HU217056B - Szimmetrikus test ekéhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szimmetrikűs test, amely ekére szerelhető, és ezűtóbbi egy sőrőzat egyedi testtel van ellátva, és ezek egy elsőföldrajzi irányban képesek szántani, amikőr a sőrőzat testet hőrdőzótartó az egyik őldalra eső helyzetet főglalja el, és egy másődikföldrajzi irányban képesek szántani, amikőr a hőrdőzótartó azellentétes őldalra eső helyzetet főglalja el. A test kőrmánylemezt (1)tartalmaz, amely alsó részén ekevassal van meghősszabbítva. Akőrmánylemeznek (1) 10–30ř közötti belépési szöge van. A kőrmánylemez(1) átlagős behatőlási szöge 30ř és 45ř között van. A test lényegébenhőmőrú. Mindegyik kőrmánylemeznél (1) a szimmetriasíkja két őldalánkét felület jön létre, egy jőbbőldalt, egy balőldalt, mindegyikaszimmetrikűs és váltőzó hőmőrúságú, mind függőleges, mind vízszintesirányban úgy, hőgy mindegyik szántási irányban egy főlytőnős,rendezett barázdát adjőn. ŕ

Description

A találmány tárgya szimmetrikus eketest egyetlen eketestsorozattal ellátott, az eketesteket hordozó gerendely helyzetétől függően két ellentétes földrajzi irányban szántani képes ekéhez, amely eketestet önmagában ismert módon egy kormánylemez és egy ekevas képezi, ahol a kormánylemez három részből áll, mégpedig egy központi részből és két oldalsó részből, és amely eketest egy 10° és 30° közötti belépési szöggel van kialakítva, amelyet egy, az ekevas élére merőleges függőleges síkban az ekevas a talajjal bezár, ugyanakkor egy 30° és 45° közötti átlagos támadási szöge van, amelyet vízszintes síkban az ekevas/koimánylemez csatlakozás a haladási iránnyal ellentétes iránnyal bezár, emellett a kormánylemez alakja változóan homorú, és egymás mellett elhelyezett, függőleges síkban nézve vessző alakú alkotókból áll.

A szakirodalomból már ismeretesek hengeres alakú szimmetrikus eketestek. Különösen a 2874788 számú US-szabadalom ismertet olyan hengeres eketestet, amely feltételezhetően kielégítő módon alkalmazható a száraz földrajzi égövbe eső országokban, de nem ad megfelelő megoldást mezőgazdasági munkák kielégítő minőségű elvégzésére az intenzív mezőgazdaságot folytató országokban.

Javasoltak olyan megoldást az eketestek tökéletesítésére, ahol ezek oldalsó végeit előrefelé és hátrafelé sarkantyú alakban meghosszabbították. Az így módosított eketest sem ad azonban kielégítő eredményt, mert az ekevas és a kormánylemez között igen gyakran jön létre elakadás és eltömődés. Ezeknek az a következménye, hogy az ekét ki kell emelni a talajból.

Javasoltak továbbá egy olyan kisebb hosszúságú szimmetrikus eketestet, amelynél a sarkantyúméret a minimumra van csökkentve. Egy ilyen, karosszék támlájára emlékeztető kormánylemezt ábrázol, de nem ismertet a 623 673 számú US-szabadalom. A kormány lemez alakja, amely azonban nincs pontosan definiálva, a felső szélén lekerekítetten le van vágva és hátrafelé meg van döntve, függőlegesen homorú és vízszintesen sík, amint az az ekevas-kormánylemez csatlakozásnál látható, és függőleges szimmetriasíkjában a végeken szimmetrikus. Ez a fajta eketest nem szántja a földet, hanem kidobja azt nagy göröngyök formájában, ami rendkívül kedvezőtlen, ha a talaj nagyon tömör. Ezek a göröngyök lényegében előrefelé vannak terelve és egymástól távolra kerülnek. Ez a rendezetlen szántási eredmény a növényzet rossz beásását eredményezi, és később nehézségek adódnak a vetés előkészítésekor.

A 86/11621 számú francia szabadalom és a WO-A88/01129 PCT közzétételi irat olyan szimmetrikus kormánylemezt ismertet, amelynek alakja részben homorú, és amelynél az alkotók vízszintes irányú homorúsága fölülről lefelé csökken, és vízszintesen olyan görbületük van, amely a kerület egy részét képezi. Ezzel a megoldással a szántás különösen agyagos talajokban rendkívül rendezetlen lesz, és a növényzet beásása nem kielégítő, annak következtében, hogy a kormánylemez a teljes magassága mentén homorú és szabályos alakja van.

A találmány célja ezeknek az említett hiányosságoknak a kiküszöbölése és jobb minőségű szántás megvalósítása. Ezt a célt egy egyetlen eketestsorozattal ellátott ekére felszerelendő olyan szimmetrikus eketesttel érjük el, amely eketestet önmagában ismert módon egy kormánylemez és egy ekevas képezi, ahol a kormánylemez három részből áll, mégpedig egy központi részből és két oldalsó részből, és amely eketest egy 10° és 30° közötti belépési szöggel van kialakítva, amelyet egy, az ekevas élére merőleges függőleges síkban az ekevas a talajjal bezár, ugyanakkor egy 30° és 45° közötti átlagos támadási szöge van, amelyet vízszintes síkban az ekevas/kormánylemez csatlakozás a haladási iránnyal ellentétes iránnyal bezár, emellett a kormánylemez alakja változóan homorú, és egymás mellett elhelyezett, függőleges síkban nézve vessző alakú alkotókból áll.

A találmány lényege az, hogy a központi rész síkra kivetítve egy trapéz alakjára emlékeztet, amelynek nagyobbik alapja a kormánylemez és az ekevas közötti csatlakozásként egy egyenes összekötő vonalat képez, és a központi rész egymás melletti alkotói alsó végükkel ezen az egyenes összekötő vonalon, míg felső végükkel egy görbén fekszenek. A központi rész meghosszabbítását képező oldalsó részek egy-egy, a kormánylemez felső szélén egy ellipszisszakasznak megfelelő pályát befutó alkotónak az egyenes összekötő vonal egy-egy szélső pontjában való elforgatásából vannak származtatva. Mindegyik alkotóhoz, amely a kormánylemezt képezi, tartozik egy húr, amely az adott alkotóhoz húzott érintővel az alkotó hossza mentén minden pontban változó szöget képez a kormánylemez alsó végénél egy adott szögértékből kiindulva egy abszolút értékben legnagyobb negatív értékig a kormánylemez felső végénél, miközben egy zérus értéken halad át, amely változás a különböző alkotóknál eltérő.

További jellemzője a találmánynak, hogy a húr és az alkotót érintő β=zérus értékű pont közötti távolság ott maximális, ahol az alkotó a kormánylemez függőleges szimmetriasíkjában helyezkedik el, emellett a kormánylemez azon pontjainak együttese, amelyeknél az egyes függőleges síkban húzódó alkotók érintője zérus értékű szöget zár be a hozzá tartozó húrral, egy görbe vonalat alkot, amelynek különböző szakaszai különböző magasságokban helyezkednek el a kormánylemezen, annak érdekében, hogy a függőleges szimmetriasík két oldalán egyetlen kormánylemez esetén is két felületet kapjunk, egy jobb oldalit és egy bal oldalit, ahol önmagában mindegyik felület aszimmetrikus és változó homorúságú, mind függőleges, mind vízszintes irányban.

A találmány egy előnyös kiviteli alakja értelmében a változó homorúság három egymás feletti, vízszintesen húzódó részből tevődik össze:

- egy alsó első részből, amely az eketest magasságának első egyötödét teszi ki, a kormánylemez és az ekevas egyenes összekötő vonal által képzett csatlakozásához közel, és amely rész lényegében sík,

- egy középső második részből, amely az eketest következő háromötödének felel meg, amely a központi részén homorú, mégpedig enyhén homorú függőleges irányban és nagyon enyhén homorú vízszintes irányban, amely homorúság a középpont felé nullára csökken, egy kezdődő erősödéssel a központi rész felső tartománya és

HU 217 056 Β az oldalsó részek felé, ahol ez utóbbiak a központi részhez való csatlakozásnál homorúak, mégpedig gyengén homorúak vízszintes irányban és enyhén homorúak függőleges irányban, ugyanakkor a homorúság az alsó tartomány felé zérusra csökken, a felső tartomány felé pedig erősödik, hogy a homorúság az oldalsó szélek felé csökkenjen és végül megszűnjön, valamint

- egy felső harmadik részből, amely az utolsó egyötödnek felel meg, amely a központi részén szintén homorú, mégpedig függőleges irányban erősödőén, vízszintes irányban pedig enyhén homorú, míg az ehhez csatlakozó oldalsó részeken mind vízszintes, mind függőleges irányban erősödő homorúsággal rendelkezik, hogy az oldalsó széleken zérusra csökkenjen.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál az oldalsó részek zérus értékű pontjai, ahol a függőleges alkotóhoz húzott érintő a hozzá tartozó húrral zérus szöget zár be, magasabban vannak a kormánylemezen, mint a kormánylemez központi részének zérus értékű pontjai, és ezek a pontok a szimmetriasík két oldalán egy olyan pályát képeznek, amelynek ökörszarv alakja van, és amelynél az oldalszélek többé-kevésbé egyenesek, emelkednek vagy visszaesnek, az oldalsó részek végeinek változó alakja szerint. Az ökörszarv alakú pálya három egymáshoz csatlakozó részből áll, ahol ezek mindegyike egy-egy ellipszisszakasznak felel meg, mégpedig egy központi szakasznak, amelynek zérus értékű legalsó pontja átlagos szántási körülmények esetén lényegében a kormánylemez magasságának alsó felében helyezkedik el a függőleges szimmetriasíkban, valamint két másik szakasznak a központi szakasz végein, amelyek az oldalsó részek végei felé irányulnak.

Az előzőekben elmondottakból látható, hogy az érintő szögének zérusérték-vonala csak megközelítőleg van megadva. Magától értetődik, hogy a találmány tárgykörébe esik az is, ha ökörszarv alakként olyan alakot és helyzetet fogadunk el - a talaj típusától és a szántás mélységétől függően -, amilyenre szükség van ahhoz, hogy a leírás érthető legyen. Lényeges azonban, hogy ez a vonal úgy legyen kialakítva, hogy a központi szakasza lejjebb legyen, mint a két oldalsó szakasza. Ennek a rendkívül különleges alakú kormánylemeznek a jelentősége a következő: az alsó központi rész, amelynek a homorúsága többé-kevésbé zérus és a középső rész, amely gyengén homorú, lehetővé teszi, hogy a szántás középső talajsávja jobban csússzon hátrafelé, anélkül, hogy egy kör alakú mozgás jönne létre, ami a szántott földet oldalirányban túl messzire dobná ki, ami olyan rendezetlen szántást eredményezne, mint amilyet egy túl nagy támadási szöggel bíró kormánylemez hozna létre. Egyébként az oldalsó részek alakja lehetővé teszi, hogy a szimmetrikus eketest felhasználási irányát követve a szántott talaj alsó része gyorsan kidobódjon hátrafelé, és így a lehető legszélesebb barázdafenék képződjön, és ily módon megakadályozható, hogy a talaj felső része a kormánylemez mögé beomoljon. Az oldalsó rész külső széle - a kormánylemez felső részének erőteljes homorúsága miatt lehetővé teszi a szántandó külső talajsáv kifordítását a kormánylemez felső részére a külső talajsávból jövő földet szabályosan visszaforgatva, anélkül, hogy a növényzetet előtűnni hagyná, és folyamatosan az előző barázdára támaszkodik, mégpedig legömbölyített alakban, ha az oldalsó rész homorúsága maximális, és taréj alakban, ha az oldalsó rész többé-kevésbé sík. Ily módon egy rendkívül jó minőségű szántás jön létre hosszanti irányban, nyújtottan és nem rendezetlenül, annál inkább, minél tömörebb a talaj, összehasonlítva az ismert ekékkel kapott szántással, annak ellenére, hogy az eke súlya és bonyolultsága sokkal kisebb.

Ily módon a homorúság különleges alakja és helyzete, amint azt az ökörszarv alakú pályával meghatároztuk, lehetővé teszi a szántást jobb és bal irányban ugyanazon kormánylemezzel, éppen olyan eredményesen, mint jobb és bal oldali különálló kormánylemezek alkalmazásával.

Egy előnyös kivitel szerint az oldalsó részeknek egy kisebb homorúsággal kialakított felső sarkuk van. Ez a kiviteli alak lehetővé teszi a barázdák taréj alakban való támaszkodását. Ennek következménye egy levegősebb szántás, ami javítja a víz behatolását a talajba.

A változó homorúság találmány szerinti különleges megválasztása lehetővé teszi azt, hogy a kormánylemez hosszát csökkentsük, a kormánylemezt szimmetrikussá tegyük, ennek következtében az ezzel felszerelt eke súlyát és előállítási költségét csökkentsük, valamint kisebb teljesítményű vontató traktort válasszunk. Ezenfelül a kopásnak kitett alkatrészek száma is csökken, ezáltal a szerkezet megbízhatóbbá válik, élettartama nő és karbantartási költségei csökkennek.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti eketest példakénti kiviteli alakját tünteti fel.

A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eketest egy függőleges síkra vetített elölnézete, amely a különböző homorúságú tartományok helyzetét, valamint ezen homorúságok egymáshoz viszonyított mértékét szemlélteti, a 2. ábra a találmány szerinti eketest középmetszete, az 1. ábra A-A’ vonala által jelölt függőleges szimmetriasíkban.

Az 1. ábrán látható eketest 1 kormánylemezből áll, amely az alsó részén egy 2 ekevassal van meghosszabbítva. Az 1 kormánylemeznek van egy 3 központi része, amely oldalt két 4, 5 oldalsó résszel van meghosszabbítva. Mind az 1 kormánylemez, mind a 2 ekevas szimmetrikus az A-A’ vonal által jelzett középsíkra, vagyis a függőleges szimmetriasíkra. A 3 központi rész teljes egészében homorú. Ez a homorúság változó, mind a függőleges, mind a vízszintes metszősíkokban, amit a későbbiekben részletesen ismertetünk.

Ha a függőleges metszősíkokat tekintjük, akkor megállapítható, hogy a 3 központi részt keresztirányú, vagyis felülről lefelé tájolt alkotók képezik. Az 1. ábrán kizárólag a középső 6 alkotót ábrázoltuk. Ahhoz, hogy az alkotók különleges alakját meghatározzuk, figyelembe kell venni a 7 húrt is, amely összeköti a 6 alkotó felső 8 végét az alsó 9 végével. A felső 8 vég megfelel az 1 kormánylemez felső szélének, az alsó 9 vég pedig megfelel az 1 kormánylemezt a 2 ekevashoz csatlakoz3

HU 217 056 Β tató egyenes 10 összekötő vonalnak. Ha a 7 húrok együttesét tekintjük, akkor ezek egy trapéz alakú felületet képeznek. A trapéz nagyobbik alapjának hossza lényegében egyenlő az egyenes 10 összekötő vonal hosszával. Ez a trapéz alakú felület egy olyan csonka kúp alakú résznek felel meg, amelynek nagyon nagy görbületi sugara van. Valójában az 1 kormánylemez felső 11 széle nem teljesen egyenes, hanem kissé befelé görbülő lehet, míg az alsó széle lényegében sík a 2 ekevassal való csatlakozás felé, ahol teljesen egyenessé válik. Különböző vízszintes síkokban vett 12-16 metszetek mutatják a homorúság változását. A függőleges homorúság az A-A’ függőleges szimmetriasík mentén maximális, lényegében az 1 kormánylemez magasságának alsó felében. Ezen a szinten a 6 alkotó 17 érintője jelenti a legnagyobb távolságot a 7 húrtól. Egyébként ez a 17 érintő ezen a helyen zérus szöget zár be a 7 húrral. A 17 érintő és a 7 húr közötti távolság itt maximális a középső 6 alkotó számára, és kismértékben, de szabályosan csökken a függőleges oldalsó alkotók számára, ahogy távolodunk az A-A’ szimmetriasíktól.

A változó homorúság három egymás feletti, vízszintesen húzódó részből tevődik össze:

- egy alsó 45 első részből, amely az eketest magasságának első egyötödét teszi ki, a 1 kormánylemez és a 2 ekevas egyenes 10 összekötő vonal által képzett csatlakozásához közel, és amely rész lényegében sík,

- egy középső második részből, amely az eketest következő háromötödének felel meg, amely a 3 központi részén homorú, mégpedig enyhén homorú 47 függőleges irányban és nagyon enyhén homorú 48 vízszintes irányban, amely homorúság a középpont felé nullára csökken, egy kezdődő erősödéssel a 3 központi rész 49 felső tartománya és a 4, 5 oldalsó részek felé, ahol ez utóbbiak a 3 központi részhez való csatlakozásnál homorúak, mégpedig gyengén homorúak az 50 vízszintes irányban és enyhén homorúak az 51 függőleges irányban, ugyanakkor a homorúság a 46 alsó tartomány felé zérusra csökken, a 49 felső tartomány felé pedig erősödik, hogy a homorúság az oldalsó szélek felé csökkenjen és végül megszűnjön, valamint

- egy felső harmadik részből, amely az utolsó egyötödnek felel meg, amely a 3 központi részen szintén homorú, mégpedig az 52 függőleges irányban erősödőén, az 53 vízszintes irányban pedig enyhén homorú, míg az ehhez csatlakozó 4, 5 oldalsó részeken mind vízszintes, mind 54 függőleges irányban erősödő homorúsággal rendelkezik, hogy az oldalsó széleken zérusra csökkenjen.

Amint a 2. ábrán látható, a 6 alkotó alsó 9 végénél lévő 18 érintő a 7 húrral β szöget zár be. Emellett a 7 húr a függőleges P síkkal a szöget zár be, az eketest dőlésének megfelelően. A 18 érintő a vízszintes H síkkal ε szöget zár be, amely szög lényegében egyenlő azzal a szöggel, amelyet a 2 ekevas az 1 kormánylemezhez való csatlakozásnál a vízszintessel bezár. A 19 érintő a 6 alkotó felső 8 végénél a 7 húrral az előzőleg meghatározott β szögnél kissé nagyobb β’ szöget zár be.

Az a szög, amelyet tehát a 6 alkotó érintője a 7 húrral az A-A’ középsíkban, vagyis szimmetriasíkban bezár, ily módon alulról felfelé változik egy β szög értéktől kiindulva, majd a magasság közepe fölött zérussá válik és ismét nő, de ellentétes értelemben, hogy a β szögnél nagyobb β’ szögértéket éljen el.

Az 1. ábrán látható 1 kormánylemeznek két 4, 5 oldalsó része van, amelyek lényegében kúpos alakúak. Ezeket a 4, 5 oldalsó részeket az alsó végükön a 20, 21 pontok felé összetartó 25 alkotók képezik, amelyeknek felső vége ellipszis alakú pályára támaszkodik, amely az eketest felső 22, 23 szélének felel meg. Magától értetődik, hogy a 25 alkotók érintőinek inverziós pontja folyamatosan változik az egyik 4 oldalsó rész végétől a másik 5 oldalsó rész végéig, áthaladva a 3 középső részen, egy ökörszarv alakú pályát követve, amely lényegében három elliptikus szakasznak felel meg. Egyrészt megfelel egy 58 központi szakasznak, amelynek 57 alsó pontja zérus értékű, és ez az átlagos szántási körülmények esetén lényegében az 1 kormánylemez magasságának közepén helyezkedik el a függőleges A-A’ szimmetriasíkban, valamint két másik 59 szakasznak az 58 központi szakasz oldalsó végein, amelyek a 4, 5 oldalsó részek felé vannak tájolva. A 4, 5 oldalsó részek felső 28, 29 végeinek homorúsága ettől eltérő, többé-kevésbé zérus.

A találmány szerinti szimmetrikus eketest a következőképpen működik:

Az eketestet a 38 nyíllal jelzett haladási irányban vontatjuk. A szántandó terület három részből áll: 39 belső talaj sávból, 40 középső talajsávból és 41 külső talajsávból. A 39 belső talajsávot a 2 ekevas belső vége és az 1 kormánylemez alsó része támadja meg. Az ily módon kiemelt föld képezi a 42 barázdafeneket. A 40 középső talajsávot, amely a legszélesebb és így a legnagyobb térfogatú, a 2 ekevas legnagyobbik része és az 1 kormánylemez támadja meg. A 40 középső talajsávból származó földet többé-kevésbé megforgatjuk és a 42 barázdafenékre tereljük, hogy a barázda 43 középső részét kialakítsuk. A 41 külső talajsávot az 1 kormánylemez 5 oldalsó része támadja meg és az így kihasított talaj képezi a barázda 44 taréját.

A találmány nincs az elmondott kiviteké korlátozva. A szakember számtalan változtatást tud rajta eszközölni, anélkül, hogy a találmány tárgyától eltérnénk, amely találmánynak a tárgya az, hogy az általános formájában homorú, szimmetrikus kormánylemez homorúságát két irányban változó annak érdekében, hogy mind a két irányban könnyen áttekinthető szántást végezzen, és olyan egyenes vonalú, folyamatos barázdákat hozzon létre, mint amilyeneket az ismert megoldások szimmetrikus eketestei képeznek.

Claims (3)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Szimmetrikus eketest egyetlen eketestsorozattal ellátott ekéhez, amely eketestet önmagában ismert módon egy kormánylemez és egy ekevas képezi, ahol a kormánylemez három részből áll, mégpedig egy központi részből és két oldalsó részből, és amely eketest egy 10° és 30° közötti belépési szöggel van kialakítva,

HU 217 056 Β amelyet egy, az ekevas élére merőleges függőleges síkban az eke vas a talajjal bezár, ugyanakkor egy 30° és 45° közötti átlagos támadási szöge van, amelyet vízszintes síkban az ekevas/kormánylemez csatlakozás a haladási iránnyal ellentétes iránnyal bezár, emellett a kormánylemez alakja változóan homorú, és egymás mellett elhelyezett, függőleges síkban nézve vessző alakú alkotókból áll, azzal jellemezve, hogy

- a központi rész (3) síkra kivetítve egy trapéz alakú, amelynek nagyobbik alapja a kormánylemez (1) és az ekevas (2) közötti csatlakozásként egy egyenes összekötő vonalat (10) képez, és a központi rész (3) egymás melletti alkotói (6) alsó végükkel ezen az egyenes összekötő vonalon (10), míg felső végükkel egy görbén fekszenek,

- a központi rész (3) meghosszabbítását képező oldalsó részek (4, 5) egy-egy, a kormánylemez (1) felső szélén (22, 23) egy ellipszisszakasznak megfelelő pályát befutó alkotónak (25) az egyenes összekötő vonal (10) egy-egy szélső pontjában (20,21) való elforgatásából vannak származtatva,

- mindegyik alkotóhoz (6), amely a kormánylemezt (1) képezi, tartozik egy húr (7), amely az adott alkotóhoz (6) húzott érintővel (18, 19) az alkotó (6) hossza mentén minden pontban változó szöget (β) képez a kormánylemez (1) alsó végénél (9) egy szögértékből kiindulva egy negatív értékig, amely azonban abszolút értékben legnagyobb a kormány lemez (1) felső végénél (8), miközben egy zérus értéken halad át, amely változás a különböző alkotóknál (6) eltérő,

- a húr (7) és az alkotót (6) érintő β=zérus értékű pont közötti távolság ott maximális, ahol az alkotó (6) a kormánylemez (1) függőleges szimmetriasíkjában (A-A’) helyezkedik el,

- a kormánylemez (1) azon pontjainak együttese, amelyeknél az egyes függőleges síkban húzódó alkotók (6) érintője (18, 19) zérus értékű szöget (β) zár be a hozzá tartozó húrral (7), egy görbe vonalat alkot, amelynek különböző szakaszai különböző magasságokban helyezkednek el a kormánylemezen (1), a függőleges szimmetriasík (A-A’) két oldalán egyetlen kormánylemez esetén is két felület van, egy jobb oldali és egy bal oldali, ahol önmagában mindegyik felület aszimmetrikus és változó homorúságú, mind függőleges, mind vízszintes irányban.

2. Az 1. igénypont szerinti eketest, azzal jellemezve, hogy a változó homorúság három egymás feletti, vízszintesen húzódó részből tevődik össze:

- egy alsó első részből (45), amely az eketest magasságának első egyötödét teszi ki, a kormány lemez (1) és az ekevas (2) egyenes összekötő vonal (10) által képezett csatlakozásához közel, és amely rész lényegében sík,

- egy középső második részből, amely az eketest következő háromötödének felel meg, amely a központi részen (3) homorú, mégpedig enyhén homorú függőleges irányban (47) és nagyon enyhén homorú vízszintes irányban (48), amely homorúság a középpont felé nullára csökken, egy kezdődő erősödéssel a központi rész (3) felső tartománya (49) és az oldalsó részek (4, 5) felé, ahol ez utóbbiak a központi részhez (3) való csatlakozásnál homorúak, mégpedig gyengén homorúak vízszintes irányban (50) és enyhén homorúak függőleges irányban (51), ugyanakkor a homorúság az alsó tartomány (46) felé zérusra csökken, a felső tartomány (49) felé pedig erősödik, hogy a homorúság az oldalsó szélek felé csökkenjen és végül megszűnjön, valamint

- egy felső harmadik részből, amely az utolsó egyötödnek felel meg, amely a központi részén (3) szintén homorú, mégpedig függőleges irányban (52) erősödőén, vízszintes irányban (53) pedig enyhén homorú, míg az ehhez csatlakozó oldalsó részeken (4, 5) mind vízszintes, mind függőleges irányban (54) erősödő homorúsággal rendelkezik, hogy az oldalsó széleken zérusra csökkenjen.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eketest, azzal jellemezve, hogy az oldalsó részek (4, 5) zérus értékű pontjai, ahol a függőleges alkotóhoz (25) húzott érintő (24) a hozzá tartozó húrral (26) zérus szöget (β) zár be, magasabban vannak a kormánylemezen (1), mint a kormánylemez (1) központi részének (3) zérus értékű pontjai, és ezek a pontok a szimmetriasík (A-A’) két oldalán egy olyan pályát képeznek, amelynek ökörszarv alakja van, és amelynél az oldalszélek többé-kevésbé egyenesek, emelkednek vagy visszaesnek, az oldalsó részek (4, 5) végeinek (28, 29) változó alakja szerint, és három egymáshoz csatlakozó részből áll, ahol ezek mindegyike egy-egy ellipszisszakasznak felel meg, mégpedig egy központi szakasznak (58), amelynek zérus értékű legalsó pontja (57) átlagos szántási körülmények esetén lényegében a kormány lemez (1) magasságának alsó felében helyezkedik el a függőleges szimmetriasíkban (A-A’), valamint két másik szakasznak (59) a központi szakasz (58) végein, amelyek az oldalsó részek (4, 5) végei (28, 29) felé irányulnak.