HU215889B - Túlfeszültségvédő szerkezet - Google Patents

Abstract

A túlfeszültségvédő szerkezet egy házban elhelyezett több varisztőrral(51) rendelkezik, melyeknek földvezetékőldali elektródái (54) egyvezetősínen (58) át elektrőmősan vezetően vannak eg mással összekötve.A varisztőrők (51) hálózatőldali elektródái (53) kiőldókészülékeken átérintkezőkkel (34) vannak összekötve. A kiőldókészülék csőszegecsként(60) kialakítőtt tőlórúdból áll, amely ágyfőrrasz (61) útján van azelektródákkal (53) összekötve. A tőlórúd szigetelőanyagból lévővezetékben (100) eltőlhatóan van befőgva. Mindegyik tőlórúd az egyikvégével együttműködik az összes levál sztókészülék közös himbájával(70), amely a túlfeszültségvédő szerkezetben elbillenthető. Kiőldásiesetben, azaz valamelyik varisztőr (51) túlterhelésekőr elenged alágyfőrraszkötés, és az érintett t lórúd elfőrdítja egy nyőmórűgó (62)hatására a himbát (70), mely viszőnt eltől egy működtetőcsapszeget(37), úgyhőgy a tővábbi kapcsőlási főlyamatők kiváltódnak. A himba(70) tővábbá kiőldásjelzőt (9 , 91) hőrdőz, amely a túlfeszültségvédőszerkezet házában lévő ablakőn át látható, úgyhőgy kívülrőlészlelhető, hőgy valamelyik kiőldókészülék kiőldőtt. Azáltal, hőgyvalamennyi kiőldókészülék egyetl n himbáhőz (70) van hőzzárendelve, atúlfeszültségvédő szerkezetnél egyszerű kőnstrűkció adódik. ŕ

Description

A találmány tárgya túlfeszültségvédő szerkezet házban elhelyezett két vagy több, varisztorként kialakított védőelemmel, amelynek földvezetékoldali elektródái egy érintkezővel ellátott sín útján villamosán vezetően össze vannak kötve egymással, miközben a másik, hálózatoldali elektródák a védőelemekkel sorba kapcsolt kioldókészülékeken át az érintkezőkkel vannak összekötve. (DE-A-3 805 890)

A találmány feladata a bevezetésben ismertetett fajtájú ismert szerkezetek tökéletesítése és szerkezetileg egyszerűsítése anélkül, hogy a védelmi tulajdonságokat hátrányosan befolyásoljuk.

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy valamennyi kioldókészülék a házban elfordíthatóan ágyazott, lényegileg U alakú, himbaként kialakított kengyel bordájának elfordulási tartományában van elrendezve, továbbá hogy a bordán egy, a házban eltolhatóan ágyazott működtetőcsapszeg fekszik fel, és a himbán adott esetben kioldásjelző van elhelyezve.

A találmány szerinti túlfeszültségvédő szerkezet előnyös kiviteli alakjait az aligénypontokban védjük.

Azáltal, hogy valamennyi kioldókészülék, amely a túlfeszültségvédőbe beépített védőelemekhez van rendelve, egy közös himbához tartozik, a szerkezet egyszerűsödik. Ennek dacára biztosítva van, ha a nyitáskor (kioldáskor) csak az egyik kioldókészülék működtetőcsapszege tolódik el, ebben az esetben is az alkalmazott kioldásjelző készülék abba az állásba kerül, ami jelzi, hogy szükség van a túlfeszültségvédő szerkezet cseréjére.

A találmány további részleteit és műszaki jellemzőit egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük a következőkben, amely túlfeszültség-levezető tömbként kialakított betételem, és egy készülékaljzatba van cserélhetően behelyezve. A csatolt rajzok közül:

- az 1. ábra a készülékaljakba behelyezett túlfeszültség-levezető tömböt elölnézetben mutatja;

- a 2. ábrán az 1. ábra szerinti túlfeszültség-levezető tömb és készülékaljzat kombinációja oldalnézetben látható;

- 3. ábránkon a készülékaljzatot elölnézetben látjuk;

- a 4. ábra a készülékaljzat oldalnézete;

- 5. ábránk a készülékaljzatot levett házfedéllel tünteti fel;

- a 6. ábra a készülékaljzat részmetszetét mutatja, fedél nélkül;

- a 7. ábra a betételemet alulnézetben mutatja;

- a 8. ábrán a betételem hátulnézetét látjuk;

- 9. ábránkon a betételem alulnézetben látható, részben kitört házfallal;

- a 10. ábra a betételem hátulnézete, eltávolított házfedéllel;

-all. ábrán a betételemet házfedél nélkül mutatjuk be, miután egy leválasztókészülék kioldott;

- 12. ábránk a túlfeszültségvédőt ház nélkül tünteti fel;

- a 13. ábrán a túlfeszültségvédő himbáját látjuk, végül

- a 14. ábra a himbát oldalnézetben mutatja be.

A következő leírásrészben a „fent”, „lent”, „elöl”, „hátul” meghatározások az 1 készülékaljzatnak és a vele összereteszelt 2 betételemnek az 1. és 2. ábrán látható beállítottságára vonatkoznak, amelybe például egy túlfeszültségvédő szerkezet van behelyezve.

Az 1 készülékaljzat keresztmetszetben lényegileg U alakúra van kiképezve (lásd a 2. ábrát), ahol a hátoldalán (azaz „hátul”) horogszerű 3 rátétből és rugóterhelésű 4 bepattanó tolókából álló elrendezés van, amely útján az 1 készülékaljzat - önmagában ismert módon egy, például kapcsolószekrénybe beszerelt tartósínre pattintható.

Az 1 készülékaljzatnak az 1. és 2. ábrán látható használati helyzetben felső 5 szárában 6 csatlakozókapcsok találhatók három külső vezeték számára és egy 6’ csatlakozókapocs van a nullvezeték részére, melyek kialakítása részletesebben az 5. és 6. ábrán látható.

Az 1 készülékaljzatnak a használati helyzetben alul elhelyezkedő 7 szárában egy 8 csatlakozókapocs a földvezetékhez, valamint két 9 és 10 segédérintkező-kapocs, a beépített segédkapcsoló (záró) részére van elhelyezve.

Mindegyik 6 és 6’ csatlakozókapocstól 11 indul, amellyel a rugózó 12 érintkező van összekötve. A 12 érintkezők az 5 és 7 száraktól az 1 készülékaljzat áthidaló részére nyúlnak. A 12 érintkezőket a 13 érintkezőrugók előre, azaz a két 5 és 7 szár közötti térbe nyomják.

A 9 segédérintkező-kapoccsal 17 laprugó van összekötve, amely a későbbiekben részletesebben ismertetett módon egy, a berendezésben lévő 37 működtetőcsapszeg által a 10 segédérintkező-kapocsra hajlítható, úgyhogy a 9 és 10 segédérintkezők elektromosan vezető módon össze vannak kötve egymással.

A 12 érintkezők az 1 készülékaljzathoz belülről záródó 20 házfedél előremutató 19 középrészében lévő 18 nyílásokon át hozzáférhetők (3. és 4. ábra).

Az 1 készülékaljzat 20 házfedelének felül és alul lévő 21 és 22 falrészében 23 és 24 fogómélyedések vannak kialakítva, melyeknek legmélyebben lévő részei az 1 készülékaljzatnak a gerince felé hátramunkált 25 kiugrásban végződnek.

A 20 házfedélnek az 1 készülékaljzat alsó 7 szárát lefedő falrészében van a készülékaljzat használati helyzetében felfelé mutató falrészében, annak belső oldala felé nyitott 27 hasíték kialakítva, amelyen át az érintkező 17 laprugó hozzáférhető.

A 2 betételem burkolata 30 fedélből és 31 házrészből áll. A ház 30 fedelének a használati helyzetben hátul lévő alján egy 33 érintkező, valamint négy 34 érintkező nyúlik át, melyek az 1 készülékaljzat 20 házfedelének 19 középrészében lévő 18 nyílásokon át a földvezetékhez szolgáló 8 csatlakozókapocs 12 érintkezőivel, a fázisvezetékhez szolgáló három 6 csatlakozókapocs és a nullvezetékhez szolgáló 6’ csatlakozókapocs 12 érintkezőivel jutnak érintkezésbe, amikor a 2 betételem, amint az 1. és 2. ábra mutatja, össze van reteszelve az 1 készülékaljzattal.

A 2 betételem 31 házrészének egyik falán kiemelkedő 35 borda található, amely az 1 készülékaljzatba be2

HU 215 889 Β helyezett 2 betételem esetén a 27 hasítékba nyúlik bele, úgyhogy a 2 betételemet kizárólag a megfelelő helyzetben lehet rászerelni az 1 készülékaljzatra.

A 2 betételemház 31 házrészének felső széle környezetében lévő 36 nyíláson átnyúlik a 37 működtetőcsapszeg, amely az 1 készülékaljzatban lévő 17 laprugóval a továbbiakban ismertetésre kerülő módon működik együtt.

A 2 betételemház 31 házrészének elülső oldalán, azaz az előremutató alján még van két, műanyag kupakkal lezárt 38 nyílás a vizsgálóérintkező részére, továbbá 39 figyelőablak a 90 és 91 kioldásjelzők részére.

A 2 betételem 30 házfedelén azzal egy darabból kialakított két 40 bepattanókar található, melyek a 2 betételemház 31 vályújának oldalfalain lévő megfelelő kimunkálásokba nyúlnak bele. Mindegyik 40 bepattanókar el van látva kifelé álló 41 működtetőnyúlvánnyal, valamint két, ugyancsak kifelé mutató 42 reteszelőorral, melyek az 1 készülékaljzattal összereteszelt 2 betételemnél - mint a 2. ábrán látható - az 1 készülékaljzat 25 reteszelőkiugrásai mögé kapcsolódnak be. Annak érdekében, hogy a 2 betételemet el lehessen távolítani az 1 készülékaljzatról, elegendő mindkét oldalról nyomást gyakorolni a 41 működtetőnyúlványokra, úgyhogy a 42 reteszelőorrok elszabaduljanak a 25 kiugrástól, és így a 2 betételem előrefelé (azaz a 2. ábrán jobbra) eltávolítható az 1 készülékaljzatról. Emellett a 41 működtetőnyúlványok a 23 és 24 fogómélyedésnek köszönhetően jól hozzáférhetőek. Ebben a vonatkozásban arra utalunk, hogy a 23, 24 fogómélyedések beépített helyzetben, azaz az 1 készülékaljzatból és 2 betételemből álló kombinációnak kapcsolószekrénybe beszerelt helyzetében zárólemez által le vannak fedve, ami azt jelenti, hogy nem érhetők el minden további nélkül. Az illetéktelen beavatkozást ezáltal legalábbis gátoljuk.

Annak érdekében, hogy a 2 betételem házának 30 fedelét összekössük a 31 házrésszel, a 30 fedélen négy 45 nyelv van kialakítva, melyeknek szabad végein (nem ábrázolt) reteszelőnyúlvány található, s ezek befelé mutatnak. A 45 nyelveket a 31 házrész két hosszanti falában kialakított 46 hornyok fogadják be, amikor is a reteszelőnyúlványok a 31 házrészre felhelyezett 30 fedélnél a 47 lyukakba kapcsolódnak bele. A 47 lyukak a 46 hornyok hátsó végein helyezkednek el.

A következőkben a 9-14. ábrákra hivatkozással ismertetjük a túlfeszültségvédő szerkezetként kialakított 2 betételem belső felépítését.

A bemutatott kiviteli alaknál a 31 házrészben egy egyoldalról 50 fallal elválasztott befogadótérben négy, fém-oxid feszültségfiiggő ellenállás - varisztor - formájában kivitelezett 51 védőelem helyezkedik el. Mindegyik 51 védőelem a saját befogadóterébe van behelyezve, ahol is ezek a befogadóterek 52 közfalak útján vannak egymástól elválasztva.

Az 51 védőelemek mindkét oldalára velük elektromosan vezető módon 53, 54 elektródák vannak csatlakoztatva. Az 51 védőelemből és a két 53, 54 elektródából álló elrendezések a befogadótereikben egy (poliuretán) 55 öntőmasszával vannak rögzítve. Annak érdekében, hogy elérjük az 55 öntőmassza egyenletes és együttes, szintkiegyenlítéses kiöntését, a találmány értelmében az 52 közfalakat csak olyan hosszúsággal alakítjuk ki, hogy a 31 házrész 56 felső éle alatt végződnek.

Az 54 elektródák 57 csatlakozólapokon át elektromosan vezetően vannak közös 58 vezetősínnel összekötve, ami a 33 érintkezőben végződik (lásd a 9. ábrán). Emellett az 54 elektródák az 51 védőelem „földelési oldalát” alkotják.

A 34 érintkezők és az 51 védőelem „hálózati oldalára” felvitt 53 elektródák között a kioldókészülékek vannak, melyek az 51 védőelem túlterhelésekor működésbe lépnek.

A leválasztókészülékeket a következőkben a 12. ábrára hivatkozva ismertetjük.

Mindegyik kioldókészülék 60 csőszegecsből álló ütközővel rendelkezik, amely 61 lágyforrasz útján van az 53 elektróda csatlakozólapjával összeforrasztva. Az 53 elektróda 63 lehajlított részére 100 szigetelődarab van erősítve, ahol a 100 szigetelődarab hüvely alakú része a 60 csőszegecs vezetékéül szolgál, és ebben a 60 csőszegecs csúszhatóan van elhelyezve. A 100 szigetelődarab felett 62 spirális nyomórugó helyezkedik el, amely kioldórugóként szolgál, s amely a 100 szigetelődarabnak az 53 elektróda 63 lehajlított részére erősített vége, valamint egy előfeszített 64 érintkezőlap közé van behelyezve. így a visszaállító 62 nyomórugó egyik vége az 53 elektróda lapjának 63 részétől elektromosan el van szigetelve. A 64 érintkezőlap a 62 spirális nyomórugótól elfordult oldalával a 60 csőszegecs végén lévő 65 összekötő lemezen fekszik fel. A 64 érintkezőlappal egy flexibilis 66 vezetőköteg van vezető módon - például hegesztéssel - összekötve, amely a mindenkori 34 érintkezőhöz vezet.

A 2 betételemben 70 himba van elfordíthatóan ágyazva, amelyet a 13. és 14. ábrán önmagában mutatunk be. A 70 himba lényegileg U alakú kengyelként van kialakítva és mindkét 71, illetve 72 szára 73, illetve 74 ágyazócsappal van ellátva. A 73, illetve 74 ágyazócsapok a 31 házrész vékony falán kialakított 75, illetve 76 csapbefogadókban a 77’ tengely körül elbillenthetően vannak ágyazva.

A 70 himba 77 bordáján négy darab 78 toldat található, melyek félgömb alakban kidomborodó 79 elülső oldalukkal a 60 csőszegecs 65 összekötő lemezzel ellátott végéhez vannak hozzárendelve.

A 31 házrészben van továbbá a már említett 37 működtetőcsapszeg eltolhatóan ágyazva. A 37 működtetőcsapszeg vastagított 80 véggel rendelkezik, ami a 70 himba bordájának a hosszabbik 72 szárat hordozó végén lévő 81 kimunkálásba nyúlik bele. A vastagított 80 vég és a 31 házrészben lévő 82 közfal közé 83 visszaállító rugó van behelyezve, amely a 37 működtetőcsapszeget a 70 himba 77 bordáján felfekvő helyzetben tartja.

Belátható, hogy a 37 működtetőcsapszeg a 70 himbának a 12. ábrán mutatott, használatkor a 71 és 72 szárak lényegileg vízszintes (a 12. ábrán függőleges) helyzetéből az ugyancsak a 12. ábrán látott ferde helyzetében a 2 betételem házából előretolódik és a 17 érint3

HU 215 889 Β kezőrugót a 27 hasítékon át a 10 segédérintkező-kapocsra nyomja, úgyhogy a 9 és 10 segédérintkezők egymással elektromosan vezető összeköttetésbe jutnak.

Ha a 61 lágyforraszt, amely a 60 csőszegecset az 53 elektróda lapjának 63 lehajlított részével összeköti, meghatározott hőmérsékletre hozzuk, akkor ez a 61 lágy forrasz elenged és a 60 csőszegecs a 62 spirális nyomórugó (kioldórugó) által működtetve az 53 elektróda 63 lehajlított részétől eltávolodik és ezen mozgásnál a 100 szigetelődarabban van vezetve. Ez a 100 szigetelődarab egyben biztosítja az 53 elektróda 63 lehajlított része és a 62 spirális nyomórugó közötti szigetelést egyegy kioldást követően, azaz egy-egy leválasztási folyamat után. Ennél a leválasztási folyamatnál (az 51 varisztor hálózatról való leválasztásánál) az 53 elektróda 63 lehajlított része és a 60 csőszegecs között légrés jön létre, éspedig például 5 mm nagyságban, úgyhogy a szükséges átütési szilárdság biztosítva van.

Az ismertetett leválasztási folyamatnál, tehát bármelyik kioldókészülék a 61 lágyforraszának felengedésénél, amely kioldókészülékek a négy 51 varisztorhoz vannak hozzárendelve, a 70 himba, mint említettük, a

12. ábrán bemutatott ferde helyzetbe billen. A 70 himba ezen kioldóállásába billenő mozgása által a 37 működtetőcsapszeg - mint említettük - a nyíláson át kitolódik a 2 betételem házából.

A 70 himba hosszabbik 72 szárának szabad vége kijelzőkészülékként szolgál a túlfeszültségvédő szerkezet összes pólustávközéhez. A 39 figyelőablakon át, amelyben a használati állásban (lásd az 1. és 2. ábrát) a 31 házrész előremutató alja, vagy a 72 szár zöldre színezett 90 kioldásjelző végfelülete, vagy a 92 mutató pirosra színezett 91 kioldásjelző végfelülete látható, amely utóbbi, mint a 14. vagy 12. ábrán látni, a 70 himba hosszabb 72 szárának szabad végére van szerelve. Az előzőekben leírt leválasztási folyamatnál a 39 figyelőablakon át látható kijelzés zöldről (90 kioldásjelző) pirosra (91 kioldásjelző) változik, ezáltal jelezve, hogy a 2 betételem kicserélése szükséges.

Adott esetben egy sorosan kapcsolt hibaáramvédő kapcsoló minden esetben szükséges vizsgálatához két 95 vizsgálóérintkezőt alkalmazunk, melyek egy fázisvezetékkel (a 10. ábrán a felső 95 vizsgáló érintkező), illetve a földeléssel (a 10. ábrán az alsó 95 vizsgálóérintkező) vannak összekötve. A 95 vizsgálóérintkezőkhöz - mint említettük - a műanyag sapkákkal lezárt, ugyancsak a 31 házrész aljában kialakított 38 nyílásokon át lehet hozzáférni.

Összefoglalóan a találmányt például a következőkben mutathatjuk be.

A 2 túlfeszültségvédő szerkezet több, egy házban elhelyezkedő 51 varisztort tartalmaz, melyeknek a földvezetékoldali elektródái egy 58 vezetősínen át elektromosan vezetően össze vannak kötve egymással. A varisztorok hálózatoldali 53 elektródái kioldókészülékeken át 34 érintkezőkkel vannak összeköttetésben. Az említett 60, 61 kioldókészülékek 60 csőszegecsként kialakított tolórúdból állnak, melyek az 53 elektródákkal 61 lágyforrasz útján vannak összekötve. A 60 tolórúd a 100 szigetelődarabból álló vezetékben eltolhatóan helyezkedik el. Mindegyik 60 tolórúd - csőszegecs - az egyik végével egy, valamennyi kioldókészüléknél közös 70 himbával működik együtt, amely a túlfeszültségvédő szerkezetben elfordítható. Valamelyik 51 varisztor túlterhelésekor a 61 lágyforrasz kiold, miáltal az érintett 60 tolórúd a 62 nyomórugó hatására elfordítja a 70 himbát, amely egy 37 működtetőcsapszeget tol el, úgyhogy a további kapcsolási folyamatok kiváltódnak. A 70 himba továbbá 90, illetve 91 kioldásjelzőt hordoz, melyek a 2 túlfeszültségvédő szerkezet házában lévő ablakon keresztül láthatók, úgyhogy kívülről észlelni lehet, ha az egyik kioldókészülék egyetlen 70 himbához van hozzárendelve, egyszerű szerkezeti kialakítás adódik a túlfeszültségvédő készülék számára.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Túlfeszültségvédő szerkezet (2) egy házban (30, 31) elhelyezett, varisztorral kialakított két, vagy több védőelemmel (51), melyeknek földvezetékoldali elektródái (54) egy érintkezővel (33) ellátott vezetősínen (58) át elektromosan vezető módon össze vannak kötve egymással, ahol is a másik, hálózatoldali elektródák (53) a védőelemekkel (51) sorba kapcsolt kioldókészülékeken át érintkezőkkel (34) vannak összekötve, azzal jellemezve, hogy valamennyi kioldókészülék egy házban (30, 31) elfordulhatóan ágyazott, lényegileg U alakú, himbaként (70) kialakított kengyel bordájának (77) elfordulási tartományában van elrendezve, továbbá, hogy a bordán (77) a házban (30, 31) eltolhatóan ágyazott működtetőcsapszeg (37) fekszik fel, a himbán (70) pedig adott esetben kioldásjelző (90, 91) van elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a védőelemek (51) a túlfeszültségvédő szerkezet (2) házrészében (31) kialakított, felülről nyitott kamrákban vannak elhelyezve és ezekben egy öntőmasszával (55) kiöntve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a védőelemek (51) poliuretánmasszával vannak kiöntve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a lényegileg U alakú himba (70) a szárain (71, 72) kialakított csapok (73, 74) útján a házban (30, 31) elfordíthatóan van ágyazva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy az U alakú himba (70) bordáján (77) toldatok (78) vannak kialakítva, továbbá hogy mindegyik toldat (78) mindenkor valamelyik kioldókészülék felé van fordítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőcsapszegnek (37) a ház belsejébe befogott vége (80) a himba (70) szárában (72) lévő kimunkálásban (81) helyezkedik el.
7. 7. A 6. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőcsapszegnek (37) a védőkészülékház (30, 31) belsejében elrendezett

   HU 215 889 Β vége (80) fejszerűen kiszélesített, továbbá a ház (30, 31) egyik közfala (82) és az említett fejszerű vég (80) között visszaállító nyomórugó (83) található, amely a működtetőcsapszegre (37) van felhelyezve úgy, hogy azt a himba (70) bordájához (77) nyomja.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a kioldókészülék egy elektromosan vezető szerkezeti anyagból lévő tolórúdból áll, amely eltolhatóan van befogva egy szigetelőanyagból készült vezetékbe (100), s amelynek egyik vége lágyforrasz (61) útján van az elektródára (53) erősítve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a tolórúd egy érintkezőlapon (64) és egy flexibilis vezetőkötegen (66) át össze van kötve az érintkezővel (34).
10. 10. A 9. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy az érintkezőlap (64) a tolórúdon kialakított összekötő szalagon fekszik fel.
11. 11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a tolórúdhoz szolgáló vezeték (100) az elektródától (53) elálló lapra, különösen annak lehajlított részére (63) van erősítve.
12. 12. A 8. vagy 9. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a tolórudat megvezető vezetéken (100) át egy spirális nyomórugó (62) van behelyezve, amely a tolórúd (60) összekötő lemezére (65) felfekvő érintkezőlapon és a vezeték (100) peremén fekszik fel, mely utóbbin át ez össze van kötve az elektródával (53).
13. 13. Az 1 -12. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a himba (70) bordáján (77) toldatok (78) vannak kialakítva, melyek a tolórúd felé irányulnak.
14. 14. A 13. igénypont szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a toldatoknak (78) a tolórúd felé fordult végei (79) félkör alakban vannak kialakítva.
15. 15. Az 1 -14. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a himba (70) egyik szára (72) a tengelytől (77’) kifelé meg van hosszabbítva és kioldásjelzőként (90, 91) van kialakítva, továbbá, hogy a túlfeszültségvédő szerkezet (2) házában (30, 31) a szár (72) végével átellenben figyelőablak (39) van.
16. 16. A 6-15. igénypontok bármelyike szerinti túlfeszültségvédő szerkezet, azzaljellemezve, hogy a tolórúd csőszegecsként (60) van kialakítva.