HU215858B

HU215858B - Készülék fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére

Info

Publication number: HU215858B
Application number: HU9403643A
Authority: HU
Inventors: Joachim Klein
Original assignee: Techem Ag.
Priority date: 1993-12-30
Filing date: 1994-12-16
Publication date: 1999-03-29
Also published as: SK148894A3; CZ291559B6; PL306592A1; HUT68865A; ATE181769T1; SK282137B6; DE4344981C2; DE59408445D1; EP0669524B1; DE4344981A1; DK0669524T3; ES2135522T3; EP0669524A1; CZ298594A3; SI9400457A; PL174593B1

Abstract

A találmány tárgya készülék fűtőtest által leadőtt hőmennyiségmérésére, főleg egy belépőcsatlakőzón (2) és kilépőcsatlakőzón (3)keresztül hőhőrdőzó közeggel átjárt fűtőtest (1) által lea őtthőmennyiség mérésére. A készülék legalább két darab, egymástólfüggőleges irányban távközre lévő hőmérséklet-érzékelővel (7, 8)rendelkezik. A hőmérséklet-érzékelők (7, 8) a fűtőtesttel (1) hővez tőkapcsőlatban vannak. A fűtőtest (1) által leadőtt hőmennyiség egykiértékelőkapcsőlás segítségével a hőmérséklet-érzékelők (7, 8) általmért értékekből van számőlva. A találmány szerinti készülék ét, közöstőkőzásban (6) elhelyezett hőmérséklet-érzékelője (7, 8) közöttifüggőleges távőlság kisebb a belépőcsatlakőzó (2) és akilépőcsatlakőzó (3) közötti függőleges távőlságnál. ŕ

Description

A találmány tárgya készülék fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére, főleg egy belépőcsatlakozón és kilépőcsatlakozón keresztül hőhordozó közeggel átjárt fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére, amely készülék legalább két darab, egymástól függőleges irányban távközre lévő hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik, a hőmérséklet-érzékelők a fűtőtesttel hővezető kapcsolatban vannak, és a fűtőtest által leadott hőmennyiség egy kiértékelőkapcsolás segítségével a hőmérséklet-érzékelők által mért értékekből van számolva.

A szóban forgó mérendő fűtőtestek fizikailag folyadék/levegő típusú hőcserélők, így a leadott hőmennyiségnek, illetve a fűtőtest teljesítményének a meghatározására alapvetően három módszer jöhet szóba:

a) A hőhordozó közeg entalpiamérlege

A hőhordozó közeg entalpiamérlegének meghatározására állandó nyomású hőhordozó közeg és c_p közepes fajlagos hőkapacitás jogos feltételezésével a következő egyenlet adódik:

Q=c_p * m * (U-Q.

Tehát a hőhordozó közeg m tömegáramának, valamint a t_v belépő és t_r kilépő hőmérsékletének mérésével egzaktul meghatározható a fűtőtest Q hőteljesítménye. Ez a megközelítés a jól ismert hőmennyiség-fogyasztásmérős módszerre vezet.

b) A levegő entalpiamérlege

A levegő entalpiamérlegéből való kiindulás nem vezet használható módszerre, mert a levegőhöz teljesítmény nem rendelhető, így tömegáramok és nyomások definiálása vagy mérése rendszerint megvalósíthatatlan.

c) A fűtőtest hőcserélő tulajdonságai

A fűtőtest teljesítményének térfogatáramok közvetlen mérése nélküli meghatározása feltételezi, hogy a mérendő fűtőtest hőcserélő tulajdonságait meghatározzuk vagy rá vonatkozó feltevésekkel élünk.

Egy ismert megközelítés esetén a fűtőtest teljesítményét a normálállapotra vonatkozó teljesítményből kiindulva a fűtőtest jelleggörbéje, nevezetesen exponenciális függvénye segítségével számítjuk ki:

Q=Q,-^-M, ahol At_n

At a hőátadó felület hőmérséklet-különbsége:

At=t_hciz ^_ hun (heiz = fűtés, luft = levegő),

Q, normál hőteljesítmény,

At_n normál hőmérséklet-különbség.

A fűtőtest jelleggörbéje konstans tömegáram esetén jól leírja a viszonyokat (normálállapottól eltérő) különböző belépő hőmérsékletekre, vagyis relatív hőmérséklet-csökkenésekre, ha azok nem térnek el lényegesen a normálállapottól.

Ebben a tartományban a hőmérséklet a fűtőtest magassága mentén lineáris lefutású, így a hőátadó felület effektív hőmérséklete a belépő és a kilépő hőmérséklet aritmetikai középértékével egyenlő.

Ismert elektronikus fűtésköltség-elosztók (egyérzékelős készülékek) hőmérséklet-érzékelővel mérik a hőátadó felület hőmérsékletét, és t, =20 °C teremhőmérséklet feltételezésével számítják a hőteljesítményt.

A teremhőmérséklet tényleges, ettől eltérő nagyságából adódó mérési hibát olyan elektronikus fiűtésiköltség-elosztókkal küszöbölik ki, amelyek a teremlevegő t, hőmérsékletét is mérik egy második hőmérséklet-érzékelővel (kétérzékelős készülék).

Amennyiben a hőhordozó közeg árama nagyobb mértékben le van fojtva és emiatt a hőmérséklet-csökkenés megnő, a hőmérséklet lefutása már eltér a lineáristól. Ilyenkor egy fűtőtest-jelleggörbe helyébe egy jelleggörbesereg lép, ahol a hőhordozó közeg átfolyása a paraméter.

Az ismert fűtésiköltség-elosztók esetén ilyenkor rendszeres mérési hiba lép fel, mert a hőhordozó közeg átfolyása, illetve a hőmérséklet lefutása nem állapítható meg.

A kétérzékelős készülékre a DE 31 23 336 Al szabadalmi dokumentum tesz közzé egy példát. Itt a két hőmérséklet-érzékelő a belépés, illetve a kilépés magasságában van a fűtőtestre szerelve, nyilvánvalóan külön tokozás nélkül. A két érzékelő közötti nagy távolság miatt nem is lenne praktikus egyetlen, közös tokozásban elhelyezni őket, mert akkor a tokozás a fűtőtest teljes magasságában végignyúlna. Az érzékelők felszerelése azonban körülményes, mivel a két érzékelőt egymástól függetlenül kell felszerelni. A két érzékelőt a kiértékelőegységgel is külön, saját vezetékekkel kell összekötni, ami költséges és ugyancsak körülményes. Arra is gondolni kell még, hogy egy épületben általában nagyobb számú fűtőtestet kell mérőszerelvénnyel ellátni, mégpedig a lehető legkisebb költség árán.

az „Elektronik und Maschinenbau” című folyóirat cikke (97. évfolyam, 3. szám, 1980, 125-128 oldal) felveti azt a gondolatot, hogy a fűtőtest hőmérséklete leírható a belépés és a kilépés közötti hőmérsékletcsökkenés függvényeként.

A hőmérséklet-eloszlás jelleggörbeserege ismert módon akkor vezethető vissza egyetlen jelleggörbére, ha az exponenciális függvényben az aritmetikai hőmérséklet-különbség helyett a

In-²— t_r-t, logaritmikus közepes hőmérséklet-különbséggel számolunk (v = belépő, r = kilépő, 1 = levegő). Ez megfelel a Grashoff által hőcserélők közepes hőmérséklet-különbségére megadott összefüggésnek, ami fűtőtestekre vonatkozólag is kellőképp alá van támasztva empirikus adatokkal (vesd össze: DIN/4703).

Ezt a megközelítést használja az ismert háromérzékelős módszer. A fűtőtest logaritmikus hőmérséklet-különbségét, valamint ebből a leadott hőmennyiséget az összes tömegáramra és hőmérséklet-csökkenésre a belépő hőmérséklet, a kilépő hőmérséklet és a levegőhőmérséklet méréséből számítják.

A háromérzékelős készülék hátránya a költséges felépítés : egymástól nagyobb távolságra elhelyezendő hőmérséklet-érzékelők és értelemszerűen sok kábelezés. Mivel a hőhordozó közeg hőmérsékletét mérő érzékelők függőleges magasságát a belépő- és kilépőcsatla2

HU 215 858 Β kozó magassága szabja meg, nincs mód olyan egységes, kompakt készülékkonstrukció kialakítására, amely különböző fűtőtestekre egyaránt felszerelhető lenne (vesd össze: a már említett DE 31 23 336 Al szabadalmi dokumentummal). Ennek a megoldásnak további hátránya még, hogy a mérés megbízhatósága nagyon függ a levegő-hőmérséklet mérési pontosságától, amit viszont számtalan hibaforrás terhelhet, és illetéktelen manipuláció veszélyét is magában rejti.

Ezért a találmányunk megalkotásakor olyan mérési módszer kidolgozását tűztük ki célul, amelynek segítségével kicsi előállítási költségű, kompakt felépítésű és különböző fűtőtestekhez egységesen használható fűtésiköltség-elosztó alakítható ki, és a fűtőtest teljesítménye minden üzemi állapotban nagyon pontosan és külső behatásoktól mentesen mérhető.

Amint a bevezetőben említettük, a találmány tárgya készülék fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére, főleg egy belépő- és kilépőcsatlakozón keresztül hőhordozó közeggel átjárt fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére, amely készülék legalább két darab, egymástól függőleges irányban meghatározott távolságra lévő hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik, a hőmérséklet-érzékelők a fűtőtesttel hővezető kapcsolatban vannak, és a fűtőtest által leadott hőmennyiség egy kiértékelőkapcsolás segítségével a hőmérséklet-érzékelők által mért értékekből van számolva. A kitűzött feladatot a találmányunk szerint azzal oldjuk meg, hogy a két, közös tokozásban elhelyezett hőmérséklet-érzékelő közötti függőleges távolság számottevően kisebb a belépő és a kilépőcsatlakozó közötti függőleges távolságnál.

Ezzel találmányunk szerint a mérési értékekből számítással extrapolálni lehet egy görbére, amely leírja a fűtőtest várható hőmérsékleteloszlását, és amelyből a fűtőtest által leadott hőmennyiséget számítjuk, mégpedig mindössze két, közös tokozásban elhelyezett és az illető fűtőtest felületével közvetlenül érintkező hőmérséklet-érzékelő segítségével (kétérzékelős készülék).

Az így nyert mérési értékekből következtetni lehet a hőátadó felület összesített hőmérsékletlefutására, így valamennyi előforduló üzemi állapot egyforma pontossággal mérhető.

A találmány szerinti mérési módszer azt a tényt használja ki, hogy a fűtőtest üzemi állapotát egzaktul definiálja a felületi hőmérséklet lefutása. Amennyiben a felületen uralkodó hőmérsékletmezőt alkalmas mérési eljárással meghatározzuk, illetve figyelembe vesszük, akkor a fűtőtest teljesítménye egzaktul meghatározható anélkül, hogy a hőhordozó közeg állapotjellemzőire közvetlenül visszakövetkeztetnénk.

A korábban taglalt, ismert háromérzékelős készülékkel szemben a találmány szerinti konstrukciónál nincs szükség három érzékelő költséges behuzalozására. Ezenkívül a hőmérséklet-érzékelőket - az ismert megoldásokkal szemben - már nem szükséges nagy anyag- és munkaráfordítással a belépő-, illetve a kilépőcsatlakozónál elhelyezni. A hőmérséklet-érzékelők közvetlenül a fűtőtest felületére szerelhetők, mégpedig tetszés szerinti helyre és egymáshoz sokkal közelebb, mint amekkora az ismert fűtőtestek belépő- és kilépőcsatlakozója közötti távolság. A mért értékekből ugyanis kisebb távolság esetén is kielégítő pontossággal lehet extrapolálni az említett görbére. Ebből kifolyólag valamennyi, a fűtőtest felületével közvetlenül érintkező hőmérséklet-érzékelő egyetlen, közös tokozásban helyezhető el.

A találmány szerinti készülék egyik előnyös kiviteli alakja legalább három hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik. Amennyiben a harmadik hőmérséklet-érzékelőt szintén az illető fűtőtest felületével közvetlenül érintkezőén helyezzük el, akkor az illető görbe extrapolálása, és így maga a mérési eredmény is pontosabb lesz. A harmadik hőmérséklet-érzékelő azonban a levegő hőmérsékletének mérésére is használható, és ekkor redundanciához jutunk, ami lehetővé teszi például külső manipuláció felfedezését. Folytatva a gondolatmenetet, a készülék egy negyedik mérőérzékelővel is ellátható, és ekkor három mérőérzékelőt a fűtőtesten helyezünk el, míg a negyediket mint teremhőmérsékletet mérő hőmérséklet-érzékelőt használjuk stb.

Harmadik paraméterként - két fűtőtestre helyezett hőmérséklet-érzékelő esetén - a fűtőtesten lévő két érzékelő magassága is használható.

A továbbiakban a találmányt egy kiviteli példa kapcsán, ábra alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt ábra egy fűtőtest vázaltos rajza, amelyen a hőmérsékleteloszlást és egy találmány szerinti kétérzékelős készülék vázlatos elhelyezését is feltüntettük.

Először a találmányunk alapját képező megfontolásokat szeretnénk ismertetni. Amennyiben a fűtőtest hőmérsékleteloszlását tekintjük, a következő összefüggések adódnak:

A hőmérséklet mindig szigorúan monotonan csökken a belépéstől a kilépésig. Normál tömegáram és különböző belépő hőmérsékletek esetén lineáris lefutások adódnak, amelyek meredeksége a belépő hőmérséklet csökkenésével csökken.

Változatlan belépő hőmérséklet és különböző tömegáramok esetén először egyenesek adódnak, amelyek meredeksége a tömegáram csökkenésével nő, majd további fojtás esetén már nemlineáris görbék, amelyek hőmérséklet-gradiense a kilépés irányában csökken.

Tehát a fűtőtest minden egyes üzemi állapotának a fűtőtest felületének pontosan definiált hőmérsékletlefutása felel meg. Amennyiben ismeijük ezt a lefutást, akkor a hőteljesítmény ugyancsak ismertnek tekinthető.

Minthogy a fűtőtest üzemi állapota meghatározott hőmérséklet-eloszlással jár együtt, ideális esetben vagyis a felület hőmérsékleteloszlásának egzakt ismerete esetén - a hőteljesítmény kiszámításához nincs szükség a teremhőmérséklet ismeretére, mert az effektív hőmérséklet-különbség a hőmérsékletlefutásban implicite már benne van. A teremhőmérséklet ismerete tehát redundancia, amit különböző módon ki lehet használni.

Az ábrán egy 1 fűtőtest vázlatos elölnézete látható. Egy 2 belépőcsatlakozón keresztül forró, például 90 °C-os víz folyik a nyíllal jelzett irányban az 1 fűtő3

HU 215 858 Β testbe, míg egy 3 kilépőcsatlakozón keresztül a, például 70 °C-ra lehűlt víz a nyíllal jelzett irányban elhagyja az 1 fűtőtestet.

Az 1 fűtőtest fölött feltüntettük a t hőmérsékletet °C-ban, míg tőle jobbra az 1 fűtőtest H magasságát %bán.

Korábban már említettük, hogy ha a hőhordozó közeg átfolyása nincsen lefojtva, akkor lineáris hőmérsékleteloszlást kapunk. Ennek az ábrán a 4 görbe felel meg, ami világosan mutatja, hogy az 1 fűtőtest felső részén (a 100% magasság közelében) uralkodó, példánkban 90 °C-os hőmérséklet lineárisan csökken az 1 fűtőtest alsó részén (a 0% magasság közelében) uralkodó, a példánkban 70 °C-os hőmérsékletre.

Ha viszont a hőhordozó közeg átfolyása fojtva van, akkor egy hasas 5 görbét kapunk, ami mutatja, hogy a hőmérsékletlefutás már nem lineáris: az 1 fűtőtest felső részén nagyobb a hőmérséklet-csökkenés, az alsó részén pedig kisebb.

A pillanatnyi üzemi állapotot jellemző görbe menetét egy 6 tokozásban elhelyezett, találmányunk szerinti mérőkészülék segítségével mérjük.

A mérőkészülék legalább két darab 7, 8 hőmérséklet-érzékelővel, előnyösen három darab hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik.

A levegő hőmérsékletének mérésére a mérőkészülék egy további hőmérséklet-érzékelővel - ami tehát a harmadik vagy negyedik hőmérséklet-érzékelő - is el lehet látva (az ábrán nincs feltüntetve).

A legalább két 7, 8 hőmérséklet-érzékelő segítségével ki tudjuk számítani az illető üzemi állapotban uralkodó hőmérsékleteloszlást, vagyis a 4 görbét vagy az 5 görbét, és így megkapjuk az 1 fűtőtest által leadott, keresett hőmennyiséget.

A mérési módszer egyik előnyös megvalósításának az a lényege, hogy a fűtőtest felületén mért hőmérsékleteket a hőhordozó közeg belépő és kilépő hőmérsékletére való extrapolálására használjuk fel. Utána ezekből és a mért teremhőmérsékletből kiszámítjuk a logaritmikus hőmérséklet-különbséget, abból pedig a hőteljesítményt. Az ismert háromérzékelős mérési módszerrel szemben ennek az az előnye, hogy kompakt fűtésiköltség-elosztóval realizálható, és a készüléket nem szükséges részekre bontva telepíteni.

A teremlevegő hőmérsékletének mérését ebben az esetben is helyettesíteni lehet a hőmérsékletlefutásból kiinduló számítással.

Egy másik lehetséges kiviteli alakban nem a belépő és kilépő hőmérsékletre való extrapolálására használjuk a mért hőmérsékleteket, hanem közvetlenül a logaritmikus hőmérséklet-különbséget számítjuk ki belőlük. Ehhez módosítani kell a számítási egyenletet, illesztőtényezőket kell bevezetni vagy alkalmas empirikus egyenletet kell felállítani. Minthogy a belépő és kilépő hőmérsékletből származtatott logaritmikus hőmérséklet-különbség empirikus függvény, más hőmérsékletekből kiindulva is el lehet jutni egy vele egyenértékű mennyiséghez.

A teremlevegő hőmérsékletének mérését ebben az esetben is helyettesíteni lehet a hőmérsékleteloszlásból kiinduló számítással.

Egy további kiviteli alakban a teremlevegő hőmérsékletének mérését a mért felületi hőmérsékletekkel együtt a hőhordozó közeg átfolyásának kiszámítására használjuk fel, majd a belépő és a kilépő hőmérsékletből, valamint az átfolyásból határozzuk meg a hőteljesítményt.

Ez a módszer felhasználható a hőhordozó közeg oldali hőteljesítménynek a mért hőmérséklet-értékekből és a teremlevegő hőmérsékletéből való közvetlen meghatározására is.

A módszer egy további megvalósítása nem a hőhordozó közeg jellemzőire alapozott számítási utat használja, hanem a mért hőmérsékleteket és egy fűtőtestet jellemző jelleggörbét, amelynél az exponens és/vagy a korrekciós tényezők a hőmérsékleteloszlás nemlinearitásától függenek.

A készülék manipulációkkal szembeni védettségét növelendő, a teremlevegő hőmérsékletének járulékos méréséből adódó redundanciát fel lehet használni magának a teremlevegő hőmérséklete mérésének plauzibilitás szempontjából való ellenőrzésére. A redundancia kihasználásának egy másik lehetősége az, hogy a mérőkészülék pontosságának növelése céljából a teremlevegő hőmérséklete mérésének korrigálására használjuk fel. És egy további lehetőség: a redundanciát - szintén a teremlevegő hőmérséklete mérésének plauzibilitás szempontjából való ellenőrzése révén - a készülék bekapcsolási küszöbe pontosságának javítására használjuk fel.

A készülék előnyösen a fűtőtest magasságának mintegy felső egyharmadában van elhelyezve, mert a mérési pontosságot ez is növeli.

A továbbiakban a találmány érthetőbbé tétele érdekében számítási módszereket részletezünk.

Az egyenletekben a következő rövidítéseket alkal-

mázzuk:
υ_ν	belépő hőmérséklet,
Ur	kilépő hőmérséklet,
υ υ₂, υ₃	a hőátadó felület 1., 2., 3. mérési helyen mért hőmérséklete,
X\|, x₂, x₃	a mérési helyek belépőcsatlakozótól mért függőleges távolsága,
	levegőhőmérséklet,
Q	fűtőtest teljesítménye,
K„K₂,K₃,K₄	fűtőtestre jellemző konstans,
K₅	fűtőtesttől és beépítési magasságtól függő konstans.

1.) Belépő és kilépő hőmérsékletre extrapolálás a hőátadó felület két tetszés szerinti hőmérsékletéből Először kiszámítjuk az u_L, υ₍, υ₂ mért értékekből a υ_ν, d_r belépő és kilépő hőmérsékletet, majd azokból a fűtőtest Q teljesítményét:

HU 215 858 Β ,1A V2- L

In ™ ln (

Χςι

I)

Λ = 1>_{L + e} ^x2 ^x2^xl ln ^2-¾ ι> ΊΛ 1 L

II)

1Λ (Vl1>_T

III) Q = K]

A A?

In

A-A

2. A fűtőtest teljesítményének közvetlen kiszámítása a hőátadó felület két tetszés szerinti hőmérsékletéből és a levegő-hőmérsékletből

1. lehetőség:

-Xl ^x2“^xl ln

Ch

L t$H

L ^x2^_xl ln·

Q = K₂ ln· ^x2^xl ^i-^L 2’ L

HU 215 858 Β *1 ^x2

ΙηΛ.Α)

2. lehetőség:

Q = κ₃ ^x2~^xi ^x2^xl ln(^- ^_L) ^X1 ^x2 ln^1-^L

Mért értékek: u_L, υ_1; υ₂.

3. A fűtőtest teljesítményének közvetlen kiszámítása a 25 hőátadó felület két tetszés szerinti hőmérsékletéből, a levegő-hőmérséklet mérése nélkül

Q = K₄

*		^X1
	2>1	^xl“^x2
	^1	- 1

*5

		^x2 ·]
	1- 1______	^xl^x2
	7X	- ±
	2

K₅

7>

	^X1	-		1 -1
,51 h'í 1_1	^xl~^x2	1 -	1 1 I_1	^xl’^x2

ahol letére a hőátadó felületen mért harmadik hőmérsékK₄ a fűtőtestre jellemző konstans, let segítségével (υ_ΐ5 υ₂, υ, mért mennyiségekből υ_ν,

K₅ a fűtőtesttől és a relatív beépítési magasságtól függő t)_R számítása, belőlük pedig Q számítása) konstans. 45 A t)_L levegő-hőmérsékletre a A_L korrekciós érték υ₃

4.) Korrekciós, illetve hitelesítő érték 1.) típusú elektro- segítségével:

nikus fütésiköltség-elosztó mért levegő-hőmérsék1-X3 ^x3

A d_l levegő-hőmérséklet korrekt mérése esetén A_l=0. Tehát az eredmény például felhasználható a levegő-hőmérséklet mérésének plauzibilitás szempontjából való ellenőrzésére.

5.) Korrekciós, illetve hitelesítő érték 2.) típusú elektronikus fütésiköltség-elosztó mért levegő-hőmérsék55 letére a hőátadó felületen mért harmadik hőmérséklet segítségével (υ_1; υ₂, u_L mért mennyiségekből Q számítása)

HU 215 858 Β

A u_L levegő-hőmérsékletre a A_L korrekciós érték υ₃segítségével:

Ιη(ν'ϊ-υ-υ) - — In (^2-¾) ^x2 <l-x₃) ^xi ^x2 •k (Vl) e ^x2^_xl

^x3

A u_L levegő-hőmérséklet korrekt mérése esetén

A_l=0.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Készülék fűtőtest által leadott hőmennyiség mérésére, főleg egy belépőcsatlakozón (2) és kilépőcsatlakozón (3) keresztül hőhordozó közeggel átjárt fűtőtest (1) által leadott hőmennyiség mérésére, amely készülék legalább két darab, egymástól függőleges irányban távközre lévő hőmérséklet-érzékelővel (7, 8) rendelkezik, a hőmérséklet-érzékelők (7, 8) a fűtőtesttel (1) hővezető kapcsolatban vannak, és a fűtőtest (1) által leadott hőmennyiség egy kiértékelőkapcsolás segítségével a hőmérsékletérzékelők (7,8) által mért értékekből van számolva, azzal jellemezve, hogy a két, közös tokozásban (6) elhelyezett hőmérséklet-érzékelő (7, 8) közötti függőleges távolság számottevően kisebb a belépőcsatlakozó (2) és a kilépőcsatlakozó (3) közötti függőleges távolságnál.

2, Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy három vagy több hőmérséklet-érzékelővel (7, 8) rendelkezik.

3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hőmérséklet-érzékelőknek (7, 8) legalább az egyike a fűtőtest (1) felületével közvetlenül érintkezik.

4. A 2. vagy a 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hőmérséklet-érzékelőknek (7, 8) legalább az egyike a környező levegő hőmérsékletét méri.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a kiértékelőkapcsolás úgy van kialakítva, hogy a hőmérséklet-érzékelők (7, 8) által mért értékekből egy görbére (4, 5) extrapolál, amely a fűtőtestnek (1) - a hőhordozó közeg fűtőtesten (1) keresztüli mindenkori átfolyásától függő - várható hőmérséklet-eloszlását leírja.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a hőmérséklet-érzékelőket (7, 8) magába foglaló tokozás (6) a fűtőtest (1) magasságának felső egyharmadában van a fűtőtestre (1) szerelve.