HU217467B - Váltvaforgató eke - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya váltvafőrgató eke, amely erőgépre függesztve vagyfélig függesztve csatlakőztatható, és amelynek a keretszerkezeteállókeretet (11) főglal magában. Ennek mellső vége a váltvafőrgatóekét (10) az erőgép hátsó függesztőszerkezetéhez kapcsőlócsatlakőztatószerkezettel (12) van ellátva. Tővábbá főrgókerete (16)van, amelyen párősával ekefejek (17) vannak elrendezve, és azállókerethez (11) az egyik szántási helyzetből a másik szántásihelyzetbe átfőrdíthatóan kapcsőlódik. A találmány lényege, hőgy afőrgókerethez (16) együtt főrgathatóan csatlakőzó, az egyik, illetvemásik szántási helyzetben ettől őldalra kinyúló kapcsőlógerendával(19) van ellátva; tővábbá az ekefejek (17) által átfőrdítőtttalajszeletből magágyat készítő szerkezettel (20) van társítva, amelya kapcsőlógerendán (19) csűklón (21) keresztül van rögzítve, ez, amagágykészítő szerkezetet (20) mindkét szántási helyzetben a talajjalkapcsőlatban tartó, szántási helyzetben az ekéről (10) a magágykészítőszerkezetre (20) terhelést átadó, és ekefej-átfőrdításkőr az állókeret(11) egyik őldalán a magágykészítő szerkezet (20) talajból valókiemelését és őldalra elmőzdítását, majd az állókeret (11) másikőldalán annak a talajra való süllyesztését biztősító kialakítású;tővábbá vetőmagőt és/vagy műtrágyát befőgadó ürítőtartállyal (22) vanfelszerelve; a magágykészítő szerkezeten (20) elrendezettadagőlószerkezete (23) van, ez az ürítőtartály (22) tartalmát amagágykészítő szerkezettel (20) végzett talaj-előkészítésselösszhangban a talajba jűttató kialakítású; tővábbá az űrítőtartály(22) és az adagőlószerkezet (23) között az ürítőtartály (22) tartalmátaz adagőlószerkezethez (23) mindkét szántási helyzetben vezetni képeselősztócsöve (25) van, amely a magágykészítő szerkezetnek (20) az elsőés a másődik szántási helyzetek közötti, a főrgókerettel (16) és akapcsőlógerendával (19) együttes elmőzdűlását engedő kialakítású. ŕ

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 217 467 Β szerkezettel (20) van társítva, amely a kapcsológerendán (19) csuklón (21) keresztül van rögzítve, ez, a magágykészítő szerkezetet (20) mindkét szántási helyzetben a talajjal kapcsolatban tartó, szántási helyzetben az ekéről (10) a magágykészítő szerkezetre (20) terhelést átadó, és ekefej-átfordításkor az állókeret (11) egyik oldalán a magágykészítő szerkezet (20) talajból való kiemelését és oldalra elmozdítását, majd az állókeret (11) másik oldalán annak a talajra való süllyesztését biztosító kialakítású; továbbá vetőmagot és/vagy műtrágyát befogadó ürítőtartállyal (22) van felszerelve; a magágykészítő szerkezeten (20) elrendezett adagolószerkezete (23) van, ez az ürítőtartály (22) tartalmát a magágykészítő szerkezettel (20) végzett talaj-előkészítéssel összhangban a talajba juttató kialakítású; továbbá az űrítőtartály (22) és az adagolószerkezet (23) között az ürítőtartály (22) tartalmát az adagolószerkezethez (23) mindkét szántási helyzetben vezetni képes elosztócsöve (25) van, amely a magágykészítő szerkezetnek (20) az első és a második szántási helyzetek közötti, a forgókerettel (16) és a kapcsológerendával (19) együttes elmozdulását engedő kialakítású.

A találmány tárgya váltvaforgató eke, amely erőgép, főleg traktor mögött függesztve vagy félig függesztve van elrendezve. Ennek állókerete és az ekét az erőgép hátsó részéhez kapcsoló függesztőszerkezete van. Ezen túlmenően forgókerettel van ellátva, amelynek a hossza mentén párosával ekefejek vannak elrendezve. A forgókeret az állókerethez az egyik szántási helyzetből a másik szántási helyzetbe átbillenthetően kapcsolódik. Az egyik szántási helyzetben az ekefejpárok egyik ekéje van szántási helyzetben, a másikban viszont az ekefejpárok másik ekefejei vannak szántási helyzetben.

A váltvaforgató ekék, mint a WO 9317541 dokumentumban szereplők, általában függesztett elrendezésűek, ezáltal az eke fő részeinek súlyát a traktor hátsó függesztőszerkezete viseli. De ismertek az úgynevezett „félig függesztett” eketípusok is, amelyeknél az eke mellső részének súlyát a traktor fuggesztőszerkezete viseli, ugyanakkor az eke hátsó részét egy vagy több járókerék támasztja alá.

A jelen találmány alkalmazását elsősorban a váltvaforgató, félig függesztett ekékhez javasoljuk, éppen ezért az alábbi részletes leírásban ismertetett példakénti kiviteli alak is ilyen típusú. Megjegyezzük azonban, hogy a találmány nem korlátozódik a félig függesztett ekékre, hanem az hasonló előnyökkel alkalmazható a függesztett ekékhez is.

A félig függesztett ekék gyakran igen hosszú szerkezetek, következésképpen nagyszámú barázda készíthető a szántóföldön minden egyes szántási menet során. A barázdák számának további növelése céljából az eke ellátható olyan mellső szakasszal, amely közvetlenül a traktor hátsó részéhez kapcsolódik, továbbá gondoskodhatunk olyan hátsó szakaszról is, amely a mellső résszel van összekapcsolva, és ezek további váltvaforgató ekefejpárokkal vannak ellátva. Ennél az elrendezésnél mind a mellső szakasz, mind pedig a hátsó szakasz közös elfordulási mozgást végez az ekék átfordításakor.

A talaj-előkészítő, illetve magágykészítő gépek és szerkezetek használata ugyancsak ismert. Ilyenek például a boronák, fogasok, amelyeknek az a rendeltetésűk, hogy a felszántott talajt aprítsák és morzsalékos szerkezetűvé tegyék. Ez történhet külön műveletben, azaz a szántási munka befejezése után, de történhet egy menetben is, amikor a szántással egyidejűleg végezzük a magágy-előkészítést, megfelelő eke-magágy-előkészítő gépkombinációval.

Az ilyen gépkombinációban gyakran alkalmaznak boronákat, amelynél a súlyos boronatárcsák csoportosan vannak elrendezve. Adott esetben fogazott boronahengereket alkalmaznak, amelyek igen súlyos és robusztus szerkezetek, így a nagy inerciájú forgó tömegek alkalmasak arra, hogy kellően felaprítsák a talajrögöket és morzsalékos magágyat készítsenek.

Ez idáig az eke-borona gépkombinációkhoz használt boronákat általában oldhatóan csatlakoztatták az ekekerethez. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen gépkapcsolás igen problematikus, hiszen a szántóföldön a fordulóknál ezeket a boronákat le kellett kapcsolni, majd a következő menet elején újból vissza kellett kapcsolni. Ez azért szükséges, mivel ez idáig nem fejlesztettek ki olyan csatlakoztatószerkezeteket, amelyek lehetővé tették volna, hogy ezek a boronák az ekevázzal összekapcsolva maradhassanak a szántóföldön a szántási fordulóknál elvégzendő mozgási manőverek során is.

Ismeretesek olyan újabb fejlesztések is, amelyeknél a boronák összekapcsolt állapotban maradnak az ekevázzal, de ez közöttük csupán a menesztéshez szükséges, azaz vontatási kapcsolat, így a boronák a csatlakozási helyeik körül felfelé és lefelé viszonylagosan képesek elmozdulni az ekevázhoz képest. A talajaprító hatásuk kizárólag a boronák tömegéből származik, valamint a boronák vontatási energiájából.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített váltvaforgató eke létrehozása, amellyel a talaj-előkészítés hatékonysága hatásosan növelhető.

A kitűzött feladat megoldásához a bevezetőben ismertetett váltvaforgató ekéből indultunk ki. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a forgókerethez együtt forgathatóan csatlakozó, az egyik vagy másik szántási helyzetben oldalra kinyúló kapcsológerendával láttuk el az ekevázat, továbbá az ekét az ekefejek által átfordított talajszeletből magágyat készítő szerkezettel társítottuk, és ez a kapcsológerendán olyan csuklón keresztül van csatlakoztatva, amely a magágykészítő szerkezetet mindkét szántási helyzetben a talajjal kapcsolatban tartja, de emellett a szántás közben az ekéről a magágykészítő szerkezetre terhelést ad át, és

HU 217 467 Β ezáltal javítja a magágykészítés hatásfokát, továbbá az ekefejek átfordításakor az állókeret egyik oldalán a magágykészítő szerkezet talajból való kiemelését, oldalra fordítását, majd a másik oldalra való átfordítását és a talajba süllyesztését is engedi. A találmány szerinti váltvaforgató eke továbbá vetőgéppel, illetve műtrágyaszóróval van kombinálva, amelynek ürítőtartálya, a magágykészítő szerkezeten elrendezett adagolószerkezete, valamint az ürítőtartály és az adagolószerkezet között az ürítőtartály tartalmát az adagolószerkezethez mindkét szállítási helyzetben vezető elosztócsöve van, amely lehetővé teszi a magágykészítő szerkezetnek az első és második szántási helyzetek közötti, a forgókerettel és a kapcsológerendával együtt történő átfordítását.

A találmány szerinti váltvaforgató ekénél tehát javított hatékonyságú a talaj-előkészítő szerkezet, előnyösen tárcsás borona azáltal, hogy a javasolt elrendezés révén az ekekeretről terhelést adunk a boronára üzem közben. Ez azt jelenti, hogy könnyebb boronák alkalmazhatók a találmány szerinti elrendezésnél azonos hatékonysági fok eléréséhez - a hagyományos vontatott súlyos boronákhoz képest -, viszont ha azonos súlyú boronákat alkalmazunk, akkor a találmány szerinti elrendezéssel jóval nagyobb hatékonyságot érhetünk el, mint a hagyományos megoldásoknál.

A magágykészítő szerkezetnek, például boronának a váltvaforgató eke keretéhez történő csatlakoztatása a találmány szerint tehát olyan módon történik, hogy üzem közben az ekevázról terhelést adhassunk át ezen a kapcsolószerkezeten keresztül a boronára. Ezen túlmenően, ez a kapcsolási elrendezés olyan csuklót foglal magában, amely lehetővé teszi, hogy az eke forgóváza elforduljon viszonylagosan a boronához képest, de ugyanakkor alkalmas arra is, hogy az ekék átfordítása közben a boronát felemelje a talajról.

A magágykészítő szerkezet, főleg borona tehát felemelhető a talajról az ekeátfordítás közben, továbbá, az eke forgókerete viszonylagos elfordulást végez a boronához képest a csuklós csatlakozás körül. A boronának a talajról történő felemelése után a borona oldalra elmozdítható, majd az ekeátfordítás befejezése után újra a talajra süllyeszthető.

A találmány szerinti elrendezést elsősorban olyan váltvaforgató eketípusokhoz javasoljuk, amelyek magágykészítő szerkezetek, például borona járulékos elrendezését lehetővé teszik az éppen ismertetett elrendezéssel. Ezáltal tehát az eke hagyományos szántási művelete kibővíthető, hiszen egyúttal egy vagy több járulékos talajmegmunkálási művelet, például magágykészítés, műtrágyázás is egy menetben elvégezhető szükség esetén.

A találmány szerinti megoldással tehát ezek az előnyök elérhetők a váltvaforgató ekékkel és a járulékos szerkezeti egységekkel. Adott esetben a már meglévő váltvaforgató ekék egyszerűen átalakíthatok a találmány szerinti módon.

így tehát a találmány szerinti elrendezéssel a szántás elvégzése mellett, azaz azzal egyidejűleg, például tárcsás boronák alkalmazásával elvégezhető a szántás utáni magágy-előkészítés egyetlen menetben, sőt adott esetben a szántás, magágy-előkészítés, vetés és/vagy műtrágyázás is.

Az elosztócső kialakításának és az ürítőtartály elrendezésétől függő elhelyezési módja lehetővé teszi, hogy például ez lehet flexibilis, vagy magában foglalhat flexibilis csatlakozásokat, sőt az ürítőtartállyal és az elosztószerkezettel flexibilis vagy univerzális csuklókon keresztül kapcsolható össze.

A találmány szerinti megoldás azonban lehetővé teszi azt is, hogy a javasolt váltvaforgató ekével csupán hatékony szántási műveleteket végezzünk (ilyenkor a magágykészítő és egyéb járulékos szerkezetekkel nincs felszerelve); de egy menetben adott esetben elvégezhetjük a szántást és a talaj-előkészítő műveleteket is, ha megfelelő magágykészítő szerkezetekkel szereljük fel; sőt egy menetben akár még a vetést és/vagy műtrágyázást is.

A találmány lehető legegyszerűbb kiviteli alakja függesztett vagy félig függesztett típusú váltvaforgató eke, amelyhez egyetlen talaj-előkészítő szerkezetet kapcsolunk, és ellátjuk ürítőtartállyal, adagolószerkezettel és elosztócsövekkel. A találmány szerinti megoldás előnyösebb kiviteli alakjánál azonban a váltvaforgató eke rendelkezik egy mellső ekeegységgel, amely magában foglalja fő gerendaként az állókeretet, valamint olyan hátsó ekeegységgel is rendelkezik, amely ugyancsak fel van szerelve eketestpárokkal, és amely a mellső szakasz hátsó részéhez közbenső, járókerekekkel támasztott kapcsolókereten keresztül csatlakozik. Ez az elrendezés úgy van kialakítva, hogy mind a hátsó, mind pedig a mellső ekeszakasz együttesen mozgatható a két szántási ekehelyzet között.

A megfelelő talaj-előkészítő szerkezet és elosztóvagy kiszórószerkezet bármelyik ekeszakaszhoz kapcsolható, a megfelelő elosztócsövek pedig az ürítőtartálytól minden adagolóhoz vezetnek.

Általában az ürítőtartályt a közbenső kapcsolókeret helytálló részéhez célszerű rögzíteni. Megjegyezzük azonban, hogy az ürítőtartály számára más rögzítési helyek is szóba jöhetnek, így például az erőgépből és az ekéből álló gépcsoport nem forgó egyéb részei. Példaként megemlítjük, hogy az ürítőtartály elrendezhető magán az erőgépen is, amelynél az ürítőtartályt az adagolószerkezettel vagy vetőszerkezettel elosztócsövek kötik össze.

A közbenső kapcsolókeretnek lehet egy olyan fix része, amelyet egy van több járókerék támaszt alá. Továbbá, a kapcsolókeret célszerűen magában foglal olyan kapcsológerendát, amely mereven van rögzítve a mellső és hátsó végein a mellső, illetve a hátsó ekeegységekhez. A kapcsológerenda a keret fix részén elrendezett csuklóra van szerelve, és ez olyan billenéstengelyt határoz meg, amely lényegében a szántási iránnyal párhuzamos. Ez az a billenési tengely, amely körül a mellső szakasz forgókerete, a közbenső kapcsolókeret kapcsológerendája és a hátsó ekeegység együttesen átbillenthető minden ekeátfordításkor.

A csukló által meghatározott billenési tengely tehát párhuzamos a szántási iránnyal. Ezt adott esetben olyan

HU 217 467 Β keresztirányú gerendán rendezhetjük el, amelyre a járókerékcsoport van szerelve. Célszerűen minden egyes járókerék egymástól függetlenül magasságirányban állítható, célszerűen hidraulikus munkahengerek révén. A hidraulikus munkahengerek megfelelő működtetésével a keresztirányú gerenda magasságát és helyzetét tág határok között változtatjuk a szántási feltételeknek megfelelően.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

- az 1. ábra a találmány szerinti félig függesztett váltvaforgató eke első példakénti kiviteli alakjának oldalnézete;

- a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás felülnézete;

- a 3. ábrán oldalnézetben tüntettük fel a találmány szerinti megoldás második példakénti kiviteli alakját, amely függesztett váltvaforgató eke;

- a 4, ábra a 3. ábra szerinti elrendezés felülnézete;

- az 5. ábrán vázlatos oldalnézetben tüntettük fel a

3. és 4. ábrák szerinti kivitel változatát;

- a 6. ábrán perspektivikus képben tüntettük fel a negyedik kiviteli alak részletét, amelynél a magágykészítő szerkezet hidraulikus magasságállítással van felszerelve;

- a 7. ábra a 6. ábra szerinti megoldás oldalnézete;

- a 8. ábrán három talaj-előkészítő szerkezet magasságállítását végző hidraulikus munkahenger kapcsolási vázlata látható.

Amint az 1. és 2. ábrán látható, a találmány szerinti váltvaforgató 10 eke félig függesztett típusú. Megjegyezzük azonban, hogy a találmány függesztett ekékhez ugyanúgy alkalmazható. Továbbá, jóllehet az ábrázolt kiviteli alak mellső és hátsó ekeegységeinél alkalmazott magágykészítő szerkezetek boronaként, nevezetesen tárcsás boronaként vannak kialakítva, talajelőkészítő szerkezetként, illetve magágykészítő szerkezetként bármely más szerkezetek, így például más boronatípusok, fogasok talajtömörítő szerkezetek stb. is használhatók. Olyan kivitel is lehetséges, amelynél egyetlen ekeegységet alkalmazunk, és ezzel egyetlen talaj-előkészítő szerkezetet társítunk. Adott esetben egyetlen nagy talaj-előkészítő szerkezet használható a váltvaforgató ekével megforgatott talaj szelet aprítására, és ennek a váltvaforgató ekének lehet mellső és hátsó ekeszakasza (sőt szükség esetén további ekeszakaszai is).

Az 1. és 2. ábrán a találmány szerinti váltvaforgató 10 eke traktorra vagy más erőgépre (külön nem ábrázoltuk) hagyományos módon van csatlakoztatva félig függesztett módon. A félig függesztett 10 ekének 11 állókerete van, amely a mellső végén hagyományos rendszerű 12 csatlakoztatószerkezettel van ellátva. Ennek az a rendeltetése, hogy a 10 ekét félig függesztett módon a traktor hagyományos hátsó függesztőszerkezetéhez csatlakoztassa.

A találmány szerinti váltvaforgató 10 eke a szerkezeti felépítését tekintve a jelen esetben két részre osztható, nevezetesen mellső 13 ekeegysége és hátsó 14 ekeegysége van, amelyet egymással közbenső 15 kapcsolókeret köt össze. A mellső 13 ekeegységnek 16 forgókerete van, amelyen párosával 17 ekefejek vannak elrendezve. A hátsó 14 ekeegység hasonlóképpen 18 forgókerettel van ellátva, amelynek a hossza mentén ugyancsak párosával 17 ekefejek vannak elrendezve.

A mellső 13 ekeegység 16 forgókerete a 11 állókerethez csuklósán kapcsolódik, és külön nem részletezett hidraulikus átbillentőmechanizmus működtetésekor az első szántási helyzetből a másik szántási helyzetbe billenthető át. Az első szántási helyzetben az ekefejpárok egyik 17 ekefeje működik együtt a talajjal, a másik szántási helyzetben pedig az ekefejpárok másik 17 ekefeje végzi a szántást.

A 2. ábrán felülnézetben látható, hogy a 11 állókeret jobb oldali részén elhelyezkedő 17 ekefejek vannak szántási helyzetben, a másik szántási helyzetet külön nem ábrázoltuk, amelyhez azonban a 16 forgókeretet és az azon lévő 17 ekefejeket közelítőleg 180°-ban kell átfordítani ahhoz, hogy a korábban az ekefejpárok felső 17 ekefejei most az alsó helyzetbe kerüljenek, és a talajszeleteket ellentétes irányba forgassák a szántóföldön ellentétes menetben haladó gépcsoportnál.

A 16 forgókerethez kétrészes 19 kapcsológerenda csatlakozik, és oldalirányban kinyúlik abból mindkét szántási helyzetben. Ez a 19 kapcsológerenda minden átbillentési elmozduláskor együtt mozog a 16 forgókerettel az első és a második szántási helyzetek között.

Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a váltvaforgató eke talaj-előkészítő, illetve magágykészítő 20 szerkezetként tárcsás boronával van társítva, amely a 17 ekefejek által átfordított talaj szeletet aprítja. A magágykészítő 20 szerkezet 2. ábrán látható elrendezésénél a borona a 17 ekefejek által kihasított talajszeletet munkálja meg a mellső 13 ekeegység körzetében, és adott esetben néhány olyan barázdát is, amelyek a korábbi menetben alakultak ki.

A 19 kapcsológerenda két része vízszintes síkban 119 csuklón keresztül egymáshoz képest állítható, például a csupán vázlatosan jelölt hidraulikus 120 munkahenger működtetésével. Ezáltal egyúttal oldalirányban állítjuk a magágykészítő 20 szerkezetet a 16 forgókerethez képest.

A 19 kapcsológerendán a magágykészítő 20 szerkezet 21 csuklón keresztül van elrendezve. A 21 csukló elrendezése és kialakítása olyan, hogy az lehetővé teszi, hogy a magágykészítő 20 szerkezet mindkét szántási helyzetben kapcsolódjék a talajjal, másrészt a találmány szerint lehetővé teszi, hogy az ekevázról terhelést adjunk át a magágyelőkészítő 20 szerkezetre, azaz jelen esetben a tárcsás boronára üzem közben, és így javítsuk annak hatékonyságát. Harmadsorban a 21 csukló lehetővé teszi, hogy a magágykészítő 20 szerkezetet a állókeret egyik oldalán a talajról felemeljük (a 2. ábrán a jobb kéz felőli oldalon), majd oldalirányban elmozdítsuk, és a 11 állókeret másik oldalán a talajra süllyesszük a 17 ekefejek átfordítása közben (a 2. ábrán a szántásirányhoz képest a bal oldalon).

A hátsó 14 ekeegység hasonlóképpen el van látva magágykészítő szerkezettel. Ennél az azonos szerkezeti

HU 217 467 Β egységeket azonos hivatkozási számmal, de „a”-val kiegészítve jelöltük.

A váltvaforgató 10 eke és a jelen esetben tárcsás boronaként kialakított magágykészítő 20 és 20a szerkezetek kombinációjával egyetlen menetben elvégezhető a szántás és a talaj-előkészítés. Ha azonban csak szántásra van szükség, például az őszi szántási időszakban, a magágykészítő 20 és 20a szerkezetek egyszerűen lekapcsolhatok, és ilyenkor a 10 eke csupán szántásra képes.

Ha viszont a szántás mellett talaj-előkészítés, azaz magágykészités is szükséges, akkor a találmány szerinti 10 eke egyszerűen és gyorsan ellátható azokkal a járulékos 20 és 20a szerkezetekkel, amelyekkel a magágy elkészíthető, sőt a vetőgéppel vagy műtrágyaszóróval kombinálva a vetés és a műtrágya kiszórása is elvégezhető egyetlen menetben.

Az utóbb említett járulékos műveletek elvégzéséhez, nevezetesen a vetéshez és a műtrágya kiszórásához a váltvaforgató 10 eke fix részén elrendezhetünk ürítőtartályt, amely a kivetendő vetőmag és/vagy műtrágya befogadására való. Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél az ekekeret fix részére 22 ürítőtartályt szereltünk, azaz pontosabban a közbenső 15 kapcsolókeret fix részére rögzítettük. Ez azonban csupán egy célszerű elrendezés, a 22 ürítőtartály azonban másutt is elrendezhető, így például rögzíthető az ekeváz más részeihez, sőt akár a traktoron is.

A magágykészítő 20 szerkezeten 23 adagolószerkezet van elrendezve a jelen esetben, amelynek az a rendeltetése, hogy a 22 ürítőtartály tartalmát kiadagolja a talajra a magágykészítő 20 szerkezet talaj-előkészítő munkájával együttműködve. A 23 adagolószerkezet lehet például bármely önmagában ismert vetőszerkezet, ez azonban nem tartozik a találmány lényegéhez. A 23 adagolószerkezetnél csupán az lényeges, hogy a légárammal szállított magokat és/vagy műtrágyát fogadja és elossza 24 adagolócsöveken vagy más megfelelő egységeken, például csoroszlyákon keresztül kiadagolja a vetőmagot és/vagy műtrágyát a magágykészítő 20 szerkezet mögötti részen a talajba, illetve a talajon, és az azt követő takaróujjak például a kivetett vetőmagot talajjal fedjék be. A 24 adagolócsövek elláthatók önmagában ismert számlálószerkezetekkel.

A 22 ürítőtartály és a 23 adagolószerkezet között 25 elosztócső helyezkedik el, amely a 22 ürítőtartály tartalmát a 23 adagolószerkezethez továbbítja. A 25 elosztócső úgy van kialakítva és elrendezve, hogy mindkét szántási helyzetben lehetővé teszi 22 ürítőtartály tartalmának a 23 adagolószerkezethez vezetését, ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy a magágykészítő 20 szerkezet és a 23 adagolószerkezet együtt mozogjon a 19 kapcsológerendával és a 16 forgókerettel az ekeátbillentés közben, amikor is az egyik szántási helyzetből a 17 ekefejeket a másik szántási helyzetbe billentjük át.

A 25 elosztócső kialakítása és elrendezése mindenkor függ a 22 ürítőtartály elrendezésétől. Különösen egyszerű kialakításnál a 25 elosztócső lehet önmaga flexibilis, így lehetővé teszi a magágykészítő 20 szerkezet és a 23 adagolószerkezet elmozdulását. De adott esetben a 25 elosztócső állhat merev csőszakaszokból és magában foglalhat flexibilis csuklókat, vagy csatlakoztatható a beömlési 26 végével a 22 ürítőtartály kiömléséhez, valamint a kiömlési 27 végével a 23 adagolószerkezethez flexibilis vagy univerzális típusú csatlakozóegységekkel.

A 22 ürítőtartály tartalma, például vetőmag és/vagy műtrágya gravitációs úton a 22 ürítőtartály fenekére jut, és innen célszerűen pneumatikus szállítórendszer szállítja az anyagot nyomás alatt a 25 elosztócsövön keresztül. A 23 adagolószerkezet és a pneumatikus szállítószerkezet lehet például olyan rendszerű, mint amilyen például a kereskedelmi forgalomban „Accord” néven ismert.

Az ábrázolt példakénti kiviteli alaknál egyetlen 25 elosztócsövet tüntettünk föl, de adott esetben egynél több 25 elosztócső is alkalmazható, ha például két különálló ürítőtartály tartalmát, előnyösen vetőmagot és műtrágyát kívánunk kiadagolni.

A találmány szerinti váltvaforgató 10 eke 1. és 2. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alakja tehát többféle alkalmazásmódra képes a felhasználói igényeknek megfelelően.

1. Működtethető egyszerű váltvaforgató ekeként (ilyenkor a magágykészítő 20 és 20a szerkezetek le vannak kapcsolva).

2. Egyetlen menetben elvégezhető vele a szántás és magágykészítés, ha a 10 ekét társítjuk a magágy készítő 20 és 20a szerkezetekkel.

3. Egyetlen menetben elvégezhető a 2. pontban említetteken kívül a vetés és/vagy műtrágyázás.

Az 1. és 2. ábrán jól kivehető, hogy a találmány szerinti váltvaforgató 10 eke a jelen esetben mellső 13 ekeegységből és hátsó 14 ekeegységből áll, amint azt már fentebb ismertettük, és ezeket közbenső 15 kapcsolókeret köti össze, amelyre most térünk ki részletesebben. Ez a közbenső 15 kapcsolókeret külön részleteiben nem ábrázolt, keresztirányú gerendát foglal magában, amelyet a jelen esetben két, egymással távközzel elrendezett 28 támkerék támaszt. A 28 támkerekek mindegyike függetlenül állítható magassági irányban hidraulikus 29 mélységállító szerkezet segítségével. Ezáltal a keresztirányú gerenda magassága és viszonylagos helyzete változtatható. A 22 ürítőtartály mereven van rögzítve a közbenső 15 kapcsolókeretnek ezen az álló részén, mégpedig merev 30 támasztórudak révén, amelyek megemelve tartják a 22 ürítőtartályt, hogy az elmozduló részek nehogy felütközzenek azon az ekeátváltás során.

A közbenső 15 kapcsolókeretnek 31 összekötő gerendája is van, amely a mellső 32 végével mereven csatlakozik a mellső 13 ekeegység 16 forgókeretéhez, az itt külön nem látható hátsó vége viszont a hátsó ekeegység 18 forgókeretének mellső részéhez kapcsolódik. A 31 összekötő gerenda csuklóelemen van elrendezve (külön nem ábrázoltuk, az 1. ábrán a 28 támkerekek mögött van elrejtve), és ez a csuklóelem meghatározza a billenéstengelyt, amely lényegében a szántási iránnyal párhuzamos. E körül a billenéstengely körül a mellső 13 ekeegység 16 forgókerete, a közbenső kapcsolókeret 31 összekötő gerendája, valamint a

HU 217 467 Β hátsó 14 ekeegység 18 forgókerete együttes elfordulást végez az ekeátfordítási műveletek során. All állókeret mellső része és a 16 forgókeret mellső része ugyancsak meghatározza a forgástengely egy részét, amely körül valamennyi forgóegység elfordítható az ekeátbillentés közben. A csuklóelemet az a keresztirányú gerenda tartja, amelyre a 28 támkerekek vannak szerelve, amely a jelen esetben a hátsó tengelyt képezi. Ez a csuklóelem a hátsó tengely alatt helyezkedik el, és a forgó szerkezeti egységek közelítőleg 180°-ban billenthetők át e körül a forgástengely körül ekeátváltáskor. Továbbá mindkét szántási helyzetből körülbelül 90°-os billentessél hozhatjuk a berendezést szállítási helyzetbe.

A szállítási helyzetet a rajzon külön nem ábrázoltuk, de könnyen elképzelhető, hogy ilyenkor a párosával elrendezett 17 ekefejek vízszintes síkban egymás mellett helyezkednek el, a magágykészítő 20 és 20a szerkezetek pedig ilyenkor a 19, illetve 19a kapcsológerendán függesztve helyezkednek el. Ezt lehetővé teszik a 21 és 21 a csuklók, ezáltal a magágykészítő 20 és 20a szerkezetek a talajról felemelve vannak függesztve lényegében vízszintesen, mégpedig úgy, hogy a velük társított 16 forgókeret, illetve a hátsó 14 ekeegységnél a 18 forgókeret fölött megfelelő szabad tér álljon rendelkezésre.

Míg az 1. és 2. ábrán félig függesztett váltvaforgató 10 ekét szemléltettünk, a 3. és 4. ábrán a találmány szerinti váltvaforgató 100 eke függesztett kiviteli alakjára adunk példát.

Amint a 3. és 4. ábrán látható, a váltvaforgató 100 eke külön nem ábrázolt traktor hátsó függesztőszerkezetére van függesztve önmagában ismert módon. A 100 eke mellső csatlakoztatószerkezete hagyományos felépítésű, így arra részletesebben nem térünk ki. A váltvaforgató 100 ekének 105 ekeváza van, amelynek a mellső 106 vége a traktor már említett függesztő-emelő szerkezetéhez kapcsolódik, és önmagában ismert módon az egyik szántási helyzetből a másikba átbillenthető. A 105 ekevázon párosával 110 eketestek vannak elrendezve.

A 105 ekeváz hossza mentén merev 107 felfogófej van elrendezve, amely mereven rögzíti a 104 összekötő kart. Ez hátrafelé nyúló elrendezésű, és az a rendeltetése, hogy felfogja a járulékos magágykészítő 103 szerkezetet, amely a jelen esetben tárcsás boronaként van kialakítva. A magágykészítő 103 szerkezet a 104 összekötő kar hátsó végére van szerelve 102 csuklón keresztül, amely lehetővé teszi, hogy a magágykészítő 103 szerkezet a szántási műveletek és az ekeátváltások során elforduljon 102A hosszközépvonal körül. A 102 csukló kellően merev kialakítású, így az képes felemelni a talajról a magágykészítő 103 szerkezetet az ekeátváltáskor, amikor is a 105 ekevázat általában felemeljük, hogy a 110 eketesteket kiemeljük a talajból. Ezután a 105 ekeváz lényegében vízszintes tengely körül elfordul a 110 eketestek átváltásához. A 105 ekeváz ezen elfordulása közben a 104 összekötő kar is követi ezt a mozgást, továbbá a magágykészítő 103 szerkezet is elmozdul a fentiekben részletezett módon a 102 csuklón keresztül.

A 102 csukló a jelen esetben 102’ hüvelyből és 102” csapból áll, amely utóbbi elfordíthatóan van ágyazva a 102’ hüvelyben, de axiális irányban elmozdulni nem képes.

A 102’ hüvely mereven van rögzítve a 104 összekötő kar hátsó végéhez 108 rögzítőcsapok révén.

A 3. és 4. ábrán látható magágykészítő 103 szerkezet a jelen esetben 109 egyengetőlappal és 111A boronafogakkal van ellátva.

A 3. és 4. ábrán látható kivitelnél tehát a teljesen függesztett elrendezésből következik, hogy minden talajművelési menet végén a váltvaforgató 100 ekét a magágykészítő 103 szerkezettel együtt fel kell emelni, majd a 110 eketesteket át kell váltani. Eközben a magágykészítő 103 szerkezetet természetesen nem kell átfordítani, hiszen a 102 csukló biztosítja azt, hogy a magágykészítő 103 szerkezet helyzetében függesztve megmarad az ekeátállítási művelet során.

A 3. és 4. ábra szerinti váltvaforgató 100 eke adott esetben ugyancsak ellátható járulékos vetőszerkezettel, az 1. és 2. ábrák szerinti kivitelnél ismertetettekhez hasonlóan. A 3. ábrán csupán szaggatott vonallal jelöltük ezt a 123 vetőszerkezetet. A 123 vetőszerkezet a jelen esetben a 102 csuklón van elrendezve, de adott esetben ez elrendezhető például a magágykészítő 103 szerkezeten, vagy máshol is. A 123 vetőszerkezet külön nem ábrázolt magládából kapja a vetőmagot, és azt elosztja flexibilis 124 magvezető csöveken keresztül (a 3. ábrán szaggatott vonallal jelöltük). Az így kiadagolt vetőmagok a 124 magvezető csövekből 111 csoroszlyákba jutnak, amelyek az előkészített magágyba juttatják a vetőmagokat. A 124 magvezető csövek lehetnek flexibilis tömlők, amelyek a 123 vetőszerkezetből a magágykészítő 103 szerkezeten kialakított szerelvényekig (külön nem ábrázoltuk) vezetnek, és a leadóvégük kapcsolódik egy-egy lll csoroszlyához. A lll csoroszlyák alsó 112 vége juttatja a magot végül is a talajba.

A 123 vetőszerkezet merev 125 csőtartó felső végén van rögzítve, amely fölfelé nyúlik a 102 csuklótól (3. ábra). A 123 vetőszerkezet és a 125 csőtartó együtt mozog a 102 csukló 102’ hüvelyével a 110 eketestek átváltásakor.

A 123 vetőszerkezet szerkezeti részeit csupán vázlatosan érzékeltettük a 3. ábrán, és teljesen elhagytuk a jobb áttekinthetőség kedvéért a 4. ábrán. A 125 csőtartó alsó vége (3. ábra) beömlési szerelvénnyel van ellátva (külön nem ábrázoltuk), amelyhez a magládára csatlakozó magszállító cső csatlakozik.

Az 1. és 2. ábrák szerinti példakénti kiviteli alaknál a 22 ürítőtartály a váltvaforgató 10 eke közbenső 15 kapcsolókeretére volt szerelve. A 3-4. ábra szerinti függesztett 100 ekénél viszont a külön nem ábrázolt ürítőtartály, illetve magláda bármelyik nem forgó szerkezeti egységen elrendezhető, de akár a traktoron is.

Különösen előnyösnek tekintjük az olyan elrendezést, amelynél a magtartály a traktor mellső részére van szerelve, amint az látható az 5. ábrán. Amint itt feltüntettük, a 126 traktor mellső részére 127 magláda van szerelve, amelyet járókerék támaszt. A 127 magláda pneumatikus 128 vetőszerkezettel van ellátva, amely flexi6

HU 217 467 Β bilis 129 tömlőn keresztül hátrafelé szállítja a vetőmagot a 125 csőtartó alsó beömléséhez. A 129 tömlő úgy van vezetve a váltvaforgató 100 eke körzetében, hogy az ne zavarja a mozgó szerkezeti részek elmozdulását a szántás és a 110 eketestek átváltása közben. A 129 tömlő szerkezeti flexibilitása miatt lehetővé válik, hogy a 123 vetőszerkezet és a 125 csőtartó a 102 csuklóval együtt elforduljon az ekeátbillentés során. Ez az elmozdulási lehetőség tehát egyrészt biztosítható a 129 tömlő saját flexibilitásával, de adott esetben biztosítható azáltal is, ha a 125 csőtartóhoz való csatlakozásnál flexibilis csatlakozócsonkokat vagy -szakaszokat alkalmazunk.

Az 5. ábrán csupán vázlatosan szemléltettük a váltvaforgató 100 ekét a szerelvényeivel együtt, amelyeket a 3. és 4. ábra kapcsán részletesebben már ismertettünk. A 3-5. ábrák szerinti kiviteli alak bizonyítja, hogy a találmány szerinti váltvaforgató 100 eke a járulékos 123 vetőszerkezettel és a magágy készítő 103 szerkezettel együtt lehetővé teszi a szerkezeti részek viszonylagos elmozdulását a szántás közben és a 110 eketestek átbillentése során. így tehát a váltvaforgató 100 eke üzembiztosán alkalmazható a magágy-előkészítéssel és a vetéssel kombinálva egyetlen menetben, ugyanakkor maradéktalanul biztosítjuk a 110 eketestek zavartalan átváltását.

A 127 magládának a 126 traktor mellső részén való elrendezésével az a járulékos előny jár, hogy a függesztett váltvaforgató 100 ekével is hatásosan megvalósítható a szántás, magágy-előkészítés és vetés.

A 6-8. ábrákon olyan további példakénti kiviteli alakot ismertetünk, amelynek a talaj-előkészítő szerkezet (például borona) számára eredetien új hidraulikus magasságállító szerkezete van. Ez látható a 6. ábrán perspektivikus képben, a 7. ábrán oldalnézetben, a 8. ábrán pedig lényegében a hidraulikus magasságállító szerkezet munkahengereinek hidraulikus kapcsolási vázlata látható.

A 6. és 7. ábrán magágykészítő szerkezetként egyetlen 70 boronát szemléltettünk, amely az itt külön nem ábrázolt váltvaforgató ekével a fentiekben már ismertetett módon társítható. A 70 borona 71 tárcsalevelek sorozatából áll, amelyek közös vízszintes tengelyre vannak felfűzve, amelyet 72 vázszerkezet tart. A 72 vázszerkezet a felső végén csuklós 73 kapcsolószerkezettel van ellátva. Ez a csuklós 73 kapcsolószerkezet a váltvaforgató 70 borona 72 vázszerkezetének a fentiekben már ismertetett részéhez csatlakoztatható. Nem ábrázoltuk, de megjegyezzük, hogy két vagy több 70 borona is társítható a váltvaforgató ekeegységekkel.

Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a jelen esetben három 70 boronát kívánunk társítani a váltvaforgató ekével, amelynek a közös hidraulikus tápegységére vannak ezek csatlakoztatva a 8. ábrán látható módon. A jelen esetben a magasságállításhoz kettős működésű hidraulikus munkahengereket alkalmaztunk, amelyeknek tehát az a rendeltetésűk, hogy szabályozzák a velük összekapcsolt 70 borona magasságát a csuklós 73 kapcsolószerkezethez képest.

A 6. és 7. ábrán látható hidraulikus 74 munkahengereknek önmagában ismert módon hengerük, dugattyújuk és dugattyúrúdjuk van, amely utóbbiak a hengerhez képest axiális irányban elmozdíthatok a hidraulikus munkaközeg révén, ezáltal szabályozható a 71 tárcsalevelek magassága a csuklós 73 kapcsolószerkezethez képest.

A 8. ábrán látható, hogy a hidraulikus 74 munkahengerek egymással közös 75 és 76 csővezetéken keresztül vannak összekapcsolva, mégpedig úgy, hogy a kettős működésű hidraulikus 74 munkahengerek 77 dugattyúi alatti munkatérrészek a 75 csővezetékkel, a 77 dugattyúk fölötti munkatérrészek pedig egymással a 76 csővezetéken keresztül vannak kapcsolatban.

A fenti hidraulikus kapcsolatból következik, hogy bármelyik 74 munkahenger viszonylagos elmozdulása esetén - ami bekövetkezik a hozzá tartozó 70 boronának a talajfelszín egyenetlensége miatti felfelé vagy lefelé történő elmozdulása miatt - automatikusan átállítódik a másik két hidraulikus 74 munkahenger.

A közös hidraulikus tápegység és vezérlés révén automatikus állítást érünk el a 74 munkahengereknél, ha a hozzájuk tartozó 70 boronák valamelyike felfelé vagy lefelé elmozdul a csuklós 73 kapcsolószerkezethez képest a talaj felületét követve.

A 6. és 7. ábrákon a vetőszerkezetet elhagytuk, amely azonban a fentiek alapján egyszerűen társítható a 70 boronával. Ez a vetőszerkezet együtt elmozdulhat a 70 boronával annak működése közben, illetve annak a hidraulikus 74 munkahengerrel történő magasságszabályozása közben, vagy az ekefejek átfordításakor.

Claims (18)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Váltvaforgató eke, amely erőgépre függesztve vagy félig függesztve csatlakoztatható, és amelynek a keretszerkezete állókeretet (11) foglal magában, ennek mellső vége a váltvaforgató ekét (10) az erőgép hátsó függesztőszerkezetéhez kapcsoló csatlakoztatószerkezettel (12) van ellátva; továbbá forgókerete (16) van, amelyen párosával ekefejek (17) vannak elrendezve, és az állókerethez (11) az egyik szántási helyzetből - amelyben minden ekefejpár egyik ekefeje (17) szántási helyzetben van — a másik szántási helyzetbe amelyben az ekefejpárok másik ekefeje (17) van szántási helyzetben - átfordíthatóan kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy a forgókerethez (16) együtt forgathatóan csatlakozó, az egyik, illetve másik szántási helyzetben ettől oldalra kinyúló kapcsológerendával (19) van ellátva; továbbá az ekefejek (17) által átfordított talajszeletből magágyat készítő szerkezettel (20) van társítva, amely a kapcsológerendán (19) csuklón (21) keresztül van rögzítve, ez a magágykészítő szerkezetet (20) mindkét szántási helyzetben a talajjal kapcsolatban tartó, szántási helyzetben az ekéről (10) a magágykészítő szerkezetre (20) terhelést átadó és ekefej-átfordításkor az állókeret (11) egyik oldalán a magágykészítő szerkezet (20) talajból való kiemelését és oldalra elmozdítását, majd az állókeret (11) másik oldalán annak a talajra való süllyesztését biztosító kialakítású; továbbá vetőmagot és/vagy műtrágyát befogadó ürítőtartállyal (22)

   HU 217 467 Β van felszerelve; a magágykészítő szerkezeten (20) elrendezett adagolószerkezete (23) van, ez az ürítőtartály (22) tartalmát a magágykészítő szerkezettel (20) végzett talaj-előkészítéssel összhangban a talajba juttató kialakítású; továbbá az ürítőtartály (22) és az adagolószerkezet (23) között az ürítőtartály (22) tartalmát az adagolószerkezethez (23) mindkét szántási helyzetben vezetni képes elosztócsöve (25) van, amely a magágykészítő szerkezetnek (20) az első és a második szántási helyzetek közötti, a forgókerettel (16) és a kapcsológerendával (19) együttes elmozdulását engedő kialakítású.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a kapcsológerenda (19) a forgókerethez (16) van rögzítve, és az első, illetve második szántási helyzetben attól oldalirányban kinyúlik.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az elosztócső (25) anyagában flexibilis kialakítású, illetve a váltvaforgató eke (10) mozgó részeinek ekeátfordítás közbeni elmozdulását lehetővé tevő, flexibilis csatlakozóegységei vannak.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az elosztócső (25) a tartály felőli végén (26) és/vagy a kiömlési végén (27) flexibilis, illetve csuklós kialakítású.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy félig függesztett váltvaforgató ekeként (10) van kialakítva.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy mellső ekeegysége (13) van, amely magában foglalja az állókeretet (11) és a forgókeretet (16), továbbá hátsó ekeegysége (14) is van, amely a mellső ekeegységhez (13) közbenső kapcsolókereten (15) keresztül csatlakozik.
7. 7. A 6. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a hátsó ekeegység (14) forgókerettel (18) van ellátva, amelyen kapcsológerendán (19a) és csuklón (21a) keresztül magágykészítő szerkezet (20a) van elrendezve.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a közbenső kapcsolókeret (15) legalább egy támkerékkel (28) van ellátva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy két támkereke (28) van, ezek fix keretrészhez csatlakoznak, amely a szántási iránnyal párhuzamos forgástengelyű csuklóelemet is tart, e körül a forgástengely körül a mellső ekeegység (13) forgókerete (18), valamint a hátsó ekeegység (14) forgókerete (18) az ekefejek (17) átváltásakor együttesen elfordítható elrendezésűek.
10. 10. A 9. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a közbenső kapcsolókeret (15) összekötő gerendát (31) foglal magában, amelynek mellső és hátsó végei a mellső ekeegység (13) forgókeretének (16) hátsó részéhez, illetve a hátsó ekeegység (14) forgókeretének (18a) mellső részéhez mereven van rögzítve, továbbá az összekötő gerenda (31) a forgástengely körül a mellső ekeegység (13) forgókeretével (16) és a hátsó ekeegység (14) forgókeretével (18) együttesen elfordítható elrendezésű.
11. 11. A 6-10. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az ürítőtartály (22) támasztórúdon (30) keresztül a közbenső kapcsolókeret (15) helytálló részéhez mereven van rögzítve.
12. 12. Az 1. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy függesztett váltvaforgató ekeként (100) van kialakítva.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az ürítőtartály (22) és az adagolószerkezetek (23, 23 a) között vetőmagot, illetve műtrágyát szállító elosztócsövek (25, 25a) vannak elrendezve.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az adagolószerkezetek (23, 23a) mindegyike adagolócsöveket (24) foglal magában, amelyeknek a talajjal kapcsolódó végei csoroszlyákkal vannak ellátva.
15. 15. A 12. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a magágykészítő szerkezet merev összekötő karon (104) és csuklón (102) keresztül ekevázra (105) van szerelve.
16. 16. A 15. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az összekötő kar (104) közvetlenül, illetve közvetve vetőszerkezetet (123) tart.
17. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy az ekét (100) függesztő traktor (126) mellső részén magláda (127) van elrendezve, amely a vetőszerkezettel (123) a traktor (126) fölött és oldalt vezetett, flexibilis tömlővel (129) van összekötve, amelynek leadóvége a vetőszerkezettel (123) összekapcsolt csőtartó (125) beömlésére csatlakozik.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti váltvaforgató eke, azzal jellemezve, hogy a magágykészítő szerkezet (20) csuklóhoz (21) képesti viszonylagos magassági helyzetét szabályzó, közös hidraulikus szabályozókörrel van ellátva, amely hidraulikus munkahengereket (74) foglal magában, ezek mindegyike egy-egy magágykészítő szerkezettel van társítva, továbbá a hidraulikus munkahengerek (74) egymással hidraulikusan kiegyenlítő, terepkövető kapcsolatban vannak.