HU213698B

HU213698B - Method and device for treating sewage water

Info

Publication number: HU213698B
Application number: HU9301610A
Authority: HU
Inventors: Surendra Nathwani
Original assignee: Klargester Environmental Eng
Priority date: 1990-12-10
Filing date: 1991-12-06
Publication date: 1997-09-29
Also published as: AU650083B2; DE69120965T2; DK0561887T3; ATE140439T1; BR9107261A; FI932634A0; ES2090593T3; HU9301610D0; AU9060891A; FI103404B; NO303979B1; NO932084L; US5407578A; NO932084D0; EP0561887B1; FI103404B1; EP0561887A1; GB9026787D0; CA2097917C; WO1992010431A1

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés biológiailag lebontható anyagot tartalmazó szennyvíz feldolgozására.

A szennyvizekben jelenlévő környezetkárosító anyagoknak és egyéb folyékony hulladékoknak baktériumok - például a természetben előforduló mikrobák felhasználásával történő leépítésére és az ilyen hasznos baktériumok szaporodásának és emésztőhatásának fokozására irányuló megoldások ismertek. Elterjedt például az ún. forgó biológiai kontaktorok (RBC: Rotating Biological Contactor) alkalmazása, amelyek hordozófelületein biomassza-rétegek alakulnak ki. A forgó biológiai kontaktor lassan forog, így a biomassza-rétegek felváltva kerülnek hol a szennyvízzel, hol az atmoszférikus levegővel kapcsolatba.

A feldolgozandó szennyvíz általában egy felvízoldali primer ülepítőtankból kerül a forgó biológiai kontaktorba, és onnan egy végső ülepítőtankba áramlik, ahonnan a szennyezőanyagoktól - legalábbis a biológiailag lebontható anyagoktól és lebegő szennyező részecskéktől - immár megtisztulva visszakerül a környezetbe.

Az általános gyakorlat szerint a fenti szennyvíztisztítást végző berendezéseket a beáramló szennyvíz mennyiségének megfelelő átfolyási teljesítményre méretezik úgy, hogy még a várható legnagyobb mértékű szennyvízbeáramlás esetén is kielégítő idő álljon rendelkezésre a szennyvíz forgó biológiai kontaktorban történő kezeléséhez. Az ismert módszerek a legtöbb esetben megfelelően működnek, de bizonyos szélsőséges működési feltételek esetén (például ahol biocid vegyületek és petrokémiai alapú tisztítószerek rendszeresen előfordulnak a szennyvízben) a berendezések működésének hatékonyságában jelentős visszaesés tapasztalható, amely csakis úgy szüntethető meg, ha a berendezést üzemen kívül helyezik, és a benne lévő összes szilárd és folyékony szennyezőanyagtól megtisztítják.

A GB-A-2,119,357, az EP-A-0,161,077 és az USA—4,729,828 lajstromszámú szabadalmi leírásokból olyan szennyvízfeldolgozó berendezések ismerhetők meg, amelyekben a szennyvíz kezelése legalább két biológiai szakaszban történik, amely szakaszok mindegyike forgó biológiai kontaktort (RBC) foglal magában, de az említett iratok egyike sem tartalmaz utalást arra, hogy a biológiai szakaszok közül a felvízoldali szakasz a berendezés áramláskiegyenlítő kamrájának részeként működne.

Azáltal, ha a forgó biológiai kontaktor a berendezés áramláskiegyenlítő kamrájának részét képezi, a berendezés képes lesz megbirkózni legalábbis olyan szennyvízáramlásokkal, amelyek adott esetben olyan toxikus összetevőket tartalmaznak, amelyek a szennyvízkezelésre alkalmazandó biomasszát tönkreteszik, vagy legalábbis kapacitását jelentős mértékben csökkentik. Mivel a forgó biológiai kontaktor által biztosított biomasszának csupán egy kisebb része kerül az áramláskiegyenlítő kamrába, ez a kisebb rész mintegy saját magát feláldozva szűrőként működik, amely elnyeli, vagy legalábbis csökkenti a toxikus szennyeződéseket, vagy azok hatását, ezáltal megelőzve, hogy azok a forgó biológiai kontaktor másik részében lévő jelentősebb mennyiségű biomasszát károsítsák.

Azt tapasztaltuk, hogy a forgó biológiai kontaktor felvízoldalán megvalósított áramláskiegyenlítéssel - és adott esetben a primer ülepítötank, mint fogadótartály kettéosztásával - dugós áramlási körülmények valósíthatók meg a forgó biológiai kontaktor alvízoldalán, és biztosítható, hogy még abban az esetben is, ha jelentős biocid-részarány található a beérkező szennyvízben, ez hatékonyan felhígítható a primer ülepítőtankban, vagyis a fogadótartályban, és ezáltal a forgó biológiai kontaktoron történő biológiai lebontás hatékonysága fenntartható.

A találmánnyal célunk a fentiek alapján olyan eljárás kidolgozása, amely egyaránt megvalósítható, kompakt, integrált, egyetlen objektum szennyvíztermelésének kezelésére szolgáló berendezéstől kezdve egészen a nagyméretű, több ezer embert tömörítő lakónegyedek és objektumok által termelt szennyvizet feldolgozó berendezésekig, ahol a kisebb méretű kompakt berendezések (például „Biodisc”) forgó biológiai kontaktóra közös tartályba van ágyazva a felvízoldali fogadótartállyal és az alvízoldali ülepitőtankkal, míg a nagyobb méretű berendezéseknél a forgó biológiai kontektor általában a primer ülepítőtanktól és az utóülepítő tanktól is el van választva. A találmány szerinti eljárással elsődleges célunk, hogy az említett szélsőséges körülmények között is megfelelően hatékony szennyvíztisztítást biztosítsunk, és az alkalmazott berendezések hatékonyságát megőrizzük. További célkitűzés az eljárás megvalósítására alkalmas berendezés kialakítása.

A kitűzött feladat megoldására olyan eljárást dolgoztunk ki, amelynek keretében különválasztott felvízoldali és alvízoldali szakaszokkal rendelkező forgó biológiai kontaktort magában foglaló kontaktorkamrába fogadótartályból szennyvizet vezetünk, és onnan a szennyvizet utóülepítő medencébe továbbítjuk; az alvízoldali szakaszt befogadó kamrába a fel vízoldali szakaszt befogadó kamrából szabályozott időegységenkénti mennyiségben vezetjük a feldolgozandó folyadékot, és a forgó biológiai kontaktor alvízoldali szakaszát a fogadótartályba irányuló szennyvízbeáramlás ingadozásaitól kiegyenlítőkamra segítségével függetlenítjük. A javaslat lényege, hogy a forgó biológiai kontaktor felvízoldali szakaszát a kiegyenlítőkamra részeként alkalmazzuk.

A találmány szerint a forgó biológiai kontaktor felvízoldali szakasza a forgó biológiai kontaktor teljes biomasszahordozó felületének előnyösen kevesebb, mint felét képviseli. Különösen előnyös, ha a felvízoldali szakasz a teljes biomasszahordozó felület 20—40%-át, például 30%-át valósítja meg.

A fogadótartály célszerűen felvízoldali és alvízoldali első ill. második kamrákra van kettéválasztva, ahol a felvízoldali első kamrában a beérkező szennyvizet fogadjuk és az állandó folyadékszintet biztosítjuk, az alvízoldali második kamrát pedig, amely a forgó biológiai kontaktor felvízoldali szakaszát befogadó kamrával van hidraulikus kapcsolatban, a kiegyenlítőkamra részeként alkalmazzuk.

Az utóülepítő medencében előnyösen iszapgyűjtö akna van kialakítva, amelyben szilárd szennyeződést üle2

HU 213 698 Β pítünk, és az iszapgyűjtő aknában ülepített iszapot rendszeres időközönként vagy szükség szerint a szennyvízfeldolgozó eljárás egy fel vízoldali szakaszába vezetjük vissza. Az iszapgyűjtő aknából eltávolított iszapot célszerűen a fogadótartályba vezetjük vissza.

A kitűzött feladat megoldására a találmány szerint olyan berendezést alakítottunk ki, amely forgó biológiai kontaktort foglal magában, amely bemenő oldalon fogadótartállyal tápkapcsolatban lévő, kimenőoldalon utóülepítő medencére csatlakozó kontaktorkamrában van elrendezve, és felvízoldali és alvízoldali szakaszokra van tagolva; a berendezésnek a találmány szerint kiegyenlítőkamrája van, és a forgó biológiai kontaktor felvízoldali szakasza a kiegyenlítőkamra részét képezi.

A találmány szerinti berendezés előnyös kiviteli alakjánál a forgó biológiai kontaktor felvízoldali szakasza és alvízoldali szakasza között a forgó biológiai kontaktor forgómozgásával vezérelt folyadékemelő eszköz van elrendezve. A forgó biológiai kontaktor felvízoldali és alvízoldali szakaszai közötti folyadéktovábbítás biztosítására a biológiai kontaktor célszerűen csészeformájú vagy hasonló edényekkel van felszerelve.

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük. A rajzon:

az 1. ábrán a találmány szerinti eljárást megvalósító találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakjának metszeti blokkvázlata látható;

a 2. ábrán a találmány szerinti berendezés egy „biodisc” egységhez alkalmazható példakénti változatának vázlatát tüntettük fel.

Amint az 1. ábrából kitűnik, a példakénti berendezésben a primer ülepítőtartály szerepét betöltő 10 fogadótartály 11 bukógát által 12 első kamrára és 13 második kamrára van kettéválasztva. A berendezés 15 forgó biológiai kontaktort tartalmaz, amely különválasztott 15A felvízoldali szakaszból és 15B alvízoldali szakaszból áll. A 15A felvízoldali szakasz a 15 forgó biológiai kontaktor által biztosított teljes biomasszahordozó felületnek mintegy 30%-át, a 15B alvízoldali szakasz pedig mintegy 70%-át valósítja meg.

A 15A felvízoldali szakasz és a 15B alvízoldali szakasz 16 illetve 17 kamrában forgathatóan van elrendezve. A 15A felvízoldali és a 15B alvízoldali szakaszokat közös 18 motor hajtja. A 15A felvízoldali szakasz alvízoldali részén legalább egy folyadékemelő eszköz, példánk esetében 19 vízvető eszköz van elrendezve. A 19 vízvető eszköz a 15 forgó biológiai kontaktor forgómozgásával vezérelten fordulatonként meghatározott folyadékmennyiséget mér át a 15A felvízoldali szakasz 16 kamrájából a 15B alvízoldali szakasz 17 kamrájába.

A 15 A fel vízoldali szakasz 16 kamrája és a 10 tartály 13 második kamrája között 20 vezeték biztosít kapcsolatot, amelyen keresztül a folyadék a 13 második kamrából a 16 kamrába áramlik.

A 15B alvízoldali szakasz 17 kamrája al vízoldalon 21 utóülepítő medencéhez van illesztve, amelyben 21A iszapgyüjtő akna van kialakítva. A 21A iszapgyűjtő akna 22 kivezetőcsővel van felszerelve, amelyen keresztül az összegyűlt iszap 23 iszapgyűjtő tartályba vagy a berendezés egy felvízoldali szakaszába egy, előnyösen például a 10 fogadótartályba vezethető.

A példakénti berendezés 25 bemenettel és 26 kimenettel rendelkezik. A 25 bemeneten, például bevezetőnyíláson keresztül a kezelendő szennyvíz a 10 fogadótartályba érkezik, míg a 26 kimeneten, például kivezetőnyíláson keresztül tiszta, vagy legalábbis a biológiai szennyeződésektől és a lebegő szennyeződésektől megtisztított víz távozik a berendezésből. Az 1. ábrán pontvonallal jelöltük a berendezésen belüli folyadékszintet a berendezés üzemeltetése közben. A 10 fogadótartály 12 első kamrájában a 30 folyadékszint a 11 bukógátnak köszönhetően állandó. Ugyan így a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszának 17 kamrájában, valamint a 21 utóülepítő medencében is konstans 31 illetve 32 folyadékszint van, amelyeket a 27 kivezetőnyílás beállított helyzete, illetve a 21 utóülepítő medence kivezetőcsövének, vagyis a berendezés 26 kimenetének adott helyzete biztosít. A 10 fogadótartály 13 második kamrájában és a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakaszának 16 kamrájában lévő 33 illetve 34 folyadékszint azonban változó. A 33 és 34 folyadékszintek az 1. ábrán jelölt alsó és felső véghelyzetek között változhatnak, mégpedig annak következményeként, hogy a 13 második kamrába irányuló folyadékáramlás a 12 első kamrába érkező időegységenkénti folyadékmennyiségektől függ, míg a 16 kamrából történő folyadékkivétel a 19 vízvető eszköz működésének köszönhetően állandó, feltéve, hogy a 15 forgó biológiai kontaktor 15 A felvízoldali szakaszának forgási sebessége nem változik, és hogy a 16 kamrában a 34 folyadékszint nincs túl közel a rajzon pont-vonallal jelzett alsó küszöbértékhez. A30, 33,31 és 32 folyadékszintek egyébként megegyezhetnek, de ez nem szükségszerű.

A fentiek szerint történő folyadékszint-szabályozás jelentős hatással van a berendezés működésének hatékonyságára, különösen abban az esetben, ha a 10 fogadótartályba bevezetett tisztítandó szennyvíz rendszeres időközönként biocid- és petrokémiai alapú szennyező anyagokat tartalmaz. Véleményünk szerint a működési hatékonyság ezen nem várt mértékű hosszú távú növekedése annak köszönhető, hogy a 10 folyadéktartály 12 első kamrája és 13 második kamrája oldómedenceként (víztisztító aknaként) működik, és a 10 fogadótartályban az „friss” szennyvíz átmeneti nyugalmi időszakai alacsony redox oxidációs potenciál körülmények között sok biocid toxikus hatásának csökkentését eredményezi, így amikor azok a 13 második kamrából kilépnek, részben vagy teljesen hatástalanokká váltak és olyan mértékben fel lettek hígítva, hogy toxikus hatásuk jelentősen redukálódik azáltal, hogy a biológiai lebontási folyamat korlátozása a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakaszának 16 kamrájában nagymértékben csökken, és a 15B alvízoldali szakaszon a biomassza már egyáltalán nem károsodik.

Az 1. ábrán nyíllal ellátott szaggatott vonal jelzi a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakaszának 16 kamrája, pontosabban annak fenékrésze és a 10 fogadótartály 12 első kamrája közötti kapcsolatot, amely lehetővé teszi, hogy al5A felvízoldali szakaszról

HU 213 698 Β esetleg kihulló iszapot a rendszerbe, adott esetben a 10 fogadótartályba, például a 25 bemeneten keresztül visszavezethessük.

A 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakasza egyúttal a berendezés biozónájának felvízoldali részét képezi és a találmány szerinti eljárásba a következőképpen kapcsolódik be:

(a) A kezelendő szennyvízben lévő toxikus vegyületeknek a biológiai lebontást végző biomassza hatékonyságát veszélyeztető hatása a 15 forgó biológiai kontaktor 15A fel vízoldali szakaszán jelentős mértékben redukálódik, adott esetben kiküszöbölhető. A vegyi anyagok biológiai lebontásnak lesznek alávetve, és a biokémiai beavatkozásra irányuló károsító hatások vissza lesznek szorítva. Mindez lehetővé teszi, hogy a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszán a biológiai lebontás hosszútávon is zavartalanul működjön.

(b) A 15A felvízoldali szakasz a 10 fogadótartályból érkező szennyvíz fertözöttségének csökkentése vagy kiküszöbölése révén növeli a redox oxidációs potenciált.

(c) Az alvízoldali 17 kamra a 15A felvízoldali szakasz 16 kamrájából szabályozott időegységenkénti mennyiségekben kapja a kezelendő szennyvizet. A biológiai oxigénigény (BŐD: Biological Oxygen Demand) 15 forgó biológiai kontaktorral végrehajtott rögzített biomasszaréteges eljárással történő csökkentése, vagyis biológilag lebontható szerves szennyeződések eltávolítása alacsonyabb mértékű területegységenkénti szennyeződések tekintetében első rendű, ezért a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszának hatékonysága növekszik. A biológiai oxigénigény csökkentésének sebességállandói alacsonyak, ezért a 15B alvízoldali szakaszon a 15A felvízoldali szakasz által kifejtett kiegyenlítőhatásnak köszönhetően nagy késleltetési idők állnak rendelkezésre, amelyek biztosítják a biológiai oxigénigény csökkentésének folyamatosan magas szintjét.

(d) A 15 forgó biológiai kontaktorban végrehajtott találmány szerinti eljárás ammóniából származó nitrogén eltávolítása esetén, viszonylag alacsony mértékű szennyezettség-terhelést feltételezve, 0 és 0,5 közötti rendűségü, és a sebességállandók is igen alacsonyak. A 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszán az áramlási sebesség és a felületegységre jutó szennyeződés mértéke szempontjából kiegyensúlyozó körülmények biztosítottak, így a találmány szerinti eljárás közel ideális körülmények között valósítható meg, és ezáltal az eljárás magas fokú hatékonysága folyamatosan fenntartható.

(e) Azáltal, hogy a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakaszának 16 kamrájából az iszapot eltávolítjuk, és adott esetben az eljárásba visszavezetjük, a szilárd részecskék miatti biológiai oxigénigény, amely egyébként a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszán is megjelenne, csökken. Az eljárás eredő hatékonysága tehát ezáltal is növekszik.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban az alábbi példával szemléltetjük:

Egy farm-gazdaságra épített hagyományos RBC (forgó biológiai kontaktor) szennyvízkezelő berendezést vizsgáltunk, amely háztartásból származó szennyvizet (átlagosan napi 1000 litert) és tejüzemből származó szennyvizet (átlagosan napi 100-150 litert) fogad. Az

1. ábrán a háztartásokat és a tejüzemet 36 illetve 37 szennyvíztermelőkként tüntettük fel. A vizsgálat eredménye szerint a hagyományos forgó biológiai kontaktoros berendezés mintegy tíz-hetes ciklusonként veszti el hatékonyságát olyan mértékben, hogy felújításra szorul. A tíz-hetes ciklus kezdetén a berendezésből távozó tisztított víz biológiai oxigénigénye (BŐD) 30 ppm (30 mgr/1), ez az érték azonban néhány hét múlva már 100 ppm értékre növekedett. A ciklus végén, a berendezés megtisztítása és újraindítása után a mért biológiai oxigénigény visszaállt az eredeti 30 ppm körüli értékre, a használat során azonban újra az előzőekhez hasonló növekedés volt tapasztalható. Feltételezésünk szerint ajelenség arra vezethető vissza, hogy a 37 szennyvíztermelőből vagyis a tejüzemből származó szennyvíz biocidként működő vegyületet tartalmaz.

A berendezést átalakítottuk a találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas javasolt berendezéssé. Az átalakított berendezésbe a szennyvíz mind a 36, mind a szennyvíztermelőből a 10 fogadótartály 12 első kamrájába érkezik. A keveredett és derített szennyvíz ezután all bukógáton át a 13 második kamrába kerül, amely a berendezés kiegyenlítő kamrájának részeként működik.

A találmány szerinti berendezésnek a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakasza, amelynek kamrája a kiegyenlítökamra másik részét képezi, terelőfallal van elválasztva a 15B alvízoldali szakasz kamrájától. A kiegyenlítő kamra részei, vagyis a 13 második kamra és a 15 A felvízoldali szakasz 16 kamrája közötti hidraulikus kapcsolatot a viszonylag mélyen bekötött 20 vezeték biztosítja. A „kiegyenlített áramlás” a 16 kamrából a 19 vízvezető eszköz segítségével kerül a 17 kamrába, példánk esetében percenként 1,2 liter mennyiségben.

A 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízoldali szakasza kondicionálja a szennyvizet és kiküszöböli a biocidek jelenléte miatt fellépő olyan hatásokat, amelyek a berendezés hatékony működését akadályoznák. A 13 második kamra és a 16 kamra által biztosított kiegyenlítés lehetővé teszi, hogy a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakasza dugós áramlási módban dolgozzon a megfelelő BŐD (biológiai oxigénigény) terhelés mellett, amely példánk esetében mintegy 3 gms/m²/nap. A 17 kamrán keresztülhaladó szabályozott áramlás megfelelő késleltetési időt biztosít ahhoz, hogy a 15 forgó biológiai kontaktor 15B alvízoldali szakaszán az alacsony sebességállandójú folyamatok megfelelően lejátszódhassanak és a 21 utóülepítő medence is lényegében egyenletes áramlással dolgozhasson. A különböző jellegű 36 és 37 szennyvíztermelőkből származó szennyvíz keveredése a 10 fogadótartály 12 első kamrájában elősegíti, hogy a kezelendő szennyvíz összetétele viszonylag egyenletesebb legyen, és biztosítja, hogy a 37 szennyvíz4

HU 213 698 Β termelőből, vagyis a tejüzemből származó és a berendezés hatékonyságára káros vegyületek (biocidek stb.) megfelelően hígított formában kerüljenek a 15 forgó biológiai kontaktorra, mérsékelve ezáltal a különböző szerves vegyületek és egyéb vegyszerek 15 forgó biológiai kontaktort károsító hatását.

Annak érdekében, hogy a 10 fogadótartály 12 első kamrájában a keveredés kielégítő legyen, a 25 bemenet közelében célszerű egy 39 terelőfalat elrendezni.

A 15 forgó biológiai kontaktor forgási sebességét célszerűen úgy állítjuk be, hogy elkerüljük a 15B alvízoldali 17 kamrájában az oxigénfelesleg kialakulását. Tapasztalataink szerint például a 2 fordulat/perc forgási sebesség megfelelő. Ez a fordulatszám biztosítja a kívánt oxigénkorlátozó körülményeket és lehetővé teszi a szennyeződések oxidációját a 15B alvízoldali szakasz biofilm-felületén.

A 21 utóülepítő medence feladata az iszap ülepítése, és a 21A iszapgyűjtő aknában összegyűlt akna 22 kivezetőcsövön keresztül történő eltávolítása. Az ülepített iszap felzavarásának megelőzése érdekében az iszaptalanítás műveletét célszerűen idővezérelt, szivattyúval támogatott hidrosztatikus eszközzel végezhetjük. A 22 kivezetőcsövön keresztül kivont iszap a rendszerből időközönként eltávolítható, de szükség esetén a 10 fogadótartályba visszavezethető.

A fenti példa esetében a találmány szerinti berendezés a 36 és 37 szennyvíztermelőkből származó szennyvizet 30 ppm BŐD (biológiai oxigénigény) alatti szinten dolgozza fel.

Köztudott, hogy természetben előforduló mikroorganizmusok adott esetben egészen kedvezőtlen környezethez is képesek alkalmazkodni, ha a környezet nincs állandó változásban. A 15 forgó biológiai kontaktor 16 kamrájában irányuló áramlás kiegyenlítése a találmány szerinti eljárás keretében lehetővé teszi, hogy bizonyos mikroorganizmusok ezen alkalmazkodó képessége érvényesülhessen. Ha a természetben előforduló mikroorganizmusok nem képesek megfelelően alkalmazkodni egy adott környezethez, egy bizonyos vegyületekkel szemben „beépített” ellenálló képességgel rendelkező tenyésztett mikroorganizmusok alkalmazhatók a berendezés „beoltására”. A berendezés olyan tenyésztett mikroorganizmusokkal történő beoltása azonban csak rendkívül ritka esetben válhat szükségessé. Jóllehet az 1. ábra kettéválasztott 12 első kamrával és 13 második kamrával rendelkező 10 fogadótartályt, valamint különválasztott 16 és 17 kamrát, továbbá ugyancsak elkülönített 21 utóülepítő medencét tartalmazó berendezést mutat, a találmány szerinti berendezés integrált formában is megvalósítható, például a „DIODISC” védjeggyel ellátott berendezésekhez, ahol egyetlen tank van felosztva oly módon, hogy adott térrészei az említett kamrákat valósítják meg. Ilyen megoldást szemléltettünk példaként a 2. ábrán, ahol a 15 forgó biológiai kontaktor 15A felvízodali szakaszának 16 kamrája alján 40 kiejtőnyílás van az iszap 10 fogadótartályba történő visszavezetésére.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1.) Eljárás biológiailag lebontható anyagot tartalmazó szennyvíz feldolgozására, amelynek keretében különválasztott felvízoldali és alvízoldali szakaszokkal rendelkező forgó biológiai kontaktort magában foglaló kontaktorkamrába fogadótartályból szennyvizet vezetünk, és onnan a szennyvizet utóülepítő medencébe továbbítjuk; az alvízoldali szakaszt befogadó kamrába a felvízoldali szakaszt befogadó kamrából szabályozott időegységenkénti mennyiségben vezetjük a feldolgozandó folyadékot, és a forgó biológiai kontaktor alvízoldali szakaszát a fogadótartályba irányuló szennyvízbeáramlás ingadozásaitól kiegyenlítőkamra segítségével függetlenítjük, azzal jellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakaszát (15A) a kiegyenlitőkamra részeként alkalmazzuk.
2. ) Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakasza (15A) a forgó biológiai kontaktor (15) teljes biomasszahordozó felületének kevesebb, mint fele.
3. ) Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakasza (15A) a forgó biológiai kontaktor (15) teljes biomasszahordozó felületének 20-40%-a.
4. ) Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakasza (15A) a forgó biológiai kontaktor (15) teljes biomasszahordozó felületének 30%-a.
5. ) Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fogadótartály (10) felvízoldali első kamrára (12) és alvízoldali második kamrára (13) van kettéválasztva, ahol a felvízoldali első kamrában (12) a beérkező szennyvizet fogadjuk és az állandó folyadékszintet biztosítjuk, az alvízoldali második kamrát (13) pedig, amely a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakaszát (15 A) befogadó kamrával (16) van hidraulikus kapcsolatban, a kiegyenlítőkamra részeként alkalmazzuk.
6. ) Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az utóülepítő medencében (21) iszapgyűjtő akna (21 A) van kialakítva, amelyben szilárd szennyeződést ülepítünk, és az iszapgyüjtő aknában (21 A) ülepített iszapot rendszeres időközönként a forgó biológiai kontaktor (15) elé vezetjük vissza.
7. ) A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az iszapgyűjtő aknából (21 A) eltávolított iszapot a fogadótartályba (10) vezetjük vissza.
8. ) Berendezés biológiailag elbontható anyagot tartalmazó szennyvíz feldolgozására, amely forgó biológiai kontaktort foglal magában, amely bemenő oldalon fogadótartállyal tápkapcsolatban lévő, kimenőoldalon utóülepítő medencére csatlakozó kontaktorkamrában van elrendezve, és felvízoldali és alvízoldali szakaszokra van tagolva, azzal jellemezve, hogy kiegyenlítő kamrája van, és a forgó biológiai kontaktor (15) fel vízoldali szakasza (15A) a kiegyenlítőkamra részét képezi.

HU 213 698 Β
9.) A 8. igénypont szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali szakasza (15A) és alvízoldali szakasza (15B) között a forgó biológiai kontaktor (15) forgómozgásával vezérelt folyadékemelő eszköz van elrendezve. 5
10.) A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a forgó biológiai kontaktor (15) felvízoldali és alvízoldali szakaszai (15A, 15B) közötti folyadéktovábbításra a forgó biológiai kontaktor (15) csészeformájú vagy hasonló edényekkel van felszerelve.