HU212310B - Eljárás biológiailag aktív, új androsztán-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Description

Találmányunk tárgyát az új (I) általános képletű 16amino-androsztán-származékok - ahol

X, Y és Z közül kettő egy-egy nitrogénatomot, a harmadik pedig egy metincsoportot jelent,

R¹ és R² jelentése azonos vagy különböző, és pirrolidino-, 1-6 szénatomos alkil-amino- vagy triciklo[3.3.1.1³⁷]dekanil-(adamantil)amino-csoport lehet,

R³ hidrogénatomot, hidroxilcsoportot vagy egy 2-8 szénatomos alkanoil-oxi-csoportot képvisel,

W és Q vagy együtt oxocsoportot jelent, vagy W hidroxil- vagy egy 2-8 szénatomos alkanoil-oxicsoportot, és

Q hidrogénatomot képvisel és n jelentése 1 vagy 2 és savakkal képzett addíciós sóik, a hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására szolgáló eljárás képezi.

Az (I) általános képletű vegyületek antioxidáns (lipidperoxidáció gátló) aktivitással rendelkeznek és mint ilyenek a gyógyászatban kerülnek alkalmazásra. Az ebbe a szerkezeti és hatástani csoportba tartozó készítményekről alapos okkal feltételezhető, hogy azok hatóanyaga beépül a neuronok vagy a gliasejtek membránjába és itt elhelyezkedve ellensúlyozza a sejtpusztulással járó sérüléses kórfolyamatokban kardinális jelentőségűnek tekintett reaktív oxigén szabadgyök képződéssel, illetve következményes lipidperoxidációval kapcsolatos patomechanizmusokat. Miután az említett mechanizmusok szerepe olyannyira széleskörűen elterjedt és szinte általánosnak tekinthető a molekuláris patológia, illetve kórélettan csaknem valamennyi részterületén, így nyilvánvaló módon a lipidperoxidációt gátló vegyületekre jellemző gyógyszerhatástani profillal rendelkező vegyületeknek a potenciális terápiás hasznosíthatósága szükségszerűen a tünetegyüttesek, kórképek és betegségcsoportok különlegesen kiterjedt és változatos spektrumával kell, hogy összefüggésbe legyen hozható.

Ezért tehát a lipidperoxidációt gátló vegyületek nem csupán a központi idegrendszer heveny sérüléseiben (agyrázkódás, agyzúzódás, cerebrális maceráció, agykompresszió), illetve az agyi keringés akut katasztrófáiban (artériás és vénás trombózis, agyi embóliák, szubarachnoideális vérzés, intracerebrális vérzés) bírhatnak terápiásán jótékony hatással, hanem számos egyéb központi idegrendszeri, vagy akár egyéb szervrendszereket érintő kóros elváltozásban, illetve állapotban. A potenciális indikációs terület felölelhet olyan neuropszichiátriai kórképeket, mint az Alzheimer-kór és az Alzheimer-típusú demenciák, az alkoholos demencia és az alkoholizmussal kapcsolatos egyéb központi idegrendszeri károsodások, a schizofrénia bizonyos, ún. „negatív” tünetei, a Parkinson-kór és a Parkinson-szindróma, az amiotrófiás laterálszklerózis, a szklerózis multiplex, a cluster-fejfájás, illetve az agy neopláziás elváltozásaihoz társuló szövődmények.

A nem központi idegrendszeri kórképek sorában a lipidperoxidáció gátló hatású vegyületek alkalmazásának feltételezett javallatai közé tartozhatnak a sugárkárosodás különböző súlyossági fokú formái, a szeptikus vagy az endotoxin sokk, a hemorrhágiás sokk, a traumás sokk, a nagyobb sérülések következtében fellépő stressz-ulkusz, az égési sokk, kiterjedt sebészeti műtétek utáni állapotok, a kardiopulmonális újjáélesztést követő állapotok, a szervátültetést követő reperfúzió, a koraszülöttek oxigénterápiájával kapcsolatos retrolentális fibroplázia prevenciója, az adriamycin-kardiotoxicitás kivédése, a heveny szívizominfarktus szövődményeképpen fellépő reperfúziós károsodás (pl. trombolitikus kezelés után) megelőzése, bizonyos allergiás reakciók, rovarcsípés, a kültakaró gyulladásos folyamatai (pl. pszoriázis, ekcéma), a nefrózis szindróma (immunológiai eredetű), a reumatoid artritisz, a szisztémás lupusz eritematózusz, az endogén uveitiszek, az asztma bronchiále, az emfizéma, valamint az erek aterioszklerózisa.

Az ilyen, lipidperoxidációt gátló hatású vegyületek fontosságát a legújabb szakirodalmi adatok (a találmányi bejelentések, valamint tudományos közlemények) nagy száma is bizonyítja.

A WO 87/01706 számon közrebocsátott PCT bejelentésben elsősorban olyan amino-szteroidok előállítását írják le, ahol a 17-es szénatomhoz kapcsolódó oldallánc terminális szénatomjához „aminocsoport” kapcsolódik. A szteránváz A-gyűrűjében a 4-es, vagy az 1,4-helyzetben kettős kötés, a 3-as pozícióban oxo-, hidroxil-, a 6-os helyzetben a vagy β térállású alkilcsoport, vagy halogénatom, a 11 -es helyzetben elsősorban a térállású hidroxilcsoport, a 16-os helyzetben a vagy β térállású metilcsoport, a 9(11 )-es pozícióban kettős kötés található. A szteránváz A-gyűrűje telített, vagy aromás is lehet. Néhány olyan 21-amino-szteroidot is ismertetnek, amelyben a kettős kötés a 17(20)-as helyzetben található. Az anterioritás szerinti vegyületekben a 21-es helyzetben a legtöbb esetben piperazinil-csoporton keresztül kapcsolódik a diszubsztituált pirimidin-, triazin- vagy piridingyűrű. A leírt vegyületek közül a 16a-metil-21-{4-[2,4-bisz(pirrolidino)-6-pirimidi nil]-1 -piperazin il} -pregna-1,4,9( 11 )-trién-3,20-dion -metánszulfonát (tirilazad-mezilát) már a klinikai vizsgálatok második fázisában van.

Ugyancsak szteránvázas lipidperoxidáció gátló vegyületek szintézisét írják le a WO 87/07895 számon közrebocsátott PCT bejelentésben. Elsősorban androsztánvázas „amino-észterek” és „kortikoid-aminoészterek”, legfőképpen „17-aminoészterek”, „11,17bisz(amino)-észterek”, „3,17-bisz(amino)-észterek”, „11-amino-észterek” és „3-amino-észterek” szintézisét ismertetik. Ezek hatásosak lehetnek a leírás szerint gerinc-, fej- és egyéb sérülések következtében fellépő lipidperoxidáció inhibitoraként. Az aminszubsztituensek hasonló szerkezetűek az előző anterioritásban leírtakhoz.

A WO 88/07527 számon közrebocsátott PCT bejelentésben új „amino-9,10-szekoszteroidok” előállítását írják le. Az aminszubsztituens a szekoszteroid 17-es szénatomján lévő oldallánc terminális szénatomjához kapcsolódik. Az aminszubsztituensek azonosak az előző anterioritásokban leírtakkal. Lipidperoxidációt gátló

HU 212 310 Β vegyületek szintézisét írják le a 0 389 368, a 0 389 369 és a 0 389 370 számon közrebocsátott európai szabadalmi bejelentésekben is.

A 0 389 368 számon közzétett bejelentés kortikoid típusú „21 -amino-amino-szteroidok” előállítását adja meg. A 21-es szénatomhoz például 4-[2,5-bisz(dietil-amino)6-piridinil]-piperazinil-csoport kapcsolódhat. A szteránváz az A-gyűrűben egy vagy két kettős kötést tartalmaz, míg a 6-os, 9-es, 11 -es, 16-os és 17-es pozíciókban a kortikoidokra jellemző szubsztituenseket tartalmazhatja. A 9(11 )-es pozícióban is lehet kettős kötés.

A 0 389 370 számon közzétett bejelentésben 3-oxo19-norszteroidok „aminszármazékainak” szintézisét írják le. Előállított vegyietekként a 17β-0ί0Γθχϊ-11β-[4-(όίmetil-amino)-fenil]-17a- {3-(4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4 -pirimidinil·)-1 -piperazinil]-1 -propinil} -ösztra-4,9-dién3-ont, a 17β-1ιίάΓοχϊ-11β-[4-^ίιτιεΐί1-3Γηίηο)-ίεηί1]-17α{3-(4-(5,6-bisz<dietil-amino>-2-piridil)-1-piperazinil]1- propinil }-ösztra-4,9-dién-3-ont, a 173-hidroxi-11 β-[4(dimetil-amino)-fenil]-17α-{ 3-(4-(3,6-bisz<dietil-amino>2- piridil)-1 -piperazinil]-1-propinil} -ösztra-4,9-dién-3ont, a 17β-1ιί0Γοχϊ-11β-[4-^ίπΐ6ΐί1-3ΐηίηοΧεηί1]-17α{3-(4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)- 1-piperazinil]l-propenil}-ösztra-4,9-dién-3-ont, és a 173-hidroxi-l 1β[4-(dimetil-amino)-fenil]-17a-{ 3-(4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)-l -piperazinil]-1 -propil }-ösztra-4,9dién-3-ont nevezik meg.

A 0 389 369 számon közrebocsátott európai bejelentésben androsztánvázas amino-szteroid-származékok szintézisét írják le, amelyek ugyancsak lipidperoxidációt gátló hatással rendelkeznek. Ilyen vegyületek például a lip,173-dihidroxi-17a-(3-[4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)-1 -piperazinil]-1 -propinil} -androszta-4,6-dién-3-on, a 11β,17β^ίΡί0Γοχί-6-Γηεΐί117a-{3-[4-(2,6-bisz<pinOlidino>-4-pirimidinil)-l-piperazinil])-1 -propinil} ]-androszta-1,4,6-trién-3-on, a β, 17β^ίΗί0Γθχί-6-πιεη1-17α- {3-((4-5,6-bisz/di-etilamino/-2-piridil>-l-piperazinil]-1-propinil }-androsztal,4,6-trién-3-on és 1 Ιβ,17β^ί^0Γθχί-6-πΐ6ΐί1-17α-{3(4-(3,6-bisz<dietiI-amino>-2-piridil)-1 -piperazinil]1 -propinil} -androszta-1,4,6-trién-3-on.

A 0 156 643 számon közrebocsátott európai szabadalmi bejelentésben elsősorban olyan vízoldékony kortikoszteroid-származékok szintézisét írják le, amelyek fő jellemzője, hogy a 11-es helyzetben a hidroxilcsoport vagy annak észter-származéka α térállású, vagy a 9(1 l)-es pozícióban kettős kötés van. Az ismertetett vegyületek közül a [17a-hidroxi-l la-(2,2-dimetil-propil-karbonil-oxi)-pregna-l,4-dién-3,20-dion-21-il]-nát rium-szukcinátot jelölték meg, mint leghatásosabb lipid peroxidáció gátló vegyületet.

A WO 91/11 453 számon közrebocsátott PCT bejelentés olyan, az 5-ös helyzetben oxigén funkciót is tartalmazó bisz(,,amino”)-pirimidinil-piperazinil-származékokat véd, amelyekben a piperazin 1-es helyzetű nitrogénjéhez szteroid molekula, vagy a 3,4-dihidro-6hidroxi-2,5,7,8-tetrametil-2H-1 -benzopirán-2-il-metilcsoport, illetve annak származéka kapcsolódhat. A leírásban ismertetik az alkilcsoporttal szubsztituált 5-hidroxi-pirimidin-származékokat is.

A lipidperoxidációt gátló vegyületek előállítása értelemszerűen kiterjedt a nem szteránvázas amin-származékok vizsgálatára is. így például a WO 88/08 424 számon közrebocsátott PCT bejelentésben olyan új aromás és alifás biciklusos amin-, cikloalkil-amin-, kinon-amin-, amino-éter- és biciklusos amino-éter-származékok előállítását adják meg, amelyek például fejés gerincsérülések gyógyítására lehetnek alkalmasak. Az ismertetett származékok közül a 2-[(4-<2,6-bisz/lpi rrolidi nil/-4-p iri midi nil>-1 -piperazinil )-metil]-3,4-d ihidro-2,5,7,8-tetrametil-2H-l-benzopirán-6-ol-dihidr ogén-kloridot vizsgálták részletesebben.

Célul tűztük ki olyan új vegyületek előállítását, amelyek az ismertekhez képest nagyobb biológiai hatáserősséget mutatnak és/vagy kisebb a toxicitásuk. A jelzett tulajdonságok ugyanis az ismert hatóanyagokhoz képest előnyösebb gyógyászati alkalmazhatóságot eredményeznek.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletü új 16-amino-androsztán-származékok rendelkeznek a célul kitűzött kimagasló lipidperoxidáció gátló hatással.

Az (I) általános képletü új pregnánvázas 16-aminoandrosztán-származékokat a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy

a) egy (III) általános képletü halo-epoxi-androsztánszármazékot - ahol R⁴ klór- vagy brómatomot jelent és R³ jelentése a fenti - egy (VI) általános képletü piperazin-származékkal - ahol n jelentése a fenti - reagáltatunk, majd a kapott (II) általános képletü 16β-( 1-piperazinil)-androsztán-származékot - ahol R³ jelentése a fenti, W és Q pedig együtt egy oxocsoportot jelent egy (IV) általános képletü bisz(alkil-amino)-klór-pirimidin-származékkal - ahol R¹, R², X, Y és Z jelentése a fenti - reagáltatjuk, vagy

b) egy (III) általános képletü halo-epoxi-androsztánszármazékot - ahol R³ és R⁴ jelentése a fenti - egy (V) általános képletü diamino-piperazinil-pirimidin-származékkal - ahol R¹, R², X, Y, Z és n jelentése a fenti - reagáltatunk, majd egy, az a) és b) eljárás szerint kapott (I) általános képletü 16-amino-androsztán-származékot ahol R¹, R², R³, X, Y, Z és n jelentése a fenti és W és Q együttesen egy oxocsoportot jelent - kívánt esetben i) redukálunk, és/vagy ii) savval reagáltatva sóvá alakítunk, és/vagy iii) egy só formájában kapott (I) általános képletü 16-amino-androsztán-származékot - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z, n, W és Q jelentése a fenti - kívánt esetben bázissal reagáltatva sójából felszabadítunk, és/vagy iv.) egy, a W és/vagy az R³ helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletü 16-aminoandrosztán-származékot - ahol R¹ R², X, Y, Z és n jelentése a fenti, és Q hidrogénatomot jelent - kívánt esetben egy 2-8 szénatomos alkanoil-csoportot tartalmazó aktív sav-származékkal acilezünk.

Az a) eljárás szerint előnyösen úgy járunk el, hogy a (III) általános képletü halo-epoxi-androsztán-származékokat acetonitrilben feloldjuk, majd nagy feleslegben vett (VI) általános képletü piperazin-szárma3

HU 212310 Β zékkal 40-60 °C közötti hőmérsékleten néhány órán át keverjük. A reakció teljessé válása után, amit vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel ellenőrizhetünk, a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a kivált csapadékot kiszűrjük, és vízzel piperazinszármazék-mentesre mossuk.

A kapott (II) általános képletű terméket szántás után átkristályosítjuk. A (II) általános képletű 16β-(1piperazinilj-androsztán-származékokat előnyösen úgy reagáltatjuk a (IV) általános képletű bisz(alkil-amino)klór-pirimidinil-származékokkal, hogy a (II) általános képletű vegyületeket valamely tercier aminban, előnyösen 4-etil-morfolinban feloldjuk, majd nitrogénatmoszférában 35-50 órán keresztül forraljuk a (IV) általános képletű vegyületekkel. Ezután a reakcióelegyet bepároljuk, majd vizet adunk a maradékhoz, amit ismételten ledesztillálunk. A maradékot kloroformban oldjuk, és az oldatot vizes nátrium-hidroxidoldattal jól összerázzuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel többször mossuk, majd szárítás után szárazra pároljuk. A bepárlási maradékként kapott (I) általános képletű terméket oszlopkromatográfiás módszerrel kinyerjük, és átkristályosítással tisztítjuk.

A kapott (I) általános képletű vegyületek 17-es helyzetű oxocsoportját kívánt esetben redukálhatjuk és a 17-es helyzetű hidroxilcsoportot, vagy a 3-as és 17-es helyzetű hidroxilcsoportokat észteresíthetjük előnyösen az alábbi módon.

Az (I) általános képletű vegyületeket metanolban vagy diklór-metánban, előnyösen a két oldószer elegyében feloldjuk, majd nátrium-[tetrahidrido-borát(III)]-mat adunk hozzá. A reakcióelegyet 5 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten a reakció teljessé válásáig keverjük, majd vizet adunk hozzá és a szerves oldószert kidesztilláljuk. A maradékot vízzel hígítjuk, a kivált csapadékot kiszűrjük, vízzel semlegesre mossuk, és szárítás után szükség esetén átkristályosítjuk.

A kapott (I) általános képletű alkohol-származékot kívánt esetben előnyösen az alábbiak szerint észteresíthetjük. Az alkoholt valamely halogénezett oldószerben, előnyösen diklór-metánban oldjuk, majd feleslegben vett valamely 2-8 szénatomos (alifás) sav-kloridot adunk az oldathoz, mellyel mintegy 6-10 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakció teljessé válása után a sav-kloridot vízzel elbontjuk, és ezt követően a diklór-metános oldatot vizes nátrium-hidroxid-oldattal, majd többször vízzel jól átmossuk. A diklór-metános oldatot szárítás után bepároljuk, és a maradékot szilikagéllel töltött kromatográfiás oszlopon tisztítjuk, szükség esetén átkristályosítjuk.

A b) eljárás szerint előnyösen úgy járunk el, hogy a (III) általános képletű halo-epoxi-androsztán-származékot célszerűen acetonitrilben oldjuk, majd az oldathoz egy (V) általános képletű bisz(alkil-amino)-pirimidinil-piperazin-származékot és kálium-karbonátot adunk. A reakcióelegyet 40-70 °C közötti hőmérsékleten intenzíven keverjük, majd a reakció teljessé válása után az acetonitrilt ledesztilláljuk. A maradékot kloroformban oldjuk, vízzel többször mossuk, végül az oldat szárítása után a kloroformot ledesztilláljuk. A maradékot szilikagéllel töltött kromatográfiás oszlopon tisztítjuk.

A kapott (I) általános képletű vegyületeket az előzőekben már megadott módon redukálhatjuk a megfelelő (I) általános képletű alkohollá, ezt követően a szabad hidroxilcsoportokat észteresíthetjük.

A kapott (I) általános képletű vegyületek nem toxikus ásványi vagy szerves savakkal képzett sóit célszerűen alkoholos oldatban választjuk le.

Az (I) általános képletű vegyületek előállításához felhasznált (III) általános képletű vegyületek közül a 17β-0Γ0Γη-16α-17α-εροχί-5α-3η0Γθ5ζΙέη ismert (C. A. Registration Number: [7481-31-4]). Az eddig le nem írt 17β-^όπι-16α, 17a-epoxi^-hidroxi-5a-androsztánt az ismert [Chem. Pharm. Bull., 11, 1413-17. (1963)] 17-bróm-33-hidroxi-5a-androszt-16-énból epoxidálással állítjuk elő úgy, hogy halogénezett oldószerben, előnyösen kloroformban feloldjuk, majd 0 °C hőmérsékleten 3-klór-perbenzoesavat adunk az oldathoz, mellyel mintegy öt órán át keverjük. A reakció teljessé válása után az oldatot hűtés közben vizes nátrium-hidroxid-oldattal savmentesítjük, majd vízzel semlegesre mossuk, szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A nyersterméket átkristályosítással tisztítjuk.

A (IV), valamint az (V) általános képletű vegyületeket a 2,4,6-triklór-pirimidinből [Bér., 33, 3666.

(1900) és 37, 3657. (1904)] kiindulva állítjuk elő. A

2.4.6- triklór-pirimidint a reakció első lépésében mólonként egy mól primer vagy szekunder aminnal reagáltatjuk, majd a keletkezett 2-(alkil-amino)-4,6-diklór-pirimidinből és 4-(alkil-amino)-2,6-diklór-pirimidinből álló izomer keveréket az egyes izomerekre szétválasztjuk, és az egyes izomereket mólonként újra egy mól azonos vagy különböző primer vagy szekunder aminnal reagáltatjuk. Ezt követően a 4-(alkil-amino)2.6- diklór-pirimidinből keletkező bisz(alkil-amino)klór-pirimidin izomerek keverékét az egyes izomerekre szétválasztjuk. A 2-(alkil-amino)-4,6-diklór-pirimidinből keletkező 2,4-bisz(alkiI-amino)-6-klór-pirimidint kinyerjük. Az így kapott (IV) általános képletű bisz(alkil-amino)-klór-pirimidineket reagáltatjuk azután piperazinnal vagy homopiperazinnal, amikor az (V) általános képletű bisz(alkil-amino)-pirimidinil-piperazinszármazékokat kapjuk. A reakciókat az alábbiak szerint hajtjuk végre.

A2,4,6-triklór-pirimidin reakciója primer vagy szekunder aminokkal az amin reaktivitásától függően -20 és +40 °C közötti hőmérsékleten 30 perctől több napig tartó reakcióidővel valósítható meg. A sztérikusan gátolt 2,2,4,4-tetrametil-piperidinnel - amit oldószerként is alkalmazhatunk - a reakció teljessé tételéhez a reakcióelegy forráspontján 50 óra szükséges. A reakcióelegy feldolgozását, valamint a termék kinyerését előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a reakció teljessé válása után az oldószert, vagy az oldószerként is használt amint ledesztilláljuk, a maradékot egy halogénezett oldószerben, előnyösen kloroformban feloldjuk, majd vizes nátrium-hidroxid-oldattal, ezt követően vízzel kirázzuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, a kloro4

HU 212 310 Β farmot ledesztilláljuk, majd a reakcióban képződött két (alkil-amino)-diklór-pirimidin izomert szilikagéllel töltött kromatográfiás oszlopon elválasztjuk, és a tiszta izomereket kristályosítással tisztítjuk.

A kapott (alkil-amino)-diklór-pirimidin izomereket azonos vagy különböző aminokkal újra reagáltatjuk. A reakció paramétereit elsősorban a reaktánsként alkalmazott aminok reaktivitása határozza meg. így például ha aminként pirrolidint alkalmazunk, úgy a reakció már szobahőmérsékleten kivitelezhető, míg az 1-amino-l,l-dimetil-etánnal való reagáltatáshoz 130 °C-on 15 óra szükséges. Enyhébb reakciókörülmények között valósítható meg az l-amino-2,2-dimetil-propán az (alkil-amino)-diklór-pirimidin-származékok reagáltatása. A reakció izopropil-alkoholban való forralással 20 óra alatt teljessé tehető. A kevésbé reaktív 5-amino-4,4-dimetil- 1-pentén csak magasabb hőmérsékleten reagál. A nagy térkitöltésű 1-amino-adamantán reagáltatása nbutanolban 75 órás forralással valósítható meg. Areakcióelegyekből a (IV) általános képletű izomerek kinyerése az előzőekben leírt módszerrel valósítható meg.

Az (V) általános képletű bisz(alkil-amino)-pirimidinil-piperazin-származékok előállítását az előző lépésben kapott (IV) általános képletű vegyületekből kiindulva valósítjuk meg. A bisz(alkil-amino)-klór-pirimidin-származékokat valamely tercier aminban, előnyösen 4-etil-morfolinban feloldjuk, majd nitrogénatmoszférában piperazin vagy homopiperazin feleslegével mintegy 25 órán át forraljuk. A reakció teljessé válása után az oldószerként alkalmazott 4-etilmorfolint és a piperazin nagy részét ledesztilláljuk, a maradékhoz vizet adunk, amit szintén ledesztillálunk. A maradékot kloroformban feloldjuk, majd vizes nátrium-hidroxid-oldattal, ezt követően vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, a kloroformot ledesztilláljuk, és a maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk, adott esetben átkristályosítjuk.

A találmányunk szerint előállított (I) általános képletű 16-amino-androsztán-származékok farmakológiai vizsgálatát egy ismert [J. Neurosurg., 62, 882. (1980)] experimentális koponyatrauma modell általunk módosított változatának segítségével végeztük nem anesztetizált egéren. A vizsgálat során az adott vegyületek iv. dózisainak feltételezett cerebroprotektív hatásait tanulmányoztuk.

A kísérleti állatok koponyatetői felületének meghatározott részére adott magasságból a gravitációs erő hatása leeső adott tömegű fémtagló által okozott zárt fejsérülést követő 5. percen belül a vizsgálati alanyok egyik farokvénájába fecskendeztük a vizsgálandó anyag megfelelő dózisát, majd a kraniális traumát követő 60. percben kiértékeltük az állatok neurológiai státusát. Ezen értékelés folyamán egy egyszerű kapaszkodásos teszt (simple grip test) alkalmazásával vizsgáltuk mind a mellső, mind pedig a hátulsó végtag motoros funkcióinak épségét vagy érintettségét. Ezen túlmenőleg regisztráltuk az egyes kezelési csoportokban létrejött, előre meghatározott kritériumok alapján „enyhe”, illetve „súlyos” sérült megjelöléssel ellátható esetek előfordulási gyakoriságát, valamint a paraparézisparaplégia jelenségével sújtott állatok részarányát. Az esetlegesen fellépő központi idegrendszeri hiánytünetek alakulását egyrészt az aktív szerrel kezelt egyedek, másrészt pedig a csupán vivőanyag adásában részesült kontroll csoportba tartozók neurológiai állapotának összehasonlítása alapján számszerűsítettük.

A33-(2,2-dimetil-propil-karbonil-oxi)-16P-[4-(2,6bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)-1 -piperazinil]-5a-androsztán-17-on-dimetánszulfonát 10 mg/kg-os dózisban 23%-kal csökkentette a fejsérülés után kialakuló neurológiai deficit tüneteket tekintve „súlyos” minősítést kapott, 9%-kal pedig növelte az „enyhe” minősítésűek közé besorolást nyert egyedek számát, míg a paraplégiás esetek számát kevesebb, mint felére zsugorította. A l6P-[4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)-l-piperazinil]-33-(pivaloil-oxi)-5a-androsztán-l-7-on-dimetánszulfonát leghatékonyabb dózisában, 0.1 mg/kg-ban, a súlyos esetek előfordulási gyakoriságára gyakorolt negatív, illetve az enyhe esetekére gyakorolt pozitív hatás vonatkozásában némileg az előző vegyületnél megfigyelthez képest fordított profilt észleltünk: míg az előbbi paraméter értéke kevésbé kifejezetten csökkenő (—13%), addig az utóbbié viszont jóval erőteljesebben növekvő (+27%) tendenciát mutatott. A paraplégiás esetek számát ez az anyag is igen jelentős mértékben (-42%) csökkentette. Mindezen értékek összességükben jelentősen felülmúlták az általunk használt referencia anyag, a tirilazad legjobbnak bizonyult dózisának, a 0,3 mg/kg-nak alkalmazása során tapasztaltakat, mikor is a súlyos esetek száma mindössze 10%-os csökkenést, az enyhébb fokban érintetteké 23%-os fokozódást, míg a paraplégiásoké 20%-os csökkenést mutatott.

Az adatokból látható, hogy a vizsgált vegyületek igen erős antioxidáns (lipidperoxidáció gátló) aktivitással rendelkeznek.

Az (I) általános képletű új 16-amino-androsztánszármazékokat önmagukban, vagy sóik alakjában, célszerűen a gyógyászatban szokásos kikészítési formákban alkalmazzuk. Ezek a kikészítési formák (gyógyszerek) szilárd, folyékony vagy félfolyékony halmazállapotúak lehetnek és előállításuknál az ilyen készítmények előállításánál szokásos töltő, hígító, stabilitásfokozó, pH- és ozmózisnyomás-befolyásoló, íz- és illatadó, valamint a formulázást megkönnyítő, illetve lehetővé tevő adalék- és segédanyagokat használhatjuk fel.

A szilárd gyógyászati készítmények például tabletták, drazsék, kapszulák, ostyázott porkészítmények vagy injekciók előállítására szolgáló, porampullázott készítmények lehetnek. A folyékony készítmények az injekciós, infúziós készítmények, a kanalas orvosságok, borogató folyadékok és cseppek. Félfolyékonyak a kenőcsök, balzsamok, krémek, rázókeverékek, kúp készítmények.

A gyógyászati készítményből a betegnek olyan mennyiséget adunk be, amely a hatóanyag kívánt hatás eléréséhez szükséges dózisát tartalmazza. Ez a dózis a betegség fokától, a befolyásolni kívánt kórkép súlyosságától, a beteg testtömegétől és a hatóanyaggal szem5

HU 212 310 Β beni érzékenységétől, a beadás módjától és a napi kezelések számától függ. A mindenkor alkalmazandó hatóanyag dózist a kezelőorvos a kezelendő beteg ismeretében szakismeretei alapján biztonsággal meg tudja határozni.

Az egyszerű beadás érdekében célszerű, ha a gyógyászati készítmények olyan dózisegységekből állnak, amelyek az egyszerre beadandó hatóanyag-mennyiséget, vagy annak kis számú többszörösét, illetve felét, harmadát, negyedét tartalmazzák. Ilyen dózisegységek például a tabletták, amelyeket a szükséges hatóanyag-mennyiség kimérése érdekében a tabletta felezését, negyedelését megkönnyítő osztóbarázdával is elláthatunk.

A tablettákat annak érdekében, hogy hatóanyag-tartalmukat a gyomor után adják le, bevonhatjuk savas közegben nem oldódó réteggel is, így enteroszolvenssé téve azokat. Hasonló hatás érhető el a hatóanyag kapszulázásával is.

A találmány szerinti hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények általában 1 és 100 mg közötti hatóanyag-mennyiséget tartalmaznak dózisegységenként. Természetesen arra is van lehetőség, hogy az egyes készítményekben a hatóanyag mennyisége a fent megadott határt akár lefelé, akár felfelé átlépje.

A találmány további részleteit a kiviteli példák szemléltetik a találmány korlátozásának szándéka nélkül.

7. példa

16β-( l-Piperazinil)-5a.-andmsztán-]7-on g (56,6 mmól) 17P-Bróm-16a,17a-epoxi-5aandrosztánt 200 ml acetonitrilben szuszpendálunk, 29,3 g (340 mmól) piperazint adunk hozzá, majd 6 órán át 60 °C hőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a kivált csapadékot kiszűrjük, vízzel mossuk. A kapott nyersterméket acetonitrilben átkristályosítjuk. 14,2 g (70%) cím szerinti terméket kapunk; o. p.: 143-147 ’C.

2. példa

4.6-Diklór-2-pirrolidino-pirimidin és 2,4-diklór-6pitrolidino-pirimidin

25,0 g (136,3 mmól) 2,4,6-Triklór-pirimidin és 200 ml tetrahidrofurán elegyéhez 23,7 ml (286,6 mmól) pirrolidint csepegtetünk -20 °C hőmérsékleten mintegy 30 perc alatt. Ezután a hűtést megszüntetjük és a reakcióelegyet még 30 percen át keverjük, majd bepároljuk. A maradékot megoszlatjuk 500 ml kloroform és 50 ml 10%-os nátrium-hídroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x150 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként hexán-etil-acetát elegyet alkalmazva kromatografáljuk. 19:1 arányú eleggyel eluálva 4,6-diklór-2pirrolidino-pirimidint kapunk, amit hexánból kristályosítunk; termelés: 7,51 g (25,27%); o. p.: 95-98 ’C. 'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 6,51 (s, 1H, 5-H).

4:1 arányú eleggyel folytatva az eluálást a polárosabb 2,4-diklór-6-pirrolidino-pirimidint kapjuk. Ezt is hexánból kristályosítjuk. Termelés: 20,22 g (68,03%); o.p.: 100,5-103,5 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 6,18 (s, 1H, 5-H).

3. példa

2-Klór-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidin és 4-klór2,6-bisz(pirrolidino)-piriniidin g 2,4-Diklór-6-pirrolidino-pirimidint hűtés és keverés közben 10 ’C alatti hőmérsékleten kis részletekben hozzáadunk 40 ml pirrolidinhez. Beadagolás után a reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd bepároljuk. A maradékot megoszlatjuk 150 ml kloroform és 30 ml 10%-os nátrium-hidroxidoldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x50 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként hexánetil-acetát elegyet alkalmazva kromatografáljuk. 19:1 arányú eleggyel eluálva a 4-klór-2,6-bisz(pirrolidino)pirimidint kapjuk, amit hexánból kristályosítunk; termelés: 11,07 g (83,74%); o. p.: 78-81 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 5,67 (s, 1H, 5-H). 9:1 arányú eleggyel folytatva az eluálást a polárosabb 2-klór-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidint kapjuk. Ezt is hexánból kristályosítjuk. Termelés: 1,38 g (10,46%); o. p.: 92-94 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 4,91 (s, 1H, 5-H).

4. példa

16$-[4-(4,6-Bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l-piperazinil]-5a-androsztán-17-on g (27,9 mmól) 16P-(l-Piperazinil)-5a-androsztán-17-ont és 21,15 g (83,7 mmól) 2-klór-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidint oldunk 100 ml 4-etil-morfolinban, majd nitrogénatmoszférában 40 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet atmoszférikus nyomáson bepároljuk, a maradékhoz 100 ml vizet adunk, majd addig folytatjuk a desztillációt, amíg a párlat hőmérséklete el nem éri a 100 ’C-ot. Lehűlés után a maradékot megoszlatjuk 200 ml kloroform és 20 ml 10%-os nátriumhidroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x75 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk kloroform-metanol 99:1 arányú elegyével eluálva. Éterből történő kristályosítással 10,94 g (68,2%) cím szerinti terméket kapunk; o. p.: 185-188 ’C. 'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 0,81 (s, 3H, 19CH₃), 0,87 (s, 3H, 18-CH₃), 3,1 (m, 1H, 16a-H), 4,84 (s, 1H, pirimidin 5-H).

5. példa

J7$-Hidroxi-16$-[4-(4,6-bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-}-piperazinil ]-5tt-andmsztán

5,0 g (8,7 mmól) 16[3-[4-(4,6-Bisz<pirrolidino>-2pirimidinil)-l-piperazinil]-5a-androsztán-17-ont oldunk 125 ml metilalkohol és 125 ml diklór-metán elegyében, majd 0-5 ’C közötti hőmérsékleten 2,5 g (66 mmól) nátrium-[tetrahidrido-borát(III)]-mat adagolunk hozzá. A reakcióelegyet 10 ’C hőmérsékleten 30 percig keverjük, majd 25 ml vizet adunk hozzá és bepároljuk. A maradékot vízben szuszpendáljuk, a szuszpenziót szűrjük, és a kiszűrt nyersterméket szárítás után éterből átkristályosítjuk. 4,6 g (92%) cím szerinti terméket kapunk; o. p.: 172-177 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 0,70 (s, 3H, 186

HU 212 310 Β

CH₃), 0,81 (s, 3H, 19-CH₃), 4,85 (s, IH, pirimidin

5-H).

6. példa

17β-(3,3-Dimetil-butanoil-oxi)-16β-[4-(4,6bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l -piperazinil ]5a-androsztán

3,0 g (5,2 mmól) 17β-Ηί0Γοχί-16β-[4-(4,6bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l-piperazinil]-5a-androsztánt oldunk 60 ml diklór-metánban, és 1,45 ml (10,4 mmól) 3,3-dimetil-butiril-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet 8 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 10 ml vizet adunk hozzá és további 30 percen át keverjük. A savklorid elbomlása után a reakcióelegyet 10 ml 10%-os, 0 °C-ra lehűtött nátrium-hidroxid-oldattal, majd 4x20 ml vízzel mossuk, szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk kloroform-metanol 99:1 arányú elegyével eluálva. A cím szerinti terméket éterből történő kristályosítással nyerjük. Termelés: 1,44 (40,9%); o. p.: 260 °C, bomlás közben.

7. példa

I7^>-Bróm-]6aJ7a-epoxi-3^>-hidroxi-5a-androsztán g (84,9 mmól) 17-Bróm^-hidroxi-5a-androszt16-ént oldunk 450 ml kloroformban, majd 0 ’C hőmérsékleten 27 g (132,6 mmól) 85%-os 3-klór-perbenzoesavat adagolunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük, majd a kloroformmal duplájára hígítjuk, és 150 ml 0 ’C hőmérsékletű, 5%-os nátrium-hidroxid-oldattal és 4x200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist szárítjuk, bepároljuk. A cím szerinti terméket a maradék acetonitrilből történő kristályosításával nyerjük. Termelés: 25,57 g (91,1%); o. p.: 140-142 °C.

8. példa

3$-Hidroxi-]6$-(l-piperazinil)-5a-androsztán-17on

17β-ΒΓ0ηι-16α, 17α-εροχί-3β-1ιί0Γθχϊ-5α-Ηη0Γθ5ζtánt piperazinnal reagáltatunk az 1. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 72,3%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 206-210 ’C.

9. példa

3$-Hidroxi-]6$-[4-(4,6-bisz<pirrolidinc»-2-pirimidinil)-]-piperazÍnil]-5a-androsztán-17-on

3β-Ηί0Γοχί-16β-(1-ρίρεΓ3ζίηί1)-5α-3η0Γθ5ΖΙέη-17ont 2-klór-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidinnel reagáltatunk a 4. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 69,7%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 165-168 °C.

10. példa

16$-[4-(4,6-Bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l-piperazinil]-3^-(pivaloil-oxi)-5a-androsztán-17-on

3β-Hidroxi-16β-[4-(4,6-bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l-piperazinil]-5a-androsztán-17-ont észteresítünk pivalói 1-kloriddal a 6. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 45,7%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 240-245 ’C.

11. példa

3β-( 3,3-Dimetil-butanoil-oxi)- 16β-[4-(4,6bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l -piperazinilj5a-androsztán-17-on

3β-Hidroxi-16β-[4-(4,6-bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-1 -piperazinil]-5a-androsztán-17-ont észteresítünk 3,3-dimetil-butiril-kloriddal a 6. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 47,9%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 253-268 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 0,90 (s, 3H, 19CH₃), 1,10 [s, 12H, 18-CH,, C(CH₃)₃], 4,90 (s, IH, pirimidin 5-H).

12. példa

4,6-Diklór-2-(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidin és 2,6-diklór-4-2,2-dimetil-propil-aniino)-pirimidin 23,84 g (273,5 mmól) l-Amino-2,2-dimetil-propán és 200 ml tetrahidrofurán elegyéhez hűtés és keverés közben, 10 és 15 ’C közötti hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 25 g (136,3 mmól) 2,4,6-triklór-pirimidint. Ezután a reakcióelegyet még 30 percen át keverjük szobahőmérsékleten, majd bepároljuk. A maradékot 300 ml kloroform és 50 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldat között megoszlatjuk. A szerves fázist elválasztás után 4x100 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként hexán-etil-acetát elegyet alkalmazva kromatografáljuk. 19:1 arányú eleggyel eluálva a 4,6-diklór-2-(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidint kapjuk, amit éter-hexán elegyből kristályosítunk; termelés: 13,60 g (42,6%); o. p.: 63-66 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 6,60 (s, IH, 5-H).

6:1 arányú eleggyel folytatva az eluálást a polárosabb 2,6-diklór-4-(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidint kapjuk. Ezt is éter-hexán elegyből kristályosítjuk. Termelés: 14,24 g (44,6%); o. p.: 77-79 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 6,33 (s, IH, 5-H).

13. példa

4-Klór-2,6-bisz(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidin

5,0 g 4,6-Diklór-2-(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidint feloldunk 25 ml izopropil-alkoholban, 5 ml 1amino-2,2-dimetil-propánt adunk hozzá, majd 20 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot megoszlatjuk 80 ml kloroform és 15 ml 10%os nátrium-hidroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x20 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A cím szerinti terméket a bepárlási maradék hexánból történő kristályosításával nyerjük. Termelés: 2,995 g (49,4%). O. p.: 95-98 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 5,71 (s, IH, 5-H).

14. példa

2,4-BÍsz(2,2-dinietil-propil-amino)-6-( 1 -piperazinil)-pirimidin

10,0 g (35,1 mmól) 4-Klór-2,6-bisz(2,2-dimetilpropil-amino)-pirimidin, 11,81 g (140,4 mmól) piperazin és 150 ml N-etil-morfolin elegyét nitrogénatmoszférában 25 órán át forraljuk, majd az oldószert és a piperazint atmoszférikus nyomáson ledesztil7

HU 212 310 Β láljuk. Ezután a maradékhoz vizet adunk, majd vizet desztillálunk le róla addig, amíg a fej hőmérséklet el nem éri a 100 °C-ot. A maradékot lehűtés után megoszlatjuk 200 ml kloroform és 30 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x50 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként kloroform-metanol 9:1 arányú elegyét alkalmazva kromatografáljuk. A kapott nyers terméket hexánból kristályosítjuk. fgy 6,05 g (51,5%) cím szerinti terméket kapunk; o. p: 138-140 °C.

‘H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 4,98 (s, IH, 5-H).

15. példa

16$-l4-<2,4-Bisz(2,2-dimetil-propil-amino)-6-pirimidinil>-l -piperazinil]-5o.-androsztán-I7-on 2,00 g (5,66 mmól) 17β-ΒΓ0ηι-16α, 17a-epoxi-5aandrosztánt feloldunk 50 ml acetonitrilben, majd 2,18 g (6,53 mmól) 2,4-bisz(2,2-dimetil-propil-amino)-6-(l-piperazinil)-pirimidint és 0,8 g kálium-karbonátot adunk hozzá. A reakcióelegyet ezután 65 ’C hőmérsékleten 5 órán át keverjük, majd bepároljuk. A maradékot 50 ml kloroform és 10 ml víz között megoszlatjuk, a szerves fázist elválasztás után 4x15 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk kloroform-metanol 99:1 arányú elegyével eluálva. A nyers termék éterből történő kristályosításával 1,88 g (51,6%) cím szerinti terméket kapunk; o. p.: 195— 198 ’C.

16. példa

4.6- Diklór-2-( 1,1 -dimetil-etil-ammo)-pirimidin és

2.6- Diklór-4-( 1,1 -dimetil-etil-amino)-pirimidin 31,52 ml (300 mmól) 1-Amino- 1,1-dimetil-etán és

200 ml tetrahidrofurán elegyéhez hűtés és keverés közben, 10 és 15 ’C közötti hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 25 g (136,3 mmól) 2,4,6-triklór-pirimidint. Ezután a reakcióelegyet még öt órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd bepároljuk. A maradékot megoszlatjuk 500 ml kloroform és 50 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x150 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A bepárlási maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk eluensként hexán-etil-acetát elegyet alkalmazva. 9:1 arányú eleggyel eluálva 4,6-diklór-2-(l,l-dimetil-etil-amino)-pirimidint kapunk. Ezt hexánból kristályosítjuk; termelés: 11,35 g (37,84%); o. p.: 70-74 ’C.

‘H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 6,63 (s, IH, 5-H). 4:1 arányú eleggyel folytatva az eluálást a polárosabb 2,6-diklór-4-(l,l-dimetil-etil-amino)-pirimidint kapjuk, amit etil-acetátból kristályosítunk; termelés: 13,31 g (44,35%); o. p.: 192-195 ’C.

'H-NMR (60 MHz, THF-d8) δ ppm: 6,32 (s, IH, 5-H).

17. példa

4-Klór-2,6-bisz(l,l-dimetil-etil-amino)-pirimidin 5,0 g 4,6-Diklór-2-( 1,1 -dimetil-etil-amino)-pirimidint feloldunk 25 ml 1-amino-1,1-dimetil-etánban, majd az oldatot bombacsőben 130 ’C hőmérsékleten 15 órán át hevítjük. Ezután a reakcióelegyet bepároljuk, és a maradékot 80 ml kloroform és 15 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldat között megoszlatjuk. A szerves fázist elválasztás után 4x20 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A cím szerinti terméket a nyers termék hexánból történő kristályosításával nyerjük. Termelés: 5,45 g (93,4%), o. p.: 128-130’C.

'H-NMR (60 MHz, THF-d8) δ ppm: 5,67 (s, IH,

5-H).

18. példa

2,4-Bisz( l,l-dimetil-etil-amino)-6-( 1-piperazinil)pirimidin

4-Klór-2,6-bisz( 1,1 -dimetil-etil-amino)-pirimidint piperazinnal reagáltatunk a 14. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 64%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 142-145 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 4,99 (s, IH, 5-H).

19. példa

16$-[4-<2,4-Bisz(l,l-dimetil-etil-amino)-6-pirimidinil>-l-piperazinil]-5a-androsztán-17-on 17β-ΒΓ0ηι-16α,17α-εροχί-5α-3ηθΓθ5Ζΐέηΐ 2,4bisz( 1,1 -dimetil-etil-amino)-6-( 1 -piperazinil)-pirimidinnel reagáltatunk a 15. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 57,5%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 150-155 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCI,) δ ppm: 0,80 (s, 3H, 19CH₃), 0,88 [s, 3H, 18-CH₃, 1,43 (s, 12H, C(CH₃)₃],

5,0 (s, IH, pirimidin 5-H).

20. példa

4- Klór-2-(2,2-dimetil-propil-amino)-6-pirrolidinopirimidin g (42,7 mmól) 4,6-Diklór-2-(2,2-dimetil-propil-amino)-pirimidint hűtés és keverés közben, 10 ’C alatti hőmérsékleten kis részletekben hozzáadunk 40 ml pirrolidinhez. Beadagolás után a reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd bepároljuk. A maradékot megoszlatjuk 150 ml kloroform és 30 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldat között. A szerves fázist elválasztás után 4x50 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A cím szerinti terméket a maradék etil-acetátból történő kristályosításával nyerjük. Termelés: 11,11 g (96,7 g); o. p.: 147— 150 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCI·,) δ ppm: 5,67 (s, IH,

5- H).

/. példa

2-(2,2-Dimetil-propil-amino)-4-( I -piperazinil)-6pirrolidino-pirimidin.

4- Klór-2-(2,2-diinetil-propil-amino)-6-pirrolidinopirimidint piperazinnal reagáltatunk a 14. példában leírtak szerint. A cím szerinti terméket 76%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 118-120 ’C.

‘H-NMR (60 MHz, CDCI,) δ ppm: 4,83 (s, IH,

5- H).

HU 212 310 Β

22. példa

16$-[4-(2-<2,2-Dimetil-propil-amino>-6-pirrolidino-4-pirÍtnidinil)-l-piperazinil ]-3$-hidroxi-5aandrosztán-J7-on

17p-Bróm-16a,17a-epoxi-3p-hidroxi-5a-androsztánt reagáltatunk 2-(2,2-dimetil-propil-amino)-4-(l-piperazinil)-6-pirrolidino-pirimidinnel a 15. példában leírt módon. A cím szerinti terméket 72,7%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 166-171 ’C.

‘H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 0,80 (s, 3H, 19CH,), 0,85 (s, 3H, 18-CH₃), 0,95 [s, 9H, C(CH₃)₃],

4,81 (s, IH, pirimidin 5-H).

23. példa

3$-(3,3-Dimetil-butanoil-oxi)-16$-[4-(2-<2,2-dimetil-propil-amino>-6-pirrolidino-4-pirimidinil)1 -piperazinil ]-5tt-androsztán-l 7-on 16P-[4-(2-<2,2-Dimetil-propil-amino>-6-pirrolidino-4-pirimidiníl)-l-piperazinil]-3p-hidroxi-5a-androsztán-17-ont észteresítünk 3,3-dimetil-butiril-kloriddal a 6. példában megadott módon. A cím szerinti terméket 62,4%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 210-212 ’C.

24. példa

4.6- Diklór-2-(J-adamantil-amitio)-pirimidin és

2.6- diklór-4-( 1 -adamantil-amino)-pirimidin

70,3 g (465,6 mmól) 1-Amino-adamantánt oldunk 650 ml tetrahidrofuránban, majd 40,6 g (225,6 mmól)

2,4,6-triklór-pirimidint adunk hozzá, és 24 órán át keverjük a reakcióelegyet. Ezután a kristályosán kivált 1-amino-adamantán-hidrokloridot kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként hexán-aceton elegyet alkalmazva kromatografáljuk. 49:1 arányú eleggyel eluálva 4,6-diklór-2-(l-adamantil-amino)-pirimidint kapunk. Ezt hexánból kristályosítjuk; termelés: 28,74 g (43,5%); o. p.: 151-155 °C. ’H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 6,55 (s, IH, 5-H).

24:1 arányú eleggyel folytatva az eluálást a polárosabb 2,6-diklór-4-(l-adamantil-amino)-pirimidint kapjuk. Ezt is hexánból kristályosítjuk; termelés: 35,56 g (53,8%); o.p.: 193-196 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 6,33 (s, IH, 5-H).

25. példa

2.4- Bisz( 1 -adamantil-amino)-6-klór-pirimidin

26,0 g (87,25 mmól) 4,6-Diklór-2-(l-adamantil-amino)-pirimidint és 39,5 g (261,6 mmól) 1-amino-adamantánt oldunk 200 ml n-butanolban, majd 75 órán forraljuk a reakcióelegyet, amit ezután bepárolunk. A maradékot 400 ml éterben szuszpendáljuk, és szűrjük. A kiszűrt anyagot szárítás után szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként kloroformot alkalmazva kromatografáljuk. A cím szerinti terméket éterből kristályosítva nyerjük. Termelés 23,94 g (66,44%); o. p.: 232-236 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 5,64 (s, IH, 5-H).

26. példa

2.4- Bisz(l-adamantil-a»iino)-6-(l-piperazinil)-pirimidin

2.4- Bisz( 1 -adamantil-amino)-6-klór-pirimidint piperazinnal reagáltatunk a 8. példában leírt módon. A cím szerinti terméket 83,36%-os termeléssel kapjuk; o.

p.: 168-175 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 4,97 (s, IH, 5-H).

27. példa

3^-(2,2-Dimetil-propil-karbonil-oxi)-J6^-[4-(2,6bisz< 1 -adamantil-amino>-4-pirimidinil)-1 -piperazinil]-5üt.-androsztán-]7-on

173-Bróm-16a,17a-epoxi-33-hidroxi-5a-androsz tánt reagáltatunk 2,4-bisz(l-adamantil-amino)-6-(l-piperazinilj-pirimidinnel a 15. példában leírt módon, majd a kapott terméket 2,2-dimetil-propanoil-kloriddal észteresítjük a 6. példában megadott módon.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 0,90 (s, 3H, 19CH,), 1,10 [s, 12H, 18-CH,, C(CH,),], 4,96 (s, IH, pirimidin 5-H).

28. példa

J-[2,4-Bisz(pirrolidino)-6-pirimidinil]-hexahidro^lH-l ,4-diazepin

4-Klór-2,6-bisz(pirrolidino)-pirimidint reagáltatunk hexahidro-lH-l,4-diazepinnel a 8. példában leírt módon. A cím szerinti terméket 55,3%-os termeléssel kapjuk; o.p.. 170-175 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDC1₃) δ ppm: 4,85 (s, IH, 5-H).

29. példa

3$-(2,2-Dimetil-propil-karbonil-oxi)-16$-[4-(2,4bisz(pirrolidino)-6-pirimidinil]-hexahidro-^lH-l,4diazepin-l-il]-5a-androsztán-]7-on

17β-ΒΓ0ιη-16α, 17a-epoxi^-hidroxi-5a-androsz tánt reagáltatunk l-[2,4-bisz(pirrolidino)-6-pirimidinil]-hexahidro-lH-l,4-diazepinnel a 15. példában leírt módon, majd a kapott terméket észteresítjük 2,2-dimetil-propanoil-kloriddal a 6. példában megadott módon. 'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 0,90 (s, 3H,

19CH₃), 1,10 [s, 12H, 18-CH,, C(CH₃)₃], 4,86 (s,

IH, pirimidin 5-H).

30. példa

2-( 1 -Piperazinil)-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidin 4,6Bisz(pirrolidino)-2-klór-pirimidint piperazinnal reagáltatunk a 8. példában leírt módon. A cím szerinti terméket 81,4%-os termeléssel kapjuk; o. p.: 152— 160 ’C.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 4,83 (s, IH, 5-H).

31. példa

3$-(2,2-Dimetil-propil-karbonil-oxi)-I6$-[4-(4,6bisz<pirrolidino>-2-pirimidinil)-l-piperazinil J5a-androsztán -17-on

17β-ΒΓ0ιη-16α, 17α-εροχί-3β-Ηί0Γοχί-5α-ηη0Γθ5ζtánt 2-(l-piperazinil)-4,6-bisz(pirrolidino)-pirimidinnel reagáltatunk a 15. példában leírt módon, majd a kapott terméket észteresítjük 2,2-dimetil-propanoilkloriddal a 6. példában megadott módon.

'H-NMR (60 MHz, CDCl,) δ ppm: 0,90 (s, 3H, 19CH,), 1,10 [s, 12H, 18-CH,, C(CH₃)₃], 4,7 (s, IH, pirimidin 5-H).

HU 212 310 Β

32. példa

3$-(2,2-Dimetil-proptl-karbonil-oxi)-l6fi-[4-(2,6bisz<piriOlidino>-4-pirimidinÍl)-l-piperazinil]5a-androsztán-17-on-dimetánszulfonát

0,90 g (1,306 mmól) 3P-(2,2-Dimetil-propil-karbonil-oxi)-16P-[4-(2,6-bisz<pirrolidino>-4-pirimidinil)-lpiperazinil]-5a-androsztán-17-ont szuszpendálunk 50 ml abszolút etanolban, majd keverés közben 251 mg (2,612 mmól) metánszulfonsavat adunk hozzá. Oldódás után az oldatot megszűrjük, szárazra pároljuk, és a kapott habszerű maradékot éterben szuszpendálva szűrjük. 1,12 g (97,3%) cím szerinti terméket kapunk.

33. példa

Injekciós oldat készítése:

Injekció készítésére alkalmas, oxigénmentesített vízben 0,05 t% nátrium-piroszulfitot oldunk, majd feloldjuk benne a hatóanyagot. Injekció készítésére alkalmas, oxigénmentesített vízben 0,1 t% kálium-szorbátot oldunk, és feloldjuk benne az izotonizáláshoz szükséges mennyiségű nátrium-kloridot. A két oldatot összeöntjük, injekció készítésére alkalmas, oxigénmentesített vízzel feltöltjük a kívánt végtérfogatra, végül 0,2 μ átlagos pórusátmérőjű membránszűrőn baktérium- és idegentest-mentesre szűrjük. A szűrt oldatot nitrogénatmoszféra alatt ampullákba töltjük.

Egy előnyös összetétel 1 ml injekció térfogatra: hatóanyag 10 mg, nátrium-piroszulfit 5 mg, nátrium-klorid 7 mg, injekció készítésére alkalmas víz 1 ml térfogatig.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás az új (I) általános képletű 16-amino-androsztán-származékok - ahol

   X, Y és Z közül kettő egy-egy nitrogénatomot, a harmadik pedig egy metincsoportot jelent,

   R¹ és R² azonos, vagy különböző és pirrolidino-, 1-6 szénatomos alkil-amino- vagy triciklo[3.3.1.1³⁷]dekanil-(adamantil)amino-csoport lehet,

   R³ hidrogénatomot, hidroxilcsoportot vagy egy 2-8 szénatomos alkanoil-oxi-csoportot képvisel,

   W és Q vagy együtt oxocsoportot jelent, vagy W hidroxil- vagy egy 2-8 szénatomos alkanoil-oxicsoportot, és

   Q hidrogénatomot képvisel és n jelentése 1 vagy 2 és savakkal képzett addíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (III) általános képletű halo-epoxi-androsztánszármazékot - ahol R⁴ klór- vagy brómatomot jelent és R³ jelentése a fenti - egy (VI) általános képletű piperazin-származékkal - ahol n jelentése a fenti - reagáltatunk, majd a kapott (II) általános képletű 16P-(l-piperazinil)-androsztán-származékot - ahol R³ jelentése a fenti, W és Q pedig együtt egy oxocsoportot jelent - egy (IV) általános képletű bisz(alkil-amino)-klór-pirimidinszármazékkal — ahol R¹, R², X, Y és Z jelentése a fenti

   - reagáltatjuk, vagy

   b) egy (III) általános képletű halo-epoxi-androsztánszármazékot - ahol R⁴ klór- vagy brómatomot jelent és R³ jelentése a fenti - egy (V) általános képletű diamino-piperazinil-pirimidin-származékkal - ahol R¹, R², X, Y, Z és n jelentése a fenti reagáltatunk, majd egy, az a) és b) eljárás szerint kapott (I) általános képletű 16-amino-androsztán-származékot - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z és n jelentése a fenti és W és Q együttesen egy oxocsoportot jelent - kívánt esetben i) redukálunk, és/vagy ii) savval reagáltatva sóvá alakítunk, és/vagy iii) egy só formájában kapott (I) általános képletű 16-amino-androsztán-származékot - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z, n, W és Q jelentése a fenti - kívánt esetben bázissal reagáltatva sójából felszabadítunk, és/vagy iv.) egy, a W és/vagy az R³ helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű 16-aminoandrosztán-származékot - ahol R¹ R², X, Y, Z és n jelentése a fenti, és Q hidrogénatomot jelent - kívánt esetben egy 2-8 szénatomos alkanoil-csoportot tartalmazó aktív sav-származékkal acilezünk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy a (II) általános képletű 16P-(l-piperazinil)-androsztán-származékok - ahol R³ jelentése a fenti, W és Q pedig együtt egy oxocsoportot jelent - és a (IV) általános képletű bisz(alkil-amino)-klór-pirimidin-származékok - ahol R¹, R². X, Y és Z jelentése a fenti - reagáltatását egy tercier aminban, előnyösen 4-etil-morfolinban, +90 és +170 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzal jellemezve, hogy a (III) általános képletű halo-epoxi-androsztán-származékok - ahol R⁴ klór- vagy brómatomot jelent és R³ jelentése a fenti - és az (V) általános képletű diamino-piperazinil-pirimidin-származékok ahol R¹, R², X, Y, Z és n jelentése a fenti - reagáltatását egy poláros aprotikus oldószerben, előnyösen acetonitrilben vagy acetonban, +45 és +80 °C közötti hőmérsékleten, egy szerves vagy szervetlen savmegkötőszer jelenlétében hajtjuk végre.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy kapott (I) általános képletű 16-amino-androsztán-származékot - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z és n jelentése a fenti és W és Q együttesen egy oxocsoportot jelent - egy 1-5 szénatomos alifás alkanolban, adott esetben egy halogénezett oldószer jelenlétében egy alkálifém-[tetrahidrido-borát(ni)]-mal, -20 és +30 °C közötti hőmérsékleten redukálunk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy kapott, W helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű 16-aminoandrosztán-származékot - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z és n jelentése a fenti, és Q hidrogénatomot jelent - egy halogénezett oldószerben egy 2-8 szénatomos alkánsav-halogeniddel, vagy egy 2-8 szénatomos alifás karbonsavból levezethető anhidriddel acilezünk -10 és +30 °C közötti hőmérsékleten.

   HU 212 310 Β általános képletű új 16-amino-androsztán-származékot

   - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z, W, n és Q jelentése az 1.

   igénypont szerinti - vagy ezen vegyület savaddíciós sóját a gyógyászati készítmények előállításánál szoká5 sósán alkalmazott töltő-, hígító-, stabilizáló-, pH- és ozmózis nyomásbeállító, és/vagy formulálást megkönnyítő segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítunk.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapott (I) általános képletű 16amino-androsztán-származékok - ahol R¹, R², R³, X, Y, Z, W, n és Q jelentése a fenti - izolálását kromatográfiás módszerrel, és tisztítását átkristályosítással végezzük.
7. 7. Eljárás lipidperoxidációt gátló hatású gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy vagy több, az 1. igénypont szerint előállított (I)