HU211924A9

HU211924A9 - 1 -(2-NaftiI -étil)-4-(3-trifI uor-metil-fenil)-1,2,3,6-tetrahidropiridint tartalmazó, agyi és idegrendszeri megbetegedések kezelésére való gyógyszerkészítmények

Info

Publication number: HU211924A9
Application number: HU9500556P
Authority: HU
Inventors: Francois Xavier Coude; Jacqueline Fournier; Umberto Guzzi
Original assignee: Sanofi Sa
Priority date: 1995-06-29
Filing date: 1995-06-29
Publication date: 1996-01-29

Description

A találmány tárgya (I) általános képletü 1 -(2-naftil-etil)4-(3-trifluor-metil-fenil)-l,2,3,6-tetrahidropiridin vagy gyógyászatllag alkalmazható sójának alkalmazása agyi és idegrendszeri megbetegedések kezelésére és megelőzésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.

Közelebbről a találmány egy (I) általános képletü vegyület vagy gyógyászatllag elfogadható sójának alkalmazására vonatkozik olyan gyógyszerek előállítására, amelyek idegi degenerációval kapcsolatos betegségek kezelésére alkalmasak.

A (I) általános képlet 1-(2-(1 -naftil)-etil]- és l-[2(2-naftil)-etil]-4-(3-trifluor-metil-fenil)-l,2,3,6-tetrahidro-piridin-származékokat foglal magában. Különösen előnyös a találmány szempontjából az l-[2-(2-naftil)etil]-4-(3-trifluor-metil-fenil)-1,2,3,6-tetrahidropiridinszármazék. Ugyancsak előnyösek e vegyület gyógyászatiig alkalmazható sói is.

A (I) általános képletü vegyületek szabad bázisként vagy savaddiciós só formájában az EP A 101 381. sz. szabadalmi leírásból ismertek. Ugyancsak innen ismert a vegyületek előállítási eljárása.

A só milyensége nem kritikus, feltété ha gyógyászatiig alkalmazható, azok a savak, amelyek ezen sók képzésére alkalmazhatók, természetesen szakember számára jól ismertek.

A gyógyászatiig alkalmazható savaddiciós sók előállításához felhasználható savak közül példaként megemlítjük a szervetlen savakat, így a sósavat, hidrogén-bromidot, foszforsavat vagy kénsavat, és a szerves savakat, így például az ecetsavat, hangyasavat, propionsavat, benzoesavat, maleinsavat, borostyánkősavat, borkősavat, fumársavat, citromsavat, glioxilsavat, aszparaginsavat, metánszulfonsavat vagy etánszulfonsavat, benzolszulfonsavat, paratoluolszulfonsavat.

Az említett európai szabadalmi bejelentésben a vegyületeket étvágytalanság előidéző szerként ismertették.

Az utóbbi időben váratlanul azt állapítottuk meg, hogy az (I) általános képletü vegyületek neurotróp (idegsejtekre kifejtett) hatást gyakorolnak az idegrendszerben az NGF-hez (Nerve Growth Factor) hasonlóan, és helyreállítják azon idegsejtek működőképességét, amelyek károsodottak, vagy élettani működésük eltér a normálistól.

Az említett neurotróp hatásokat először az ún. idegsejtképződési teszt eredményeivel in vitro demonstráltuk.

In vitro farmakológiai vizsgálatok

Ezt a vizsgálatot olyan izolált idegsejteken végeztük, amelyeket patkány embriók szeptális területéből vett szeletekből konvencionális eljárással nyertünk, és így idegsejtekben gazdag (95-98%) szuszpenziót kaptunk (S. E. Bottenstein: „Growth and differenciation of neural cells in defined média” in Cell Culture in the Neuroscience, 343. oldalak, 1985, Ed. S. E. Bottenstein, G. Sato).

Részletesebben: 17 napos patkány embriók szeptális régióját távolítottak el preparatív mikroszkóp segítségével, majd az említett agyszövetet az alábbi közegben tartottuk 4 °C-on:

DME/F-12 ami az alábbiakat tartalmazza (tf%-ban): 5 % glukózt, 1 % amphotericin B-t,

0,5 % gentamycint.

A sejteket tripszines kezeléssel szétoszlattuk. Ezután EDTA-val végzett kezelés következett 37 °C-on 20 percig, majd kétszeri centrifugálás és átmosás PBSsel. A szétoszlatást teljessé tettük a sejteknek Hank-féle oldattal végzett újraszuszpendálásával, és az összeállt sejtcsoportok óvatos pipettázással való feloszlatásával.

Ezt a lépést háromszori centrifugálás követte, és a kapott golyócskát (pellet) ezután újra szuszpendáltuk az alábbi szérummal kiegészített közegben:

DME/F₁₂ ami az alábbiakat tartalmazza (tf%):

5% magzati borjú szérum,

5% lószérum

0,1% glutamin,

1% amfotericin B 0,5% glutamicin, mmol/1 KC1.

A kapott sejtszuszpenziót tenyésztésre szolgáló üvegekbe öntöttük, és 37 °C-os kemencében 5% CO₂alatt tartottuk 90 percig. Az idegsejtektől eltérő sejtek hamarosan hozzátapadtak az üveg műanyagfalához, így egy idegsejtekben gazdag (95-98%) szuszpenzióhoz jutottunk. Az így nyert szuszpenziót centrifugáltuk, és a kapott golyócskákat az alábbi szérummentes közegbe helyeztük. (H. W. Müller and N. Seifert, J. Neurosc. Rés., 8, 195-204, 1982):

DME/F₁₂ ami az alábbiakat tartalmazza (tf%):

μ g/ml transzferin, mmol/1 trijód-tironin, μg/ml inzulin, μιηοΐ/l hidrokortizon,

0,1% glutamin

1% amfotericin B,

0,5% gentamicin.

Az idegsejteket 96 lyukú tányérra juttattuk (5 x 10⁴életképes sejt lyukanként).

Mindegyik lyukat poli-L-lizinnel (10 pg/ml) kezeltük, hogy olyan közeget alakítsunk ki, amely szükséges az idegsejtek adhéziójához, túléléséhez és differenciálódásához. A szérum-mentes oldatból alikvot mennyiségeket (130 μΐ) osztottuk szét a lyukakba, úgy, hogy vagy az (I) általános képletü vegyület megfelelően megállapított mennyiségeit, vagy az alkalmazott oldószert (dimetil-szulfoxid) tartalmazták megfelelő koncentrációban.

Miután behelyeztük az idegsejteket a lyukakba, a tányérokat 37 °C-os kemencében 5% CO₂ atmoszférában tartottuk 18 órán keresztül.

Glutáraldehiddel/paraformaldehiddel végzett fixálás után a sejteket az alábbiak szerint számoltuk meg a kultúrákban:

- minden lyukban előre meghatározott mikroszkopikus területen megszámoltuk az összes sejtet, valamint azon sejteket, amelyeknek legalább egy neuritjük (neurit = nyúlvány) hosszabb volt, mint a sejtátmérő kétszerese;

HU 211 924 A9

- minden lyuk esetén 5 ilyen területen végeztük a számolást, és a tesztvegyület mindegyik dózisával két lyukat inkubáltunk, így minden dózissal kapcsolatban nyertünk adatot;

- az eredményeket a neurittal rendelkező sejteknek az összes túlélő sejthez viszonyított százalékos arányszámával fejeztük ki. Minden csoportot a saját kontrolljával hasonlítottunk össze a nemparaméteres Krushall-Wallis analízis szerint.

Az 1 -[2-(2-naftil)-etil]-4-(3-trifluor-metil-fenil)1,2,3,6-tetrahidropiridin-hidrogén-klorid (,A” vegyület) alkalmazásával nyert eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze:

Vegyület - dózis	A neutrittal rendelkező sejtek %-a
„A” vegyület - 24 nmol/1	44,8 ±3,45
Kontroll (DMSO 10^-6)	30,2 ±1,68
„A” vegyület - 24 nmol/1	39,2 ±2,39
Kontroll (DMSO 1CT⁵)	29,4 ± 1,64
„A vegyület - 240 nmol/1	44,1 ±2,02
Kontroll (DMSO KT⁴)	34,3 ± 1,82

NGF alkalmazása ugyanezen vizsgálatban az alábbi eredményeket adta:

	A neurittal rendelkező sejtek %-a
NFG - 1,6 nmol/1	51,7± 1,61
Kontroll	40,6 ± 1,08

A mechanizmus, amellyel az „A” vegyület kiváltja az említett neurotróp hatást, tisztázatlan. Mindenesetre kizárható, hogy szerotoninerg hatás is közrejátszana, mert az ,A” vegyületnek az 5-HT_1A-n kívül nincs affinitása a szerotonin receptorokhoz, (vagyis 5-HT_1B; 5HT_]C; 5-HT_1D; 5-HT₂; 5-HT₃) és az 5-HT_1A agonistáiként vagy részleges agonistáiként ismert vegyületek, mint pl. buspiron, ipsapiron és 8-hidroxi-2-(di-n-propil-amino)-tetralin (80H-DPAT) teljesen inaktívnak mutatkoztak a fenti vizsgálat során.

Az ,A” vegyület ezen kívül igen aktív (250 pmol/ltól 2,5 pmol/l-ig terjedő koncentrációban) az idegsejtek túlélésének elősegítésében nagyon szegényes, növekedési faktortól mentes közegben.

In vivő farmakológiai értékelés

Hogy a fenti in vitro vizsgálatok szignifikánsan pozitív eredményeit megerősítsük, egy új kísérleti modellt állítottunk fel, amely lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyületnek az idegsejtek degeneratív folyamataiban kifejtett neurotróp/neuroprotektív aktivitásának in vitro értékelését Újabban Y. Nakakwa és mtsai (Brain Research, 1987, 408, 57-64) ajánlottak egy kísérleti modellt efajta kiértékelésre. E szerzők által vezetett vizsgálatban világosan kimutatták neurotoxikus anyag, főként kolchicin hippocampusba juttatásával okozott neurokémiai és viselkedésbeli változások és Alzheimer-kórban szenvedő betegekénél észlelhető elváltozások közötti hasonlatosságot. Az

Y. Nakagawa és mtsai által publikált eredmények alapján és a hippocampusnak az emlékezésben és tanulásban játszott döntő szerepét szem előtt tartva megkíséreltük az Alzheimer-kómak egy fejlettebb kísérleti modelljét kifejleszteni, és az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél dokumentált fiziopatológiát még jobban megközelíteni.

Kísérleü modellünk az alábbi követelményeknek tesz eleget: könnyű alkalmazhatóság és a szeptohippocampális kolinerg rendszerre nagymértékben specifikus visszafordíthatatlan elváltozások.

A szeptális idegsejtek elváltozásait elsősorban a tubulin polimerizációját gátló vinkrisztin helyi befecskendezésével okoztuk.

Más hasonló vegyületeket is tekintetbe véve (kolchicin és vinblasztin) és az injekciókat különböző helyeken alkalmazva (agykamrába ill. a hippocampusba) optimális eredményeket nyertünk a szeptohippocampális kolinerg átvitel blokkolása illetve az irreverzíbilis elváltozások szempontjából.

Operatív eljárások

Az állatokat (kb. 250 g tömegű hím Sprague-Dawley patkányok) pentobarbitállal (10 mg/kg intraperitoneálisan) elaltattuk és sztereotaxiás készülékbe helyeztük.

Az injekciókat a mediális szeptumba adtuk a következő - Paxinos és Watson atlaszának megfelelően kiszámított - koordináták szerint:

A. 8,9

L. 0

H. 6,4.

Ahol az O pont lambdának felel meg.

A vinkrisztint mesterségesen előállított cephalorachidian folyadékban (ACSF) oldottuk, ami a következő összetevőket tartalmazza:

NaCl 150 mmol/1

CaCl₂ 2,8 mmol/1

MgSO₄ 1,2 mmol/1

K₂HPO₄ 2 mmol/1 glukóz 10 mmol/1 pH 7,4 és a vinkrisztin koncentrációja 0,6 pmol/ml. Ezen oldatból 1 μΐ-t (0,6 nmol vinkrisztin) helyileg injektáltunk a szeptumba 1 perc alatt.

A károsodás felbecsülése

- Morfológiai elváltozások értékelése (hisztoenzimatikus AChE meghatározás).

Az állatokat az aortán keresztül fixáló keverékkel (glutáraldehid/paraformaldehid) áramoltattuk át 5 percen keresztül 25 ml/min áramlási sebesség mellett. Az állatok agyát eltávolítottuk, és a fixáló eljárást 1 órán keresztül folytattuk, majd megmostuk, és 20% szukrózt tartalmazó foszfát pufferrel krioprotektív kezelésnek vetettük alá. Az agyakat azután kriosztáton felszeleteltük, és a szeptum és a hippocampus kriosztát szeleteit (30 pm vastag) fémlemezekre helyeztük, amelyeket kb. 15 órán keresztül a következő közegben inkubáltunk:

925 ml desztillált víz

781 mg CuSO₄

750 mg glicin 200 ml alapoldat,

HU 211 924 A9

2,89 g nátrium-acetát amelyhez közvetlenül felhasználás előtt 230 mg acetilkoli-jodidot és 10 mg etopropazint adtunk. A reakciót 2% ammónium-szulfid segítségével detektáltuk, és 0,25%-os AgNO₃ segítségével tettük láthatóvá. Acetil-kolinészteráz jelenlétét (általában kolinerg szinapszisokkal van összefüggésben) sötét kicsapódás jelzi.

Biokémiai megfigyelések (ChAT)

A ChAT aktivitást a Fonnum által leírt eljárás szerint (J. Neurochem. 24, 1975, 407-409) határoztuk meg. A szövetmintákat 4 ”C-on homogenizáltuk. Minden mintán a fehérjekoncentrációt 1 mg/ml-re állítottuk be. A vizsgált homogenizátum egységnyi mennyiségeit (10 pl) 7 óra 30 percen át 37 °C-on kolin (1,5 mmold), acetil-CoA (70 pmol/l), ¹⁴C-acetil-CoA (30 pmol/l) és fizosztigmin (0,15 mmol/1) jelenlétében inkubáltuk.

A reakciót a hőmérsékletnek jeges fürdővel való csökkentésével és 5 ml foszfát puffer hozzáadásával állítottuk le.

Tetrafenil-boron/aceton (2 ml) és sugárzó anyag ^l4C-acetilkolin (5 ml) hozzáadása után szcintillációs spektrométerrel beütést számoltunk. Minden mintát háromszor vizsgáltunk meg. Minden alkalommal az eredményt a megfelelő kontrollal hasonlítottuk össze a Student-féle teszt segítségével.

Viselkedésvizsgálatok

Fordított fény-sötétség ciklusban tartott állatcsoportokat alkalmaztunk speciálisan ezekhez a vizsgálatokhoz. Ezen tesztekhez használt patkányok a fent leírtak szerint károsított Wistar patkányok.

Szociális memória teszt (A. Perio és mtsai, Psychopharmacology, 1989, 87, 262-268).

Ebben a tesztvizsgálatban fiatal patkányt tettünk egy felnőtt patkány ketrecébe, és az időt, amit a felnőtt patkány a fiatal tanulmányozásával töltött, másodpercekben mértük (Ti). Ezután az állatokat 15 percre elkülönítettük, majd a felnőtt patkányt ismét összehoztuk ugyanazzal a fiatallal, és ezen második találkozáskori tanulmányozással töltött időt is megmértük (T₂). Normál állatok esetén a fiatal patkány felismerése a tanulmányozás idejét lecsökkenti (T₂/Ti<1 ), emlékezési zavar esetén pedig a T₂/T, arány > 1.

T-labirintus tanulási teszt

Ezt a vizsgálatot P. Soubrié és mtsai (J. Pharmacol (Paris) 1977, 8, 3, 393-403) által az Y labirintus tesztről leírt módszere szerint végeztük.

Holeboard teszt (S. E. Fiié és mtsai, Pharmacol. Biochem. Behav., 1985, 22,941—44).

A károsodás értékelése

Az intraszeptális vinkrisztin adagolás a hippocampus kolinerg-markereinek, (kolin-acetil-transzferáz (ChAT) és acetil-kolin-észteráz (AChE)) gyors és szignifikáns csökkenését okozza (60-70%-osan az injekciót követő 1 héten belül). Ezen kívül a mediális szeptum idegsejtjeinek degenerációját is okozza, ami a maximumát két héttel az injektálás után éri el, és ami a kolinerg markerek csökkenésével van összefüggésben. Az említett degeneráció visszafordíthatatlannak tűnik, minthogy három hónappal a vinkrisztin injekció után is fennáll, és fünkcinális zavarokat is mutat. A funkcionális eltérések közül, amelyeket a vinkrisztin adagolása eredményezett, a legnagyobb felfeldezés a következetes és irreverzíbilis memóriagyengülés (szociális memória teszt).

Párhuzamosan vizsgálatokat végeztünk a felderítő képesség csökkenésével kapcsolatban (T-labirintus tanulási teszt és holeboard teszt).

Kezelési terv

Az „A vegyület alkalmazásának hatásait a fent leírtak szerint károsított állatokra összehasonlítottuk az NGF adagolásával észleltekkel.

Az „A” vegyületet szájon keresztül adagoltuk a vinkrisztin injekció után 2-3 órával 1%-os karboximetil-cellulóz szuszpenzió formájában 10 ml/testtömeg kg mennyiségben. A kontrollok csak a vivőanyagot kapták meg. A kezelés hosszan tartó, naponta egyszer 11 napon át. Az „A” vegyületet 3 különböző dózisban adagoltuk: 2,5 mg/kg, 5 mg/kg és 10 mg/kg a 8 tagú állatcsoport mindegyik tagjánál, és az állatokat 24 órával a kezelés vége után ölték le.

Ezzel ellentétben, az NGF-et agykamrába történő infúzióval adagoltuk mesterséges agy-gerincvelői folyadékban (ACSF) oldva, ami 0,01 % patkány albumint és 1 ml/15 ml gentamycint tartalmaz (lásd W. Fischer és mtsai által a Natúré, 1987,329 (6134), 65-8) cikkben leírt módszer). Az NGF oldatbeli koncentrációját a választott diffúziós áramlási sebesség (0,44 ± 0,02 μΐ/h) tekintetbe vételével számítottuk ki úgy, hogy az állatoknak (7 patkány) 0,105 pg, 1,05 pg vagy 10,5 pg NGF összmennyiséget biztosítsunk a két hetes infúzió során. A kontrolloknál az NGF-et hasonló molekulatömegű (kb. 130 000) fehérjével helyettesítettük (Citokrom C), amelyiknek nem volt neurotróp hatása. Két héttel a károsítás és a kezelés megkezdése után az állatokat leöltük. A leölt állatok egyik csoportját átáramoltattuk az AChE hisztoenzimatikus meghatározása céljából, míg a többi állatban mind a hippocampus, mind a szeptum ChAT aktivitását meghatároztuk.

Eredmények

Morfológiai megfigyelések

A károsított és kezeletlen állatok esetén sötét kicsapódás nem volt észlelhető, míg az 5 mg/kg ,A” vegyülettel kezelt állatokból nyert hippocampális sejttenyészetek teljesen hasonlóak a normál állatokból nyertekkel. Ezek az eredmények megfelelnek az NGFfel kezelt állatoknál kapottakkal.

Biokémiai kiértékelés

A károsodás a hippocampusban a ChAT aktivitás jelentős csökkenését idézte elő, amelynek a mértéke csökkenthető az „A” vegyülettel, dózistól függően, míg 10 mg/kg dózisnál teljes helyreállás jelentkezik.

HU 211 924 A9

Ennek megfelelő eredményeket kaptunk NGF-fel átáramoltatott állatok esetén is.

Részletesebben a kapott eredményeket a II. táblázatban foglaljuk össze.

//. táblázat

	ChAT aktivitás (pmol/mg/min)
nem károsított normál állatok	277 ± 13
károsított kontrollok	115 ± 18
NGF 0,105 pg/patkány/2hét	168 ±27
NGF 1,05 pg/patkány/2hét	336 ±28
NGR 10,5 pg/patkány/2hét	293 ± 10
nem károsított normál állatok	242 ± 19
károsított kontrollok	97± 18
A vegyület 2,5 mg/kg/nap	164 ±42
A vegyület 5 mg/kg/nap	204 ± 24
A vegyület 10 mg/kg/nap	242 ± 27

A szeptumban a károsodás a ChAT aktivitás csökkenését okozhatja, amelyet helyreállíthat dózisfüggően az ,A” vegyület adagolása. Az NGF-fel kezelt állatok esetén az eredmények nem szignifikánsak, valószínűleg 25 azért, mert a vinkrisztin injekció által okozott szeptális nekrózishoz (elhaláshoz) a kanülnek a szeptum mellett az agykamrába történő beültetése miatti elhalás is társul.

Viselkedési vizsgálatok 30

Szociális memória teszt

A vinkrisztinnel károsított állatok szociális memóriája olyan elváltozásokat mutat, amelyek visszafordíthatatlannak tűnnek (ezen elváltozások a vinkrisztin injekció beadása után 50 nappal is fennállnak). 35

Az „A” vegyületet 10 mg/kg per os adagolásnál vizsgáltuk 10,5 pg mennyiségű NGF-fel összehasonlítva, és a vizsgálatot a károsító kezelést követő 7. napon végeztük el.

Mindkét esetben igen jelentős védő hatást észlel- 40 tünk, 0,6-0,7 közötti T^/T, aránnyal.

T-labirintus teszt

A károsított, kezeletlen állatokkal nyert eredmények a felderítő aktivitás megváltozását mutatták, ami 45 normál szintre volt visszaállítható az ,A” vegyület 10 mg/kg-os adagolásával.

Ezt a vizsgálatot vakon végeztük el 7 nappal a kezelés vége után.

Holeboard teszt

A kontrolioknál a legtöbb állat (6 patkány) teljesen elveszítette felderítési aktivitását, míg mindössze két állatnál mutatkozott felderítési hiperaktivitás. Az ,A” vegyülettel végzett kezelés a felderítési viselkedés normalizálódásához vezetett a nem károsított állatokkal nyert átlagos eredményekhez viszonyítva.

A leírt tesztet is vakon végeztük 11 nappal a kezelés befejezte után.

Az (I) általános képletű vegyületek mint neurotróp hatóanyagok hatékonyságának további igazolására egy másik in vivő vizsgálatot is végeztünk. Ez a vizsgálat analóg a P. De Koning és munkatársai, Journal of the Neurological Sciences, 1986, 74, 237-246 irodalmi helyen ismertetett vizsgálattal. A vizsgálat a mozgató funkció visszatérésére jellemző, perifériás idegi károsodás, közelebbről az ülőideg összepréselése után.

175-200 grammos hímnemű Sprague-Dawley patkányokat (Charles River) műanyag ketrecekben tartunk kondicionált helyiségekben (22 ± 1 ”C, 40-70% nedvességtartalom) 12 órás sötét-világos ciklusban, szabad táplálék és vízfelvétel mellett.

A patkányok ülőidegének összepréseléses károsítását éteres altatásban végezzük. A sérülés kiváltásának eljárása hasonló a P. De Koning és munkatársai által ismertetett módszerhez. Közelebbről úgy járunk el, hogy az elaltatott patkányok bőrét a bal hátsó láb külső oldalán felvágjuk és elválasztjuk a harántizmot és a kétfejű combizmot. Az ülőideget az izmok fölé emeljük, 1,5 mm vastag csipeszt a kiemelkedéstől 10 mm távolságra helyezünk és 90 másodpercig maximálisan zárjuk. Az ideget azután ugyanarra a helyre visszatesszük és a bőrt bevarrjuk. 10 mg/kg 1%-os karboxi-metil-cellulózt (CMC) vagy egy ,A” vegyület szuszpenziót 1%-os CMC-ben oldva adagolunk orálisan, 1 órával a károsodás után, majd 16 napig naponta 1 órával a mozgató funkció meghatározása után. A mozgató funkció visszatérését a károsodást követő 10. naptól kezdve naponta meghatározzuk. Az eredményeket a következő módon pontozzuk:

2: a sérült lábnál nincs visszatérés

1,5: a lábfej mozgató működés újra megjelenik, de a „markoló” reflex nem 1: újra észlelhető a „markoló” reflex 0: a „markoló” reflex visszatér, a járás normális és a lábak egymáshoz viszonyított elhelyezése is normális

Az eredményeket a 3. táblázatban tüntetjük fel. Az egyes csoportoknál tapasztalható értékek eltérését statisztikai eljárással hasonlítottuk össze egy ANOVA teszttel és egy Dunnet teszttel.

3. táblázat

Mozgató funkció visszatérése

Vegyület dózis	Az állatok száma	A károsítás utáni nap - pontszám ± ESM
13	14	15	16	17
1%-os CMC	34	1,85 ±0,07	1,38 ±0,09	1,03 ±0,08	0,47 ± 0,08	0,08 ± 0,05
10 mg/kg „A” vegyület 1 %-os CMC-ben	34	1,60* ± 0,01	1,26 ±0,08	0,59** ± 0,08	0,32 ±0,08	0,05 ± 0,04

* p < 0,05 a kontrolihoz képest, Dunnest teszt ** p < 0,01 a kontrolihoz képest, Dunnest teszt

HU 211 924 A9

A táblázatból látható, hogy az ,A” vegyület hatékony az ülőideg károsítása után a mozgató funkció visszatérésének felgyorsításában. Ez tovább igazolja az (I) általános képletű vegyületek alkalmazhatóságát perifériás idegi rendellenességek kezelésénél.

A fenti modellel nyert eredmények fényében számolhatunk az (I) általános képletű vegyületeknek és farmakológiailag felhasználható sóinak az idegsejtek degenerációjával járó betegségek kezelésében és/vagy megelőzésében való alkalmazásával. Részletesebben: az (I) általános képletű vegyületek és farmakológiailag felhasználható sói főként a következő betegségeknél alkalmazhatók: memóriazavarok, vaszkuláris demencia (keringési eredetű elbutulás), agyvelő gyulladás utáni, illetve agyvérzés utáni zavarok, poszttraumás szindróma koponyasérülést követően, agyi oxigénhiánnyal összefüggő degeneratív elváltozások, Alzheimer-kór, öregkori elbutulás, szubkortikális demencia, mint például Huntington-vitustánc és Parkinson-kór, AIDS demencia, a vegetatív vagy érző idegek károsodása vagy degenerációja révén fellépett neuropátiák és agyi kórképek, mint például agyvizenyő és spinocerebrális (gerincvelői-kisagyi) degenerációk.

Az (I) általános képletű vegyületek vagy farmakológiailag alkalmazható savaddíciós sóik előnyösen adagolhatók orálisan, parenterálisan, szublingválisan, vagy transzdermálisan.

Az agyi és neuronális kórképek kezelésére vonatkozó jelen találmány szerinti eljárásban az aktív alkotó adagolandó mennyisége természetesen eltérő lehet, mivel az általában függ a kezelendő betegség természetétől és jellemzőitől, továbbá a beteg tömegétől.

Általánosságban szólva az előnyös egységnyi adagok 2-300 mg, előnyösen 5-150 mg-ot, például 5 és 50 mg között, mint például 5, 10, 20, 30, 40 és 50 mg hatóanyagot tartalmaznak. Az említett egységnyi adagokat általában egy vagy több alkalommal alkalmazzuk naponta, pl. 2, 3, 4 vagy 5 alkalommal naponta, előnyösen 1-3-szor egy nap. A napi összadag embereknél 2-900 mg, tipikusan 3-500 mg, még előnyösebben

10-300 mg.

Gyógyászati vagy megelőző célú alkalmazáshoz a (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászatílag alkalmazható savaddíciós sóikat előnyösen gyógyszerkészítmények formájában szereljük ki. A találmány szerinti gyógyszerkészítmény egy vagy több (I) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját tartalmazza, olyan mennyiségben, amely az agyi vagy idegrendszeri betegségek kezelésére vagy megelőzésére hatékony, gyógyszerészeti inért hordozóanyagokkal összekeverve. Orális vagy szublinguális adagolásra elsősorban tablettát, amely adott esetben cukorbevonattal is el lehet látva, kapszulát, amely adott esetben lassú hatóanyagleadású készítményt tartalmaz, cseppeket vagy liposzómákat alkalmazhatunk. Intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris adagoláshoz steril vagy sterilizálható oldatokat készítünk, transzdermális adagoláshoz pedig hagyományos tapaszokat készíthetünk.

A (I) általános képletű hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítményeket hagyományos eljárásokkal állíthatjuk elő, például az EP 101 381. sz. szabadalmi leírás vagy a Remington’s Pharmaceutical Sciences, 18. kiadás, Mack Publishing Company irodalmi helyen ismertetett eljárások szerint. A hatóanyagot a gyógyszerkészítményekben szokásosan alkalmazott vivőanyagokba, például talkumba, gumiarábikumba, laktózba, keményítőbe, magnéziumsztearátba, vizes vagy nem vizes vivőanyagokba, állati vagy növényi zsírokba, paraffinokba, glikolokba bedolgozzuk és adott esetben a keverékhez egyéb segédanyagot, például nedvesítőszert, diszpergálószert, emulgeálószert vagy konzerválószert is adunk. A találmány szerint előállított gyógyszerkészítmény a (I) általános képletű vegyületen vagy annak gyógyászatílag alkalmazható sóján kívül tartalmazhat egy vagy több más olyan hatóanyagot is, amely ugyanilyen gyógyászati vagy megelőző hatással rendelkezik és amelyet ilyen célra alkalmaznak.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Idegrendszeri degeneratív folyamatokban neurotróp/neuroprotektív hatású gyógyszerkészítmények, amelyek hatékony mennyiségben egy vagy több (I) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászatiig alkalmazható savaddíciós sóját tartalmazzák.
2. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyek az öregedéssel kapcsolatos agyi, idegi degeneratív betegségek, például Alzheimer-kór kezelésére használhatók.
3. Az 1. igénypont szerinti készítmény, amely (I) általános képletű vegyületként l-[2-(2-naftil)-etil]-4(3-trifluor-metil-fenil)-1,2,3,6-tetrahidropiridint vagy egy gyógyászatiig alkalmazható sóját tartalmazza.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gyógyszerkészítmények dózisegység formában.
5. A 4. igénypont szerinti gyógyszerkészítmények, ahol a dózisegység 2-300 mg hatóanyagot tartalmaz.
6. Az 5. igénypont szerinti gyógyszerkészítmények, ahol a dózisegység 5-150 mg hatóanyagot tartalmaz.
7. A 6. igénypont szerinti gyógyszerkészítmények, ahol a dőzisegység 5-50 mg hatóanyagot tartalmaz.
8. Eljárás idegrendszerre ható vegyületek farmakológiai tesztelésére, azzal jellemezve, hogy

- kísérleti állatoknál idegrendszeri károsodást váltunk ki olyan mennyiségű vinkrisztin injektálásával, amely alkalmas az állat mediális szeptumában károsodást kiváltani, majd

- a vizsgálandó vegyületet a károsított állatnak adagoljuk megfelelően kiválasztott módon, végül

- a vizsgált vegyület hatását önmagában ismert morfológiai, biokémiai és/vagy viselkedési vizsgálatokkal értékeljük.
9. Eljárás idegrendszeri károsodás kiváltására kísérleti állatoknál, azzal jellemezve, hogy az állat mediális szeptumába hatékony mennyiségű vinkrisztint injektálunk.