HU202638B - Lighting candle imitation - Google Patents

Description

A találmány tárgya világító gyertyautánzat, amellyel a viaszgyertyáéhoz hasonló hatást lehet elérni. Ennek gyertyaszerű teste és ennek fölső végén lényegében cső alakú függőleges része van, a függőleges részben egy nyugalmi állapotában függőleges inga van csap körül elfordíthatóan egy függesztő szerkezetet képező részre szerelve. Az ingának a testből fölfelé nyúló fölső része van és annak fölső végén elektromos izzószálas lámpája van, amely az inga alsó végén ingasúllyal van kiegyenlítve, az ingasúlyban permanens mágnes van, a permanens mágnes alatt a testben elektromágnes, valamint ehhez kapcsolódó, az elektromágnesbe periodikusan áramot tápláló áramkör van.

Az SE-B-442052 közzétételi számú svéd szabadalmi bejelentés olyan világító gyertyautánzatot ismertet, amely olyan illúziót kelt, mintha viaszgyertya lángját néznénk. Ennek az ismert világító gyertyautánzatnak több hátrányos tulajdonsága van.

Az egyik hibája, hogy ez a gyertyautánzat aránylag drága és, hogy ebben az esetben, ha az inga-felfüggesztés meghibásodik, például annak következtében, hogy üzemen kívüli állapotban az inga tengelyének iránya eltér a függőlegestől, akkor az egész gyertyautánzatot ki kell cserélni.

Az ismert gyertyautánzat másik hibája, hogy az ingafelfiiggesztés az izzószálas lámpa kicserélésekor könnyen meg tud sérülni.

A jelen találmány feladata olyan világító gyertyautánzat létrehozása, amelynél az ismertetett világító gyertyautánzat felsorolt hibái kevésbé mutatkoznak, illetve ki vannak küszöbölve.

A találmány lényegében olyan hordozható gyertyautánzatot képező szerelvény, amelynél az inga a gyertyautánzat testének gyakorlatilag cső alakú fölső vegébe kivehetően illesztett dugóra vagy fedélre van függesztve.

A célkitűzésként megjelölt feladatot megoldó, jelen találmányunk tárgya szerinti világító gyertyautánzat olyan, hogy annak függesztő szerkezet része egy fedélre van szerelve, amely a test fölső cső alakú végrészére eltávolíthatóan van ráillesztve, a fedélnek két különálló, érintkező végrészc van, amelyek az izzószálas lámpához kötött áram vezetőkkel vannak elektromos összeköttetésben, és a test fölső részén két különálló érintkező fül van, amelyek egy áramforráshoz vannak csatlakoztatva, és a testre illesztett fedéllel, annak megfelelő érintkező végrészeivel érintkeznek.

A gyertyautánzatnak előnyösen az elektromos áramvezetőkhöz tartozó két része van, amely részek az inga hossztengelyéhez képest szimmetrikus, átellenes pontokon, az ingát a fedélre függesztve vannak csapágyazva. Célszerű, ha a fedélnek konkáv fölső felülete van, az inga csöve, a fedélben lévő ellenőrző lyukon nyúlik keresztül, és, hogy a lyukat tartalmazó fedél alatt az inga csövét körülvevő, az inga és a fedél lyuka közötti nyílást, illetve rést tengelyirányban nézve fedő alátéttárcsája van.

A gyertyautánzatnak egy része, pontosabban a teste, amely az áramimpulzusokat létrehozó szerkezetrészt, az elektromágnest és különböző áramvezetőket tartalmazza, ez megfogható akkor, amikor az inga-felfüggesztés kezd helytelenül működni, és így a fedél az ingával együtt könnyen kicserélhető. A gyertyautánzat testéből kinyúló ingarész - amely látható - aránylag rövid és egy viaszgyertya lángjához tartozó kanócot, gyertyabclct utánoz. Az előzőleg ismertetett korábbi megoldású gyertyautánzatnál az izzószálas égő cseréje közben gyakran előfordul, hogy az ingára nagy eiők, főként függőleges erők hatnak, úgyhogy ennek függesztő része megsérül, és ezért az egész gyertyautánzatot ki kell cserélni. A találmány szerinti megoldásnál az inga a testtől eltávolítható. Ekkor az inga alsó része és az ingasúly hozzáférhetővé válik. Amikor cseréljük az izzószálas égőt, akkor az ingasúlyt az egyik kezünkkel megfogjuk, a másik kezünkkel lehúzzuk a lámpa körüli leemelhető burkot. Eltávolítjuk a meghibásodott égőt, egy új égőt illesztünk a régi helyére, és visszahelyezzük a burkot anélkül, hogy az inga-felfüggesztést, azaz az elektromosan vezető huzalelemeket terhelnénk. Ez jelentős előny, mert az izzószálas égő élettartama a felfüggesztő szerkezetrész élettartamához viszonyítva aránylag rövid. Világító gyertyautánzatként használt villamos égő szerelvénynél a találmány szerinti megoldás révén lehetővé válik az üzembentartási költségek csökkentése, mert az inga felfüggesztése az égő kicserélésekor nem tud olyan könnyen megsérülni, és ha az inga felfüggesztése a huzalok kifáradása következtében mégis meghibásodik, akkor is a világító gyertyautánzatnak csak egy részét kell kicserélni, mégpedig az ingarészt az izzószálas égővel, és az ingasúlyt a fedéllel és a fedélben lévő függesztő szerkezetrésszel. A világító gyertyautánzat többi drága és hosszabb élettartamú része pedig megtartható.

A találmány szerinti megoldás további előnye, hogy a találmány szerinti világító gyertyautánzatot könnyebb gyártani, mert a két fő része egymástól különválasztható, és ezért külön-külön gyártható. A két fő részt a gyártó vagy a felhasználó könnyen össze tudja illeszteni. Előnyös még az is, hogy a találmány szerinti világító gyertyautánzathoz fogyó pótalkatrészként külön fedelet, ingát és inga-felfüggesztést is vásárolhatunk, illetve tarthatunk a felhasználás helyén.

A találmány szerinti világító gyertyautánzatot részeiben rajzokon, egy vázolt példaképpeni kiviteli alakjának megfelelően ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti világító gyertyautánzat egy példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos hosszmetszete.

A 2. ábra az 1. ábrán feltüntetett II-II vonal menti vázlatos metszet

A 3. ábra elektromágnes periódikus aktiválására szolgáló, példaképpen választott elektronikus áramkör kapcsolási rajza.

Az 1. ábrán vázolt világító gyertyautánzat a pont-vonallal feltüntetett síkra gyakorlatilag szimmetrikus kialakítású, a szimmetriától való eltérések nem jelentősek és ezek az ábra jobb oldalán vannak feltüntetve.

Az 1. ábrán látható 1 izzószálas lámpának üvegbúrája van, amelyben a 2 izzószálat körülvevő vákuumtér vagy gáztöltés van. A 2 izzószálat 4 bevezetők tartják, amelyeken keresztül áram folyik a 2 izzószálba. Abban az esetben, ha az üvegbúra a gyertyalánghoz nem hasonló formájú, akkor az 1 izzószálas lámpa köré megfelelő alakú 5 burok helyezhető. Az 1 izzószálas lámpa fejrésze fölfelé nyitott, csésze alakú 7 lámpatartóba van helyezve, és a vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a 7 lámpatartónak fölül 8 hengeres része van, amely a 6 lámpa fejrészt szorosan körülfogja és így súrlódás révén tartja az 1 izzószálas lámpát. A 6 lámpa fejrész természetesen be is ragasztható a 7 lámpatartóba. A 8 henge-2HU 202638 Β rés részhez egy 9 kúpos rész csatlakozik, amelynek legkisebb átmérőjű része egy 10 csőben folytatódik. A 10 cső alsó végén egy 11 fej van. A 11 fej hengeres, gyűrű alakú, és a 11 fejben egymással átlósan szemben két horony, a 12 és 13 horony van (2. ábra), amelyek a 11 fej alsó felületétől fölfelé, a 10 cső alsó végének közeiéig nyúlnak. A 10 cső közepén 20 szigetelő rúd nyúlik fölfelé, amely a 10 cső belsejét két csatornára osztja. Ezeken a csatornákon és a 11 fejben lévő 12,13 hornyokon áramvezető, például többerű 40 áramvezető nyúlik keresztül. Az 1 izzószálas lámpa 4 bevezetői aránylag merev csapok, amelyek a 40 áramvezetőkkel való elektromos kapcsolódás létrehozása céljából a 40 áramvezetők fölső végeibe vannak nyomva.

A10 cső az 50 fedélben lévő 52 lyukon nyúlik keresztül. Az 50 fedélnek konkáv fölső felülete, lefelé nyúló 51 pereme, valamint lényegében vízszintes kerületi 53 pereme van. Az 50 fedél az 53 perem segítségével illeszkedik a cső alakú 23 test fölső végére. A 23 test célszerűen fehér színű lehet, hogy utánozza a viaszgyertyát.

Amint az 1. és 2. ábrán látható, a 40 áram vezetőknek all fejtől az 50 fedél 51 pereméig nyúló 45 része van. A 45 részek egy a 10 cső tengelyét is tartalmazó síkban vannak, és a 10 csövet az 50 fedélre függesztett helyzetben tarják.

Amint az 1. ábrából kitűnik, a 10 cső alsó végén ellensúly, esetünkben egy 18 ingasúly van, amelynek alsó végéhez 21 permanens mágnes van erősítve. A 18 ingasúly a 10 csövet lényegében függőleges helyzetben tartja. A 10 cső, a 7 lámpatartó, az 5 burok és a 18 ingasúly együttesen egy ingát képez, amely a 45 résszel, csap körül elfordítható módon van az 50 fedélre függesztve. A 40 áramvezető 45 részeinek kicsi az elfogatassál szembeni ellenállása, azaz jól vannak csapágyazva - a csapágyazást előnyösen egy-egy csappal oldhatjuk meg legegyszerűbben, a függesztésben szerepet játszó 45 részek 41 végrészeinél így az inga a 10 cső tengelyére merőleges tengely körül aránylag könnyen lengőmozgásba hozható.

A 40 áramvezető 45 részeinek sugárirányban külső végei az 50 fedél sugárirányban külső részének alsó felületéhez vannak erősítve. A cső alakú 23 test fölső részének belsejére a 40 áramvezető 45 részének végén lévő 41 végrésszel érintkező 31 fül van szerelve. A 31 fül a 30 áramvezetővel kapcsolódik, amelynek másik vége a 29 vezetékkel van áramvezető kapcsolatban. A 29 vezeték a 23 testhez tartozó 28 érintkező fej és a 30 áram vezető között hoz létre kapcsolódást. A 28 érintkező fej az elektromos hálózatra kapcsolódó foglalatba csavarható.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy szükségképpen az 1 izzószálas lámpa 2 izzószálának másik vége másik 40 áramvezetőn, áramvezető 45 részen, 41 végrészen és másik 31 fülön keresztül a 30’ áram vezetővel van összekapcsolva, amely 30’ áramvezető a 29’ vezetéken keresztül a 23 test 28 érintkező fején lévő, a menetes hüvelyrésztől elszigetelt 28’ érintkezővel van összekötve.

A23 testen belül a 30 áramvezetőt a 23 test belsejével érintkezésben tartó 46 hüvely van. A 23 test alsó részében egy 25 elektromágnes van elhelyezve, amelybe az áramot egy 27 áramkör szolgáltatja. A 27 áramkörbe az áramot a 29 és 29’ vezetékek táplálják. A 25 elektromágnes 26 tekercsét a 27 áramkör periodikusan energiával látja el, aktiválja, minek eredményeként elektromágneses tér jön létre, amely a 21 permanens mágnest úgy hozza mozgásba, hogy az inga a 10 csőre merőleges tengely körül oszcilláló, lengőmozgásba kezd.

Az inga az 1 izzószálas lámpával és a 18 ingasúllyal természetesen úgy van kiegyensúlyozva, hogy működésen kívüli, nyugalmi állapotában függőleges helyzetben van.

Bármilyen megfelelő 27 áramkör alkalmazható arra, hogy a 25 elektromágnes 26 tekercsébe táplált periodikusan áramimpulzusokkal a 26 tekerccsel olyan elektromágneses erőteret hozzunk létre, amelynek hatására a 21 permanens mágnes helyéről elmozdul és ezáltal az inga a nyugalmi helyzete körüli lengőmozgást végez. Egy ilyen példaképpeni áramkört szemléltet a 3. ábra, amely áramkör RC-kapcsolásában 39 ellenállás, 40’ elektrolit kondenzátor és 41’ dióda van, amelyeken keresztül 42 diac van períódikusan aktiválva azért, hogy a 26 tekercsbe villamos feszültségimpulzusokat tápláljon. Amikor ez a 26 tekercs villamosgerjesztést kap, rövid időre mágneses erőteret gerjeszt, amely mágneses erőtérben van a 21 permanens mágnes. A 21 permanens mágnes pólusai előnyösen merőlegesen, vagy legalábbis lényegében merőlegesen vannak az inga függőleges hossztengelyére helyezve. Ilyen elhelyezkedés esetén a 21 permanens mágnes, és ezzel együtt az inga és az 1 izzószálas lámpa a 11 fej középpontja kőiül lengőmozgást végez.

Amint már ismertettük az ingát felfüggesztő huzalköteg, az áramvezető 45 rész átlósan egymással szemben lévő pontoktól indul az inga felé, egy olyan síkban, amely a 10 cső tengelyét is tartalmazza, keresztezi az ingát és végei az 50 fedél megfelelő pontjaihoz vannak erősítve.

A 21 permanens mágnes úgy van kialakítva, hogy az északi és déli pólus közötti vonal előnyösen merőleges a huzalköteg, azaz az áramvezető 45 rész által meghatározott forgástengelyére, amely körül az inga lengőmozgását végzi.

Az 50 fedél elmozdíthatóan, eltávolíthatóan van a 23 test fölső végére helyezve úgy, hogy ezeknek egymáshoz való illeszkedése elektromos érintkezést biztosít az áram vezető 41 végrész és az érintkező 31 fül között. A10 cső, az 1 izzószálas lámpa, valamint a 18 ingasúly révén képzett inga, az 50 fedél, és az ingát az 50 fedélre függesztő szerkezetrész (az áramvezető 45 rész) együtt egy könnyen eltávolítható, kicserélhető egységet képez, amely könnyen cserélhető, ha az inga felfüggesztés nem működik megfelelően, például kifáradástól származó törés jön létre az áramvezető 45 részben, az áramvezető 45 rész az alakját nyúlás következtében annyira megváltoztatja, hogy az inga nyugalmi állapotában ennek tengelye eltér a függőlegestől, vagy más hasonló meghibásodás következik be.

Az 50 fedél konkáv fölső felülete utánozza azt a mélyedést, amely a viaszgyertya fölső végén a viasz kiolvadása miatt szokott mutatkozni. Az 50 fedél központos 52 lyuka elég nagy ahhoz, hogy benne a 10 cső szabad lengőmozgást végezzen. Amint az 1. ábrán látható, a 10 cső köré egy vékony fedő 14 alátéttárcsa szerelhető, amelyet a 10 csövön lévő váll tart az 50 fedél és a 11 fej közötti helyzetében. Az 50 fedél fölső felületéhez és a 23 test külső felületéhez hasonló módon a 14 alátéttárcsa is előnyösen fehérre színezhető, úgy hogy felülről nézve az 50 fedél általában hasonló benyomást

HU 202 638 Β kelt, mint egy viaszgyertya megolvadt, illetve kiolvadt mélyedése.

A gyertyautánzatnak az 50 fedél és a 7 lámpatartó vagy 5 burok között látható vékony 10 csöve aránylag rövid és úgy néz ki, mint egy viaszgyertya kanóca. Az ismert ilyen típusú gyertyautánzatoknál, amelyeknél az ingafelfüggesztés (például a 45 részhez hasonló szerkezetrész) mereven volt a 23 testhez erősítve, ez a felfüggesztő szerkezetrész az izzószálas lámpa kicserélésekor gyakran megsérült, mert nem volt lehetőség arra, hogy a kicserélést végző személy az ujjaival megfogja a 10 csövet akkor, amikor az 5 burkot eltávolítja vagy az 1 izzószálas lámpát a 7 lámpatartóból kiemeli, az eltávolításhoz vagy kiemeléshez szükséges erők közvetlenül átadódtak az inga felfüggesztésre, illetve például az áramvezető 45 részhez hasonló szerkezetrésze. A találmány szerinti megoldásnál először eltávolítjuk az 50 fedelet a 23 testről. Ezután a 18 ingasúlyhoz már könnyen hozzá lehet férni és egy kézzel meg lehet fogni. Ebben az esetben csak az 50 fedél súlya hathat az inga felfüggesztő szerepét betöltő áramvezető 45 részre, ennek megsérülést veszélye rendkívül kicsi.

Amint a 2. ábrából látható, a 23 test felső cső alakú része előnyösen körhenger alakú lehet, és két érintkező 31 fül lehet ráerősítve, amelyek egymással átlósan szemben vannak elhelyezve. Az áram vezető 45 résznek legkülső 41 végrészei az 50 fedél sugárirányban külső 51 peremének legkülső felületéhez átlósan egymással szemben lehetnek rögzítve és érintkezésben vannak az érintkező 31 fülekkel akkor, ha az 50 fedél a 23 testhez képest egy meghatározott szöghelyzetben van. Az áramvezető 41 végrészek részben az 51 perem külső oldalán kiképzett tengelyirányú hornyokban helyezhetők el, az perem többi része a cső alakú 23 test fölső részének belsejébe való megfelelő illeszkedését és központosítását biztosítja.

Az előzőekben a találmányt egy példaképpeni kiviteli alakkal kapcsolatban ismertettük, azonban az 50 fedélen lévő áramvezetők és a 23 testben lévő 30 áramvezetők közötti elektromos érintkezés természetesen bármilyen más módon is létrehozható, csupán azt a követelményt kell teljesíteni, hogy az 50 fedél eltávolíthatóan csatlakozzon a 23 test fölső részéhez. Az áramvezető 45 részek 41 végrészei mereven, tetszőleges módon erősíthetők az 50 fedélhez. Az 50 fedél előnyösen úgy képezhető ki, hogy szorosan kapcsolódjon a 23 test végéhez, és hogy lefedje a 23 test belső üregét. Ugyanekkor az 50 fedélnek utánozni kell egy viaszgyertya megolvadt tétjét és a 14 alátéttárcsának el kell fedni az 50 fedélen lévő lyuk azon részét, amelyet a 10 cső nem tölt ki.

Mint már ismertettük, a 23 test, az 50 fedél és a 14 alátéttárcsa kívülről színezhető annak érdekében, hogy színük hasonlítson egy viaszgyertya megfelelő részének színéhez, és a 10 csőnek szín és alak szempontjából hasonlónak kell lenni egy gyertyakanóchoz. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a 23 test köré olyan hüvelyt helyezzünk, amely utánozza egy viaszgyertya hengeres felületét.

Atalálmány szerinti világító gyertyautánzat az ismertetett csavarmenetes 28 érintkező fej helyett más olyan csatlakozó szerkezetrésszel is kialakítható, amely az elektromos hálózathoz csatlakoztatható.

A találmány lényege, hogy az inga csap körül elfordítható módon van kialakítva, mégpedig két olyan áramvezető részre van függesztve, amelyek az inga tengelyét tartalmazó tengelysíkban vannak, és amelyek egy olyan 50 fedél kerületi részéhez vannak erősítve, amely eltávolíthatóan van egy cső alakú, gyertyaszerű 23 test fölső végére szerelve úgy, hogy egyidejűleg érintkezést hoz létre az inga áramvezető szerkezetrésze és a 23 testben elhelyezett 30 áramvezető között.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Világító gyertyautánzat, amelynek gyertyaszerű teste (23) és ennek felső végén lényegében cső alakú függőleges része van, a függőleges részben egy nyugalmi állapotában függőleges inga van csap körül elfordíthatóan egy függesztő szerkezetet képező részre (45) szerelve, az ingának a testből fölfelé nyúló fölső része van és annak fölső végén elektromos izzószálas lámpája (1) van, amely az inga alsó végén ingasúllyal (18) van kiegyenlítve, az ingasúlyban (18) permanens mágnes (21) van, a permanens mágnes (21) alatt a testben (23) elektromágnes (25), valamint ehhez kapcsolódó, az elektromágnesbe (25) periodikusan áramot tápláló áramkör (27) van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy függesztő szerkezet része (45) egy fedélre (50) van szerelve, amely a test (23) fölső cső alakú végrészére eltávolíthatóan van ráillesztve, a fedélnek (50) két különálló, érintkező végrésze (41) van, amelyek az izzószálas lámpához (1) kötött áramvezetőkkel (40) vannak elektromos összeköttetésben, és a test (23) fölső részén két különálló érintkező fül (31) van, amelyek egy áramforráshoz vannak csatlakoztatva, és a testre (23) illesztett fedéllel (50), annak megfelelő érintkező végrészeivel (41) érintkeznek.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti világító gyertyautánzat, azzal jellemezve, hogy a felfüggesztő szerkezetnek az elektromos áramvezetőkhöz (40) tartozó két része (45) van, amely részek (45) az inga hossztengelyéhez képest szimmetrikus, átellenes pontokon, az ingát a fedélre (50) függesztve vannak csapágyazva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti világító gyertyautánzat, azzal jellemezve, hogy a fedélnek (50) konkáv fölső felülete van, az inga csöve (10) a fedélben (50) lévő ellenőrző lyukon (52) nyúlik keresztül és, hogy a lyukat (52) tartalmazó fedél (50) alatt az inga csövét (10) körülvevő, az inga és a fedél (50) lyuka (52) közötti nyílást, illetve rést tengelyirányban nézve fedő alátéttárcsája (14) van.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti világító gyertyautánzat, azzal jellemezve, hogy a két különálló érintkező végrész (41) a fedélhez (50) erősített függesztő szerkezeti részek (45) végeiként vannak kialakítva.