HU209050B - Method for preparing fodder for monogastric animals - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás takarmány előállítására monogasztrikus állatok, különösen sertés és baromfi számára.

Mint ismeretes, a kérődző, tehát a többgyomrú haszonállatok tenyésztéséhez széles körben használtak tejsavasan erjesztett silótakarmányokat, valamint savanyítással tartósított takarmányokat. Ezek a mintegy 44,5 pH értékű sas kémhatású takarmányok a kérődző állatok emésztőrendszerének semmilyen problémát nem okoznak, mert savtartalmuk az előgyomorban lebomlik. Az egy-gyomrú (monogasztrikus, nem-kérődző) állatok azonban az előbbieknél kevésbé lúgos és lényegesen kisebb mennyiségű nyállal rendelkeznek, aminek következtében a takarmány savtartalmának közömbösítése oltógyomrukra és különösen bélrendszerükre hárul. A savanyú takarmányok megemésztéséhez az ilyen állatok szervezetének más szervekben tárolt mésztartalékát is fel kell használnia. Ez viszont káros a szervezet ásványi anyag-egyensúlya szempontjából, és a szervezet leromlásához, a tenyésztési eredmények csökkenéséhez vezet. A jelenlegi gyakorlati tapasztalatok szerint monogasztrikus állatoknak e veszély miatt nem lehet 4,9-nél kisebb pH értékű savanyú takarmányt adni.

A takarmányelőállító ipar viszont gazdasági megfontolásokból arra kényszerül, hogy az energiaigényes szárítás helyett a savanyítást válassza monogasztrikus állatok takarmányának tartósítására is. Ugyancsak gazdasági megfontolásból hasznos volna, ha a vágóhídi hulladékokból aprítással és adott esetben főzéssel készített és savakkal tartósított takarmányadalékokat biztonságosan lehetne alkalmazni monogasztrikus állatok takarmányozásához. Az ilyen takarmányok, illetve takarmányadalékok felhasználásához meg kell oldani savtartalmuk közömbösítésének problémáját.

A savanyú takarmányok felhasználás előtti közömbösítéséhez csak gyorsan ható lúgos kémhatású anyagokat lehet alkalmazni, mert a tartósító hatást nem lehet hosszú ideig nélkülözni. Az ilyen, mintegy 324 óra alatt ható lúgos kémhatású vegyületek azonban dietetikai szempontból elfogadhatatlanok, mert sem ők maguk, sem a belőlük közömbösítés folytán keletkező sók nem viselhetők el a takarmányt elfogyasztó monogasztrikus állatok szervezete számára. A savanyú takarmányok közömbösítésére tehát más módot kell választani.

A találmány célja, hogy a savas kémhatású takarmányok közömbösítésével lehetővé tegye azok felhasználását monogasztrikus állatok etetésére.

Azt találtuk, hogy a kitűzött célt olyan takarmányelőállítási eljárással érhetjük el, amelyre az jellemző, hogy a monogasztrikus állatok szokásos takarmányához, előnyösen ahhoz keverve a takarmány tömegére számítva 0,5-3 tömeg% kalcium-karbonátot (CaCO₃), 0,1-1 tömeg% kalcium-hidrogénfoszfátot (CaHPO₄) és 2-8 tömeg%, előnyösen 3-5 tömeg% cellulóz- és/vagy hemicellulóz-tartalmú rosthordozó anyagot adunk. Ez a takarmány a savas kémhatást az állatok szervezetében (in vivő) közömbösíti.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha az említett lúgos kémhatású vegyületeket, amelyek vízben gyakorlatilag nem, és az emésztőnedvekben is csak lassan oldódnak, nagy cellulóz- és/vagy hemicellulóztartalmú rosthordozó anyagokkal kombinálva juttatjuk a monogasztrikus állatok szervezetébe, akkor a közömbösítő anyagok lassú oldódása és a rosthordozó anyagok bélmozgást serkentő hatása folytán természetes körülmények között, a takarmányban levő savak zavaró hatása nélkül megy végbe az emésztés. A közömbösítő anyagokkal együtt adagolt nagy cellulóz- és/vagy hemicellulóz-tartalmú rosthordozó anyagok ugyanis gyakorlatilag változatlanul haladnak át a monogasztrikus állatok gyomrán, és lebomlásukra csak a belekben, az ott levő emésztőenzimek hatására kerül sor. Eközben ingerük a gyomor és a belek falát, gyakori és erőteljes összehúzódásra, intenzív dörzsölő, keverő, továbbító mozgásra késztetik a beleket, és így lehetővé teszik a savanyú takarmányoknak a lúgos bélnedvekkel és a közömbösítő anyagokkal való tökéletes elkeveredését. További fontos hatásuk, hogy serkentik és fokozzák a nyálképződést.

E felismerések alapján a találmányt előnyösen az alábbiak szerint valósítjuk meg.

A kalcium-karbonátot, a kalcium-hidrogénfoszfátot és a rosthordozó anyagot adagolhatjuk a takarmánnyal egyidejűleg, előnyösen azonban a takarmánnyal előzetesen összekeverve adjuk az állatoknak. Célszerű oly módon eljárni, hogy a találmány szerinti adalékokat a különböző takarmánykiegészítőkkel, tehát az ásványi anyagokkal, mikroelemekkel, vitaminokkal, ízesítő anyagokkal, fehéijekoncentrátumokkal és az adott esetben alkalmazott gyógyszerekkel, illetve más biológiai hatóanyagokkal keveijük össze, és az így kapott előkeveréket használjuk fel az előbb említett módon. A kalcium-karbonátot és a kalcium-hidrogénfoszfátot a takarmányozás szempontjából elfogadható tisztaságban, finomra aprítva használjuk fel. Ha beméijük őket, csak mennyiségük alsó határára kell ügyelnünk, mert a sav közömbösítésére fel nem használt esetleges feleslegük hasznosul az állati szervezet mész-, illetve foszforszükségletének kielégítésére. Célszerű viszont a két komponenst úgy adagolni, hogy a kalcium-karbonátnak a kalcium-hidrogénfoszfáthoz viszonyított tömegaránya legalább 2:1, előnyösen mintegy 3:1 értéket éljen el.

Nagy cellulóz- és/vagy hemicellulóz-tartalmú rosthordozóként szalmalisztet, előnyösen búza-, árpavagy zablisztet vagy szénalisztet, előnyösen rétiszénalisztet használhatunk. A találmány szempontjából a cellulóz és a hemicellulóz egyenértékű: a rosthordozó anyagban egymást akár teljes mértékben helyettesíthetik. Az ilyen anyagok kívánatos cellulóz-, illetve hemicellulóz tartalmát a meghatározási módszerek bizonytalansága miatt nem lehet pontosan megjelölni, az ezzel arányos nyersrost-tartalmuknak azonban célszerűen legalább 150 g/kg-nak kell lennie. A találmány szempontjából előnyösnek bizonyultak a 250-450 g/kg nyersrost-tartalmú rosthordozó anyagok.

A találmány szerinti adalékokat egymással, valamint az említett egyéb adalékokkal az előkeverékek

HU 209 050 Β készítéséhez használatos berendezésekben keverjük össze. A kapott előkeveréket a szokásos módon adjuk hozzá a savanyú takarmányokhoz.

A találmány előnye, hogy biztosítja a savanyú takarmányoknak a monogasztrikus állatok emésztési viszonyai szempontjából optimális közömbösítését. Ennek folytán lehetővé teszi savanyítással tartósított takarmányok felhasználását egy-gyomrú haszonállatok, különösen sertés és baromfifélék tenyésztésében.

A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük.

1. példa

100 kg takarmányt, amely 25 térf.% mennyiségben tartalmaz tömény kénsavval tartósított húspépet, sertések etetésére használunk fel. A takarmányban levő 0,45 kg kénsavat 2:1 tömegarányú kalcium-karbonát kalcium-hidrogénfoszfát keverékkel közömbösítjük. Minthogy elméletileg 100 kg ilyen keverék 98 kg kénsav közömbösítéséhez elegendő, a takarmányhoz legalább 0,458 kg közömbösítő keveréket kell adnunk.

A közömbösítő anyagokból búzaszalmaliszttel, amelynek nyersrost-tartalma 430 g/kg, valamint takarmánykiegészítő anyagokkal előkeveréket készítünk az alábbi összetétellel:

tömeg% extrahált szója tömeg% búzaszalmaliszt tömeg% kalcium-karbonát tömeg% vitamin és nyomelem premix tömeg% kalcium-hidrogénfoszfát tömeg% konyhasó

Ezt az előkeveréket 10 tömeg% arányban adjuk a sertések takarmányához, tehát az állatokkal 1,5 tömeg% kalcium-karbonátot, 0,5 tömeg% kalcium-hidrogénfoszfátot és 3 tömeg% búzaszalmalisztet tartalmazó takarmányt etetünk meg. Minthogy a kénsav közömbösítésére a bevezetőben említett elméleti számítás szerint csupán 0,307% kalcium-karbonát és 0,151% kalcium-hidrogénfoszfát használódik el, a többlet az állatok kalcium-, illetve foszforigényének kielégítését szolgálja.

2. példa

Nedvesen tárolt, tejsavasan erjesztett savanyú kukoricát sertések etetésére használunk. Minthogy a kukoricában a tejsavas erjedést kísérő ecetsavas erjedés következtében kilogrammonként átlagosan 6 g ecetsav van, ennek közömbösítéséről gondoskodnunk kell. A közömbösítéshez ezúttal is 2:1 tömegarányú kalciumkarbonát - kalcium-hidrogénfoszfát keveréket számítva elméletileg 5 g keverékre van szükség 1 kg takarmányhoz, figyelembe véve, hogy e keverék 100 g-ja 120 g ecetsavat közömbösít.

A közömbösítéshez felhasználandó vegyületekból rosthordozó anyaggal és takarmánykiegészítő komponensekkel előkeveréket készítünk. Ennek összetétele:

tömeg% extrahált szója tömeg% árpaszalmaliszt (nyersrost-tartalma 430 g/kg) tömeg% kalcium-karbonát tömeg% vitamin és nyomelem premix tömeg% kalcium-hidrogénfoszfát 2 tömeg% konyhasó

Ezt az előkeveréket 10 tömeg% arányban adjuk a savanyú takarmányhoz. A sertéseknek tehát 1,5 tömeg% kalcium-karbonátot és 0,5 tömeg% kalciumhidrogénfoszfátot tartalmazó takarmányt adunk, amelyből elméletileg 0,335% kalcium-karbonát és 0,165% kalcium-hidrogénfoszfát használódik el a takarmány savtartalmának közömbösítésére, míg e vegyületek többi része az állatok szervezetének kalcium-, illetve foszforszükségletét elégíti ki.

3. példa

A 2. példa szerinti savanyú kukoricát sertések etetésére használjuk. Savtartalmát az 1. példában leírt hasonló előkeverékbe bevitt közömbösítő anyagokkal semlegesítjük, azzal az eltéréssel, hogy a búzaszalmaliszt helyett ezúttal rétiszénalisztet használunk rosthordozó anyagként, fehérjetartalmú komponensként pedig kisebb mennyiségű szóját és hallisztet adunk az előkeverékhez, amelynek összetétele:

tömeg% extrahált szójadara tömeg% halliszt tömeg% rétiszénaliszt (nyersrost-tartalma 260 g/kg) tömeg% kalcium-karbonát tömeg% vitamin és nyomelem premix tömeg% kalcium-hidrogénfoszfát tömeg% konyhasó

Ezt az előkeveréket 10 tömeg% arányban adjuk sertéstakarmányhoz. Ennek felhasználásakor egy 100 kg élősúlyú hússertés szervezetébe átlagosan 0,4 kg élőkéverék és 3,6 kg savanyított kukorica jut.

4. példa

Tenyészludak etetésére olyan nedvesített takarmányt használunk, amely 3% ecetsavval tartósított takarmányhúspépet tartalmaz 20 tömeg% mennyiségben. Közömbösítő anyagként 2:1 tömegarányú kalcium-karbonát - kalcium-hidrogénfoszfát keveréket számítva a takarmány 1 kg-jában levő 6 g ecetsav közömbösítéséhez 3,35 g kalcium-karbonátra és 1,65 g kalcium-hidrogénfoszfátra van szükség.

A közömbösítő anyagok bevitelére - a lúd takarmányszükségletét figyelembe véve - az alábbi összetételű előkeveréket állítjuk össze:

tömeg% extrahált szója tömeg% extrahált napraforgódara tömeg% zabszalmaliszt (nyersrost-tartalma 372 g/kg) tömeg% kalcium-karbonát tömeg% tatamin premix tömeg% kalcium-hidrogénfoszfát tömeg% konyhasó

Ezt az előkeveréket 10% tömegarányban adjuk hozzá a fenti takarmánykeverékhez.

5. példa

Tenyészludak etetésére a 4. példában leírt takarmánykeveréket használjuk. A közömbösítő anyagokat is a 4. példa szerintihez hasonló előkeverékben visszük

HU 209 050 Β azzal az eltéréssel, hogy rosthordozó anyagként =:-fi 30 tömeg% 376 g/kg nyersrost-tartalmú lucernaszalmalisztet használunk. Az előkeveréket 10% tömegarányban keveijük hozzá a takarmányhoz.

Claims (3)

1. Eljárás takarmány előállítására monogasztrikus állatok számára azzal jellemezve, hogy a monogasztrikus állatok szokásos takarmányához, előnyösen ahhoz keverve a takarmány tömegére számítva 0,5-3 tömeg% kalcium-karbonátot (CaCO₃), 0,1-1 tömeg% kalcium-hidrogénfoszfátot (CaHPO₄) és 2-8 tömeg%, előnyösen 3-5 tömeg% nagy cellulóz- és/vagy hemicellulóz-tartalmú rosthordozó anyagot adunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a kalcium-karbonátot, a kalcium-hidrogénfoszfátot és a rosthordozó anyagot takarmányelőkeverékkomponensekkel összekeverve adagoljuk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás azzal 10 jellemezve, hogy rosthordozó anyagként szalmalisztet, előnyösen búza-, árpa- vagy zabszalmalisztet vagy szénalisztet, előnyösen rétiszénalisztet alkalmazunk.