HU215310B - Eljárás időosztásos üzemmódú, legalább két alrendszert tartalmazó digitális nagy területű rádiórendszer működtetésére - Google Patents

Abstract

A találmány időősztásős rendszerben működő, és két vagy többalrendszert tartalmazó digitális nagy területű kőmműnikációs rendszertműködtető eljárásra vőnatkőzik, ahől mindegyik alrendszer egalább egyközpőnti állőmást (10) és egy vagy több különálló perifériálisállőmást (10/11) tartalmaz, és lefedettsége alapvetően az egyesközpőnti állőmásők (10) és az alájűk rendelt perifériális ál őmásők(10/11) rádió-őptikai hatótávőlságától függ, és az alrendszerekenbelüli, illetve a földrajzi értelemben szétszórtan elhelyezkedőalrendszerek közötti kőmműnikációt az egyes közpőnti állőmásők (10)biztősítják. A közpőnti állőmást (10) úgy vezéreljük, hőgy üzemmódőtváltva vagy közpőnti állőmásként (10) működik, ahől az alárendeltperifériális állőmásőktól (10/11), illetve azők felé infőrm ciót főgadés küld, vagy perifériális állőmásként (10/11) működik, amikőr a többiközpőnti állőmástól (10), illetve állőmás felé főgad, illetve küldinfőrmációt. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás időosztásos módban működő és legalább két alrendszert tartalmazó digitális nagy területű rádiórendszer működtetésére, ahol mindegyik alrendszer legalább egy vagy több, földrajzilag szétszórt perifériális állomást és legalább egy, rádiós lefedettségi területen belül a perifériális állomással kommunikáló központi állomást tartalmaz.

Időosztásos többszörös hozzáféréses keretstruktúrákat, ismert angol rövidítéssel TDMA struktúrákat alkalmazó rendszerekben, azaz ott, ahol időosztást erőforrás megosztással vagy erőforrás megosztás nélkül alkalmaznak, az egyes rendszerek területe alrendszerekre van felosztva. Egy rádióhálózat előfizetőinek kiszolgálása céljából egy közös frekvenciasáv erőforrásainak időben és térben történő megosztása lehetővé teszi több állomás egyidejű együttműködését és üzemelését egy meghatározott frekvenciasávon. Minden egyes rádióhálózat több központi állomást és azokhoz kapcsolódó és segítségükkel működő perifériális állomásokat tartalmaz. Minden egyes központi állomás és az azzal társított perifériális állomások egy-egy alrendszert alkotnak. A rendszerek bizonyos időkeret struktúrákkal, például a már említett TDMA struktúrával különböző kialakításokban idő-duplex vagy frekvencia-duplex módon működnek. A különböző rendszerkiépítéseknél ezt a struktúrát az átviteli késések, valamint az egyes időkeretekben az alkalmazásinformációk figyelembevételével határozzák meg. A kapacitásigény meghatározza az egyes időkeretekben kialakított időosztások számát stb. Ilyen rendszereket ismertetnek például a WO 90/03071, WO 91/06162 és a WO 92/02996 számú szabadalmi leírások.

Ezek a dokumentumok nem ismertetnek olyan rendszereket, amelyek alkalmasak lennének rádiós funkciók ismétlésére, rádióhálózat összekapcsolási struktúrák, perifériális állomások közötti kommunikáció, keret szinkronizáció stb. megvalósítására, azaz olyan funkciókra, amelyek lehetővé tennék, hogy egy meghatározott frekvenciasávot csupán egyetlen rádióadó és rádióvevő használjon. A dokumentumok arra sem adnak útmutatást, milyen módon lehet megoldani a kommunikációt és az információcserét közös állomáshelyen nem találkozó különböző központi állomások között.

Az SR Telecom, Kanada cég SR500 típusjelű ismert nagy területű rádiórendszere a TDM/TDMA módszernek megfelelően frekvencia-duplex üzemmódban működik rögzített alkalmazásokban ismétlődő fünkciókat magában foglaló időosztásos elven működik. Az ilyen típusú rendszerek általában egy központi állomástól vagy egy ismétlő állomástól folyamatos TDM üzemmódban működnek a perifériális állomások irányában. A perifériális állomásoktól a központi állomás vagy az ismétlő állomás felé a kommunikáció „csomagokban”, löketekben történik, azaz az időtartam időszeletekre van felosztva azok között a perifériális állomások között, amelyik minden egyes központi állomás és ismétlő állomás alatt minden egyes cellában vagy szektorban közösen használnak egyedi meghatározott frekvenciát. Ezekben a rendszerekben az ismétlő állomás az összes időtartam során ismétlő állomásként működik, az ismétlést, azaz két rádió ugrás közötti osztást a frekvencia váltásával valósítják meg és ilyen esetekben kétszeres berendezés kiépítésre, valamint eltérő frekvenciákra van szükség.

A GB 2203018 számú szabadalmi leírás analóg kommunikációs rendszert ismertet, amely több transzpondert tartalmaz, ahol mindegyik transzponderhez hordozható egységektől érkező jeleket fogadó, valamint ezekhez az egységekhez jeleket küldő körsugárzó antenna, valamint egy második transzponderre irányított antenna tartozik. A hordozható egységekkel folytatott kommunikáció jelei az irányított antennákkal megvalósított kommunikációs útvonalon haladnak. A forgalmazás folyamatos, azaz a kommunikáció időben nem megszakított, így a továbbított felhasználói információ eltárolására sincs szükség. A rendszer minden egyes transzponderéhez három vevőállomás, illetve adóállomás szükséges, és egy előfizetői összeköttetéshez egy negyedikre is szükség van. A különböző feladatokhoz különböző vevőkre, illetve adókra és antennarendszerekre van szükség. A rendszer transzpondere dedikált üzemmódú, nincs terminációs képessége, azaz nem képes üzemszerűen, továbbengedés nélkül fogadni a hozzáküldött információt, a rendszer ismétlő állomásait pedig arra használják, hogy az adó frekvenciákat elválasszák a vevő frekvenciáktól, ezek tehát nem üzemmódok közötti átkapcsolást valósítanak meg.

A találmánnyal célunk olyan eljárás kidolgozása, amellyel meg tudjuk változtatni azoknak az állomásoknak a működési módját, amelyek központi állomásokat és perifériális állomásokat tartalmazó rádiókommunikációs hálózatokban TDMA keretstruktúrával működnek, mégpedig úgy, hogy a központi állomás szerinti üzemmódot minden egyes időkeretben perifériális állomás szerinti üzemmóddá változtatjuk, hogy javított rádiós hálózati tulajdonságokat és funkciókat hozzunk létre.

A kitűzött feladat megoldásához időosztásos módban működő és legalább két alrendszert tartalmazó digitális nagy területű rádiórendszer működtetésére szolgáló eljárást vettünk alapul, ahol mindegyik alrendszer legalább egy, vagy több, földrajzilag szétszórt perifériális állomást és legalább egy, rádiós lefedettségi területen belül a perifériális állomással kommunikáló központi állomást tartalmaz, és újszerű módon a központi állomástól rádiójelként beérkező információt egy első perifériális állomás vevőfokozatához továbbítjuk, a beérkező információt az első perifériális állomás átmeneti táraiba egy második alrendszer második perifériális állomásához továbbítás, vagy felhasználói információ digitális jelként való alkalmazás céljából betároljuk, az első perifériális állomást perifériális állomás üzemmódról központi állomás üzemmódra átkapcsoljuk, a beérkezett információt a központi állomásként működő első perifériális állomás adófokozatával egy második alrendszer második perifériális állomásához továbbítjuk, a még mindig központi állomásként működő első perifériális állomás vevőfokozatával a második perifériális állomás kimenő információját tartalmazó jeleket és az átmeneti tárakba betároljuk, az első perifériális állomást központi állomás üzem2

HU 215 310 Β módról perifériális állomás üzemmódra átkapcsoljuk, az ismét perifériális állomásként működő első perifériális állomás adófokozatával a kimenő információt rádiójelként a központi állomáshoz továbbítjuk.

így a javasolt eljárás szerint lehetőség van arra, hogy ugyanazokat az alapvető hardver elemeket, egységeket használjuk fel, azaz antennát, rádióadót, rádióvevőt. Ezen túlmenően a modulációt, demodulációt és vezérlést végző egységeket is mindkét üzemmódban használni tudjuk. Ha a javasolt eljárást TDMA struktúrában működő rádiórendszerben valósítjuk meg, ezen belül olyan rádiórendszerben, amelynél az adás irányát minden egyes időszeleten belül meg tudjuk határozni, lehetőség van arra, hogy megoldjuk a különböző földrajzi helyeken elhelyezkedő központi állomások közötti keretszinkronizálás problémáját anélkül, hogy ehhez más állomásokat vagy kommunikációs rendszereket kellene igénybe vennünk. Az alrendszerek kereteiben ugyanazt a relatív kezdő és záró időt adjuk azoknak a központi állomásoknak, amelyek a központi állomások földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül együtt tudnak működni. Ha a különböző alrendszerek nem tudnak kapcsolatot létesíteni, azokat azért nem feltétlenül szükséges szinkronizálni, hogy csökkentsük az interferencia veszélyét. Különböző központi állomások szinkronizálásánál lehetőség van arra, hogy csökkentsük vagy elkerüljük az interferenciát egy központi állomás és más központi állomások vagy perifériális állomások között, amelyek egy közös frekvenciasávon belül egymással interferálnak, és hogy összehangoljuk a keretstruktúrát. Ezen túlmenően a javasolt eljárással lehetőség van arra, hogy rugalmas belső kommunikációt, rugalmas hálózati konfigurálási lehetőségeket teremtsünk, ahol a különböző alrendszereken át, például az ismétlőd alrendszereken át rögzített, rövid késleltetéssel bírnak. Annak érdekében, hogy az ismétlő funkciók segítségével megfelelő földrajzi elosztást valósítunk meg, valamint a földrajzilag egymástól különválasztott független központi állomások között szinkronizációt hozzunk létre, lehetőség van arra, hogy minden egyes központi állomást két szekcióra vagy funkcionális blokkra osszunk, egy úgynevezett nagyfrekvenciás egységre (HFO) és egy úgynevezett alacsony frekvenciás egységre (LFO), és hogy ezek között a központi állomások között más hálózatokat használjunk. Az ilyen blokkok elsősorban rádióatennna fúnkciókat és bizonyos vezérlő logikai funkciókat valósítanak meg és néhány szekció, általában az alacsony frekvenciás egységben, felülbíráló alrendszeri logikát, előfizetői csatlakozófelületet, azaz interfészt, valamint forgalomlefoglalási funkciókat hordoz magában. Az ilyen felosztásnak az az előnye, hogy a különböző alrendszerek alacsonyfrekvenciás egység funkcióit egy helyen össze tudjuk gyűjteni úgy, hogy különböző alrendszerek között fennakadás nélküli sima kommunikációt tudunk biztosítani.

A találmány szerinti eljárás egy lehetséges foganatosítási módját az alábbiakban ismertetjük. Egy területen egy új központi állomást a már meglévő állomásokhoz képest olyan új állomásként konfiguráljuk, amely működése során lehetséges módon interferenciát okozhat. Az állomásokról feltételezzük, hogy ugyanazon a frekvenciasávon belül tudnak működni. A meglévő állomások azonosító információt, valamint a kezdő időpontra, valamint az időkeret mintájára stb., más tulajdonságára vonatkozó információt küldenek át, és felszólítják az új állomásokat, hogy válaszoljanak. Ha egy új központi állomást csupán olyan más perifériális állomások érhetnek el, amelyek interferenciára hajlamosak, úgy csupán annál a keretnél kell szinkronizációt elvégezni. Egy olyan új állomás, amely mind perifériális állomásként, mind központi állomásként működik, perifériális állomás üzemmódban „hallgatózik” a különböző irányokban. Egy ilyen állomás vevője bekapcsolt állapotban információkat fogad más központi állomásoktól vagy perifériális állomásoktól. Általában, a telepített perifériális állomások vonatkozásában, a központi állomások úgynevezett visszahívásos üzemet (polling) végezhetnek, mert minden egyes központi állomás ismeri a perifériális állomások azonosítóját, és tudja azt is, hogy csupán azon állomások számára engedélyezett a válasz, amelyek ilyen azonosítót kapnak. A központi állomástól kiinduló általános kérelemre ismeretlen perifériális állomások vagy központi állomások, illetve perifériális állomások jogosultak válaszolni. Átlagos perifériális állomásnál például igény lehet arra, hogy felhatalmazza azokat a perifériális állomásokat, amelyek számára engedélyezett a csatlakozás. Olyan központi állomásokhoz való szinkronizációra, amelyeket például különböző operátorok kezelnek és normális esetben nem kell vagy nem kellene kapcsolatban állniuk egymással új központi állomások felkutatása előtt, olyan eljárást alkalmazhatnánk, amelyben az új ismeretlen központi állomásokat, illetve perifériális állomásokat szinkronizálás céljából megkeresnénk és egy többkeretes struktúrában lassú információcserét végeznénk. Ilyen esetben minden olyan új központi állomást ismeretlen perifériális állomásként specifikálnánk, amelynek egy központi állomástól érkező azonosításkérelemre válaszolnia kellene. Ha egy meglévő központi állomás ismétlődő időintervallumokban ilyen jellegű kérelmeket, kereső azonosítókat (SÍD) bocsát ki, és egy új központi állomás, illetve perifériális állomás különböző irányokban hallgatózik és információt vesz, akkor ez a központi állomás a perifériális állomás optimalizálhatja az antenna irányát bármely kívánt vagy előre kiválasztott központi állomás, véletlen központi állomás, a legközelebb fekvő központi állomás, az optimális központi állomás és így tovább, irányában. így például, ha egy központi állomás, illetve egy perifériális állomás kiválasztott egy megfelelő irányt egy másik központi állomás felé, úgy ahhoz elküld egy választ, egy válaszazonosítót (RID) egy olyan kérelem és válasz mintában, amelyet általánosan el kell küldeni egy központi állomás alá tartozó új perifériális állomáshoz. A központi állomás, illetve perifériális állomás órasebességét a központi állomástól kapja, és onnan érkezik a szükséges információ a keretről, valamint arról, hogy milyen időintervallumban kell az azonosító választ kibocsátania. A kérelem és a válasz közötti késleltetés a kétszeres haladási késleltetéstől függően változni fog. Ez megha3

HU215 310B tározza a perifériális állomás és a központi állomás, illetve perifériális állomás közötti távolságot.

Annak elkerülésére, hogy az egyes állomások új bejelentkezése a meglévő rendszerekben a lehetségesnél sokkal több kapacitást vegyen igénybe, a meglévő központi állomások automatikus bejelentkezési adatainak elküldése mellett, ezt a lépést célszerűen egy kezelő felügyeli a bejelentkezés észlelésekor, illetve megkezdésekor. Ezt követően a központi állomás, illetve perifériális állomás bejelentkezését a meglévő központi állomásoktól kiinduló visszahívó rutin fogadja be. Ha ily módon egy új központi állomás más központi állomásoktól fogadja azok keret órasebességét, akkor az új központi állomás üzemmódot válthat, és a központi állomás üzemmódban dolgozhat. Az új központi állomás egy sokszoros keretmintában meghatározott időintervallumon belül átvált a perifériális állomás üzemmódba, és antennáját afelé a központi állomás felé fogja irányítani, amelyhez bejelentkezett.

Ha a kommunikációs csatornát mindegyik állomás között megnyitottuk, úgy a fordított feltételt is szabályozhatjuk, azaz az új állomás központi állomásként működhet, és a már létező központi állomás ideiglenesen úgy működik perifériális állomásként, amelyet a fentiekben már leírtunk. Megfelelő egymást követő kérelmek egy többszörös keretmintában folytatódhatnak, azaz például azonos időszelettel rendelkező ismételt keretszámban annak vizsgálatára, vajon az új forgalom továbbítása megtörtént-e, felléptek-e hibák stb. Szükség esetén minden egyes időkeretben egy vagy több időszeletet foglalhatunk le, minden egyes központi állomás számára, ahol a központi állomás egyik üzemmódból a másikba vált át.

A javasolt eljárást olyan perifériális állomásnál használhatjuk, amely megfelelően vezérelt, a perifériális állomás felé néző antennát tartalmaz. Ha egy központi állomás, illetve egy perifériális állomás bármely alkalmas központi állomás felé azonosította az irányt, ezt az aktuális irány adatot eltárolja magában. A hordozható, áthelyezhető stb. perifériális állomások részére szükséges kompenzációt úgy valósíthatjuk meg, hogy minden egyes központi állomást, illetve perifériális állomást ellátunk a kiválasztott központi állomás felé eső irány és viszonylagos irány felfrissítésének lehetőségével. Mivel meg van határozva egy helyi referencia irány, a perifériális állomás antennarendszere irányának bármilyen megváltozása esetén megfelelő kompenzálást végezhetünk el úgy, hogy az antennarendszert olyan irányba fordítjuk el, hogy a központi állomás, illetve perifériális állomás fenntartja az irányát a mindenkori központi állomás felé.

A találmány szerinti eljárás néhány főbb előnyét az alábbiakban foglalhatjuk össze.

Az eljárás számos új lehetőséget teremt olyan telekommunikációs hálózatok megvalósítására, amelyek sokkal rugalmasabbak, gazdaságosabbak és biztonságosabbak, mint a jelenleg ismert és használt telekommunikációs hálózatok. Az ilyen helyi vezeték nélküli telekommunikációs hálózatot épületen kívül, viszonylag nagy területen városi vagy lakott településen kívüli környezeti rádióhálózatokká vagy szükség esetén épületen, irodán stb. belüli helyi hálózattá alakíthatjuk. A rádióhálózatokban lévő rádióállomások új fünkcionális tulajdonságait két alapállapottal rendelkező állomásfajta kombinálásával hozzuk létre. Egy és ugyanaz az állomás tudniillik akár központi állomásként, akár perifériális állomásként, akár ismétlő állomásként működhet. Ily módon lehetőség nyílik igen egyszerű módon központi állomások közötti kommunikációra is anélkül, hogy redundáns közbenső állomásokat kellene felhasználnunk. A perifériális állomástól, illetve központi állomástól központi állomás, illetve perifériális állomás felé történő kommunikáció lehetőség szerint állandó késleltetésű ismétlő funkciót hoz létre stb. Ezeket a tulajdonságokat dinamikusan, különböző időintervallumok alatt hozzuk létre úgy, hogy alapvetően azonos egységeket használunk, például antennát, rádiót, modemet, vezérlőegységeket, melyek mindegyikét különböző üzemmódokban vezéreljük. Az üzemmódváltás néhány fő eredménye közül felsorolunk néhányat:

- az eddigiekhez képest jobb átviteli minőség és kisebb interferencia,

- rugalmas és egymást követő összekapcsolt (ismétlő) rádióhálózatok lánc és/vagy fa struktúra szerint, továbbá egy lehetőség szerint konstans átviteli késés, függetlenül az ismétlő funkciók számától,

- olyan ismétlő rádiólánc konfiguráció, amely különböző irányokban történő információáramlást tartalmazó hurkokat képezhet,

- hatékony és jó szinkronizáció a különböző helyeken lévő különböző központi állomások között, továbbá ezek között a különböző központi állomások között biztonságos információcsere,

- perifériális állomások vezérelt antennákat tartalmaznak, és

- olcsó és rugalmas telekommunikációs rendszerek, amelyekben az egyik típusú, az egyik frekvenciasávban működő alapállomás típust funkcionálisan megváltoztattuk.

Azáltal, hogy láncba kapcsolt ismétlő állomásokat használunk, lehetőség nyílik konstans késleltetési idők megvalósítására, ha a felhasználói adatokat egynél több rádióugráson keresztül kívánjuk továbbítani, vagy sorba kapcsolt alrendszereken keresztül, ha egy és ugyanazt a frekvenciasávot használjuk fel. A találmány szerinti eljárás egyaránt megvalósítható mind beltéri, mind kültéri rádióállomásoknál, vagy ilyen rendszerek kombinációjánál, vagy szatellit rendszerű vagy rögzített rádióállomásoknál, vagy akár mobil állomásoknál. Két vagy több állomás közötti kommunikációra, amelyek azonos frekvenciasávban működnek, különböző üzemállapotokban, minden egyes kereten belül alternatív időszeletekben, ott minden egyes keretben két vagy több időszeletet tartalmazó TDMA keretstruktúrát használunk. Az interferencia és más hasonló problémák fellépésének lehetősége miatt az ilyen állomások olyan irányított antennarendszereket tartalmaznak, amelyek irányított antennái az adott állomással kommunikáló másik állomás vagy állomások irányába beállíthatók, ha

HU215 310B a szóbanforgó állomás központi állomás vagy perifériális állomás üzemmódú.

Minden egyes perifériális állomást több központi állomással tudunk kapcsolatba hozni a szóbanforgó perifériális állomással gyakran kommunikáló központi állomáson kívül, így szükség esetén redundanciát stb. tudunk biztosítani. Ugyanabban az időben több központi állomás tud együttműködni más állomásokkal úgy, hogy ugyanabban az időben ugyanazt a területet vagy egymással szomszédos területeket fed le egy meghatározott frekvenciasávban és lehetséges időbeli és iránybeli koordinációban. Ennek eredményeképpen lehetőségünk van a kapacitás és a redundancia megnövelésére. Az egyes központi állomások és perifériális állomások közötti kommunikációt minden egyes egymást követő időkeretben egy vagy több időszelet felhasználásával hajtjuk végre. Arra is lehetőség van, hogy a kommunikációs igények alacsony szintje esetén a perifériális állomásokat visszahívásos üzemmódban használjuk.

Földrajzilag elkülönített központi állomásoknál szimultán keretidő intervallumokkal történő keretszinkronizálásra biztosít lehetőséget.

Külön kommunikációs csatornát tartalmaz a központi állomások között.

Az egyik központi állomástól kiinduló jeleket a többi központi állomáson keresztül késleltetés nélkül tudjuk ismételni, ha legalább egy időszeletnyi eltolódás van egy központi állomás vagy egy központi állomás, illetve perifériális állomás felé, amely ugyanazon a frekvenciasávon belül hasonló keretstruktúrával rendelkezik.

Amellett, hogy a központi állomás, illetve perifériális állomás, valamint egy alrendszer ismétlő állomásként is működni tud, lehetőség van arra is, hogy későbbi alrendszerekben központi állomásként működjön, azaz ugyanazon az időkereten belül úgy, hogy alapvetően ugyanazokat a fizikai, hardver egységet felhasználva azonos frekvencián konstans időkésleltetést érjünk el anélkül, hogy külön rádióantennára lenne szükség. Az egymást követő ismétlésekhez nincs szükségünk külön vevő, illetve adófejre, modemre stb., mint a meglévő rendszerekben, amelyek konstans időkésleltetést biztosítanak, például olyanoknál, amelyeket minden egyes alrendszeren belül definiáltunk.

Egy dinamikusan irányított antennával rendelkező perifériális állomás egyidejűleg végezhet vételt, jó lehetőségei vannak a redundancia növelésére, még egyszerűbb installációt biztosító módon ugyanazon a frekvenciasávon belül egy vagy több központi állomással különböző irányokban történő kommunikációra stb. A különböző alrendszereknél megközelítően ugyanabban az időben végrehajtott keretszinkronizáció, a földrajzilag szétszórt központi állomások és a vélhetőleg teljesen független központi állomások vagy pedig központi állomások, illetőleg perifériális állomások közötti kommunikáció különböző előfizetők különböző alrendszerei közötti forgalomáramlás lényegében független kezelését teszik lehetővé olyan esetben is, ha ugyanazon vagy részben ugyanazon a frekvenciasávon belül működve interferenciára is hajlamosak lennének. így például azok a központi állomások vagy központi állomások, illetve perifériális állomások, amelyek be vannak kapcsolva a rendszerbe, úgy vezérelhetők automatikus átvitelre, hogy ehhez nincs szükség a központi állomásokhoz adott időközönként eljuttatandó operátor keretszinkronizáció információra vagy más azonosító adatra. Ily módon az új központi állomások, illetve perifériális állomások számára rögtön ismertté válik a meglévő hálózat és perifériális állomásként bejelentkezhetnek egy másik központi állomáshoz vagy központi állomáshoz, illetőleg perifériális állomáshoz. A bármelyik irányban zajló kommunikációáramlás változó mértékben zajlik, ha egy központi állomás, illetve perifériális állomás perifériális állomásként van egy másik központi állomáshoz vagy pedig egy központi állomáshoz, illetve perifériális állomáshoz bejelentve (ez az ismétlő állomások létrehozásának egyik lehetséges módja) és többek között a hálózatra vonatkozó információcserét tudjuk ezáltal biztosítani, hogy koordináljuk a különböző irányokban az időszeletek felhasználását, és hogy csökkentsük az interferencia lehetőségét.

Lehetőség van arra, hogy több alrendszert lánccá fűzzünk össze, vagy fa struktúrává állítsuk össze stb. Ha egy központi állomást alapvetően ismétlő központi állomásként, illetve perifériális állomásként kell működtetnünk, úgy az egyes időszeleteken belüli teljes kapacitást fel tudjuk osztani például a kapacitás felére (az időszeletek számának egyik fele fölfelé le van foglalva) a következő ismétlő állomásig. így például páros vagy páratlan időszeleteket például egy lépéssel fölfelé tudunk elhelyezni, vagy a legközelebbi magasabb szintű időszelethez, mielőtt azokat az ismétlő állomás (lefelé) ugyanazon az időkereten belül leküldeni. Ily módon a rendszer forgalomkapacitását mindegyik irányban egy féllel elosztottuk az ismétlő alrendszereken belül, és az eredeti alrendszer megtartott késleltetéssel rendelkezik. A rendszerben egy ismétlő állomáson keresztül felfelé vagy lefelé továbbított információ mennyiségét az egyes alrendszerekben uralkodó speciális követelmények, illetve az egyes alrendszerek közötti meghatározott követelmények befolyásolják. Az alrendszereken belüli vagy alrendszerek közötti információ mennyisége, ahol az alrendszerek például egy összefüggő láncban helyezkednek el, a láncon belül minden egyes alrendszernél változhat, így az egyes láncok (alrendszerek) közötti információ mennyisége is változik. Az egy láncolt hálózat meghatározott kezdőpontját elérő vagy elhagyó információ teljes mennyiségét az egyes alrendszerek kapacitása, valamint az egyes helyeken uralkodó interferenciahelyzet maximálja. A javasolt megoldás értelmében a rádióhurkok is akkor valósíthatók meg, ha a láncot létrehoztuk, például különböző irányokban úgy, hogy több láncot alkotó alrendszer után jöjjön létre a hurok az ismétlő állomások részére. Ily módon a forgalom számára alternatív útvonalakat hozhatunk létre, amelyek megnövelik a biztonságot, ha például valamelyik hurok megsérül, például egy lánc megszakad.

Mivel mindegyik perifériális állomás irányítható antennával rendelkezik, sokkal könnyebben installálható, ha nem használunk rögzített irányított antennát vagy

HU215 310B más antennákat, mivel a beállítható antenna különböző központi állomások felé irányítható, ezzel kellő redundancia valósítható meg. így például két vagy több központi állomás ugyanazt a keretstruktúrát tartalmazhatja, különböző távolságokban is, tehát ilyen elrendezés szükségessége esetén minden egyes perifériális állomásnak alternatív redundáns összeköttetési útvonalat biztosítva. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy mindegyik perifériális állomás nyugtázó jelet ad az egyes központi állomások keretidejéről, és az egyes központi állomásokkal való kommunikációja során fellépő különböző haladási késleltetéseket magánál a perifériális állomásnál kompenzáljuk.

Annak érdekében, hogy az egyes alrendszerek között interferenciát elkerüljük, és bizonyos esetekben egy alrendszeren belül az egyes állomások közötti interferencia elkerülése érdekében, például idő-duplex üzemmódban, ugyanabban a frekvenciasávban működve, minden egyes állomáselhelyezést gondosan mérlegelünk, mielőtt egy megfelelő vagy több megfelelő időintervallumot választanánk a szükségtelen interferencia csökkentésére. Abból a tényből kiindulva, hogy az egyes állomások földrajzilag szétszórtan helyezkednek el, és egy egyenes vonal mentén történő kommunikáció során valószínűleg nagyobb az esélye az interferenciának, ha ugyanolyan időintervallumot választunk ugyanazon a frekvenciasávon belül, például ugyanazt a polarizácíósikot stb. Ezt a lehetőséget előre el tudjuk kerülni úgy, hogy az időintervallumoknál prioritás szerint zajlik a kiválasztás, amikor az egyes időszeleteket lefoglaljuk.

Az időkeret több időszeletből tevődik össze, amelyeket külön kiválaszthatunk és lefoglalhatunk. A megfelelő időszeletek kiválasztásának egyszerűbbé tétele érdekében, azaz úgy, hogy ne legyen szükség igényátruházás esetén az egyes állomások közötti szükségtelen koordinációra, lehetőség van arra, hogy az időszeletek össz-számát bizonyos alcsoportokba fogjuk össze az egyes kereteken belül, a CSSF, PSSF keretstruktúráknak megfelelően. Ezen túlmenően olyan állomásoknál, amelyek a PCT/SE89/00470 számú szabadalmi leírásból megismerhető módon párosítva nagyobb veszélyt jelentenek, az időszelet csoportokat külön el kell különítenünk, hogy elkerüljük az oly módon létrejövő káros interferenciákat, hogy azoknak az állomásoknak az „időcsoportjait”, amelyek interferenciára hajlamosak, ha egymáshoz igen közel eső időszeleteket használnak fel, különböző időszelet csoportokból választjuk ki az egyes időszeleteket.

A digitális adatáramoknak az egy központi állomás és egy perifériális állomás révén történő vételét, majd „visszadobását” - ez egy központi állomásnál, illetve perifériális állomásnál is igaz - az információt rugalmas módon tudjuk továbbítani. A különböző hálózatokról érkező szinkron, aszinkron, multiplexeit vagy nem multiplexeit különböző jelek interfészeit felismerve megfelelő forgalmi összeköttetéseket alakíthatunk ki, azaz az egyes alrendszerekben az időszeleteket előre meghatározott irányban lefoglalhatjuk. Alternatív megoldásként az összeköttetéseket és a szétkapcsolásokat külön kezelő is vezérelheti, illetve ellenőrizheti.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárás példakénti foganatosítási módját tüntetjük fel vázlatosan. A rajzon az la ábra digitális információáramlás átvitelére alkalmas olyan alrendszerre mutat vázlatos példát, amely irányított antennával rendelkező központi állomást, valamint egy vagy több, rögzített irányított antennákkal vagy dinamikusan átirányítható antennákkal rendelkező egy vagy több perifériális állomást tartalmaz, az lb ábrán megfigyelhető, hogyan lehet több különálló alrendszert lépésről lépésre moduláris úton összeállítani, az le ábra arra mutat példát, hogy az adatforgalom hogyan tud az alrendszerek között redundanciát létrehozó módon együttműködni, a

2. ábrán láncoltán összekapcsolt, vagy különböző irányokba felosztott alrendszereket tartalmazó, a találmány szerinti eljárás segítségével kialakított rendszer vázlata, a

3. ábrán mind központi állomásként, mind perifériális állomásként működő központi állomás lehetséges kiviteli alakját mutatjuk be vázlatosan, a

4. ábra a 3. ábrán látható központi állomással összefüggésben integrált funkciókat tartalmazó rendszert mutat, valamint azt, milyen módon lehet egy külső hálózat között a vett digitális információáramban létező jelzéseket csatornák összekapcsolására és lekapcsolására, a hálózat kezelésére stb. felhasználni, az

5. ábra egy központi, vagy perifériális, vagy ismétlő állomás lehetséges felépítési vázlatát mutatja be, a

6a ábra a 6b ábrán látható kialakítás központi állomás, illetve perifériális állomása és egy perifériális állomása részére szolgáló keretstruktúrára mutat példát, a

6b ábrán egy lehetséges rendszer vázlata látható, a

7. ábra kültéri és beltéri kommunikáció együttes alkalmazására mutat példát, és a

8. ábra alrendszereken belüli és alrendszerek közötti adatforgalom lehetséges vázlatát mutatja. Az la-lc ábrákon egy 50 alrendszer megvalósítására mutatunk be példát. 10 központi állomás 1002 alacsonyfrekvenciás egységre és 1001 nagyfrekvenciás egységre van felosztva, amelyet 1043 kommunikációs interfész választ szét. A 1043 kommunikációs interfészt különböző szabványokhoz igazíthatjuk, így használata már kommunikációs média esetében is lehetséges, például üvegszál esetén, SDH-ATM eljárásban, műholdas, mikrohullámú összeköttetésekben stb. A felhasználói információt digitális 31 forgalom reprezentálja. Az 50 alrendszer időszeleteinek külső felkapcsolását és szétkapcsolását 30 vezérlőjel végzi. Az antennarendszer vezérlését olyan fő antennahurkok jelképezik, amelyek a különböző intervallumok során a különböző peri6 fériális állomásoknál különböző 99, 98 irányokba mutatnak.

Az ugyancsak az la ábrán látható 11 perifériális állomás egy 10 központi állomáshoz hasonlóan olyan kialakítású lehet, hogy megfelelő modularitással, valamint 101 nagyfrekvenciás egység funkciókkal és 102 alacsonyfrekvenciás egység funkciókkal rendelkezik, amelyeket 143 kommunikációs interfész választ szét. Általános esetben azonban nincs szükség arra, hogy a 11 perifériális állomások feltétlenül, fizikailag is külön legyenek választva, kivéve, ha ez szerelési, elhelyezési célból szükséges. A 11 perifériális állomásokat úgy is elrendezhetjük, hogy különböző 96, 97 irányokban sugárzó irányított 93 antennát hordoznak. Egyetlen központi állomás alatt egy vagy több 11 perifériális állomás kapcsolható össze. Egy 11 perifériális állomás és egy 10 központi állomás közötti forgalmat úgy valósíthatunk meg, hogy a forgalmi igényektől függően minden egymást követő keretben egy vagy több időszeletet kötünk össze (lásd a 6a ábra vázlatát). Az egyes perifériális állomások felé, illetve azoktól 310 forgalom zajlik, és bejelöltük a külső forgalmi csatlakozásokat és szétválasztásokat biztosító 311 vezérlőjeleket is.

állomás kombinált állomás annyiban, hogy mind perifériális, mind centrális állomás feladatot képes ellátni.

Az lb ábrán látható, hogy a találmány szerinti rendszer több 50 alrendszert tartalmazhat, amelyek minden egyes telepítésnél együttműködőén is összeállíthatók. Ezek mindegyike egy-egy 10 központi állomást tartalmaz, amelyek célszerűen egyetlen közös 80 kommunikációs csatornán át vezérelhetők.

Az le ábra arra mutat példát, milyen módon tudunk egy 10 központi állomást tartalmazó különálló 59 alrendszereket forgalom szempontjából úgy összekötni, hogy azonos frekvenciasávban redundanciát hozzunk létre. Normális esetben ezek az 50 alrendszerek ugyanazt a területet fedik le, ily módon lehetőség van arra, hogy ugyanabban a frekvenciasávban kétszeres forgalomkapacitást érjünk el, ha az időintervallumokat, valamint az adási és vételi irányokat összehangoljuk azért, hogy elkerüljük az 50 alrendszerek közötti interferenciát. Ebben az esetben a 10 központi állomásnál 1+1 redundanciát érünk el. Különböző 50 alrendszerek 10 központi állomásai is együtt tudnak működni. Hasonló módszert alkalmazhatunk minden egyes 11 perifériális állomásnál, vagy 10 központi állomásnál, vagy kettős funkciójú perifériális állomásnál, ha redundáns csatolásokra van szükség. Látható, hogy a 10 központi állomások itt is egyetlen közös 80 kommunikációs csatornán át vezérelhetők, amely rajtuk kívül 40 forgalomátirányító egységgel is kommunikál.

A 2. ábra olyan 50 alrendszerek hálózati konfigurációjára mutat példát, amelyek kaszkád módon egymást követően vannak összekapcsolva. Mivel a javasolt eljárás tartalmazza a központi állomás és perifériális állomás üzemmód közötti átkapcsolást, ez a konfiguráció nagyon vonzóvá teszi a rendszer rugalmasságát, gazdaságosságát, valamint az állandó késleltetési időt tekintve, amely megfelel egyetlen 50 alrendszer késleltetési idejének. A példakénti rendszerből származó további előny, hogy a forgalom bármikor bármely 105, 106 irányban végbemehet, ami megnövelt biztonságot jelent, ha valamilyen okból az egyik lánc (az ismétlő funkció tekintetében) meghibásodna.

A 3. ábrán azt követhetjük nyomon, hogy egy állomás felé haladó, illetve egy állomástól érkező 31 forgalom digitális jele milyen módon kombinálódik egy 1021 vezérlőegységtől 1020 multiplexeren át az

1001 nagyfrekvenciás egység felé, illetve afelől haladó vezérlő információval. Az 1021 vezérlőegység végzi az időhelyzetek eltárolását, az 50 alrendszerekben az időszeletek allokációját, és így tovább. A rajzon a könnyebb érthetőség kedvéért az egyes blokkokat funkcionálisan elkülönítettük, de fizikailag ezek a blokkok a mindenkori alkalmazástól és a körülményektől függően egy vagy több egységbe szervezhetők. Az állomás ezen kívül 90 alkalmazás interfészt tartalmaz, ebben választjuk ki a 31 forgalom digitális jeleivel továbbítandó információt. A kapacitás igényekre, a célállomásra stb. vonatkozó információt 193 jelből olvassuk ki. A most leírtak alternatívájaként az egyes 50 alrendszerektől a különböző célállomások felé haladó, illetve célállomásoktól érkező 31 forgalom digitális jeláramokat a 30 vezérlőjel, vagy egy kezelőszemély is vezérelheti. Több 50 alrendszer együttműködése esetén a vezérlést több 50 alrendszerre hatást kifejtő külső 1018 működésvezérlő egység végezheti 1019 vonalakon keresztül. Ezen túlmenően 94 egységben közös hálózati konfigurálást és szinkronizálást hajthatunk végre. Ez különösen olyan esetekben igaz, amikor több 1001 nagyfrekvenciás egység van különböző helyeken elosztva. Ha egy 10 központi állomást két funkcionális egysége, azaz egy

1002 alacsonyfrekvenciás egységre és egy 1001 nagyfrekvenciás egységre bontunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy a kommunikációt egyszerűen koordináljuk az egyes időintervallumokon belül és között, valamint az 1002 alacsonyfrekvenciás egység tekintetében több 50 alrendszer között, mivel minden egyes 50 alrendszer vezérlőegységei fizikailag kommunikálni tudnak egymással.

Ennek az eljárásnak megfelelően lehetőség van arra is, hogy olyan hatékony kommunikációs hálózatot hozzunk létre, amelyben az 1001 nagyfrekvenciás egységeket például üvegszálas szélessávú összeköttetés, SDH, ATM, SONET, MÁN DQDB megoldások révén különböző helyeken helyezzük el. Minden egyes 1001 nagyfrekvenciás egységet különböző távolságokon át csatlakoztathatunk egy olyan közös fogadó állomáshoz, ahol több 1002 alacsonyfrekvenciás egység kapcsolódik egy központi terminálponthoz. Ilyen esetben különböző alkalmas szabványos sebességeket használhatunk, ahol az 1001 nagyfrekvenciás egységeket és az 1002 alacsonyfrekvenciás egységeket úgy kapcsoljuk össze, hogy szabványosított digitális multiplexer struktúrákat és sebességeket használunk. Ha egy helyen több 1001 nagyfrekvenciás egységet használunk fel, akkor ezeket például 155 Mbit/s sebességű egy, vagy több csatornára multiplexelhetjük. Egy másik megoldás értelmében különböző 1001 nagyfrekvenciás egységeket tudunk kicsatolni egy 155 Mbit/s sebességű csatornából egyetlen,

HU215 310B például ADM típusú multiplexer egység segítségével minden egyes 50 alrendszer 1001 nagyfrekvenciás egységéhez, függetlenül azok elhelyezkedésétől.

Ha a szóbanforgó állomás ismétlő állomásként működik, az információt 1045, 1044 közbenső tárakon vezethetjük keresztül, vagy pedig levéve 31 forgalom digitális jeleként vezethetjük be. A külső információt ugyancsak 31 forgalom digitális jeleként vezethetjük be vagy vehetjük le. A forgalmi csatlakozások és lekapcsolások, a jelzés, a hálózati kezelés stb. vezérlését vagy 30 vezérlőjellel, vagy közvetlenül a 90 alkalmazás interfész segítségével a 1018 működésvezérlő egységben valósíthatjuk meg, például a rendszerbe irányuló digitális információáram révén. Alapvetően a 90 alkalmazás interfészt úgy tekinthetjük, mint egy hagyományos áramköri csatolót, amely előnyösen a külső rendszerekhez kapcsolódó, multiplexeit vagy nem multiplexeit és szinkron vagy aszinkron digitális adatáramlások céljára szabványosított digitális struktúráknak megfelelő interfészt tartalmaz. Az említett 31 digitális jeláramban lévő jelinformációt más egységgel vagy egységekkel is megoszthatjuk, például a váltásokat kiolvashatjuk, és átvihetjük a 30 vezérlőjelbe, hogy egy vagy több időszeletet lefoglaljunk vagy felszabadítsunk. Ilyen esetekben az általános multiplexer rendszereket, például PABX (kisközponti) rendszereket is csatlakoztatni tudjuk, hogy egy alrendszerben átjárható csatornákat biztosítsunk. Egy 2048 Mbit/s sebességű rendszerben a TI6 jelcsatornát általában a forgalmazási csatornák és más jelzések felkapcsolására és lekapcsolására használjuk. Egy ilyen jelzés szabványosított protokollokat tartalmaz, például a CCITT No. 7. W. 5 protokollt, vagy más protokollokat. Ha ez a jelcsatorna például egy 11 perifériális állomással való információcsere miatt foglalt, akkor a jelcsatornát az 50 alrendszer kiolvassa, hogy más forgalmi csatornákra tudjon fel-, illetve lekapcsolódni. Ilyen módon könnyen biztosíthatjuk a forgalom megfelelő koncentrációját. Az információ áramlását például cellastruktúrával rendelkező ATM adatcserével vagy úgynevezett keret relé típusú információ csomaggal is megvalósíthatjuk, ahol utóbbinak 1544, 2048 Mbit/s vagy más megfelelő sebessége van.

A fent leírt struktúrával összefüggésben lehetőség van arra is, hogy a földrajzi szempontból szétosztott 10 központi állomásokat, illetve 11 perifériális állomásokat stb. minden egyes 1001 nagyfrekvenciás egységgel elérjük. Ez tovább növeli a rugalmas telekommunikációs hálózatok megvalósítási lehetőségeit. Például egy vidéken telepített 1001 nagyfrekvenciás egység üvegszálas hálózattal kapcsolódik egy tőle távol, például városi környezetben telepített 1002 alacsony frekvenciás egységgel. Ilyen 1001 nagyfrekvenciás egység esetén lehetőségünk van olyan változó hálózati struktúra kialakítására, amely képes arra, hogy a távolabbi területeken lévő előfizetőket újabb 50 alrendszerek hozzáadásával kövesse, és az említett 1001 nagyfrekvenciás egység segítségével tovább növelje a területek rádió lefedettségét.

Egyes részleteiben különböző, de kompaktabb kiviteli alak változatát mutatjuk be a 4a ábrán. Látható, hogy a rendszer megvalósításánál maga a fizikai kivitelezés nem játszik lényeges szerepet, és számos különböző igény, követelmény függvényében változhat, valamint a mindenkori műszaki környezet is befolyásolja. Az egy 50 alrendszer számára szánt 30’ vezérlőjelet a bemutatott módon a 31 forgalom digitális jeláramából tudjuk kivonni.

Ezen túlmenően az ábra azt is megmutatja, hogy alakíthatunk ki olyan 50 alrendszert, amely kompakt integrált formában megvalósított állomást tartalmaz, ahelyett, hogy az fizikailag elkülönülne, mint azt a 3. ábrán bemutattuk. Ha több különböző 50 alrendszer központi állomásai vagy kettős funkciójú perifériális állomásai ugyanazon a helyen helyezkednek el, úgy egyetlen közös 80 kommunikációs csatornán osztoznak (lásd az lb ábrán). Ebben az esetben lényegesen könnyebbé válik a szinkronizációs interferencia számítások és egyéb intézkedések végrehajtása.

A 4b ábra egy másik lehetséges kiviteli változatot mutat, amely megfelelő alrendszer funkció megvalósítására alkalmas. Azokat a fünkciókat, amelyek a jelek multiplexelésére, valamint 90’ alkalmazás interfészbe vezetett előfizetői 91 információ jel áramokat tartalmazó alrendszerek vezérlésére szolgálnak, eltérő módon csoportosítottuk, bár azok feladata alapvetően megegyezik az eddig leírtakkal.

Az 5. ábrán olyan állomás alapvetően szükséges hardver egységeit, fokozatait tüntettük fel, amelyik akár perifériális állomásként, akár 10 központi állomásként, akár kettős funkciójú 12 állomásként, akár ismétlő állomásként működhet. 1050 jeltovábbító egység 1051 és 1052 antennarendszereket idő és irány tekintetében vezérelt irányított rendszerként képezhetjük ki. Ezek az 1051 és 1052 antennarendszerek alkalmasak arra, hogy irányban és időben vezérelhető egy vagy több 93 antennát mozgassanak, illetve vezéreljenek. Az egyes 93 antennák tekintetében az 1069 vezérlőjellel vezérelhető 1051 és 1052 antennarendszer abban az esetben válik fontossá, ha szükségessé válik a még részletesebben ismertetendő frekvenciasáv megosztása. Ezt például úgy érhetjük el, hogy egy közös tükörre dolgozó több fejet szerelünk fel, vagy különböző fejek aktiválása révén alternatív irányokat teszünk aktívvá. Arra is lehetőségünk van, hogy egy, két vagy több különálló 93 antennát alkalmazzunk, amelyek vagy rögzítettek, vagy villamosán irányíthatók. Egyenes irányban történő ismétléshez általános esetben elegendő két rögzített irányított 93 antenna, például parabola antenna. Ha egy fázistömb antenna például olyan antenna lemezeket tartalmaz, amelyeket együttesen fázistoló hálózattal vezérlünk, akkor lehetőség van arra, hogy igen gazdaságos módon 360°-os területet fedjünk le. Ilyen típusú antenna vagy hasonló típusú antenna olyan esetekben célszerű, ahol az ismétlő állomás alárendelt 11 perifériális állomásokat tartalmazó 10 központi állomásként is működik. Idő-duplex üzemmódban a rádió és a 93 antenna közötti adás üzemmód és vétel üzemmód átkapcsolását 1049 egység végzi a rávezetett 1068 vezérlőjel hatására. Ezt a kapcsoló funkciót, amelyet az 1049 egység hajt végre, felcserélhetjük például egy duplex szűrővel is, ha

HU215 310B frekvencia duplex üzemmódot használunk. Az 1010 vezérlőegység, valamint az azzal együttműködő 1021 vezérlőegység segítségével az adó és a vevő általános esetben bekapcsolódik és kikapcsolódik, és a 93 antenna az igény szerinti megfelelő irányba néz. Szükség esetén arra is lehetőség van, hogy az adási energia szintjét akár az összes, akár egyes időszeletek vonatkozásában 1063 fokozattal vezéreljük, illetve befolyásoljuk. 1062 jelfeldolgozó fokozatban az összes lehetséges vezérlést, kompenzációt és más műveletet a vételi információs csomaggal végzünk, hogy ezzel is csökkentsük a lehetséges eltéréseket a haladási késleltetésekben stb. Az 5. ábrán látható a bejövő, illetve kimenő információk tárolására, feldolgozására szolgáló 1048 adófokozat, 1047 vevőfokozat, 1046 modulátor fokozat, a demodulátor funkciót ellátó 1043 kommunikációs interfész, amelyet 1061 fokozattal vezérelünk, és az 1044, 1045 közbenső tárak.

A 6a ábra vázlatosan egy lehetséges keret felépítését mutatja. A bemutatott lehetséges állomás konfiguráció jól mutatja az egyes 50 alrendszerek közötti, konstans időkésleltetésű ismétlés elvét. Az 50 alrendszerek közötti ismétlést külön a 6b ábrán is felvázoltuk. A, C és D állomások egy CS központi állomást és/vagy kettős funkciójú PS perifériális állomást jelképeznek. B állomás a bemutatott kiviteli alakban egyszerű PS perifériális állomás, amelynek nincsenek különböző funkciói, vagy amely csak két különböző üzemállapot között átkapcsolható. A leírás egyszerűsítése érdekében az információáramlást csupán az egyik irányban tüntettük fel. Ellentétes irányban értelemszerűen hasonló lépéseket kell tenni. Az A állomástól a hálózatba irányuló kommunikáció CSSF keretstruktúráját a vízszintes tengely mentén szemléltetjük, amely lényegében minden állomásra egyformán igaz, és 999-900 időszeletre van felosztva. Az információ B állomáshoz történő átvitele a bemutatott példában a 999 időszeletnél történik, azaz az információ ekkor indul ki A állomástól és bizonyos időintervallummal (At) később megérkezik a B állomáshoz. Az információ C állomáshoz való átviteléhez egy második 990 időszeletet választottunk. Az említett 990 időszelet vételének C állomása számára való engedélyezéséhez szükség van arra is, hogy a C állomás perifériális állomás üzemmódban legyen. Ha az említett CS központi állomás vette az információ csomagot, úgy az x időkereten belül az információt elküldheti a 990 időszeletből, például egy olyan szabad időszeletbe, amely az előző szomszédságában, egy magasabb pozícióban elérhető, és annak 1051, 1052 antennarendszere a D állomás irányába van beállítva, amely egy bizonyos időintervallummal (At]) később ugyancsak veszi az említett információt. Annak érdekében, hogy az egy ismétlő állomáson keresztül haladó forgalom allokációját egyszerűbbé tegyük, néhány időszeletet már előre lefoglalhatunk, például minden másodpercet (páratlan/páros) a hozzá képest ellenkező másik részvételére (páros/páratlan). Az egy CS központi állomásként működő és alárendelt PS perifériális állomásokat tartalmazó minden egyes ismétlő állomásnak köszönhetően az egyik ismétlő állomástól a többi ismétlő állomások felé haladó átáramló adatok számára az idő diszpozíció megoszlik (forgalomkapacitás ugyanazon a frekvencián), illetve az 50 alrendszer minden egyes ismétlő állomása közötti forgalom tekintetében. Az általános eljárás az, hogy a csatornákat (időszeleteket) egymás utáni alapon előre minden egyes 50 alrendszerben jelcsomagokkal összekötjük. Ezt követően a felhasználói adatokat elküldjük a rendszerben olyan csatolt csatornán vagy csatornákon át, ami lehetővé teszi, hogy az ilyen felhasználói adatok CSSF és PSSF kereststruktúrán belül keresztül haladjanak az állomásokon. Az egy CSSF vagy PSSF keretstruktúrán belüli átvitel maximális távolsága, ha állandó késleltetést feltételezünk, függ a CSSF és PSSF keretstruktúrák idejétől. Ha azok mindegyike 1 ms időtartamú, akkor egy időszelet i állandó késleltetéssel történő továbbításához való maximális távolság legfeljebb 300 km lehet. A szétkapcsolás hasonló módon, vagy például egy olyan ugyancsak kapcsolt csatornában történik, amelyben nem kell adatokat továbbítani. Az ilyen típusú rendszerben az összeköttetés az egyes 50 alrendszerek összeköttetési idejének megfelelő időt vesz igénybe. Ha a keretidő összehasonlítható módon rövid, például néhány ms, alapvetően elhanyagolható kapcsolat létesítési időt tudunk megvalósítani a legtöbb alkalmazás esetében, azaz leginkább beszédadatok tekintetében. Egy gyors összeköttetés vagy sporadikus adatáramok gyors továbbítása iránti igényt, ahol az adatáramok változó számú bitet tartalmaznak az ismétlő állomásokon vagy pedig az annak megfelelő kettős funkciójú perifériális állomáson, úgy elégíthetünk ki, hogy az információ csomagokat a hálózati állomás keret relé módszer, ATM módszer stb. szerinti cél címzéssel látjuk el. Egy másik lehetséges megoldás értelmében a csomagokra szinkronizáló vagy vezérlő szavakat képezhetünk ki annak jelzésére, hogy a csomagot hol kell leszedni vagy továbbítani. Ez mindaddig folytatódik, amíg a csomag talál olyan címet, ahol neki le kell válnia a haladási útról.

A 7. ábra olyan alkalmazást mutat, ahol a találmány szerint összeállított rendszert irodák, ipari létesítmények stb. közötti kommunikációra hasznosítjuk. A javasolt eljárás szerint lehetőség van arra, hogy a rádiójeleket csupán egy vagy több ház (fal) felé továbbítsuk, ez látható a 7a ábrán. Minden ablakhoz, ahol kommunikációs igény lépett fel, elhelyezhetünk és csatlakoztathatunk egy 11 perifériális állomást vagy pedig egy kettős funkciójú perifériális állomást (ez az ismétlő állomás). Ezt vagy úgy hajtjuk végre, hogy egy 11 perifériális állomást elhelyezünk az ablak mögött, ha a jeleket úgy bocsátjuk ki, hogy a kisugárzott rádióenergiát kielégítő szinten tudjuk venni, vagy pedig az ablakon kívül egy egyszerű antennát helyezünk el a 11 perifériális állomás vagy pedig a kettős funkciójú perifériális állomás számára. Ilyen esetben az antennát normális, irányított vagy pedig irányítható antennával valósítjuk meg. Ha a kettős funkciójú perifériális állomás funkciót alkalmazzuk, akkor az egyes egységektől érkező forgalmat vezeték nélkül bármely területen belül össze tudjuk gyűjteni. A kettős funkciójú perifériális állomás antennája például a tetőbe beszúrva helyezhető el úgy, hogy az

HU 215 310 Β előfizetőknek a területen szétszórt termináljai egy irodán vagy egy iparterületen stb. belül is kompakt 11 perifériális állomásokkal láthatók el, amelyek például közvetlenül felfelé irányuló integrált 1051, 1052 antennarendszert tartalmaznak. Ha a kettős funkciójú perifériális állomás antennája a tetőn van felszerelve, a 11 perifériális állomás antennája közvetlenül felfelé, a tető felé irányítható úgy, hogy elkerüljük a rádió vivőhullám megszakadásait. All perifériális állomás antennáját elláthatjuk kis fizikai méretű rászerelt antennákkal is, míg irányított antennának a fent leírt módszer szerint kiválasztott mintájú megfelelő antennát választunk. Ha az egyik kettős funkciójú perifériális állomástól egy másik szoba, folyosó stb. felé kell kommunikációt létrehozni, ezt úgy tehetjük meg, hogy a 7b ábrán látható módon falon keresztüli csatlakozást valósítunk meg.

A 8. ábra a rendszer rugalmasságára mutat példát olyan esetekben, ahol egy 10 központi állomás és egy kettős funkciójú perifériális állomás közötti forgalmat lebonyolító alkalmazás van felépítve. A forgalom 50 alrendszereken belül, vagy pedig 2013, 2011, 2010 kapcsoló fúnkciókkal ellátott alrendszerek között valósítható meg. Ilyen típusú rendszer különböző frekvenciasávokban valósítható meg. Minden egyes alkalmazás típushoz a rendszert megfelelő módon adaptálni kell. Amíg a normál telefonkommunikációban, például az ISDN rendszerben 64 kbit/s az általános sebesség, célszerű, ha minden egyes időszeletben ilyen kapacitásból indulunk ki. Egy másik alternatíva szerint 48+5 bájtos ATM cellákból indulunk ki minden egyes időszeletben. Az egyes keretekben lévő időszeletek teljes kapacitása vagy teljes száma a különböző típusú alkalmazásokhoz illeszkedik. Rádiócsatornánként az egyes keretekben lévő időszeletek növekvő száma javítja a rendszer rugalmasságát, és lehetőség van arra, hogy az adott rendszerek állomásai közötti interferenciát is megszüntessük. Ezen túlmenően az időkeretet egy javított időkésleltetésre kell beállítani, hogy biztosítsuk a rendszeren belüli átvitelt. Annak érdekében, hogy szabványos kapcsolóegységeket, multiplexer egységeket stb. tudjunk használni, hogy elkerüljük a visszhang leosztást stb., a lehető legrövidebb időt kell választanunk. A keretidő és az egyes időszeletekben lévő információ bitek számát a kívánt szinkronizációs bájtok számával stb. összhangban választjuk meg 0,5 ms, 1,0 ms, vagy körülbelül 2 ms-os keretidő általánosságban a legtöbb alkalmazás számára elfogadható időkésleltetéseket ad.

Rögzített alkalmazású rendszerekben általában olyan rádiócsatorna kapacitást választunk, ami lehetővé teszi a megfelelő frekvencia hatékonyságú alkalmas modulációt, valamint egy összehasonlításban igen nagy rádiócsatorna sebességű robusztusságot. Egy, a napjaink általános telekommunikációs céljaira kielégítőnek tartott kapacitás 40-60 Mbit/s rádiócsatorna sebességet, vagy olyan csatorna sebességet jelent, amely megfelel az 51,84 Mbit/s SONET sebességnek. Más alkalmazásokban, vagy más, jövőbeli rádió rendszerekben más kialakítások használhatók. Ez ésszerű számú időszeletet jelentene minden egyes rádiócsatornában, ha 64 kbit-es időszeleteket alkalmazunk. így például lehetőség lenne

200—400 időszelet kialakítására, ha minden egyes időszelet kapacitása 64 kbit/s lenne, 1 vagy 2 ms késleltetéssel, idő-duplex üzemmódban. Az 1051, 1052 antennarendszerhez, valamint a központi állomás és a perifériás állomás üzemmód közötti visszakapcsoláshoz szükséges átirányítási idő, továbbá az adók átbillentyűzése központi állomás üzemmódba, illetve központi állomás üzemmódból egymást követő időszeletek között menne végbe. Az átirányítási időveszteségek ennél a típusnál könnyen kézben tarthatók 1 ps környékén vagy az alatt, ha a lehető legkorszerűbb technikát alkalmazzuk, és ez az idő tovább rövidíthető, például megfelelő fázistoló hálózatok segítségével, vagy gyors diódákat és hasonló eszközöket tartalmazó kapcsolók segítségével, ha fázistömböket használunk. Az ilyen rendszer teljes forgalmi kapacitása hozzávetőlegesen 16-20 Mbit/s lenne (időduplex rendszerben) minden irányban, ha hozzávetőlegesen azonos számú időszeleteket alkalmaznánk mindkét irányban. Bizonyos alkalmazásokban nincs szükség arra, hogy ugyanazokat a kerethosszúságokat használjuk mindkét irányban, és hasznos lenne dinamikusan változtatni az egyes kerethosszúságot, a CSSF, PSSF keretstruktúrákat (lásd a 6a ábrát). Olyan esetekben, ahol frekvencia duplex üzemmódot alkalmazunk rögzített alkalmazásokhoz, minden egyes alrendszer csatornakapacitást körülbelül kétszer olyan nagyra tudnánk kialakítani, ha az egyes rádióvivőkben megfelelő rádiócsatornasebességet alkalmaznánk. Ez azt jelentené, hogy potenciális lehetőségünk nyílik az alapvető hardver elemek néhányának alkalmazására, és alapvetően olyan megfelelő logikai struktúra felhasználására, amelyet korábban ismertettünk, hogy kétszeres kapacitást stb. éljünk el ilyen rendszerekben. A kapacitás megkettőzése céljából különösen érdeklődésre számottartó alkalmazás az, ha az állomásokat minden egyes telephelyen fizikailag megkettőzzük, és az egyes állomásokat különböző frekvenciasávokban működtetjük.

Hordozható 11 perifériális állomás típusú alkalmazásokban, vagy összehasonlíthatóan dinamikusan irányított 11 perifériális állomásokat tartalmazó alkalmazásokban lehetőség van arra, hogy másfajta időszelet osztást és alacsonyabb kapacitást alkalmazzunk, mint fent azt leírtuk. A beltéri szabvánnyá kifejlődő kommunikációkban, például a Hyperplan, DECT, GSM (Europe) stb. rendszerekben a más régiókban adaptálható ehhez a típusú ismétlő jellegű fúnkciókhoz hozzávetőlegesen 20 Mbit/s körüli sebességen, vagy a mindenkori igények szerinti más sebességeken. Más típusú modulációt is alkalmazhatunk, például CDMA rendszer szerinti szélessávú modulált rendszereket, vagy frekvenciatoló rendszereket vagy minden egyes rádiócsatornában SLIP-kód, vagy COFDM szerint elhelyezett keskenysávú modulált vevők többségének alkalmazásával, például a jelsebesség növelésére, valamint az interferenciára való hajlam csökkentésére stb., mint a QPSK, PSK, QAM és FSK módszerek. A fenti rendszereket használhatjuk a többutasság adaptív kompenzálásával vagy anélkül. Arra is lehetőség van, hogy együttműködést valósítsunk meg egy kültéri, hatékony frekvenciakezelést tanúsító rádiórendszer, valamint más

HU215 310Β meglévő vagy jövőbeli szabványok alapján beltéri kommunikációval kombinált idő és tér vezérlés között.

Azoknak az állomásoknak a fenti leírása, amelyek egy CSSF, PSSF keretstruktúrában központi állomás vagy perifériális állomás üzemmód között vezérelhetők különböző időszeletekben, lehetőség van arra, hogy aktuálisan kiválasszuk a keretstruktúra időt, azaz azt a viszonyt, amely a tx időkeretekben a CSSF, PSSF keretstruktúra között létezik. A 6. ábrán látható, hogy ezek a CSSF, PSSF keretstruktúrák hozzávetőlegesen megegyeznek egymással. Ha ezt a viszonyt vezérelhetővé tesszük, lehetőség nyílik arra, hogy kisebb kapacitást alkalmazzunk az aktuális kommunikációhoz és nagyobb kapacitást rendeljünk időről időre az elosztáshoz. Például egy meglévő rendszer az éjszakai órákban egy megnövelt CSSF keretstruktúra x időkerettel rendelkezhet egyirányú információ elosztáshoz. A PSSF keretstruktúra számára rendelkezésre álló időszeletek száma ennek megfelelően csökkenhet.

A fenti leírás azt mutatja, miképpen lehet egy vagy több rádiósávot felhasználni, azaz hogyan kell egy vagy több modulált csatornát több különböző alcsatomává szervezni, mint az a PCT/SE90/00681 számú szabadalmi leírásban megismerhető, ahol minden egyes alcsatoma kapacitásának megfelelően különböző frekvenciasávokat foglal el stb. Az ilyen elrendezés fő előnyei között megemlíthetők a javított szelektív fáding vagy késleltetés szétterülés, mivel nagyobb digitális jeleket lehet digitális átvitel számára biztosítani. A szelektív hibafelismerés, valamint hibajavítás lehetőség szerint egyetlen alcsatoma szinten valósítható meg, ami jelentősen leegyszerűsíti a hibák korrekcióját, mivel csupán a teljes átvitt információnak egy részét kell javítani. Nincs szükség például más olyan módszerekre, amivel a reflexiókat kompenzálhatjuk, például fáziskompenzálásra, váltakozó polarizációs kiválasztásra, optimalizált antennasugár beállításra stb. az adott sávon belül, mivel a jelcsomagok a hagyományos modulációval összehasonlítva lényegesen nagyobbak.

Néhány okot is felsorolunk, miért érdekesek azok az újszerű modulációs módszerek, mint például a COFDM (Coded Orthogonal Frequency Division Modulation) az új alkalmazások, például a HDTV (nagyfelbontású televízió) számára.

Ha az alcsatomák kiválasztását a teljes rendelkezésre álló frekvenciasávban egymástól elkülönített modulált vivőfrekvenciák segítségével végezzük, és azt minden egyes alsávhoz való önálló időkeret-szerkezettel kombináljuk, akkor az erőforrás-megosztás, beleértve a frekvenciát, időt és irányt (teret) könnyen hozzáadhatjuk az olyan rendszerekhez, amelyeket fent vagy például az előbb említett PCT/SE89/00470 számú szabadalmi leírásban ismerhetünk meg. Ez a zavarokkal szembeni érzéketlenséget is javítja az állomások között, és megnöveli a frekvencia hatékonyságjavításának lehetőségét, méghozzá sokkal nagyobb mértékben, mintha csupán egy frekvenciasávban idő és irány (tér) szabályozást végeznénk.

Ilyen rendszerekben minden egyes alcsatoma egy bizonyos átviteli kapacitást képvisel. Minden egyes alcsatoma egy időkeret struktúra révén, amelyet általánosságban és példaképpen a 6a és 6b ábrákon mutattunk be, idő-duplex vagy megfelelő frekvencia duplex időkeret elrendezést jelent, méghozzá egy-egy alcsatornát minden irányban. Mindegyik alcsatoma nagyszámú időszeletet képvisel. Az az állomás, amelyik éppen lefoglalja az átviteli erőforrásokat, lefoglalja azokat az időszeleteket, amelyek megfelelnek a kiválasztott alcsatomának vagy alcsatomáknak, például egy véletlenen alapuló kiválasztási modell révén, vagy olyan algoritmus, amelyet megfelelő idők vagy frekvencia vagy átviteli irány kiválasztására használunk egy várt minimális interferencia jelenlétére tervezve.

Mivel a teljes átviteli kapacitást normális esetben nem használjuk fel minden egyes állomáspámál a kommunikáció során, lehetőség van arra, hogy a teljes kapacitás egy részét jelképező kiválasztott kapacitást, valamint egy vagy több alcsatoma sávszélességét használjuk. További előny mérhető a sávon belüli szelektív fáding javulásában, valamint egy másik dimenzió (azaz frekvencia) lehetséges kiválasztására az idő és tér kiválasztáshoz alkalmazott eljárás egyszerűbbé válásában, így például a leírtak egyszerűen megvalósíthatók, ha egy időkeret struktúrát több új időkeret struktúrává bontunk szét, vagy az időszeletek teljes számát megfeleltetjük egy olyan vivőcsatornának, amelyet időszeletek alösszegévé kell osztani, ahol minden egyes időszelet struktúra a bizonyos teljes sávszélesség egy-egy al-sávszélességének felel meg. Az antennarendszer egynél több irányba történő beállítása a fent leírt minden egyes időintervallumban általában akkor szükséges, ha a frekvenciasávot felosztjuk. A most következő példa számos potenciális struktúrakapacitás, illetve alkapacitás közül egyet mutat, kizárólag a fentiek magyarázataként. Ha a fenti felépítésű állomás teljes átviteli kapacitása 256 időszelet, és ez a szám megfelel egy modulátor alkalmazásának, akkor az idő-duplex üzemű keretstruktúra megfelel 256 időszeletnek a 6a ábra CSSF és PSSF keretstruktúrája számára. Ha a teljes rendelkezésre álló frekvenciasávot nyolc alcsatomára osztjuk, akkor hasonlóképpen a CSSF és PSSF keretstruktúrát is felosztjuk nyolc egyedi időkeretre, egy-egy keretre minden egyes alsávhoz. Ha a nyolc egyedi időkeret mindegyikét 256/8 időszeletre osztjuk fel, akkor az ilyen alkeret minden egyes időszeletét az alcsatoma idejének nyolcszorosa alatt tudjuk elküldeni, ha ugyanazt a kapacitást kell felhasználnunk az alkeretek időszeleteinél, mint az eredeti keretnél. Ez azt jelenti, hogy az időszeletek egy csoportjának kiválasztása megfelel a sávszélesség egy bizonyos részének kiválasztásának, azaz az alcsatomák egy meghatározott része kiválasztásának, és így nincs szükség arra, hogy a fent leírt állomás és rendszer logikai struktúrát megváltoztassuk. További járulékos jellemző az, hogy létezik a váltakozó üzemmódokhoz sávszélesség kiválasztás. Ugyanígy, ha a frekvencia engedélyező alkalmazások bizonyos régiókban meghatározott okokból nem engedélyezik a teljes sávszélesség használatát, akkor elvileg ugyanazt a logikai struktúrát használhatjuk fel, mint azét az állomásét, amely egy állomás teljes kapacitását ki tudja használni.

A fenti példában minden egyes alcsatoma a teljes rendelkezésre álló állomás időszeletszám egynyolcadának megfelelő kapacitással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a logikai funkció könnyen kiválaszthatja a kívánt kiválasztott állomás sávszélességet és lefoglalhatja forgalmazásra egy táblázat meghatározott része szerint, hogy megfeleljen a nyolc különböző vivő egyike által hordozott időszeletek számának.

Az egy állomáshoz érkező információ továbbítására vagy ismétlésére ugyanaz az állomás különböző antennákat használhat, hogy az átvitelt különböző frekvenciasávokban biztosítsa, kiválasztott idő és irány paraméterekkel minden egyes időkeret számára. Erre frekvencia-duplex keretüzemmódú átvitel esetében is lehetőség van. Egy vett csomagot az egyik meghatározott irányból egy meghatározott frekvenciasávon vehetjük, és a csomag vehető vagy továbbítható ugyanabban az időben egy másik antennával, egy másik meghatározott vagy átfedő meghatározott irányból, időbeli átfedéssel.

A frekvencia-duplex ismétlést így nagyon egyszerűen, hasonló módon ráhúzhatjuk az idő-duplex üzemmódú elrendezésre is, ha az adás és vétel üzemmódokra különböző antenna kialakításokat használunk.

Claims (27)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás időosztásos módban működő és legalább két alrendszert tartalmazó nagy területű digitális rádiórendszer működtetésére, ahol mindegyik alrendszer legalább egy vagy több, földrajzilag szétszórt perifériális állomást és legalább egy, rádiós lefedettségi területen belül a perifériális állomással kommunikáló központi állomást tartalmaz, azzal jellemezve, hogy

   - a központi állomástól (10) rádiójelként beérkező információt egy első perifériális állomás (10/11) vevő fokozatához (1047) továbbítjuk,

   - a beérkező információt az első perifériális állomás (10/11) átmeneti táraiba (1044, 1045) egy második alrendszer második perifériális állomásához (11) továbbítás, vagy felhasználói információ forgalom (31) digitális jeleként való alkalmazás céljából betároljuk,

   - az első perifériális állomást (10/11) perifériális állomás üzemmódról központi állomás üzemmódra átkapcsoljuk,

   - a beérkezett információt a központi állomásként (10) működő első perifériális állomás (10/11) adófokozatával (1048) egy második alrendszer második perifériális állomásához (11) továbbítjuk,

   - a még mindig központi állomásként (10) működő első perifériális állomás (10/11) vevőfokozatával (1047) a második perifériális állomás (11) kimenő információját tartalmazó jeleket vesszük és az átmeneti tárakba (1044, 1045) betároljuk,

   - az első perifériális állomást (10/11) központi állomás üzemmódról perifériális állomás üzemmódra átkapcsoljuk,

   - az ismét perifériális állomásként (10/11) működő első perifériális állomás (10/11) adófokozatával (1048) a kimenő információt rádiójelként a központi állomáshoz (10) továbbítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a központi állomás (10) és a periféliális állomások (10/11,11) közötti kommunikációhoz legalább egy első időszeletet és legalább egy második időszeletet tartalmazó TDMA keretstruktúrát használunk.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a központi állomások (10) és a perifériális állomások (10/11) között idő-duplex üzemmódban kommunikálunk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a központi állomások (10) és a perifériális állomások (10/11) között frekvencia-duplex üzemmódban kommunikálunk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket CDMA rendszerben moduláljuk.
6. 6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket QPSK rendszerben moduláljuk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy rendelkezésre álló rádiósávot külön-külön modulált vivőfrekvenciájú alcsatomákra osztjuk.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a központi állomástól (10) a hozzátartozó perifériális állomásokhoz (10/11) időkeret szinkronizáló jeleket küldünk.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket a perifériális állomásoktól (10/11, 11) a központi állomáshoz (10) irányított antennarendszerrel (1051, 1052) továbbítjuk.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antennarendszert (1051, 1052) a különböző időintervallumok alatt különböző központi állomásokra (10) átirányítjuk.
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antennarendszerben (1051, 1052) több fejjel közös tükörre dolgozunk.
12. 12. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antennarendszerben (1051,1052) fázistömb antennát működtetünk.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy épületen belüli első és második perifériális állomás (10/11, 11) közötti kommunikációhoz az első perifériális állomással (10/11) az épületen kívüli központi állomással (10) folytatunk kommunikációt.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiórendszerben közös hálózati konfigurálást és szinkronizálást végzünk.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a központi állomást (10) és a perifériális állomásokat (10/11) kültéren alakítjuk ki.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a perifériális állomásokat (10/11) hordozható kivitelben alakítjuk ki.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első perifériális állomás (10/11) üzemmódját saját vezérlő szoftverével kapcsoljuk át.
18. 18. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a perifériális állomásokban (10/11, 11) több irányított antennát alkalmazunk.
19. 19. A 9. vagy 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hordozható perifériális állomások (10/11, 11) antennarendszerét (1051, 1052) a perifériális állomások (10/11, 11) áthelyezése idején a hozzájuk tartozó központi állomás (10) felé irányítjuk.
20. 20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy közös terület és közös perifériális állomások (10/11, 11) lefedésére legalább két központi állomást (10) alakítunk ki, és operatív kommunikációs összeköttetéssel redundanciát biztosítunk közöttük.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket a központi állomástól (10) egy első irányban (98) egy első perifériális állomáshoz (10/11) és egy második irányban (98) egy második perifériális állomáshoz (11) továbbítjuk.
22. 22. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első perifériális állomásban (10/11) az információt egy első időszeletben (900) vesszük, egy, az első időszelettel (900) egy időkeretbe (x) foglalt második időszeletben (990) továbbítjuk, és ezzel az alrendszerek (50) közötti ismétlésnél állandó időkésleltetést biztosítunk.
23. 23. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egyetlen időkeretbe (x) a forgalmi igények függvényében meghatározott számú időszeletet (900, 990, 999) foglalunk.
24. 24. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket PSK eljárással moduláljuk.
25. 25. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket FSK eljárással moduláljuk.
26. 26. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket QAM eljárással moduláljuk.
27. 27. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rádiójeleket COFDM eljárással moduláljuk.