HU198842B - Process for producing premix enhancing the effect of antibacterial protective mechanism in intestinal tract of domestic animals and increasing fodder utilization of domestic animals - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás a haszonállatok béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus hatását, és a haszonállatok takarmónyhasznosítást fokozó premix előállítására.

A haszonállatok tartása során a béltraktust érintő bakteriális fertőzések gyógyítására és megelőzésére leggyakrabban kemoterápiás szereket és antibiotikumokat használnak.

& A 175 015, 168 939 és 170 005 számú magyar * szabadalmi leírások szerint például szalinomicint, nifurprazint, illetve parvulint használnak a bélfertőzések 'ellen. Ezeknek a gyógy’ szereknek használata költséges, a baktériumokban kialakuló rezisztencia miatt eredménytelen lehet, és mint testidegen vegyi anyagok a hústermelő állatok szöveteibe, húsába jutva, a vágás előtti várakozási idő be nem tartása esetén maradványanyagként szennyezik az állati termékeket, és ennek következtében azokat közfogyasztásra alkalmatlanná tehetik. Ezért egyre erősödik az igény, hogy az állattartásban a vegyipar által előállított gyógyszerek helyett a természethez közelebb álló anyagokat használjanak fel az állatok egészségének védelmére, és ezáltal az állattenyésztés hatékonyságának fokozására.

A 180 402 számú magyar szabadalmi leírásból ismert, hogy a hagyományos, magas bázisértékű takarmányok etetésekor az állatok sav-bázis anyagcseréje a bázis irányban eltolódik, ami kihat a bélrendszer emésztési folyamataira, megváltozik a bél illő zsírsavtartalmának minősége, ezáltal csökken a béltartalom antibakteriális aktivitása.

Prohászka L. és Huszár E. [Magyar Állatorvosok Lapja, 39 (5), 275-278 (1984)] munkájából ismert továbbá, hogy savas jellegű takarmányok előnyös hatást fejtenek ki a sertések béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus működésére, aminek magyarázata, hogy a savas takarmánnyal etetett állatok vastagbéltartalmában az illő zsírsavak antibakteriális hatása erősebb, mint a hagyományos táppal etetett állatokban.

A 190 564 számú magyar szabadalmi leírásból ismert továbbá, hogy az eleve alacsony bázisértékű takarmányok bázisértéke tovább csökkenthető, ha a takarmányhoz az állati szervezettel összeférhető savakat kevernek, és az így nyert takarmánnyal etetett állatok béltraktusában a védekező mechaniz.. mus működőképes, így a gyógyszeres kezelés elkerülhető.

Ismeretes, hogy a valamennyi haszonállat béltraktusában kimutatható antibakteriális védekező mechanizmus működéséi a béltartalomban képződő illő zsírsavak biztosítják. A háziállatok (szarvasmarha, juh, sertés, nyúl, baromfi) vastagbéltartalmában az illő zsírsavak koncentrációja normális élettani körülmények között 50 - 130 mmól/kg. Ez az érték az állatfajtól függ, és nagyságát bioreguláció szabályozza. A háziállatok béltraktusában az illő zsírsavak összetétele hasonló, és azt ecetsav, propionsav és vajsav keveréke képezi.

Ismert továbbá, hogy az illő zsírsavak 5 csak akkor fejtenek ki megfelelő antibakteriális hatást, ha az illő zsírsav-molekulák egy része (4-10X-a) nem-disszociált formában van jelen, ugyanis az antibakteriális hatás a nem-disszociált illő zsírsav-molekulákhoz kö10 tődik.

Az illő zsírsav molekulák disszociációjának visszaszorítása a béltartalom hidrogénion-konceritrációjának növelésével érhető el. A 180 402 és 190 564 számú magyar szaba15 dalmi leírások szerinti takarmányok, valamint a savas karakterű takarmányok [például silózott kukorica (CCM), lásd Prohászka fent idézett cikkét] előnyös hatása éppen annak tulajdonítható, hogy azok etetésekor az álla20 tok béltartalmában a hidrogénion-koncentráció emelkedik, tehát az illő zsírsavak disszociációja visszaszorul.

A takarmányok bázisértékének csökkentése a magas bázisértéket adó komponensek elhagyásával, illetve a takarmányok savazásával azonban nem minden esetben oldható meg a gyakorlatban, mivel egyrészt a takarmánygyárakban a takarmány alapanyagok minősége adott, annak változtatására nincs sok lehetőség, másrészt a takarmányok savazása technológiai szempontból nehezen valósítható meg, a keverék kellő homogenitásának biztosítása nehézkes, és a savak alkalmazása az ilyen típusú üzemekben meglehetősen bale35 setveszélyes. A hagyományos mezőgazdasági technológiával (silózással) nyert savas karakterű takarmány pedig nem áll minden he’yen rendelkezésre.

Célunk tehát, olyan premix előállítása volt, amely bármely takarmányba egyszerűen bekeverhető, és az így nyert takarmánnyal etetett állatok béllrakLiisában a természete^ védekező mechanizmus fokozható.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az illő zsírsavak disszociációjának viszszaszoritása nemcsak a béltartalom hidrogéníon-koncentrációjának növelésével, hanem ionerösségének fokozásával is elérhető. Felismertük továbbá, hogy az ionerősséget növelő anyagok előnyös hatása ionofór anyagok, valamint az ionofórok hatását potencírozó anyagok, hozzáadásával tovább erősíthető. Végül felismertük, hogy az illő zsírsavak anlibakleriális hatása stabilizálható a makroszervezel peroxidéciós folyamatainak gátlásával.

A találmány szerinti eljárással tehát olyan premixeL állítunk elő, amely alkalmas az állatok béltraktusában az ionerősség növelésére. A premix lényegében egy sókeverék, amelyhez adott esetben ionofór anyagokat, és/vagy ionofór anyagok hatását potencírozó anyagokat és/vagy peroxidáciös folyamatokat gátló anyagokat adagolunk a hatás fokozására.

HU 198842 Β

Az ionerősséget növelő sókeveréket fiziológiásán elfogadható, nem-toxikus sókból, célszerűen olyan sókból állítjuk elő, amelyeket a takarmányiparban szokásosan használnak. Az alkalmazható sók kationjai makrovagy mikroelem-kiegészítésként szokásosan használt fémionok lehetnek, például nátrium-, cink-, szelén-, réz-, magnézium-, vas-, kalcium-, mangán- vagy kobaltion. A fenti sók anionja célszerűen klorid-, szulfát-, foszfát-, szelenit- vagy hidroxidion lehet. A sókeveréket célszerűen úgy állítjuk össze, hogy annak ionerőssége (u) 10-15 legyen. A megadott ionerösség keretein belül a kationokat és anionokat a kívánt célnak megfelelően lehet kombinálni.

A sókeverékek hatása a rendszerhez adott ionofór anyagokkal erősíthető. Az ionofór anyag a ciklusos poliéLer anLibiotikumok csoportjába tartozó karboxil-ionofór, például monenzin, szalinomicin, narazin vagy lazalocid lehet, ezek mennyisége a premixben 10 - 60 mg/kg között változhat. (A fenti ionofór anyagok tulajdonképpen az állatgyógyászatban anticoccidiális szerként használt antibiotikumok, dózisszintjük azonban a találmány szerinti eljárással előállított premixben lényegesen kisebb, mint egy 25%-a a terápiás dózisnak.

A fenti ionofór anyagok hatását is fokozhatjuk kívánt esetben a rendszerhez adott, ionofór anyagok hatását potencírozó anyagokkal. Az ionofór anyagok hatását potencirozó anyagok például Lilán, Liamulin, és különféle diliidrokinolin-típusü antioxidánsok lehetnek, amelyek mennyisége a premixben 50 - 150 mg/kg lehet.

A premix előnyös hatását fokozhatjuk a makroszervezet peroxidációs folyamatait gátló anyagok hozzáadásával is. Erre a célra karotinoidokat, természetes és szintetikus antioxidánsokat - például etoxi-metilén-hidrokinolint, butilált hidroxi-toluolt, vagy az ionofór anyagok hatását is potencírozó dihidrokinolin-lipusú antioxidánsokat, így 6,6’-etiIidén-bisz-(2,2,4-trimetil-l,2-dihidro-kinolin)-t

- továbbá enzimaktivitást fokozó mikroelemeket - például cinket, szelént, magnéziumot és rezet - használtlatunk. A fenti peroxidációt gátló anyagokat 1 - 100 mg/kg végkonceritrációban adhatjuk a premixhez.

A fenti peroxidációt gátló anyagok közül a mikroelemeket nem kell minden esetben külön a premixhez adnunk, mivel azok a sókeverék komponenseként is jelen lehetnek.

A találmány szerinti eljárással előállított premixet bármilyen hagyományos takarmányhoz hozzákeverhetjük, előnyösen azonban eleve alacsony házisértékü és/vagy savas karakterű alaptakarmányt használunk a találmány szerinti takarmánykeverék előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított premixet 0,5 - 1,0 tömeg% mennyiségben keverjük az alaptakarmányhoz, a takarmányipar4 ban szokásosan használt premix-bekeverö berendezések segítségével.

A találmány szerinti premix elkészítésekor figyelembe kell venni az alaptakarmány összetételét és minőségét, és ennek megfelelően kell megszabni a sókeverék ionerösségét.

A találmány szerinti eljárás előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:

- A találmány szerinti eljárással előállított premix, illetve a premixszel előállított takarmány fokozza a haszonállatok bél fertőzéssel szembeni ellenállóképességél., egy természetes védekező mechanizmus erősítésével.

- A fenti hatás mellett, a találmány szerinti prernixet tartalmazó takarmánnyal eleteti állatok Lakarmányhasznositása közel 2-8%-ka) fokozódik.

- Nincs szükség lestidegen, vegyipari termékek (kemolerápeutikumok, antibiotikumok) alkalmazására.

- A védekező rendszerrel szemben nem alakul ki rezisztencia.

- A fenti premixet tartalmazó takarmányok alkalmazásával a bélfertőzések elleni védekezés kb. 50%-kal kisebb költséget jelent, mint. a hagyományos, antibiotikumokkal való védekezés.

- A találmány szerinti eljárással előállított takarmányok etetésekor csökken annak a lehetősége, hogy Lestidegen anyagok az állat szöveteibe (húséba) jutva marad ványanyagként a hústermék fogyasztási értékét, rontsák.

Találmányunkat, az alábbi példákkal kívánjuk - a korlátozás szándéka nélkül - közelebbről ismertetni.

I. példa

a) Premix előállítása

Elkészítjük az alábbi összetételű sókeveréket:

tömegrész

CuSOrtlzO 8

ZnS04-7HzO 4

MgSO4-8HzO 16

NazSeCto-HzO 0,01 (peroxidációt gátló anyagként)

NaCl 35

NaHzPO4-2Ilz0 5 korpa (vivőanyag) 32

b) Malac Lap előállítása kukorica 50% búza 30% büzakorpa 1% szójadara 12% napraforgódéra 4% sertéspremix (Hege) 3%

HU 198842 Β

A fenti alaptakarmány keményitőértéke 736 g/kg, nyers fehérjetartalma 16%, bázisértéke 320 mmól/kg. A fenti alaptakarmányhoz 0,5% végkoncentrációban keverjük a találmány szerinti a) lépésben előállított premixet.

A fenti módon előállított takarmánykeverékkel 4-8 hetes malacokat etettünk, 5 héten ét (a 4-8 hetes malacok különösen érzékenyek baktériumos bélfertőzésekre). A 260 kiválasztott malac közül csak 2 állat betegedett meg hasmenés tüneteivel. A 260 malacból álló kontroll csoportban 22 állat betegedett nieg hasmenésben, ezért az egész kontroll csoportot gyógyszeres kezelésben (Getroxel kellett részesíteni).

A találmány szerinti eljárással előállított takarmánykeveréket üzemi méretekben 1 éven át ellenőriztük. A kiválasztott malacok takarmányába 0,4 - 0,6% koncentrációban kevertük az a) lépés szerint előállított sókeveréket. Az így kapott kísérleti takarmányhoz adott esetben 30 mg/kg végkoncentrációban (l) képletű szalinomicint is kevertünk. A fenti takarmánnyal 5 héten át etettük az állatokat. Egy év alatt ily módon 20.000 malacot takarmányoztunk, ezen idő alatt az állatok között járványszerű hasmenéses megbetegedés nem fordult eló, ezért antibiotikum kezelésre nem került sor.

2. példa

a) Premix előállítása

Az alábbi összetételű sókeverékeL állítjuk össze:

tömegrész cink-szulfát 100

Na2SeO3-H2O 1 oC-tokoferol (E-vitamin) 40

b) Sertéstáp előállítása

A szokásos serléslakarmány ból eltávolítjuk a takarmány bázisértékét emelő komponenseket, és a táphoz a védekező mechanizmus fokozására 141 mg/kg végkoncentrációban keverjük az a) lépés szerint előállított premixet. Az igy kapott takarmány bázisértéke 240 mmól/kg. Az így előállított táppal 2 éven át etettünk 60 - 110 kg testtőmegű hízósertéseket (az ilyen súlyú és korú állatok hasmenését leggyakrabban a Treponema hyodysenteriae fertőzés okozza), összesen 40.000 állatot. Az állatok között tömeges dizentériás megbetegedés nem fordult elő, igy antibiotikum kezelésre nem volt szükség.

.3. példa

Lúdtáp előállítása

A hagyományos lúdlápol 0,7% la) példa szerint előállított sókeverékkel kiegészítve kapjuk a találmány szerinti eljárással előállított tápot.

Gyakori esel, hogy a lúdálloniányban a Pasteurella-vakcinázás után az állatok 5 - 8%-a bólgyulladás tüneteivel elpusztul. Egy nagyüzemi lúdtelepen a találmány szerinti eljárással előállított tápot oly módon próbáltuk ki, hogy a vakcinázás előtti 7. naptól a vakcinázást követő 7. napig (azaz 14 napot át) az állatokat a fenti kísérleti táppal etettük. A kontroll lúdcsoport azonos összetételű, de a találmány szerinti premix nélküli tápot kapott. A vakcinázást követő 10 nap alatt a kontroll csoport 5400 állatából 356 (6,5%), a kísérleti csoport 6200 állatából 105 (1,7%) hullott el bólgyulladás tüneteivel.

4. példa

Nyúltakarmány előállítása

A hagyományos, 15% búzából, 10% zabból, 12% korpából, 10% szójából, 20% lucernalisztből, 30% szárított répaszeletből és 3% komplett preinixból (Hage) álló alaptakarmányhoz 0,5% végkoncentrációban keverjük az la) példa szerint előállított premixet, és a kapott takarmánykeveréket kiegészítjük 2C mg/kg szalinomicinnel és 100 mg/kg szalinomicint potencirozó 6,6'-eLilidén-bisz[2,2,4-trinietíl-l,2-dihidro-kinolin]-nal.

A hagyományos táppal etetett 4-8 hetes nyulak 20-35%-a hasmenéses tünetek között pusztult el. Ezl. a betegséget gyógyszeres kezeléssel megelőzni, gyógyítani riem lehet, mert a betegség ok tanában több tényező is szerepel.

Egy nagyüzemi nyúlállományban az alábbi kísérletet végeztük. A kísérleti csoportot a fenti tofálmány szerinti premixet tartalmazó takarmánnyal etettük. A kontroll csoport azonos összetételű, de találmány szerinti sókeverék nélküli lápot kapott. (A kontroll és kísérleti táp bellartalmi értékei: szárazanyag 89,4%, kemény!tőérlék 519 g/kg, nyersfehérje 15,8%, nyersrost 13,0%, lizin 0,63%, bázisérték 320 mmól/kg). A kontroll és kísérleti táppal 4 hetes kortól 9 hetes korig etettük a nyulakat. Λ kontroll csoportban 400 állatból hasmenés miatt elhullott 63 (15,2%), az összelhullás 106 (26,5%). A kísérleti csoportban a 498 nyülból hasmenés miatt elhullott 5 (1,2%), az összelhullás 20 (4,2%) volt. A kísérleti csoportban az állatok átlagos tömeg-gyarapodása 5,2%-kal nagyobb volt, mint a kontroll csoporté.

Claims (5)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás haszonállatok béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus hatását, és a haszonállatok takarmányhaszno- 5 sitását fokozó premix - amely szervetlen fémsóknt, és kivánt esetben ciklusos poliéter antibiotikumok csoportjába tartozó karboxil-ionofór-anyago(ka)L, és/vagy dihidrokinolin-dimer típusú ionofór-polencirozó anyago- 10 (ka)l. és/vagy karolinoid Lipusü peroxidációt gátló anyago(ka)t és/vagy vivőanyagokat tartalmaz - előállítására, azza] jellemezve, hogy a fiziológiásán elfogadható, nem-toxikus, szervetlen fémsókból 10 - 15 ionerős- 15 ség-értékű sókeveréket készítünk, amelyhez kívánt esetben 10 - 60 mg/kg végkoncentrációban keverjük az ionofór anyago(ka)t, és/vagy 50 - 150 ing/kg végkoncentrációban az ionofórok hatását potencírozó anyago(ka)t, 20 és/vagy 1 - 100 mg/kg végkoncentrációban a peroxidációt gátló anyago(ka)t.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sókeveréket nátrium, t:irik, réz, magnézium, vas, kalcium, mangán, 25 kobalt vagy szelén klorid jaiból, szulfátjaiból, foszfátjaiból, szelenitjeiliől, oxidjaiból vagy hidroxidjaiból készítjük.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ionofór anyagként 30 (T) képletű szalinomicint, használunk.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárs, azzal jellemezve, hogy ionofórok hatását potencírozó anyagként 6,6’-etilidén-bisz(2,2,4-Lriinetil-l,2-dihidro-kinolin)-L 35 használunk.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti ejárás, azzal jellemezve, hogy peroxidációt gátló anyagként 2,5,7,8-tetrametil-2-(4’,8’,-4^,,8^,,12^,-trimetil-tridecil)-6-kroma- 40 nőit használunk.