HU216937B - Hangszer - Google Patents

Abstract

A találmány hangszer, játék közben váltőztatható hangmagassággal,amelynek egy zárt, hangkeltő elemmel ellátőtt és a hangkeltő elemmelszemben nyílással rendelkező merev, üreges rezőnátőrteste és adőttesetben ütője van, és az jellemzi, hőgy a rezőnátőrtest (2) bármelyikkeresztmetszetének bármelyik mérete legfeljebb 100 mm, és az adőttesetben alkalmazőtt ütőn (4) az ütőfelület (5) élként van kialakítva. ŕ

Description

A találmány hangszer, játék közben változtatható hangmagassággal, amelynek egy zárt, hangkeltő elemmel ellátott és a hangkeltő elemmel szemben nyílással rendelkező merev, üreges rezonátorteste és adott esetben ütője van, és az jellemzi, hogy a rezonátortest (2) bármelyik keresztmetszetének bármelyik mérete legfeljebb 100 mm, és az adott esetben alkalmazott ütőn (4) az ütőfelület (5) élként van kialakítva.

HU 216 937 B

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 216 937 Β

A találmány olyan, játék közben változtatható hangmagasságú hangszerre vonatkozik, amelynek egy zárt, hangkeltő elemmel ellátott és a hangkeltő elemmel szemben nyílással rendelkező merev, üreges rezonátorteste van. A hangszer alapvetően az ujjakkal és ütővel szólaltatható meg.

A zenei ritmus érzékeltetésére, hangsúlyozására ősidők óta alkalmaznak különböző ütőhangszereket. Ezek zenei szempontból nagyon sok módon csoportosíthatók, a jelen találmány szempontjából azonban csak két csoporttal kell foglalkozni. Az egyikbe a dob jellegű hangszerek, a másikba a membrán nélküli egyszerű ütőhangszerek tartoznak.

A dobok, ahogy az közismert, és a közérthető áttekintést nyújtó SH atlaszban (SH atlasz Zenei kötet 32-33. oldal - Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994) is látható, egy üreges rezonátortestből, amely legalább az egyik végén nyitott forgástest, és a nyílást lefedő, rugalmas, membránszerű hangkeltő elemből állnak. A dobok megszólaltathatók dobverővel vagy kézzel is. A találmányhoz legközelebb álló dobok a 17-19 cm átmérőjű bongók. Az SH atlasz a dobokat formájuk, méretük szerint különbözteti meg.

A membrán nélküli ütőhangszerek egyik jellemző képviselője a közkeletű néven „rumbafa”-ként említett hangszer, amely két farudacska vagy facső, amelyeknek egymáshoz ütögetésével történik a megszólaltatásuk. Ide sorolható még a triangulum, a cintányér vagy a gong is.

Ezeknek a hangszereknek közös jellemzőjük, hogy általában csak egyetlen hangmagasságon szólnak. Ez alapvetően a dobokra is igaz, jóllehet, a különböző helyen megütött membrán hangjánál van némi eltérés. Ugyanakkor az érdekesebb hangzás miatt a zenészek olyan ritmikai eszközöket igényeltek, amelyek különböző magasságú hangot adnak.

így születtek meg - annak az ismert ténynek az alapján, hogy a különböző méretű doboknak eltérő a hangmagasságuk - a megfelelően hangolt dobokból összeállított sorozatok, amelyeken már nemcsak ritmust, hanem dallamot is lehet játszani. A dobok mérete a kezelhetőségnek határt szab, ezért 7-8 dobnál többet nem alkalmaznak. Ezekre a sorozatokra is igaz természetesen az, hogy egy adott dob egy adott hangon szólal meg, játék közben a hangja nem változtatható.

Az idők folyamán több olyan szerkezeti kialakítás is született, amellyel egy dob hangja befolyásolható. így például az US-3.818.791. számú szabadalmi leírásból megismerhető megoldás, amelynél cserélhető membránokat alkalmaznak. Ezek különböző rezonátortestekre szerelhetők fel. Ez természetesen a játék közbeni hangolást nem oldja meg.

Elvileg az US-4.455.913. számú szabadalmi leírás szerinti dob alkalmas lenne erre a feladatra, a rezonátortest ugyanis teleszkópos, így a rezonátortér változtatható, de a megoldást nem ezért, hanem a könnyebb szállítás és tárolás kedvéért dolgozták ki. A játék közbeni mozgatás nincs is kidolgozva.

Más szerkezeti megoldást mutat be az US-3.621.749. számú szabadalmi leírás, ahol a dob hengeres rezonátortestéhez különböző méretű és alakú hangtölcsérek csatlakoztathatók. Természetesen ez sem a játék közbeni hangmagasság-változtatást szolgálja, hanem csak hangterelő, -erősítő funkciója van.

Az US-3.861.265. számú szabadalmi leírás egy olyan szerkezetet ismertet, amellyel az aktív, tehát az ütővel rezgésbe hozott membrán feszességét változtatják oly módon, hogy a széle közelében egy ponton különböző mértékben benyomják. Ez valóban megváltoztatja a dob hangmagasságát, de a membrán jellegéből eredően csak olyan tartományban, amely megegyezik a membrán hagyományos hangolásának a tartományával. Itt tehát zenei értelemben tényleges hangmagasság-változtatásról nem lehet beszélni.

Olyan dob jellegű ütőhangszer tehát, amelynek a hangmagassága játék közben zenei értelemben is megváltoztatható, jelenleg nem létezik.

A találmány célja tehát az előbbi igényt kielégítő hangszer megteremtése. Ez annak a felismerésnek az alapján érhető el, miszerint az olyan dobszerű testeknek, amelyeknek a membránnal szemben lévő része nyitott, a hangmagassága a nyitott vég különböző mértékű takarásával fokozatmentesen változtatható. Mivel ez a takarás gyors ritmusnál csak közvetlenül, csak kézzel oldható meg, ezért a hangszer kis kézi kialakítású lehet.

Bár a találmány alapvetően dobszerű hangszerre vonatkozik, a nyitott rezonátortesttel való hangolás elve nemcsak ütésre működő hangkeltő elemmel párosítható, így a népi hangszerek köréből ismert, ugyancsak ritmikai feladatú ütőgardon mintájára a dobszerű test rugalmatlan anyagú membránjára húrok feszíthetők, amelyek pengethetők, vagy az US-3.924.560. számú szabadalmi leírás szerinti síp mintájára egy felfordított dobszerű testbe folyadék tölthető, amelybe egy csövön át belefüjva a bugyborékolás a keltett és a rezonátortest lefedésével moderálható hang.

A találmány tehát hangszer, játék közben változtatható hangmagassággal, amelynek egy zárt, hangkeltő elemmel ellátott és a hangkeltő elemmel szemben nyílással rendelkező merev, üreges rezonátorteste és adott esetben ütője van, és az jellemzi, hogy a rezonátortest bármelyik keresztmetszetének bármelyik mérete legfeljebb 100 mm, és az adott esetben alkalmazott ütőn az ütőfelület élként van kialakítva.

A találmány szerinti hangszer egyik előnyös kiviteli alakjánál a hangkeltő elem oldható kötéssel, célszerűen menettel van a rezonátortestre rögzítve.

A találmány szerinti hangszer másik előnyös kiviteli alakja az, ahol a rezonátortest egy olyan rezonátorelemkészletnek egy rezonátoreleme, amelyben minden rezonátorelemnek két nyílása van egymással szemben, és az egyik nyílásnál az oldható kötés egyik kapcsolódóeleme, a másik nyílásnál a másik kapcsolódóeleme van kialakítva, és a rezonátorelem-készletben több azonos alakú és/vagy több különböző alakú, és/vagy különböző anyagú rezonátorelem van.

A találmány szerinti hangszer harmadik előnyös kiviteli alakjánál a rezonátortest vagy egy rezonátorelem hengeres.

HU 216 937 Β

A találmány szerinti hangszer negyedik előnyös kiviteli alakjánál a rezonátortest vagy egy rezonátorelem gömb alakú.

A találmány szerinti hangszer ötödik előnyös kiviteli alakjánál a rezonátortest vagy egy rezonátorelem diaboló alakú.

A találmány szerinti hangszer hatodik előnyös kiviteli alakjánál a rezonátortest vagy egy rezonátorelem hordó alakú.

A találmány szerinti hangszer hetedik előnyös kiviteli alakjánál a rezonátortest vagy egy rezonátorelem alakja két, alapjával egymásnak fordított, különböző kúpszögű csonka kúppal egyezik meg.

A találmány szerinti hangszer nyolcadik előnyös kiviteli alakjánál az ütő egy forgástest, és az ütőfelület a homlokfelületen kialakított körkörös él.

A találmány szerinti hangszer kilencedik előnyös kiviteli alakja az, ahol az ütő oldalán egy rugózófogakból álló fésű van elhelyezve.

A találmány szerinti hangszer tizedik előnyös kiviteli alakja olyan, hogy az ütő oldalán lévő fésű fogai fele-fele részben merevebb, illetve rugalmasabb anyagból vannak, és a merevebb fogak magassága a fésű mentén az egyik irányban, a rugalmasabb fogak magassága a másik irányban folyamatosan növekszik.

A találmány szerinti hangszer tizenegyedik előnyös kiviteli alakja az, ahol a hangkeltő elem merev, és a felülete sík.

A találmány szerinti hangszer tizenkettedik előnyös kiviteli alakja az, ahol a hangkeltő elem merev, és a felülete lépcsős.

A találmány szerinti hangszer tizenharmadik előnyös kiviteli alakja az, ahol a hangkeltő elem egy keretre feszített membrán.

A találmány szerinti hangszer egy további előnyös kiviteli alakjánál a merev kialakítású hangkeltő elemre közvetlenül vagy egy húrtartó segítségével legalább egy, önmagában ismert anyagú húr van feszítve.

Végül a találmány szerinti hangszer előnyös kiviteli alakja az is, ahol a hangkeltő elem merev kialakítású, oldalfallal rendelkező, fazékszerű test, amelybe - előnyösen az oldalán át - egy füvócső nyúlik, és a hangkeltő elem a füvócső kilépőnyílásánál magasabb szintig folyadékkal van megtöltve.

A találmány részletesebben néhány kiviteli példa alapján, a mellékelt rajzok segítségével ismerhető meg, ahol az

1. ábra a hangszer legegyszerűbb változatát és az ütőt metszetben, a

2. ábra a hangszer szerelt változatát metszetben, a

3. ábra több rezonátorelemet tartalmazó hangszert metszetben, a

4-9. ábra különböző rezonátorelemeket metszetben, a

10. ábra a hangkeltő elem egy változatát metszetben, a

11. ábra a hangkeltő elem egy másik változatát metszetben, a

12. ábra a fésűvel ellátott ütőt nézetben, a

13. ábra a fésű egy változatát nézetben, a

14-15. ábra egy húros hangkeltő elemet metszetben és felülnézetben, a

16. ábra a húros hangkeltő elem egy változatát nézetben, a

17. ábra a húros hangkeltő elem egy másik változatát nézetben, a

18. ábra a folyadékos hangkeltő elemet metszetben mutatja be.

Az 1. ábrán látható hangszer egy egyetlen darab fából készült, lényegében fazék alakú eszköz, amelynek az oldala alkotja az üreges 2 rezonátortestet, a feneke pedig a 2 rezonátortestet lezáró 1 hangkeltő elem. Az hangkeltő elemmel szemben van - az elmondottakból értelemszerűen - a 3 nyílás.

A 2 rezonátortestnek az 1 hangkeltő elemmel párhuzamos mérete, jelen esetben a D átmérője 50 mm. Az elvi kialakítás szempontjából más méreteknek nincs jelentősége, így a 2 rezonátortest, illetve az 1 hangkeltő elem falvastagságának sem.

Az 1. ábra bemutatja a hangszerhez használható 4 ütő egy lehetséges kialakítását is. Ez is fából készült, hengeres test, amelynek az egyik homlokfelületén van kialakítva az 5 ütőfelület. Az 5 ütőfelület lényegében a homlokfelület szélén lévő élfelület, amely az ezen belüli rész kimélyítésével keletkezik.

A hangszer használata a következő.

A legegyszerűbb mód az, hogy egyik kézzel megfogjuk a 2 rezonátortestet, és az 1 hangkeltő elemet ujjheggyel vagy körömmel ütögetjük, vagy behajlított ujjal kopogtatjuk, esetleg körömháttal fricskázzuk. A hangszer az anyagától függő koppanó hangot fog adni.

Valamilyen mértékben így is változtatható a hang azzal, hogy a 2 rezonátortestet teljes marokkal átfogjuk, vagy két-három ujjal éppen csak annyira érintjük meg, hogy le ne ejtsük. A találmány célja azonban egy lényegesen nagyobb hangolási tartomány biztosítása. Ehhez a rezonátortestet úgy kell a tenyérbe helyezni, hogy a teljes 3 nyílást lefedjük. A 2 rezonátortest billegtetésével, illetve a tenyér mozgatásával a 3 nyílás különböző mértékben takarható le, ezzel a hangszer hangmagassága több oktáv tartományban változtatható. így az 1 hangkeltő elem ütögetésével teljes dallam játszható, közben az ütögetés a hangszer eredeti feladatának megfelelően ritmust is ad.

Más a hangszer hangszíne, ha a 4 ütőt használjuk. Ez történhet a 4 ütő egyszerű ütögetésével, de jelentősen gyorsítható a koppanások ritmusa, ha a 4 ütőt körülbelül az 1. ábrán jelzett helyzetben az 1 hangkeltő elem élénél tartjuk és billegtetjük. Ekkor a 4 ütő gyűrű alakú 5 ütőfelületének két átellenes pontja felváltva fogja megütni az 1 hangkeltő elemet. Mivel az ilyen kézmozdulat gyorsabb is, mint az ütögető mozdulat, és a koppanások száma is megduplázódik, ez teszi lehetővé a ritmus jelentős gyorsítását.

A most bemutatott elvi kialakítás számtalan változatot kínál.

A hangszer anyaga a már említett fán kívül fém és kemény műanyag is lehet. A fa a hangszerkészítésnél általában használt fák valamelyike lehet, például cseresznyefa, rózsafa, diófa, kőrisfa, ébenfa, teakfa stb.

HU 216 937 Β

A fémek közül is elsősorban a hangszerkészítésnél alkalmazott réz és ötvözetei jöhetnek szóba, de lehet egyéb fém is. A kemény műanyagok választéka olyan nagy, hogy még példálózó felsorolásuknak sincs értelme, inkább csak a minőség érzékeltetéseképpen említem az ebonitot és az ebonit jellegű műanyagokat.

Az anyagválasztás kínálta bőséges változat mellett a méretek megválasztása is növeli a változatok számát. Nyilvánvaló, hogy a 2 rezonátortest méretének növelésével a hangszer hangmagassága a mélyebb irányába tolódik el, míg a falvastagság megválasztásával a hangszín változtatható. Itt kell megemlíteni, hogy a használat módjából kézenfekvő a méretek felső behatárolása, ugyanis 100 mm-nél szélesebb rezonátortest már nem fogható úgy kézbe, hogy a kézállással a hangolás megvalósítható legyen. Bár a falvastagságot az előbbihez hasonló kényszerűség nem korlátozza, általában az 1-10 mm közötti tartománytól nem érdemes eltérni.

Végül a használattal kapcsolatban meg lehet említeni, hogy a hangszer a szokásostól eltérő módon megszólaltatható úgy is, hogy tenyérrel a 3 nyílásra ütögetünk, vagy hangcsőként használva a szájjal formált hangot erősítjük vagy torzítjuk.

Az előbb ismertetett hangszer a 2. ábrán látható módon elkészíthető úgy is, hogy az 1 hangkeltő elem és a 2 rezonátortest két önálló egység, és oldható kötéssel van egymáshoz rögzítve. Jelen esetben az oldható kötést az enyhe túlfedéssel létrejövő súrlódóerő biztosítja, amely az 1 hangkeltő elem 6 peremében lévő fészekszerű 7 kapcsolódóeleme és a 2 rezonátortest csapszerű 8 kapcsolódóeleme között ébred. Ez a kialakítás különösen a fémből készített hangszereknél előnyös, amikor is a 2 rezonátortest csőből vágható le, míg az 1 hangkeltő elem fémnyomó vagy sajtolóeljárással alakítható ki.

A szerelhető kivitel az előbb bemutatott módon a gyártásnál is előnyös, az igazi előnyök azonban zenei téren jelentkeznek.

A 3. ábrán egy olyan hangszer látható, amelynél nemcsak az 1 hangkeltő elem van külön a 2 rezonátortestre rögzítve, hanem maga a 2 rezonátortest is két darabból áll, két 9a rezonátorelemből van összeállítva. Itt az oldható kötést menet biztosítja, mert a 9a rezonátorelemek játék közben könnyen szétválhatnának.

Egy 9a rezonátorelem külön látható a 4. ábrán. A csőszerű alkatrész két végén az oldható kötés egyegy fele van kialakítva, mégpedig a 3 nyílásnál a fészekszerű, azaz a belső menettel ellátott 7 kapcsolóelem, a 10 nyílásnál a csapszerű, azaz a külső menettel ellátott 8 kapcsolódóelem. A 4. ábrából leolvasható, hogy a 9a rezonátorelem 7 és 8 kapcsolódóeleme azonos méretű, így bármelyik 9a rezonátorelemre felhelyezhető az 1 hangkeltő elem, illetve a 9a rezonátorelemek bármilyen sorrendben összeszerelhetők.

Különösebb magyarázat nélkül belátható az is, hogy a hangszer egyetlen 9a rezonátorelem és az 1 hangkeltő elem összeépítéséből is összeállítható, ebben az esetben az egyetlen 9a rezonátorelem alkotja a 2 rezonátortestet.

Az eddig bemutatott hangszereknek hengeres a rezonátortestük. Ismeretes, hogy a hagyományos dobok sem csak hengeres rezonátortesttel készülnek, például az üstdobnál az elnevezésnek megfelelően üst alakúak, a kongáknál forgási paraboloidok, de alkalmaznak hordó alakú, diaboló alakú, kúpos és hasonló alakú rezonátortesteket. Ebből látható, hogy a rezonátortest alakja a doboknál is befolyásolja a hang jellemzőit. A találmány szerinti hangszernél hasonló a helyzet. A teljesség igénye nélkül néhány rezonátortestet mutatnak be az 5-9. ábrák. Meg kell jegyezni, hogy az ábrákon rezonátorelemek láthatók, de ahogy már szó volt róla, minden rezonátorelem önállóan is használható rezonátortestként, így különösebb magyarázat nélkül belátható, hogy az ábrázolt alakok a hangkeltő elemmel akár egy darabban is gyárthatók.

Az 5. ábrán látható 9b rezonátorelem gömb alakú, a 6. ábrán látható 9c rezonátorelem diaboló alakú, a 7. ábrán látható 9d rezonátorelem hordó alakú, a 8. és 9. ábrán látható 9e, illetve 9f rezonátorelem két, alapjával egymásnak fordított csonka kúphoz hasonlít, ahol a csonka kúpok kúpszöge nem egyforma, de amíg a 9e rezonátorelemnél az 1 hangkeltő elemhez is csatlakoztatható csonka kúp kúpszöge a nagyobb, a 9f rezonátorelemnél ez a kisebb. A 9b-9f rezonátorelemeknél is a 10 nyílás körül van kialakítva a csapszerű, külső menetes 8 kapcsolóelem, míg a 3 nyílás körül a belső menetes 7 kapcsolóelem.

Ha több rezonátorelemből van összeállítva a rezonátortest, ennek kézben tartása, és főleg tenyérrel történő hangolása a méretei miatt nehézkessé válik. Ezért a 9a-9f rezonátorelem oldalára egy 11 fül van rögzítve, amelybe a más hangszereknél, például a szaxofonnál megszokott 21 karabinerekkel egy nyakba akasztható 20 zsinór csatlakoztatható. Nyakba akasztva a hangszert, a tartó kéz már csak a hangoláshoz kell.

Az 1. ábra kapcsán szó volt arról, hogy a gyűrű alakú 5 ütőfelülettel a ritmus megnövelhető. További növekedés érhető el a 10. ábrán látható 12 hangkeltő elemmel, amelynek lépcsős a felülete. A 4 ütőt a lépcsőéleken végighúzva igen gyors, pergő hang kelthető.

Az 1-3. ábrákon látható, sík felületű 1 hangkeltő elem, illetve a 10. ábrán látható lépcsős felületű 12 hangkeltő elem merev anyagból készült. Ezek az anyagok ugyanazok, amelyeket a 2 rezonátortestekhez is használnak. Meg kell jegyezni, hogy az 1 hangkeltő elemnek és a 2 rezonátortestnek nem kell ugyanolyan anyagúnak lennie. Az eltérő anyagok használata növeli a gerjeszthető hangok változatát. Ez a változat tovább növelhető all. ábrán látható hangkeltő elemmel.

A 13 hangkeltő elem alapja egy 14 keret, amely ugyanolyan 8 kapcsolódóelemmel, például menettel van ellátva, mint a többi hangkeltő elem. A 14 keretre egy 15 membrán van helyezve. A 15 membrán rögzítése és feszítése a 14 keret alján kialakított 16 karimában lévő 17 furatokon átfuzött 18 zsinórral történik. A 15 membrán a doboknál is alkalmazott természetes bőr vagy mesterséges hártya lehet, és segítsésgével ugyanolyan hangok állíthatók elő, mint a dobokkal.

Mint ahogy már szó volt róla, a találmány alapötletéül a dobok szolgáltak ugyan, de az ötlet továbbfejlesz4

HU 216 937 Β téseképpen a hangkeltés egyéb módjai is számításba jöhetnek. Néhány példa ezt illusztrálja a továbbiakban, a teljesség igénye nélkül.

A 14-15. ábrán látható 23 hangkeltő elem egy ugyanolyan zárt, fedélszerű test, mint amilyen a legegyszerűbb összeépíthető kivitelnél a 2. ábrán már látható volt, ennek megfelelően el van látva a belső menetes 7 kapcsolódóelemmel is. A fedélszerű test felső szélén, egymással szemben két 24 és 25 húrfeszitő van kialakítva. A 24 húrfeszítőben egy, a hangszer tengelyére merőleges furat van, a 25 húrfeszítőben egy, a húros hangszereknél általánosan alkalmazott 27 hangolókészülék van. A 24 és 25 húrfeszítő közé egy 26 húr van kifeszítve, amely anyagát tekintve megegyezik a normál hangszerhúrokéval, és célszerűen azokból is van kialakítva. Értelemszerűen tehát a különböző minőségű húrok különböző hangeffektust fognak eredményezni.

A 23 hangkeltő elem használata nem igényel különösebb magyarázatot. A hangot a 26 húr megpendítése fogja előidézni, amelyet a rezonátortest lefogásával lehet moderálni.

A 23 hangkeltő elem kialakítható úgy is, hogy arra több 26 húrt lehessen egymás mellé kifeszíteni. így a különböző minőségű 26 húrokkal különböző magasságú és tónusú hangot lehet előidézni.

Ugyancsak húros kialakítás látható a 16. és 17. ábrán is.

A 16. ábrán látható 28 hangkeltő elemre egy „C” alakú 29 húrtartó van építve. A „C” alak egymással szemben lévő része alkotja a 24 és 25 húrfeszítőt, amelyek közé több 26 húr van kifeszítve. A 26 húrok feszítését a 27 hangolókészülékkel lehet beállítani. A kis hárfára emlékeztető 28 hangkeltő elem a belső menetes 7 kapcsolódóelemmel csatlakoztatható bármelyik rezonátorelemhez.

A 17. ábrán olyan 30 hangkeltő elem látható, amelynek a tetején - leginkább a gitár nyakára emlékeztető 31 húrtartó van kialakítva. Ennek a két végén van a 24 és húrfeszítő, a 25 húrfeszítőben a 27 hangolókészülékkel. A 24 és 25 húrfeszítő közé van kifeszítve egy vagy több 26 húr.

A most bemutatott 28, illetve 30 hangkeltő elem is a húrok pengetésével szólaltatható meg, de amíg a 28 hangkeltő elemen a 26 húrok mindig ugyanazon a hangmagasságon szólalnak meg, addig a 30 hangkeltő elemen a 26 húrok lefogásával a hangmagasság is változtatható.

Merőben más hangkeltési elven működik a 18. ábrán látható 32 hangkeltő elem.

A 32 hangkeltő elem egy alulról zárt, lényegében fazékszerű test, amely a szájánál a külső menetes 8 kapcsolódóelemmel van ellátva. Az alja közelében egy 33 füvócső van bevezetve, és szivárgásmentesen berögzítve (beforrasztva, beragasztva stb.). A 33 füvócső külső vége egy 35 flexibilis csövön át egy 36 csutorával van összekötve.

A 32 hangkeltő elem megszólaltatásához 37 folyadékot kell betölteni úgy, hogy a szintje mindenképpen a 33 füvócső 34 kilépőnyílása felett legyen. Ezután a zenész a 36 csutorán át levegőt fuj a 32 hangkeltő elembe, ahol az a 37 folyadékban bugyborékoló hangot ad.

A 32 hangkeltő elemhez a 8 kapcsolódóelem segítségével hozzácsatlakoztathatók a 9a-9f rezonátorelemek, így a hangolása részben ezek megválasztásával, illetve a 10 nyílásuk lefedésével, valamint a 37 folyadék mennyiségével történhet.

A zenei variációk száma növelhető a 4 ütő egy speciális kialakításával is. A 12. ábrán látható 4 ütő oldalára acéltűkből, mint 22 fogakból álló 19 fésű van erősítve. Ezt úgy kell használni, hogy a 19 fésű 22 fogait végighúzzuk az 1 vagy a 12 hangkeltő elem élén.

A 19 fésű a 13. ábrán látható módon úgy is elkészíthető, hogy egyik része a 22m fogakból áll, amelyek merevebbek, a másik része a 22r fogakból, amelyek rugalmasabbak. A 22m fogak magassága a 4 ütő mentén az egyik irányban, a 22r fogak magassága a másik irányban nő. Ennek a 19 fésűnek a használata azonos az előbbivel, most azonban a merevebb 22m fogak egyedi, koppanó hangot, a rugalmasabb 22r fogak pergésszerű hangot adnak.

A kiviteli példák jól érzékeltetik, hogy a találmány alapján milyen széles változatban készíthető el egy-egy egyedi hangszer. Mivel a zene világában nagyon sok hangszínre lehet szükség, az egyedi hangszerek helyett célszerűbb készletet összeállítani. Ezt a hangkeltő elemek és a rezonátorelemek szerelhető kialakítása maximálisan biztosítja, sőt olyan rezonátortestek is összeállíthatók, amelyeket egyedi gyártás esetén nem is készítenének el, és így kipróbálásukra, illetve felhasználásukra sem lenne lehetőség.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Hangszer, játék közben változtatható hangmagassággal, amelynek egy zárt hangkeltő elemmel ellátott és a hangkeltő elemmel szemben nyílással rendelkező merev, üreges rezonátorteste és adott esetben ütője van, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) bármelyik keresztmetszetének bármelyik mérete legfeljebb 100 mm, és az adott esetben alkalmazott ütőn (4) az ütő felület (5) élként van kialakítva.

   1994. 02. 22.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a hangkeltő elem (1) oldható kötéssel, célszerűen menettel van a rezonátortestre (2) rögzítve.

   1994. 02. 22.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) egy olyan rezonátorelem-készletnek egy rezonátoreleme (9a-9f), amelyben minden rezonátorelemnek (9a-9f) két nyílása (3, 10) van egymással szemben, és az egyik nyílásnál (3) az oldható kötés egyik kapcsolódóeleme (7), a másik nyílásnál (10) a másik kapcsolódóeleme (8) van kialakítva, és a rezonátorelem-készletben több azonos alakú és/vagy több különböző alakú, és/vagy különböző anyagú rezonátorelem (9a—9f) van.

   1994. 02. 22.

   HU 216 937 Β
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) vagy egy rezonátorelem (9a) hengeres.

   1994. 02. 22.
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) vagy egy rezonátorelem (9b) gömb alakú.

   1994. 02.22.
6. 6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) vagy egy rezonátorelem (9c) diaboló alakú.

   1994.02.22.
7. 7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) vagy egy rezonátorelem (9d) hordó alakú.

   1994.02.22.
8. 8. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a rezonátortest (2) vagy egy rezonátorelem (9e) alakja két, alapjával egymásnak fordított, különböző kúpszögű csonka kúppal egyezik meg. 1994. 02. 22.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy az ütő (4) egy forgástest, és az ütőfelület (5) a homlokfelületen kialakított körkörös él.

   1994. 02. 22.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy az ütő (4) oldalán egy rugózófogakból (22) álló fésű (19) van elhelyezve.

    1994. 02. 22.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy az ütő (4) oldalán lévő fésű (19) fogai (22) fele-fele részben merevebb, illetve rugalmasabb anyagból vannak, és a merevebb fogak (22m) magassága a fésű (19) mentén az egyik irányban, a rugalmasabb fogak (22r) magassága a másik irányban folyamatosan növekszik.

    1995.04. 11.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a hangkeltő elem (1) merev, és a felülete sík.

    1994. 02. 22.
13. 13. Az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a hangkeltő elem (12) merev, és a felülete lépcsős.

    1994. 02.22.
14. 14. Az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a hangkeltő elem (13) egy keretre (14) feszített membrán (15).

    1994. 02.22.
15. 15. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzaljellemezve, hogy a merev kialakítású hangkeltő elemre (23) közvetlenül vagy egy húrtartó (29) segítségével legalább egy, önmagában ismert anyagú húr (26) van feszítve.

    1995.04. 11.
16. 16. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti hangszer, azzal jellemezve, hogy a hangkeltő elem (32) merev kialakítású, oldalfallal rendelkező, fazékszerű test, amelybe - előnyösen az oldalán át - egy fűvócső (33) nyúlik, és a hangkeltő elem (32) a fúvócső (33) kilépőnyílásánál (34) magasabb szintig folyadékkal (37) van megtöltve.