HU203138B - Automatic lifting-over device - Google Patents

Abstract

A találmány önműködő átemelő szerkezet folyadékok továbbítására, főleg szennyvíznek normál légköri nyomáson lévő gyűjtőkútból depresszió alatt álló térbe, pl. gyűjtőcsövön keresztül tartályba való juttatására, amelynél a gyűjtőkút fenekére szívócső nyúlik. A gyűjtőkútban annak feneke fölött a minimális folyadékszint (hí) legalább 20 cm, a gyűjtőkút maximális folyadékszintjét (h2 az oda beáramló folyadék betorkolási szintje képezi. A gyűjtőkúthoz lélegeztető vezeték tartozik, a lélegeztető vezeték pedig a maximális folyadékszintnél (h2) a gyűjtőkútban lévő levegő kiáramlását megengedő, míg a minimális folyadékszint (hí) esetén a gyűjtőkútban lévő levegő eltávozását meggátlő légelzáró szervvel van ellátva. Jellegzetessége, hogy a szívócsőhöz (1) a maximális folyadékszint (h2) fölött levegő bekeverő dob (2) csatlakozik. A levegő bekeverő dobban (2) célszerűen a szívócsővel (1) azonos átmérőjű perforált cső (2a) van a szívócsőhöz (1) kapcsolva. A levegő bevezető dob (2) tetejéhez (2b) szifoncső (5), a szifoncsőhöz (5) depresszió alatt álló gyűjtőtérbe célszerűen tartályba (7) torkolló gyűjtőcső (6) csatlakozik, a lélegeztető vezeték (3) pedig a levegő bekeverő dobba (2) van bekötve. 4. ábf-a HU 203138 A A leírás terjedelme: 4 oldal (ezen belül 1 ábra) -1-

Description

A találmány önműködő átemelő szerkezet folyadékok továbbítására, főleg szennyvíznek normál légköri nyomáson lévő gyűjtőkútból deprsszió alatt álló térbe, pl. gyűjtőcsövön keresztül tartályba való eljuttatására, amelynél a gyűjtőkút fenekére szívócső nyúlik, a gyűjtőkútban annak feneke fölött a minimális folyadékszint legalább 20 cm, a gyűjtőkút maximális folyadékszintjét az oda beáramló folyadék betorkolási szintje képezi. A gyűjtőkúthoz lélegeztető vezeték tartozik, a lélegeztető vezeték pedig a maximális folyadékszintnél a gyűjtőkútban lévő levegő kiáramlást megengedő, míg a minimális folyadékszint esetén a gyűjtőkútban lévő levegő eltávozását meggátló légelzáró szervvel van ellátva.

A szennyvizek összegyűjtésének és adott csatornákon való elvezetésének szükségességét már a római kultúra korában elismerték, és ha kezdetlegesen is, de egyes területeken megoldották.

A tényleges csatornázás és szennyvíz elvezetési, tisztítási rendszerek kezdetei azonban csak a múlt századig nyúlnak vissza.

A népesség rohamos növekedése és a környezetszennyezés káros hatásainak felismerése meggyorsította a szennyvíz tisztításához és szállításához használható berendezések tisztításához és szállításához használható berendezések fejlődését.

A szennyvíznek fázisok szerinti szétválasztására mutatnak be megoldást a 2428606 és a 2541588 számú NSZK közrebocsátási iratok.

Mindkét kialakítás a szennyvíz felszínén úszó, a víznél kisebb fajsúlyú, pl. olaj-, zsírféleségek kiválasztására és visszatartására alkalmas. Hátrányuk, hogy mozgó alkatrészeket tartalmaznak, amelyek könnyen meghibásodhatnak, beszorulhatnak, és ez a szennyvíz továbbításában fennakadásokhoz vezethet.

A H/2738 közzétételi számú magyar szabadalmi leírás szennyezett folyadékok átemelésére szolgáló olyan berendezést ismertet, amely a különböző szenynyvíznek agresszív hatásainak ellenálló anyagból készített modulelemekből állítható össze különböző variációk szerint.

Hátránya, hogy az időben változó terhelés felvételére a berendezésben a csúcsterhelésre méretezett tároló teret alakítanak ki a modulelemek felhasználásával, ami indokolatlan költségnövekedést okoz.

További hátrány, hogy az egyes modulok mindegyikét el kell látni szivattyúval, és minden szívátzúnál gondoskodni kell a működés szabályozásáról. Ez további költségnövekedést jelent. A sok mozgó alkatrész, valamint az elektromos tápláló és vezérlő elemek pedig jelentős mértékben növelik a meghibásodás valószínűségét.

Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy az így felépített berendezés karbantartása, javítása nehézkes és hosszabb időt vesz igénybe.

Ismeretes olyan vákuumos szennyvízgyűjtő rendszer is, ahol a szennyvíz keletkezési helye közelében gyűjtőakna van, amelybe gravitációsan érkezik a nyers szennyvíz, a gyűjtőaknából pedig vákuum alatt álló vezetékben, tehát szívással jut egy ún. vákuumtartály2 ba A tartály térfogata általában 5-6 m , és vákuumszivattyúval van összekapcsolva, amelyet műszeres vezérlés szabályoz. A tartályhoz szennyvízszivattyú is csatlakozik, amely az összegyűlt nyers szennyvizet tisztítótelepre vagy továbbvezető csatornába emeli. Ezen rendszer sarkalatos pontja a normál légköri nyomás alatti gyűjtőaknából a nyers szennyvíznek a vákuumvezetékbe való juttatása.

Megint csak más megoldás a szippantásos eljárás, amelynek lényeges alkotóeleme a szennyvízemelést szabályozó szelep. A szelep zárja a vákuumot a gyűjtőcső (vákuumvezeték) és a szívócső között. Az átemelés a szelep nyitásával indul, és az áramló víz ezen keresztül jut a vákuumvezetékbe.

A vízáram útjában ezúttal is mozgó alkatrészek vannak, ami hátrányos. Emellett a berendezés létesítése költséges és munkaigényes.

A csatomákbra áramló folyadék mennyiségének ellenőrzésére és szabályozására szolgáló egységet mutat be a 2 027 470 számú UK közzétételi irat.

A szerkezet két részre bontott tartályból, a tartályt megosztó és a tartály alsó részéhez közeli helyen a folyadék átfolyását egyik irányból engedő számyszerű ajtót is magában foglaló elválasztóból, valamint az egység beömlő nyílása felőli tartályrészben lévő és továbbítócsővel ellátott szivattyúból áll.

Normál működés során a szivattyú kikapcsolt állapotban van, a szennyvíz a beömlő nyíláson bejut a tartály belépési felébe, majd a számyszerű ajtón áthaladva a kilépési félbe kerül, végül a kilépő csonkon keresztül elhagyja a szabályozó egységet.

Ha a belépő nyíláson beáramló folyadék mennyisége oly mértékben megnő, hogy az a számyszerű ajtón nem tud átjutni, a folyadékszint a tartály belépési felében növekedni kezd. Meghatározott szint elérésekor azonban bekapcsol a szivattyú és a folyadék egy részét a továbbító csövön keresztül, az elválasztó fölött átemeli a tartály kilépési felébe. Amint a folyadék-utánpótlás csökken, a belépési félben is csökken a folyadékszint Az elválasztóba beépített számyszerű ajtó azonban csak akkor nyílik ismét ki, ha a kilépési félben a folyadék szintje a tartály belépési felében lévő folyadékszint magassága alá csökken. Ekkor a számyszerű ajtó kinyílik, és visszaáll a nyugalmi állapotra jellemző áramlás.

A megoldás előnye, hogy egyszerűsíti és viszonylag jól szabályozhatóvá teszi változó mennyiségű szennyvíz továbbítását.

Hátránya azonban, hogy a kritikus terhelési helyzet megszüntetéséhez segédszerkezetként szivattyút használnak, amely meghibásodhat és ez súlyos károkat okozhat.

További hátrány, hogy a szabályozó egység csak a gravitációs szennyvízszállításban alkalmazható, de átemelésre nem.

A találmány célja olyan önműködő szennyvízátemelő berendezés kifejlesztése, amellyel a gyűjtőkútban normál légköri nyomáson összegyűlt nyers szennyvíz a vákuumhatás alatt lévő gyűjtőcsőbe juttatható a vákuum erőteljes csökkentése nélkül.

HU 203 138 A

A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a vákuum zárását és nyitását a szennyvízoszlop nyomásának segítségével vezéreljük, és így a szennyvíz mozgása nem függ egyetlen - mozgó alkatrészt tartalmazó - szeleptől, szivattyútól sem.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti önműködő átemelő szerkezet folyadékok továbbítására, főleg szennyvíznek normál légköri nyomáson lévő gyűjtőkútból depresszió alatt álló térbe, pl. gyűjtőcsövön keresztül tartályba való juttatására, - amelynél a gyűjtőkét fenekére szívócső nyúlik, a gyűjtőkútban annak feneke fölött a minimális folyadékszint legalább 20 cm, a gyűjtőkét maximális folyadékszintjét az oda beáramló folyadék betorkollási szintje képezi. A gyűjtőkúthoz lélegeztető vezeték tartozik, a lélegeztető vezeték pedig a maximális folyadékszintnél a gyűjtőkútban lévő levegő kiáramlást megengedő, míg a minimális folyadékszint esetén a gyűjtőkútban lévő levegő eltávozását meggátló légelzáró szervvel van ellátva oly módon van kialakítva, hogy a szívócsőhöz a maximális folyadékszint fölött levegő bekeverő dob csatlakozik, a levegő bekeverő dobban célszerűen a szívócsővel azonos átmérőjű perforált cső van a szívócsőhöz kapcsolva, a levegő bevezető dob tetejéhez szifoncső, a szifoncsőhöz a depresszió alatt álló gyűjtőtérben, célszerűen tartályba torkolló gyűjtőcső csatlakozik, a lélegeztető vezeték pedig a levegő bekeverő dobba van bekötve.

A találmány szerinti átemelő szerkezetnek számos előnye van.

Az áramló víz útjában nincs sem mozgó, sem olyan álló szerkezeti elem, ami áramlási ellenállást fejthetne ki. Ezáltal a nem kívánatos ülepedést kizárjuk. A szerkezet önműködő, kezelést nem igényel. Működése egyszerű. A gyűjtőkét fúrással egyszerűen alakítható ki.

A szerkezet további előnye a biztonságos működés. A víz útjában ugyanis mozgó vagy áramlást akadályozó egyetlen szerkezeti elem sincs, tehát dugulás vagy egyéb a mozgó alkatrészekből adódó meghibásodás nem jöhet létre.

A szerkezet megindításához és leállításához csak levegőzáró szerkezet szükséges, amelynek működésbehozása igen egyszerű.

A vákuumzárást az átemelendő vízoszlop nyomása automatikusan eredményezi.

A beépítés a legegyszerűbb módon és munkaeszközökkel valósítható meg. A zárószerkezet pedig nem igényel felügyeletet és karbantartást, hiba lehetősége hiányában az egész szennyvízüzem egyszerű és biztonságos. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük közelebbről.

A mellékelt 1. ábra az átemelő függőleges metszete.

Az 1 szívócső általában acél vagy műanyagcső, amely a 8 gyűjtőkét aljára támaszkodik. A kútfenék fölött legalább 20 cm magasan áll a víz. Ez a vízzár egyúttal vákuumzár is.

A 2 levegőbekeverő dob az 1 szívócsőnél nagyobb átmérőjű cső. Ebben az 1 szívócsőhöz csatlakoztatható és előnyösen vele azonos átmérőjű 2a perforált cső van, amelyen légbeeresztő lyukak vannak. A 2 levegőbekeverő dob alja és a 2b dobtető zárt. A 2b dobtető levegőcső-csatlakozó csonkkal van ellátva. A 3 lélegeztetővezeték, amely a 2b dob tetejéhez csatlakozik, ugyancsak acél- vagy műanyagcső, míg a 4 légelzáró szerv a folyadékszinttől függően nyit vagy zár.

A 8 gyűjtőkét betonozott fenekére támaszkodó 1 szívócsőben állandóan érvényesülő vákuum van, amelynek fennmaradásáról az 1 szívócső alsó síkja felett legalább 20 cm magasan (állandó minimumon) lévő folyadékszint (hí) gondoskodik a folyadékoszlop nyomása következtében.

Amikor a 8 gyűjtőkútba érkező szennyvíz szintje eléri a h2 szintet, (amely egyben a bekapcsolási szint), akkor egy úszó hatására kinyílik a 4 légelzáró szerkezet. Ekkor a külső levegő szabadon beáramlik a 2 levegő bekeverő dobba.

A 2 levegő bekeverő dobból a levegő a 2a perforált csövön lévő lyukakon keresztül bejut a vákuum hatása alatt lévő vízbe, amelynek térfogatsúlya a benne lévő buborékok következtében lecsökken. A csökkent térfogatsúlyú víz elkezd áramlaté a szívás irányába, vagyis vákuumközpont felé, a 6 gyűjtőcsövön keresztül a 7 tartályba. Ez az üzemi állapot, amelynek során a kútban lévő szennyvíz szintje mindaddig csökken, amíg el nem éri a hí minimális folyadékszintet, (amely egyben a kikapcsolást szint). Ekkor egy úszó a 4 légelzáró szervet lezárja. Ezáltal a víz ismét levegőbuborék nélkülivé válik térfogatsúlya visszaáll az eredeti értékre és így mozgása megszűnik.

Az önműködő átemelő szerkezetet elsősorban szennyezett folyadékok továbbítására használjuk.

Claims (1)

1. SZABADALMI IGÉNYPONT

   1. Önműködő átemelő szerkezet folyadékok továbbítására, főleg szennyvíznek normál légköri nyomáson lévő gyűjtőkútból depresszió alatt álló térbe, pl. gyűjtőcsövön keresztül tartályba való juttatására, amelynél a gyűjtőkút fenekére szívócső nyúlik, a gyűjtőkútban annak feneke fölött a minimális folyadékszint (hí) legalább 20 cm, a gyűjtőkút maximális folyadékszintjét (h2) az oda beáramló folyadék betorkolási szintje képezi, a gyűjtőkúthoz lélegeztető vezeték tartozik, a lélegeztető vezeték pedig a maximális folyadékszintnél (h2) a gyűjtőkútban lévő levegő kiáramlását megengedő, míg a minimális folyadékszint (hí) esetén a gyűjtőkútban lévő levegő eltávozását meggátló légelzáró szervvel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a szívócsőhöz (1) a maximális folyadékszint (I12) fölött levegő bekeverő dob (2) csatlakozik, a levegő bekeverő dobban (2) célszerűen a szívócsővel (1) azonos átmérőjű perforált cső (2a) van a szívócsőhöz (1) kapcsolva, a levegő bekeverő dob (2) tetejéhez (2b) szifoncső (5), szifoncsőhöz (5) a depresszió alatt álló gyűjtőtérbe, célszerűen tartályba (7) torkolló gyűjtőcső (6) csatlakozik, a lélegeztető vezeték (3) pedig a levegő bekeverő dobba (2) van bekötve.

   -3HU 203 138 A Cl.⁵: E 03 F 5/22 . ábh-CX

   Kiadja az Országos Találmányi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: dr. Szvoboda Gabriella osztályvezető AGUILAR & TÁRSA Kft - GYŐR Felelős vezető: Javier Aguilar ügyvezető ig.