jelek hatására a 110 léptetőmotor elfordul, elfordítva a rászerelt 108 fejkarokat is, amelyek ily módon az olvasó/író 106 fejek számára lehetővé teszik, hogy a 102 lemez kívánt helyein olvasási vagy írási műveletet végezzenek el.

Minden egyes olvasó/író 106 fejet a 102 lemezről való olvasásra, illetve a 102 lemezre való írásra használunk. Mindegyik olvasó/író 106 fejet a hozzá tartozó 102 lemez felületének közvetlen közelében tart a vele egységet alkotó 108 fejkar. Mindegyik olvasó/író 106 fej a 102 lemez felületén tárolt adatokon alapuló jeleket küld 112 fejjelvezetéken át 114 karelektronika-modulba. A 114 karelektronika-modul veszi az olvasó/író 106 fejek által küldött jeleket, azokat erősíti és szűri, majd 116 pozícióhibajel-generátorhoz továbbítja őket.

A 116 pozícióhibajel-generátor a szűrt és erősített jeleket fogadja a 114 karelektronika-modultól, és a jelek alapján a 102 lemezről való olvasás alatt pozíciójelet állít elő. A 116 pozícióhibajel-generátor ezt a pozíció-hibajelet 118 pozícióvezérlő modulhoz továbbítja.

A 118 pozícióvezérlő modul olyan többcélú mikroprocesszor, amely a bemutatott előnyös kiviteli alakban a 100 lemezmeghajtó egységgel összefüggő egyéb jelfeldolgozó feladatok mellett a sebességek kiszámítására szolgál. A 118 pozíció vezérlő modul veszi a 116 pozícióhibajel-generátor által előállított és hozzáküldött pozíció-hibajelet, és azt összehasonlítja egy kívánt pozíciójellel. Az összehasonlítás eredményén alapulva a 118 pozíció vezérlő moduljelet ad ki 120 zérósorrendtartó fokozatnak úgy, hogy a következő mintavételi időpontban az olvasó/író 106 fej által olvasott pozíció sokkal jobban meg fogja közelíteni a kívánt pozíciót vagy sebességet.

A 120 zérósorrend-tartó fokozat bemeneti jelét a 118 pozícióvezérlő modultól kapja, és a 122 léptetőmotor-meghajtó fokozat felé bocsát ki további jeleket. A 120 zérósorrend-tartó fokozat kimenete a következő bemenő jel vételéig meghatározott szinten van tartva, hasonlóan a tartásképességgel is rendelkező digitális-analóg átalakítókhoz. A 122 léptetőmotor-meghajtó fokozat a 120 zérósorrend-tartó fokozat kimenetijeiének függvényében áramot bocsát a 110 léptetőmotorra. Mint korábban megjegyeztük, ennek hatására az olvasó/író 106 fej sugárirányban a kívánt helyekre pozícionálható a 102 lemez felületén.

A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 102 lemezeket, valamint az olvasó/író 106 fejekkel társított elemeket, beleértve a 108 fejkarokat és a 110 léptetőmotort, az 1. ábrán látható módon 126 burkolat foglalja magában. Ettől eltérő kiviteli alakok a 100 lemezmeghajtó egység ettől eltérő vagy járulékos elemeit is a 126 burkolaton belül tartalmazhatják.

A 2. ábra a 102 lemez felületén való információszervezést mutat be. Látható, hogy a 102 lemez sok koncentrikus 202 sávra van felosztva. A 102 lemez több száztól több ezerig számú 202 sávot tartalmazhat a lemezmérettől, a sávsűrűségtől, a fejérzékenységtől és a fejpozicionálás pontosságától függően. A 202 sávot néha hengernek is nevezik, mert több 102 lemezt magában foglaló 100 lemezmeghajtó egységben az egyes 102 lemezeken lévő 202 sávok összességében olyan hengert alkotnak, amelynek forgástengelye egybeesik a 104 lemeztengellyel. Ennek megfelelően a „sáv” kifejezést használjuk, ha egyetlen 102 lemezen lévő sávra gondolunk, és a „henger” kifejezést használjuk, ha ugyanazon a 104 lemeztengelyen felerősített több 102 lemez 202 sávjaira szeretnénk utalni. Közös, hogy mindkét kifejezés olyan, adattárolásra alkalmas koncentrikus mértani struktúrára vonatkozik, amely egy 102 lemez felületén meghatározott sugarú körrel írható le. A „sáv” és „henger” kifejezéseket a gyakorlatban elég nagyvonalúan értelmezik és használják. Leírásunk hátralévő részében a találmány lényegének megértése céljából inkább a „sáv” kifejezést használjuk, abban az esetben is, ha akár egy, akár több, közös, 104 lemeztengelyen felszerelt 102 lemez 202 sávjairól beszélünk.

A 2. ábrán a 102 lemez felületén kialakított néhány 202 sáv 206 kinagyított részletét tüntettük fel. A 206 kinagyított részleten a 202 sávok az egyszerűbb ábrázolás érdekében egyenes vonalú sávokként vannak feltüntet5

HU 217 722 Β ve, ám a valóságban, hiszen a 102 lemez kör alakú, a 202 sávok ívelten húzódnak. A 206 kinagyított részleten három 202 sávot tüntettünk fel, amelyeket ezt követően η-1 számú 202 sávnak, n számú 202 sávnak és n+1 számú 202 sávnak nevezünk. A bemutatott 206 kinagyított részleten mindegyik 202 sáv további M+l számú 204 szektorra van felosztva, amelyeket a megkülönböztetés során nulladik 204 szektornak, első 204 szektornak, második 204 szektornak,..., M-l számú 204 szektornak és M számú 204 szektornak nevezünk. Az ábrán csupán az Μ-1 számú, az M számú, a nulladik számú és az első számú 204 szektorok láthatók.

Minden egyes 204 szektor a bennük tárolt információ alapján jellemezhető további mezőkre osztható fel. Az η-1 számú 202 sáv M számú szektorában például három ilyen mezőt találunk: 208 résmezőt, 210 szervoinformáció-mezőt, valamint 212 adatmezőt.

A 208 résmező, amelyet a szakmában írás-helyreállító mező néven is ismernek, olyan terület a 102 lemezen, amely egy írásműveletet követően az olvasó/író 106 fej számára lehetővé teszi a következő 210 szervoinformáció-mező kiolvasását. Például ha az η-1 számú 202 sáv Μ-1 számú szektorában írásműveletet hajtottunk végre, az 1. ábrán feltüntetett olvasó/író 106 fejnek át kell lépnie a 208 résmezőn, hogy ki tudja olvasni az η-1 számú 202 sáv M számú szektorának 210 szervoinformáció-mezejében lévő tartalmat.

A 3. ábra csupán vázlatosan egy hagyományos, közismert szektorkialakítást mutat be. A 210 szervoinformáció-mező lényegében két információtípust tartalmaz: 302 szervocímmezőt, valamint 304 szervolöketet. A 302 szervocímmező tartalmazza a 202 sáv 102 lemezen való lokalizálásához szükséges nagyobb léptékű fejpozicionáló információt. A 302 szervocímmező általában a 202 sávhoz társított 312 sávszám. Például ezt a szektorkialakítást alkalmazó 102 lemeznél az η-1 számú 202 sáv minden egyes nulla számú - M számú 204 szektorának minden egyes 302 szervocímmezeje az n-1 értéket tartalmazná. Hasonlóképpen az n számú 202 sáv mindegyik nulla számú, M számú 204 szektorának 302 szervocímmezeje pedig az n értéket tartalmazná. Más szavakkal a 302 szervocímmező értéke egy adott 202 sáv összes 204 szektoránál ugyanaz. A 302 szervocímmező általában olyan 310 indexjelet is tartalmaz, amely a nulla számú 204 szektor azonosítására szolgáló járulékos bit. Ez azt jelenti, hogy a 310 indexjel értéke 1 a nulla számú 204 szektorban, a 202 sáv összes többi 204 szektorában pedig a 310 idexjel értéke nulla. A 310 indexjel teszi lehetővé a 100 lemezmeghajtó egységben a 102 lemez forgása során a 202 sáv 204 szektorainak a számolását, illetve beazonosítását.

A 304 szervolöket pedig a 202 sáv 102 lemezen való lokalizálásához szükséges finom fejpozicionáló információt tartalmazza. A szakterületen számos módszert ismerünk ennek a finom pozicionálásnak a megvalósítására, beleértve az amplitúdó-szervolöket vagy fáziskódolt szervolöketmódszert a mindenkori demoduláló rendszer függvényében. Mind a 302 szervocímmező, mind pedig a 304 szervolöket lehetővé teszi az olvasó/író 106 fej számára egy megfelelő pozíció elfoglalását egy kiválasztott 202 sáv fölött annak érdekében, hogy a 102 lemezről való olvasás, illetve a 102 lemezre való írás kellő pontossággal végrehajtható legyen.

A 210 szervoinformáció-mezőt 212 adatmező követi. A 212 adatmező ugyancsak kéttípusú információt tartalmaz: 306 szektorazonosítót, valamint 308 adatot. A 306 szektorazonosító 312 sávszámot, 314 szektorszámot, 316 fej számot, valamint 318 egyebek mezőt tartalmaz. A 312 sávszám, a 314 szektorszám és a 316 fejszám egyedülálló módon azonosítja a 204 szektort a 102 lemezen annak megerősítésére, hogy az ezt követő 308 adat valóban az olvasási vagy írási művelet célpontja. A 318 egyebek mező logikai szektorokhoz, valamint hibajavító kódokhoz szükséges zászlókat, flageket tartalmaz, amelyek a szakterületen jól ismertek, így részletes bemutatásukra a találmány leírásának keretében nincs szükség. A 306 szektorazonosítóban tárolt információk miatt a szükséges lemezterület igen jelentősnek mondható. A gyakorlatban, így számos népszerű lemezmeghajtóban a 306 szektorazonosító az összes használható lemezterület 10%-át is elfoglalhatja. Figyeljük meg továbbá, hogy a 312 sávszám mind a 306 szektorazonosítóban, mind pedig a 302 szervocímmezőben megtalálható, így redundáns adatnak minősül.

A 4. ábrán a szektorkialakításnak egy olyan másik kiviteli alakja látható, amely a 306 szektorazonosítóban tárolt információ jelentős részét megszünteti a 102 lemezen, és ehelyett félvezető memóriában tárolja. A szektorkialakításnak ezt a típusát „No-ID” szektorkialakításként ismerjük. Ennél a kiviteli alaknál a 204 szektor 208 résmezőt, 210 szervoinformáció-mezőt, 212 adatmezőt tartalmaz az előzőleg bemutatott szektorkialakítási vázlattal megegyező módon. A 210 szervoinformáció-mező viszont a 302 szervocímmezőhöz képest attól eltérő 402 szervocímmezőt tartalmaz, és 304 szervolökete is különbözik. A 402 szervocímmező 310 indexjelet, 312 sávszámot, 314 szektorszámot és 316 fejszámot tartalmaz. A 210 szervoinformáció-mezőt a 212 adatmező követi, amely ennél a kialakításnál nem tartalmazza a 3. ábrán bemutatott 306 szektorazonosítót, hanem teljes egészében 308 adatok töltik ki.

A két bemutatott szektorkialakításnál a 312 sávszám, a 314 szektorszám és a 316 fejszám különálló értékekként vagy a 306 szektorazonosítóban, vagy a 402 szervocímmezőben vannak eltárolva. Mint bemutattuk, az említett információ közül néhány redundáns információ vagy azért, mert az információ valahol a 102 lemezen már megtalálható, mint azt a 312 sávszám esetében láttuk a 302 szervocímmezőnél és a 306 szektorazonosítónál, vagy pedig ismételten van meg, mint a 316 fej szám esetében, amely a 102 lemez minden egyes 204 szektorában ismételten megtalálható, valamint a 312 sávszám esetében, amely ugyanazon 202 sáv minden egyes 204 szektorában ugyancsak ismételten szerepel.

Találmányunk megszünteti a redundáns információtárolást azáltal, hogy a bO-bll bitekkel leírt 312 sávszámot, 314 szektorszámot és 316 fej számot az 5. ábrán bemutatott módon egyetlen kódolt 504 szervocímmé kódolja össze. A bemutatás egyszerűsítése érdeké6

HU 217 722 Β ben a 312 sávszámot, a 314 szektorszámot és a 316 fejszámot együttesen 502 szervocímként nevezzük, függetlenül attól, hogy azok a 306 szektorazonosítóban vagy pedig a 402 szervocímmezőben helyezkednek el. A találmány szerinti eljárást megvalósító berendezés bemutatott kiviteli alakjában az 504 kódolt szervocímet az alábbi kódolóegyenlet alkalmazásával állítjuk elő a szervocímből:

504 kódolt szervocím = 312 sávszám+ [(316 fejszám + 1)-(314 szektorszám +1)].

A fenti kódolóegyenletben mind a 316 fej számhoz, mind pedig a 314 szektorszámhoz két okból kellett egyet-egyet hozzáadni. Először mindkét számhoz hozzá kell adnunk valamilyen pozitív egész számot, hogy biztosítsuk, hogy a szorzást követően egy nullától eltérő eredmény jön ki. Egyébként a nulla számú fejre vagy a nulla számú 204 szektorra az 504 kódolt szervocím azonos lenne a 312 sávszámmal, aminek eredményeképpen nem lehetne a 204 szektorok között megkülönböztetést tenni. Például a nulladik számú fejnél az összes 204 szektornál a 312 sávszám lenne az 504 kódolt szervocím, függetlenül a 204 szektor tényleges 314 szektorszámától. A másik ok pedig az, hogy egynél nagyobb pozitív egész szám hozzáadása az eredményül kapott 504 kódolt szervocím számára nagyobb értékeket állítana elő, a nagyobb értékek pedig több lemezterületet kötnek le. így tehát, ha a 316 fejszámhoz és a 314 szektorszámhoz egyet-egyet adunk hozzá, ez optimális eredményt ad az elfoglalt lemezterület vonatkozásában, ugyanakkor lehetővé teszi a 204 szektorok közötti egyértelmű megkülönböztetést.

Jelen találmány hasznosságát legjobban egy példával tudjuk bemutatni. Az alábbi I. táblázat egy jellemző 302 szervocímmezőt mutat be egy olyan 100 lemezmeghajtó egység számára, amely 2 fejet, 8 sávot és 6 szektort tartalmaz. Mint korábban említettük, a 302 szervocímmező 310 indexjelet, valamint 312 sávszámot is tartalmaz. Az I. táblázat különösen jól mutatja a 312 sávszámot, ahogy az a 204 szektorokon át és az olvasó/író 106 fejeken át módosul. A I. táblázatból könnyen felismerhető, hogy a 302 szervocímmező csak akkor változik, amikor a 312 sávszám is változik. Ugyanannál a 312 sávszámnál a 202 sávban lévő minden egyes 302 szervocímmező ugyanazt az információt tartalmazza, függetlenül a 316 fejszám vagy 314 szektorszám módosulásától. További redundanciaként a 312 sávszám a 314 szektorszámmal és a 316 fej számmal együtt a 306 szektorazonosítóban is megtalálható.

I. táblázat Jellemző szervocím

Ofcj	Szektorszám
Sávszám	0	1	2	3	4	5
0	0	0	0	0	0	0
1	1	1	1	1	1	1
2	2	2	2	2	2	2
3	3	3	3	3	3	3
4	4	4	4	4	4	4
5	5	5	5	5	5	5
6	6	6	6	6	6	6
1 fej	Szektorszám
Sávszám	0	1	2	3	4	5
0	0	0	0	0	0	0
1	1	1	1	1	1	1
2	2	2	2	2	2	2
3	3	3	3	3	3	3
4	4	4	4	4	4	4
5	5	5	5	5	5	5
6	6	6	6	6	6	6

AII. táblázat ugyanahhoz a 100 lemezmeghajtó egységhez (2 fej, 7 sáv, 6 szektor) való, találmány szerint kódolt szervocímet mutatja be. Találmányunk néhány 60 lényeges szempontja éppen a II. táblázat kapcsán érthető meg.

HU 217 722 Β

11. táblázat Kódolt szervocím

0 fej	Szektorszám
Sávszám	0	1	2	3	4	5
0	1	2	3	4	5	6
1	2	3	4	5	6	7
2	3	4	5	6	7	8
3	4	5	6	7	8	9
4	5	6	7	8	9	10
5	6	7	8	9	10	11
6	7	8	9	10	11	12
1 fej	Szektorszám
Sávszám	0	1	2	3	4	5
0	2	4	6	8	10	12
1	3	5	7	9	11	13
2	4	6	8	10	12	14
3	5	7	9	11	13	15
4	6	8	10	12	14	16
5	7	9	11	13	15	17
6	8	10	12	14	16	18

Először az 504 kódolt szervocím egy 202 sáv minden egyes 204 szektorához módosul. Például a 2 számú 202 sáv és a nulla számú olvasó/író 106 fej esetében az 504 kódolt szervocím értéke a nulla számú 204 szektor- 35 ra 3, az 5 számú 204 szektorra pedig 8. így tehát az 504 kódolt szervocím ismeretében a 314 szektorszám,

316 fejszám és 312 sávszám a fenti kódolóegyenlet alkalmazásával meghatározható.

Másodszor az 504 kódolt szervocím különböző mér- 40 tékben változik, minden egyes szomszédos 204 szektorhoz, az azzal összefüggő olvasó/író 106 fej alapján. Például a 2. számú 202 sáv és a nulla számú olvasó/író 106 fej esetében az 504 kódolt szervocím értéke 1-gyel változik a nulla számú 204 szektor és az 1. számú 45 204 szektor között, míg a 2. számú 202 sáv és az 1. számú olvasó/író 106 fej esetében az 504 kódolt szervocím 2-vel változik a nulla számú 204 szektor és az 1. számú 204 szektor között. Ily módon az 504 kódolt szervocím változási értékének ismeretében a 100 lemezmeghajtó 50 egység egyben azt is nyugtázni tudja, hogy éppen a megfelelő olvasó/író 106 fejjel történik az olvasás.

Harmadszor az 504 kódolt szervocímet 310 indexjel kódolásához is használhatjuk. Mint korábban kifejtettük, a 310 indexjel egy olyan bit, amelyet egy adott 55 202 sáv nulla számú 204 szektorának jelzésére használunk, azaz a 310 indexjel értékét egyre állítjuk be a 302 szervocímmezőben vagy a 402 szervocímmezőben az n számú 202 sáv nulla számú 202 sáv nulla számú 204 szektorához, és nullára állítjuk be az n számú 60

202 sáv összes többi 204 szektorához. Találmányunkban a nulla számú 204 szektort egy adott n számú 202 sávban a M számú 204 szektor és a nulla számú 204 szektor közötti 504 kódolt szervocímérték nem egyforma, szokásostól eltérő változásának megkeresése révén is beazonosíthatjuk. Például a 2. számú 202 sáv és az 1. számú olvasó/író 106 fej esetében az 504 kódolt szervocím értéke 2-vel változik minden szomszédos szektor között, kivéve az M számú 204 szektort és a nulla számú 204 szektort, ahol az 504 kódolt szervocím értéke -10-zel változik. Ezt a szokásostól eltérő változást könnyen detektálhatjuk és felhasználhatjuk a bemutatott előnyös kiviteli alaknál, és így elhagyhatjuk a 310 indexjel használatát. A 204 szektorokat a szokásostól eltérő változástól kezdve sorszámozhatjuk a 314 szektorszám megerősítése céljából.

Végül találmányunk csökkenti a szervocím tárolásához szükséges lemezterület mennyiségét is. Az 5. ábrán megfigyelhető a mezőszélesség csökkenése, amelyet találmányunk alkalmazása révén érünk el. A bemutatás érdekében a 100 lemezmeghajtó egység 2000 sávot, 128 szektort és 4 fejet tartalmaz. Az 5. ábra hagyományos 502 szervocímet mutat be, amelyet a például vett 100 lemezmeghajtó egység 204 szektorainak azonosítására használunk, valamint a találmány szerinti 504 kódolt szervocímet is feltünteti. Az 502 szervocím bO-bll bitekből álló 310 indexjelet, 312 sávszámot, 314 szektorszámot és 316 fejszámot tartalmaz. A 310 indexjel minden esetben egy-egy bO bitet vesz igénybe.

HU 217 722 Β

A 312 sávszám 0-1999 sáv azonosítására 11 bO-blO bitet foglal le, mivel 2000 sáv<21^H=2048. A 314 szektorszám 0-127 szektorok azonosításához 7 b0-b6 bitet vesz igénybe, mivel 128 szektor=2⁷=128. A 316 fejszám 2 bO, bl bitet vesz igénybe a 0-3 fejek számának beazonosítására, hiszen négy fej=2²=4. Összesen tehát egy kódolatlan hagyományos 502 szervocím tárolásához 21 bO-bl 1 bitre van szükségünk.

Ehhez képest az 504 kódolt szervocím tárolásához mindössze 12 bO-bl 1 bitre van szükségünk. Ezt a számot kapjuk tudniillik, ha meghatározzuk a következő összefüggés eredményének tárolásához szükséges bitek számát:

Legnagyobb érték=sávok száma+(fejek számaszektorok száma)

A például vett 100 lemezmeghajtó egység számait alkalmazva a legnagyobb érték 2512, amelyet 12 bitben tudunk eltárolni, hiszen 2512<2^l2=4096. így tehát az 504 kódolt szervocím jelentős mennyiségű lemezterületet takarít meg ugyanannak az információnak az eltárolásához szükséges kisebb bitszám révén.

Találmányunk azonban bizonyos kétértelműséget vezet be az olvasó/író 106 fejnek a 102 lemez felületéhez viszonyított abszolút pozíciója vonatkozásában. Ez pontosabban annyit jelent, hogy nem ugyanabban a 202 sávban elhelyezkedő különböző 204 szektoroknak ugyanaz az 504 kódolt szervocíme lehet. Például a II. táblázatban látható, hogy a 0 számú olvasó/író 106 fej, 2. számú 202 sáv, és 0 számú 204 szektor esetében az 504 kódolt szervocím értéke 3. Ez pedig ugyanaz az érték, mint a 0 számú olvasó/író 106 fej, 1. számú 202 sáv és 0 számú 204 szektor 504 kódolt szervocímének értéke. Ezek szerint az 504 kódolt szervocím önmagában nem képes abszolút módon meghatározni egy olvasó/író 106 fej pozícióját egy 102 lemez felületére vonatkoztatva a 100 lemezmeghajtó egységen belül. Azonban az 504 kódolt szervocím az olvasó/író 106 fejnek a 102 lemezhez viszonyított relatív pozíciójával együtt lehetővé teszi ennek a kétértelműségnek a megoldását. Például az 504 kódolt szervocím a 314 szektorszámmal és a 316 fejszámmal együtt lehetővé teszi annak a 312 sávszámnak a meghatározását, amely arra a 202 sávra vonatkozik, amelyből az 504 kódolt szervocímet kiolvastuk.

Ennek érdekében találmányunknak fent kell tartania az egyes olvasó/író 106 fejek relatív helyzetét az egyes 102 lemezekhez képest, valamint azonosítania kell, hogy melyik olvasó/író 106 fej áll éppen használat alatt. Ezt egy 314 szektorszám meghatározásával teljesítjük. Találmányunk a 310 szektorszámot az egy adott 202 sávon belül elhelyezkedő 204 szektorok megszámolása révén határozza meg. A 314 szektorszám egy 202 sávon belül úgy növekszik, ahogy az egyes 204 szektorok elhaladnak az olvasó/író 106 fej alatt, és minden egyes körülforduláskor, a 310 indexjelnél a számlálót nullázzuk. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 310 indexjelet úgy azonosítottuk, mint az 504 kódolt szervocím szokásostól eltérő sávátmenetét.

Ha meghatároztuk a 314 szektorszámot és az éppen olvasásra felhasznált olvasó/író 106 fejjel társított 316 fej számot is meghatároztuk, a 312 sávszám meghatározásához már fel tudjuk használni az 504 kódolt szervocímet. Pontosabban a 312 sávszámot a következő egyenlet felhasználásával állapítjuk meg:

312 sávszám=504 kódolt szervocím-[(316 fejszám+1)-(314 szektorszám+1)].

Ha a 312 sávszámot meghatároztuk, az olvasó/író 106 fejnek a 102 lemez felületéhez viszonyított abszolút helyzetében fellépett kétértelműséget megszüntettük. Ez lehetővé teszi, hogy egy meghatározott 204 szektort egy 202 sávon belül a 102 lemez felületén még azelőtt lokalizáljunk, mielőtt adatolvasásra vagy írásra kerítenénk sort.

A 6, ábra a 312 sávszám, a 314 szektorszám és a 316 fejszám 504 kódolt szervocímmé kódolására szolgáló eljárás lehetséges folyamatábráját mutatja be. 602 lépésben meghatározzuk az azonosítandó 204 szektorra vonatkozó 312 sávszámot, 314 szektorszámot és 315 fejszámot. 604 lépésben a 316 fej szám értékéhez hozzáadunk egyet, hogy megkapjunk egy első részeredményt, majd 606 lépésben a 314 szektorszám értékéhez is hozzáadunk egyet, hogy megkapjuk a második részeredményt. 608 lépésben pedig a 604 lépésben kapott első részeredményt és a 606 lépésben kapott második részeredményt összeszorozzuk egymással, és így egy harmadik részeredményt kapunk. 610 lépésben aztán a 608 lépésben kapott harmadik részeredményt hozzáadjuk a 312 sávszámhoz, és ezzel megkapjuk a keresett 504 kódolt szervocímet. 612 lépésben az 504 kódolt szervocímet a szakterületen jól ismert módszerekkel Grey-kóddá alakítjuk át. A 614 lépésben az immár Grey-kód alakú 504 kódolt szervocímet a 102 lemez azonosítandó 204 sávjába beírjuk.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás jelátalakító fejnek egy lemez felületén elfoglalt helyzetének meghatározására, ahol a lemez (102) felületén szektorokból (204) álló, koncentrikusan elrendezett sávok húzódnak, azzal jellemezve, hogy egy minden egyes szektorban (204) egy sávszámból (312), szektorszámból (314) és fejszámból (316) előállított, méretének csökkentése védett kódolt szervocímet (504) kiolvasunk a lemez (102) felületéről a jelátalakító fejjel (106), ahol a kódolással a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületén elfoglalt abszolút helyzetéhez képest kétértelműséget vezetünk be, és a kódolt szervocím (504) ezen kétértelműségét a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületéhez viszonyított relatív helyzete alapján feloldjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kétértelműség megszüntetése során figyeljük a jelátalakító fej (106) helyzetváltozását a lemez (102) felületéhez képest, majd a jelátalakító fej (106) relatív helyzetét a helyzetváltozáson és a jelátalakító fej (106) megelőző ismert helyzetén alapulóan meghatározzuk, és a jelátalakító fej (106) relatív helyzetét és a kódolt szervocímet (504) felhasználva határozzuk meg a pozíciót a lemez (102) felületén.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a jelátalakító fej (106) helyzetváltozásának megfi9

   HU 217 722 Β gyelése során a jelátalakító fej (106) első szöghelyzetből való elmozdulásakor egy szöghelyzetet határozunk meg.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szöghelyzet meghatározása során a jelátalakító fejnek (106) egy első szektortól (204) egy szomszédos szektorra (204) való mozgásakor szektorokat (204) számlálunk.
5. 5. Eljárás egy kiválasztott sáv lokalizálására egy lemez felületén, amelynek során az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárással meghatározzuk egy jelátalakító fej (106) pillanatnyi helyzetét a lemez (102) felületén, azzal jellemezve, hogy a kétértelműség feloldása során meghatározzuk annak a szektornak (204) a szektorszámát (314), amely abban a sávban (202) helyezkedik el, amely felett a jelátalakító fej (106) pozícionált, majd a kódolt szervocímet (504) a meghatározott szektorszámmal (314) együtt felhasználva meghatározzuk a jelátalakító fej (106) pozícióját, és ezen keresztül lokalizáljuk a kívánt sávot (202).
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lokalizálás során a fejszámhoz (316) egy első pozitív egész számot adunk hozzá és ezzel egy első részeredményt nyerünk, majd a szektorszámhoz (314) egy második pozitív egész számot adunk hozzá és ezzel egy második részeredményt nyerünk, majd az első részeredményt és a második részeredményt összeszorozzuk és ezzel egy harmadik részeredményt nyerünk, majd a harmadik részeredményt a kódolt szervocímből (504) kivonjuk és ezzel megkapjuk a sávszámot (312), és a sávszámot (312) felhasználva megállapítjuk, hogy a kiválasztott sávot (202) sikerült-e lokalizálnunk.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy még a kódolt szervocím (504) kiolvasását megelőzően meghatározzuk a keresett sávot tartalmazó, lemez (102) felülettel társított fejszámot (316).
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kétértelműség feloldása során a fejszámhoz (316) egy első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredményt, a szektorszámhoz (314) egy második pozitív egész szám hozzáadásával nyert második részeredményt képezünk, az első részeredmény és a második részeredmény szorzásával egy harmadik részeredményt képezünk, amelyet a kódolt szervocímből (504) kivonva megkapunk egy olyan sávszámot (312), amelyet felhasználva lokalizáljuk a keresett sávot (202).
9. 9. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy sávban (202) egy első szektortól (204) egy utolsó szektorig (204) a kódolt szervocímet (504) minden egyes szektorra (204) vonatkozóan előre meghatározott értékkel módosítjuk, a kódolt szervocímet (504) minden egyes szektorra (204) vonatkozóan az első szektortól (204) az utolsó szektorig (204) kiolvassuk, és a szervocímnek (504) az utolsó szektor (204) és az első szektor (204) közötti, a többitől eltérő és sávonként (202) csupán egyszer fellépő változását detektáljuk és egy indexjelként hasznosítjuk.
10. 10. Lemezmeghajtó egység adatok tárolására, amelynek burkolata (126), azon belül forgathatóan ágyazott legalább egy lemeze (102), a lemez (102) felületével szomszédosán elrendezett jelátalakító feje (106), azt a lemez (102) felületéhez viszonyítva elmozgató egysége van, ahol a lemeznek (102) adatot tároló felülete, azon kialakított, koncentrikusan elrendezett sávjai (202), és minden egyes sávon (202) belül több szektora (204) van, azzal jellemezve, hogy minden egyes szektornak (204) szektorszámból (314), sávszámból (312) és fejszámból (316) méretcsökkentés végett összekódolt kódolt szervocíme (504) van, ahol a szektorszám (314), a sávszám (312) és a fejszám (316) a lemezmeghajtó egységen (100) belül egyedi módon lokalizálja és azonosítja a szektort (204) a sávon (202) belül, továbbá a lemezmeghajtó egységnek (100) a kódolt szervocímet (504) a jelátalakító fejjel (106) kiolvasó olvasóegysége, továbbá a kódolt szervocím (504) által a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületén elfoglalt abszolút helyzete vonatkozásában bevezetett kétértelműséget a jelátalakító fejnek (106) a lemez (102) felületéhez viszonyított helyzete alapján feloldóegysége van.
11. 11. A 10. igénypont szerinti lemezmeghajtó egység, azzal jellemezve, hogy a kódolt szervocím (504) egy, a fejszámhoz (316) egy első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredmény, egy, a szektorszámhoz (314) második pozitív egész szám hozzáadásával nyert második részeredmény, egy, az első részeredmény és a második részeredmény szorzásával nyert harmadik részeredmény, és a harmadik részeredmény és a sávszám (312) összegzésével nyert kódolt szervocím (504).
12. 12. A 10. igénypont szerinti lemezmeghajtó egység, azzal jellemezve, hogy az első és a második pozitív egész szám értéke egy.
13. 13. A 10. igénypont szerinti lemezmeghajtó egység, azzal jellemezve, hogy a kódolt szervocím (504) a szektorszámhoz (314) első pozitív egész szám hozzáadásával nyert első részeredményből, és az első részeredmény és a sávszám (312) összegzésével nyert kódolt szervocím (504).
14. 14. A 10. igénypont szerinti lemezmeghajtó egység, azzal jellemezve, hogy a kódolt szervocímből (504) egy sávon (202) belül egy első szektort (204) azonosító azonosítóegységet tartalmaz, amelynek minden egyes sávban (202) a szomszédos szektorok (204) szervocímeinek (502) értékében bekövetkező, a többitől eltérő értékű változását detektáló egysége van, ahol a többitől eltérő változás a sáv (202) utolsó szektora (204) és első szektora (204) közötti, sávonként (202) csupán egyszer fellépő változásként jelentkezik.