HU216827B - Eljárás új (1R,2R,3S)-ciklobutil-purin- és pirimidinszármazékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás (IV) általánős képletű (1R,2R,3S)-ciklőbűtán-származékők – a képletben B jelentése (i) a 9-helyzetben kapcsőlódó adeninilcsőpőrt, (ii) a 9-helyzetbenkapcsőlódó gűaninilcsőpőrt, (iii) a 9-helyzetben kapcsőlódó,egy vagy kettő aminőcsőpőrttal vagy egy aminőcsőpőrttal és egyhalőgénatőmmal helyettesített pűrinilcsőpőrt, (iv) a 9-helyzetben kapcsőlódó hipőxantinilcsőpőrt, vagy (v) 5-(1–4szénatőmős alkil)-2,4-diőxő-pirimidin-1-il-csőpőrt – előállítására. A(IV) általánős képletű vegyületek antivirális vagy karcinősztatikűshatásúak. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás új (1R,2R,3S) ciklobutánszármazékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti ciklobután-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények elsősorban antivirális és karcinosztatikus hatásúak.

A nukleinsavakkal rokon vegyületek közül számosról ismert az, hogy antivirális vagy karcinosztatikus hatásúak, és ezek közül a vegyületek közül néhányat más klinikai körülmények között is hasznosítanak. így például a Vidarabine [Privát de Garilhe és J. de Rubber: C. R. Acad. Soc. D (Paris), 259. 2725 (1964)], Aciclovir [Elion, G. B. és munkatársai: Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 74. 5716 (1977)] és az Azidothymidine [Mitsuya, H. és munkatársai: Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 82. 7096 (1985)] ismertek mint antivirális ágensek, ugyanakkor az 5-fluor-uracilról és a citozin-arabinozidról ismert karcinosztatikus hatásuk.

A fentiekben említett antivirális ágensek azonban nem alkalmazhatók széles körben, illetve beadásuk korlátozott oldékonyságukra, orális abszorbabilitásukra és az anyagcserére kifejtett hatásukra tekintettel. Továbbá számos probléma jelentkezik hosszabb időn át tartó beadásuk esetén a fellépő mellékreakciók, így például a csontvelő képződésének visszaszorítása vonatkozásában. Ugyanakkor az egyre növekvő számban jelentkező kóros virális megbetegedések, így például a szerzett immunhiányos szindróma (AIDS) vagy a felnőttek esetében jelentkező T-sejt-leukémia (ATL) igényli új, kiváló hatású antivirális ágensek kidolgozását.

Ugyanakkor a fentiekben említett karcinosztatikus hatású vegyületek esetében számos megoldatlan nehézség jelentkezik mind az alkalmazási körülményeket, mind a mellékhatásokat illetően.

Felismertük, hogy a (IV) általános képletű új (lR,2R,3S)-ciklobután-származékok - a képletben B jelentése (i) a 9-helyzetben kapcsolódó adeninilcsoport, (ii) a 9-helyzetben kapcsolódó guaninilcsoport, (iii) a 9-helyzetben kapcsolódó, egy vagy kettő aminocsoporttal vagy egy aminocsoporttal és egy halogénatommal helyettesített purinilcsoport, (iv) a 9-helyzetben kapcsolódó hipoxantinilcsoport, vagy (v) 5-(1-4 szénatomos alkil)-2,4-dioxo-pirimidin1-il-csoport;

értékes gyógyhatásúak.

A (IV) általános képletű vegyületekre konkrét példákat a következőkben sorolunk fel.

1. 9-[(l R,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-adenin,

2. 9-[( 1 R,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-guanin,

3. 2-amino-9-[( 1 R,2R,3 S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-l-il]-purin,

4. 2-amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-1 -il]-6-klór-purin,

5. 2,6-diamino-9-[( 1 R,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-1 -il]-purin,

6. 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-1 -il]-hipoxantin,

7. 1 -[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután1 -il]-5-metil-2,4( 1H, 3H)-pirimidin-dion.

A (IV) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy

a) valamely (V) általános képletű, megfelelő konfigurációjú, optikailag aktív formájú vegyületet - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport és X jelentése kilépő csoport - egy, a B jelentésének megfelelő nukleinsavbázissal reagáltatunk oldószerben, és - ha a képződött termék védőcsoportot tartalmaz adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk, vagy

b) B helyén 5-(1-4 szénatomos)alkil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il-csoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő N-{[2,3-bisz(triszubsztituált szilil-oxi-metil)-ciklobutil]-amino-karbonil}-3-metoxi-2-(l-4 szénatomos alkil)-akrilamid-származékot gyűrűzárásnak vetünk alá, majd a védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

c) 2-amino-6-halogén-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6helyzetben hidroxilcsoportot hordozó származékot halogénezünk, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

d) 2-amino-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6-helyzetben klóratomot hordozó származékot hidrogénezünk, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

e) 2,6-diamino-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6-helyzetben klóratomot hordozó származék klóratomját aminocsoporttá alakítjuk át, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

f) 9-hipoxantinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő 9-adenil-származék 6-helyzetű aminocsoportját hidroxilcsoporttá alakítjuk.

Ami az (V) általános képletben az R⁴ védőcsoportot illeti, e célra mindenféle korlátozás nélkül használhatunk olyan csoportokat, amelyek hagyományosan mint védőcsoportok ismertek. Ezekre a védőcsoportokra példaképpen megemlíthetünk észter típusú védőcsoportokat, így például acilcsoportokat (például acetil- vagy benzoilcsoportot) és karbamoilcsoportokat (például dimetil-karbamoil- vagy difenil-karbamoilcsoportot); éter típusú védőcsoportokat, így szililcsoportokat (például a terc-butil-dimetil-szilil- vagy terc-butil-difenil-szililcsoportot), az alkilrészekben 1 -4 szénatomot tartalmazó alkoxi-alkilcsoportokat (például metoxi-metilcsoportot); tetrahidropiranilcsoportot; benzilcsoportokat (így például benzil-, 4-metoxi-benzil- vagy tritilcsoportot) és hasonló ismert csoportokat. Az (V) általános képletben az X kilépőcsoportra példaképpen megemlíthetünk szulfonil-oxicsoportokat, így például a metánszulfonil-oxi-, p-toluol-szulfonil-oxi- vagy a trifluor-metán-szulfonil-oxicsoportot, valamint halogénatomokat, így például a klór-, bróm- jódatomot.

HU 216 827 Β

Az (V) általános képletű vegyületek és a nukleinsavbázisok reagáltatása során az (V) általános képletű vegyületek és a nukleinsavbázisok közötti mólarány célszerűen 0,5-10 mólekvivalens, előnyösen 1-5 mólekvivalens az utóbbi vegyületből 1 mólekvivalens előbbi vegyületre vonatkoztatva. A reagáltatást adott esetben bázikus katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. Bázikus katalizátorként használhatunk például kálium-karbonátot, lítium-hidridet vagy nátrium-hidridet. A reagáltatást végrehajthatjuk oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban (DMF), dimetil-szulfoxidban (DMSO), 1,3-dimetil-2-imidazolinonban vagy hexametil-foszforsav-triamidban (HMPA), 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken, előnyösen szobahőmérséklet és 170 °C közötti hőmérsékleten. A nukleinsavbázisra vonatkoztatva a bázikus katalizátor mennyisége célszerűen 0-2, előnyösen 0,5-1,5, különösen előnyösen 0,8-1,2 mólekvivalens.

Az (V) általános képletű vegyületek védőcsoportjának - beleértve az alkilcsoportot is - lehasítása úgy hajtható végre, hogy e célra megfelelő, védőcsoport lehasítására alkalmas reagenst és módszert alkalmazunk, az adott védőcsoport típusától függően. Védőcsoport lehasitására alkalmas reagensként megemlíthetünk bázisokat, így például nátrium-hidroxidot, nátrium-metilátot vagy ammóniát, valamint savakat, így például hidrogén-kloridot vagy kénsavat; fluortartalmú reagenseket, így például tetrabutil-ammónium-fluoridot, és más, jól ismert reagenseket. Védőcsoport lehasitására alkalmas módszerként megemlíthetjük például a hidrogenolízist és más, e célra alkalmas módszereket.

A (IV) általános képletű vegyületek közül a B helyén 2,6-diamino-purint, 2-amino-purint vagy 2-amino6-halogén-purint tartalmazó vegyületek előállíthatok a (IVa) általános képletű vegyületekből az 1. reakció vázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatban R⁴ jelentése a korábban megadott, X jelentése kilépőcsoport és Y² jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy aminocsoport.

Miként az 1. reakcióvázlatban látható, eljárhatunk például úgy, hogy valamely (IVa) általános képletű guanin-származék hidroxilcsoportját megvédjük, és így egy (XX) általános képletű vegyületet állítunk elő, amelyet azután egy halogénezőszerrel, így például foszfor-oxidtrikloriddal vagy egy szulfonilezőszerrel, így például 1,3,5-trimetil-benzol-szulfonil-kloriddal reagáltatunk egy (XXI) általános képletű vegyület előállítása céljából. Az utóbbit azután üvegedényben ammónia és metanol elegyével hevítve olyan (IVb) általános képletű terméket kapunk, amelynek képletében Y² jelentése aminocsoport. Ha ezt a vegyületet azután katalitikusán redukáljuk szénhordozós palládiumkatalizátort használva, és így a védőcsoportot lehasítjuk, akkor Y² helyén hidrogénatomot tartalmazó (IVb) általános képletű vegyületet kapunk. Ha viszont a védőcsoportot egy, X helyén halogénatomot tartalmazó (XXI) általános képletű vegyületből távolítjuk el, akkor Y² helyén halogénatomot tartalmazó (IVb) általános képletű vegyületet kapunk.

A B helyén hipoxantint tartalmazó (IV) általános képletű vegyületek előállíthatok a (IVc) általános képletű vegyületekből is a 2. reakcióvázlatban bemutatott módon. Miként a 2. reakcióvázlatból látható, valamely (IVc) általános képletű adeninszármazékot diazotálunk, például salétromos savval végzett kezelés útján, majd ezután hidrolízist vagy hidrolizáló enzimmel, így például adenozin-deaminázzal kezelést végzünk, amikor egy (IVd) általános képletű vegyületet kapunk.

Előállíthatok továbbá a (IV) általános képletű vegyületek a 3. reakcióvázlatban bemutatott módon is. Ebben a reakcióvázlatban R⁴ jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, X jelentése kilépőcsoport, B jelentése nukleinsavbázis és B² jelentése egyetlen lépésben vagy több lépésben B helyettesítővé átalakítható helyettesítő.

E reakcióvázlat értelmében tehát valamely (V) általános képletű vegyületet egy, azidiont szolgáltató vegyülettel, így például nátrium-aziddal reagáltatunk, majd ezután szokásos módon redukálunk egy (XXII) általános képletű aminszármazék előállítása céljából. Az utóbbit azután valamely (IV) általános képletű vegyületté alakítjuk a (XXIII) általános képletű köztiterméken át ismert módon [Vince, R. és munkatársai: J. Med. Chem. 27. 1358 (1984); Vince, R. és munkatársai: J. Med. Chem.

30. 2026 (1987); Shealy, Y. F. és O’Dell, C. A.: J. Heterocyclic Chem., 13. 1015 (1976); Shealy, Y. F. és munkatársai: J. Heterocyclic Chem., 18. 383 (1981)].

Megállapítottuk, hogy a (III) általános képletű vegyületek igen jól hasznosíthatók a (V) általános képletű köztitermékek, illetve a (IV) általános képletű céltermékek előállítására. Tekintettel arra, hogy a (III) általános képletű vegyületek előállíthatok optikailag aktív formában, így a (IV) általános képletű vegyületek is előállíthatok optikailag aktív formában.

A (III) általános képletű vegyületek a 4. reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő. Ebben a reakcióvázlatban R^! egyetlen helyettesítőként 1 -5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot vagy aralkilcsoportot jelent, vagy kettő R¹ helyettesítő együtt 2 vagy 3 szénatomot tartalmazó gyűrűs alkiléncsoportot alkot; R² jelentése hidrogénatom, 1-5 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, védett hidroxi-alkilcsoport vagy védett karboxilcsoport; R³ jelentése hidrogénatom, 1-5 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, 1-5 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport vagy aralkoxicsoport; A jelentése 2-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkiléncsoport; Y jelentése oxigén- vagy kénatom; és Z jelentése adott esetben helyettesített metiléncsoport, oxigénatom vagy kénatom.

E reakcióvázlat értelmében úgy járunk el, hogy valamely (I) általános képletű vegyületet valamely (II) általános képletű vegyülettel reagáltatunk kondenzációs katalizátor jelenlétében, amikor egy (III) általános képletű ciklobután-származékot kapunk magas hozammal. Ez a termék racém vagy optikailag aktív az alkalmazott katalizátor jellegétől függően. Kondenzációs katalizátorként ebben a reakcióban alkalmazhatunk Lewis-savakat, valamint egy ilyen Lewis-sav és ekvivalens vagy fölös mennyiségben vett ligandum kombinációit. A Lewis-savakra példaképpen megemlíthetünk titánvegyületeket, például titán-tetrakloridot vagy diklór-diizopropoxi-ti3

HU 216 827 Β tant; ónvegyületeket, például ón(II)-kloridot, ón(IV)kloridot vagy ón(II)-trifluor-metán-szulfonátot; és alumíniumvegyületeket, így például dimetil-alumíniumkloridot vagy dietil-alumínium-kloridot. Ami a ligandumot illeti, előnyösen térbelileg bonyolult szerkezetű diótokat használunk. Az ilyen ligandumokra példaképpen megemlíthetünk legalább 5 tagú, előnyösen 5-8 tagú gyűrűt tartalmazó vegyületeket, amelyek a gyűrű mindkét oldalán kettő hidroxitartalmú csoportot hordoznak, így például megemlítjük a (2S,3S)-2,3-O-(l-fenil-etilidén)-l,l,4,4-tetrafenil-l,2,3,4-bután-tetraolt (A. vegyület), (2R,3R)-2,3-0-( 1 -feni 1-etilidén)-1,1,4,4-tetrafenil-l,2,3,4-bután-tetraolt (B. vegyület), (2S,3S)-2,3-Obenzilidén-1,1,4,4-tetrafenil-1,2,3,4-bután-tetraolt (C. vegyület), (2R,3R)-2,3-O-benzilidén-l, 1,4,4-tetrafenil1,2,3,4-bután-tetraolt (D. vegyület), (2S,3S)-2,3-0-(1fenil-etí üdén)-1,1,4,4-tetrakisz(4-metoxi-fenil)-l ,2,3,4bután-tetraolt (E. vegyület), (2R,3R)-2,3-O-(l-fenil-etilidén)-1,1,4,4-tetrakisz(4-metoxi-fenil)-l ,2,3,4-butántetraolt (F. vegyület), valamint ezeknek a vegyületeknek a racém formáit.

Az (I) és (II) általános képletű vegyületeket olyan arányban hasznosítjuk, hogy egy mólekvivalens (I) általános képletű vegyületre vonatkoztatva a (II) általános képletű vegyület mennyisége 0,1-5 mólekvivalens, előnyösen 0,5-2 mólekvivalens legyen. Egy mólekvivalens (I) általános képletű vegyületre vonatkoztatva a kondenzációs katalizátor mennyisége 0,001 és 2, előnyösen 0,01 és 1,2 mólekvivalens között változik. A reagáltatást néha elősegíthetjük azáltal, hogy a reakcióelegyhez egy dehidratálószert, így például 4-10 ¹⁰ m (4Á) típusú molekulaszitát adunk. A reagáltatáshoz alkalmazható oldószerekre példaképpen megemlíthetünk szénhidrogéneket, így például pentánt, hexánt, heptánt, petrolétert, benzolt, toluolt, etil-benzolt, trimetil-benzolt vagy triizopropil-benzolt; halogénezett szénhidrogéneket, így például a Flon márkanevű oldószert; étereket, így például a dietil-étert vagy a tetrahidrofuránt; acetonitrilt; vagy ezeknek az oldószereknek az elegyeit. A reakcióhőmérséklet célszerűen a reagáltatáshoz alkalmazott oldószer fagyáspontja és forráspontja közötti tartományba esik, előnyösen -50 °C és +30 °C közötti. Ha például egy mólekvivalens olyan (I) általános képletű vegyületet, amelyben R² jelentése metoxi-karbonilcsoport, A jelentése -CH₂CH₂- csoport, Y jelentése oxigénatom és Z jelenése oxigénatom, 1,25 mólekvivalens olyan (II) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amelyben R¹ jelentése metilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom, és a reagáltatást 0,05 mólekvivalens diklórdiizopropoxi-titán és 0,055 mólekvivalens (2S,3S)-2,35 O-(l-fenil-etilidén)-l, 1,4,4-tetrafenil-1,2,3,4-bután-tetraol (A. vegyület) kombinációja alkotta kondenzációs katalizátor és 4 -10 ¹⁰ m (4Á) típusú molekulaszita jelenlétében hexán és toluol alkotta oldószerelegyben 0 °C-on hajtjuk végre, akkor magas hozammal és nagy optikai tisztasággal (2S, 3S)-3-(metoxi-karbonil)-l,lbisz(metil-tio)-2-(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil-ciklobutánt kapunk. Ha ezt a reagáltatást diklór-diizopropoxititán és (2R,3R)-2,3-0-(1-fenil-etilidén)-l,l,4,4-tetrafenil-l,2,3,4-bután-tetraol (B. vegyület) kombinációja al15 kotta katalizátor jelenlétében hajtjuk végre, akkor termékként (2R,3R)-3-(metoxi-karbonil)-l,l-bisz(metiltio)-2-(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil-ciklobutánt kapunk. Ha továbbá ezt a reagáltatást racém 2,3-0-( 1-fenil-etilidén)-1,1,4,4-tetrafenil-1,2,3,4-bután-tetraol je20 lenlétében hajtjuk végre, akkor termékként (±)-(2alfa,3béta)-3-(metoxi-karbonil)-1,1 -bisz(metil-tio)-2-(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil-ciklobutánt kapunk.

Visszatérve a (III) általános képlet helyettesítőire, az 1-5 szénatomot tartalmazó alkilcsoport R¹, R² és R³ je25 lentésében lehet például metil-, etil- vagy butilcsoport; az aralkilcsoportokra példaképpen megemlíthetünk olyan helyettesített alkilcsoportokat, amelyek aromás helyettesítője például benzil- vagy 4-metoxi-benzilcsoport lehet; a védett hidroxi-alkilcsoportokra példaképpen megemlíthetjük a benzil-oxi-metil-, acetil-oxi-metilvagy a terc-butil-difenil-szilil-oxi-metilcsoportot; a védett karboxilcsoportokra példaképpen megemlíthetünk alkoxi-karbonilcsoportokat, így például a metoxi-karbonil- vagy etoxi-karbonilcsoportot; és aralkoxi-karbonil35 csoportokat, így például a benzil-oxi-karbonilcsoportot; az 1-5 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportokra példaképpen megemlíthetjük a metoxi- vagy allil-oxicsoportot; végül az aralkoxicsoportokra példaképpen megemlíthetjük a benzil-oxi-, 4-metoxi-benzil-oxi- vagy a terc40 butil-difenil-szilil-oxicsoportot.

A (III) általános képletű vegyületekre példaképpen megemlíthetünk olyan (III) általános képletű vegyületeket, amelyeknél R¹, R², R³, A, Y és Z jelentése az 1. táblázatban megadott, azzal a megkötéssel, hogy a (III) általános képletben két R¹ csoport jelentése azonos vagy eltérő.

7. táblázat

Szám	R1	R2	R3	A	Y	z
13	Me	COOMe	H	ch2ch2	o	0
14	Me	COOBn	H	ch2ch2	o	o
15	Me	H	H	ch2ch2	0	o
16	Me	COOMe	H	ch2ch2	s	s
17	Me	H	OBn	ch2ch2	o	o

Az (V) általános képletű vegyületek előállíthatok például a (III) általános képletű vegyületekből (ebben az esetben R² jelentése védett karboxilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom) az 5. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatban R¹ jelentése azo60 nos a (III) általános képletnél megadottal, R¹⁰ és R

HU 216 827 Β egymástól függetlenül hidrogénatomot, 1-5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot vagy aralkilcsoportot jelentenek, R⁴ jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport és X jelentése eliminálható csoport.

E reakcióvázlat első lépése értelmében valamely (III) általános képletű vegyületet - ebben az esetben R² jelentése védett karboxilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom - alkoholos oldószerben, például metanolban vagy etanolban egy megfelelő fémalkoholáttal, például magnézium-metiláttal vagy nátrium-etiláttal reagáltatunk -78 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten, előnyösen legfeljebb szobahőmérsékleten, vagy pedig egy ilyen (III) általános képletű vegyületet szolvolízisnek vetünk alá alkoholos oldószerben, például metanolban vagy etanolban egy sav, például hidrogénklorid vagy p-toluolszulfonsav vagy egy bázis, például trietil-amin vagy nátrium-hidroxid jelenlétében, amikor egy megfelelő (VII) általános képletű észtert - a képletben R¹⁽⁾ és R¹¹ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot vagy aralkilcsoportot jelent - kapunk. Ezt azután hidrolízisnek vetjük alá egy sav, például hidrogén-klorid vagy p-toluolszulfonsav, vagy pedig egy bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-karbonát jelenlétében, amikor egy, R¹⁰ és R¹¹ helyén egyaránt hidrogénatomot tartalmazó (VII) általános képletű karbonsavat kapunk. Ha ezután egy (VII) általános képletű vegyületet egy fémhidriddel, például lítium-alumínium-hidriddel, diizobutil-alumínium-hidriddel, nátrium-bór-hidriddel vagy diboránnal redukálunk, akkor egy (VIII) általános képletű alkoholt kapunk. Ezután egy (VIII) általános képletű vegyület hidroxilcsoportját megvédjük, egy (IX) általános képletű vegyületet kapva, amelynek ditio-ketál-részét ezt követően hidrolizáljuk vizes oldószerben egy halogénezőszerrel, például jóddal, N-bróm-szukcinimiddel, N-klór-szukcinimiddel vagy szulfüril-kloriddal, vagy pedig egy nehézfémvegyülettel, például ezüst-nitráttal, ezüst-oxiddal, ezüst-perkloráttal, higany-kloriddal, réz(II)-kloriddal vagy réz(II)-oxiddal, vagy pedig ezeknek a vegyületeknek egy kombinációjával, egy (X) általános képletű ketont kapva.

Egy (X) általános képletű vegyületet ezután egy fém-hidrogén komplex vegyülettel, például lítium-alumínium-hidriddel, lítium-tri(terc-butoxi)-alumíniumhidriddel, nátrium-bór-hidriddel, lítium-tri(szek-butil)5 bór-hidriddel vagy lítium-bór-hidriddel, vagy pedig egy fémhidriddel, így például diizobutil-alumíniumhidriddel vagy diboránnal redukálunk oldószerben, így egy szénhidrogénben (például pentánban, hexánban, heptánban, petroléterben, benzolban, toluolban vagy etil-benzolban), halogénezett szénhidrogénben (például metilén-kloridban vagy kloroformban), éterben (például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban), alkoholban (például metanolban vagy etanolban), vízben vagy ezek elegyében, -100 °C és +50 °C, előnyösen -80 °C és +30 °C közötti hőmérsékleten, egy (XI) általános képletű vegyületet kapva. A redukálás során előnyösen a sztereoizomerek valamelyikét kapjuk a redukálószer és a reakciókörülmények megfelelő megválasztásával, így, például, ha a 6. reakcióvázlatban bemutatott mó20 dón egy (Xa) általános képletű 2,3-transz-ciklobutanon-származékot redukálunk térbelileg viszonylag egyszerű redukálószerrel, akkor szelektíven egy (Xlb) általános képletű 1,2-transz-alkoholt kapunk termékként. (A 6. reakcióvázlatban egyébként R⁴ jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport.) Ha azonban a redukálást térben nagymértékben gátolt redukálószerrel hajtjuk végre, akkor előnyösen egy (Xla) általános képletű 1,2-cisz-alkohol képződik termékként. így, például, ha (2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi30 metil)-1-ciklobutanont lítium-tri(terc-butoxi)-alumíniumhidriddel vagy nátrium-bór-hidriddel (mindkét redukálószer nem tekinthető térbelileg nagymértékben gátolt redukálószemek) redukálunk, akkor szelektíven (hozam 88%, illetve 80%) (lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil35 difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutanolt kapunk. Ha ugyanezt a kiindulási anyagot lítium-tri(szek-butil)-bór-hidriddel vagy diizobutil-alumínium-hidriddel (mindkét redukálószer térbelileg nagymértékben gátolt) redukáljuk, akkor előnyösen 75%, illetve 82% hozam mellett (1 S,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanolt kapunk. A kapott eredményeket a 2. táblázatban foglaljuk össze.

2. táblázat

Hozam (%)
Reagens	Oldószer	Hőmérséklet (°C)	(Xla)	(Xlb)
LiAl(O-terc-Bu)3H	THF	-78 - szobahőmérséklet	9	88
NaBH4	thf-h2o	szobahőmérséklet	19	80
Li(szek-Bu)3BH	THF	-78	75	23
(izobutil)2AlH	CH2C12	-78	74	22
(izobutil)2AlH	toluol	-78	82	17

R⁴=tcrc-Bu-Ph₂Si (Xa), (Xla) és (Xlb) képletekben

Elkülönítésük után az így kapott sztereoizomere- és valamely (Xlb) általános képletű vegyületet könyket, azaz valamely (Xla) általános képletű vegyületet 60 nyen egymásba alakíthatunk. így például valamely

HU 216 827 Β (Xla) vagy (Xlb) általános képletű vegyületet ismét oxidálunk valamely (Xa) általános képletű ketonná hagyományos oxidálószerrel vagy oxidálási módszerrel (így például fémtartalmú oxidálószerrel, például krómsav és ecetsav vagy krómsav és piridin elegyével, vagy pedig dimetil-szulfoxidot alkalmazó oxidációs módszerrel, például dimetil-szulfoxid, ecetsavanhidrid és ecetsav elegyével, vagy dimetil-szulfoxid, oxalil-klorid, trietil-amin és metilén-klorid elegyével), majd ezt követően az így kapott oxidált (Xa) általános képletű terméket szelektív redukálásnak vetjük alá. További lehetőség, hogy valamely (Xla) vagy (Xlb) általános képletű vegyületben a hidroxilcsoportot hordozó 1helyzetű szénatom térbeli konfigurációját megfordítjuk az úgynevezett Mitsunobu-reakcióban. A Mitsunobureakció végrehajtását az alábbiakban ismertetjük. így tehát úgy járunk el, hogy valamely (Xla) vagy (Xlb) általános képletű vegyületet egy háromértékű foszforvegyülettel, így például trifenil-foszfinnal, trimetilfoszfittal vagy trietil-foszfíttal, egy karbonsavval, így például ecetsavval vagy benzoesawal és egy azodikarbonsav-észterrel, így például azodikarbonsav-dietil-észterrel reagáltatunk oldószerben, például szénhidrogénben (így például pentánban, hexánban, heptánban, petroléterben, benzolban, toluolban vagy etilbenzolban), halogénezett szénhidrogénben (például metilén-kloridban vagy kloroformban), éterben (például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban) vagy ezek elegyében -100 °C és +50 °C, előnyösen -50 °C és + 30 °C közötti hőmérsékleten, egy észtert kapva. Az észtert azután hidrolizáljuk egy bázissal, például kálium-karbonáttal, nátrium-hidroxiddal, nátrium-metiláttal vagy ammóniával vagy pedig egy savval, például hidrogén-kloriddal vagy kénsavval, vagy redukáljuk fémhidrogén komplex vegyülettel, például lítium-alumínium-hidriddel, lítium-tri(szek-butil)-bór-hidriddel vagy litium-bór-hidriddel vagy egy fémhidriddel, így például diizobutil-alumínium-hidriddel vagy diboránnal. E kezelés eredményeképpen valamely megfelelő (Xlb) vagy (Xla) általános képletű vegyületet kapjuk. így, például, ha (lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szililoxi-metil)-ciklobutanolt trifenil-foszfinnal, benzoesavval és azodikarbonsav-dietil-észterrel benzolban reagáltatunk, akkor először (lS,2S,3S)-l-benzoil-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutánt kapunk, amelyet azután diizobutil-alumínium-hidriddel redukálunk toluolban, a benzoilcsoportot eltávolítva, amikor (lS,2S,3S)-2,3-bisz-(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanolt kapunk. Valamely így kapott (XI) általános képletű vegyület szekunder hidroxilcsoportját kilépőcsoporttá alakítva valamely (V) általános képletű vegyületet állíthatunk elő.

A következőkben a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek széles körű és erős antivirális és karcinosztatikus aktivitását bemutató kísérleti példákat fogunk ismertetni.

1. kísérleti példa

Az egyszerű Herpes 1 típusú vírus (HSV-I) és az egyszerű Herpes 2 típusú vírus (HSV-II) - mindkettő a DNA-vírusokhoz tartozik - elleni antivirális aktivitást vizsgáltuk a következő módszerekkel.

1. módszer

Vero-sejt (az afrikai zöld majom veséjének sejtjeiből leszármaztatható) egyetlen rétegét tartalmazó, 6 lyukú multilemezt megfertőzünk 100-150 PFU (plakkképző egységek) mennyiségű vírussal. 37 °C-on egy órán át tartó adszorbeáltatást követően a rétegre felviszünk a kísérleti vegyületből különböző koncentrációkat tartalmazó agar-agar réteget (1,5% agar-agart tartalmazó Eagle MÉM márkanevű táptalaj), majd ezután 37 °C-on 48 órán át 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó inkubátorban tenyésztést végzünk. A plakk-képződést méljük, majd meghatározzuk az 50%-os gátlási koncentrációt (IC_5Ü).

2. kísérleti példa

A DNA-vírusokhoz tartozó humán Cytomegalovirus (HCMV) elleni antivirális aktivitást a következő módszerrel mérjük.

2. módszer

Anti-HCMV-aktivitást mérünk a következő módon. Humán embrionális fibroblasztból egyetlen réteget tartalmazó, 35 mm-es edényt megfertőzünk 100 PFU mennyiségben vett A0169 törzsbeli HCMV-vírussal. Egy órán át tartó adszorbeáltatást követően erre a rétegre felviszünk egy, a kísérleti vegyületet különböző koncentrációban tartalmazó táptalajréteget (0,5% agarózt és 2% boíjúembrió-szérumot tartalmaz). Ezután 37 °C-on 10 napon át 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó inkubátorban tenyésztést végzünk. Ezután a plakk-képződést mérjük, majd a mért értékekből az 50%-os gátlási koncentrációt (IC₅₀) meghatározzuk.

3. kísérleti példa

A DNA-vírusokhoz tartozó B hepatitisvírus (HBV) elleni antivirális aktivitást a következő módszerrel mérjük.

3. módszer

Dulbecco által a Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 84. 444 (1987) szakirodalmi helyen ismertetett módszer értelmében aktív B hepatitisvírust termelő és kibocsátó, HG611 jelzésű tenyésztett májsejttörzset a GIBCO cég által szállított, módosított Eagle-táptalajon tenyésztünk 37 °C-on 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó légtérben 10% boíjúembrió-szérum, 200 pg/ml G418, 100 μ/ml penicillin és 100 μ/ml sztreptomicin jelenlétében. A táptalajt ezután felhasználjuk 6 lyukú lemez ojtására úgy, hogy a 35 mm-es lemez lyukaiba 5xl0⁴ sejtet juttatunk. Egy vagy két nappal később 50%-os elfolyást érünk el, ha a kísérleti vegyületből előre meghatározott mennyiséget adagoltunk és a tenyésztést folytattuk. Ezután 15 napon át folytatjuk a tenyésztést, miközben a táptalajt 3 naponként azonos koncentrációban hatóanyagot tartalmazó friss táptalajjal helyettesítjük. Végül a táptalajt eltávolítjuk, majd a sejttesteket 0,5 ml lízispufferrel (10 mmol Tris-HClt, 5 mmol etilén-diamin-tetraecetsav-dinátrium-sót, 1% SDS-t és 0,1 mg/ml Pronase K-t tartalmaz, illetve pH-értéke 7,8) kezeljük 37 °C-on 1 órán át, illetve

HU 216 827 Β oldjuk ebben a pufferben. Az így kapott DNA-t ezután úgynevezett RNase-kezeléssel, fenol és kloroform elegyével végzett kezeléssel és etanolos kicsapással tisztítjuk.

Ezután 5 pg DNA-t Hind-III-kezelésnek vetünk alá, ! majd a DNA-eloszlást Southem-módszerrel elemezzük, próbaként ³²P-jelzett B hepatitisvírus DNA-t használva.

4. kísérleti példa 1

A DNA-vírusokhoz tartozó humán immunhiányt okozó vírus (HÍV) elleni antivirális aktivitást vizsgáljuk a következő módszerrel.

4. módszer lyukú tartályba bemérünk 50000 sejt/ml kon- 1 centrációban ΜΤ-4-sejteket, majd beadagolunk 100 pgnyi mennyiségekben előre meghatározott mennyiségű kísérleti vegyületet tartalmazó oldatot. Tenyésztést végzünk 37 °C-on 2 órán át 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó inkubátorban. Ezután HIV-vírusból ΙΟ³—10⁴ fertőzési egységet adagolunk, majd 4 napon át tenyésztést végzünk. Ezután a tenyészfolyadék egy részét tárgylemezre visszük, majd acetonnal immobilizálást végzünk és a vírus antigén megjelenését, illetve kifejlődését fluoreszcensantitest-módszerrel vizsgáljuk.

A fluoreszcensantitest-módszer primer antitestjeként AIDS-ben szenvedő betegtől vett szérumot használunk. Szekunder antitestként FITC-jelzett humán IgG-t használunk.

5. kísérleti példa

A következő módszerekkel vizsgálunk karcinosztatikus aktivitást humán nyaki rákból izolált HeLa S₃sejtekkel, egérleukémia L1210 sejtekkel és emberi leukémia P388 sejtekkel szemben.

5. módszer

7,5x10³ sejt/ml koncentrációjú szuszpenziót készítünk HeLa S₃-sejtekből, majd a szuszpenziót kijuttatjuk 96 lyukú lapos lemezre 0,2 ml/lyuk arányban. 24 órán át 37 °C 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó inkubátorban végzett tenyésztés után hatóanyagot tartalmazó mintából 10 μΐ-t adagolunk a lyukakba, majd a tenyésztést 72 órán át végezzük. Ezután a tenyészfolyadékot eltávolítjuk mindegyik lyukból, majd metanollal immobilizáljuk, ezután pedig 0,1 ml/lyuk arányban 0,05% metilénkéket és 10 mmol Tris-HCl-t tartalmazó oldatot (pHértéke 8,5) adagolunk, és festést végzünk szobahőmérsékleten 30 percen át. Mindegyik lyukból ezután a megfestett folyadékot eltávolítjuk szívókészülékkel, majd tiszta vízzel háromszor mosást végzünk. Ezután 0,2 ml/lyuk arányban 3%-os sósavoldatot adagolunk, majd az így kapott elegyet lezárjuk és szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk a sejtekből a pigmens extrahálása céljából. Mindegyik lyuk optikai abszorbanciáját 660 nm-en megmérjük Dynatic Microplate Reader típusú berendezés segítségével, majd kiszámítjuk a növekedés százalékos gátlását különböző koncentrációkban a következő egyenlet alapján. A kapott eredményeket logaritmikus valószínűségi papírra felvisszük pontok alakjában, majd meghatározzuk az 50%-os gátlási koncentrációt (IC₅₀), amelyet mikrogramm/ml dimenzióban adunk meg.

Százalékos növekedésgátlás=(1 - A, / A₀)x 100, ahol A,=abszorbancia a kezelt csoportnál

A₍₎=abszorbancia a kontrollcsoportnál

6. módszer lyukú lemezre kijuttatunk P388 és L1210 sejteket. A mintaadagolás után 37 °C-on 48 órán át 5 térfogat% szén-dioxidot tartalmazó inkubátorban tenyésztést végzünk. A tenyésztés után a sejtszámot megállapítjuk szénkátrányos számlálóval. A százalékos növekedésgátlást a kezelt csoport vonatkozásában a kontrollcsoportra számítva a következő egyenlet alapján állapítjuk meg, melyből az 50%-os gátlási koncentrációt (IC₅₀), amelynek dimenziója mikrogramm/ml, meghatározzuk. A kapott eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg.

Százalékos növekedésgátlás= =/1 - (N_t-N_o)/N_c-No/x 100, ahol N_T=sejtszám a kezelt csoportnál

N_o=sejtszám a tenyésztés kezdetén N_c=sejtszám a kontrollcsoportnál

3. táblázat

A vegyüld sorszáma	1C5O (pg/ml)
HSV-1	HSV-2	Hív	HCMV	HBV	HcLaSj	P3S8	L1210
1.	7,3	8,9	0,03	12	0,024	14	0,58	1,1
2.	0,03	0,13	0,3	0,4	0,86	19	L6	8,1

6. kísérleti példa

A 2. vegyület aktivitását vizsgáljuk egereken a herpes simplex vírus (HSV-2) ellen. Hathetes hím, Balb/c törzsbeli egereket beoltunk intraperitoneálisan HSV-2 186 jelzésű törzzsel egerenként 4,8xl0⁵ PFU mennyiséget használva 0,2 ml térfogatban. A kísérleti vegyületet fiziológiás konyhasóoldatban juttatjuk be orálisan vagy intraperitoneálisan a jelzett dózisokban naponta egyszer 10 napon át, a vírusfertőzés után 6 órával megkezdve az adagolást. A mortalitást a fertőzés után

20 napon át figyeljük. A hatóanyag hatékonysága mint a túlélési idő megnövekedése, illetve a túlélők számának megnövekedése jelentkezik. Referenciavegyületként a kereskedelmi forgalomban már kapható Aciclovir (ACV) szolgál.

A kapott eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg.

HU 216 827 Β

4. táblázat

Kísérleti vegyület	Beadási mód	Dózis (mg/kg/nap)	Átlagos túlélési idő (nap)	Túlélők száma'össz- létszám
Kontroll			7,7	0/10
2. ve-	i. p.	20	20,0	10/10
gyület		10	20,0	10/10
		5	20,0	10/10
		2,5	18,9	9/10
		1,25	19,8	7/10
	p. 0.	20	19,7	9/10
		10	19,8	9/10
		5	18,9	8/10
		2,5	14,7	4/10
		1,25	12,4	2/10
ACV	i. p.	100	5,4	2/10
		50	16,1	5/10
		25	12,7	1/10
		12,5	11,1	1/10
		100	14,3	2/10
	p. o.	50	14,8	4/10
	25	11,1	0/10
		12,5	9,3	0/10

Az in vivő hatékonyság kiértékelése céljából a 2. vegyületet összehasonlítottuk az ACV-vegyülettel. Miként a 4. táblázatból látható, a 2. vegyület nagymértékben hatékony a HSV-2 vírussal fertőzött egerek mortalitási arányának csökkentésében, függetlenül a beadás módjától. A kontrollcsoportnál az átlagos túlélési idő 7,7 nap volt, míg 20 nap megfigyelési időszak során számos túlélőt találtunk a 2. vegyület alkalmazása esetében olyan széles dózistartományban, mint a napi 1,25 mg/kg és 20 mg/kg közötti dózistartomány. Túlélőket találtunk az ACV-vel végzett kezelés esetén is, azonban all. vegyület esetében, mind a túlélők száma, mind a hatékony dózistartomány jóval nagyobb volt, mint az ACV esetében.

Figyelembe véve erős antivirális aktivitásukat, a találmány szerinti eljárással előállított (IV) általános képletű vegyületek felhasználhatók hatékonyan számos virális megbetegedés, így például herpes labiális, a nemi szervek herpeszei, herpes zoster, herpeszvírus 1 és 2 (HSV-I és -II), Varicells zoster vírus (VZV), Cytomegalovirus (CMV) és Epstein-Barr-vírus (EBV) által okozott egyszerű fertőzések, vírusos májgyulladás, vírusos légzőszervi megbetegedések, az emésztőszervek vírusos megbetegedései, AIDS és ATL kezelésére.

Tekintettel arra, hogy karcinosztatikus hatásuk is van, felhasználhatók karcinosztatikus hatású gyógyászati készítmények hatóanyagaiként.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó antivirális vagy karcinosztatikus hatású gyógyászati készítmények beadhatók orálisan, intravénásán vagy perkután melegvérűeknek. Bár a konkrét esetben alkalmazott dózis a melegvérű tüneteitől és korától, továbbá a beadás módjától függ, általában ez a dózis napi 0,1-500 mg/kg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményeket szokásos módon, a gyógyszergyártásban rendszerint használatos hordozó- és/vagy egyéb segédanyagok felhasználásával állíthatjuk elő. Az ilyen gyógyászati készítményekre példaképpen megemlíthetjük a tablettákat, granulákat, porokat, kapszulákat, injekciókat, krémeket vagy kúpokat.

A következőkben a találmány szerinti eljárást kívánjuk kiviteli példákkal megvilágítani.

1. példa (-)-(2S,3S)-3-(Metoxi-karbonil)-l,l-bisz(metil-tio)-2[(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil]-ciklobután előállítása

1-1. példa

Argongáz-atmoszférában 905 mg (3,8 mmol) diklór-izopropoxi-titán és 2,22 g (4,2 mmol) (2S,3S)2,3-0-( 1 -fenil-etilidén)-1,1,4,4-tetrafenil-1,2,3,4-bután-tetraol (A. vegyület) keverékéhez hozzáadunk 80 ml 1,3-trimetil-benzolt (TMB), majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután a kapott oldathoz 3,2 g mennyiségben por alakú 4 10 ¹⁰ m (4Á) molekulaszitát adunk, majd egy rövid időn át tartó keverést követően 3,98 g (20 mmol) 3[(E)-3-(metoxi-karbonil)-propenoil]-oxazolidin-2-ont adagolunk. Az így kapott szuszpenziót -15 °C-ra lehűtjük, majd lassan hozzáadjuk 3,61 g (30 mmol) 1,1bisz(metil-tio)-etilén 20 ml TMB-lal készült oldatát. Ezután az így kapott reakcióelegy hőmérsékletét 0 °Cra felmelegedni hagyjuk 3 óra leforgása alatt keverés közben. Ezt követően telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatot adagolunk, majd a szervetlen részt kiszűrjük Celite márkanevű szűrőanyagot használva. A reakcióelegyet ezután etil-acetáttal extraháljuk, majd az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfíásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:2 térfogatarányú elegyét használva. így 3,94 g (62%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. Ennek a vegyületnek az optikai tisztasága 86% (lásd a 8. példát).

NMR-spektrum (500 MHzFT, CDC1₃)Ö:

2,01 (3H, s),

2,10 (3H, s),

2,54 (1H, dd, J=9,9, 12,3 Hz),

2.70 (1H, dd, J=7,9 Hz, 12,3 Hz),

3,86 (1H, dt, Jd=9,9 Hz, Jt=7,9 Hz),

3.71 (3H,s),

4,02 (1H, ddd, J=6,4, 8,9, 11,0 Hz),

4,12 (1H, ddd, J=7,6, 9,3, 11,0 Hz),

4,39-4,47 (2H, m),

5,01 (1H, d, J=7,9Hz).

IR-spektrum (önmagában) cm ¹: 1780, 1730, 1690.

1-2. példa

Az 1-1. példában ismertetett módon 3,98 g (20 mmol) 3-[(E)-3-(metoxi-karbonil)-propenoil]-oxazolidin-2-ont, 3,61 g (30 mmol) 1,1-bisz(metil-tio)-etilént, 474 mg (2,0 mmol) diklór-diizopropoxi-titánt, 1,16 g (2,2 mmol) (2S,3S)-2,3-0-(1 -fenil-etilidén)-1,1,4,4-tetrafenil-1,2,3,48

HU 216 827 Β bután-tetraolt (A. vegyület) és 4 g por alakú 4· 10 ¹⁰ m (4Á) molekulaszitát reagáltatunk egymással 160 ml toluol és 120 ml hexán alkotta oldószerelegyben 0 °C-on 40 percen át, amikor 6,13 g (96%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D=-10,4° (c=l,34, oldószer metilén-klorid). A terméket ezután átkristályosítjuk metilén-klorid és diizopropil-éter elegyéböl, amikor 5,30 g (83%) mennyiségben olyan terméket kapunk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D= —11,1° (c = l,15, metilén-klorid). E termék optikai tisztasága 98% vagy több (lásd a 8. példát a meghatározást illetően).

1-3. példa

Az 1-1. példában ismertetett módon 19,9 g (100 mmol) 3-[(E)-3-(metoxi-karbonil)-propenoil]oxazolidin-2-ont, 15,03 g (125 mmol) l,l-bisz(metiltio)-etilént, 1,18 g (5,0 mmol) diklór-diizopropoxi-titánt, 2,91 g (5,5 mmol) (2S,3S)-2,3-O-(l-fenil-etilidén)-l,l,4,4-tetrafenil-l,2,3,4-bután-tetraolt és 20

4-10 ¹⁰ m (4Á) molekulaszitát reagáltatunk egymással 0 °C-on 5 órán át 800 ml toluolból és 600 mg hexánból álló oldószerelegyben. így 26,69 g (84%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D=-10,5° (c=l,00, metilénklorid).

2. példa (+)-(2R, 3R)-3-(Metoxi-karbonil)-1,1 -bisz(metil-tio)2[(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil]-ciklobután előállítása

Argongáz-atmoszférában összekeverünk 125 mg (0,53 mmol) diklór-izopropoxi-titánt, 305 mg (0,58 mmol) (2R,3R)-2,3-O-(l-fenil-etilidén)-l,l,4,4tetrafenil-l,2,3,4-bután-tetraolt (B. vegyület) és 5 ml toluolt, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezután a kapott oldatból elkülönítünk egy 0,5 ml-nyi részt (0,053 mmol), majd ezt a részt hozzáadjuk 100 mg 4 10 ¹⁰ m (4Á) molekulaszitához és 1,5 ml toluolhoz. Az így kapott szuszpenzióhoz hozzáadunk 107 mg (0,534 mmol) 3-[(E)-3-(metoxikarbonil)-propenoil]-oxazolidin-2-ont és 2 ml 80 °C körüli forráspontú petrolétert, majd az így kapott reakcióelegyet 0 °C-ra lehűtjük. Az ekkor kapott szuszpenzióhoz ezután hozzáadjuk lassan 115 mg (0,956 mmol) l,l-bisz(metil-tio)-etilén 1,5 ml petroléterrel készült oldatát. Ezután az ekkor kapott elegyet 0 °C-on 3 órán át keveijük, majd hozzáadunk 0,2 molos, 7-es pH-értékü foszfátpuffert. Ezt követően a szervetlen részt Celite márkanevű szűrőanyagon kiszűrjük, majd a szűrletet etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen vékonyréteg-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, füttatószerként etil-acetát és hexán 1:1 térfogatarányú elegyét használva. így 162 mg (95%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. Ennek optikai tisztasága 98%-os (lásd ilyen vonatkozásban a 9. példát).

E termék NMR- és IR-spektruma azonos az 1. példa szerinti vegyület megfelelő spektrumaival.

3. példa (+)-(2R,3R)-3-(Metoxi-karbonil)-l, I-bisz(metil-tio)-2[oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil]-ciklobután előállítása

A következő táblázatban a 2. példa szerinti vegyület

7. reakcióvázlat szerinti előállítása során alkalmazott reakciókörülmények kapcsán végzett vizsgálatok eredményeit adjuk meg. A nem ismertetett paraméterek, illetve kezelési módszerek azonosak, mint az 1. vagy 2. példában.

A kísérlet száma	Oldó- szer	Katalizátor (ekvi- valens)	Idő (óra)	Hozam (%)	Optikai tisztaság (%)c)
1	TMBd>	1,0	0,5	89	93,2
2	TMB	0,1	0,5	99	94,0
3	T-PEe>	1,0	3	78	98,3
4	T-PE	0,1	3	95	97,7
5	EtjO	1,0	18	45	-

A 7. reakcióvázlatban, illetve a táblázatban található betűjelzések a következő megjegyzésekre vonatkoznak.

a) Oxazolidin-2-on-3-il-csoportot jelent,

b) diklór-diizopropoxi-titán és a 8. vegyület 1,0:1,1 tömegarányú elegye,

c) az optikai tisztaságot a (VII) vegyület bisz-MTPAészterének NMR-spektrumából határoztuk meg,

d) TMB 1,3,5-trimetil-benzolt jelent,

e) T-PE toluol és petroléter elegyét jelenti,

f) MS4A 4A típusú molekulaszítát jelent.

4. példa (+)-l,I-bisz(Metil-tio)-2-[(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil]-ciklobután előállítása

A 2. példában ismertetett módon járunk el, azonban 3-[(E)-3-(metoxi-karbonil)-propenoil]-oxazolidin-2-on helyett 3-propenoiI-oxazoIidín-2-ont használunk. így 82%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amelynek optikai tisztasága 88% (lásd ilyen vonatkozásban a 10. példát).

NMR-spektrum (500 MHzFT, CDC1₃)Ö:

2,00 (3H, s),

2,12 (3H, s),

2,26-2,33 (1H, m),

2,34-2,38 (1H, m),

2,39-2,48 (lH,m),

2,52-2,61 (1H, m),

4,00-4,13 (2H,m),

4,41 (2H, t, J=8,0 Hz),

4,63 (1H, m).

5. példa (-)-(2S,3S)-2,3-bisz(Metoxi-karbonil)-l,l-bisz(metiltio)-ciklobután előállítása

5-1. példa

Argongáz-atmoszférában 3,94 g (12,3 mmol), az 1-1. példában ismertetett módon előállított (-)-(2S,3S)-3-metoxi-karbonil-1,1 -bisz(metil-tio)-2-(oxazoIídin-2-on-3-íl)karbonil-ciklobután 25 ml metanollal készült oldatához hozzáadunk 25 ml (25 mmol), metanollal készült 1 mó9

HU 216 827 Β los dimetoxi-magnézium-oldatot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keveijük. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a maradékhoz telített vizes ammónium-klorid-oldatot adunk és dietil-éterrel extrahálást végzünk. Az éteres extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:9 térfogatarányú elegyét használva. így 2,17 g (67%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. E vegyület optikai tisztasága 86% (lásd ilyen vonatkozásban a 8. példát). NMR-spektrum (500 MHzFT, CDC1₃)5:

2,01 (3H, s),

2,12 (3H, s),

3,47 (1H, dd, J=9,0, 12,2 Hz),

2,50 (1H, dd, J=9,4,12,2 Hz),

3,63-3,75 (2H, m),

3,69 (3H, s),

3,72 (3H, s),

IR-spektrum (önmagában) cm ¹:1730.

5-2. példa

Argongáz-atmoszférában 0 °C-on 400 ml (400 mmol), metanollal készült 1 mólos dimetoxi-magnézium-oldathoz hozzáadunk 26,0 g (81,4 mmol) (—)-(2S,3S)-3(metoxi-karbonil)-l,l-bisz(metil-tio)-2-[(oxazolidin-2-on3-il)-karbonil]-ciklobutánt, majd az így kapott reakcióelegyet 0 °C-on 15 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez telített vizes ammónium-klorid-oldatot adunk, majd dietil-éterrel extrahálást végzünk. Az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:9 térfogatarányú elegyét használva. így 20,73 g (96%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

6. példa (+)-(2R,3R)-2,3-bisz(Metoxi-karbonil)-l, 1-bisz(metiltio)-ciklobután előállítása

Az 5-2. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2. példában ismertetett módon előállított ( + )-(2R,3R)-3-(metoxikarbonil)-1,1 -bisz(metil-tio)-2-[(oxazolidin-2-on-3-il)karbonilj-ciklobutánt használunk. így 95%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amelynek optikai tisztasága 98% (lásd ilyen vonatkozásban a 9. példát).

E termék NMR- és IR-spektruma azonos az 5. példa szerinti vegyület megfelelő spektrumaival.

7. példa (+)-2-(Metoxi-karbonil)-l, l-bisz(metil-tio)ciklobután előállítása

A 6. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 4. példában ismertetett módon előállított (+)-1,1-bisz(metil-tio)2[(oxazolidin-2-on-3-il)-karbonil]-ciklobutánt használjuk. így 83%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amelynek optikai tisztasága 88% (lásd:ilyen vonatkozásban a 10. példát).

NMR-spektrum (500 MHzFT, CDCl₃)ő:

1,97 (3H, s),

2,07 (3H, s),

2,18-2,30 (3H, m),

2,49 (1H, m),

3,37 (1H, m),

3,67 (3H, s).

8. példa (-)-(2S,3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-l,l-bisz(metiltio)-ciklobután előállítása

Argongáz-atmoszférában 0 °C-on 562 ml (14,8 mmol) lítium-alumínium-hidrid dietil-éterrel készült szuszpenziójához lassan hozzáadjuk 1,96 g (7,4 mmol), az 5-1. példában ismertetett módon előállított (-)-(2S,3S)-2,3bisz(metoxi-karbonil)-1,1 -bisz(metil-tio)-ciklobután 10 ml dietil-éterrel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 0 °C-on 2 órán át keveijük. Ezután a reakcióelegyhez a fölöslegben lévő redukálószer elbontása céljából telített vizes nátrium-szulfát-oldatot adunk, majd vízmentes nátrium-szulfátot adagolunk, és egy időn át keverést végzünk. Ezt követően a szervetlen részt kiszűijük, majd forró izopropanollal mossuk. A szűrletet és a mosófolyadékot egyesítjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatografálásnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetát, hexán és metanol 15:20:1 térfogatarányú elegyét használva. így 1,48 g (96%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (270 MHzFT, CDC1₃)Ő:

2,02 (1H, dd, J=9,l, 12,1 Hz),

2,05 (3H, s),

2,06 (3H, s),

2,28 (1H, dd, J=8,l, 12,1 Hz),

2,47-2,68 (2H, m),

3,26 (2H, széles),

3,54 (1H, dd, J=8,8,10,3 Hz),

3,67-3,77 (2H, m),

3,83 (1H, dd, J=5,0, 10,4 Hz),

IR-spektrum (önmagában) cm ¹:3350.

E vegyület egy részét elkülönítjük, majd szokásos módon bisz(R)-TMPA-észterré alakítjuk e célra (R)-alfa-metoxi-alfa-(trifluor-metil-fenil)-acetil-kloridot [(R)MTPAC1], dimetil-amino-piridint (DMAP) és piridint (pyr) használva.

500 MHz-en felvett NMR-spektrumban a racém elegyből származó metilcsoport négy jele volt megfigyelhető 1852, 1856, 1912 és 1970 ppm-nél. Ezek közül az 1852 és 1912 ppm-nél észlelhető jelek nagyobbak, mint a többiek, amiből arra lehet következtetni, hogy az optikai tisztaság 86%.

A cím szerinti vegyület 100%-os optikai tisztaságú kristályokká alakítható át etil-acetát és hexán elegyéből végzett átkristályosítással. Ennek az optikailag tiszta terméknek a fajlagos forgatóképessége (alfa)_D=-32,0° (c - 1,03, metilén-klorid).

9. példa (+)-(2R,3R)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-l, l-bisz(metiltio)-ciklobután előállítása

HU 216 827 Β

A 8. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 6. példában ismertetett módon előállított (+)-(2R,3R)-2,3-bisz(metoxi-karbonilj-1,1 -bisz(metil-tio)-ciklobutánt használjuk. így 70%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amelynek NMR- és IR-spektruma azonos a 8. példa szerinti termék megfelelő spektrumadataival.

E vegyületből mintát veszünk, majd a 8. példában ismertetett módon (R)-TMPA-észterré alakítjuk.

Az utóbb kapott tennék NMR-spektrumát a 8. példában említett módon tanulmányozzuk. Megállapítható, hogy az 1856 és 1970 ppm-nél jelentkező jelek nagyobbak, mint a többiek, azaz az optikai tisztaság 98%-os.

Függetlenül az említett meghatározástól, a cím szerinti vegyület egy részét átkristályosítjuk etil-acetát és hexán elegyéből, színtelen kristályokat kapva. Ebből egyetlen kristály röntgendiffraktometriás elemzése azt mutatja, hogy az abszolút térbeli konfiguráció (2R,3R), vagyis a címben megadott konfiguráció helyes.

10. példa (+)-2-(Hidroxi-metil)-l, l-bisz(metil-tio)-ciklobután előállítása

A 8. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 7. példában ismertetett módon előállított (+)-2-(metoxi-karbonil)l,l-bisz(metil-tio)-ciklobutánt használjuk. így 54%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet. NMR-spektrum (500 MHzFT, CDC1₃)5:

1,92 (1H, m),

2,05 (3H, s),

2,07 (3H, m),

2,12-2,32 (4H, m),

2,68 (1H, m),

3,73 (1H, dd, J=4,8, 11,8 Hz),

3,84 (1H, dd, J=7,5, 11,8 Hz).

Ebből a vegyületből is mintát veszünk, majd a szokásos módon (R)-MTPA-észterré alakítjuk.

500 MHz-en felvett NMR-spektrumában a racém elegyből adódóan erre a vegyületre jellemző négy metilcsoport jelei találhatók meg 1696, 1927, 1930 és 1955 ppm-nél. Ezek közül az 1927 és 1955 ppm-nél jelentkező jelek nagyobbak, mint a többiek, és a különbség alapján kiszámítható, hogy az optikai tisztaság 88%-os.

11. példa (+)-(2S,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l, ]-bisz(metil-tio)-ciklobután előállítása ml metilén-kloridban feloldunk 1,37 g (6,58 mmol) (-)-(2S,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-l,lbisz(metil-tio)-ciklobutánt, 2,8 ml (20 mmol) trietilamint, katalitikus mennyiségű 4-(dimetil-amino-metil)piridint és 1 ml DMF-ot. A kapott oldathoz ezután hozzáadunk 4,52 g (25 mmol) terc-butil-difenil-szilil-kloridot, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverést végzünk. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a kapott maradékot dietil-éterben feloldjuk. Az így kapott oldatot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, és az oldószert elpárologtatjuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként dietil-éter és hexán 1:20 térfogatarányú elegyét használva. így 4,50 g (100%) menynyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. NMRspektrum (200 MHzFT, CDC1₃)Ó:

0,99 (9H, s),

1,02 (9H, s),

2,06 (6H, s),

2,09-2,25 (2H, m),

2,85 (lH,m),

3,52-3,73 (3H, m),

3,90 (1H, dd, J=9,0, 10,8 Hz),

7,26-7,47 (12H, m),

7,55-7,74 (8H, m).

12. példa (-)-(2R,3R)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l,l-bisz(metil-tio)-ciklobután előállítása mg (0,39 mmol) (+)-(2R,3R)-2,3-bisz(hidroximetil)-l,l-bisz(metil-tio)-ciklobután, 106 mg (1,55 mmol) imidazol és katalitikus mennyiségű 4-(dimetil-aminometil)-piridin 4 ml dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadunk 292 mg (1,06 mmol) terc-butil-difenilszilil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keveijük. Ezután a reakcióelegyhez 2 mólos, pH 7,0 értékű foszfátpuffert adunk, majd etil-acetáttal extrahálást végzünk. Az extraktumot vízzel, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot tisztításnak vetjük alá preparatív vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel, szilikagéllemezen, futtatószerként etil-acetát és hexán 1:10 térfogatarányú elegyét használva. így 266 mg (100%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

E vegyület NMR- és IR-spektruma azonos all. példa szerinti vegyület megfelelő spektrumaival.

13. példa (+)-(2S,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oxi-metil)l-ciklobutanon előállítása ml 80%-os vizes acetonitrilben feloldunk 1,60 g (12 mmol) N-klór-szukcinimidet és 2,29 g (13,5 mmol) ezüst-nitrátot. A kapott oldathoz ezután 25 °C-on gyors ütemben hozzáadjuk 2,06 g (3 mmol) (+)-(2S,3S)-2,3bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l, 1 -bisz(metiltio)-ciklobután 6 ml acetonitril és 1 ml metilén-klorid elegyével készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet 10 percen át keverjük, majd hozzáadunk 3 ml telített vizes nátrium-szulfit-oldatot. Az így kapott reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd hozzáadunk 3 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, és a keverést 1 percen át folytatjuk. Ezután 3 ml telített vizes nátrium-klorid-oldatot adagolunk, majd szintén 1 percen át keverünk. Ezután beadagoljuk metilén-klorid és hexán 1:1 tömegarányú elegyéből 60 ml-t, majd az oldhatatlan részt kiszűijük a Johns-Manville Co. amerikai egyesült államokbeli cég által szállított Hyflo márkanevű szűrési segédanyaggal. A szűrletet vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert csökken11

HU 216 827 Β tett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként dietiléter és hexán 1:10 térfogatarányú elegyét használva, így 1,49 g (82%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (270 MHzFT, CDC1₃)Ö:

1,02 (9H, s),

1,04 (9H, s),

2,74-3,05 (2H, m),

3,29 (1H, m),

3,69 (1H, dd, J=3,7,10,6 Hz),

3,82 (1H, dd, J=4,8, 10,3 Hz),

3,88 (1H, dd, J=4,8, 10,3 Hz),

3,97 (1H, dd, J=4,0, 10,6 Hz),

7,32-7,44 (12H, m),

7,62-7,68 (8H, m),

IR-spektrum (önmagában) cm ¹:1785.

14. példa (-)-(2R,3R)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l-ciklobutanon előállítása

A 13. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként (-)-(2R,3R)2.3- bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-1,1 -bisz(metil-tio)-ciklobutanont használunk. így 99%-os hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, amelynek NMR- és IR-spektruma azonos a 13. példa szerinti termék megfelelő spektrumaival.

75. példa

2.3- bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanol előállítása

15-1. példa

Argongáz-atmoszférában 10 ml tetrahidrofúránhoz hozzáadunk 1,27 g (5,0 mmol) lítium-trisz(terc-butoxi)alumínium-hidridet, majd az így kapott szuszpenziót -78 °C-ra lehűtjük. Ezután a szuszpenzióhoz hozzáadjuk 1,21 g (2,0 mmol) (+)-(2S,3S)-2,3-bisz(terc-butildifenil-szilil-oxi-metil)-1 -ciklobutanon tetrahidrofuránnal készült oldatát, és az így kapott elegy hőmérsékletét lassan, néhány óra leforgása alatt, keverés közben szobahőmérsékletre emeljük. Ezután a reakcióelegyhez a fölös redukálószer elbontása céljából 0,2 mólos foszfátpuffért adunk, majd metilén-kloridot adagolunk, és a szervetlen részt kiszűtjük. A szűrletet metilén-kloriddal extraháljuk, majd az extraktumot vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:9 és 1:4 közötti térfogatarányokban mozgó elegyeit használva. így 0,104 g (9%) mennyiségben (+)-(1 S,2 S,3 S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobuta- nőit kapunk. NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)5:

1,00 (9H, s),

1,07 (9H, s),

1,97-2,25 (2H,m),

2,32 (lH,m),

2,48 (lH,m),

3,17 (1H, d, J=7,3 Hz),

3,56 (2H, d, J=5,8 Hz),

3,88 (1H, dd, J=5,6, 11,4 Hz),

3,98 (1H, dd, J=4,0, 11,4 Hz)

4,46 (1H, m),

7.26- 7,48 (12H,m),

7,54-7,72 (8H, m).

Az eluáláskor további termékként 1,068 g (88%) mennyiségben (+)-(1 R,2S,3 S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutanolt kapunk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)Ő:

1,03 (9H, s),

1,04 (9H, s),

1,60-1,73 (2H,m),

1,92 (1H, m),

2,10-2,37 (2H,m),

3,52-3,70 (3H, m),

3,77 (1H, dd, J=4,5, 10,4 Hz),

4,03 (1H, m),

7.27- 7,46 (12H, m),

7,56-7,69 (8H, m).

15-2. példa

Argongáz-atmoszférában -78 °C-on 4,12 g (6,8 mmol) (+)-(2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l-ciklobutanon 70 ml toluollal készült oldatához lassan hozzáadunk 8,2 ml (8,2 mmol), toluollal készült 1 mólos diizobutil-alumínium-hidrid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet az említett hőmérsékleten 10 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 0,2 mólos, pH 7-értékű foszfátpuffert adunk, majd egy rövid időn át tartó keverést követően fölös mennyiségben metilén-kloridot adagolunk. Ezt követően a szervetlen részt kiszűrjük, majd a szűrletet metilén-kloriddal extraháljuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött az extraktumot megszárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:9 és 1:4 közötti térfogatarányú elegyeit használva. így 3,38 g (82%) mennyiségben ( + )(lS,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanolt és 0,69 g (17%) mennyiségben (+)(lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanolt kapunk.

15-3. példa (+)-(lR, 2S,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szililoxi-metil)-ciklobutanol átalakítása (+)-(1 S,2S,3S)-2,3bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutanollá

1. lépés

Argongáz-atmoszférában 700 mg (1,15 mmol) (+)(lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanol, 167 mg (1,37 mmol) benzoesav és 362 mg (1,38 mmol) trifenil-foszfm 10 ml benzollal készült oldatához hozzáadunk 217 μΐ (1,38 mmol) azodikarbonsav-dietil-észtert, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. Az illékony komponenseket ledesztilláljuk, majd a maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként dietil-éter és hexán 1:10 térfogatarányú elegyét használva. így 791 mg (97%) mennyiségben (+)-(lS,2S,3S)-l-benzoil-2,3bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutánt kapunk.

HU 216 827 Β

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)5:

0,97 (9H, s),

1,06 (9H, s),

2.23- 2,40 (2H, m),

2,45 (lH,m),

2,85 (lH,m),

3,71 (2H, d, J=5,4Hz),

3,83 (1H, dd, J=6,l, 10,5 Hz),

3,99 (1H, dd, J=7,3, 10,5 Hz),

5,48 (1H, látszólagos q, J=6,5 Hz),

7,21-7,45 (14H,m),

7,49-7,72 (9H, m),

7,98 (2H, d, J=7,l Hz).

2. lépés

Argongáz-atmoszférában -78 °C-on 790 mg (1,1 mmol) (+)-(ÍS,2S,3S)-l-benzoil-2,3-bisz(terc-butildifenil-szilil-oxi-metil)-ciklobután 10 ml toluollal készült oldatához lassan hozzáadunk 2,6 ml (2,6 mmol), toluollal készült 1 mólos diizobutil-alumínium-hidrid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet az említett hőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 0,2 mólos, 7 pH-jú foszfátpuffert adunk, majd rövid ideig tartó keverést követően nagy fölöslegben metilén-kloridot adagolunk. Ezt követően a szervetlen részt kiszűqük, majd a szűrletet metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként dietil-éter és hexán 1:5 térfogatarányú elegyét használva. így 644 mg (95%) mennyiségben (+)-(lS,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butildifenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutanolt kapunk.

16. példa (+)-(lR, 2S,3S)-2,3-bisz-terc-Butil-difenil-szilil-oximetil)-l-(metán-szulfonil-oxi)-ciklobután előállítása °C-on 911 mg (1,5 mmol) (+)-(lR,2S,3S)-2,3bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobutanol és 0,6 ml (4,3 mmol) trietil-amin metilén-kloriddal készült oldatához hozzáadunk 0,17 ml (2,2 mmol) metán-szulfonil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 0 °C-on 15 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez 0,2 mólos foszfátpuffert adunk, majd dietil-éterrel extrahálást végzünk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:6 térfogatarányú elegyét használva. így 1,034 g (100%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)Ő:

1,04 (9H, m),

1,05 (9H, m),

2,07-2,23 (2H, m),

2,43 (1H, m),

2,64 (2H, m),

2,91 (3H, m),

3,52-3,65 (3H, m),

3,76 (1H, dd, J=4,0, 11,0 Hz),

4,97 (lH,m),

7.24- 7,48 (12H, m),

7,56-7,70 (8H, m).

17. példa (-)-9-[(1S,2R, 3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-adenin előállítása (referenciapélda)

1. lépés (+)-9-[(lS, 2R, 3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szililoxi-metil)-ciklobután-l -il]-adenin előállítása

177 mg (1,3 mmol) adenin 6,5 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 52 mg 60%-os nátrium-hidrid-diszperziót (1,3 mmol), majd az így kapott keveréket 1 órán át keverjük, és ezután hozzáadjuk 450 mg (0,65 mmol) ( + )-(lR,2S,3S)-2,3bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-1 -(metán-szulfonil-oxi)-ciklobután 1,5 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet 145 °C-on 6 órán át keverjük, majd lehűtjük és 0,2 mólos foszfátpuffert adunk hozzá. Ezután etil-acetáttal extrahálást végzünk, majd az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metilén-klorid és metanol 50:1 és 30:1 közötti térfogatarányú elegyeit használva. így egyrészt 100 mg (22%) mennyiségben reagálatlan (+)(1 R,2 S,3 S)-2,3 -bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)l-(metán-szulfonil-oxi)-ciklobutánt és 203 mg (43%) mennyiségben (+)-9-[(l S,2R,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobután-1 -il]-adenint kapunk. NMR-spektrum (400 MHzFT, CD₃OD)5:

0,75 (9H, s),

1,03 (9H,s),

2.42- 2,54 (2H, m),

2,92-3,08 (2H, m),

3,53 (lH,dd, J=4,0, 11,0 Hz),

3,68 (1H, dd, J=8,8,11,0 Hz),

3,73-3,85 (2H,m),

5,23 (1H, m),

7,20-7,46 (16H, m),

7,60-7,72 (4H, m),

8,18 (1H, s).

2. lépés (-)-9[(lS, 2R, 3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-adenin előállítása

203 mg (0,28 mmol), a fenti 1. lépésben kapott (+)9-[(lS,2R,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobután-l-il]-adenin 1 ml térfogatú, metanollal készült oldatához hozzáadunk 0,15 ml, dioxánnal készült 4N sósavoldatot (0,6 mmol). Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékhoz vizet adunk. Miután eltávolítottuk a dietil-éterben oldódó anyagokat, a vizes elegyet 0,lN nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük, majd az oldószert ledesztilláljuk. Az így kapott nyers terméket a Pharmacia svéd cég által gyártott Sephadex LH-20 jelzésű töltőanyagot tartalmazó oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metanol és víz 1:1 térfogatarányú elegyét használva. Acetonnal végzett mosás után 26 mg (37%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum (400 MHzFT, CD₃OD)Ö:

2.43- 2,57 (2H, m),

2,78 (1H, m),

HU 216 827 Β

3,03 (1H, m),

3,41 (lH,dd, J=6,3, 11,4 Hz),

3,46 (1H, dd, J=7,3, 11,4 Hz),

3,74 (2H, d, J=6,2 Hz),

5,25 (1H, látszólagos q, J=8,1 Hz),

8,20 (1H, s),

8,37 (1H, s).

UV-spektrum λ max (H₂O) nm: pH 1258, pH 7260, pH 13 260.

18. példa (-)-9-[(lS,2R,3S)-2,3-bisz-(Hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-guanin előállítása (referenciapélda)

1. lépés (-)-2-Amino-9-[( IS,2R,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobután-1 -il]-6-(2-metoxi-etoxi)purin előállítása

274 mg (1,3 mmol) 2-amino-6-(2-metoxi-etoxi)-purin 6,5 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 10 mg (1,3 mmol) lítium-hidridet, majd az így kapott keveréket 1 órán át keveijük. Ezután a reakcióelegyhez hozzáadjuk 450 mg (0,65 mmol) (+)(lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l(metán-szulfonil-oxi)-ciklobután 1,5 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. Ezt követően 145 °C-on 6 órán át tartó keverést végzünk, majd lehűtés után a reakcióelegyhez 0,2 mólos foszfát-puffért és etil-acetátot adunk. Az oldhatatlan részt kiszűijük, majd a szűrletet etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 5:1 és 3:1 közötti térfogatarányú elegyeit használva. így egyrészt 157 mg (35%) mennyiségben reagálatlan (+)(lR,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)l-(metán-szulfonil-oxi)-ciklobutánt és 160 mg (31%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (400 MHzFT, CD₃OD)5:

0,79 (9H, s),

1,03 (9H, s),

2,38-2,40 (2H, m),

2,92 (1H, m),

2,98 (1H, m),

3,54 (1H, dd, J=4,0, 11,0 Hz),

3,68(1H, dd, J=8,8, 11,0 Hz),

3,72-3,85 (4H, m),

4,56-4,67 (2H, m),

5,18 (1H, látszólagos q, J=8,0 Hz),

7,23-7,47 (16H,m),

7,50-7,60 (4H, m),

8,07 (1H, s).

2. lépés (—)-9-[( 1 S,2R,3 S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-guanin előállítása

140 mg (0,17 mmol) 1. lépés szerinti termékhez hozzáadunk 1 ml 2N sósavoldatot, majd az így kapott keveréket visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 órán át forraljuk. Ezt követően csökkentett nyomáson az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vizet adunk és a dietil-éterben oldható anyagokat eltávolítjuk. Ezután

0,lN nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítést végzünk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot HP-20 jelzésű töltettel töltött oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és metanol 1:0 és 1:3 közötti térfogatarányú elegyeit használva. Acetonnal végzett mosás után 15 mg (32%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (400 MHzFT, CD₃OD)8:

2,36-2,55 (2H, m),

2,72 (1H, m),

2,90 (1H, m),

3,45 (2H, d, J=7,0 Hz),

3,70 (2H, d, J=6,2 Hz),

5,05 (1H, látszólagos q, J=8,1 Hz),

7,94 (1H, s),

UV-spektrum λ max (H₂O) nm:

pH 1,253,279 (váll); pH 7,252,272 (váll); pH 13,257 (váll), 267.

19. példa (+)-(lS,2S,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oximetil)-l-(metán-szulfonil-oxi)-ciklobután előállítása

A 16. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként (+)(ÍS,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)ciklobutanolt használunk. így kvantitatív hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)Ő:

1,04 (9H, s),

1,06 (9H, s),

2,25-2,53 (3H,m),

2,78 (1H, m),

2,87 (3H, s),

3,65 (2H, d, J=4,0 Hz),

3,85 (1H, dd, J=6,3, 10,5 Hz),

3,93 (1H, dd, J=6,5, 10,5 Hz),

5,25 (1H, m),

7,32-7,50 (12H, m),

7,60-7,75 (8H,m).

Ha e vegyületet dietil-éter és hexán elegyéből átkristályosítjuk, akkor olyan kristályos terméket kapunk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D= + 12,0° (c= 1,01, metilén-klorid) és optikai tisztasága 100%.

20. példa (-)-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-adenin (1. vegyület) előállítása

1. lépés (+)-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szililoxi-metil)-ciklobután-1 -il]-adenin előállítása

100 mg (0,74 mmol) adenin 4 ml dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadunk 30 mg (0,75 mmol) 60%-os nátrium-hidrid-diszperziót, majd 1 órán át tartó keverést követően beadagoljuk 254 mg (0,37 mmol) (+)-(1 S,2S,3 S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oximetil)-l- (metán-szulfonil-oxi)-ciklobután 1,5 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet 145 °C-on 6 órán át keverjük, majd lehűtjük és 0,2 mólos foszfátpuffert adunk hozzá. Etil-acetáttal végzett extrahálást követően az extraktumot vízmentes

HU 216 827 Β nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként metilén-klorid és metanol 30:1 térfogatarányú elegyét használva. így 126 mg (47%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDCl₃)ő:

0,98 (8H, s),

1,06 (9H, s),

2,30-2,65 (3H, m),

3,07 (1H, m),

3,62-3,84 (4H, m),

4,81 (lH,m),

5.61 (2H, széles),

7,20-7,52 (12H,m),

7,52-7,75 (8H, m),

7,85 (1H, s),

8,33 (1H, s).

2. lépés (-)-9-/(1 R,2R,3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobután-l-il/-adenín (1. vegyület) előállítása

118 mg (0,16 mmol) 1. lépés szerinti termék 2 ml térfogatú, metanollal készült oldatához hozzáadunk 0,17 ml (0,65 mmol), dioxánnal készült 4N sósavoldatot, majd az így kapott keveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vizet adunk és a dietil-éterben oldható anyagokat eltávolítjuk. Ezután 0,lN vizes nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítést végzünk, majd az oldószert ledesztilláljuk. Az így kapott nyers terméket Sephadex HP-20 jelzésű töltőanyagot tartalmazó oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és metanol 1:0 és 1:1 közötti térfogatarányú elegyeit használva. Ezután ugyanezen a tölteten újabb kromatografálást végzünk, eluálószerként metilén-klorid és etanol 5:1 térfogatarányú elegyét használva, végül Sephadex LH-20 jelzésű töltettel töltött oszlopon kromatografálást végzünk, eluálószerként metanolt használva. így 37 mg (91%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)Ó:

2,24 (1H, m),

2,37 (1H, látszólagos q, J=9,5 Hz),

2.62 (1H, m),

2,88 (1H, m),

3,65-3,74 (4H, m),

4,71 (1H, látszólagos q, J=8,5 Hz),

8,20 (1H, s),

8,26 (1H, s),

UV-spektrum λ max. (H₂O) nm: pH 1259, pH 7259, pH 13 259.

Nagy feloldóképességű tömegspektrum (FAB): számított a (Ο||Η₁₅Ν₅Ο₂)⁺ képletre: 250, 1304, talált: 250, 1305.

Ha ezt a terméket dietil-éter és metanol elegyéből átkristályosítjuk, akkor olyan kristályos terméket kapunk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D=-44,7° (c=0,98, piridin) és optikai tisztasága 98%, vagy ennél nagyobb.

21. példa ( + )-9-[(1R,2R, 3S)-2,3-bisz(hidroxi-metd)-ciklobutánl-il]-guanin (2. vegyület) előállítása

1. lépés (+)-2-Amino-9- [(1 R,2R,3S)-2,3 -bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobután-1 -il]-6-(2-metoxi-etoxi)purin előállítása

155 mg (0,75 mmol) 2-amino-6-(2-metoxi-etoxi)purin 4 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 6 mg (0,75 mmol) lítium-hidridet, majd az így kapott reakcióelegyet 1 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez hozzáadjuk 450 mg (0,65 mmol) (+)(1 S,2S,3 S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-1 (metán-szulfonil-oxi)-ciklobután 1,5 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet 145 °C-on 6 órán át keveijük, majd lehűtjük, ezután pedig 0,2 mólos foszfát-puffért és etil-acetátot adunk hozzá. Az oldhatatlan részt kiszűrjük, majd a szűrletet etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfíásan tisztítjuk, eluálószerként metilén-klorid és etil-acetát 10:1 térfogatarányú elegyét használva. így 88 mg (30%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (200 MHzFT, CDCl₃)ő:

1,01 (9H, s),

1,05 (9H, s),

2,25-2,60 (3H, m),

2,92 (1H, m),

3,44 (3H, s),

3,60-3,94 (6H, m),

4,50-4,90 (5H, m),

7,15-7,55 (12H, m),

7,55-7,80 (8H, m),

7,67 (1H, s).

Ha ennél a reagáltatásnál oldószerként dimetilszulfoxidot és hexametil-foszforsav-triamidot használunk, akkor a reakció 75 °C-on, illetve 100 °C-on megy végbe, és az eredmények hasonlóak azokhoz az eredményekhez, amelyeket dimetil-formamid használata esetén kaptunk.

2. lépés (+)-9- [(1 R,2R,3 S)-2,3-bísz(Hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-guanin (2. vegyület) előállítása mg (0,10 mmol) 1. lépés szerinti termék metanollal készült, 2 ml térfogatú oldatához hozzáadunk 0,1 ml dioxánnal készült 4N sósavoldatot (0,4 mmol), majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keveijük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vizet adunk és a dietiléterben oldható anyagokat eltávolítjuk. Ezt követően az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz 2 ml 2N sósavoldatot adunk. Ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 órán át forralást végzünk, majd a reakcióelegyet 1 mólos vizes nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük. Ezután Sephadex HP-20 jelzésű töltettel töltött oszlopon kromatográfiás tisztítást végzünk, eluálószerként víz és metanol 1:0 és 1:4 közötti térfogatarányú elegyeit használva. így 23 mg (88%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

HU 216 827 Β

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)5:

2,18 (lH,m),

2,32 (1H, látszólagos q, J=10,0 Hz),

2,50 (1H, m),

2,79 (1H, m),

3,62-3,74 (4H, m),

4,54 (1H, látszólagos q, J=8,8 Hz),

7,89 (1H, s),

UV-spektrum λ max. (H₂O) nm:

pH 1 253 277 (váll); pH 7 253 268 (váll); pH 13 256 (váll), 267.

Nagy feloldóképességű tömegspektrum (FAB):

számított a (C_hH|₅N₅O₃ +H)+ képletre: 266, 1253, talált: 266, 1251.

Ha ezt a vegyületet vízből átkristályosítjuk, akkor olyan kristályos terméket kapunk, amelynek fajlagos forgatóképessége (alfa)_D=+26,5° (c=0,99, O,1N nátrium-hidroxid-oldat) és optikai tisztasága 98% vagy ennél nagyobb.

22. példa (ÍR, 2R, 3S)-l-Amino-2,3-bisz(terc-butil-difeml-szililoxi-metil)-ciklobután előállítása

1. lépés (lR,2R,3S)-l-Azido-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-cíklobután előállítása

Argongáz-atmoszférában 1,03 g (1,5 mmol) (+)(lS,2S,3S)-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-l(metil-szulfonil-oxi)-ciklobután 6 ml dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadunk 975 mg (15 mmol) nátrium-azidot, majd az így kapott reakcióelegyet 120 °Con 2 órán át keveijük. Lehűtése után a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, majd dietil-éterrel extraháljuk. Az extraktumot kétszer vízzel, majd egyszer telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metilénklorid és hexán 1:4 térfogatarányú elegyét használva, így 990 mg (100%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

IR-spektrum (önmagában) cm ¹:2100.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)5:

1,03 (9H, s),

1,05 (9H, s),

1,91 (1H, m),

2,02-2,29 (2H, m),

2,44 (1H, m),

3,51-3,65 (4H,m),

3,71 (1H, dd, J=4,0 Hz, 10,8 Hz),

7,31 -7,44 (12H,m),

7,57-7,67 (8H, m).

2. lépés (1 R,2R,3S)-1 -Amino-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szilil-oxi-metil)-ciklobután előállítása ml etil-acetátban feloldjuk az előző, 1. lépésben kapott 992 mg terméket, majd a kapott oldathoz 100 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort adunk, és az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten hidrogéngáz-atmoszférában egy éjszakán át keveijük. Ezután a katalizátort kiszűrjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként hexán, etil-acetát és trietil-amin 20:10:1 térfogatarányú elegyét használva. így 642 mg (67%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)8:

1,03 (9H, s),

1,05 (9H,s),

1,42 (1H, m),

1,54 (2H, széles, D₂O-dal cserélhető),

1,86-2,05 (2H, m),

2,24 (1H, m),

3,13 (1H, m),

3,54-3,65 (3H, m),

3,75 (1H, dd, J=4,l, 10,6 Hz),

7,27-7,46 (12H, m),

7,58-7,69 (8H, m).

23. példa

1-[(1R, 2R, 3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobután-lil]-5-metil-2,4(lH, 3H)-pirimidin-dion (7. vegyület) előállítása

1. lépés

N- {[(1 R,2R,3S)-2,3-bisz(terc-Butil-difenil-szilil-oximetil)-ciklobutil]-amino-karbonil} -3-metoxi-2-metilakril-amid előállítása

Argongáz-atmoszférában 673 mg (5 mmol) 3metoxi-2-metil-akrilsav-klorid és 1,50 g (10 mmol) ezüst-cianát 10 ml vízmentes benzollal készült szuszpenzióját visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 órán át forraljuk, majd szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyből a felülúszó fázist (2,6 ml) elkülönítjük, majd hozzáadjuk 0 °C-on 603 mg (0,99 mmol) (1 R,2R,3 S)-1 -amino-2,3-bisz(terc-butil-difenil-szililoxi-metil)-ciklobután 4 ml vízmentes benzollal készült oldatához. Az így kapott reakcióelegyet a hőmérséklet változtatása nélkül egy éjszakán át keveijük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként hexán és dietil-éter 1:1 térfogatarányú elegyét használva. így 592 mg mennyiségben a lépés nyers címadó vegyületét kapjuk.

2. lépés

-[(1 R,2R,3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-5-metil-2,4(lH, 3H)-pirimidin-dion (7. vegyület) előállítása

590 mg előző, 1. lépés szerinti termék 8 ml metanollal készült oldatához hozzáadunk 2,4 ml (2,4 mmol), tetrahidrofuránnal készült 1 mólos tetrabutil-ammónium-fluorid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keveijük. Ezután az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vizet és dietil-étert adunk, az így kapott elegyet pedig vízzel hatszor extraháljuk. Az egyesített vizes extraktumokat csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékhoz 10 ml 1 mólos vizes kénsavoldatot adunk. Az így kapott keveréket visszafolyató hűtő alkalmazásával 30 percen át forraljuk, majd vizes nátrium-hidroxid-oldattal semle16

HU 216 827 Β gesítjük. Ezt követően először Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és 30 térfogat% vizet tartalmazó metanol elegyeit használva, ezt követően pedig H+-formájú Dowex 5OW-X8 márkanevű gyantából álló oszlopon végzünk kromatografálást, eluálószerként vizet használva. Az eluátum nátrium-hidroxid-oldattal végzett semlegesítését követően újból Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon végzünk kromatográfiás tisztítást, ismét víz és 30 térfogat% vizet tartalmazó metanol elegyeivel végezve az eluálást. így 127 mg (67%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)ő:

1,90 (3H, d,J=l,l Hz),

1,97-2,18 (2H,m),

2,36 (1H, m),

2,58 (1H, m),

3,57-3,70 (4H, m),

4,55 (lH,m),

7,63 (1H, d, J=l,l Hz),

UV-spektrum λ (H₂O) nm:

pH 1273, pH 7273, pH 13271.

24. példa

2-amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)ciklobután-l-il]-6-klór-purin (4. vegyület) előállítása

1. lépés

2-Amino-9-[( 1 R,2R,3S)-2,3-bisz(acetoxi-metil)-ciklobután-1 -il]-6-klór-purin előállítása

265 mg (1,0 mmol), a 21. példában ismertetett módon előállítható 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxí-metil)ciklobután-l-il]-guanin 1,5 ml vízmentes dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 0,5 ml piridint és 1 ml ecetsavanhidridet, majd az így kapott reakcióelegyet 75 °C-on 30 percen át keveijük. Ezt követően az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a visszamaradt oldószert azeotróp desztillálással, e célra toluolt használva több alkalommal elimináljuk. A kapott maradékot megszárítjuk. így 350 mg mennyiségben nyers 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(acetoxi-metil)-ciklobutánl-il]-guanint kapunk.

Ezt a nyers guanint teljes mennyiségében feloldjuk 2 ml vízmentes acetonitrilben 331 mg (2,0 mmol) tetraetil-ammónium-kloriddal, majd a kapott oldathoz hozzáadunk 130 μΐ (1,0 mmol) Ν,Ν-dimetíl-anilint és 0,57 ml (6,0 mmol) foszfor-oxi-trikloridot. Az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 100 °C-on 10 percen át forraljuk, majd az illékony részt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékhoz tört jeget és metilén-kloridot adunk, majd 0 °Con egy rövid időn át keverést végzünk. Ezt követően a reakcióelegyet telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal semlegesítjük, majd 0 °C-on újabb keverést végzünk egy adott időn át, ezt követően pedig metilén-kloriddal extrahálást. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metilén-klorid és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyét használva. így 335 mg (91%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)5:

2,02 (3H, s),

2.11 (3H, s),

2,18-2,73 (3H,m),

3,09 (1H, m),

4,25 (4H, d, J=5,9 Hz),

4,59 (1H, látszólagos q, J=8,4 Hz),

4,65 (2H, széles),

7.88 (1H, s).

2. lépés

2-Amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-6-klór-purin (4. vegyület) előállítása ml metanolban feloldunk 98 mg (0,27 mmol) fenti

1. lépés szerinti vegyületet, majd a kapott oldathoz 90 mg (0,65 mmol) kálium-karbonátot adunk, és ezután 0 °C-on 30 percen át keverést végzünk. Ezt követően a reakcióelegyet IN sósavoldattal semlegesítjük, majd Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és 60%-os vizes metanol elegyeit használva. így 65 mg (86%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)Ő:

2,20 (1H, m),

2,37 (lH,m),

2,57 (lH,m),

2.89 (1H, m),

3,69 (4H, d, J=5,5 Hz),

4,64 (1H, látszólagos q, J=8,8 Hz),

8,19 (1H, s).

UV-spektrum λ max (H₂O) nm:

pH 1244 (váll), 313, pH 7248 (váll), 3,6, pH 13248 (váll), 305.

25. példa

2-Amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-l-il]-purin (3. vegyület) előállítása

1. lépés

2-Amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(acetoxi-metil)-ciklobután-l-il]-purin előállítása ml metanolban feloldunk 87 mg (0,24 mmol) 2amino-9-[( 1 R,2R,3S)-2,3-bisz(acetoxi-metil)-ciklobután-l-il]-6-klór-purint, majd az így kapott oldathoz hozzáadunk 13 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort. Ezután hidrogéngáz-atmoszférában szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverést végzünk, majd a reakcióelegyhez kis mennyiségben telített vizes kálium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk és a katalizátort kiszűijük. A szűrletből az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metilén-klorid és metanol 20:1 térfogatarányú elegyét használva. így 56 mg (71%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CDC1₃)5:

2,01 (3H,s),

2.12 (3H, s),

2,28-2,71 (3H,m),

HU 216 827 Β

3.11 (1H, m),

4,17-4,34 (4H, m),

4,60 (1H, látszólagos q, J=8,6 Hz),

5.11 (2H, széles),

7,80 (1H, s),

8.70 (1H, s).

2. lépés

2-Amino-9-[lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-l-il]-purin (3. vegyület) előállítása ml metanolban feloldunk 40 mg (0,12 mmol) fenti, 1. lépés szerinti terméket, majd a kapott oldathoz 40 mg (0,29 mmol) kálium-karbonátot adunk, és ezután 0 °C-on 30 percen át keverést végzünk. Ezt követően a reakcióelegyet 0,lN sósavoldattal semlegesítjük, majd Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és 50%-os vizes metanol elegyeit használva. így 27 mg (90%) mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)5:

2,10-2,66 (3H,m),

2.90 (1H, m),

3.70 (4H, d, J=5,6 Hz),

4,65 (1H, látszólagos q, J=8,7 Hz),

8,20 (1H, s),

8.54 (1H, s).

UV-spektrum λ max (H₂O) nm:

pH 1252 (váll), 312, pH 7244 (váll), 304, pH 13244 (váll), 304.

26. példa

2,6-Diamino-9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-I-ilj-purin (5. vegyület) előállítása ml metanolban feloldunk 87 mg (0,24 mmol) 2amino-9-[( 1 R,2R,3S)-2,3-bisz(acetoxi-metil)-ciklobután-l-il]-6-klór-purint, majd a kapott oldatot -78 °C-ra lehűtjük. Az oldatot ezután cseppfolyós ammóniával telítjük, majd ampullába zárjuk és 100 °C-on 12 órán át hevítjük. Ezt követően a reakcióelegyből az illékony részt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a maradékot vízben oldjuk. A vizes oldatot 0,lN nátriumhidroxid-oldattal semlegesítjük, majd Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és 40%-os vizes metanol elegyeit használva. így 41 mg (82%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)5:

2,19 (1H, m),

2,31 (1H, m),

2.54 (1H, m),

2,75 (1H, m),

3,61-3,74 (4H, m),

4,49 (1H, látszólagos q, J=8,6 Hz),

7.90 (1H, s).

UV-spektrum λ max. (H₂O) nm:

pH 1253 291, pH 7 255 280, pH 13 255 280.

27. példa

9-[(1R.2R, 3S)-2,3-bisz(Hidroxi-metil)-ciklobutánl-il]-hipoxantin (6. vegyület) előállítása

2,5 ml vízben feloldunk 25 mg (0,10 mmol) 9[(1 R,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-1 -il]adenint (1. vegyület), majd a kapott oldathoz 138 mg (2,0 mmol) nátrium-nitrátot keverünk. Az így kapott reakcióelegyet 0 °C-ra lehűtjük, majd hozzáadunk 0,13 ml ecetsavat, és ezután szobahőmérsékleten 1 napon át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet IN nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük, majd Sephadex HP-20 jelzésű töltetből álló oszlopon kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként víz és 40%-os vizes metanol elegyeit használva. így 23 mg (90%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum (200 MHzFT, CD₃OD)5:

2,25 (1H, m),

2,38 (1H, m),

2,58 (lH,m),

2,90 (1H, m),

3,66-3,74 (4H, m),

4,76 (1H, látszólagos q, J=8,5 Hz),

8,04 (1H, s),

8,20 (1H, s).

UV-spektrum λ max. (H₂O) nm: pH 1250, pH 7250, pH 13254.

Claims (15)

1. Eljárás (IV) általános képletű (lR,2R,3S)-ciklobután-származékok - a képletben B jelentése (i) a 9-helyzetben kapcsolódó adeninilcsoport, (ii) a 9-helyzetben kapcsolódó guaninilcsoport, (iii) a 9-helyzetben kapcsolódó, egy vagy kettő aminocsoporttal vagy egy aminocsoporttal és egy halogénatommal helyettesített purinilesöpört, (iv) a 9-helyzetben kapcsolódó hipoxantinilcsoport, vagy (v) 5-(1-4 szénatomos alkil)-2,4-dioxo-pirimidin1-il-csoport előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) valamely (V) általános képletű, megfelelő konfigurációjú, optikailag aktív formájú vegyületet - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport és X jelentése kilépőcsoport - egy, a B jelentésének megfelelő nukleinsavbázissal reagáltatunk oldószerben, és - ha a képződött termék védőcsoportot tartalmaz adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk, vagy

b) B helyén 5-(1-4 szénatomos)alkil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il-csoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő N-{[2,3-bisz(triszubsztituált szilil-oxi-metil)-ciklobutil]-amino-karbonil}-3-metoxi-2-(l-4 szénatomos alkil)-akrilamid-származékot gyűrűzárásnak vetünk alá, majd a védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

c) 2-amino-6-halogén-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6helyzetben hidroxilcsoportot hordozó származékot halogénezünk, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

HU 216 827 Β

d) 2-amino-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6-helyzetben klóratomot hordozó származékot hidrogénezünk, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

e) 2,6-diamino-9-purinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő, hidroxilcsoportjain acilcsoporttal védett és a 6-helyzetben klóratomot hordozó származék klóratomját aminocsoporttá alakítjuk át, majd az acilcsoportokat mint védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

f) 9-hipoxantinilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy megfelelő 9-adenilszármazék 6-helyzetű aminocsoportját hidroxilcsoporttá alakítjuk. (Elsőbbsége: 1989. 09. 08.)

2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (V) általános képletű vegyületet használunk kiindulási anyagként, amelynek képletében R⁴ védőcsoportként észter típusú vagy éter típusú védőcsoportot jelent. (Elsőbbsége: 1989. 09.08.)

3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy észter típusú védőcsoportként acetil-, benzoil-, dimetil-karbamoil- vagy difenil-karbamoilcsoportot, míg éter típusú védőcsoportként terc-butil-dimetil-szilil-, terc-butil-difenil-szilil-, metoxi-metil- vagy benzilcsoportot használunk. (Elsőbbsége: 1989. 09. 08.)

4. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (V) általános képletű vegyületet használunk kiindulási anyagként, amelynek képletében X jelentése szulfonil-oxicsoport vagy halogénatom. (Elsőbbsége: 1989.09.08.)

5. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy nukleinsavbázisként adenint használunk. (Elsőbbsége: 1988. 11.22.)

6. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy nukleinsavbázisként guanint használunk. (Elsőbbsége: 1988. 11.22.)

7. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás a (IV) általános képlet alá eső 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-l-il]-adenin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1988. 11.22.)

8. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás a (IV) általános képlet alá eső 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroxi-metil)ciklobután-l-il]-guanin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1988. 11. 22.)

9. Az 1. igénypont szerinti a) vagy f) eljárás a (IV) általános képlet alá eső 9-[(lR,2R,3S)-2,3-bisz(hidroximetil)-ciklobután-l-il]-hipoxantin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1989. 09. 08.)

10. Az 1. igénypont szerinti a) vagy e) eljárás a (IV) általános képlet alá eső 2,6-diamino-9-[(lR,2R,3S)-2,3bisz(hidroxi-metil)-ciklobután- l-il]-purin előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1989. 09. 08.)

11. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás a (tV) általános képlet alá eső 2-amino-9-[(lR,2R,3S)-2,3bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-1 -il]-6-klór-purin előállítására,, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1989.09.08.)

12. Az 1. igénypont szerinti a) vagy d) eljárás a (IV) általános képlet alá eső 2-amino-9-[(lR,2R,3S)2,3-bisz(hidroxi-metil)-ciklobután-1 -il]-purin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket használunk. (Elsőbbsége: 1989.09.08.)

13. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást oldószerben, 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérséklet-tartományban hajtjuk végre. (Elsőbbsége: 1989.09.08.)

14. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (IV) általános képletű (lR,2R,3S)-ciklobután-származékot - a képletben B jelentése az 1. igénypontban megadott - a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó és/vagy egyéb segédanyaggal összekeverjük, és a keveréket ismert módon gyógyászati készítménnyé alakítjuk. (Elsőbbsége: 1989.09.08.)

15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy B helyén adeninil- vagy guaninilcsoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet használunk. (Elsőbbsége: 1988. 11.22.)